2013. március 12., kedd

Marieluise Von Ingenheim: Sissy 1.-3.

Említettem már, hogy nagyon szeretem a Sissiről szóló könyveket, megunni se tudom a róla szóló történeteket. Teljesen megbabonázott Romy Schneider a minisorozatban még gyerekkoromban, és azóta is ha Sissiről van szó, egyből a bájos arca jut eszembe és már el is vesztem.

Az egyik könyvtárlátogatásom során botlottam bele a Sissy sorozatba.
Olyan 13-14 éves koromban egyszer már próbát tettem az első kötettel, de valamiért nem fejeztem be. Gondolom nem tett rám akkora hatást. Most viszont amint megpillantottam, elkapott a vágy, hogy olvashassam.
Mivel egy olyan könyvet sikerült kivennem, amibe az első 3 rész egyben volt, így egy bejegyzésben írok róluk, meg igazán amúgy sincs sok mondanivalóm.

Az Egy kislányból császárné lesz lényegében onnantól kezdődik, hogy Sissy megismerkedik Ferenc Józseffel és ott ér véget, hogy 1868-ban megszületik Mária Valéria.
Valamiért az volt bennem, hogy az első rész egy az egyben a minisorozat lesz, így megdöbbentem amikor rájöttem, hogy nem. 
Történelmileg szerintem nagyon hiteles az eddigi olvasmányaim alapján, viszont azt furának találtam, hogy sokszor volt hangoztatva más könyvekben, Sissy milyen beteges volt, ebben pedig csak említés szintjén szerepelt.
Viszont aranyos, bájos, fiatalosan romantikus, kedves rész. Olyan hangulata volt, mint magának a minisorozatnak is.

Az Egy szív és egy korona Mária Valéria születésétől 1881-ig tart, amikor is Rudolf megházasodik.
Nagyon unalmas rész volt, jelentős részét simán átaludtam olvasás közben. :oS Valamint elég furának tartom, hogy viszonylag nagy szerepet kap Rudolf és Mária Valéria is a történetben, de szegény Gizella, mintha nem is létezne.
Továbbá a karakterek is olyan érdekesek. Nem lehet érezni az érzelmeket, távol maradtak, mintha "bábok" lennének, akiket mozgat az írónő és szavakat ad a szájukba.
Az egyetlen pozitívuma, hogy miközben olvastam a II. Lajos bajor királyos részeket, eszembe jutott Natalie Scharf: Sophie c. regénye és valahogy kiegészítették ezek az oldalak, az abban a könyvben olvasottakat. (Úgy szeretnék egyszer eljutni a Neuschwansteini kastélyba!)


Az Egy császárné naplójából Rudolf házasságától a haláláig tart.
Nem mondhatom, hogy jobban élveztem volna az olvasását, mint a második részét. Valahogy fura volt az egész, vagy csak egyszerűen sok volt a 3 rész egymás után, nem tudom.
Sissy lényegében sose volt Ausztriában, utazgatott mindenfelé, nem is tudom a házasságuk ezt hogy tudta túlélni (na nem mintha lett volna más választása egy uralkodópárnak, meg hát szeretők is biztos voltak képben, legalábbis más olvasmányaim alapján, de akkor is).
Igazából egyedül az első tetszett, a második és a harmadik elég unalmasra sikeredett. Furának találom azt is, hogy Sissy így-úgy félt attól, hogy nagymama lesz egyszer, erre meg amikor kb. 1 mondat erejéig erre célzás lett, már rég megszületett a kislány. Teljesen kimaradt a történetből, hogyan viselte a nagymamává válást és én ezt hiányoltam.


Összességében aranyos, kedves olvasmány, de nem is tudom. ... El fogom olvasni a folytatásokat is, már csak a történelem miatt is, de senki ne várjon tőle sokat.

8 megjegyzés:

  1. Nekem 13-15 éves koromban még nagyon imádott sorozatom volt, a filmet meg azóta is bármikor meg tudom nézni. :)

    Most már valószínű, hogy én is unalmasnak tartanám ezeket a könyveket, úgyhogy maradok a filmnél. :)

    VálaszTörlés
  2. Akkor gondolom olvastad a folytatásokat. Mi a véleményed azokról, így a távlatból nézve? Unalmasak lesznek, 29 éves fejjel olvasva őket? ;o)

    VálaszTörlés
  3. Elárulok egy titkot: egy büdös kukkra nem emlékszem belőlük, csak azt tudom, hogy mind egy szálig elolvastam őket. Ez az a fajta könyv, aminek a tartalmára nem, de arra a hangulatra, arra a lelkesedésre, ahogy olvastam, örökre emlékezni fogok! :)

    Nem vagyok benne biztos, hogy most, 27 évesen is élvezném, ezért eszembe sem jut, hogy újraolvassam. Félek, megváltozna az emlék. Sajnos jártam már így párszor... akár könyvvel, akár valami retró édességgel, régi TV-műsorral... elrontja az emlékeket, ha rádöbbensz, hogy huszonpárévesen már nem olyan, mint rég volt.

    De mivel te nem olvastad, nem kötődsz hozzá ilyen szinten. Szerintem fogj bele a többi részébe, és ha az egyik egyáltalán nem tetszik, legfeljebb ott hagyod abba, és nem olvasod az utolsóig.

    VálaszTörlés
  4. Megértelek. Én az "Egymás szemében"-nel vagyok így. Amikor olvastam olyan 15-16 évesen, nagyon odáig voltam érte. Valahol az van bennem, hogy olyan jó lenne újraolvasni, kíváncsi lennék arra is, hogy most is ugyanúgy tetszene-e, de ugyanakkor félek is. Mi van, ha nem fog tetszeni és összetör bennem egy emlék?

    VálaszTörlés
  5. Én V.C. Andrews Vadvirágok sorozatával vagyok még így. Imádtam, és biztos vagyok benne, hogy ha újra kiadnák egy aprócska vörös pöttyel díszítve, simán közkedvelt lenne. Valahogy az újraolvasására mégsem tudom rávenni magam, mert nem biztos, hogy még mindig ugyanannyira szeretném.

    Viszont néhány VP-rajongónak már ajánlottam, első olvasásnál biztosan mély nyomot hagynak maguk után! :)

    VálaszTörlés
  6. Na hallod, én még nem is olvastam. ;o)

    VálaszTörlés
  7. Ha rábukkansz a könyvtárban, ne hagyd ott! Szerintem neked is tetszene, mindenképp megér egy próbát! Ha a kezedbe akad, vigyázz a sorrendre, mert helytelen sorrendben elég spoileres tud lenni, ha jól emlékszem: http://moly.hu/sorozatok/vadviragok

    VálaszTörlés
  8. OK, majd utána olvasok, aztán hátha. ;o)

    VálaszTörlés