2016. december 16., péntek

Sarah Lotz: A ​Hármak

péntek, december 16, 2016 2 Hozzászólás
Eredeti címe: The Three (2014.)
Kiadta: Kulinária (2015.)
Oldalszám: 454
Forrás: saját
Értékelésem:

A Hármak #1

Miről szól? 

A fülszöveg

"Az ​​évtized legfeketébb könyve. Négy repülőgép-katasztrófa. Három túlélő gyerek. Egy üzenet, amely örökre megváltoztatja a világot.
Stephen King így fogalmaz a könyvről: A Hármak tényleg csodálatos. Elsöprően izgalmas és lebilincselő. Eddig 19 országban jelent meg, hamarosan tévésorozat készül belőle.
Fekete csütörtök: ezt a napot senki sem felejti el. Négy utasszállító repülőgép szinte egyszerre zuhan le a világ négy különböző pontján.
Csupán négy túlélő van. Három közülük gyerek, akik szinte sértetlenül megmenekülnek. De egyre furcsábban viselkednek.
A negyedik túlélő egy amerikai háziasszony, aki nem sokkal a tragédia után meghal. Ám előtte fontos üzenetet küld a telefonjáról a lelkipásztorának.
Az üzenet örökre megváltoztatja az emberek sorsát.
Isteni gondviselés vagy ördögi cselszövés?"

Hogy tetszett?

Én még ilyen hülyén sose éreztem magamat könyv olvasása során, ezt már a bejegyzés legelején le kell szögeznem.
Először is kezdjük akkor azzal, hogy miért is döntöttem amellett, hogy pont ezt a könyvet olvasom el. Igazából fogalmam sincs. Tán Stephen King ajánlója miatt vagy csak az érdekesnek tűnő fülszöveg eredményeként, a fene se tudja már mi tette fel az i-re a pontot (vagy lehet egyszerűen csak az, hogy jön a folytatása), egyszerűen csak nekiálltam. És már az első pár oldal után azt se tudtam hol vagyok és egyáltalán mi a fészkes fene is ez az egész.

Az adott, hogy lezuhan 4 repülőgép és a szerencsétlenséget 3 (4?) gyerek éli csak túl.

"Tudjuk, hogy egy a 27 millióhoz az esélye annak, hogy valakit légi baleset érjen. Tehát mennyi az esélye annak, hogy ugyanazon a napon négy repülőgép járjon szerencsétlenül mindössze HÁROM túlélővel? Ennek az esélye lényegében kimutathatatlan."

Természetesen egyből jönnek a rémhírek, hogy itt a Világ vége, mert beteljesült a jóslat, eljöttek az Apokalipszis lovasai stb. Ráadásul egyes túlélők furán kezdenek el viselkedni (egyeseknek a családjuk is), mintha megszállta volna őket valami.
A történet vége? Kiábrándító, mindenesetre letisztult bennem minden, amit addig nem tudtam hová tenni.

És akkor most folytassuk azzal, miért is éreztem hülyén magamat a könyv olvasása során. Ez lehet végülis a szerző dicsősége, de ennek ellenére nálam nem pozitívumként jelent meg.
Maga a történet a túlélők és rokonaik, ismerősek beszámolóiból, chat beszélgetésekből, interjúkból, stb. áll. És itt jött a probléma. Annyira összerakott, jól megszerkesztett az egész, hogy egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy amit olvasok az igaz avagy sem. Egy dokumentumkönyv jött létre, amiben azért benne volt a szórakoztató irodalom is, de mégis ott motoszkált végig bennem, hogy most mindez tényleg megtörtént vagy csak kitalálta a szerző? Többször elgondolkodtam azon, hogy emlékszem-e olyan esetre amikor valami hasonló dolog történt volna, de semmire se jutottam az emlékeimben.

Úgyhogy Lotzot végülis gratuláció illeti, mert nagyon jól el tudja bizonytalanítani az olvasót és meg tudja téveszteni. Ettől függetlenül viszont nem tudott lekötni a története. Lehet, hogy azért, mert annyira az volt bennem, hogy ez most igaz vagy sem és szinte rohantam az olvasásával, hogy kiderüljön és nem adtam magamnak időt igazán élvezni, de az is lehet, hogy alapjáraton nem tetszett volna akkor sem, ha nem rohanok vele.

2016. december 14., szerda

Fábián Janka: Az ​utolsó boszorkány lánya

szerda, december 14, 2016 0 Hozzászólás
Kiadta: Libri (2016.)
Oldalszám: 467
Forrás: kiadó
Értékelésem:

Miről szól?

A fülszöveg

"1760-ban ​​Zsófia, az utolsó bécsi boszorkány lánya szomorúan fogadja a Habsburg-trónörökös, József főherceg közelgő házasságának hírét. A lány évek óta titokban rajong Mária Terézia elsőszülött fiáért, és az esküvő napján úgy érzi, valamivel fel kell hívnia magára a főrangú ifjú figyelmét. Ám ehelyett egy másik fiatalember szeme akad meg rajta; a daliás Kolosy Károly, a királynő magyar királyi testőrségének tagja még párbajozik is érte…
Zsófia története egy szerelmi dráma súlyos következményei miatt Párizsban folytatódik, ahol az ő és a családja sorsa akarata ellenére is összekapcsolódik a Habsburgokéval – József császár után Marie Antoinette-ével is. A francia forradalom kitörése előtti években a királyi udvar látszólag fényűző élete mögött rejtett tragédiák sora húzódik meg, amelyekről csak az uralkodók bizalmasai tudhatnak. Közöttük van Zsófia is, aki hiába is próbálna kívülálló maradni, az egyre baljósabb események őt is magukkal sodorják, és hamarosan már a saját és a családtagjai életéért kell küzdenie."

Hogy tetszett?

Nagyon kedvelem Fábián Janka történeteit, mert véleményem szerint annyira egyedi stílusban tudja a történelmet visszaadni az olvasóknak, hogy egyszerre érezzük azt tényleg szórakoztató irodalom amit olvasunk, ugyanakkor olyan történelem tudásra teszünk szert az olvasása során, ami miatt mégis csak több lesz a története, mint egyszerű "szórakozás". Így volt ez most Az utolsó boszorkány lányával is. Könnyed, szórakoztató történet, de annyira élethűen van beleszőve a történelem, hogy jóval többet kaptam, mint az egyszerű szórakoztató irodalom olvasása során. Már-már bátran merem azt írni, hogy az írónő stílusa és cselekményszövése Dumasra emlékeztet. Főleg a franciaországi résznél.

De akkor kezdjük a legelején: kézbe vehettem a könyvet. És tátva maradt a szám. :o) Gyönyörű, csodálatos kivitelezés. Kemény kötés, lágy, finom, nőies és mégis egyszerű borítóval valamint belső könyvjelzőcskével, aminek nagy hasznát tudjuk venni.
És amikor nekikezdtem az olvasásának? Azonnal megbabonázott és magával sodort. Reggelente munkába menet a vonaton és hazafelé jövet szintén a vonaton olvastam. Mindig alig vártam, hogy végre vonatra szállhassak és folytathassam az olvasását. :o) Imádtam minden sorát! Imádtam a szereplőket, imádtam a cselekményt és imádtam, hogy a megkedvelt szereplőkkel 1760-tól 1793-ig maradhattam együtt.

A történetünk kezdetén Zsófia még csak egy kis csinos bakfis, aki után a férfiak megfordulnak, a lány pedig élvezi ezt a figyelmet. Kérőkben se szűkölködik, de eddig mindenkit kikosarazott. Aztán egy napon, mivel az édesanyja bejáratos Mária Teréziához, váratlanul összetalálkozik  a leendő királlyal és azonnal fülig beleszeret.
Ez a szerelem plátói, de a lány annyira nem lát, nem hall, hogy bár új udvarlója akad, fittyet se hány rá igazán. Aztán felbukkan egy újabb lovag, aki erőszakosabb, mint a kedves Kolosy és mindent összekuszál.
Telik-múlik az idő, végül a sors úgy hozza, hogy Zsófia álma teljesül, József felfigyel rá. Így a sorsát pedig nem kerülheti el a fiatal lány.  ...

"- Rájöttem, honnan volt olyan ismerős a szeme - mondta a fiú, miközben Marie arcát bámulta.
- Micsoda?
- Tudja, a múltkor azt mondtam, mintha már láttam volna valahol. Most rájöttem, hol.
- Éspedig?
- A királynénak van hasonló szeme."

Nem folytatom tovább a cselekmény szövésének a rövid bemutatását, mert annyi kis apró meglepetés van benne, hogy lehetetlen úgy összefoglalnom, hogy ne lőjem le előre ezeket.
Így röviden csak annyi: olvassátok el ezt a könyvet! Annyira bájos, annyira könnyed, annyira szeretni való és annyi történelem van benne! Nagyon sok mindent meg lehet tudni Mária Teréziáról, az akkori életről.
Egyetlen dolgot sajnálok csak: túl korán véget ért! Még egy kicsit szőhette volna tovább Fábián Janka a szálakat. ;o)

2016. december 13., kedd

Kitekintő 43.

kedd, december 13, 2016 0 Hozzászólás
A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján. 

Angolul megjelent: 2016. júl.

Miről szól?

Sammie-nél egy genetikai rendellenességet diagnosztizálnak, mely miatt kezdi elveszíteni az emlékezetét. Elhatározza, hogy ezt nem engedi, ezért mindent megörökít egy emlékkönyvben a családjáról, a betegségéről, a szerelemről és a barátságról.

Miért?

Még belegondolni is fájdalmas, mi lenne ha egy nap közölnék velem, hogy egy betegség miatt az emlékeimet el fogom veszíteni. Hisz az emlékek adják a múltunkat, önmagunkat, belegondolni se akarok milyen lenne az életem anélkül, hogy tudnám honnan jöttem és az utamon ki kísért végig, ki jött velem. 

2016. december 12., hétfő

Ti kérdeztétek (125.)- Mi a véleményed a könyves klubokról? Tagja vagy valamilyen könyvklubnak?

hétfő, december 12, 2016 0 Hozzászólás
Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Mi a véleményed a könyves klubokról? Tagja vagy valamilyen könyvklubnak?"
(Kovács Ivett)

Különösebb véleménnyel nem vagyok róluk, mert olyan sok ilyen klubot nem ismerek. :o) 
Szerintem az jó dolog ha könyvmolyok összefognak, hogy népszerűsítsenek könyveket mindaddig, amíg a véleményük őszinte és nem a pozitív reklámról szól.
Nem vagyok tagja egy könyvklubnak sem, hacsak a közös könyves blogunkat a Könyvfalókat nem tekintjük annak.

2016. december 10., szombat

A postás mindig kétszer csenget (40.)

szombat, december 10, 2016 0 Hozzászólás
Mi is az A postás mindig kétszer csenget?: Ez az esemény külföldi blogok mintája alapján indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb.


Tudom-tudom, szép termésem volt a hónapban. :o)
Saját szerzemény a Sorok között, Szulejmán és magyar udvarhölgy, Az Ékkő, 11 botrány egy herceg meghódításához és az Egy másodperccel később. Bár még egyiket se olvastam, de utólag se bántam meg egyik beszerzését sem, mert mindegyik könyv nagyon-nagyon érdekelt. Remélem, hogy így fogok nyilatkozni akkor is, amikor elolvastam már őket. ;o)

Recenzió keretében érkezett hozzám a Libritől Az utolsó boszorkány lánya és az Egyszeregy. Nem csalódtam Fábián Jankában, ez a története is nagyon tetszett. Bár Viki történetével még nem végeztem, de az eddigiek alapján ki merem jelenteni, hogy ő se okozott most sem csalódást.
Az Agavetől érkezett az Alvó óriások, melyre nagyon vágytam, így nagyon örültem annak, hogy a kiadó révén kézhez kaphattam.
A Felhasadó sebeket Leventétől kaptam és mivel az előző részek is nagyon tetszettek, így nem kis elvárásom van a mostani rész irányába. ;o)
A Művelt Nép Kiadótól érkezett a November előtt. Hogy mi keltette fel az érdeklődésemet a könyv irányába? A fülszöveg vagy a borító? Már nem is tudom, de kíváncsi leszek a végeredményre.

Természetesen nem maradhatott ki a hónapban a könyvtár sem, onnan érkezett velem haza a Zlata naplója, A Sötétség Rendje, Babaarc, Anasztázia. A Zlata naplóját kivégeztem már, nehezen fogom találni a szavakat a bejegyzés írása közben majd. A másik 3 kikölcsönzött könyvre is nagyon kíváncsi vagyok, a kérdés már csak az, hogy el fogom-e tudni őket olvasni a kölcsönzési idő letelte előtt? ;o)

2016. december 9., péntek

Novemberi összefoglaló

péntek, december 09, 2016 1 Hozzászólás
Nem tudnám igazán megmondani, hogyan is állok a novemberrel. Inkább amolyan semleges hónapnak érzem mint olyannak, ami maradandó és boldog nyomot tudna hagyni maga után. Ilyenkorra a fák levelei lehullanak és biztos részünk volt már nagy esőben, így sárosan, rothadozva hevernek a földön, ami számomra az őszben a leglehangolóbb dolog. Egyre korábban van sötét és reggel munkába menet is az van még. Ráadásul beköszönt a hideg is, amit nem szeretek. Úgyhogy többnyire tán lehangol a november.
Ugyanakkor igen, az ünnepi időszak előfutára ez a hónap és erre gondolva mindig érzem az ünnepi bizsergést, a készülődést.
Tán leginkább úgy tudnám röviden és tömören összefoglalni a kapcsolatomat az év 11. hónapjával, hogy tegyük fel forró csokit isztok, melynek a tetején hab van, amit utáltok. Ahhoz, hogy eljussatok a forró csokiig, vagy ki kell kanalaznotok a habot, vagy össze kell keverni, vagy félre kell tenni, de valamit tenni kell vele, hogy végre eljussatok odáig, amit annyira szeretnétek már. :o)

A hónap képe

saját készítésű fénykép
Készült: otthon
az egyik aktuális olvasmányom
+
az első ünnepi sütés maradéka

3 gondolat, ami novemberben történt velem

  1. A hónap legnagyobb öröme az, amire az októberi összefoglaló megírásakor gondolni se mertem volna, bár nagyon reménykedtem benne ennek ellenére. :o) (Utalás: 3 gondolat, ami novembertől remélek; 1. pont) De még, hogy biztossá váljon az örömöm, maradok továbbra is titokzatos és ha minden jól alakul, akkor a következő hónapban már megsúghatom, hogy mire fel volt ez az egész.
  2. A hónap második legnagyobb öröme, hogy sikerült a forgalmi vizsgám is, sőt, már ott tartunk, hogy várom a jogosítványom postázását. :o) Kemény kb. fél év van mögöttem, mire végre eljutottam idáig, de igen, sikerült!
  3. Nem aprózom ám el a karácsonyi ajándékok beszerzését, már november végén a fele ajándékot beszereztem, már csak pár apróság van hátra. Kimondottan büszke vagyok magamra, hogy ilyen korán a legnehezebbeket letudtam, megfontoltam döntötten, beszereztem őket, így remélhetőleg megúszom az idei idegbajt és kapkodást az ajándékok, készülődés miatt, de térjünk majd erre vissza 1 hónap múlva. :oP

TOP3 könyv, amit a hónapban olvastam

Novemberben 12 könyv olvasását fejeztem be illetve kezdtem neki, de ezek közül a befejezett TOP3:
Jordi Llobregat: Vesalius titka
Fábián Janka: Az utolsó boszorkány lánya
Anne C. Voorhoeve: Liverpool Street

Blogélet a hónapban

7 könyves bejegyzést tettem közzé ebben a hónapban - amin eléggé meg is lepődtem, mert még nekem is eléggé kevés -, de hozzá kell tennem, hogy volt egy-másfél hetem amikor olyan szinten elhavaztam az élet minden területén (a forgalmi vizsgára való felkészülés és az ezzel járó stressz mindent felülírt), hogy ez az oldalon is meglátszott sajnos.
Tán legjobban a 7 könyves bejegyzés közül a  Brittainy C. Cherry: Lebegés c. könyvéről készült tetszett.
Véget ért Az ajánlj egy könyvet a figyelmembe nyereményjáték, melynek érdekessége, hogy pont a fent nevezett könyvből sorsoltam ki egy példányt. :o)
Nézzük akkor a statisztikát:
A 7 könyves bejegyzés közül a legtöbben Sienna Cole - Laura Porter: Száz ​évvel utánad c. könyvéről olvastatok.
A hónap legolvasottabb bejegyzése pedig egy Jo Frost babás könyv volt, amiről még 2011-ben írtam.
Forgalom tekintetében a november megismételte az októbert, ugyanis a legtöbben itthonról, az USA-ból és Németországból kattintottatok az oldalra.

3 gondolat, amit decembertől remélek

  1. Bízom abban, hogy nagyon szép, családias, meghitt ünnepeink lesznek és a Gyerkőc nagyon fog örülni mindennek.
  2. Bízom abban, hogy a titkolózásnak jövő hónapban vége lehet.
  3. Bízom abban, hogy jól zárjuk ezt az évet és szerencsésen, egészségesen, boldogan kezdjük a 2017-et.

2016. december 8., csütörtök

Anne C. Voorhoeve: Liverpool ​Street

csütörtök, december 08, 2016 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Liverpool Street (2008.)
Kiadta: Könyvmolyképző (2015.)
Oldalszám: 528
Forrás: könyvtár
Értékelésem:

Miről szólt?

A fülszöveg

"1939 tele, Liverpool Street vasútállomás, London. Egy tizenegy éves berlini kislány, Ziska Mangold leszáll a vonatról. Nem akármilyen vonat ez, hanem egyike azoknak a gyermektranszportoknak, amelyek közel tízezer fiút és lányt menekítettek ki a náci Németországból. Ziska pontosan tudja, mit akar: amint lehet, ki kell juttatnia a szüleit és legjobb barátnőjét, Bekkát is. Ám nem sok ideje marad, a gyilkos háború már előreveti árnyékát. Ziskára egy idegen család, egy idegen nyelv, honvágy és bizonytalanság vár – de egyúttal élete legnagyobb kalandja is. Hét évvel később pedig meg kell hoznia egy nehéz döntést.
Anne C. Voorhoeve izgalmas, lebilincselő regénye azokról a zsidó gyerekekről szól, akiket a náci uralom alatt a szüleik nélkül „transzportáltak” Angliába, nevelőszülőkhöz. A szerző rendkívüli beleérzéssel veti papírra Ziska Mangold történetét, aki eleinte nem is tudja igazán felfogni, mit jelent zsidónak lenni.
Szokatlan látásmód, megindító történet a megmenekült gyermekek sorsáról."

Hogy tetszett?

Már akkor nagyon kíváncsi lettem erre a történetre, amikor még csak a várható megjelenése előtt állt. A fülszövege maximálisan megnyert. II. vgh., zsidó üldöztetés és egy 11 éves kislány, akinek sikerül még időben Angliába menekülnie, de a szülei nélkül.
A Liverpool Street egyszerre nagyon gyermeki, bájos, ugyanakkor a történelem annyira sokkolóan van belefűzve ebbe a gyermeki bájba, hogy földhöz vágja az olvasót.

Ziska szülei bár nem hithű zsidók, de a származásukat nem tudják tagadni. A szülők sokáig gondolkodnak azon, hogy meneküljenek vagy sem, majd addig húzzák az időt, amíg már nincs erre lehetőségük. Egyetlen dolgot tudnak még tenni, feltenni Ziskát az egyik gyermektranszportos vonatra és búcsút venni tőle.

"Az elsötétített vonat továbbhaladt velünk – kereken százhúsz félelemmel teli, kíváncsi, szomorú és izgatott berlini gyermek, akikhez Hamburgban még egyszer ugyanennyi csatlakozik majd. Németország aludt, senki sem tudott a mi utazásunkról, senki nem fogja észrevenni a hiányunkat."

Bele se akarok gondolni abba, mit érezhet egy édesanya, amikor így kell elengednie a gyermekét. Amikor tudja, nem lesz ott mellette, hogy megvédje ha baj lesz. Hogy nem tudja, ha a vonat megérkezik mire számíthat a kislánya, bántani fogják vagy sem, hogy fog túlélni, de akkor is el kell engedni a kezét, mert így esélyt ad neki a túlélésre. Belegondolni se akarok, hogy tud egy édesanya elbúcsúzni úgy a gyermekétől, hogy lehet soha többet nem látja őt. Mire gondolhat? Mit mondjon utoljára neki? Hogyan biztosítsa arról, hogy szereti őt és pont ezért küldi el?

"Láttam magam, amint a vonat ablakában állok, kezemet anyám felé nyújtom, miközben ő a mozgó vonat mellett fut, és a nevemet kiáltja. Én is kiáltok, még feltétlenül közölni akarok vele valamit, de egy szót sem bírok kinyögni. Láttam, amint ő magányosan áll a peronon, én pedig elindulok Angliába, anélkül, hogy megmondtam volna Mamunak, mennyire szeretem, és hogy megbocsátok neki, amiért elküldött."

Egyszerre haragudtam Ziskara, amiért haragot érzett az édesanyja iránt, amiért így elengedte, ugyanakkor öleltem volna magamhoz, mert mégis csak egy gyermek, aki egyedül maradt. Ugyanakkor szerencséje volt, mert remek nevelőszülőkhöz került, de a háború Angliát se kerülte el ugyebár.

Nagyon megindító történet, mely olvasása során többször fojtogatott a sírás. Egyszerre éreztem át a szülők helyzetét, akik Németországban rekedtek, hisz tudtam, hogy mi történt akkoriban a zsidókkal, ugyanakkor éreztem át szegény kislány helyzetét, akinek messze kell túlélnie, egyedül a szüleitől. Átéreztem az önmagával való viaskodását, hisz az eltelt évek alatt megszerette a nevelőszüleit és igazán mellettük nőtt fel, hogy helyes-e szeretnie őket, van-e joga hozzá?

Majd a háború véget ért és kiderült, hogy ki, milyen sérülésekkel vészelte át az elmúlt éveket.


2016. december 7., szerda

Várólistára 113.

szerda, december 07, 2016 0 Hozzászólás
Kiadja: Maxim

Miről szól?

FIGYELEM, csak lányoknak!
Egy oldal, amit kisminkelhetsz, egy másik, amire ruhákat tervezhetsz. Vagy varrj fel egy gombot, csomagold a könyvbe a tízóraid, ragassz bele csillogó holmit, vagy írd bele a legféltettebb titkaidat. Ezzel a könyvvel mindent megtehetsz, ami szórakoztat!

101 vicces, meglepő és király ötlet vár rád, ami felébreszti a kreativitásodat. Szóval kezdj neki, engedd szabadjára a fantáziádat és nyírd ki csajosan!

Miért? 

Mostanság nagy népszerűségnek örvend a Nyírd ki ez a naplót! mizéria és hát be kell vallanom, hogy bár nem vagyok túl kreatív emberke (a 7 éves Gyerkőcöm szebben rajzol szerintem, mint én), ettől függetlenül engem is elkapott a láz.
Így amikor megláttam ezt a könyvet, hogy kimondottan csajosan kellene kinyírni, egyből kíváncsi lettem rá.

2016. december 6., kedd

Timur Vermes: Nézd, ki van itt

kedd, december 06, 2016 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Er ist wieder da (2012.)
Kiadta: Libri (2013.)
Oldalszám: 342
Forrás: saját
Értékelésem: 

Miről szól?

A fülszöveg

"2011. nyara. Berlin közepén egy üres telken, katonai egyenruhában egy ötvenhat esztendős férfi ébredezik: Adolf Hitler. Amit talál: béke, demokrácia, rengeteg külföldi és egy női kancellár… Ebben az új világban a tőle elvárható fanatikus hittel új karrierbe kezd a televízióban.
Timur Vermes káprázatos szatírájának Hitlere nemcsak végtelenül komikus figura, de ijesztően valóságos is. Meghűl az ereinkben a vér, hogy milyen könnyen megtalálja a helyét egy cinikus, gátlástalan világban, ahol a demokrácia hosszú évtizedei után a demagógia, a nézettségi adatok és a like-gombok nyomogatása vezérli a közéleti cselekvést. A könyv a megjelenése óta töretlen sikert arat Németországban, olvasók százezreit bűvölte el, és a világon szinte mindenütt az idei év egyik legjobban várt megjelenéseként beszélnek róla."

Hogy tetszett?

Bevallom őszintén azért került ennyire a listám élére ez a könyv, a több száz várakozó pozícióban álló elé, mert a kozmetikusom annyira ajánlgatta -fantasztikus, minél előbb olvasnod kell, kihagyhatatlan, sírva fogsz röhögni rajta-, hogy felkeltette az érdeklődésemet és nekikezdtem.
Az első X oldal tényleg egész kellemes és humoros volt, de aztán valahogy nem. Pedig az elképzelés nem rossz, tán még a tetszésemet is elnyerhette volna, ha rövidebb és ha a közepétől nem lett volna olyan lagymatag, önmagát ismétlő, mint amilyen lett.

"A hitlerjugendisták szemében nem tűnhettem eléggé gyámoltalannak, látszott rajtuk, hogy folytatni akarják a futballozást, mindenesetre vezetőjük a bajtársai felé fordult, miáltal olvashatóvá vált a neve, amelyet édesanyja varrhatott fel rikító színű mezére. Megszólítottam.
– Hitlerjugend Ronaldo! Merre van az utca?"

Játsszunk el a gondolattal, hogy valami csoda folytán 2011 nyarán egy üres telken Hitler egyszer csak felébred, mintha csak elaludt volna és az elmúlt években csipkerózsika álma lett volna. Magához tér, jól megdöbben, hogy a Birodalom semmivé lett, mivé fejlődött a technika, meg egyáltalán mi a helyzet az országában, mivé lett.
Szerencséje is van, mert az emberek úgy gondolják, hogy egy színész, aki annyira beleéli magát a szerepébe, hogy már magáról is elhiszi, hogy tényleg ő Hitler. Egy TV stúdió felkarolja, műsort kap, saját irodát titkárnővel, találkozik politikai szereplőkkel, de természetesen egy célja van csak: uralomra törni.

"– Nézze, nem akarom megbántani, de ezt így biztosan nem fogják átengedni a jogi osztályon, mégsem írhatom azt, hogy… Szóval ha meglátják a szerződésen, hogy „Adolf Hitler”.
– Miért, mi mást írna rá?
– Ne haragudjon, hogy még egyszer megkérdezem, de tényleg így hívják?
– Nem – szóltam elkínzott hangon –, természetesen nem így hívnak. Az igazi nevem Schmul Rosenzweig.
– Tudtam én – hallhatóan megkönnyebbült a szerencsétlen. – Hogy írják azt, hogy Schmul? Van benne néma há?
– Tréfa volt! – kiabáltam.
– Ja, értem. Ajjaj. Kár."

Mint ahogy említettem már, az eleje elég kellemes volt, humoros is. DE aztán a közepétől a szerző lényegében ismételgeti önmagát, ugyanazokat a köröket futja le Hitlerrel csak más helyszíneken és szereplőkkel. Vagy TV-ben szerepel, vagy rádióban, vagy újságban és csak mondja-mondja, mintha beszorult volna a gomb és nem tudna semmi újat nyújtani már. A nézők meg nevetnek, mert milyen jól játssza már a szerepét. Senki fejében nem fordul meg, hogy azért ácsi, színész vagy nem színész, de azért kezdi már elvetni a sulykot, nem?

A lényeg a lényeg, hogy ennek a történetnek vagy rövidebbnek kellett volna lennie vagy egy idő után máshogy kellett volna szőnie a szálakat a szerzőnek és újat mutatnia.
A könyv 1/3-a vagy esetleg a fele egész olvasmányos volt, de utána már csak azért nem tettem félre, mert ha elkezdtem, akkor be is fejezem már az olvasását. A végére se lett jobb, sőt, megkönnyebbültem, hogy végre a végére értem.

2016. december 5., hétfő

Ti kérdeztétek (124.)- Rendszeresen mely könyvkiadókkal tartod a kapcsolatot?

hétfő, december 05, 2016 0 Hozzászólás
Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Rendszeresen mely könyvkiadókkal tartod a kapcsolatot?"
(Kovács Ivett)

A 6 blogos évem alatt nagyon sok hazai könyvkiadóval kapcsolatba kerültem, de ezek a kapcsolatok egy idő után valahogy megpihennek, majd újra erősödnek, újra megpihennek és így tovább. Minden attól függ, hogy épp milyen stílusú könyves lázban égek, mik azok, melyek inkább le tudnak kötni az adott életszakaszban.
Az utóbbi időben a GABO-val és az Agaveval tartom tán a legrendszeresebben a kapcsolatot, de szerintem nincs olyan hazai kiadó, akikkel ne állnék valamilyen szinten kapcsolatban.

2016. december 2., péntek

Oriana Fallaci: Levél ​egy meg nem született gyermekhez

péntek, december 02, 2016 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Lettera a un bambino mai nato (1975.)
Kiadta: Cartaphilus (2010.)
Oldalszám: 128
Forrás: saját
Értékelésem: 

Miről szólt? A fülszöveg

„Ma ​​éjjel tudtam meg, hogy vagy: egy csöppnyi élet a semmiből” – kezdi születendő gyermekéhez intézett monológját Fallaci önéletrajzi ihletésű könyvének hősnője. A felfedezés nyomán ezernyi kérdés fogalmazódik meg benne: Mi a szeretet? Mit ér a család? Mely pillanatban kezdődik az emberi élet? Férfinak jobb-e születni vagy nőnek? Hogyan egyeztethető össze egy nő életében a hivatás és a gyermekvállalás? S mind közül a legfontosabb: vajon van-e joga rákényszeríteni akaratát az éppen csak megfogant lényre? Kegyetlen őszinteséggel faggatja önmagát, gyengeségeit sem szégyelli, kétségbeesését sem titkolja, de minden sorát az élet szeretete hatja át.
A női és általában az emberi lét nagy kérdéseit feszegető, mégis rendkívül olvasmányos mű évtizedek óta őrzi népszerűségét. Első megjelenése, az 1970-es évek óta mit sem veszített aktualitásából, frissességéből. A szöveget a legújabb olasz kiadáshoz igazított fordításban adjuk közre.

Oriana Fallaci Firenzében született 1929-ben. Újságíróként rengeteg híres személyiséggel, politikussal, művésszel készített interjút. Regényeit, riportkönyveit számos nyelvre lefordították. A magyar olvasók többek között a Ha meghal a Nap, a Pénelopé a háborúban és az Insallah című könyvek révén ismerhették meg. Szenvedélyes állásfoglalásai többször is nagy vitát váltottak ki. Élete utolsó éveit az Egyesült Államokban töltötte. 2006-ban hunyt el szülővárosában.

Hogy tetszett?

Hogy lehet az, hogy egy ilyen picike, rövid történet, ennyi mély érzelmet foglaljon össze?
Fallaci története kortalan. Ha nem látom a saját szememmel, hogy mikor került először kiadásra, meg nem mondtam volna, hogy nem egy mai modern történet, annyira kortalan az a téma amit feldolgoz, az érzelmekről, gondolatokról nem is szólva.

"Csak az tudja igazán értékelni az élet szépségét, és csak az tud jóízűt nevetni, aki valaha sokat sírt. Sírni könnyű, nevetni nehéz."

Levél ​egy meg nem született gyermekhez elég komor hangulatú történet, végig egyfajta búskomorságot érezhet az olvasó még akkor is amikor tudja, hogy örülnie kellene, hisz gyermeket várni szép és jó dolog. Aztán ahogy egyre jobban belemerülünk az olvasásba, elfoghat minket egy olyan érzés is, hogy igen, gyermeket várni jó dolog, de biztos jó dolog gyermeket szülni erre a világra és kitenni mindannak, ami történhet vele?
Fallaci annyira magába és a gondolataiba van süllyedve, annyira búskomor, hogy ezt akarva-akaratlanul, de ráragasztja az olvasóra is.

Lényegtelen, hogy a 70-es években járunk, vagy most 2016-ban, a gondolatai kortalanok. Biztos jó döntés gyermeket világra hozni ebben a világban, amikor azt látjuk amit láthatunk, ha körül nézünk? Jó döntést hozunk, amikor gyermeket akarunk? Erre a világra, amikor háborúk dúlnak és dúlhatnak, amikor nő a szegénység, amikor a Földünk lényegében haldoklik? Világra hozzuk a gyermekeinket, mert szeretnénk, mert bízunk abban, hogy szép jövő és békés élet áll előttük. De hogy lehetünk biztosak abban, hogy 5-10 év múlva nem történik valami katasztrófa (gondoljunk pl. a II. vgh.-ra) és ott lesz mellettünk ez a gyermek szenvedve? Akkor lehet, hogy megbánjuk majd, hogy világra hoztuk, mert nem tudunk róla úgy gondoskodni, ahogy szeretnénk és a gyermekünknek nyilván a legjobbat szeretnénk.

És akkor itt jön Fallaci gondolata, hogy a megszületéssel esélyt adunk nekik. Ha nem születnek meg, esélyt se kapnak arra, hogy szép, békés életük legyen. Az életet vesszük el tőlük.
Ugyanakkor nem vigasztal ez a gondolat sem, ha magam előtt látok egy háborús övezetben készült fényképet, amin épp egy gyermeket mentenek ki aki valószínűleg elveszítette minden hozzátartozóját. Vagy épp a gyermekéhezésről látok felvételeket. Milyen esélyt adnánk ezeknek a gyermekeknek? Egy felnőtt még ki tud törni, tud magára vigyázni, de egy gyermek a szeretteire van utalva. Ebből a gondolatmenetből kiindulva nem vigasztal a tudat, hogy legalább esélyt kapnak. Mert az eséllyel már csak akkor tudnak élni, amikor nagyobbak. Na de a kicsik?

"De boldogtalanul is arra gondolok, hogy sajnálnám, ha nem születtem volna meg, mert semmi sem rosszabb a semminél."

Nagyon kesze-kusza érzelmeket váltott ki belőlem a történet. Hol azt éreztem, hogy én erre a világra nem hozok több gyermeket, hol meg azt, hogy de igen, hisz szeretném. Úgyhogy Fallaci jól összekuszált a gondolataival. :oD

A történet mély érzelmeket tartalmaz, ugyanakkor nagyon jól bemutatja egy embrió, magzat fejlődését is.
És mivel a címe az, ami, így sejteni lehet, hogy mi lesz a történet vége. ...

Kiknek ajánlom a figyelmükbe?

Jó kérdés. Bátran mondanám, hogy mindenkinek, de szerintem inkább olyan olvasóknak, akik fel vannak készülve egy nagyon melankolikus, kicsit lehangoló, de ugyanakkor nagyon elgondolkodtató történetre, mely a babavárásra épül.

2016. november 30., szerda

Julia Quinn: Minden és a hold

szerda, november 30, 2016 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Everything and the Moon (1997.)
Kiadta: GABO (2016.)
Oldalszám: 372
Forrás: kiadó
Értékelésem: 

Lyndon nővérek 1.

Miről szólt? A fülszöveg

"Hét ​​évvel ezelőtt a lány összetörte a férfi szívét…
Amikor Robert Kemble egy labirintus közepén Victoria Lyndonba botlik, nem akar hinni a szemének. Ő az a lány, aki miatt megszakadt a szíve, aki végignézte, ahogy a férfi megszervezi a szökésüket, majd otthagyta őt. Most egy karnyújtásra áll tőle, és bár a férfi alig tud úrrá lenni a dühén, még mindig képtelen ellenállni neki…
Hét évvel ezelőtt a férfi kis híján tönkretette a lányt…
Az apja figyelmeztette Victoriát: egy gróf sosem fogja feleségül venni egy lelkész lányát, és igaza is volt. Robert házasságot ajánlott a lánynak, végül mégis Londonba utazott, és magára hagyta őt a meghiúsult szökés szégyenével. Noha nem szereti nevelőnői munkáját, elutasítja Robert ajánlatát, amikor a férfi arra kéri, legyen a szeretője. Még a gróf kedvéért sem lenne képes feláldozni a tisztességét.
De Robert nem tűri a visszautasítást, és megfogadja, Victoria az övé lesz, kerül, amibe kerül. Vajon képes lesz újra megbízni egymásban a balszerencsés szerelmespár? Édes vagy keserédes lesz-e a második egymásra találás?" 

Hogy tetszett?

Nagyon kedvelem Quinn történeteit, mert egyszerre található meg bennük a romantika, a báj és a kellemes humor. A főszereplői szerethetőek, a cselekményei könnyedek, romantikusak. Sose csalódtam még egy történetében sem és hát nem egyet olvastam az elmúlt évek során.
Nagyon kíváncsi voltam a frissen megjelent sorozatának első részére is, főleg az után, hogy nem rég olvastam a Hogyan fogjunk örökösnőt, ami szerintem a leghumorosabb története volt.
Szimpatikus szereplőkre, könnyed cselekményre, romantikára és sok-sok humorra számítottam. Nem jött össze. :o(

A Minden és a hold elég közepes történet. A szereplők egyáltalán nem voltak szimpatikusak, nem kerültek hozzám közel. Nem tudnám megmondani, hogy ez miért történt így, tán valahol idegesített a cselekmény szövése és amiatt nem kerültek hozzám közel.

Nem hiszek a szerelem első látásban és az írónő se győzött meg arról, hogy márpedig létezhet ilyen kapcsolat. Így kicsit eleve szkeptikus voltam amikor azt olvastam, hogy Robert már akkor beleszeretett Victoriába, amikor meglátta. 
Ahogy olvastam a történetet - melyben a legelején már szerelmes mindenki -, azon gondolkodtam, hogy mi a fenéről fog szólni, ha már az elején minden klappol? Aztán jött a két apuka, akik elválasztották a szerelmeseket. 

"– A holdat adtad nekem, Robert. Még többet is. Felemeltél a holdig. – Hosszú,
fájdalmas csend következett, amelyet a lány tört meg. – Aztán lezuhantam. Rettenetesen fájt a földet érés, és nem akarom újra átélni."

Ekkor végre felcsillant a szemem, aha, egy kis izgalom végre, de amikor újra találkoztak pár év elteltével a szereplőink, nem kaptam meg azt, amire számítottam. Vágytam arra, hogy civakodnak majd, húzzák egymás agyát, aztán jön az édes összeborulás. Quinn végülis ezt hozta össze, de a megvalósítása valahogy nem nyerte el a tetszésemet. Valahogy másképp kellett volna. 
És a humor! Az annyira hiányzott!

Összességében csalódott vagyok, mert megszoktam, hogy öt vagy négy csillagokat osztogatok az írónő történeteire, de ebben az esetben háromnál többet nem adok. A Minden és a hold számomra csalódás volt és nem több egy közepes történetnél. 

Kiknek ajánlom a figyelmükbe?

Mivel nem a legjobb regénynek tartom, így szerintem aki még nem olvasott semmit az írónőtől, ne ezzel a történetével kezdje.
Inkább azoknak ajánlom, akik már gyakorlott Quinn olvasók, akik már tudják, hogy mire képes az írónő.  

2016. november 29., kedd

Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! 28.

kedd, november 29, 2016 0 Hozzászólás
Forrás
Mi is az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe?: külföldi minta alapján indult rovat. A lényege az, hogyha ajánlanál egy könyvet a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor "ragadj tollat" és írj egy ajánlót róla nekem. Én pedig megosztom a gondolataidat a blogomon.
Bővebben ITT olvashatsz a hogyanokról és a rovatról.

Kedves Niki!

Nem tudom, hogy neked mennyire jönnek be a vámpíros történetek, de ajánlani J.R Ward: A fekete tőr testvériség történetét, amely 11 kötetben jelent meg. Egy vámpír társadalom megfogyatkozott elit harcosainak életéről, vívódásáról, párválasztásáról, a vámpír társadalomhoz fűződő viszonyáról szól.
A másik író akit ajánlanék az Nora Roberts. Imádom ahogy romantikus történetei megvannak írva. A történet kibontakozásával egy időben ismerhetjük meg a városka, a szereplők családjának múltját, a közeli barátok ismerősök életét.

Üdv: Széll Katalin 


Kedves Katalin!

Egyik írónő munkássága se ismeretlen előttem, volt olyan időszakom, amikor mind a kettőjüktől szinte egyhuzamban olvastam könyveket.
Az FTT-vel egészen a 8. részig jutottam emlékeim szerint, de Noratól is nem egy és nem kettő történetet olvastam. ;o)

2016. november 28., hétfő

Ti kérdeztétek (123.)- Mi a véleményed arról, hogy annyi az új könyves blogos, mint égen a csillag? Ez szerinted jó?

hétfő, november 28, 2016 1 Hozzászólás
Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Mi a véleményed arról, hogy annyi az új könyves blogos, mint égen a csillag? Ez szerinted jó?"
(Kovács Ivett)

Nem egyszerű kérdéssel találtál meg. :oD
Amikor 6 éve elkezdtem könyves blogot vezetni, nem volt még annyira népszerű, mint manapság. Nem maroknyian voltunk, de azért nem is annyian, mint égen a csillag.
Aztán ahogy lenni szokott a divattal többnyire, egyre több könyves blog jelent meg. Ami szerintem egyfelől jó, mert
- több ember véleményét olvashatjuk a könyvekről
- az olvasás manapság nem annyira népszerű, de úgy gondolom, hogy a könyves blogok segítségével népszerűsíteni lehet
- valamint úgy gondolom, hogy a hazai könyvkiadást is segíteni lehet a könyves oldalak segítségével.
Másfelől igen, néha megfordul a fejemben, hogy nem feltétlenül jó, hogy ennyi könyves blog van, mert
- elveszíti a varázsát
- sokan a recenziók miatt kezdenek bele a blogolásba, viszont a minőséget ezt nem feltétlenül tükrözi (bár hozzá kell tenni, hogy kinek mi a jó és a "minőség", az relatív dolog)
- az igazán jó blogok egyszerűen elvesznek a közepesek sűrűjében és így alig lehet kincsekre találni.

2016. november 27., vasárnap

Sorsolás

vasárnap, november 27, 2016 0 Hozzászólás
Bár a héten teljes havazódásban voltam - ezért se jöttem könyves bejegyzésekkel -, de azért az Ajánlj egy könyvet a figyelmembe! nyereményjáték végét nem felejtettem ám el. ;o)

Rövid kis áttekintő a nyereményjátékról:

A játék október 25-én vette kezdetét és a feladat annyi volt, hogy a rovathoz ajánljatok könyvet a figyelmembe, melyeket küldjetek el nekem e-mailben november 25-e éjfélig.
A nyeremény pedig 1 példány Brittainy C. Cherry Lebegés c. könyvéből, mely engem is darabokra tört az olvasása során, mint sok más olvasóját is. ITT írtam a könyvről.
A játék során 30 könyvről érkezett ajánló, így a résztvevőknek köszönhetően 1 teljes évig újra biztosítva van a rovat fennmaradása, köszönöm. :o) Voltak akik 1 ajánlót küldtek, de voltak, akik többet is. Minden egyes könyvajánlónak köszönhetően bekerült a kalapba a játékos neve, ma pedig sorsoltam.

NiLol (a molyon Nilol99)
Gratulálok, megy az e-mail! :o)

Köszönöm minden játékosnak a részvételt és akik nem nyertek nem búsulni, hamarosan újabb nyereményjáték veszi kezdetét egy újabb szuper könyvért. ;o)

2016. november 24., csütörtök

A Maxim Könyvkiadó őszi, téli várható megjelenései

csütörtök, november 24, 2016 0 Hozzászólás
Mint ahogy megszokhattuk már, a Kiadó nem pihen az őszi, téli időszakban sem, minden évben szuper könyvek megjelenését tervezi be és valósítja is meg.
Nézzük akkor, hogy erre az évre mely könyvek megjelenéseire számíthatunk még, melyeket jelenleg 30%-os kedvezménnyel lehet előrendelni:


Dream válogatás:
Vivi Greene: Sing! – Várható megjelenés: 2016.11.25.
Julie Muphy: Dumplin’ – Így kerek az élet - Várható megjelenés: 2016.11.25.
Kerry Drewery – Cell 7 - Várható megjelenés: 2016.12.14.
Szaszkó Gabriella: Maradj velem! - Várható megjelenés: 2016.12.14.
Kass Morgan: Huszonegy nap - Várható megjelenés: 2016.12.09.
Madeleine Roux – Sanctum: A rejtélyes társulat - Várható megjelenés: 2016.12.09.
Melissa Landers: Összefonódva - Várható megjelenés: 2016.12.09.
Jamie McGuire: Gyönyörű megsemmisülés - Várható megjelenés: 2016.12.09.
Amy Ewing: A fehér rózsa - Várható megjelenés: 2016.12.05.
Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek - Várható megjelenés: 2016.12.09.
John Corey Whaley: A barátság ereje - Várható megjelenés: 2016.12.09.
Jamie McGuire & Teresa Mummert: Sweet Nothing - Édes semmiség – Megjelent!
Lucy Keating: Dreamology – Álomgyár – Megjelent!
Wendy Higgins: Angyali kísértés – Megjelent!

Mont Blanc válogatás:
Eoin Dempsey: Rebecca nyomában – Háború és szerelem - Várható megjelenés: 2016.12.05.
Erik Larson: A Lusitania titkai - Várható megjelenés: 2016.11.25.
David McCullough: A Wright fivérek – A repülés szerelmesei - Várható megjelenés: 2016.12.09.
Clare Mackintosh: I Let You Go – Az igazság pillanata – Megjelent!

Delfin könyvek:
Tom Watson: Pálcikakutya és a fánk - Várható megjelenés: 2016.12.09.
Tom Watson: Pálcikacica - Várható megjelenés: 2016.11.25.
Geoff Rodkey: Claudia és James felforgatják New Yorkot - Várható megjelenés: 2016.12.05.

Panda könyvek:
Eric Litwin: Peti a macska, és a négy szökevény gomb

És egy nyereményjátékot is hirdettek, mely során amennyiben a játék időtartama alatt rendelitek meg a kiadó weboldaláról (http://www.olvas.hu/termekek/mx939-veled-minden-hely-ragyogo) Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó című regényét, akkor most nem csupán postaköltség nélkül szállítják házhoz, hanem akár további 5 regényt is nyerhettek. Bővebb információ még ITT!

2016. november 23., szerda

Kitekintő 42.

szerda, november 23, 2016 0 Hozzászólás
A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján.

Angolul megjelent: 2016. aug.

A könyvről

Joss, Amerika egyik legünnepeltebb fiatal színésznője, aki próbál megfelelni anyja elvárásainak, de aztán minden a feje tetejére áll.

Miért?

Ha azt mondom, hogy gyermekszínészet, akkor nektek mely sztár ugrik be azonnal? Nekem Macaulay Culkin és természetesen a Reszkessetek betörők! De ahogy beugrik az arca, beugrik egyből utána az is, hogy az élete mennyire tönkrement. A drog, az italozás, a betegség. A vidám, egészséges kis srácból egy olyan felnőtt lett, aki árnyéka önmagának.
Azért lennék kíváncsi erre a könyvre, hátha jól bemutatja a gyermekszínészek életét és az elvárásokat, melyeknek meg kell felelniük.

2016. november 21., hétfő

Ti kérdeztétek (122.)- Mi alapján figyelsz más könyves blogosokat?

hétfő, november 21, 2016 0 Hozzászólás
Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Mi alapján figyelsz más könyves blogosokat?"
(Kovács Ivett)

Többnyire azért figyelek egy oldalt mert hasonló könyveket szeretünk, hasonló az ízlésünk, így jó olvasni egy ilyen oldalon olyan könyvekről, melyeket még nem olvastam.
De van olyan oldal is, amit fura módon pont azért kedvelek, mert teljesen másképp látjuk a könyveket, viszont pont ezért a más nézőpont miatt vagyok kíváncsi azokról a könyvekről szóló bejegyzéseire, melyeket én is olvastam.
De van olyan blog is, ami annyira szép, hogy egyszerűen csak a látvány miatt térek vissza rendszeresen az oldalra, a bejegyzések már olyanok, mint  a hab tortán. ;o)

2016. november 18., péntek

Jordi Llobregat: Vesalius ​titka

péntek, november 18, 2016 1 Hozzászólás
Eredeti címe: El secreto de Vesalio (2015.)
Kiadta: Agave (2016.)
Oldalszám: 432
Forrás: kiadó
Értékelésem: 

Miről szól? A fülszöveg

Barcelona, ​​1888 májusa. Alig néhány héttel az ország első világkiállításának megnyitója előtt több fiatal lány borzalmasan megcsonkított holttestére bukkannak. Sebeik egy feledés homályába merült, régi átkot idéznek.

A könyörtelen gyilkos utáni hajszába három civil is belekeveredik. Daniel Amat, az Oxfordban élő fiatal tanár, aki különös körülmények között meghalt édesapja miatt tér vissza Barcelonába. Bernat Fleixa, aki újságíróként dolgozik a Correo de Barcelonánál, és leghőbb vágya egy olyan esetről írni, amely végre híressé teszi. Az orvostanhallgató Pau Gilbert, akinek minden lépését súlyos titkok övezik. A gyilkos kézre kerítése érdekében ők hárman egy olyan 16. századi anatómiai kézirat nyomába erednek, amely merőben megváltoztathatja a tudomány állását.

Jordi Llobregat 2015-ös regénye az egyik legváratlanabb és legnagyobb sikert arató történelmi krimi volt Spanyolországban. A megjelenését követően több mint tizenöt országban keltek el a kiadás jogai, többek között az Egyesült Államokban is.

Hogy tetszett?

Azt a kutya fáját, ez nem volt semmi! A Vesalius titka egy nagyon ütős történelmi krimi, amit szerintem a műfaj kedvelői semmiképp se hagyjanak ki!

Nem titkolom, hogy imádom a szép borítókat és hát ez a borító szerintem egyszerre szép és ugyanakkor nagyon izgalmas is. Aztán amikor elolvastam a fülszöveget, borzongás futott végig rajtam, nagyon izgalmasnak találtam. Mikor pedig kézbe vehettem a könyvet, megszagolgattam és végre nekiestem, hát a szám is tátva maradt. Llobregat fantasztikusan ír, szövi a szálakat és az orvosi magyarázatok a történetéhez annyira szép, kerek képet adtak mindenről, hogy kalapomat emelem előtte.

Már a legelején izgalmasan indul a történet és bár annyira nem szeretem a több szálon futó történeteket, mert félek, hogy elveszek a szálak között, Jordi olyan erős karaktereket hozott létre, hogy soha egy pillanatig se okozott átállni egyes fejezeteknél az adott szereplő körüli történet olvasására.

Az egyetlen olyan dolog amit negatívumként fel tudok hozni az az, hogy különösebben egy szereplő se került hozzám közel. Jól volt mindenki felépítve, megjelentek magam előtt olvasás közben, de nem éreztem különösebb szimpátiát egyikőjük iránt sem. Bár nyilván mivel krimiről van szó, különösebben nem is az a cél, hogy az olvasó a karaktereket megkedvelje, hanem a cselekménynek kell lennie a hangsúlyosnak és az ütős volt nagyon.

Történelmileg 1888-ban vagyunk Barcelonaban, az ország első világkiállítása előtt. Ebben az időben a világkiállítások leginkább a technológiai találmányok fejlődésének a bemutatásáról szólt és ez alól nem volt kivétel Barcelona sem.
Több kulcsfontosságú szereplője is van a történetnek, mint pl. Daniel Amat, aki az apja halálhírére tér haza Angliából Spanyolországba. Vagy Fleixa, a feltörekvő újságíró, aki várja a Nagy Hírt, ami híressé teszi majd. Vagy Pau Gilbert az orvostanhallgató, akiről már a történet elején lerí, hogy valamit nagyon rejteget. Vagy Daniel volt szerelme, akinek a férje kulcsfontosságú figurája a barcelonai világkiállításnak.
Hogyan is kapcsolódnak össze a szereplőink? Nos úgy, hogy Daniel apját megölték, közben furcsa holttestek kerülnek elő és mindehhez valami köze van Vesaliusnak.

Két olyan fordulat is volt a történetben, amikor szó szerint tátva maradt a szám és csak pilláztam, hogy mi van? Na de hogy? És egyáltalán hogyan?

"-Ez a Vesalius jól megvezetett minket – kiáltott fel Fleixa."

Nem csak Vesalius képes a megvezetésre, hanem maga a szerző is. Jordi remekül szőtte a cselekményt és végig félrevezetett, totál más állt a gyilkosságok mögött, mint akire számítottam. Aztán amikor eljutottam odáig az olvasásban, hogy a gyanusítottam kiiktatásra került, akkor meg totál pánikba estem az izgalomtól, hogy akkor mégis ki áll az egész mögött és mikor fog végre kiderülni.

Csak ajánlani tudom ezt a remek történelmi krimit a figyelmetekbe, nem fogtok csalódni benne!

Kiknek ajánlom a figyelmükbe?

A krimi kedvelőinek, de szerintem azok is bátran próbálkozzanak vele, akiknek nem a kedvencük a műfaj, mint ahogy nekem sem. És mégis teljesen magával sodort, megbabonázott. Jordi fantasztikusan ír, remélem olvashatunk még tőle magyarul!

2016. november 17., csütörtök

Brittainy C. Cherry: Lebegés

csütörtök, november 17, 2016 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Air He Breathes (2015.)
Kiadta: Libri (2016.)
Oldalszám: 392
Forrás: kiadó
Értékelésem:

Az vagy nekem #1

Miről szólt? A fülszöveg

Óva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt még ilyen tökéletes vihar. Tristan csókja haragos volt, és szomorú. Bocsánatkérő és gyötrelmes. Nyers és valódi. Mint az enyém.
Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

Hogy tetszett?

El se tudom mondani mennyire kíváncsi voltam a rengeteg nagyon pozitív értékelés miatt erre a könyvre. Nagyon vágytam arra, hogy olvashassam, én is érezhessem az egyszerre keserédes ugyanakkor még is gyönyörű érzéseket, melyekről a moly.hu-n ódákat zengtek az értékelésénél. Így amikor kézhez kaptam a könyvet, megszagolgattam és szinte áhitattal nyitottam ki, nehogy megsérüljön a gerince, nehogy baja legyen, ugyanakkor mégis mohón estem neki, hogy minél előbb én is birtokolhassam a történetet.
Nem csalódtam. Egyáltalán nem. Keserédes, gyönyörű történet. Olyan, ami az egyik pillanatban darabokra tört, a másikban viszont összeragasztotta a darabjaimat.

Tristan és Lizzie fiatal koruk ellenére hatalmas veszteségen vannak túl. Így utólag már nem merném biztosra mondani, hogy Tristan hány éves volt (végül visszanéztem, 33), de a döbbenet akkor ért, amikor kiderült, hogy Lizzie 28 éves. Egyből végigfutott bennem, hogy basszus, 4 évvel fiatalabb nálam és micsoda veszteségen van túl. Hogy lehet feldolgozni azt, hogy ilyen fiatalon elveszíted a Párodat és egyedül maradsz egy kisgyerekkel, akinek nyilván a "halál" még feldolgozhatatlan, megemészthetetlen. És mi van akkor, ha nem csak a Párodat veszíted el, hanem a gyermekedet is? Belegondolni sem akarok.
Tristan és Lizzie ilyen hatalmas veszteségeken vannak túl, amikor találkoznak. Mind a ketten sérültek és egyikőjük se tudja elfogadni, hogy a Párjuk nem fog többet hazatérni. Kapaszkodnak az emlékekbe és vágynak utánuk, hátha felébrednek ebből az álomból. És pont ez az emlékekbe való kapaszkodás fogja egymás felé sodorni őket. Menedéket nyernek egymás karjaiban, lényegében kihasználják egymást, hogy amíg együtt vannak úgy érezhessék, hogy a Párjuk tért vissza hozzájuk.
A történetben nagyon sok az erotikus jelenet, ami ugyanakkor rettentően fájdalmas is. Kézzel, lábbal kapaszkodnak a múltba és közben a főszereplők észre se veszik, hogy még mélyebb sebeket szereznek.

"– Megéri a szívfájdalom azt a pár percnyi boldogságot, amiben részesülünk. És az összetört szív darabkái összeilleszthetők. Marad ugyan néhány heg meg vágás, és égő fájdalomként vissza-visszatérnek a múlt emlékei, de mi ez a fájdalom valójában? Emlékeztető arra, hogy
még élünk. Olyan, mint az újjászületés."

Ahogy lennie kell, először az egyikük ismeri fel, hogy a kapcsolatuk változni kezd, megszereti a másikat, majd a másik is rájön erre. És akkor jön a fordulat, kiderül egy titok, ami tönkreteheti a még csak kibontakozó szerelmüket.
De a történet nem csak egy fordulatot tartogat, hanem véleményem szerint ezen kívül még 2-t, ami hol sokkolt, hol szíven ütött, hol meg kegyetlenül szép volt.

Összességében a Lebegés nem egy nagy szám történet. Mármint magát, ha csak a vázat nézem, akkor van egy nő és egy férfi, akik sérültek, egymásba kapaszkodnak, majd rájönnek, hogy szerelmesek, van egy-két fordulat és ennyi.
Ami a történet mélységét adja, az a főszereplők múltja és az érzelmek. Hisz mely olvasót nem érintene mélyen egy olyan könyv, melyben nem csak az egyik, hanem mind a két főszereplő elveszíti a Párját, az egyik ráadásul még a gyermekét is? Cherry ráadásul nagyon jól, nagyon mélyen tudja ábrázolni a Tristanban és Lizziben kavargó érzéseket, gondolatokat, fájdalmat. Egyszerűen lehetetlen, hogy az olvasó ne érezzen velük mély szimpátiát és ne szorítson nekik abban, hogy egymásra találhassanak.
Hisz ki mondta, hogy mindenki életében csak egy igazi létezhet? Az írónő bebizonyította, hogy van második esély. Lennie kell. Még akkor is, ha fájdalmas és szomorú, de van esély. Van remény arra, hogy a legnagyobb seb is képes begyógyulni. Nem múlik el végleg, ott marad, de legalább be tud gyógyulni.

Olvassátok el ezt a könyvet, nem fogjátok megbánni! Hihetetlen mély és intenzív érzéseket mozgatott meg bennem az olvasása során, biztos vagyok abban, hogy ti se fogjátok ezt megbánni.

Kiknek ajánlom a figyelmükbe?

Azoknak, akik kedvelik a kicsit szomorkás, romantikus történeteket.

2016. november 16., szerda

Várólistára 112.

szerda, november 16, 2016 0 Hozzászólás
Várható megjelenés: 11.25.

Miről szól? 

Amikor Olivia Brookes felhívja a rendőrséget, hogy bejelentse férje és gyermekei eltűnését, azt hiszi, soha többé nem látja viszont őket. Okkal fél a legrosszabbtól, hiszen nem ez az első tragédia, amit átél.
Most, két esztendővel később, Tom Douglas főfelügyelőt ismét ehhez a családhoz küldik nyomozni, ám ezúttal Oliiva tűnt el. Minden bizonyíték arra utal, hogy reggel még az otthonában tartózkodott - kocsija a garázsban áll, pénztárcája a konyhaasztalon heverő táskájában van.
A rendőrség el akarja rendelni Olivia keresését, de a családtagok összes fényképét eltávolították a fotóalbumokból, számítógépekből, telefonokból.
Aztán meglátják a vért...
Vajon a múlt utolérte Oliviát?
Aludj jól - ha tudsz. Sosem tudhatod, ki figyel.

Miért?

Teljesen egyszerűen borzongatónak tartom a fülszöveget, én legalábbis libabőrös lettem tőle és egyből azon kezdett el járni az agyam, hogy mi történhetett Oliviával. Elrabolták? Megölték? Vagy tök egyszerűen ő van a dolgok mögött? Izgisnek tűnik szerintem.

2016. november 15., kedd

Sajtóközlemény- Fábián Janka: Az utolsó boszorkány lánya

kedd, november 15, 2016 0 Hozzászólás
Pár hónappal ezelőtt jeleztem már nektek, hogy alkalmanként kapok e-mailben sajtóközleményeket egyes könyvkiadóktól és úgy döntöttem, hogy ezeket alkalomadtán közzéteszem az oldalon is.
Így kerül most sorra Fábián Janka legújabb története is.


"Hangolódj az ünnepekre Fábián Jankával! Az utolsó boszorkány lánya nosztalgikus szerelmi történet valóban tökéletes program őszi estékre. Fábián Janka már fogalom, ha romantikáról és nagy érzelmekről beszélünk, mostani regényében is minden megvan, ami a kötetet a romantikus művek kedvelői számára ellenállhatatlanná teszi: szövevényes szerelmi történet, regényes, szinte meseszerű karakterek- és történetmesélés, valódi történelmi háttérrel.
A 43 éves, eredetileg magyar-történelem tanár végzettségű írónő 1973-ban született, és egy Pest megyei községben nőtt fel. Tizennégy éves korától él Budapesten. Egyetemre Miskolcon és Budapesten járt. Jelenleg angol  nyelvtanárként dolgozik.
Fábián Janka nem bízta a véletlenre írói karrierjét. Első kéziratával több kiadót is felkeresett, de nem járt sikerrel, így saját kiadásban adta ki első öt könyvét, mely minden darabja gyorsan fogyott. Az igazi áttörést az Ulpius-ház és a Libri Könyvkiadó berkei hozták.
A Libri Kiadónál most megjelent Az utolsó boszorkány lánya című, a XVIII. században a francia forradalom idején játszódó gazdag érzelemvilágú, szövevényes szerelmi történetet maradandó élmény olvasni, hiszen a magyar romantikus irodalom legkiválóbb darabjait idézik.
A kötetben Schönemann Zsófia, az utolsó bécsi boszorkány lánya szomorúan fogadja a jóképű Habsburg-trónörökös, József főherceg közelgő házasságának hírét. A lány évek óta titokban rajong Mária Terézia elsőszülött fiáért, de az ifjú jövőjét már előre megírták a társaság törvényei. Mégis Schönemann Zsófia az esküvő napján úgy érzi, valamivel fel kell hívnia magára a főrangú ifjú figyelmét. Ám ehelyett egy másik fiatalember szeme akad meg rajta; a daliás Kolosy Károly, a királynő magyar királyi testőrségének tagja még párbajozik is érte…
 Zsófia története egy szerelmi dráma súlyos következményei miatt Párizsban folytatódik, ahol az ő és a családja sorsa akarata ellenére is összekapcsolódik a Habsburgokéval – József császár után Marie Antoinette-ével is. A francia forradalom kitörése előtti években a királyi udvar látszólag fényűző élete mögött rejtett tragédiák sora húzódik meg, amelyekről csak az uralkodók bizalmasai tudhatnak. Közöttük van Zsófia is, aki hiába is próbálna kívülálló maradni, az egyre baljósabb események őt is magukkal sodorják, és hamarosan már a saját és a családtagjai életéért kell küzdenie."

Részlet a könyvből:
"A fiatal lány szándékosan lassan lépkedett, útközben mindent jól szemügyre véve, minden szembejövő járókelőt megbámulva, néhány csillogóbb vagy gazdagabb üzlet előtt lelassítva, a kiállított portékát gusztálva. Tudta, hogy amikor végül hazaér, minden bizonnyal alapos fejmosást fog kapni a késlekedése miatt, de nem bánta. Ennyit bőven megért, hogy ezen a verőfényes nyári napon egymaga sétálhatott végig a forgalmas, nyüzsgő és színpompás Grabenen, Bécs hírneves  bevásárlóutcáján, ahol lépten-nyomon akadt valami izgalmas látnivaló egy tizennyolc éves leányzó számára. Nem is beszélve arról, hogy őt is sokan megbámulták – jó érzés volt, még ha néha kissé kényelmetlen is, amikor egy-egy ficsúr vagy meglettebb uraság tetőtől-talpig végigmérte, csillogó tekintettel, néha szinte csettintve a nyelvével, vagy az orra alatt mormolva: „Ez igen!” Ha pedig az urak esetleg egy hölgy társaságában voltak, a hölgy – velük ellentétben – megvetően, elbiggyesztett ajakkal nézett végig rajta. Ám Schönemann Zsófia ezen is csak mulatott. Hiszen jól tudta, hogy se semmi kihívó vagy tisztességtelen nincsen rajta – hacsak az nem, hogy szemtelenül csinos és fiatal. És különben is… az ő szívében csakis egyetlen férfiú kaphatott helyet, másnak mindössze egy-egy  pillantást vagy mosolyt ajánlhatott fel nagylelkűen. Nem, ő soha nem lehet másé… még akkor sem, ha nyilvánvalóan őrültség ez a szerelem, amely nem teljesedhet be soha. Ámbár, ki tudja… Zsófia néha az éjszaka csendjében, amikor szobájában álmatlanul az elsötétített ablakot bámulta, a lehetetlent is megvalósíthatónak vélte. Hiszen a Teremtő miért is plántálta volna szívébe ezt az érzést, ha nem azért, hogy egy szép napon… Ámde most nem gondolkodott ezen tovább. Alig észrevehetően megvonta a vállát, majd belenyúlt a karján cipelt kosárba, és rövid kotorászás után előhalászott egy darabka kekszet, majd az édességet kecses mozdulattal a szájába dobta. Közben pedig elégedetten szemlélte magát az üzlet kirakatában, amely előtt az imént megállt. A míves legyezőket és fényesre faragott, elefántcsont gombos sétabotokat kínáló boltocska ablaka makulátlan tisztára volt pucolva, így Zsófi nagyon jól láthatta magát. Akár egy tükörben. Nem, valóban semmi kihívó nem volt rajta – éppen ellenkezőleg. Dús sötétszőke fürtjeit egyszerű, szinte apácás fehér főkötő takarta, olyan alaposan, hogy csak a homloka fölött kandikált ki alóla egy-egy huncut,  szökevény tincs. A ruhája világoszöld volt, sötétzöld csíkokkal, azokkal az árnyalatokkal, amelyekről tudta, hogy nagyon jól állnak neki, de más minta, szalag, fodor nem díszítette.…Zsófia a császárváros jómódú és iparkodó polgári rétegéhez tartozott – első ránézésre nyilvánvaló volt, hogy nem holmi szolgálólány, de nem is előkelő, magas rangú család sarja. Ennek ellenére még az  züstcsatos cipőjű, csipkés kézelős, fehérre festett arcú urak is megbámulták. A kicicomázott, felékszerezett hölgyeik pedig irigykedő pillantásokat vetettek rá. Hogy miért? Zsófi a tükörképére mosolygott: nyilvánvaló, hogy a vidáman csillogó zöld macskaszeme, fitos orra, hamvas bőre, gödröcskés arca és csábos mosolya miatt, amelyet mindenkire, kivétel nélkül mindenkire  ráragyogtatott. Még az irigykedő dámákra is."

2016. november 14., hétfő

Ti kérdeztétek (121.)- Ha könyvek borítójából kéne kiraknod egy szivárványt, mely könyveket választanád?

hétfő, november 14, 2016 0 Hozzászólás
Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Ha könyvek borítójából kéne kiraknod egy szivárványt, mely könyveket választanád? (Magyarul melyik a kedvenc piros, narancs, sárga, stb. borítós könyved?)"
(uborka) 

Sose gondolkodtam még azon, hogy melyek lennének a kedvenc borítóim a szivárvány színeinek megfelelően, így nem kicsit megfogtál ezzel a kérdéssel. ;o)
Végül nem úgy állítottam össze ezt a képet, hogy a "kedvenc borítóim", hanem hogy egyáltalán összehozzak az olvasott könyvek borítójából álló képet, mely megfelel a szivárvány színeinek. :o)

2016. november 11., péntek

Katja Reider - Leopé: Dinótörténetek

péntek, november 11, 2016 0 Hozzászólás
Kiadta: Fabula Stúdió (2006.)
Ajánlott korosztály: 6 év +
Oldalszám: 43

Miről szólt?

"Ez a tojás más, mint a többi! Panni éles szemét a legapróbb részlet sem kerüli el. És valóban! Éjszaka a tojásból egy aranyos kis dinó bújik elő. Panni öröme határtalan. Hiszen él-hal a dinókért! A 2. A-ban nagy az öröm. Az osztály múzeumlátogatásra megy. De nem akármilyen múzeumba! Egy dinókiállítást fognak megnézni. Marci ördögi tervet eszel ki, hogyan tréfálhatná meg Lacit az őslények segítségével. Négy vidám történet a dinók szerelmeseinek!"

Hogy tetszett?

Mint a legtöbb könyvmoly anyuka, én is epekedve várom azt a percet, amikor már úgy igazán együtt tudunk majd olvasni a Gyerkőccel. És ez nem azt jelenti, hogy én olvasok, ő meg közbeszól, hogy milyen betűket ismer fel és próbálja azokat összefűzni, hanem amikor úgy igazán együtt tudunk olvasni.

Gyerkőcöm idén kezdte az iskolát és bár nagyon szerette volna, ha már az oviban megtanítjuk olvasni, úgy döntöttünk, hogy az írás és az olvasás megtanítását az első osztályra hagyjuk. És ezt a döntést annak ellenére hoztuk meg, hogy visszaemlékezve én is rimánkodtam a szüleimnek, hogy tanítsanak meg olvasni, mert nagyon szerettem volna én is az olvasás varázslatának birtokába jutni. Anno az én szüleim is ezt az iskolára bízták és visszagondolva úgy éreztem, hogy ez a mi esetünkben is így lesz a helyes. Emlékeztem arra, hogy pár osztálytársam már tudott írni és olvasni első osztályban és ők lazán végigunták az első két évet, unalmukban vagy elaludtak vagy épp rosszalkodtak. Nem bántam meg anyukaként sem a döntésemet.
Gyerkőcöm fantasztikus tanító néniket kapott, akik nagyon alaposak, nagyon átgyakorolják velük a betűket, így itthon már csak egy kis könnyed ismétlésre van szükség.
Élvezem a pillanatokat amikor úgy jön haza az iskolából, hogy
- Anya, tanultunk ma egy új betűt!
- Na és melyiket?
- Hát a p betűt.
Aztán hazamegyünk, este olvasgatunk az olvasókönyvükből és kiélvezem a pillanatokat, amikor szavakat fedez fel a könyvében és tudja már összeolvasni őket
- Anya, ezt el tudom olvasni! Pa-pa. Papa! És nézd, ezt is tudom! Ci-ca!
Bár azt is meg kell említenem, hogy az egyik este nem túl sok kedve volt gyakorolni, rámutattam egy szóra, ami a pipi volt, nyilván az iskolában begyakorolták már a szavakat, így reflexből rávágta, hogy csirke. Mindezt úgy, hogy a cs-nél még nem is tartanak. :oD

Na de visszakanyarodva a Fabula Stúdió Olvasólétra sorozatához.
A sorozat korosztályokra van bontva, így 5 éves kortól egészen 8 éves korig megtalálhatóak kötetek a gyerekeknek. Kezdődik a sorozat a szülők általi felolvasással, folytatódik a rövid kis önállóan olvasós történetekkel.
A Dinótörténetek az Olvasólétra szerint a Kis Olvasó Tigris sorozat tagja, vagyis amit 6 éves kortól ajánlanak, az első önálló olvasáshoz. A kötetben négy rövid, nagy betűkkel írt, nagy képekkel illusztrált, érthető, egyszerű mese található, melyek tényleg ideálisak az első önálló olvasáshoz. Csak ajánlani tudom a figyelmetekbe!

És a Gyerkőc véleménye?

Tetszett neki. Kíváncsian várta hogyan szövi a szálakat a szerző a rövid kis történetekben és az illusztráció is elnyerte a tetszését. 

2016. november 10., csütörtök

Gregus Gábor: Pillanatnyi ​elmezavar

csütörtök, november 10, 2016 0 Hozzászólás
Kiadta: Underground (2013.)
Oldalszám: 518
Forrás: szerző
Értékelésem:

Miről szólt?

Egy napon a főszereplő férfink elalszik a fürdőkádban és amikor felébred, valahogy semmi sem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Ajtót lát ott, ahol emlékei szerint nincs is. Érthető módon mire gyanakszik? Hát hogy bekattant. Elmegy egy orvoshoz segítséget kérni, de ez a segítségnyújtás kb. annyi volt, mint a mai magyar egészségügyben sokszor lenni szokott, vagyis a nesze neked, fogd meg jól.
Aztán a főszereplőnk úgy dönt, hogyha már látja az ajtót, akkor belép rajta és egy másik világba érkezik. Úgy, mint Alice Csodaországban.

Hogy tetszett?

Megmondom őszintén, hogy zavarban vagyok most. Még nem találkoztam Gregus Gábor munkásságával eddig, nem tudom, hogy ez az első könyve avagy sem, de sajnálom, hogy korábban nem hallottam még róla.
A Pillanatnyi elmezavar olyan, mintha több más ismert történetre épülne, csak másképp.
Vegyük pl. az Alice Csodaországbant. Itt a főszereplő nem a nyúl üregébe pottyan, hanem egy ajtón lép át, de ugyanúgy egy másik világban találja magát, mint Alice. De meg lehetne említeni A kis herceget is. Ha úgy tetszik, itt is van "fogadóbizottság", csak nem egy nyúl szerepében, hanem egy rókáéban, aki beszél is.

"-Hello.
Ez ki volt…?
Körbehordozta a tekintetét, a hang elölről érkezett. Pedig ott nincs senki más, csak a….
– csak a róka.
Domán rámeredt az állatra, aki újra kinyitotta a pofáját:
-Elnézést uram, segíthetek esetleg valamiben? Kissé…. elveszettnek tűnik.
Dománnak nyitva maradt a szája."

De ha már hasonlóságokat keresünk, az Óz, a csodák csodájára is emlékeztetett. Ugyanis minden rendben volt ebben a világban addig, amíg nem érkezett valaki és összekuszálta a szálakat.
Természetesen mindezektől a kis hasonlóságoktól függetlenül Gregus Gábor egyedi történetet alkotott. Mindenféle fura külsejű lények szerepelnek a könyvében, van a bizonyos hullám, ami ha úgy tetszik egyfajta varázserő és természetesen megvan ebben a világban a két táborra szakadás, ugyanis háború van.

Nagyon megijedtem amikor megkaptam a könyvet és megláttam, hogy több mint 500 oldal, mert be kell vallanom, szkeptikus vagyok a mai magyar szerzőkkel kapcsolatban egy pöttyet és hát az 500 oldal néha nagyon sok tud lenni. De ebben az esetben szerencsére nem így éreztem. :o)
Izgalmas volt, jól felépítette a történetét a szerző, alapos volt, odafigyelt a részletekre, a leírásokra, segített abban, hogy az olvasó előtt meg tudjon elevenedni a kitalált története, úgyhogy olvasmányos, izgalmas könyvet hozott össze. 

Amivel viszont nagyon nem vagyok kibékülve: a borító. Hátborzongató és a Pillanatnyi elmezavar nem ilyen, nem adja vissza azt, amiről igazán szól. Inkább gondolok a borítóból kifolyólag arra, hogy egy pszichopata őrült szedi majd benne áldozatait, mint arra, hogy egy másik világban találja magát a főszereplő, mindenféle csodalényekkel együtt.

Kiknek ajánlanám a figyelmükbe?

Azoknak, akik kíváncsiak egy hazai fantasyra, melyben mindenféle fura lény van és izgalmas az elképzelés: mi lenne, ha hirtelen egy másik világban találnád magadat? Mit tennél? Próbálnál beilleszkedni vagy mindent megtennél azért, hogy hazajuss? Egyáltalán hol van az igazi otthon?