2010. augusztus 30., hétfő

Li Jong-Hi: Annyira király vagy! 3.- 4.

hétfő, augusztus 30, 2010 3 Hozzászólás
Nagyon a szívemhez nőtt ez az aranyos kis képregény.
Nanu karaktere egyre szimpatikusabb a maga szerencsétlenségével. Olyan jókat lehet mosolyogni rajta. :o)

"- M-Mi a baj? Mi történt veled?
- ... Lekéstem a buszt, ezért gyalog kellett jönnöm, és közben beleestem egy aknába, nekimentem egy villanyoszlopnak, megharapott egy kutya, megkarmolt egy macska, megtámadott egy méh, amikor beleütköztem egy bandába, ellopták a tárcám, kioktatott egy öreg bácsi, mert azt hitte, átmentem a piroson, majd egy építkezés mellett eltalált egy cementesvödör, aztán az iskola kapuja zárva volt, így át kellett másznom, de beleestem a szemétégetőbe."


Ami meg Szung-Ha-t illeti. Most már biztos vagyok abban, hogy nem negatív szereplő.

Röviden összefoglalva az eddigi 4 kötet:
Nanu egy elég szerencsétlen 17 éves lány, aki szerelmes az osztálytársába, az ÁLOMPASIBA. Összejönnek. Nanu nagyon boldog, de a fiú furcsán kezd viselkedni. Az álompasiból, rémálompasi lesz.
Fura a kapcsolatuk. Nincsenek összeborulások, nagy intimitás, inkább csak egy könnyed, aranyos kapcsolat.
A két fiatal olyan, mint a tűz és víz.
Szung-Ha az iskola falain kívül teljesen más, ezt a kettősséget a lánynak el kell fogadnia, de így is szereti a fiút, aki lassan rádöbben, hogy ő sem közömbös Nanu iránt.
De vajon mi lehet Szung-Ha viselkedésének hátterében? Kiderül, hogy a családi háttere zűrös.
És akkor ott van még Nanu nagybátyja, aki fiú létére a nőt játssza a családban. Most akkor a nőkhöz vagy a férfiakhoz vonzódik? Szerintem még ő se tudja.
Ami meg Nanu anyját illeti, aki meg olyan, mint egy férfi, sokat róla eddig nem lehetett még megtudni.
És akkor ott van Hjon-Ho, aki mellesleg fiú, és Nanu nagybátyjával barátkozik össze, teljesen felkavarva az érzelmeit.

A grafikáról még sose írtam, pedig meggyűlt vele a bajom. Eléggé hasonlítanak a szereplők, így kellett vagy 2 rész, mire nagyjából felfogtam, hogy ki kicsoda.
Először azt hittem, hogy Nanu 1 fiúval él együtt, aki néhol fiú, néhol lány.
Aztán leesett, hogy ez nem stimmel, 2 fiúval él együtt.
Végül rájöttem, hogy ez is téves. Nanu 1 fiúval és 1 nővel él együtt. A fiú a nagybátyja, aki lányos, és lányosan is viselkedik. A nő az anyja, aki fiúsan viselkedik. Érdekes család.
Aztán a 2. kötet végén totál összezavarodtam. Azt hittem, hogy Hjon-Ho meg, Szung-Ha személyiségzavaros bátyja. :o)

Tartalom: 4
Megjelenés: 3. rész 2009., 4. rész 2010. Angolul mind a kettő 2003-ban jelent meg, You are so cool címmel.

Folytatás: Az 5. rész előre láthatóan idén ősszel fog megjelenni!

Az eddigi részek:
1.
2.

P.C. Cast + Kristin Cast: A vad

hétfő, augusztus 30, 2010 0 Hozzászólás
Miután befejeztem a könyvet és becsuktam, csak erre tudtam gondolni: "Hűűűű. Ez nem volt semmi."
P. C. Cast és a lánya, nagyon jó kis vámpíros sorozatot hoztak össze. Könnyed, de mégis izgalmas.

Az előző résznél azt írtam, hogyha egy grafikonon kéne jellemeznem az első 3 könyvet, hogy tetszettek, akkor egyenes lenne a vonal. Ezzel a résszel viszont emelkedni kezdett. ;o)

Aki nem olvasta A kiválasztott-at, az ne olvassa tovább ezt a bekezdést! SPOILER!
A 3. rész ott ér véget, hogy Stevie Rae visszaváltozik, de egészen másfajta vámpír lesz. Ugyanakkor Aphrodité pedig visszaváltozik emberré.
Neferet háborút akar indítani az emberek ellen, megbosszulva a szeretője, Loren halálát.
Mivel Zoey eltitkolta a barátai elől a kapcsolatát Lorennel, és azt, hogy Stevie Rae él, a barátai elfordulnak tőle, Erik is szakít vele. Zoey egyedül marad.
SPOILER VÉGE!

A 3. rész cselekményétől számítva eltelik 2 nap.
Zoey próbál kibékülni a barátaival, Aphrodité újra megjelenik az iskolában, Zoey furcsa dolgokat hall, lát, Erik visszatér az iskolába, megjelenik a vámpírok főpapnője az iskolában, és egy prófécia megvalósulása fenyegeti a Világot.
Röviden ennyi lenne a történet.
Bővebben nem is írok róla, aki eddig olvasta a sorozatot, nehogy kihagyja A vad-at. Tényleg izgalmas, fordulatos, minden a feje tetejére áll.

És egy furcsaságot "észrevettem".
Amikor olvasok, miután belemerültem a könyvbe, megjelennek a szereplők képzelt arcai előttem, látom a cselekményt. Zoeyt viszont egyszerűen nem tudom magam elé képzelni. Nem értem, hogy miért. Főleg, hogy Aphroditét pedig nagyon is. Ő, egyre szimpatikusabb nekem. Éreztem már A kiválasztott-nál is, hogy nem olyan rossz ám, mint amilyennek látszik. Ez csak az álcája, így védekezik. Na és a beszólásai. :o)
De Stevie Rae is tud ám. ;o)

"- Olyan bizarr, hogy apukám erre azt mondaná, hogy ha beadnánk egy csigának tablettában, az világcsúcsot döntene százméteres síkfutásban."


Tartalom: 4,5
Megjelenés: 2010/2008
Eredeti cím: Untamed

Az előző részekről:
Megjelölve
Elárulva
A kiválasztott

2010. augusztus 28., szombat

szombat, augusztus 28, 2010 6 Hozzászólás
Ma felkötöttem Gyerkőcöt a hátamra és elsuhantam vele a könyvtárba Ward sorozatának 3. kötetéért. Szerencsére bent volt még. És igen, Zsadistról fog szólni! :o)
De persze, ha már ott voltam. ;o) Beléjük botlottam.














Az Annyira király vagy! 2 kötetét már be is fejeztem. ;o)

2010. augusztus 27., péntek

J.R. Ward: Síron túli szerető

péntek, augusztus 27, 2010 17 Hozzászólás
Nos hát igen, nem éppen most olvastam a sorozat első részét. ;o) De amikor megláttam a könyvtárban a második kötetet, azonnal lecsaptam rá. Hülye fejjel nem vettem ki a 3.-at, pedig az is bent volt. :oS

J. R. Ward-ban nem csalódtam. Megint egy nagyon heves történetet hozott össze, forró ágyjelenetekkel, harcokkal.
Igazán nem is tudnám megmondani, hogy ez a rész vagy az előző tetszett-e jobban. Az első mintha forróbb lett volna, de ez pedig emberibb. Én bizony sírtam a végén. ...

Az első rész ott ér véget, hogy Wrath király lesz, és a testvériség vezetését Tohr veszi át.
Míg az első rész Wrath és Beth kapcsolatáról szólt, ez a rész az elátkozott Rhage és az ember Mary Luce szerelméről.
Rhage-t az Őrző 200 évre elátkozta, ebből még 99 év van az átok leteltéig, addig magában kell hordoznia a fenevadat, aki néha kitör belőle.
Mary Luce egy ügyvédi irodában dolgozik, és küzd a betegségével, leukémiás.
A testvériség tagjain kívül feltűnik 2 új szereplő, Bella a vámpírnő, aki Mary szomszédja, és a néma John, aki az átalakulás előtt áll. Mary nekik köszönhetően találkozik Rhage-al.
Természetesen a kapcsolatuk heves, szexi, mint ahogy az első részben is tapasztalhattuk. ;o)

És nagyon kíváncsi vagyok arra a része, ami Zsadist-ról fog szólni. Ha minden igaz, az lesz a következő kötet. ;o)

A Fekete Tőr Testvériség sorozat olyan, mint Susan Elizabeth Phillips Chichago Stars-os szériája. Abban egy focicsapat tagjainak, ill. hozzájuk közel álló emberkék szerelmi kapcsolatát taglalja egy-egy rész.
J. R. Ward sorozatában pedig egy vámpírcsapat tagjainak életét taglalja, akik felesküdtek, hogy megvédik a vámpírokat a rájuk vadászóktól.
Ugyanúgy a szerelem van középpontban, max. Ward-nál több az ágyjelenet. ;o)

Mary nagyon szimpatikus karakter volt.
Ami Rhage-t illeti. Igazából az ilyen nagydarab, izmos férfiaktól én "félek", úgyhogy nem dobogtatta meg a szívemet. De ami az ágyjeleneteket illeti. ;o) Huhú. De nem volt olyan izgis szerintem, mint az első részben. ;o)

Tartalom: 4
Megjelenés: 2009/2006
Eredeti cím: Lover Eternal

2010. augusztus 26., csütörtök

Szeretném majd ...

csütörtök, augusztus 26, 2010 1 Hozzászólás
"A könyv ezúttal Bree Tanner, egy maszületett vámpír szemszögéből meséli el az egész történetet. Őt az Eclipse részben ismerhettük meg. A krónika elmeséli a katonai múltját, amelynek segítségével közel került Bella Swan-hez, egészen egy érdekes felismerésig."

Állítólag idén, november 13-ától kapható lesz Stephenie Meyer új könyve, a Bree Tanner rövid második élete. Legalábbis a Bookline hírleve alapján.


Ugyebár, az 5. része a Twilight Saga-nak, a Midnight Sun lett volna, amiben Edward szemszögéből olvashattuk volna az eseményeket. Igen ám! De felkerült az internetre az addig megírt szöveg. Ekkor Stephenie Meyer kijelentette, hogy nem folytatja a Midnight Sun-t, és az addig megírt 12 fejezetet feltöltötte a honlapjára, letölthető onnan. (Igaz, én még nem olvastam a 4. részt, de ennek neki álltam angolul. Haladok-haladok vele.) ;o)

És akkor jött a rajongóknak a meglepetés, június 5-én megjelent angolul a Bree Tanner rövid második élete.
Ez egy novella lenne, amit anno az írónő külön szálként, a Napfogyatkozás mellé talált ki.
Bree Tanner lenne az a fiatal vámpír, aki a Napfogyatkozásban Viktoria oldalán szerepelt, de Cullen-ék megszánták őt, és nem ölték meg.

Tessa de Loo: Ágy a mennyben

csütörtök, augusztus 26, 2010 2 Hozzászólás
Már hónapok óta kerülgettem ezt a könyvet , mire végre megrendeltem és egyáltalán nem bántam meg.
Már maga a címe is hívogató volt, "Ágy a mennyben". Elképzeltem egy hatalmas hófehér, fodros felhőn, egy kényelmes, szintén hatalmas ágyat, pehelypaplannal és párnákkal.
Aztán elolvastam a fülszöveget. "Tegnap eltemettem apát. Most itt vagyok az Astoriában. A cím Budapest Kossuth Lajos utca 19-21. Az apám fia fekszik mellettem az ágyban." Hm. Érdekes. És mindez egy nem magyar írónő tollából.
Őszintén szólva, egy közepes történetre számítottam. Szerencsére, nem lett igazam. Az Ágy a mennyben jó történet. :o)

1965-öt írunk. Rózsavölgyi Kata 18 éves, restaurátor szeretne lenni.
A barátnőin keresztül megismerkedik a 20 éves Stefannal. A fiú munkával bízza meg, meg kell festenie a szobája plafonján a mennyet. A két fiatal egymásba szeret, de aztán kiderül egy régi titok, és ez a szerelem nem teljesedhet be.
Aztán, eltelik 30 év, 1995-öt írunk. ...

Az egész történet egy nagy monológ, Kata visszaemlékezéseiből áll össze.
Nem tipikusan romantikus történet, hanem inkább a háború, a zsidóság és annak hatása van a középpontban finoman. De, mint ahogy erre az írónő is felhívja a könyvében a figyelmet, a sors olyan, mint egy láncszem. Ok-okozat. A múltunk juttat el a jelenbe.

Ami egyedül zavart, hogy hol 1965-ben voltunk, hol pedig a múltban. Néha kellett pár pillanat, amíg felfogtam, hogy akkor mit is olvasok.


Tartalom: 4
Megjelenés: 2004/2000
Eredeti cím: The bed in heven
Az írónőről: Tessa de Loo írói álnév. Az írónő igazi neve, Martina Johanna (Tineke) de Wit Duyvene. Hollandiában született, jelenleg Portugáliában él. Eső könyve 1983-ban jelent meg. forrás: wikipédia

A Könyvmolyképzőnél az Ikrek c. műve megjelent.

2010. augusztus 25., szerda

Elisabette Gnone: Fairy Oak- Az ikrek titka

szerda, augusztus 25, 2010 3 Hozzászólás
Amíg gyerek vagy, alig várod, hogy felnőtt legyél, felnőtteknek szóló könyveket olvashassál, amik gyerekként tabuk számodra.
Amikor már felnőtt vagy, visszasírod a gyermekkor gondtalanságát és bújni kezded a gyerekkönyveket. :o)
A Fairy Oak tipikusan olyan gyerekeknek szóló könyv, aminek a sorait 8-10 évesen még nagyobb lendülettel olvastam volna, mint most.
Szinte látom is magam előtt az ágyon, hason fekvő göndör hajú kislányt, akinek fogalma sincs, milyen lesz az élete 18-16 év múlva, élvezi, hogy gyerek és bújja-bújja ezt a varázslatos történetet.

Fairy Oak. Más néven Bűvös Tölgy nevű falu. Egy olyan hely, ahol együtt élnek az emberek békésen pl. a boszorkányokkal, tündérekkel, stb.
A történetet Feli meséli el, aki Lalla Tomelilla főboszorka unokahúgainak, a 8 éves Vaniliának és Pervinkának a dajkatündére. A lányok ikrek, de 12 óra eltéréssel születtek.
Két dolog miatt is nagy izgalmak közepette élik mindennapjaikat a háziak:
- egyrészt közeledik a nap, amikor kiderül, hogy a lányok örökölték-e a boszorkány vért, avagy sem.
- másrészt 121 év után újra megjelent a Rettenetes 21 a faluban, akivel szemben fel kell venni a kesztyűt a varázstudóknak.
És akkor még bonyolítja a helyzetet, hogy az ikrek azonos fiúba szerelmesek, aki viszont leginkább csak az egyikőjük felé érdeklődik.

Aranyos történet. 8-10 éves gyerekeknek biztos nagyon-nagyon be fog jönni.
És azok a tündér nevek! :o)

"- Bizsike, elmondanád újra a teljes nevedet?- kérdeztük néhanapján.
- Ujjambegyemindigbizsereg!-felelte morcosan, mi pedig nevetésben törtünk ki."


Amúgy ez egy sorozat. A 4. része már előrendelhető a Könyvmolyképzőnél.
Tündéri, édes, bűbájos, én csak ajánlani tudom. Gyerekeknek, felnőtteknek, mindenkinek. :o)

Tartalom: 4
Megjelenés: 2007/2005
Eredeti cím: Il Segreto Delle Gemelle
Az írónőről: Elisabette Gnone 1965-ben született Genovában. A W.I.T.C.H. írója is.

2010. augusztus 23., hétfő

Könyvtár

hétfő, augusztus 23, 2010 2 Hozzászólás
Véget ért a nyári szünetük, így ma 2 nagy szatyor könyvvel megrohamoztam a könyvtárat.
Szegény könyvtárosok azt se tudták mihez kapjanak, sokan ma rohanták le őket. ;o)
Tőlem szokatlan módon csak 3 könyvvel távoztam. Ennek oka, hogy utána még vásárolni mentem, többet nem bírtam volna hazacipelni. Mert amúgy tudtam volna válogatni még. ;o)

Facebookon

hétfő, augusztus 23, 2010 5 Hozzászólás
Hogy én mennyit szórakoztam vele, mire sikerült! De kész van. :o) Igaz, még mindig nem vagyok képben, az egész Facebook olyan sötét nekem, mint az éjszakai égbolt, de azért "szeressetek". ;o)

Tóth Tibor: Kamaszpárbaj

hétfő, augusztus 23, 2010 0 Hozzászólás
Amikor először kézbe vettem a könyvet, elfogott a nosztalgia.
Gyerekkoromban nagyon sok Delfin könyvet olvastam. Emlékszem, a könyvespolc alsó 2 sora csak Delfin könyvekből állt. Az első nem kötelező olvasmányom is egy ilyen könyv volt, méghozzá Lester del Rey-től A szökevény robot. (Igen! Végre sikerült felkutatnom, és felismertem a könyvet!) :o)

Egyik este bekucorogtam az ágyba, hagytam, hogy visszarepüljek a múltba, elkapjon a Delfin könyvek varázsa, és csak olvastam-olvastam.

Igazán nem is tudom mit írjak a Kamaszpárbajról. Egyszerű történet, leginkább a Tüskevár jutott többször is eszembe az olvasása során.

Helyszín, a jó öreg nyári táborok. :o) Jelen esetben természetjáró tábor.
Csukás Balázs és Molnár Marci, ugyanabba a kislányba, Vicuskába lesz szerelmes. Mivel a lány nem tud dönteni köztük, a fiúk elhatározzák, hogy párbajban megküzdenek érte. De mi is lenne megfelelő párbaj egy természetjáró tábor lakóinak? Természetesen egy nagy kihívás. Egy addig csak az öreg éjjeli őr, Zakariás bácsi által bejárt barlangon való átjutás. Igen ám! De Balázs bajba kerül. ...

Tán, a korom miatt, de annyira nem fogott meg ez a könyv.
Valahogy más, mint a régiek voltak. De mégis,várom azt a percet és remélem, hogy el is fog jönni, amikor a Delfin könyvek, Gyerkőc kezében újra életre kelnek majd.

Tartalom: 3
Megjelenés: 2000.

2010. augusztus 22., vasárnap

Dorothy Koomson: Csokoládéfutam

vasárnap, augusztus 22, 2010 0 Hozzászólás
Épp az egyik postán álltam sorban, hogy feladjak pár molyos cserekönyvet, amikor elnéztem az újságos felé, és akkor megláttam a könyvet azon a forgó polcos micsodán. Azonnal kiszúrtam. Eszembe jutott Pöfivonat bejegyzése. Birtokolni akartam a könyvet.
Alig bírtam kivárni, hogy végre sorra kerüljek az ablaknál, félve pillantottam minden esetleges vásárló felé, akik megálltak a könyveknél. "Csak a Csokifutamot ne, mert akkor kénytelen leszek kivetődni a sorból és megharcolni érte." Szerencsére, senkinek se kellett, csak rám várt.

Ha azt mondom csoki, kinek mi jut eszébe? Nekem a jó öreg Piros Mogyorós. Imádom a mogyorós csokit! Vagy a Mars, ahogy a karamell elolvad a számban. Hm. ...
Amikor megláttam először a könyv borítóját, azt hittem, hogy velősebb, komolyabb témájú könyv lesz. Erre egy tipikusan csajos könyvet olvashattam. Legalábbis az elején így éreztem, aztán rájöttem, hogy ennél azért több a történet.

Amber 30 éves, fesztiváligazgató helyettesként dolgozik. Szereti a munkáját, éli a szinglik életét, és nagyon jól elvan a legjobb barátnőjével Jennel, illetve a legjobb barátjával Greggel. Aki nem más, mint Jen barátjának gyerekkori barátja.
Amber amolyan jó kislány, akit mindenki szeret.
Jen kihívóbb nála. Ő az, akiért a pasik odavannak, Amberrel max. barátkozni szeretnének.
Greg pedig a szoknyapecér, aki Amber szerint egymaga teljesíti a Durex évi forgalmát. :o)
Aztán egy nap beüt a mennykő, Amber és Greg közelebbről is megismerik egymást.
Kapcsolat alakul ki közöttük, de megfogadják, hogy fél évig nem szólnak erről a barátaiknak.
Mikor letelik az idő, nagy fordulat következik be. ...

Egyrészt egy szerelmi kapcsolatot ír le az írónő, másrészt nagyon jól ábrázolja, hogy a szülők viselkedése mennyi sebet tud ejteni egy gyermeken, amik elkísérhetik egész életében. Harmadszor bepillantást kapunk egy barátságba is. Érdekes.

Amber karaktere nagyon szimpatikus volt. Néha egy kicsit túl bonyolultnak éreztem őt, ugyanakkor volt, amikor magamra ismerhettem benne.
Jen már az elején se volt szimpatikus. A végére se szerettem meg. :oS
Ami meg Greget illeti. Fura. Valahogy nem tudom hová tenni a kettősségét. Nagy nőcsábász, aki a futó vadászkutyát is becserkészi, aztán teljesen elveszik Amber mellett.

Jó volt a történet. Néhol megnevettetett, néhol könnyeket csalt a szemembe.
Néhol megsimogattam volna Ambert, néhol jól kupán vágtam volna. (Persze csak úgy gyengéden.)
Szerintem, ha szembe sétáltok a könyvvel, ne hagyjátok ki. Én nem bántam meg! Tényleg csak rám várt ott az újságosnál. ;o)

Tartalom: 4
Megjelenés: 2008/2004
Eredeti cím: The chocholate run
Az írónőről: Dorothy Koomson 1971-ben született Londonban. Eddig 6 regénye jelent meg, a Csokoládéfutam az ötödik.
oldala: http://www.dorothykoomson.co.uk/

Magyarul eddig megjelent regénye ezen kívül: Barátnőm kislánya

2010. augusztus 21., szombat

Jodi Picoult

szombat, augusztus 21, 2010 4 Hozzászólás
Mint már említettem, ha úgy adódik, írni fogok olyan szerzőkről akiknek a műveit különösen szeretem. Az első ilyen bejegyzésem Jodi Picoult-ról fog szólni.

Bevallom, az írónőről először a molyon hallottam. Addig valahogy nem futottam bele a könyveibe. Viszont olvasva a sok-sok pozitív kritikát, nagyon kíváncsi voltam a történeteire.
Először a Tizenkilenc percet olvastam. Nagyon megfogott, elgondolkodtatott. Mint valamikori diákként, mint szülőként, és próbáltam Peter szüleinek a helyébe is képzelni magamat.
A Törékeny volt a második olvasott regényem tőle. Szintén nagyon tetszett, nagyon feszegette a morális határokat ebben a könyvében.
Majd az Elrabolt az apámmal folytattam, és itthon vár már rám a Szívtől szívig.

Az írónő mesterien választja ki, hogy mikről is szóljanak a történetei. Elgondolkodtató, tán felháborító, nagy vitákkal kapcsolatos történetekről ír. Legyen szó arról, hogy fordulhat elő, hogy egy diák az iskolatársai ellen fordul; vagy az abortusz morális határairól, és így tovább.
Művei szerintem érdekesek, olvasmányosak, elgondolkodtatóak.

Na de akkor az írónőről.
Felhasznált irodalom:
wikipédia
az írónő oldala

Jodi Lynn Picoult 1966-ban született New Yorkban. Elég korán próbálkozott az írással, már 5 évesen írt egy kis könyvet, A rák aki félreértette címmel.
A Princeton Egyetemen tanult kreatív írást, 1987-ben diplomázott.
Férjével az egyetemen ismerkedett meg.
1992-ben jelent meg az első könyve.
A 2004-ben megjelent Nővérem húga c. regényét meg is filmesítették, Cameron Diaz főszereplésével 2009-ben.
Eddigi legnagyobb sikerű könyve a Tizenkilenc perc.
Könyvei hitelességért, próbál belebújni a kitalált szereplői bőrébe. Így pl. vonult már be 1 napra a börtönbe is.

Művei:
Songs of the Humpback Whale (1992)
Harvesting the Heart (1994)
Picture Perfect (1995)
Mercy (1995)
The Pact (1998)
Keeping Faith (1999)
Plain Truth (2000)
Salem Falls (2001)
Perfect Match (2002)
Second Glance (2003)
A nővérem húga
(My Sister's Keeper) (2004)
Elrabolt az apám
(Vanishing Acts) (2005)
The Tenth Circle (2006)
Tizenkilenc perc
(Nineteen Minutes) (2007)
Wonder Woman (vol. 3) #6-10 (2007. május - augusztus)
Wonder Woman: Love and Murder (2007) (hardcover volume collecting Wonder Woman #6-10)
Szívtől Szívig
(Change of Heart) (2008)
Törékeny (Handle With Care) (2009)
Házirend (House Rules) (2010)

Olvasott könyveim az írónőtől:
Tizenkilenc perc
Törékeny
Elrabolt az apám
Jodi Picoult: Házirend
Jodi Picoult: A nővérem húga

2010. augusztus 18., szerda

Golden Keyes Parsons: A napkirály árnyékában

szerda, augusztus 18, 2010 10 Hozzászólás
Imádom a történelmet. Dumas műveinek köszönhetően, a Franciaországban játszódó történelmi regényeket pedig különösen szeretem. Így gondolom mondanom sem kell, mennyire vártam, hogy ez a könyv a kezeim közé kerüljön.
Arra számítottam, hogy a regény jelentős része XIV. Lajos udvarában fog játszódni, intrikák, udvari pletykák körében. Szinte már láttam is magam előtt a nagy abroncsú szoknyákat, hallottam a suhogásukat, elképzeltem, ahogy a nemesi hölgyek a palota folyosóin haladnak, flörtölnek az udvaroncokkal, pletyka itt- pletyka ott.
Egy kicsit mást kaptam.

A napkirály árnyékában, a Sötétségből a fénybe sorozat első része.
Bajban vagyok vele.
- Nem unalmas, hanem vontatott.
- Nem volt rossz, de azért az izgalomtól a kezemet se tördeltem.
- Nagyon kiszámítható az egész történet.
- Egyszerű, nincsenek meglepetések. Lényegében nincs semmi érdekes, csak olvasod, szórakoztat, és ennyi.
Elsodorni elsodort, de nem annyira, hogy az olvasása közben ne tudtam volna kivergődni a partra.

Az írónő a saját őseinek kitalált életét írta meg egy kis történelmi fűszerezéssel.
Történelmi háttér: XIV. Lajos (uralkodott: 1643-1715) kora, amikor Franciaországban a hugenottákat próbálták megtörni, egyre erőszakosabb módszerekkel.
Madeleine a királlyal nevelkedett, később szerelem szövődött közöttük, de az akkor 16 éves lányt hirtelen elvitték az udvarból a szülei. Lajos megnősült, majd Madeleine is férjhez ment, és született 3 gyermekük.
A történet ott kezdődik, hogy Madeleine 30 éves, híres hugenotta család sarja. Férjével, Francois-val, 3 gyermekükkel, Philippel, Charles-szal, Evangeline-nel, valamint az édesanyjával, sógorával, és a szolgálóikkal vidéken élnek.
Egy nap megjelenik náluk egy királyi katonai csapat, Paul Boveé parancsnok vezetésével.
Madeleine féltve családja életét, az udvarba utazik, arra kérve Lajost, régi szerelmük miatt segítsen a családján, ne zaklassák őket a vallásuk miatt. A találkozó rosszul sül el. ...

Több elvarratlan szál is van, nyilván a folytatásban ezek végére is járhatunk, ami Where hearts are free címmel szeptemberben jelenik meg angolul.

Egy kicsit olyan érzésem volt az olvasása közben, mint mikor titokban 12-13 évesen olvasgattam anyu romantikus lovagregényeit, csak kihagyva a forró szerelmi részeket.
Olvasod, olvasod, de érzelmet nem vált ki, a karakterek se kerülnek túl közel hozzád, egyszerűen csak egy könyv a sok közül.
Viszont úgy érzem, hogy még bármi kisülhet a történetből. Majd a folytatással kiderül. ;o)


Tartalom: 3,5 Mert félúton van a közepes és a jó között. Nagyon kíváncsi vagyok, mit fog még alakítani az írónő a történetből.
Megjelenés: 2010/2008
Eredeti cím: In the Shadow of the Sun king
Az írónőről: oldala, blogja

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak.

2010. augusztus 16., hétfő

Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt

hétfő, augusztus 16, 2010 4 Hozzászólás
A könyv elolvasása után azon gondolkodtam, hogy 4-es vagy 5-ös, végülis a 4-es mellett döntöttem. Jó a történet, tetszett, de az a bizonyos plusz, amire azt tudom mondani, hogy "hű, ez nagyon király volt!", valahogy hiányzott.
Túl nagy elvárásokkal nem indultam neki a történetnek: ifjúsági irodalom, a mostanság menő vámpírok helyett itt bukott angyalok szerepelnek, szerelem és ennyi.
Egy éjszaka alatt elolvastam, mert letenni nem tudtam, annak ellenére, hogy pár dolog zavart a könyvben. (pl. hol a fenében volt Folt az iskolás jelenetben a vége felé?) Aztán lehet, hogy a folytatásban majd ezekre a kérdésekre választ kapunk. Ugyanis 63 nap múlva jelenik meg angolul a Crescendo. És ennek is annyira szép a borítója!


Sokan hasonlították a Twilight-hoz a történetet. Persze-persze, hasonló az alap, itt is tini lány és egy más fiú szerelme bontakozik ki a történetben, a lányt egyedül neveli az egyik szülő (bár Bella anyukája élt), és ott az a bizonyos biológia órás rész is. De állítólag a Hush, hush még azelőtt íródott, hogy a Twilight megjelent volna, így véletlen ez a hasonlóság, változtatni pedig nem akart rajta az írónő. (forrás erről: wikipédia) De más lényegesebb hasonlóságot nem nagyon találtam.

Nora 16 éves, 10. osztályos. Az édesapját megölték, azóta az anyukája sokat dolgozik, sokat van távol otthonról.
A legjobb barátnője és osztálytársnője Vee, és teljesen mások. Mind külsőleg, mind felfogásban, mindenben. Nora visszahúzódóbb, visszafogottabb, Vee amolyan "mindent bele" típus.
Új osztálytárs érkezik, a titokzatos Folt személyében.
Hevesnek, szexinek tartom Folt és Nora kapcsolatát, izgis. Kíváncsi vagyok mit fog az írónő alakítani közöttük. ;o)
Norát követni kezdik, furcsa dolgokat lát, közben Folt titokzatossága is egyre jobban aggasztja, nem is beszélve egy másik szereplőről.
Üldözés, izgalom, "gyilkosságok", szerelem, egy őrült (vagy kettő?), ráadásnak egy kis misztikum a bukott angyal szerepében és kész is a történet.
Ha csak egy szóval jellemezhetném a könyvet, akkor a heves lenne. :o)

Igazából, amikor ifjúsági irodalmat olvasok, próbálom magamat újra kb. 10 évvel megfiatalítani (vagy még többel. khm-khm). Visszaemlékszem, hogy akkor mik történtek velem, látom magamat magam előtt, érzem az akkori érzéseimet. A plátói szerelmet, a félelmet, és az igaz szerelmet. Ezzel az érzéssel olvasom az ilyen könyveket és tetszenek. Biztos vagyok abban, hogy 15-16 évesen még jobban tetszett volna, mint most.

Tartalom: 4
Megjelenés: 2010/2009
Eredeti cím: Hush, hush
Az írónőről: Becca Fitzpatrick 1979-ben született. Ez az első megjelent könyve, és még a megjelenése előtt 13 országban értékesítették a jogokat. forrás: wikipédia

Amúgy Kiss me deadly c.-mel amolyan novellás kötete jelent meg más írókkal együtt, mint ahogy pl. anno a Pokoli báléjszakák Stephanie Meyer "szereplésével". Akinek a munkássága feltűnik ebben a kötetben rajta kívül, az Maggie Stiefvater, akinek a regényét Shiver-Borzongás címmel olvashattuk. forrás: az írónő honlapja

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!

Charlaine Harris: Élőhalottak Dallasban

hétfő, augusztus 16, 2010 11 Hozzászólás
"Az igaz barát nem iszik a barátjából! Sookie nagy bajba került. Megmérgezte egy fenevad, így végső elkeseredésében a vámpírok segítségét kéri. Ennek azonban ára van; a vámpírok Dallasba viszik, ahol telepatikus képességével fel kell kutatnia egy eltűnt fajtársukat. Sookie belemegy az alkuba, egy feltétellel: az embereknek nem eshet bántódása. Az ígéret hamar semmivé foszlik, amikor egy ínycsiklandó szőkeség keresztezi az éhes vérszívók útját... CHARLAINE HARRIS magával ragadó bestsellerében mesterien népesíti be világunkat vámpírokkal, nem kevés humorral és izgalommal fűszerezve."


Mikor az első részt befejeztem, egy kicsit félrevezetettnek éreztem magamat.
A hátoldalon levő "Kapaszkodj Edward és Bella, itt jön Sookie Stackhause!", nekem úgy jött le, hogy egy ugyanolyan romantikus vámpíros-emberes történet lesz, mint a Twilight. És nem így lett, csalódott voltam.

A könyv elolvasása előtt lényegében semmit se tudtam a történetről. A sorozatot nem láttam, és a könyvnek se olvastam nagyon utána.
Az volt bennem, hogy követni fogja a mostani vámpíros "divatot", de szerencsére teljesen más, mint a romantikus vámpíros ifjúsági irodalmak. Azokból már van elég.
Egy új vonal, inkább olyan krimisebb.

Most, amikor nekiálltam a második résznek, már tudtam, hogy mire számítsak. Kellemesen csalódtam, mert számomra olvasmányosabb volt, mit az első rész. Ennek ellenére, túl nagy sikert nem aratott nálam.
Igazából nem tudnám megmondani, hogy mi hiányzik belőle, amiért nem vagyok elszállva tőle.
Egyszerűen csak elolvastam, nem volt rossz, és ennyi. Túlságosan a folytatásra sem vagyok kíváncsi.

Tartalom: 3
Megjelenés: 2009/2002
Eredeti cím: Living dead in Dallas
Folytatása: Holtak klubja

Az első részről itt írtam.

2010. augusztus 13., péntek

Könyvmolyképzőnél újdonságok, előrendelések

péntek, augusztus 13, 2010 7 Hozzászólás
Ha Könyvmolyképző akkor ifjúsági irodalom. Nekem teljesen összekapcsolódtak. Holott vannak gyerek és felnőtt könyveik is.
Na de akkor az újdonságaik, előrendeléseik. Sok új könyvvel fognak jönni, a lista nem teljes, csak amik felkeltették az érdeklődésemet. Van, amelyikhez nincs még elérhető magyar borító.
Íme:

Alex Flinn: Beastly
Ínycsiklandó szerelmi történet...az örök romantikusok a világ minden részén élvezni fogják” - Anette Curtis Klause, a Vér és csokoládé szerzője.
Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya, hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár - egy karmos-agyaras teremtmény, akinek minden testrészét sűrű szőr fedi.
Azt hiszik, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém. New York Cityben vagyunk. És a jelenről beszélek. Nem baleset ért, és nem valami betegség támadott meg. De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az átkot.
Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám.
Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az utcákon settenkedik? Elárulom. Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként, olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és tökéletes élettel. Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen...szörnyeteggé.


Kami Garcia/Margaret Stohl: Beautiful Creatures - Szépségesek
Gatlin megyében ritkán érték meglepetések az embert. Legalábbis azt hittem. Kiderült, nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Volt egy átok.
Volt egy lány.
És a végén
Ott volt egy sírgödör.
Lena Duchannes-hoz fogható lányt még nem láttak Gatlin városában. A középiskola új diákja mindent megtesz azért, hogy különleges képességeit és a családját sújtó évszázados átkot eltitkolja a városka vaskalapos polgárai és diáktársai előtt. Azonban az elfeledett Dél vadon burjánzó kertjeiben, borongós mocsaraiban és romos temetőiben nincs az a titok, ami örökre titok maradhatna. Ethan Wate számolja a napokat az érettségiig. Azon a napon nem csak a középiskolának, de Gatlinnek is búcsút akar mondani. Hónapok óta egy gyönyörű lány kísért az álmaiban. Amikor Lena beköltözik a város legrégebbi, egyben leghírhedtebb ültetvényére, Ethan megmagyarázhatatlan vonzódást érez iránta. Elszántan kutatni kezdi a kettejük közötti titokzatos kapcsolat eredetét.
Egy városban, ahol ritkán érik meglepetések az embert, egy titok mindent megváltoztathat.


Kerstin Gier: Rubinvörös
Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre - mint derült égből a villámcsapás - a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden!
Kerstin Gier bestseller-szerző utánozhatatlan érzékkel kelti életre a legcsodálatosabb érzést a világon!
Éld át te is Gideon és Gwen kalandjait, akik szerelmükkel áttörnek az idő korlátain!


Bree DeSpain: The dark divine- A paplak titka
Tékozló fiú
Veszélyes szerelem
Halálos titok
Grace Divine - a helyi lelkész lánya - mindig is tudta, hogy valami rettenetes történt azon az éjszakán, mikor Daniel Kalbi eltűnt, bátyja, Jude pedig vérbe fagyva tért haza.
Most, hogy Daniel visszajött, Grace-nek választania kell iránta érzett növekvő vonzalma és bátyjához való hűsége között.
Ahogy Grace közelebb kerül Danielhez, megtudja az igazságot arról a rejtélyes éjszakáról és arról, hogyan mentse meg szeretteit, ám ezért talán legféltettebb kincsével kell fizetnie: a lelki üdvével.


Victoria Clayton: Mesebeli herceg
A szerelem útjai kifürkészhetetlenek...
Egy lány sok békát kénytelen végigcsókolni, mire rálel mesebeli hercegére, de Marigold egy igazi varangyos békát talált. A Lenoir Balett Társulat vezető táncosnőjeként a legjobb úton halad, hogy primabalerina legyen belőle. Megvan hozzá a tehetsége, és a társulat balettigazgatója, Sebastian Lenoir szó szerint agyondolgoztatja, hogy Marigoldot a legjobbak közé juttassa.
De amikor egy fájdalmas esés után hazabiceg Northumberlandbe, hogy visszanyerje az egészségét, Marigoldnak csak egy félelme van: hogy ez az esés az álmainak is véget vet. A gyerekkori barátja, Rafe, aki pontosan olyan elragadó, mint ahogy az emlékeiben él, szerencsére alig várja, hogy levegye a lábáról. De vajon várja-e még egy jóképű idegen is a kulisszák mögött?


Maggie Stiefvater: Linger- Várunk
Miután Sam mindenét kockára tette, és megnyerte a jövőjét, amely ijesztően nyújtózik előtte, most Grace rejtélyes betegségével kell szembenéznie. A márciusi hidegben a lány testében egyre növekszik a forróság, és a közös jövő elolvadni látszik a hóval.
Sam a falkáját várja, de aki kilép a fák közül, arra nem számít. És míg ő mindent elkövetett, hogy ember maradhasson, a jövevény alig várja, hogy a tél megfossza őt az emberi gondolatoktól.
Mindig azt hitték, hogy a szerelmük mindent túlél, de vajon azt is, ami most következik?

Jay Asher: 13 okom volt ...
Mikor Clay Jensen hazaér az iskolából, egy különös csomagot talál a verandán, amit neki címeztek. A csomagban néhány kazettára bukkan, amiket Hannah Baker - osztálytársa és titkos szerelme - készített, aki két héttel korábban öngyilkosságot követett el. Hannah elmondja, hogy tizenhárom oka volt annak, hogy úgy döntött, véget vet az életének. Clay az egyik. Ha meghallgatja a kazettákat, megtudja, miért.
Clay egész éjszaka ide-oda bolyong a városban Hannah szavait hallgatva. Tanúja lesz a lány fájdalmának, és megtudja az igazságot saját magáról - az igazságot, amivel soha nem akart szembenézni.



Nancy Madore: Megigézve
Engedd, hogy elragadjon egy semmi máshoz nem hasonlító fantáziavilág! Ahol a gyönyörű hercegkisasszonyt szerelmi hármasfogatra csábítja jóképű hercege és a megnyerő komorna... ahol egy rejtélyes úriember fiatal felesége érzékborzoló büntetésben részesül gátlástalan kíváncsisága miatt... ahol a naiv leány feleségül megy egy szörnyeteghez, akinek érzéki étvágya felébreszti bimbódzó vágyát...
Tizenhárom klasszikus mese egyedülálló és kifejezetten felnőtteknek szóló változatával Nancy Madore kíváncsivá tesz és felizgat. Az írónő csiklandozó, pezsgő erotikus antológiája garantálja, hogy késő éjszakáig fennmaradsz majd.
Ezután másképp látod majd a tündérmeséket.


Brent Weeks: Az éjjeli angyal trilógia 1.
A tökéletes gyilkosnak nincsenek barátai - csak célpontjai.
Egy fehér kígyó puffant az asztalra. Kylarnek alig jutott ideje megállapítani, hogy mi az, mielőtt a kígyó az arca felé csapott volna. Látta a nagyra tátott száját, benne csillogó méregfogakkal. Hátrahőkölt, de túl lassan.
Aztán a kígyó eltűnt, Kylar pedig hanyatt esett a székről, de ugyanabban a pillanatban talpra is ugrott.
Blint az állatot a feje mögött megmarkolva tartotta a kígyót. A levegőben kapta el, amikor támadott.
- Tudod, hogy mi ez, Kylar?
- Fehér áspisvipera. - A világ egyik leghalálosabb kígyója volt. Kicsik voltak, ritkán nőttek nagyobbra, mint egy ember alkarja, de akit megharaptak, másodperceken belül meghalt.
- Nem, ez a kudarc ára.

Jodi Picoult: Elrabolt az apám

péntek, augusztus 13, 2010 4 Hozzászólás
Az Elrabolt az apámról több helyen is azt írták, hogy Jodi Picoult leggyengébb regénye. Unalmas, vontatott, a vége pedig összecsapott.
Szerintem meg pont ellenkezőleg: egyáltalán nem unalmas, nem vontatott, és a vége sem összecsapott.

Minden olvasó más-és más személyiség.
Én pl. nagyon szeretem a csöpögősen romantikus irodalmat, más frászt kap tőle.
Szeretem az ifjusági irodalmat, más az én korosztályomban ezt cikinek találja.
Nekem nem jött be Charlaine Harris élőhalottas sorzata, más meg falja a részeket.
Nem jött be pl. a Shiver sem, más meg alig várja a második részt.
Egyszerűen mások vagyunk. Viszont ezt valahogy elfelejtjük, amikor olvasunk egy-egy véleményt az adott könyvről, és hajlamosak lehetünk emiatt később a kezünkbe venni, mint ahogy eredetileg terveztük.
Így jártam én is az Elrabolt az apámmal. Mivel a "leggyengébb könyve" jelzővel illették, hiába voltam kíváncsi rá, húztam, mert attól féltem, csalódni fogok. Kár volt húznom. :o)
Jodi Picoult szerintem tartja a könyveivel a színvonalát, bár eddig csak 3-at olvastam tőle. ;o)

A könyv felépítését tekintve, megint több szereplő szemszögéből olvashatjuk a történteket. Mindegyik fejezet, más-más szereplő szemszögéből áll össze.
Először is itt van a 60-as éveiben járó Andrew. Köztiszteletben álló lakos, aki egyedül nevelte fel a lányát, Deliát, mert a felesége meghalt autóbalesetben.
Másodszor itt van Delia, a 32 éves lánya. Van egy 5 éves kislánya, készül az esküvőjére a lánya édesapjával, és mellesleg az a munkája, hogy eltűnt embereket kutat fel. Az élete viszonylag nyugalmasan telik, de aztán robban a bomba. Kiderül, hogy az édesanyja nem halt meg, hanem az édesapja 4 évesen elrabolt őt egy láthatása során. A nő semmire sem emlékszik, kibukik, azt se tudja ki csoda, az apját pedig börtönbe viszik és megkezdődik a tárgyalás.
Harmadik fontos szereplő Eric, Delia vőlegénye, és Andrew ügyvédje. Alkoholproblémákkal küzd, így számára a tárgyalás izgalmai nagy kihívás. Kiderül, hogy Delia anyjának is alkoholproblémái voltak, ezért menekült el Andrew a lányával, nem akarta, hogy így nőjön fel. Eric a tárgyalás során küzd saját magával, és a saját gyermekkora emlékeivel.
A negyedik szereplő pedig Fitz. Delia és Eric legjobb barátja, mellesleg újságíró, aki gyermekkora óta szerelmes Deliába.
A tárgyalás teljesen felborítja az életüket. Előkerül Delia anyukája, elfeledett dolgokat tud meg a gyerekkoráról, és végigkíséri a könyvet a kérdés: Andrew jól tette-e, joga volt-e elvinni magával a lányát, más néven nevelni őt, és 28 évig mit se közölni vele az igazságról?

"Mi, felnőttek nagyobbak, erősebbek és bölcsebbek vagyunk, és ezért magunkra vállaljuk azt az íratlan törvényt, hogy a mi felelősségünk dönteni, és a döntéseinkben mindenkor a gyerek érdekeit kell előnyben részesítenünk a magunkéval szemben."


Nem állítom, hogy Andrew jól tette, amit tett, de tény és való, hogy én se hagytam volna a gyermekemet, hogy így nőjön fel. És azt se szabad elfelejteni, hogy mindez a 70-es években történt. Azért a mai világban gondolom több lehetősége van a másik félnek harcolni a gyermekéért.
Ugyanakkor természetesen megfordult a fejemben, hogy miken mehetett át az édesanya, de nem tudtam sajnálni őt. Kinek tetszik kinek nem, megvetem az alkoholistákat. Az alkoholista anyákat meg főleg. Nem értem miért nem volt annyi erő benne, hogy összeszedje magát a gyermekéért és letegye a poharat. És erre nincs semmilyen mentség. Delia így jobban járt. Nyugodt körülmények között nőhetett fel, nem pedig rettegve, hogy mikor fogja megint a saját hányásában találni az anyját, totál kiütve. Maradhatott gyerek, ahelyett, hogy kisfelnőttnek kellett volna lennie, amiért a kiütött anyja nem tud róla normálisan gondoskodni.
A legszimpatikusabb szereplő Fitz volt. Ez fura amúgy, mert túl nagy szerepe igazán nincs a könyvben, de mégis valahogy az ő karaktere fogott meg.
És tetszett, hogy Andrew szemszögéből bepillantást kaphattunk a börtönéletbe. Azért nem semmi, miket ment keresztül a férfi, miket élt át. És persze a könyv végén, ott a "nagy" csattanó.


Tartalom: 5
Megjelenés: 2007/2005
Eredeti cím: Vanishing Acts

Az írónőtől olvastam még:
Tizenkilenc perc
Törékeny

2010. augusztus 11., szerda

Chris d'Lacey: Tűzkönny

szerda, augusztus 11, 2010 2 Hozzászólás
Pár nappal ezelőtt, mikor írtam a kötelező olvasmányokról a bejegyzésemet, és eszembe jutott a Vuk, akaratlanul is beugrott az első könyv, amit nem kötelező olvasmányként olvastam. (pár perc eltéréssel már neki is estem)
Utána azon agyaltam, milyen olyan mai gyerekkönyvek vannak, amiket örömmel adnék a gyerekem kezébe, az első próbálkozások között. Nagy felelősség, nem mindegy, milyen könyvvel próbálkozik. Eléggé izgalmasnak, jónak kell lennie, hogy lendületet adjon neki még több könyv elolvasásához. De mégis milyen könyv való egy kb. 8-9 éves gyerek kezébe?
Pl. a Tűzkönny.

Chris d'Lacey Az utolsó sárkány krónikájának következő 2 kötete egyelőre még csak előrendelhető a Könyvmolyképző Kiadónál, de az első része már elnyerte a tetszésemet.
8-9 évesen is biztos nagyon bejött volna a történet. Egyszerű, aranyos, izgalmas történet.
Ami egyedül elgondolkodtatott az az, hogy meghal benne egy kisállat, a főszereplő kislány így képletesen, de találkozik a halállal. Mindenki, aki egy gyereknek veszi meg a könyvet, gondolkodjon el azon, hogy jó-e, ha az adott korú gyerek finoman leírva, de találkozik a halál fogalmával a történetben.

Tegyük fel, hogy 20 éves főiskolás fiú vagy, és sürgősen albérletet kell találnod. Találsz is egy megfelelő hirdetést, szép szoba, családi ház, étkezés, mosás biztosított, szeresse a jelentkező a gyerekeket, a macskákat, ... és a sárkányokat.
Mit? Sárkányokat? Ez biztos valami vicc.
Bogarasnak találod a személyes találkozásnál az anyukát, aki a 10 éves kislányával él együtt, mindenhol agyagsárkányok vannak a házban, de kiveszed a szobát. És ezzel elindul a "kaland". Szomszéd bácsi reszkess, mókusmentésre készülj, és álmodj-álmodj. ...
Lucy az édesanyjával él együtt. Liz agyagsárkányokat készít, melyek mindenhol felbukkannak a házban, és mintha élnének.
A történet közben felelevenedik az utolsó sárkány legendája. Mi köze lehet hozzá Liznek és Lucynak? Most akkor az agyagsárkányok agyagsárkányok, vagy tényleg életre kelnek?

Arra vártam, hogy mikor fognak már végre színre lépni a sárkányok. Biztos voltam abban, hogy egy jó nagy zöld példány rejtőzik pl. a padláson és csak arra vár, hogy előugorjon és jól meglepje David-et, a történet elmesélőjét.
De máshogy volt sárkányos. ;o) Kíváncsi vagyok a folytatásra, mert bizony van neki.
Egészen pontosan a széria jelenleg 5 kötetből áll, a 6. jövőre fog megjelenni angolul.

Tartalom: 4
Megjelenés: 2009/2001
Eredeti cím: The fire within
Az íróról: Chris d'Lacey 1954-en született, gyermekkönyvdíjas író.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak.

2010. augusztus 10., kedd

Mi célból?

kedd, augusztus 10, 2010 0 Hozzászólás
Még sose írtam arról, miért és hogyan indult ez a blog, így most pótlom.
Kb. 4 éve már egyszer nekikezdtem egy könyves blognak. Fogalmam se volt, hogy mások is írnak könyvekről, akkor még annyira se voltam képben a blogos körökben, mint most. Végülis az én blognál lyukadtam ki, és a könyves akkor törlésre került.
Telt, múlt az idő, az én blogomat felváltotta a kismama, majd a babablog.
Tavaly októberben indult el a közös könyves blogunk pár én- ill. babablogos ismerősömmel, ez lenne a Könyvfalók.
Gyerkőc születésnapjakor döntöttem úgy, hogy eljött annak az ideje, hogy most már csak magunknak örökítsem meg a fejlődését. Ekkor hoztam létre azajtom-at, aki akart, az pedig jött velem ide.
Kezdetben én blognak indult, de egy idő után egyre több könyves bejegyzés kívánkozott ki itt is belőlem, így hagytam, sodorjon az ár, átalakult a blog február 26-án könyves bloggá.

Olvastam már több "definíciót" is, mi is az a könyves blog. Kinek mi, lényeg, hogy a könyvekhez köze legyen, szerintem. :o)
Itt az olvasott könyvekről a véleményeim olvashatóak, kiegészítve olyan megjelenésekkel ill. akciókkal, amik érdekelnek. Ilyen az én könyves blogom.

Olvasva másokat, egyáltalán nem tartom magamat jónak. Próbálom formálni a bejegyzéseket, többet, jobbat kihozni magamból. Olyan bejegyzéseket szeretnék írni, melyek hatására az olvasónak, kedve támad elolvasni a könyvet. Gyakorlok, próbálkozok. Teljesen más írni egy könyvről, mint a mindennapokról. Valahol kihívás is. És a pozitív visszajelzések "löket"-et adnak a folytatáshoz.

Na de mi célból is írok?
Emlékeztek arra a pillanatra, amikor először álltak össze a betűk előttetek értelmes szóvá? Az örömre és a büszkeségre, amit akkor éreztetek?
És arra, milyen döcögősen haladtatok az első mondattal, szóról szóra raktátok össze?
Emlékeztek arra a pillanatra, amikor először olvastatok végig egyedül egy könyvet?
Arra a pillanatra, amikor magával ragadott titeket a könyvek varázsa?
Emlékeztek, hogy gyermekkorotokban milyen érzés volt, amikor meséltek nektek?
Milyen volt nézni a képeket, de a szavak még nem álltak össze?

Olvasni jó! Az egyik legfantasztikusabb dolog az életben, elmerülni egy-egy könyvben és csak repülni-repülni a sorokon.
Mégis az utóbbi években a fiatalok körében leáldozóban vannak a könyvek. (Legalábbis én így tapasztalom.) Miért alakult ez így, hol van a hiba?
Közben nő a következő generáció, akik felfedezhetik újra a könyvek szeretetét, csak egy kis rásegítés kell hozzá.

Én hiszek abban, hogyha a gyerek könyvek között nő fel, a szülei sokat mesélnek neki egészen kicsi kora óta, látja, hogy a szülei a saját szórakoztatásukra is olvasnak, érdeklődni fog a könyvek felé. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy falni fogja a sorokat, de a magocska el van ültetve a szívében, csak idő kell neki, hogy kihajtson.

Nincs olyan, hogy korai még mesélni a gyereknek. Nem nevetséges és nem butaság akár egy pár hónapos csecsemőnek mesélni már. Miért lenne az?
Ha egy gyerek könyvek között nő fel, becsülni fogja őket. És remélem, hogy szeretni is.

Szülő vagyok, egy másfél éves kisfiú anyukája.
Imádom a könyveket, rabjuk vagyok. Azt az élményt, amit egy jó könyvben való belefeledkezés nyújt, amikor a szavak átalakulnak képpé, és olyan, mintha te is ott lennél a történetben, ott állsz, látod a cselekményt, hallod a hangokat, nem tudja visszaadni sem a TV, sem az internet.

Célom, hogy felkeltsem egy-egy könyv irányába az érdeklődést, elolvassátok. Igazából nem is "kritizálni" szeretném az adott könyvet, inkább csak leírom róla a véleményemet, szeretem visszaolvasni őket.
Mivel mindannyian mások vagyunk, ami nekem nem jött be, lehet, másnak nagyon is be fog. Így inkább csak a figyelmet szeretném felhívni rájuk. Ha jónak, ha rossznak tartom a könyvet, lényeg az olvasás, a saját vélemény róla.
Kritizálni úgy érzem, nem is kritizálhatnám. Csak most döbbentem rá, mióta olvasok másokat is, hogy rengeteg olyan könyv, író van, akikről, amikről nem is hallottam még, a könyves berkekben hívták fel rájuk a figyelmemet. Úgy gondolom, hogy a kritikához jóval szélesebb körű ismeret kell, mint amivel én rendelkezem egyelőre. Így, csak a véleményemet írom le, hátha sikerül így is felkeltenem az érdeklődést egy-két könyv felé.
kedd, augusztus 10, 2010 5 Hozzászólás
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem nagyon nincs már nyári hangulatom, jó idő ide-vagy oda. Készülök ezerrel az újra iskolapadba ülésre. Hű, de fura lesz. ;o)

Nyári hangulatnak vége, itt az új sablon, amíg ezt is meg nem unom. :o)



Mind a kettő letölthető INNEN.

2010. augusztus 8., vasárnap

Guido Wandrey: Vidám nyüzsgés a színek és a formák körül

vasárnap, augusztus 08, 2010 0 Hozzászólás
Elég nehéz egy olyan korú kisgyereknek könyvet választani, mint a Gyerkőc (másfél éves). A túl hosszú mesék nem kötik le, és amúgy is a tudásszomjas korát éli, inkább tanulni, memorizálni akar, próbálgatni akarja a szavakat, felismerni a képeket; nem pedig mesét hallgatni.

Ezt a könyvet amolyan többfunkciós könyvnek tartom. ;o)
Kezdetben, míg a gyerkőc kicsi, képfelismerési játékokat lehet játszani vele: Hol a labda? Hol a csúszda? Hol a zsiráf? stb.
Aztán ahogy nő, fejlődik a gyerkőc, lehet nehezíteni a kérdéseket: Hol van az a kisfiú, akin csíkos nadrág van? Mit csinál ez a gyerek itt? stb.
Végül pedig ott vannak a könyvben szereplő kis feladatok.
Mint a címből sejteni lehet, a formák és a színek köré épülnek a képek. Mindegyik témakörben 5 bizonyos formájú és színű formát kell megkeresni. Én jól elszórakoztam vele, de mindig is szerettem a rejtvényújságokban is az ilyen feladatokat. ;o)

A könyv 7 témakör köré építi a képeit és a kis feladatait:
- a tóparton
- a játszótéren
- egy gyerekzsúron
- a városban
- az állatkertben
- az óvodában
- és a vidámparkban.

Színes, mozgalmas, egyszerű, vidám képek. Leleményes szülő sokáig le tudja kötni vele a gyerkőc figyelmét, aki észre sem veszi, mennyit tanult már megint a játék közben.

Tartalom: 5
Megjelenés: 2010.
Az íróról: Guido Wandrey több gyerekeknek szóló hasonló témájú könyv szerzője.

A sorozat további kötetei:
Vidám nyüzsgés az óvodában
Vidám nyüzsgés karácsonykor

A könyvet köszönjük a Könyvmolyképző Kiadónak.

2010. augusztus 6., péntek

Raana Raas: Csodaidők 3.- Árulás

péntek, augusztus 06, 2010 0 Hozzászólás
Mikor befejeztem a könyv olvasását, ijedten száguldottam fel a netre, és csak az dörömbölt a fejemben, "Ugye nem halt meg? Ugye nem?". Nem bírtam ki, elolvastam a befejező rész ajánlását, és abból kiderült, hogy szerencsére nem, életben maradt. ;o)

Az első rész elég nehézkesen indult nekem. Írtam már, hogy túlságosan nem vagyok oda az ilyen űrben játszódó történetekért. Lehet hülyén hangzik, de nehezen tudom magam elé képzelni a történetet.
A második rész már könnyebben csúszott, itt már belelendültem annyira az írónő stílusába, magával ragadott annyira a történet, hogy már nem zavart, hol is játszódik.
És a harmadik rész: Zseniális! Izgalmas, fordulatos volt, letehetetlen, az eddigi legjobb.

A könyv címéből sejteni lehet, hogy árulásban nem fog szűkölködni a történet. Szinte mindenki elárul valakit, vagy valamit. Legyen kisebb vagy nagyobb dolog.
Írtam már, hogy utálom Yaan apját? Ha még nem, akkor írom: utálom! Komolyan mondom, legszívesebb nem is tudom mit csináltam volna vele. :oS
Na de persze nem csak ő az, aki nem lopta be magát a szívembe. 2 másik ember is van, akikben reménykedtem, hogy nem fognak árulást elkövetni. Pedig ott voltak a jelek, de akkor is. És hát mégis elárultak valakit. :o(

A történet még mindig 3 részre van osztva. Az egyikben Judy, a másikban Yaaan, és végül Giin szemszögéből olvashatjuk a történteket.
Az idő elrepült a fejük fölött, a könyv vége felé Judy már 30 éves.
"Csillagközi háború" dúl, rengeteg ember meghal, és akkor ott vannak a hatalmi harcok is.
Yaan egyre feljebb kerül a ranglétrán, de a magánélete szomorúan alakul. Olyan árulók veszik körül, akikre sose gondolt volna.
Judy végül megmenekül a 2. részben leírt támadás után, de sajnos az ő élete se vidáman folytatódik. :o( Próbál beilleszkedni, elbújni a külsős világban, tanul, dolgozik, majd kikényszerül a frontra. És ott bizony kapcsolatba kerül Yaan-nal. Igazából, az ő története, még romantikusnak is lenne tekinthető, mert társra lel, örökbe fogad egy kislányt, valahogy a sorsa reménnyel van tele, na de az árulók mindenhol ott vannak sajnos. (Már, ha tényleg árulók. Én már nem is tudom.) És fény derül a származására is. Már az első részben volt egy sejtésem, ki is lehet az anyukája, most beigazolódott. Hacsak az utolsó részben nem fog meglepetés érni.
Giin pedig. ... Giin Giin. Leginkább magával harcol. Az emlékeivel. Remélem, hogy a befejező részben boldog lesz.
Ami nagyon tetszett a történetben, hogy mind a 3 főszereplőnél bekopogtatott egy kis tűz, egy kis szerelem, na de mi lesz ennek a vége?

Számomra olyan, mintha az első rész inkább Judyról szólt volna, ő volt a középpontban inkább.
A második Giinről.
Ez a rész pedig Yaanról. Belopta magát a szívembe, kíváncsi vagyok, hogy fog alakulni a sorsa.

Tartalom: 5
Megjelenés: 2009.


Az első részről itt írtam.
A másodikról pedig itt.
péntek, augusztus 06, 2010 0 Hozzászólás
A Kellynél 20% kedvezmény van a Pozsonyi Pagony könyveire.
Boribon, Bogyó és Babóca és még sok más gyerekkönyv, köztük sok Berg Judit történet is.

2010. augusztus 5., csütörtök

Alvin H. Rosenfeld: Kettős halál

csütörtök, augusztus 05, 2010 2 Hozzászólás
Nehéz írni a holokausztról bármit is. Hogyan lehetne visszaadni a sorokon keresztül, hogy miken mentek át a szenvedő alanyai? Hisz a sorok, csak sorok. ...
Mindig is érdekeltek azon a könyvek, amik így-vagy úgy, de érintették a múltnak ezt a részét. Próbálom minden egyes könyvnél megérteni, mindez hogyan történhetett meg, de még mindig nem jöttem rá, és szerintem nem is fogok.

Amikor a Gondolat Kiadótól megkaptam az e-mailt, hogy választhatok a kínálatukból egy könyvet, szinte azonnal kiszúrtam a Kettős halált. Tudtam, hogy nehéz fába vágom a fejszémet, nem lesz könnyű olvasmány.

Az alcím, "Elmélkedések a holokausztirodalomról". Nem regény, hanem száraz irodalom. Olyan, mintha egy tankönyvet olvasnál, ahol leírják mi miért van, összehasonlítások, elemzések, rávilágítások, idézetek.

Az írója kitér a naplókra, a könyvekre, versekre, idézeteket lehet olvasni.
Nem egyszer bizony törölgettem a szememet, amikor olyan dolgokról olvashattam, amikről eddig máshol még nem. Anyákról, akik védték a gyermeküket, majd szemük előtt dobták őket a tűzbe. Gyerekekről, akiknek a halál olyan természetes lett, hogy a holttestek látványa meg se rémítette már őket, játszottak tovább. stb.
Kérdésekről olvashatunk, amik felvetődtek a holokausztirodalom íróiban:
Jó-e írni róla? Vissza lehet-e adni a történteket? Nem alacsonyítják le a sorokkal az ezen keresztülment áldozatok szenvedéseit, fájdalmait, ... a halálukat?

Összefoglaló mű. Több külföldi holokausztíró művére épül, és ezeken keresztül próbálja bemutatni az összefüggéseket, értelmezni a leírtakat.
Az ajánlás szerint "a kötet a mai napig az egyetlen összefoglaló jellegű munka a holokauszt irodalmáról".


Tartalom: 4
Megjelenés: 2010/1988
Eredeti cím: A Double Dying

A könyvet köszönöm a Gondolat Kiadónak.