Könyvesem: ifjúsági irodalom

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ifjúsági irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. január 27., csütörtök

Victoria Schwab: Az Archívum

Niki január 27, 2022 0 Hozzászólás

Eredeti címe: The Archived (2013.)

Kiadta: Főnix (2013.)

Oldalszám: 278

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Mintha 2013-ban, az itthoni megjelenésekor mindenki ezt a könyvet olvasta volna, folyamatosan belebotlottam. Már akkor elkönyveltem magamban, hogy nekem is olvasnom kell, aztán mégis eddig húzódott az olvasása. És lehet, hogy ez volt a baj! Ha 28 évesen olvastam volna, 7 évvel ezelőtt, akkor lehet, hogy tetszett volna, így viszont 35 évesen egy közepes ifi regény lett számomra.

Kicsit nehéz elképzelnem a történet világképét is. Ugyanis minden életnek van egy Története (ez ideáig még rendben), ezeket egy Könyvtárban őrzik. Bizonyos szituációkban ezek a Történetek képesek feléledni és akkor az Őrzőknek meg kell keresniük őket és visszaküldeni az Archívumba. ... No, ezt nem bírom elképzelni. ... A Történetek nem emberek, nem is szellemek, hanem történetek. ... Na mindegy, nem tudom elképzelni. 😅

Mackenzie nagypapája egy Őrző volt, akinek az utódja lett a fiatal lány. Időközben a Papi meghalt és sajnos a lány öccse is, nagyon váratlanul. A szülők pedig távol akarta kerülni a múlttól, ezért egy másik városba költöztek, hogy ott beindítsák a kávézójukat. Igen ám, de a régi szálloda (amiben mára lakások vannak) fontos a Könyvtárnak, a lánynak sok Történetet kell visszaküldenie az Archívumban, ugyanis sok garázdálkodik a régi szállodában.

Persze van egy kis bonyodalom is a történetben, felbukkan két titokzatos fiú is a lány körül. Az egyik titokzatosabb, mint a másik.

Lesznek harcok, titkok, veszély, egy kis romantika, a végén pedig természetesen happy end, majd folytatás a következő kötetben.

Öreg voltam már ehhez a történethez, ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy a tizenéves olvasóknak nagyon bejönne, úgyhogy ajánlom a figyelmükbe!

Igazából aranyos az egész, szomorú a gyászfolyamat amin keresztülmegy a család, érdekes a világkép is ... csak nekem olyan fura. Tán olyan ez, mint amikor gyerekként hiszel a Télapóban. Felnőttként meg tudod az igazságot. ... Valami hasonló volt ezzel kapcsolatban is. Nem tudtam úgy elképzelni az egészet már. 😔

Amy Plum: Álomcsapda

Niki január 27, 2022 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Dreamfall

Kiadta: Libri (2018.)

Oldalszám: 332

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Nem rossz, nem rossz. Ha tizenéves lennék - mint a célközönsége -, tuti összepisiltem volna magamat az olvasása közben. Így is okozott pár rémisztőbb pillanatot nekem. 😅

SPOILER található az alábbi bejegyzésben!

Adva van 7 tizenéves, 13-19 évesek, fiúk, lányok vegyesen, de egy közös bennük: nem tudnak aludni, álmatlanságban szenvednek. Ezért úgy döntenek, hogy részt vesznek egy kísérletben, mely azt ígéri nekik, hogy megoldja ezt a problémájukat. Igen ám, de balul sül el, álmok helyett rémálmokat kapnak, méghozzá ugyanabban az álomban.

Miközben olvastam a történetet, fel-felrémlett egy nagyon régi film előttem, tán a 80-as vagy 90-es évekből, de nem ugrik be a címe. A lényege az volt, hogy pár fiatal egyetemista azzal szórakozott, hogy van-e élet a halál után. Eljuttatták egymást a klinikai halál állapotába, majd visszahozták őket, viszont mindenkit üldözni kezdett egy-egy rémkép, ami el is kezdte őket kinyírni. Bár ez a sztori kicsit más, ugyanakkor mégis emlékeztetett a filmre.

Mind a 7 fiatalnak a múltjában vannak olyan emlékek, melyeket szeretnének eltemetni, de ezek vissza-visszaköszönnek az álmaikban. A kísérlet során pedig ugyanazokat álmodják úgy, hogy mindannyian szerepelnek az álmokban. Üldözik őket, ki akarják nyírni őket, rémisztő rémek, vízi szörnyek, őrült bohócok, népirtás, stb., minden van ebben a történetben.

Izgalmas volt, olvasmányos, néha tényleg ziziztem rendesen, de ugyanakkor nincs valami jól kiépítve a körítése. Gondolok pl. arra, nekem elég fura, hogy a laboratórium nincs felkészülve szükségállapotra. Nem jól működnek a generátorok, nincsenek lélegeztető gépek az alanyok mellett, holott azért olyan kísérletről van szó, amikor az agyat buherálják meg. Nincs kellő felkészülés, pedig állítólag a legjobb tudósok vesznek részt benne. Sőt, amikor az egyik alany meghal, ezek a tudósok azt se tudják mit csináljanak. A külvilági részekben hatalmas a hiányosság és a fejetlenség.

Van benne izgalom, ahogy apránként megtudjuk az alanyok háttértörténetét, a vége rendesen odavág, de jobban ki kellett volna dolgozni ezeket a jeleneteket is.

Ami a rémálmokat illeti, megvan bennük a para. Biztos vagyok abban, hogy a fiatal tizenéveseknek ez egy tényleg durván félelmetes sztori. Én is kíváncsi vagyok a második kötetre, mert az utolsó mondatokkal odatette magát rendesen a szerző.

2019. december 11., szerda

Zsidákovits Dávid: A kalapos róka

Niki december 11, 2019 2 Hozzászólás

Kiadta: Pannora (2019.)

Oldalszám: 118

Forrás: saját

Értékelésem:

A mai fiatal korosztály nagyon odáig van a hazai videójátékos youtuberekért, amin eléggé meg vagyok lepődve. Nem is azon már, hogy 6-7-8 éves gyerekek mit keresnek fent a neten, hanem azon, hogy mi az, ami tetszik nekik.

Nálunk a Nagynak saját laptopja van, de szabályok vannak arra vonatkozóan, hogy mit nézhet rajta és mikor használhatja. Ezeket ő be is tartja, a korától szerintem érettebb és megbízhatóbb is. Ugyanakkor elég nehéz az a helyzet, amikor azzal állít haza az iskolából, hogy Pistike ezt és ezt látta, ő is megnézheti-e, mert ciki, hogy nem tudott róla. Ilyenkor a szülő mérlegel, mi az amire azt mondjuk, hogy inkább maradj ciki és mi az, ami egye-fene, nézd meg te is. Így kezdődött nálunk a Minecraft őrület, amit még jó dolognak is találtam, mondván, hogy fejlődik a gyerek kreativitása. Aztán jöttek a videósok, Anya, ebben a videóban azt mutatják meg, hogy mit építettek. Jól van fiam, nézzed. És ennyi is volt, megszületett a kedvenc youtubere, rákattant a videójátékokat bemutató videósokra. Különösebben nem is foglalkoztam ezzel, időkorláttal nézhette ezeket a videókat.

Aztán tavaly a születésnapjára azt kérte, hogy menjünk el az akkor aktuális Minecinema-ra. Gondoltam legyen, a gyerek boldog lesz, kibírom azt a pár órát, bíztam abban, hogy nem egyedüli szülő leszek. Aztán leesett az állam.

Tömve volt a mozi és ez már a sokadik előadásuk volt, ráadásul esti. Rengeteg gyerek volt és többnyire 8-12 éves korosztály, ahogy saccoltam. Mint az Istenekre, úgy néztek a személyesen is megjelenő kedvenc videósaikra és azt kell mondanom, hogy elkapott engem is a hév. Aranyos volt a lelkesedésük és éreztem rajtuk, mennyire is fontos nekik, hogy személyesen láthatják őket, kérdezhettek tőlük, dedikálhattak, hogy ott lehettek.

A Nagy egyszerűen ragyogott a boldogságtól. És képes volt 1 órát sorban állni, csak hogy a kedvence dedikáljon neki egy posztert. Hihetetlen élmény volt az egész!

És akkor a könyv. Limitált példányszámban, dedikálva megjelent ez a kis kötet, és névnapjára ezt kérte illetve kapta is meg. Azonnal nekiesett és utazva a Balatonra, pár nap alatt el is olvasta. Nagyon tetszett neki, áradozott róla és mivel a Minecinema-n láttam élőben is a fiatal srácot (aki a normálisabbak közül van, mert volt olyan videós, aki bejött és szó szerint megijedtem, hogy gyerekek nézik, hallgatják amit mond és leginkább döbbenetemre, lányok. Fura egy srác volt.), a normálisabbak, stílusosabbak közül való szerintem. Nem beszélt csúnyán, szerintem tényleg felfogta, hogy a fiatal generációra mekkora hatása van és ebből mennyit tud kaszálni még pár évig.

Szóval én is belekezdtem a történetbe és olvastatta magát.

A kalapos róka egy másik bolygóról érkezett, akinek az űrhajója lezuhant a Földön. Ervin, az emberfiú, aki épp most ballagott el a nyolcadikból, találkozik a rókával és segít neki megtalálni egy kütyüt. Cserébe a róka felajánlja neki a lehetőséget, hogy utazhat vele egy kört az űrhajójában, amivel persze Ervin él.

Nagyon egyszerű a sztori, két nap alatt játszódik le, de összességében aranyos volt. Kimondottan olyan, ami a kisiskolásoknak szerintem bejöhet. Nem akarok a történetben okosságokat, tanulságokat keresni, de piros pont azért, mert Zsdav szőtt bele szólásokat, mondásokat, próbálkozott a "neveléssel".

A Nagynak nagyon bejött, várja a folytatást.

Nekem nyilván a korom miatt kevés volt már, de kellemes csalódás ért, aranyos sztori volt, minden egyszerűsége ellenére is.

2019. május 3., péntek

Kerstin Gier: Fellegszálló

Niki május 03, 2019 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Wolkenschloss (2017.)

Kiadta: Könyvmolyképző (2018.)

Oldalszám: 366

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Nagyon szerettem az írónő Időtlen szerelem trilógiáját, illetve a felnőtteknek szóló történeteivel is levett a lábamról. Így nagyon bele se kell mélyednem, miért is lettem annyira kíváncsi a legújabb magyarul is megjelenő történetére.

Aztán amikor ott tartottam, hogy csillagoznom kellett a molyon, hol a 2, hol a 3 csillagot nyomtam meg, egyszerűen nem tudtam dönteni. Végül próbáltam tizenéves fejjel értékelni és így kapott közepeset.

Szóval a sztori.

A svájci hegyekben van egy szálloda, a Fellegszálló. Felújításban már jó rég nem volt része, ennek ellenére a vendégek pont a régies hangulatát kedvelik.

A főszereplőnk a 17 éves Fanny, aki félbehagyta a tanulmányait és elhelyezkedett a szállodában.

Épp a szilveszteri időszakra készülnek, "híres" vendégek szállnak meg a szállodában, illetve felbukkan az egyik szállodatulajdonos fia, akivel Fanny gyorsan közös nevezőre jut.

De mi is történik ebben a 366 oldalban? Hát ... lényegében annyi, hogy megérkeznek a vendégek: egy hatalmas család, egy idős házaspár, egy nagypapa az unokájával, egy titokzatos "testőr" és egy orosz milliárdos a feleségével és a kislányukkal. Fontos szerepet kap a történetben, hogy az orosz milliárdos nem akármilyen ékszerrel lepi meg a feleségét és mivel a Fellegszálló amolyan tini-krimi szeretne lenni, úgy tűnik, hogy valaki szemet vetett erre az ékszerre. Aztán a sztori végén kiderül, hogy nem ilyen egyszerű ám az egész.

"Nem kell tökéletesnek lennie egy napnak ahhoz, hogy jó szívvel emlékezzünk rá."

Hát, nem is tudom tényleg mit írjak erről a könyvecskéről, nagyon felejthetős volt.

Fanny koránt sem amolyan bájos karakter volt, inkább számomra dühítő. Értem én, hogy sok tizenéves keresi az útját, össze vannak zavarodva, de "felhívni a figyelmet" arra, hogy nem kell leérettségizni, menj el kicsit dolgozni 17 évesen a hegyekbe, aztán lenyugszol és befejezed a tanulmányaidat ... hát ez az üzenet nekem 35 évesen nem jött be. Lehet, 17 évesen ujjongtam volna örömömben, de egy 10 éves gyerkőc anyukájaként már nem. Nem épp jó üzenetnek tartom a fiatal olvasók felé. A csajszika szüleit nagyon nem értem, hogy engedhették meg ezt és emiatt eléggé harmatgyenge lábakon áll az egész sztori, véleményem szerint. Arról nem is szólva, amikor SPOILER (jelöld ki egérrel, ha látni akarod a szöveget!) amikor a könyv vége felé összeköltözött a sráccal. 17 évesen? Na jó, én is ennyi idős voltam, de basszus akkor is, 17 évesen miért költözött össze a sráccal? Milyen világban élünk már!

A krimi szál is gyenguska volt, így felnőtt fejjel. Azt bevallom, hogy tévúton jártam sokáig a tettes kilétével kapcsolatban, de az írónő szándékosan szerette volna az olvasót erre a tévútra vezetni, ebben biztos vagyok. Ugyanakkor még időben gyanakodni kezdtem a valódi tettesre és igazam lett. Így nem döbbentem meg.

Nem is tudom, hogy mit írjak róla. Egyszer olvashatós történet, koránt sem hozza az Időtlen szerelem és a felnőtteknek szóló történeteinek könnyedségét, bájosságát, humorát, kellemességét. Unalmas, vontatott volt, olyan semmilyen.

Fiatal tizenéveseknek lehet, hogy a figyelmükbe ajánlanám (ott ne hagyjátok az iskolát érettségi előtt!), de idősebbeknek nem valószínű. Nekem ez már kevés volt.

2019. február 6., szerda

David Walliams: Gengszter nagyi

Niki február 06, 2019 1 Hozzászólás

Eredeti címe: Gangsta Granny (2011.)

Kiadta: Kolibri (2015.)

Oldalszám: 282

Forrás: kiadó

Értékelésem:

David Walliams arról híres, hogy humoros, könnyed, gyermek- és ifjúsági könyveket ír. Olyanokat, melyeket a szülő bátran odaadhat a kisiskolás gyermekének. A Gengszter nagyi is ilyen.

Egy aranyos, könnyed, szórakoztató olvasmányt kerestem a Nagynak, így bukkantam rá erre a könyvre. Tetszett benne, hogy a főszereplő fiú nagyjából egykorú az én gyerkőcömmel. Igaz, egyik nagyija sem ősz hajú, műfogsoros és nem főznek állandóan káposztalevest (sőt, tudtommal sose főztem még), na de az azért már elég figyelemfelkeltő elképzelés, hogy egy nagyi nemzetközi hírű ékszertolvaj legyen (persze senkit se buzdítok erre). 😂 És nem csalódtam a történetben! Sőt, a vége felé jó pár könnycseppet el is morzsoltam.

Szóval adva van nekünk a 11 éves Ben. Kismillió gondja van, mint a legtöbb kiskamasznak. Pl az, hogy vízvezeték szerelő szeretne lenni, de ezt a szülei ellenzik. Meg az is, hogy Péntekenként mindig a nagymamájánál kell aludnia, aki ilyenkor feszt szókirakózni szeretne vele és állandóan káposztalevessel tömi. Vagy ha nem azzal, akkor káposztás sütivel, káposztás tésztával, mindegy, csak káposzta legyen benne. Amit Ben utál.
Igen ám, de aztán egy napon kiderül, hogy a nagyi egy nemzetközi hírű ékszertolvaj. És onnantól kezdve Ben mindig boldogan megy a nagyihoz, aki mesél a rettentően izgalmas kalandjairól.
Végül, ahogy az olvasó számít is rá, kitalálják, hogy lopják el a brit koronaékszereket. És neki is látnak a műveletnek.

"A nagyi leült Ben ágyára, és tetőtől talpig végigmérte a fiút. – Hát te miért öltöztél Valentin-napi üdvözlőkártyának? – kérdezte meghökkenve.
– Hosszú történet…
A nagyi alig bírta megállni, hogy ne kezdje el cikizni Ben öltözékét, de mivel búvárruhában és búvárszemüvegben volt, nem érezte volna igazságosnak."

Tényleg nagyon aranyos, bájos történet, jó volt olvasni.
Azt pedig, hogy a nagyi tényleg tolvaj-e vagy csak a kitalálta, nem árulom el. Mindenesetre nagyon elgondolkodtató a könyv üzenete.
Ugyanakkor számomra azért picit szomorkás is volt. Értem én, hogy a nagyik öregek, az öregek pedig nem menők, nincsenek úgy képben, lassúak, stb., de azért lássuk be, hogy minden gyerek nagyon szerencsés, akinek van nagyija. Mert egy nagyi mindig kényeztetni akarja az unokáját. Végre nem kell nevelnie (arra ott vannak a szülők), de mégis kiélvezheti a babusgatást, a szeretgetést, a gondoskodást. Szóval: becsüld meg a nagyikat!

Bátran tudom a 8-12 (13-14, de idősebb) gyerkőcök (vagy épp a felnőttek) figyelmébe ajánlani ezt a könyvecskét. Bár első látásra vastagnak tűnhet, de nagyon könnyen lehet haladni az olvasásával.

2019. február 3., vasárnap

Ecsédi Orsolya: Banyavész

Niki február 03, 2019 0 Hozzászólás

Kiadta: Könyvmolyképző (2018.)

Oldalszám: 152

Forrás: kiadó

Értékelésem:

Szerintem igen ritka a mai hazai szerzők könyvei közül, az igazán jóra sikeredett gyermek-ifjúsági könyvek. Bár nekem néha kicsit zavaros volt a Banyavész és még mindig nem tudok mindent helyre tenni a fejemben a történettel kapcsolatban, ennek ellenére azt tudom róla mondani, hogy a 8-12 éves korosztálynak szerintem igazán kellemes olvasmány lehet.

Kezdjük ott, hogy a főszereplőink (Zizu, Báti, Anka) ötödikesek. Nem koravének, nem akarnak felnőtteskedni, pont olyanok, mint amilyennek lenniük kell. Még néhol a mesevilágban élnek, néhol pedig a valóságban. Lényegében inognak ide-oda és ez így van jól, szerintem.

Az egyik tanárnőjük egy boszorkány (tényleg vagy csak ők képzelik annak?), aki egy feladattal bízza meg őket, mivel tudja, hogy nem hisznek már a mesékben. Meg kell írniuk a saját meséjüket. Ami nem is olyan egyszerű, ha valaki nem hisz bennük.

Aztán ahogy elkezdik törni a fejüket, úgy nyílik ki a szemük és veszik észre a varázslatot a mindennapi életükben. A mese pedig természetesen elkészül. ...

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három gyerek. Ez a bizonyos három gyerek baromi dühös lett volna, ha meghallja, hogy pont így kezdődik a történetük. Ők ugyanis utálták a meséket. Szívből és igazán. Nem holmi pillanatnyi szeszély okán, hanem mert rájöttek, hogy a mesék hazudnak."

Aranyosak voltak a főszereplőink, tetszett, hogy nagyon kiemelte az írónő a barátság fontosságát. Hogy kiállunk a másikért, támogatjuk, segítjük egymást. Nagyon szép üzenete ez a könyvnek.

Felnőttként nem érzem maximálisan kidolgozottnak őket, de egy felnőtt mindig más szemmel olvas, mint egy kisgyerek. Szerintem a 8-12 éves korosztálynak pont azt adja az írónő, amit adnia kell.

Mire céloztam fentebb, amikor azt írtam, hogy nem tudtam mindent a helyére tenni a fejemben a történettel kapcsolatban? Nos, fogalmam sincs, hogy tényleg varázslatok történtek a könyvben vagy pedig csak elképzelték, hogy megtörténnek. Kicsit én is úgy éreztem magamat az olvasás közben, mintha a valóság és a képzelet határán egyensúlyoznék, mintha próbálna kitörni belőlem újra a gyermek. De hisz az egy tündér, nem pedig egy tavirózsa! Nem látod? Nem. Biztos vagy benne? Nézd jobban! Látod már? Hááát, már nem is tudom. Szóval, kicsit így éreztem magamat most.

Biztos ami biztos, könnyed olvasmány, könnyen lehet haladni a Banyavésszel. Olvasmányos, szórakoztató, aranyos. Bátran tudom a 8-12 éves (vagy akár idősebb) korosztály figyelmébe ajánlani!

2019. január 9., szerda

Kertész Erzsébet: Gyönyörű nyár

Niki január 09, 2019 0 Hozzászólás

Kiadta: Móra (1991.- többedik kiadás)

Oldalszám: 138

Forrás: saját

Értékelésem:

Aki olvasott már Könyvmolyképzős pöttyös könyvet, aztán elolvassa a Gyönyörű nyarat, az megérti, hogy miben különbözött az én fiatalságom ifjúsági irodalma a maitól és szó szerint sokkot kap.

A Gyönyörű nyár egy fantasztikus YA (hogy haladjunk a korral) regény. Szinte látom is magamat fiatal tizenévesen, ahogy bújom. Egyszerű, gyengéd, aranyos. Itt lányszövetség van, a tanárok magázzák a diákokat, nincs benne csók, szex, még a szerelem is csak olyan könnyedén, szinte egy fátyol mögött nézve. Olyan ifjúsági történet, amire szüksége lenne a mai fiatal lányoknak is.

Amit fontos megjegyezni, hogy a könyv 1935-ben jelent meg. Így nyilván a leendő olvasó ne egy modern világot képzeljen el. Ekkoriban még nem nagyon voltak mobilok, Facebook. A srácok nem egy Facebook ikonnal jelezték, hogy szerelmesek Vicuskába, hanem virággal, ajándékkal, szép szavakkal. És nem is SMS-ben szakítottak vagy hogy szokás mostanság.

"– Bútort terveznek, tegeződnek és enyelegnek – összegezte Lici a dolgokat –, kétségtelen, hogy ez happy endes szerelem."

A történet főszereplői egy iskola lány osztálya, akik hatodikosok. A nyári szünetet együtt töltik a Mátrában, az osztályfőnökük felügyelete alatt. Persze vannak a lányok között ellentétek, de a történet ennek az elsimításáról is szól valamint arról, hogy a lányok hogyan fogtak össze és segítettek ott, ahol kellett. Persze van pletykálkodás, titkolózás és röppke szerelem is, a nem messze táborozó fiúkkal.

Az életben egyszer mindenkinek olvasnia kell egy régi pöttyös vagy csíkos könyvet! Nem csak megismerni lehet azt a Világot, amiben a szüleink, nagyszüleink, dédszüleink éltek, hanem nagyon sok mindenre rá is tudnak világítani.

Vajon mikor volt jobb fiatalnak lenni? Akkor vagy most?

2018. november 27., kedd

Connie Glynn: Beépített hercegnő

Niki november 27, 2018 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Undercover Princess (2017.)

Kiadta: Menő Könyvek (2018.)

Sorozat: Rosewoodi Krónikák 1.

Oldalszám: 384

Forrás: kiadó

Értékelésem:

Miután befejeztem a Gyönyörű nyár olvasását (írok majd erről is hamarosan), vágytam egy olyan mai ifjúsági regényre, mely tényleg ifjúsági. Nincsen benne eltúlozva a korosztály és a szereplők tényleg azt teszik, amit a tizenéveseknek tenniük kellene. Lágyságra, varázslatra, frissességre vágytam. És amikor elolvastam a Beépített hercegnő fülszövegét úgy éreztem, hogy ez a könyv ilyen lehet.

Nagyon nehéz a mai YA könyvek között olyat találni, amit bátran mernék egy fiatal tizenéves olvasó kezébe adni. Azért mert úgy érzem, hogy a legtöbb ilyen történetben a fiatal tizenévesek úgy viselkednek, mintha bőven a húszas éveikben járnának. Ezt pedig én nem szeretem.

Azt vallom, hogy mindennek megvan a maga ideje. Egy 14-15 éves lánynak még a rózsaszín álomról kellene olvasnia. Hogy eljön majd érte a szőke herceg, hogy olyan szerelem vár rá, mint a mesékben. Nem pedig csalódásokról, árulásról, szexről esetleg és minden olyanról, amivel a korosztályának még nem kellene megismerkednie.

A Beépített hercegnő viszont egy olyan történet, amit bátran tudok ajánlani a fiatal tizenéves olvasóknak. Megvan benne a mese, a varázslat és bár a főszereplők itt is kicsit koravének, de legalább nem a szexualitásukban ütközik ez ki.

Lottie 14 éves és ebben a kötetben kezdi a tanulmányait a híres és elit Rosewood Hall bentlakásos iskolában ösztöndíjasként. A hátterét egyenlőre homály fedi, annyit tud meg csak róla az olvasó, hogy az édesanyja elhunyt és nemzedékek óta kötődnek ehhez az intézményhez. Az édesapjáról csak sejteni lehet, hogy mi történt vele. Szóval a lány nem az elithez tartozik, de kivételes módon (bár nagyon okos) felvételt nyer ebbe az elit intézetbe, ahol örökösök, iparmágnások, leendő trónörökösök, gazdagok csemetéi járnak. Vajon miért?

"– Bármit megtehetsz, amit csak a fejedbe veszel, kicsi hercegnőm."

Aztán ott van Ellie, aki a Maradova trónörököse. Míg Lotti tipikus hercegnő-féle, lágy, kedves, csendes, addig Ellie vadóc, hangos, agresszív. Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek lennie kellene egy leendő uralkodónak. A lány kiharcolja, hogy a Rosewoodba járhasson, de még az igazgató előtt se fedik fel a valódi kilétét. Vajon tényleg nem tudja? A két lány szobatárs lesz, majd meglepő módon elindul a pletyka az iskolában: Lottie a trónörökös. Ezzel pedig veszélybe kerül az élete.

A cselekmény nagyon kis könnyed, kb. a könyv felét hipp-hopp befaltam. Amikor viszont képbe került az egész testőrséges mizéria, eszembe jutott, hogy 14 évesekről van szó, az egész kicsit fura és elképzelhetetlen még akkor is, ha filmekben és könyvekben minden elképzelhető. Innentől kezdve kicsit lassabban csúszott a történet, de ez biztos a korom miatt van. Ha fiatal tizenéves lennék, ezt a fordulatot nagyon izgalmasnak találtam volna, ebben biztos vagyok.

Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy átírt Harry Pottert és Vámpírakadémiát olvastam volna. Persze itt nincs szó varázslatról, meg vámpírokról, de a felépítésben itt-ott mégis érezhető a két könyv hatása.

Itt van először is a bentlakásos iskola, aminek a neve szintén R betűvel (Rosewood-Roxfort) kezdődik. Aztán van D betűs professzorunk, akinek a szobájának a felépítése eléggé hajaz Dumbledoréra. Itt is a tanulók egyfajta csapatokra oszlanak és megvan a titok is benne.

Ami meg a Vámpírakadémiát illeti, ott Rose volt Lissa testőre, aki a mora (Mora-Maradova) uralkodó család örököse volt. És bár a romantikus szál itt nem egy mentorral jön létre, hanem egy Partizánnal, de akkor is nagy a hasonlóság.

Van a történetben nagyon enyhén szerelem is, amit egyenlőre ebben a kötetben nem tudok hová tenni, ugyanis nem tudom, hogy az illető kinek az érzelmeit is viszonozza. Nyilván ez a folytatásokban ki fog derülni, kellene ennek a tisztázásához még pár információ Ellie múltjából.

Szóval összességében a cselekmény gördülékeny, kellemes, olvasmányos, de a könyv második felében kicsit koravénekre sikeredtek a főszereplők, ugyanakkor a mai Világban úgy érzem, hogy erre van igény és ezt Connie Glynn megadta. Amúgy úgy kezdtem neki a könyv olvasásának, hogy fogalmam sem volt, hogy ki is az írónő (ha miden igaz, egy elég népszerű youtuber. Már eleve ez a fogalom is sejteti, hogy halad a korral rendesen ez a rózsaszín hajú lány.).

Ami pedig a szereplőket illeti. Megkedveltem mind a kettőjüket, de a szívem mélyén nagyon vágyom arra, hogy a folytatásban kiderüljön, hogy Lottie ereiben királyi vér csörgedezik.

Úgy érzem, hogy ezt a könyvet bátran a fiatal tizenévesek kezébe lehet nyomni.

Amikor én voltam ennyi idős és nem épp az akkori korosztály szépirodalmát faltam, mielőtt belekezdtem egy új könyvbe, évekig az anyukám elolvasta a fülszövegét, beleolvasott, ha ő esetleg nem olvasta. És csak miután rábólintott, akkor kezdhettem el olvasni. Persze a mai tizenévesek teljesen mások, mint én voltam 10-12 éve, de a Beépített hercegnő olyan történet, amit bátran a kezébe adnék a 13-14 éves lányomnak.

Olvasmányos, izgalmas, mesés, varázslatos. Kicsit olyan, mint a vattacukor. Rózsaszín, édes, aztán történik valami ezzel a vattacukorral és minden felpörög benne. Legalábbis egy 13-14 éves biztos így érezne. Nagyon kellemes olvasmány lehet ennek a korosztálynak!

A borító pedig mesés!

2018. április 12., csütörtök

L. M. Montgomery: Anne otthonra talál

Niki április 12, 2018 2 Hozzászólás

Kislányként nagyon odáig voltam az 1985-ben készült 4 részes kanadai televíziós filmsorozatért, mely Montgomery könyvsorozatából készült. Rettentően kedveltem Annet, akinek be nem állt a szája, magát csúnyának találta, holott annyira édes és szép volt a vörös hajával és a szeplőivel. Annyira szerettem volna én is szeplőket! És természetesen már akkor is odáig voltam a romantikáért. Pöttöm szívem repesett, ahogy Anne (szigorúan "e"-vel a végén) és Gilbert lassacskán egymásra talált.

Márciusban az egyik TV csatorna elkezdte újra adni a sorozatot, én pedig nagyon kedvet kaptam az első rész elolvasásához, melyet utoljára olyan 20 éve olvashattam. Huh, ezt még leírni is szörnyű volt. 😀

Forrás

Anne 11 éves árva kislány. Legnagyobb bánata, hogy vörös haja van, viszont az orrával nagyon elégedett azóta, hogy egyszer megdicsérték. Állandóan fecseg, mindenről megvan a véleménye. Ennek ellenére szinte azonnal belopja magát mindenki szívébe, mert ártatlan, jószívű kislány.

Marilla és Mathew idős testvérpár, akik egyedül élnek a birtokukon. Mivel fiatalabbak már ők sem lesznek, elhatározzák, hogy magukhoz vesznek egy árva kisfiút, aki tud a birtokon Mathew-nak segíteni majd. Viszont valami félreértés történik, ugyanis a kisfiú helyett Anne érkezik meg, aki azonnal megbabonázza a szótlan, visszahúzódó férfit.

"– Az öt harmincas vonat már meg is érkezett, és fél órával ezelőtt el is ment – jelentette ki a szapora beszédű vasutas. – De itthagytak magának egy utast, egy kislányt. Odakint ül, a zsindelyeken. Kértem, hogy üljön be a hölgyek számára fenntartott váróterembe, de komolyan közölte velem, hogy szívesebben várna kint. „Itt tágabb tere nyílik a képzeletnek”, mondta. Szerintem nem mindennapi eset."

Marilla szívét már keményebb fából faragták, de a kislány szomorú élete és bájos fecsegése arra sarkallja, hogy ne küldje vissza az árvaházba. Így Anne a testvérekkel marad és folyamatosan valami bajba kerül. Legyen szó arról, hogy a palatáblát összetöri az egyik iskolatársa fején, mert az Répának merte hívni őt; vagy hogy leitatja a legjobb barátnőjét, holott csak málnaszörpöt szolgált fel neki; vagy hogy befesti a haját, de a végeredmény zöld lesz. És azok a puffos ujjak!

A történet onnan kezdődik, hogy Anne megérkezik és ott ér véget, hogy tanárként végez. A következő kötetben már abban az iskolában fog tanítani, ahol ő is tanult kisdiákként.

El is felejtettem, hogy a film milyen szinten eltér a könyvtől! Így ha valaki nem olvasta a könyvet, de a sorozatot szintén szereti, akkor olvassa el az "eredetit" is és maga is meg fog döbbenni, hogy mennyi benne a "másság".

Imádtam a könyvet! Igaz, hogy a filmbéli szereplők arcát egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, így végig őket láttam magam előtt.

Imádtam Annet! A kis locsi-fecsit vöröskét, aki sose tud lakatot tenni a szájára, néha kíméletlenül őszinte, de annyira szeretnivaló. Gyerekként se értettem, hogy mi baja volt a vörös hajával, én mit meg nem adtam volna érte! Ugyanakkor a problémája felhívja a figyelmet arra, hogy tán minden kislánynak van valamije, amit nem szeret magán, ami miatt csúnyának találja magát. (Nagy a fülem, nagy az orrom, nagy a fenekem, stb.) És tessék, a rút kiskacsából a sorozat végére egy gyönyörű, okos nő lesz. Akit persze nem is akármelyik férfi szeret.

Egyszerűen nem tudok hibát találni a történetben. Imádtam 13 évesen, de imádtam 33 évesen is! És látjátok! Ilyen az igazi ifjúsági irodalom (young adult, ha mai néven akarjuk nevezni). Amikor az olvasó 20 évvel később is ugyanúgy szereti. És nem csak szereti, de emlékszik is a történetre. Kíváncsi lennék arra, hogy a ma menő/olvasott YA-k közül melyik fogja ugyanezt elérni 20 év múlva.

Lányos anyukák figyelem! Szerezzétek be a kislányotokban még akkor is, ha még olvasni se tud. És ha eljön majd az ideje, nyomjátok a kezébe, hogy olvassa el, nem fogja megbánni.

2017. december 27., szerda

Ransom Riggs: A különlegesek regéi

Niki december 27, 2017 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Tales of the Peculiar (2016.)

Kiadta: Kossuth (2017.)

Oldalszám: 192

Forrás: saját

Kapcsolódó kötetek:

#1 Vándorsólyom kisasszony

különleges gyermekei

#2 Üresek városa

#3 Lelkek könyvtára

Értékelésem:

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei #0,5

Azoknak kihagyhatatlan A különlegesek regéi, akiknek elnyerte a tetszését a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei sorozat.

Ezzel a kötettel lesz valahogy minden kerek. Olyan, mint mondjuk a Harry Potter esetében a Bogar bárd meséi.

A fülszöveg:

"Az amerikai Ransom Riggs a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című könyvvel tűnt fel (2011). E regény világszerte óriási sikert aratott – nagyszerű film is készült belőle –, majd további két sikerregénnyel (Üresek városa, Lelkek könyvtára) trilógiává bővült. Riggs legújabb, gyönyörű, művészi grafikákkal illusztrált könyvében azokat a regéket írja meg, amelyek a trilógiában szereplő „különlegesek” eredetét és legősibb történeteit beszélik el. A „különlegesekről” szóló szokatlan mesék minden darabja egy-egy meglepetés: sosem az történtik, amire számítunk, a szereplők furák, a fordulatok kiszámíthatatlanok, az atmoszféra pedig különös. Minden történet egy másik világ, de megegyeznek abban, hogy különlegesek."

Hogy tetszett?

A történetet Millard Nullings "szerkesztette", akit a sorozatban megismerhettünk már, ő volt a láthatatlan fiú.

10 rege található a kötetben, melyek a különlegesek legkedveltebb történeteit mesélik el. Ezek a regék szájról-szájra szálltak a nemzedékek alatt, Millard "foglalta össze" őket ebben a kötetben.

A kötet egyik nagy előnye, hogy nagyon gyorsan lehet haladni az olvasásával. Hisz mindegyik rege viszonylag rövid, izgalmas, érdekes, az olvasó tudni akarja, hogy a következő miről fog szólni, így nem tudja letenni a könyvet.

Olvashatunk többek között kannibálokról, akik az emberi mohóságra hívják fel a figyelmet.

De szerepel a történetben egy hercegkisasszony is, akin keresztül az igazi szépségre van felhívva az olvasók figyelme. A lényeg a lényeg, hogy mindegyik kis történetben ott a tanító jelleg, mint a népmesékben.

Ha olvastátok a sorozat előző köteteit és tetszettek, akkor semmiképp se hagyjátok ki ezt!

2017. július 29., szombat

J. K. Rowling · John Tiffany · Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek

Niki július 29, 2017 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Harry Potter and
the Cursed Child (2016.)
Kiadta: Animus (2016.)
Oldalszám: 312
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 4

Amikor megláttam az első híreket arról, hogy új HP kötet érkezik, azonnal felcsillantak izgatottan a szemeim. Aztán kiderült, hogy nem ám olyan kötetről van szó, mint a sorozat esetében, hanem egy színházi darab szövegkönyve lesz majd. El se tudtam képzelni, hogy fogja tudni ugyanazt az élményt nyújtani így a történet, mint regény formában, de ettől függetlenül izgatottan vártam, hogy kézbe vehessem majd.

Miről szól?

Tizenkilenc évvel a roxforti csata után…
Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.
A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.
Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot. Az ősbemutatóra 2016. július 30-án a londoni West Enden került sor.
A Harry Potter és az elátkozott gyermeket elsőként a Sonia Friedman Productions, Colin Callender és a Harry Potter Theatrical Productions vitte színre.

Hogy tetszett?

Több helyen olvastam, hogy sokan csalódtak ebben a részben. Ez szerintem egyrészt amiatt volt, mert egy szövegkönyv olvasása teljesen más, mint egy regényé. Nagyobb képzelőerő kell hozzá, hisz kevesebb a leírás, inkább a szöveg a lényeg. Több minden van bízva az olvasó fantáziájára.

Tetszett a kötet, maximálisan lekötött és nagyon örülök annak, hogy megszületett.
Érdekes volt olvasni a felnőtt Harryékről, Albusról, hogyan képes megbirkózni azzal, hogy híresség az apja, kivel köt barátságot és milyen jól össze tudja kuszálni a szálakat. :oD Az alma nem esett túl messzire a fájától. :oP

"Harry: …. És ha tetszik, ha nem, ha így folytatod, remek varázsló lesz belőled.
Albus: Ó, nem leszek én varázsló, galambversenyeket fogok rendezni. Az nagyon bejön nekem."

Aztán persze felvonulnak a jól ismert régi szereplők is, akiknek a visszatértét imádtam.

Ha olvastátok az előző HP részeket, szerintem ezt se hagyjátok ki. De mielőtt nekikezdenétek tisztázzátok le magatokban, hogy más lesz. Nem regény, hanem egy szövegkönyv, ami teljesen más élményt tud nyújtani.

2017. május 15., hétfő

Ransom Riggs: Üresek városa

Niki május 15, 2017 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Hollow City (2014.)
Kiadta: Kossuth (2014.)
Oldalszám: 384
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 4

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei #2

Miről szól?

1940. SZEPTEMBER 3.
A KÜLÖNLEGES GYERMEKEKET SZÖRNYEK FENYEGETIK.
EGYETLEN EMBER MENTHETI MEG ŐKET – DE Ő MADÁRTESTE FOGLYA MARADT.
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek hihetetlen, kalandos története folytatódik. Jacob Portman a barátaival Londonba indul. A gyerekek szeretnének biztonságra lelni egy időhurokban, ahol nem fenyeget sem öregség, sem betegség, sem ellenség. Azt remélik, hogy gondviselőjükön, Vándorsólyom kisasszonyon is segíteni tudnak, hogy visszanyerhesse emberi alakját. Mielőtt barátait biztonságos helyre vezeti, Jacobnak meg kell hoznia egy fontos döntést szerelméről, Emma Bloomról. Közben a háború sújtotta Londonban vérszomjas lidércek és éhes üresrémek fenyegetik őket…
Ransom Riggs különleges hősei, a szörnyeket látni képes Jacob, a puszta kezével tüzet gyújtó Emma, a láthatatlan Millard, a halottakat feltámasztó Enoch és társaik visszatérnek a fantasztikus fordulatokkal teli regényben.
A régi fényképekkel illusztrált könyv rendkívüli világba vezeti az olvasót.
Ransom Riggs Floridában nőtt fel, és Los Angelesben él. Diplomát szerzett a Kenyon College-ban és a Dél-kaliforniai Film- és Televíziós Egyetemen, megnősült, és készített néhány díjnyertes rövidfilmet. Másodállásban blogger és újságíró, Strange Geographies című utazási cikksorozata az entalfloss.com vagy a ransomriggs.com oldalakon olvasható. Ez a második regénye.
Első könyve, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei világszerte sikert aratott, és film is készül belőle.

Hogy tetszett?

A széria első része hatalmas csalódás volt számomra, így igazából sose hittem volna, hogy a folytatást valaha is kézbe fogom venni. Mégis akkor hogy hogy?
Történt, hogy gondoltam egyet és megnéztem a könyvből készült adaptációt és mindent megváltoztatott bennem.
A könyvvel az volt a legnagyobb bajom, hogy egyszerűen nem tudtam hová tenni. A fényképek teljesen összezavartak, nem tudtam eldönteni, hogy tényleg léteznek-e és ha igen, akkor trükk amit látok vagy a valóság. A másik nagy problémám az volt, hogy mese az egész és nem mesére számítottam.
De aztán most láttam a filmet, ami szerintem remekül sikerült és helyretett bennem mindent. Nagyon tetszett és nagyon élveztem, így nem is volt kérdéses, hogy akarom a folytatást.

Tetszett a folytatás, igaz a vége felé már eléggé untam. Tán jobb lett volna, ha rövidebb, kicsit tömörebb. És tán néhol vontatott is volt.

2017. március 23., csütörtök

Zlata Filipović: Zlata naplója

Niki március 23, 2017 0 Hozzászólás

Kiadta: Victoria (1994.)
Oldalszám: 196
Forrás: könyvtár

Miről szólt?

A fülszöveg

"Az utóbbi hónapok legnagyobb könyv-világszenzációját tartja kezében most az olvasó: egy tizenhárom éves szarajevói kislány naplóját, amelyből a szemtanú hitelességével végigkísérhető az ott dúló háború, annek kitörésétől egészen napjainkig. Érdekes és felkavaró könyv, az „Anna Frank naplója” méltó és örökérvényű társa. Néhány rövidített részlet belőle:

1991. szeptember 29. vasárnap
Tegnap Ivana születésnapját ünnepeltük. Szuper buli volt. Teleettük magunkat kiflivel, szendviccsel, és ami a legfontosabb: tortával. Ivana fiúkat is meghívott. Táncversenyt rendeztünk, és én győztem. Jutalmul egy ékszeres dobozt kaptam.
1992. április 4. szombat
Ma van a muzulmánok nagy ünnepe, a Bajram. Az utcán alig van ember. Biztosan az ágyúktól félnek, pedig nem is volt semmiféle támadás. Úgy látszik, Anyunak volt igaza, és csak rémhír az egész.
1992. április 18. szombat
Lőnek, mindenfelé gránátok hullanak. Anyu állandóan sír. Megpróbálja titkolni előlem, de én mindent látok. A békének lőttek. A háború váratlanul berobbant a városunkba, a házunkba, az agyunkba, az életünkbe.
1993. január 26. kedd
Katasztrófa. Nem bírom tovább, mindenből elegem van. Én is emberi lény vagyok, az én értelmemnek is van határa. Talán megölöm magam, ha azok az őrültek ott kint nem előznek meg.
1993. október 19. kedd
Alexandra elment Párizsba, és elvitte a naplómat. Ki fogják nyomtatni, az emberek elolvassák, és legalább néhány órára velem lesznek itt, Szarajevóban. Én pedig tovább írom feljegyzéseimet nyomorúságos életemről."

Hogy tetszett?

Bevallom őszintén, hogy erről a könyvről nem hallottam addig, amíg véletlenül a könyvtár polcán meg nem pillantottam. Nem tudnám megmondani, hogy miért szúrt szemet, szerintem a mérete miatt, mert annyival kisebb volt, mint más könyv a sorban, aztán meg a címe nem hagyott nyugodni. Imádom a naplókat és még jobban azt, ha a napló igazi napló. Zlata naplója pedig az. Egy 13 éves kislány sorai arról, hogyan éli meg a szarajevói háborút.

Még egy vallomással tartozom: bár már olyan kicsi nem voltam, amikor a háború kezdetét vette (1992.), ettől függetlenül jóformán semmi nem maradt meg bennem ezzel kapcsolatban. Sőt, valamiért van egy olyan érzésem is, mintha történelemből se nagyon tanultuk volna vagy ha mégis, akkor csak futólag érintettük. Így egyszerűen nem rendelkeztem sem történelmi ismerettel, sem emlékkel a napló elolvasása előtt a háborúról.

De nap csak amiatt landolt végül a kosaramban, hogy egy tényleges naplóról van szó, hanem maga a tudat miatt, hogy egy olyan kislány sorai vannak megörökítve az oldalakon, aki háborús övezetben élte a mindennapjait. Természetesen egyből a szíriai háború jutott eszembe (ami jelenleg nagyon aktuális), a netet elárasztó felvételek sérült gyerekekről, lerombolt házakról, romokról mindenfelé. Jelenleg is rengeteg gyerek él ezen a területen, akik tán ugyanazokon mennek keresztül, mint Zlata, ha nem rosszabb dolgokon.

Így hát hazavittem és nekikezdtem.
Nehéz értékelni, hisz egyrészt egy 13 éves kislány sorairól van szó.
Másrészt ez nem regény, hanem a valóság.
A napló célja nem az volt, hogy egyszer kiadásra kerüljön és másokat "szórakoztasson", hanem egy kislány magának írta emlékül.
Így hogyan lehetne értékelni? Nehezen. A gondolatok, az írásmód olyan, amilyennek szerintem egy 13 éves kislánynak lennie kell. A napló a sajátja. Úgy fogalmaz benne, ahogy akar. Nyilván, ha szórakoztató irodalom lenne, akkor lehetne benne hibákat találni, de nem az. Amiről pedig szól. ... Abba szintén nem lehet belekötni, hisz a valóság.

Nem egy olyan napló, ami maximálisan le tudott volna kötni, de ettől függetlenül nagyon kíváncsi voltam Zlata és a családja sorsának az alakulására, így nagyon sajnáltam, hogy minden megszakadt, amikor a naplót külföldre vitték, hogy kiadják. Kíváncsi lettem volna arra, hogy mi történt a háború végéig velük és utána.

2016. április 30., szombat

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve (illusztrált kiadás)

Niki április 30, 2016 0 Hozzászólás

Harry Potter #1

Akik rendszeresen olvassák a bejegyzéseimet azok tudják, hogy nagyon odáig vagyok a Harry Potterért, korom ide vagy oda. ;o) Természetesen nem hagyhattam ki az illusztrált kiadását sem az első résznek, így beszereztem és egyáltalán nem bántam meg. (Szeretném arra fogni, hogy Gyerkőc miatt szereztem be, mert hát mesekönyv meg minden, de ez nem igaz. Magam miatt történt minden, de mentségemre szóljon, hogy nyilván remélhetőleg eljön majd az ideje annak, amikor Gyerkőc is élvezni fogja ezt a kiadást.)

Szerintem már többször elmeséltem, hogyan is kezdődött a kapcsolatom a történettel, de azért gyorsan és röviden az új olvasók kedvéért. ;o)

Még gimibe jártam, amikor megjelent az első rész és az osztálytársaim elkezdték olvasni. Mindenki áradozott róla, még a magyar tanárunk is, de akkor még mereven tartottam magamat: én bizony nem olvasok mesekönyvet érettségi előtt.

Megjelent: Animus (2015.)

Illusztrálta: Jum Kay

Oldalszám: 256

Értékelésem:

Aztán egyetemre mentem és megdöbbenve tapasztaltam, hogy a Harry Potter ott is hódít.

Az öcsém nem épp könyvmoly, így egy napon elhatároztam, hogy kiveszem neki az első részt a könyvtárból. Gondoltam, hogy a korából kifolyólag neki való, biztos élvezni fogja, ha már ekkora hazai rajongótábora van a történetnek és hátha egy jó könyv hatására megszereti majd az olvasást. Szerencsével nem jártam, még csak kinyitni se volt hajlandó A bölcsek kövét, olvasatlanul visszakerült a szobámba. Én viszont azon az estén úgy gondoltam, ha már kikölcsönöztem, akkor legalább belekukkantok. Elkezdtem olvasni és egyszerűen nem tudtam letenni. Másnap már rohantam is a következő részért. ;o)

Így kezdődött minden és onnantól kezdve nem volt megállás.

Mely korosztálynak szól leginkább a Harry Potter és a bölcsek köve?: szerintem 10-11 éves kortól bátran oda lehet adni a gyerkőcöknek vagy lehet közösen olvasni, mert idősebbek figyelmébe is bátran merem ajánlani. Legyen szó szülőkről vagy nagyszülőkről, szerintem kihagyhatatlan sorozat.

Mi az, ami tetszett nekem a könyvben?: Nem olvastam újra a kötetet -hisz a betűs része az ugyanaz-, de az illusztrációkat aprólékosan és nagyon érdeklődve néztem végig.

Szerintem a rajongók nem hagyhatják ki ezt a verziót sem. Sokkal meseszerűbb lett így a történet, amolyan igazi gyermekkönyves, így tán a fiatalabb olvasókat is jobban meg tudja hódítani, jobban rá tudja venni az elolvasására. Meg vagyok győződve arról, hogy aki egyszer nekikezd a sorozat első részének, az nem fogja tudni félbehagyni, falni fogja a folytatásokat is. ;o)

Mi az, ami nem tetszett benne?: Nem volt olyan. A történet fantasztikus, az illusztráció szintén nagyon szép, részletes, színes, figyelemfelkeltő.

Gyerkőc véleménye a könyvről?: A könyvből készült filmeket nagyon szereti, szerintem már tuti 5X látta a legtöbbet, de ha valamelyiket újra vetítik a TV-ben, hát nem csak magam miatt, de miatta is megvan az esti program akkor. ;o) A könyvvel a korából kifolyólag sehogy se állunk még, de bízom abban, hogy amikor eljön az ideje, akkor el fogja olvasni a sorozatot. Az illusztráció mindenesetre elnyerte a tetszését, bár megjegyezte, hogy nem nagyon hasonlítanak a szereplők a filmbéli színészekre. ;o)

2016. január 24., vasárnap

Soman Chainani: Jók és Rosszak iskolája

Niki január 24, 2016 2 Hozzászólás

Forrás

Én még ilyen különleges, varázslatos, megkapó, szeretnivaló könyvet sose olvastam még. Pedig koránt sem indult jól a kapcsolatunk. ...

Sophie és Agatha jó barátnők. Különös barátság az övék és nagyon fájdalmas így felnőtt szemmel.
Sophie a gyönyörű, a kedvenc, a tökéletes, a kedves. De igazából minden tette mögött érdek áll. Nem őszinte fiatal lány.
Agatha pedig az ellenkezője. Csúnyácska, az emberek elfordulnak tőle, így inkább magányosan él az édesanyjával, magába forduló, mogorva, barátságtalan. De a felszín alatt őszinte és nagyon mély érzésű.
Két ennyire eltérő személy ritkán szokott barátságot kötni, de náluk mégis így alakult. Pontosítva Sophie érdekből barátkozik Agathaval, de Agatha őszintén a barátjának tartja a másikat.
A fentiek alapján lehetne ez akár egy rövid kis bevezetője a szokványos YA regényeknek, csakhogy itt jön a különlegesség. A Jók és Rosszak iskolája mese. Olyan mese, melyben minden évben kiválasztásra kerül egy "jó" és egy "rossz", akik a híres Jók és Rosszak iskolájába kerülnek. Ott pedig nem más válik majd belőlük, mint mesehős. Igen, itt tanult a későbbi Hófehérke, Csipkerózsika és a társaik is.

Eredeti címe: The School for Good and Evil (2013.)

Kiadta: Twister Media (2015.)

Oldalszám: 584

Forrás: kiadó

Értékelésem:

Sophie természetesen hercegnő szeretne lenni, hisz Jónak tartja magát. Azért cselekszik érdekből, hogy bekerüljön ebbe az iskolába, ahol megtalálja a hercegét és egy mese fog köréjük szövődni.
Agathanak nincsenek ilyen jellegű vágyai, mert bár a barátnője szemében ő a rosszat testesíti meg, Agatha egyáltalán nem rossz.
És akkor következzen a fordulat. A két kiválasztott a két barátnő lesz. Igen ám, de Sophie legnagyobb döbbenetére, ő nem a Jók iskolájába kerül, Agatha pedig nem a Rosszba, hanem pont fordítva. Vagyis a magát jónak tartó hercegnő a rosszak közé kerül, a "boszorkány" pedig a jók, a hercegnők közé. Micsoda kavarodás, ugye? ;o)
Maga az iskola kicsit Harry Potteres. Bentlakásos, varázsolni tanulnak, titkok vannak, gonosz évfolyamtársak, stb., és persze hercegek. Igen ám, de Sophie hogyan találhatna magának herceget, ha a rossz oldalán áll? Melyik magára valamennyit is adó herceg választana egy boszorkányt? Milyen mese lenne az olyan, melyben a Herceg Hófehérke helyett a bibircsókos Boszorkányba szeretne bele? Összedőlne a Világ!
Sophie azon küzd, hogy átkerüljön a Jók közé, Agatha meg azon, hogy megmentse a barátnőjét. Közben észrevétlenül a meséjük elkezdődik. Egy olyan mese, melyben a jó és a rossz barátok. A kérdés csak az mindvégig, hogy ki a jó és ki a rossz?

"– És tudod, miért nem lehet egy hercegnő egy boszorkány barátnője, Agatha? – kérdezte, miközben lassan feléje fordult. – Azért, mert a boszorkányoknak nincs saját meséjük. A boszorkány akkor boldog, ha tönkretehet egy mesét."

Shoman Chainani csodálatos világot hozott össze. Elképesztő, ahogy a mesék szinte valóságot öltenek. Ezt az élményt nem lehet így sorokon keresztül visszaadni, egyszerűen fantasztikus volt. És annyira bájosan humoros!

"– A Meseíróversenyre olyan mesét írtál, amiben Hófehérkét felzabálták a keselyűk, és Hamupipőke belefojtotta magát egy kád vízbe."

De mint ahogy említettem, nem voltam mindig ennyire oda a történetért. Ugyanis viszonylag lassan csúszott az első 100 oldal. Vontatott, unalmas volt számomra, de aztán minden felpörgött és egyszerűen letehetetlenné vált. Sőt, a végére fájdalmat éreztem, hogy ennyi volt és a folytatás olvasására még várni kell. Annyira szerettem volna olvasni! Annyira szerettem volna tudni, hogyan folytatódik a Hercegnő és a Boszorkány élete!

És mivel lett felpörgetve a történet? Először is itt van a Mesetlon. Itt egyfajta Éhezők Viadala beütést éreztem, de ne véresen képzeljétek el. Egyszerűen csak megküzdenek egymással a Jók és a Rosszak. Itt válik el, hogy kik a legjobbak és tudni lehet, hogy a jól végző tanulókból híres meseszereplők lesznek majd, a rossz tanulókból viszont mellékszereplők. Akár növények vagy állatok képében leélve az életüket.
Aztán ott van a Bál, amikor a Hercegeknek, Hercegnőket kell választaniuk. De mi van akkor, ha a csúnyák, a Rosszak is Bált szeretnének? Széppé válni, szeretni? Ekkora felfordulást!

Imádtam Agathat. És ne felejtsétek el: a mesékben a Boszorkánynak vagy a Hercegnőnek szurkolunk?
Sajnáltam és taszított Sophie. Egyszerűen nem veszi észre, nem tudatosodik benne, hogy az igazi jóság teljesen más, mint ami benne van.
És a Herceg? Természetesen ő is eljön a mesében. Kicsit összezavarodva, de eljön. És választ a történet végén.

A Jók és Rosszak iskolája remek tanmese is lehet a XXI. században. Ebben a Világban, amikor minden a külsőségre épül, a szerző megmutatta, hogy mi az igazi jóság és mit jelent a barátság.

Csak ajánlani tudom a sorozat első részét elolvasásra! Szerezzétek be, olvassátok el és legyetek újra álmodozó, rácsodálkozó gyermekek belépve a Jók és Rosszak iskolája kapuján. :o) Nem fogtok csalódni az ott történtekben. ;o)

2015. szeptember 8., kedd

Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

Niki szeptember 08, 2015 2 Hozzászólás

Eredeti címe: How I Live Now (2004.)
Kiadta: Európa Könyvkiadó (2013.)
Oldalszám: 224

Értékelésem:

Daisyt, míg apja rémes, új felesége gyereket vár, lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a másikba esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik cigiznek, autót vezetnek, és egyáltalán: olyan szabadok, mint bármelyik felnőtt. Daisyt elvarázsolja a szabad élet, na meg az unokatestvére, Edmond. Főleg az után, hogy felügyelet nélkül maradnak, mert kitört a háború. A háború, amelynek méreteit és súlyát képtelenek felfogni egészen addig, amíg be nem kopogtat hozzájuk egy rokonszenvesnek távolról sem nevezhető alak személyében…

Fogalmam sincs hol is kezdjem a könyvről a bejegyzés írását, mert nagyon röviden el tudnám intézni az egészet: nem vagyok elájulva. Teljesen másra számítottam, mint amit végül kaptam.

Kezdjük akkor ott, miért is olvastam el? Röviden: van egy bizonyos moly, aki elég szigorúan szokott értékelni könyveket és ha ő valamire 5 csillagot ad, esetleg "kedvencnek" nevezi, akkor úgy érzem érdemes felfigyelni az adott könyvre. Nos, a Majd újra lesz nyár nagyon-nagyon pozitív értékelést kapott tőle, így elraktároztam magamban, hogyha egyszer lehetőségem lesz elolvasni, akkor ne hagyjam ki.
Végül lehetőségem is adódott az Alexandra nyári akciójának köszönhetően.

Mire számítottam? Hajlamos vagyok az értékeléseket nem végigolvasni a molyon -ha valakinek már sikerült felhívnia a figyelmemet egy adott könyvre-, így csak szavakat szúrok ki a szövegkörnyezetből, melyeket megjegyzek. Próbálom így magam előtt nem lelőni a poénokat, de azért kialakítani egy képet arról, hogy vajon milyen is lehet a történet. Bennem valamiért az a kép alakult ki, hogy ez a történet disztópia lesz és mivel a "valóságban" játszódik, tán emiatt érzek csalódást.

Miért is nem tetszett? Ezt nem olyan könnyű megfogalmazni, mert ha távolról nézem a történetet, akkor nincs vele semmi baj. Kapunk egy nagyon valósághű sztorit, ami lazán megtörténhetett volna bármikor és bármikor meg is történhetne a jövőben. Valósághű és teljesen elképzelhető.
Adva van először is a főszereplőnk Daisy. Az édesanyja elhunyt, az édesapja újra házasodott egy plasztik cicával, a lány pedig anorexiás.

„Elizabeth a nevem, de senki sem szólít így. Mikor megszülettem, és az apám rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan méltóságteljes, szomorú képem van, mint egy középkori királynőnek vagy egy halottnak. Később kiderült, hogy átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös. Még az életem is tök átlagos volt eddig. Ez egy Daisy élete, nem egy Elizabethé.”

Amerikából Angliába utazik a sose látott anyai rokonaihoz, hátha kicsit összeszedi magát. A rokonok teljesen mások, teljesen máshogy élnek, mint ők Amerikában és furcsa, egyenlőre megmagyarázhatatlan érzelmeket kezd táplálni az unokatestvére iránt.

„Azon a nyáron, amikor elmentem Angliába az unokatestvéreimhez, minden megváltozott. Valamennyire a háború miatt is, hisz az állítólag nagyon sok mindent felborított, de mivel nem sokra emlékszem a háború előtti életből, az nem is igazán fontos most ebben a könyvben.”

„Leginkább Edmond miatt változott meg minden körülöttem. Elmondom, mi történt. Itt és most – az én könyvemben.”

Aztán kitör a háború és mivel a nagynénje épp a munkája miatt máshol ragadt, a gyerekek egyedül maradnak és csak magukra számíthatnak a túlélésben.
Mint ahogy említettem, a történet teljesen valósághű. Úgy van összehozva a cselekmény, hogy lazán rá tudnám vágni: igen, ha gyerekek, fiatal tizenévesek kerülnének ilyen helyzete, akkor így cselekednének. Logikus benne minden.
Akkor mi is volt a bajom azon kívül, hogy totál disztópiára számítottam és nem azt kaptam? ... Igazából nem is tudom. ... Számomra nem volt olvasmányos, nem tudott lekötni, nagyon lassan haladtam az olvasásával. Vontatottnak, lassúnak éreztem és igazából nem túl sok minden történik benne. Rövid a könyv, mindösszesen 224 oldal, szóval gyorsan kivégezhető, mégis nagyon sokáig ültem rajta. :o(

2014. május 3., szombat

Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Niki május 03, 2014 4 Hozzászólás

Kíváncsian vártam Leiner Laura újabb történetének a megjelenését, így amint lehetőségem adódott, be is szereztem. Most pedig nagyon csalódott vagyok.
A Szent Johanna gimi annó teljesen magával sodort, és a Bábellel se volt különösebb problémám, bár elég erős SZJG fílingje volt a sztorinak. Na de az Akkor szakítsunk. :oS

Kezdjük azzal, hogy fogalmam sincs, hogyan is néznek ki a főszereplőink. De olyan szinten fogalmam sincs, hogy EGYÁLTALÁN nem tudom. És nem hiszem, hogy én siklottam volna át e fölött, egész egyszerűen szerintem az írónő jobban kitért Lia kabátjának a jellemzésére, mint magára a lányra. A többiekről nem is szólva.
Az Akkor szakítsunk nem más, mint egy unalmas kis semmiség, 336 oldalon keresztül. Egyszerűen nem történik benne semmi, de az nagyon sokáig.

A főszereplőnk a 17 éves Lia lenne, aki Karácsonykor szakított (vagy vele szakítottak, ez nem tiszta, ők se tudják amúgy, hogy is volt már) a barátjával (aki nem mellesleg az osztálytársa is), és Szilveszterkor is érthető módon totál maga alatt van még.
A legjobb barátnője Eszter lenne, aki szirupos, tökéletes kapcsolatban él a barátjával, Csabival.
A négy tizenéves, osztálytárs. Nem kicsit emlékeztet ez a szál az SZJG-re, mintha csak Reniről-Cortezről-Virágról-Ricsiről olvashatnánk. Ráadásul Norbi folyamatosan a mobilját baszkurázza a történetben, ami meg pláne Cortezre emlékeztet, Lia nyavajgása meg Reni szenvedéseire. Az egyetlen "üde folt és váratlan fordulat" a történetben Eszter és Csaba érdekesen alakuló kapcsolata.
Aztán ott van még Lia 22 éves testvére, Szilveszter is, aki épp szakításon van túl, vagyis az utálunk minden boldog embert fázisában.
Lia sír, az olvasónak fogalma sincs miért is szakítottak, amúgy ez a történet legvégéig nem is derül ki, de ne számítsatok nagy meglepetésre, legszívesebben vertem volna a fejemet a falba. :o( Nagyobb csattanóra számítottam.
A történetben ide-oda ugrálunk az időben, ami zavaró is lehetne, de valamennyire feldobja legalább ezt a langyos lábvizet. Szóval eljön a Szilveszter, Lia megtudja, hogy Norbi randizni készül egy buliban, ahová elviekben együtt mentek volna, így fogja magát és elhatározza, hogy bizony majd ő megmutatja, hogy mit veszített a srác. Beszervez egy álbarátot, felkeni a dzsutubos videós sminkjét, megkéri a búslakodó bátyját, hogy fuvarozza már el őt, és Esztit meg Csabit a bulira, és ezzel kezdetét veszi az izgalmasnak ígért éjszaka, ami kb. annyira volt izgis, mintha egy fokkal melegebb kád vízbe ülünk bele nyáron, szóval semennyire. :oS

Az egész sztori annyira szürreális, ahogy eltévednek, ezzel-azzal találkoznak, és így tovább, hogy az már hihetetlen. Az meg, hogy mindez csak egy éjszaka alatt történik, pláne hihetetlen.

Rettentő unalmas volt a könyv, a vége felé már "haldokoltam", és szaggattam volna a lapokat.
Ez most nagyon nem jött össze az írónőnek, és állatira csalódott vagyok. :o(
_________________
Kiadta: GABO Könyvkiadó (2014.)
Oldalszám: 336
Ára: 2990
Forrás: saját
Értékelésem:
**

2022. január 27., csütörtök

2019. december 11., szerda

2019. május 3., péntek

2019. február 6., szerda

2019. február 3., vasárnap

2019. január 9., szerda

2018. november 27., kedd

2018. április 12., csütörtök

2017. december 27., szerda

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei #0,5

A fülszöveg:

Hogy tetszett?

2017. július 29., szombat

Miről szól?

Hogy tetszett?

2017. május 15., hétfő

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei #2

Miről szól?

Hogy tetszett?

2017. március 23., csütörtök

Miről szólt?

A fülszöveg

Hogy tetszett?

2016. április 30., szombat

Harry Potter #1

2016. január 24., vasárnap

2015. szeptember 8., kedd

2014. május 3., szombat

Rólam

Keresés ebben a blogban

Jelenlegi olvasmányaim

Rendszeres olvasók

Régebbi bejegyzések

Népszerű bejegyzések

Összes oldalmegjelenítés

E-mailes elérhetőség

Műfaj szerint

Egyéb

Rovatok