Follow Us @nikikonyvesem

2015. szeptember 8., kedd

Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

Eredeti címe: How I Live Now (2004.)
Kiadta: Európa Könyvkiadó (2013.)
Oldalszám: 224
Értékelésem:
Daisyt, míg apja rémes, új felesége gyereket vár, lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a másikba esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik cigiznek, autót vezetnek, és egyáltalán: olyan szabadok, mint bármelyik felnőtt. Daisyt elvarázsolja a szabad élet, na meg az unokatestvére, Edmond. Főleg az után, hogy felügyelet nélkül maradnak, mert kitört a háború. A háború, amelynek méreteit és súlyát képtelenek felfogni egészen addig, amíg be nem kopogtat hozzájuk egy rokonszenvesnek távolról sem nevezhető alak személyében…


Fogalmam sincs hol is kezdjem a könyvről a bejegyzés írását, mert nagyon röviden el tudnám intézni az egészet: nem vagyok elájulva. Teljesen másra számítottam, mint amit végül kaptam.

Kezdjük akkor ott, miért is olvastam el? Röviden: van egy bizonyos moly, aki elég szigorúan szokott értékelni könyveket és ha ő valamire 5 csillagot ad, esetleg "kedvencnek" nevezi, akkor úgy érzem érdemes felfigyelni az adott könyvre. Nos, a Majd újra lesz nyár nagyon-nagyon pozitív értékelést kapott tőle, így elraktároztam magamban, hogyha egyszer lehetőségem lesz elolvasni, akkor ne hagyjam ki.
Végül lehetőségem is adódott az Alexandra nyári akciójának köszönhetően.

Mire számítottam? Hajlamos vagyok az értékeléseket nem végigolvasni a molyon -ha valakinek már sikerült felhívnia a figyelmemet egy adott könyvre-, így csak szavakat szúrok ki a szövegkörnyezetből, melyeket megjegyzek. Próbálom így magam előtt nem lelőni a poénokat, de azért kialakítani egy képet arról, hogy vajon milyen is lehet a történet. Bennem valamiért az a kép alakult ki, hogy ez a történet disztópia lesz és mivel a "valóságban" játszódik, tán emiatt érzek csalódást. 

Miért is nem tetszett? Ezt nem olyan könnyű megfogalmazni, mert ha távolról nézem a történetet, akkor nincs vele semmi baj. Kapunk egy nagyon valósághű sztorit, ami lazán megtörténhetett volna bármikor és bármikor meg is történhetne a jövőben. Valósághű és teljesen elképzelhető.
Adva van először is a főszereplőnk Daisy. Az édesanyja elhunyt, az édesapja újra házasodott egy plasztik cicával, a lány pedig anorexiás.

„Elizabeth a nevem, de senki sem szólít így. Mikor megszülettem, és az apám rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan méltóságteljes, szomorú képem van, mint egy középkori királynőnek vagy egy halottnak. Később kiderült, hogy átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös. Még az életem is tök átlagos volt eddig. Ez egy Daisy élete, nem egy Elizabethé.”

Amerikából Angliába utazik a sose látott anyai rokonaihoz, hátha kicsit összeszedi magát. A rokonok teljesen mások, teljesen máshogy élnek, mint ők Amerikában és furcsa, egyenlőre megmagyarázhatatlan érzelmeket kezd táplálni az unokatestvére iránt.

„Azon a nyáron, amikor elmentem Angliába az unokatestvéreimhez, minden megváltozott. Valamennyire a háború miatt is, hisz az állítólag nagyon sok mindent felborított, de mivel nem sokra emlékszem a háború előtti életből, az nem is igazán fontos most ebben a könyvben.”

„Leginkább Edmond miatt változott meg minden körülöttem. Elmondom, mi történt. Itt és most – az én könyvemben.”


Aztán kitör a háború és mivel a nagynénje épp a munkája miatt máshol ragadt, a gyerekek egyedül maradnak és csak magukra számíthatnak a túlélésben.
Mint ahogy említettem, a történet teljesen valósághű. Úgy van összehozva a cselekmény, hogy lazán rá tudnám vágni: igen, ha gyerekek, fiatal tizenévesek kerülnének ilyen helyzete, akkor így cselekednének. Logikus benne minden.
Akkor mi is volt a bajom azon kívül, hogy totál disztópiára számítottam és nem azt kaptam? ... Igazából nem is tudom. ... Számomra nem volt olvasmányos, nem tudott lekötni, nagyon lassan haladtam az olvasásával. Vontatottnak, lassúnak éreztem és igazából nem túl sok minden történik benne. Rövid a könyv, mindösszesen 224 oldal, szóval gyorsan kivégezhető, mégis nagyon sokáig ültem rajta. :o(

2 megjegyzés:

Zsófi és Bea írta...

Én csak a filmet láttam, de miután vége lett rögtön azt kérdeztük egymástól, hogy akkor most mi a fenéről szólt ez a film, hisz alig történt benne valami....
Ezek szerint a könyv sem nyújt sokkal többet. :)
zsófi.

Niki írta...

Háááát, nekem nem nyújtott sokkal többet. :o)