Follow Us @nikikonyvesem

2010. november 29., hétfő

Dedikált könyvet nyerhettek Karácsonyra!

hétfő, november 29, 2010 0 Hozzászólás
Remélem sikerült eléggé felcsigáznunk az érdeklődéseteket az interjúval, ugyanis most Carmencita Woolf egy kis játékot készített nektek. :o) A helyes válaszolók közül kisorsolt 3 szerencsés nyertes megnyeri a 2-2 alábbi könyvét dedikálva, amiket még Angel Face néven írt.
Ez az a 2 könyv, aminek a kerettörténete lenne A hollywoodi álompár.

Az írónő ajánlása:
"A szerelemtől meghajlik a tér: Két ember között nincs nagyobb távolság, mint egy ölelés, és ha az egyik hollywoodi sztárszínész, a másik meg egy kicsi közép-európai országban tanárnő, akkor sincs köztük távolság. Ami vagyoni, földrajzi, testi adottságban lévő különbség meg létezik, azok csak két szemmel látszanak, hárommal a lényeget lehet látni, az emberségben meg nincsenek mérőszámok. Jóság van. Vagy nincs...
Belső hajlítás: A két messziről egymás felé vágyakozó ember, Billy és Rika már összehajoltak. Tartják egymást erősen. A hétköznapok rutinjában is működik a hajlítás? Mert ha igen, az az IGAZI hajlítás. A koszos zoknit mindennap a szennyesbe dobni, ez szerelmebb szerelem, mint néha virággal állítani haza..."


Nincs is más feladatotok, mint helyesen válaszolni az alábbi kérdésekre, és a helyes megfejtéseket elküldeni erre az e-mail címre:

konyvesem@freemail.hu
Határidő: december 11. 24:00
A sorsolás másnap lesz.
A nyerteseket e-mailben értesítjük.

És akkor lássuk a kérdéseket, amik A hollywoodi álompár c. könyvéhez kapcsolódnak.
1. Kiről mintázta az írónő a könyve férfi főszereplőjét?
2.
Mi a "hajítás" lényege?
3.
Milyen történelmi, vagy inkább mitológiai eseményről szeretne az írónő egy olyan "nőkről-nőknek" történelmi regényt írni?
+ 1.
Mi a véleménye az írónőnek Angelina Jolie-ról?

A válaszoknak utána tudtok nézni az írónővel készült interjúban. A + 1 kérdésnek pedig az írónő honlapján ill. a blogjában. Ne gondoljatok bonyolult megfejtésekre, ki is lehet logikázni. ;o)
Hajrá-hajrá! A szerencsés nyerteseknek még a fa alá fognak kerülni a könyvek.

"Barátnőm, Bori" sorozat

hétfő, november 29, 2010 4 Hozzászólás
Pár nappal ezelőtt egy nagyon édes, szórakoztató, élvezetes mesesorozatot vehettem kézbe a Manó Könyvek jóvoltából.
Mivel egy két éves gyerkőc édesanyja vagyok és nagyon fontosnak tartom, hogy rendszeresen, a gyerekek korosztályának megfelelő könyvből meséljünk nekik, így gyorsan bele is temetkeztem a 6 kis történetbe.
Liane Schneider egyszerű, de mégis izgalmas, rövid kis történetei azonnal megfogtak. A könyvei témáját egy-egy olyan esemény köré szőtte fel, amik hétköznapiak, amik felolvasásával segíthetünk a gyerekeknek megérteni az őket körülvevő történéseket. Legyen szó az első óvodai napról, vagy a kistestvér érkezéséről.

A téma, a történetek hosszúsága az óvodásoknak megfelelő, 24 oldalas egy-egy kis könyvecske.
A rajzokat Eva Wenzel-Bürger készítette. Színesek, aranyosak, mosolygás minden oldalon, nem túlbonyolított, pont úgy jó, ahogy van.
A sorozat jelenleg 26 részből áll németül. Idén, ez a 6 rész jelent meg magyarul:

Amikor megláttam a címét, egyszerre húzódott mosolyra a szám, ugyanakkor szorult össze a szívem. Gyerkőc jövőre óvodába megy.
Egyik szemem sír, hogy ilyen gyorsan rohan az idő, a másik nevet és várom a percet, amikor elővehetem majd ezt a könyvet és elmesélhetem neki, hogyan telt Bori első napja az óvodában. Megnyugtathatom, hogy minden rendben lesz, szeretni fogja, láthatja, hogy Bori is félt, de a végén mosolyogva, izgatottan mesélte az anyukájának, hogyan is telt az első napja.
Kiscsoport előtt álló gyerkőcök szüleinek mindenképp ajánlanám a figyelmébe. Már csak azért is, mert Bori felhívja arra a figyelmet, milyen félelmei lehetnek egy kis gézengúznak az óvoda kezdete előtt.

Gondolom sokunk fejében megfordult már, hogyan mondjuk el egy óvodás korú gyereknek, ha kistestvére érkezik. Hogyan érhetjük el nála, hogy várja a kistestvért, ne pedig vetélytársként tekintsen rá?
Ebben a részben erről olvashatunk, ugyanis Borinak kistestvére érkezik.







És az újabb nagyon izgalmas téma, ami gondolom egyszer minimum minden családnál szóba kerül. Cica, macska, hörcsög, aranyhal, kisegér és társi. A gyerekek nagyon szeretik az állatokat, Gyerkőc már most minden kóbor kutyát és macskát szíve szerint hazacibálna.
Ebben a kötetben finoman arra próbálja felhívni az írónő a gyerekek figyelmét, mekkora felelősség is egy kisállat.




Juj-juj, gyerekorvoshoz menni. Nálunk az indulás még elmegy, de mikor megérkezünk a rendelőbe, Gyerkőc megérti, hová is vittük őt, kezdődik a bújás, dédelgetés, majd amikor belépünk a rendelőbe és meglátja a fehér köpenyt, azonnal ugrik is egyet és startol kifelé. :o)
Ebben a 24 oldalban Borinak státuszvizsgálatra kell mennie. Az elején aggódik, de természetesen a végén rájön, hogy kár volt félnie.


És íme egy karácsonyi rész is, ennek most kimondottan örültem Karácsony előtt.
Várakozás, készülődés, karácsonyi hangulat, hópelyhek, vásár, karácsonyfa vásárlás és díszítés (odáig voltam a játszócumis díszért!), végül a nagy nap. Teljesen elfogott a láz, várom a havat, a díszítést, hát még akkor mit érezhet egy óvodás korú gyerkőc, miután elmesélte neki valaki ezt a kis történetet! ;o)



Az előző kis történethez akár kapcsolódhat is, de igazából külön álló történet.
Milyen szerencsések is vagyunk, hogy ebben a korban a kicsik még örömmel segítenek nekünk formákat nyomkodni a tésztából, de pár év múlva már ugyanezért könyöröghetünk. :o)
Bori sütni szeretne és végül süt is. A könyvnek a végén pedig ott található a keksz receptje, aminek aztán a mese után neki is lehet állni, hogy teljes legyen a történet. ;o)


Nagyon tetszett, nagyon élveztem az olvasását. Gyerkőcöt a kora miatt, leginkább a rajzok érdekelték. Izgatottan fedezte fel a cicát, a gyerekeket, játékokat, amit csak talált. Így fiatalabbaknak is bátran ajánlanám, nem csak óvodásoknak.
Szerintem ez egy olyan kis sorozat amit érdemes beszerezni, érdemes újra és újra elővenni, amikor aktuálissá válik a történet lényege is.
És van még egy plusz pont.

Sajnos, nem sajnos, nem éppen olcsó mulatság egy könyv vétele, és a gyerekkönyvek se kivételek, ezért a legtöbb családban nagyon át kell gondolni, mikor, mire költenek. Én többek között ezért is vagyok a könyvtár híve, a gyerekrészleget sem kihagyva.
A Barátnőm, Bori sorozat viszont, úgy érzem, hogy árban is nagyon kedvező, 690 Ft egy-egy kis könyvecske.
Mikulásnak, Jézuskának ajánlanám a figyelmébe. ;o)

2010. november 28., vasárnap

Hohol Ancsa-Boris Juli: Terka, a Világutazó

vasárnap, november 28, 2010 0 Hozzászólás
A jó mesekönyv történetei olvasmányosak, kedvesek, tanulságosak és az adott korosztálynak megfelelő a tartalma. Gondolkodásra késztetik a kicsiket, kíváncsivá teszik őket, kérdések vetődnek fel bennük, melyek hatására fejlődik a szülő-gyermek között a kommunikáció.
Többször is hangoztattam már, hogy a beszélgetés nagyon fontos. Persze egy óvodás korú gyerkőccel nem a világpolitikai helyzetet kell megbeszélni, de ha elővesszük a Terka, a Világutazó c. mesekönyvet, elég sok olyan témát találhatunk, amikről utána beszélgetni lehet, nincsenek határok.

Egy sorozatról lenne szó, aminek eddig 3 kötete jelent meg a Manó Könyvek gondozásában.
Az első a Terka a piacon, a második a Terka és a varázscsizma, a harmadik a Terka, a Világutazó, amiről most írni is fogok.

Hohol Ancsa a mesekönyvek írója, aki angol-magyar szakosként végzett az egyetemen. 10 éve barátok Boris Julival, a sorozat illusztrátorával, így adott volt nekik a munkafelosztás. ;o)
Mivel a sorozat másik 2 részét még nem olvastam, így csak erről tudok nyilatkozni, de bátran állíthatom, nagyon jó kis történetet hoztak össze.

Terka 4 éves, óvodás, cserfes, megvan a véleménye, kíváncsi, barátságos, tüneményes, mint a legtöbb vele egykorú kisgyerek.
Hohol Ancsa nagyon jól meg tudja szólaltatni a szereplőjét, igazán szerethetővé teszi.
Boris Julis pedig tündérien megrajzolta a történetet. Vidám színek, nincsenek túlbonyolítva a rajzok, kedves figurák, viccesek.

Ebben a kötetben Terka, álmában bejárja a fél Világot a repülő óvodai ágyán Grétával és Flórával, az új óvodai társaival együtt. (Még jó, hogy neki nem olyan összebicsakló ágya van mint anno nekem. Nem egyszer úgy kellett szétfeszíteni, mert beleszorultam.)
Nincsenek túlbonyolítva a történetek, röviden, egyszerűen, 2-2 oldalban (a rajzokkal együtt) megismertethetjük a gyerekekkel Afrikát, a sarkvidéket, Kínát, Ausztráliát, Finnországot, Hawaiit, Indiát, Hollandiát. Mindegyik helyszínen az ottani gyerekeken keresztül próbálják finoman bemutatni, hogy nem az számít, ki hol lakik, milyen nemzetiségű, milyen a bőrszíne, milyen nyelvet beszél, hanem a belső tulajdonságok.
Úgy gondolom, hogy egy nagyon jó kis beszélgetés kezdete lehet ez a könyv.

A sorozat hivatalos oldala megtekinthető itt.
A Csodaceruza oldalán pedig olvasható egy interjú az írónővel és az illusztrátorral.

2010. november 26., péntek

Interjú Carmencita Woolf-fal

péntek, november 26, 2010 3 Hozzászólás
Itt a megígért interjú Carmencita Woolf-fal. Remélem, hogy érezni fogjátok az írónőnek azt a kisugárzását, ami a könyvén keresztül is átjön. Hihetetlenül kedves, közvetlen, barátságos, amolyan angyalka-természet és szívből kívánom neki, hogy eljöjjön az a világsiker. ;o) Megérdemelné. ...

(Hú, rendesen izgulok, hogy fog nektek tetszeni, ez életem első interjú-félesége.)



Mit lehet tudni Carmencita Woolf-ról?
Szabó Karmencita a „becsületes” nevem, de anyukám lánykori nevét, a Wolf-ot angolosítottam kicsit. Szépen cseng, kiejteni is könnyebb egy külföldinek, de ami fontosabb, benne van az a hála és szeretet, amit anyu és az ő anyukája iránt érzek. Nekik köszönhetem, hogy teljes emberré cseperedhettem.
Pécsett élek, tanár volnék, ha nem író lennék, vagyis mindkettőt művelem. A tanításból van a pénzem (nyelveket tanítok), és rajongok a munkámért. Mindig is szerettem tanítani, de négy éve nyáron, teljesen kifordult az életem a megszokott menetéből, mert rám jött az írás, mint valami szellemi hascsikarás (csak pár verset írtam előtte, mást semmit), és három hét alatt megírtam az első könyvemet. „A szerelemtől meghajlik a tér” a címe, és varázslat volt a megírása az elejétől a végéig!

"A hollywoodi álompár álom nélkül” előtt, már megjelent 3 könyved. Azokról mit lehet tudni?
Az első négy könyvem a Hajlítás-sorozatom kötetei, ebből kettő jelent meg, és egy különálló történet, ami Mexikóban játszódik. A hajlítás meg azt jelenti nekem, ahogy két ember egymás felé nyújtózik, hogy középen összeérjenek. Ha csak az egyik nyújtózik, a gerince törik, annyira, abból maximum rabszolgaság lesz. Ha mindketten három szemmel nézik egymást, akkor mit sem számít, kinek mennyi pénze van, hogy néz ki, vagy mennyivel sikeresebb a másiknál. A hajlítás képessége minden emberben ott szunnyad, bátorság kell felébreszteni, hogy tiszta szemmel nézhessünk körül végre. Ha érdekel valakit, mi a sorozatom lényege ennél is pontosabban, a honlapomon (www.szerelemhajlitas.eoldal.hu) olvashat rólam és a hajlításról – ami ugyanaz! – többet is. Egy-egy teljes fejezetet is feltettem a könyvekből, hogy érzékeltessem, miről is próbálok gagyogni.

Kapcsolódnak ehhez a történethez?
"A hollywoodi álompár álom nélkül” a Hajlítás kerettörténete. A sorozat négy kötete már elkészült, amikor elkapott a Zzzihlet megint. Az Álompárban nincsenek is fejezetek, mert úgymond nem regény, hanem a „valóság”, az életünk meg egyre csak hömpölyög, nap, nap után.

Mennyi a hasonlóság közted és a könyvben szereplő Carmi között?
Carmi és én egyek vagyunk. Teljesen. Amikor elkezdtem írni az első kötetet, minden álmomat, vágyamat is kiírtam magamból. Így lettem én magam a főszereplőm is. Szokatlan életem volt, ilyen lapokat osztott nekem a sorsom. Megtanultam elfogadni, megtanultam egyedül lenni, megtanultam sokaknak odaadni magam, ha már keveseknek (egy férfinek és a gyerekeimnek) nem adhattam. Kívülről néztem mások életét, szemlélődtem, megláttam az összefüggéseket, ettől elfogadóvá váltam, hiszen nincs igazi különbség köztünk, és álmodoztam saját életről. Ezt írtam ki magamból. A türelmemet, az őszinteségemet, meg a képességet, hogy nagyokat tudjak kacagni a világon, úgy kaptam. Én ilyen vagyok. Mindnyájan okkal válunk olyanná, amilyenné.
Írom valahol az Álompár folytatásában – kész van, de csak a számítógépemen -, hogy
mindenkit csak magához szabad hasonlítani, nem másokhoz. Valaki szerint ez egy baromság. Szerintem, nem. Mert ki is érthetné meg, hogy milyen az életem, aki nem élte meg?
Az a lényeg, hogy voltam körülményeim, és voltak adottságaim, és én ezekből mit tudtam kihozni. A körülményeim adottak, de hogy kesergek-e, szidom-e a sorsomat, és alkoholba menekülve gyűlölködöm, vagy vigyorogva végigsétálok az életemen, megosztom magam másokkal, teljesen őszinte merek-e lenni… na, ez már rajtam áll. Én döntöttem. Tudatosan, és nem szándékozom letérni a vigyorogva sétálás ösvényéről. Aki sétálna mellettem, abba örömmel belekarolok, és szétdumáljuk a szánkat a séta közben.

Mi adta a történet ötletét?
Hollywood beteg világ. Vagy imádják, vagy mocskolják. Egyik sem jó. Amikor elkezdtem álmodni magamnak egy szerelmet, ösztönösen olyan nagy távolságot képzeltem közénk, hogy el tudjam mesélni, milyen érzés meghajlítani az előítéletek terét, hogy két ember összesimulhasson. Az első kötetem mottóját is én kreáltam:
„Két ember között a legnagyobb távolság éppen egy ölelésnyi. Nem több. De nem is kevesebb.”
Az ölelés elvileg könnyű mozdulat, még sincs nehezebb nála! Felszínes a világ, hazudunk állandóan, lazának és megértőnek hazudjuk magunkat, de az igazi hajlítás baromi nehéz! Gondoltam, ha Hollywood egyik szexistene tanulná meg nyögve, milyen igazi életet élni, három szemmel nézve, és ezt egy vigyorgó magyar tanárnő mutatná meg neki, ez aztán HAJLÍTÁS lenne a javából! Az is lett. Én meg gyönyörűeket álmodtam közben.
Nekem két életem van. A kinti valóság az, ahol most ütögetem a billentyűket, és tudom, hogy nem állnak sorban az ajtóm előtt szexistenek, és egyedül élve is boldog tudok lenni. Képességem van rá. És van a másik életem, ahol szerelemben élek. Igaziban. Csillagszeműnek neveztem el Őt. Nem Brad Pitt az illető. B. P. a modell. Vagyok annyira értelmes, hogy tudjam, ismeretlen szerzőként reklámra van szükségem. Mert se pénzem, se kapcsolataim, ezért előszedtem Brad és Angie figuráit, hogy rájuk kapja fel a fejét az olvasó. Aztán ha már felvett a könyvesbolt könyvkupacából, onnan a tehetségem az úr.

Meddig dolgoztál rajta?
Gyorsan írok. Négy év alatt írtam meg a nyolc könyvet, most dolgozom az önéletrajzomon, az lassan megy, mert le kell buknom a saját mélységem legmélyére, és ez pokoli nehéz! De az álmaimat leírni, meg azt, amit a világról megértettem a sok szemlélődés közben, az könnyű. Gyorsan megy. Amin tökölök, az csak néhány kifejezés. Hogy meg lehet-e fogalmazni még érzékletesebben valamit? Például amikor olyan fáradtak vagyunk, hogy elaludni se tudunk, arra kitaláltam, hogy „tele voltam valami furcsán fényes fáradtsággal.” Értitek? El lehet ezt mondani úgy is, hogy aludni se tudtam, annyira ki voltam purcanva. De így szebb. Nekem szebb.

Képes vagyok tizenkét-tizennégy órát írni egyfolytában, csak a húgyhólyagom és a szomjúság ránthat fel pár percre. És amikor a végén elolvasom, amit írtam, sose értem, miért pont azok a szavak buktak ki belőlem, amik végül kibuktak. Ez a része is varázslat, mint a benti életem szépsége.
Hát, ilyen az írás. Mármint nekem.

Mi is a hajlítás lényege?
Annyit rittyentenék hozzá ahhoz, amit már elmondtam, hogy mindenki hajlít. Állandóan. Csak kicsiket hajlítunk, aztán visszaállunk a kezdő pozícióba. Mert félünk.
Hajlítani azt jelenti, hogy bízunk abban, akihez oda akarunk simulni.
És az biztos, hogy néhányszor már belénk taposott az, akinek oda akartuk adni magunkat. Jogos, hogy félünk. Mégis újra meg újra meg kell próbálni, mert szerintem ezért kaptuk az életünket. A kockáztatásért. Mi a manótól lehetne többé válni, mint az állandó próbálkozástól? Valami bejön, valami nem. Így ér körbe az életünk…

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Amikor befejezem az életem papírra vésését, akkor írok tovább. Egy történelmi regényt is elkezdtem tavaly, de anyukám agylágyulást kapott, a paranoia és depresszió mellé, hogy még nehezebb legyen mindkettőnknek, felmondtam az állásomat, ápoltam egy évig, és a napi rettenet, ahogy a szemem láttára veszítette el ember mivoltának egyre nagyobb részét… ez lelassított. Most már öregek otthonában van, nővérkék vigyáznak rá, én meg megpróbálom elfogadni, hogy nem tudok többet tenni érte. Most kezdek újra visszatérni az életbe. Tele vagyok tervekkel. A történelmi regényem arról szól, hogyan élték meg a nők a trójai háború húsz évét? Nem a hősök, hanem a nők. Az anyák, akik nézik, hogy cseperednek a fiaik, és rettegnek, mikor kell őket is felküldeni a várfalakra? Feleségekről írok, akik a férjüktől naponta kell, hogy elbúcsúzzanak, mert lehet, hogy nem jönnek haza estére. Nőkről, akik gyűlölik a háborút, de nem mondhatják, mert a hazájukat meg szeretik. A régi történet egy új szemszögből, ez mozgatja a fantáziámat. Ez
is…

"A hollywoodi álompár álom nélkül" c. könyvről itt írtam.

2010. november 25., csütörtök

2010. november 24., szerda

Carmencita Woolf: A hollywoodi álompár

szerda, november 24, 2010 2 Hozzászólás
A Hajlítás könyvsorozat nyitókötete

„… Brad mintha félisten lenne − egy irigyelt és utált, imádott és
szájtátva bámult félisten. A könyvben nem az. Ott csak egy ember, tele sebezhetőséggel… szeretni való gyarlóságokkal.
A szerző szerint B. P. a legjobb ember a világon. Most akkor mi van? Ő lenne a sztárvilág egyik nagyképű seggfeje, aki ügyesen kitalálta magát, vagy tényleg egy igaz ember, aki a saját börtönének a foglya, és hiába keresi a kiutat, nem találja? … és a férfi élettársa, a szintén „élő álom” Angelina olyan-e, mint a könyvben? Tényleg csak a felszínen olyan nőies, és a mélyben valami kérlelhetetlen keménység lapul? Tényleg olyan rosszul élnek, ahogy a könyv sugallja? Újabb babát terveznek… vagy ölik egymást… sőt már a gyerekeken osztozkodnak?

… Bradnek olyan feje van, hogy nem tud csak sztár lenni. Sztárból
sok van. Élő félistenből alig pár. És ha egy félistent emberré meztelenítenek, az óriási visszhangot kelt. Csupasz seggel senki nem tud
istent játszani…“



Amikor először olvastam el a könyv tartalmát, féltem, hogy ez a "hajlítás" valami kőkemény fizikai elmélet lesz, amit tuti nem fogok megérteni. Szerencsére nem így lett. Már a könyv első oldalain kiderül, hogy nagyon egyszerű kis elméletet foglal magában.
Aztán csak néztem nagy szemekkel olvasva a tartalmat, hisz azonnal rá lehet jönni, kikről mintázta a szereplőket az írónő. Bevallom, nagyon bevállalósnak tartottam és kíváncsivá tett. Ráadásul Carmencita Woolf csak írói álnév, hazai. ;o)

A történet olyan, mint valami hullámvasút.
Kezdődik egy kis romantikus szállal (én jobban szorítottam Zsorinak, mint Bradnek), olyan SEP- félén, majd átvált a következő emelkedőnél Mary Poppins-ossá. Carmi tükröt tart elénk, amibe belenézve azt láthatjuk, milyenek lehetnénk. (Már persze, ha nem vagyunk olyanok, mint ő.)

Tegyétek a kezeteket a szívetekre, álmodoztatok arról valaha is, hogy milyen lenne, ha X színész/énekes/stb. rájönne, hogy te vagy álmai nője?
Carmi, a sztáríró, már 4 könyvön van túl, amiknek ő maga a főszereplője, Brad és Angelina mellett. Aztán Zsori, Brad legjobb barátja úgy dönt, hogy filmre viszi a történeteket.
Mikor személyesen is megismerkedik Carmival, leesik az álla.

Nem, ne egy megalkotott szexbombát képzeljetek magatok elé, hanem egy nagyon természetes, szókimondó, szeretni való, szeretettel teli nőt, aki mindenkit megbabonáz.
Zsorit, majd pedig Bradet is.
És itt a bonyodalom, hisz Bradnak ott van Angie.


A fentiek alapján biztos egy átlagos romantikus történetet képzeltek el. Ez igaz is, meg nem is. Igazából, több annál.
Carmi olyan tiszta és ártatlan, olyan gyermeki, hogy azt igazán nem is tudom megfogalmazni.
A szavai mögött mindig egyfajta életigazság van. Apró kis dolgok, de ezek összerakva nagyon el tudják gondolkodtatni az olvasót.
Brad és Angie csak báb. Róluk van mintázva a szerep. De igazából bármelyikőnk is lehet. Ahogy írva is van a fülszövegben, az írónő emberré csupaszosította őket.
Egy idő után el is felejted, hogy kikről vannak a karakterek mintázva, csak vannak a szereplők és kész. Olvasod, Carmi megfogalmazza, ki meri mondani, ami mindannyiunkban benne van. Az őszintesége tiszteletre méltó.

Szerettem olvasni, ahogy bánt a gyerekekkel. Ahogy az őket foglalkoztató kérdéseket okosan, zsigerből megválaszolta, nem pedig "maszatolva", ahogy mi felnőttek szoktuk.
Úgy érzem, lenne mit tanulnunk tőle.

Érdekes utazás volt a könyv, egyfajta egyveleg. Ebből is egy kicsi- abból is, de a végeredmény jó lett. Romantikus történet, de valahogy mégsem.
Írhatnám, hogy lelkizős téma, de az se megfelelő kifejezés.
Írhatnám, hogy gyerekneveléses témával foglalkozik, de még sem.
Egyveleg.
Néha éreztem, hogy sokáig van húzva az a mézes madzag, de kíváncsi vagyok, hogy ennek az "óóóriási mesének"mi lesz a folytatása. ;o)
És nem értem, hogy az igazán olvasmányos hazai könyvek mögött, miért nincs nagyobb reklám? Miért van ezek helyett kevésbé "értelmesebb" könyvekkel kiplakátolva a fél főváros?

Tartalom: 4
Megjelenés: 2008.

Köszönöm a könyvet az írónőnek!
És ha minden igaz, hamarosan sikerül vele összehoznom egy kis interjú-féleséget, amiben majd válaszol a felmerülő kérdéseimre. :o)

A keresztneve spanyol, a családneve angol, a származása félig sváb, félig magyar, csak a szíve teljesen magyar. Szabó Karmencitaként látta meg a napvilágot. Hitte, tanárnak született. Két évvel ezelőttig nem is élt más a „munka“ felirat alatt a szívében, mint a gyerekei az iskolában. Annyit kellett adnia a srácoknak, nyitva maradt tőle, és elkezdte kiárasztani magából, amit tőlük kapott. Azóta áradnak a szavak az ujjai alól. Már két szerelme van, a tanítás és az írás. Végtelenül szerencsés embernek tartja magát...
www.szerelemhajlitas.eoldal.hu

2010. november 23., kedd

Szeretném majd ...

kedd, november 23, 2010 3 Hozzászólás
Az orosz szerető, A vörös sál, Lydia titka után íme az új Furnivall könyv, a Szentpétervár ékköve.

Várható megjelenés: nov. 26. Mindjárt itt van. :o)

Ha jól tudom, időrendben ez az első, Valentina pétervári életét mutatja be jobban, ami még Az orosz szerető előtt történt vele.

Gasztronómia Hét- Bookline

kedd, november 23, 2010 0 Hozzászólás
25-50%-al leakciózott szakácskönyvek a Bookline-on. Bőven lehet szemezgetni, válogatni, vagy álmodozni, mint az én esetemben. ;o)



Ti tervezitek már a karácsonyi menüt, süteményeket, stb? Én már nagyon benne vagyok. :o) Már előszedtem a lakásdíszeket, és sütési lázban égek. Úgy sütném már az illatos mézeskalácsokat! :o)

2010. november 22., hétfő

Harry Potter és a Főnix Rendje- film

hétfő, november 22, 2010 8 Hozzászólás
Tegnap este végre rászántam magamat, és megnéztem a Harry Potter és a Főnix Rendjét.
Igazán nem is tudom miért nem néztem meg ezt a részét, pedig a könyveket nagyon szeretem.
Lényeg-a lényeg, megnéztem, és nagyon tetszett!


Igaz, nem éppen most volt, hogy a könyvet olvastam, így nem emlékszem mennyire írhatták át, de mi mindenre jó a net. Íme, forrás a wikipédia.
Eltérések a könyvhöz képest:
* Ron és Hermione a filmben nem lesznek prefektusok.
* Ebből a részből a Kviddics teljes egészében kimarad, így Ron sem kerül be a csapatba őrzőnek.
* Percy a filmben nem küld levelet Ronnak, melyben arra kéri, szakítsa meg a kapcsolatot Harryvel.
* Harry sebhelye nem fájdul meg Umbridge szobájában, így nem kéri ki Sirius segítségét sem a filmben.
* A könyvben nem Neville találja meg a Szükség szobáját, hanem Dobby - aki egyáltalán nem tűnik fel a filmben - mesél róla Harrynek. Ezzel kapcsolatban annyi megjegyezendő, hogy Hermione magyarázza a többieknek a szoba funkcióját, holott a könyvben még nem is hallott a Jössz és mész szobáról.
* A filmből kimarad az a jelenet, amikor Petunia néni rivallót kap Dumbledore-tól, és ennek hatására úgy dönt, Harrynek náluk kell maradnia. Így nem is került bele az utolsó jelenetek közé az, amikor a varázsló elmeséli Harrynek, hogy életre hívta a vér köteléke bűbájt, amit Petunia pecsételt meg azzal, hogy befogadta Harryt.
* Harry és Tonks a főhadiszállásra menet versenyeznek a Temze fölött, a könyvben Rémszem a felhők fölé vezeti a csapatot. Nem szabadna, hogy a muglik lássák, hogy Harry és csapata repül, ezzel ellentétben ők mégis hajók mellett repülnek el.
* A filmből az is kimarad, amikor Arabella Figg a mű elején felelősségre vonja Mundugust, amiért őrizetlenül hagyja Harryt, kinek emiatt varázsolnia kell. A filmből egyébként Mundugus Fletcher karaktere teljesen kimarad.
* A filmben a gyerekek nem vesznek részt pályaválasztási tanácsadáson.
* A könyvben az ikrek még a vizsgákat megelőzően elhagyják a Roxfortot, míg a filmben a vizsgaírás közben szöknek el.
* Lily Evans a filmben nem szerepel, és a merengőbeli jelenet is jóval rövidebb, mint a könyvben.
* A filmben Cho Chang árulja el a titkos szakkört, míg a könyvben barátnője, Marietta (az ő karaktere teljesen kimarad a filmből).
* A filmben Harry nem a merengőben látta Piton megalázását hanem okklumencia rán, a bájitaltanár emlékei között.
Minden idők 6. legnagyobb bevételét érte el a bemutatója.
2008-ban BAFTA-díjat kapott Legjobb látványtervezés címén.
A filmet 2007. július 12-én kezdték játszani a haza mozik.

Tényleg nagyon jól sikerült, látványos volt, stb.
Bár érdekesnek találom, hogy gyerekkönyvek indult maga a sorozat, de szerintem a vége felé ezt már kinőtte. Most is, amikor láttam a halálfalókat és Voldemortot, még engem is kivert a víz. :o)

2010. november 21., vasárnap

Ivády Gábor, Ivády Zsombor: Gyerekszem

vasárnap, november 21, 2010 0 Hozzászólás
"Gondolatkák kicsiknek és NAGYOKNAK...- a kicsitől és a NAGYTÓL"



Lehetett volna a cím az is, hogy "Amikor a polgármester gyerekszemmel könyvet ír".
Őszintén szólva nem vagyok jártas a politikában, így enyhén szólva is megdöbbentem, amikor rájöttem, hogy Ivády Gábor nem más, mint Ivád község polgármestere, és mellesleg a LMP alapító tagja. Na és persze két gyermekes édesapja.
Az első döbbeneten után, szinte egyből felszörfözhettem a blogjára és kicsit utána tudtam ott olvasni a könyv születésének. Ezt itt ti is megtehetitek.

Na de a könyv. Most biztos arra számítotok, hogy megpróbálom "gyerekszemmel" bemutatni a könyvet, miért is jó vagy épp miért nem, mi tetszhet a gyerekeknek benne, stb.
Nos, nem így lesz. Anyaként, felnőttként fogok írni a könyvről, mert Gyerkőc kora miatt nem tudok arról sok tapasztalatot írni, mennyire tetszett neki.

Már azóta fájt rá a fogam, hogy az előzetes híreket olvashattam róla. Nagyon szeretem a gyerekek kis aranyköpéseit és ebben a kötetben komolyabb gyermeki megnyilvánulások vannak.
Egy-egy tény, majd egy-egy kérdés, ami foglalkoztathat egy óvodás korú gyerkőcöt.
Egyszerű tények, de a kérdések olvasásakor, mi felnőttek valahogy megdöbbenünk, mert látjuk, hogy a sorok mögött jóval több van, mint ami elsőre tűnik.
Olyan, mintha az apuka ülne a gyermeke ágya szélén. A gyermek mond egy tényt, és erre az apa rákontrázik egy kérdéssel, ami furfangosan, de üzen a szülőknek.

Amíg olvastam a történetet, újra láttam magamat gyermekként, láttam gyerekszemmel, átéreztem a jelentésüket.
Majd, mikor befejeztem, újra olvastam csak a kérdéseket. Akkor már felnőtt szemmel.
Nem csak gyerekeknek szól, hanem felnőtteknek is. Néha tán szíven is üt. Több 68 oldalnál, jóval több.


Olyan, mintha belenéznénk egy tükörbe, pár pillanatig látnánk magunkat óvodásként, majd hirtelen tisztul a kép és ott állunk teljes valónkban, a jelenben és azon jár a fejünk, miért és hogyan veszíthettük el a gyermeki ártatlanságunkat?

Arról nem tudok írni, hogy a gyerekeknek mennyire nyerheti el a tetszését, de azt bátran írhatom, hogy Gyerkőcnek (a maga 2 évével) nagyon bejöttek az eléggé intenzív színű rajzok. Amiket pedig az a bizonyos Takács Mari készített, aki 2009-ben elnyerte az IBBY díj, Oktatási és Kulturális Minisztérium alkotói különdíját Bagossy László: A sötétben látó tündér c. könyv illusztrációjával.

Tartalom: 5
Megjelenés: 2010

A könyvet köszönöm a Bookline-nak!
Megrendelhető itt.

2010. november 20., szombat

Változott a könyvkeresési szokásod, mióta könyves blogokat olvasol?

szombat, november 20, 2010 16 Hozzászólás
A legutolsó könyvtári látogatásomkor esett le, hogy biza nekem megváltozott a "könyvkeresési" szokásom, mióta olvasok könyves blogokat.

Régebben, amikor bevetődtem a könyvtárba, többnyire csak úgy mentem a vakvilágba és vártam, hogy rám találjon a megfelelő préda.
Ha pedig kerestem valamit, akkor az olyan könyv volt, amire valahol reklámban felhívták a figyelmet, esetleg más hívta fel a figyelmemet rá, vagy csak láttam valahol és kíváncsivá tett.

Mióta olvasom mások blogjait, és látom a molyon is a polcokat, értékeléseket, azon kaptam magamat, hogy csak céltudatosan keresem a könyveket. Nagyon ritka a spontán választás.
Ha nézelődök a polcok között, meglátok egy olyan könyvet, amiről már olvastam véleményt, szinte azonnal beugrik, hogy kinél, mikor és mit olvashattam róla, majd eldöntöm landol-e a kosárban, avagy sem.
És jó-e, hogy megváltozott ez a szokásom? Egyértelműen igen. Csupa olyan jó könyvre hívtátok fel a figyelmemet ezalatt a majdnem 1 év alatt, ami mellett lehet, hogy lazán elsétáltam volna.
De azért a spontán leemelések se maradnak ki. Főleg, ha nem futok össze egy ismerős borítóval vagy címmel se .;o)

Ti ezen a téren mit tapasztaltatok?

2010. november 19., péntek

Ficsku Pál: Gyerekgyár

péntek, november 19, 2010 2 Hozzászólás
"Bulvár Kund harmadik feleségét a második nászútján ismerte meg. A másodikat meg az elsőn. A harmadikkal, Paulával nem ment nászútra. Mert tőle tényleg gyereket akart, a nászutak meg akarva-akaratlan rosszul sültek el. Történetünk főhőse, Bulvár Kund amolyan álhírekkel üzérkedő életművész, aki egy világ végi faluból spermavizsgálatra jár fel Budapestre. Gyereket akar ugyanis. Paulától. De a sors kifürkészhetetlen útjain megakadnak, és kénytelenek segítséget kérni a gyerekgyártól. Vizsgálatok, próbálkozások, türelemjáték... Közben részt veszünk egy maratoni kocsmalátogatáson, a faluban beszüntetik az álmokat, a nyelvrablók óvodás túszokat ejtenek, a Madách-influenza pedig tizedeli a várost."



Kb. fél éve megrendeltem a könyvet, de azóta is a polcon porosodott, valahogy nem jött meg a kedv az elolvasásához. Már bánom, hogy eddig vártam vele.
Érdekesen megírt történet, néhol szívfacsaró is. Örültem, hogy végre egy férfi szemszögéből is olvashattam a babavárásról. És most ne valami habos-babos gólyavárós történetet képzeljetek el, amiben minden tökéletes. Amikor csak csettintesz a gólyának és már száguld is a ház felé, csőrében a kis kék vagy rózsaszín pelenkás bébivel.
Ficsku Pál a meddőségről ír, a gyermek utáni vágyról, férfi szemmel.

Magyarországon, minden 9. pár meddő.
Ha gyermeket szeretnének, hosszú-hosszú kivizsgálások sora vár rájuk. Fájdalom, remény, reménytelenség, izgulás hónapról-hónapra, idegfelőrlés, esetleg a kudarc miatti eltávolodás.
Szerintem mindannyian tudnánk a környezetünkben csak 1 olyan párt mondani, akik hasonló problémával küszködnek, nem akar jönni a baba.
Erről a témáról női szemmel megírt, sok-sok könyvet lehet olvasni. De kevés a másik oldal szemszögéből megírt történet.

Ficsku Pál leírja min mentek keresztül, vizsgálatok, vetélés, majd a siker.
Néhol voltak a történetbe beleszőve olyan szálak amiket nem értettem, hogy is jöttek ide, de ettől függetlenül nagyon könnyen olvasható, rövid történet, egy kis humorral tűzdelve.

Olvastam, és újra átéltem azt a bizonyos 9 hónapot és a nagy napot. És persze sírtam.
Majd azon gondolkodtam, milyen furcsa is az anyai természet.
A pozitív teszteléssel kezdődik minden. Akkor elkezdesz sírni (jobb esetben az örömtől) és ez így is marad 9 hónapig. A szülés után egy ideig még rosszabb. Sírsz öltöztetésnél, a kis pampuska lábak láttán (Milyen édes már a borítón az a kis pici, ráncos talpacska, brühühü.), sírsz a pelenkacserénél (hisz 9 hónapig erre vártál), sírsz mindenen. Aztán azt hiszed, hogy ez majd elmúlik. A fenéket! Így maradsz a gyerkőc születése után 1-2 évig is, és gondolom életed végéig. A teszteléssel valahogy minden megváltozik. ;o)

Tartalom: 4
Megjelenés: 2006.

Ficsku Pál 1967-ben született.
"Azért lettem író, mert azt hitték, az vagyok. Azt hitték a csajok, hogy író vagyok. Nekem mindegy volt, nem akartam én semmit, csak a tizennyolc év szülői felügyeletéből és a katonaság horrorjából kiszabadulva „egy kis független nyugalmat”."
forrás: http://www.sulinet.hu/tart/ncikk/ad/0/25943/ficsku.htm

2010. november 18., csütörtök

Szeretném majd ...

csütörtök, november 18, 2010 0 Hozzászólás
Ha már az előbb szóba kerültek a leendő szülők és az első babások. Ezért a könyvért éltem-haltam volna pocakosan. :o) Nagyon sok terhességgel, szüléssel, a baba első éveivel foglalkozó könyvet olvastam az első kb. 5-6 hónapban. (Aztán sikerült annyira beparáztatni, hogy jobbnak láttam, ha tudomást se veszek róluk.) :o)
Nagyon kíváncsi vagyok erre a könyvre.

"A neves szexuálpszichológus az anyaságról ir, az egyén felkészüléséről erre a szerepre. Elemzi a női ciklus titkait, az anyaság tudatos és tudattalan hárítását. A meddőség pszichoszexuális fejlődésben rejlő okairól és a vetélésről, - végül a szülés fázisairól kapunk fontos információkat."

Kerekítő 2.

csütörtök, november 18, 2010 0 Hozzászólás
Itt írtam arról, mennyire elnyerte a tetszésünket a Kerekítő c. mondókás- ölbeli játékos könyvecske.
És most íme, itt a második kötet.

"Kerek egy esztendő telt el a Kerekítő ­- ölbeli játékok, mondókák első kötetének megjelenése óta. Ez a három évnél fiatalabb gyerekeknek és szüleiknek szóló gyűjtemény hiánypótló kiadvány volt - erről tanúskodik hatalmas sikere. A Kerekítő második kötete 2010. november első hetében jelenik meg a Naphegy Kiadó gondozásában, Kállai Nagy Krisztina illusztrációival, J. Kovács Judit válogatásában és játékleírásaival.

Palya Bea ajánlója:
"Most még a barátnőim gyerekeivel játszom Hóc-hóc katonát, de már gondolok arra a kisgyerekre, akit én fogok szülni, és akinek a szemébe nézve majd mondhatom ezeket a dünnyögőket.
Valamiféle szerelem elmélyítése lesz majd ez: szavakat és érintéseket küldünk egymásnak, játszunk egymással.
Az itt összegyűjtött mondókákban, játékokban egy olyan gyengéd szeretet van kódolva, amely egyben a kreativitásnak is utat enged: mi magunk is kiegészíthetjük őket új szavakkal, új ritmusokkal, új érintésekkel."


Már csak azért is szeretem az első kötetet, mert bár sok mondókát tudtam Gyerkőc születése előtt, de azt elfelejtettem, hogy is kell eljátszani őket. Ez a könyvecske egyszerre írja le magát a mondókát és az, hogy kell eljátszani. Leendő szülőknek, első babásoknak tökéletes memóriafrissítés. :o)
Szerintem a folytatásban se lehet csalódni. ;o)

Könyvmoly játéka

csütörtök, november 18, 2010 10 Hozzászólás
Könyvmoly indította és pattant tőle a labda.

Melyik íróval és/vagy költővel ülnél le egy jót beszélgetni, és miért?
Hm, nem volt egyszerű választani.
Egyrészt azért, mert fogalmam sincs, mit is kérdeznék tőlük.
Másrészt elég nehéz volt elképzelni, ahogy ott ülök olyasvalakivel szemben, akinek szeretem a műveit, és beszélgetni kéne. Magamat ismerve, úgy meg lennék ijedve, hogy meg se mernék mukkanni. :o)
De a 2 név, ami elsőre beugrott: Susan Elizabeth Phillips (gondoltátok volna?) ;o) és J. K. Rowling. (Nem, Puskin nem jutott eszembe, hiába az Anyegin.)
De, hogy mit kérdeznék tőlük? Fogalmam sincs. Szerintem csak ülnék és próbálnám magamba szívni a pillanatot, és kedvesen mosolyognék. :o) Nem vagyok valami jó beszélgetőpartner, na meg elég félénk is vagyok. Gondoltátok volna? ;o)

Akiknek pedig tovább adnám: zakkant, és az Olvasokkk blog 2 írója :o)

2010. november 17., szerda

Neil Gaiman, Terry Pratchett: Elveszett próféciák

szerda, november 17, 2010 4 Hozzászólás
"Ha hihetünk Anges Nutter szép és pontos próféciáinak az egyetlen teljesen megbízható jövendölésnek a világ jövőjéről , akkor a világ egy szombati napon ér véget. Ami azt illeti, most szombaton. Nem sokkal uzsonnaidő után, ami elég nagy fejtörést okoz Crowleynak, a Pokol itt ügyködő démonának (korábban kígyónak), és ellenpárjának, Azirafaelnek, aki aktív angyal és passzív antikvárius. Ők ugyanis szeretnek itt lenni. Így hát meg kell állítaniuk az Apokalipszis Négy Motorosát, kivédeni a Boszorkányvadász hadsereg (létszám: két fő) támadását, mindenekelőtt pedig megtalálni tibetiek, földönkívüliek, atlantisziak és egyéb helyi érdekek között az Antikrisztust, akiről annyit lehet tudni, hogy jelenleg tizenegy éves és egy angol kisvárosban unatkozik."



Eddig 3 könyvet olvastam Neil Gaiman-tól és egyikre se mondhattam, hogy "ezért tényleg odáig vagyok". Jó-jó volt mindegyik története, de nem tudta elérni, hogy annyira bele tudjak feledkezni, amikor megszűnik a tér és idő, és csak a könyv van.
Terry Pratchett viszont új volt számomra, még nem futottam bele a műveibe.
Amikor olvastam, hogy újra megjelenik, az 1998-ban már kiadott Elveszett próféciák, valahogy éreztem, hogy el kell olvasnom, az áttörés megtörténhet és jól éreztem. :o)

Látva a borítót, ahogy a kisfiú, mint Dennis, a komisz-ként áll a tábla előtt, és krétával ördöggé van átmaszkírozva, arra gondoltam, hogy egy olyan történetet fogok olvasni, amiben persze, itt a Világ vége, a 11 éves "Dennis" személyében, de a történet többnyire a csínytevéseiről fog szólni.
Ez a megérzésem nem jött be, de ettől függetlenül haláli a történet. :o)


Az alábbi bekezdésben előfordulhat SPOILER!
Először is képzeljetek el egy angyalt és egy ördögöt, akik "lepacsiznak" egymással. Ez már egy megmosolyogtató dolog.
Aztán képzeljétek el, hogy a nagybetűs Ördög fiát csecsemőként felküldik ide a Földre, hogy emberek között nevelkedjen, majd elhozza a Világ végét. Persze itt lesz egy kis gubanc, miért is ne? ;o)
Eltelik 11 év, Anges Nutter jóslata szerint itt az Armageddon. Angyalkánk és ördögöcskénk pedig bajban vannak, na meg alapjáraton mindenki. Szegény tibeti barlangászok nem találják a helyes irányt, a földönkívüliek meg a béke üzenetével jönnek, közben az ördögök a telefonvezetékeken keresztül száguldoznak, és arról nem is beszélve, hogy a Pokol Angyalai motorra ülnek és elindulnak az Ők felé. Az Ők pedig egy 4 fős gyerekcsapat, élükön Adam-mal, aki a nevét természetesen a bibliai Ádám hatására kapta. Mi más nevet is kaphatott volna?

Van ebben a könyvben minden. Angyalok, ördögök, emberek, az Ők, tibetiek, földönkívüliek, atlantisziak, és még egy kutya is. Mindezt zseniálisan, olyan humorosan összerakva, hogy néhol csak fetrengve, a hasunkat fogva lehet olvasni. Nagyon tetszett!
Bár tény és való, hogy néhol voltak kicsit laposabb oldalak, de így utólag ezek már felejthetőek. ;o)
Tartalom: 4,5
Megjelenés: 2010 (1998)/1990
Eredeti cím: Good Omens

A könyvet kiadja az Agave Kiadó. Köszönöm nekik!

Terry Pratchett 1948-ban született, angol fantasy, és science fiction író. Leginkább a Korongvilág regényeiről ismert. Első regénye, The Carpet People, 1971-ben jelent meg. Jelenleg a második legolvasottabb író az Egyesült Királyságban. 2007 decemberében hozta nyilvánosságra, hogy Alzheimer-kórt állapítottak meg nála. A 2009. újévétől hivatalosan a „Sir” megszólítás jár neki, mivel az irodalomért tett szolgálataiért a királynő a lovagi címmel tüntette ki.
Neil Gaiman 1960-ban született. Angol fantasy író, költő. Munkássága igen sok műfajt felölel. Főként regények, képregény és film forgatókönyvek, novellák, elbeszélő költemények, kisebb részben publicisztikai írások, életrajzok és tanulmányok töltik ki életművét. Jelenleg 14 díjjal büszkélkedhet, illetve 14X nyerte meg az Eisner-díjat képregény forgatókönyvért. Összesen jelenleg 22 műve van, legyen az szépirodalom vagy képregény.
forrás: wikipédia

2010. november 16., kedd

Tiniknek Karácsonyra

kedd, november 16, 2010 6 Hozzászólás
Itt már említettem, milyen könyveket lehet venni kicsiknek Karácsonyra, itt meg azt, hogy miket a nagyobbaknak. Most pedig következnek a tizenéveseknek szóló néhány tipp. (Már csak a felnőttek vannak hátra.) ;o)