Follow Us @nikikonyvesem

2010. április 30., péntek

Lisa Jewell: Vince & Joy

péntek, április 30, 2010 6 Hozzászólás
"- Az éjszaka, amikor elveszítettem a szüzességem- kezdett bele-, életem legvarázslatosabb éjjele volt.
Tom törte meg a pillanatnyi csendet.
- Jaj, ne már! Senki sem élvezi, amikor elveszíti a szüzességét!
- Én élveztem- felelte Vince egyszerűen,- Tökéletes volt. Egyszerűen tökéletes!
A csapat némán emésztgette ezt a szokatlan kijelentést. A férfiak enyhén csalódottnak tűntek, a nők viszont kíváncsian vizslatták.
- Mondd tovább!- szólalt meg Claire.- Mesélj, ki volt az?
- Egy lány, akivel Norfolkban ismerkedtem össze. Tizenkilenc évesen. Joynak hívták."


A Veszíts el egy könyvet! játék során botlottam bele a könyvbe, és határoztam el, hogy amint tudom, el is fogom olvasni.

Nagyon aranyos történet.
Kezdetben olyan volt, mintha egy csíkos könyvet olvasnék, első szerelem, stb., (sőt, az olvasása során be is villant egy csíkos könyv. Nem emlékszem már a címre, a történetre sem, de arra igen, hogy egy tengerparton nyaraltak a szereplők, 2 tini egymásba szeretett, mintha a lánynak szőke haja lett volna és volt egy szikla vagy egy barlang. Ezekre emlékszem legalábbis. Valakinek beugrik így a könyv címe esetleg?) ;o) aztán átalakult egy olyan történetté, ami szinte hétköznapi, de pont ettől érzi magát közel az olvasó a szereplőkhöz, a történethez, mert szerintem mindannyian felismerhetünk a környezetünkből valakit a szereplők bőrében.
Legyen az az állandóan megalázott és megcsalt anya.
Vagy a férj által teljesen kisajátított feleség, aki a balhék elkerülése végett szinte megszakítja a külvilággal a kapcsolatot, csak ne hisztizzen a férje.
Vagy a férfi, aki családra vágyik, de nem a megfelelő nő mellett köt ki.
Megalkuvások, lelki gyötrelmek, és egy első szerelem, ami sose múlik el. ... Milyen fura, hogy az életben lehetünk szerelmesen többször is, de egy idő után még se tudjuk pontosan felidézni a másik arcát, gesztusait, az emlékek is csak homályosan jönnek elő, de ha az első szerelemről van szó, akkor azonnal minden bevillan.

Vince és Joy 18-19 évesek és egy nyaralás során találkoznak.
A lány túl van egy kórházi kezelésen, a fiú egy arcműtéten, mindketten félénkek és tapasztalatlanok a párkapcsolatok terén. Szinte azonnal egymásba szeretnek. És igen, egymással veszítik el a szüzességüket.
De másnap Joyék váratlanul elutaznak, és Vince csak egy elázott levelet talál búcsúzóul, amiből azt szűri le, hogy a lány megbánta a "kapcsolatukat".
Telnek az évek, sokáig nem találkoznak. Joy belemegy egy szerencsétlen kapcsolatba, majd házasságba, Vince pedig szintén nem éppen szerencsés, na de a sors útjai kifürkészhetetlenek. ;o)

"Emlékeznek az első csók ízére? Emlékeznek, hogy azt kérdezték maguktól, vajon ő az Igazi? És emlékeznek az első fájdalmas szakításra? Vince és Joy szinte gyerekként megtalálta a boldogságot... de ahogy az lenni szokott, az élet közbeszólt. Egy szenvedélyes éjszaka, egy furcsa szakítás, majd hosszú csend, egy váratlan találkozás, egy összenézés, egy fellobbanó régi láng - két élet, néha együtt, néha csak egymás mellett, de sok találkozással, humorral, fájdalommal és örömmel - egy csodaszép szerelmi történet, ami a sors könyvében lett megírva.
Lisa Jewell regényeiben mindenki megtalálja a neki valót: életszerű, humoros, megrendítő és fordulatos bestsellerei a romantikus irodalom legnagyszerűbb alkotásai közé tartoznak, számos országban hódítva meg a női olvasók szívét."


Lisa Jewell 1968-ban született Londonban.
Első könyve Ralph's Party (Ralph bulija) c.-mel 1999-ben jelent meg.
A Vince & Joy 2005-ben jelent meg, itthon 2009-ben.

2010. április 28., szerda

Anna Godbersen: Luxe girl- Pletykák

szerda, április 28, 2010 0 Hozzászólás
"Henry nem szeret stop.
Még mindig Penelope-ba szerelmes stop.
Nagyon önző voltam stop.
A házvezetőnő elment top.
Nincs semmi pénzünk stop.
Anya beteg, nem kel fel az ágyból stop.
Mit csináljak? stop
Kérlek, segíts stop!
D."


Mikor először láttam a Luxe girl 4 kötetének borítóját, meg mertem volna esküdni, hogy 4 fiatal lány életét fogja bemutatni egy-egy könyv és nem folytatásos regény lesz.

Az első részben Elizabeth volt a főszereplő, de ugyanúgy mellette bepillantást nyerhettünk mások életébe is.
A második rész inkább Elizabeth húgáról és Henryhez főződő szerelméről szól, de olvashatunk Lina felemelkedéséről és Penelope ármánykodásáról. És persze Elizabeth története is folytatódik. ;o)
Aztán a könyv vége elég szomorúra sikeredett. :o( Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan is fog ezek után folytatódni a történet, hisz Elizabeth és Diana élete is gyökerestül felfordul ebben a részben.

Nagyon magával ragadó sorozat.
Emlékszem, mielőtt olvastam volna az első részt, azt hittem, hogy a jelenben fog játszódni, de nagyon örültem annak mikor kiderült, hogy 1890-es évek végén Manhattan-ben.
Túl nagy különbség nem lehet az akkori felső tízezer és a mostaniak élete között. Tán, azóta nem olyan merev társadalmi elvárások szerint élnek, de a szerelem, az ármánykodás, a cselszövések, a képmutatások ugyanazok. A felemelkedés és a bukás ugyanúgy benne van a pakliban ;o)

"Elizabeth Holland végzetes balesete óta New York befolyásos üzletemberei, gazdag előkelőségei és szívtiprói mind a gyönyörű és hiú Diana körül forgolódnak, aki a Holland család utolsó reménysége a teljes anyagi csőd és megalázó bukás elkerülésére. A nőcsábász Henry, a törtető Lina és a szédítés királynője Penelope Hayes újra összekerül, és ki-ki nekilát, hogy megfejtse Elizabeth hátrahagyott titkait. A régi barátokból esküdt ellenség válik, és aki érvényesülni akar ebben a kegyetlen világban, annak ismernie kell a szabályt: a származás és a vagyon sokat ér, de a pletyka a legértékállóbb valuta. A fényűzés világában öt fiatal veszélyes életet él. Az ártatlanság kora számukra korántsem ártatlan."


A könyv Rumors c.-mel 2008-ban jelent meg, itthon 2009-ben.

2010. április 26., hétfő

Christopher Moore: A leghülyébb angyal

hétfő, április 26, 2010 5 Hozzászólás
"- Pár napja összefutottam egy emberrel, vagyis akit én embernek hittem, pedig egy elpusztíthatatlan kibernetikus robot. Jó nyolcvannal ütöttem el a Volvómmal, és még csak meg se érezte.
- A Terminátor? - kérdezte Mavis Sand."


Kész vagyok! Hihetetlen nagy hülyeség a könyv, de mégis nagyon-nagyon jó. Olyan, mint valami félresikerült karácsonyi történet egy kis zombis beütéssel, mindezt őrült stílusban.

Mikor képet kerestem még a a könyv olvasása előtt az íróról, és megláttam ezt a képet, már akkor mosolyra húzódott a szám. :o)
A könyv olyan, mint amilyennek Christopher Moore tűnik nekem a képen.
Kicsit dilis, őrült, de humoros, szórakoztató.
Kikapcsol pár órára, bár néha egy kicsit elveszítettem a fonalat az olvasása közben, 100%-osan nem tudott lefoglalni.
De nagyon kíváncsi vagyok más regényére is.

A történet úgy kezdődik, hogy egy 7 éves kisfiú látja, amint megölik a Télapót, ezért azt kívánja, hogy bárcsak feltámadna a nagyszakállú.
És ekkor jön egy angyal, hogy teljesítse a kívánságot, egy kicsit félresikerült módon. ;o) A holtak feltámadnak és .... ;o)
A szereplők humorosak, kicsit őrültek, szórakoztatóak, néhol szexuálisan túlfűtöttek.
Az egész olyan, mintha egy fazékba egy kicsit dobunk ebből is, meg abból is, jól összekeverjük, és az eredmény egy kotyvalék, de mégis jó. :o)

"Télapó halott. És ha ő meghalt, akkor a karácsonynak is annyi. Vagy mégsem?

"Mennyei Atyánk. Josh Barker vagyok, a Worchester Street 671. sz. alatt lakom, Pine Cove-ban, Kaliforniában, irányítószám: 93754. Ma este láttam Télapót, ami klassz, és köszönöm is, de aztán egyből megölték egy ásóval, szóval attól félek, hogy idén nem lesz karácsony, pedig jó voltam, amit látsz is majd, ha megnézed Télapó listáját, szóval, ha nem nagy gond, életre keltenéd Télapót és rendbe hoznád a karácsonyt?"

Micsoda szerencse, hogy épp a helyszínen tartózkodik Raziel, a Biff evangéliumából is ismert angyal, hogy teljesítse a rábízott karácsonyi küldetést. Képességeihez mérten hozzá is kezd az ünnepi csoda végrehajtásához, de hát nem véletlenül tartják Razielt a Mennyek leghülyébb angyalának.

Ami ebben az évben boldog karácsony helyett az álmos kaliforniai kisvárosra vár, azt Raziel biztosan nem fogja a legjobban sikerült csodái között számon tartani."



Christopher Moore 1957-ben született.
Első regénye, Ördögöd van! c.-mel 1992-ben jelent meg.
The Stupidest Angel: A Heartwarming Tale of Christmas Terror c.-mel 2005-ben jelent meg a könyv. Magyarul 2006-ban.

2010. április 23., péntek

Guillaume Musso: Ott leszel?

péntek, április 23, 2010 6 Hozzászólás
"- Ne sopánkodjon? Tegye meg!
- Nem!
- Miért nem?
- Mert ha megmentjük Ilenát, vele éled le az életedet.
- Na és?
- Nem születik meg Angie. ...
- Nem baj! Majd lesznek más gyerekeim. ...
- Más gyerekeid? Kit érdekelnek más gyerekek? Nem akarom elveszíteni a lányomat! Nem akarok olyan világot, ahol nem létezik Angie!"


"Ha majd apa leszel, Elliott, megértesz. A gyerekedet nem hagyod el, még akkor sem, ha azzal megmentheted a nő életét, akit szeretsz. ..."


Újabb könyv, ami nagyon-nagyon tetszett.
Nem olyan mélyen felkavaró, elgondolkodtató, mint pl. Az ötödik gyerek, de mégis egy nagyon érdekes téma felé építi fel a történetét, ami magával ragadott, faltam- és faltam a sorait.

Az időutazó felesége volt az első időutazásos történet, amiről olvastam, mélyen belopta az is magát a szívembe.
Ebben a könyvben Elliott az, akinek lehetősége nyílik arra, hogy maximum 10X visszautazzon pár percekre a múltba, megmentve élete nagy szerelmének az életét, miközben ő is halálos beteg már.
Igen, bőgtem a könyv fölött, és nem értettem, hogy bár módjában állna megmenteni a saját életét is, miért nem teszi, miért fogadja el a halálát? (Vagy tán nem is fogadta el?) ;o)

Elliot 60 éves sebész. Egy hálás öreg férfitől 10 pirulát kap, amik bevételével vissza tud utazni a múltba 30 évet, megakadályozva szerelme, Ilena halálát.
Igen ám, de ha megakadályozza, akkor megváltozik a jelene, mi lesz a lányával, aki Ilena halála után 10 évvel született? ...

Nagyon szép történet, egy kicsit elgondolkodtató, tán pityergős is.
Kíváncsi vagyok az író többi regényére is. ;o)

"Kezedben a lehetőség, hogy változtass a múlton! Elliott Cooper, a neves San Franciscó-i sebész harminc éve nem tudja elfelejteni élete szerelmét. A bájos Ilenát baleset érte, de Elliott azóta is önmagát vádolja a haláláért. Aztán egy napon, amikor a Vöröskereszt önkénteseként éppen Kambodzsában dolgozik, különös ajándékot kap egy hálás öregtől: egy fiolát, tele kicsi, sárga pirulákkal, és egy mágikus ígéretet: ha sorra beszedi őket, újra láthatja Ilenát. Elliott élete új értelmet nyer: egy-egy napra visszatérhet a múltba, és találkozhat szerelmével, sőt, egykori énjével, az akkor harmincéves, forrófejű és forróvérű fiatal orvossal. Vajon jóváteheti-e a hibát, amit annak idején elkövetett, megakadályozhatja-e Ilena halálát, újraírhatja-e kettejük közös történetét? Guillaume Musso Franciaország egyik legsikeresebb kortárs írója. Fordulatos, finom humorú és az élet szépségébe vetett hittel teli regényeit huszonnégy nyelvre fordítják. Az Ott leszel? páratlan utazás, amelyet megtéve kicsit máshogy tekintünk saját életünkre is."


Guillaume Musso 1974-ben született Franciaországban.
2004 óta publikál, minden évben eddig megjelent egy regénye, és valamennyi eddig megjelent regényének filmjogát már el is adták.
Sera-tu lá? c.-mel 2006-ban jelent meg a regény, itthon 2010-ben.

2010. április 21., szerda

Doris Lessing: Az ötödik gyerek

szerda, április 21, 2010 9 Hozzászólás
"Harriet azon kapta magát, arra gondol, kíváncsi volna rá, micsoda anya tudna örülni- ennek az idegennek."


Miután befejeztem ezt a könyvet, először nem akartam róla írni.
Kuszák a gondolataim, vádolok, ugyanakkor szinte azonnal védek is. De azért próbálom értelmesen összefoglalni a gondolataimat.

Nem egyszerű olvasmány. Felkavaró, számomra felháborító és fájdalmat éreztem a sorai olvasása közben.
Nem szoktam mások felett pálcát törni, mivel nem jártam a cipőjükben, nincs jogom bíráskodni, elítélni bárkit is egy ilyen szituációban.

Egy gyermekem van, 15 hónapos és hála az égnek egészséges. Így nem tudhatom, hogy milyen egy más gyermek édesanyjának lenni.
Ugyanakkor azt tudom, hogy egy édesanyának teljes szívből, önzetlenül szeretnie kéne a gyermekét, még akkor is, ha más, mint mi. El se tudom képzelni, hogy egy édesanya hogy nézhet félelemmel, szörnyülködve a gyermekére; hogy láthatja őt szörnyszülöttnek; hogy futhat végig az agyán, mikor látja a piroson átrohanni a 2 éves gyerekét, hogy bárcsak elütné egy autó és akkor vége lenne. ... Egy gyermeknek az édesanya szemében tökéletesnek kéne lennie, mert az Ő gyermeke.
Az anyai szeretetnek határtalannak kéne lennie, hegyeket megmozgatónak, legyőzhetetlennek. ...

A 60-as években Angliában David és Harriett megismerkednek, majd össze is házasodnak. Vesznek egy hatalmas házat, ugyanis 6 gyereket terveznek (a későbbiekben már 8-at) David gazdag édesapjának a segítségével (apuka fizeti a hitelt.) Szép sorban érkeznek is a gyerkőcök, 6 év alatt születik 2 fiuk és 2 lányuk.
Bár Harriett fáradt, az édesanyja segítsége nélkül már kiborulna, de boldogok.
Az ünnepekkor az egész család náluk ül össze, minden olyan mint a mesékben.
Aztán Harriett újra várandós lesz, bár az ötödik gyermeket nem tervezték, várni szerettek volna vele.
Ez a terhesség teljesen más, mint a többi. A kisbaba nagyon mozgékony, Harriett szenved, egyre jobban kiborul, kínnak érzi a várandósságot, süt belőle, hogy ezt a gyereket nem akarja, várja a végét, nyugtatókkal bombázza magát, hogy a magzatot lecsillapítsa.

Itt kezdett el emelkedni a szemöldököm. Én úgy gondolom, hogy az anya-gyermek kapcsolat alapjai az anyaméhben kezdődnek el. A kicsi már akkor is érez, hall minket, tudja, hogy várjuk őt, avagy sem. Ugyanúgy éreztetni kell vele a szeretetet, gyengéden kell viselkedni, simogatni, mintha már kint lenne.
Én nem tudom elképzelni, hogy milyen lehet, ha egy magzat annyira aktív, hogy kiborítja a kismamát, nálunk épp fordítva volt, Gyerkőc nagyon nyugodt volt, sokszor úgy kellett noszogatni, hogy érezzem őt, minden rendben.

De Ben fölött már magzati korban kimondja az édesanyja, hogy más, nem tudja őt várni, nem szereti, teher számára.
8 hónapra megszületik a pici. Hatalmas baba, egészséges, de testileg az anya szavaival élve olyan, mint egy kis kobold, manó. Nem találja szépnek, sőt, idegenkedik tőle, tart, fél tőle. És ugyanígy éreznek mások is.
Sokáig az volt bennem, hogy Ben Down-kóros. De nem így van. Számomra eddig teljesen ismeretlen betegsége van, amit atavizmusnak hívnak. Először azt hittem, hogy ez valami kitalált betegség, az írói fantázia szüleménye, de létezik. A lényege annyi, tán kicsit erős példát hozva, mintha a 21. században egy párnak kőkorszaki gyermeke születne. Kőkorszaki ösztönökkel, erővel, külsővel, lelki és agyi fejlettséggel. (Legalábbis nekem így jött le, de a lelki fejlődésre még ki fogok térni.)

Szóval Ben megszületik, nagyon aktív és erős baba. 2 hónaposan már négykézlábon áll, 4 hónaposan feláll.
Tartanak, félnek tőle a családtagok, gonoszságot éreznek benne. Ha a picit leviszik a többiek közé, apránként mindenki kimegy a szobából, senki se szeretgeti őt, sőt egy idő után, mivel a többi gyereket zavarja, úgy döntenek, hogy Ben a szobájában marad egész nap elzárva a testvéreitől.
És akkor itt jönne a lelki fejlődés. Egy így nevelt pici, hogy is lehetne lelkileg egészséges? Ha a szülei is másnak tartják, és úgy is kezelik, nem fordulnak felé szeretettel, akkor szerintem nem is lehet csodálni, hogy a kisfiú elvadul.

A másság egy elég tág fogalom. Ismétlem, hála az égnek egészséges gyermekem van, de szerintem, ha valakiknél beteg baba születik, akkor igen, el kell fogadni, hogy más, figyelembe kell venni, hogy nem biztos, hogy olyan ütemben fog fejlődni, mint mások, de ő akkor is tökéletes. Egy baba, akinek szeretetre, odafigyelésre, törődésre van szüksége.

Nem tudtam sajnálni a házaspárt. Már eleve valahol felelőtlenségnek tartom, hogy annak ellenére, hogy a férj apjának segítsége nélkül nem tudták volna a ház törlesztőrészletét fizetni, bevállaltak ennyi gyermeket. (Itt nem az abortuszra gondolok, hanem a fogamzásgátlása.) Mi lett volna akkor, ha valami történt volna a nagypapával? 5 vagy a tervezett 6-8 gyerekkel az utcára kerültek volna?
Akiket sajnáltam, az Ben volt és a testvérei, akiknek ugyanúgy felborult az életük Ben érkezésével, sérültek a szülők oda nem figyelése miatt (mivel Ben lefoglalta a szülőket). És akkor itt jön az első morális kérdés, amire kitérni nem akarok, mert, mindannyian úgy hozzunk meg ilyen döntéseket, ahogy a szívünk és az agyunk engedi.
Számomra felháborító, hogy bevállaltak 5 gyereket, de Ben érkezésével a többi gyerek kirekesztődött. Persze, megértem, hogy Benre jobban oda kellett figyelni, de könyörgöm, rajta kívül még volt 4 gyerekük! Azért valahogy meg kellett volna oldaniuk még időben, mielőtt a gyerekek elmenekülnek otthonról, hogy rájuk is legyen elég idejük, tudjanak velük is foglalkozni, ha már vállalták őket. A gyermek sose kéri, hogy megszülessen. A szülők felelőssége a fogantatása és a születése is.
Aztán ahogy nőtt Ben, sajnáltam a szülőket is, de valahogy máshogy.
A házaspár eltávolodik egymástól, nem jönnek már a rokonok, a gyerekek menekülnek otthonról. ...

"A fiatal házaspár nagy hévvel veti bele magát a családalapításba. Bár a férj nem keres valami jól, mégis négy gyermeket vállalnak. Az ünnepek idején a rokonok is szívesen látogatják őket, bár nekik is egyre nagyobb terhet jelent a nagycsalád.
Az ötödik gyermek születése azonban gyökeresen megváltoztatja az életüket. A kisfiú testi-lelki sérült, agresszív kitöréseit, gyilkos hajlamát szinte lehetetlen kordában tartani. A házasság kihűlőben, a rokonok is elmaradnak, az orvosok látszólag tehetetlenek. Az anya mégsem tud belenyugodni, hogy a gyermeket intézetbe adja, még akkor sem, ha ez a család teljes felbomlásához vezet is..."


2007-ben Doris Lessing kapta az irodalmi Nobel-díjat.
Az 1919-ben született írónő ezzel szinte minden jelentős irodalmi elismerést magáénak tudhat.
Perzsiában született, évekig élt Dél-Afrikában, majd A fű dalol című első regényével vált világszerte ismertté.
The fift Child
c.-mel 1988-ban jelent meg a könyv, itthon először 1994-ben.
forrás: wikipédia

2010. április 19., hétfő

Anne Gracie: Tudorok- A király, a királyné és a szerető

hétfő, április 19, 2010 2 Hozzászólás
"Henrik nem tudta levenni a szemét Annáról; olyan tűz égett benne, hogy majd elhamvasztotta."


Nem szoktam pontozni itt a blogban a könyveket, de ha ez tenném, akkor biztos 5-ből 5-öt adnék. Nagyon tetszett!

Kb. 2 évvel ezelőtt, még a kismama blogos időszakomban áradozott az egyik blogerina a sorozatról. Addig nem is hallottam róla, bár azóta se láttam egy részét sem.
Már nem tudom, hogy a könyvről hol hallottam először, valószínűleg vagy a molyon vagy egy könyves bejegyzésénél, de elég gyorsan felkerült az elolvasandó listámra. Majd úgy alakult, hogy csere lévén a kezeim közé is került.

2 nap alatt végeztem vele, egyszerűen alig tudtam letenni.
Amint Gyerkőc lefeküdt este aludni, én már estem is neki és olvastam akár hajnalig is. ...

Nagyon szeretem a történelmi regényeket, csak az olvasásuk során azt nem szabad elfelejteni, hogy bár valós történelmi személyek is szerepelhetnek a történetben, azért mégis csak egy regény, amely történetet az író a kénye-kedve szerint alakíthat.
VIII. Henrik és a Boleyn család gondoskodott arról, hogy a nevük beivódjon a történelembe, több történelmi regény is szól róluk, épül köréjük. (pl.: Philippa Gregory: A másik Boleyn lány; Robin Maxwell: Boleyn Anna naplója; stb.)

A könyv a filmből készült, a borítón .. nos hát igen, kicsit Henrik és Boleyn Anna másképp néz ki, mint ahogy a történelem könyvek írtak róluk. ;o) Íme, ők lennének azok a történelem könyvekből:














És ők a filmből:














Bár tény és való, hogy olvasva a könyvben a rengeteg intim jelenetet, így jobban érthető.


A történet tele van árulással, szenvedéllyel, cselszövéssel, végig ébren tartja a figyelmet.
Csak hát a legvégét azért sejteni lehet. ...

VIII. Henrik 1509-ben lépett a brit trónra, és vette feleségül az elhunyt fivére feleségét, Aragóniai Katalint.
A házasságból több gyermek is született, de csak Mária maradt életben.
A király háta mögött cselszövések folynak, szeretői száma növekszik-növekszik, majd megismerkedik Boleyn Annával és szerelmes lesz belé.
Eddig akárhány regényt olvastam Annáról, mindegyikben sikerült elérni, hogy pozitívan nézzek rá, de ebben a könyvben nagyon nem volt szimpatikus.
Ugyebár Anna nem hajlandó behódolni a királynak, közli vele, hogy csak akkor lesz az övé, ha feleségül veszi. Ami azért kicsit nehézkes, mivel Aragóniai Katalin a királyné. ...

"Miközben a király két asszony közt őrlődik, birodalma a szakadék szélére kerül... Az ifjú VIII. Henrik nagy uralkodó, de még nagyobb élvhajhász: a tivornyák és a könnyű flörtök egymást érik a nyüzsgő királyi udvarban. A csillogó felszín alatt azonban vérre menő harc folyik a hatalomért és a vagyonért. A nemes lordok egyike saját leánygyermekét, Boleyn Annát használja fel az előremenetele érdekében. Aragóniai Katalintól hiába remél fiú utódot Henrik, így végül nem az európai háborúknak, hanem egy varázsos női szempárnak esik áldozatul. Mi mindent dob sutba a tehetséges, okos uralkodó az igaz szerelemért - józanságot, hitet, vallást, vagy akár egy országot? Az intrikákkal átszőtt, erotikus és humoros regény a sikeres Tudorok filmsorozat első évadának könyvváltozata. Románcok, cselszövések, négyszemközt elsuttogott szavak, uralkodók és méregkeverők, talpnyalók és lázadók, álszent papok és hithű nemesek; ez a Tudorok világa."


Anne Gracie díjnyertes történelmi regény-szerző.
A könyv, The Tudors- The King, the Queen and the Mistress címmel 2007-ben jelent meg, itthon 2008-ban.
Hivatalos oldala: www.annegracie.com

A regény folytatását Elizabeth Massie írta meg. Tudorok 2.- Végzetes játszma címmel jelent meg itthon.

2010. április 17., szombat

Michelle Richmond: Úgysem ismered

szombat, április 17, 2010 4 Hozzászólás
"Az ember önkényesen választja ki azt a megélt mozzanatot, ahonnan vagy visszatekint, vagy előrenéz."


Egy könyves blogban láttam meg a könyv borítóját. Olyan volt, mintha egy nagyon régi fényképet néztem volna, titokzatos és baljóslatú.
Aztán elolvastam a tartalmat: bűnügy, szerelem, családi tragédia, veszteség, árulás, titok. Más se kellett, és fel is került a "Szeretném majd elolvasni" polcomra. Aztán végülis teljesen váratlanul, a tervezettnél korábban botlottam bele a könyvbe.

Elég gyorsan végeztem vele, izgalmas, lebilincselő volt, igazán olvasmányos.
Igaz, úgy gondoltam, hogy a Lila megölésének köze lesz a matematikai rejtvényhez, de különösebben nem szomorkodtam, hogy nem így lett, tán számomra ez így még jobb is. ;o) Ugyanis minden egyes sort, ami a matematikai elméletekről szólt, nem tudtam felfogni, csak olvastam-olvastam, de érteni nem értettem. Tisztára olyan érzésem volt, mint mikor anno a gimiben kint álltam a táblánál, szépen fel volt pingálva az egyenlet, Na akkor hajrá Niki!, én meg csak néztem-néztem, és fogalmam se volt, hogyan is tovább.

A történet lényege, hogy az 1980-as évek végén megölnek egy fiatal, matekzseni lányt, Lilát.
Később a húgának az egyik tanára könyvet ír a gyilkosságról. A nagy probléma itt többek között az is, hogy bár a rendőri vizsgálat során nem találták meg a tettest, a férfi a könyvében megnevezi, hogy ki volt a gyilkos, ezt pedig az emberek elfogadják, megbélyegezve ezzel a bűnbakot.
20 évvel később Ellie nyomozni kezd az ügyben, így szép lassan feltárul előttünk Lilla múltja, szerelme, a matematikai elmélet aminek a megoldásán dolgozott ... és a halála.

"Ellie nővérét, Lilát, a matematikazseni diáklányt húsz évvel ezelőtt rejtélyes körülmények között meggyilkolták. Hogy miért és ki volt a gyilkos, igazából sosem derült ki. Ellie a távoli Nicaraguában találkozik Peterrel, Lila egykori matematikaprofesszorával, aki egy jegyzetfüzetet ad oda Ellie-nek. A füzet Liláé volt, benne egy azóta is megoldatlan, százéves matematikai rejtvény és megannyi titok, amelyeket a visszahúzódó Lila senkivel sem osztott meg. Ahogy Ellie próbálja felgöngyölni a gyilkosság hátterét és megérteni a nővérét, saját életével is szembesül. A köd éve szerzőjének új regénye egyfelől lebilincselő bűnügyi történet, másfelől pszichológiai regény, amely szerelemről, családi tragédiáról, veszteségről és árulásról szól, s a lélek legbensőbb és mélyen elásott titkait fürkészi."


Michelle Richmond amerikai írónő.
A köd éve c. előző regénye 2007-ben elnyerte az Év könyve díjat, több nyelven jelent meg, hamarosan filmet forgatnak belőle.
No one you know c.-mel 2008-ban jelent meg ez a könyv, itthon 2009-ben.

2010. április 16., péntek

Már megint könyvtár 3.

péntek, április 16, 2010 0 Hozzászólás
Pedig csak az előjegyzett Shiver-ért mentem el. ;o)
Legalább 4 könyvet le tudok húzni a "szeretném majd elolvasni" listámról. :o) + 1 ráadást


2010. április 15., csütörtök

Raana Raas: Csodaidők- Az ogfák vöröse

csütörtök, április 15, 2010 6 Hozzászólás
"Életet adtak nekünk, de jövőt nem voltak képesek adni."


Nagyon bajban vagyok ezzel a könyvvel.
Tisztelettel vegyes félelemmel és kíváncsisággal estem neki, látva a molyon a 4-5 csillagokat.

Mielőtt neki szoktam esni egy eddig ismeretlen író könyvének, egy kicsit utána nézek neki. Kíváncsi vagyok a fényképére (mégis ki írta) és néhány információról róla. Így jól meg is döbbentem, amikor kiderült, hogy Raana Raas írói álnév, Görgey Etelka a sorozat írónője. (Hurrá! Hazai!)

Azt azért előre leszögezném, hogy tőlem a jövőben és az űrben játszódó történetek mindig messze álltak, valahogy nehezen felfoghatóak és megemészthetőek. (Mint anno a gimiben a fizika meg a kémia.) Tán azért is annyira nem nyerte el a tetszésemet.
Jól van felépítve; a világképe szépen kidolgozott; rendesen szájba rág mindent, amit a törvényekről, szokásokról tudni kell; a szereplőket is érezni lehet (ha már több könyvnél is megjegyeztem, hogy hideg, nem jönnek át az érzelmek), és látni a mögötte húzódó sok munkát.
De nekem annyira még sem.
Ennek ellenére kíváncsi vagyok a második részre. ...

Próbáltam röviden összefoglalni a történetet, de bevallom, napokig tettem hozzá 1-1 sort, majd töröltem 4-et, de egyszerűen nem tudtam kellőképpen megfogalmazni, tán, mert tényleg távol áll tőlem a scifi.
Na de azért valamit róla:

A történet a 3900-as években kezdődik. Egyfajta családregény, a Raas család 3 szereplőjén keresztül mutatja be a jövőbeni életet. (Felvetődik bennem a kérdés, hogy Raana Raas, a történet elmesélője és "írója" lenne az egyik szereplő, Yaan felesége, vagy a későbbiek során fog kiderülni, hogy mi köze is van a családhoz?)
Ebben a korban nem csak a Földön élnek emberek, hanem más bolygókon is.
Mindenki együtt él, nagynéni-unokatestvér-harmad rokon és így tovább, merev szabályok szerint.
Minden család egyfajta kiskirályság, ahol van a vezető, ő irányítja a családod, a család dönti el ki kit vesz feleségül/ki kihez megy hozzá, stb. Ha valaki nem tartja vagy nem akarja betartani a szabályaikat, akkor kikerül a családból a külsősök közé.
A külsősök "harcolnak" a merev szabályok ellen.
Ami meg a 3 szereplőt illeti, a szemükön keresztül megtapasztalhatunk mindent. Milyen egy híres, befolyásos, gazdag család tagjának lenni; külsősnek; vezetőnek.
Persze ott vannak a családon belüli konfliktusok, harcok, és szép lassan összefutnak a szálak.

"A Csodaidők világa különös, futurisztikus, gazdag fantáziával megalkotott világ. Sem rosszabb, sem jobb, mint a miénk, csak éppen más. Amikor azonban átlépsz ebbe a világba, ahol már több bolygón él az emberiség, mégsem csak álmélkodni fogsz, sok mindent ismerősnek is találsz. Mi még ugyan nem utazunk naprendszerek között, nem lépdelünk narancsszín gyepen vörös levelű fák árnyékában, nem ismerjük a háromdimenziós sakkot vagy a holokapcsolat döbbenetes lehetőségeit, de jól értjük az árvaházban növekvő Judy vágyait, a zsarnoki apa ellen lázadó Yaan indulatát, s Giin, a tekintélyes közösségi és szellemi vezető vívódásait. És ismerősök a családi erőterek is, ismerős a hagyományőrzés fészekmelege, a fiatalok forrófejűsége, a nagypolitika boszorkánykonyhája – vagy éppen a terrorizmus. A Csodaidők nagyregény; egy családé is, egy világé is. Észrevétlenül ragad magával ez a világ sodró erejű cselekményével, fantasztikus lüktetésével."

Görgey Etelka (1974.) műfordító, teológus, hebraista, református lelkész.
Csodaidők c. regény-tetralógiájának első kötete Az ogfák vöröse címmel 2006-ban, a második kötet, a Kiszakadtak 2008-ban jelent meg az Animus Kiadó gondozásában, a harmadik kötet, az Árulás 2009-ben, a Shremeya Kft. kiadásában.
forrás: wikipédia

Hivatalos oldal:
http://csodaidok.hu

2010. április 13., kedd

Charlaine Harris: Inni vagy élni hagyni

kedd, április 13, 2010 7 Hozzászólás

"Már évek óta vártam a vámpírra, amikor belépett a bárba.
Azóta reméltem, hogy elvetődik majd egy Bon Tempsba is, amióta a vámpírok két évvel ezelőtt előbújtak a koporsóikból."


Azt hittem, ha egy könyv olyan sok részt él meg, mint a True Blood sorozat, akkor biztos jó lehet.
Hát, most mégis csalódtam egy picit, ugyanis nem mondhatnám, hogy annyira elnyerte volna a tetszésemet.
A hátoldalán levő "Kapaszkodj Edward és Bella, itt jön Sookie Stackhause!" meg enyhén szólva is túlzás. A Twilight-nak nem kell kapaszkodnia ehhez képest.

Izgalomra, romantikára számítottam, amolyan emberes-vámpíros stílusban.
Egy-két jelenetet leszámítva egyiket se kaptam meg.
Sőt, néhol teljesen rideg volt. Már megint nem jöttek át nekem az érzelmek.

Úgy voltam vele, hogy a második részre már kíváncsi sem vagyok, de aztán az utolsó pár oldalnál felcsillant egy kis reménysugár bennem, hátha az Élőhalottak Dallasban jobb lesz.

A történet lényege, hogy Sookie hallja mások gondolatait. 25 éves, a nagymamájával él, soha nem volt senkije, néhányan bolondnak tartják. Egy bárban dolgozik pincérnőként.
Aztán egy nap megjelenik Bill a vámpír, akinek nem hallja a gondolatait és persze összejönnek.
(Teljesen normális dolog a történetben, hogy a vámpírok léteznek.)
Aztán szép sorban gyilkosságok következnek be a városban. Végül Sookie élete is veszélybe kerül. ...

"Sookie Stackhouse pincérnő a louisianai Bon Tempsben. Csinos, de csendes lány, aki nem jár el szórakozni. Oka van rá. Sookie ugyanis olvas mások gondolataiban. Bill magas, sötét hajú, jóképű srác - és a lány egy árva szót sem hall a gondolataiból. Tehát pontosan az a fajta pasi, akire egész életében várt... Azonban Bill szörnyű titkot rejteget; ő ugyanis vámpír.Váratlanul Sookie egyik kolléganőjét megölik, nem is akárhogyan - miközben megátalkodott vámpírok csoportja veszi üldözőbe Billt. Az idegeneknek tervei vannak Sookie-val, a kérdés csupán az, ki tudja jobban és gyorsabban kihasználni emberfeletti képességeit."



Charlaine Harris (1951.) több könyvsorozat írónője.
A Sookie Stackhouse széria első kötete Dead until Dark címmel 2001-ben jelent meg, magyarul 2009-en.
A sorozat 11. része idén májusban fog megjelenni Dead in the Family címmel.
Az HBO-n True Blood címmel fut a sorozat.

2010. április 11., vasárnap

Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut!

vasárnap, április 11, 2010 5 Hozzászólás
"Megfogtam a kezét- egy csirkeláb volt egyébként-, és hirtelen dzsúdófogással a hátára dobtam, majd rátérdeltem a hasára. Könyörgött hogy engedjem el, megkapom az állást, de én a szemébe nevettem, és közöltem, hogy nem kell az állás, csak a fikuszt akarom és az autós falinaptárt."


Anno a gimiből kikerülve, évekig élt bennem az a kép a mai magyar írókról, hogy fityiszt se érnek Jókaihoz és társaihoz képest, így csak egy pillantást vetettem az ilyen könyvekre és már álltam is tovább.
Aztán persze eljött az ideje, kíváncsiságom győzött és kezembe került az első mai magyar irodalom egy darabja. Jó választás volt, a "szerencsés" a mai napig az egyik kedvencem. Vámos Miklós Apák könyvéről van szó. ;o)

Az Állítsátok meg Terézanyut! c. könyvvel is már évek óta szemezek a könyvtárban, nem egyszer levettem polcról, Aha, szép vagy!, de mindig vissza is került. Valahogy nem húzott a szívem felé.
Aztán egy molyos cserének köszönhetően fent akadt a hálómon és neki is estem.

Unalmasnak találtam az elejét, nem akart beindulni. Tágra nyílt szemekkel olvastam a kritikákat róla, majd bepisiltem a nevetéstől; reszkess B. Jones; stb. és értetlenkedve néztem magam elé, hogy velem van a baj, de semmi vicceset nem találok benne?, B. Jones meg ezerszer jobb.
Aztán egyik pillanatról a másikra felpörgött.
Könnyesre röhögtem magamat, de szó szerint, magamban nyugtáztam, hogy íme a hazai B. Jones. Mert azért mégis csak más, amikor olyan poénokat, olyan megjegyzéseket olvasol, amik egy külföldinek másképp jönnének le.
Aztán újra zuhanás következett.
Reménykedtem egy romantikus befejezésben, kékikata megtalálja az igazit, stb., de nem így lett. ... Végülis az élet sem mindig úgy alakul, ahogy kéne. ;o) ...

A mi kis Bridget Jones-unk, bár nem küszködik 15 kg felesleggel, sőt, tizenéves fiúk a lábaiért a poklot megjárnák, de Kéki Kata, nem találja az igazit.
Az öccsével és annak a barátnőjével él egy lakásban a 8. ker.ben, munkája nincs, a férfiak szívesebben öntik ki neki a lelküket, mint bújnak vele ágyba, vagy terveznek komolyabban.
Kata hősiesen harcol a Terézanyus, mentsük meg a férfiakat jellemével, közben telik az idő és hipp-hopp eltelik kb. fél év, amit a könyv bemutat.

"Marcsi azt állítja, hogy nem szabad megrémülnöm, ha egy pasi nem kéri meg a kezemet az első randin, hanem hosszan találkozgatni akar velem. Pirkóviki évek óta kitartóan állítja, hogy első randin soha nem szabad lefeküdni vele. Lujzi nem állít semmit, ő épp válik, mert érik bizonyos hatások. Cyberbarát, a felelős édesapa, gyárigazgató és guru azt állítja, legalább három hónapig meg kell tartóztatnom magam a komoly férfitól. Abban azonban mindannyian egyetértenek, hogy várnom kell, mert az Igazit azonnal fel fogom ismerni. Mégis MIRŐL? És meddig várjak? Hányat kell aludnom odáig, egyedül? Mi van, ha itt ragadok végleg a nyolckerület kisszobában macinaciban, szemüvegben, állás és pasi nélkül, harmincévesen? Miki, az öcsém és lakótársam csak röhög rajtam, ha siránkozom neki a konyhasztalnál sörök mellett, de hát könnyű neki, nincs még huszonöt, hosszú, szőke csaja van és menő állása." Közel másfél éves elszánt állás- és pasikeresés hiteles történetét tartod a kezedben. Szokásos péntek esti portyáin főhősnőnk, Kéki Kata hol Zöldmezőszárnya Királyfival, hol a gyönyörű Perzsa herceggel, hol Daviddel a Csokoládészeművel és még sok-sok más Micimacsóval fut össze. A fennmaradó időben biznisztündérnek öltözve már-már hivatásszerűen állásinterjúkra jár a Henteshez, a Hajóskapitányhoz, a Vajákos fejvadászhoz, és kis híján kiállítási tárgy is lesz belőle az emberi erőforrás-kiállításon. Mikor végre kommunikációra kezdi oktatni az országút királyait (kamionsofőröket), összefut egy igazi fatehénnel (a női féltékenység legújabbkori szimbólumával), aki a szappanoperák főgonoszait megszégyenítő találékonysággal tesz keresztbe neki, ahol csak tud... Ráadásul Katának ez még nem elég: Teréz anya módjára kényszeresen meg is akar menteni minden útjába kerülő, elsősorban férfit... Lehet rajta nevetni, és kicsit sírni is, és kölcsön lehet adni a Pasinak, aki Fontos. Persze ha meg Pasi vagy, meg lehet vele lepni a Nőt. Egy igazi történet, egy igazi lánytól, aki az Igazit keresi, mindig, mindenhol, mindenkiben. És meg is találja. (Mindenkiben.)


Rácz Zsuzsa (1972.) író, újságíró.
Első könyve Kábítószeretet címmel 1998-ban jelent meg.
Az Állítsátok meg Terézanyut! 2002-en jelent meg. A Nagy Könyv játékban a 60. helyen végezte. 2004-ben film is készül belőle.
2009-ben megjelent a folytatása, Nesze Neked, Terézanyu! címmel.
forrás: wikipédia

2010. április 9., péntek

Schobert Norbert: Az utolsó titok

péntek, április 09, 2010 0 Hozzászólás
"Ez a könyv Norbi utolsó és legütősebb fogyókúrás könyve, amely erős szókimondással motivál a lelki tartás irányába. Sokat foglalkozik a gyerekkori elhízás elleni megoldásokkal és vadonatúj Update kódrendszert állít fel. Méltó befejezése egy fantasztikus sikersorozatnak." (A kiadó)


Kapott már hideget-meleget a könyv írója, az Update módszeréért, én viszont úgy gondolom, hogy a mögötte felsorakozó több száz lefogyott ember, azért valamit mutat a módszer sikerességéről.

A legerősebb fogyáskód alcímmel jelent meg.
A felépítése hasonló az előző 2 kötetéhez.
Bemutat pár emberkét, akik a módszernek köszönhetően fogytak le, persze kín és szenvedés nélkül ;o), de kitartóan.
Aztán folytatja a meggyőzéssel, a sokkolással, a szem felnyitásával, ki hogy akarja nevezni. Szerintem nagyon jól csinálja. Olvasod, bólogatsz, igazad van, ez így nem mehet tovább, teljesen fel vagy turbózva, most megcsinálom! Aztán remélhetőleg ez a lendület kitart holnapig is, ha szükséged van rá. Lehet, hogy nekem minden nap ezzel kéne kelnem, meg feküdnöm. ;o)
Majd a módszer kifejtése.
Itt van egy kis újdonság. Eddig volt ugyebár az Update 1 (egész nap ehető/iható), Update 2 (eddig du. 3-ig voltak fogyaszthatóak, ebben a könyvben du. 2-ig), Update 3 (csak reggel), és bejött az Update 4 (amolyan tiltó lista). Ahogy észrevettem néhány étel át lett kódolva. Mint pl. a virsli. Eddig 1-es volt, most 2-es lett. Nyilván az átkódolással lesz a fogyáskód a legerősebb. Ettől függetlenül nem csak zöldségek szerepelnek az 1-es kódúaknál. :o)
Aztán jön egy újabb adag lelkizés, statisztika, felhívja a szülők felelősségét a gyermekek túlsúlyosságával kapcsolatban, majd ír A nagy fogyás showról is.

Összességében nekem tetszett a könyv, mint ahogy a többi is.

Életöröm? Zabaöröm?
Nyak? Toka?
Karakteres arcvonások?
Öregítő malacfej?
Feszes bőr, vagy begombásodott hájhurka?
Lépések? Totyogás?
Szárnyalás? Puffadás?
Tartalmas élet? Hájhalál?
Tudod: demokrácia van. A választás joga a tiéd.
De boldogságot egyedül, sőt, ha kell, magadat meggyőzve - vagy legyőzve - kell megtalálnod. Csak utána tudsz rajta osztozni másokkal.
Olvass el - ha nem akarod elfecsérelni az életed önbecsapással.
"Azoknak, akik fogyni akarnak, de gyengék véghez vinni, valamint azoknak, akik visszahíznak."
Norbi

2010. április 7., szerda

Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek

szerda, április 07, 2010 4 Hozzászólás
"Nincs csodálatosabb dolog annál, ha az ember szeret valakit, és viszontszeretik. De talán mégis van: ha az ember megtalálja a lélektársát. A lélektárs az a valaki, aki olyan, mint te. Ő az, aki megért, aki érez téged, mint senki más. Ő az, aki úgy szeret, mint senki más, és mindig veled marad, bármi történjen is. Azt mondják, semmi se tart örökké, én viszont szilárdan hiszek abban, hogy van örök szerelem, ami akkor is tart, ha a másik már nincs közöttünk."


Mondtam már, hogy IMÁDOM Cecelia Ahern stílusát? ... Igen, mindegyik könyvénél, azt hiszem.
De egyik könyvét se bőgtem végig, mint most ezt. ... Totál megértem, hogy ezzel a regényével befutott.
Fiatalos, bájos, szívbemarkoló, ugyanakkor kinyitja a szemedet, hogy becsüld meg azt, amid van, mert ha nem lenne, akkor nagyon rossz lenne nélküle.

Sokszor gondoltam arra az olvasása közben, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, milyen szerencsések is vagyunk, és csak akkor döbbenünk rá erre, amikor egy másik életet bemutatnak előttünk.
Szerencsések vagyunk, ha megtaláljuk a párunkat, ha boldog otthonban élhetünk, ha egészséges gyermekeink születnek, akiket boldogságban, biztonságban tudunk felnevelni.
Anno volt egy tanárom, aki mindig azt mondta, hogy a zokninak van párja, az embernek felesége/férje/élettársa/barátja van, nem pedig párja. Már akkor is érdekesnek találtam ezt az elméletét, furán hangzana, ha egy bemutatkozásánál, 8 évvel a hátunk mögött, egy gyerkőccel a karunkban, úgy mutatnám be a PÁROMat, hogy az élettársam, gyermekem apja. ... Mert ő igazán a párom.
Akinél jobban senki se ismer; aki előtt úgy meg tudok nyílni, mint senki más előtt; aki szereti a hibáimat is; aki szavak nélkül is megérti a gondolataimat; aki tudja, mikor kell hallgatni, mikor kell megölelni; aki igazán olyan, mint én, vagy amiben mégis különbözünk, abban kiegészít.
Akit kerestem, kutattam, vártam, és aki teljesen váratlanul betoppant az életembe, pont akkor, mikor nem is számítottam rá, amikor szükségem volt erre.
Aki mindig kitartott mellettem, aki ha baj volt, odaállt mellém, együtt csináljuk végig, még ha a hibát én is követtem el.
Aki nélkül törött szárnyú madár lennék.
Az élettársam.
A barátom.
Gyermekem apja.
A párom.
Még akkor is, ha néha sikítófrászt kapok tőle, és világgá rohannék.
Még akkor is, ha mérgesen vágom hozzá a ki tudja hány napos koszos zoknit, amit valami eldugott helyről húzok elő.
Még akkor is, ha utána is mindig pakolnom kell.
Még akkor is, ha néha olyan idegesítő. :o)


Belegondolni is szörnyű volt a könyv olvasása során, hogy min mehetett keresztül Holly, micsoda fájdalom lehet.
És milyen erő kellhet a talpra álláshoz. ...

Filmben már láttam, igaz régebben, de ha jól emlékszem, akkor egy elég nagy átírás van benne a könyvhöz képest.
A történet arról szól, hogy agydaganatban meghal Holly férje.
A nő teljesen összetörik, de szerencsére ott vannak a szülei, testvérei, barátai, akik tartják benne a lelket.
Aztán kap egy csomagot, amiben borítékok vannak. Egészen márciustól decemberig. A férje írta őket, amolyan instrukciók vannak benne, hogy a következő hónapban mit csináljon.
A levelek éltetik, azok segítségével sikerül talpra állnia, előre néznie, boldogulnia.
És ahogy csökken a zárt borítékok száma, Holly egyre erősebb lesz, és egyre inkább elfogadja, hogy az élet megy tovább. Akármennyire is fáj a vesztesége. ...

"Holly összetörten, magába roskadva él férje halála óta, sokszor ahhoz sincs kedve, hogy kikeljen az ágyból és ennivalót készítsen magának. Úgy érzi, élete értelmetlen Gerry nélkül. Azonban egy nap minden megváltozik, amikor egy csomagot kap, benne több borítékkal. Holly ezentúl izgatottan várja minden hónap első napját, ugyanis akkor bonthatja fel az újabb borítékot és olvashatja el Gerry soron következő üzenetét - a feladatot az előtte álló hónapra. A feladatok teljesítésével Holly lassan újra megtalálja az utat az élethez. Visszatalál családjához, régi barátaihoz, új barátságokat köt. Dolgozni kezd, és életében először élvezi a munkáját, majd végül megnyitja szívét egy új szerelem lehetősége előtt. Holly újra megtanul élni.
A fiatal írónő első regénye nagy sikert aratott hazájában, Írországban, majd bestseller lett több európai országban és az USA-ban is. A regényből jelenleg filmet forgatnak, olyan hollywoodi sztárok szereplésével, mint Hilary Swank, Kathy Bates és Lisa Kudrow."


Cecelia Ahern 1981-ben született Írországban.
Első regénye PS, I love you címmel 2004-ben jelent meg, nemzetközi siker lett.
Magyarul 2007-ben.
forrás: wikipédia





Olvasott könyvek még az írónőtől:
Ahol a szivárvány véget ér
Bennem élsz
Bárcsak láthatnál

2010. április 6., kedd

Már megint könyvtár 2.

kedd, április 06, 2010 2 Hozzászólás
Már megint úgy léptem be a könyvtár kapuján, hogy csak visszaviszek könyveket, hozni nem hozok, itt vannak a cserekönyvek egy ideig, de erre nem odapillantottam a "most hozták vissza" kocsira, és egyszerűen nem tudtam ott hagyni őket?! ;o)













Mindkettőről a molyon olvastam. És jól meg is döbbentem, mikor jobban utána olvastam az íróknak, ugyanis Raana Raas írói álnév, a Csodaidők írónője Görgey Etelka és csak a magyar Rowlingként emlegetik. Úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, amint végeztem az Inni és élni hagyni-kal, neki is esek. ;o)

Áprilisi meglepetés könyv(ek)

kedd, április 06, 2010 0 Hozzászólás
Március elején megfogadtam, hogy mivel elég szerényke könyvespolcunk van (kb. 70 db könyv kirakva, kb. 30 a pincében még mindig dobozokban, na meg vagy 10 itt-ott, ahol találom folytatom) és beterveztem egy nagyobbat, így minden hónapban meglepem magamat egy könyvvel. (Igen, túlzásba azért nem esek, éljenek a könyvtárak.)
Múlt hónapban így akadt a horgomra a Ki nevel a végén?.

De úgy döntöttem, hogy ez a hónap kimarad, mivel márciusban és áprilisban idáig, jó pár cserét lebonyolítottam a molyon, így ezek a könyvek várnak még rám itt-ott. ;o)
(Mármint egészen pontosan, az Állítsátok meg Terézanyut! már befejeztem és most az Inni és élni hagyni-kot olvasom.)