Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek

"Nincs csodálatosabb dolog annál, ha az ember szeret valakit, és viszontszeretik. De talán mégis van: ha az ember megtalálja a lélektársát. A lélektárs az a valaki, aki olyan, mint te. Ő az, aki megért, aki érez téged, mint senki más. Ő az, aki úgy szeret, mint senki más, és mindig veled marad, bármi történjen is. Azt mondják, semmi se tart örökké, én viszont szilárdan hiszek abban, hogy van örök szerelem, ami akkor is tart, ha a másik már nincs közöttünk."


Mondtam már, hogy IMÁDOM Cecelia Ahern stílusát? ... Igen, mindegyik könyvénél, azt hiszem.
De egyik könyvét se bőgtem végig, mint most ezt. ... Totál megértem, hogy ezzel a regényével befutott.
Fiatalos, bájos, szívbemarkoló, ugyanakkor kinyitja a szemedet, hogy becsüld meg azt, amid van, mert ha nem lenne, akkor nagyon rossz lenne nélküle.

Sokszor gondoltam arra az olvasása közben, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, milyen szerencsések is vagyunk, és csak akkor döbbenünk rá erre, amikor egy másik életet bemutatnak előttünk.
Szerencsések vagyunk, ha megtaláljuk a párunkat, ha boldog otthonban élhetünk, ha egészséges gyermekeink születnek, akiket boldogságban, biztonságban tudunk felnevelni.
Anno volt egy tanárom, aki mindig azt mondta, hogy a zokninak van párja, az embernek felesége/férje/élettársa/barátja van, nem pedig párja. Már akkor is érdekesnek találtam ezt az elméletét, furán hangzana, ha egy bemutatkozásánál, 8 évvel a hátunk mögött, egy gyerkőccel a karunkban, úgy mutatnám be a PÁROMat, hogy az élettársam, gyermekem apja. ... Mert ő igazán a párom.
Akinél jobban senki se ismer; aki előtt úgy meg tudok nyílni, mint senki más előtt; aki szereti a hibáimat is; aki szavak nélkül is megérti a gondolataimat; aki tudja, mikor kell hallgatni, mikor kell megölelni; aki igazán olyan, mint én, vagy amiben mégis különbözünk, abban kiegészít.
Akit kerestem, kutattam, vártam, és aki teljesen váratlanul betoppant az életembe, pont akkor, mikor nem is számítottam rá, amikor szükségem volt erre.
Aki mindig kitartott mellettem, aki ha baj volt, odaállt mellém, együtt csináljuk végig, még ha a hibát én is követtem el.
Aki nélkül törött szárnyú madár lennék.
Az élettársam.
A barátom.
Gyermekem apja.
A párom.
Még akkor is, ha néha sikítófrászt kapok tőle, és világgá rohannék.
Még akkor is, ha mérgesen vágom hozzá a ki tudja hány napos koszos zoknit, amit valami eldugott helyről húzok elő.
Még akkor is, ha utána is mindig pakolnom kell.
Még akkor is, ha néha olyan idegesítő. :o)


Belegondolni is szörnyű volt a könyv olvasása során, hogy min mehetett keresztül Holly, micsoda fájdalom lehet.
És milyen erő kellhet a talpra álláshoz. ...

Filmben már láttam, igaz régebben, de ha jól emlékszem, akkor egy elég nagy átírás van benne a könyvhöz képest.
A történet arról szól, hogy agydaganatban meghal Holly férje.
A nő teljesen összetörik, de szerencsére ott vannak a szülei, testvérei, barátai, akik tartják benne a lelket.
Aztán kap egy csomagot, amiben borítékok vannak. Egészen márciustól decemberig. A férje írta őket, amolyan instrukciók vannak benne, hogy a következő hónapban mit csináljon.
A levelek éltetik, azok segítségével sikerül talpra állnia, előre néznie, boldogulnia.
És ahogy csökken a zárt borítékok száma, Holly egyre erősebb lesz, és egyre inkább elfogadja, hogy az élet megy tovább. Akármennyire is fáj a vesztesége. ...

"Holly összetörten, magába roskadva él férje halála óta, sokszor ahhoz sincs kedve, hogy kikeljen az ágyból és ennivalót készítsen magának. Úgy érzi, élete értelmetlen Gerry nélkül. Azonban egy nap minden megváltozik, amikor egy csomagot kap, benne több borítékkal. Holly ezentúl izgatottan várja minden hónap első napját, ugyanis akkor bonthatja fel az újabb borítékot és olvashatja el Gerry soron következő üzenetét - a feladatot az előtte álló hónapra. A feladatok teljesítésével Holly lassan újra megtalálja az utat az élethez. Visszatalál családjához, régi barátaihoz, új barátságokat köt. Dolgozni kezd, és életében először élvezi a munkáját, majd végül megnyitja szívét egy új szerelem lehetősége előtt. Holly újra megtanul élni.
A fiatal írónő első regénye nagy sikert aratott hazájában, Írországban, majd bestseller lett több európai országban és az USA-ban is. A regényből jelenleg filmet forgatnak, olyan hollywoodi sztárok szereplésével, mint Hilary Swank, Kathy Bates és Lisa Kudrow."


Cecelia Ahern 1981-ben született Írországban.
Első regénye PS, I love you címmel 2004-ben jelent meg, nemzetközi siker lett.
Magyarul 2007-ben.
forrás: wikipédia





Olvasott könyvek még az írónőtől:
Ahol a szivárvány véget ér
Bennem élsz
Bárcsak láthatnál

4 megjegyzés:

Katako írta...

A PS: I Love You az egyik kedvenc filmem...annyira megható történet...!
Hmm...újabb elolvasásra váró könyv a listámon! ;)
(végre időm is lesz rá)

Niki írta...

Még a végén a Muszasiról olvashatunk tőled. ;o)

Szanik írta...

Szia!
Igaz, hogy eddig még csak a filmet láttam (amit végig sírtam:)), de egyre jobban hajlok rá, hogy elolvassam a könyvet is.
Tetszett amit írtál!

Niki írta...

Köszönöm. :o) Könyvben szerintem sokkal szebb. A filmben az átírás miatt egy picit más azért.