Könyvesem

Szegény blogocskám az elmúlt 4 hónapban nagyon pihenő üzemmódba kapcsolt, pedig direkt siettem a már olvasott könyvekről szóló bejegyzések megírásával, mielőtt újra munkába álltam volna, hogy legyen mit közzétennem, amíg belerázódom az új élethelyzetünkbe. Hát, nem jött össze. 😅 A bejegyzések továbbra is piszkozatban maradtak. Egyszerűen annyira elhavazódtam, hogy el is felejtettem a blogot, sok minden történt az elmúlt négy hónapban.

Március elején álltam munkába újra a GYED/GYES után. Az még akkor hagyján volt, hogy meg kellett szoknom a munka-gyerekek-háztartás kombójának az összeegyeztetését, de két héttel később bezárt az iskola és az ovi is a vírus miatt. Így hirtelen egy olyan izgalmas szituációban találtam magamat, amikor nem csak a 3-as kombót kellett összeegyeztetnem, hanem hirtelen tanár néni és óvó néni is lettem, mindezt úgy, hogy nálam a home office nem játszott túl nagy szerepet. 

Hajnali 4-kor keltem, mentem dolgozni, amikor hazaértem akkor pedig rám szakadt a háztartás, a Naggyal való tanulás, a Kicsivel való foglalkozás, stb. És akkor mindezt megfejeltem azzal, hogy ott volt az Egyetem is. Olvasni egyáltalán nem volt időm, de kedvem sem. Néha örültem, hogy élek. 😕 

Aztán hipp-hopp elkezdődött a vizsgaidőszak, ami sok meglepetést tartogatott. Van olyan tantárgy, amiből könnyebb lett szerintem így vizsgázni, mintha bementünk volna; de volt olyan tantárgy is, ahol elég kellemetlen volt, amikor 300-an rácuppantunk a Coospacre és az a túlterhelés miatt lefogyott, az addig elmentett feladatokat értékelte le (mondjuk a 30 perces vizsgából az 5. perc után lefagyott és annyi volt), került be a Neptunba a jegy. 

És akkor persze ott volt a Nagy is, akinél sehogy se működött az otthon oktatás. A tanár néni reggel felb.szarintotta az FB-re, hogy mi aznapra a lecke, csinálja meg a gyerek és kész. A szülő meg nézhette a youtube videókat, hogy is magyarázza el a gyereknek a feladatot, mert már ő maga se emlékszik rá. Úgyhogy szó szerint tanár néninek kellett lennem, aki munka után még órákig tanult a gyerekkel, hogy az ne maradjon le. (Férjemet azért mentem, nem volt ideje tanulnia vele, hisz bár ő volt itthon a gyerekekkel, de home officeban dolgozott, határidőkre itthon.) Neki sem lehetett egyszerű lévén, hogy nagyon pocsékul magyarázok, ugyanakkor haladnia kellett, sok szorgalmit is adtam fel neki, mert szeptembertől erősebb iskolában kezd, biztos alapot akartam neki biztosítani egy ilyen helyzetben is.
De ott van a Kicsi is, aki mindig azonnal megrohamoz, amint meglátja, hogy hazaértem és nyúzna-húzna, hogy most már csak vele foglalkozzak. Neki se lehetett egyszerű, hisz két és fél évig velem volt itthon, majd épp hogy 1 hónapot járt oviba, kezdte megszokni, erre bekövetkezett a vírushelyzet és apával maradt otthon, akinek dolgoznia kellett attól függetlenül, hogy itthon volt.

Úgyhogy az elmúlt hónapok így teltek. Sokszor volt nagyon elegem már, fáradt voltam, kiakadtam, néha csak sírni szerettem volna, de az se ment. Sok(k) volt egyszerre mindaz, ami történt. ... De sok mindenre rá is döbbentett ez a sok minden így egyszerre. Hol van gyenge pont az életünkben, miken kellene erősítenünk a jövőben. Lassan véget ér az iskola, egyetem, lesz egy kis nyugalom ilyen téren, aztán meglátjuk mi lesz szeptemberben.

Igyekszem most már a blogon is kicsit sűrűbben jelentkezni, mert tényleg elég sok könyvről van már megírt piszkozatom (kb. 40), így pár perc és közzé is teszem az egyiket, hogy lássátok az igyekezetemet. 😆

Elégedett vagyok a 2019-es teljesítményemmel, szerintem pár évig nem fogom tudni überelni. 😅

65 könyv olvasását terveztem be és  

89 könyv olvasását fejeztem be, összesen kb . 20-30. 000 oldal között valahol. 
 (Elfelejtettem felírni az oldalak számát, amikor a moly.hu ezt kiadta és megmondom őszintén, a hajam is kihullana, ha most elkezdeném összeszámolni egyenként őket.)

És lássuk akkor, hogy mely könyvekről van szó:

Továbbra is nagyon jószívű voltam, többnyire 4-5 csillagokat osztogattam. 

Összesen 1 könyv kapott 1 csillagot, ezzel el is nyerte ezt a helyet. Ez pedig: 

Julius J. Coach: Lánynak lenni veszélyes

Hát b@sszus, nem is tudom mikor nyúltam ennyire mellé egy könyvvel, mint ezzel. Pedig már sejtető volt a borító és a fülszövegben a „finoman erotikus” kifejezés is, de a címből kiindulva azt hittem, hogy egy komolyabb történethez lesz majd szerencsém, nem pedig egy rakás szerencsétlenkedéshez.
Egyszerűen nem tudom hová tenni a sztorit. Nem értem miért íródott meg, mi volt a szerző célja vele és nem értem, hogy a fenébe lehetett ezt kiadni.
Ez a sztori ezer sebből vérzik. Annyi benne a szex, hogy az nem „finoman erotikus”, de annyira szánalmasan, hogy azt elképzelni nem lehet. Elképzelhetetlen, felháborító és annyira szánalmas ez a fajta erotika. Még erotikának se lehet nevezni. Bagzó nyuszikák a fűben, akik azt se tudják mit hová kell dugni, csak dugni akarják valahová. Még jó, hogy a kulcslyuk túl szűk. Szánalom. Egy rakás lókupac.
A sztori végén derül ki – mondjuk ez erős túlzás, egyszerűen csak van rá célzás –, hogy miért is veszélyes lánynak lenni. Hát ne gondoljatok világrengető dologra! 

 

Itt már nehezebb dolgom volt, ugyanis sok könyvre adtam 5 csillagot, de csak 4 volt, amit betettem a kedvencek közé.

1. Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ​ima

Ha van könyv, ami nagyon tud ütni, akkor ez a könyv az!
Egyszerre néztem a sorozatot az HBO-n, vártam hétről hétre az újabb részeket és olvastam közben ezt a könyvet, ami egyrészt egyfajta átfedést nyújt a filmsorozattal, ugyanakkor sokkal mélyebben, részletesebben belelátunk a történtekbe és megértünk olyan dolgokat is a sorozatból, amit látva annyira nem lehetett. Így együtt a kettő döbbenetes, sokkoló, félelmetes és millió kérdés cikázik az ember fejében közben.
Szvetlana Alekszijevics 20 éven (!) keresztül írta ezt a könyvet, ami másokkal folytatott beszélgetésekből, emlékekből épül fel. Nagyon durván belepillanthat az olvasó abba, hogy mi történt az emberekkel Csernobil után. 

2. Sinéad Moriarty: A ​jó anya

Ó Istenem, ez a könyv darabokra tépett!
Kilenc évet kellett várnunk arra, hogy újabb történetet olvashassunk az írónőtől, de maximálisan megérte.
Sok-sok évvel ezelőtt, még meg se volt a Nagy (aki ma már 11 éves), amikor először találkoztam az írónő történeteivel. Azonnal, egymás után faltam be az akkor már megjelent 3 regényét (Babablues, Egyről a kettőre, Született szülők) és imádtam őket! Életszagúak voltak, mindennapiak, tanulságosak, humorosak. Egyedi humorral írt az írónő a gyerekvállalás nehézségeiről vagy épp a gyereknevelésről. Tudjátok, nem a szirupos tündérmeséről, hanem a valóságról. Amikor hajnalban a százhuszadik ébredése után a kicsinek, nekimentek kómásan a falnak, amikor úgy szoptatsz, hogy fel se ébredsz, amikor sót teszel a reggeli kávédba cukor helyett. Pont azt szerettem a történeteiben, hogy a valóságról írt kendőzetlenül, és a humorának köszönhetően képes voltál nevetni a saját sutaságodon is.
Aztán A földre szállt nagynéni már érezhetően más volt. Komolyabb, de ugyanakkor mégis könnyed. Mint amikor Bridget Jones elkezd felnőni. És akkor jött A jó anya. Az a történet, ami már nem humoros volt, de mégis életszagú és fájdalmas. Az a történet, amit olvasva szerintem minden szülő, testvér, nagyszülő, rokon, barát, darabokra hullik. Ez a könyv beléd mar, szenvedsz a betűktől, de nem tudod letenni, mert tudni akarod. És úgy csukod be, hogy minden lapján ott vannak a könnycseppjeidnek a nyomai.
Furán hangzik azt írni erre a történetre, hogy szép, tekintve arra, hogy miről szól, de mégis az. Az írónő egy szép családot hozott össze. Életszagúak. Vannak problémáik, nehézségeik, veszekednek, harcolnak, olyan valóságosak. És sajnos valóságos az a probléma is, amiről szól. Magyarországon a 15 éven aluliak között évente kb. 150 új daganatos betegséget diagnosztizálnak. Ezeknek a 24%-a leukémia, a Gyermekleukémia Alapítvány adatai szerint.
Nem lehetett letenni ezt a könyvet, faltam és faltam. Még akkor is, hogy szinte végigsírtam. Az utolsó oldalaknál folyamatosan sírtam, a férjem azt se tudta, hogy mi bajom van. (Este, lefekvés előtt olvastam az ágyban.) Egyszerűen a kínok kínját éltem át csak a TUDAT miatt.
Nagyon ajánlom a figyelmetekbe! Nagyon sírós, nagyon megható, nagyon darabokra tépi a szívedet, de az írónő megint egy csodát alkotott és ezt olvasni kell!  

3.  Michelle Obama: Így ​lettem

Bejegyzésem a könyvről

Az önéletrajzi könyvekkel mindig az a bajom, hogy tudja a fene mi igaz bennük és mi nem. Hisz milyen könnyű megmásítani a múltat! Egyszerűen csak másképp írom le és az olvasók többsége úgy is elhiszi, mert csak az villog a fejük felett, hogy ez egy önéletrajzi könyv, minden igaz benne. Aztán meg csak az tudhatja, akinek az életéről ténylegesen szól.
Na de vonatkoztassunk el ettől és nézzük Barack Obama feleségének az önéletrajzi könyvét, ami bizony levettem a lábamról teljesen. Annak ellenére is, hogy tudja a fene mi igaz belőle és mi van felturbózva. Mindenesetre bekajáltam belőle mindent, mert jól van megírva, mert olvasmányos, mert Michelle szerethető és mert CSAK.
A könyv Michelle gyerekkorától kezdve egészen addig tart, amíg át nem adták a stafétabotot Trumpéknak.  


4. Beth O'Leary: Az ​ágybérlő

Bejegyzésem a könyvről

Ó, annyira, de annyira vártam, hogy olvashassam ezt a könyvet! Már a megjelenése óta vártam, azonnal felkeltette a figyelmemet a fülszövege.
Sem filmben, sem könyvben nem találkoztam még az ágybérlős alapszituációval és nagyon kíváncsi voltam arra, mit fog ebből kihozni az írónő. Ráadásul romantikusnak is találtam és izgatott voltam, hogy vajon a főszereplők hogyan fognak végül összejönni.
Szóval meglett a könyv és még aznap este nekikezdtem. Izgatott voltam, ugyanakkor féltem is. Olyan sokszor előfordult már velem, hogy nagyon kíváncsi voltam egy történetre, majd hatalmas csalódás lett belőle! Féltem ettől, féltem a csalódástól. És örülök annak, hogy nem kellett csalódnom.
Az ágybérlők egy nagyon kedves, aranyos, bájos történet, kellemes humorral.
Nem csalódtam a cselekményben, tetszett a felépítése. A kezdeti üzengetés, a véletlen találkozás, majd a fokozatosan kialakuló kapcsolat.  

Tavaly is írtam egy ilyen bejegyzést, jöjjön hát az idei. 😀

Továbbra se teszek fogadalmat, mert magamat ismerve úgy se fogom tudni betartani. Na meg úgy érzem, hogyha az ember változtatni szeretne bármin is, azt nem időponthoz kell kötni (majd új évkor, majd nyáron, majd ha 30 éves leszek, majd ha ezt és ezt elérem), hanem csinálni kell és ennyi.

A tavalyi terveimből majdnem mindent sikerült megvalósítanom. 

✓ Sikerült leadnom azt a plusz súlyt, amit le szerettem volna adni és sikerült is tartanom.

✓ Szerettem volna különválasztani a blogot, a blog FB oldalát, az Instát és a Twittert. Ez az FB - blog kivételével sikerült is. 

✓ Tartottam a 30 oldalnyi esélyt a könyvekkel kapcsolatban.

✓ Spóroltam is, 2019-ben magamnak nem vettem egy könyvet sem. Aktívan jártam könyvtárba, kaptam kölcsön és kaptam könyvet.

✓ Az Instán a heti 1 bejegyzés nem mindig jött össze, de aktívabb voltam, az biztos, a képek minősége nem fejlődött. Ez van. 😅

✓ A magammal foglalkozás úgy ahogy, de összejött. 2019-ben nagyon odafigyeltem az egészséges táplálkozásra, sportolni is kezdtem - itthon -, rendszeresen beiktattam a szépítkezős napokat a hónapban és a lelkemnek nagyon jót tett egy új szokás, a havi 1 anya-fia nap bevezetése. Mivel 2019 leginkább a Kicsiről szólt a műtétje miatt, szerettem volna összehozni havonta legalább 1 olyan napot, amikor csak a Nagyra koncentrálok. Ilyenkor vele vagyok csak, elmegyünk oda, ahová szeretne, mozizunk, kiállításokra járunk, stb., mindegy, csak vele legyek és érezze, hogy ő is ugyanolyan fontos számomra.

✓ A tanulás. Hát ... körvonalazódott 2019-re, de nem jött össze a felvételim. Elrontottam, figyelmetlen voltam. 😔 Tanultam belőle, de nem adtam fel. 

✘ A napló írása egyáltalán nem jött össze. Remélem idén sikerül majd. 😋

És akkor tervek 2020-ra

🌟 Továbbra is tartani a súlyomat ebben az évben.
🌟 Jó lenne a blog - Facebook oldalt különválasztani, de mivel tudom, hogy idén kevesebb időm lesz blogolni, nem vagyok abban biztos, hogy ez össze fog jönni.
🌟 Továbbra is marad a 30 oldalnyi esély a könyveknél.
🌟 Spórolás, éljen a könyvtár és a kölcsön könyvek!
🌟 A havi minimum 1 anya-fia nap tartása továbbra is.
🌟 Én se vesszek el a mindennapokban. 😅
🌟 Napló vezetése. Vagy legalábbis próbáljak kitartani.
🌟 Összehangolni sikeresen a munkába járó anyuka életét a 2 gyerkőccel, háztartás vezetésével és ki tudja mi jön még ebben az évben.
🌟 Szelektálni az emberi kapcsolataimban is. Tudom, hogy vannak olyan kapcsolataim, amikre túl sok energiát fordítok és nem kellene, mert nincs viszonozva.
🌟 És újra az elengedés megpróbálása.
🌟 Rendszeres sportolás, még ha csak itthon is ugri-bugrizok hetente párszor, de legalább csináljam.
🌟 Jó lenne újra visszaszokni a vezetésre. Oviba is könnyebb lenne így járni a Kicsiért majd.

A könyves számom erre az évre? Tavaly 65 könyv olvasását terveztem be és 89 jött össze, aminek nagyon örültem. Nos, 2020-ban ez tuti nem így lesz. 😂 Fel vagyok készülve arra, hogy idén nem sok időm és nem sok energiám lesz a könyvekre. Márciusban megyek vissza dolgozni és biztos időbe fog telni, amíg visszailleszkedek a dolgozó anyukák mindennapjaiba, amíg lesz időm és energiám olvasni egyáltalán. Így 2020-ra
könyv olvasását terveztem be.

És ami egy kis különlegesség lesz erre az évre, hogy csatlakoztam a Nincs időm olvasni!/Van időm olvasni! kihíváshoz. Szeretném idén teljesíteni mind a 12 hónap témáját. Lássuk is ezeket:
Közös könyv: Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Elolvasott könyvem a témához: Helen Pollard: A ​kis francia panzió

Közös könyv: Javier Marías: A szívem fehér
Elolvasott könyvem a témához:

Nagyon gyorsan repül az idő, ez pedig néha rendesen kétségbe ejt. Még csak most volt, hogy EZT a bejegyzést írtam, most pedig már készíthetem az újabb összefoglalót. 

Összességében piszok nehéz év volt a 2019 nekünk. A Kicsi szívbetegen született és február elején került sor a szívműtétjére. Nem lehet megfogalmazni, hogy miket éltem át a műtétre készülve, majd bent vele a kórházban, várva kint a műtő előtt. Életemben nem féltem még ennyire, mint abban a 40 percben, amíg nem tudtam, hogy túléli-e. Szörnyű volt. Aztán nem volt egyszerű a műtétet követő pár hónap sem, amikor még nem lehettünk biztosak abban, hogy sikeres volt a műtét úgy igazából. ... Kemény év volt és remélem, hogy a sors kárpótol minket a sok aggódásért 2020-ban.

De nézzük akkor 2019 boldog pillanatait.

💓 A Nagy 10. születésnapjára. Tudom, elfogult vagyok vele, de ő tényleg csodálatos kislegény. Ha csak rá gondolok, a szívem egyből repesni kezd.  

💓 Arra a pillanatra, amikor kijött a szívsebész a műtőből és közölte velem, hogy minden rendben van. Az a pillanat tényleg olyan volt, mint a filmekben. Ahogy láttam kilépni a műtő ajtaján, azonnal felpattantam a műtő előtti padról és hirtelen minden lelassult. Nem hallottam semmit, zúgott a fülem, egyedül voltam, majdnem összeestem és láttam, hogy elmosolyodik azonnal, de egyszerűen nem tudtam felfogni. Semmit nem hallottam, hogy mit mond. Láttam, hogy tátog, de csak a fülem zúgását hallottam. Majd a zúgás mögül csak annyit fogtam fel, hogy sikeres volt a beavatkozás, jól van, mindjárt kitolják és láthatom is.

💓 Az a pillanat is belém ivódott, amikor kitolták a műtőből. A kis parányi teste elveszett az ágyon a lepedő alatt. Itt-ott cső, több tagú stáb követte, de én annyira boldog voltam és megkönnyebbült, hogy azt meg se lehet fogalmazni!

💓 Aztán a pillanat, amikor felébredt az altatásból, rám nézett és elmosolyodott. És azt mondta "Anya!" Ha éltetek már át egyszerre fájdalmat és boldogságot, akkor tudjátok, hogy mit éreztem abban a percben.

💓 Felejthetetlen volt hónapokkal később a kontroll is, amikor megtudtuk, hogy ténylegesen sikeres volt a műtét, lezárhatjuk az aggódást emiatt, most már minden csak rossz emlék lesz.

💓 A Nagy évzárója. Olyan büszke vagyok rá!

💓 Aztán ott volt a Kicsi 2. születésnapja. Olyan nagy már!

💓 A nyár, amikor sokat pancsoltunk a kinti medencében. A jó idő, amire örömmel emlékszem vissza, mert jó volt.

💓 De mosolyogva gondolok az első próbálkozásainkra is a veteményeskertünkben. Két városi, aki próbálkozik a veteményesezéssel és úgy ahogy sikerrel jár. Volt, amiből hatalmas mennyiséget termeltünk, szerencsénk volt a palántákkal, de volt, ami kipusztult.

Sok pillanatra gondolok örömmel, a nehézségek ellenére is. Mert tudom, hogy a nehézségek is segítik azt, hogy később azzá váljunk, akivé válnunk kell. De azért bízom egy picit szebb és nyugodtabb 2020-ban. 😌

2019-re a tervem az elengedés volt. Nem jött össze. Az tény és való, hogy könnyebben lépek már át dolgokon, de azért néha még nagyon be tudok agyalni és kattogni. De majd idén! A 2020-as tervem továbbra is az ELENGEDÉS. 😏

Még tavaly indítottam ezt a felmérést és úgy terveztem, hogy csak 1 hónapig fog tartani, de végül úgy alakult, hogy most jutottam el az eredmények összegzéséig. Köszönöm annak a 254 emberkének (válaszonként változott ez a szám, hisz nem minden kérdésre válaszolt mindenki, de ennyien vettek részt benne), akik időt szántak rá és remélem, hogy érdekelni fog titeket az eredmény is.

Szeretném kihangsúlyozni, voltak akik felhívták a figyelmemet arra, hogy lehetett volna szélesebb körben látnom a témát, más válaszadási lehetőségeket is megadnom, hogy pontosabb eredményt kapjunk és igazuk volt. Így a felmérés eredménye a feltett kérdések alapján alakult ki.

A válaszadók 93%-a nő volt, a maradék 7% pedig férfi. Érdekes lenne egy olyan felmérés is, hogy vajon mely nem képviselői olvasnak inkább könyvesblogokat. 😊

Kor alapján elég nagy volt a szórás, de a kitöltők többsége 20 és 40 év közötti volt.

Arra a kérdésre pedig, hogy "Milyen rendszeresen olvasol szépirodalmat?" a válaszadók 48%-a azt válaszolta, hogy "Néha, évente 1-2-3X". Elenyésző a statisztika alapján azoknak a száma, akik "csak azt olvasnak", de azoknak a száma is, akik "soha nem olvastak ilyen műfajú könyvet" (mondjuk itt felvetődik a kötelező olvasmányokkal való kapcsolat is).



Akik előnyben részesítik a szépirodalmat - mint a többi műfajt -, többnyire a nyelvi igényesség, művészeti érték, választékosság/stílus, tájékozottság, értékesség, színvonal miatt teszik ezt. A válaszok alapján úgy érzik, hogy ez az a műfaj, ami hozzá tud tenni a fejlődésükhöz, a tudásuk, kommunikációjuk fejlesztéséhez és jobban kikapcsolja őket, mint a szórakoztató irodalom.

Azoktól kérdeztem, akik pont a másik oldalon állnak (vagyis nem  a szépirodalmat részesítik előnyben), hogy akkor mely műfaj áll hozzájuk legközelebb. Sajnálom, hogy itt nem én adtam meg a válaszadási lehetőséget, mert úgy egy grafikont kaptam volna elemzésként, így viszont szinte átláthatatlan, hogy mely a legtöbb szavazatot kapott műfaj. 😓


Az alábbi eredményt is érdekesnek találom. Itt felvetették, hogy jobb lett volna, ha mondjuk 5 évenkénti bontásban lett volna a válaszadási lehetőség, a 20 évet voltak, akik túl tágnak találták. Azért döntöttem így, mert szerintem korszakokat jelöl a 20 évenkénti bontás.
A 20 év alattiak számomra az érettségizők, az iskolások, fiatal egyetemisták, főiskolások. Vagyis a "diák kategória". Diákként más könyveket olvasunk, mint az iskolapad után.
A 20-40 év a családalapítás, munkahelyi stabilitás kialakításának kora. A munka megkezdése, a családi állapotok változása hatással lehetnek az olvasási szokásokra.
A 40-60 év számomra jelenleg az az időszak, amikor elkezd az ember megnyugodni. Már ha minden jól alakult megvan az otthona, a gyerekek nem olyan picik már, túl van a kisgyerekes nehézségeken, dolgozik, gyűjtöget, eljön a készülődés a nyugdíjas évekre.
A 60 év feletti időszak meg egyértelműen a "megérdemelt pihenés" kora lenne.
Ezért választottam a 20 éves korszakokat, de ez nyilván csak az én elméletem és az én szemszögem szerinti bontás.

A "Miért nem olvasunk több szépirodalmat?" kérdésre is sok féle válasz érkezett, de a szavazók 56%-a azt válaszolta, hogy azért, mert "könnyedebb irodalomra van szükségünk". 36% szerint "megutáltatták velünk ezt a műfajt", 15% véleménye szerint azért, "mert a régieket már olvastuk és a maiak közül nincs kiemelkedő szépirodalmi mű", 11% szerint "nem értenénk meg, hogy miről szól". Aztán persze számokban elhanyagolható, de volt aki szerint nem elég jó a szövegértés manapság, a szépirodalom nincs köztudatban, időhiány miatt, stb.

Köszönöm szépen mindenkinek újra, aki időt szánt a kitöltésére, igyekszem tanulni az összeállításkor elkövetett hibáimból és legközelebb egy jobban megszerkesztett, részletesebb felméréssel jönni. 😊

Forrás

Nem teljesen úgy alakult a Karácsonyunk, ahogy szerettem volna, de vannak olyan dolgok, amiket az ember nem tud befolyásolni és egész egyszerűen el kell fogadnia, hogy ez van. 😕

A jelen Karácsonya

Szokásosan 24-én reggelre érkezett hozzánk a Jézuska. A Nagy megvárta, amíg a Kicsi felébredt, aztán amikor ő is ébredezni kezdett, akkor mindannyian felmentünk az emeletre, ugyanis a két gyerekszoba előtti nappaliba érkezett a fa. Felkapcsoltuk a fényeket, bementem a Kicsi szobájába és mondtam neki, hogy képzelje, megérkezett éjszaka a Jézuska. Kótyagos volt még a Kincsem, fel se fogta igazán, kibotorkált a szobájából, ahol a fa színesen villogott, ott várta felépítve az ajándékba kapott babaháza, a fa alatt pedig becsomagolva a Nagy és a többiek apróbb ajándéka.

Úgy érzem, hogy mind a kettőjüknek sikerült olyan ajándékot beszereznünk, amit szerettek volna. A Kicsi teljesen odáig van a babaházért, a Nagy is örült az ajándékainak. Egy részét szerette volna, egy részét pedig kitaláltam. 💓

A múlt és a jövő Karácsonya

Tavaly ilyenkor az első Karácsonyunkat ünnepelhettük az otthonunkban, egy 17 hónapos és egy 10 éves gyerkőccel. Szép, meghitt Karácsony volt. Tán azért is, mert tudtuk, hogy a 2019-es év nehéz lesz és szerettük volna odatenni magunkat.

Akkor még nem tudtam elképzelni, hogy milyen lesz az élet egy 29 hónapos csajszikával, ma már tudom. 😂 Mozgalmas, néhol idegőrlő és most jutottam el arra a pontra, amikor igazán felfogtam, milyen szerencsés is vagyok, hogy itt van és itthon lehettem vele. Februárban kezdi az ovit, megyek vissza dolgozni, soha többet nem leszek vele annyit kettesben, mint ebben a 2 és fél évben tudtam. Ez pedig szívet facsaró. Mint ahogy a gondolat is, hogy ilyen gyorsan nő. 

Jövő ilyenkor lesz egy majdnem 12 éves Nagyom, ami szintén felfoghatatlan. Rohamosan közeledik a kamaszkor. És lesz egy 3 és majdnem fél éves Kicsim. El se tudom képzelni, hogy milyen lesz akkor.

A jelen Karácsonya ... újra

Nehéz volt a 2019-es évünk eleje. Életem eddigi legnehezebb időszaka volt. És sajnos a vége se lett jobb. De pozitív vagyok és bízom abban, hogy 2020 az én, a mi évünk lesz. 😏

De gondolom titeket leginkább az érdekel, hogy lapult-e könyv a fa alatt. Nos, az idei évünk igazán könyves Karácsony lett, bár én kaptam ebből a legkevesebbet:

Minden kedves olvasómnak vagy véletlenül idetévedőnek, nagyon boldog karácsonyi ünnepeket kívánok! 

Finom ételeket az asztalra, olyan ajándékokat, melyekre vágytatok és persze sok-sok könyvet a könyvmolyoknak! 😀

Forrás

Az elmúlt 2 hónapban nem frissült a blog. Elterveztem, hogy az "utolsó" nyaramon nem fogok a blog frissüléseivel foglalkozni. Csak lubickolok a gyerekekkel a medencében, napozok amíg a Kicsi alszik, hétvégente meg kertészkedek. Aztán persze meglátogatjuk a hazai tengert és sokat kirándulunk majd. ... Ez volt a terv. ... De hát ember tervez, tudjuk. 😂

Kezdődött minden azzal, hogy az iskola utolsó napján azzal jött haza a Nagy, hogy bárányhimlős lett a padtársa. És hát igen, még nem volt bárányhimlős, beoltva se lett. Reménykedni reménykedtem, hogy megússzuk, akart a fene nyáron a dög melegben két bárányhimlős gyereket, főleg egy még 2 éveset sem, de a Nagy nem úszta meg. Két héten belül bizony kijöttek neki a pöttyök és szegénykémnek sajnos nagyon elhúzódott a gyógyulás. Sajnos ráment a teljes július is, a tervek borultak, hisz nem nagyon mozdulhattunk így ki, még a kertbe is csak este felé tudott egy kicsit kimenni, amikor nem sütött már úgy a Nap. És igen, baromi meleg volt a július. Hősiesen tűrte, nem nyavajgott, de szenvedett vele.
A Kicsi pedig nem kapta el, amin nagyon meg vagyok lepődve, de meg is könnyebbültünk. Féltünk amikor kiderült, hogy bizony elkapta a Nagy, mert a műtétje óta Aspirint kellett szednie napi szinten és ez nem jó kombináció a bárányhimlő vírussal. Úgyhogy emiatt futottam pár kört a gyerekorvosnál, kardiológusnál, hogy mi legyen, mi a fontos, végül abbahagytuk neki a szedését és reménykedtünk, hogy nincs probléma. De szerencsére csoda történt és nem kapta el, pedig nem voltak elkülönítve egymástól.

Szóval a júliusunk itthon telt a négy fal között, Nagy bent, Kicsivel kint a medencében.
Augusztusban már sikerült kimozdulnunk. Pár napra elmentünk a Balatonra és sokat kirándultunk, gyűjtöttük a Kajla pecséteket. Ami amúgy szerintem egy hatalmas ötlet volt, biztos, hogy egyes turisztika helyek forgalmát fellendítette. Sok szép helyen voltunk, voltunk ott is, ahol én még sose, én is élveztem.

Kertészkedni nagyon nem kertészkedtem. Lényegében a meleg miatt az összes virágom majdnem odalett, pedig hősiesen locsoltam őket. Ami meg nem száradt ki, azokat a váratlan viharok, hatalmas szél vagy épp jégeső verte szét. Úgyhogy nem nagyon kertészkedtem, inkább romokat takarítottam. Viszont! A kicsi kertünknek szép termése lett annak ellenére is, hogy ez volt az első évünk és nem sok tapasztalattal. 😅

Úgy terveztem, hogy nem nagyon fogok olvasni a nyáron, ennek ellenére 12 könyvet olvastam a 3 hónap során, ami nem is olyan rossz arány.


Viszont, amire igazán rákattantam, azok az HBO-s sorozatok visszanézése volt. Nagyon sok teljes sorozatot néztem végig. Pl. az eddigi The walkind dead 8 teljes évadát, A legharsányabb hangot, Időbevándorlókat, Manifestet, A szolgálólány meséjét, A varázslókat.

Így telt a nyaram. Az első fele elég lagymatag volt, de a második fele elég mozgalmas sikeredett. Sok kirándulás, Balaton és mindeközben elég jó olvasmányokhoz és klassz filmsorozatokhoz volt szerencsém.
Viszont gyorsan el is telt ez a 3 hónap. Egyik percben még a Nagy évzáróján álltunk, aztán pikk-pakk már indultunk is az évnyitóra. Tán még sose repült el ilyen gyorsan a nyár, mint az "utolsó" itthon töltött nyaramon. De jó volt. 😊

Régebben rendszeresen megmutattam nektek, hogy mely könyvek voltak a kedvenceim az előző évszakban, ezt szeretném most újra visszahozni, így íme: a tél legjobb olvasmányai. Vagyis azok a könyvek, melyeket 5 csillagra értékeltem.

Pár napja láttam egy fényképet X oldalon, melynek a lényege az volt, hogy csajszikának van 200 db könyve otthon a polcon és hogy ő igazi könyvmoly akkor. Elég erősen elgondolkodtam, hogy b.sszus, kb 3000 könyvet olvastam eddig és nem vagyok igazi könyvmoly ezek szerint.

9 éves voltam, amikor rákattantam az olvasásra, vagyis 25 éve olvasok. Ha abból indulok ki, hogy 9 év alatt 1000 könyvet olvastam el a blog statisztikája alapján, akkor a 25 év alatt majdnem 3000 könyvet olvastam el! Sőt többet kellett, mert nem épp ez a 9 év volt a legtermékenyebb időszakom ilyet téren. És ebből van kb jelenleg 100-200 közötti, nem tudom, nem szoktam számolgatni őket. Sőt mondok egy nagyon meredeket: nem gyűjtöm a könyveket, nem akarom birtokolni őket és minden szívfájdalom nélkül cserélem vagy adom el őket. Persze vannak olyan példányok, melyekhez emlékek fűznek (pl. egy könyv, amit 13 éves koromban a mamámtól kaptam, stb.), de nem sok ilyen. Kb 10 db. A lényeg, hogy én nem akarok könyveket birtokolni, mégis 3000 elolvasott könyvvel azért szerintem nem lehet azt mondani rólam, hogy nem vagyok könyvmoly. Más szerintem ennyit egész élete során nem olvas el, nem hogy 34 éves koráig. Ha csak még ennyit élek, 68 éves koromra 6000 elolvasott könyv lesz az életemben.

Ne lennék igazi könyvmoly? 😊

Elégedett vagyok a 2018-as teljesítményemmel, ugyanis 60 könyv elolvasása volt a tervem és 

64 könyvet olvastam el, összesen kb. 20.778 oldallal.

És lássuk akkor, hogy mely könyvekről van szó.

2018-ban is nagyon jószívű voltam, ugyanis többnyire 5 és 4 csillagokat osztogattam.

A legrosszabb értékelésem 2 csillag volt az évben, de pont 3 könyv kapott ennyit.
Sorrend nélkül, de a 3 legrosszabb olvasmányom 2018-ban.

1. Catherine Rider: Csók New Yorkban

A decemberi BASC doboz révén került hozzám ez a könyv és elég pozitívan kezdtem neki az olvasásának. Tél, hóesés, lájtos kis romantika, szinte láttam is magamat ahogy bekucorgok a fotelba/ágyba egy csésze forró csokival vagy kakaóval és az olvasásba merülök. … Nos, jó esetben így kellett volna történnie, de ez a történet nem érte nálam azt el, hogy be akarjak vele bárhová is kucorogni.
Kb. másfél hónap alatt sikerült végigrágnom magamat a röpke 260 oldalon, ami számomra nevetséges és ez már bajt jelent.
Hogy milyen is a Csók New Yorkban? Nos, egy lájtos kis tini regény. Annak aranyos, bájos, ha 17 éves lennék és épp szerelmi bánatom lenne (ó, ha akkor foghattam volna a kezemben!), biztos vagyok abban, hogy tetszett volna, adott volna egy lökést ahhoz, hogy befejezzem a sírást és lépjek már tovább.
De így 30 fölött, túlságosan klisés volt az egész és valahogy nem volt a helyén benne semmi. 

3. T. M. Frazier: King

Mindig azt hangoztatom, hogy minden ember más, mindenkinek más könyv nyeri el a tetszését, nem tetszhet minden könyv egyformán mindenkinek, de most tényleg értetlenül nézek magam elé. Van amikor annak ellenére, hogy nem tetszett egy könyv, megértem a pozitív értékeléseket. De van, amikor nem értem. És így van most ez ezzel a könyvvel kapcsolatban is.
Másodjára sikerült elolvasnom, első nekifutásra abbahagytam. Nagyon nem jött be King viselkedése és Doe szerencsétlenkedése sem. DE mégis adtam neki egy esélyt, mert sokan jól értékelték a molyon, akiknek adni szoktam a véleményükre. Úgy voltam vele, hogy lehet olyan lesz, mint az Alapos kétely. Azt is majdnem abbahagytam, aztán a végén meg befaltam. Hátha a King is ilyen, mondogattam magamnak. Lassan indul, de aztán befalom. … Nos, nem faltam be.
Nagyon gyenguska a King. Senkinek se ajánlanám jó szívvel. Még azoknak sem, akik kedvelik az erotikus irodalmat. Van ennél jobb is! 

Nagyon szeretem Jo Frost könyveit, mert úgy írja le a véleményeit, tapasztalatait a gyerekneveléssel kapcsolatban, hogy nem akar rád erőltetni, tukmálni semmit, mint ahogy sok más hasonló szerző a témában.
A gyerekneveléssel kapcsolatos könyvekről az a véleményem, hogy igen, olvassák a szülők őket, de ne vegyenek mindent vér komolyan benne. Ne akarják szóról-szóra követni a benne leírtakat, ha problémáik vannak, ráerőszakolva egy statisztikai megoldást a gyerekükre. Fogadjuk el, hogy mint ahogy mi se vagyunk egyformák, úgy a gyerekeink sem. Ami bevált Jolánkának, nem biztos, hogy beválik Gizikének. Hisz mások a gyerekek génjei, más a vérmérsékletük, más a családi háttér, mások vagyunk mi szülők is és másképp működik a család mindenhol.
Olvassuk ezeket a könyveket, gondolkodjunk el rajtuk és ültessük át változtatásokkal a saját életünkbe. És akkor sikerrel fogunk járni. De ami nagyon fontos: kitartás-kitartás-kitartás.
Amit Jo Frostban szeretek, hogy egyszerre gyerek és szülő központú. Add meg a gyermekednek azt az odafigyelést, törődést, szeretetet, amire szüksége van, de tartsd szem előtt azt is, hogy te is emberi lény vagy. Törődj magaddal, hogy törődni tudj a gyermekeddel! Ne azt mondd, hogy meghalnál a gyerekedért, hanem azt, hogy élnél érte!
A csecsemőkor nagy kérdései egy olyan kötet, mely szerintem minden ilyen korú szülő éjjeliszekrényén ott kell lennie, hogy fel tudja néha ütni az adott három hónapnál, át tudja olvasni az ötleteket, tanácsokat. Úgyhogy ne féljetek beszerezni, nem fogjátok megbánni!  

2. Heather Morris: Az ​auschwitzi tetováló

Már a megjelenése előtt kíváncsi lettem erre a könyvre és amint beszereztem, azonnal neki is kezdtem az olvasásának. Pontosan 1 nap kellett ahhoz, hogy végezzek vele. Szerdán, a Kicsi délutáni alvásakor kezdtem neki és olvastam kb 2 órán át, majd folytattam este is, amikor mind a két gyerkőc aludt már, Csütörtökön pedig befejeztem a Kicsi délutáni alvásakor. Szó szerit befaltam ezt a könyvet és ha tehettem volna, akkor megszakítás nélkül olvastam volna el.
Legutóbb tán az Evely hét férjénél volt ugyanilyen HŰHA érzésem, csak nyilván más a két könyv.
Nagyon sok olyan történetet olvastam, mely ilyen-olyan formában a holokausztot dolgozta fel vagy visszaemlékezés volt. DE soha nem olvastam még olyat, ami az egyik haláltáborokban játszódik és nem csak a pokol szerepel benne, hanem mint egy kis kinyíló virág a hóban, a szerelem és a remény. Ilyet még nem olvastam.  

3. Sofia Lundberg: Az ​elveszett nevek füzete

Erről a könyvről még nem írtam a blogon, de szerintem bőven elég, ha csak annyit írok most róla, hogy már az 5. oldalon bőgni kezdtem. És lényegében végigsírtam az egész könyvet.  

Tavaly már volt egy ilyen bejegyzés és mivel rendszeresen visszatértem elolvasni, így gondoltam most is összehozok egy hasonló szösszenetet.

Nem fogok fogadalmakat tenni, mert úgy se fogom tudni betartani őket (tapasztalat), sőt, még saját magam által kreált kritériumok szerint se hozok össze egy 12-es könyvlistát ... ugyanis ebbe is majdnem belebuktam. Az év vége előtt pár nappal keresgéltem, hogy volt-e az olvasmányaim között olyan könyv, amilyen valamilyen díjat nyert. Már majdnem feladtam, de ekkor jött a Nebula-díj. Életemben nem hallottam róla, de áldassék a neve, így sikerült a saját kihívásomat teljesítenem. 😂

Szóval nem teszek fogadalmakat, nem hozok létre saját magamnak kihívást az új évre, inkább csak azt írom le, hogy milyen terveim vannak (újra).

Tervek 2019-re ... 

könyves, nem könyves, vegyes

💥Új év nem kezdődhet "most lefogyok" sztori nélkül, de az enyém egyszerre muris és szomorú. Történt, hogy 2018-ban +3 kg-mal kezdtem az évet a szülés előtti súlyomhoz képest. Ezt másfél hónap alatt sikerült is leadnom, sőt volt, amikor a szülés előtti súlyom alatt voltam 2 kg-mal. Minden jól is haladt, de aztán jöttek az ünnepek, én pedig elcsábultam. És hát most ugyanott tartok lényegében, mint 2018-ban ilyenkor. +3 kg-mal többet nyomva. Úgyhogy a tervem az, hogy megszabadulok ettől pár hónap alatt, hogy aztán decemberben legyen mit visszahíznom újra. 😂
💥Szeretném valahogy különválasztani a blogot, a Facebookot, az Instát, de ugyanakkor mégis egységesnek maradni. A Twitterrel ez már sikerült, az Instával is úgy ahogy, mert nem csak könyves képeket teszek ott közzé, de a blog-Facebook oldal kapcsolata még nem az igazi. Szeretném, ha a Facebook követőknek az ottani oldalon lennének majd olyan bejegyzések, melyek csak ott olvashatóak majd. Mint mondjuk a Twitter esetében sikerült már megvalósítanom.
💥Továbbra is tartom a 30 oldalnyi esélyt a könyveknél. Ha ennyi idő alatt nem vesz rá arra, hogy tovább olvassam, akkor ennyi volt.
💥Aktív spórolásba kezdek, nem szeretnék idén könyvet vásárolni. Úgy gondolom, hogy az elmúlt évben elég sokat költöttem könyvekre és most szeretném ezt befejezni. Éljen a könyvtár és a kölcsönkönyvek!
💥Szeretnék az Instán is aktívabb lenni az évben és legalább hetente 1 képpel frissülni. Az a baj velem ilyen téren, hogy az ilyen-olyan beállított képek nekem nem mennek. Nem tudom megragadni a pillanatot, nem tudok úgy dekorálni, de szeretnék idén fejlődni majd és ezt az Insta követőimnek meg is mutatni.
💥Idén szeretnék többet foglalkozni magammal. Mióta megszületett a Kicsi, eléggé anya-üzemmódba kapcsoltam és valahogy elveszítettem az "én"-t. Pedig megfogadtam, hogy második gyerkőcnél tanulva a múltból ez nem így lesz, de mégis így lett. Szeretnék idén minden hónapban legalább 1 olyan napot, ami az "én időm". Vagyis amikor elmegyek egyedül vásárolni, nézelődni vagy épp nem kutyafuttában kell lerendeznem a fodrászt, a kozmetikust, hanem tényleg van időm, akár kezelésekre is járni. És sportolni! Szeretnék idén aktívan sportolni és egészségesen élni. Nem azért, hogy fogyjak, hanem valahogy most jutottam el arra a pontra, hogy idén 35 éves leszek már. Basszus, szeretnék sokáig élni, de annyi szart eszek össze-vissza, hogy a fene se tudjak nem-e emiatt halok meg 10 évvel hamarabb.
💥Nagyon erősen gondolkodom azon, hogy tanuljak valamit, de még nem körvonalazódott teljesen bennem, hogy mi is legyen az. De a késztetés megvan.
💥Fontosnak tartom, hogy visszatérjek a napló vezetéséhez és ezt egy Bujo formájában szeretném idén megvalósítani. Szeretném leírni, hogy mikor mi történt velünk, mint ahogy tini koromban is. Igaz, hogy nem olvastam újra azokat a naplókat sem vagy 15 éve, de úgy érzem, hogy eljön majd az idejük, amikor jó lesz kinyitni majd ezeket a füzeteket.

Most így más nem is nagyon jut eszembe. Jöjjön akkor könyves téren a legfontosabb. 2018-ban 64 könyvet olvastam el, az idei tervem így

Remélem sikerül majd.

És majdnem elfelejtettem! 2019-re a legnagyobb célkitűzésem az ELENGEDÉS. Túlságosan sok mindent veszek magamra és cipelem a hátamon. Sok olyan dolgot, ami felesleges és nem is nekem kellene cipelnem. De lelkis vagyok és hülye. 😅 Úgyhogy a célom az, hogy megtisztuljak lelkileg.
Búcsút tudjak venni gondolkodás nélkül olyan emberektől, akiknek nem vagyok fontos.
Búcsút tudjak venni olyan dolgoktól, melyek nem segítik az előrejutásomat.
Idén 35 éves leszek és furán érzem magamat ettől. Pont félúton vagyok a 30 és a 40 között és nem épp kellemes abba a 40-be belegondolnom jelenleg. Leginkább az öregedésbe és az elmúlásba. Úgy érzem, hogy az elmúlt évek során nagyon sok felesleges dolog stresszelt, kötötte le az energiáimat és ennek szeretnék véget vetni.
Már tavaly apró lépésekkel elkezdtem ezt a folyamatot. Először pont könyves téren, hisz bevezettem a 30 oldalas szabályt. Ha egy könyv az első 30 oldala során nem vesz rá arra, hogy tovább olvassam, akkor ennyi volt. Megtanultam gondolkodás, lelkifurdalás nélkül búcsút venni a könyvektől. Aztán folytatódott ez a folyamat a Szilveszterrel. És idén pedig szeretném, ha jövő ilyenkor ilyen bejegyzést írok majd, azt tudjam írni, hogy sikerült megtanulnom ELENGEDNI.

Forrás