2015. január 31., szombat

Demcsák Zsuzsa: A másik életem

szombat, január 31, 2015 0 Hozzászólás
Nem mondom, hogy minden előítélet nélkül kezdtem neki a könyv olvasásának, mert akkor hazudnék. Végigfutott bennem, hogy na tessék, itt van egy újabb közismert médiaszemélyiség, aki könyvírásba kezdett, nehogy már ez kimaradjon a repertoárjából. Aztán a másik felem egyből kontrázott erre, hogy ácsi-ácsi, olvastam, hallottam Demcsák Zsuzsa magánéleti nehézségeiről a médiában, tudom miről szól a könyve, ne legyen bennem akkora előítélet, próbáljak elvonatkoztatni attól, hogy ismert személy, igyekezzem csak a könyvet és a benne leírtakat figyelembe venni. Úgy érzem, hogy ez már az első oldalakon keresztül sikerült, ugyanis elismerésem a szerző felé, nagyon jól meg tudta fogalmazni a gondolatait, átadni az érzéseit. Elfeledtette velem, hogy nap, mint nap lehet látni a TV-ben, hogy a sajtó egy időben tőle zengett. Annyit éreztem csak, hogy itt van egy nő, aki megosztja a családon belüli erőszakkal kapcsolatos tapasztalatait másokkal, és próbál ezáltal segíteni a sorstársainak.

Nehéz téma. Nehéz róla beszélni és gondolom nehéz róla írni is. De őszintén tegyétek fel magatoknak a kérdést: hány olyan személy él a közvetlen környezetetekben, akikről tudjátok, hogy ki vannak téve a családon belüli erőszaknak, vagy épp utólag -esetleg egy válóper után- megtudtátok róluk, stb.? Szerintem nagyon kevesen vannak olyanok, akiknek senki se ugrana be így hirtelen, hogy igen, Jolánkát egyszer láttam egy monoklival, Gizike pedig sírva mesélte a lépcsőházban egyszer, hogy miket él át a férje által. 

A könyv nagyon jól végigvezeti a lelki hátteret, amikor a megalázott fél először tagadja önmaga előtt is, hogy baj van, nem normálisak a verések, majd eljut a felismerésig. Aztán a nagy lépés megtételénél ott van a félelem, a gyermekek utáni harc esetleg, a küzdelem az egyedülállóként való helytállás miatt az életben, majd az újrakezdés.

Igazából mindenkinek ajánlom a könyvet, de azoknak, akik hasonló szituációban élnek, mint Zsuzsa élt, azoknak mindenképp!
____________________________
Kiadta: Athenaeum Kiadó (2014.)
Oldalszám: 224
Ára: 3490
Forrás: kiadó
Értékelésem:



2015. január 17., szombat

Sara Rattaro: Tökéletlen szerelem

szombat, január 17, 2015 0 Hozzászólás
Az írónő már a Tiéd az életemmel is bizonyította számomra, hogy érdemes odafigyelni a munkájára. Így amikor még csak a várható megjelenése előtt volt ez a könyv, már akkor felkerült a "muszáj majd elolvasnom" listámra.
Nem csalódtam, Sara Rattaroban, megint alkotott.

A Tiéd az életemben a főszereplő egy édesanya volt, aki nem találta a helyét a Világban, majd egy telefonhívás felhívta a figyelmét arra, hogy mi az igazán fontos az életében: a gyermeke.
Nehéz megfogalmazni, hogy a Tökéletlen szerelemnek ki az igazi főszereplője. Egyszerre éreztem azt, hogy egy édesapa, aki a házasságában már túl van a lángoláson, kezd öregedni, majd az életében felbukkan az első szerelme. Tudjátok az, ami többnyire nagyon heves, és a vége nem happy end. Viszonyt kezd, bele se gondolva abba, hogy az addig békés élete mennyire felborulhat. Ugyanakkor főszereplő a kisfia is, aki siket. Nehéz belegondolnunk, milyen lehet az élet a kisfiú szemszögéből, és milyen lehet a vele élőkének. De főszereplő lehet az édesanya is, aki bármire képes, hogy a gyermekeinek megadja azt a szeretetet és törődést, amire szükségük van. Az egész élete nem szól másról, mint hogy magát a többedik helyre helyezi. Aztán jön a krakk, kiderül a férj félrelépése.
Meg lehet-e bocsátani a megcsalást?
Hogyan ingatja meg ez a bizalmat?
Egyáltalán van-e visszaút?

"Gyerekként még tudunk bocsánatot kérni. Amikor meglökünk valakit, vagy ráöntjük a vízfestéket, vagy miután hisztizünk. Úgy mondjuk ki, mint egy varázsigét, ami mindent helyrehoz. Később már nem ilyen könnyű, a szó önmagában nem elég, hinnünk is kell benne."

Nehéz összefoglalni azt is, hogy miről is szól igazán a Tökéletlen szerelem. A múlt lezárásáról? Hogy kapaszkodunk a múltba, az emlékekbe, és közben nem vesszük észre a lábunk előtt heverő igazi kincset? Hogy sokszor nem becsüljük meg egymást? Vagy egyszerűen csak az volt a célja az írónőnek, hogy belepillanthassunk egy olyan család életébe, ahol fogyatékossággal élő gyermeket nevelnek? ... Nem tudnám konkrétan megmondani, szól erről is- arról is, főszereplő ez is- az is. Egy a lényeg:
Sara Rattaro megint úgy dolgozott fel egy egyszerű témát, hogy az elgondolkodtató és mély lesz. Olyan egyszerűen fogalmaz, hogy pont ettől az egyszerűségtől lesz hirtelen nagyon szép, drámai.
Ajánlom mindenkinek a figyelmébe!
_________________
Eredeti címe: Non volare via (2013.)
Kiadta: Athenaeum Kiadó (2014.)
Oldalszám: 260
Ára: 2990
Forrás: kiadó
Értékelésem:

2015. január 16., péntek

Amiket 2014-ben olvastam

péntek, január 16, 2015 0 Hozzászólás
Szokássá vált, hogy az év elején megmutatom nektek egyben az előző évi olvasmányaimat. Ez nem maradhat el most sem. :o)

Nagyon szeretem a könyveket, igazi könyvfalónak tartom magamat, de a 2014-es évem mégis úgy alakult ennek ellenére, hogy kezdetben nem tudtak lekötni az olvasmányaim -feszt elkalandoztak a gondolataim-, majd később időhiány miatt nem tudtam olvasni. Amikor a molyon láttam az összesítést, hogy mennyi könyvet olvastam 2014-ben, egyszerre voltam döbbent és nagyon csalódott.
Döbbent, mert jóval kevesebbre gondoltam.
Csalódott pedig pont azért, mert nézve az előző éveket, jóval kevesebb jött össze.

Lássuk akkor, hogy miket olvastam, íme:


Ez összesen 38 könyv, és kb. 12.696 oldal. És bár nem lóverseny, de nézve a tavalyi 144 könyvemet az 51.940 oldallal, nem valami fényes eredmény. ;o)

2015. január 4., vasárnap

B.U.É.K.! :o)

vasárnap, január 04, 2015 1 Hozzászólás
Jobb későn, mint soha, így 4 napos csúszással kívánok mindenkinek szerencsében és egészségben gazdag, boldog új évet! :o) Azt nem fogadom meg, hogy idén többet olvasok majd (hogy mennyi is az annyi, egy bejegyzésben "bevallom" majd nektek hamarosan) -mivel az élet kiszámíthatatlan-, de azt ígérem, hogy igyekszem rendszeresen jelentkezni, valamilyen szösszel legalább. ;o)