Részlet az eredeti borítóból

Chambers testvérek #2


Már a megjelenése előtt nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre mert lássuk be, már maga a címe is elég figyelemfelkeltő és akkor ehhez adjuk hozzá még azt a tényt is, hogy történelmi romantikus regény, mely műfajnak megvan az a varázsa, hogy akkoriban a nászéjszakáknak megvolt a varázsuk, titokzatosságuk, elsőségük. Nagyon kedvelem a történelmi romantikus regényeket és lássuk be, a fülszöveg alapján is minden adott ahhoz, hogy aki kedveli ezt a műfajt, pár kellemes órát eltölthessen az olvasásával.
Nem is csalódtam a megérzésemben.

A Nászéjszaka egy nagyon kellemes történelmi romantikus regény. Nem ígér és nem ad többet annál, mint ami: könnyed, kellemes, néhol humoros, romantikus és könnyeden erotikus is. A főszereplők húzzák egymás idegeit, végig szikrázik köztük a levegő, de naná, hogy a beteljesedésig nem kevés időnek kell eltelnie. Vajon miért?

A főszereplő hölgyünk nem más, mint egy amerikai gazdag családból származó lány, Francesca. Vagyona van, de az édesanyjának az az álma, hogy rangja is legyen. Így lényegében mit tehet az áldott jó anyus és apus: igen, hozzáadják a lányukat egy angol herceghez. Akinek címe van, de vagyona nincs.
Szerencsétlen lány mit tehet, mit nem, férjhez megy, bár úgy hiányzik neki ez a házasság, mint hátára a púp. Először is Fran szerelmes, de a szerelmét eltávolították a közeléből. Másodszor távol, Angliába kell költöznie a szüleitől. Új világ, új kultúra, nem csoda, hogy Fran fél. Harmadszor, bár a férje nem hagyja hidegen, de ő akkor is mást szeret.
Aztán megtudja, hogy az apja egy egyességet kötött a férjével: ha Fran teherbe esik, akkor az unoka/unokák Amerikában fognak nevelkedni. Így természetesen mi lehet Fran terve? Minél hamarabb teherbe esni.
Igen ám, de ez nem is olyan egyszerű, mert a férje valamiért egy ujjal se hajlandó hozzá érni.
A kétségbeesett feleség egy kurtizán naplójának segítségéért folyamodik. A várt hatás nem marad el, a kérdés csak annyi, hogy a férje meddig fogja tartani magát és mikor adja be a derekát?

"- A komornája nem ért vissza időben, hogy segítse az öltözködésben?
[...]
- Mary ma korán reggel megérkezett [...] Miért kérdi?
-Mert úgy látom, megfeledkezett az egyik ruhadarabjáról."

Eredeti címe: The Seduction of a Duke (2009.)
Kiadta: General Press (2016.)
Oldalszám: 336
Forrás: kiadó
Értékelésem:
Csak akkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy egy széria második kötetét olvasom, amikor felvittem olvasmányomként a könyvet a moly.hu-ra. Ebből már gondolhatjátok, hogy nem folytatásos történetről van szó. Az első részben az ebben a részben is feltűnő hercegnek a testvérét ismerhetjük meg jobban, de annak a kötetnek az olvasása nélkül is maximálisan élvezni lehet ezt a kötetet is, hisz közük egymáshoz olyan értelemben nincsen.

Nagyon szimpatikus volt Fran karaktere, nagyon szorítottam szerencsétlen lánynak, hogy minél előbb sikerrel járjon és sikerüljön végre ágyba csalogatnia a férjét. Persze nem azért, hogy minél előbb teherbe essen hanem azért, hogy leessen mind a kettőjüknek, hogy összeillenek.
A férj, William már kevésbé hozott "izgalomba" (nem félreérteni), tán nem tartom annyira kidolgozott karakternek. Igazából túl sok minden így befejezve a történetet nem is maradt meg bennem vele kapcsolatban csak annyi, hogy bár többnyire a nők próbálják húzni a történelmi romantikus regényekben a nászéjszakát, hát itt meg egy férfi húzta fura módon.

Izgalmas volt betekinteni egy kurtizán naplójába, de sajnálatomra kevés betekintést kaphattunk. Szerettem volna hosszabban, részletesebben, jobban idézve is olvasni a naplót.

A cselekmény? Tetszett a huza-vona, kíváncsi voltam arra, hogy mikor fog végre eljönni az a pont, amikor William nem bírja tovább és enged a csábításnak. Valamint mindig kíváncsi voltam arra is, hogy Fran milyen trükkökhöz folyamodik majd még, hogy felkeltse a férje érdeklődését.

Milyen is akkor összességében a Nászéjszaka? Kellemes történelmi romantikus regény. Olyan, amilyennek lennie kell. Amíg olvasod addig kikapcsol, jól érzed magadat. Eltöltöttem a társaságában pár kellemes órát, kellemes élményt hagyott maga után, így ajánlani tudom a műfaj kedvelőinek a figyelmükbe.
A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján.
 
Angolul megjelent: 2016. máj.

Girl Against the Universe


Maguire nagyon balszerencsés, pedig mindent próbál megtenni annak érdekében, hogy elkerülje őt a baj, de mindhiába. Az a legjobb, ha ki se mozdul a szobájából, nem ismerkedik meg új emberekkel, nehogy bajt hozzon rájuk. Igen ám, de aztán találkozik Jordyval, egy feltörekvő teniszcsillaggal aki biztos abban, hogy megtöri Maguire szerencsétlen csillagzatát.

Stage Dive #1 


Túl sok jót olvastam erről a könyvről és hagytam magamat befolyásolni -sajnos-. Nem értem mire fel a nagy szerelem a Taktus iránt, mert én azon gondolkodtam az olvasása végén, hogy 2 vagy 3 csillagra értékeljem. Még mindig nem vagyok abban biztos, hogy a 3 csillaggal jó döntést hoztam.

Nagyon röviden össze tudnám foglalni a véleményemet a könyvről: nem tetszett.
De először akkor nézzük azt, hogy egyáltalán miről szól.

Evelyn egy reggel arra ébred, hogy egy baszottnagy gyémántgyűrű van az ujján és fogalma sincs arról, hogy ki az a pasi aki mellette fekszik de az tuti, hogy bejön neki.
Aztán persze magához tér a jóképű idegen, aki nem kicsit csodálkozik, hogy a lány semmire se emlékszik az előző estéből már csak azért is, mert összeházasodtak. 
Evelyn fogja magát és hazatér a szülői házba, de baromira nem érti, hogy mi a nagy felhajtás körülötte, majd rájön, hogy nem akárkihez ment feleségül: egy rockzenekar egyik szexis tagjához.
Elmenekül a válás miatt az ügyvédekkel történő megbeszélésről, végül maga a férje menti meg és "szökteti" el, hogy egy kicsit át tudják gondolni  a történteket. Persze sejthető, hogy ennek az átgondolásnak mi lesz a vége: természetesen a nagy happy end.

"– Nem gondoltam volna, hogy ennyit ittál! Úgy értem… azt persze tudtam, hogy nem vagy színjózan, de… basszus! Most komolyan? Arra sem emlékszel, hogy elmentünk a Venetianbe és gondoláztunk?
– Gondoláztunk?
– A rohadt életbe! Ööö… na és az megvan, hogy meghívtál hamburgerezni? Arra emlékszel?
– Ne haragudj!
– Na, várj csak egy percet! – mondta, és a szeme gyanakvóan szűkült össze. – Ugye most csak szívatsz?"

Eredeti címe: Lick (2013.)
Kiadta: Könyvmolyképző (2015.)
Oldalszám: 384
Forrás: saját
Értékelésem:
Lássuk először a történet pozitívumat:
Tetszett az elképzelés, hogy egy mindennapi csaj kifogja az egyik legszexisebb halat az óceánból. Melyik tini lány nem volt szerelmes egy banda valamelyik tagjába? ;o) Naná, hogy tizenévesen én is voltam, buktam a Backstreet boys (tudom, mára már ciki, de bevallottam az egyik nagy titkomat. ;o) Gondolom a fiatalabb olvasók azt se tudják, hogy kik voltak a srácok, de mindegy.) egyik tagjára és naná, hogy én is ábrándoztam arról, hátha szerelemre lobban irántam. Ami már csak azért is csoda lett volna, mert nyilván sose találkoztunk. :oP
Szimpatikus volt, hogy David nem szállt el túlzottan a népszerűségtől, meg tudott maradni a realitás talaján.
Tetszett Evelyn mindennapisága.

És mi nem tetszett:
Ennek a történetnek valahogy se füle, se farka. Persze, van eleje, meg közepe és vége, de valahogy akkor se kerek.
Túl sok volt az olyan pillanat az olvasása során, amikor mérgemben a szemöldökömet húzogattam, "Nem hiszem el ezt a baromságot már megint!" felhorkantásokkal. És legyen szó abszurd cselekményről, vulgáris kifejezések tömkelegéről és normális emberi érzésekről, melyeknek át kellett volna jönniük a sorokon keresztül, nem csak leírva olvasni tudni.

Összességében a Taktus nagyon nagy jóindulattal egy közepes történet. Egy kis langyos semmiség, ami nálam sokszor verte ki a biztosítékot. Gyengék a karakterek, kiakasztó a cselekmény, az érzelmek totál nem jönnek át és az NA történetek esetében már megszokott lelki mizéria beleszövése meg annyira erőltetett, felesleges, nevetséges megoldás volt, hogy verni tudtam volna a fejemet a falba. Nem értem a moly.hu-n a jelenlegi 84%-ot, megközelítőleg se ér ennyit szerintem.


Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Mi volt a legkülönösebb hely/helyzet, amikor nagyon nem oda illőnek tűnt könyvet ragadni, te mégis olvastál?"
(art3mis)

Túl "jó kislány" lehetek, mert nagyon nem is tudok ilyet felsorolni. Többnyire munkába menet és jövet olvasok a vonaton, ezzel gondolom senkit se hökkentettem meg. :oP Vagy épp ágyban fekve. Na jó, olvastam a munkahelyemen is, ha épp lazább nap volt. Amikor suliba jártam akkor előfordult, hogy kikandikált az asztal alól egy-egy könyv, ha épp annyira izgalmas volt, hogy nem tudtam várni a folytatással a szünetig.
De kimondottan olvasáshoz nem illő hely, helyzet nem jut eszembe. :o)
A pottermore.com-on augusztus 17-én került publikálásra a hír, hogy J.K.Rowling új Harry Potter történeteket hoz majd el az olvasóinak. De senki szeme ne csillanjon most fel, nem Harryék kalandja folytatódik, mások múltjára, életére kapunk egy kis rápillantást a három novellásköteten keresztül e-könyv verzióban. Az anyagok korábban már közzétételre kerültek a honlapon, de 2 kötet is fog tartalmazni eddig kiadatlan történeteket.
Jobban megismerhetjük majd a gyermek Voldemortot, Umbridge professzort, Remus Lupint, Minerva Professzort és nagyobb rápillantást kapunk a varázsiskolára is.
A kötetek szeptember 6-ától lesznek elérhetőek.

Úgy látszik, hogy bár az utolsó HP kötet 2007-ben jelent meg angolul, az azóta eltelt 9 év alatt semmit se csökkent a népszerűsége. Kiegészítő kötetek, illusztrált kiadvány, színezőkönyv, számítógépes játékok, filmek, színdarab (a színdarabból készült könyv július 31-én, Rowling születésnapján jelent meg angolul és 2 nap alatt 2 millió példány fogyott belőle) készült belőle, sőt HP élménypark is létezik és akkor most kapnak a rajongók egy 3 kötetes rövid e-könyv sorozatot is. :o)

A színdarab premierjén Rowling válaszolt az egyik újságíró ama kérdésére is, hogy a színdarabra írt könyv megírása egy új sorozat kezdetét jelenti-e, de az írónő cáfolta ezt:

"Nagyon örülök, hogy ilyen szépen valósult meg a színpadi változat, de Harry történetének vége."
Forrás

Az Arab #1


Olyan sokan dicsérték az írónőt, hogy úgy döntöttem eljött az ideje annak, hogy Az Arab első részének nekikezdjek. Ez tűnt az izgalmasabbnak a maffiás szériájával szemben. A két ország közti ellentétekre (de írhattam volna két külön világot is), vad szexre, szerelemre (?) és mivel mások felhívták rá a figyelmemet, vulgaritásra számítottam a könyv elolvasása előtt. Mindez összejött-e? Igen. És hogyan lett tálalva? Igazán vegyesek az érzéseim.

SPOILER TALÁLHATÓ AZ ALÁBBI BEJEGYZÉSBEN!

De kezdjük akkor ott, hogy miről szólt a történet.
Adva van a női főszereplőnk, Csilla. Természetes szépség, művelt, jelenleg is tanul, az édesapja alkoholista, az édesanyja haldoklik, az öccse drogos. Meg van szerencsétlen "áldva" minden földi jóval. :o(
A férfi főszereplőnk Gamal, egy szaúdi herceg.
Hogyan is találkozik a két világ egymással? Gamal Magyarországra utazik egy üzleti ügy miatt és Csilla lesz a tolmácsa. Természetesen a pasi érdeklődését azonnal felkelti a fiatal nő, de Csilla egyáltalán nem könnyen adja be a derekát. Röviden: nem dob hátast a pasitól, hiába is indítja be a fantáziáját. Így Gamal anélkül tér haza az üzleti út után, hogy megkapta volna a nőt.
A férfi hazatér, megházasodik, majd Csilla felbukkan az otthonában és végre eljön az ideje annak, hogy beteljesedjen, aminek be kell. Közben Gamal felesége hisztizik egy sort, mert megtudja, hogy a férje félrelép, de Csilla pár nap után visszatér Magyarországra és Gamal jó ideig nem hall felőle.
Aztán megszületik Gamal és a felesége kisfia, majd felbukkan újra Csilla is, kéri Gamalt, hogy látogasson el Magyarországra, van egy meglepetése számára. Nem akarok poént lelőni: de egy kislány lesz az majd. Gamal persze oda és vissza van, mert újra Csillával lehet, és bár nem fia született, megszereti a kislányt és próbál nekik mindent megadni. Igen ám, de aztán jön a történet végén a sokk: Csilla meghal.

"Érzem, valami megváltozik, csak nem tudom, hogy mi. Távol kerül tőlem minden. A családom, a hazám, a barátaim és az egész életem. Állok egy idegen helyen egy idegen nővel, mégis őt érzem magamhoz a legközelebb. Ritka szar érzés. És jó!"

Kiadta: Álomgyár (2015.)
Oldalszám: 512
Forrás: saját
Értékelésem:
Nem szoktam ennyire részletesen összefoglalni, hogy miről szól egy történet, most mégis miért tettem meg ezt?
Úgy érzem, hogy bár egy trilógiáról van szó, lazán lehetett volna még több kötetes is a széria. Annyi minden történik csak ebben az 1 részben, hogy szerintem 3 felé is lehetett volna szedni, ha az írónő bővebb lére szerette volna ereszteni. Az elsőt mondjuk ott hagytam volna félbe, hogy Gamalt felhívja Csilla az "ajándék" hírével. A másodikat arra szántam volna, hogy ezek után hogyan élt Csilla, Anna és Gamal, a harmadikat meg tán arra, amiről a trilógia harmadik kötete szól, hogy mi történik Annával az édesanyja halála után. Aztán persze lehetne egy Csillás szemszög is, mert lássuk be, ha az olvasónak tetszik egy történet, szereti olvasni a másik főszereplő nézőpontjából is, ha a szerző tud újdonságot nyújtani és fenn tudja továbbra is tartani az érdeklődését.
Nagyon sok minden történt ebben az egy kötetben, ami egyfelől tán jó, mert minden lezárásra kerül. Ugyanakkor meg úgy érzem, hogy mégis sok. És mindezektől függetlenül néhol mindezek ellenére hiányérzetem maradt. Olvastam volna bővebben pl., hogy milyen volt "hármasban" az életük, kíváncsi lettem volna még több "arabos" részre, Gamal feleségét is szerettem volna jobban megismerni.

Nem tartom annyira kidolgozott karaktereknek a főszereplőket, nem kerültek hozzám igazán közel.
Csilla szimpatikus, mert természetes, nem anyagias, nem egy mű nő, hanem olyan igazi. De egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért nem közölte a terhessége tényét Gamallal. Ráadásul az is annyira fura volt, hogy egyszer csak jön benne az isteni szikra és hipp-hopp, felhívja a pasit, hogy utazzon el hozzá. Miért pont akkor jutott eszébe? Miért nem hamarabb? És ha nem jön az isteni szikra, meddig várt volna a hír bejelentésével? Itt nem kicsit logikátlannak tartottam Csilla viselkedését, de ettől függetlenül hamar át tudtam ezen siklani.
Gamal pedig olyan, mint amilyen egy modern herceg lehet. Néhol nagyképű, neki mindent, azonnal és mindenki boruljon földre előtte, ugyanakkor mégis volt benne valami, ami szimpatikus volt. A felfogása néha kiakasztott, na de két külön világról beszélünk, a mi kultúránk más, mint az övéké, így tán ez volt természetes.
Sokszor azért a falra másztam a rengeteg csúnya, nyers kifejezésektől. Fel voltam rájuk készülve, de ettől függetlenül lehetett volna kevesebb.
Szex? Szerelem? Nos, mind a kettő szerepet kapott a történetben, de nem olyan vadul és féktelenül, mint ahogy számítottam rá. Sőt, igazából egész lájtos volt.

Ami különösen tetszett, hogy szerintem egész klassz bemutatást kapunk az arab világról az írónő tollából. Élveztem ezt a rápillantást az életükre, a kultúrájukra. Érdekes, izgalmas és informatív volt, ezt pedig köszönöm az írónőnek.

Fogom-e folytatni a trilógiát? A második részt nem hiszem, hogy el fogom olvasni, de a harmadiknak, Az Arab lányának szerintem esélyt fogok majd adni.

"Az sem érdekel, ha az egész világ eltűnik, csak az emlékeim maradjanak meg!"


Forrás
Az elmúlt hetekben olyan sokat olvastam, hallottam erről a könyvről, hogy úgy éreztem számomra is kihagyhatatlan. Hazudnék ha azt állítanám, hogy nem szorult össze a szívem amikor kézbe vettem, megláttam a hibátlanságát és tudatosodott bennem, hogy nekem meg kell rongálnom, tönkre kell tennem -képes leszek-e rá-, de egyszerűen be akartam állni a napló rongálói táborába. Feszegetni akartam a határaimat és rongálni.

Nagyon sok blogos bejegyzést, videót néztem meg, mind hazai oldalakon, mind a külföldieken és azt kellett megállapítanom, hogy mindenki másképp értelmezi a napló kinyírását, mindenki másképp valósítja meg önmagát. Mert az biztos, hogy a napló kinyírása közben a tulajdonosa önmagával szembesül.
Vannak, akik szó szerint értelmezik a könyvbéli utasításokat és ténylegesen kinyírják a naplót. Firkálják, rongálják, vagdossák.
Eredeti címe: Wreck This Journal (2007.)
Kiadta: Maxim (2016.)
Oldalszám: 224
Forrás: kiadó
Értékelésem:
Vannak, akik nem szeretnék tönkre tenni, ezért a rongálást másképp értelmezik, kreatívkodnak a feladatok elvégzése közben. Rajzolnak, ragasztanak, de semmiképp se rongálnak.
Biztos voltam abban, hogy én a két tábor közt fogom megtalálni a saját utamat. Egyrészt azért, mert szó szerint rongálni valószínűleg nem tudnám a könyvet. Amikor megláttam az egyik feladatban, hogy "Törd meg a könyv gerincét", egyből nagyot nyeltem. Nem, egyszerűen nem vagyok rá képes és másik megoldást kerestem. Így jön képbe a kreatívkodás. A kézügyességem egyenlő a nullával. Én vagyok az a harmincas, akinek a 7 éves gyereke jobban tud rajzolni, mert én megragadtam a pálcika embereknél, a fánál, napocskánál és a felhőnél.
Aztán nekiálltam az első feladatnak (Dokumentálási idő indul) és azon gondolkodtam, hogyan is értelmezzem a feladatot. Majd pár perc gondolkodás után, mintha fény villant volna a fejemben: ez egy napló. Legyen akkor napló, néhol kreatívan, néhol tényleg kinyírósan. Felírtam annak a napnak a dátumát, amikor nekiálltam a naplónak és rajzolni kezdtem köré. Ott ültem este Gyerkőcöm íróasztalánál és rajzoltam. És tudjátok mi volt a legmegdöbbentőbb: baromira élveztem. Precíznek próbáltam lenni, nem kapkodtam, próbáltam kihozni a legtöbbet a rajzomból és tetszett a végeredmény, elégedett voltam magammal. Én, aki nem tudok rajzolni, igenis számomra szépet alkottam! És ha már napló, akkor elhelyeztem olyan apró kis elemeket is a rajzon, melyek amolyan kreatív napló elemként funkcionálnak. Olyan kis tárgyak, életem "elemei", amik eszembe fogják juttatni, hogy a napló kitöltésekor mi történt velem, hol tartott az életem. (Fogok majd képeket is mutatni, nyugi.)

Forrás

Mi is akkor a Nyírd ki ezt a naplót lényege?
Lesznek, akiknek ténylegesen abban segít, hogy rongálni tudjanak, mert rongálni akarnak.
De lesznek, akik a rongáláson túl látnak majd és alkotni akarnak. Kibontakozni, dolgozni rajta, gondolkodni, rajzolni, festeni.
A feladatokat mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Teljesen jó az is, ha valaki szó szerint veszi a feladatot, hogy "Dörzsöld a lapot egy koszos kocsihoz" és kezében a naplóval elrohan a legközelebbi parkolóba, megkeresi a legkoszosabb kocsit és jól tisztára takarítja a naplójával. De az is teljesen jó, ha valaki gondolkodni kezd a feladaton és a végén teljesen másképp oldja meg. Nem törnek pálcát a napló kedvelői a rongálók, de a kreatívak fölött sem. Sőt, ahogy egyre több oldalt olvasok kezdem úgy érezni, hogy egy hatalmas csoportosulás jön létre, melyben lényegtelen, hogy hol laksz, milyen nemzetiségű vagy, milyen a bőrszíned, a vallásod, egy dolog a tagság lényege: rendelkezz a naplóval és rongálj vagy alkoss! Úgy, ahogy neked tetszik, ahogy téged boldoggá tesz! Mert az biztos, hogyha szaggatni akarod, lehúzni a lépcsőn, kocsit takarítani vele, boldoggá fog tenni, hisz EZT AKAROD. De ha rajzolni akarsz belé, festeni, ragasztani, maszatolni, akkor is boldog leszel, mert EZT AKAROD tenni.
A Nyírd ki ezt a naplót kikapcsol, boldoggá tesz, előhozza belőled a gyermeki énedet és fejleszti a kreatívkodásodat. A napló te magad vagy. A belső vágyaid, önmagad. Vedd meg a könyvet és hagyd kibontakozni! Légy újra gyermek, akár rongálósan, akár alkotósan. :o)

Hamarosan jövök majd egy bejegyzéssel melyben megmutatom majd nektek, hogyan értelmeztem én a feladatokat. :o)