2019. február 19., kedd

Anne C. Voorhoeve: Lilly ​átmegy a falon

kedd, február 19, 2019 0 Hozzászólás
Eredeti cím: Lilly unter den Linden (2004.)
Kiadta: Könyvmolyképző (2017.)
Oldalszám: 264

Forrás: saját
Értékelésem:
Még 2016-ban olvastam az írónőtől a Liverpool ​Street-et, ami nagyon tetszett. Úgy tűnik az írónő szeret a történelem forgatagában magára hagyott gyerekek életéről történetet szőni. 

A Lilly átmegy a falonban 1988-ban vagyunk, még a berlini fal leomlása előtt. 
Egy család évekkel ezelőtt kettészakadt. Lilly édesanyja átszökött az NSZK-ba a szerelme után, hátrahagyva a nővérét az NDK-ban. Nem tartották/tarthatták a kapcsolatot egymással évekig. 
A történetünk kezdetekor viszont Lilly édesapja már meghalt, az édesanyja pedig haldoklik, majd elhuny. Ekkor megjelenik a nő nővére és teljesen összekuszálódik Lillyben minden. A nő a temetés után visszatér az NDK-ba - hisz mást nem tehet -, viszont Lillyt nem viszi magával. A fiatal lány pedig úgy dönt, dacolva a veszéllyel, átszökik az NDK-ba és megkeresi a nagynénjét. 
Sok mindent megért közben a két különböző Berlinről.

Nincsen komolyabb emlékem erről az időszakról - a rendszerváltásról is csak pici emlékek -, elég kicsi voltam 1988-ban még. Bár a könyv egészen jól felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire különbözött a két oldal, de mégsem éreztem teljesen kereknek.
Az az igazság, hogy nem tudott lekötni, nem tudott annyira meghatni. Persze sajnálom, hogy családok szakadtak ketté, hogy az egyik oldal fejlődött, a másik lemaradt. Hogy az egyik oldalon szabadság volt, a másikon viszont állandó félelem a besúgóktól. Ezt Voorhoeve nagyon jól bemutatja, mert elég részletesen kitér az NDK beli életre. Amikor évekig várni kellett egy autóra, amikor a pult alól került elő a ketchup, amikor besúgók lehettek bárhol, amikor bárkit bebörtönözhettek évekre és elvehették a gyermekét ... Ismerős azért, nem? De valahogy számomra még sem kerek. Lehet, hogy a karakterek miatt inkább.

"Mert a fal mindenütt ott volt; látni sem kellett ahhoz, hogy sejtsük, hol fut a határ: Nyugat-Berlin házai ezen a sötét, esős napon fényesen kivilágítva, itt-ott szinte karnyújtásnyira álltak. Átpillantva a túloldalra az volt az ember érzése, mintha ideát csak még nagyobb lenne a csend és a sötétség. Mindkét oldalon ugyanabból a kőből, ugyanabban stílusban épültek a házak, és szó szerint ugyanaz az eső mosta őket. De egy világ választotta el őket egymástól."

Az írónő
Igazán senkit se kedveltem meg. 
Sajnáltam Lillyt amiért árva lett, majd magára maradt teljesen. Megértettem a félelmét, a nem akarását nevelőszülőkhöz kerülni, sajnáltam a vele történtek miatt és megértettem a szökését annak ellenére is, hogy végig aggódtam amiatt, nehogy bajba sodorja a nagynénjét.
Tán leginkább pont a nagynéni fogott meg. De hogy miért? Nem is tudom. Tán azért, amit ki kellett állnia a húga szökése után, ami a lányával történt és ami velük utána.

Számomra ennek a könyvnek az igazi értéke az, hogy nagyon jól bemutatja ezt az időszakot. Csak nem jó karakterek szemén keresztül.

2019. február 15., péntek

Emery Lord: Minden ​velünk kezdődött

péntek, február 15, 2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Start of Me 
and You (2015.)
Kiadta: Menő Könyvek (2019.)
Oldalszám: 408
Forrás: kiadó
Értékelésem:
Ez a könyv hihetetlenül bájos, ugyanakkor szívfacsaró is volt. Izig-vérig tini regény, de nem csak tini gondokkal.

A fülszöveg annyira jól összefoglalja tömören a könyv lényegét, hogy sem elvenni, sem hozzátenni nem akarok.
Paige 16 éves. A legjobb esetben egy ilyen korú lány álmodozik a kedvenc énekeséről, színészéről vagy épp az első szerelmet éli át. Bontogatja a szárnyait, élvezi, hogy fiatal, harcol a szülei ellen. Szóval olyan tini.
Paige viszont ilyen fiatalon elveszítette az első szerelmét, a fiú vízbe fulladt. A lány mélyen gyászol, lényegében csak túléli a napokat a legjobb barátnői segítségével. Közben vannak más problémái is, a nagymamája kórházban van, az elvált szülei pedig újra randizni kezdenek EGYMÁSSAL. Szóval nem egyszerű a helyzete. Ennek ellenére eljön az a pont nála, amikor elhatározza, hogy megpróbál túllépni. Kilépni a nagyvilágba, újra élni és esetleg szerelemre is lobbanni.
Ki is szúrja Ryant magának, de ekkor betoppan a képbe a fiú fura unokatesója, Max, aki összekuszál mindent.



"Nem gondoltam volna, hogy Ryan Chase egyáltalán tudja, ki vagyok, de hát hogyne tudta volna: Paige Hancock, a csaj, akinek vízbe fulladt a barátja."

A történet elég komoly témákat boncolgat, mint ahogy fentebb is írtam:
- a halál és annak feldolgozása
- egy rokon folyamatos szellemi leépülése
- és a fura szitu, amikor az elvált szülők randizni kezdenek (ez eddig nem fura, bár nyilván egy gyereknek nem egyszerű helyzet) EGYMÁSSAL (na, ez már ütős, főleg, ha a gyerek emlékszik arra, hogy a válást megelőzte a tányértörés és retteg ennek a megismétlődésétől).

A történet legnagyobb erőssége Paige és a barátnői kapcsolata. Fantasztikusnak tartom a köztük kialakult barátságot. Vigyáznak a lányra, ugyanakkor próbálják húzni is maguk után. Nem is tudom, hogy Paige hogyan vészelte volna át ezt az időszakot nélkülük.

Igazi gyengeséget sem tudok kiemelni a történettel kapcsolatban, 1-2 olyan dolog volt csak, ami felnőtt szemmel zavart. Tini regény, ennek ellenére érdekes volt felnőtt olvasói szemmel is olvasni. Kíváncsi voltam arra, hogyan fog alakulni Paige élete, kíváncsi voltam a küzdelmeire és az útra, amit bejár. ... Tán a történet vége kicsit uncsi lett. Szép dolog a szerelem, szép dolog levelezgetni, de nekem ez a rész hosszúra sikeredett és annyira nem sikerült megfognia. Valamint tán jobb lett volna, ha nagyobb rápillantást kapunk Paige otthoni életére is. Mert így csak tudta az olvasó, hogy van egy húga, vannak szülei, de annyira nem ismertük meg őket, végig a háttérben maradtak.

Az írónő
Természetesen a szerelmi szál se maradhat ki egy igazi tini regényből és az írónő hozta is ezt. Aranyos volt, bájos, imádtam Max-et. Sőt, ő volt a kedvenc szereplőm. Az elejétől kezdve annyira egyértelmű, hogy ő illik össze Paige-el, ... de hát teljesen más kívülállónak lenni az életben is, mint benne lenni a saját életünkben. 

Tudom a fiatal tizenéves olvasók figyelmébe ajánlani a könyvet, meg persze az idősebbeknek is. Sőt, annak a tizenéves olvasónak pedig különösen, aki esetleg a gyász időszakát éli át az életében.

2019. február 9., szombat

Wendy Lower: Hitler ​fúriái

szombat, február 09, 2019 0 Hozzászólás
Kiadta: Európa (2015.)
Oldalszám: 348
Forrás: kiadó
Értékelésem:
UH, ez a könyv! Nehezen találom a szavakat.
Hajlamosak vagyunk abban a hitben lenni - főleg, mi nők -, hogy a holokauszt rémtetteiben csak férfiak vettek részt. Vagy ha esetleg mégis volt benne részük nőknek, akkor csak 1-2-ről van szó. Hisz egy nő gyenge, gyengéd, könnyen sérül. 
Egy nő nem ver halálra ostorral egy rabot. 
Egy nő nem nézi végig mosolyogva egy tömegsír mellől, ahogy tucatszámra ölik meg a gyermekeket. 
Egy nő nem véreskezű, nem bírja a rémtetteket.
Egy nő törékeny, védelmező, óvó, benne van az ősi ösztön, hogy ANYA. 
A férfiak már igen. Mert ők szeretnek harcolni, szeretik azt mutatni, hogy erősek, rettenthetetlenek, nem félnek semmitől és senkitől. 
De egy nő?

A könyv olvasása közben fel-felötlött bennem egy régi emlék. Évekkel ezelőtt láttam egy interjút, ami Hitler titkárnőjével készült. Az idős, nagyon megtört nénike váltig állította, hogy ő semmit se tudott a holokausztról. Hogy Hitler milyen kedves volt, atyáskodó, viccelődő, stb. Már akkor is nagyon nehezemre esett elhinni, amit a nénike mondott. Ott állt Hitler mellett, gépelte a leveleit, ha kellett felbontotta azokat, iktatta nyilván és nem tudott a holokausztról? Nem hallott semmit az átszűrődő falakon keresztül? Tényleg úgy teltek a napjai, hogy fogalma se volt arról, hogy mi történik kint? Vagy egyszerűen csak azért nyilatkozta ezt, mert óvni akarta az utódjait a támadásoktól. Ő nem tudott semmiről, nem látott, nem hallott semmit. Vagy csak ezt akarta elhinni, hogy könnyítsen a lelkiismeretén.

"A német nők háború utáni általános hallgatása sok mindenben gyökerezik, beleértve a szégyen, a keserűség és a félelem érzését."

Ugyanis a könyv szerint a párt titkárnői nagyon is tudtak mindenről. Hisz ők gépelték a leveleket, a parancsokat, ők kapták meg a postát, bontották fel, iktatták, stb. Nagyon is tudtak a történtekről.
És ne feledkezzünk el azokról a nőkről sem, akik más irodai munkával segítették a Pártot. Vagy épp külföldi küldetésen voltak. Tanárnők átnevelés céljából. Vöröskeresztes nővérek. Orvosok, ápolónők, akik már azelőtt részt vettek a holokauszt gépezetében, hogy az igazán elkezdődött volna. Akik úgymond eutanáziát követtek el szerintük a sérült, fogyatékos embereken, gyermekeken. 

"A nácik első női tömeggyilkosa nem koncentrációs táborbeli őr volt, hanem ápolónő."

És a női katonákról, tábori őrökről se feledkezzünk el. De legfőképpen a tábori feleségekről, akik a frontra kísérték a férjeiket, akik meghazudtolták női mivoltukat. Akik a férjeik mellett álltak a tömegsírok mellett és nézték, ahogy a pallón mentek át a rabok, ahová belőtték őket. 
És ezek mind nők: titkárnők, irodai dolgozók, tanárnők, ápolók, orvosok, katonák, őrök, feleségek. 
Nők százai, ezrei, akik részt vettek a holokausztban.

"Sok német nő kíváncsiságból, veleszületett kegyetlenségtől indíttatva avagy egyéb okokból jelent meg a tetthelyeken. Mint bűntársak, ölésre biztatták párjukat, miközben a maguk sötét hajlamait is kiélték."

Mert fanatikusak voltak, mert elegük volt az otthon ülésből, mert tenni akartak és valamiért ezt tették. ... Nos kérem szépen, ők is benne voltak a tömegmészárlásban.

Wendy Lower könyve ezt mutatja meg. Nyomozott, levéltárakat bújt, felkutatott embereket, emlékeket és végül megszületett a könyv.

Amiért mégis közepesre értékelem az azért van, mert hiányérzetem maradt. 13 nő történetén keresztül mutatja be a többi náci nő sorsát is. Ez nekem kevés! Ha több száz, több ezer női sorsról ír, akkor ennél több nő életének a sorsának a bemutatását vártam volna. 
Ettől függetlenül tudom a könyvet a figyelmetekbe ajánlani. Dokumentumkönyv, tényszerű, száraz, nehéz irodalom, de ha érdekel titeket ez az időszak, akkor szerintem ne hagyjátok ki az olvasását!


2019. február 6., szerda

David Walliams: Gengszter ​nagyi

szerda, február 06, 2019 1 Hozzászólás
Eredeti címe: Gangsta Granny (2011.)
Kiadta: Kolibri (2015.)
Oldalszám: 282
Forrás: kiadó
Értékelésem: 
David Walliams arról híres, hogy humoros, könnyed, gyermek- és ifjúsági könyveket ír. Olyanokat, melyeket a szülő bátran odaadhat a kisiskolás gyermekének. A Gengszter nagyi is ilyen.

Egy aranyos, könnyed, szórakoztató olvasmányt kerestem a Nagynak, így bukkantam rá erre a könyvre. Tetszett benne, hogy a főszereplő fiú nagyjából egykorú az én gyerkőcömmel. Igaz, egyik nagyija sem ősz hajú, műfogsoros és nem főznek állandóan káposztalevest (sőt, tudtommal sose főztem még), na de az azért már elég figyelemfelkeltő elképzelés, hogy egy nagyi nemzetközi hírű ékszertolvaj legyen (persze senkit se buzdítok erre). 😂 És nem csalódtam a történetben! Sőt, a vége felé jó pár könnycseppet el is morzsoltam.

Szóval adva van nekünk a 11 éves Ben. Kismillió gondja van, mint a legtöbb kiskamasznak. Pl az, hogy vízvezeték szerelő szeretne lenni, de ezt a szülei ellenzik. Meg az is, hogy Péntekenként mindig a nagymamájánál kell aludnia, aki ilyenkor feszt szókirakózni szeretne vele és állandóan káposztalevessel tömi. Vagy ha nem azzal, akkor káposztás sütivel, káposztás tésztával, mindegy, csak káposzta legyen benne. Amit Ben utál.
Igen ám, de aztán egy napon kiderül, hogy a nagyi egy nemzetközi hírű ékszertolvaj. És onnantól kezdve Ben mindig boldogan megy a nagyihoz, aki mesél a rettentően izgalmas kalandjairól.
Végül, ahogy az olvasó számít is rá, kitalálják, hogy lopják el a brit koronaékszereket. És neki is látnak a műveletnek.

"A nagyi leült Ben ágyára, és tetőtől talpig végigmérte a fiút. – Hát te miért öltöztél Valentin-napi üdvözlőkártyának? – kérdezte meghökkenve.
– Hosszú történet…
A nagyi alig bírta megállni, hogy ne kezdje el cikizni Ben öltözékét, de mivel búvárruhában és búvárszemüvegben volt, nem érezte volna igazságosnak."

Tényleg nagyon aranyos, bájos történet, jó volt olvasni.
Azt pedig, hogy a nagyi tényleg tolvaj-e vagy csak a kitalálta, nem árulom el. Mindenesetre nagyon elgondolkodtató a könyv üzenete.
Ugyanakkor számomra azért picit szomorkás is volt. Értem én, hogy a nagyik öregek, az öregek pedig nem menők, nincsenek úgy képben, lassúak, stb., de azért lássuk be, hogy minden gyerek nagyon szerencsés, akinek van nagyija. Mert egy nagyi mindig kényeztetni akarja az unokáját. Végre nem kell nevelnie (arra ott vannak a szülők), de mégis kiélvezheti a babusgatást, a szeretgetést, a gondoskodást. Szóval: becsüld meg a nagyikat! 

Bátran tudom a 8-12 (13-14, de idősebb) gyerkőcök (vagy épp a felnőttek) figyelmébe ajánlani ezt a könyvecskét. Bár első látásra vastagnak tűnhet, de nagyon könnyen lehet haladni az olvasásával.

2019. február 3., vasárnap

Ecsédi Orsolya: Banyavész

vasárnap, február 03, 2019 0 Hozzászólás
Kiadta: Könyvmolyképző (2018.)
Oldalszám: 152
Forrás: kiadó
Értékelésem:
Szerintem igen ritka a mai hazai szerzők könyvei közül, az igazán jóra sikeredett gyermek-ifjúsági könyvek. Bár nekem néha kicsit zavaros volt a Banyavész és még mindig nem tudok mindent helyre tenni a fejemben a történettel kapcsolatban, ennek ellenére azt tudom róla mondani, hogy a 8-12 éves korosztálynak szerintem igazán kellemes olvasmány lehet.

Kezdjük ott, hogy a főszereplőink (Zizu, Báti, Anka) ötödikesek. Nem koravének, nem akarnak felnőtteskedni, pont olyanok, mint amilyennek lenniük kell. Még néhol a mesevilágban élnek, néhol pedig a valóságban. Lényegében inognak ide-oda és ez így van jól, szerintem.
Az egyik tanárnőjük egy boszorkány (tényleg vagy csak ők képzelik annak?), aki egy feladattal bízza meg őket, mivel tudja, hogy nem hisznek már a mesékben. Meg kell írniuk a saját meséjüket. Ami nem is olyan egyszerű, ha valaki nem hisz bennük. 
Aztán ahogy elkezdik törni a fejüket, úgy nyílik ki a szemük és veszik észre a varázslatot a mindennapi életükben. A mese pedig természetesen elkészül. ...

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három gyerek. Ez a bizonyos három gyerek baromi dühös lett volna, ha meghallja, hogy pont így kezdődik a történetük. Ők ugyanis utálták a meséket. Szívből és igazán. Nem holmi pillanatnyi szeszély okán, hanem mert rájöttek, hogy a mesék hazudnak."

Aranyosak voltak a főszereplőink, tetszett, hogy nagyon kiemelte az írónő a barátság fontosságát. Hogy kiállunk a másikért, támogatjuk, segítjük egymást. Nagyon szép üzenete ez a könyvnek. 
Felnőttként nem érzem maximálisan kidolgozottnak őket, de egy felnőtt mindig más szemmel olvas, mint egy kisgyerek. Szerintem a 8-12 éves korosztálynak pont azt adja az írónő, amit adnia kell.

Mire céloztam fentebb, amikor azt írtam, hogy nem tudtam mindent a helyére tenni a fejemben a történettel kapcsolatban? Nos, fogalmam sincs, hogy tényleg varázslatok történtek a könyvben vagy pedig csak elképzelték, hogy megtörténnek. Kicsit én is úgy éreztem magamat az olvasás közben, mintha a valóság és a képzelet határán egyensúlyoznék, mintha próbálna kitörni belőlem újra a gyermek. De hisz az egy tündér, nem pedig egy tavirózsa! Nem látod? Nem. Biztos vagy benne? Nézd jobban! Látod már? Hááát, már nem is tudom. Szóval, kicsit így éreztem magamat most.

Biztos ami biztos, könnyed olvasmány, könnyen lehet haladni a Banyavésszel. Olvasmányos, szórakoztató, aranyos. Bátran tudom a 8-12 éves (vagy akár idősebb) korosztály figyelmébe ajánlani!

2019. január 31., csütörtök

Az az igazi könyvmoly, akinek 200 könyve van?

csütörtök, január 31, 2019 2 Hozzászólás
Forrás
Pár napja láttam egy fényképet X oldalon, melynek a lényege az volt, hogy csajszikának van 200 db könyve otthon a polcon és hogy ő igazi könyvmoly akkor. Elég erősen elgondolkodtam, hogy b.sszus, kb 3000 könyvet olvastam eddig és nem vagyok igazi könyvmoly ezek szerint.

9 éves voltam, amikor rákattantam az olvasásra, vagyis 25 éve olvasok. Ha abból indulok ki, hogy 9 év alatt 1000 könyvet olvastam el a blog statisztikája alapján, akkor a 25 év alatt majdnem 3000 könyvet olvastam el! Sőt többet kellett, mert nem épp ez a 9 év volt a legtermékenyebb időszakom ilyet téren. És ebből van kb jelenleg 100-200 közötti, nem tudom, nem szoktam számolgatni őket. Sőt mondok egy nagyon meredeket: nem gyűjtöm a könyveket, nem akarom birtokolni őket és minden szívfájdalom nélkül cserélem vagy adom el őket. Persze vannak olyan példányok, melyekhez emlékek fűznek (pl. egy könyv, amit 13 éves koromban a mamámtól kaptam, stb.), de nem sok ilyen. Kb 10 db. A lényeg, hogy én nem akarok könyveket birtokolni, mégis 3000 elolvasott könyvvel azért szerintem nem lehet azt mondani rólam, hogy nem vagyok könyvmoly. Más szerintem ennyit egész élete során nem olvas el, nem hogy 34 éves koráig. Ha csak még ennyit élek, 68 éves koromra 6000 elolvasott könyv lesz az életemben.
Ne lennék igazi könyvmoly? 😊

2019. január 28., hétfő

Félbehagytam őket 1.

hétfő, január 28, 2019 0 Hozzászólás
Megszavaztátok elsöprő többséggel a blog Facebook oldalán, hogy írjak azokról a könyvekről is, melyeket valamiért félbehagytam. Gondoltam, hogy hármas csomagban fogjátok kapni őket. Így íme, az első ilyen bejegyzésem.

Eredeti címe: Come As You Are
Kiadta: Művelt Nép (2018.)
Oldalszám: 300
Forrás: kölcsön kapott

Lauren Blakely: Nagyot ​fogsz nézni 

Hát nagyon el vagyok keseredve mondhatom, de nem fogom megtudni, hacsak valaki el nem árulja, hogy mi is az a HATALMAS titok, ami a borítón olvasható. Bár bevallom pironkodva, látva a pasit, így betakarva azzal a lepellel az alsó testét, meglódult a fantáziám, hogy HATALMAS dolog-e, ez-e a nagy titok, de mivel eljutottam a történetben az első "ágyjelenetig" (faljelenetig) és a csaj nem alélt el, így rá kellett jönnöm, hogy nem ez a titok. Súgjátok meg: akkor mi?
A történetben egészen a 160. oldalig jutottam. Eddig bírtam, nem tovább.
Miért is kezdtem neki? Nem tudom. Tán a fülszöveg, mely egy mesés éjszakát ígér, a borító a szöveggel ... nem tudom. Kölcsön kaptam, adtam neki egy esélyt. És végülis elég sok esélyt kapott, mert a feléig elolvastam.
Miért is hagytam végül félbe? Ez a sztori annyira bugyuta. Van a csóró csajszika és a gazdag pasi, akik egy álarcosbálon találkoznak és azonnal le is csúszik a csajszi bugyija. Agyát nem dobja el, de azért elégedett az eredménnyel. Később megtudja, hogy a pasival munkakapcsolatban kénytelen állni, ha meg akarja szerezni az álom munkáját. Nos, eddig jutottam az olvasással.
Már megint csajszika csóró, pasika kőgazdag. Miért kell ilyen párosításnak lennie? A legtöbb ilyen sztorit az írónők szerint csóró csajszikák olvassák, akik arról álmodoznak, hogy eljön értük a kőgazdag pali? Na mindegy, elég esélyt kapott, nem győzött meg 160 oldalon keresztül az írónő, így kampec a sztorinak. 
Az SMS-ezések annyira nevetségesek, gyerekesek voltak, a kapcsolat a főszereplők között is hagy némi kívánni valót maga után, de hogy még szó se volt semmilyen titokról eddig, holott a borítón ott virít, felháborító. ....
Aki végig olvasta: hogy tetszett? Mi az a HATALMAS titok?

A most következő 2 könyv nem azért került bele ebbe a bejegyzésbe, mert annyira rosszak, kiakasztóak lettek volna. Hanem azért, mert eljutottam most arra a pontra MINDEN KÖNYVNEK MOSTANTÓL KEZDVE 30 OLDALNYI ESÉLYT ADOK. HA ENNYI IDŐ ALATT NEM SIKERÜL RÁVENNIÜK ARRA, HOGY FOLYTASSAM AZ OLVASÁSUKAT, AKKOR EGYENLŐRE ENNYI VOLT.  Ennek a két könyvnek most nem sikerült.


Eredeti címe: The Secret Daughter (2015.)
Kiadta: IPC (2017.)
Oldalszám: 368
Forrás: könyvtár

Kelly Rimmer: Kinek ​a lánya?

Kíváncsi voltam erre a könyvre, mert a fülszövege szíven szúrt. Egy nő, aki előtt 38 évig eltitkolták a szülei, hogy örökbe fogadták és pont akkor borul a bili, amikor ő is gyermeket vár. Szörnyű lehet a tudat, hogy valamiért eldobta az édesanyja, ugyanakkor mégis milyen jó, hogy nem árvaházban nőtt fel, hanem szülőkre talált, akik szeretetben felnevelték. 
Biztos vagyok abban, hogy Sabina nyomozni kezd majd az édesanyja után és mivel a történetben ide-oda ugrálunk a múlt és a jelen között, fogalmam sincs, hogy mi vette rá az édesanyát az örökbe fogadásra, mert örült ennek a terhességnek. Homály van bennem, hogy vajon mi fog kiderülni, emiatt kicsit hezitáltam, hogy ne folytassam-e inkább, de most valahogy nem megy. Napokig hevert az éjjeliszekrényemen úgy, hogy hozzá se akartam nyúlni. 
Van még egy dolog, ami egy kis izgalmat sejtet, az pedig Sabina apja (mármint a nevelőszülő). A nő férje tett arra célzást, hogy valami nem stimmel a szüleivel, csak a nő szinte elvakultan odáig van értük. Az apuka szerintem olyan, aki látszólag babusgatja Sabinát, de szerintem valami rejtegetni valója van. bevallom az is megfordult  fejemben, hogy nem lehet-e, hogy ő az édesapja valahogy?

Eredeti címe: The son-in-law (2013.)
Kiadta: Kulinária (2014.)
Oldalszám: 384
Forrás: könyvtár

Charity Norman: A ​lányunk férje

Luke ​Livingstone titkos élete nagyon bejött az írónőtől, de valahogy ez a könyve nagyon lassan csúszott. Igazából semmi nem történt ameddig eljutottam a sztoriba és nem jött meg a kedvem ahhoz, hogy folytassam.
Adva van az apuka, akit kiengednek a börtönből, ahová azért került, mert megölte a feleségét. Ugyanakkor itt ne egy eltervezett, hideg vérű gyilkosságra gondoljatok, hanem arra, hogy egy veszekedésük során pofon verte a nőt, aki elesett, beverte a fejét és meghalt. (Ez persze nem menti fel a pasit.) Van egy olyan érzésem, hogy a sztori végére kiderül, hogy a nő vagy félrement vagy valamilyen mentális betegsége volt és ez váltotta ki ezt a reakciót a pasinál.
Na de visszatérve. Pasi leülte a börtönbüntetését, addig a gyerekeiket az anyuka szülei nevelték. A legidősebb egy lány, a fiatalabbak két fiú. Van rá utalás, hogy a lánnyal se stimmel valami.
A pasi szeretne kapcsolatba kerülni a gyerekeivel, a nagyszülőknek ez nem tetszik, a csajnak sem és itt hagytam abban.
Gondolom lesz egy kis huza-vona, aztán persze mégis csak láthatja őket és szép lassan kiderül, hogy mi is történt a múltban.
Lehet, hogy egyszer befejezem ezt a könyvet, mert érdekelni érdekel, csak valahogy most nem kötött le.


2019. január 25., péntek

2018 legjobb és legrosszabb olvasmányai

péntek, január 25, 2019 2 Hozzászólás
Elégedett vagyok a 2018-as teljesítményemmel, ugyanis 60 könyv elolvasása volt a tervem és 

64 könyvet olvastam el, összesen kb. 20.778 oldallal.
És lássuk akkor, hogy mely könyvekről van szó.


2018-ban is nagyon jószívű voltam, ugyanis többnyire 5 és 4 csillagokat osztogattam.

Az év legrosszabb olvasmányai


A legrosszabb értékelésem 2 csillag volt az évben, de pont 3 könyv kapott ennyit.
Sorrend nélkül, de a 3 legrosszabb olvasmányom 2018-ban.

1. Catherine Rider: Csók New Yorkban
Bejegyzésem róla
A decemberi BASC doboz révén került hozzám ez a könyv és elég pozitívan kezdtem neki az olvasásának. Tél, hóesés, lájtos kis romantika, szinte láttam is magamat ahogy bekucorgok a fotelba/ágyba egy csésze forró csokival vagy kakaóval és az olvasásba merülök. … Nos, jó esetben így kellett volna történnie, de ez a történet nem érte nálam azt el, hogy be akarjak vele bárhová is kucorogni.
Kb. másfél hónap alatt sikerült végigrágnom magamat a röpke 260 oldalon, ami számomra nevetséges és ez már bajt jelent.
Hogy milyen is a Csók New Yorkban? Nos, egy lájtos kis tini regény. Annak aranyos, bájos, ha 17 éves lennék és épp szerelmi bánatom lenne (ó, ha akkor foghattam volna a kezemben!), biztos vagyok abban, hogy tetszett volna, adott volna egy lökést ahhoz, hogy befejezzem a sírást és lépjek már tovább.
De így 30 fölött, túlságosan klisés volt az egész és valahogy nem volt a helyén benne semmi. 


2. Ayelet Waldman: A ​budapesti nyakék
Bejegyzésem róla
Annyira, de annyira csalódott vagyok! Itt van egy történet, ami annyira izgalmas lehetne és jó is volt kb az 1/3-ig, de aztán minden annyira el lett fuserálva. Ráadásul olyan, mintha nem is lenne befejezve. Mintha a szálak nem is futnának össze! Hogy lehetett ennyire elcseszni? Pedig olyan jól indult!
A történet 3 szálon és idősíkban fut. Eléggé olyan érzésem van, hogy Waldman olyan történetet szeretett volna írni, amire majd azt mondják az olvasói, hogy mind a 3 szála megállná a helyét egy-egy külön történetben is. Ez végülis igaz, csak nem úgy, ahogy ő ezt összehozta.  








3. T. M. Frazier: King
Bejegyzésem róla
Mindig azt hangoztatom, hogy minden ember más, mindenkinek más könyv nyeri el a tetszését, nem tetszhet minden könyv egyformán mindenkinek, de most tényleg értetlenül nézek magam elé. Van amikor annak ellenére, hogy nem tetszett egy könyv, megértem a pozitív értékeléseket. De van, amikor nem értem. És így van most ez ezzel a könyvvel kapcsolatban is.
Másodjára sikerült elolvasnom, első nekifutásra abbahagytam. Nagyon nem jött be King viselkedése és Doe szerencsétlenkedése sem. DE mégis adtam neki egy esélyt, mert sokan jól értékelték a molyon, akiknek adni szoktam a véleményükre. Úgy voltam vele, hogy lehet olyan lesz, mint az Alapos kétely. Azt is majdnem abbahagytam, aztán a végén meg befaltam. Hátha a King is ilyen, mondogattam magamnak. Lassan indul, de aztán befalom. … Nos, nem faltam be.
Nagyon gyenguska a King. Senkinek se ajánlanám jó szívvel. Még azoknak sem, akik kedvelik az erotikus irodalmat. Van ennél jobb is! 

Az év legjobb olvasmányai

Idén se volt nehéz dolgom kiválasztani a TOP3-at, ugyanis megint pont 3-at kedvenceltem a molyon teljesen véletlenül. 😃 Lássuk akkor.

1. Jo Frost: A ​csecsemőkor nagy kérdései
Bejegyzésem róla
Nagyon szeretem Jo Frost könyveit, mert úgy írja le a véleményeit, tapasztalatait a gyerekneveléssel kapcsolatban, hogy nem akar rád erőltetni, tukmálni semmit, mint ahogy sok más hasonló szerző a témában.
A gyerekneveléssel kapcsolatos könyvekről az a véleményem, hogy igen, olvassák a szülők őket, de ne vegyenek mindent vér komolyan benne. Ne akarják szóról-szóra követni a benne leírtakat, ha problémáik vannak, ráerőszakolva egy statisztikai megoldást a gyerekükre. Fogadjuk el, hogy mint ahogy mi se vagyunk egyformák, úgy a gyerekeink sem. Ami bevált Jolánkának, nem biztos, hogy beválik Gizikének. Hisz mások a gyerekek génjei, más a vérmérsékletük, más a családi háttér, mások vagyunk mi szülők is és másképp működik a család mindenhol.
Olvassuk ezeket a könyveket, gondolkodjunk el rajtuk és ültessük át változtatásokkal a saját életünkbe. És akkor sikerrel fogunk járni. De ami nagyon fontos: kitartás-kitartás-kitartás.
Amit Jo Frostban szeretek, hogy egyszerre gyerek és szülő központú. Add meg a gyermekednek azt az odafigyelést, törődést, szeretetet, amire szüksége van, de tartsd szem előtt azt is, hogy te is emberi lény vagy. Törődj magaddal, hogy törődni tudj a gyermekeddel! Ne azt mondd, hogy meghalnál a gyerekedért, hanem azt, hogy élnél érte!
A csecsemőkor nagy kérdései egy olyan kötet, mely szerintem minden ilyen korú szülő éjjeliszekrényén ott kell lennie, hogy fel tudja néha ütni az adott három hónapnál, át tudja olvasni az ötleteket, tanácsokat. Úgyhogy ne féljetek beszerezni, nem fogjátok megbánni!  

2. Heather Morris: Az ​auschwitzi tetováló
Bejegyzésem róla
Már a megjelenése előtt kíváncsi lettem erre a könyvre és amint beszereztem, azonnal neki is kezdtem az olvasásának. Pontosan 1 nap kellett ahhoz, hogy végezzek vele. Szerdán, a Kicsi délutáni alvásakor kezdtem neki és olvastam kb 2 órán át, majd folytattam este is, amikor mind a két gyerkőc aludt már, Csütörtökön pedig befejeztem a Kicsi délutáni alvásakor. Szó szerit befaltam ezt a könyvet és ha tehettem volna, akkor megszakítás nélkül olvastam volna el.
Legutóbb tán az Evely hét férjénél volt ugyanilyen HŰHA érzésem, csak nyilván más a két könyv.
Nagyon sok olyan történetet olvastam, mely ilyen-olyan formában a holokausztot dolgozta fel vagy visszaemlékezés volt. DE soha nem olvastam még olyat, ami az egyik haláltáborokban játszódik és nem csak a pokol szerepel benne, hanem mint egy kis kinyíló virág a hóban, a szerelem és a remény. Ilyet még nem olvastam.  

3. Sofia Lundberg: Az ​elveszett nevek füzete

Erről a könyvről még nem írtam a blogon, de szerintem bőven elég, ha csak annyit írok most róla, hogy már az 5. oldalon bőgni kezdtem. És lényegében végigsírtam az egész könyvet.  











2019. január 23., szerda

Rachel Abbott: Aludj ​jól

szerda, január 23, 2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Sleep Tight (2014.)
Kiadta: Művelt Nép (2017.)
Oldalszám: 446
Forrás: saját
Értékelésem:
Nagyon izgalmas a könyv fülszövege, eléggé kacifántosnak tűnt és biztos voltam abban, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy egy apa megölte a feleségét és a gyerekeit. Végülis igazam lett, de akkor se vagyok maradéktalanul elégedett.

A történet azzal kezdődik, hogy Olivia értesíti a rendőrséget, eltűnt a férje és a gyermekei. Mindenki tiszta ideg, mert mi van, ha gyerekrablásról van szó. Aztán megjelenik a férj a gyerekekkel és azt állítja, hogy a felesége tudott arról, hogy elviszi őket egy kicsit lazítani. A feleség pedig hallgat. Most akkor mi is van?
Ráadásul kiderül, hogy anno Olivia környezetében már volt egy eltűnés. A legidősebb gyermekének az apja eltűnt, amikor a kislányuk még csecsemő volt és azóta se került elő.
Aztán eltelik a történetben két év és most Olivia tűnik el a gyerekekkel.
Ahogy haladuk előre a történetben, egyre inkább biztosabb abban az olvasó, hogy a férjjel hatalmas gikszer van, ugyanis állandó felügyelet alatt tartotta a nőt. Vajon meggyilkolta vagy emberrablás történt? Mindeközben nagyon úgy tűnik, hogy a pasi eszét veszti a felesége eltűnése miatt. Aki ráadásul biztos eltűnt? Mert egyre inkább olyan érzése lesz az olvasónak, hogy a nő egyszerűen csak lelépett az újra felbukkanó exével. 

Fordulatos volt a történet, mert első körben tényleg gondol valamire az olvasó, hogy mi történt, aztán ezt megcáfolja a folytatás, aztán újra visszatér a gondolat, hogy biztos nem az történt?, majd jön az újabb információ és teljesen elveszíti a fonalat. Inkább csak hagyja, hogy sodorja az ár.

Nem lenne rossz a sztori, ha nem emlékeztetne nagyon egy másik könyvre, aminek a címe egyszerűen nem ugrik be, de nagyon hasonló volt, csak a vége lett egy kicsit más. Ugyanakkor nagy meglepetést az sem okozott.

"Az emberek néha teljesen buta dolgot tesznek, és senki nem érti, hogy miért."

Az Aludj jól számomra egy közepes sztori, DE fordulatos és izgalmas volt. Ami zavart, hogy koppintás szagú volt számomra végig. Na meg valahogy a karaktereket se éreztem kereknek. Tudtam, hogy agyafúrtságról van szó, de így utólag erősebb női karakterre számítottam volna, aki jobban fel van építve, jobban ki van dolgozva. Inkább a cselekmény volt hangsúlyos és szerintem ez hiba volt. Mert izgalmas a könyv, de ehhez kellett volna két jól felépített karakter, akiknek a bőrébe bele tud bújni az olvasó. Lényegében két távolságtartó szereplőt alkotott az írónő, akik beleillettek a könyvbe, de hiányérzetem maradt. Ha bele tudtam volna olvasás közben bújni a bőrükbe, éreztem volna a gondolataikat, ütött volna a sztori. De így csak közepes maradt számomra. 

2019. január 22., kedd

moly TOP10 - december

kedd, január 22, 2019 0 Hozzászólás
Mi az a moly TOP10?: Elhatároztam, elkezdem vezetni hónapról-hónapra, hogy a molyon mely 10 könyv volt a legolvasottabb. Biztos érdekes lesz majd visszanézni a polcokat alkalomadtán, hogy mely könyvek voltak itthon a legnépszerűbbek.
 

Mely könyvektől búcsúztunk decemberben:

A kalózkirály lánya ➤ 3 hónapig volt a TOP10-ben
A kegyetlen herceg ➤ szintén 3 hónapig
Tiéd leszek ➤ 1 hónapig bírta
A döntés ➤ szintén 1 hónapig
Harry Potter és a titkok kamrája ➤ 2 hónapig volt újra
Papír hercegnő ➤ 1 hónapig
Véletlen szeretők ➤ 1 hónapig

Melyek lettek újak

Nagyképű öltönyös
A legkedvesebb szomszéd
Krumplihéjpite Irodalmi Társaság (visszatérő)
Karácsonyi ének (visszatérő)
Túl késő
Dermesztő érintés
Órákon át kívánlak

És amelyek tartották a helyüket

Cifra palota ➤ 2. hónapja
Maradj velem ➤ 3. hónapja
A cél ➤ 2. hónapja

Ezek közül a Karácsonyi éneket és a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot olvastam. A bejegyzések linkjét megtaláljátok a könyvcímekre kattintva.

2019. január 20., vasárnap

Új év, új tervek, de fogadalmak nélkül ... újra

vasárnap, január 20, 2019 0 Hozzászólás

Tavaly már volt egy ilyen bejegyzés és mivel rendszeresen visszatértem elolvasni, így gondoltam most is összehozok egy hasonló szösszenetet.
Nem fogok fogadalmakat tenni, mert úgy se fogom tudni betartani őket (tapasztalat), sőt, még saját magam által kreált kritériumok szerint se hozok össze egy 12-es könyvlistát ... ugyanis ebbe is majdnem belebuktam. Az év vége előtt pár nappal keresgéltem, hogy volt-e az olvasmányaim között olyan könyv, amilyen valamilyen díjat nyert. Már majdnem feladtam, de ekkor jött a Nebula-díj. Életemben nem hallottam róla, de áldassék a neve, így sikerült a saját kihívásomat teljesítenem. 😂
Szóval nem teszek fogadalmakat, nem hozok létre saját magamnak kihívást az új évre, inkább csak azt írom le, hogy milyen terveim vannak (újra).

Tervek 2019-re ... 

könyves, nem könyves, vegyes

💥Új év nem kezdődhet "most lefogyok" sztori nélkül, de az enyém egyszerre muris és szomorú. Történt, hogy 2018-ban +3 kg-mal kezdtem az évet a szülés előtti súlyomhoz képest. Ezt másfél hónap alatt sikerült is leadnom, sőt volt, amikor a szülés előtti súlyom alatt voltam 2 kg-mal. Minden jól is haladt, de aztán jöttek az ünnepek, én pedig elcsábultam. És hát most ugyanott tartok lényegében, mint 2018-ban ilyenkor. +3 kg-mal többet nyomva. Úgyhogy a tervem az, hogy megszabadulok ettől pár hónap alatt, hogy aztán decemberben legyen mit visszahíznom újra. 😂
💥Szeretném valahogy különválasztani a blogot, a Facebookot, az Instát, de ugyanakkor mégis egységesnek maradni. A Twitterrel ez már sikerült, az Instával is úgy ahogy, mert nem csak könyves képeket teszek ott közzé, de a blog-Facebook oldal kapcsolata még nem az igazi. Szeretném, ha a Facebook követőknek az ottani oldalon lennének majd olyan bejegyzések, melyek csak ott olvashatóak majd. Mint mondjuk a Twitter esetében sikerült már megvalósítanom.
💥Továbbra is tartom a 30 oldalnyi esélyt a könyveknél. Ha ennyi idő alatt nem vesz rá arra, hogy tovább olvassam, akkor ennyi volt.
💥Aktív spórolásba kezdek, nem szeretnék idén könyvet vásárolni. Úgy gondolom, hogy az elmúlt évben elég sokat költöttem könyvekre és most szeretném ezt befejezni. Éljen a könyvtár és a kölcsönkönyvek!
💥Szeretnék az Instán is aktívabb lenni az évben és legalább hetente 1 képpel frissülni. Az a baj velem ilyen téren, hogy az ilyen-olyan beállított képek nekem nem mennek. Nem tudom megragadni a pillanatot, nem tudok úgy dekorálni, de szeretnék idén fejlődni majd és ezt az Insta követőimnek meg is mutatni.
💥Idén szeretnék többet foglalkozni magammal. Mióta megszületett a Kicsi, eléggé anya-üzemmódba kapcsoltam és valahogy elveszítettem az "én"-t. Pedig megfogadtam, hogy második gyerkőcnél tanulva a múltból ez nem így lesz, de mégis így lett. Szeretnék idén minden hónapban legalább 1 olyan napot, ami az "én időm". Vagyis amikor elmegyek egyedül vásárolni, nézelődni vagy épp nem kutyafuttában kell lerendeznem a fodrászt, a kozmetikust, hanem tényleg van időm, akár kezelésekre is járni. És sportolni! Szeretnék idén aktívan sportolni és egészségesen élni. Nem azért, hogy fogyjak, hanem valahogy most jutottam el arra a pontra, hogy idén 35 éves leszek már. Basszus, szeretnék sokáig élni, de annyi szart eszek össze-vissza, hogy a fene se tudjak nem-e emiatt halok meg 10 évvel hamarabb.
💥Nagyon erősen gondolkodom azon, hogy tanuljak valamit, de még nem körvonalazódott teljesen bennem, hogy mi is legyen az. De a késztetés megvan.
💥Fontosnak tartom, hogy visszatérjek a napló vezetéséhez és ezt egy Bujo formájában szeretném idén megvalósítani. Szeretném leírni, hogy mikor mi történt velünk, mint ahogy tini koromban is. Igaz, hogy nem olvastam újra azokat a naplókat sem vagy 15 éve, de úgy érzem, hogy eljön majd az idejük, amikor jó lesz kinyitni majd ezeket a füzeteket.

Most így más nem is nagyon jut eszembe. Jöjjön akkor könyves téren a legfontosabb. 2018-ban 64 könyvet olvastam el, az idei tervem így

Remélem sikerül majd.

És majdnem elfelejtettem! 2019-re a legnagyobb célkitűzésem az ELENGEDÉS. Túlságosan sok mindent veszek magamra és cipelem a hátamon. Sok olyan dolgot, ami felesleges és nem is nekem kellene cipelnem. De lelkis vagyok és hülye. 😅 Úgyhogy a célom az, hogy megtisztuljak lelkileg.
Búcsút tudjak venni gondolkodás nélkül olyan emberektől, akiknek nem vagyok fontos.
Búcsút tudjak venni olyan dolgoktól, melyek nem segítik az előrejutásomat.
Idén 35 éves leszek és furán érzem magamat ettől. Pont félúton vagyok a 30 és a 40 között és nem épp kellemes abba a 40-be belegondolnom jelenleg. Leginkább az öregedésbe és az elmúlásba. Úgy érzem, hogy az elmúlt évek során nagyon sok felesleges dolog stresszelt, kötötte le az energiáimat és ennek szeretnék véget vetni.
Már tavaly apró lépésekkel elkezdtem ezt a folyamatot. Először pont könyves téren, hisz bevezettem a 30 oldalas szabályt. Ha egy könyv az első 30 oldala során nem vesz rá arra, hogy tovább olvassam, akkor ennyi volt. Megtanultam gondolkodás, lelkifurdalás nélkül búcsút venni a könyvektől. Aztán folytatódott ez a folyamat a Szilveszterrel. És idén pedig szeretném, ha jövő ilyenkor ilyen bejegyzést írok majd, azt tudjam írni, hogy sikerült megtanulnom ELENGEDNI.

Forrás

2019. január 17., csütörtök

Sarah Andersen: Felnőni ​kiábrándító

csütörtök, január 17, 2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Adulthood Is a Myth (2016.)
Kiadta: Fumax (2016.)
Oldalszám: 112
Sorozat: Sarah's Scribbles-gyűjtemény 1.
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:

Nagyon el voltam kalibrálva, de teljesen abban a hitben voltam, hogy ez a könyv gyerekeknek szóló képregény. Egyszerűen megrekedtem a borítónál (ami szerintem egy kislányt ábrázol, de mindegy) és el se olvastam a fülszöveget.

Szóval EZ A KÖNYV NEM GYEREKEKNEK SZÓLÓ KÉPREGÉNY! 
Igen, felnőtteknek szól, kifigurázva a felnőtt-lét nehézségeit. Aranyosan, kellemes humorral, őszintén és lássuk be jól, mert tényleg ilyen. 
Amikor nem akarunk kikelni az ágyból, amikor hárpiák leszünk ha menstruálunk, amikor csak hízunk és hízunk Karácsonykor, amikor pechesek vagyunk, amikor végre kézen fogva sétálunk valakivel és közben azon agyalunk izzad-e a kezünk (velem ez megtörtént, igaz 14 évesen) és remekül megmutatja a párkapcsolatok változásait is. Tudjátok, amikor megismerkedünk valakivel akkor tipi-topik vagyunk, aztán eltelik X idő és szőrös lábbal bújunk hozzá. 😂 (Tudom, már aki.)

Aranyos képregénykönyvecske. Egyszerű, humoros és olyan igaz.
Olvassátok el!
Forrás


2019. január 15., kedd

A postás mindig kétszer csenget (56.)

kedd, január 15, 2019 0 Hozzászólás
Mi is az A postás mindig kétszer csenget?: Ez az esemény külföldi blogok mintája alapján indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb.

A hónapban nem voltam sem könyvtárban, sem recenziót nem kaptam.

Saját szerzemény Az elveszett nevek füzete és az Alice hálózata. Mind a két könyvet olvastam már és szerettem őket, főleg Az elveszett nevek füzetét. Imádtam! Rengeteget bőgtem rajta. Az Alice hálózatában pedig kellemesen csalódtam, számomra a borító egy kicsit becsapós volt. Úgy tűnt, mintha egy tingli-tangli, könnyed sztori lapulna a lapokon majd, közben meg a fenéket!

Karácsonyra kaptam a két Rupáner-konyha kötetet, melyeknek nagyon örültem, ugyanis nagyon szerettem volna, ha mind a 3 könyve megvan Margónak. Úgyhogy most szépen ott sorakoznak egymás mellett a konyhapultomon. 😍

2019. január 13., vasárnap

Majgull Axelsson: Nem vagyok Miriam

vasárnap, január 13, 2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Jag heter inte Miriam
Kiadta: Athenaeum (2018.)
Oldalszám: 424
Forrás: saját
Értékelésem:
Nagyon figyelemfelkeltő a könyv fülszövege. Egy titok, koncentrációs tábor, Mengele, egy cigány lány, aki zsidónak adja ki magát .... Érdekelt és nem csalódtam. Annak ellenére sem, hogy miután befejeztem a könyvet, több hibára is felhívták a figyelmemet. De haladjunk sorjában.

Nagyon szeretem (jaj de furán fejeztem ki magamat, inkább azt mondanám, hogy érdekel, sokkol, tudni akarom és érteni, hogy mindez hogy történhetett meg, de mégis szeretem, mert falom ezeket a könyveket. Remélem értitek.) azokat a könyveket, melyek a II. vgh. ezen borzalmairól szólnak. Nagyon sokat olvastam is ezzel kapcsolatban, de olyan könyvet még nem, ami ennyire a cigányok (egyáltalán leírhatom ezt, nem romákat kellene inkább írnom?) helyzetére hívta volna fel a figyelmet és a velük történtekre. Szomorúnak tartom, hogy minden néptől elnézést kértek az elkövetett bűnökért, de tőlük nem. Mert ők bűnözők voltak és a kiírtásukért nem kellett elnézést kérniük. Bűnöző az a rengeteg gyermek, a sok ártatlan?

Na de a történet.
Kezdetben a jelenben vagyunk, amikor is Miriam épp a 85. születésnapját ünnepli. Vele van a nevelt fia (aki az apja nyomdokaiba lépett, csak hogy kisajtoljon a férfiből bármilyen érzést is az irányába), annak a felesége (a nő, aki mindig távolságtartó volt Miriammal és érezni lehet, hogy közel sem tökéletes a kapcsolata a férjével), a lányuk (a mai modern, egyedül gyereket nevelő, mellette robotoló anya) és a kisfia. Az ajándéka átadásakor elszólja magát, hogy ő nem Miriam. Majd egy séta alkalmával az unokájának elkezd több, mint 60 év után mesélni. 
Arról, hogy eredetileg cigány származású, de mielőtt megérkezett volna a koncentrációs táborba, elvette egy zsidó nő ruháit, mert az övé elszakadt. És onnantól kezdve a zsidó nő nevét használta végig. Hogy a menekülése után csak így maradhatott Svédországban, mert ott cigány nem maradhatott. Mesélt neki a koncentrációs táborban átélt élményeiről, majd a férjével való megismerkedéséről, lassú szerelembe esésükről. Arról, hogy a férje mindig távolságot tartott a fiától, akivel a terhessége során a felesége terhességi toxaemiát kapott és belehalt. Mesélt arról, hogy a szegény cigánylányból hogyan lett Miriam, az elismert fogorvos makulátlanul viselkedő, zsidó felesége. És a mesélése közben hol a múltban vagyunk, hol a jelenben.

A jelenben lényegében egy séta alatt játszódik le majdnem mindent. Reggel megtörténik az elszólás, pár órával később elmennek sétálni és közben Miriam mesél. Néha meg-megállnak, leülnek egy padra, ilyenkor visszacsöppenünk a jelenbe, hogy láthassuk milyen hatással van az unokájára a meséje és szembesülhessünk azzal, hogy elrepültek az évek Miriam felett.

Nagyon megkedveltem Miriamot a sorokon keresztül és örülök annak, hogy az ő története egy olyan népre hívta fel a figyelmet, akikre más könyvek nem nagyon szoktak vagy csak említésképpen
Természetesen sokkoló volt olvasni ahogy Mengele kísérletezett a kisöccsével, sokkoló volt megtudni, hogy a cigánytáborral hogyan végeztek egy éjszaka alatt, sokkoló volt újra szembesülni azzal, hogy az élet mennyire keveset ért és sokkoló volt megérteni, hogy értem Miriam tettét. A hazugságot, a félelmet a kitaszítottságtól. Szörnyű belegondolni, hogy milyen lehetett neki évtizedekig hazugságban, félelemben élni. Hogy már ő maga volt Miriam, egybeforrt vele, de még sem. És ezt nem tudta elmondani még a férjének sem, mert megvetette volna a származás miatt.


A könyv nagyon felhívja a figyelmet a származásokkal kapcsolatos előítéletekre. Legyen az akár cigány vagy más népcsoportba tartozó egyén. A megbélyegzést, a te is biztos olyan vagy szlogeneket. Hisz ha mindenki egyforma lenne, akkor a leírtak alapján Miriamnak is olyannak kellett volna lennie. ... De nem lett.

"Soha senki nem akart egy cigánynak segíteni, hacsak nem más cigányok."

Miután befejeztem a könyvet, átolvastam a molyon a többi értékelést és ezekből derült ki, hogy sok fordítási hiba van a könyvben. Nem mondanám ezeket fontosnak és aki nem olvasta az eredetit, nyilván tudni se fog róluk. Számomra persze ez nem egy pozitív dolog, de nem rontott az értékelésemen. Tudom a könyvet a figyelmetekbe ajánlani!

Egy saját házi könyvtár

vasárnap, január 13, 2019 2 Hozzászólás
Forrás
Egy időben nagyon rákattantam, hogy legyen egy saját házi könyvtáram. A házunkban erre lehetőségem is adódott, már akkor elterveztem, amikor még ajánlatot se tettünk a megvásárlására. Aztán a költözés után a tulaj vagy 3 nagy IKEAS költöztető doboznyi régi könyvet hagyott is és nagyon elgondolkodtam. 
Először is azért, meg kb 200-300 könyvről volt szó és nem vitte magával. Minek költött rá egy valag pénzt, ha költözéskor nem akarta magával vinni?

Átnéztem a doboz tartalmát, a legrégebbi példány az 50-es évekből való volt, de leginkább a 70-es, 80-as évekből való szépirodalom volt benne. Nem olyan szörnyű állapotban, de azért az idő látszódott rajta. Olyan kötetek voltak, melyeket nálunk a könyvtárban árusítanak ki és 100 Ft/db áron a kutyának se kell, szerintem eltüzelik majd vagy papírgyűjtéskor felhasználják, a fene se tudja. A ház volt tulaja felvilágosított, hogy elvitte a könyveket a helyi könyvtárba, iskolába, óvodába és senkinek se kellett, mert hát nem a régi szépirodalmat olvassák manapság az emberek. Szóval ott álltam egy Petőfi összes felett és megvilágosodtam. Mi a fenének költsek egy vagyont 300-500 db könyvre, amikor ha meghalok a fenének se fog kelleni, eltüzelik vagy papírgyűjtéskor hasznosítják? Csak azért, hogy legyen egy házi könyvtáram? És akkor mi van? Lesz egy szoba, rengeteg könyvvel, amiket elolvasok, aztán évtizedekig a gerincüket fogom csak látni és porolgathatom? Mi értelme van kiadni akkor rá vagyonokat, ha költhetem olyanra, amit hosszabb távon élvezek, mint 1 vagy max 3 olvasás? Nincs értelme!

Így elhatároztam, hogy lesz házi könyvtáram, de csak olyan könyvekkel, melyekhez emlékek fűznek. Vagyis itt nem a könyv az érték, hanem az adott emlék. Egy könyv, melyet a nagymamámtól kaptam annó, aki már 20 éve halott. Egy könyv, amit a Nagy először olvasott el. Egy könyv, melynél szebbet még nem olvastam. ... Nem lesz így 500 db könyvem, kb 100-ra terveztem a polcot. És lehet, ha meghalok, a gyerekek így se fognak tudni vele mit kezdeni. De az a tervem, hogy mindegyikbe írok. Az emléket, amiért az a könyv megérdemelte, hogy felkerüljön a polcra. Így mielőtt megválnának tőle, belelapoznak, elolvassák az emléket és lehet, hogy nem a tűzben végzi a kötet ...