A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján. 

Angolul megjelent: 2017. jún.

Miről szól?

Evelyn híres színésznő, akinek elbűvölő ugyanakkor botrányos élete van. Elhatározza, hogy elmondja az igazat az életéről és ki is választja a számára legmegfelelőbb újságírót,  Moniquet.
A nő nem érti, hogy miért épp őt választotta, de elfogadja a munkát. Evelyn pedig elkezd mesélni. ...

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Jobban szereted ha a főszereplő nő, vagy ha férfi?"
(Dencsi Anna)

Érthető módon érzelmileg közelebb tud hozzám férkőzni egy női főszereplő, de az se zavar, ha férfi az illető. Bár lehet, hogy ebben az esetben a szerzőnek jobban oda kell figyelnie a karakter felépítésére és az érzelmei pontos megfogalmazására, hogy közel tudjon kerülni hozzám.
Kiadta: Manó Könyvek
Ajánlott korosztály: 3-6 év
Oldalszám: 72

Miről szólt?

Mia még soha nem volt ennyire magányos. Annyira jó lenne, ha lenne egy barátja!
De nicsak! Mintha az egyik költözős doboz megmozdult volna! Óvatosan kiveszi a dobozból a gumicukros üvegedényt. Az edényben valami szőrös és puha dolog lapul.
– Karlo vagyok. Karlo, a macskamedve – mutatkozik be a vicces, gyűrűs farkú kis állat. Mia rögtön tudja, hogy megtalálta az új barátját. Karlo azonban nem lelkesedik annyira a kislányért, aki csak úgy beköltözött a házába, anélkül, hogy előbb engedélyt kért volna tőle.

Hogy tetszett?

Mia új helyre költözik a szüleivel és sehol se találja a sok dobozban a kedvenc állatkáját. Aztán az egyik dobozban rábukkan egy macskamedvére, akivel azonnal összebarátkoznak.

Aranyos kis mese. Egyszerű, könnyed, nem túl velős. Tipikusan könnyed esti olvasmány az ovis korosztály részére.

Eredeti címe: The Paper Magician (2014.)
Kiadta: GABO (2017.)
Oldalszám: 232
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 2
Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mikor untam utoljára ennyire egy könyv olvasását. Szívem szerint félbehagytam volna vagy gyorsolvasással olvastam volna végig, ehelyett majdnem két hetet ültem a kétszáz oldal felett, holott kb. a fele idő alatt végeznem kellett volna. Vontatott és nagyon unalmas volt a könyv. Látom a történetben a lehetőséget, csak pusztán a megvalósítása valahogy nem jött össze. De mégis akkor miért nem hagytam félbe? Mert "imádok szenvedni". :(

Miről szól?

"Ceony Twill összetört álmokkal érkezik meg Emery Thane mágus házába. A varázslóképző iskolában évfolyamelsőként végzett lány fémmágusnak készült, most mégis papírmágiára kárhoztatják – de hát mi haszna a papírnak egyáltalán?
Azonban a varázslatok, amelyeket Ceony a csodabogár Thane keze alatt megtanul, rácáfolnak előítéleteire. Ahogy kibomlik előtte a papírmágia csodálatos világa, megismeri tanára sötét múltját és egy olyan tiltott és veszedelmes mágiafajtát, amellyel szemben szinte semmi reménye nem lehet felvenni a versenyt. Mégis muszáj megtennie, mert hamarosan szó szerint Thane szíve lesz a tét.
A papírmágus különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kaland, amelyet a Disney tervez megfilmesíteni."

Hogy tetszett?

Időben és helyileg amolyan alternatív múltban vagyunk, méghozzá az 1900-as évek elejei Angliában. Kicsit Harry Potteres is lehetne a történet, ugyanis ebben a könyvben is létezik a varázslat, a mágia. 
Ceony Twill iskola elsőként végzett az iskolájában, most pedig elkezdi gyakornoki éveit egy háznál. Nem ez a tizenkilenc éves lány álmai állása, na de ezt hozta neki a sors, ebből kell kihoznia a legtöbbet.

"Ceony persze hallott már az animálásról, és a saját szemével látta Jontót, de végignézni, ahogy a varázslat megszületik, az… nos, varázslatos volt."

Amúgy Ceony szimpatikus karakter, bár még lehetett volna mit dolgozni rajta. Szerethető, néhol nőies, de néhol nagyon gyermeki még, na de ez a korosztály tipikusan ilyen még, sokan nem találják ebben a korban még a helyüket a nagyvilágban.
Thane – a férfi főszereplőnk - már amolyan semleges szereplő volt számomra és néhol úgy éreztem, hogy nagyon sok is. Viszont némi jellemfejlődés vele kapcsolatban megfigyelhető, ahogy haladunk előre a történet olvasásában.
A kor, a helyszín is úgy ahogy tetszett, bár nekem eléggé fura, hogy száz évvel korábban vagyunk, de mégis minden olyan, mintha a jelen lenne. Nekem valahogy ez a két dolog ütötte egymást. Vagy legyünk a múltban vagy a jövőben akkor is, ha egy alternatív múltról van szó. Ne vegyítsük a két idősíkot.
Tetszett és hatalmas lehetőségeket rejtett magában a papír mágia. Elképzelni, ahogy egy origami kutya csóválja a farkát a valóságban, hogy „élnek” az origamik, egyszerre rémisztő, varázslatos, hátborzongató, beszippantó. Rettentően lehetett volna élvezni ezt a világot egy jobban összehozott, jobban kidolgozott történeten keresztül.
A szerelmi szál pedig? Természetesen egy igazán jó történetből valamilyen szinten és mértékben nem hiányozhat a romantika sem, így A papírmágusból se maradhatott ki, de ez is csak számomra egy kicsit megemészthetetlen formában jött össze. Ugyanis Ceony nem másba lesz szerelmes, mint Thanebe. Ezzel még úgy ahogy nem is lenne probléma, bár a „beosztott” viszony maximum számomra egy erotikus regényben nyerheti el a tetszésemet, de itt a fő problémám az volt, hogy míg a lány tizenkilenc éves, addig a másik fél harmincegy. Nem nagy korkülönbség, de akkor is nekem ez nem tetszett.

Mi a történet fő erőssége? A papír mágia. Tényleg annyi lehetőség rejtőzik benne, annyira érdekes, varázslatos lehetne.
És mi a gyengesége? A gyenge karakterek, az unalom. Lendületesebb, fordulatosabb, kidolgozottabb történet kellett volna.
Forrás
Szeretnék minden hónapban egy személyesebb bejegyzéssel jelentkezni a blogon, ami nem rovat, nem könyves, hanem más, egy kicsit több belőlem. Sokat gondolkodtam azon, hogy miről is szóljon az e havi bejegyzés. Többször írtam már az első olvasásom élményéről, már arról is, hogy a Nagy hogyan ismerkedett az olvasással, miről írjak nektek ebben a hónapban? Aztán úgy döntöttem, hogy most magáról az írásról írok nektek. :)

Szerintem a legtöbb esetben ha egy kisgyerek szeret olvasni, sokszor elkacérkodik a gondolattal, hogyha nagy lesz, akkor ő maga is híres, elismert író lesz majd. Elkezd kezdetben rövid kis történeteket, novellákat írni, majd folytatja kisregényekkel és az álmai egyre nagyobbra nőnek.
Szinte már látja is maga előtt, ahogy felnőttként ül egy írógép előtt (nem, nem a számítógép, laptop előtt! Írógép előtt, mert az az igazi.), körülötte a földön szétdobált papírgolyók és csak gépel. Majd a végén megszületik a MŰ és az egész világ rajongással olvassa a munkáját.

Én se különböztem kicsiként az ilyen kisgyerekektől. Harmadikban kezdtünk el fogalmazást írni. Konkrétan emlékszem egy esetre, amikor mindannyian kaptunk egy kis fénymásolt képecskét és az volt az órai feladat lényege, hogy erről a képről kellett fogalmazást írni. A képen egy halacska volt, aki épp horogra akadt. Magát a fogalmazásomat már nem tudom feleleveníteni, hogy miről szólt, de arra emlékszem, hogy az osztályfőnök nagyon megdicsért a képzelőerőmért és a fogalmazásomért, bennem ez pedig valamit megváltoztatott.
Otthon egyre több kis történetet találtam ki, majd vetettem papírra. Kezdetben ezeket gyűjtögettem, majd ahogy teltek a hónapok visszaolvasva őket túl gyerekesnek találtam és a kukában landoltak. Sajnos. Pedig mennyire izgalmas lett volna felnőtt fejjel elolvasni ezeket a kis történeteket!
Aztán a rövid kis történeteket felváltották az igazi "regények". Teljes kis füzeteket írtam tele kitalált sztorikkal, majd landoltak ugyanúgy a kukában.
Ez az "írói lelkesedésem" egészen 14-15 éves koromig megmaradt. Fogalmam sincs mennyi történetet találtam ki 9-10 éves koromtól, de nagyon sokat vetettem papírra. Tényleg kár, hogy egy sem maradt meg.
Aztán elkezdődött a gimi és valahogy minden megváltozott bennem.

Míg általános iskolában egy nagyon jó, csendes, lelkesítő magyar tanárom volt, akitől megkaptam mindazt a pozitív visszajelzést amire szükségem volt; addig a gimnáziumban egy olyan tanárt kaptam ki, aki pont a másik véglet volt. Lelombozott, megkérdőjeleztette magamban a "tehetségemet", mert szerinte a legtöbb diák hülye volt, csak ő volt az okos és azok, akik a kis körébe tartoztak. (Így 33 évesen már látom, hogy dehogy is volt okos! Azzal a tudással, élettapasztalattal rendelkezett, mint minden harmincas már. Pusztán csak fiatal tizenéves fejjel ez a tudás és élettapasztalat egyet jelent a műveltséggel, holott igazából általános dolog.) Na de ott tartottam, hogy gimis lettem, megkérdőjeleződött bennem az álmom és arra a végeredményre jutottam, hogy nőjek fel és ne álmodozzak arról, hogy író leszek, mert ezt nem nekem találták ki. És ahogy ez letisztázódott bennem, mintha egy csapot zártak volna el bennem, egyszerűen nem jöttek a történetek és nem tudtam többet írni.
Persze az élet is változott, hisz elkezdődött az igazi kamaszkor, jöttek a fiúk, a szerelem, változni kezdett bennem és körülöttem minden.

Eljött a naplók kora, amikor titokban, a kis füzetekben fejtettem ki gondolataimat, érzéseimet, titkaimat. Ezek a naplók a mai napig megvannak, aminek nagyon örülök annak ellenére, hogy akárhányszor olvasom őket újra, a fejemet a falba szeretném verni. :) A naplók kora egészen 20-21 éves koromig tartott, aztán ez is megszakadt.

És jött az újabb korszak: a blogolás.
A blogolás, ami megint egy más fajta élmény és tapasztalat. Hisz ír a blogger, de visszajelzést is kap arról, hogy másoknak mi a véleményük az írásáról.
Kezdetben ego blogot vezettem, aztán kismama, majd babablogot. Majdnem 8 éve pedig kezdetét vette a leghosszabb blogos korszak az életemben: a könyves blog, a Könyvesem korszaka.
Itt is voltak magasba szárnyalások és mélyrepülések. Volt idő, amikor nagyon rá voltam évekig kattanva a blogra és nagyon fontos volt számomra, hogy rendszeresen frissüljek és mennyien olvasnak, mennyi kiadóval van kapcsolatom. Erről szólt lényegében az első 4 év. Aztán jött az újabb változás.
Mint ahogy tapasztalhattátok, 2014-ben lényegében eltűntem 1 évre teljesen, 2015-ben próbálkoztam már a visszatéréssel, de elég vegyes sikerrel. Tán 2016-tól lehet azt mondani, hogy próbálkoztam serényebben azzal, hogy visszavegyem a gyeplőt és most kezdek újra kibontakozni. :) Amiben azért nagy szerepe van annak, hogy újra itthon babázok és több időm van így az oldallal is foglalkozni.

És, hogy meddig fog tartani a blogos korszak és ha véget ért, mi lesz a következő? Nem tudom, de addig is próbálom kiélvezni az olvasás+írás+visszajelzések kombinációját. ;)
Kiadja: Libri
Várható megjelenése: 2017.09.20.

Miről szól?

Kedvenc boltkórosunk és férje a kapcsolatukat is próbára tevő amerikai kiruccanás után haza készülődnek. Azonban Becky apjának és legjobb barátnője férjének, Tarkienak is nyoma vész az Államokban. A két férfi valószínűleg egy áruló üzlettárs felkutatására indultak; a kalandban pénz és barátság is kockán forog. Becky egy egész kis kompániával szegődik a nyomukba, és a keresésben segítségükre van apja régi térképe meg egy minden karácsonykor újramesélt történet. Útközben, a kényszerű összezártságban aztán rá kell jönnie, sokkal több rejtélyt kell megoldania, mint amire eredetileg számított. A szövevényes nyomozás közben legjobb barátnője bizalmát is vissza kell szereznie, és segítenie kell annak megroggyant házasságát rendbe szedni. A nagy vegasi átverés után egy kérdés marad: ki adja vissza a boltkóros vásárlókedvét

A New York Times bestsellerszerzője, Sophie Kinsella hősnője, a boltkóros Becky Brandon (született Bloomwood) amerikai kiruccanását ezúttal fergetegesen kacagtató úti kalandokkal folytatja a Vadnyugaton és Las Vegasban.

Miért?

Mert boltkóros sorozat. :)




Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Mit gondolsz az e-book-ról?"
(Dencsi Anna)

Nincs különösebb véleményem, nem vagyok 100%-osan a papír formátum híve. Persze a könyveknek fizikai valójukban megvan a maguk varázsuk, szépségük, de vannak olyan szituációk amikor kimondottan jól tud jönni egy e-book. Gondoljunk csak egy nyaralásra, amikor nem kell 3-4 könyvet bepakolni a bőröndbe és cipelni, hanem elég csak az e-bookra feltölteni.

Forrás