2019. október 16., szerda

Aimee Molloy: A ​mintaanya

10/16/2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Perfect Mother (2018.)
Kiadta: GABO (2018.)
Oldalszám: 364
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Hű, nagyon rég voltam kíváncsi ennyire egy könyvre, mint erre. Nagyon izgalmasnak találtam a fülszöveg alapján, ráadásul úgy éreztem, hogy nagyon könnyen bele fogom tudni élni magamat a sztoriba, lévén, hogy én is tagja voltam ilyen FB-s kismama csoportnak és kisgyerekem van. Féltem attól is, hogy lelkileg majd kicsit odavág, hisz azért elég parát tud okozni egy kisgyerekes anyának egy olyan történet, melyben elrabolnak egy kisbabát.

Na de a sztori. 
Májusi Anyák, magyar verzióban amolyan FB-s kismama csoport. Mi is ez a csoport? Olyan anyukák csoportja, akiknek a gyerkőce ugyanabban a hónapban született. Megbeszélik minden gondjukat-bajukat, jó vagy ép káros tanáccsal ellátják a másikat és persze frusztrálják egymást, hogy ki a királyabb anya. Ugyanilyenek a hazai csoportok is, nekem elhihetitek. 😂
Van a csoportban ilyen anyuka, olyan anyuka, de Winnie kicsit más. Félszeg, szótlan, titokzatos és egyedül neveli a kisfiát, Midast, akit a történetben el fognak rabolni. Ez pedig elindít egy lavinát, kiderül, hogy a csoport tagjai milyen titkokat dédelgetnek, mi Winnie titka és persze a történet végén kiderül, hogy ki és miért rabolta el Midast. Na, ez egy hatalmas pofon volt! Meg se fordult a fejemben ez a fordulat!

"A Májusi Anyák. A mamicsoportom. Sohasem tetszett ez az elmevezés. Mami. Olyan terhelt, olyan ideologikus. Mi nem voltunk mamik.
Anyák voltunk. Emberek. Nők, akiknek történetesen hasonló időpontra esett az ovulációjuk, és aztán ugyanabban a hónapban szültek."

Bevallom, meg vagyok lepődve, hogy a molyon jelenleg csak 71%-osra van értékelve a könyv, én ugyanis faltam minden sorát. Imádtam olvasni és mindig nagyon vártam, hogy leülhessek folytatni. 
Nagyon érdekelt és érdekes is volt a különböző anyukák sorsa. Mindenkinek más volt a problémája és ettől annyira hétköznapiak voltak. Volt persze, aki próbálta megjátszani a szuperanyut, de a felszín alatt mindannyian rettegtek attól, hogy valamit rosszul tesznek, ez pedig hatalmas szimpátiát keltett bennem.
Winniehez nem sikerült igazán közel kerülnöm, de szívből szorítottam természetesen, hogy előkerüljön a kisfia. Belegondolva is szörnyű volt a helyzet!


És ha már Winnie. A történet felépítése nagyon becsapós. Nem akarom lelőni a poént, de a történet végén csak fogtam a fejemet, mert az elejétől kezdve tévútra vezetett a szerző. És kivételesen ezért nem haragudtam rá, hanem csak mosolyogtam. Bár, ha nem lett volna ilyen kellemes olvasmány a könyv, lehet mérgemben most megmondtam volna itt a tutit. 😅

Egy szó, mint száz, szerintem egy nagyon olvasmányos, lájtos krimi-féleség a könyv, tudom a figyelmetekbe ajánlani. ... Tényleg nem értem ezt a 71%-ot. 😕

2019. október 14., hétfő

Liane Moriarty: A ​férjem valamit titkol

10/14/2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Husband's Secret (2013.)
Kiadta: Pioneer Books (2014.)
Oldalszám: 394
Forrás: saját
Értékelésem:
A Hatalmas kis hazugságok után nem volt kérdéses, hogy fogok-e olvasni még az írónőtől. Végül ez a könyve került a kezeim közé leghamarabb.

Amit azonnal megemlítenék, hogy rettentően tetszik a borító. Szépek a színek, lágy, nőies és megsúgom, nem véletlenül szerepel a borító közepén egy boríték.

A férjem valamit titkol. Ebből sok jó nem sülhet ki, de nézzük akkor a történetet.
Van egy tökéletesnek tűnő házasság. Minden csili-vili, boldogság a köbön. De egy napon a feleség egy levélre bukkan, amit a férje írt régebben és elrejtett előle. A lényeg, hogy bevallott benne egy régi titkot. És erről a titokról, ennek a felgöngyölítéséről szól a könyv.
Egyrészt.
Másrészt viszont 3 szálon fut a történet és a fent említett ezek közül csak az egyik. Egybefonódnak a szálak a történet végére, mindig mindennek oka van alapon. 

Tetszett a váltott nézőpont, Cecilia került hozzám a legközelebb. Olvasmányos, izgalmas volt a történet, de a végével egyáltalán nem vagyok kibékülve. Olyan fordulat volt, amit igazán még így fél évvel a könyv olvasása után se tudok helyretenni magamban. Miért kellett? Mi értelme volt? Ezért is adtam végül 4 csillagot. 
 
"Az emberek túlbecsülik az őszinteség értékét. Higgy nekem!"
 
Hosszabban sajnos nem tudok írni erről a könyvről, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nem emlékszem már rá túl részletesen. Nem szoktam várni fél évet az olvasás után a bejegyzések megírásával. Azonnal se szoktam nekiesni, de azért igyekszem 1 hónapon belül a piszkozatot elkészíteni, amíg friss még az emlék. Ennél a könyvnél viszont bekövetkezett az, amiről azt hittem sose fog: elfelejtettem, hogy olvastam és a molyon vettem észre, hogy hoppá, ez is megvolt, de írni még nem írtam róla. Fél év eltelt és annyira élénken nem él már bennem a történet, de nyomot szerettem volna hagyni róla a blogon. 😃
Ettől függetlenül nagyon ajánlom a figyelmetekbe, az írónő munkásságra nagyon oda kell figyelni!

2019. október 11., péntek

Alessandra Torre: Hollywoodi ​mocsok

10/11/2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Hollywood Dirt (2015.)
Kiadta: Könyvmolyképző (2018.)
Oldalszám: 472
Forrás: saját
Értékelésem:
Ez a könyv még a tavaly júliusi TABOOX Reader dobozban volt és azóta várt az olvasására. Jobban mondva egyszer már nekikezdtem, de az első 10 oldalig jutottam kb., akkor nem sikerült magával sodornia. 
De nem olyan rég újra kézbe vettem és hamar azon kaptam magamat, hogy olvastatja magát.

Summer egy kisvárosban lakik és már a történet elején kiderül, hogy valamiért a kisváros lakói átnéznek rajta. A fiatal nő pedig elvágyódik innen, a kezei viszont meg vannak kötve: egyrészt nincs egy vasa sem, másrészt az édesanyja szeret itt élni.
Aztán ott van Cole. A híres hollywoodi színész, aki megvette egy könyv filmes jogait, amit aztán Summer kisvárosában szeretne leforgatni, természetesen a főszerepben saját magával. Summer pénzhez szeretne jutni, így segít az előkészületekben, majd legnagyobb döbbenetére Cole felajánlja neki, hogy legyen a film női főszereplője, lényegében az ő női párja.
Romantikus sztoriról van szó, szóval a kisvárosi, déli, nagyszájú lány összejön a híres szexistennel, aki épp akkor vergődik ki a félresikerült házasságából. Vajon ebből jó kisülhet? Egy kisvárosi lány megszerezheti magának a híres sztárt?

Summer és Cole is egyaránt "defektes" a sztoriban.
Először is Cole annyira naiv, hogy a saját feleségét se látta tisztán. Beképzelten, nagyzolóan érkezik a kisvárosba, tipikus sérült bikaként, aki aztán mindenkin próbálja levezetni a feszültségét. De elég hamar kiderül, hogy mindez csak a felszín. Mert aki képes egy kiskakasra úgy vigyázni, mint ő a sztoriban, az rossz ember már nem lehet. És ha már a kiskakas! A történet fénypontja minden olyan jelenet, amihez köze van. Vicces, aranyos és nagyon megható, ahogy Cole vigyáz rá, gondoskodik róla. Igen, egy kiskakasról.

"– Most kaptam egy kiskakast – kezdte Cole.
– Aztat látom – felelte a másik elnyújtva, aztán előrehajolt recsegő székén, és belesett a ládába. – Minek hozta magával?
– Nem tudom. Gondoltam, hátha meg kell nézni, vagy kérdezni akar valamit, vagy nem lehet egyedül hagyni… – Cole elhallgatott, mert rájött, hogy mennyire hülyén hangzik, amit mond.
– Ez. Egy. Baromfi. – A férfi szájából még a fogpiszkáló is kiesett, ahogy kiköpte a szavakat. – Nem házi kedvenc. Nem adnak neki nevet, és nem tesznek rá csicsás nyakörvet.
– Mit eszik? – kérdezte Cole, most már dühösen. Levette Cocky ládáját a pultról, és a földre rakta, aztán a lábával kicsit odébb tolta, biztonságos távolságba.
– Kukoricát.
Cole várta a folytatást. És csak várta.
– Csak kukoricát? Semmi mást?
Az eladó felvonta a szemöldökét.
– Ez egy csirke. Csirkékenek nincs előrecsomagolt Pedigree kilenc ízben. Ha fel akar vágni, vigye az FRM tápot. Kétszer annyiba kerül, és fikarcnyit sem jobb.
(…) – Másra nem lesz szükségem? Gyógyszerekre, vitaminokra, oltásra?
– Ez. Egy…
– Csirke – fejezte be Cole. – Értem."

Aztán ott van Summer, akivel valami történt a múltjában, amiért a többi lakó átnéz rajta. Sokáig nem derült ki, hogy mi is volt ez, aztán persze igen. És nem értettem, hogy miért pont ő lett az áldozati bárány, miért nem a másik oldal, az igazi bűnösök?

"Igen, huszonkilenc éves nő létemre az anyámmal éltem. Nem drogoztam, nem partiztam, nem szexeltem. Könyveket olvastam, néha söröztem a forró délutánokon, és vasárnaponta megfejtettem a Times keresztrejtvényét. Nem jártam főiskolára. Nem voltam különösebben vonzó, és időnként elfeledkeztem a lábam borotválásáról."

Na mindegy, szóval adva van a beképzelt majom, aki csak a felszínen az és a menekülni akaró fiatal, déli lány. Kedveltem mind a két szereplőt, igazán közel kerültek hozzám és szorítottam nekik, hogy összejöjjenek úgy igazán.

Miért is adtam akkor 4 csillagot? Nos, néha untam ezt a 472 oldalt. Több mélypontom is volt az olvasás során, amikor úgy éreztem, sokkal jobb lett volna, ha ezt a sztorit az írónő 300 oldalban hozta volna össze. De ettől függetlenül ajánlom a romantikus lelkületű olvasóknak és azoknak is, akik kislány korukban álmodoztak arról, hogy Brad Pitt (kinek ki volt a király) eljön majd értük.

2019. október 7., hétfő

Kim John Payne: Egyszerűbb ​gyermekkor

10/07/2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Simplicity Parenting (2009.)
Kiadta: Kulcslyuk (2013.)
Oldalszám: 320
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Az Instán ajánlották ezt a könyvet nagyon és bár nem vagyok különösebben oda a hogyan neveljünk gyerekeket könyvekért, ennek ellenére gondoltam elolvasom. 

Nem dobtam különösebben hátast tőle. Okosabb se lettem. 
Nem tudom, hogy bennem van-e a hiba, de nekem az összes ilyen könyv sablonos, egy kaptafára épülnek és semmi okosat nem nyújtanak. Nem vagyok szuperanyu, ősanya sem, sok hibát vétek és kell helyrehoznom valahogy, nem vagyok tökéletes, de akárhány ilyen könyvet olvasok, a benne leírtak teljesen természetesek nekem és szerintem mindenkinek. Vagy tudja a fene, de nekem természetesek. 

A könyv lényege, hogy tegyünk különbséget a felnőttek és a gyerekek között. A gyerekek nem mini felnőttek, nem kell belevonnunk őket a felnőtt élet problémáiba, nem kell Híradót nézniük, tartaniuk a globális felmelegedéstől (persze tudhatnak róla, de csak a saját szintjüknek megfelelően, hogy ne alakítsunk ki bennünk felesleges stresszt. Arra ráérnek majd később.), részt venniük a komoly felnőttbeszélgetésekben csak azért, hogy büszkélkedhessünk, milyen okos a mi gyerkőcünk. Nem kell telepakolni a szobájukat játékokkal, mert azon vesszük észre magunkat, hogy semmivel se játszanak a bőség zavara miatt. Röviden összefoglalva ennyi a könyv lényege. Szülőként nyugodjunk le, lassítsunk, ne hajtsuk a gyereket, ne stresszeljük őt, fogadjuk el, hogy minden gyerek másképp fejlődik, adjunk neki időt és engedjük, hogy kiélvezze a gyermekkort, ne pedig mini felnőttet csináljunk belőle. Ennyi. De ezt szerintem mindenki tudja magától, könyv nélkül is. 

Azért ajánlom a figyelmetekbe, hátha ad új információt, mert nem ír benne hülyeségeket, azt el kell ismernem. 😉

Néhány idézetet azért kiemelnék a könyvből:


"Einstein mondta egyszer: „Ha azt akarjuk, hogy a gyerekünk intelligens legyen, olvassunk neki sok tündérmesét. Ha azt akarjuk, hogy még intelligensebb legyen, olvassunk neki még több tündérmesét.”"

"Franciaországban 2008-ban megtiltották a szolgáltatóknak, hogy háromévesnél fiatalabbaknak szóló műsorokat sugározzanak, mivel „A tévénézés károsan hat a háromévesnél fiatalabb gyerekek fejlődésére, és kockázatok sorát jelenti; a passzivitás, a lassú beszédfejlődés, a felfokozott izgalmi állapotok, a koncentrációs és alvászavarok, illetve a képernyőfüggőség kialakulásához járul hozzá.”"

"A játékszerekkel zsúfolt gyerekszoba gazdája kielégületlenségre van kárhoztatva."

"Valahányszor szülőként úgy érezzük, hogy azért kell megvennünk egy játékszert, mert félő, hogy a gyerek különben „lemarad” a kortársaihoz képest, jó eséllyel nem ez az, amire szükségünk van. Nem azt akarom mondani, hogy az ilyen játékszer káros – az ilyen gondolkodásmód az. A játék nem verseny és nem előmeneteli lehetőség."

"A legtartósabb játékszerek gyakran a lehető legegyszerűbbek. (…) Minél kevesebbet „tudnak”, annál többé válhatnak a játék során."

"Amikor úgy tűnik, hogy a gyerek a legkevésbé érdemli meg a figyelmet, akkor van rá a legnagyobb szüksége."

"A túl sok szervezett elfoglaltság korlátozza a gyerekek lehetőségeit, hogy önmagukat motiválják és irányítsák."

"Szülőként mi vagyunk családunk mindennapjainak építészei."

2019. október 3., csütörtök

Szeptemberi összefoglaló

10/03/2019 0 Hozzászólás
Nem saját készítésű kép,
de már fogalmam sincs
honnan töltöttem le,
így elnézést a
forrásmegjelölés hiánya
miatt.
Rég jelentkeztem havi összefoglalóval, legutóbb májusban. Nem most volt. 😅
A nyár gyorsan eltelt és azt figyeltem meg az évek során, hogy szeptembertől egészen Karácsonyig csak úgy repülnek a napok és ezt idén is így érzem. Ez a hónap szemhunyásnyi idő alatt elröppent. Hihetetlen, hogy már október van. Lassan november, december és hipp-hopp Karácsony, aztán újra nyári szünet. 

3 gondolat, ami szeptemberben történt velem

① A Nagynak elkezdődött újra az iskola, idén már negyedikes lett. Belegondolni is olyan fura, hogy jövőre már felsős lesz. Lassan elballag, te jó ég!
② Míg a nyaramat leginkább a filmsorozatok nézése tette ki, ebben a hónapban újra a könyvekért volt a főszerep, csak úgy faltam őket.
③ Tini korom óta kacérkodtam a gondolattal, hogy milyen lenne, ha szőke lenne a hajam. Mert a szőke szép, lágy, nőies. Eddig sose mertem belevágni, eléggé hozzám nőtt a majdnem fekete hajam, de az elmúlt években melíroztattam és egyre több szőke csík került bele. Most pedig vettem egy nagy levegőt és bizony szőke lettem teljesen. És jól áll. 😉

TOP3 könyv, amit a hónapban olvastam

9 könyv olvasását fejeztem be a hónapban. Ez a három jött be leginkább:
↪ Amy Harmon: Homokból és hamuból
↪ Paullina Simons: A bronzlovas
↪ Diane Chamberlain: Egyetlen nővérem

És aminek az olvasása jelenleg folyamatban van:

 

Blogélet a hónapban

6 bejegyzés került közzétételre, de rengeteg könyvről várhattok hamarosan bejegyzést, ugyanis nagyon le vagyok maradva. Jelenleg 33 bejegyzésem van piszkozatban.
Továbbra is a legolvasottabb bejegyzésem a Helló ​újra, kedves exem!, amit egyszerűen nem értek. 2018-ban tettem közzé és a blog indulása óta ezalatt az 1 év alatt a 2. legolvasottabb bejegyzés az oldalon. Már csak a 2011-es 3096 nap előzi meg.
Ha azt nézzük, hogy a hónapban közzétett bejegyzések közül melyik keltette fel az érdeklődéseteket leginkább, akkor az a Ki ​van a lombikban? volt.
Vicces keresőkifejezések annyira nincsenek, bár a "fiúk szerszáma" kicsit fura, nem értem hogy jutott el ezzel idáig a kedves érdeklődő. Nem nagyon szoktam barkácsfelszerelésekről írni. 😋
Látogatás tekintetében a TOP3 ország Magyarország, USA és Bulgária volt.

3 gondolat, amit októbertől remélek

① Kellemes őszt. Tény és való, hogy nem bírom a kánikulát, de a hideget se szeretem, az esőt meg pláne.
És nem jut eszembe más. Az október olyan holtszezon számomra. Még nincs bennem a karácsonyi láz, inkább csak vegetálok ilyenkor.

2019. október 2., szerda

Dan Millman: Erre ​születtél

10/02/2019 0 Hozzászólás
Kiadta: Édesvíz (2016.)
Oldalszám: 514
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Az embereket hajtja egyfajta belső vágy, hogy megismerjék a jövőjüket és én se vagyok ezzel másképp. 
Jó lenne, ha néha előre tudnék pillantani, látnám, hogy egyes döntéseimnek mi lesz a következménye; tudnám, hogy a gyermekeimnek milyen élete lesz 5-10-20-30-40-50-60-stb. év múlva (minden rendben lesz velük? Boldogok lesznek?) és egyfajta "perverz" vágy is hajt, hogy megtudjam, mennyi időm van hátra. 
Nos, ezekre a kérdésekre ez a könyv nem ad választ, mégis nagyon érdekes olvasmány volt.

Van aki hisz a számmisztikában, más nem. Én egyfajta közömbösséget érzek iránta. Kb ugyanazt, mint a kártyavetés, tenyérjóslás esetén. Tudja a fene, hogy amit jósolnak be fog-e következni, de ugyanakkor mégis bennem van, hogy nevetséges az egész, hogyan is lehetne megjósolni a jövőt!

Dan Millman szerint minden ember sorsa meg van írva a születése pillanatában és ezt a számok segítségével ki is lehet deríteni. 
Nem akarok belemenni, hogyan is lehet kiszámítani, hogy kinek mi a bizonyos "száma", hisz ez a könyv lényege, mindenesetre nem túl bonyolult kiszámítani. Aztán már csak oda kell lapozni, ahol erről a számról ír és ennyi.

Tudjátok mi a döbbenetes? Hogy mesterien leírta, hogy milyen is vagyok. Mik az erősségeim és mik a gyengeségeim. Olyan dolgokat fogalmazott meg, amiket még magamnak se szeretek bevallani, de igen: ilyen vagyok.
Miután elolvastam, hogy mit ír rólam, gyorsan átfutottam a gyerkőceimről, a férjemről, a szüleimről és a testvéremről írtakat. És ekkor jött az újabb döbbenet.
A testvéremet olyan szinten pontosan jellemezte, hogy leírta, hajlamos a köhögésre, torokköszörülésre. És így van. Az agyamra megy vele!

Továbbra is szkeptikus vagyok, de nem tudok elsiklani afelett, hogy sok dologban nagyon pontosan megfogalmazta, hogy milyenek is vagyunk.

"Ha a céljainkhoz vezető út során el akarunk jutni A-ból Z-be, azt a legbiztosabban úgy tehetjük meg, ha először B-be, majd C-be, aztán D-be jutunk el és így járjuk végig az utat. Ha akárcsak egyetlen lépést is kihagyunk, az általában kudarchoz vezet, még ha az adott pillanatban úgy is tűnik, hogy időt nyerünk ezáltal."

És ami még elgondolkodtató volt, hogy a szüleim, a testvérem és én a számaink tekintetében keretet alkotunk. Pl. anyukám az 1, apukám az 5, én a 2, tesóm a 4. (Nem ezek a számok, csak hogy értsétek.) Hiányzik a sorból a 3. Egy hiányzó testvér, aki nem született meg. És így is történt.
Ami még fura volt, hogy nekem és a tesómnak teljesen más a számunk, a gyerkőceimnek viszont ugyanaz. Ugyanaz a sorsuk a könyv szerint, csak más utat kell bejárniuk, hogy azt elérjék.
Ami poén, hogy a férjemnek és nekem minden számunk ugyanaz. Mintha ugyanazt az utat járnánk a közös sorsunk beteljesedéséig. Mintha ugyanazok lennék. ... És tényleg.

Ha egy picit hisztek az ilyen dolgokban, de akkor is ha nem, ajánlom a figyelmetekbe ezt a könyvet. 

2019. szeptember 27., péntek

Félbehagytam őket 2.

9/27/2019 2 Hozzászólás
Megszavaztátok elsöprő többséggel a blog Facebook oldalán, hogy írjak azokról a könyvekről is, melyeket valamiért félbehagytam. Januárban már hoztam egy 3-as csomagot, hát most pedig egy 5-sel rukkolok elő. 😜

Amik halálra untattak

Kiadta: Lettero (2017.)
Oldalszám: 400

Cindi Madsen: Hamupipőke, ​menj a búsba!

A franc essen ebbe a könyvbe, pedig annyira kecsegtetőnek tűnik a fülszövege! "Hangosan röhögős, pimaszul őszinte és fergetegesen szórakoztató női regény." Ráadásul a molyon se olyan rossz az értékelése és ilyenkor tudom tépni a hajamat: nekem miért nem jött be? Mondjuk ez a "nem jött be" kicsit túlzás, hisz kb. valahogy a 30. oldal környékén tettem félre, kezdtem neki másnak és azóta se folytattam az olvasását. 
Egyszerűen nem tudott lekötni, Darby karaktere egyáltalán nem fogott meg. Ráadásul már a könyv elején felbukkan a "szexi Jake", ami baj nem lenne, hisz nem szeretem, ha egy szerző sokáig megváratja az olvasóját, de nem keltette fel az érdeklődésemet a köztük kialakuló kapcsolat, hogy mi is fog ebből kisülni.
Amolyan Bridget Jones humorra számítottam, amikor már pár oldal elolvasása után, ha nem is nevetek hangosan, de legalább a szám széle mosolyra kezd görbülni ... és hát ez nem így lett.
Lehet, hogy túl sokat képzeltem bele a fülszövegébe. 


Kiadta: Harlequin (2016.)
Oldalszám: 400

Lindsey Kelk: Egy ​koszorúslány naplója

Ugyanabba a  hibába estem, mint az előző könyvnél. Kellemes, humoros kis tingli-tangli sztorira számítottam és bár lehet, hogy az, de sokáig nem jutottam az olvasásával. 
Maga az alapötlet olvasmányosnak tűnik: adva van egy fiatal nő, aki mindig koszorúslány, de sose menyasszony, pedig nagyon szeretne már az lenni. Ez egyszerre szívbemarkoló, ugyanakkor egész jó alapötlet is, hisz a történet végére tuti megtalálja álmai lovagját és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Amúgy igen, mert mielőtt végleg félretettem volna nem bírtam ki és gyorsan odalapoztam az utolsó pár oldalra. Így kb ugyanazt értem el, mintha elolvastam volna ezt a 400 oldalt. Csajszika boldog lesz, férjhez megy, juhé!
Na de addig amíg jutottam az olvasásával, egyáltalán nem fogott meg. És a borítón virító "VICCES" felirat, szerintem túlzás. OK, nem tudhatom, hogy kb 340 oldalon keresztül mennyi poént nyomott el a csaj, de az elejéből kiindulva nem egy poéngyáros szerintem. 
Na mindegy, lényeg a lényeg, hogy halálra untam magamat, félretettem, de elég volt a könyv kb utolsó 10 oldalát elolvasnom és megspóroltam magamnak 300valamennyi oldalt, mert így is összeállt bennem a sztoriról minden.
Kiadta: Park (2017.)
Oldalszám: 488

Elena Ferrante: Az ​új név története 

A Briliáns ​barátnőm rettentően dühített. Mármint nem a könyv, hanem az, hogy olyan sok embernek bejött és biztos voltam az értékelések hatására, hogy engem is teljesen magával fog sodorni, aztán a nagy fenéket. Annyira vontatott volt, annyira lassú, annyira untatott. Mégis egyfajta düh vezérelt és azonnal nekiugrottan a második kötet olvasásának. Aztán már a legelején le is tettem. 
Amikor befejeztem az első rész olvasását, nekikezdtem a sorozat nézésének is. Az is eléggé vontatott volt, de mégis jobban le tudott kötni a 3-4. részig, de ugyanarra a sorsra jutott, mint maga a könyv. Valahogy nem tudom ... lehet bennem van a hiba, én vagyok kevés ehhez a történethez, de az is lehet, hogy a sztorival van a gubanc és nem bennem. 
Nem szeretem a lassan folyó történeteket. A gyorsat szeretem. Nem a patakocskát, ami épp csak csörgedezik, hanem a vízesést, a zuhatagot, öntsön el a cselekmény, a sok fajta érzelem! Elismerem, hogy van amikor tetszik a lassú esemény, de az esetek többségében nem és ez így lett most is.
Amikor nekikezdtem a második kötetnek, egyből ez a lassúság fogott el és egyszerűen nem tudtam rávenni magamat a folytatásra.

Amik egyszerűen nem csúsztak


Kiadta: Könyvmolyképző (2017.)
Oldalszám: 284

Sarah Addison Allen: A ​varázslat tava

Kedvelem az írónő stílusát és épp ezért kedvelni akartam ezt a könyvét is. 
Eléggé egyedi stílusa van Allennek. Egyfajta búskomorság, ugyanakkor mégis ott a remény benne. Mintha végig felhő suhanna a történtet felett, ami az egész hangulaton nyomot hagy. Sötét, lassú, búskomor, szomorú. De mégis átsüt a Nap a felhőn, érezni lehet, ahogy melegszik a levegő és tudja az olvasó, hogy a vihar után a felhő elúszik majd és csak a Nap fog maradni az égbolton. Végig ezt éreztem, amíg olvastam a kötetet.
Lassú volt, szomorkás, hisz nem elég, hogy Kate elveszítette a férjét, ott van a lánya, aki apa nélkül maradt, ott van Eby is, aki szintén elveszítette a férjét és nem tudja mihez is kezdjen most magával, ugyanakkor ott van Lisette is, aki évtizedek óta egy fiatalkori szerelem álmát kergeti és közben elfelejtett élni. Szóval elég sok gyász, szomorúság van ebben a sztoriban.
Aztán felbukkannak a férfiak, mint a napsütés és a remény, hogy valami jó fog a végére kikerekedni.
Én viszont ezt nem tudtam megvárni. Többször félretettem a könyvet, hagytam neki időt, hátha pár nap, pár hét, pár hónap után jobban fog menni, de nem így lett. Nem tudott lekötni, nem tudtam igazán átérezni a benne kavargó gondolatokat, érzelmeket. 
Kiadta: I.P.C. (2016.)
Oldalszám: 480

Cynthia Harrod-Eagles: Goodbye, ​Piccadilly

Szeretem a történelmi regényeket és épp emiatt is tán, de szeretni akartam ezt a könyvet is. Nem is lenne rossz, de nem egy könnyű olvasmány. Tán máskor még folytatom, de most nem sikerült megnyernie magának. 

2019. szeptember 20., péntek

Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ​ima

9/20/2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Чернобыльская молитва (2013.)
Kiadta: Európa (2018.)
Oldalszám: 362
Forrás: kölcsön kapott
Ha van könyv, ami nagyon tud ütni, akkor ez a könyv az!
Egyszerre néztem a sorozatot az HBO-n, vártam hétről hétre az újabb részeket és olvastam közben ezt a könyvet, ami egyrészt egyfajta átfedést nyújt a filmsorozattal, ugyanakkor sokkal mélyebben, részletesebben belelátunk a történtekbe és megértünk olyan dolgokat is a sorozatból, amit látva annyira nem lehetett. Így együtt a kettő döbbenetes, sokkoló, félelmetes és millió kérdés cikázik az ember fejében közben.

Szvetlana Alekszijevics 20 éven (!) keresztül írta ezt a könyvet, ami másokkal folytatott beszélgetésekből, emlékekből épül fel. Nagyon durván belepillanthat az olvasó abba, hogy mi történt az emberekkel Csernobil után.

Nagyon sok mindent tudnék írni erről a könyvről, mert rengeteg minden kavarog a fejemben. De leginkább harag és értetlenkedés van bennem. Értetlenkedés, ami leginkább az anno rendszer miatt van. ... Az a rengeteg ember! A rengeteg ártatlan ember! Akiket odaküldtek a romok eltakarításához mindenféle védelem nélkül, a lakosok, a nép, az ország, a környező országok, a sok titok és hallgatás. ... És mennyi mindent nem tudunk még a mai napig!
Ott vannak a bányászok, akik közül a legtöbben nem élték meg a 40 éves kort.
Azok, akiket felküldtek romokat takarítani a reaktor felé, kaptak egy kis plusz lóvét, majd azonnal rokkantnak minősítették őket és tengethették szegénységben a mindennapjaikat.
A lakosság, akiket evakuálták úgy, hogy fogalmuk se volt semmiről. És persze nem azonnal.
Az állatok, akiket aztán le kellett lőni.
A hazugság, hogy minden rendben van, Szovjetunió mindent kézben tart. A fenéket! Ezt nem lehetett kézben tartani.
Hogy később se világosították fel a lakosságot kellőképpen. Akik pedig nem tudták felfogni, hogy mit is jelent az atomkatasztrófa.
Hogy szétlopkodták a sugárfertőzött házakat, aztán felépítettél máshol, hogy eladták a lopott holmikat, amik sugároznak a mai napig is.
Hogy a sugárfertőzött állatokat éppúgy eladták, mint ahogy a zöldségeket, gyümölcsöket is. Mérhetetlen az emberi butaság! De ugyanakkor meg fogalmuk se volt arról, hogy mivel állnak szemben, hisz ilyen katasztrófa még nem történt az emberiség történelmében.
Vagy akiknek mondjuk az volt a dolguk, hogy a sugárfertőzött állatokat eltemessék. Ki volt adva utasításban, hogy mit kell betartaniuk és basztak rá, jó lesz az úgy, ahogy van. Hisz nem értették az egészet. 

Belegondolva, hogy közvetve illetve közvetlen mennyi ember halt meg! És még mennyi ember fog!
A sugárzás nem csak Ukrajnát érintette. Kisebb-nagyobb mennyiségben az egész bolygót bejárta. Magyarországot is.
Akik éltek akkor, azoknak észrevétlenül módosultak a sejtjeik. Akik pedig még nem, a szüleik szervezetében módosítás ment végbe, kinél jobban, kinél kevésbé. És ki tudja, hogy mindennek mi lesz a legvége.

"Miről szól ez a könyv? Miért írtam meg?
Ez a könyv nem Csernobilról, hanem Csernobil világáról szól. Magáról az eseményről már több ezer oldalt írtak, több százezer méter filmszalagon örökítették meg. Engem viszont az foglalkoztat, amit elhallgatott történetnek, földi és időbeli létünk nyomtalan nyomainak nevezhetnék. Írok, és gyűjtögetem az érzések, gondolatok, szavak hétköznapiságát. Próbálom megragadni a lélek hétköznapi életét. Átlagemberek átlagos napját. Itt pedig minden rendkívüli: az esemény is, az emberek is, akik belakták az új teret. Csernobil számukra nem metafora, nem szimbólum, hanem a házuk."

Olvassátok el!

2019. szeptember 15., vasárnap

Jane Corry: A ​halott ex

9/15/2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Dead Ex
Kiadta: XXI. Század (2018.)
Oldalszám: 350
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Nagyon kíváncsi voltam Corry újabb regényére A férjem felesége és a Vértestvérek után. Épp ezért elég szomorúan jegyzem meg: szerintem a 3 könyv közül ez volt a leggyengébb.
Ami a legbeszédesebb a könyvvel kapcsolatban, hogy csak 11 nappal ezelőtt fejeztem be az olvasását, de rendesen úgy kellett gondolkodnom, miről is szólt a történet. Pedig ilyen gyorsan nem szoktam elfelejteni egy-egy könyvet, sőt. Évek múlva is lazán fel tudom idézni a cselekményeket annak ellenére is, hogy több ezer könyvet olvastam már. Vagyis A halott ex nagyon felejthetős kötet.

Miről is szólt? Vicki elvált a férjétől, miután a pasi otthagyta őt egy másik nőért, így egyedül tengeti a napjait és aromaterapeutaként dolgozik. Aztán egy napon eltűnik az exe és a rendőrök kopogtatnak az ajtaján, őt vádolják az eltűnés miatt.
Persze nem ennyire egyszerű a sztori, hogy Vicki bűnös vagy ártatlan. Ugyanis amíg haladunk előre a végkifejletig kiderül, hogy mi minden történt a múltban, milyen betegséget próbál rejtegetni az emberek elől (nem értem miért, de mindegy).
Illetve, mint ahogy az előző két könyvben is megszokhattuk, az írónő szereti 2 szálon vezetni a történetet, egy másik szereplő történetének bemutatásával is. Ez így volt most is. Sokáig nem értettem, hogy Scarletnek mi köze is lesz Vickihez. Scarlet nevelőcsaládnál nőtt fel, miután az édesanyja börtönbe került. Kislány korától bukkan fel a kötetben, aztán hirtelen eltűnik és új néven, fiatal nőként újra felbukkan, de egyszerűen fogalmam se volt, mi fog ebből az egészből kikerekedni, mi köze lesz Vickihez. Aztán persze a vége felé kezdett minden kikristályosodni és nem ért meglepetés, amikor választ kaptam erre a kérdésemre.

Nem mondanám, hogy egy agyafúrt pszicho-thriller lenne a könyv, ennek ellenére olvasmányos volt és gyorsan haladtam vele, 3 nap alatt elolvastam. De mint ahogy fentebb is említettem, mély nyomot nem hagyott bennem. Egyszer elolvastam, nem volt rossz, közepes élményt nyújtott és ennyi. 

"Becsapott és hazudott nekem, és most halott (…)"

Maguk a cselekményszálak nem voltak rosszul összehozva, de nem értettem, hogy Vicki betegségét miért kell titkolni és miért szégyellni való. A férjem egyik munkatársának is van ilyen problémája, többször hallottam már, hogy emiatt milyen kellemetlen helyzetbe került és biztos nem egyszerű így az élet, de nem hiszem, hogy a társadalom ilyen szinten megbélyegezne valakit egy ilyen betegség miatt. Ennél jóval önzőbbek az emberek és inkább magukkal foglalkoznak, mint más "nyomorával". 

"Külsőleg talán úgy nézek ki, mint egy meglehetősen átlagos, negyvenes nő. Belülről azonban két lábon járó időzített bomba vagyok."


Ami meg a végkifejletet illeti. Nem lövöm le a poént, hogy mi a helyzet a halott volt férjjel, sokáig nem voltam biztos abban, hogy mi is történhetett. Ilyen téren a szálakat Corry a vége felé összekuszálta, de előnyére szóljon, hogy a legvégére ki is bogozta őket és mindent megmagyarázott.

Ha a 3 könyv közül ajánlanom kellene, hogy melyikkel kezdjétek az ismerkedést, akkor biztos nem ez a könyv lenne az, hanem vagy a Vértestvérek vagy A férjem felesége. Inkább az előbbi. Felépítés és a cselekményszálak vezetése miatt úgy érzem, hogy van hasonlóság az utóbbi könyv és e között. Lehet, hogy több is, mint komolyabb belegondolás nélkül gondolom. 

2019. szeptember 10., kedd

Rachel Gibson: Csak ​a baj

9/10/2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Nothing But Trouble (2010.)
Kiadta: Athenaeum (2017.)
Oldalszám: 318
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Kilenc éve kezdtem el olvasni a szériát és kisebb-nagyobb megszakításokkal folytattam. A negyedik részt 2 évvel ezelőtt olvastam és most eljött az ideje, hogy az ötödiket is kivégezzem. Így is vár még a sorára a 6. kötet.😉

A női főszereplőnk Chelsea Ross, aki próbálkozott kisebb-nagyobb sikerekkel a színészkedéssel, de többnyire asszisztensként dolgozik. Pici, törékeny, de hatalmas mellű nő, aki épp arra gyűjt, hogy a hatalmas melleit kisebbé tudja műttetni. Csúnya fintora a sorsnak. Van aki nagyobbat akar, más meg kisebbet. Van aki göndör hajat, más meg egyeneset. 😂
Mark Bressler súlyos autóbalesetet szenvedett, így kerékbe tört a karrierje a Seattle Chinooksnál. A felesége elhagyta egy másik pasiért, oda a karrierje, sorban csinál ki maga mellől mindenkit.
És itt jön a képbe Chelsea, ugyanis ő lesz Mark új asszisztense. A pasi persze mindent megtesz, hogy elüldözze szerencsétlen csajt, aki első körben rettentően irritálja, de mivel nagyon kell a pénz a nőnek, így kitart. Aztán Mark kezdi azt észrevenni, hogy egyre többet gondol a pici asszisztensére.

Aranyos sztori a Csak a baj. Chelsea egy cserfes, színes nő, aki foggal-körömmel kitart, hogy végre összegyűjtse a pénzt a mellműtétjére.
Mark kezdetben eléggé tuskó, de még se tudtam rá haragudni, inkább viccesnek találtam az évődésüket.
Aztán persze ahogy borítékolható, a két főszereplő összegabalyodik, majd beüt a krakk. A krakk, amit egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy miért is okozott ekkora problémát. Tipikusan, amikor bolhából csinálnak elefántot. Mondjuk a végére persze minden szép és jó lesz, értem azt is, hogy a krakkra szükség van az ilyen sztorikban, hogy izguljon az olvasó, végül egymásra találnak-e a szerelmesek, de most teljesen bugyutának éreztem az egészet.

"Van az úgy, hogy egy váratlan esemény megváltoztatja az ember életét."

Aki a negyedik részét a sorozatnak már kivégezte, ne hagyja abba, folytassa ezzel! Aranyos sztori a bugyutasága ellenére is. 😅

2019. szeptember 7., szombat

Vi Keeland · Penelope Ward: Szívtipró ​pilóta

9/07/2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Playboy Pilot
Kiadta: Könyvmolyképző (2019.)
Oldalszám: 328
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Őszinte leszek: nem hozott lázba ez a könyv annak ellenére sem, hogy a megjelenése után egyszerűen ráröppentek a romantikus lelkületű könyvmolyok és mindenhol belebotlottam. Molyon, Facebookon, Instán, mindenki olvasta és csöpögött tőle. Szóval nem terveztem, hogy elolvasom, de mivel a kezem közé akadt, gondoltam csak a belekukkantás erejéig esélyt adok neki.
Nem néztem ki túl sok jót a szerzőpárosból. Egy sablonos, tipikus NA sztorira számítottam. Valamelyik szereplőnek lelki mizériája lesz, kufircolnak ahol tudnak, aztán a lelki sérült elmenekül, majd jön a happy end. Vi Keeland ráadásul nem lopta be magát a szívembe, eddig A beosztottat olvastam tőle, amiről nem is írtam, ami nálam elég ritka dolog és sokat sejtet. 😁 Penelope Warddal már más a helyzet, bár túl sok tapasztalatom az ő történeteivel kapcsolatban sincs, de a Legdrágább mostohabátyám nem sikerült rosszra, szerintem.

Na de a könyv.
A repülőtéren fut össze egyből a könyv legelején Kendall és Carter. A fiatal nő épp azon gondolkodok merre is utazzon, hogy egy kicsit kikapcsolódjon és döntést tudjon hozni valamivel kapcsolatban (igen, neki lesz a lelki mizériája), amikor Carter elé toppan, ad neki egy ötletet, majd el is tűnik. A lány pedig gondol egy merészet és követi a tanácsot. Aztán az út végén jól megdöbben, mert nem elég, hogy kiderül Carter pilóta, azzal a géppel utazott, amit a pasi vezetett. 
Leszáll a gép, Carter újra felbukkan a lány előtt és ha már így alakult elhatározzák, hogy azt a pár napot együtt töltik, amíg Carternek nem kell tovább repülnie. Aztán persze nem nem tudnak elszakadni egymástól, így a pár napra ráhúznak még pár napot és ide-oda utazgatnak, közben izzik köztük a levegő. De Kendallnak lejár az ideje és döntenie kell a lelki mizériájával kapcsolatban. És hát dönt is. ...

"Ha nem kötődsz senkihez, akkor nem is bánthat meg senki."

Nem akarom lelőni a poént, hogy hogyan is, de a két főszereplő egy időre elkeveredik egymás mellől, aztán persze boldogan fognak élni, amíg meg nem halnak, mert hát mégis romantikus sztori ez, kérem szépen.

Összességében nem olyan nagy szám a Szívtipró pilóta. Találkozik két fiatal, akik között működik a kémia. Pár napot együtt töltenek és szép fokozatosan bontakoznak ki az érzelmek az olvasó szeme előtt.
Kendall és Carter kimondottan szimpatikus volt. A srác nem a tipikus ősember típus, izgalmas, szexi. Kendall lelki mizériája nekem kicsit fura, de úgy érzem helyesen döntött. Bár azt is hozzátenném, hogy én a szerzőpáros helyében másképp szőttem volna a szálakat a vége felé, az lett volna csak az igazán "poén".

Mint ahogy láthatjátok, a csak "belekukkantásból" az lett, hogy már az elején beszippantott a sztori. Könnyed volt, bájos, humoros, évődő, szexi, erotikus és igen, jól esett a pici lelkemnek, be is faltam. Ha kedvelitek az ilyen történeteket, akkor tudom a figyelmetekbe ajánlani ezt a könyvet is!

2019. szeptember 3., kedd

Fekete Róza: Ki ​van a lombikban?

9/03/2019 0 Hozzászólás
Kiadta: Novum Pro (2018.)
Oldalszám: 84
Forrás: kiadó
Értékelésem:
Önéletrajzi ihletésű könyv: egy súlyos rendellenesség, gyermek utáni vágy, kudarcok, próbálkozás, siker. ... Amilyen rövid olvasmány volt a könyv, annyira ütős. Elgondolkodtató, szívbemarkoló, ugyanakkor nagyon informatív.

Adva van egy fiatal, 21 éves lány, aki súlyos genetikai  rendellenességgel szenved. Röviden és tömörön: minden belső szerve az ellenkező oldalon található. Már egészen fiatalon tudta, ha egyszer gyermeket akar majd, az nem lesz olyan könnyű menet. Ugyanis addig a pillanatig az orvosok nem találkoztak olyan nővel, aki ilyen problémával, életet tudott volna adni egy kisbabának.
21 évesen a fiatal főszereplőnk úgy érzi, hogy megtalálta élete párját. Van munkájuk, van hol lakniuk, összeházasodtak, jöjjön a baba. Mert ki tudja, hogy mikor fog összejönni, lehet, hogy csak évek múlva! Hisz mennyi olyan pár van, akik 5-10-15-stb évet várnak, mire végre sikerül a nőnek teherbe esnie! Szóval nem sokat gondolkodnak, egyből belevágnak és hamar eljutnak a lombik programig.

Végig, miközben olvastam a könyvet az motoszkált a fejemben, hogy az írónő érzelmek nélkül szerette volna leírni, beleszőni egy történetbe mindazt, amin ő ment keresztül. Tárgyilagos volt a történet, nem csorgott belőle a nyál (pedig az is teljesen megbocsátható lett volna).
Fekete Róza nem azt szerette volna elérni az olvasónál, hogy sajnálja őt, hanem inkább meg szerette volna mutatni, hogy nincs lehetetlen. Reményt szeretett volna adni, hogy van miért küzdeni.

Nagyon tetszett a történet (bár ez így hülyén hangzik, hisz valaki sorsát olvashatjuk), remek az írónő stílusa. És ami szintén nagyon jó volt, hogy bepillantást kaphattam abba, hogyan is működött a 2000-es évek elején itthon a lombikprogram.

Mindenkinek tudom a figyelmébe ajánlani a könyvet! Nem hosszú, gyorsan lehet haladni vele, olvastatja magát.

2019. szeptember 2., hétfő

A nyár

9/02/2019 0 Hozzászólás
Forrás
Az elmúlt 2 hónapban nem frissült a blog. Elterveztem, hogy az "utolsó" nyaramon nem fogok a blog frissüléseivel foglalkozni. Csak lubickolok a gyerekekkel a medencében, napozok amíg a Kicsi alszik, hétvégente meg kertészkedek. Aztán persze meglátogatjuk a hazai tengert és sokat kirándulunk majd. ... Ez volt a terv. ... De hát ember tervez, tudjuk. 😂

Kezdődött minden azzal, hogy az iskola utolsó napján azzal jött haza a Nagy, hogy bárányhimlős lett a padtársa. És hát igen, még nem volt bárányhimlős, beoltva se lett. Reménykedni reménykedtem, hogy megússzuk, akart a fene nyáron a dög melegben két bárányhimlős gyereket, főleg egy még 2 éveset sem, de a Nagy nem úszta meg. Két héten belül bizony kijöttek neki a pöttyök és szegénykémnek sajnos nagyon elhúzódott a gyógyulás. Sajnos ráment a teljes július is, a tervek borultak, hisz nem nagyon mozdulhattunk így ki, még a kertbe is csak este felé tudott egy kicsit kimenni, amikor nem sütött már úgy a Nap. És igen, baromi meleg volt a július. Hősiesen tűrte, nem nyavajgott, de szenvedett vele.
A Kicsi pedig nem kapta el, amin nagyon meg vagyok lepődve, de meg is könnyebbültünk. Féltünk amikor kiderült, hogy bizony elkapta a Nagy, mert a műtétje óta Aspirint kellett szednie napi szinten és ez nem jó kombináció a bárányhimlő vírussal. Úgyhogy emiatt futottam pár kört a gyerekorvosnál, kardiológusnál, hogy mi legyen, mi a fontos, végül abbahagytuk neki a szedését és reménykedtünk, hogy nincs probléma. De szerencsére csoda történt és nem kapta el, pedig nem voltak elkülönítve egymástól.

Szóval a júliusunk itthon telt a négy fal között, Nagy bent, Kicsivel kint a medencében.
Augusztusban már sikerült kimozdulnunk. Pár napra elmentünk a Balatonra és sokat kirándultunk, gyűjtöttük a Kajla pecséteket. Ami amúgy szerintem egy hatalmas ötlet volt, biztos, hogy egyes turisztika helyek forgalmát fellendítette. Sok szép helyen voltunk, voltunk ott is, ahol én még sose, én is élveztem.

Kertészkedni nagyon nem kertészkedtem. Lényegében a meleg miatt az összes virágom majdnem odalett, pedig hősiesen locsoltam őket. Ami meg nem száradt ki, azokat a váratlan viharok, hatalmas szél vagy épp jégeső verte szét. Úgyhogy nem nagyon kertészkedtem, inkább romokat takarítottam. Viszont! A kicsi kertünknek szép termése lett annak ellenére is, hogy ez volt az első évünk és nem sok tapasztalattal. 😅

Úgy terveztem, hogy nem nagyon fogok olvasni a nyáron, ennek ellenére 12 könyvet olvastam a 3 hónap során, ami nem is olyan rossz arány.

 

Viszont, amire igazán rákattantam, azok az HBO-s sorozatok visszanézése volt. Nagyon sok teljes sorozatot néztem végig. Pl. az eddigi The walkind dead 8 teljes évadát, A legharsányabb hangot, Időbevándorlókat, Manifestet, A szolgálólány meséjét, A varázslókat.

Így telt a nyaram. Az első fele elég lagymatag volt, de a második fele elég mozgalmas sikeredett. Sok kirándulás, Balaton és mindeközben elég jó olvasmányokhoz és klassz filmsorozatokhoz volt szerencsém.
Viszont gyorsan el is telt ez a 3 hónap. Egyik percben még a Nagy évzáróján álltunk, aztán pikk-pakk már indultunk is az évnyitóra. Tán még sose repült el ilyen gyorsan a nyár, mint az "utolsó" itthon töltött nyaramon. De jó volt. 😊

2019. augusztus 27., kedd

Emma Chase: Felséged ​szolgálatában

8/27/2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe:  Royally Endowed
Kiadta: Álomgyár (2019.)
Oldalszám: 354
Forrás: kiadó
Értékelésem: 
Miután befejeztem a sorozat első részét, neki is kezdtem a másodiknak (amit amúgy még mindig nem fejeztem be), de közben lehetőségem adódott a kiadó jóvoltából elolvasni a harmadik kötetet.
Őszinte leszek, a fülszövegeket olvasva, a harmadik könyv sokkal jobban lázba hozott annak ellenére is, hogy Henryt kimondottan szimpatikusnak találtam az első részben. Így felrúgva a sorrendet, nekiestem a harmadik résznek.

Aki látta a Több, mint testőr c. filmet, az tuti odáig lesz ezért a kötetért is. Igaz, semmi akció nincs benne, egy könnyed, romantikus sztori, amibe a női olvasók elég könnyen bele tudják magukat élni.

Ellie - Olivia húga -, akinek a biztonsága kiemelt fontosságú lett a királyi családnak, miután a nővére hercegné lett. Az első kötetben már megismerhettük a fiatal, 17 éves lányt, aki ebben a részben a szemünk előtt nő fel
Már az első részben kitért arra az írónő, hogy a kis bakfis azonnal elpirult, amikor megpillantotta a herceg egyik fiatal testőrét, Logant. Nos, a herceg úgy döntött, hogy a fiatal testőrt Ellie mellé rendeli, ami egyikőjüknek sem lesz olyan egyszerű.
Ugyanis a fiatal lány az első pillantástól kezdve odavan a testőrért.
Logannak pedig bár tetszik a lány, de tudja, hogy nem lehet köztük semmi.
Aztán telnek az évek, Ellie felcseperedik, Logan pedig mindig ott van mellette. A vonzalom pedig csak nő közöttük, amikor is végre színt vallanak.
"Logan St. James mindennap egy szexi, lenyűgöző férfi. Na de ha nevet is?
Megáll tőle az ember szíve."

Könnyed, romantikus sztori, szerethető karakterekkel. Ellie bájos, okos, két lábon járó fiatal lány, akit a népszerűség egyáltalán nem változtatott meg. 
Logan pedig az a szegény, nehéz sorsú fiatal férfi, aki ki akart törni a nyomorból, de mégis tudja, hogy mi az a határ, amit nem léphet át.
Tetszett a köztük kialakult kémia, de mégis hiányérzetem volt. Szerettem volna több pikánsabb, viccesebb jelenetet, amikor igazán húzzák egymás agyát a főszereplők.
A másik pedig az, kicsit zavart, hogy nagyon gyorsan rohant előre az írónő az időben. Értettem, hogy Ellienek fel kell nőnie ahhoz, hogy a vele történtek befogadhatóak legyenek az olvasónak és ne egy young adult történetet olvassunk, de nekem fura volt, hogy X oldal után hirtelen előreugrottunk hol pl. 10 hónapot, hol mondjuk 19-et, stb. Nem volt elég időm ahhoz, hogy igazán felfogjam, mit is jelent egy fiatal nő személyiségének változásában a múló hónapok. Először Ellie 17 éves volt, majd hipp-hopp 20, teljesen más felfogással. 

Ennek ellenére úgy érzem, hogy ez a rész erősebb volt, mint az első
Az első amolyan Hamupipőke mese volt: a szegény lány beleszeret a hercegbe, fele királyság, stb.
Ellie története sem mondható hétköznapibbnak a testőrrel, hisz nem rohangál minden 17 éves mellett testőr, de mégis jobban megemészthetőbb volt, mint anno Olivia története.
És ha már Olivia. Ebben a kötetben ugyanúgy szerepet kap ő is, mint a férje vagy épp Henry és a felesége. Ennek pedig örültem, mert így még jobban meg lehetett őket ismerni, még többet megtudhattunk róluk. Az is igaz, mivel kihagytam a második kötetet, több "poént" is lelőttem magam előtt, de ez már az én bajom. 😅

Ha szeretitek a könnyed, romantikus történeteket, akkor mindenképp kezdjetek neki ennek a sorozatnak!

2019. augusztus 15., csütörtök

Rainbow Rowell: Szív küldi

8/15/2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Attachments (2011.)
Kiadta: Scolar (2019.)
Oldalszám: 328
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
2015-ben olvastam az írónőtől az Eleanor és Park-ot, ami nagyon tetszett, ugyanerre számítottam ezzel a könyvével kapcsolatban is, de nem jött össze.
Igazából ez a történet egy kis semmiség. Nem történik benne lényegében semmi. Unalom az egész, az olvasó pedig oldalról oldalra várja, hogy majd most megtörik a jég és végre a férfi és a női főszereplő összejön, aztán a nagy fenéket. Csak húzva van előttünk a mézes madzag. Aztán persze a vége happy end - ezzel tudom, lelövöm a poént -, csak épp értelmetlen az előtte levő 300 oldal. Nincs értelme, nincs jelentősége, nem azt kapja az olvasó, amit vár és túlságosan vékonyra lett nyújtva az a rétes már.

Szóval adva van két fiatal nő egy lapkiadónál. Beth és Jennifer. Jó barátnők, akik a munkaidő alatt se tudnak elszakadni egymástól és eközben is e-maileket váltanak. Megbeszélik így a velük történteket, kivel mi van, kit mi foglalkoztat, kinek hol tart a párkapcsolata, épp milyen válságban van, stb.
Lincolnnak pedig az a feladata, hogy éjszakai műszakban átnézze a dolgozók e-mailjeit. Így akad fenn a rostáján Beth és Jennifer levélváltásai. Hamar azon kapja magát, hogy éjszakáról éjszakára várja, vajon mit dumcsiztak meg egymás között a lányok aznap és vonzódni kezd Beth-hez annak ellenére, hogy a valóságban még sose látta a nőt. Aztán persze minden kicsit túlbonyolódik.

A könyv sztorija nagyon könnyed, lényegében két nézőpont váltakozik. Az egyikben a lányok e-mailezgetnek, a másikban pedig Lincolt ismerjük meg jobban.
Igazán bajom nem volt a karakterekkel annak ellenére sem, hogy különösebben nem kerültek közel hozzám. Beth egy elég fura párkapcsolatban él, Jennifer pedig lelki válságon megy keresztül (egyedül az ő szála volt az, ami mélyen megfogott), Lincoln pedig az útját keresi az életben egy szerelmi csalódás után.

Igazi love story lehetett volna a Szív küldi, csak épp nem jött össze.

"Vannak pillanatok, amikor az ember el sem meri hinni, hogy valami csodálatos dolog történik vele. És vannak olyan pillanatok is, amikor teljes bizonyossággal tudja, hogy valami csodálatos dolog történik vele."


Érdekes volt a folyamatos e-mailek alapján való szereplők megismerése, izgalmas volt Lincoln ilyen fajta kukkolása és a kíváncsiság, hogy mikor fog színt vallani, de kicsit olyan volt, mint egy brazil szappanopera. Tudjátok, amikor csajszikát megcsalja a férje az ajtó mögött, a csaj már ott áll és épp kinyitni készül azt a bizonyos ajtót, aztán mondjuk egy szobalány épp arra felé rohan és sietve elcipeli őt, mert épp ellik a macska. Kicsit ilyen érzésem volt, mindig közbejött valami, mindig időhúzást hozott össze az írónő, csak ne találkozzanak még a főszereplők. Ami 100 oldalon keresztül még elmegy, de amikor még 100-on keresztül el van húzva, akkor már dühítő.

Milyen is akkor ez a könyv? Egy kis semmiség és számomra csalódás volt.