Follow Us @nikikonyvesem

2018. január 22., hétfő

Ti kérdeztétek (155.)- Mikor jut időd az olvasásra?

hétfő, január 22, 2018 0 Hozzászólás

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Mikor jut időd az olvasásra?"
Macooka

Hiába vagyok újra itthon - lévén, hogy egy fél éves csecsemő színesíti meg a mindennapjaimat -, amíg a Nagy iskolában van, olvasni akkor tudok a Kicsi mellett, amikor alszik. Ha a Nagy itthon van, akkor pedig még akkor sem, hisz olyankor pedig vele foglalkozom.
Leginkább este, az elalvásom előtt szoktam olvasni.

2018. január 21., vasárnap

Benji Davies: Nagypapa ​szigete

vasárnap, január 21, 2018 0 Hozzászólás
Kiadta: Móra (2016.)
Ó te jó ég, bőgtem egy mesekönyvön. De úgy igazán! Hangosan, szívbemarkolóan, fájdalmasan. Amikor az ember utat enged a fájdalmának, az érzéseinek, a gondolatainak ... végül a könnyeinek is.
Ez a mesekönyvecske a gyászról szól. Az elengedés megtanításáról kisgyerekeknek.

A fülszöveg:

"Peti szereti Nagypapát, Nagypapa szereti Petit. És ez már mindig így lesz.
Ebből a gyönyörű, vigasztaló könyvből megtanulhatjuk, hogy aki a szívünkben él, az mindig ott lesz velünk. Benji Davies színes képeskönyve egy kisfiú, Peti története, aki nagypapájával fantasztikus tengeri utazásra indul. Távoli szigeten kötnek ki, gyönyörű vidékeken barangolnak, ám végül Peti egyedül tér haza. Minden éppen olyan, mint előtte, csak nagypapa nincs sehol. A kötet egyszerű és természetes módon szól az elengedésről, elmúlásról Szabó T. Anna lírai fordításában. Segítségére lehet a szülőknek, gyerekeknek a gyászban, gyászfeldolgozásban."

Hogy tetszett?

Ajánlom a könyvet azoknak a szülőknek a figyelmükbe, akiknél sajnálatos módon elhunyt a nagypapa. Nálunk sajnos ez a helyzet és hiába volt ez már lassan 4 éve, a Nagy még a mai napig emlegeti apukámat és ilyenkor bizony elpityergi magát. Nem érti, hogy a papája miért nem jöhet vissza vagy ha nem is jöhet vissza, miért nem láthatja őt. Nagyon nehéz és fájdalmas, amikor felbukkannak benne az emlékek és az értetlenkedés. Pont emiatt szereztük be neki ezt a könyvecskét.

2018. január 20., szombat

Marie Kondo: Tiszta ​öröm

szombat, január 20, 2018 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Spark Joy (2012.)
Kiadta: Bookline Könyvek (2016.)
Oldalszám: 300
Forrás: saját
Értékelésem:

A rendteremtés művészete

Miután befejeztem a Rend a lelke mindennek-et, azonnal nekikezdtem ennek a könyvnek. Kondo felhívja a figyelmet arra, hogyha az olvasó nem olvasta az első könyvét, akkor kezdje azzal és csak utána folytassa a Tiszta örömmel, de szerintem senki se lesz kevesebb annál, ha egyből ezzel a könyvvel kezdi. Ugyanis az elején Kondo ugyanúgy kitér a módszere lényegére, mint a Rend a lelke mindennek esetében.

A Tiszta öröm sokkal kidolgozottabb, sokkal praktikusabb kötet, mint az előző volt, egyszerűen imádtam! Míg az első kötet nem volt rossz olvasmány, találtam benne pár érdekességet, ez a könyv teljesen beszippantott az elejétől a végéig. Nagyon tetszett, hogy illusztrálva van, hogy kitér a ruhák helytakarékos hajtogatására, nálam ez volt benne a legjobb. Bár ennél a gondolatnál tartva lehet, hogy tényleg célszerűbb az olvasást az első könyvvel kezdeni, mert a kettő kiegészíti egymást. Az első az elméletet nyújtja, alapot ad, míg ez a kötet már a megvalósításról szól. Hogyan hajtogassunk, hogyan rendszerezzünk, miket tartsunk meg és miket nem. Zseniális kötet!

" A rendrakásban nem az a fontos, hogy mit dobsz ki, inkább az, hogy mit akarsz megtartani, hogy az életed része maradjon."

Újra kitért az írónő a könyvektől való megválás témakörére. Bevallom, hogy bár nem gyűjtöm mániákusan a könyveket, minden lelki mizéria nélkül cserélek, adok el egy már olvasott példányt, de jó pár olyan "porosodik" a polcaimon, melyeket szerintem sose olvasnék el újra. Így elhatároztam, hogy összeszedem ezeket és megválok tőlük. 

"A leggyakoribb oka, hogy valaki képtelen rávenni magát, hogy megváljon egy könyvtől, az az, hogy esetleg még egyszer elolvasná. De ha egy könyv most sem tölt el örömmel, akkor szinte garantált, hogy sosem fogod újra elolvasni. Azért olvasunk, mert élményeket várunk az olvasástól. Ha egyszer elolvastad, akkor már megkaptad az élményt."

2018. január 19., péntek

Marie Kondo: Rend ​a lelke mindennek

péntek, január 19, 2018 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Life-Changing 
Magic of Tidying Up (2011.)
Kiadta: Kiskapu (2014.)
Oldalszám: 234
Forrás: saját
Értékelésem:

A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

Miután befejeztem Sarah Knight Nagy ívbenjét, szinte azonnal kézbe is vettem Marie Kondo könyvét. Már akkor elhatároztam, hogy ezzel fogom folytatni az olvasást, amikor a Nagy ívbent olvastam, mert Knight nagyon sokszor felhívta rá a figyelmemet és kíváncsivá tett.

A Nagy ívben után nagyon röviden össze lehet foglalni a Rend a lelke mindennek lényegét: ami nem tesz boldoggá, szabadulj meg tőle.

"…nem azt kell néznünk, hogy mitől akarunk megszabadulni, hanem azt, hogy mit szeretnénk megtartani!"

Míg Knight a lelki szemetesláda kiürítését vette célba, Kondo a felesleges tárgyaktól való megszabadulást szorgalmazza, valamint a rendszerezést.

Bevallom, hogy én eddig se voltam túlságosan gyűjtögető, mindenféle lelki mizéria nélkül váltam meg eddig is a megunt dolgaimtól. Viszont pl. a férjem teljesen más tészta. Ő szeret szinte mindent eltenni mondván, hogy majd egyszer jó lesz valamire. A falra tudok ettől mászni, úgyhogy kb. évente amikor épp rám jön, lényegében kikényszerítem, hogy itt-ott tegyen rendet, selejtezzen. Így a selejtezéssel kapcsolatos részek a könyvben nagyon meghatni nem tudtak.

A rendszerezéssel kapcsolatos részeket viszont érdeklődni olvastam, ugyanis nagyon szeretek rendszerezni és kíváncsi voltam, hogy ezzel kapcsolatban az írónő milyen ötleteket fog adni. Túl sok újdonságot nem tudott nyújtani, egyedül tán a ruhákkal kapcsolatos gondolatai voltak újdonságok. Kondo ugyanis úgy gondolja, hogy a ruháknak lelkük van és tisztelettel kell bánni velük. Babusgatni, simogatni őket, hogy szép fényesek legyenek, élénk színűek maradjanak és puhák. Hát bevallom, nem nagyon szoktam babusgatni a ruháimat és sose fordult meg a fejemben, hogy sajnáljam a zoknikat, amiért olyan sok mindenen mennem keresztül a nap folyamán. A ruhák rendszerezését viszont egyenesen furának találom. Kondo szerint ugyanis csak azokat akasszuk fel, melyeket az anyaguk miatt tényleg kell, amúgy meg hajtogassunk, mert az sokkal praktikusabb. Nem is ez volt a fura ötlet hanem az, hogy a ruhákat ne egymásra fektetve tegyük el a szekrényben, hanem oldalukra állítva, mert így többet tudunk ugyanabban a szekrényben tárolni. Hát ... lehet, hogy csak megszokás kérdése, de nekem fura lenne, ha a szekrényben oldalukra állítva lennének a ruhák.

Ha úgy érzitek, hogy szeretnétek átláthatóbbá tenni az otthonotokat, ha selejtezési, tárolási ötleteket szeretnétek kapni, akkor ajánlom ezt a könyvet a figyelmetekbe.

"…) ha rendet raksz az otthonodban, akkor az ügyeidet és a múltadat is rendbe teszed. Ennek eredményeként pedig világosan fogod látni, hogy mi az, amire szükséged van az életben, és mi az, amire nincs."

2018. január 18., csütörtök

Fiona Gibson: Anya ​randizni kezd

csütörtök, január 18, 2018 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Take Mum Out
Kiadta: Lettero (2017.)
Oldalszám: 400
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Újabb olyan történet, ami csak azért landolt a kosaramban a könyvtárban, mert a borítója totál megvett magának. Eleve a címe, hogy Anya randizni kezd, nem kicsit felkeltette az érdeklődésemet - no nem azért, mert én is randizni szeretnék, egy pár hónapos csecsemővel az oldalamon vagy a hátamon amúgy is elég érdekes lenne -, aztán a "hangosan röhögős, mégis szívhez szóló" The Daily Mail ajánlás, meg maga a borító egyszerűsége, lazasága, ugyanakkor bohósága is ... na mindegy, szóval olvasni akartam, megvett magának. Meg eszembe jutott az is, amikor én voltam hasonló szituációban, kezdhettem újra randizni tizenakárhány év után, egy kisgyerekkel a nyomomban. Hát igen, azt hittem, hogy Alice közel fog kerülni hozzám, hisz hasonló szituban voltam egykor én is.  Egy nagyon vicces Bridget Jonesos sztorira számítottam. ... De sajnos annyira nem jött össze.

Alice 6 évvel ezelőtt elvált a férjétől és azóta egyedül neveli a fiait, akik mára felcseperedtek. Az egyik 13, a másik 16 éves. Közben a férjének lett új felesége, született egy kislánya, de Alice egyedül van még és ezen nem is próbál változtatni.
Aztán a barátnői gondolnak egy merészet, hogy most már elég volt, beújítanak neki valakit. Leszerveznek neki 3 randit, Alice pedig beleveti magát. Így találkozik egy kislányát egyedül nevelő fogorvossal, egy újságíróval és egy nála fiatalabb gyakornok sráccal. Végül ki mellett fog vajon kikötni?
Könyvesem Niki (@nikikonyvesem) által megosztott bejegyzés,
Hát megsúgom: egyik mellett sem. Jobban mondva a történet annyira nincs lezárva, ott van benne a kiskapu a végén, hogy lehet mégis csak alakulóban van valami az egyik pasival, de ez is inkább csak egy gondolat az olvasó fejében, mert az írónő konkrétan nem fejezte be ilyen téren a történetét. Ez pedig számomra hatalmas csalódás volt. Idegesítő számomra, hogy végigrágtam magamat ezen a majdnem 400 oldalon és Alice egyetlen nyomorult kapcsolatot se újított be rendesen. Szerintem joggal merülhetett fel bennem, hogy akkor mi a fészkes fene értelme is volt ennek a könyvnek a megírásának?

De nem csak ebben csalódtam hanem abban is, hogy egyáltalán nem volt hangosan röhögős fajta sztori. Konkrétan figyeltem, egyszer mosolyodtam el az olvasása közben. Amúgy meg nem volt humoros, inkább teljesen semleges. Annyi lehetőség lett volna ebben a történetben, de Gibsonnak nem sikerült összehoznia. Lehettek volna humoros jelenetek, melyek egyszerre tanulságosak, de szívet melengetőek is. Mondhatjuk, hogy próbálkozott ezekkel, de nem jött össze.

Senki se értse félre, végülis nem rossz. Olyan közepes sztori. Lagymatag, semmilyen, elolvasod, holnap azt se tudod miről szólt. Én többet vártam azért tőle.

2018. január 17., szerda

Várólistára 128.

szerda, január 17, 2018 0 Hozzászólás
Kiadta: Metropolis Média

Miről szól?

"A ​24. századot immár mindenestül a tudomány és a technika irányítja. Az emberek egész életüket számítógép-vezérléssel élik le, és ez alól a párválasztás sem képezhet kivételt. A felicisztika tudományága szabályozza, ki kivel házasodhat az optimális eredmény elérése érdekében.
Manka és Milan, két prágai fiatal mégis egymásba szeret, és hogy kapcsolatukra a modern kibernetika is áldását adja, elmennek a kerületi genetikai központba. Pszichogramjuk azonban arról tanúskodik, hogy cseppet sem illenek össze, vagyis a gép szerint „nem kompatibilisek”.
A fiatalokat innentől kezdve a rendszer teljes technikai apparátusa próbálja meg más irányba terelni és egymástól távol tartani, ám őket valami műszerekkel nem mérhető mágnesesség újra és újra egymáshoz vonzza. Vajon győzhet-e a szerelem egy túltechnicizált, robotemberekkel és emberi robotokkal teli világban? Van-e helye érzelmeknek ott, ahol a követendő utat egyesek és nullák jelölik ki? Erről szól a cseh irodalom élő klasszikusának, a társadalmi látleletek idén 85 éves mesterének fantasztikus, és egyben romantikus regénye."

Miért?

Hihetetlenül izgalmasnak tűnik a történetet a fülszövege alapján. 

2018. január 16., kedd

Karácsonyra kaptam

kedd, január 16, 2018 0 Hozzászólás

Mint ahogy említettem már pl. ITT is, könyvet nem kaptam Karácsonyra, de kaptam két olyan ajándékot a férjemtől, melyeknek közük van a könyvekhez. 💓

Amikor megpillantottam ezt az óra formájú nyakláncot, benne a könyves felirattal, már akkor tudtam, hogy nekem kell egy ilyen és kész. Amúgy is nagyon odáig vagyok a nyakláncokért és a fülbevalókért, minden féle láncom (és fülbevalóm is) van. Legyen csüngős, rövidebb, gyöngy vagy más formájú, medállal a végén vagy anélkül, baglyos vagy más, stb., minden féle ruhához és felsőhöz megtalálható nálam valamilyen nyakékszer. Pár éve láttam egy műsort a TLC-n, aminek a lényege az volt, hogy egy jól kiválasztott ékszer ugyanannyira fontos kiegészítője a reggeli öltözködésnek, mint maga az, hogy mit veszünk fel. Így ezt a tanácsot megfogadva egyik reggel se indultam úgy el munkába, hogy a felsőhöz passzoló nyakláncot ne tettem volna magamra. És mindig sokkal jobban éreztem magamat a kis bizsu ékszerekkel, mind azok nélkül.
Szóval ez a nyaklánc szerelem volt első pillantásra és hát meg is kaptam. 

A másik ajándékom ez a nemtudomminekisnevezik könyvlapot megvilágító üvegecske. Nagyon praktikus az éjszakai olvasásokhoz, ha nem szeretnénk lámpát gyújtani. Nem túl erősen világít, de nem is tompán. Könnyű, 3 db elemmel működik, melyeket könnyű cserélni. És nem kell megijedni a túlmelegedéstől sem, mert lényegében az egész úgy működik, hogy az egyik oldalán egy csőbe betesszük az elemeket, melynek a szélén vannak a kis lámpák és azok megvilágítja a lapot. Az olvasónak nincs más dolga, mint az üvegcsét ráhelyezni a lapra és lőn világosság, már olvashat is.

Film vs könyv: Az útvesztő

kedd, január 16, 2018 0 Hozzászólás
Már nem is tudom melyik csatornán vetítették októberben Az útvesztőt, de amint megláttam egyből beugrott, hogy adaptációról van szó és már tekertem is vissza. Ráadásul az is eszembe jutott, hogy nem is akármilyen könyvről van szó, mert többször ajánlottátok már a figyelmembe. Például Maja is az egyik Ajánlok egy könyved a figyelmedbe! során.

Mit kell tudni a filmről?

"Thomas egy liftben ébred, és a nevén kívül nem emlékszik semmire. Az ajtón túl különös világ várja. 60 srác, akik elzártan, szigetszerű univerzumukban élnek, és egyetlen dolgot tanulnak: a túlélés trükkjeit. Ők nem lepődnek meg az újonnan érkezőn: havonta egyszer mindig jön valaki. Világukat útvesztő veszi körül. Aki szökni próbál - és sokan vannak ilyenek - mind ottvesznek. Ezek a szabályok, melyek nem változnak és nem változtathatók. Valami mégis átalakul. Egy titokzatos üzenet hatására néhány srác azt hiszi, van remény a lázadásra. Még akkor is, ha fogalmuk sincs, ki ellen kell lázadniuk, és mekkora veszéllyel próbálnak szembenézni. "
Bemutató dátuma: 2014. szeptember 18.
✘ magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm, 113 perc
Eredeti címe: The Maze Runner
forrás: port.hu

Hogy tetszett?

Röviden: NAGYON!!!!!!! Ha szeretitek a disztópikus történeteket, akkor ne hagyjátok ki! Ugyanolyan, mint a többi ilyen (pl.: Beavatott), de mégis nagyon izgalmas és lebilincselő volt.

2018. január 15., hétfő

Ti kérdeztétek (154.)- Miért döntöttél úgy, hogy blogolni kezdesz?

hétfő, január 15, 2018 0 Hozzászólás
Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Miért döntöttél úgy, hogy blogolni kezdesz? "
Macooka

Hozzátartozik a történethez, hogy nekem nem a Könyvesem az első blogom. 2007-2008-ban (pontosan nem tudom már) kezdtem el az első oldalamat, ami akkor még ego blog volt. Aztán 2008 áprilisa körül gólyaváró bloggá változott, majd május végétől kismama bloggá, aztán 2009 januárjától pedig bababloggá, amit 1 évig vezettem. Utána jött létre a Könyvesem, ami kezdetben ugyanúgy ego blog volt, de aztán átalakult könyvesbloggá és maradt is. Számomra is fura, hogy több mint 8 éve kitartottam mellette. :)

2018. január 14., vasárnap

moly TOP10- december

vasárnap, január 14, 2018 0 Hozzászólás
Mi az a moly TOP10?: Elhatároztam, elkezdem vezetni hónapról-hónapra, hogy a molyon mely 10 könyv volt a legolvasottabb. Biztos érdekes lesz majd visszanézni a polcokat alkalomadtán, hogy mely könyvek voltak itthon a legnépszerűbbek.

A Könyvmolyképző Kiadó decemberben is aratott, ugyanis a legolvasottabb 10 könyv közül 7-et ők jelentettek meg. 

Dicsekedni megint nem tudok, hogy több könyvet is olvastam volna a legnépszerűbbek közül, de mivel nagyon ritka, hogy a friss megjelenésekre gyorsan sort tudnék keríteni, így igazából nem vagyok meglepve. A TOP10 közül egyedül a Karácsonyi éneket olvastam, amin csodálkozni nem is lehet, hisz régi klasszikus. 

És hogy mi a véleményem az élmezőnyről? A Nász és tébolyon, valamint az Ég veleden egyáltalán nem lepődtem meg, hisz nagyon sokan várták Mili történetének a folytatását, valamint LL új könyvét is. A többi Könyvmolyképzős könyvhöz hozzászólni nem tudok, amúgy se olvastam még őket. A marsi után az Artemisen se döbbentem meg, számítani lehetett arra, hogy nagyon sokan lesznek kíváncsiak a szerző újonnan magyarul is megjelenő történetére.

2018. január 13., szombat

Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! 34.

szombat, január 13, 2018 0 Hozzászólás
Mi is az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe?: külföldi minta alapján indult rovat. A lényege az, hogyha ajánlanál egy könyvet a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor "ragadj tollat" és írj egy ajánlót róla nekem. Én pedig megosztom a gondolataidat a blogomon.
Bővebben ITT olvashatsz a hogyanokról és a rovatról.
A mostani könyvajánló ENNEK a bejegyzésnek köszönhetően futott be hozzám.

Kiadta: Cartaphilus (2014.)
Oldalszám: 504

A könyv fülszövege:

"1943 májusában az amerikai légierő egyik repülőgépe lezuhan a Csendes-óceán fölött. A tizenegy fős legénységből mindössze hárman élik túl a becsapódást, köztük a gép bombázótisztje, egy fiatal hadnagy: Louis Zamperini.
Zamperini gyerekkorában a környék réme volt, állandó lopásaival rettegésben tartotta városa lakóit, ám amikor bátyja hatására sportolni kezd, kiderül istenáldotta tehetsége.
A legjobb egymérföldes futók között tartják számon, fiatal kora ellenére sikerül eljutnia az 1936-os berlini olimpiára, ahol döntőt fut 5000 méteren. Nagy jövő előtt áll, és a következő olimpia egyik sztárja lehet. A következő olimpia azonban elmarad, Zamperini pedig Pearl Harbor után a csendes-óceáni hadszíntéren találja magát. Egy bevetés során repülőgépe lezuhan, és Louis közel két hónapig hánykolódik az óceánon egy mentőcsónakban. Partot érve azonnal japán hadifogságba kerül, és az igazi megpróbáltatások csak ezután kezdődnek…" 

2018. január 12., péntek

Epres kuglóf epres cukormázzal

péntek, január 12, 2018 0 Hozzászólás
Az iskolából heti rendszerességgel hozza haza a Nagy a kefirt, ugyanis utálja. Így eljutottunk odáig, hogy jelenleg 3 pohárral van a hűtőben, mivel egyikőnk se szereti. Gondoltam, ha már úgy is annyira belejöttem a kuglóf készítésbe, akkor elkészítem most joghurt helyett kefirrel és gyümölcsös verzióban. Így született meg ez az epres kuglóf epres cukormázzal a tetején.

Az elkészítése ugyanaz, mint az előző bejegyzésemben leírtak. 
Mivel még nyáron lefagyasztottam 3 doboz epret, így felnyitottam az egyiket és kivettem belőle kb. 10 db egyforma szemet, aztán kiolvasztottam őket. Valahol olvastam, hogyha a gyümölcsöt lisztbe forgatjuk, akkor nem fog lesüllyedni majd a tésztában sülés közben, hát nekem ez nem jött össze, ugyanis mindegyik lesüllyedt. De ettől függetlenül persze nagyon finom lett. 😊

Kezdek ráérezni a csúnya zöld szilikonformámra, vékonyan ki kell kennem a massza beleöltése előtt olajjal és így szinte ropogósra sül a kuglóf külseje. Majd miután elkészültem a sütéssel, tilos azonnal megpróbálni kiszedni a formából. Akármennyire is nehéz, meg kell várni, amíg szépen kihűl (vagy legalább langyos lesz), majd utána óvatosan elválasztani a tésztától a formát, aztán megfordítani egy tányéron és leemelni róla. Még látványra is gyönyörű. 😋


A cukormáz pedig. Most a könnyedebbik megoldást választottam, vettem a boltban Dr. Oetker kész epres ízű cukormázat. Sok dolgunk ezzel nincs. Folyékony a cukormáz a zacskóban, de használat előtt jól át kell gyúrni, mert van, ahol megkeményedik, mire használatra kerül a sor. Szóval jól átgyúrjuk, majd kivágjuk az egyik sarkát és rácsorgatjuk a kuglófra. Aztán csak várni kell (ha tudunk), amíg a máz megszilárdul.

2018. január 11., csütörtök

Sarah Knight: Nagy ​ívben

csütörtök, január 11, 2018 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The life-changing magic
of not giving a f.ck
Kiadta: Kiskapu (2017.)
Oldalszám: 211
Forrás: kiadó
Értékelésem:
Bevallom, hogy a könyv alcíme azonnal megfogott. Még akkor is, ha először nem esett le, hogy a kis csillagok helyére milyen betűket kellene beillesztenem és percekig csak gondolkodtam, hogy mim is van tele. Aztán persze megvilágosodtam.

A varázslatos módszer, amellyel örökre száműzhetsz az életedből mindent, amivel tele van a t***d


Amikor nekiálltam Sarah Knight könyvének, még nem olvastam Marie Kondo Rend a lelke mindennek c. könyvét, amit a szerző többször megemlít, mint amilyen őskönyvet, amit ő maga is többször forgatott.

Miről is szól a Nagy ívben? Kicsit nehéz megfogalmazni. Míg Kondo a tárgyak szelektálásával éri el azt, hogy a módszer alkalmazója "megtisztuljon", új életet tudjon kezdeni, Knight a lelki szemetesláda kiürítését vette célba. 
Eleged van a munkahelyi intrikákból és szeretnél kimaradni belőlük? De hogyan érd ezt el, hogy a kimaradásod miatt ne váljál céltáblává?
Eleged van bizonyos családtagok heppjeiből, de ezt nem mered megmondani nekik, hogy nehogy veszekedés legyen belőlük és inkább tovább nyelsz ... évek óta?
Van olyan dolog az életedben, ami boldogtalanná tesz, de egyszerűen nem tudsz (nem mersz) változtatni rajta?
Knight ezeket a kérdésköröket dolgozza fel lényegében és próbál segíteni. A technikájának a kulcsa csak annyi, hogy ami nem tesz boldoggá, attól szabadulj meg, de nem bántó módon.

Eleged van a munkahelyi intrikákból? Határolódj el tőlük visszafogottan.
Közöld óvatosan, de határozottan a bizonyos családtaggal a véleményedet és zárd is le vele a témát, hogy ne legyen folytatása.
Ami nem tesz boldoggá, attól egyszerűen szabadulj meg!

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, hatalmas hatást gyakorolt rám. Olyan volt, mint egy energiaital, szinte pörögni kezdtem, hogy akkor én most mindentől búcsút veszek, amivel tele van a t...m.
De ahogy haladtam a könyv vége felé egyre inkább kezdtem magamhoz térni, hogy bizony nem minden fekete és fehér. Nem mindenki tud akkora lépéseket megtenni az életében, mint mondjuk Knight, aki lazán otthagyta a munkahelyét és nem zavarta, hogy nincs munkája, sőt örült, hogy végre aludhat reggelente és így tovább, mert megérdemli végre, hisz annyit dolgozott. Nos, azért a legtöbb ember, ha otthagyja a munkahelyét úgy, hogy nincs másik és közelednek a számlák befizetésének az időszaka, nincs megtakarítása, kétlem, hogy boldogan tudna reggelente sokáig lustálkodni a körömrágás helyett.

A Nagy ívben is egy olyan önsegítő könyv véleményem szerint, mint amilyenek például a gyerekneveléssel foglalkozó könyvek. Olvassuk őket, mert adhatnak nagyon jó ötleteket, tanácsokat, problémákra világíthatnak rá, de a bennük leírtak nem szentírások. Mindannyiunk élete más. Ha úgy érezzük, hogy szeretnénk megfogadni a tanácsokat, akkor azokat alakítsuk át a saját életünkre, mert különben hatalmas bukás lehet a vége.

Nekem túl sok újdonságot nem nyújtott már a könyv. Az elmúlt 3-4 évemben sok téren bevettem már a lesz.r.m kapszulát, de persze vannak még olyan területek, melyeken egyszerűen nem tudom és lehet nem is fogom tudni soha, ezt elismerem. De büszke vagyok magamra, hogy vannak olyan pillanatok, amikor igenis magasról tudok tenni dolgokra és képes vagyok a mi/saját érdekeimet nézni. Ilyen volt például az esküvőnk.
Nincs különösebb bajom a hatalmas családi esküvőkkel, akinek ez az álma. Az enyém sose volt, tán ezért is nem mentem férjhez sokáig. Gyomorgörcsöm lett már a gondolattól is, hogy lazán meg kell hívnom 200-300 embert, olyanokat is, akiket utoljára a születésemkor láttam kb., mert ha nem, akkor hatalmas harag lesz. Ha meghívod Jolánkát, akkor meg kell hívnod Icukát is, de ha ő jön, akkor már a Gizikét is. ... És így lesz az amúgy családiasnak induló esküvőből 200-300 fős lagzi, 2-3 milcsiért. Én ilyenre sose vágytam. Mikor megértem arra, hogy férjhez menjek, nagyon könnyen meg tudtam hozni a döntést, hogy én pici esküvőt szeretnék és ilyen is lesz. Így is lett. Nem érdekelt, hogy Icuka megharagszik-e Gizikével együtt, mert nem számított igazán a haragjuk és a véleményük. Akik a legfontosabbak voltak, azok voltak ott. Pici, meghitt esküvő volt és pont ettől volt szép, meghitt, családias. Amelyen jól éreztem magamat és nem volt gyomorgörcsöm, hogy 200-300 embert etessek, szórakoztassak. Na ne. És hogy Gizikéék megsértődtek-e? Fogalmam sincs, nem jutott el hozzám ezzel kapcsolatban hír. Lehet, hogy egy ideig puffogtak, na de minden csoda három napig tart. 

A lényeg: igazat adok abban Knightnak, hogy ami nem tesz boldoggá, attól szabadulj meg. Na de azért logikusan és módjával, jól átgondoltan.

2018. január 10., szerda

Alafair Burke: Az ​ex

szerda, január 10, 2018 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Ex
Kiadta: Lettero (2017.)
Oldalszám: 392
Forrás: kiadó
Értékelésem:
Kezdek rájönni, hogy nálam minden könyv befuccsol, amit a Holtodiglanhoz hasonlítanak. Így járt pl. a Lány a vonaton is. Az exet pedig nem elég, hogy a Holtodiglanhoz, de még a Lány a vonatonhoz is hasonlították burkoltan a borítón. Úgyhogy kíváncsi lettem rá és nagyot csalódtam. 😥

Alafair Burkenek -szent meggyőződésem volt amúgy, hogy a szerző férfi, na de nő, mint kiderült- ez az első magyarul is megjelent önállóan írt regénye. Két könyvét kiadták már magyarul is, de azokat Mary Higgins Clarkkal közösen írták (A Hamupipőke-gyilkosság, Míg a halál el nem választ).

Amikor megláttam a borítót egyből megfogott. Egyszerű, de mégis van benne valami. A kulcs, a feliratok, a borítón felbukkanó Holtodiglanhoz való burkolt hasonlítás mind-mind meggyőzött arról, hogy tuti egy jó krimihez/thrillerhez lesz szerencsém, ha elolvasom. Na meg lássuk be, hogyha az exekre gondolunk, mindig vannak elfeledett titkok, amiket szeretnénk nem is bolygatni vagy az új kapcsolatunk miatt vagy pedig csak azért, hogy ne tépjük fel a régi sebeket. Titkokra számítottam a címet olvasva, de semmi titok nem volt a történetben.

"Ha tökéletes krimit keresel, ezt olvasd el." 
Gillian Flynn

A történet főszereplője Jack Harris, aki elég ismert író. Özvegy -a feleségét annó egy tinédzser lelőtte-, egyedül neveli a tini lányát. Mióta a felesége meghalt, nem nagyon randizott, de aztán egy szép napon kicsit szürreális élményben lesz része.
Épp a szokásos kocogását ejti meg a parkban, amikor megpillant egy estélyi ruhás nőt a fűben ülve és a kedvenc könyvét olvasgatva. Jack azonnal felfigyel rá és ezzel bele is keveredik egy nagy csávába.
Egy barátja segíteni akar neki, hogy végre tovább tudjon lépni így elhatározza, hogy ha törik ha szakad, ő bizony felkutatja ezt a nőt, hogy Jack újra találkozhasson vele. Sikerrel is jár, a férfi megbeszél egy randevút a nővel. A nagy napon a nő nem jelenik meg, viszont valaki megöl a találkozó színhelyén 3 embert. ... A rendőrség pedig Jacket vádolja.
Ekkor kerül a képbe Olivia, aki a férfi volt menyasszonya -az ex- volt, jelenleg pedig egészen jól menő védőügyvéd. A nő meg van arról győződve, hogy nem lehet Jack a tettes. Elvállalja az ügyet és elkezdi felgöngyölíteni a szálakat. A végeredményen pedig ő is megdöbben. 


Csak épp én nem. 
Nem tudom, hogy Gillian Flynn és Harlan Coben milyen könyvet olvastak, de szerintem nem ugyanazt, mint én. Az ex ugyanis nem tökéletes krimi, pszichothriller. Inkább egy elég gyenguska utánzata ennek a műfajnak.

Már az elején mélyen sejteni lehet, hogy Jack a tettes avagy sem, csak a kép nem állt össze, hogy hogyan is vannak szőve a szálak és miért. De hiába derül ki minden a történet végére, nem éreztem a hatalmas csattanót, inkább csak azt, hogy ja, ennyi volt? Ilyet már olvastam, csak épp nem jut most eszembe, hogy melyik könyvnek volt ugyanez a lényege.

Az ex szerintem egy közepesnél is gyengébb krimi/thriller. Nincs benne különösebb izgalom és valahogy logikátlan, unalmas is.

2018. január 9., kedd

Kitekintő 56.

kedd, január 09, 2018 0 Hozzászólás
A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján.

Angolul megjelent: 2017. szep.

Miről szól?

Jane többnyire hétköznapi életet élt, melyet Magnoli nénikéje tett neki kalandossá. De a néni meghalt és Jane nem tud mit kezdeni az életével.
Aztán egy ismerőse meghívja őt a Tu Reviens gálára és janenek eszébe jut, hogy egyszer megígértette vele a nénikéje, ha meghívást kap erre a gálára, akkor elmegy. Jane megtartja az ígéretét és megváltoztatja ezzel az életét.