Follow Us @nikikonyvesem

2018. október 15., hétfő

Nem megy itthon a könyves meglepetésdobozás?

hétfő, október 15, 2018 4 Hozzászólás

Tavaly novemberben toppant be a könyvmolyok életébe a Book a Sloth Club csapata, mely itthon is megvalósította a külföldön annyira elterjedt könyves meglepetésdobozokat. Hatalmas izgalommal fogadtam a megjelenésüket, két dobozukról is írtam ITT és ITT. Elégedett voltam a csomagok tartalmával és ahogy néztem a folytatásokat, azokkal is. Tetszett a csapat kommunikáció, hogy pozitívan fogadták az észrevételeket és próbáltak ötleteket gyűjteni, milyen meglepetések is tetszenének a leendő vásárlóknak. Maximálisan szimpatikus volt a kommunikációjuk.

Aztán tavaly decemberben megpróbálkozott a Könyvmolyképző is ezzel a meglepetésdobozosdival. Bevallom, nagyon megijedtem, hogy lenyomja majd a kiadó a piacról a BASC-t. Itthon a YA és az NA korosztályban szerintem a Könyvmolyképző a legnépszerűbb és őszintén merem leírni, hogy úgy voltam vele, ha ők is kijönnek egy ilyen dobozzal, akkor esélye sincs a BASC-nak. Aztán magam is megdöbbentem, hogy mennyire nem sikerült az övéké és mennyire csalódottak voltak a vásárlók. Elnézve a dobozok tartalmáról készült képeket, én se voltam oda érte. Számomra eléggé olyan beütése volt az egésznek, hogy csak kaszálni akart a kiadó pár milliót az ünnepek előtt. Azóta se jelentkeztek újabbal, de szerintem félve is vásárolnának az emberek.

Aztán szinte egyszerre toppant be a piacra 2 újabb csapat is. Ők voltak a MyBooKz és a BubbleBook
Kíváncsi voltam, hogy mit fog a MyBooKz alakítani, hisz prémium szolgáltatást ígértek és hát ők adták legdrágábban a dobozokat. ITT írtam a tesztdobozukról. Nem voltam maradéktalanul elégedett. Emlékeim szerint 1 éles dobozzal kijöttek még, aztán a csapat eltűnt, nem lehet rendelni újabb dobozt az oldalukról. Véleményem szerint nem tudták hozni azt, amit ennyiért ígértek. 
A BubbleBook már a tesztdobozával levette a molyokat a lábukról és ő volt az, akit igazi vetélytársnak tekintettem a BASC-nak a Könyvmolyképző kiesése után. Mert igen, nézve az eddigi dobozaikat, mindegyik jól sikerült. A kommunikációjukról nyilatkozni nem tudok, mert annyira nem figyelem ezt, inkább csak a dobozaik tartalmát szoktam megnézni és a témákat, melyek alapján összehozzák azokat. És jól választanak.

De van még egy ilyen csapat, ez pedig a TABOOX- nak a Reader doboza. ITT írtam az egyikről. Nem volt rossz a doboz, de azért nem tekintettem sem a BASC-nak, sem a BubbleBook-nak ellenfélnek.

Nem olyan rég a BASC megosztotta a hírt először az FB oldalukon, majd Instán is, hogy bezár a bazár, kilépnek. 
Hazudnék, ha azt mondanám nem volt érezhető, hogy valami nem stimmel. Először akadoztak a szállítások, probléma volt a termékekkel, majd elterjedt a pletyka, hogy csőd közelébe jutottak, de ezt cáfolták. Érezhetően nem voltak már azok, mint az induláskor. Próbálkoztak a fennmaradni a felszínen, új ötletekkel előrukkolni, de mint ahogy a búcsúzásuknál is írták, ez nem sikerült. Én pedig nagyon sajnálom, hisz mégis csak ők voltak azok, akik mertek itthon belevágni ebbe, egy teljesen ismeretlen terepbe és megszerettetni itthon a könyves meglepetésdobozokat a molyokkal. Úgy gondolom, hogy igazi úttörők voltak!

A kérdés ami felmerült bennem: vajon a hazai piac mennyi ilyen könyves meglepetésdobozos csapatot bír el? Mennyire van igény?
Én azt látom, mintha többen olvasnának manapság, mint mondjuk 5-10 éve. Mintha újra kezdene divatba jönni az olvasás, ez pedig nagyon jó dolog. Nyilván, ha vannak könyvmolyok, van igény ilyen dobozokra is.
Egy cég nem elég, hisz konkurenciára szükség van. Ez serkenti a csapatokat a harcra a vásárlók kegyeiért, ez tartja az árakat szinten. Ettől lesznek a dobozok jók. Most úgy tűnik, hogy a BubbleBook maradt az élen és nagyon konkurenciája jelenleg nincs. Ezt eléggé bajosnak tartom, mert nagyon a dobozok minőségének romlásához vezethet. Hisz aki ilyen dobozt akar, lényegében ők vannak vagy a TABOOX, de az utóbbi más kategória. Vagy esetleg létrehoz saját konkurenciát. De ez már más tészta.
Az se mindegy nyilván, hogy milyen árban vannak a dobozok. Arányosnak kell lenni a hazai fizetésekkel, kifizethetőnek kell lennie, különben nem fogják tudni megvenni az emberek. Ugyanakkor nyilván a csapatnak is meg kell élnie valamiből.

Kíváncsi vagyok arra, hogy fel fog-e bukkanni még más ilyen csapat, de arra is, hogy a BASC vissza fog-e térni. Én szorítok nekik!

Frissítés!

A bejegyzésből kimaradt - így utólag írom bele -, hogy volt/van még egy ilyen könyves meglepetésdoboz, a Candy Book, Lakatos Levente által készített könyves doboz.
Szégyen nem szégyen, de totál elfelejtettem, hogy csinált ő is ilyen dobozt, a legutolsó eddig a júniusi doboza volt.
Hogy lesz-e folytatása ezeknek nem tudom, mindenesetre visszanézve a dobozok tartalmát, akkora hátast nem dobtam tőlük.
Az egyediségük a sok édesség volt a könyves meglepetés mellett. Ha ezek az édességek külföldről rendelt egyediségek lettek volna, akkor bukfenceztem is volna, de eléggé olyan bemegyek a Tesco-ba és megveszem feelingje volt nekik.

2018. október 12., péntek

Alan Gratz: Menekültek

péntek, október 12, 2018 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Refugee (2017.)
Kiadta: Álomgyár (2018.)
Oldalszám: 382
Forrás: saját
A bejegyzés írásakor igyekeztem elvonatkoztatni a jelenkori "menekült helyzettől", ezzel kapcsolatban a személyes véleményemet nem szeretném kifejteni! A könyvet igyekeztem maximálisan TÖRTÉNETKÉNT feldolgozni magamban.

Gondolta volna a fene, amikor nekikezdtem ennek a könyvnek, hogy ennyire a hatása alá fogok kerülni. Megmondom őszintén, hogy túl sok jóra a kiadótól nem szoktam számítani, szerintem ők kimondottan a könnyedebb műfajt részesítik előnyben és nem épp a velősebb témájú történeteket. A Menedék egy kakukktojás ebben a sorban. Még mindig kattogok rajta és keresem az összefutó szálakat.

3 gyerek a történet főszereplője. 3 különböző korban és helyszínen.
Ott van Josef, aki egy zsidó fiú 1939-ben, Németországban.
Isabel egy kubai kislány 1994-ben.
Mahmud egy szír kisfiú 2015-ben.
Mind a hárman menekülnek.
Josef a zsidó mivolta miatt a szüleivel Kuba felé.
Isabel Kubából az USA-ba.
Mahmud pedig Németországba. Abba a Németországba, ahonnan Josef 1939-ben menekülni kényszerült.
A szálak a történet végére összefutnak. 

Nehezen találom a szavakat. Évek óta a csapból is a menekült kérdés folyik, de hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ez nem amolyan "új dolog". Menekültek mindig voltak és mindig lesznek sajnos. 

"Csak akkor látnak minket, ha olyasmit teszünk, amit ők nem szeretnének – döbbent rá Mahmud."

Josef Hitler elől menekül. Nagyon ecsetelnem nem kell, hogy a holokauszt mennyi áldozatot szedett. Aki időben ébredt és volt rá lehetősége, értelemszerűen megpróbálta elhagyni Németországot. Hisz ki szerette volna leélni az életet Dávid csillaggal felcímkézve vagy épp egy haláltáborban végezve? Én is elmenekültem volna, ha tudtam volna, mentettem volna a családomat. Ki ne tette volna ezt, tudva már, hogy mit tett Hitler?
De ott van Isabel. Emlékszem a hírekre melyek arról szóltak, hogy a kubaiak menekülnek az USA-ba tömegesen, Fidel hatalma elől. Évekkel később láttam dokumentumfilmeket az akkori Kubáról. Az éhségről, az erőszakokról, a bujkálásról, a csöndről. Voltak akik maradtak és voltak, akik többre vágytak és úgy érezték, hogy ezt az USA-ban érhetik el.
És itt van Mahmud, mondhatni mai története. A szíriai menekültek, akik hajókon, csónakokon, az életüket kockáztatva keltek át a tengeren (sokan oda is vesztek), akik "áttrappoltak" az országon, a Keletinél sátrakat vertek, kerítést emeltünk ellenük stb. Nem szeretnék belemenni, hogy személy szerint mi a véleményem erről. Már csak azért sem, mert a történelmet még nem látjuk egészben, távolról, hogy mindez hová fog vezetni.
Mindenesetre milyen fura a történelem azért, nem? Ott van Németország, aki kivetette maguk közül a zsidókat. Azok vagy elmenekültek vagy táborokban végezték. Majdnem egy teljes népet irtottak ki. Most pedig itt van a jelenkori menekült helyzet. Az a Németország jelentette ki először, hogy befogadja őket, egy teljesen más népcsoportot, más kultúrát, akik annó egy másik népet szerettek volna eltörölni a föld felszínéről. Milyen fura!

És milyen fura, ahogy összefutnak a szálak! Josef Németországból menekül Kubába. Isabel Kubaból az USA-ba, amiben a szebb jövőt látják. Mahmud Németországba, a "szebb jövőbe", ugyanakkor abban az országba, ami elüldözte Josefet.

A történet megható és elgondolkodtató két oldalról is. Elgondolkodtató a menekültek szemszögéből, de elgondolkodtató a befogadók vagy épp a nem befogadók oldaláról is. 
A szerző Mahmud története során kitért Magyarországra is. Nem mondom, hogy nem szorult össze a szívem, mit fog írni rólunk, mennyire leszünk bántva/megalázva (hisz támadták eleget az országot a kerítés-ügy miatt és erre számítottam a könyvben is), de úgy gondolom, hogy sikerült tárgyilagosnak maradnia és nem támadónak. Valahol tán megértőnek is.

A szereplők kitalált karakterek, de történelmileg hiteles mind a három szál, több valós személyt is felvonultatott a szerző vagy utalt rá. Úgy gondolom, hogy érdekes olvasmány lehet mindenkinek.


2018. október 10., szerda

Miért nem olvasunk több szépirodalmat?

szerda, október 10, 2018 0 Hozzászólás
 
Ennél a bejegyzésemnél felvetődött a kérdés: vajon miért nem lehet a könyves blogokon több szépirodalmú műről olvasni, egyáltalán miért nem olvasunk több szépirodalmat? 
Az alábbi felmérés teljesen NÉVTELEN.
Kérlek segíts a kitöltésével, hogy erre a kérdésre választ tudjunk adni! 😊 Megosztani, hírét terjeszteni nem tilos, szeretnék egy átfogó, minden korosztályra kiterjedő felmérést végezni, hogy valós információt kaphassanak a blog olvasó ezzel a témakörrel kapcsolatban!

Ha bármilyen észrevételed adódik, kérlek jelezd!
Köszönöm mindenkinek a segítségét! A felmérésben a hónap végéig lehet részt venni, aztán összesítek és természetesen megosztom az eredményt itt az oldalon is.

2018. október 8., hétfő

Kelemen Anna: Harminc ​nap a nép szolgálatában

hétfő, október 08, 2018 0 Hozzászólás
Kiadta: Ulpius (2014.)
Oldalszám: 272
Forrás: kölcsön kapott
Miután befejeztem a könyvet, az első gondolatom csak egy hümmögés volt. Lényegében azt kaptam, amire számítottam.

Pár hónapja egy boltban épp a kasszánál pakoltam ki a bevásárlókocsiból a termékeket, amikor az épp fizető nőre tévedt a tekintetem. Rettentően ismerős volt, de profilból egyszerűen nem esett le, hogy ki is az. Nem volt kihívóan öltözve egyáltalán, de mégis úgy állt rajta a ruha, hogy kihívóvá tette. Pedig esküdni mertem volna arra, ha más nő veszi fel ugyanezt a hosszú nadrágot és felsőt, nem keltett volna feltűnést, de rajta, ahogy feszült a nem épp kicsi melleinél, valahogy teljesen másképp mutatott. Néztem, gondolkodtam, hogy hol láttam már, ki is ez a szőke hajú nő. Aztán azt vettem észre, hogy bámulják őt a mellettünk levő sor kasszájánál levő többnyire férfiak, sőt, rendesen megálltak a bepakoláshoz létrehozott pultoknál és úgy nézték. Éreztem, hogy valami nem stimmel vele. Lehetetlen, hogy ennyi pasi felfigyelne egy szimplán csak csinos nőre. Az rendben, ha 1-2-en megnézik, na de hogy ilyen sokan? Aztán megfordult, teljesen diszkréten volt kifestve, először fel se ismertem, aztán belém csapott az érzés: ő Kelemen Anna. Elköszönt az eladótól, nem nézett senkire, csak kitolta a bevásárlókocsiját. Én pedig piszkosul sajnáltam őt. 

Ahogy a könyv is leírja, Annácska lényegében magát hozta létre. A sajtószereplései, az ottani megnyilvánulásai létrehozták a médiából ismert Annácskát. Nekem ugyanakkor valahogy mindig olyan kettősség volt bennem, amikor láttam a képernyőn. A külseje rettentően kihívó, számomra túlszilikonozott, butácskának tűnni akaró külsejű nőt láttam, de mégis amikor megszólalt azzal a hatalmasra duzzasztott szájával, valahogy nem tudtam összerakni a külsejét a mondandójával. 
Nem ismerem személyesen, de merem állítani, hogy több van benne, mint amit mutat magáról. És a könyv olvasása előtt bíztam abban, hogy többet fogok megtudni róla.

Nehéz értékelni egy önéletrajzi ihletésű könyvecskét. Mi igaz belőle és mi az, ami fel lett tupírozva, hogy jobban eladható legyen? Mert maga Anna is leírja, hogy a pénzért sok mindenre képes.
Maga a könyv rettentően provokatív, vulgáris. Anna vállalja benne a múltját (a drogokat, a prostitúciót) és több "híres" ember is felismerhető benne, egy kis utánajárás után.
Nem szól másról lényegében, mint arról, hogyan bocsátotta áruba magát, mi történt vele, ami a lejtőn elindította, hogyan állt talpra és megint csak, hogy kik fizettek neki azért, hogy velük töltsön 1 órát és mindezért mennyit. Hogy megvolt neki a kamionsofőr, a kölcsönt erre felvevő fiatal srác, a komoly üzletember, külföldi lovagok, sportolók, stb.

Érdekes. Számomra fura, hogy valaki ilyen szinten bevallja, hogy miből él(t). Nem fogok pálcát törni felette, mert nem szokásom. Leírta, hogy ő szereti ezt, szeret idegen férfiakkal együtt lenni. Engem megrémiszt a tudat, hogy valakivel ismeretlenül, hisz az együttlét nagyon bensőséges dolog, de nem vagyunk egyformák. Abba pedig belegondolni se akarok, hogy családos apákról is szó van, akik aztán hazamennek a semmit se sejtő feleségükhöz és gyerekeikhez.
Igazából nem is az a gyomorforgató, amit Anna tesz. Hisz egyedülálló és vállalja önmagát. A gyomorforgató az, hogy a férfiak fizetnek ezért. Hisz ha nem lenne rá igény, Annácska se Annácska lenne, csak mondjuk Kelemen Anna az egyik bolt pénztárosa pl. 
"Borzalmas hely a világ, borzalmasak vagyunk mi, emberek. Az az érzésem, hogy mindenki belekényszeríti magát egy szerepbe, és ha belegebed is, megpróbálja azt játszani – ha tetszik, ha nem."

És ha már pénztáros. Az a baj, hogy csak egy bizonyos ideig lehet űzni ezt az ipart. Amíg fiatal az ember, amíg jól néz ki. Persze az, hogy ki hogy néz ki, meddig tűnik fiatalosnak is, az pénz kérdése. De képzeljünk el egy 50 éves Annácskát és egy 30 éveset. Hiába tűnhet fiatalosnak majd, hiába segíthet a sebész kése, ki a franc akar majd egy 50 éves nőnek fizetni a szolgáltatásaiért? Lehetnek ilyenek, de az a korosztály, akik ma odáig vannak érte, kiöregednek, felnőnek addigra. A fiatalabbak meg találnak majd abban az időben, egy akkori Annácskát. Aki fiatal lesz valójában, fszes bőrű, nem pedig totál mű a műtétek miatt és az akkori divat szerint menő lesz vele lenni. Úgyhogy gyűjteni kéne a nyugdíjra és nem rosszból mondom. Repül az idő. ...

Amiért 3 csillagosra értékeltem, az a nagyon sok kicsapongás miatt van. Egyszer erről mesél, majd a múltban vagyunk, aztán hirtelen megint előrébb, majd hirtelen belevág a 30 napba (amúgy mi is volt ez?). Nagyon kicsapong, ide-oda cikázik a történetben. Ezeket a szerkesztők valahogy összemoshatták volna, hogy az átmenetek ne legyenek ennyire élesek, na de hát az Ulpiusról van szó.

2018. október 6., szombat

A postás mindig kétszer csenget (53.)

szombat, október 06, 2018 0 Hozzászólás
Mi is az A postás mindig kétszer csenget?: Ez az esemény külföldi blogok mintája alapján indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb.
A hónapban könyvtárban nem jártam, hosszabbítottam a nálam levő könyveket.

Recenziós példány a Védtelen halandók, melyre nagyon kíváncsi voltam a trilógia első 2 része alapján.

Saját szerzemény A budapesti nyakék, a Menekültek, Lady Jane és A béranya. Mindegyikre nagyon kíváncsi voltam vagy már a megjelenésük előtt vagy amint megjelentek és tudomásomra jutott, hogy léteznek. 😁 A Lady Jane annak ellenére is érdekel, hogy inkább negatív véleményt olvastam eddig róla. 
A Menekülteket és A béranyát már olvastam. A Menekültek tetszett, A béranya viszont nem éppen, ITT írtam is már róla.
A budapesti nyakék és a Védtelen halandók olvasása van jelenleg folyamatban, a Lady Jane még várat magára.

2018. október 4., csütörtök

Szeptemberi összefoglaló

csütörtök, október 04, 2018 0 Hozzászólás
Forrás
Nem és nem, nem jól indult számunkra az ősz. Kezdett a férjem nátházni még a nyár vége felé, aztán az iskola első napjaiban már náthásan jött haza a Nagy is. Folytatta a Kicsi, akit egy oltás teljesen kiütött és utána vagy 1 hétig betegeskedett. Mire felgyógyult a Nagy, újra beteg lett.
Most ott tartunk, hogy a Kicsi jól van és a Nagy is újra meggyógyult. A férjem és én viszont napok óta alig alig kapunk levegőt, olyan szinten náthásak vagyunk.
Éljen a szutyok idő és a vírusok! Na meg a tömegközlekedés, amikor az ember kis térben be van zárva egy rakás prüszkölő, beteg emberrel!

Amúgy meg szép évszak az ősz. Szép, amikor a fák felveszik az új ruhájukat, amikor a zöldet felváltja a sárga, piros, narancssárga, barna. Aztán mondjuk minden rettentően csúnya, amikor ledobják a leveleket és minden olyan kopasz, tar. 

Amiket jelenleg olvasok

A budapesti nyakék kivételével befejeztem minden könyvet múlt hónapról. Jelenleg most csak ez a kettő van folyamatban és szerencsére tetszenek is. A Védtelen halandókat olvasom napközben, A budapesti nyakéket pedig lefekvés előtt. Kb mind a kettőnél ugyanott tartok jelenleg. 

Blogélet a hónapban

El se hiszem, de 9 könyvet olvastam el szeptemberben! Visszatértem. 😂 Ennek ellenére csak 4 könyves bejegyzésem született a hónapban, a közzétett 10-ből. De írok majd a többiről is.

A legolvasottabb könyves bejegyzésem az Ellopott babácskák volt. A könyv über-brutál, tudom a figyelmetekbe ajánlani!
Legtöbben itthonról, az USA-ból és Romániából kattintottatok a hónapban az oldalra, de még Indonéziából is jött 104 látogatás a TOP10 statisztika szerint.
Volt aki a "lajháros bögre" keresőkifejezéssel jutott el az oldalra, ami nagyon véletlen lehetett, mivel ilyenről nem írtam, de amúgy láttam ilyen bögrét múlt hétvégén a KIK-ben. Cuki volt. És láttam poháralátétet, dobozt is lajhárosban. 😊

2018. október 3., szerda

Borítóleleplezés (10.)- Tracy Brogan: A legjobb orvosság

szerda, október 03, 2018 0 Hozzászólás
Mi is az a Cover Reveal, magyarul Borítóleleplezés? Nos, egy csapatnyi könyves bloggernak lehetősége nyílt arra, hogy a Könyvmolyképző Kiadó várható megjelenései közül elsőként mutathassák be nektek bizonyos könyvek hazai borítóit. :o)
A blogon most  Tracy Brogan: A legjobb orvosság c. könyvét mutatom be nektek, mely a Bell Harbor sorozat második kötete és a kiadó gondozásában fog megjelenni hamarosan. 

Fülszöveg és borító


Bell Harbor összes lakója férjet akar szerezni a karrierista plasztikai sebésznek, Evelyn Rhoadesnak. Mindenki, kivéve Evelynt… talán. Még ha férjhez is akarna menni (amit, ugye, nem akar… legtöbbször), a leendő férje személyét soha nem bízná olyan bizonytalan tényezőre, mint a sors. Nem, ha már arra adja a fejét, hogy talál valakit, akivel összeköti az életét, azt bizony tudományosan fogja tenni: alaposan átgondolt követelménylistával és egy internetes randi oldalon.
Ám amikor az ittas, törvényszegő Tyler Connelly egy lopott jet-skinek köszönhetően berobban az életébe, rakoncátlan érzelmek csendesítik el a józan ész hangját. Nem kétséges, hogy a férfi szexi, sármos, és eltökélte, hogy felhívja magára Evelyn figyelmét, de minden bizonyíték azt erősíti, hogy a lehető legrosszabb jelölt. Túl fiatal a nőhöz. Túlságosan is ellenállhatatlan. Iskolázottságban viszont alulmarad. És, ó, igen, ráadásul Evelyn páciense.
De Tyler első kézből tudja, hogy a legjobban kidolgozott tervek is összeomolhatnak a végzet súlya alatt. Most már csak annyi a dolga, hogy megtanítsa Evelynnek, szívügyekben a szerelem győz a logika felett.

Juhé! Imádtam a sorozat első részét, az Egy kis őrültséget! Nagyon örülök annak, hogy jön a második rész. És ne ijedjenek meg azok, akik nem olvasták az első kötetet, a sorozat nem folytatásos. Abban a részben mások voltak a szereplők. Most új főszereplőkkel ismerkedhetünk meg, csak a helyszín azonos.

A szerzőről


Tracy Brogan mindig imádta a romantikát. Az első romantikus kalandregényét tizenhat évesen olvasta el, és azonnal tudta, hogy a hivatása a regényírás lesz. Ír vicces jelenkori történeteket, amelyek nem hétköznapi szerelmet találó hétköznapi emberekről szólnak, és szexi történelmi regényeket is, amik tele vannak politikai cselszövésekkel, bajba jutott kisasszonyokkal és időnként skót szoknyát viselő férfiakkal.
Tracyt a legjobb első könyv kategóriában jelölték a Romance Writers of America RITA díjra. Kétszer jutott be a Golden Heart döntőjébe. Sikerkönyvei többek között az Egy kis őrültség, a Highland Surrender és a Hold on my Heart. Michiganben él a férjével, a gyerekeikkel és a rettentően elkényeztetett kutyáikkal.
Imád hallani az olvasói felől, ezért kérünk, látogasd meg a weboldalát a TracyBrogan.com címen, vagy írj neki a tracybrogan@att.net e-mail címre.

Megrendelni ⟶  ITT ⟵ tudjátok a könyvet.
A moly-on pedig ⟶  ITT ⟵ tudtok utána olvasni.

Louise Jensen: A ​béranya

szerda, október 03, 2018 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Surrogate
Kiadta: Művelt Nép (2018.)
Oldalszám: 382
Forrás: saját
Hát ... Most írjam azt, hogy jól átb.szott a szerző ezzel a könyvvel? Egye-fene leírom. Ezt a sztorit olvastam már Brittainy C. Cherry tollából, csak kicsit más körítéssel. Nem is tudom mit írjak róla. Mondhatni annyira evidens a sztori, csak mégis olyan balf.sz lett az eredménye. Mérges vagyok. Nagyon átvágott Jensen.

Kíváncsi voltam erre a könyvre már a megjelenése előtt. Már maga a címe is sugallja, hogy a leendő szülők elértek a tűrésük határára. Nincs más megoldás, csak a béranyaság. És milyen kettős dolog már ez! Hisz a béranya segít a leendő szülőkön, megadja nekik azt, amire vágynak, ugyanakkor mégis kihord egy gyermeket és lemond róla. Hogy tudja megtenni?
Arra számítottam, hogy ez a könyv majd választ ad a kérdéseimre, de nem így lett. Teljesen más a történet.

A történet két szálon fut. Van a női főszereplőnk (Kat), akivel 10 éve valamilyen tragédia történt, mely során valaki meghalt és emiatt megszakadt a kapcsolata a gimis legjobb barátnőjével. Aztán ott van a férje (Nick), akinek szintén van mit takargatni a múltjából. Ez mondhatni izgalmas, de amikor egy könyv 382 oldalas és az utolsó 80 oldalban kezdi el felvezetni az írónő, hogy mi történt 10 évvel ezelőtt, az nem izgalmas, hanem idegesítő. Addig az olvasó csak részinformációkat kap, a puzzle darabokból felépíti, hogy mi is történt, de aztán a végül odab.sz azért az írónő, hogy sokkolja az olvasóját. De nem, engem nem sokkolt. Engem felháborított az egész. Ez a vége? Ez történt 10 éve? De én ezt már olvastam! És gondolom Jensen is.
Na de visszatérve a könyvre. Katnek és Nicknek nem lehet gyerekük és sajnos az örökbefogadással se jártak eddig szerencsével. Aztán felbukkan a színen Kat gimis legjobb barátnője és felajánlja, hogy béranyaként kihordja Nick gyerekét. A csaj teherbe is esik, de ekkor Katet meg elkezdi kísérteni a múlt. Valaki ólálkodik a ház körül, furcsa csomagot kap, furcsa telefonhívások, a szomszéd nőnél megtalálja Nick sálját, aki mostanság furán viselkedik, a béranyával mindig úgy alakul a helyzet, hogy Kat nem tud ott lenni az UH-kon, csak képeken látja a magzatot és mindeközben feltárul a múlt. Lényegében zötykölődünk és az utolsó 80 oldalban meg felpörög minden és a végén ott a nagy pofon.
Az olvasó meg az első 300 oldalban elképzeli, hogy a férj félrelép a szomszéd nővel, tán a kislánya is az övé. Hogy Katet valaki megerőszakolta. Hogy a béranya leszbikus és nem is terhes. Á ....

"Pozitív. Milyen ártalmatlan szó, de mekkora jelentősége van."

Tipikusan az a könyv amit olvasol, olvasol és bízol abban, hogy hátha most, hátha most kiderül minden, közben meg nem is.

Gyengék voltak a karakterek, a cselekmény még úgy ahogy elzötykölődött. Senki nem nőtt a szívemhez, de szorítottam, hogy teljesüljön Kat álma és mama lehessen. A vége pedig mégis olyan kurta-furcsa. Nem is értem hogy lett vége. Most mi lett a babával a babakocsiban?

Összességében csalódott vagyok, még se tudtam 3 csillagnál kevesebbet adni rá. Mert nem volt annyira rossz. Tipikusan egy közepes fogalmazás dolgozat az általános iskolában. Tán, ha nem emlékeztetett volna annyira a vége egy másik történetre, megkaphatta volna a négyes alát is!


2018. szeptember 30., vasárnap

Változnak az idők, változik a blogvilág

vasárnap, szeptember 30, 2018 26 Hozzászólás
Forrás
Érik már bennem egy ideje ez a bejegyzés, de ma nagyon mesélős hangulatomban vagyok. 😅
2010 februárjában jött létre a blog, könyves blog formájában. Így jövőre már 9 éves lesz. Akárhogy nézzük, de 9 év hatalmas idő. 
Ennyi idő alatt egy általános iskolás elballag. 
Egy gimnazista elvégzi a gimnáziumot, leérettségizik és befejezheti akár az egyetemet, főiskolát is. 
Ennyi idő alatt egy újszülöttből harmadik osztályos lesz az iskolában. 
Ennyi idő alatt egy ember 9 évet öregszik. 
25 éves voltam, amikor elkezdtem vezetni az oldalt. Ma 34 éves vagyok. Leírni is szörnyű. 😝 9 év alatt rengetegek változnak az emberek. Rengeteg változás történik az életében. Változhat az ízlése olvasás terén is, változhat a bloghoz való viszonya is.
Ha úgy nézzük, veszünk egy ma blogoló 15 évest, amikor én elkezdtem, akkor ő még csak 6 éves volt. Gondolt vajon arra, hogy egyszer blogolni fog? Ha veszünk egy 18 évest, 9 éves volt akkor. Ha veszünk egy ma 25 évest, 16 éves volt akkor. És én már blogoltam akkor is, amikor ők még lehet bele se gondoltak ebbe.

9 év alatt rengeteg minden történt velem.
Elkezdtem a blogot, habzsoltam a könyveket. Az első évben 300 bejegyzésem született, de a csúcs 2013-ban volt, akkor 424 bejegyzés volt. Persze nem mind könyvről szólt, de ilyen-olyan formában köze volt a könyvekhez. Aztán 2014-ben, 4 évvel később ahogy indult a blog, a feje tetejére állt az életem és onnantól kezdve nem hozom éves szinten a 300- 400 bejegyzést, de nem is bánom.

Az első 4 évben nagyon központi szerepet játszott az életemben a blog. A minél gyorsabban frissülés, kövessenek minél többen, halljanak rólam. Feltűnési viszketegség? Lehet. Mindenesetre valamilyen kompenzáció szerintem, ha valaki túlságosan hajtja a blogját. Az más tészta, ha valaki munka miatt van rákattanva, de az is más, ha valaki azt hajtja mániákusan, hogy minél többen kövessék. Ott igazából mélyen valami baj van. Velem is az volt, csak nem voltam hajlandó észre venni.

Lényegében 2016-ban tértem vissza és hirtelen azon kaptam magamat, hogy a könyves blogvilág felbolydult.
Amikor 2010-ben elkezdtem vezetni a blogot, mondhatni maréknyi ember írt könyvekről itthon. Szerintem a legolvasottabbak akkor Lobo, Amadea, Csenga, Pupilla, Miestas és Nima volt. Ők voltak azok, akikről a többi ilyen blogos tuti hallott, esetleg olvasta is őket. Őket tartom az első generációs könyves blogosoknak.
Aztán jöttünk mi, az én "generációm". Többen lettünk, de azért nem rakásnyian. Az "elsők" kijárták az utat nekünk a recenziók felé, elindult itthon is, hogy a kiadók könyveket kezdtek el osztogatni a bloggereknek. Kezdetben szerintem szűrtek, nem kapott mindenki könyvet, ránéztek az oldalra, kérték a bejegyzés linkjét, kíváncsiak voltak a statisztikára. 
2016-ban viszont azt vettem észre, hogy gomba módon elterjedtek a könyves blogok. Fű, fa, virág ma vagy könyvet ír vagy könyves blogot vezet. Mindenki könyves blogozik egy kis túlzással, aki szeret olvasni. És hogy ez jó-e?

Egyfelől igen, mert nagyon szuper "friss" blogosokra lehet bukkanni. Akik tényleg jól írnak, őszintén és az oldalukra is jó ránézni.
Másfelől nem tartom jónak, mert baromira terjed az igénytelenség és a pofátlanság. De ebben a kiadók is hibásak! Fűnek, fának osztogatnak könyveket. Tisztelet a kivételnek, de szerintem rá se néznek az oldalakra, meg se nézik a statisztikát, nem is érdekli őket, hogy milyen bejegyzés született. Nem egy olyan oldalra bukkantam, ahol Jolánka 1 hónappal ezelőtt kezdett blogolni, 3 könyvről írt, de a harmadik már recenziós volt. Miért kap ilyen könyvet? Még akkor se adnék, ha brutál bejegyzései lennének! Először tegyen le valamit az oldalra, legyenek mögötte hónapok, sok bejegyzés, látogatás egyáltalán és utána. A másik, hogy minek adnak olyannak, aki elintézi 3 mondatban az egész bejegyzést? Én se írok kisregényt, de 3 mondatból nem fog kiderülni, hogy elolvassam-e a könyvet vagy sem. Ránéznek egyáltalán a bejegyzésekre? Tisztelet a kivételnek, de tuti nem. Adnak fűnek, fának, mert viszonylag ingyen reklám és mostanában nagyon menő blogolni, blogosokat követni. És mindez hová fog vezetni?

Az elkorcsosuláshoz.

Kezdődött minden anno egy maréknyi blogossal, akik kitaposták az utat a következő generációnak.
Jöttünk mi a kitaposott úton és tapostuk tovább.
És itt az új generáció, akik nem taposnak már, hanem latyakossá verik, dagonyáznak benne, mint a kis röfikék. 

Ami egyfelől nem baj, mert így kerülnek tudatba azok, akik képesek tovább menni és taposni.
De ugyanakkor rengeteg röfike fetreng a sárban, kergeti a kunkori farkincáját és örül, hogy ott lehet, ahol van.

Akinek nem inge, nem veszi magára. Aki meg magára veszi, gondolkodjon el azon, hogy miért vette magára. Lehet változtatnia kellene. Felállni a dagonyázásból és valahogy előre haladni.

Pár napja láttam egy filmet. 40-es pasi mellett állt egy 20-as csaj, csaj pólóján Roxette (80-as években alakult zenekar) feliratú póló. Pasi ránézett és mondja:
- Fiatalságom zenekara! Imádtam az It Must Have Been Love-t tőlük. Micsoda szám volt.
Mire a csaj:
- Nem tudom, egy számukat se hallottam. Csak azért vettem meg ezt a pólót, mert jól néz ki benne a mellem.

Na igen. 😤

2018. szeptember 28., péntek

J. G. Ballard: Toronyház

péntek, szeptember 28, 2018 0 Hozzászólás
Eredeti címe: High-Rise (1975.)
Kiadta: Metropolis Média (2018.)
Oldalszám: 240
Forrás: kiadó
Úgy ajánlották a könyvet a figyelmembe, hogy "A könyv, ami olyan, mint A Legyek Ura.". Nos, aki ajánlotta nem tévedett. A Toronyház tényleg olyan, mint A Legyek Ura, csak más időben és más környezetben. Elgondolkodtató könyv az emberi természetről és mint ahogy Golding is írta "…az emberek sohasem pontosan olyanok, mint amilyennek elképzeljük őket." és ez a történet pontosan erre világít rá.

A történetnek leginkább 3 főszereplője van. 
Egy egyetemi oktató (Laing), egy dokumentumfilmes (Wilder) és a toronyház építésze (Royal). 
Öt csúcsszuper toronyház épült 3 km-re a Citytől. Olyan épületekről beszélünk, melyek 40 emeletesek és teljesen kiszolgálják a lakókat. Bankok, bevásárlóközpontok, iskolák, uszodák, edzőtermek, kozmetikák, fodrászatok, játszóterek, stb. vannak, hogy kiszolgálják a lakókat. Lényegében önfenntartó az épület és egyfajta hierarchiát mutat, hogy kinek hanyadik emeleten van a lakása. Minél magasabban, annál fentebb van a csúcson. 
Viszonylag gyorsan probléma adódik a ház ellátásában. Áramszünetek, nem működnek a liftek, stb., majd megtörténik az első "gyilkosság" és innentől kezdve elszabadul a pokol. A lakók egymásnak támadnak és szép lassan elszigetelődnek a külvilágtól. Teljesen leállatiasodnod, vademberekké, ösztönlényekké válnak. Döbbenetes.
"Később, amikor az erkélyén ülve a kutyát ette, Dr. Robert Laing visszagondolt a szokatlan eseményekre, melyek az elmúlt három hónapban zajlottak ebben a hatalmas toronyházban."

Ami leginkább megdöbbentett, hogy egy olyan történetről van szó, ami a 70-es években íródott, mégis egyáltalán nem lehetett ezt észrevenni. Ez dicséri a szerzőt, hogy ennyire maradandót alkotott, de ugyanakkor sokkolja az olvasót, hogy jelenleg hol is tart a Világ. És ez elkeserítő.

A történet erőssége a cselekmény, ahogy lezüllenek a lakók. Maguk a személyiségek számomra annyira nem voltak fontosak. Inkább érdekelt az, hogy mi fog történni, van-e határ, amit nem tesznek meg mint az, hogy milyen lelki vívódásaik vannak.

Nagyon durva történet az emberi ösztönökről. Remekül bemutatta a szerző, ahogy fokozatosan elállatiasodnak. Ahogy képesek ölni, meztelenül egyre feljebb mászni a toronyházban, mintha egy fa lenne, amire egy majom fel akar mászni, aztán a csúcson visszavedlik gyermekké. Ahogy nem engedi a ház a lakóit elköltözni. És most itt senki se valamilyen horror sztorira gondoljon, hanem csak arra, amikor az ember ösztönei teljesen összekuszálódnak és nem tud mit kezdeni a saját észérveivel sem.

Akinek tetszett A Legyek Ura, semmiképp se hagyja ki a Toronyház elolvasását se!
Amiért végül 4 csillagot adtam rá az 5 helyett azért volt, mert befejezve nem volt meg a hűha érzés. Még most is, vagy 2 héttel a befejezte után cikáznak a gondolatok a fejemben, ha a sztorira gondolok (mert a vége, ó a vége, annyit sejtet!), tuti nem fogom egyhamar elfelejteni, hogy miről is szólt és még évek múlva is, ha felrémlik majd a könyv címe, egyből eszembe fog jutni, ahogy Wilder mászik fel csupaszon a magasba, ahogy Laing annyira elállatiasodik, hogy a saját nővérére is másképp kezd el tekinteni, ahogy Royal ott állt a tetőtéri lakásában és azt hiszi, hogy ő az oroszlánkirály, ahogy a nők csapatba verődnek, ahogy kutya teteme lebeg a medencében és ezzel minden elkezdődik ... hogy van még 4 toronyház ezen kívül.

Amikor az utolsó betűt is elolvastam, visszalapoztam a könyv legelejére. És a fentebb idézett részben csak akkor szúrt szemet, hogy a "kutyát ette". Nem értem, hogy amikor nekikezdtem, miért is nem fogtam fel, hogy mit is olvasok. Tán azért, mert akkor még jóhiszemű voltam és nem tudtam mire is számíthatok majd.

Jól összehozott könyv, számomra felejthetetlen, kár, hogy a végén nem volt meg az érzés. Ennek ellenére tetszett, megfogott, magával sodort, olvastatta magát.
Tudom a figyelmetekbe ajánlani a történetet!



A könyvből 2017-ben adaptáció készült. Nézzétek meg az előzetesét, ha még nem láttátok volna, igazán jól sikerült!

2018. szeptember 26., szerda

moly TOP10- augusztus

szerda, szeptember 26, 2018 0 Hozzászólás
Mi az a moly TOP10?: Elhatároztam, elkezdem vezetni hónapról-hónapra, hogy a molyon mely 10 könyv volt a legolvasottabb. Biztos érdekes lesz majd visszanézni a polcokat alkalomadtán, hogy mely könyvek voltak itthon a legnépszerűbbek.


Mely könyvektől búcsúztunk augusztusban:

  1. A csábítás szabályai ➤  2 hónapig volt a TOP10-ben
  2. Álmaim őrzője ➤ 1 hónapig bírta
  3. A beosztott ➤ 2 hónapig bírta ő is
  4. Never never ➤ 7 hónapig szerepelt a TOP-ban! Anya ég! El kell olvasni, hogy mitől volt ennyire népszerű!

Melyek lettek az újak:

  1. Winterborne választottja
  2. Érzékelten aranyifjú
  3. Harry Potter és az azkabani fogoly
  4. A vadállat

És amelyek tartották a helyüket:

  1. Alapos kétely ➤ 2. hónapja
  2. Hollywoodi mocsok ➤ 2. hónapja
  3. Harry Potter és a bölcsek köve ➤ 3. hónapja van újra az élen
  4. Csúf szerelem ➤ 3. hónapja
  5. Ellopott babácskák ➤ 2. hónapja, de meg is érdemli, tényleg nagyon izgalmas könyv!
  6. Harry Potter és a titkok kamrája ➤ 2. hónapja újra

Ezek közül a Harry Pottereket olvastam és az Ellopott babácskákat! Mind a 4 könyv szuper, ne hagyjátok ki őket!

2018. szeptember 19., szerda

Nyereményjáték a blog Facebook oldalán!

szerda, szeptember 19, 2018 0 Hozzászólás

Ha szereted a krimiket, azon belül is a skandinávokat és szeretnél nyerni 1 példányt Jo Nesbo "Kísértet" c. krimijéből, akkor gyere és játssz a blog Facebook oldalán! 😊


"Nyár. ​Harangzúgás. Egy fiú, Gusto, a konyha padlóján fekszik egy vértócsában. Az élet lassan elszáll belőle, s ő sorra veszi mindazon eseményeket, amelyek ide vezettek. Az analízis pontos és kegyetlen. Ősz. Harry Hole, a norvég rendőrség egykori nyomozója három év távollét után visszatér Oslóba. Felkeresi egykori felettesét, hogy engedélyt kérjen tőle egy ügy felderítésére. Csakhogy az esetet már lezárták. A fiatal narkóst, Gustót egy cimborája lőtte agyon, mert összekaptak az anyagon. Egy olyan anyagon, amely a heroin uralmát megtörve, villámcsapásszerűen hódította meg a várost. Harry ennek ellenére nem tágít, s eléri, hogy meglátogathassa a börtönben a Gusto meggyilkolásával vádolt srácot. Mégpedig azért, mert a cellában saját múltjának egy darabjával van találkozója. A nyomozás, amelybe Harry magányosan belevág, nehezebb s fájóbb, mint bármelyik hivatalból felgöngyölített ügye volt. S közben mindenfelől kísértetek veszik körül. A sajátjai és az is, amelyik a várost járja. Az alak, akiről senki sem tudja kicsoda, hogy néz ki, s aki megfoghatatlan, akár a szél."

Lezárult a nyereményjáték!
Gratulálok Bartalos Szabolcsnak!
Részletek a fenti linken!

2018. szeptember 18., kedd

John Marrs: The ​One – A tökéletes pár

kedd, szeptember 18, 2018 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The One
Kiadta: Maxim (2018.)
Oldalszám: 416
Forrás: könyvtár
Kellemesen csalódtam ebben a könyvben. Már a fülszövegének az első mondata is elég ütősre sikeredett: "Meddig ​mennél el, hogy megtaláld az igazit?", de a folytatása se maradt le mögötte. Érdekesnek találtam az elméletet, hogy DNS alapján találják meg az emberek az "igazit", mennyivel könnyebb lehet így az életük, mint évekig keresgélni és esetleg soha meg se találni. Aztán persze befejezve a könyvet rájöttem arra lehet, hogy jobb így nekünk, hogy nem tudjuk, ki is a DNS párunk.

A történetnek 5 főszereplője van.
Ott van egy elvált nő, akinek a házassága azért ment tönkre, mert a férje megtalálta a DNS párját. Aztán ő is megkapja az üzenetet, csak hogy az ő párja a világ másik felén van. Nem úgy alakul a története, mint ahogy az olvasó  első körben számítana rá.
Aztán ott van egy másik nő, aki végre megtalálja a párját, erre kiderül, hogy az meghalt. Milyen pech már, nem?
Aztán ott van egy befolyásos, gazdag nő is, aki szintén részt vesz ebben a pártalálósdiban, majd a történet végén ő maga is meglepődik, hogy kit is talált meg magának és ez mennyire folyásolta be a jövőjét.
De van a történetben két férfi főszereplő is. Az egyik már házasodni készül, amikor a menyasszonya noszogatására elvégzi a tesztet és kiderül, hogy nem egymás DNS párjai. Sőt, nem kicsit megdöbben amikor megtudja, hogy ki is az. 
A másik férfi főszereplőnk pedig egy pszichopata. Mert igen, egy pszichopata miért ne találhatná meg a DNS párját? És milyen poén már, hogy egy rendőrnő az!

"– (…) Szemszín: szürke, akárcsak az enyém. Hajszín: sötét, akárcsak az enyém. – Elmosolyodott. – Magasság: egy hetven… már megint, akárcsak az enyém. Bébi, neked aztán tényleg megvan a zsánered! Ez a pasi mintha a hasonmásom lenne.
– Csak három dolog hiányzik belőle: két mell és egy hüvely."

Kicsit féltem a könyvtől az olvasása előtt, tartottam attól, hogy tinis lesz, de szerencsére erről szó sincs. Nagyon is felnőtt szereplőket alkotott meg John Marrs és azt kell mondanom, hogy remekül. 
Mindegyik karaktert egésznek éreztem és egyformán hangsúlyosnak a történetüket.

Azt nem mondom, hogy a történet elején nem vesztem el, hogy ki kicsoda is, mit is tudunk eddig róluk. Nekem mindig nehézséget okoz jó ideig több főszereplő esetén a beazonosításuk. Most is sokáig el voltam veszve, amikor fejezetenként épp másik életének a folytatását olvashattam. De érdekes volt, hogy ennyire sokszínű, ennyire más szereplőket hozott létre a szerző. Más háttérrel, más múlttal, más végzettséggel, más helyszínen, más külsővel, más sorssal. Mindegyik izgalmas, mélyre ható volt. Mindegyik sorsa megérintett és bíztam abban, hogy jól fog alakulni a jövőjük.

Nem volt kedvenc szereplőm, mindegyiket egyformán megkedveltem és szorítottam nekik. Tudom, ez a pszichopata szereplő esetén furán hangzik, de bíztam abban, hogy "helyre jön majd".

És maga a történet és a DNS pár elméletéről mi a véleményem? Érdekes volt és ugyanakkor logikus. Ha tényleg a DNS-ek alapján keresgélnénk a párunkat, akkor nagy valószínűséggel tényleg azt a valakit találnánk meg, akivel a legjobban összeillünk. De hogy ez így jó lenne-e? Boldogak lennénk-e attól, hogy egyszerűen kapunk egy e-mailt, hogy Pistike az igazi vagy épp Jolánka? És nem kellene köröket futni, teperni, randizni, mert tudjuk, hogy ő az igazi? Szerintem nem lenne jó. Odalenne a varázs és az izgalom. Bár egyszerűbb lenne, kevesebb fájdalommal és szerzett sebekkel.

Olvassátok el a könyvet, tényleg érdekes és jól összehozott!
Amikor egy csillagot levontam az azért volt, mert a hűha érzés nem kerített hatalmába a befejezte után annak ellenére sem, hogy tetszett a történet. 


2018. szeptember 14., péntek

Jodi Taylor: Visszhangok ​szimfóniája

péntek, szeptember 14, 2018 2 Hozzászólás
Eredeti címe: A Symphony of Echoes (2013.)
Kiadta: Metropolis Média (2018.)
Oldalszám: 336
Forrás: kiadó
Tavaly decemberben írtam az Egyik átkozott dolog a másik után-ról, a sorozat pedig ezzel a kötettel folytatódik. 
Eléggé vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban és nem tudom azért-e, mert a költözés miatt nagyon elhúzódott az olvasása vagy pedig azért, mert alapjáraton ennyire kettős érzelmeket keltett volna bennem. 
Továbbra is azt mondom, hogy aki szereti, érdeklődik az időutazásos történetek iránt, az ne hagyja ki a sorozat olvasását, de most nagyon vegyesek az érzéseim. 

A történet ott folytatódik, hogy Maxék Hasfelmetsző Jack nyomába erednek, ez pedig majdnem a vesztüket okozza.
Aztán hipp-hopp előugranak az időben és Max megtapasztalja, hogy micsoda felelősség is az Intézetet irányítani. És itt éreztem a történet gyengeségét. Úgy érzem, hogy Max semmit se fejlődött az előző kötet óta. Nem érzem azt, hogy felnőtt volna, inkább csak sugallni próbálja az írónő, hogy de de, Max már nagylány, mindennel megbirkózik. Közben meg azt érzem, hogy nem nem, Max továbbra is egy kislány, aki felnőtt ruhákba van öltöztetve és megpróbál felnőttként viselkedni. Ráadásul ő lenne a történet főszereplője, de egyszerűen nem éreztem annak.
Na de térjünk vissza a történetre. Miután visszakerülnek a jelenükbe, újabb fordulat következik be. Kiderül, hogy nagyon csúnyán bele lett avatkozva a múltba és Maxéknek ezt helyre kell hozniuk. Így nem csak az ókori Ninivébe kalauzol el minket az írónő, hanem Stuart Mária korába is.
"Egy esemény kivált egy másikat, ami előidéz valami mást, és az elágazó szálak szétfutnak és behálózzák az egész Történelmet. Minden tett végigvisszhangzik az évszázadokon. Egyre gyengébb és gyengébb lesz, de sosem hal el teljesen. Szoktunk beszélni a szférák zenéjéről, de a Történelem a visszhangok szimfóniája. Minden apró tettnek elsöprő erejű következményei vannak. Ezek nem mindig láthatóak, és néha, a mi játszmáinkban, a hatás megelőzi az okot, nem pedig fordítva."

A könyv első fele nagyon lagymatag volt számomra, de lehet, hogy csak azért érzem így, mert a költözés miatt ez a fele volt az, amit vagy 120 megszakítással olvastam. Nem volt igazán sem időm, sem energiám belemerülni. Gondolkodtam azon, hogy elkezdem az elejéről, amikor végre volt lehetőségem folytatni komolyabb megszakítások nélkül az olvasását, de annyira élt még bennem a történet eleje, hogy úgy éreztem ez nem lenne jó döntés. 
A második fele viszont végre izgalmas és fordulatos volt. Először Ninive, majd Stuart Mária kora, mind a két kor kellő izgalmat ad az olvasónak. Fordulatosak voltak, izgalmasan megírva.

A történet cselekményei, a fordulatok, minden ilyen téren a helyén van, a szereplőket nem érzem eléggé kidolgozottnak. Így számomra a Visszhangok szimfóniájában a történtek voltak a hangsúlyosabbak, nem pedig mondjuk Max szenvedése, hogy mikor dobja le magáról a törülközőt a Főnök előtt és az miért nem ugrik azonnal rá vagy hogy milyen szinten vak és nem veszi észre, hogy a munkatársaival mi a helyzet. Nem egyszerű egy nő, az biztos.

A lényeg a lényeg, hogy a szereplők kidolgozásától függetlenül, ez egy nagyon jó, izgalmasan és fordulatosan megírt történet. Olyan, amikor a szereplők gondolnak egyet és hipp-hopp, ott teremnek valahol, az írónő pedig remekül az olvasó elé tudja festeni, hogy mit látnak, tapasztalnak az adott korban.

Kíváncsi vagyok a folytatásra, mert nagyon izgalmas sejtés lett a könyv végén, hogy hová fognak utazni a harmadik részben. Remélem, hogy addigra Max is megérik a korának megfelelően. 

2018. szeptember 11., kedd

A postás mindig kétszer csenget (52.)

kedd, szeptember 11, 2018 0 Hozzászólás
Mi is az A postás mindig kétszer csenget?: Ez az esemény külföldi blogok mintája alapján indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb.
Látszik, hogy túl vagyunk már a költözködésen, mert augusztusban a könyvtárba is eljutottam. Igaz, villámlátogatást terveztem csak, mert a férjem a kocsiban maradt a Kicsivel, aki épp akkor aludt el és szokása, hogy azonnal felébred, amint megáll alatta a zötykölődés és nyűgösködni fog, hogy nem aludta ki magát. Szóval a jelenetet úgy képzeljétek el, hogy felszaladtam az emeletre, a könyvtáros elé szinte levágtam a visszaadandó könyveket a könyvtári jegyemmel együtt, majd rohantam a visszahozott könyvek kocsijához, ugyanis ez volt legközelebb. Gyorsan végigpásztáztam a címeket és így landolt a kosaramban a Nyarak könyvek, a 7. nap és A tökéletes pár. Aztán azzal a lendülettel fordultam a könyvtároshoz újra, majd rohantam a kocsihoz. Öt perc se volt, rekord! Jelenleg A tökéletes pár olvasása van folyamatban. Féltem a történettől, hogy nehogy túl tinis legyen, de úgy tűnik, hogy nem lesz az. A másik kettőnek még nem kezdtem neki.

Recenzió keretében kaptam a Toronyházat. Folyamatban van az olvasása, eddig nagyon tetszik. Elgondolkodtató nagyon.

Saját szerzemény az Ellopott babácskák és nem is bántam meg. Az idei év legjobb olvasmánya volt az eddigiek alapján számomra.