2020. január 20., hétfő

Octavia E. Butler: Átváltozás

1/20/2020 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Adulthood Rites (1988.)
Kiadta: Agave (2019.)
Oldalszám: 326
Forrás: kiadó
Értékelésem:
Nagyon tetszett a trilógia első része, így kíváncsian vártam a folytatást. Nem vagyok oda különösebben a sci-fiért, számomra legtöbbnyire megemészthetetlen műfaj, nem tudom úgy elképzelni magam elé, hogy élvezetes legyen az olvasása. Ugyanakkor Octavia E. Butler ezzel a trilógiájával teljesen levett a lábamról. Nem csak egy sci-firől van szó, hanem nagyon komoly témákat feszeget az emberiséggel, a jövőnkkel kapcsolatban. Ha kicsit körülnézünk a Világban, a most, a közelmúltban történő/történt természeti katasztrófákon elgondolkodunk, akkor be kell ismernünk, hogy tényleg ássuk a sírunkat folyamatosan.
Nehezemre esik sokszor elképzelnem azt ebben a műfajban, hogy eljönnek az űrlények és akkor mi lesz velünk emberekkel (menekülésre kényszerítenek, kiirtanak minket, átveszik az uralmat, segíteni akarnak, stb., melyik szerző épp melyik elméletet szeretné feldolgozni), de a szerzőnek ezt is sikerült megemészthetővé tennie számomra. Teljesen elképzelhetőnek tartom, hogy közbeavatkoznának egy ilyen szituációban (ha léteznek), hogy megmentsék a génjeinket és megemészthető számomra mindaz, ami ebből következett, még ha az elején fura is volt a gondolat.

A kötet főszereplője Akin, Lilith fia, akinek öt szülője van: egy férfi és egy nő, egy hímnemű és egy nőnemű oankáli, valamint egy nemtelen óloj. A fiú külsőleg nagyon emberi és tán emiatt is folyamatosan vívódik az emberi és a földönkívüli része között
Az emberiség nincs könnyű helyzetben, ugyanis nem tudnak szaporodni egymás között, hacsak nem lépnek kapcsolatba az idegenekkel. Sokan viszont ettől viszolyognak, undorodnak, így kisebb falvakban élnek, távolabb az idegenektől. Ugyanakkor a haragjuk nem csillapodott irányukba, hisz az egyik legfontosabb dolgot vették el tőlük: a szaporodást, a génjük továbbadását. 
Akint egészen kicsiként elrabolják az ellenállók, így a fiú megismerkedik egy olyan emberi közösséggel, akik nem akarnak együttműködni velük, akik mások, mint ők. Mély nyomot hagy benne ez az egész, felnőve se tudja megszakítani az ellenállókkal a kapcsolatot. Mindenáron meg szeretné menteni őket a pusztulástól. És eközben lassan elkezd felnőni.

Akin a történet elején egy kisbaba, mondhatni "tudatlan", mint az emberiség egy része. Szomjazik a tudásra és ezt az ellenállóknak köszönhetően meg is kapja. Ők azok, akik felnyitják a szemét az emberiség múltjával kapcsolatban. Olyanok ők az olvasóknak, mint egy tükör. Belenézel és szégyenkezel, hogy ezt tettük a bolygónkkal.
Aztán Akin cseperedni kezd és olvashatunk az ezzel kapcsolatos vívódásairól is. Kezd kialakulni a nemiség nála, ami néha zavarba ejtő volt számomra.

Olvasmányos a történet, nagyon jól felépített a világképe, de néha vontatottnak éreztem és lassabban csúszott, mint az első kötet. Nagyon sok olyan jelenet van benne, amit az olvasónak meg kell emésztenie, el kell gondolkodnia rajta és tanulni kell belőle. Az emberiség vesztét, mi magunk okoztuk a történetben (is).

"Néha nem árt némi ijedelem. Néha csak a félelem tartja vissza az embereket attól, hogy valami ostobaságra vetemedjenek."

Ugyanakkor az is elgondolkodtató, helyén van-e az, hogy rendben, mi okoztuk a vesztünket, köszönjük, megmentenek minket a haláltól az idegenek, de az rendben van, hogy milyen áldozatot kérnek érte? Biztos rosszak azok, akik lázadnak ez ellen?  Mély morális kérdések is vannak a történet mögött, ha az olvasó sokszor megáll egy-egy pillanatra, jobban belegondol és elkezdi kivesézni az egészet. Igen, ez egy sci-fi, de nagyon mély mondanivalója van, ha fogékony erre az olvasója.

A történet először 1988-ban jelent meg, de továbbra se éreztem azt, hogy majdnem 32 évről beszélünk. Kortalan, ráadásul kicsit olyan, mintha a szerző a 80-as években előre látott volna az időben. Gondolok pl. arra, hogy felhívja a figyelmet arra, a műanyag milyen veszélyt rejt magában. A 80-as években nem nagyon gondoltunk erre, szinte megelőzte ez a gondolat a korát. 

Ajánlom a figyelmetekbe a trilógiát akkor is, ha nem kedvelitek annyira ezt a műfajt. Ha pedig kedvelitek, akkor kihagyhatatlan! Érdekes, elgondolkodtató utalások vannak benne, más, mint a többi hasonló történet. 


2020. január 19., vasárnap

Kyrima Trapp: Színek

1/19/2020 0 Hozzászólás
Kiadta: Scolar (2011.)
Oldalszám: 16
Forrás: könyvtár
Tuti nincs olyan kisgyerekes család, akinek ne lenne olyan könyvecskéje a Kicsinek, ami a színekről szól! Vagy ha nincs, akkor tuti kölcsönöztek ki neki a könyvtárból, kértek kölcsön, stb. Egyszerűen automatikusan szerzi be a szülő az ilyen könyveket, hisz valahogy meg kell tanítani a gyereknek, hogy melyik szín micsoda.

Szeretem a Scolar Mini sorozatot, ami a legkisebbeknek (2-5 éves korosztály) amolyan ismeretterjesztő könyvecske. Most viszont csalódott vagyok
A könyvben összesen 4 színre térnek ki. A pirosra, kékre, sárgára, zöldre illetve a fekete-fehér és a színes állapotra. És ennyi. Nos, ennyi színt a 2 éves gyerek is ismer már, így az ajánlott 5 éves korig mennyi újdonságot tud a könyv nyújtani, fogalmam sincs. Nagyon az alapok vannak benne, másfél- 2 évesek szerintem már felismerik ezeket a színeket. Lehetett volna kicsit tágítani a tudást: barna, lila, rózsaszín, narancssárga, stb. Elég minimalista lett az egész. 😟 A Kicsit nem is kötötte le. Egyszer megnézte, aha, becsukta, okosabb nem is lett tőle. 

2020. január 17., péntek

Lisa Wingate: Elrabolt ​életek

1/17/2020 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Before We Were Yours (2017.)
Kiadta: Libri (2018.)
Oldalszám: 460
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Újabb olyan könyv, amit egy nap alatt faltam be, letenni se akartam. Az igazság, amiről olvashatunk benne, ugyanolyan falhoz vágós, mint Will Berthold: Gyerekgyár-ja. Sokkoló, hogy ilyesmik megtörténtek, megtörténhettek. 

SPOILER található a bejegyzésben!

A történet két szálon fut.
Az egyikben 1939-ben vagyunk, amikor a 12 éves Rill és 4 testvére pár órára felügyelet nélkül marad. Ezt használja ki a hatóság, akik a tennessee-i árvaházba viszik a gyerekeket mondván, hogy rossz körülmények között élnek, a szüleik nem tudnak róluk megfelelően gondoskodni. Az árvaházban viszont szörnyű körülmények uralkodnak. Kifelé a leendő szülőknek azt mutatják, hogy minden szép és jó, de igazából terrorban élnek a gyerekek, éheznek, verik őket, nem ritka, hogy egy-egy gyerek eltűnik és hát csúnya bácsi is van a sztoriban. Az árvaház nem törvényes úton adja örökbe a gyerekeket, gyerekkereskedelem folyik a falak között. 
A másik szálon a jelenben vagyunk. Avery politikus családban nőtt fel, az édesapja kormányzó, ő maga pedig szövetségi ügyész. A családja mindig reflektorfényben állt, vigyázniuk kellett a hírnevükre, így bele se gondol abba, hogy bármi titkolni valójuk lenne, mert ez mindent tönkretehetne.
Rill és Avery szála összefonódik a történetben, Avery nyomozni kezd a családja múltjában, miután egy idős hölgy felhívja arra a figyelmét, hogy lehet vannak dédelgetett titkaik. 

Az Elrabolt életek egyszerre szórakoztató olvasmány, ugyanakkor az igazságtartalma miatt nagyon fájdalmas történet. Belegondolni se akarok abba, hogy mennyi életről van szó. Hány olyan felnőttről, akik azt se tudják honnan származnak. És szomorú belegondolni, hogy biztos nem csak a tennessee-i árvaházban volt gyerekkereskedelem. Sőt, a mai napig léteznek ilyen "szervezetek". Szörnyű, embertelen. Teljesen más az a szituáció, amikor egy gyermeket bántalmaznak egy családban, éheztetik, verik, nem gondoskodnak róla. Még ha fájdalmas is, de ilyenkor jobb a kiemelése a családból. De teljesen más az a szituáció, amikor gyerekeket rabolnak el a szüleiktől abból a célból, hogy ebből anyagi hasznuk legyen. Embertelen!

Nagyon izgalmas volt a két szálon futó cselekmény, számomra hangsúlyosabb volt a múlt, közelebb is került hozzám.
Ugyanakkor Avery is szimpatikus lett, neki egy párkapcsolati problémáról is döntenie kell a történet végére.
És ha már a vége. Így volt jó, így lett szép, így volt kerek.

Olvassátok el!

2020. január 15., szerda

Újévi fogadalmak Book Tag

1/15/2020 0 Hozzászólás
AniTigernél bukkantam erre a Book Tagre. 😉

1. Egy író, akitől szeretnél olvasni idén, de eddig még semmit nem olvastál tőle 

Mario Escobar és konkrétan erre a könyvére vagyok kíváncsi:


2. Egy könyv, amit mindenképpen szeretnél elolvasni 


A sorozat első része is nagyon tetszett, így nagyon érdekel Boleyn Anna története is az írónő tollából.

3. Egy klasszikus, amit szeretnél elolvasni 

Ilyen nincs, nem terveztem be klasszikus olvasását. 😅

4. Egy könyv, amit szeretnél újraolvasni 

Újraolvasást se terveztem be, hacsak nem ér a mesekönyv is. 😅 Abból beterveztem, hogy elolvasom a Kicsinek is ezt a kötetet. Én nagyon szerettem gyerekkoromban.


5. Egy könyv, ami ezer éve várólistás és idén el akarod olvasni végre 


Több, mint 2 éve csücsül a listámon, de majd idén! 😏 A Bakker, ​azok a csodddálatos férfiak! bejött az írónőtől.

6. Egy jó vastag könyv, amit beterveztél 


Hát, nem is tudom. Ér egyben Fábián Jankától Az utolsó boszorkány történeteinek 2 kötete? Az összesen 628 oldal.

7. Egy író, akitől már olvastál és idén is szeretnél 

Julia Quinn. Még nem tudom, hogy mit, bár az eddig magyarul is megjelent 28 könyvéből 6-ot még nem olvastam. Tán majd ezt:


8. Karácsonyra kapott könyv, amit el fogsz olvasni idén 

Nos, Karácsonyra szakácskönyvet kaptam és Szabados Ági Olvasónaplóját, úgyhogy akkor ilyen téren a szakácskönyv figyel csak be:

 

9. Egy sorozat, amit elkezdeni és befejezni is 2020-ban fogsz 

Nem tudom. Most nem igazán van kedvem sorozatba belekezdeni. Főleg, hogy be is kellene még idén fejezni! Hacsak nem 2 kötetes, akkor van rá esély! 😁

10. Egy megkezdett sorozat, amit be fogsz 2020-ban fejezni 

Nem tervezek ilyet. 

11. Van valami olvasási terved? Ha igen, hány könyvet tervezel idén elolvasni? 

30 könyv olvasását terveztem be, ami a 10 év alatt a legkevesebb lenne, de úgy érzem, hogy ez vállalható erre az évre, több nem nagyon. 2020 a visszarázódások és az összehangolás éve lesz és emiatt fel vagyok készülve arra, hogy egy ideig nem nagyon lesz időm és energiám olvasni. 

12. Bármilyen egyéb célkitűzés? 

Szeretném teljesíteni a Nincs időm olvasni!/Van időm olvasni! kihívás 12 hónapját! 😇



2020. január 13., hétfő

Ezekiel Boone: Kirajzás

1/13/2020 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Hatching (2016.)
Kiadta: Agave (2017.)
Oldalszám: 288
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Ó b.sszus, imádtam ezt a könyvet! Teljesen befaltam, egy nap alatt kivégeztem. Rákattantam, letenni se akartam, legszívesebben egyhuzamban elolvastam volna. Fantasztikus volt! És épp ezért nagyon meg vagyok döbbenve, hogy jelenleg csak 76%-on áll a molyon és túl sokan nem is olvasták még, holott 2 éve megjelent már. Mondjuk ebben szerepe lehet annak is, hogy a kiadó nem tervezi a trilógia további részének a magyar kiadását, amin fel vagyok háborodva. 😡 Ez egy hihetetlenül izgalmas, olvasmányos, pörgős történet, ami persze olyan ponton ér véget, hogy most rendesen fáj, amiért nincs magyar folytatása. Nagyon-nagyon ritkán szoktam gondolkodni azon, hogy angolul olvassak, de most muszáj lesz. Tudnom kell mi lesz a második kötetben!

Amit már az elején meg kell említenem, félek, undorodok a pókoktól. A kisebbekkel még elvagyok, azokon segít a porszívó vagy a seprű tisztes távolságból, de a nagyobb példányoktól kővé dermedek és sikítani is elfelejtek. Nem tudom  konkrétan kijelenteni, hogy félek vagy undort érzek, de nagyon nem bírom őket. A testem reakciója alapján inkább azt mondanám, hogy félek, pánikba esek tőlük annak ellenére is, hogy tisztában vagyok azzal, nem fognak megenni, de akkor is.
Már a könyv borítója láttán kivert a víz, viszont nagyon kíváncsi lettem rá a fülszövege alapján.
Éjszakába nyúlóan olvastam és bizony sokszor néztem körbe a hálószobában közben, hogy nincs-e belőle valahol. De azért élveztem az olvasását! 😂

A történet sok-sok szálon fut, néha ez igazából már követhetetlen volt, de a lényeg.
Egy rég kihaltnak vélt pókfajta újra életre kel és az a sajátossága, hogy vérre szomjazik. Állatokra, emberekre vadászik csapatostul és felzabálja, ami/aki az útjába kerül. Egyre többen vannak, egyre többen halnak bele, egyszerűen megállítani se lehet az áradatot.
Az egyik szálon egy kutatónő a főszereplő, aki odáig van a pókokért. Az ő feladata lesz, hogy rájöjjön milyen pókok is ezek, hogyan lehet védekezni ellenük.
Aztán egy másik szálon ott van az USA elnöknője, akinek szembe kell néznie ezzel a katasztrófával és menteni a népét.
Aztán vannak olyan szereplők, akik bunkert építettek és ott próbálnak túlélni.
Vannak katonák, akik azt se tudják mivel kell szembenézniük.
Van egy lakatlan kis sziget, ahol nagypapa az unokájával és a menyasszonyával próbálja meghúzni magát.
És van sok-sok helyszín: Peru, Kína, India, Skócia és USA, ahol felbukkannak ezek a szörnyecskék és emberek ezreit, millióit irtják ki.

"Tüsszentett, s látta, hogy vér spriccelődött a falra. Az orrából takony csöpögött. Úgy érezte, mintha valami mozogna benne, és amikor odanyúlt, hogy megtörölje, talált valamit, ami kifelé mászott. Megfogta a kemény, szőrös lábat és kihúzta. A rohadt életbe! Egy pók!
Egy kibaszott pókot húzott ki az orrából. Az egyik lábánál fogva tartotta, az ujjai között.
A rovar oldalra lendült és rácsettintett."

Zavaró tényező volt a sok-sok szál, de annyira izgalmas, lebilincselő volt a sztori, hogy ezen fent se akadtam. Befaltam, imádtam!
És a vége! Nos igen, baromi jó a vége, igazi függővég és ki vagyok akadva, hogy magyarul nem lesz folytatása.

2020. január 11., szombat

Brodi Ashton · Cynthia Hand · Jodi Meadows: Lady ​Jane

1/11/2020 0 Hozzászólás
Eredeti címe: My Lady Jane (2016.)
Kiadta: Maxim (2018.)
Oldalszám: 448
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Ó, igazán jól esett ez a történet most! Teljesen másra számítottam, mint amit végül kaptam, de ennek ellenére nem vagyok csalódott. Aranyos volt, varázslatos, kellemes.

Nézzük először a történelmi tényeket:
VIII. Henrik halála után egyetlen fia, Edward (VI. Eduárd) került a trónra, aki 16 éves korában elhunyt tüdővészben. Mivel nem volt örököse, halála előtt még rendelkezett a trónutódlásról.
Két féltestvére volt, a későbbi I. Mária és a későbbi I. Erzsébet, de őket megkerülve az unokatestvérét, Jane Greyt tette meg örökösének, aki I. Johanna néven mindössze 9 napig uralkodott Edward halála után. 
Janet követte a trónon I. Mária, aki 5 évig, haláláig uralkodott. Őt I. Erzsébet az újkori Anglia egyik legnagyobb uralkodója, a Tudor-ház utolsó tagja követte a trónon.
Ezek a történelmi tények.

A szerzőpárosok pedig gondoltak egy merészet és átírták a történelmet. Kicsit tinis lett, varázslatos, aranyos és azt kell mondanom, hogy ez a vég jobb lett volna, mint ami a valóságban lett.

Addig minden stimmel történelmileg, hogy Edward haldoklik és Janet nevezi meg utódjának, aztán jönnek a fordulatok és az eltérések.

"Azt hisszük, ismerjük a történetet, ami így hangzik: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Jane Grey nevű tizenhat éves fiatal lány, akit feleségül kényszerítettek egy vadidegenhez (Lord Guildfordhoz vagy Gilfordhoz vagy Gifford-isten-tudja-kicsodához), és nem sokkal később egy ország uralkodói székében találta magát."

A történetbe beköltözik a varázslat. Ugyanis néhányan képesek állati alakot ölteni, ők az E∂ian-ok. Vannak akik üldözik őket és így nagyon nem mindegy, ki kerül utána majd a trónra. A király tanácsnoka úgy mesterkedik, hogy a másodszülött fiához hozzáadják Janet, így Edward halála után a fia vagy jobban mondva ő fog majd uralkodni. Eddig ez még nem is fura, de Gifford nappal LÓ, amit a család természetesen próbál eltitkolni és Jane se tud erről semmit, egészen a nászéjszakájáig. 
Vannak hirtelen átalakulások, menekülés, ármánykodás, egy nagyon mozgalmas, kellemes, üde, fiatalos történet a Lady Jane.

Tetszett a kis szerelmi szál is benne, Jane és Gifford könnyed és sokszor vicces évődése igazán feldobta a történetet. 

"G. ivott egy kortyot és azon gondolkozott, hogy közölhetné a legjobban a lovas hírt.
Ismered, kedvesen, országunk négylábú fenséges állatait? Nos, egy ilyenhez mentél hozzá!
Nem. Nem a megfelelő közelítés.
Édesem, nehezedre esett valaha is ember és állat között választani? Többé már nem kell!
Ennél a taktikánál is van jobb.
Édes hölgy, vannak, akik fekve alszanak, és vannak, akik állva. Én mindkettőre képes vagyok.
Nem.
Tudod-e, hogy van, akinek szőrösebb oldala is van?
Átkoztad-e már a sorsot, hogy szerttednek csak két lába van?
Tudtad, hogy a lovaknak remek az egyensúlyérzékük?
Hé, mi az ott? – majd elvágtatna."

Szeretem a történelmi regényeket, szeretek tudni a valóságról, de ennek ellenére most jól esett ez az alternatív múltú történelmi regény. Érdekes volt az E∂ian szál és a metaforák az átalakulással kapcsolatban. 
Aranyos volt, szerettem olvasni, olvassátok el ti is!

2020. január 10., péntek

Constanza Droop: Az ​évszakok

1/10/2020 0 Hozzászólás
Kiadta: Scolar (2010.)
Oldalszám: 16
Az utóbbi időben a könyvtárlátogatások során igyekszem nem csak mesekönyveket kikölcsönözni a Kicsinek, hanem kimondottan ismeretterjesztő könyvecskéket is. Jön az ovi, egyre több mindenre kíváncsi, egyre több mindent lehet megmutatni neki és érti meg. Tökéletes választás a Scolar mini sorozat a legkisebbeknek (2 éves kortól).

Nagyon szerette ő is ezt a könyvecskét és én is, hosszú percekig tudta elnézegetni, hosszú percekig tudtam neki magyarázni, hogy mit lát a képeken és miért, és hosszú percekig tudott mutogatni, magyarázni a látottakkal kapcsolatban. Érezni lehetett rajta, hogy kezdi érteni az évszakokat, hogy miről mit lehet tudni és kezdte felismerni őket a képek alapján. És pont ez volt a célom ezzel a könyvecskével.

Oldalak tekintetében nem épp egy Háború és béke, 16 oldal az egész, de az vastag kartonpapíron, kimondottan a kis kezeknek. Könnyű lapozni, nem gyűrődik, nem szakad és ez a 16 oldal bőven elég arra, hogy bemutassa a 4 évszak változását ennek a korosztálynak.

Szépek az illusztrációk és sok-sok kihajtható fülecske van benne, amikre ez a korosztály szerintem nagyon rá tud kattanni. 😅 A Kicsi legalábbis imádta nézegetni, hogy mi lapul a fülecskék alatt.

Nagyon tudom a figyelmetekbe ajánlani ezt a sorozatot és ezt a könyvecskét is, ha kisgyereketek van!

2020. január 9., csütörtök

Decemberi összefoglaló

1/09/2020 0 Hozzászólás
Forrás
A december is nagyon gyorsan eltelt. Emlékszem, amikor a hónap elején végigfutott bennem, hogy a hónap végétől már csak 1 hónapot lesz itthon a Kicsi, aztán kezdi az ovit és megyek vissza én is dolgozni. Egyszerre szerettem volna csigalépésekben megtenni a hónapot, hogy minél több időm legyen még vele, ugyanakkor siettetni is, hisz nagyon vártam arra a pillanatra, amikor kibontják, meglátják a karácsonyi ajándékaikat. Úgy érzem, hogy végül elrepült ez a hónap. 😊

TOP3 könyv, amit a hónapban olvastam

9 könyv olvasását fejeztem be a hónapban, ami nem is volt olyan rossz arány.
Ezek közül a TOP3:
↪ Péterfy-Novák Éva: Apád ​előtt ne vetkőzz
↪ Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
↪ Kate Quinn: A vadásznő

És amiknek az olvasása folyamatban van még

Az utolsó boszorkány történeteire kíváncsi voltam egy ideje, hisz a sorozat második részét már olvastam és nagyon tetszett. Így amint megláttam a könyvtárban, azonnal kaptam is utána.
Az Átváltozásra szintén nagyon kíváncsi voltam, hisz a trilógia 1. része teljesen megvett magának.
Ami a Testamentumokat illeti. A szolgálólány meséje jó volt, bár szerintem filmsorozatban jobb, kíváncsi vagyok.

Blogélet a hónapban

18 bejegyzést tettem közzé a hónapban, ebből 12 volt könyves.
A legnépszerűbb bejegyzés a hónapban a Volt egyszer egy felmérés: Miért nem olvasunk több szépirodalmat? volt. Könyvek tekintetében pedig Zsidákovits Dávid: A ​kalapos róka.
A legtöbben itthonról, Bulgáriából és az USA-ból jutottak el az oldalra.
Vicces keresőkifejezésem nincs, könyvekre kerestek rá és jutottak el így az oldalra a legtöbben.

2020. január 8., szerda

Holly Seddon: Lélegzet-visszafojtva

1/08/2020 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Try Not to Breathe (2016.)
Kiadta: Könyvmolyképző (2017.)
Oldalszám: 424
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
„A ​lány a vonaton óta egyetlen pszichothriller sem ragadott magával ennyire.” (Tess Gerritsen, a New York Times bestseller szerzője) - olvasható a fülszövegben. Hát, nem volt egy nagy szám sztori az a történet, ebből kiindulva nem sokra számítottam ezzel kapcsolatban sem és kész szerencse, mert legalább nem csalódtam. Harmatgyenge.

Az események 3 szálon futnak. 
Az egyik szál Amyé, akit 1995-ben megtámadtak és a jelenben (2010-ben) is vegetatív állapotban van egy kórházban.
A másik szál Alexé, aki alkoholproblémákkal küzdő ex sztár újságíró. A nőnek mindene megvolt anno, sikeres volt a munkájában, férjnél volt, de a pia fontosabb volt és mindent elveszített. Egy idős Amyvel és szabadúszó újságíróként próbál visszatérni. Cikket kellene írnia a vegetatív állapotban levő betegekről és ekkor botlik bele Amybe, akinek az állapota teljesen felkavarja. Elhatározza, hogy kideríti mi is történt 1995-ben a lánnyal, ugyanis senki se tudja. Mármint azt igen, hogy megtámadták, de hogy ki és miért, fogalmuk sincsen.
A harmadik szál Amy volt iskolai szerelmének a szála. Hogyan alakult az élete, túl tette-e magát Amy, stb.
A munka során Alex találkozik a férfival és közösen kezdik felgöngyölíteni a szálakat, ami túl sok izgalmat nem okozott nekem, ugyanis az elején lelőttem a poént magam előtt, hogy ki a tettes.

Történt, hogy véletlenül a könyv rossz oldalon nyílt ki és megláttam egy bizonyos nevet, ami felkeltette az érdeklődésemet, hogy is kerül oda. Így elolvastam pár oldalt a történet végéből. Így az elejétől kezdve tudtam, hogy ki volt a tettes és mi történt. És jó, hogy ezt tettem, ugyanis cafatokra téptem volna a könyvet, ha a sztori végén szembesültem volna csak a névvel.

"Az idő nem gyógyít meg mindent. Az idő csak egy üres lap, amire az itt maradottak felírhatják mindazt, amit megbántak és bevallanának."

Seddon nem bonyolult pszichothrillert alkotott. Tipikusan az a krimi, amikor a tettesre azzal hívja fel a figyelmet a szerző, hogy rettentően mellőzi őt. Már gyanúsan. Ugyanez volt ebben a könyvben is.

Kiszámítható, nem túlságosan izgalmas könyv. Egy langyos lábvíz. Rettentően felejthető. Elolvasod, de másnap már azt se tudod miről szólt.


2020. január 7., kedd

Új év, új tervek, de fogadalmak nélkül ... újra és újra

1/07/2020 0 Hozzászólás

Tavaly is írtam egy ilyen bejegyzést, jöjjön hát az idei. 😀
Továbbra se teszek fogadalmat, mert magamat ismerve úgy se fogom tudni betartani. Na meg úgy érzem, hogyha az ember változtatni szeretne bármin is, azt nem időponthoz kell kötni (majd új évkor, majd nyáron, majd ha 30 éves leszek, majd ha ezt és ezt elérem), hanem csinálni kell és ennyi.

A tavalyi terveimből majdnem mindent sikerült megvalósítanom. 
Sikerült leadnom azt a plusz súlyt, amit le szerettem volna adni és sikerült is tartanom.
Szerettem volna különválasztani a blogot, a blog FB oldalát, az Instát és a Twittert. Ez az FB - blog kivételével sikerült is. 
Tartottam a 30 oldalnyi esélyt a könyvekkel kapcsolatban.
Spóroltam is, 2019-ben magamnak nem vettem egy könyvet sem. Aktívan jártam könyvtárba, kaptam kölcsön és kaptam könyvet.
Az Instán a heti 1 bejegyzés nem mindig jött össze, de aktívabb voltam, az biztos, a képek minősége nem fejlődött. Ez van. 😅
A magammal foglalkozás úgy ahogy, de összejött. 2019-ben nagyon odafigyeltem az egészséges táplálkozásra, sportolni is kezdtem - itthon -, rendszeresen beiktattam a szépítkezős napokat a hónapban és a lelkemnek nagyon jót tett egy új szokás, a havi 1 anya-fia nap bevezetése. Mivel 2019 leginkább a Kicsiről szólt a műtétje miatt, szerettem volna összehozni havonta legalább 1 olyan napot, amikor csak a Nagyra koncentrálok. Ilyenkor vele vagyok csak, elmegyünk oda, ahová szeretne, mozizunk, kiállításokra járunk, stb., mindegy, csak vele legyek és érezze, hogy ő is ugyanolyan fontos számomra.
A tanulás. Hát ... körvonalazódott 2019-re, de nem jött össze a felvételim. Elrontottam, figyelmetlen voltam. 😔 Tanultam belőle, de nem adtam fel. 
✘ A napló írása egyáltalán nem jött össze. Remélem idén sikerül majd. 😋

És akkor tervek 2020-ra

🌟 Továbbra is tartani a súlyomat ebben az évben.
🌟 Jó lenne a blog - Facebook oldalt különválasztani, de mivel tudom, hogy idén kevesebb időm lesz blogolni, nem vagyok abban biztos, hogy ez össze fog jönni.
🌟 Továbbra is marad a 30 oldalnyi esély a könyveknél.
🌟 Spórolás, éljen a könyvtár és a kölcsön könyvek!
🌟 A havi minimum 1 anya-fia nap tartása továbbra is.
🌟 Én se vesszek el a mindennapokban. 😅
🌟 Napló vezetése. Vagy legalábbis próbáljak kitartani.
🌟 Összehangolni sikeresen a munkába járó anyuka életét a 2 gyerkőccel, háztartás vezetésével és ki tudja mi jön még ebben az évben.
🌟 Szelektálni az emberi kapcsolataimban is. Tudom, hogy vannak olyan kapcsolataim, amikre túl sok energiát fordítok és nem kellene, mert nincs viszonozva.
🌟 És újra az elengedés megpróbálása.
🌟 Rendszeres sportolás, még ha csak itthon is ugri-bugrizok hetente párszor, de legalább csináljam.
🌟 Jó lenne újra visszaszokni a vezetésre. Oviba is könnyebb lenne így járni a Kicsiért majd.

A könyves számom erre az évre? Tavaly 65 könyv olvasását terveztem be és 89 jött össze, aminek nagyon örültem. Nos, 2020-ban ez tuti nem így lesz. 😂 Fel vagyok készülve arra, hogy idén nem sok időm és nem sok energiám lesz a könyvekre. Márciusban megyek vissza dolgozni és biztos időbe fog telni, amíg visszailleszkedek a dolgozó anyukák mindennapjaiba, amíg lesz időm és energiám olvasni egyáltalán. Így 2020-ra
könyv olvasását terveztem be.

És ami egy kis különlegesség lesz erre az évre, hogy csatlakoztam a Nincs időm olvasni!/Van időm olvasni! kihíváshoz. Szeretném idén teljesíteni mind a 12 hónap témáját. Lássuk is ezeket:

Közös könyv: Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Elolvasott könyvem a témához:

2020. január 5., vasárnap

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad

1/05/2020 0 Hozzászólás
Kiadta: Ciceró (2017.)
Oldalszám: 268
Forrás: könyvtár
Értékelésem:

Mint ahogy az előző bejegyzésemben említettem, amint befejeztem a Léggömbök olvasását, azonnal nekikezdtem ennek, a folytatásnak. No nem azért, mert annyira tetszett az első rész, hanem azért, mert kíváncsi voltam hogyan is fog alakulni Dorka élete a kisbabával. Hát nem úgy, ahogy elképzeltem, pedig az első kötet után mindenre gondoltam. Legalábbis azt hittem. 

SPOILER LESZ A BEJEGYZÉSBEN!

Szóval a baba megszületik, Dorka hazaviszi a szüleihez, ahol inkább az édesanya foglalkozik a kicsivel, mert Dorka enyhe gyermekágyi depresszióval küzd. Vagyis totál alkalmatlannak érzi magát az anyaságra. 
Végül az anyagiak miatt úgy döntenek, hogy Dorka a fővárosban vállal munkát, odaköltözik és hétvégente jár majd haza. A kicsi Matyiról pedig addig az édesanyja gondoskodik majd.
A fővárosban újra összefut az egyik volt osztálytársával, Janival, akiről kiderül majd, hogy egy ideje szerelmes volt a lányba már és mivel happy endnek kell lennie, így összejönnek majd, de előtte lesz azért a sztoriban egy kis izgalom. Mint pl az, hogy felbukkan a színen Matyi bátyja, Jani pedig hazautazik Romániába.

"Egyedül leereszt az ember, mint a gumimatrac."

Hát .... kész vagyok!
Sajnáltam Dorkát, hogy ennyire alkalmatlannak érezte magát az anyaságra, pusztító érzés tud lenni, ha valaki tényleg ezt érzi. De olyan volt az egész, mintha az írónő felütött volna egy lexikont és azt mondta volna, hogy aha, ilyen a gyermekágyi depresszió, akkor pont ezt írom le! Aha, ezt kell csinálnia egy 5 hetes gyereknek, akkor ezt írom le, ezt fogja csinálni! Aha, ezen megy keresztül az anyuka, akkor ezt is beleírom! Néha olyan érzésem volt, mintha tankönyvet olvastam volna, amin nyilván nem tudnak keresztüljönni az érzelmek. De lehet csak azért éreztem így, mert én már édesanya vagyok, nem pedig egy tinilány.
Nehéz volt megértenem, Dorka hogy a fenébe is tudta a pár hetes gyerekét az édesanyjával hagyni és távolra elmenni dolgozni, ugyanakkor értem, hogy a pénz nagy úr. Csak nem világos az egész. Közelebb nem volt munka? Gazdag "após" nem tudott volna közelebb melót szerezni, ahol nem kellett volna távol lenni a gyerektől? Mi történt a fordítói munkával, amit terhesen otthon tudott csinálni? Furi volt ez a fordulat.
A Janis dolgot sejteni lehetett már az első részben is, hogy ebből bizony lesz valami. Ami szintén furi, mert 4 évig egymásra se hederítettek. Mondjuk elsőben Jani megtréfálta a csajt és tudjuk, hogy a kisfiúk a suli udvarán mindig azt a lányt kergetik, aki tetszik nekik, de azért ez nem középiskolai szint már. 
Matyi bátyjának a felbukkanása meg. Hát, komolyan megfordult a fejemben milyen poén lenne, ha összejönnének.
A történet vége? Az lett, aminek lennie kellett. Dorka megint otthagyta a gyereket az anyjáékkal, hogy a szerelme után loholjon. Kíváncsi lennék egy olyan novellára, hogy 10 év múlva, benne egy Dorka fogalmazással: Miért használjatok gumit, ha még nem vagytok kész az anyaságra? címmel. Remélem ez a történet elrettentő példa a fiatal tizenéveseknek.


2020. január 3., péntek

Felkészülés az óvodára könyvekkel

1/03/2020 0 Hozzászólás
Megkezdeni az óvodát sose könnyű menet. Van akinek kész rémálom, másnak annyira nem és vannak, akiknél inkább az édesanyát viseli meg a leválás, a gyereket annyira nem. Ez volt nálunk a Naggyal 7 évvel ezelőtt. Hónapokkal előtte elkezdtem felkészíteni az ovira, mi is az, mi fog ott történni, próbáltam vele megértetni, hogy nem leszek ott, de megyek majd érte és valószínűleg szuperül sikerült a célom, ugyanis lényegében berohant az első nap és ki is tessékelt. Ennyi volt a beszoktatás nálunk. Két órával később mentem érte, az óvónőkkel megbeszélt időpont letelte után, idegileg teljesen kivoltam, hogy a gyerek biztos ott sír, erre meg azt kellett tapasztalnom, hogy haza se akart jönni, nagyon jól érezte magát. Nálunk nem volt sírás reggelente, nem volt anya ne menj az ajtóban, mindig örömmel ment és könnyű volt az elköszönés. Ez volt a Naggyal.
És akkor jött a Kicsi. A legnagyobb különbség a két gyerek között (igen, hogy fiú és lány) az, hogy a Nagy 3 és fél évesen kezdte meg az ovit, a Kicsi pedig 2 és fél évesen. Egy év pedig ebben a korban hatalmas távolság. Féltem, hogy milyen lesz a Kicsivel, hogyan fog lezajlani a beszoktatás, mennyire fog tudni elengedni, ezért hónapokkal a kezdés előtt ugyanúgy elkezdtem a felkészítését, mint a Nagynál.

A könyvtárban sok ovival foglalkozó könyvet találtam, de első körben ezt a  kettőt hoztam ki. Inkább a célom az volt vele, hogy nézegetni tudjuk a képeket és így tudjak mesélni arról, mit is kell tudni az óvodáról. Nos, ha egy szülőnek ez a célja, akkor ez a két könyvecske nagyon szuper, tudom a figyelmetekbe ajánlani!

Kiadta: Fröhlich és Társai (2017.)
Oldalszám: 10
Először ez lett a Kicsi kedvence. Nagy képek, amelyek bemutatják a reggeli érkezést az oviba, a foglalkozásokat, az étkezést, a mosdót, a kinti játékot, majd a hazamenetelt. Nagyon jól végig lehet vinni egy ovis napját. Amit hiányoltam belőle, az az alvás. Jobb lett volna, ha ez is ábrázolva van.

Ami nem volt meglepő, de a Kicsinek leginkább a mosdós oldal tetszett. Az ovi látogatásakor is teljesen odáig volt a pici WC-ért és csapért, biztos vagyok abban, hogy hülyére fogja venni a dadust, csak hogy kimehessen újra és újra pici WC-t használni. 😂

Amúgy a könyvecske sajátossága, hogy bizonyos tárgyakat kell megkeresni a képeken. Ez is jó szórakozás volt!


Kiadta: Könyvmolyképző (2009.)
Oldalszám: 16
A másik könyvecske már a címében is jól mutatja miről is fog szólni, nyüzsgés az van benne bőven. 
Évszakonként ábrázolja, hogy milyen az élet az oviban. Kezdjük a szeptemberrel, az ősszel, amikor lehullanak a levelek, takarítani kell. Aztán jön a Farsang, utána a Húsvét, majd a nyár, újra az ősz, majd pedig a Karácsony. 

Nagyon szépen és nagyon mozgalmasan ábrázolt kötet, nagyon sok minden látnivaló van rajta. Tipikusan olyan könyv, amin mindig lehet látni olyan részletet, ami addig elkerülte a figyelmünket. És persze sokat lehet beszélgetni a Kicsivel arról, hogy miket lát az oldalakon.


Mind a két kötetet tudom a figyelmetekbe ajánlani, ha ovi kezdése előtt álltok!

2020. január 2., csütörtök

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök

1/02/2020 0 Hozzászólás
Kiadta: Ciceró (2016.)
Oldalszám: 270
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 
Nagyon rég kerülgettem ezt a könyvet már. A könyvtárba szinte minden alkalommal belebotlottam (ami mondjuk lehetett volna jel is, hogy nem sokan kíváncsiak rá és vajon miért), a bloggerek közt is több helyen felhívták a figyelmemet rá, így végül egy alkalommal kivettem. 
Nem voltak illúzióim, nem számítottam semmi extrára, ráadásul szkeptikus vagyok a mai hazai szerzőkkel kapcsolatban, leginkább a viselkedésük miatt és azért, mert nem bírják a kritikát. Tisztelet a kivételnek, persze.

Röviden ez a könyv arról szól, milyen is lett volna egy olyan Szent Johanna Gimi, amiben Reni mondjuk Ricsibe szeret bele és minden balul sül el.

SPOILERES LESZ A BEJEGYZÉS!

A történet főszereplője Indián, aki végzős középiskolás. Nincs sok barátja, az osztályába se sikerült 4 év alatt beilleszkednie, de nem is nagyon dolgozik azon, hogy ez megváltozzon. 
Az utolsó osztálykiránduláson kezdődik a történet, ami ottalvós, messze vannak a szülők, nagykorúak, lehet piázni, miközben este a tanár alszik. Ez a menetrend zajlik le a történetben is, ami kicsit másképp végződik, de ekkor toppan a színre Indián egyik osztálytársa, Matyi, akibe aztán Dorka=Indián szerelmes lesz majd.
Szóval összejönnek, dúl a lamúr, szüzek mind a ketten, egymással el is veszítik, közben kiderül, hogy Matyi nagyon beteg és szegényke meg is fog halni. Nem sokkal ezután pedig az is kiderül, hogy Dorka kisbabát vár.
A történet pedig ott ér véget, hogy baleset éri Dorkát és sürgősségi császárral meg kell szülnie a picit. És vége.

Huh.
Elég mozgalmas az első kötet. Úgy érzem, hogy simán a két kötet helyett, inkább trilógiát kellett volna az írónőnek létrehoznia, mert nagyon sok volt az első rész. Szerelem, szex, aztán halál és még a terhesség is! A terhességet inkább a következő kötetre hagytam volna.
Több volt a sztoriban a zavaró elem, mint amire azt mondanám, hogy tetszett.
Először is, nekem kicsit fura a 4 évig egy osztályba járunk, de eddig rám se hederítettél, de aztán hipp-hopp meglátod, hogy létezem és essünk szerelembe szál. Nekem ez nem túl hiteles. 
Dorka rettentően gyerekes addig, amíg el nem veszíti a szüzességét. Márpedig senki sem lesz hirtelen felnőtt gondolkodású csak azért, mert túl van rajta.
A szex .... nem is tudom. Olyan volt a történetben, mint amikor a kicsi gyerek belenyal a cukorba, rájön, hogy milyen édes és titokban is azt kanalazza. Na ilyen volt a szex. Mindenhol, bárhogy, de ment. Féltem, hogy túl sok lesz belőle, vagy inkább sokK, de nem tudom eldönteni, hogy pont elég volt, de azért majdnem sokK vagy sokK volt már.
Matyi betegsége, halála nehéz fordulat volt a történetben, nyilván falhoz vágja Dorkát, ami teljesen érthető. A lány kiborul, azt se tudja mi, merre, hány méter, ez érthető volt.
De aztán jött a terhesség! Mint ahogy ezt említettem már, pöttöm 35 éves lelkemnek ez is sokK volt. Persze ment a mizéria, hogy megtartsa vagy elvetesse, nem lövök le poént, főleg mert már fentebb lelőttem, megtartotta, mert mégis Matyi gyerkőce és egy életről van szó.
Nem volt szimpatikus Dorka és Matyi sem, ez a nagy helyzet. Nem tudta az írónő megszerettetni velem őket. Sajnáltam a lányt, mert elveszítette a szerelmét; sajnáltam szegény Matyit, mert hát beteg volt és meg is halt, de nem kerültek hozzám közel.
Ami ráadásul nagyon kiverte a biztosítékot nálam, ez a lefekszem veled, hogy érezd fontos vagy nekem dolog. Nos, a tizenéves fiúk előszeretettel terrorizálják a barátnőjüket ezzel a szöveggel, vagyis pasi vagyok, szükségem van a szexre, ha te nem, akkor majd a szomszéd Juliska. Ez volt az én koromban is, ez van biztos most is. Amint ilyet kinyög egy pasi, azonnal lapátra kell tenni! Ez érzelmi zsarolás. Aki igazán szeret, az meg fog érteni téged, nem fog sürgetni akkor sem, ha a nap 24 órájában áll a pöcök és naponta 88X kell Jancsika fejét megsimogatni. Meg fogja érteni, mert neki is ugyanolyan fontos az egész, mint neked! Aki érzelmileg zsarol, az egy önző ember és az ilyet el kell hajtani, majd jön a következő, aki ennél már csak jobb lehet! Higgyétek el! Ha ilyennek engedtek, hiába érzitek akkor úgy, hogy ő a nagy szerelem és féltek elveszíteni, tuti nem ő az igazi és később megbánjátok majd, hogy engedtetek neki és nem vártatok egy jobbra. Dorka engedett Matyi érzelmi zsarolásának, lefeküdt a sráccal. Aztán mondjuk rákattant a dologra, de azért nem így kellett volna.

"– Majd egyszer rájössz, hogy egy pasi miatt se érdemes bőgni."

Számomra ez egy közepes történet volt, Szent Johanna Gimi másképp. Viszont, nagyon kíváncsi voltam a folytatásra, hisz ott ért véget, hogy Dorkának megszületett a pici. Kíváncsi voltam arra, hogyan folytatódik a történetük, így azonnal nekikezdtem a második kötetnek. Hamarosan arról is írok, de annyit megsúgok, szerintem gyengébb lett még ennél is.

2020. január 1., szerda

Milyen volt a 2019-es évem?

1/01/2020 0 Hozzászólás

Nagyon gyorsan repül az idő, ez pedig néha rendesen kétségbe ejt. Még csak most volt, hogy EZT a bejegyzést írtam, most pedig már készíthetem az újabb összefoglalót. 

Összességében piszok nehéz év volt a 2019 nekünk. A Kicsi szívbetegen született és február elején került sor a szívműtétjére. Nem lehet megfogalmazni, hogy miket éltem át a műtétre készülve, majd bent vele a kórházban, várva kint a műtő előtt. Életemben nem féltem még ennyire, mint abban a 40 percben, amíg nem tudtam, hogy túléli-e. Szörnyű volt. Aztán nem volt egyszerű a műtétet követő pár hónap sem, amikor még nem lehettünk biztosak abban, hogy sikeres volt a műtét úgy igazából. ... Kemény év volt és remélem, hogy a sors kárpótol minket a sok aggódásért 2020-ban.

De nézzük akkor 2019 boldog pillanatait.

Amikre örömmel emlékszem vissza

💓 A Nagy 10. születésnapjára. Tudom, elfogult vagyok vele, de ő tényleg csodálatos kislegény. Ha csak rá gondolok, a szívem egyből repesni kezd.  
💓 Arra a pillanatra, amikor kijött a szívsebész a műtőből és közölte velem, hogy minden rendben van. Az a pillanat tényleg olyan volt, mint a filmekben. Ahogy láttam kilépni a műtő ajtaján, azonnal felpattantam a műtő előtti padról és hirtelen minden lelassult. Nem hallottam semmit, zúgott a fülem, egyedül voltam, majdnem összeestem és láttam, hogy elmosolyodik azonnal, de egyszerűen nem tudtam felfogni. Semmit nem hallottam, hogy mit mond. Láttam, hogy tátog, de csak a fülem zúgását hallottam. Majd a zúgás mögül csak annyit fogtam fel, hogy sikeres volt a beavatkozás, jól van, mindjárt kitolják és láthatom is.
💓 Az a pillanat is belém ivódott, amikor kitolták a műtőből. A kis parányi teste elveszett az ágyon a lepedő alatt. Itt-ott cső, több tagú stáb követte, de én annyira boldog voltam és megkönnyebbült, hogy azt meg se lehet fogalmazni!
💓 Aztán a pillanat, amikor felébredt az altatásból, rám nézett és elmosolyodott. És azt mondta "Anya!" Ha éltetek már át egyszerre fájdalmat és boldogságot, akkor tudjátok, hogy mit éreztem abban a percben.
💓 Felejthetetlen volt hónapokkal később a kontroll is, amikor megtudtuk, hogy ténylegesen sikeres volt a műtét, lezárhatjuk az aggódást emiatt, most már minden csak rossz emlék lesz.
💓 A Nagy évzárója. Olyan büszke vagyok rá!
💓 Aztán ott volt a Kicsi 2. születésnapja. Olyan nagy már!
💓 A nyár, amikor sokat pancsoltunk a kinti medencében. A jó idő, amire örömmel emlékszem vissza, mert jó volt.
💓 De mosolyogva gondolok az első próbálkozásainkra is a veteményeskertünkben. Két városi, aki próbálkozik a veteményesezéssel és úgy ahogy sikerrel jár. Volt, amiből hatalmas mennyiséget termeltünk, szerencsénk volt a palántákkal, de volt, ami kipusztult.

Sok pillanatra gondolok örömmel, a nehézségek ellenére is. Mert tudom, hogy a nehézségek is segítik azt, hogy később azzá váljunk, akivé válnunk kell. De azért bízom egy picit szebb és nyugodtabb 2020-ban. 😌

2019-re a tervem az elengedés volt. Nem jött össze. Az tény és való, hogy könnyebben lépek már át dolgokon, de azért néha még nagyon be tudok agyalni és kattogni. De majd idén! A 2020-as tervem továbbra is az ELENGEDÉS. 😏

Mitch Albom: Hívások ​a mennyből

1/01/2020 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The ​First Phone 
Call from Heaven (2013.)
Kiadta: Animus (2014.)
Oldalszám: 320
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Mitch Albom könyveinek középpontjában többnyire a halál áll. Mi van utána és akik itt maradtak, hogyan is tudják feldolgozni ezt a veszteséget?
Hat évvel ezelőtt olvastam tőle Az Idő Urát. A mai napig nem tudtam közzétenni az erről szóló bejegyzésemet, pedig kész van, piszkozatban hever. De annyira felkavart, annyira mélyen érintett, annyira rettentően kiadtam magamat, nagyon bensőséges és fájdalmas lett a bejegyzésem. Igazából egy terápia volt az írása.
Az Édesapám 2013 Szilveszterén halt meg. Áprilisban diagnosztizálták nála a tüdődaganatot. Törökbálintra jártam vele végig kemoterápiára és amíg ő bent volt a kezelésen, addig én a szanatórium csodaszép kertjében ültem és olvasgattam minden alkalommal. Mint ahogy a fentebb említett  könyvet is. Kínzás volt számomra olvasni a történetet, de olyan fázisban volt akkor az életem, amikor kifelé azt kellett mutatnom, hogy minden rendben van, belülről viszont darabokra voltam törve és féltem. Kívülről azt kellett sugallnom, hogy egy magabiztos 29 éves, felnőtt nő vagyok, aki teljesen biztos abban, hogy az Édesapja meg fog gyógyulni. Így kellett lennie, hisz ő az APU, nincs nála erősebb ember a Világon. És tök mindegy, hogy már nem 4 éves voltam, 29 évesen is ezt éreztem. De belülről rettegtem. Rettegtem végigmenni minden alkalommal a folyosókon, látni az egyre rosszabb állapotban levő embereket. Rettegtem belegondolni abba, hogy mi lesz, ha nem fog használni a kezelés. Szinte szadiztam magamat ezzel a könyvvel. Azt akartam, hogy fájjon és nagyon fájt is.
Az Édesapám 2013 Szilveszterén halt meg, otthon. Nem voltam ott vele és ezt a mai napig nem tudom feldolgozni. A temetésén is bocsánatot kértem tőle, mert minden kemón ott voltam, bekísértem, megvártam, hazajöttünk, ... mindig ott voltam, ... amikor először közölték vele, amikor javult az állapota, amikor romlott, amikor feladták a kezelést, ... de pont ekkor viszont nem. Pár órával a történtek előtt vigyáztam rá, amíg anyukámnak dolga volt, tudtuk, hogy közeledik a vég, de beszélni se beszéltünk erről, ... akkor ott voltam, de aztán hazamentem. És utána már csak a telefonhívás volt, hogy "Rohanj!". Én pedig szó szerint szaladtam. Azt hittem, hogy még van idő. ...
Hat éve halt meg az Édesapám és a mai napig nem tudtam feldolgozni a veszteséget. És néha szeretem magamat kínozni olyan könyvekkel, amikről tudom, hogy darabokra fognak szakítani és nekem pedig újra fel kell építenem önmagamat

"Pont a félelem miatt veszíti el az ember az életét… apró darabokban… Amit a félelemnek adunk, azt a hittől vesszük el…"

Hívások a mennyből. Ki mit adna meg azért, hogy egy elhunyt szerette felhívja őt? Akár csak egy szó, egy mondat erejéig? Annyi minden lenne, amit szeretnék ma MÁR elmondani az Édesapámnak, de amikor lehetőségem volt MÉG rá, akkor nem mondtam el. Például azt sem mondtam, hogy mennyire szeretem és hogy mennyire hálás vagyok mindenért. Éveket adnék az életemből, ha mindezt elmondhatnám neki és tudnám, hogy hallotta. Ugyanis könnyebb lenne a még hátralevő életem.

Albom ebben a könyvében kihasználta az emberek vágyát, hogy hallhassák újra a szeretteik hangját. Nem rossz értelemben használta ki, de ugyanakkor mégis. 
4 főszereplője van a történetnek, akiket felhívnak a mennyből.
Az egyikőjüket a nővére.
Egy másikat a fia.
Van, akit az édesanyja.
És van, akit egy alkalmazottja.
És van, aki várja a hívást, de hiába.

"Újra kell kezdened, szokták mondani. De az élet nem egy egyszerű társas játék. Ha elveszítjük egy szerettünket, nem lehet simán újrakezdeni. Nélküle kell folytatnunk."

Jól volt a történet. Bőgtem, fájt, emlékeztem, rimánkodtam, reménykedtem ... aztán a szerző elkövetett egy hatalmas hibát. Az egész történet, ami addig a reményről szólt, átváltozott bűnügyi regénnyé. Ezt nem kellett volna. Meg kellett volna hagyni az olvasónak a reményt. És nem elég az utolsó pár sor. Nem. Nem kellett volna bele ez az egész nyomozósdi, hogy kiderítse az egyik szereplő, ki szervezi ezeket a hívásokat és hogyan. ...

Ajánlom a figyelmetekbe a könyvet, ha a gyász feldolgozásának egy olyan  szakaszában vagytok már, amikor úgy érzitek, hogy el tudjátok olvasni ezt a történetet.