Clare Pooley: Rendhagyó szabályok ingázáshoz

Tudom-tudom, nem is kell gondolnotok semmit, rég jelentkeztem már bejegyzéssel, de most már tán (de ígérni már nem is merem) sikerülni fog visszatérnem. 😉

Júliusban végre leállamvizsgáztam, túl vagyok az egyetemen, ami az elmúlt 3 és fél évben felőrölte minden maradék erőmet, ami maradt a család, gyerekek, háztartás, főállás mellett. Nem is nagyon olvastam szórakoztató irodalmat. Voltak próbálkozások, de többnyire semmi se tudott lekötni. Kevés könyvet fejeztem be az elmúlt 7 félévben. 

Most viszont tényleg igyekszem visszatérni az olvasáshoz, mert a vágy ott munkálkodik azért bennem és igyekszem a blogot sem elfelejteni. Sőt, kacérkodok Instagram oldallal (ami csak a bloghoz kapcsolódna), de még a TikTok is megfordult a fejemben, ... majd alakul.

Ma viszont egy szuper könyvet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, melyet az elmúlt pár napban olvastam és szinte befaltam az egészet, IMÁDTAM!

Biztos sokan vagytok, akik munka vagy iskola miatt rendszeresen ingáztok. Legyen szó vonatozásról, távolsági buszról, BKV-zásról. 

Én távolsági busszal közlekedem és BKV-val. 

Leginkább reggel figyelhető meg, hogy 80%-ban ugyanazok az emberek ülnek a buszon (nyilván mennek ők is dolgozni), de nagyon ritka, hogy szóba állnának egymással. Lényegében arcról mindenkit felismerünk, csak épp azt nem tudjuk a másikról hogy hívják, mivel foglalkozik, a felszállás alapján az hogy, hol él belőhető, de értitek. És ez a történet is ezt dolgozza fel.

Egy reggeli vonatjáraton, egy bizonyos számú kocsiban, mindig ugyanazok az arcok "köszönnek" egymásra. Az elsőre szexistának tűnő bankár-féleség; a megnyerő modorú, kedves fiú; az elegáns, fiatal nő; a diáklány; [a láthatatlan férfi, aki nyilván nem láthatatlan, de mintha senki se látná] és az idősebb hölgy. 

Egy napon a "bankár" félrenyel egy szőlőszemet, a többi utas pedig a megmentésére siet. Innentől kezdve elkezdenek beszélgetni egymással. Felárulnak a sorsok, melyek külsőre nem láthatóak és barátok, szövetségesek lesznek.

A történet nagyon bájos, kedves, olvasmányos. Mindennapi, hisz bárkivel megtörténhet. 

Gondolkodtál már te is azon, hogy a rendszeresen látott elegáns, fiatal nő, vajon mivel foglalkozhat? Vagy az idősebb Hölgy, hová siet rendszeresen? Egyedül él-e vajon az a jóképű pasi? Mit tanulhat az az egyetemista lány?

Miközben olvastam a könyvet, nagyon sokszor gördült mosolyra a szám, de sokszor lábadt könnybe is a szemem. Napi szinten több tucat sors megy el mellettünk, melyek kívülről nem láthatóak.

Olvassátok el ezt a könyvet, ha egy könnyed, szórakoztató, megható és mégis elgondolkodtató történetre vágytok! Én már alig várom, hogy olvashassam az írónő másik magyarul is megjelent regényét. 😉