Könyvesem

Forrás

Eredeti címe: The Girl With All the Gifts (2014.) Kiadta: Kossuth (2016.) Oldalszám: 456 Forrás: saját Értékelésem:

Mint ahogy említettem fentebb már, a kiéhezettek élőholtak. Tudomást se vesznek egymásról, semmilyen szinten nem kommunikálnak. Vagyis ha veszünk két kiéhezettet, andaloghatnak egymás mellett, de fel se fogják, hogy ott van a másik. Ennek ellenére a gyerekek azért mások, azért emberiebbek, mert a szüleik fertőzöttek voltak, amikor fogantak. Mi a problémám ezzel? Pusztán csak annyi, hogy a fertőződés után az embereken pikk-pakk eluralkodik a gomba. Ha engem megharapnak és vagyok olyan mázlista, hogy nem zabálnak fel, tuti nem arra fogok vágyni, hogy utoljára még egyet valakivel alkothassak. De képzeljük el, hogy vannak olyanok, akik mégis, sőt, tegyük fel, hogy pont peteérés van és minden körülmény adott a fogamzáshoz, megfogan a baba. Az anyuka pikk-pakk élőholt lesz, a gomba totál felveszi a teste felett a hatalmat. Hogy lesz képes kihordani egy kisbabát? Hogy lesz képes világra hozni, amikor arra nem képesek, hogy felfogják, ha egy másik kiéhezett van mellettük? Nem elég csak kicsusszannia annak a babának, van köldökzsinór, stb., amit el kell vágni. Hogy tud erre gondolni egy olyan egyed, ami nem is képes a gondolkodásra? Na jó, tegyük fel, hogy megszületik a baba, valamilyen varázslatos okból kifolyólag a köldökzsinór probléma is megoldódik, mit tudom én, elharapja a baba vagy én nem is tudom. Hogy képes az "életre" egy csecsemő? Ismétlem, a kiéhezettek fel se fogják, hogy rajtuk kívül van más kiéhezett is. Erre ott egy csecsemő kiéhezett, aki nem tud járni, vadászni, semmi, hogy marad életben? Felzabálja az anyját? Egy csecsemő? Hogyan?

A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él – mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak – amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes.
A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort?
Kiben bízhat Evie?

Eredeti címe: Poison Princess (2012.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014.)
Sorozat: Az Arkánum Krónikák
Oldalszám: 474

Az Arkánum Krónikák #1.

Kresley Cole nevét olvasva/hallva eddig, mindig elsősorban a „Halhatatlanok alkonyat után” sorozata jutott eszembe, mely az első olyan könyv volt, amit a vámpíros lázam kezdetén olvastam évekkel ezelőtt. (A „McCarrick fivérek” trilógiát is szerettem, mégis a második helyre csúszott az emlékeimben.) De mostantól kezdve biztos vagyok abban, hogy ez a sorozata fog beugrani.

Szeretem olvasni a különböző "elméleteket" arról - a szórakoztató irodalom keretein belül -, hogyan fog bekövetkezni a "világ vége" és mi lesz a túlélőkkel. Mert az izgalmasság kedvéért pár emberke maradjon már életben. :oP Ez a történet pedig igazi csemege ebben a műfajban.

"– Tudhattam volna, hogy életben maradtál!
Leszállt a motorról, majd nekidőlt.
– Mégis miért, Evangeline?
– A hüllők és a férgek egész jól megúszták – mondtam olyan hangon, mintha be lennék szívva."

A felépítése fantasztikus! Minden úgy kezdődik, hogy az olvasó teljesen abban a hitben van, hogy egy bizonyos női szereplővel - akiről akkor még nem tudni, de a főszereplő lesz majd -, valami szörnyűség fog történni, besétál a csapdába. A lány elkezd mesélni valakinek és ebből a meséből épül fel a történet, a végén a hatalmas csattanóval, ami után legszívesebben kiugrottam volna a bőrömből. :o) Végig a könyv olvasása során végigkísért egyfajta belső feszültség, hogy mi lesz a lánnyal, a végén pedig olyan érzésem volt, mintha minden levegő kifogyott volna a tüdőmből és pár pillanatig csak kapkodtam a friss levegőért, majd jött a megkönnyebbülés.

Szóval a történet egyfajta visszatekintés, mely során átéljük a "világ vége" bekövetkeztét Evie szemén keresztül, majd azt, hogy mi történt vele utána.
Különleges képességű fiatalokkal találkozhatunk a könyv lapjain, kiknek a karakterük és a fontosságuk csak még jobban feldobták az amúgy is pörgős cselekményt, és hát a lájtosabb lamúr se marad el. ;o)

"– Olyan illatod van, mint a… loncnak.
– Nincs rajtam semmi.
– Ez az egyetlen vágyam – kunkorodott fel a szája szeglete."

Csak dicsérni tudom a Méreghercegnőt, egyszerűen zseniális volt! Minden sorát élveztem, teljesen magával sodort. Egy percig se éreztem, hogy YA regényt olvasok, nem volt tipikusan tinis attól függetlenül, hogy tizenéves főszereplői vannak, így bátran tudom ajánlani idősebb korosztálynak is.
Izgalmas, érdekes, magával sodró cselekményű történet, remek karakterekkel és cselekményvezetéssel. Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, még kedvenc is lehet belőle. ;o)

Eredeti címe: FEED (2010.) Kiadta: Lazi Könyvkiadó (2012.) Oldalszám: 422 Ára: 3699 Sorozat: Newsflesh Trilógia #1 Forrás: könyvtár Értékelésem:

 Amikor megláttam a könyvet a könyvtárban az újdonságok közt, gondolkodás nélkül kaptam le és tettem a kosaramba. Annyit tudtam róla, hogy zombis lesz, de ezen kívül semmi mást és nem is akartam.
Mostanában bejönnek a kicsit véres, élőholtas történetek. Ezt régebben el se tudtam képzelni, úgy voltam vele, hogy az ilyen történeteket filmben kell látni, könyvben nem tud úgy átjönni az egész, de tévedtem. Igenis át tud, pusztán csak egy jó könyv kell hozzá. És hogy az Etetés jó volt-e? Igen.

A tartalomról röviden: 2014-ben létrejött egy vírus, ami miatt a holtak feltámadtak és nekiestek a még élőknek. Az emberek menekülni kezdtek, a zombik lakta övezeteket messze elkerülték és próbálták az életüket folytatni azzal a kis különbséggel, hogy a rózsaszín álomvilág összetört, zombikkal bármikor összefuthatnak.
2039-ben veszi kezdetét a cselekmény. Ebben az időben a bloggerek lettek a sajtósok. Ők azok, akik megmondják a frankót, akik az életük árán is tudósítanak, hogy ezzel másokat megmentsenek.
Georgia és Shaun a 20-as éveik elején járó testvérpár. Nevelőszülők nevelték fel őket, akik a "sajtós bloggerek" úttörőik. Nevüket mindenki ismeri és számukra csak egy valami fontos, a látogatottság. A gyerekeiket is ez alapján nevelik, a reflektorfényben, felhasználva őket a látogatottság növeléséhez.
Georgia és Shaun is blogger lett. Nem tartoznak a legolvasottabbak közzé, de aztán egyik napról a másikra minden megváltozik. Elnökválasztás lesz és az egyik jelölt felkéri őket, hogy csatlakozzanak a stábjához. Így elsőként jutnak a friss információkhoz, teszik közzé az oldalukon. Egycsapásra a legolvasottabb oldal lesz az övéké.
De miközben politikai ármánykodás folyik, a zombikról se szabad megfeledkezni. Jobban mondva magáról a vírusról, amivel valaki képes bárhol, bárkit megölni, csak hogy elérje, amit szeretne. ... A testvérek pedig a nyomára bukkannak. ...

A véleményem:

Amikor nekikezdtem a könyv olvasásának, borzongásra vágytam és véres húscafatokra. Elképzeltem, hogy létrejön egy vírus ami miatt a halottak feltámadnak és felzabálják a még élőket. Szinte láttam is a hasonló filmek jelenteit: menekülnek az emberek, utánuk loholnak a zombik, karuk leszakadva, szemük már kiesve, de csak mennek-mennek. Megkaptam-e a borzongást? Igazából nem, mert ennek a történetnek valahogy nem is ez volt a lényege.

forrás

A nevelőszülők sehogy se kerültek a szívem közelébe, de gondolom kevés olvasót érintettek meg.
Többnyire Georgia szemén keresztül olvassuk a történteket. Ő a főnök, a kicsit megközelíthetetlen, mindig hideg fejű egyik főszereplőnk. Igazából túl sok minden nem derült ki róla és emiatt nem is sikerült belopnia magát a szívembe. Kicsit olyan katonás volt, túl logikusan élte az életét (mondjuk az is igaz, lehet máshogy nem is lehetne egy ilyen világban), érzelmet csak akkor lehetett felfedezni rajta, ha a testvére életéről volt szó, de amúgy olyan volt, mint valami kőszikla.
Tán a legszimpatikusabb szereplő Shaun volt. Kicsit bolondos, őrült, felelőtlennek tűnik, de mindez csak a látszat, mert igazából nagyon megfontolt, bátor fiú, aki nagyon szereti a nővérét, de tudja, hogy mi a kötelessége. Volt olyan pont a történetben, amikor úgy éreztem, hogy vége van, össze fog omlani, elveszítjük.
És van még egy fontosabb szereplő, Buffy, a csapat technikusa, a kicsit lírai egyénisége. A kicsit paranoid csaj, de szerintem nem véletlenül.
Na meg persze ott egy rakat mellékszereplő, apuka, anyuka, maga az elnökjelölt, a felesége, a testőrök és még egy kiscica is.

Miért is tetszett a történet?

• Azért mert zombik voltak benne? Végülis igen, de ugyanakkor meg nem is kaptak olyan hű de nagy szerepet. Nem volt marcangolás, olyan szintű menekülés, vérengzés, semmi, igazán mellékszereplők voltak.
• Akkor azért, mert tetszett az elmélkedés a bloggerekről? Ez tényleg tetszett, nagyon érdekes és elgondolkodtató volt, de mindez kevés lett volna.
• Akkor a szereplőket kedveltem meg? Az az igazság, hogy különösebben nem.
• Akkor a világkép tetszett? Igazából attól se dobtam hátast, sőt, kicsit fura volt elképzelni, hogy az emberek szépen élik az életüket, mintha semmi baj nem lenne, de mindeközben egyes helyeken meg zombik zombiskodnak.
• Akkor mégis mi tetszett benne? ... Kicsit bajos, hogy nem tudom konkrétan megfogalmazni. Egy kicsit ez is, egy kicsit az is, meg amaz is és akkor végülis ebből összejött egy jó történet. Nem a hű de jó kategória, mert néhol untam és legszívesebben átlapoztam volna, de összességében jó. Olvasmányos, érdekes volt, kicsit finomabb zombissággal, mint ahogy számítottam rá és nagyon feldobta, hogy minden fejezet végén bele lehetett olvasni a blog egy-egy bejegyzésébe, de néhol untam.
• Ugyanakkor elgondolkodtató is. Jobban belegondolva tényleg nem nagy különbség van a mai Világ és eközött a Világ közt. ...  

Kedvenc szereplő: Shaun
Kinek ajánlanám a figyelmébe?: ha szereted a zombis történeteket, akkor bátran vágj bele! De ha annyira nem szereted, akkor is próbálkozhatsz vele, mert igazából enyhén marcangolós a könyv. Lényegében azoknak ajánlanám a figyelmükbe, akiket érdekel, hogyan hozta létre az írónő az elképzelt világát, amiben az emberek és a zombik "együtt élnek".

Eredeti címe: World War Z (2006.) Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2011.) Oldalszám: 401 Ára: 2999 Forrás: könyvtár Kategória: zombis, világvégés Korhatár: 18 éves kor fölött Kiknek ajánlom?: azoknak, akik szeretik a zombis történeteket, valamint szeretnének beagyalni azon, hogy vajon mi lenne, ha kitörne egy járvány, az emberek pedig zombikká változnának.

"A zombiháború kis híján elpusztította az emberiséget. 
Az ENSZ háborús vizsgálóbizottságának munkatársaként Max Brooks találkozott a győzelem kulcsfiguráival. A világszervezet hivatalos jelentésébe végül csak statisztikai adatok kerülhettek, Brooks azonban úgy döntött, hogy a túlélők elé tárja mindazt, ami a jelentésből kimaradt. 
Az interjúkötetből megismerhetjük Kuang Csingsu doktort, aki megvizsgálja a nulladik beteget, és találkozhatunk Paul Redekerrel, az Oránia-terv atyjával is. A zombiháború veteránjai, az apokalipszis haszonélvezői és elszenvedői is nyilatkoznak a kilátástalannak tűnő harcról, a kormányok ballépéseiről, az emberi gyávaságról, ostobaságról, és a derengő fényről az alagút végén. 
E személyes hangvételű beszélgetések hű képet festenek a járvány borzalmas történetéről, pontosan dokumentálják a társadalmi és politikai változásokat, mégis megmarad bennük a legfontosabb: az emberi tényező. 
Brooks természetesen tisztában van vele, hogy a leírtak talán túlságosan felkavarják egyes olvasóit, de vállalja a kockázatot, mert úgy véli, nem rejtőzhetünk zsibbasztó statisztikák mögé. Mindenkinek tudnia kell, milyen volt valójában a zombiháború."

Melyben olvashatunk egy elképzelt világról, amiben csak két időszámítás létezik. A robbanás előtt és után. ...

Eredeti címe: Pure (2012.) Magyar megjelenés: Egmont Kiadó (2012.) Oldalszám: 568 Ára: 3999 Forrás: kiadó- recenzió Kiknek ajánlom?: Igazából mindenkinek, aki szereti a posztapokaliptikus történeteket.

Az írónő oldala ITT.

Amikor megjelent Julianna Baggott trilógiájának első része magyarul, őszintén szólva nem remegtek érte a térdeim. Megjegyeztem, hogy a sok posztapokaliptikus történet közé érkezett egy új, de túlságosan nem vonzott. Tán azért sem, mert az utóbbi időben annyi szörnyűséges elképzelésről olvastam, hogy már rendesen kezdek zizizni, ha a jövőre gondolok.
Sorban jelentek meg a pozitív vélemények, értékelések róla, de mindezek kevesek voltak még ahhoz, hogy felkeltsék az érdeklődésemet. Ekkor jött a képbe Gigi bejegyzése- Gigit egy nagyon őszinte könyves bloggernak tartom, aki bizony nem tartozik a lágyszívűek közé. Ergo, ha neki valami tetszik, akkor úgy gondolom, hogy arra tényleg nagyobb figyelmet kell fordítani és próbát kell vele tenni- és határoztam el, hogy bizony a Tisztákat el kell olvasnom és kész!
Mielőtt belevetettem volna magamat, újra elolvastam néhány értékelést róla és bár felidézni fél óra múlva nem tudtam volna, hogy ki mit írt róla, de amolyan kulcsszavak megragadtak bennem. Ilyen volt a "véres", "borzongató", "Az Éhezők Viadala". Ebből azt szűrtem le, hogy egy nagyon brutális, szörnyűséges világról fogok olvasni, csöpögni fog a vér és nyilván azért a szerelmi szál is valahogy bele lesz szőve. Nos, bár tény és való, hogy valamilyen szinten ezek a "kulcsszavak" helytállóak lehetnek, de nem olyan erősen.
Nem csöpögött a vér, nem volt véres olyan értelemben. Borzongatónak borzongató volt, de nem úgy, mint amikor félsz, rettegsz, hanem mint amikor összeszorul a gyomrod, lehunyod a szemedet, el se akarod képzelni, nem akarod látni magad előtt, de közben pedig egyszerűen nem tudsz mit tenni, mert a képek akaratlanul is megjelennek előtted. Ugyanakkor meg "Az Éhezők Viadalához" egyáltalán nem lehet hasonlítani. Az egyetlen közös vonás bennük az, hogy mind a kettő olyan világban játszódik, amely világ létrejöttét szerintem senki se szeretné megélni. De nincs szó arról, hogy egymásnak lennének uszítva az emberkék, kapnak egy baltát és uccu neki, csak egy maradhat. Ha annyira párhuzamot akarnék vonni, akkor inkább Scott Westerfeld sorozatával találhatnék némi hasonlóságot.

Mielőtt rátérnék arra röviden, hogy miről is szólt és milyen is volt, úgy érzem tán jobb még az elején belegondolnia az olvasónak abba, hogy mi történt anno Hiroshimában. Milyen hatással lett az emberekre az atombomba ledobása. Akárhogy agyalok, egyszerűen nem ugrik be mely könyvben olvastam, ha kiderül valakiről, hogy a családja Hiroshimában élt vagy a közelében a szörnyűségkor, akkor nagyon kevés esélye van arra, hogy férjhez tud menni, meg tud nősülni, mert a japánok rettegnek a "hibás" gének átörökítésétől.
Szóval, képzeljétek el a hiroshimai túlélőket, a sérüléseiket, ha tudjátok. És utána fogjatok bele ebbe a történetbe. ... Így nem is tűnnek tán annyira elképzelhetetlennek a szörnyűségek. :o(

Csak két "időszámítás" létezik: a robbanás előtt és után.
Előtte minden olyan volt, mint most. Az emberek reggel szépen felkeltek, megreggeliztek, újságot olvastak, elvitték a gyereket oviba, iskolába, anyuka, apuka elment dolgozni. Utána bevásároltak, ha belefért moziba mentek, nyaraltak, pihentek. (Gondoljunk legalábbis csak a jóra.)
Utána viszont minden kártyavárként dőlt össze. Rengeteg ember meghalt, a túlélők pedig ki könnyebben, ki súlyosabban megnyomorodott. Emberek olvadtak egybe vagy épp tárgyak az emberekbe. Esetleg állatok az emberekbe.
Igen, jól olvastátok. Képzeljétek el, ahogy egy anya a robbanás pillanatában épp a karjaiban tartja a gyermekét. A következő percben már csak azt veszi észre, hogy a gyermeke teljesen beleolvadt, csak a feje lóg ki a testéből és él. Vagy képzeljétek el egy kisfiút, akinek a hátába madarak olvadnak. Csapkodó szárnyak, csőrök. Vagy egy kislányt, aki a kezében épp akkor egy babát tartott és az utána során a kézfeje helyett egy babafej látható csak.
Az emberek egy része meghalt, a másik része ilyen borzalmas dolgokkal kénytelen élni az életét egy olyan világban, ahol teljesen egyedül maradtak. Ahol eltűnt az ipar, a fejlődés, a mezőgazdaság, ahol minden komor, sivár és sötét. Amikor magam elé képzeltem ezt a világot azt láttam, ahogy a romok között emberek élnek, koszosak, éheznek, mindenre képesek lennének az élelemért. Aztán ha egy kicsit oldalra fordulnánk ebben a magunk elé képzelt világban, egy kupolát pillantanánk meg a távolban. Egy kupolát, ahol emberek élnek elzárva, akik megmenekültek, akik nem nyomorodtak meg, akik nem éheznek, akik a történtek ellenére élik az életüket, mintha mi se történt volna.
Vagyis vannak a Tiszták, a kupola lakói és vannak azok, akik kívül rekedtek. Tudnak egymásról, de találkozni esélyük sincs.
Pressia a kupolán kívül él. 7 éves volt a robbanáskor, a történet jelenében 16 éves már. A nagyapjával él, mivel a szülei meghaltak.
Partridge viszont a kupolában tengeti napjait, másfél évvel idősebb a lánynál. Az apja befolyásos ember, az anyja viszont kint rekedt, a bátyja pedig öngyilkosságot követett el. Ő az amolyan örök második, de mégis a kiválasztott. Egy napon a fiú rájön, hogy tán az anyja még sem halt meg, ezért kiszökik a kupolából, így találkozik Pressiaval. Bár más-más világban nőttek fel, de a múltjuk azonos. És hogy a jövőjük is esetleg? ... Nem úgy alakul, ahogy a fülszövegből sejteni lehet. ...

A könyv hol a lány, hol a fiú szemszögéből mutatja be a történteket. És van még 2 szereplő, akik szintén nagyobb teret kaptak: El Capitan és Lydia.
Mint már írtam, olyan értelemben nem véres a történet, az egybeolvadások miatt viszont kellőképpen borzongató. A világkép jól fel van építve, a szereplők is kidolgozottak, igazán minden a helyén van. Olvasmányos, izgalmas, de tán nem annyira hű de nagyon jó. Jó-jó, mindenkinek ajánlom, lazán neki tudnék futni még egyszer az olvasásának és biztos élvezném másodjára is, de az értékelések alapján ütősebbre számítottam.
És készüljetek, trilógiáról van szó. Bár, hogy a folytatások mikor jönnek majd, jó kérdés, angolul és magyarul is szinte egyszerre jelent meg az első rész. A Fox 2000 megszerezte a filmjogokat, így filmre is lehet majd számítani belőle. ;o)

Eredeti cím: The Passage (2010.) Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó (2010.) Oldalszám: 834 Ára: 3990 Forrás: saját példány, molyos vétel során (Köszönöm Shanara!)

Ezzel a könyvvel aztán megszenvedtem és nem csak azért, mert súlyát tekintve lazán lehetne önvédelmi fegyver vagy sportolás tekintetében súlyzó, a maga 834 oldalával. Elkezdtem olvasni olyan 5 hónapja, de a 100. oldal környékén abbahagytam. Nem volt rossz, de egyszerűen nem tudott magával ragadni. Végül múlt hónapban úgy döntöttem, hogy ideje lenne folytatni. Pár oldallal később már bántam, hogy anno nem adtam neki még egy kis időt, ugyanis elkapott a gépszíj. :o)

Egy trilógia első részéről van szó, ami a világvégünket jövendöli meg a maga módján. (Igen, A roswelli titok után jó kis téma.)
A fülszöveg

"Rákbeteg felesége halála után dr. Lear, az özvegy tudós elkezdi kutatni a hosszú élet titkát, a betegségek és az öregedés ellenszerét. A hamarosan a hadsereg felügyelete alá kerülő kísérletsorozat eredményeként azonban a 12 kísérleti alany - minden emberi vonását elvesztve - félelmetes, gyilkos lénnyé alakul át. A kutatás utolsó fázisában a tudósnak szüksége van egy hatéves kislányra is, akit szintén beoltanak a kiszámíthatatlan hatású vírussal. Annak ellenére, hogy a Colorado-hegységbeli kísérleti telepet kommandósok őrzik, a kísérleti alanyok, azaz a "fertőzöttek" kiszabadulnak. Senki és semmi nem állíthatja meg őket, a fertőzés egyre terjed, s mind több ember válik hozzájuk hasonló vérszomjas szörnyeteggé. Egyedül Amy, a hatéves kislány szervezete reagál másképpen a vírusra. A különös, világító lényekké átalakuló fertőzöttek az Egyesült Államok egész területét ellepik: már csak egy emberi közösség marad valahol Kaliforniában, melynek tagjai jól kiépített erődjük és harcosaik segítségével majd' száz éven át megakadályozzák a fertőzöttek bejutását. A Kolónia lakói elszigetelten élnek a kaliforniai hegyekben, a régi, vírus előtti világot az idősek beszámolóiból vagy a Hosszú Portyákon látott romokból ismerik. Egy nap fura lány jelenik meg a Kolónia kapujában - Amy. Felbukkanása gyökeres változást hoz a Kolónia életében... Justin Cronin A szabadulás című poszt-apokaliptikus műve egy ezer évet átfogó trilógia első része. A könyv megfilmesítési joga már jóval a regény megjelenése előtt elkelt: a feldolgozást a számos órási sikerű filmet jegyző Ridley Scott fogja rendezni."

nagyon jól felvázolja a történetet, de nem tudja kellő képpen átadni, hogy milyen izgalmas és magával ragadó történetről van szó. Faltam, élveztem a sorait. Borzongtam, féltem és csak faltam-faltam, nagyon izgalmas volt az egész. Kíváncsian várom a folytatását. Többet nem is írok róla, aki szereti a világvége történeteket egy kis fantasztikus elemmel bővítve, azok ne hagyják ki, szerintem zseniális!

Amikor megláttam, hogy az Egmont Kiadó belekezd egy borzongatósabb sorozatba, aminek az egyik könyve nem is olyan soká megjelenik majd (ez volt a Hamvak), izgatottan vártam, hogy végre eljöjjön a megjelenés perce. A Hamvak fülszövege azonnal elnyerte a tetszésemet, a borítóról nem is beszélve. Zombik, borzongás, egy új világ, hm, micsoda szórakozás!
Sokáig úgy gondoltam, hogy a zombis történeteket filmben nézni jó, de ez a második olyan regény, ami erre rácáfolt. Igenis kérem, könyvben is nagyon jól át tudnak jönni a zombis elemek.

A történet egy kicsit unalmasan indult, nagyon vártam, hogy felpörögjenek az események, viszonylag gyorsan be is következik ez. Izgalmas volt, bár azt nem mondhatnám, hogy fordulatos. Voltak benne olyan elemek, amikkel nem nagyon értettem egyet miért úgy vannak ahogy, volt, hogy végigfutott a fejemben, hogy lehet rövidebbnek kellett volna lennie a történetnek, de összességébe nézve tetszett.

Megjelenés: Hamvak- Kegyetlen új világ Kiadó: Egmont Kiadó (2011.) Ára: 3999 Oldalszám: 557 Értékelésem: 4*

Az írónő oldala ITT

Kezdődik minden azzal, hogy a 17 éves Alex megszökik otthonról. Miután a szülei meghaltak, ő pedig kemény harcot folytatott az agydaganat ellen, fogja magát, magához veszi a számára fontos dolgokat és elindul kirándulni a hegyekbe, hogy át tudja gondolni a vele történteket. Mit ad Isten, miközben barangolgat, találkozik egy nagypapával és a kicsit elviselhetetlen 8 éves unokájával. Mindeközben eljön a világvége, Alex úgy érzi, hogy felrobban a feje, nagypapa holtan esik össze, a Hold is kék színűvé válik, sehová se tudja tenni a történteket. Bonyolítja a helyzetet, hogy a kislány így magára maradt, nem sokat tehet, együtt kell folytatniuk az útjukat. Igen ám, de aztán emberevő fiatalokba botlanak és vérengző kutyákba. Szerencsére a sors az útjukba sodorja az épp Afganisztánban szolgáló, de pihenőidejét töltő Tomot. Így hármasban folytatják az utat és próbálnak rájönni arra, hogy mi történhetett. ...

Elképzelésem se volt, hogy vajon milyen katasztrófa fogja érni a szereplőinket, aminek köszönhetően a régi civilizáció elpusztul, a "túlélők" egy része, meg zombivá válik. Mindenre gondoltam már, de igazán arra az elméletre amit levezetett az írónő, nem. Hogy van-e benne igazság, előfordulhatna-e, fogalmam sincs, mindenesetre így olvasva, teljesen elfogadhatónak tartottam.
Persze joggal fordul meg az olvasó fejében, hogy mitől függ, hogy egyesek zombivá válnak, mások meg egészségesek maradnak, nos, a magyarázat egyszerűbb volt, mint amire első körben gondolni lehetne.

Ha túlélőkről, zombikról hallunk, én egyből magam elé képzelem a filmekből ismert jeleneteket, amikor az életben maradottak bezárkóznak egy rakás fegyverrel pl. egy áruházba, ahol szerencsére van jó pár csokiautomata, ezzel kihúzzák egy ideig. Elbarikádozzák magukat, felváltva őrködnek, miközben az átváltozottak próbálnak bejutni hozzájuk. Többnyire ezekben a filmekben ott a jóképű és persze nagyon talpraesett férfi főszereplő, a női párja, akivel a romantika nem maradhat ki és egy gyerek se árt a történetből. Aztán előszeretettel vesznek bele a forgatókönyvírók időseket, kismamákat is, de a bekattant figura se maradhat ki, aki aztán tömegmészárlásba kezd, mert nem bírja a bezártságot, végül magára szabadítja az emberevőket. Ennyit a filmekről. ...

Megjelenés: Ashes (2011.)

És akkor visszatérve a könyvre. A jóképű, talpraesett férfi és a női megfelelője nem hiányzik a Hamvakból sem, a gyerek is adva vagyon, sőt, áruház helyett egy városka a központ, ahol a lakók felveszik a harcot, szóval minden adva van a sikerhez és ahhoz, hogy az olvasó kellő képpen maga elé tudja képzelni a cselekményt. Nekem legalábbis sikerült.

Olvasmányos, pörgős, valamilyen szinten kiszámítható, vannak mélypontjai, de összességében nézve jó történet. A karakterek kidolgozottak, a cselekmény szintén, a világkép jól fel van építve, Ilsa J. Bick mindent megmagyaráz (aztán az olvasó vagy elfogadja vagy kötekedni kezd, de ez van), szóval ha egy borzongatósabb történetre vágytok, akkor ajánlom figyelmetekbe. De készüljetek arra, hogy egy trilógiáról van szó és ahogy lennie kell, a legizgalmasabb résznél ért véget az első kötet. ;o) És hogy mikorra várható a folytatása? Egyelőre még angolul se jelent meg.

Az erdő mélyén van egy kis falu, ami kerítéssel van elzárva a külvilágtól. A kerítésen belül, mondhatni átlagosan telnek a lakók napjai. Dolgoznak, megházasodnak, gyereket nevelnek. De kint Elátkozottak élnek. Zombik, akik időnként próbálnak betörni a faluba, friss húsra vágyva.
Mary egyedül marad a bátyjával, miután a szülei is Elátkozottakká válnak. Nincs sok választása, bár szíve Travisért dobog, a testvéréhez, Harryhez készül feleségül menni.
Aztán egy napon áttörik a zombik a kerítést és elözönlik a falut. Egy kis csapatnak sikerül elmenekülnie, de az Elátkozottak a nyomukban. ...

Néha kimondottan vágyom a borzongásra, a zombis filmek keltette feszültségre, félelemre. De én vagyok az a néző, aki ha sejti, hogy valami szörnyű dolog fog történni, a szemei elé teszi a kezeit és az ujjain keresztül kukucskál ki, hogy amint bekövetkezik, azonnal össze is tudja zárni őket, semmi se látva.
Amikor még csak 1-2 véleményt olvastam a könyvről úgy éreztem, hogy a zombis történeteket látni kell, könyvben nem tud úgy átjönni az a fajta félelem és izgalom, amiknek a keltése a céljuk. De aztán egyre több elismerő véleménybe botlottam bele és úgy éreztem ezek után meg kell vele próbálkoznom, hisz ennyi olvasó csak nem tévedhet. Tényleg nem tévedtek. ;o)
Amikor kézbe vehettem, megfordítottam és láttam, hogy az Amerikai Könyvtárosok Szövetsége a 2010-es év legjobb ifjúsági regényei közé válogatta, akkor egyből eszembe jutott, hogy a Hadd mondjam el ...-ben sem csalódtam és izgatottan kezdtem neki.

A könyv ugyanúgy vissza tudta adni a félelmet, feszültséget, mint az ilyen filmek, de mégis úgy érzem, hogy fontos dolgok valahogy kifelejtődtek, nem írt róluk az írónő. Hiányoltam, hogy nem derült ki, hogy is kezdődött ez a vírus, hogyan terjedt el, hogyan menekültek meg a túlélők, egyáltalán hogyan is éltek a kerítés falain belül? Hogyan osztották fel a munkát, hogy telt egy napjuk? Nem sok derült ki erről.
Az egész könyv film-szerű. Mintha ezek a mellékszálak nem lennének fontosak, csak az akció, csak a feszültség keltése. Bár, ez maximálisan sikerült, de úgy érzem a történet igazán így lett volna kerek.

Nagyon izgalmasnak tartottam a történetet. Az írónőnek sikerült a feszültséget folyamatosan fokozni. Hevesen dobogott a szívem, együtt menekültem a kis csapattal, nyomunkban az Elátkozottakkal. Majd lélegeztem fel egy kicsit és jött a végkifejlet.
Sejteni lehet, hogy nem minden úgy van, ahogy a lakók azt tudták, de azért a könyv végén egy kicsit meglepődtem. Olyan fura volt visszaemlékezni, hogy miken mentek keresztül Maryék.

Aki szereti a zombis filmeket, könyvben is olvasna feszültséggel, akcióval teli ilyen történetet, annak nagyon ajánlom, szerintem nem fog csalódni.

A könyvről: egy trilógia első része, remélem a másik kettő is olvasható lesz majd hamarosan magyarul. A második rész The Dead-Tossed Waves c.-mel tavaly márciusban jelent meg angolul, a harmadik kötet, The Dark and Hollow Places pedig most márciusra várható. Nekem eléggé úgy jött le, hogy ezek különálló történetek lesznek, nem pedig folytatások. Ezt pedig érdekesnek tartom a Kezek és fogak erdeje vége után. És állítólag film is lesz belőle? Bár, ezt csak halkan, csicseregve írom, le.

Megjelenés: The Forest of Hands and Teeth (2009.)/ Kezek és fogak erdeje (2010. Athenaeum Kiadó)
Oldalszám: 300
Ára: 2990 Ft
Az írónő oldala ITT.