2020. december 25., péntek

Sofia Lundberg: A ​kérdőjel egy fél szív

december 25, 2020 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Ett fragetecken 
ar ett halvt hjarta
Kiadta: Alexandra (2019.)
Oldalszám: 368
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Rettentően meg vagyok döbbenve. Ha ezt a könyvet olvastam volna először az írónőtől, valószínűleg soha többet nem vettem volna a kezembe egyik könyvét sem. De nem így történt, ugyanis először Az ​elveszett nevek füzetét olvastam tőle, ami kedvencem lett és a 2018-ban olvasott TOP3 listámra is felkerült. Hasonlóan fantasztikus történetre számítottam és hatalmas a csalódásom.

Ennek a történetnek se füle, se farka.
Két idősíkon játszódik, a jelenben Elin felnőtt nő, menő fényképész, van egy férje és egy 17 éves tehetséges kislánya. Kísérteni kezdi őt a múltja egy ajándék miatt. A nő innentől kezdve teljesen zizzent, sosincs képben, csodálkozok, hogy nem üti el egy autó vagy nem zuhan ki az ablakon, teljes kábulatban éli a napjait. Ezt persze a férje se bírja sokáig, aztán el is hagyja, végül a 17 éves lánya dönt úgy, hogy valamit tenni kell és elutaznak az anyja gyerekkori városkájába.
A másik szálon a múltban vagyunk, amikor Elin még kislány. Megtudjuk hogyan élt az édesanyjával és a testvéreivel, mi történt a múltban és hogyan jutott el odáig, ahol most van.

A történet eleje még egész jó volt. Szimpatikus volt Elin kislányként, aki nagy szegénységben élt, de kb ennyi is. Igazból szerintem minden olvasó szívét rabul ejti egy olyan gyerek főszereplő aki éhezik, szakadt ruhában jár, stb.

Nem látom értelmét a történetnek. Egyszerűen nem is értem, hogy ennyi év után miért bukkan fel az a bizonyos levél. És az se értem, hogy ettől miért kell kábulatba esnie a nőnek. Olyan elképzelhetetlen, valószerűtlen volt az egész. Mármint az rendben van, hogy szegény kislányból, menő fényképész lesz, csak ahogy ez össze lett hozva, az katasztrófa. 
Unalmas volt, vontatott, folyamatosan vártam, hogy most majd látok egy kis szikrát a fentebb említett könyvből, de nem így lett. Szörnyű. Legalább a végén lett volna egy kis csavar, izgalom, de a fenéket! 
Nagyon nem ajánlom senki figyelmébe!

2020. december 23., szerda

Jennifer Probst: Eltervezett ​házasság

december 23, 2020 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Marriage Merger
Kiadta: Libri (2014.)
Oldalszám: 384
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:

Amint befejeztem az Elhibázott házasságot, neki is kezdtem a 4. kötetnek. No nem azért, mert annyira odáig lettem volna a 3.-ért, hanem egész egyszerűen csak azért, mert tudni akartam, hogy az első két részhez képest csak a harmadik sikerült gyengébbre vagy tényleg leszállóágba ereszkedett a sorozat. És hát azt kell mondanom, hogy elkezdett süllyedni a mélyedbe és ezt nagyon sajnálom.

Egészen jól kezdődött a történet, szimpatikus volt mind a két főszereplő.
Ebben a részben a legidősebb lánytestvér, a munkamániás Julietta lett a főszereplő. A nő vezeti az olaszországi céget, csak a munkájának él. A férfi főszereplőnk az előző részben már megismert Sawyer, a nagymenő vállalkozó. A sors úgy hozza, hogy egy munka összeköti őket, de az első perctől kezdve szikrázik köztük a levegő.
Persze a fiatal nő is elvégezte a szerelmi varázslatot a testvérei unszolására. Juliettanak ugyanakkor nincs túl sok jó élménye a férfiakkal kapcsolatban, így vonakodik kapcsolatba kerülni Sawyerrel, de persze a sorsát nem kerülheti el. Sőt, mint ahogy a címből is sejteni lehet, még össze is fognak házasodni. A kérdés csak az, hogy ennek jó lesz-e a vége.

Mint ahogy említettem, jól indult a történet.
Szimpatikus volt Julietta, sajnáltam a félresikerült kapcsolatai miatt és megértettem, hogy a munkába menekült. Ugyanakkor átéreztem a nyomást is a vállán, hogy nő létére sokkal többet kellett teljesítenie az elismerésért, mint a férfiaknak.
Szimpatikus volt Sawyer is, az elejétől kezdve érezni lehetett, hogy valamikor a múltban nagyon megsérült és kíváncsivá tett, hogy mi történt vele.

"1. Olyan férfi kell, aki ki tud elégíteni.
2. Aki tisztel, és segít a munkámban.
3. Aki elég erős ahhoz, hogy megharcoljon értem.
4. Aki a legtitkosabb gondolataimat is megérti.
5. Aki magától vitte valamire az életben.
6. Aki adni tud magából."

Szóval jól indult minden, de aztán nagyon elment az egésztől a kedvem.
Az első problémám az volt, amikor kicsit Szürkésre akarta venni a figurát az írónő és ez nem állt jól neki.
A másik problémám pedig a nyavajgás. Rájöttem, hogy egyszerűen nem bírom! És itt volt bőven belőle, ettől pedig a falra másztam. Komolyan nem értem, hogyha két ember vonzódik egymáshoz, miért szúrnak ki saját magukkal és tartják a távolságot? Direkt kínozzák önmagukat, hihetetlen!

Egy szó, mint száz, nem lettem meggyőzve a negyedik kötettel sem. Pedig jól indult a sorozat. ... Vagy végülis tudja a fene. ... Évek teltek el, mire olvasni kezdtem a harmadik részt, lehet, ha most olvasnám az első két kötetet is, ugyanennyire negatívan nyilatkoznék azokról is.  

2020. december 14., hétfő

Doris Rübel: Otthon

december 14, 2020 0 Hozzászólás
Kiadta: Scolar (2013.)
Oldalszám: 16
Forrás: könyvtár
Szeretem a Scolar mini sorozatot és szerencsére a Kicsi is nagyon szereti.
Kellőképpen informál a legkisebbek részére, aranyos az illusztrációja, sok kihajtható fülecske van benne, amit nagyon szeretnek.

Az Otthon kötetecske természetesen a családi otthonról szól. A gyerekszobáról, a fürdőszobáról, konyháról, nappaliról, a hálószobáról, a kertről. Mi micsoda, mi mire való, mi hol van, stb. Nagyon szuper kötet, nagyon sok mindenről lehet beszélgetni az oldalaknak köszönhetően.

Én havonta 1 ilyen kötetecskét kölcsönzök ki a könyvtárból és abban a hónapban tanulmányozzuk napi szinten. Múlt hónapban az évszakok voltak a terítéken, most pedig az otthon. 😀

Tudom a sorozatot a figyelmetekbe ajánlani és ezt a részt is, ha 2 éves vagy épp annál idősebb gyerkőcötök van! A kialakítása is ennek a korosztálynak megfelelő. Vastag lapok, nehezen szakad, gyűrűs oldalak, könnyű lapozni.

2020. december 2., szerda

Mautner Zsófia: Főzőiskola ​– Felsőfok

december 02, 2020 0 Hozzászólás
Kiadta: Libri (2014.)
Oldalszám: 96
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 
Ritkán szoktam szakácskönyvet kölcsönözni a könyvtárból, mert egyrészt vannak saját, bevált receptjeim, másrészt ha böngészni akarok, ott az internet. Most mégis a speciális sor felé vettem az irányt és nem sokat gondolkodtam azon, hogy kivegyem-e ezt a könyvet. 

Nem vagyok csalódott, de nem sok receptet találtam benne, ami felkeltette volna az érdeklődésemet. A lazac, a bélszín, a libamáj, a garnéla, a kagyló ... nos, ezek nem az én világom. 
De a bejgli, a citromkrém, a sós karamellöntet, a csokoládélikőr felkeltette az érdeklődésemet. Sőt, a bejglire azt írta, hogy mindig hibátlanul működik. Nos, nekem totál szétszakadt.

Nem rossz kötet, van benne 1-2 jónak tűnő recept, de többnyire nem az én ízvilágom és stílusom. És ez a Felsőfok. Többet vártam tőle, semmi extra ilyen téren.

A kivitelezése szép, letisztult. Szeretem az ételfotókat és szeretem, ha egy-egy teljes oldalt elfoglalnak, nem pedig miniatűrben illesztik oda, ez piros pont volt a kötetnek. 

2020. november 25., szerda

Lynda Balslev: A ​Fika kicsiny könyve

november 25, 2020 0 Hozzászólás
Kiadta: Jaffa (2018.)
Oldalszám: 156
Forrás: könyvtár
Értékelésem:

Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki a címet olvasva érdeklődően felhúzta a szemöldökét. Legalábbis remélem. 😂
A Lagom olvasása után rájöttem, hogy kezdek odáig lenni a svéd életstílusért, így amikor megláttam a könyvtár polcán ezt a kis könyvecskét, azonnal kivettem annak ellenére is, hogy nálam a kávézás egy gyenge tejeskávét jelent délután. 

Mi is a fika? Lényegében kávét jelent, kávézási stílust. És meg kell hagyni, a svédek megadják a módját a kávézásnak. 
A svédek jelenleg a Világ 3. legnagyobb kávéfogyasztó nemzete, fejenként évente 8 kg kávét fogyasztanak (erre gyorsan ki is számoltam, hogy a férjem éves szinten mennyit, ugyanis szerintem brutál mennyiséget iszik, de így is csak egy évre 3-6 kg között mozog)
Na de mire is gondoltam, hogy megadják a módját? Először is szinte elvárják, hogy mindenki szakítson időt a kávéja elfogyasztására. És nem csak gyorsan felhörpinteni munkába indulás előtt, hanem leülni, elfogyasztani mellé egy kis kekszet (vagy fahéjas csigát), beszélgetni másokkal abban a pár percben. Állítólag hatékonyabban is dolgoznak azok, akik a munkatársaikkal közösen leülnek kávézni 10-15 percre. 

Ez a rövid könyvecske lényegébe erről szól, sok idézettel megspékelve, a végén pedig pár recepttel.
Aranyos könyvecske volt, olyan, aminek az olvasása után kimondottan megkívánsz egy pohár kávét. Ami viszont az árát illeti (3.150 Ft), nos ... egy nagyon pici könyvecskéről van szó, többnyire idézetek vannak benne és egy-egy idézet egy-egy teljes oldalt foglal el. Szóval nem regényről van szó és bár aranyos, hangulatos, de azért az árát eléggé felháborítónak tartom.

Ha nagy kávérajongók vagytok vagy csak érdekel titeket a fika, ajánlom a könyvet a figyelmetekbe!

2020. november 13., péntek

Jennifer Probst: Elhibázott ​házasság

november 13, 2020 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Marriage Mistake (2012.)
Kiadta: Libri (2014.)
Oldalszám: 348
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:

Milliárdosfeleségek #3


Nem épp most olvastam a sorozat második részét, de ennek ellenére élénken emlékszem arra, mennyire örültem annak, hogy ebben a részben Carina és Max fog majd főszerepet kapni. Ugyanis az előző részben feltűntek és nagyon szimpatikusnak találtam őket.

Nos, eltelt 5 év azóta, hogy olvastam az előző részt és most nagyon elégedetlen vagyok. Az egész sztori elcsépelt volt, inkább erotikus, mint romantikus és nagyon erőltetett.

Adva van Carina, aki gyerekkora óta szerelmes a bátyja legjobb barátjába, Maxba, aki szinte úgy nőtt fel, mint a testvérük. 
Carina a jelenben 25 éves, Max 9 évvel idősebb.
Max segít a cégvezetésben a nő bátyjának, Carina pedig most diplomázott és gyakornokként a bátyja, Max mellé osztja be.
Carina elhatározta, hogy többé nem fog Max után futni, megjátssza kezdetben, hogy hidegen hagyja a férfi, majd próbálja rávenni arra, hogy töltsenek együtt egy éjszakát, ami nagyon sül el.
Max próbál úgy tekinteni a nőre, mint tiltott tárgya, de azonnal feltűnik neki, hogy a kislányból dögös nővé serdült. Lopott csókok, majd jaj, nem szabad felkiáltások, kéreti magát, majd persze beadja a derekát. Ja és nem, most nem Carinaról volt szó, hanem Maxról!

A bejegyzésben SPOILER található!

Szóval összejön az a bizonyos éjszaka, majd megjelenik Carina édesanyja, aki hogy jóvátegye a lánya becsületén ejtett foltot, követeli, hogy Max vegye el feleségül. Mármint Carinat. A lagzi gyorsan meg is lesz, csak időközben a nő bedurcázik és elkezd lépéstávolságot tartani a férjétől. Aztán persze minden happy lesz a végén.

Mi is volt a bajom? Egy nagyon romantikus egymásra találásra számítottam, hisz szegény Carina kislány kora óta ezért a pasiért sóvárog. Erre megkaptam ezt az izét.
Az eleje még nem is volt rossz, na de amikor Max elkezdte kéretni magát! Most komolyan, milyen világban élünk! Aztán végre eljut az olvasó az ágyjelenig, erre betoppan a kedves mama? Most komolyan! Na meg össze kell házasodni, mert jaj mi lesz! Nem a XV. században élünk már! Aztán még az is röhejes, hogy ezek bele is mennek, nem lázadnak! Persze most lehet azt mondani, hogy szívük mélyén ezt szerették volna, de még ha így is van, azért nem lehet senkit erre kényszeríteni! Utána meg a csajszi durcázása, miközben mindig erre vágyott. Minek kellett? Majd az elköltözése, hogy meg kell találnia önmagát! Mi a franc van?

"– Az Isten szerelmére, térj végre észre! A bátyámnak semmi köze hozzá, kivel fekszem le, kivel nem. Úgy viselkedsz, mintha a középkorban élnénk, amikor még párbajoztak a nők becsületéért. Szegény nők, vélhetőleg sosem volt orgazmusuk ennyi lovagias balfék között!"

Túl sokszor vontam fel a szemöldökömet a könyv olvasása során. Teljesen másképp képzeltem el a történetüket és ezért csalódott vagyok. 😤

2020. október 24., szombat

Catherine Bybee: Feleség ​szerdára

október 24, 2020 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Wife by Wednesday (2011.)
Kiadta: Studium Plusz (2016.)
Oldalszám: 256
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 
Kimondottan olyan hangulatba kerültem, amikor szükségem volt egy kis romantikus sztorira. Ez a könyv pedig rég óta kerülgetett a könyvtárban (mondjuk egyfajta előjel is lehetett volna, hogy elég sűrűn nem kölcsönzik ki), így adtam neki egy esélyt.
Megbánni nem bántam meg, egyszer elment, de nyilván nem lépett a kedvenc könyveim közé. Ahhoz kevés volt azért.

Sam egy kis vállalkozást vezet, mely arra épül, hogy feleségjelölteket mutat be az érdeklődőknek. És itt jön a képbe Blake, akinek sürgősen szüksége van egy feleségre, hogy átvehesse az örökségét. 10 millió dollárt ajánlj fel a nőnek (nyilván azért, mert bejön neki), hogy egy évig legyen a felesége. Samnak pedig nagy szüksége van a pénzre, hogy fizetni tudja beteg testvére gondozását, ezért elfogadja az ajánlatot. És ezzel hercegné lesz.
Igen ám, de a bibi ott van, hogy vonzódni kezdenek egymáshoz, csak hogy ott van a megállapodásuk: egy évig tart a kapcsolatuk, aztán elválnak.

Nem mondom, hogy nem találom furának Sam cégét, de teljesen elképzelhetőnek tartom, hogy bizonyos férfiaknak szükségük lenne arra, hogy így találjanak maguknak látszatfeleséget. 

"Nekem feleség kell, Carter, méghozzá tegnapra."

A két főszereplő között egyből izzani kezd a levegő annak ellenére is, hogy Sam nem tipikusan az a nő, akikkel eddig Blake járt. A nő ugyanis teljesen hétköznapi, de most pont ez varázsolja el a pasit.

Az egész sztori olyan, mint egy gyenge, modern Hamupipőke. Ott van csóró csajszika, aki hozzámegy a herceghez és igen, Blake tényleg herceg a sztoriban, ami picit röhejes volt, elég lett volna ha egy gazdag vállalkozó, de nem, Blake egy herceg elsősorban. 
A levegő izzik körülöttük, aztán egy idő után úgy vannak vele, hogy élvezzék ki ezt az egy évet az ágyban is és ekkor jön a gubanc. Ugyanis az ügyvédek közlik Blake-el, hogy az öröksége átvételéhez még egy feltételt teljesítenie kell. Hát sz.r ügy, de megoldják. 

Ami nem kicsit zavart a történetben az az állandó nyavajgás, hogy jaj, csak 1 évről van szó, nem szabad kiélvezni és beleélni magunkat! Miért ne lehetett volna? Igen, az elején 1 évről volt szó, de a tervek mindig változhatnak, mit kell ezen feszt picsogni?

A Feleség szerdára egy könnyed romantikus sztori. Egy kicsit bugyuta, teljesen semleges szereplőkkel, akik semmilyen érzelmet nem váltottak ki belőlem. Olvasod, elvagy vele, kikapcsol, holnapra elfelejted. Kicsit olyan, mint anyum Romana, meg Bianca füzetecskéi a 90-es évekből. Kb ugyanaz a stílus, ugyanaz a történet és a karakterek felépítése is ugyanolyan gyenge. Mondjuk pont ilyen történetet is akartam kivételesen olvasni, de ettől függetlenül akkor is közepesre értékelem. 

2020. október 23., péntek

Michael Robotham: Dédelgetett ​titkok

október 23, 2020 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Secrets She Keeps (2017.)
Kiadta: General Press (2018.)
Oldalszám: 390
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Hű, ez egy beteg sztori volt, de nagyon jó!

Mit meg nem tenne egy nő azért, hogy gyermeke legyen? És sokan mit nem, hogy ne legyen neki? De ebben a történetben inkább az első kérdés körül forog minden.
Agatha egy boltban dolgozik és az üvegen át szokta figyelni, ahogy egy kismamacsoport tagjai összegyűlnek, gyerekekről beszélgetnek, problémákról, örömökről. Az egyik kismamára különösen rákattan.
Meghan már a harmadik kisbabáját várja, akit viszont a férje nem akart. A nő szenved, megromlott a házassága és egy titkot is őriz magában.
Agatha folyamatosan egyre közelebb kerül Meghanhoz, ugyanis ördögi tervet eszel ki.

Sokkoló a történet és teljesen elképzelhető. Szerintem nincs határa annak, hogyha egy nő bekattan, mi mindenre képes lenne azért, hogy anyává válhasson. Sok könyv, film foglalkozott már ezzel az alapötlettel, de még se volt unalmas a történet.
Sajnáltam Agathat a múltja, a szenvedése miatt, de nyilván nem így kellett volna cselekednie, lett volna más út. Mindig van más lehetőség. Az ő karakterén keresztül nagyon jól láthatja az olvasó azt, hogy egy tönkretett gyerekkor, amikor a szülők nem állnak a gyerek mellett, mi mindent tud okozni a felnőtt életében majd. Sajnáltam az élete miatt, hogy ennyire kisiklott, tán ha a gyerekkorában tényleg segítenek neki, akkor minden másképp történt volna.
Sajnáltam Meghant is, hisz szörnyű érzés lehet, hogy újra babát vár, de a férje nem örül ennek. Aztán persze ami vele történt ... nos arra szavak sincsenek, miken mehetett keresztül.

A könyv nagyon olvasmányos, odaszegez a fotelhez, ágyhoz, ahol olvasod és letenni se akarod.
Nagyon tetszett a váltott nézőpont, mert így kellőképpen megismerhettük mind a két főszereplőt. Kivel mi történt a múltba, mi vezetett el odáig, hogy az történt, ami történt. Aztán persze szurkoltam azért, hogy a történet jól alakuljon annak, akinek úgy kell, hogy alakuljon.

Eltekintve attól ami történni fog a könyvben, az egész annyira valóságos. Gondolok arra, hogy milyen illúziókat kergetünk mások életével kapcsolatban (ők biztos nem veszekszenek, milyen szépen élnek, tökéletes anya, stb.), hogy próbálunk megfelelni a társadalmi elvárásoknak és jópofizunk, kialakítjuk a mintacsalád képét magunkról, közben meg a fenéket vagyunk azok. De a könyv arra is felhívja a figyelmet, hogy az illúzió törékeny és nagyon gyorsan tovatűnhet.

"Irigylem, amiért elmehet dolgozni, felnőttekkel beszélhet felnőttdolgokról. Na jó, igaz, hogy a sportot nem tartom felnőtt-témának, de holtbiztosan veri a hisztiket, a gyerektápszereket, és a fogzási problémákat, amiket a többi anyával szoktunk kitárgyalni."

Olvassátok el! Az se kerülje el a figyelmeteket, hogy a borítón Stephen King ajánlója virít! No azért ne valami véres sztorit képzeljetek el, de egyetértek Kinggel, nem lehet letenni ezt a könyvet.

2020. június 24., szerda

William R. Forstchen: Egy ​másodperccel később

június 24, 2020 0 Hozzászólás
Eredeti címe: One Second After (2009.)
Kiadta: XXI. Század (2016.)
Oldalszám: 464
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
A könyv megjelenésének az évében olyan érzésem volt, mintha rajtam kívül mindenki olvasta volna a könyvesblogosok közül, de nálam mégis elmaradt. Az ilyen világvége elméletes sztorikhoz nekem hangulat kell és most eljött.

Miután befejeztem a könyvet több gondolat is cikázott a fejemben, de leginkább az, hogy milyen eltunyult társadalomban is élünk. Gondoljatok csak bele abba, hogy manapság a legtöbb család nem rendelkezik élelmiszer tartalékkal, mert ami hiányzik, azt holnap megvesszük a boltban. Ha körülnézünk a legtöbb konyhában, kamrában, max 1 hétre elegendő élelmet találunk benne vagy csak pár napra. Nem tartalékolunk, nem tervezünk. És akkor gondoljatok bele, ha ma beüt a krakk, mit eszel 1 hét múlva? Nos igen, amit éreztem a könyv olvasása végén és közben is, az a pánik volt, hogy élelmiszert, gyógyszert, a túléléshez szükséges dolgokat fel kell halmoznom, mert te jó ég, ha jön a krakk, mit adok enni a gyerekeknek? Döbbenetesen lehengerlő volt ilyen téren a könyv hatása.
Aztán ami a felhalmozáson kívül végigfutott még bennem, hogy nem csak ilyen téren vagyunk eltunyulva, hanem az élet terén is. Sokan azt se tudnák mihez kezdjenek áram nélkül. Lehet, hogy én sem. Hogy kell tüzet gyújtani? Mi az ami ehető és mi nem? A legalapvetőbb egészségügyi ellátások és még sorolhatnám. Az  internet világában élünk, amikor ha szükségünk van egy információra, pillanatok alatt megtaláljuk a neten. De mi van, ha nincs net? Mi van, ha nincs telefon és anyu mérföldekre lakik, tőle se lehet kérdezni? Tanulni kell és nem belekényelmesedni a jóléti világba, mert tényleg bármikor vége lehet!

"Mi vagyunk a történelem legelkényeztetettebb generációja, és mára teljesen elfelejtettük, mennyire függünk a vezetékekben futó áramtól, és a műanyag gomboktól, amiket nyomogathatunk."

A könyv az EMP köré épül. Hallottatok már róla? Nem nagyon lehet hallani róla, még se szabad nem tudni arról, hogy bekövetkezhet, mert teljesen elképzelhető. Az EMP az elektromágneses lökéshullámot jelenti, ami tönkre vág mindent, aminek a legkisebb mértékben is köze van az elektromossághoz. Most sokan biztos megrántjátok a vállatokat, nagy dolog, nem lesz TV, nem lehet tölteni a mobilt, túléljük. De gondoljatok egy kicsit jobban bele! Igen, az evidens, hogy nem lesz TV, nem tudjuk tölteni a mobilokat, nem lesz számítógép, mosógép, hűtő, árammal működő tűzhely sem, de nézzük még mélyebbre!
Ha nincs áram, nem tudunk hűteni, egy idő után megromlik az étel. Nem tudjuk hűteni a gyógyszereket sem, megromlanak egy idő után. De pótolni se tudjuk őket, mert az előállításához szükség van áramra és a szállításához is. Nagyon sokan élnek napi szinten gyógyszeren. De gyógyszer kell a műtétekhez is. És nézzük akkor a szállítást! A mai autókban van olyan kütyü, ami áramot használ. Ergo megszűnik a közlekedés, hacsak valakinek a garázsban nem pihen egy 50-60 éves járgány. És még sorolhatnám.
Emberek milliói halnak meg a gyógyszereik nélkül.
Emberek millió halhatnak meg, mert nem tudják megműteni őket.
Emberek milliói halnak bele olyan bagatell betegségbe, amit ma kiröhögnénk.
Emberek milliói halnak éhen.
És csak azok maradnak életben, akik rendelkeznek a túlélés tudásával.

"– Ez messziről bűzlik nekem – szólt közbe Kate. – Megint az Állatfarmot juttatja eszembe. Egyes állatok egyenlőbbek a többinél."

A könyv főszereplője John, aki 4 éve elveszítette a feleségét, egyedül neveli a 12 és 16 éves lányát, a helyi egyetemen pedig történészprofesszorként dolgozik. Régen amúgy a pasi katona volt, szóval van némi múltja. Kisvárosban élnek, viszonylag eldugva a nagyobb városoktól. 
A közösség próbál összefogni és kitartani, hogy túléljék a katasztrófát, de nagyon hamar a lakosság 80%-a meghal. Sokan éhségben, sokan öngyilkosok lesznek, sokan betegség miatt, sokan pedig háborúban. Mert ahogy számítani lehet rá, az éhség ráveszi az embereket a harcra.

Izgalmas és olvasmányos volt a történet, igazából nem is tudom hol volt az a pont, amikor számomra hanyatlani kezdett. Mert olvasmányos, figyelemfelhívó, teljesen elképzelhető és jól van ábrázolva benne, hogyan is lehetne túlélni egy ilyen katasztrófát. De egy idő után számomra az egész eltunyult, odalett a varázs és annyira már nem olvastatta magát.

Ennek ellenére nagyon ajánlom a figyelmetekbe, mert teljesen elképzelhető, hogy mindez egyszer megtörténhet. 

2020. június 20., szombat

Nina Laurin: Megsebzett ​lelkek

június 20, 2020 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Shine Like Scars (2016.)
Kiadta: Tericum (2016.)
Oldalszám: 284
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Újabb olyan könyv, ami miatt úgy is kezdhetném a bejegyzésemet, hogy "Hát ...". 😕 Nagyon nem azt kaptam, amire számítottam. 

Laineyt 10 éves korában elrabolták és 4 évvel később került elő terhesen, teljesen összezavarodva.
Azóta eltelt újabb 10 év, az élete romokban hever. Sokként éri a hír, hogy a kislányát, aki születésekor örökbe adott, elrabolták. Úgy érzi, hogy a két elrablásnak köze lehet egymáshoz.
Felbukkan a rendőr, aki anno megtalálta őt és kapcsolatba lép vele újra. Illetve kapcsolatba kerül az örökbefogadó szülőkkel is, hogy minél előbb a kislány nyomára bukkanjanak.

Mire számítottam az olvasása előtt? Először is arra, hogy rápillantást kap az olvasó arra, hogyan élte meg a fogságban tartott 4 évét, mi történt vele, stb. Néha van egy-két visszaemlékezése, de a könyv inkább azt hangsúlyozza, hogyan tette tönkre az életét a vele történtek, mi történt vele, miután kiszabadult. 
Lainey természetesen nem tudja magát túltenni a történteken, ami teljesen érthető. Ki tudná elfelejteni azt, hogy elrabolták, megverték, megerőszakolták és életet kellett adnia a fogvatartójának a gyerekének? Nyilván kevesen. De ennek ellenére rettentően nyomasztott a fiatal nő állapota, a hangulata, a drogozása, hogy ennyire kilátástalannak érzi az életét és legszívesebben meghalna. Biztos, hogy sok áldozat ezt érzi, de ez teljesen odavágta a hangulatomat. 
Néhány furcsaság is volt számomra a történetben, ami miatt az egész nem volt teljesen hiteles. És innen SPOILER található a bejegyzésben!

"Mindnyájan a saját eszközeinkkel küzdünk meg a traumával. Az elme egy okos készülék. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy biztosítsa, hogy a rossz dolgok elzárva maradjanak, és ne bánthassanak minket, és tovább tudjunk működni."

① Először is furának tartom a kislány örökbefogadásának a körülményeit. Lényegében úgy szakították el Laineytől, hogy bele se egyezett. Miért kellett egyáltalán elvenni tőle? Ha ő szerette volna megtartani? Hol vannak a lemondási nyilatkozatok? Eléggé zavaros az egész.
② A másik, hogy titkos örökbefogadás történt. Ennek ellenére az örökbefogadó szülők tudták, hogy ki a kislány édesanyja. Hogyan? És egyáltalán hogy került pont ehhez a családhoz a kislány? (Nyilván ezt a kérdésemet az fogja érteni, aki olvasta már a könyvet.)
③ A nyomozás szála. ... Harmatgyenge volt. A vége felé meg annyira felgyorsult, hogy csak kapkodtam a fejemet, mi is történik és hogyan. Azt nem írhatom, hogy kiszámítható volt, de ugyanakkor mégis, mert éreztem, hogy valami nagy furcsaság van a színfalak mögött.
④ Van egy harmatgyenge szerelmi szál is a történetben. Igen, Lainey összejön a rendőrrel, aki anno megtalálta őt és most a kislánya után nyomoz. Hát ... ez is elég nyomasztó volt, mint maga a történet is. Már eleve az se normális, hogy egy 14 éves lány beleszeret a megtalálójába. Semmi szikra nem volt köztük, de ennek ellenére egyszer csak azon kaptam magamat, hogy már hancúroznak, utána meg a pasi fel van háborodva.
A vége pedig? Valahol sejthető volt, miután kiderült, hogy ki a tettes.

Ha egy szóval kellene jellemeznem a könyvet, akkor azt írnám, hogy nyomasztó. Vagy hangulatromboló. Vagy csalódás. Vagy gyenge
Többet is ki lehetett volna hozni belőle.

2020. június 18., csütörtök

Thierry Cohen: Jobb ​lett volna élni

június 18, 2020 0 Hozzászólás
Eredeti címe: J'aurais 
préféré vivre (2007.)
Kiadta: Ulpius (2013.)
Oldalszám: 302
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Hát ... nem is tudom. Ez a könyv olyan, mint egy modern Karácsonyi ének, csak épp a "nem is tudom tetszett-e" kategóriából.

2001-ben, az akkor 20 éves Jeremy öngyilkosságot kísérel meg, mert nem szereti viszont a lány, akibe szerelmes.
Aztán az öngyilkossági kísérletéből magához tér, de azon kapja magát, hogy eltelt 1 év és a lánnyal párkapcsolatban él. Teljesen összezavarodik, mert semmire se emlékszik az elmúlt évből.
Aztán hopsz, egy reggel újra a jövőben ébred, megint semmire se emlékszik és ezek az időugrások jó párszor megismétlődnek addig, amíg meg nem öregszik.

Sok könyv, sok film feldolgozta már a szituációt, hogyan kellett volna jól élni, megbecsülni az életet, majd amikor eljön a halál ideje, előrepillanthatunk a jövőbe. Még jó is kisülhetett volna ebből, de sajnos nem sült. 

Jeremy unszimpatikus volt. Nyavajgó fiatal, aki egyből öngyilkos akar lenni, mert nem szeretik viszont. Nyeszlett kis ürge, szánalmas, gyenge, nincs benne semmi tartás. És ez meglátszik azon is, ahogy a jövője alakult. Rettentően sajnáltam a nőt, hogy ezt az ürgét választotta. Menekült volna inkább el egy másik kontinensre, amikor szerelmet vallott neki!

Mi is a könyv tanulsága?:
- na akarj öngyilkos lenni, mert ha nem sikerül, szarabb lesz az életed!
- ne akarj öngyilkos lenni egy lányért, mert szegény lány nem érdemli meg!
- ha arra ébredsz, hogy ugrálsz előre a jövőbe, keress fel egy dilidokit!
- és legvégül: ÉLJ!

"Ott, ahova most készülsz, az ember már csak annyit ér, amennyi szeretet és gyűlölet, jóság és bűn, nemesség és aljasság marad utána. Az ítélet napján egyedül küzdelmei és imái szólhatnak az ember mellett."

A történet vége pedig? Úgy gondoltam a vége felé haladva, hogy két eset lehetséges:
A) kiderül, hogy az egész egy álom volt és minden ott folytatódik, ahol elkezdődött.
B) meghal és ennyi volt.
Ha gondoljátok olvassátok el a könyvet, hogy rájöjjetek melyik verzió lett igaz.


2020. június 14., vasárnap

Gary Chapman · Ross Campbell: Gyerekekre ​hangolva

június 14, 2020 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Five Love 
Languages of Children (1997.)
Kiadta: Harmat (2019.)
Oldalszám: 228
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Gary Chapman több könyvében is kitárgyalta már az 5 szeretetnyelvet, most sorra került a gyerekneveléssel kapcsolatban.

De lássuk először azt, hogy mi az a szeretetnyelv és mi az 5 féle verziója?
Chapman szerint minden embernek van egy fő szeretetnyelve, amolyan érzelmi "tank". Ha ez fel van töltve, akkor az illető boldog, kiegyensúlyozott ember. Mivel minden ember más, más teszi az embereket boldoggá. A szerző szerint 5 szeretetnyelv van és ezek közül minden embernek 1 nagyon-nagyon fontos:
- testi érintés
- elismerő szavak
- szívesség
- minőségi idő
- ajándékozás

Chapman szeretetnyelvével már találkoztam a 12 ​dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt c. könyvében, ami elég érdekes és elgondolkodtató olvasmány volt. Erre a könyvre pedig azért voltam kíváncsi szülőként, hogyan alkalmazza gyerekek esetében.

Mint ahogy fentebb említettem, az 5 szeretetnyelv nem változik és 5 éves kor után érzékelni lehet, hogy melyik lesz a legfontosabb a gyerekeknek. 5 éves kor előtt mindegyik szeretetnyelv kielégítésére elég időt kell fordítani, hogy a kisgyermek kiegyensúlyozott legyen.
A szerzőpáros tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogyan lehet rájönni a gyerek fő szeretetnyelvére - ha nem lenne egyértelmű, mert bizony nem minden esetben az - és persze részletezik is, hogy mit kell tudni róluk, hogyan lehet kielégíteni azokat.

"Minden gyermeknek feltétel nélküli szeretetre van szüksége ahhoz, hogy érzelmi tankja folyamatosan tele legyen, s ez egyben az eredményes fegyelmezés alapja is."

Ez egy olyan könyv, amit minden szülőnek tudok a figyelmébe ajánlani. Érdekes, jó, tanulságos volt.

2020. június 6., szombat

Marceline Loridan-Ivens: És ​te nem jöttél vissza

június 06, 2020 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Et tu n'es 
pas revenu (2016.)
Kiadta: XXI. Század
Oldalszám: 126
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
"Egy lány szerelmes levele az apjának." Olvasható a fülszövegben. Mi a franc? Szerelmes? Egyáltalán nem értem hogyan kerülhet összefüggésbe a "szerelem" szó az egész történettel. 😠
Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, nem is figyeltem fel erre a szövegre a borítón, molyos értékelésekben bukkantam rá és utána néztem meg, hogy te jó ég, tényleg! Szó sincs a történetben apakomplexusról, a lány nem volt szerelmes az apjába, de még másba sem!

És te nem jöttél vissza nagyon rövid, szinte egy szuszra elmondott visszaemlékezése egy idős nőnek, aki a II. vgh. alatt elveszítette az édesapját.
A lány 16 éves volt, amikor őt és az édesapját is deportálták Franciaországban, mert zsidók voltak. Egy ideig együtt éltek a táborokban, de aztán elszakadtak egymástól. A lány megjárt több haláltábort is, míg végül felszabadult és visszatérhetett a megmaradt családjához. De az édesapja nem tért vissza.

Ennek a rövid történetnek pedig ez a lényege. Az, hogy az édesapa nem jött vissza, ez hogyan változtatta meg a család életét és persze visszaemlékezés is, hogy mit tapasztalt a koncentrációs táborokban, hogyan sikerült túlélnie. Lényegében egy emlék az édesapának.

Szerelem? Nem is értem az egészet. ...

"Nem félek a haláltól, nincs bennem rettegés. Nem hiszek Istenben, sem abban, hogy a halál után még lenne valami."

Nagyon rövid történet, egy kis novella. Ami kicsit fura, hogy kiadásra került egyedül, egy kötetben. Tán jobb lett volna, ha mások rövid történetével együtt került volna nyomtatásra. Mert így eléggé olyan szagú, amikor egy kis semmiségért elkérnek egy vagyont. 😒 De ajánlom a figyelmetekbe! Keserédes, megható történet. Az életről, a halálról, az elmúlásról, az önmagunknak való megbocsátásról.

2020. május 31., vasárnap

Anna Ekberg: Kétség

május 31, 2020 0 Hozzászólás
Kiadta: Animus (2018.)
Oldalszám: 384
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Bár a molyos értékelések nem voltak nagyon kecsegtetőek, de a fülszövege annyira érdekes volt számomra, hogy végül nekikezdtem a könyvnek. Nem csalódtam annak ellenére sem, hogy kicsit lehetett volna agyafúrtabb a sztori.

Egy napon Louise kávézójában felbukkan egy férfi, aki azt állítja, hogy a férje, csak erre a nő egyáltalán nem emlékszik
Három évvel ezelőtt Helene - a gazdag üzletasszony és két gyermekes édesanya - nyomtalanul eltűnt. Most pedig úgy tűnik, hogy bár Louise nem emlékszik rá, de ő Helene.
A nő visszatér régi életébe, de a történet természetesen nem ilyen egyszerű. Próbálja felgöngyölíteni a múltját, közben kiderül egy súlyos titok és mindeközben gyilkossággal vádolják.

A történet két szálon játszódik. 
Az egyiken Helene próbál visszarázódni a családja életébe és elkezdi a saját nyomozását, ami során szörnyű titkok látnak napvilágot.
A másik szálon Louise szerelme nyomoz, hogy bizonyítsa a nő ártatlanságát.
Mind a két szál tartogat meglepetéseket, de természetesen összefügg. Úgy képzeljétek el az egészet, mintha lenne két fonal, amik az elejükön össze vannak csomózva. A csomó után szétválnak, majd a végükön újra összefutnak egy csomóba. Na, ilyen a sztori. Végig két szálon fut, de a végére természetesen minden rendeződik.

"– Minden nagy vagyon bűncselekménnyel jött létre."

Olvasmányos volt és élveztem az olvasását, de mégis közepesre értékeltem. 
Olvasmányos és izgalmas volt a nyomozás: mi történt a múltban, ki a tettes, stb. Ez a szál jó volt, izgalmas.
DE! De a szereplők valahogy nem voltak a helyükön. Ez megbocsátható lenne, hisz skandináv krimiről van szó, a cselekmény a hangsúlyos, nem épp a lelki mizéria, amiből azért csurran-cseppen a sztoriba, csak valahogy még sem volt kerek az egész nekem. Valahogy nem jöttek át igazán az érzelmek, nem kerültek közel hozzám a szereplők. Lehet az volt a baj, hogy annyira  kutatni akartam a valódi tettes után, hogy nem tudtak a szereplők kibontakozni előttem, elvesztem a jelekben és az utalásokban.

Azt már az elején érezni lehet, hogy Helene nem lehet a tettes. Csak épp az olvasó se tudja bizonyítani, hogy miért, kénytelen a szerzőre hagyatkozni, aki fokozatosan vezeti le a történetet. 
Tetszett a két párhuzamos cselekmény. Helene szálán leginkább az volt hangsúlyos, hogyan illeszkedik vissza és mire bukkan a családja múltjában. A másik szálon pedig  a férfi nyomozása volt érdekes. Mire fog jutni? Fog tudni segíteni Helenen?

Ne hagyjon titeket ez a jelenlegi molyos 74%  megtéveszteni, jó a sztori. Nem nagy szám, nem okoz nagy meglepetést, de nem rossz. Ajánlom a figyelmetekbe!

Az elmúlt hónapok

május 31, 2020 0 Hozzászólás

Szegény blogocskám az elmúlt 4 hónapban nagyon pihenő üzemmódba kapcsolt, pedig direkt siettem a már olvasott könyvekről szóló bejegyzések megírásával, mielőtt újra munkába álltam volna, hogy legyen mit közzétennem, amíg belerázódom az új élethelyzetünkbe. Hát, nem jött össze. 😅 A bejegyzések továbbra is piszkozatban maradtak. Egyszerűen annyira elhavazódtam, hogy el is felejtettem a blogot, sok minden történt az elmúlt négy hónapban.

Március elején álltam munkába újra a GYED/GYES után. Az még akkor hagyján volt, hogy meg kellett szoknom a munka-gyerekek-háztartás kombójának az összeegyeztetését, de két héttel később bezárt az iskola és az ovi is a vírus miatt. Így hirtelen egy olyan izgalmas szituációban találtam magamat, amikor nem csak a 3-as kombót kellett összeegyeztetnem, hanem hirtelen tanár néni és óvó néni is lettem, mindezt úgy, hogy nálam a home office nem játszott túl nagy szerepet. 
Hajnali 4-kor keltem, mentem dolgozni, amikor hazaértem akkor pedig rám szakadt a háztartás, a Naggyal való tanulás, a Kicsivel való foglalkozás, stb. És akkor mindezt megfejeltem azzal, hogy ott volt az Egyetem is. Olvasni egyáltalán nem volt időm, de kedvem sem. Néha örültem, hogy élek. 😕 
Aztán hipp-hopp elkezdődött a vizsgaidőszak, ami sok meglepetést tartogatott. Van olyan tantárgy, amiből könnyebb lett szerintem így vizsgázni, mintha bementünk volna; de volt olyan tantárgy is, ahol elég kellemetlen volt, amikor 300-an rácuppantunk a Coospacre és az a túlterhelés miatt lefogyott, az addig elmentett feladatokat értékelte le (mondjuk a 30 perces vizsgából az 5. perc után lefagyott és annyi volt), került be a Neptunba a jegy. 
És akkor persze ott volt a Nagy is, akinél sehogy se működött az otthon oktatás. A tanár néni reggel felb.szarintotta az FB-re, hogy mi aznapra a lecke, csinálja meg a gyerek és kész. A szülő meg nézhette a youtube videókat, hogy is magyarázza el a gyereknek a feladatot, mert már ő maga se emlékszik rá. Úgyhogy szó szerint tanár néninek kellett lennem, aki munka után még órákig tanult a gyerekkel, hogy az ne maradjon le. (Férjemet azért mentem, nem volt ideje tanulnia vele, hisz bár ő volt itthon a gyerekekkel, de home officeban dolgozott, határidőkre itthon.) Neki sem lehetett egyszerű lévén, hogy nagyon pocsékul magyarázok, ugyanakkor haladnia kellett, sok szorgalmit is adtam fel neki, mert szeptembertől erősebb iskolában kezd, biztos alapot akartam neki biztosítani egy ilyen helyzetben is.
De ott van a Kicsi is, aki mindig azonnal megrohamoz, amint meglátja, hogy hazaértem és nyúzna-húzna, hogy most már csak vele foglalkozzak. Neki se lehetett egyszerű, hisz két és fél évig velem volt itthon, majd épp hogy 1 hónapot járt oviba, kezdte megszokni, erre bekövetkezett a vírushelyzet és apával maradt otthon, akinek dolgoznia kellett attól függetlenül, hogy itthon volt.

Úgyhogy az elmúlt hónapok így teltek. Sokszor volt nagyon elegem már, fáradt voltam, kiakadtam, néha csak sírni szerettem volna, de az se ment. Sok(k) volt egyszerre mindaz, ami történt. ... De sok mindenre rá is döbbentett ez a sok minden így egyszerre. Hol van gyenge pont az életünkben, miken kellene erősítenünk a jövőben. Lassan véget ér az iskola, egyetem, lesz egy kis nyugalom ilyen téren, aztán meglátjuk mi lesz szeptemberben.

Igyekszem most már a blogon is kicsit sűrűbben jelentkezni, mert tényleg elég sok könyvről van már megírt piszkozatom (kb. 40), így pár perc és közzé is teszem az egyiket, hogy lássátok az igyekezetemet. 😆

2020. április 8., szerda

Marék Veronika: Boribon tojás fest

április 08, 2020 0 Hozzászólás

NIOK 2020. márciusi kihívása

Egy mesekönyv


Márciusban teljesen feledésbe merült a blog. Sem energiám, sem kedvem nem volt írni, bejegyzéseket közzétenni, ... enyhén szólva lemerültem. 
A hónap elején majdnem 3 év után visszatértem a munkahelyemre, ott is idő volt, amíg sikerült újra felvennem a fonalat, visszarázódni a dolgozó édesanya munkanapjaiba. Munka után rohanni az oviba, na meg úgy egyáltalán összeegyeztetni a munkát, a két gyerkőcöt és az otthoni teendőket. ... Aztán jött az egész jelenlegi vírushelyzet még ugyanabban a hónapban (ahogy elkezdtem dolgozni, 1 hétre rá már itthon is volt fertőzött) és minden összekuszálódott. Bezárt az ovi, iskola, meg kellett oldanunk a gyerekek felügyeletét - végül a férjem maradt itthon velük home officban, én dolgozom továbbra is -. Márciusban teljes munkaidőben, minden nap be kellett mennem az irodába, áprilistól már csak heti 2 napot és persze ez is sok gondot, aggodalmat von maga után. Kimondottan nem egyszerű a jelenlegi helyzet. Olvasni se tudtam, próbáltam munkába menet és hazafelé jövet, hisz másfél órát utazok oda, ugyanannyit vissza, de többnyire csak néztem ki a fejemből, gondolkodtam és egy könyv se tudott lekötni. Aztán március utolsó napjaiban valami történt velem és újra elkapott a láz, azóta a 3. olvasmányomat nyúzom és időm is volt újra visszanéznem, hogy mi is volt a NIOK márciusi témája. Bevallom őszintén, hogy nem kis megkönnyebbülést éreztem, ugyanis ez a téma számomra mindennapi. 😀 Nagyon sok mesekönyvről tudnék írni, naponta több új és több régi megfordul a kezeink között, de most egy olyannal jöttem, ami igazán aktuális lehet a kisgyerekeseknek.

Kiadta: Pagony (2015.)
Oldalszám: 40
Forrás: saját
Mind a két gyerkőcöm nagyon szerette/szereti a Boribon köteteket. Mondhatom, hogy a Nagy is azon nőtt fel, bár egy kis túlzással, hisz még csak 11 éves, de kiskorában nagy fan volt, ugyanakkor a Kicsi is odáig van Boribonért, többnyire valamelyik kötetet kéri az alvásai előtt a felolvasáshoz.

A Boribon tojást fest, nekem annyira nem kedvenc. Érezni lehet, hogy valahogy más ez a kötet, mint a régiek. Valahogy nincs meg benne a varázs, kicsit tán jobban tekerve is van a történeten a régebbiekhez képest, valahogy olyan más. Ugyanakkor most aktuális és épp emiatt a Kicsinek egy kedvence jelenleg. Nekem már a fülemen jön ki, szerintem amúgy neki is, de most ez a mese a favorit nálunk, ez van.

Amúgy egész jól bemutatja, próbálja megértetni a húsvéti hagyományokat a legkisebbekkel. Tojásfestés, locsolás, vendégek ... de én kicsinek is utáltam a Húsvétot, sőt, ez enyhe kifejezés, a víz is kivert a szenvedő, makogó, locsolós kisfiúktól és a hócipőm televolt, hogy a Kinder tojást oda kellett nekik adnom ahelyett, hogy én ettem volna meg, na meg olyan büdi volt a pacsuli ... na mindegy, a mai napig rühellem ezt az ünnepet, nem is igazán tartjuk. Nem járunk locsolkodni, nem fogadunk locsolókat sem - most meg pláne - , de azért éreztetjük a gyerekekkel, hogy egy hangyányit más ez az időszak. Díszítünk, kapnak ajándékot, van tojáskeresés - idén már a kertben -, lesz meglepi könyv mind a kettőjüknek, de alapjáraton nem vagyok oda érte. 

2020. március 30., hétfő

Anna Brones: Lagom

március 30, 2020 0 Hozzászólás
Kiadta: Bookline (2017.)
Oldalszám: 222
Forrás: kölcsön kapott
Értétkelésem:
Érdekes, hogy kinél mikor alakul ki a saját stílus. Legyen szó öltözködésről vagy az otthon dekorálásáról, meg úgy általánosságban mindennel kapcsolatban. 
Tizenévesen majmoljuk az épp akkor népszerű sztárokat, huszonévesen keressük az utunkat és bár sokszor mondjuk, hogy megtaláltuk a saját stílusunkat, megtaláltuk önmagunkat, ez sokszor még nem igaz. 
Huszonévesen a modernre, az újra vagyunk rákattanva, a divatra és elhisszük, amit elhitetnek velünk, hogy ezek vagyunk mi, ezt akarjuk. 
Aztán jönnek a harmincas évek, eljön az ideje az otthonteremtésnek, a családalapításnak és kezdünk összezavarodni. Kezd bennünk letisztulni, hogy mit is szeretnénk, milyenek is vagyunk. Míg huszonévesen fontos, hogy a környezetünk mit mond rólunk, szeretnénk felzárkózni, a harmincas éveinkben ez már nem számít, mert kiforrott egyéniséggé válunk, akik tudják, hogy mit akarnak, mi az útjuk.

Én elég későn érőn típus vagyok annak ellenére is, hogy fiatalon letten édesanyja. Nagyon sokáig úgy éreztem, hogy megrekedtem a húszas éveim elején. Ezen sokáig nevettem, amikor mondjuk közel a harminchoz megkérdezték a koromat és reflexszerűen rávágtam, hogy 23-24 és utána gondolkodnom kellett, hogy mennyi is vagyok. Nyilván azért rekedtem meg a 20-onéves korom elején, mert akkor valami történt, ami megállásra kényszerített és megtorpantam, majd a 30-as éveim elején folytatódott az életem. Olyan volt, mintha 23 évesem álomba merültem volna és 30 évesen ébredtem fel. Így későn, ekkor kezdett el formálódni bennem az "én" képem. És most, pont félúton a 30 és 40 között jutottam el odáig, hogy tudom ki vagyok, milyen vagyok és mit akarok.
És itt jön akkor a Lagom

Mi is ez? A boldogság svéd titka olvasható az alcímben. A svédek az egyik legboldogabb nemzet. Milyen jó nekik, ugye? 😅 De mi a titkuk? Rettentően egyszerű: a lagom. Ez egy kifejezés, egy életstílus, aminek a lényege az, hogy elég a "pont jó"
Nehéz megfogalmazni, hogy mi is ez a "pont jó", mert annyira más, mint a magyar mentalitás. Mi magyarok nagyon hajtunk és rá is vagyunk erre kényszerítve. Hajtunk a munkahelyünkön, mindig többet akarunk kihozni magunkból, mert féltjük a munkánkat, féltjük a megélhetésünket. Nem vagyunk elégedettek a testképünkkel: vagy túl kövérek vagyunk vagy túl vékonyak vagy ha nem az a baj, akkor az a probléma, hogy miért nem zöld szeműek vagyunk pl. Folyamatosan elégedetlenkedünk az életünkkel kapcsolatban. Miért nincs nagyobb házunk? Biztos jól neveljük a gyereket? Biztos jó a párkapcsolat amiben élünk? Folyamatosan kételkedünk önmagunkban.
És itt a lagom, ami azt mondja, hogy "minden pont jó, ahogy van". Nem kell túlórázni, a munkaidődet úgy oszd be, hogy meg tudd csinálni, amit kell. Ne azon parázz, hogy jó vagy-e, fogadd el önmagadat. Ne azért sportolj, hogy jó alakod legyen, hanem egyszerűen csak magadért, mert úgy vagy jó, ahogy vagy. Minden úgy jó, hogy "pont jó". Nem kell többnek lennie, de kevesebb se legyen. Tudom, ezt így nehéz leírni, olvassátok el a könyvet! Érdekes. Magyaroknak fura lehet ez a felfogás, de értem, hogy miért boldogabbak ettől. 

Tetszett a felépítése, amiről szólt. Nagyon tetszett a pár recept benne, tuti ki fogom próbálni az egyiket. Viszont nagyon hiányoltam még több képet az otthonokról, milyen a svéd otthon berendezése, milyen a konyhájuk, fürdőszobájuk, stb. Vagy lehet csak azért éreztem így, mert jövőre kezdjük a nappali és az étkező felújítását. 😂

Térjünk vissza akkor az "én" kialakulásához. Nagyon közel áll hozzám a svéd lakberendezés, ez vagyok én, ezt szeretném fokozatosan megvalósítani az otthonomban is. Már nem a csúcs szuper, divatosnak mondott lakberendezésre bukom, hanem tán a kicsit régiesebbekre. Fehér falak, barna parketta, fabútorok, régi tárgyak, színes anyagok, minden, ami természetes. A kertünkben pl. áll egy elég nagy köcsögfa. Lehet sokan azt se tudják mi az, de nekem ez is sokat jelent. Mint ahogy mondjuk az almafa alatt a fából készült pad. Vagy a 80-as évekből megmaradt hatalmas vázában álló virágok. Vagy az igazi fából készült tv-s komód, dohányzóasztal, étkezőasztal, tálalószekrény. Nem az ilyen-olyan funér-dolgok. Nem. Igazi fa. Erős, masszív, időtálló. Érzed rajta az életet. Olyan dolgok, amikbe beruházol egy életre. Nem szeretem a túlzsúfoltságot. Minden legyen tiszta, átlátható, pihentető. Ez az otthonom stílusa, ami fokozatosan kerül kialakításra, évről évre. Amolyan svéd módra. 😉

2020. február 26., szerda

Joe Hill: A ​szív alakú doboz

február 26, 2020 0 Hozzászólás

NIOK 2020. februári kihívása

"Egy könyv, aminek a címében a szív szó szerepel"


Most nem sokat kellett gondolkodnom azon, hogy mi legyen a választott könyvem, mert egyből beugrott A szív alakú doboz. Nem olyan rég rendezgettem a könyveket a polcon és akkor akadt a kezembe. Még végig is futott bennem, hogy szerencsétlen könyvecske lassan 10 éve hever olvasatlanul a polcon, pedig még valamelyik Várólista csökkentéses projektben is részt vett (már nem tudom melyikben), de akkor se került rá sor. Most viszont úgy gondoltam, hogy itt van az esélye, most tutira elolvasom, ez a sors keze.

A szerző - ha esetleg valaki nem tudná még -, nem más, mint Stephen King fia. Bizony, azé a Stephen Kingé. Úgyhogy piszok nehéz dolga lehetett íróvá válnia, ilyen író apukával a háta mögött. Piszkosul nagy lehetett a bizonyítási vágya, hogy kitörjön. Na meg nem is lehetett egyszerű dolga, mert első körben biztos, hogy az apja könyveihez hasonlították az övéit.
Ez a szerző első könyve, nem mellesleg.

Eredeti címe: Heart-Shaped Box (2007.)
Kiadta: GABO (2018.)-
én a 2008-as kiadást
olvastam az Európa Könyvkiadótól
Oldalszám: 404
Forrás: saját
Értékelésem:

Na de akkor A szív alakú doboz.
Jude az 50-es éveiben járó rocksztár, aki szereti magát körülvenni fiatal husikkal. Szóval éli a sztárok életét. Rengeteg pénz, hírnév, fiatal nők, pia és még tudjátok mi.
Van egy elég fura hobbija, spéci dolgokat gyűjt. És most lehetősége adódott az egyik legspécibb dolog megvételére. Egy nő árverésre bocsátotta az apja szellemét. Jude nem is sokat teketóriázott, villámáron megvette a szellemet, mert jó poén. Pár nappal később meg is érkezett a küldemény, egy szív alakú dobozban az elhunyt öltönye. Jude szépen beakasztotta az öltönyt a szekrénybe, tudomást se akart róla venni, igen ám, de aztán megpillantotta a szellemet, aki itt-ott felbukkant. És nem barátságos szándékok vezérelte, a célja az volt, hogy megölje Jude-ot. Vajon miért? És meg lehet valahogy állítani őt?

A horror, thriller nem az én műfajom. Őszintén szólva nem nehéz megijeszteni, beparáztatni, ... ha szellemekről van szó, akkor meg pláne össze tudom magam gyorsan pisilni. Szóval nagyon sokszor kitágult pupillákkal olvastam a könyvet, zakatoló szívvel, hogy most mi lesz. Megadta a történet a kellő adrenalin löketet az biztos! Ugyanakkor nem ájultam el tőle.

Jól van felépítve, a szereplők kellőképpen titokzatosak, majd szépen kibontakoznak a miértekre a válaszok. Izgalmas volt olvasni, hogy vajon ki fog győzni, a szellem vagy Jude? És jól kidolgozott, nem összecsapott lett a vége sem, bár kicsit fura a műfajban.

Ha kicsit távolabbról kell nézni a történetet, akkor rém egyszerű az egész. Van egy szellem, aki ki akarja nyírni a főszereplőt, nyilván oka van rá, menekülnek, van kellő vérveszteség, majd megoldódik minden és jön a happy end. Igazából nem agyafúrt a sztori, de ha belegondolunk, hogy első könyvről van szó, na meg micsoda lelki nyomás lehetett apuka miatt jól megírni, akkor azt kell mondanom, hogy ez nagyon jó kezdés volt és kíváncsi vagyok más történeteire is Joe Hillnek. DE! egyáltalán nem tökéletes.
A karakterek titokzatosak, de írhattam volna azt is, hogy gyengén kidolgozottak. Teljesen semlegesek maradtak számomra. Nem érdekelt a múltjuk, miért olyanok amilyenek és mindez tán azért volt, mert leginkább a cselekmény a hangsúlyos. Igen ám, de a történet vége szinte sziruposra sikeredett, mint egy romantikus lányregény a keményebb verzióból és ahhoz, hogy ezt az olvasó elégedett mosollyal az arcán nyugtázza, kellett volna az, hogy a főszereplők közel kerüljenek hozzá. Így viszont elég fura lezárás lett, de végülis a helyén van. Ugyanakkor mégis jó a sztori. Borzongató, odaszegez a fotelhez, ágyhoz, ahol olvasod és igazából az olvasás közben nem is érdekelnek a hibái. Na meg ritka, ha valaki azonnal tökéletes könyvet rittyent, még ilyen felmenővel a háta mögött is. Sőt! Ilyen felmenővel a háta mögött megmutatkozott, hogy van érzéke Joe Hillnek az íráshoz, szóval azonnal keresek tőle valamit a könyvtárban.

Ha szerettek borzongani, ne hagyjátok ki!

Januári összefoglaló és a blogot érintő változások

február 26, 2020 2 Hozzászólás
Forrás
Kezdjük akkor először a szokásos havi összefoglalóval. 😊
Januárban a Nagy a 11. születésnapját ünnepelte, ami hihetetlen számomra. Most már igazi tizenéves és egyszerűen nem értem hová rohan az idő. Mintha csak egy szemhunyásnyi lett volna ez a 11 év, holott tudom, hogy nem. És ha belegondolok, hogy még ugyanekkora szemhunyásnyi idő után 22 éves lesz és ki tudja merre sodorja majd az élet ... nem kis gombócot érzek a torkomban. 💓
A hónap vége felé elkezdtünk a Kicsivel az ovis beszoktatásra készülődni, ami február elején lett volna aktuális, de sajnos nem jött össze, ugyanis lebetegedett a Kincsem. 😞
De nézzük akkor a blogot.

TOP3 könyv, amit a hónapban olvastam

12 könyv olvasását fejeztem be a hónapban. Igen, elég szépen indult az évem, de a bejegyzés vége felé meg fogjátok érteni, hogy mire is volt ez a nagy sietség.
Ezek közül csak 2 könyvre adtam 5 csillagot:
↪ Ecsédi Orsolya: Nyanyacraft
↪ Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás

Blogélet a hónapban

Januárban 21 bejegyzést tettem közzé, amik közül 15 volt könyves.
A leglátogatottabb bejegyzésem a 2019 legjobb és legrosszabb olvasmányai volt, könyves tekintetben pedig Helen Pollard: A ​kis francia panzió, amit a NIOK januári témájához kapcsolódóan olvastam el.
A legtöbben itthonról, majd Bulgáriából és az USA-ból kattintottatok az oldalra.
Vicces keresőkifejezéssel nem tudok szolgálni, könyvekre kerestek rá és jutottak el így az oldalra.

És akkor jöjjenek a blogot érintő változások 😊

Már említettem többször is, hogy az idei évem elég mozgalmas lesz és valószínűleg háttérbe fog húzódni egy időre az olvasás. Legalábbis erre készülök.
2017-ben másodjára is édesanya lettem, így az elmúlt 2 és fél évben itthon voltam a Kicsivel. Emiatt nyilván több időm és lehetőségem volt az olvasásra, mint egy dolgozó édesanyának. Az elmúlt években ez meg is látszott a blogon, szép számmal jelentek meg bejegyzések.
Idén viszont két változás is be fog következni hamarosan az életemben. 
⓵ Időrendi sorrendbe az első az, hogy február közepén megkezdtem az egyetemet. Keresztfélévben felvételt nyertem az egyik budapesti intézménybe, levelező tagozatra. Nem hirtelen jött ötlet volt, már a tavaly szeptemberi képzési időszakra is jelentkeztem, de akkor nem jártam sikerrel. Most viszont sikerült és emiatt egyszerre vagyok nagyon izgatott és vagyok beparázva is. 😂 
⓶ A másik dolog pedig, hogy február közepére a Kicsi megkezdte az ovit, én pedig jövő héten megyek vissza dolgozni.

Mozgalmas lesz az idei év és kicsit aggódok is hogyan fogom tudni összeegyeztetni a 2 gyereket + munkát + háztartást + egyetemet, de nyilván megoldom majd. És itt a magyarázat arra, miért is gondolom azt, hogy nem fogok tudni olvasni. Egyrészt úgy gondolom, hogy időre lesz szükségem, amíg visszarázódom a dolgozó anyuka mindennapjaiba. Kezdetben minden rohanás lesz és esténként inkább bedőlök majd az ágyba, mint olvasni fogok. Ezt már előre látom. 😅 Másrészt ha lesz szabadidőm, akkor tanulni tervezek elsősorban.

Ugyanakkor a blog nem fog bejegyzések nélkül maradni. 😊 Már csak azért sem, mert jelenleg 35 könyves bejegyzésem hever piszkozatban, amik hamarosan közzétételre kerülnek majd az átmeneti időszakban. Megtervezetten, elég nagy csúszásokkal (jelenleg 3 hónapos késéssel, kivéve a recenziós kötetek) kerülnek közzétételre a bejegyzéseim. Így oldottam meg azt, hogy a blog frissüljön akkor is, ha nem lesz időm az olvasásra olyan szinten, mint eddig.

A NIOK 2020-as kihívását tartani szeretném, vagyis havi 1 könyvet szeretnék elolvasni mindentől függetlenül és ha ez sikerül, akkor meg is lenne az erre az évre betervezett 30 könyv elolvasása. Ezért is húztam bele januárban az olvasásba, amíg volt rá lehetőségem.

Mivel arra készülök, hogy eléggé háttérbe fog kerülni a szórakozásból való olvasás az életemben (kivéve tartva a NIOK havi témáját), így egy ideig recenziós kötetek olvasását nem vállalom. Se szerzőktől, sem pedig kiadóktól kapva. Ha úgy érzem, hogy van már kapacitásom az ilyen kötetekre - mondhatni határidőre olvasni -, akkor jelezni fogom. 

Ezek lennének a blogot érintő változások. Bízom abban, hogy olvasói maradtok az oldalnak annak ellenére is, ha csak havonta 1-2X fog frissülni egy ideig. Aztán persze hamvaimból feltámadok, mert magamat ismerve egy idő után úgy is úrrá lesz rajtam az olvasási vágy, csak megfelelőnek kell lennie hozzá a körülményeimnek. 😏

2020. február 18., kedd

Balogh W. Orsolya: A ​zodiákus lány

február 18, 2020 0 Hozzászólás
Kiadta: I.P.C. (2018.)
Oldalszám: 448
Forrás: szerző
Értékelésem:
A zodiákus lány egy hazai első könyves írónő sorozatának az indulókötete. Gyönyörű a könyv borítója és nagyon figyelemfelkeltő a fülszövege is.
A fülszövegből kiindulva gondolhatja az olvasó, hogy egy olyan történethez lesz szerencséje, aminek központi eleme a horoszkóp és az asztrológia, megfűszerezve némi romantikával - hisz utalás van arra, hogy a főszereplő 4 különböző csillagjegyű (Kos, Bika, Ikrek, Rák) férfival is kapcsolatba fog kerülni -. A borító pedig nekem amolyan modern ezeregy éjszakai meséi hangulatot keltett, ebből pedig női kalandregényre számítottam. ... És igazán egyik elképzelésem se jött be.

A történet főszereplője Isis, aki egyiptomi származású, de Amerikában él a szüleivel. Egyke, a szülei szeme fénye. Az unokatestvére szerepében felbukkan egy amolyan gonosz mostohatesó-féleség, de komolyabb jelentősége ennek csak a történet végére lesz.
Isis kiskamasz korában a fogadott unokatestvérébe szeret bele (Kos), aztán az egyetemen egy diáktársába (Bika), majd az egyetem után a főnökébe (Ikrek), a kötet végére pedig egy Rák jegyű férfiba. És itt véget is ér a történet erre a kötetre.
A lány a történet kezdetekor még kislány (7 éves), a kötet végére pedig a 20-as évei közepét tapossa. Lényegében az ő életéről, párkapcsolatairól szól a könyv. És ami igazán a lényeg:  A zodiákus lány számomra egy erotikus regény.

De álljunk álljunk meg egy pillanatra a horoszkópnál, hisz arra számítottam, fontos szerepe lesz a történetben. Nem vagyok az a fajta nő, aki rendszeresen, akár naponta, hetente vagy akár csak havonta is, rákukkantana arra, hogy mit jósolnak neki. Őszintén szólva nem hiszek abban, hogy a csillagokból, születési dátumokból bármit is ki lehetne olvasni, hisz a sorsunkat mi magunk, a döntéseink irányítják. Persze a döntéseket befolyásolhatják a hormonok (tudom, apály, dagály, telihold, ... azért maradjunk a realitás talaján), de akkor is mi döntünk. Szóval évente 1X olvasok horoszkópot, méghozzá az év elején, hogy az új évre mit "jósol". Ez érdekel, néha szörnyülködök (te jó ég, azt írja nyáron pénzszűkében leszek, na, akkor nem nyaralunk) vagy vidám leszek (huh, áprilisban fellobban a szenvedély, hűha, szólok is a férjemnek, hogy készüljön áprilisra), egyszer elolvasom, elfelejtem és annyi.
Viszont ami érdekes, abban hiszek, hogy bizonyos csillagjegyek megmutatkoznak az emberek személyiségében. Igyekszem nem általánosítani, de pl. a környezetemben azt tapasztaltam, hogy az Oroszlánok eléggé önfejűek és szeretnek uralkodni. A Vízöntők olyanok, mint a csobogó patak, nyugodtak és szeretnek mindent elsimítani. Az Ikrekben egyszerre van meg a jó és a rossz, a víz és a tűz. Képesek egyik percben nyugodtak lenni, a másikban meg mérgelődni. És még sorolhatnám. A Skorpióktól pedig kimondottan tartok. A lényeg, hogy ezekben van valami, de mégis hiba általánosítani. A könyvet olvasva, akaratlanul általánosíthat az olvasó és ez elég bajos, mondjuk az Ikrek férfiak esetében.

Rettentően zavarba ejtően kezdődik a történet, tipikusan olyan dologról szól, amiről nem akarok olvasni, zavarba ejt. Lehet prűdnek nevezni, gátlásosnak, bárminek, de az első oldalakat szeretném elfelejteni.
Azt is joggal gondolhatja az olvasó a fülszövegből kiindulva, hogy fontos, központi elemei lesznek a csillagjegyek a történetnek, erre fog épülni. De ez nem így van. Szó van bennük, kitér rá a szerző, de mindig csak akkor, amikor felbukkan egy újabb pasas a színen. Mint amolyan bevezető, amiben felvezeti pár sorban, hogy mit kell tudni mondjuk az Ikrekkel folytatott párkapcsolatról, majd színre lép az Ikrek és legközelebb akkor lesz említés a csillagjegyekre, amikor jön a következő pasas és pár sor erejéig be kell mutatni ennek a csillagjegynek is a jellemzőit. Hiányoltam ilyen téren a történetbe való belesimítását az asztrológiának. Bele kellett volna valahogy simulnia, többször felütnie a fejét, vissza és visszatérni rá, igazán hangsúlyossá tenni, ha már ennyire ki lett élezve a fülszövegben.

A könyv erotikus történet, mint ahogy fentebb már említettem. Számomra csak a szexről szólt. Ezzel ilyen volt, azzal olyan, az egyikkel langyos lábvíz, a másikkal már BDSM. Sok ágyjelent volt, ami már sokk volt és igazán nem is értem, az a BDSM beleszövése. Az írónő gondolom úgy érezte, hogy sokan szerették a Szürke 50 árnyalatát, így belecsempészte ő is a BDSM-et a történetébe, hogy dobjon a sztorin, izgalmasabbá tegye, kielégítse esetleg egyes olvasók vágyait, de így beleszőve nem nyerte el a tetszésemet. Ráadásul Isis karakterén is rombolt, ami amúgy se volt valami erős. És jön is az általánosítás akaratlanul az Ikrekkel, hogy akkor biztos minden Ikrek pasi ostorral akarja a nőt verni az ágyban. 

De térjünk ki egy picit Isisre. Nem érzek a karakterében fejlődést. Persze, teltek az évek felette, de mintha 7 évesen is felnőtt lett volna, nem éreztem fokozatos fejlődést a jellemében. Sőt, maga a jelleme is elveszik a sok erotikus jelenet között. Nem sikerült megkedvelnem a lányt, mert igazán nem sikerült megismernem sem. Ráadásul voltak olyan tettei, amiket egyszerűen nem tudtam megérteni.

A történet végén újra .... nem is tudom .... valami hasonlót éreztem, mint a BDSM beleszövésekor. Miért is kellett? MIÉRT? Újra akart valami újat beleszőni az írónő, de ez nem sült el jól. Nyilván függővéget szeretett volna, jött az ötlet és persze, izgalmas, vajon hogy fog folytatódni, ugyanakkor meg nyilvánvaló és akkor mi értelme volt?

Összességében indulásnak, első könyvnek nem rossz A zodiákus lány. Van benne fantázia, van benne lehetőség és látszik benne a sok munka. Az kitűnik belőle, hogy az írónőt tényleg érdekli az asztrológia, benne van a témában, de nem sikerült ezt kellőképpen átadnia ebben a kötetben még. Még nem kiforrott a történet, a stílus, hogy mi is lesz ebből a végére. Nagyon érezni lehet rajta az akarást, hogy tetsszen az olvasóknak. A váratlan fordulatok, a BDSM, ezek mind az olvasókért voltak. De túlságosan akaratszagú volt, nem pedig ösztönös. Az írónő tud írni, tud mesélni és biztos vagyok abban, hogy szuper hazai író lesz majd belőle, csak még forrnia kell. Indulásnak jó volt!

Ajánlom a figyelmetekbe a könyvet, ha érdekel titeket az asztrológia, kedvelitek az erotikus regényeket.

A történet folytatása A 13. csillagjegy címmel tavaly megjelent. Oroszlán, Mérleg és Skorpió férfiak fognak terítékre kerülni abban a kötetben.