Gary Chapman: 12 ​dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt

Kiadta: Harmat (2012.)

Oldalszám: 146

Forrás: saját

Értékelésem:

A mai világban nem divat a házasság. Sokan úgy érzik, hogy ezzel megkötik a kezüket, megváltozik az életük, oda a függetlenségük, stb.
Ugyanakkor, ha már együtt élünk valakivel, akkor egyfajta elköteleződést már tettünk az irányába. (Jó esetben.) Így pedig a különbség a házasság és az együttélés között csak annyi, hogy papír formában, jogilag is elköteleződünk valaki mellett. Megértjük és felfogjuk ennek a jelentését.

Hosszú évekig azt mondtam, hogy nem fogok soha férjhez menni, nekem nincs szükségem az egész cécóra, meg amúgy is az csak egy papír. Ezért a papírért költsünk milliókat egy lagzira, hogy megvendégeljem a családot, mert persze meg kell hívni akkor mindenkit, nehogy harag legyen? Kell a fenének az a papír! Meg amúgy is, én én vagyok, nem akarok "né" lenni. Így jobban belegondolva, sugallhatta már ez a gondolatmenet is, hogy az a kapcsolat amiben akkor élten, tán nem az igazi, mégis 12 évig tartott. Aztán külön mentünk. Ha lett volna papír, az sem akadályozta volna meg a másik felet, hogy elmenjen, pusztán csak a válás procedúrája nehezítette volna meg a dolgokat. 

Aztán megismerkedtem a férjemmel. 😍 9 hónapja voltunk együtt, amikor eljött a Karácsony és egy pici dobozkát kaptam ajándékba. Azonnal éreztem, hogy lefagyok, basszus, egy gyűrű van benne tuti, jaj, most mi lesz és azon kaptam magamat, hogy mire ezek a gondolatok átsuhantak bennem, örülni kezdtem. Aztán kibontottam a dobozt és mint a hülye filmekben, a szám tátva maradt, ugyanis nem gyűrű volt benne, hanem egy fülbevaló. 😂 És akkor döbbentem rá, amikor hirtelen fájdalom lett úrrá rajtam, hogy férjhez mennék hozzá. Hiába mondtam előtte másnak, hogy én nem megyek férjhez soha és éreztem így is annak ellenére, hogy 2X kérte meg a kezemet az illető, abban a pillanatban az új kapcsolatomban mégis úgy éreztem, hogy szeretnék "né" lenni.

2016 áprilisában kérte meg a férjem a kezemet, de tipikusan hátba támadósan, a fene se gondolt arra, hogy meg fog történni. Főleg, hogy előtte akárhányszor szóba került, mindig azt mondta, hogy majd 5 év múlva, volt egy válása már, ki kell hevernie, stb. Nos, azon az áprilisi napon viszont egyszer csak térde borult előttem és én annyira megijedtem - mert azt hittem rosszul van -, fel se fogtam, hogy mi történik. Majd mikor megkérdezte, hogy "Leszel a feleségem?", nos akkora sokkot kaptam - mert tényleg azt hittem, amikor láttam, hogy térdre vágja magát, hogy rosszul van -, hogy csak azt tudtam kinyögni, hogy "Nem! Nem!". 😁 Aztán 1 évvel később persze esküvő lett belőle, méghozzá szűk körű. Egye meg a fene a milliós lagzikat és minden felesleges rokont. Voltunk kb 15-en. Márciusban volt az esküvő, de januárban kértünk csak időpontot. A ruhákat is az utolsó percre hagytuk. A menyasszonyi csokromat a szertartás előtt 1 órával csináltattuk, mert mégis kellene nem gondolod. A Nagy tartotta a gyűrűket, minden olyan csendes, meghitt volt, semmi extra, de azért mégis. Tökéletes lett! 💓

És akkor most a könyv. Miért is kezdtem el olvasni? Kíváncsi voltam arra, hogy mi lesz az a 12 dolog, amiről tudnom kellett volna. Okosabb lettem-e? Őszintén szólva nem, de nem írt hülyeségeket Chapman. Kicsit elavult a nézete, nekem túlságosan is vallásközpontú, nem szexelünk a házasság előtt, legyünk vallásosak, mert ez sok problémát okozhat, stb.

Ez a könyv úgy érzem, hogy a szüleink generációjának tudott volna sokat segíteni. Ők voltak azok - meg a nagyszüleink, dédszüleink -, akik fél-1 év ismeretség után összeházasodtak anélkül, hogy együtt éltek volna. Nos igen, náluk sok probléma adódhatott az összeszokás időszakában.

A mai világban a legtöbben pár évet már lehúznak együtt élve, külön a szüleiktől. Így a mai pároknak nem okoz problémát a házasság utáni élet, hisz már tudják, hogy Petike nem hajtja le a WC tetejét és ezt vagy elfogadta Magdika vagy lefutották már emiatt a köröket.

"A házasságban nem mehetünk csupán a magunk feje után. Kölcsönösen előnyös megoldásokat kell keresnünk."

Ez a könyv azoknak tud tényleges segítséget nyújtani, elgondolkodtatni őket, akik úgy kötik össze az életüket, hogy előtte nem éltek együtt a másikkal. Ami viszont bennem itt megfogalmazódik, hogy így nem is szabad manapság összeházasodni. Igen, össze kell költözni a másikkal, amikor komollyá válik a kapcsolat és akkor is pár év után összeházasodni. Lakva ismerszik meg ugyebár az ember.

"Gyakran használjuk a „szerelembe esés” kifejezést. Amikor ezt hallom, mindig egy őserdei vadászat jut eszembe: a vadászok ásnak egy mély gödröt a kiszemelt állat szokásos útvonalán a víz felé, majd befedik ágakkal és levelekkel. Aztán amikor a szerencsétlen pára arra megy, hogy igyon, beleesik a verembe, ahonnan nincs menekvés."