2019. január 15., kedd

A postás mindig kétszer csenget (56.)

kedd, január 15, 2019 0 Hozzászólás
Mi is az A postás mindig kétszer csenget?: Ez az esemény külföldi blogok mintája alapján indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb.

A hónapban nem voltam sem könyvtárban, sem recenziót nem kaptam.

Saját szerzemény Az elveszett nevek füzete és az Alice hálózata. Mind a két könyvet olvastam már és szerettem őket, főleg Az elveszett nevek füzetét. Imádtam! Rengeteget bőgtem rajta. Az Alice hálózatában pedig kellemesen csalódtam, számomra a borító egy kicsit becsapós volt. Úgy tűnt, mintha egy tingli-tangli, könnyed sztori lapulna a lapokon majd, közben meg a fenéket!

Karácsonyra kaptam a két Rupáner-konyha kötetet, melyeknek nagyon örültem, ugyanis nagyon szerettem volna, ha mind a 3 könyve megvan Margónak. Úgyhogy most szépen ott sorakoznak egymás mellett a konyhapultomon. 😍

2019. január 13., vasárnap

Majgull Axelsson: Nem vagyok Miriam

vasárnap, január 13, 2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Jag heter inte Miriam
Kiadta: Athenaeum (2018.)
Oldalszám: 424
Forrás: saját
Értékelésem:
Nagyon figyelemfelkeltő a könyv fülszövege. Egy titok, koncentrációs tábor, Mengele, egy cigány lány, aki zsidónak adja ki magát .... Érdekelt és nem csalódtam. Annak ellenére sem, hogy miután befejeztem a könyvet, több hibára is felhívták a figyelmemet. De haladjunk sorjában.

Nagyon szeretem (jaj de furán fejeztem ki magamat, inkább azt mondanám, hogy érdekel, sokkol, tudni akarom és érteni, hogy mindez hogy történhetett meg, de mégis szeretem, mert falom ezeket a könyveket. Remélem értitek.) azokat a könyveket, melyek a II. vgh. ezen borzalmairól szólnak. Nagyon sokat olvastam is ezzel kapcsolatban, de olyan könyvet még nem, ami ennyire a cigányok (egyáltalán leírhatom ezt, nem romákat kellene inkább írnom?) helyzetére hívta volna fel a figyelmet és a velük történtekre. Szomorúnak tartom, hogy minden néptől elnézést kértek az elkövetett bűnökért, de tőlük nem. Mert ők bűnözők voltak és a kiírtásukért nem kellett elnézést kérniük. Bűnöző az a rengeteg gyermek, a sok ártatlan?

Na de a történet.
Kezdetben a jelenben vagyunk, amikor is Miriam épp a 85. születésnapját ünnepli. Vele van a nevelt fia (aki az apja nyomdokaiba lépett, csak hogy kisajtoljon a férfiből bármilyen érzést is az irányába), annak a felesége (a nő, aki mindig távolságtartó volt Miriammal és érezni lehet, hogy közel sem tökéletes a kapcsolata a férjével), a lányuk (a mai modern, egyedül gyereket nevelő, mellette robotoló anya) és a kisfia. Az ajándéka átadásakor elszólja magát, hogy ő nem Miriam. Majd egy séta alkalmával az unokájának elkezd több, mint 60 év után mesélni. 
Arról, hogy eredetileg cigány származású, de mielőtt megérkezett volna a koncentrációs táborba, elvette egy zsidó nő ruháit, mert az övé elszakadt. És onnantól kezdve a zsidó nő nevét használta végig. Hogy a menekülése után csak így maradhatott Svédországban, mert ott cigány nem maradhatott. Mesélt neki a koncentrációs táborban átélt élményeiről, majd a férjével való megismerkedéséről, lassú szerelembe esésükről. Arról, hogy a férje mindig távolságot tartott a fiától, akivel a terhessége során a felesége terhességi toxaemiát kapott és belehalt. Mesélt arról, hogy a szegény cigánylányból hogyan lett Miriam, az elismert fogorvos makulátlanul viselkedő, zsidó felesége. És a mesélése közben hol a múltban vagyunk, hol a jelenben.

A jelenben lényegében egy séta alatt játszódik le majdnem mindent. Reggel megtörténik az elszólás, pár órával később elmennek sétálni és közben Miriam mesél. Néha meg-megállnak, leülnek egy padra, ilyenkor visszacsöppenünk a jelenbe, hogy láthassuk milyen hatással van az unokájára a meséje és szembesülhessünk azzal, hogy elrepültek az évek Miriam felett.

Nagyon megkedveltem Miriamot a sorokon keresztül és örülök annak, hogy az ő története egy olyan népre hívta fel a figyelmet, akikre más könyvek nem nagyon szoktak vagy csak említésképpen
Természetesen sokkoló volt olvasni ahogy Mengele kísérletezett a kisöccsével, sokkoló volt megtudni, hogy a cigánytáborral hogyan végeztek egy éjszaka alatt, sokkoló volt újra szembesülni azzal, hogy az élet mennyire keveset ért és sokkoló volt megérteni, hogy értem Miriam tettét. A hazugságot, a félelmet a kitaszítottságtól. Szörnyű belegondolni, hogy milyen lehetett neki évtizedekig hazugságban, félelemben élni. Hogy már ő maga volt Miriam, egybeforrt vele, de még sem. És ezt nem tudta elmondani még a férjének sem, mert megvetette volna a származás miatt.


A könyv nagyon felhívja a figyelmet a származásokkal kapcsolatos előítéletekre. Legyen az akár cigány vagy más népcsoportba tartozó egyén. A megbélyegzést, a te is biztos olyan vagy szlogeneket. Hisz ha mindenki egyforma lenne, akkor a leírtak alapján Miriamnak is olyannak kellett volna lennie. ... De nem lett.

"Soha senki nem akart egy cigánynak segíteni, hacsak nem más cigányok."

Miután befejeztem a könyvet, átolvastam a molyon a többi értékelést és ezekből derült ki, hogy sok fordítási hiba van a könyvben. Nem mondanám ezeket fontosnak és aki nem olvasta az eredetit, nyilván tudni se fog róluk. Számomra persze ez nem egy pozitív dolog, de nem rontott az értékelésemen. Tudom a könyvet a figyelmetekbe ajánlani!

2019. január 12., szombat

Decemberi összefoglaló

szombat, január 12, 2019 0 Hozzászólás
Forrás
Boldogan írom le, de gyorsan le is kopogom: szeptember óta végre decemberben meggyógyultam! Hatalmas öröm számomra, hogy végre köhögés nélkül tudom lehajtani a párnára a fejemet, hogy nem akar kiszakadni a tüdőm a helyéről. 
A decemberem továbbra is a karácsonyi készülődésről szólt, majd az ünnepekről.
Összességében egy nagyon szép, csendes, meghitt ünnepünk volt. Ettünk finomakat, sokat voltunk együtt, a gyerekek örültek az ajándékoknak, stb. Olyan volt az ünnep, mint amilyet szerettem volna egy-két malőrt leszámítva, na de azért tökéletes semmi se lehet. 😋

A blog a hónapban eléggé háttérbe húzódott, valahogy most nem épp a pötyögős korszakomat élem. Elég sok olyan könyv van, aminek az olvasását hetek óta befejeztem, de a bejegyzéseknek még neki se álltam. Most inkább vagyok olvasó, mint blogger, de majd megjön az íráshoz is a kedv. 😊

Amit jelenleg olvasok

 
Ezzel a könyvvel zártam 2018-at és kezdtem az új évet is. Eléggé lassan haladok vele, közben elolvastam azóta 2 másik könyvet is, de egyenlőre valami vonz benne. Ráadásul túl vagyok jócskán már a 30. oldalon (tudjátok, 30 oldalas szabály), így szerintem be is fogom fejezni majd.

Blogélet a hónapban

Decemberben 6 könyvről tettem közzé bejegyzést az oldalon, ezek közül a Fogoly a sötétben volt a legnépszerűbb.
Látogatás tekintetében a TOP3 ország Magyarország, USA és Oroszország volt. De továbbra is ott figyel az Ismeretlen körzet, de jött látogatás az Egyesült Arab Emírségből is. 
Vicces keresőkifejezés se nagyon van, amivel az oldalra jutottatok, bár a "hatalmas emlők" elgondolkodtatott. Mikor írtam csak hasonlóról is?
Lezajlott az ígért nyereményjáték sorozat 2. köre a blogon. Regina választhatott a polcról szabadon 2 könyvet. Ígértem, hogy az Insta oldalamon januárban kezdetét veszi a harmadik kör, erre sor még nem került, de ami késik, az nem múlik. 😇

2019. január 9., szerda

Kertész Erzsébet: Gyönyörű nyár

szerda, január 09, 2019 0 Hozzászólás
Kiadta: Móra (1991.- többedik kiadás)
Oldalszám: 138
Forrás: saját
Értékelésem:
Aki olvasott már Könyvmolyképzős pöttyös könyvet, aztán elolvassa a Gyönyörű nyarat, az megérti, hogy miben különbözött az én fiatalságom ifjúsági irodalma a maitól és szó szerint sokkot kap. 

A Gyönyörű nyár egy fantasztikus YA (hogy haladjunk a korral) regény. Szinte látom is magamat fiatal tizenévesen, ahogy bújom. Egyszerű, gyengéd, aranyos. Itt lányszövetség van, a tanárok magázzák a diákokat, nincs benne csók, szex, még a szerelem is csak olyan könnyedén, szinte egy fátyol mögött nézve. Olyan ifjúsági történet, amire szüksége lenne a mai fiatal lányoknak is.
Amit fontos megjegyezni, hogy a könyv 1935-ben jelent meg. Így nyilván a leendő olvasó ne egy modern  világot képzeljen el. Ekkoriban még nem nagyon voltak mobilok, Facebook. A srácok nem egy Facebook ikonnal jelezték, hogy szerelmesek Vicuskába, hanem virággal, ajándékkal, szép szavakkal. És nem is SMS-ben szakítottak vagy hogy szokás mostanság.

"– Bútort terveznek, tegeződnek és enyelegnek – összegezte Lici a dolgokat –, kétségtelen, hogy ez happy endes szerelem."

A történet főszereplői egy iskola lány osztálya, akik hatodikosok. A nyári szünetet együtt töltik a Mátrában, az osztályfőnökük felügyelete alatt. Persze vannak a lányok között ellentétek, de a történet ennek az elsimításáról is szól valamint arról, hogy a lányok hogyan fogtak össze és segítettek ott, ahol kellett. Persze van pletykálkodás, titkolózás és röppke szerelem is, a nem messze táborozó fiúkkal.

Az életben egyszer mindenkinek olvasnia kell egy régi pöttyös vagy csíkos könyvet! Nem csak megismerni lehet azt a Világot, amiben a szüleink, nagyszüleink, dédszüleink éltek, hanem nagyon sok mindenre rá is tudnak világítani. 
Vajon mikor volt jobb fiatalnak lenni? Akkor vagy most?

2019. január 7., hétfő

Antonio Caprarica: Diana ​utolsó nyara

hétfő, január 07, 2019 0 Hozzászólás
Kiadta: Európa (2018.)
Oldalszám: 200
Forrás: recenzió
Értékelésem:
Tizenhárom éves voltam, amikor a hercegné meghalt. 
Akkor még nem volt mobiltelefon, internet, ha valaki pletykára vágyott, akkor a bulvárlapok voltak csak. Itthon a Story. Emlékszem arra, hogy anyukám rendszeresen vette hétről hétre ezt az újságot a Tina (van még ilyen?) és a Meglepetés magazinok mellett. Minden csütörtökökön úgy jött haza a boltból, hogy ott lapult a kosarában ez a három lap, amit aztán felváltva olvastunk el. A Storyban pedig nem ritkán tűnt fel a hercegné. Ilyen-olyan rendezvények miatt vagy épp a ruhája volt hangsúlyos vagy épp a válása, aztán jöttek a fényképek a Dodival töltött nyaralásáról ... végül pedig jött a hír a szörnyű balesetről és a haláláról. Természetesen nem hagyták ki a lapok ezt a szenzációt, több oldalas mellékleteket adtak ki, hogy jobban el tudják adni a lapot, a nép pedig vette. Hogy is ne szeretettek volna többet megtudni arról a nőről, aki fellázadt a taposóaknák ellen, aki Teréz anya mellett mosolyoghatott, aki fellázadt a királyi család ellen és aki a jövendő angol király anyja? Vajon tényleg baleset történt vagy merénylet? Az elmúlt évek alatt annyi elmélet volt, annyian gazdagodtak meg ebből, annyi könyv jelent meg!
Kicsit szkeptikus voltam, mert úgy éreztem, hogy Caprarica vagy azt az elméletet fogja folytatni, hogy merénylet volt vagy azt, hogy baleset, de okosabb nem leszek a könyv végére. Nos, kellemesen csalódtam.

A könyv ténylegesen Diana utolsó nyarát mutatja be, de ugyanakkor vissza-visszatekint korábbi eseményekre is. Az egész folyamatot levezeti, ami lényegében a balesetig történt. A válás; aztán Diana félelme a magánytól; egy újra nem jól sikerült párkapcsolat, ami elől menekülni akart; véletlenek láncolata, amik végül oda sodorták, hogy elfogadta Fayedék meghívását (először nem is akarta); aztán a Dodival kapcsolatos fura kapcsolatuk (biztos szerelem volt, szó volt eljegyzésről, nem csak kaland volt az egész?), végül pedig a baleset.

"Lehetetlen, hogy azokban az órákban ne jutott volna eszébe annak a jókívánságnak a keserű iróniája, amelyet 1981. február 24-én, az eljegyzése napján mondott neki az első dadája, Mary Clarke: „Boldog vagyok miattad. Ahhoz az egyetlen emberhez mész feleségül az országban, akitől nem fogsz tudni elválni.” És megtörtént."

Az író nem okol senkit a könyvében. Ő abban hisz, hogy szerencsétlen véletlenek láncolata volt az egész. Rossz döntések sorozata, amik a balesethez vezettek. Persze az olvasó joggal mondhatja, hogy ez is csak egy vélemény, az igazság úgy se fog soha kiderülni. És nem is. De mégis hihetőbb, hogy tényleg ennyi véletlen történt, mint az, hogy a királyi család merényletet valósított meg a hercegné ellen.
Hisz ha kiderült volna, hogy ők állnak az egész mögött, a monarchia összeomlásához vezetett volna.
Ugyanakkor meg ott motoszkál a fejemben a kérdés: ha biztos volt abban a királyi család, hogy Dodi el akarja venni feleségül Dianat és a hercegné igent mondott volna, vajon engedték-e volna, hogy a leendő angol király mostohaapja muzulmán legyen? Esetleg a féltestvérei is? ...
Igazából nem is tudom, hogy mit gondoljak, az igazság úgy se fog kiderülni. De az biztos, hogy a könyv szerzője egész komoly kutatást végzett és a Diana utolsó nyara visszaemlékezésekből, interjúkból áll össze, amiket Caprarica felgöngyölített, próbált a mondandójuk mögé látni, a hazugságokat megmagyarázva leleplezni.

"Abban az időszakban a fotói tarifájának emelkedése a piacon pontosan jelzi a sajtó agresszivitásának növekedését. A „közéletből történt visszavonulást” követően a róla készült felvételek értéke huszonöt százalékkal emelkedett. Ha úgy fotózták le, amint bevásárol, a fotósorozat 2000 fontot ért, de ha fürdőruhában „kapták le”, az ár 10 000 font lehetett, és ez csak az egyesült királysági publikálásra vonatkozott."

Nagyon tudom a kötetet azok figyelmébe ajánlani, akik szeretnének még többet olvasni a hercegné életéről, érdekli őket, hogy mik lehettek a véletlenek láncolata, melyeket említettem és igazából nem keresnek bűnöst. Mert ez a könyv se okol senkit.
Olvassátok el!

2019. január 6., vasárnap

Fekete Judit: Az ​őrület határán

vasárnap, január 06, 2019 0 Hozzászólás
Kiadta: Könyvmolyképző (2017.)
Oldalszám: 192
Forrás: saját
Már a megjelenése előtt kíváncsi voltam erre a könyvre, mert nekem eléggé úgy jött le a fülszövegéből, hogy amolyan hazai Bridget Jonesról lesz majd szó. Nevethetünk majd együtt a főszereplő szerencsétlenkedésein és ahogy haladunk az olvasással egyre jobban megkedveljük majd őt. Hát ... nagyon nem így lett.

Lili harmincas, jó marketinges állása volt, jóformán csak annak élt, apránként a barátaival is megszakadt a kapcsolata egy valakin kívül. Sose gondolt volna arra, hogy egyszer búcsút intenek neki a cégnél, de ez bekövetkezett. Természetesen azt hitte, hogy a több éves tapasztalatával és a volt munkahelyének a hírnevének köszönhetően gyorsan talál majd munkát, de így nem lett. Fogynak a tartalékai, munka sehol, kényszerűségből hazaköltözik a szüleihez, elvállal egy olyan állást, amit utál, majd felmond és elkezd blogolni. Aztán maga is megdöbben, hogy ezzel milyen sikereket ér el.

A történetnek kb az első 1/3-a egész jó volt. Kíváncsi voltam arra, hogy Lilivel mi történt, hogyan éli meg a munkanélküliséget, mikkel próbálkozik. Úgy éreztem ekkor még, hogy ez a könyv igazi hiánypótló a könyvpiacon, jó ötlet, hogy a munkanélküliség nehézségeit próbálta összefoglalni az írónő. Ráadásul tetszett a napló formátum.

"Május 6., péntek
Két hete teszem a semmit, kilenc helyre küldtem be az önéletrajzomat. Valószínűleg túl jó lett, azért nem jelentkeznek. Épp egy új pozíciót hoznak létre miattam."

Még kb a második 1/3-a is elment, melyben elkezdte ecsetelni, hogyan kezdte el Lili vezetni a blogot, hogyan építette fel, stb. Érdekes volt olvasni ezt egy bloggernek és jó ötletnek tartottam az egészet. Nem tudom, hogy létezik-e tényleg hasonló blog, de nem lenne hülyeség ilyeneket is létrehozni.
Aztán jött az utolsó 1/3. Igen, elegem volt már a blogolásból és a rinyálásból. Valami újdonságra vágytam, egy fantasztikus álommunkára valamelyik világcégnél.
Aztán jött a történet végén a hatalmas pofon: olyan hülye vége lett.

Lili nem éppen egy Bridget Jones karakter. Nem volt humoros, nem volt szánalmas, teljesen semleges maradt számomra. Az elején együtt tudtam még érezni vele és szorítottam neki, de aztán csak untatni tudott. Kicsit olyan volt, mint egy idős szomszéd néni, aki csak mondja, mondja, hogy van egy zseni unokája, aki Pesten feltalálta a visszafelé folyó vízcsapot és ez milyen szuper már. A hallgatóság meg hallgatja, bólogat, tán az elején még érdekli is ez az egész, elhümmög egy nahátot, de szuper, stb., de amikor ez a beszélgetés 5 perc helyett 25 percig tart, bizony kezd odalenni az érdeklődés. Én is így voltam ezzel a könyvvel. Tán, ha a 2/3-nál kapott volna egy szép happy endet, akkor boldogabb lettem volna én is befejezve az olvasását.

Nézzük akkor a szereplőket. Senkit se kedveltem meg. És még egy fránya normális romantikus szál se volt benne. Ejnye.

A cselekményt részletesebben nem ecsetelgetem. Olyan volt, mint a fagyi. Az elején olyan biztosnak, finomnak tűnt, vajon lesz csokidarab a belsejében, hisz csokidarabosnak volt írva. De aztán csak elkezd a nyári melegben olvadni, egy ideig tartja még magát a halom, aztán csak pacává olvad. Ilyen volt ez a történet is. Az elején jónak tűnt, aztán szép fokozatosan leépült és ellaposodott. Unalmas lett, na.

2019. január 1., kedd

Milyen volt a 2018-as évem?

kedd, január 01, 2019 0 Hozzászólás
Forrás
Újabb egy év repült el, pedig csak most írtam EZT a bejegyzést. ... Hihetetlen. ...
Édesapám 5 évvel ezelőtt pont Szilveszterkor halt meg, ráadásul a Himnusz alatt omlott össze, így számomra az elmúlt években a Szilveszter az emlékezésről és a hiányáról szólt. Pont emiatt azóta mindig át is aludtam magamat az új évre.
Idén viszont úgy alakult, hogy próbáltam nem gondolni arra, milyen nap is van. Este 10 után néha-néha lopva ránéztem az órára, de nem engedtem közel magamhoz a gondolatot. Nem akartam újra az álomba menekülni, hogy amikor megszólal a Himnusz, ne kelljen újra átélnem azt a bizonyos napot.
Ahogy állok a TV előtt mit sem sejtve, majd jön a telefonhívás, hogy siess, én pedig nem találtam sem a csizmámat, sem a kabátomat, semmimet. ... Papucsban, pizsamában (nyugis Szilveszterre számítottam akkor), kabát nélkül rohantam a szüleim 4 lépcsőházzal arrébb levő lakásába. A mai napig élénken él bennem az a pár másodperc, ahogy rohanok és hallom a lakásokból kiszűrődő zenét, látom a koccintó párokat, majd megérkezek a lakáshoz, feltépem az ajtót, berohanok a szüleim hálószobájába és abban a pillanatban azonnal felfogtam, hogy vége. ... Véget ért 1 év küzdelme és elveszítettük. 
Évekig nem akartam erre a pillanatra gondolni, mert féltem az újra élésétől. És bár ilyenkor mindig rokonoknál ünnepeltünk, én átaludtam évek óta ezt a napot. A férjem pedig hagyta. 
Most viszont úgy éreztem, hogy meg kell próbálnom kibírni és nem engedni az ágy csalogatásának. Hisz könnyű és jó lefeküdni, aludni, aztán reggel felébredni és túl lenni a pillanaton. De elhatároztam, hogy a 2019-es évem az elengedésről fog szólni. És itt kell elkezdenem. 
Úgyhogy éjfél előtt a hálószobánkban sétáltam fel és alá, próbáltam a gondolatokat be sem engedni a fejembe, de féltem attól, ha meghallom a nappaliból felcsendülő Himnuszt, összezuhanok az elfojtott emlékektől. Tán a férjem is érezhette ezt, ugyanis a legjobb időpontban, még a Himnusz előtt jött be. Csendben átölelt és szó szerint nem engedett. Moccanni se mertem és azok a fránya könnyek csak elindultak, amikből aztán zokogás lett. És ahogy simogatta a hátamat, úgy hagyott alább a zokogás és végül csak a csend lett belőle. A Himnusz pedig szólt közben. ... És túléltem. ....

"Ahogy a vándor, aki céljához ért, hátra­tekint, hogy végignézze az utat, amelyet, ha­bár arcának verejtékével, megtett, nekünk is úgy illik, hogy az év végén még egyszer visszanézzünk az óévbe. Némely nap bár eső és vihar nehezítette meg utunkat, egy év se volt olyan rossz, hogy ne hozott volna egy kevés napsugarat is."
Cinkotai Nagy Ince

De nézzük akkor 2018 boldog pillanatait.

Amikre örömmel emlékszem vissza

💓A Nagy 9. születésnapjára. Olyan nagy, én pedig olyan büszke vagyok rá! Annyira fantasztikus kislegény! Jószívű, okos, barátságos, annyira jó. ... És fantasztikus belegondolni, hogy ennek a fantasztikus kisembernek én vagyok az édesanyja.
💓Amikor a Kicsi elkezdett kúszni. Olyan gyorsan közlekedett így, hogy néha rendesen keresnem kellett, hová tolatott be éppen.
💓Volt sok aggodalom is az év első felében. Egyszerűen nem találtuk az otthonunkat, de az albérletben se szerettünk volna tovább maradni. Az árak kezdtek elszállni és sokszor éreztem úgy, hogy évekre albérletben fogunk rekedni még. Volt, hogy majdnem rossz döntést hoztunk, de mintha fentről vezettek volna minket. Teljesen véletlen, hogy végül rátaláltunk erre a házra, mert meg se akartuk nézni először. A hirdetésben szereplő képen egyrészt nem tetszett a színe, másrészt nagyon a takarónk vége volt. De aztán a segítség mindig akkor jön, amikor jönnie kell és végül belevágtunk. És nem is bántuk meg. A ház fantasztikus és bár a kerttel tavasszal nagy munka lesz még, de csodálatos lesz és végre a miénk. Sikerült.
💓És ha már ház, sose fogom elfelejteni a pillanatot, amikor a Nagy megtudta, ugyanis végig titkoltuk előle, hogy meglepetés legyen. Lényegében a nyári táborból már ide hoztuk haza és hatalmas volt neki a meglepetés és az öröme.
💓Boldogan emlékszem vissza a Nagy évzárójára is. Újra kapott ajándékkönyvet, pedig nem számítottunk rá, de megcsinálta! Újra határtalan volt a büszkeségem.
💓És persze boldogan emlékszem vissza a Kicsi fejlődéseire is. A kúszására, a mászására, a felülélésére, a felállására, hogy hónapokig térden csúszva közlekedett és azt hittük sose fog rendesen járni. Aztán 13 hónaposan csak elindult és azóta se áll meg.
💓Könnyes szemmel emlékszem arra, amikor először mondta a Kicsi, hogy "aja". Először azt hittem, hogy csak véletlen volt, én képzeltem bele, meg csak 8 hónapos. De aztán épp gyerekorvosnál voltunk, elkezdett sírni és érthetően mondta, hogy "aja, aja, aja". Aztán persze anya lett belőle. Ma már ott tartunk, hogy 17 hónaposan rendesen veszekedni tud. Tedd le! Gyere be! Nem! Dede! Zabálnivaló.
💓És persze boldogan emlékszem a Karácsony minden pillanatára.
💓De a blog életében is volt két nagy változás. Egyrészt 8 éves lett, másrészt megtörtént, hogy közzétételre került az 1.000. könyvről szóló véleményem az oldalon.

Nem volt egyszerű a 2018-as év. Nagyon sok idegeskedés, stressz volt. A ház, a Kicsi miatt is sokat aggódtunk, mindig volt valami, ami miatt idegeskedni lehetett.
Igazából év végére is jutott belőle.
Pont ezért viszont úgy határoztam, hogy a 2019-es évem az elengedésről fog szólni. Arról kell szólnia! Túl sok terhet cipelek, túl sok terhet veszek magamra. Olyat is, amit nem kellene. És csak cipelem-cipelem, roskadozok alatta, néha el is bukom és egyre nehezebb felállnom, mert egyre nehezebb a teher. Így az új évre a nagy tervem, az elengedés megtanulása.

Forrás

2018. december 31., hétfő

BUÉK!

hétfő, december 31, 2018 0 Hozzászólás
Forrás
Kívánok minden kedves rendszeres, nem rendszeres, csak véletlenül idetévedő olvasónak nagyon boldog új évet! 🎉 Alakuljon minden úgy, ahogy szeretnétek! 
A könyvmolyok pedig természetesen sok jó könyvet olvassanak az új esztendőben! 😊

Hamarosan jövök friss bejegyzésekkel. 😅

2018. december 28., péntek

Karácsony 2018.

péntek, december 28, 2018 0 Hozzászólás
Forrás
Amikor novemberben elkezdtem készülődni a Karácsonyra, már akkor bíztam abban, hogy az idei igazán különleges lesz. Hisz ez lesz az első Karácsonyunk a saját otthonunkban, ráadásul abban az otthonban, amiről én mindig is álmodoztam.
Az elmúlt kb. másfél hónapom újra nem szólt másról, mint a tervezgetésről, de most mégis úgy éreztem, hogy igazán különleges ünnep lesz. És az is lett.


A jelen Karácsonya

24-én reggelre jött hozzánk újra a Jézuska. Csendes, meghitt pillanat volt. Előző nap már feldíszítettük a fát a tetőtérben (ugyanis ott tudtuk biztonságosan kikötni, biztos ami biztos, hisz van egy 17 hónaposunk), 24-én reggel pedig szépen, türelmesen megvárta a Nagy, hogy a Kicsi felébredjen, kialudja magát, meg is igya a reggeli tejitalát. Aztán felrohantam a fához, felkapcsoltam a fényeket és utánam bandukoltak a többiek.
A Kicsi, amint meglátta a fényeket, döbbentem állt meg a fa előtt és mutogatott rá. Az ide-oda cikázó színek jobban lekötötték, mint a számára becsomagolt két nagy csomag. 😍
A Nagy türelmesen várt továbbra is, amíg a Kicsi csodálkozása alább hagyott, de azért fél szemmel már pásztázta, hogy vajon melyik lehet az ő ajándéka majd. Emlékezetes pillanat volt, amikor kibontotta a dobozt és felfogta, hogy amit lát benne az az a valami, amire a legjobban vágyott, de kérni nem is merte a Jézuskától. Szerencsére pont sikerült a férjemnek megörökítenie azt a pillanatot, amikor elkerekedett szemekkel, két kezével az arcát fogja a döbbenettől, hogy mit is látnak a szemei. 😇 ... Igen, anya gondolatolvasó.

A múlt és a jövő Karácsonya

2017-ben ilyenkor még az albérletben ünnepeltünk és bár reménykedtünk abban, hogy 2018-ban megtaláljuk majd az otthonunkat, de ez nem volt olyan egyszerű menet azért. Ennek ellenére, hála az égnek, sikerült.
Tavaly ilyenkor a Kicsi 5 hónapos volt és el se tudtam képzelni, hogy milyen lesz majd 17 hónaposan. Nos, egy hihetetlen mozgékony kislány, aki akkor áll meg, ha alszik vagy épp eszik. Egész nap rohangál, pakol és vagy fülig ér a szája egész nap vagy épp morcoskodik. Az viszont biztos, hogy nagyon boldog kiscsajszi. ... De nem tudom elképzelni, hogy milyen lesz majd 29 hónaposan.
A Nagy akkor még csak majdnem 9 éves volt. Hihetetlen, ebben a hónapban 10 éves lesz! ... 10 éve született. .... Hihetetlen belegondolni. Nála nem is az okoz problémát, hogy elképzeljem milyen lesz vele 1 év múlva, hanem inkább az, hogy milyen gyorsan repül az idő és milyen lesz vele 3-4 év múlva, amikor elkezdődik a kamaszkorszak. 😅

A jelen Karácsonya ... újra

Hálás lehetek mindenért, amit 2018-ban rám mért a sors. Még azért is, ami rossz volt.
Hálás vagyok a családomért, hálás vagyok az otthonomért és hálás vagyok a szeretteim egészségéért. 

De biztos leginkább az érdekel titeket, hogy lapult-e idén számomra könyv a fa alatt. És hát igen. Kimondottan ezt a két könyvet kértem a férjemtől (ha esetleg könyvvel szeretett volna meglepni) és meg is kaptam őket. Én pedig imádom! A könyveket és persze a férjemet is. 💋

2018. december 24., hétfő

Boldog karácsonyi ünnepeket!

hétfő, december 24, 2018 0 Hozzászólás
Túl vagyunk a reggeli ajándékbontáson, aztán az ünnepi ebéd elkészítésén - majd természetesen az elfogyasztásán (még ha azt is hittem, hogy túl sok lesz, hát úgy tűnik, nem lehet túl sokat készíteni) -, aztán az ajándékok (leginkább persze a játékok) egész napos kipróbálásán, ... de most itt vagyok egy szusszanásnyi időre. 😊
Fura módon bízom abban, hogy ezt a bejegyzést minél kevesebben és minél később fogjátok elolvasni. Mert most mindenki legyen a családjával, töltődjön fel egész évre, egyen finomakat, játsszon a gyerkőceivel vagy csak kucorogjon le egy picit, nyugodjon meg és nézzen egy jó filmet. Most pihenni kell, feltöltődni, elfeledni a gondokat, hisz mégis csak Karácsony vagy. 

Kívánok a blog minden kedves olvasójának nagyon boldog ünnepeket! Sok boldog pillanatot, szép karácsonyfát, finom ételeket, finom sütiket, olyan ajándékokat, melyeket szeretett volna (könyvmolyoknak sok könyvet), de leginkább boldogságot! 🌲

2018. december 19., szerda

moly TOP10 - november

szerda, december 19, 2018 0 Hozzászólás
Mi az a moly TOP10?: Elhatároztam, elkezdem vezetni hónapról-hónapra, hogy a molyon mely 10 könyv volt a legolvasottabb. Biztos érdekes lesz majd visszanézni a polcokat alkalomadtán, hogy mely könyvek voltak itthon a legnépszerűbbek.


Mely könyvektől búcsúztunk novemberben:

Rohadj meg ➤1 hónapig volt a TOP10-ben
Nagyot fogsz nézni ➤ szintén 1 hónapig
Csúf szerelem ➤ fél év után lekerült a TOP10-ből
Ég veled ➤ visszatérő volt 1 hónapra
A kis herceg ➤ visszatérő volt 1 hónapra szintén
Harry Potter és a titkok kamrája ➤ visszatérő volt 1 hónapra

Melyek lettek újak:

Cifra palota
A cél
Tiéd leszek
A döntés
Papír hercegnő
Véletlen szeretők

És amelyek tartották a helyüket:

Maradj velem ➤ 2. hónapja
A kalózkirály lánya ➤ 2. hónapja
A kegyetlen herceg ➤ 2. hónapja
Harry Potter és a bölcsek köve ➤ 6. hónapja

A mostani TOP10-ből csak a Harry Pottert olvastam, mondhatni TERMÉSZETESEN. 😀

2018. december 18., kedd

Keith Roberts: Gőzkorszak

kedd, december 18, 2018 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Pavane (1968.)
Kiadta: Metropolis Media (2018.)
Oldalszám: 264
Forrás: kiadó
Értékelésem:
Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, mert a fülszövege kecsegtetőnek tűnt. Abban bíztam, hogy egy olyan történetről lesz szó, mely megmutatja, mivé is vált a Világ, amikor kisiklott a történelem. És bár rápillantást kaphattam erre, de egyáltalán nem olyan köntösben, mint ahogy számítottam rá.

A történet legvégén állt bennem össze egész kerekké a történet, addig olyan volt, mintha több novella lenne fejezetenként. Az egyik szólt X-ről, a másik fejezet Z-ről, a harmadik Y-ról, de a fejezetek között nem láttam átfedést. Lényegében novellák voltak, különálltak. Aztán a könyv vége felé kezdtek ezek a szálak összefutni. X, Z-nek a micsodája, Y meg Z-nek a kicsodája.
A fejezetek főszereplőin keresztül több élethelyzetet mutat be a szerző ebben az alternatív világban. Az egyikük mozdonyvezető, a másikuk egy szemafor kezelő, a harmadik egy pap és így tovább. Vannak nők és vannak férfiak.
Ami nagyon megmaradt bennem az az, hogy mindegyikben ott van a halál, az elmúlás. De mégis valahogy olyan bensőséges és egyáltalán nem rémisztő módon.

George R. R. Martin azt mondta erről a könyvről, hogy

„Mestermű… Az egyik legjobb alternatív történelmi regény, amit valaha olvastam.”
és egyfelől értem, mert hangulata van a Gőzkorszaknak. Lassú, sok benne a leírás (amit Martin is szeret ugyebár), kevés a párbeszéd ... olyan, mint az egyik jelenetben a táj, ahogy leírta. Hó van mindenütt és egy vonat halkan robog az elhagyatott, havas tájon. Ilyen volt ez a történet. Lassan haladó és néhol kicsit unalmas is. Kezdetben szép a havas táj, de amikor mérföldeken keresztül csak a havat látjuk, kezd unalmas lenni már.

Úgy gondolom, hogy a Gőzkorszak azoknak az olvasóknak a tetszését nyerheti el, akik szeretik a lassú történéseket, a hosszú leírásokat, a kevés párbeszédet. Az, aki szereti a pörgősséget, amikor a szereplők szavakkal zsonglőrködnek, nem pedig a szerző a leírásokkal, nos azoknak nem biztos, hogy annyira elnyerné a tetszését.


Amit még hiányolok, hogy mielőtt nekikezdtem a könyv olvasásának, a fülszöveg sugallta, hogy technikai lemaradás lesz, de nem számítottam arra, hogy ennyire. Arra gondoltam, hogy bizonyos részeken lesznek lemaradások, de máshol pedig pont ellenkezőleg, egy kis rápillantást kapunk esetleg a távoli jövőre is.
"…E sorok írásakor, a huszadik században a római katolikus egyház egyeduralkodóként regnál egy rendezett, idillikus világ fölött, de a technológia fejlődése még most is a gőzgépek, az írógépek és a primitív távközlés szintjén áll."

Összességében egy lassú, számomra néha eléggé unalmas történet a Gőzkorszak. De biztos vagyok abban, hogy annak az olvasónak el fogja nyerni a tetszését, aki kimondottan a lassú folyású történeteket kedveli.

2018. december 17., hétfő

A postás mindig kétszer csenget (55.)

hétfő, december 17, 2018 0 Hozzászólás
Mi is az A postás mindig kétszer csenget?: Ez az esemény külföldi blogok mintája alapján indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb.


Novemberben nem voltam könyvtárban, hosszabbításra kerültek a nálam levő könyvek, mivel nem fejeztem még be a Hamupipőke, menj a búsba! c. könyvet.

Recenzió keretében vándorolt hozzám a Feketén, fehéren 2. része, a Kakebo, Beépített hercegnő, Diana utolsó nyara, Hitler fúriái és a Sivatagi tánc.
A Kakeboról és a Beépített hercegnőről már írtam, de befejeztem a Feketén, fehéren 2. részének és a Diana utolsó nyarának az olvasását is. A Hitler fúriái pedig folyamatban van. Szerencsére egyik könyvben se kellett csalódnom. 
Niki hozta a formáját a Feketén, fehéren folytatásában is és nagy örömömre most nagyobb rátekintést kaphattunk másik két testvérre is.
A Kakebo egyszerűen zseniális! Imádom! Novemberben írtam végig szépen, katonásan a bevételeket, kiadásokat, aztán mondjuk a hónap végén lehidaltam, de pont ezért jó egy ilyen kiadástervező. Megmutatja, hogy mikre költünk feleslegesen.
A Beépített hercegnő egy nagyon aranyos ifjúsági regény, olyan ízig-vérig.
A Diana utolsó nyara nagyon olvasmányos volt, de igazán az az olvasó fogja átérezni a benne leírtakat, akik Diana halálakor átélték azt az időszakot.

Kölcsön kapott könyv A szomszéd pár és az Utazás a mágia történetében.
A szomszéd pár a fülszövege miatt hívta fel a figyelmemet, az utóbbi könyv pedig kihagyhatatlan egy olyan olvasónak, aki imádta a Harry Pottert! Még egyiket se olvastam egyenlőre.

Saját szerzemény a Nem vagyok Miriam, amit már be is fejeztem és nagyon jó olvasmány. Már ha lehet ilyet mondani, de biztos értitek.

2018. december 16., vasárnap

Craig Jelley: Útmutató ​a kreatív módhoz

vasárnap, december 16, 2018 0 Hozzászólás
Kiadta: Bookline (2017.)
Oldalszám: 92
Forrás: kiadó
Értékelésem:
Soha nem voltam nagy PC játékos, nálam kimerült ez az egész a Honfoglalóban és a Farmeramaban. Az utóbbira elég rendesen rá voltam kattanva kb. 6 éve. Aztán persze ahogy nőtt a Nagy, jöttek vele a PC játékok is. Épp mi volt a menő a suliban, mivel játszik Gézuka, miket mesél Pistike és végül Anya, szeretném én is kipróbálni! A férjemre hagytam ezeknek az eldöntését, az adott játékot nézze meg, olvasson utána, tényleg neki való-e és döntsön, mert én ehhez nem értek. 
Aztán jött a Minecraft láz. Ez magával hozta a hazai Youtubereket nem épp nagy örömömre és persze a játékot is. 
Először nem értettem az egészet, számomra minden játék vagy verekedős, vagy vetélkedő vagy kertészkedjünk benne. Nem nagyon értettem, hogy mit is akar a gyerek alkotni ezekből a színes kockákból, amikből sokszor ki se tudtam venni, hogy mik akarnak lenni. De végül unszolásra leültem és elkezdtem nézni a játékát. Pár héttel később pedig a tetőtérben játszott a Nagy, én vagy a férjem pedig lent a nappaliban csatlakoztunk be a laptopon keresztül. És ment az építés, harcolás.

Rájöttem arra, hogy ez a játék több tud lenni annál, minthogy nyírjuk ki a másikat! Ha van elég kreativitása a másiknak és kedve, akkor fantasztikus dolgokat lehet építeni, alkotni. És pont ez a kreativitás ennek a korosztálynak szerintem nagyon fontos. Van aki rajzol, van aki ír, van aki bunkert épít.

Ez a könyv pedig nagyon szuper ötleteket ad a kreatív módhoz. Hogyan tervezz épületet, milyen szerkezettel, hogyan díszítsd, hogyan legyen esztétikus, majd pedig segít a megvalósításban.
Aki kedveli ezt a játékot és szeretné magasabb szinten játszani, szeret építkezni, szeretne ilyen téren fejlődni, ötleteket kapni, annak ez a kötet kihagyhatatlan! Nagyon sok szuper és hasznos ötletet kaptunk! Ráadásul szépen és hasznosan van illusztrálva, ami segíti az eligazodást.

2018. december 14., péntek

Fényes Niki: Feketén, ​fehéren 2.

péntek, december 14, 2018 0 Hozzászólás
Kiadta: EkönyvBazár (2018.)
Oldalszám: 276
Forrás: szerző
Értékelésem:
Májusban írtam a Feketén, fehéren első részéről és már akkor megjegyeztem, ha ez a könyv akkor jelent volna meg, amikor az Ulpiusnak köszönhetően elárasztották a könyvpiacot az erotikus könyvek, egyszerűen tarolt volna. 
Befejezve a második kötet, ugyanígy érzek.

Folytatódott a Navarro fivérek története, de most nem csak Deniével, hanem rápillantást kaphattunk a többiek szerelmi életére is. Leghangsúlyosabban Romeoéra. 
Ő lenne a család nagy mackója, a prostitúció felelőse és pont emiatt ütős, hogy ő szeret bele egy prostituáltba. Na de azért Esta múltja nem ennyire egyszerű. Egyedül maradt a testvéreivel és a fiatal huszonéves lánynak egyedül kellett eltartania a tizenéves húgát és a 13 éves Down-szindrómás öccsét is. Ráadásul a húgát elrabolták, hogy prostitúcióra kényszerítsék, ezért fordult Romeohoz végső elkeseredésében segítségért. A pasi nem csak kimenti a lányt, bosszút áll érte, de még az otthonába is fogadja őket. 
Persze azért vannak itt gubancok is, ugyanis amint kiderült Esta múltja, a pasi próbálja magát távol tartani a nőtől, aki számára be van mocskolva, ugyanakkor nagyon megkedvelte a testvéreit.
Romeo sokkal szimpatikusabb lett számomra a történetben, mint Deni volt az első részben, ugyanakkor azt kell mondanom, hogy Estat nem kedveltem meg annyira, mint  Elzat. Nagyon becsültem a karakterében amit a testvéreiért tett, nagyon nehéz lehetett neki, de még se tudtam annyira megkedvelni.  
Hangsúlyos volt ebben a részben Roberto és Samuel is, bár az ő szerelmi életükre csak egy pici rápillantást kaptunk. Tán egy harmadik kötetben, Niki fog velük bővebben is foglalkozni, ugyanis rettentően kíváncsi vagyok arra, hogyan fog alakulni Roberto kapcsolata.

Ezt a részt is ugyanúgy befaltam, mint az elsőt. Niki nagyon jól, nagyon közvetlen stílusban ír. A vulgaritás itt is a plafonon van, de mivel a gettóról van szó, annyira hétköznapi is, hogy teljesen át tudtam siklani felette.
Az első részben a párkapcsolat nehézségét  Elza némasága okozta.
Most Esta múltja volt a probléma.
Roberto esetében egy olyan lány lesz majd remélhetőleg a folytatásban, aki most csak pár oldal erejéig bukkant fel. Egy értelmiségi család gyermeke, gyógypedagógus, duci lány. Annyira más, mint Roberto!
Samuel pedig egy házas, gyermekes nőbe szeret bele, akinek tabunak kellene lennie a számára.
Ebből is láthatjátok, hogy Niki nagyon "durva" párokat hoz össze és azt kell mondanom, hogy nagyon jól. Remek karaktereket alkot, a cselekmény egyáltalán nem csak a szexről szól, a történetének van cselekménye is. Megismerjük a családot, az életüket és nem mellesleg van benne erotika is bőven.

A lényeg a lényeg: jól sikerült a folytatás és kíváncsian várom a harmadik kötetet. 😊 Nagyon-nagyon kíváncsian és nem titkolom, hogy Roberto miatt.