2019. szeptember 15., vasárnap

Jane Corry: A ​halott ex

9/15/2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Dead Ex
Kiadta: XXI. Század (2018.)
Oldalszám: 350
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Nagyon kíváncsi voltam Corry újabb regényére A férjem felesége és a Vértestvérek után. Épp ezért elég szomorúan jegyzem meg: szerintem a 3 könyv közül ez volt a leggyengébb.
Ami a legbeszédesebb a könyvvel kapcsolatban, hogy csak 11 nappal ezelőtt fejeztem be az olvasását, de rendesen úgy kellett gondolkodnom, miről is szólt a történet. Pedig ilyen gyorsan nem szoktam elfelejteni egy-egy könyvet, sőt. Évek múlva is lazán fel tudom idézni a cselekményeket annak ellenére is, hogy több ezer könyvet olvastam már. Vagyis A halott ex nagyon felejthetős kötet.

Miről is szólt? Vicki elvált a férjétől, miután a pasi otthagyta őt egy másik nőért, így egyedül tengeti a napjait és aromaterapeutaként dolgozik. Aztán egy napon eltűnik az exe és a rendőrök kopogtatnak az ajtaján, őt vádolják az eltűnés miatt.
Persze nem ennyire egyszerű a sztori, hogy Vicki bűnös vagy ártatlan. Ugyanis amíg haladunk előre a végkifejletig kiderül, hogy mi minden történt a múltban, milyen betegséget próbál rejtegetni az emberek elől (nem értem miért, de mindegy).
Illetve, mint ahogy az előző két könyvben is megszokhattuk, az írónő szereti 2 szálon vezetni a történetet, egy másik szereplő történetének bemutatásával is. Ez így volt most is. Sokáig nem értettem, hogy Scarletnek mi köze is lesz Vickihez. Scarlet nevelőcsaládnál nőtt fel, miután az édesanyja börtönbe került. Kislány korától bukkan fel a kötetben, aztán hirtelen eltűnik és új néven, fiatal nőként újra felbukkan, de egyszerűen fogalmam se volt, mi fog ebből az egészből kikerekedni, mi köze lesz Vickihez. Aztán persze a vége felé kezdett minden kikristályosodni és nem ért meglepetés, amikor választ kaptam erre a kérdésemre.

Nem mondanám, hogy egy agyafúrt pszicho-thriller lenne a könyv, ennek ellenére olvasmányos volt és gyorsan haladtam vele, 3 nap alatt elolvastam. De mint ahogy fentebb is említettem, mély nyomot nem hagyott bennem. Egyszer elolvastam, nem volt rossz, közepes élményt nyújtott és ennyi. 

"Becsapott és hazudott nekem, és most halott (…)"

Maguk a cselekményszálak nem voltak rosszul összehozva, de nem értettem, hogy Vicki betegségét miért kell titkolni és miért szégyellni való. A férjem egyik munkatársának is van ilyen problémája, többször hallottam már, hogy emiatt milyen kellemetlen helyzetbe került és biztos nem egyszerű így az élet, de nem hiszem, hogy a társadalom ilyen szinten megbélyegezne valakit egy ilyen betegség miatt. Ennél jóval önzőbbek az emberek és inkább magukkal foglalkoznak, mint más "nyomorával". 

"Külsőleg talán úgy nézek ki, mint egy meglehetősen átlagos, negyvenes nő. Belülről azonban két lábon járó időzített bomba vagyok."


Ami meg a végkifejletet illeti. Nem lövöm le a poént, hogy mi a helyzet a halott volt férjjel, sokáig nem voltam biztos abban, hogy mi is történhetett. Ilyen téren a szálakat Corry a vége felé összekuszálta, de előnyére szóljon, hogy a legvégére ki is bogozta őket és mindent megmagyarázott.

Ha a 3 könyv közül ajánlanom kellene, hogy melyikkel kezdjétek az ismerkedést, akkor biztos nem ez a könyv lenne az, hanem vagy a Vértestvérek vagy A férjem felesége. Inkább az előbbi. Felépítés és a cselekményszálak vezetése miatt úgy érzem, hogy van hasonlóság az utóbbi könyv és e között. Lehet, hogy több is, mint komolyabb belegondolás nélkül gondolom. 

2019. szeptember 10., kedd

Rachel Gibson: Csak ​a baj

9/10/2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Nothing But Trouble (2010.)
Kiadta: Athenaeum (2017.)
Oldalszám: 318
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Kilenc éve kezdtem el olvasni a szériát és kisebb-nagyobb megszakításokkal folytattam. A negyedik részt 2 évvel ezelőtt olvastam és most eljött az ideje, hogy az ötödiket is kivégezzem. Így is vár még a sorára a 6. kötet.😉

A női főszereplőnk Chelsea Ross, aki próbálkozott kisebb-nagyobb sikerekkel a színészkedéssel, de többnyire asszisztensként dolgozik. Pici, törékeny, de hatalmas mellű nő, aki épp arra gyűjt, hogy a hatalmas melleit kisebbé tudja műttetni. Csúnya fintora a sorsnak. Van aki nagyobbat akar, más meg kisebbet. Van aki göndör hajat, más meg egyeneset. 😂
Mark Bressler súlyos autóbalesetet szenvedett, így kerékbe tört a karrierje a Seattle Chinooksnál. A felesége elhagyta egy másik pasiért, oda a karrierje, sorban csinál ki maga mellől mindenkit.
És itt jön a képbe Chelsea, ugyanis ő lesz Mark új asszisztense. A pasi persze mindent megtesz, hogy elüldözze szerencsétlen csajt, aki első körben rettentően irritálja, de mivel nagyon kell a pénz a nőnek, így kitart. Aztán Mark kezdi azt észrevenni, hogy egyre többet gondol a pici asszisztensére.

Aranyos sztori a Csak a baj. Chelsea egy cserfes, színes nő, aki foggal-körömmel kitart, hogy végre összegyűjtse a pénzt a mellműtétjére.
Mark kezdetben eléggé tuskó, de még se tudtam rá haragudni, inkább viccesnek találtam az évődésüket.
Aztán persze ahogy borítékolható, a két főszereplő összegabalyodik, majd beüt a krakk. A krakk, amit egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy miért is okozott ekkora problémát. Tipikusan, amikor bolhából csinálnak elefántot. Mondjuk a végére persze minden szép és jó lesz, értem azt is, hogy a krakkra szükség van az ilyen sztorikban, hogy izguljon az olvasó, végül egymásra találnak-e a szerelmesek, de most teljesen bugyutának éreztem az egészet.

"Van az úgy, hogy egy váratlan esemény megváltoztatja az ember életét."

Aki a negyedik részét a sorozatnak már kivégezte, ne hagyja abba, folytassa ezzel! Aranyos sztori a bugyutasága ellenére is. 😅

2019. szeptember 7., szombat

Vi Keeland · Penelope Ward: Szívtipró ​pilóta

9/07/2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Playboy Pilot
Kiadta: Könyvmolyképző (2019.)
Oldalszám: 328
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Őszinte leszek: nem hozott lázba ez a könyv annak ellenére sem, hogy a megjelenése után egyszerűen ráröppentek a romantikus lelkületű könyvmolyok és mindenhol belebotlottam. Molyon, Facebookon, Instán, mindenki olvasta és csöpögött tőle. Szóval nem terveztem, hogy elolvasom, de mivel a kezem közé akadt, gondoltam csak a belekukkantás erejéig esélyt adok neki.
Nem néztem ki túl sok jót a szerzőpárosból. Egy sablonos, tipikus NA sztorira számítottam. Valamelyik szereplőnek lelki mizériája lesz, kufircolnak ahol tudnak, aztán a lelki sérült elmenekül, majd jön a happy end. Vi Keeland ráadásul nem lopta be magát a szívembe, eddig A beosztottat olvastam tőle, amiről nem is írtam, ami nálam elég ritka dolog és sokat sejtet. 😁 Penelope Warddal már más a helyzet, bár túl sok tapasztalatom az ő történeteivel kapcsolatban sincs, de a Legdrágább mostohabátyám nem sikerült rosszra, szerintem.

Na de a könyv.
A repülőtéren fut össze egyből a könyv legelején Kendall és Carter. A fiatal nő épp azon gondolkodok merre is utazzon, hogy egy kicsit kikapcsolódjon és döntést tudjon hozni valamivel kapcsolatban (igen, neki lesz a lelki mizériája), amikor Carter elé toppan, ad neki egy ötletet, majd el is tűnik. A lány pedig gondol egy merészet és követi a tanácsot. Aztán az út végén jól megdöbben, mert nem elég, hogy kiderül Carter pilóta, azzal a géppel utazott, amit a pasi vezetett. 
Leszáll a gép, Carter újra felbukkan a lány előtt és ha már így alakult elhatározzák, hogy azt a pár napot együtt töltik, amíg Carternek nem kell tovább repülnie. Aztán persze nem nem tudnak elszakadni egymástól, így a pár napra ráhúznak még pár napot és ide-oda utazgatnak, közben izzik köztük a levegő. De Kendallnak lejár az ideje és döntenie kell a lelki mizériájával kapcsolatban. És hát dönt is. ...

"Ha nem kötődsz senkihez, akkor nem is bánthat meg senki."

Nem akarom lelőni a poént, hogy hogyan is, de a két főszereplő egy időre elkeveredik egymás mellől, aztán persze boldogan fognak élni, amíg meg nem halnak, mert hát mégis romantikus sztori ez, kérem szépen.

Összességében nem olyan nagy szám a Szívtipró pilóta. Találkozik két fiatal, akik között működik a kémia. Pár napot együtt töltenek és szép fokozatosan bontakoznak ki az érzelmek az olvasó szeme előtt.
Kendall és Carter kimondottan szimpatikus volt. A srác nem a tipikus ősember típus, izgalmas, szexi. Kendall lelki mizériája nekem kicsit fura, de úgy érzem helyesen döntött. Bár azt is hozzátenném, hogy én a szerzőpáros helyében másképp szőttem volna a szálakat a vége felé, az lett volna csak az igazán "poén".

Mint ahogy láthatjátok, a csak "belekukkantásból" az lett, hogy már az elején beszippantott a sztori. Könnyed volt, bájos, humoros, évődő, szexi, erotikus és igen, jól esett a pici lelkemnek, be is faltam. Ha kedvelitek az ilyen történeteket, akkor tudom a figyelmetekbe ajánlani ezt a könyvet is!

2019. szeptember 3., kedd

Fekete Róza: Ki ​van a lombikban?

9/03/2019 0 Hozzászólás
Kiadta: Novum Pro (2018.)
Oldalszám: 84
Forrás: kiadó
Értékelésem:
Önéletrajzi ihletésű könyv: egy súlyos rendellenesség, gyermek utáni vágy, kudarcok, próbálkozás, siker. ... Amilyen rövid olvasmány volt a könyv, annyira ütős. Elgondolkodtató, szívbemarkoló, ugyanakkor nagyon informatív.

Adva van egy fiatal, 21 éves lány, aki súlyos genetikai  rendellenességgel szenved. Röviden és tömörön: minden belső szerve az ellenkező oldalon található. Már egészen fiatalon tudta, ha egyszer gyermeket akar majd, az nem lesz olyan könnyű menet. Ugyanis addig a pillanatig az orvosok nem találkoztak olyan nővel, aki ilyen problémával, életet tudott volna adni egy kisbabának.
21 évesen a fiatal főszereplőnk úgy érzi, hogy megtalálta élete párját. Van munkájuk, van hol lakniuk, összeházasodtak, jöjjön a baba. Mert ki tudja, hogy mikor fog összejönni, lehet, hogy csak évek múlva! Hisz mennyi olyan pár van, akik 5-10-15-stb évet várnak, mire végre sikerül a nőnek teherbe esnie! Szóval nem sokat gondolkodnak, egyből belevágnak és hamar eljutnak a lombik programig.

Végig, miközben olvastam a könyvet az motoszkált a fejemben, hogy az írónő érzelmek nélkül szerette volna leírni, beleszőni egy történetbe mindazt, amin ő ment keresztül. Tárgyilagos volt a történet, nem csorgott belőle a nyál (pedig az is teljesen megbocsátható lett volna).
Fekete Róza nem azt szerette volna elérni az olvasónál, hogy sajnálja őt, hanem inkább meg szerette volna mutatni, hogy nincs lehetetlen. Reményt szeretett volna adni, hogy van miért küzdeni.

Nagyon tetszett a történet (bár ez így hülyén hangzik, hisz valaki sorsát olvashatjuk), remek az írónő stílusa. És ami szintén nagyon jó volt, hogy bepillantást kaphattam abba, hogyan is működött a 2000-es évek elején itthon a lombikprogram.

Mindenkinek tudom a figyelmébe ajánlani a könyvet! Nem hosszú, gyorsan lehet haladni vele, olvastatja magát.

2019. augusztus 27., kedd

Emma Chase: Felséged ​szolgálatában

8/27/2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe:  Royally Endowed
Kiadta: Álomgyár (2019.)
Oldalszám: 354
Forrás: kiadó
Értékelésem: 
Miután befejeztem a sorozat első részét, neki is kezdtem a másodiknak (amit amúgy még mindig nem fejeztem be), de közben lehetőségem adódott a kiadó jóvoltából elolvasni a harmadik kötetet.
Őszinte leszek, a fülszövegeket olvasva, a harmadik könyv sokkal jobban lázba hozott annak ellenére is, hogy Henryt kimondottan szimpatikusnak találtam az első részben. Így felrúgva a sorrendet, nekiestem a harmadik résznek.

Aki látta a Több, mint testőr c. filmet, az tuti odáig lesz ezért a kötetért is. Igaz, semmi akció nincs benne, egy könnyed, romantikus sztori, amibe a női olvasók elég könnyen bele tudják magukat élni.

Ellie - Olivia húga -, akinek a biztonsága kiemelt fontosságú lett a királyi családnak, miután a nővére hercegné lett. Az első kötetben már megismerhettük a fiatal, 17 éves lányt, aki ebben a részben a szemünk előtt nő fel
Már az első részben kitért arra az írónő, hogy a kis bakfis azonnal elpirult, amikor megpillantotta a herceg egyik fiatal testőrét, Logant. Nos, a herceg úgy döntött, hogy a fiatal testőrt Ellie mellé rendeli, ami egyikőjüknek sem lesz olyan egyszerű.
Ugyanis a fiatal lány az első pillantástól kezdve odavan a testőrért.
Logannak pedig bár tetszik a lány, de tudja, hogy nem lehet köztük semmi.
Aztán telnek az évek, Ellie felcseperedik, Logan pedig mindig ott van mellette. A vonzalom pedig csak nő közöttük, amikor is végre színt vallanak.
"Logan St. James mindennap egy szexi, lenyűgöző férfi. Na de ha nevet is?
Megáll tőle az ember szíve."

Könnyed, romantikus sztori, szerethető karakterekkel. Ellie bájos, okos, két lábon járó fiatal lány, akit a népszerűség egyáltalán nem változtatott meg. 
Logan pedig az a szegény, nehéz sorsú fiatal férfi, aki ki akart törni a nyomorból, de mégis tudja, hogy mi az a határ, amit nem léphet át.
Tetszett a köztük kialakult kémia, de mégis hiányérzetem volt. Szerettem volna több pikánsabb, viccesebb jelenetet, amikor igazán húzzák egymás agyát a főszereplők.
A másik pedig az, kicsit zavart, hogy nagyon gyorsan rohant előre az írónő az időben. Értettem, hogy Ellienek fel kell nőnie ahhoz, hogy a vele történtek befogadhatóak legyenek az olvasónak és ne egy young adult történetet olvassunk, de nekem fura volt, hogy X oldal után hirtelen előreugrottunk hol pl. 10 hónapot, hol mondjuk 19-et, stb. Nem volt elég időm ahhoz, hogy igazán felfogjam, mit is jelent egy fiatal nő személyiségének változásában a múló hónapok. Először Ellie 17 éves volt, majd hipp-hopp 20, teljesen más felfogással. 

Ennek ellenére úgy érzem, hogy ez a rész erősebb volt, mint az első
Az első amolyan Hamupipőke mese volt: a szegény lány beleszeret a hercegbe, fele királyság, stb.
Ellie története sem mondható hétköznapibbnak a testőrrel, hisz nem rohangál minden 17 éves mellett testőr, de mégis jobban megemészthetőbb volt, mint anno Olivia története.
És ha már Olivia. Ebben a kötetben ugyanúgy szerepet kap ő is, mint a férje vagy épp Henry és a felesége. Ennek pedig örültem, mert így még jobban meg lehetett őket ismerni, még többet megtudhattunk róluk. Az is igaz, mivel kihagytam a második kötetet, több "poént" is lelőttem magam előtt, de ez már az én bajom. 😅

Ha szeretitek a könnyed, romantikus történeteket, akkor mindenképp kezdjetek neki ennek a sorozatnak!

2019. augusztus 15., csütörtök

Rainbow Rowell: Szív küldi

8/15/2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Attachments (2011.)
Kiadta: Scolar (2019.)
Oldalszám: 328
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
2015-ben olvastam az írónőtől az Eleanor és Park-ot, ami nagyon tetszett, ugyanerre számítottam ezzel a könyvével kapcsolatban is, de nem jött össze.
Igazából ez a történet egy kis semmiség. Nem történik benne lényegében semmi. Unalom az egész, az olvasó pedig oldalról oldalra várja, hogy majd most megtörik a jég és végre a férfi és a női főszereplő összejön, aztán a nagy fenéket. Csak húzva van előttünk a mézes madzag. Aztán persze a vége happy end - ezzel tudom, lelövöm a poént -, csak épp értelmetlen az előtte levő 300 oldal. Nincs értelme, nincs jelentősége, nem azt kapja az olvasó, amit vár és túlságosan vékonyra lett nyújtva az a rétes már.

Szóval adva van két fiatal nő egy lapkiadónál. Beth és Jennifer. Jó barátnők, akik a munkaidő alatt se tudnak elszakadni egymástól és eközben is e-maileket váltanak. Megbeszélik így a velük történteket, kivel mi van, kit mi foglalkoztat, kinek hol tart a párkapcsolata, épp milyen válságban van, stb.
Lincolnnak pedig az a feladata, hogy éjszakai műszakban átnézze a dolgozók e-mailjeit. Így akad fenn a rostáján Beth és Jennifer levélváltásai. Hamar azon kapja magát, hogy éjszakáról éjszakára várja, vajon mit dumcsiztak meg egymás között a lányok aznap és vonzódni kezd Beth-hez annak ellenére, hogy a valóságban még sose látta a nőt. Aztán persze minden kicsit túlbonyolódik.

A könyv sztorija nagyon könnyed, lényegében két nézőpont váltakozik. Az egyikben a lányok e-mailezgetnek, a másikban pedig Lincolt ismerjük meg jobban.
Igazán bajom nem volt a karakterekkel annak ellenére sem, hogy különösebben nem kerültek közel hozzám. Beth egy elég fura párkapcsolatban él, Jennifer pedig lelki válságon megy keresztül (egyedül az ő szála volt az, ami mélyen megfogott), Lincoln pedig az útját keresi az életben egy szerelmi csalódás után.

Igazi love story lehetett volna a Szív küldi, csak épp nem jött össze.

"Vannak pillanatok, amikor az ember el sem meri hinni, hogy valami csodálatos dolog történik vele. És vannak olyan pillanatok is, amikor teljes bizonyossággal tudja, hogy valami csodálatos dolog történik vele."


Érdekes volt a folyamatos e-mailek alapján való szereplők megismerése, izgalmas volt Lincoln ilyen fajta kukkolása és a kíváncsiság, hogy mikor fog színt vallani, de kicsit olyan volt, mint egy brazil szappanopera. Tudjátok, amikor csajszikát megcsalja a férje az ajtó mögött, a csaj már ott áll és épp kinyitni készül azt a bizonyos ajtót, aztán mondjuk egy szobalány épp arra felé rohan és sietve elcipeli őt, mert épp ellik a macska. Kicsit ilyen érzésem volt, mindig közbejött valami, mindig időhúzást hozott össze az írónő, csak ne találkozzanak még a főszereplők. Ami 100 oldalon keresztül még elmegy, de amikor még 100-on keresztül el van húzva, akkor már dühítő.

Milyen is akkor ez a könyv? Egy kis semmiség és számomra csalódás volt.

2019. augusztus 13., kedd

Emma Chase: Egy ​ágyban a herceggel

8/13/2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Royally Screwed
Kiadta: Álomgyár (2018.)
Oldalszám: 400
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:

Jó idő, medence, csend, nyugalom (épp ebéd utáni alvása van a kicsinek), napozás (értsd: Tescos napágyon való hempergés, miközben arra gondtam milyen f.sza is az élet, mert végre nem ugrál rajtam senki, és senki nem nyúz, hogy Anya!), már csak egy kis tingli-tangli sztori hiányzott. Olyan csajos, olvasmányos, romantikus, olyan jó, még ha nem is tökéletes. És így akadt a kezembe ez a könyv. Nem is bántam meg!

Wessco királyságának trónörököse elég jóképű agglegény, akinek Manhattanbe kell utaznia az öccse miatt. Betévednek egy pici kávézóba, ahol a trónörökös szeme azonnal megakad a felszolgálólányon, aki nem mellesleg az egyik tulajdonosa is a helynek. Izzik a levegő, csak van egy kis baki. A királynőtől Nicholas herceg ultimátumot kapott, hamarosan meg kell nősülnie a királyság miatt. Most persze mindenki arra gondol, milyen cukik már, elveszi a felszolgálólányt, aki így hercegné lesz. Hát ez nem ilyen egyszerű, ugyanis elég durván le van szabályozva, hogy a herceg kit vehet el. És Oliviat nem nagyon. 

Összességében egy aranyos, könnyed, romantikus olvasmány, miközben az olvasó végig szurkol, hogy valahogy elvehesse Nicholas Oliviat feleségül.

" A nap, ami megváltoztatta az életemet, az is ilyen volt. Egy szörnyű nap.
A normális embereknek sokkal több jut belőle."
Ugyanakkor van a történetben 1-2 furcsaság. Nekem pl. az teljesen megemészthetetlen, hogy Olivia tudja, nem lehet Nicholas felesége és mégis belemegy ebbe a pár hónapig legyünk szeretők ország-világ szeme előtt, aztán elveszek valaki mást és te vonulj háttérbe játékba. Értem én, hogy a szerelem ágyba és nyomorba dönt, de nehezen tudom elképzelni, hogy egy nő nyíltan felvállalná a szerető szerepét, majd háttérbe vonulna. Ugyanakkor, a történelem során a királyi szeretők kiléte nem nagyon volt titok, történt már ilyen, de nekem akkor is megemészthetetlen, lealacsonyító volt a szituáció.
Ami még fura és zavaró volt, az a sok párhuzam a Brit királyi családdal kapcsolatban. Gondoljunk csak Camilla cornwalli hercegnére, aki királyi szerető volt és háttérbe kellett vonulnia, hogy a herceg megnősülhessen a koronáért. Vagy magára Vilmos hercegre és Katalin hercegnére, hisz a hercegné nem nemesi származású. Ráadásul Nicholas herceg öccsének a karaktere eléggé emlékeztetett a búvárlapokból megismerhetett még fiatalabb Harry hercegre. Nagyon sok párhuzam volt.

De ha egy könnyed, lájtos nyári olvasmányra vágytok, akkor jó választás a hibái ellenére is. Én azonnal belekezdtem a folytatásba.

2019. június 4., kedd

Májusi összefoglaló

6/04/2019 1 Hozzászólás
Forrás
Szörnyű hónap volt időjárás tekintetében a május és ez elég erősen nyomot hagyott a hangulatomon is. Brutál hónap volt! Pár nap kivételével szinte egész hónapban esett az eső. 
Sötét volt, állt a víz mindenhol és hideg is volt ráadásul. 
A legnagyobb kárt a rengeteg eső tette. Állt a kertben, állt a veteményesben, tele volt az árok, hömpölygött a víz, a Kicsivel nem nagyon tudtam kimenni, max abban a pár percben amíg épp nem szakadt és rohangálhatott, ugrálhatott a tócsákban egy kicsit. 
A kertet a gaz ellepte, a veteményesben kezdtek kirohadni a zöldségek (pedig mennyit dolgoztunk vele! Sírni lenne kedvem a gondolattól is.), gyümölcsök se nagyon lesznek (mert anno lefagytak), ... na mindegy, idén nem épp a kedvenc hónapom a május, az biztos. 😠 De hátha a június jobb lesz már! Bár van olyan érzésem is, hogy lehet vissza fogjuk még sírni az esőt a nyáron.

3 gondolat, ami májusban történt velem

① A sz@r idő totál kikészített. Néha legszívesebben ki se keltem volna az ágyból, amit nyilván nem tudtam kivitelezni két gyerek mellett ... sajnos.
② Olvasni se nagyon volt kedvem, rákattantam a filmsorozatokra újra. Rakás sorozatot néztem vissza a HBO-n.
③ A Kicsi kontrollján minden rendben volt, majd csak 3 év múlva kell újra visszamenni. 💓

TOP3 könyv, amit a hónapban olvastam

5 könyv olvasását fejeztem be a hónapban. Ezek közül a 3 kedvenc:
↪ Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
↪ Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor
↪ Vi Keeland – Penelope Ward: Szívtipró pilóta

És amiknek az olvasása jelenleg folyamatban van még

Látszik, hogy tényleg szenvedtem a hónapban, jó sok könyv olvasása van folyamatban. Igazán egyik se tud jelenleg lekötni. 😓
A hipnotizőr szerelmének és a Diana igaz történetének az olvasása április óta van folyamatban. 
A Megigézve a sötétben-nek felindulásból kezdtem neki. Mivel az első rész tetszett, bíztam abban, hogy ez is le fog kötni és át fog lendíteni az olvasási mélypontomon, de nem jött össze.
A Hervadhatatlannak a fülszövege fogott meg és egészen jól is haladtam vele, de aztán odalett a kedv az olvasásához, így pihen jelenleg.
A Három lányban is nagyon bíztam, de már az elején elakadtam. Pedig nem tűnik rossznak.
Ami tán jelenleg a legjobban csúszik, de még így is lassan, az az Aragóniai Katalin

Blogélet a hónapban

A hónapban 10 bejegyzés került közzétételre, ebből 7 volt könyves.
Továbbra is a legnépszerűbb bejegyzésem a hónapban, a tavaly áprilisi Helló ​újra, kedves exem!. Egyszerűen nem értem mire fel ez a nagy lelkesedés iránta, de persze nem panaszkodom, csak fura. 😅
Ha viszont a hónapban közzétett könyves bejegyzéseket nézzük csak, akkor a legtöbben a Lánynak ​lenni veszélyes-re voltatok kíváncsiak.  
Látogatás szerint a TOP3 ország Magyarország, USA és Vietnám volt. 

3 gondolat, amit júniustól remélek

① Mindjárt itt a tanév vége a Nagynak. Egy tantárgy ad csak izgalomra okot, hogy meglesz-e a kitűnő vagy sem.
② Remélem, hogy jó idő lesz a hónapban, bár tényleg attól félek, hogy meglesz a böjtje a sírásnak a sok eső miatt.
③ Harmadiknak meg semmi nem jut jelenleg eszembe. 😋

2019. május 28., kedd

Szentesi Éva: Hamvaimból

5/28/2019 0 Hozzászólás
Kiadta: Athenaeum (2016.)
Oldalszám: 168
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Kemény fába vágta a fejszéjét az írónő, amikor megírta egy könyvben a tapasztalatait és az emlékeit a rákkal folytatott harcával kapcsolatban.
Úgy gondolom, hogy igen, írni kell erről a témáról, fel kell hívni a figyelmet rájuk, fel kell rázni az embereket, hogy hahó, ha élni akartok vigyázzatok magatokra és járjatok szűrésekre! Nem csak méhnyakrák, mellrák, tüdőrák létezik, nagyon sok alattomos betegség van, amit egy kis odafigyeléssel, ha időben elkapnak, még van remény. Mondjuk sok múlik azon is, hogy a fantasztikus magyar EÜ-s dolgozók felismerik-e a betegséget. Példának tudnám mondani az édesapámat, akit fél évig tüdőgyulladással kezeltek reménytelenül, aztán kiderült, hogy hoppá bocsi, ez nem tüdőgyulladás, hanem rák. Nos, fél év nem megfelelő kezelés egy daganatos beteg esetében felér a halálos ítélettel. Egy évet élt még ezek után. De a mai napig nem tudok elsiklani afelett, hogyha azt a fél évet nem vesztegetjük el a tüdőgyulladásra, akkor lehet, hogy még ma is itt lenne, látná a legkisebb unokáját. ...
Vagy ott van egy barátnőm. 28-29 éves volt emlékeim szerint, rendszeresen, évente járt méhnyakrákszűrésre, ahol soha semmi problémát nem találtak nála. Aztán az egyiknél közölték vele, hogy hoppá, minél előbb megműtjük, mert gikszer van. Igen, 1 év alatt a nulláról tudott nála kialakulni a gikszer. Belegondolni se akarok, mi lett volna ha megrántja a vállát, idén nem megyek el rákszűrésre, mert tavaly voltam, meg amúgy is 28-29 éves vagyok. Ma már nem biztos, hogy itt lenne.
De visszatérhetnénk a magyar EÜ-re, ismerősöm eredménye a méhnyakrákszűrésen P4-es lett, mire az orvosa vitaminokat írt fel neki és elbocsátotta ennyivel: Fél év múlva kontroll. P4-el vitaminok, fél év múlva ellenőrzés? Hol szerezted bakker az orvosi diplomádat? A Józsefvárosi piacon annó?
Szóval igen, beszélni kell, írni kell erről a témáról! Nyilván minden olvasó másképp éli meg. Máshogy jön le a benne leírtak annak, akinek a környezetében volt ilyen-olyan daganatos megbetegedés már és másképp annak, aki csak a hírekben látott ilyen beteget. De ettől függetlenül nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy nekem nem jött be a Hamvaimból, másra számítottam.

"Hálás vagyok a sorsnak, hogy megkaptam ezt a betegséget, mert nem is alakulhatott volna ennél jobban az életem. Hálás vagyok ezért a tanulásért, és nem másik ember lettem, hanem igazi. Olyannyira igazi, akinek nincs szüksége többé álarcokra és maskarákra, aki képes arra, hogy boldogan éljen. Nem másvalakitől, vagy egy rajtam kívül álló dologtól függ többé a boldogságom."

Állítólag az írónőnek volt/van blogja (nem néztem utána) és sok mindent onnan ollózott át a könyvbe. Eléggé olyan érzést keltett így, mintha csak másoljuk át az egészet papírra, mert a blog elég olvasott, hátha a könyv is hoz egy kis suskát. Feleslegesnek tartom és dühítőnek. 168 oldal az egész! És még ebbe másolgatni?
Nagyon sokszor ingadozást figyeltem meg a történetben, ami alapjáraton elképzelhető. Hisz nem lehet mindenki mindig csak pozitív, néha a padlóra kell kerülni, de sokszor ellentmondott saját magának. Nem félek, de jaj, mégis félek. Akkor most félsz vagy sem? Mert ha félsz, az is maximálisan érthető, én összepisáltam volna magamat a helyedben már 10 oldallal korábban.

"Nagyon nehéz legyőzni önmagad! Nagyon nehéz abbahagyni a harcot, és úgy győzedelmeskedni, hogy közben nincs háború. Meg kellett értenem, hogy egyetlen lehetőségem van a gyógyulásra, mégpedig az, ha szembenézek minden hülyeségemmel, és megengedem végre, hogy olyannak szeressenek, amilyen vagyok."

Ami pozitívuma, hogy úgy érzem őszintén írta le Éva a vele történteket. Miken ment keresztül, a vizsgálatok, a műtétek, hogyan élte meg, ki állt mellette, stb. Emberileg minden elismerésem, mert a halál torkából jött vissza. És biztos vagyok abban, hogy sok akarat és erő volt ebben.
Olvasó szempontjából viszont nem vagyok elégedett. Annak ellenére sem, hogy nem olvastam a bizonyos blogot, ismeretlenek voltak számomra a bejegyzések, de mégis ott motoszkált a fejemben végig: lehetett volna külön tartalmat gyártani, nem pedig ide-oda ollózni.  Megfogalmazni, átírni ezeket a bejegyzéseket, nem csak másolgatni, miért nem lehetett így összehozni?

Ugyanakkor mégis azt mondanám, hogy olvassátok el ezt a könyvet és tanuljatok a benne leírtakból!

2019. május 25., szombat

Ania Ahlborn: Vértestvérek

5/25/2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Brother (2015.)
Kiadta: Agave (2016.)
Oldalszám: 256
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem: 
Nagyot csalódtam ebben a könyvben. Sokkal, de sokkal többre számítottam a fülszövegét olvasva. Lényegében egy kis semmiség. Nem mondhatnám, hogy izgalmas, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Vérre számítottam, mocsokra, undorra. És bár persze, nem épp egy romantikus sztori, de ennél azért keményebb történetre vágytam a fülszövegéből és a borítóból is kiindulva. 
Nem egy tipikus rémtörténet, nem thriller, pszicho-thrillernek is gyenguska, krimi meg főleg nem, igazán azt se tudom hová lehetne sorolni azon kívül, hogy számomra a nem ajánlom kategória.

A világ végén van egy házikó, ahol apuka, anyuka él a három felnőtt gyerekükkel. Michael 19 éves, Misty 21, Rebel 23. 
A szerző nem sokat teketóriázott, egyből belevágott a sűrűjébe, már az első oldalakon sikítozik egy lány, akire a halál vár. Ugyanis ebben a sztoriban fiatal lányokat rabolnak el, ölnek meg, esznek meg, szóval azért megvan benne az undiság és az olvasóban motoszkáló gondolat: miért? Hát, számomra a kérdésre adott válasz nem éppen kielégítő.
A szülők-gyerekek és a gyerekek-gyerekek közti viszony sem épp egyszerű, ráadásul elég nagy titkot cipelnek magukkal a gyilkolászáson kívül.
Aztán egy napon a szellemileg picit elmaradott Michael megismerkedik egy fiatal lánnyal, aki felkelti az érdeklődését. A drága bátyus pedig ördögi és beteg tervet eszel ki. Olyat, amin igazán meg se döbben az olvasó majd.

"A stoppolásnak megvannak a maga veszélyei, és az, hogy valaki egy autó csomagtartójába zárja őket, az egyik ilyen veszély."

Valahol mélyen onnantól kezdve, hogy Alice felbukkan a színen, sejteni lehet, hogy mi a sztori lényege és mi lesz a vége. Nem döbbentem meg és csalódott is vagyok emiatt.

Milyen is akkor a Vértestvérek? Tipikusan egyszer olvashatós olvasmány, de szerintem inkább keressetek mást helyette, ha borzongani akartok, mert ehhez ez a könyv kevés. 

2019. május 21., kedd

Laetitia Colombani: A hajfonat

5/21/2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: La Tresse (2017.)
Kiadta: Kossuth (2018.)
Oldalszám: 208
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Hiába jelent meg 1 éve ez a könyv, én bizony egészen addig nem is hallottam róla, amíg a kezembe nem nyomták, hogy: Olvasd el! Különösebben nem mozgatott meg a borító és a fülszöveg sem, de mivel nem egy hosszú olvasmány, így nem gondolkodtam sokat azon, hogy belekezdjek-e avagy sem. 200 oldalt lazán el lehet olvasni két este, elalvás előtt. 

Most pedig, ahogy itt ülök a laptop előtt, félve pötyögöm be a sorokat. Ugyanis ez a rövid történetecske jóval több, 200 oldalnál és nagyon szeretném, ha ezt a bejegyzésem olvasása végén éreznétek is! Nagyon szeretném, ha a végén egy gondolat cikázna csak a fejetekben: El kell olvasnom nekem is ezt a könyvet! Ugyanis A hajfonat könnyed könyvecske, de nagyon elgondolkodtató és 200 oldalban is sok mindent tud tanítani az olvasójának.

A könyvnek 3 főszereplője van.
Smita Indiában él és "érinthetetlen". Nem azért, mert áldott a származása miatt, épp ellenkezőleg. Az emberek megvetik, ha látjátok elfordítják a fejüket, nem érhetnek hozzá, érinthetetlen. Egy semmi a szemükben. Ráadásul Indiában él, ahol ugyebár nőnek lenni, semennyit sem ér. Bátran meg lehet erőszakolni, megölni, nincs vagyona, ha meghalt a férje nem is létezik többé. Ha láttátok "A kis menyasszony" c. sorozatot (sajnálom, hogy végül a többi évadot nem adták le itthon), akkor rápillantást kaphattatok már arra, hogy XXI. század ide vagy oda, de Indiában milyen is nőnek lenni. Szóval Smita. Van egy 6 éves kislánya és elhatározza, hogy neki más lesz élete, mint neki és ezért tenni is hajlandó. De vajon van-e esélye vagy a származása megpecsételte az ő életét is?
Giulia Szicíliában él és a családjának parókakészítő műhelye van. A fiatal lányra kemény döntés meghozatala vár majd. Vajon képes lesz helyesen dönteni?
Sarah Kanadában elismert ügyvédnő. Túl van két váláson, egyedül neveli a gyermekeit és mindeközben szilárdan tartja a társadalmi helyét. Tipikus amazon, semmi se rendíti meg. Küzdött a pozíciójáért, a gyerekeit háttérbe szorította, majd jön az arculcsapás az élettől: kiderül, hogy súlyos beteg. Vajon mi számít igazán ilyenkor?

A három nő története egy pici szálon összefonódik a vége felé, de igazán külön-külön fontosak csak. 
Mindegyikük nagy terhet cipel a hátukon, mindannyian mások, de mégis ugyanolyanok: erősek, nem lehet eltiporni őket, bátrak, tettre készek. 
A kedvencem Sarah volt. Ez a kőkemény szívű, erős asszony, aki élete során sok rossz döntést hozott a karrierje miatt. Aztán amikor kiderül a betegsége, csak ül élete romjain és mégis képes a felállásra. A porból való kiemelkedésre, önmaga újbóli felépítésére.

"Nem muszáj jó családba születni ahhoz, hogy bátor legyen az ember."

Smita karakterén keresztül láthatjuk azt, hogy a származás csak egy dolog. Csak akkor pecsételheti meg az életünket, ha ezt hagyjuk. Ha merünk bátrak lenni és tenni érte, akkor legalább esélyt adunk magunknak és elmondhatjuk, hogy amit tudtunk, azt megtettük.
Giulia megmutatja, hogy mindenki képes egy perc alatt kislányból, erős nővé felnőni, ha a sors úgy hozza. 
Sarah pedig .... igazán mi a fontos az életben: a karrier vagy a család? Amikor minden összedől a fejünk felett, mi tart ki mellettünk: a karrier vagy a család?

Olvassátok el ezt a nagyon könnyed történetet! Összességében egy kis semmiség, egyáltalán nem nagy szám, de ugyanakkor meg mégis!

2019. május 19., vasárnap

moly TOP10- 2019. április

5/19/2019 0 Hozzászólás
Mi az a moly TOP10?: Elhatároztam, elkezdem vezetni hónapról-hónapra, hogy a molyon mely 10 könyv volt a legolvasottabb. Biztos érdekes lesz majd visszanézni a polcokat alkalomadtán, hogy mely könyvek voltak itthon a legnépszerűbbek.


Mely könyvektől búcsúztunk áprilisban

Így lettem ➤ 3 hónapig volt a TOP10-ben
Szeress és akarj ➤ 1 hónapig
Nagyképű öltönyös ➤ visszatérő volt 1 hónapra
A ​második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van ➤ 1 hónapig volt
Gravitáció ➤ 3 hónapig volt a listán
A pártfogó ➤ 1 hónap után esett ki
Akarlak, Adam Connor ➤ szintén 3 hónapig bírta


Melyek lettek az újak

After- Miután
Szer'usz világ
Halálos fehér
Királyi szerető
Szajha
Miután összecsaptunk
Leányrablás Budapesten (visszatérő)


És amelyek tartották a helyüket

Vera ➤ 2. hónapja van a listán
Szárnyak és pusztulás udvara ➤ 4. hónapja
Harry Potter és a bölcsek köve ➤ 2. hónapja


Melyeket olvastátok ezek közül?

Én a HP-t és a Leányrablás Budapestent.

2019. május 17., péntek

Michelle Obama: Így ​lettem

5/17/2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Becoming (2018.)
Kiadta: HVG (2018.)
Oldalszám: 440
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Az önéletrajzi könyvekkel mindig az a bajom, hogy tudja a fene mi igaz bennük és mi nem. Hisz milyen könnyű megmásítani a múltat! Egyszerűen csak másképp írom le és az olvasók többsége úgy is elhiszi, mert csak az villog a fejük felett, hogy ez egy önéletrajzi könyv, minden igaz benne. Aztán meg csak az tudhatja, akinek az életéről ténylegesen szól.
Na de vonatkoztassunk el ettől és nézzük Barack Obama feleségének az önéletrajzi könyvét, ami bizony levettem a lábamról teljesen. Annak ellenére is, hogy tudja a fene mi igaz belőle és mi van felturbózva. Mindenesetre bekajáltam belőle mindent, mert jól van megírva, mert olvasmányos, mert Michelle szerethető és mert CSAK.

A könyv Michelle gyerekkorától kezdve egészen addig tart, amíg át nem adták a stafétabotot Trumpéknak. 
Egész részletesen leírja, hogy milyen volt a gyerekkora, a környék ahol élt, milyen volt az iskola, hogyan jutott fokozatosan előrébb annak ellenére is, hogy a származása miatt nem épp a legjobb helyről indult a rajtvonalnál. 
Aztán kitér a férjével való megismerkedésükre, majd arra a szép fokozatosságra, míg végül a Fehér Házba kerültek. 
Ha összességében nézem, terjedelem tekintetében több információra számítottam arról a bizonyos 8 évükről, de nyilván sok mindenről titoktartást ígértek, nem mesélhetett, stb. Lehet, így is örülhetünk azoknak a morzsáknak, amiket elhintett nekünk, milyen is az Amerikai Elnöknek és a családjának az élete.

"Türelemre és keménységre is szükség van, ha valakivé akarunk lenni. Azt jelenti, soha nem felejtük, hogy mindig lehet többet tenni, fejlődni."

Összességében a könyv tényleg jól van felépítve. Elkezdi az alapoktól és szép fokozatosan, nem rohanva építi fel, amíg el nem jutottak a csúcsra. Szerettem olvasni, olvasmányos volt és ami hatalmas előnye, hogy egyáltalán nem a megszokott száraz, tényszerű, uncsi önéletrajzi könyvek közé tartozik. Igazából olyan volt, mintha egy regényt olvastam volna! Izgalmas volt, nagyon olvasmányos és mindig vártam, vajon mi vár a következő oldalon.

A könyv üzenete sem elhanyagolható, úgy gondolom hogy hatalmas reményt tud adni azoknak az olvasóknak, akik úgy érzik, hogy a származásuk miatt nem sok lehetőségük van az életben. Michelle sem az élvonalból startolt, de kitartással, kemény munkával fokozatosan előrébb jutott. És valljuk be: gondolta volna a fene anno, hogy egy "néger" elnöke lesz az Egyesült Államoknak! Én konkrétan emlékszem arra, hogy anno kijelentettem, tuti nem ő lesz az elnök. Hisz túl voltunk már 2001-en, próbálták a sárba tiporni Obamat a származása, állítólagos iraki kapcsolatai miatt és mégis. 

Elég részletesen kitért a kampányolása, miken mentek keresztül, hogy zajlott le. Hogy mennyire magányos volt az életük, hisz a férjének feszt utazgatnia kellett, egyedül maradt otthon a két kislányukkal, mellette dolgozott, stb. Aztán jöttek az elnöki évek, a megfelelési kényszer, az állandó félelem, még több elfoglaltság, nem lehetett könnyű. És persze a folyamatos célkereszt a hátukon, nekik kétszer annyit kell bizonyítaniuk, mintha "fehér" elnöke lenne az Államoknak. 

"Létezik egy ősrégi bölcsesség a fekete közösségben: „Kétszer olyan jónak kell lenned, hogy feleolyan messze érj.”"

És végül eljutottunk arra a pontig, amíg Trump lett az elnök. Kíváncsi lettem, fog-e az érzelmeiről írni ezzel kapcsolatban és azt kell mondanom, elég bátran fel merte vállalni a véleményét Trumppal kapcsolatban. Nem bánt kesztyűs kézzel vele a lapokon keresztül. 

"Nem vagyok politikus alkat, úgyhogy nem próbálom meg elemezni az eredményeket. Nem töprengek azon, ki a felelős, és ki volt tisztességtelen. Csak azt kívánom, bárcsak magasabb lett volna a részvételi arány. Egész életemben kíváncsi leszek arra, vajon mi vitt rá annyi asszonyt, hogy egy nőgyűlölőt válasszon elnöknek egy kivételesen képzett női jelölt helyett. Az eredményekkel azonban mostantól együtt kell élnünk."

Szóval milyen is akkor az Így lettem
Egy részletes önéletrajzi könyv. Olvasmányos, szórakoztató, ÉRDEKES. Szerintem őszinte is. Viszont a vége felé nagyon sokszor végigfutott bennem, amikor elkezdte sorolni, hogy a 8 évük alatt milyen sok jót is tettek az emberekkel, hogy ezt miért is kellett? Emlékül csak az olvasóknak, hogyha 20-30-40 év múlva valaki elolvassa ezt a könyvet, akkor ne felejtsék el őket, így emlékezzenek rájuk vagy csak felhívás a keringőre Trumppal. Csináld utánunk! Ezt csak Obama"né" tudhatja. 
Ez a könyv tipikusan olyan, amit mindenki figyelmébe tudnék ajánlani. Olvassátok el!

2019. május 14., kedd

Matt Haig: Ha ​megáll az idő

5/14/2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: How to Stop Time (2017.)
Kiadta: GABO (2018.)
Oldalszám: 396
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Amikor megláttam a könyvtár egyik polcán ezt a könyvet, először csak a címe fogott meg: Ha megáll az idő. Egyből végigfutott bennem, milyen sokszor sóhajt fel az ember élete során azzal a gondolattal, bárcsak megállna most minden, hogy örökké élvezni tudja ezt a pillanatot, életkort, stb. Aztán leemeltem a polcról és azonnal elvarázsolt a borítója is. A fülszövegéről nem is szólva.

Szóval ott tartottam, milyen sokszor gondolunk arra, bárcsak megállna az idő. Ezt már sok film, sok könyv is feldolgozta, mindegyik kicsit másképp, más körítést teremtve köré, így tett Matt Haig is.
Ebben a történetben ugyanis a főszereplő -Tom- egy különleges "betegségben" szenved. Jóval-jóval lassabban öregedik, mint a többi ember. Valahogy a XV.-XVI. században született és még a napjainkban is úgy néz ki, mintha csak 40 éves lenne. Az évszázadok alatt sok mindent látott, sok mindent megtapasztalt, de igazán egyetlen dolog tartja csak életben: meg kell találnia valakit. Mindeközben magányos életet él; mielőtt lelepleződne, hogy nem öregedik, elköltözik, új személyazonosságot vesz fel, próbál beilleszkedni a társadalomba és csak keres, kutat. Valakit és az élet értelmét is.

"Az életben minden bizonytalan. Innen lehet tudni, hogy létezünk – a bizonytalanságból. Természetesen ezért is sírjuk vissza a múltat, mert azt ismerjük, illetve azt hisszük, hogy ismerjük."

Egyszerre nagyon könnyed a történet, ugyanakkor nagyon elgondolkodtató is.
Szerettem a múltba történő visszatekintéseket. Ezt a nem tipikusan időutazást, de ugyanakkor mégis, hisz Tom folyamatosan visszaemlékszik, hogy mi mindent élt át az évszázadok alatt. Boszorkányüldözést, háborúkat, vidám és szomorú éveket. És mindezt egyetlen szerelem emlékével.

Fájdalmas is volt olvasni a történetet, hisz a főszereplő rettentően magányos. Gondoljunk csak bele milyen érzés lehet, amikor mindenki meghal melletted, te pedig magányosan, félve a szeretettől tengeted az életedet! Milyen sokszor gondolunk arra fiatal korunkban, bárcsak örökké élhetnénk! Aztán ahogy telik az idő és elkezdjük elveszíteni magunk körül az embereket, már nem így gondoljuk. Fokozatosan ennek a gondolatnak inkább az veszi át a helyét, hogy lássuk felnőni a gyerekeinket, megismerjük az unokáinkat, tudjuk, hogy a gyermekeink megállják a helyüket és már nincs szükségük annyira ránk. Örökké élni? Látni, ahogy a gyermekeinket elveszítjük? Az unokáinkat? Minden szerettünket? Biztos akarnánk örökké élni?
Egy olyan világban élünk, hol a fiatalság, a fiatalos külső sokat számít. Mert rettegünk attól, hogy az időnk, időnk előtt lejár.

"Az a helyzet – magyarázta –, Kaliforniában csak úgy nézhetsz ki öregnek, ha fiatalabbnak akarsz tűnni. Ha negyven felett ráncos a homlokod, az emberek gyanakodni kezdenek."

De igazából mi is az idő? Az idő leteltétől félünk vagy a veszteségtől vagy az elmúlástól vagy esetleg a haláltól? Mi az, ami igazán hajtja a mai társadalmat, hogy 40 évesen úgy nézzünk ki, mint a 20-sok, 60 évesen, meg mint a 40-sek? Miért csináljuk ezt igazán?

Könnyed időutazásos történet a Ha megáll az idő évszázadokon át, ugyanakkor mégis a jelenben. Egy férfi küzdelme a történelemben, miközben igazán önmagát keresi. És ezalatt a keresés közben maga az olvasó is keresi önmagát, illetve az élet nagy kérdéseire a választ.

Olvassátok el ezt a könyvet! Érdekes, ahogy a szerző lefesti a múlt egyes eseményeit, ráadásul Tom egy nagyon izgalmas, szimpatikus karakter. Izgalmas a nyomozása és szívfájdító a romantikus szál is benne. Mi történik akkor, ha elveszítjük az Igazit? Keressünk egy másik felet magunknak vagy felejtsük el, hogy valaha is újra szerelmesek lehetünk?

"Bájos elképzelés, hogy csak egy igaz szerelem létezik, és utána senki sem lesz hozzá fogható, ám a valósága kellőképpen rémisztő."


2019. május 10., péntek

Julius J. Coach: Lánynak ​lenni veszélyes

5/10/2019 0 Hozzászólás
Kiadta: Scolar (2010.)
Oldalszám: 190
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Hát b@sszus, nem is tudom mikor nyúltam ennyire mellé egy könyvvel, mint most. Pedig már sejtető volt a borító és a fülszövegben a "finoman erotikus" kifejezés is, de a címből kiindulva azt hittem, hogy egy komolyabb történethez lesz majd szerencsém, nem pedig egy rakás szerencsétlenkedéshez.
Egyszerűen nem tudom hová tenni a sztorit. Nem értem miért íródott meg, mi volt a szerző célja vele és nem értem, hogy a fenébe lehetett ezt kiadni. 

Nem tudom ki ez a bizonyos Julius J. Coach, nyilván egy hazai szerző álnévvel. Elképzelni se tudom, hogy ki lehet, mi lehet, bár gondolom férfi és úgy a 40-50-es lehet, szerintem. De ne kérdezzétek miből gondolom! Azt viszont tudom, hogy ennek a sztorinak se füle, se farka, nem "finoman erotikus" és folyamatosan összezavarja az olvasót. Ráadásul nem éppen valóságszagú számomra.

Kezdjük akkor az elején.
Sokáig fogalmam se volt arról, mikor is játszódik a történet. Kezdetben a szereplők viselkedéséből kiindulva arra gondoltam, hogy valahogy a II. vgh. után. Aztán elejtett nyomokból kiindulva átgondoltam és már inkább a 70-es évekre gondoltam. Aztán a 80-asra, majd a 90-esre. Végül szerintem valahogy a 90-es évek végén, 2000-es évek elején játszódhat a történet, de hogy konkrétan mikor, ez nekem rejtély. Ha a szerző egy mondatban nem tett volna célzást a mobiltelefonra, a 70-es, 80-as évekre tippeltem volna max. És ez a kornélküliség az egyik legidegesítőbb motívuma a történetnek. Annyira hülyének éreztem magamat, hogy nem tudom mikor is játszódik, hogy hihetetlen!
Igazából tök mindegy mikor is játszódik, egy 15 éves lány sem a II. vgh. után, sem a 2000-es évek elején nem lehet annyira sötét, mint ez a Maris a sztori indulásakor. Csináljunk úgy, mint a kutyák és jaj, valami folyik. Kész! De jól előrerohantam.

Mi is a sztori lényege? Maris együtt él az öccsével és a nagymamájával egy kis faluban. Olyan tájszólással beszél a csaj, hogy elképzelhetetlen számomra az, hogy ekkora különbség lett volna akár csak a 90-es évek végén a városi és a vidéki fiatalok kommunikációjában. Ezért gondoltam azt a történet elején, hogy a 40-50-es években járhatunk, mert ekkoriban még el tudtam volna képzelni ezt a különbséget. A 90-es, 2000-es években én ilyet nem tapasztaltam, pedig volt vidéki osztálytársam, még erdélyi is, ilyen különbség szerintem ekkoriban már nem volt. 
Szóval Maris 15 éves és nagy szegénységben él a nagymamájával és a 12 éves öccsével. A szexről fogalma sincs, a védekezésről szintén és hát döbbenet. ... Elmegy gyümölcsöt szedni a szomszéd fiúval (Matyi 16 éves, szexről tudás óneász) és az öccsével, aztán este gondolnak egyet és csináljanak úgy, mint a kutyák. Aztán megdöbbennek, hogy jaj mi ez, össze fognak ragadni és jaj, mi ez az érzés? Na ne már! Mutassatok nekem egy 15-16 éves lányt, fiút, akik ennyire nincsenek tisztában a dolgokkal! Még b@sszus, a háború után is felvilágosították az anyukák a lányaikat, nem hogy a 90-es években vagy tudjam mikor játszódik ez a trutyi. 

"Maris becsúsztatta kezét Matyi gatyájába, és tapogatózott.
– Hogy lesz ebből a kicsi puha nudliból olyan nagy és kemény, mint egy gyertya? – csodálkozott Maris. – Csak akkor nő meg, ha te akarod?
– Nem. Tegnap óta akkor is megduzzad, ha csak rád nézek, vagy csak rád gondolok. Nem tudom visszatartani – s elpirult Matyi.
– Tényleg, már mög is mozdút – mondta Maris, és szorított egyet rajta.
Matyi bal kezével átölelte Marist, jobb kezét a bugyijába csúsztatta, és simogatta a pelyhes domborulatot."

Na mindegy. Egyszer csak megjelenik a pesti nagynéni, aki magával viszi Pestre a kis falusi lányt. Eddig gondoltam arra, hogy a háború után játszódik a sztori. Aztán mikor kiderül milyen a lakás, hogy szövetkezet, meg állami izé, akkor már a 70-es, 80-as évekre gondoltam. De a lóf@szt, mert aztán bedob a szerző egy mobiltelefont! Ráadásul egy kiskölyök rohangált vele. Rendben, a 90-es években már láttam táska méretű mobillal rohangáló felnőttet, de azért gyerekek között inkább a 2000-es évek elején kezdett elterjedni. Legalábbis én az első mobilomat 2000-ben vagy 2001-ben kaptam és ritkaságnak, nagy számnak számított. Szóval kiakasztott, hogy nem tudtam mikor is játszódik a történet.

Történet. Na mi is történik? Marika Pestre kerül, felfigyelnek a tehetségére (jól fut), mindenki mindenkivel kufircol, aztán a nagynéni is férjhez megy, majd jönnek sorozatban a gikszerek.

Ez a sztori ezer sebből vérzik. Annyi benne a szex, hogy az nem "finoman erotikus", de annyira szánalmasan, hogy azt elképzelni nem lehet. Ennyi bugyuta, agyatlan, ösztönlény fiatalt én még nem láttam egy rakáson. De elképzelni se tudom, hogy 8.-osok ennyire érzelemmentesen lefeküdnének bárkivel. Elképzelhetetlen, felháborító és annyira szánalmas ez a fajta erotika. Még erotikának se lehet nevezni. Bagzó nyuszikák a fűben, akik azt se tudják mit hová kell dugni, csak dugni akarják valahová. Még jó, hogy a kulcslyuk túl szűk. Szánalom. Egy rakás lókupac.

És ha már fent gikszereket említettem. Meghal ez, meghal az, elrabolják ezt és ennyi. A sztori végén derül ki - mondjuk ez erős túlzás, egyszerűen csak van rá célzás -, hogy miért is veszélyes lánynak lenni. Hát ne gondoljatok világrengető dologra!

Sztori tanulsága? Beszélgess a gyerekeddel, világosítsd fel és figyelj rá! Kb ennyi. ... Ja! És el ne olvassátok!