Könyvesem

Eredeti címe: Adulthood Is a Myth (2016.) Kiadta: Fumax (2016.) Oldalszám: 112 Sorozat: Sarah's Scribbles-gyűjtemény 1. Forrás: kölcsön kapott Értékelésem:

Forrás

Igen-igen, Niki mangát olvas, nocsak! ;o) Az az igazság, hogy kedvelem ezt a műfajt, de ennek ellenére nem sokszor szoktak a kezeim közé kerülni ezek a kis könyvecskék. Ennek egy oka van: a könyvtárunkban nem lelhető fel nagyon belőlük, annyira meg nem vagyok oda, hogy kiadjak 1-2000 Ft-ot értük.
Kb. 1-2 hónapja teljesen véletlenül botlottam a Dramacon első részébe, a könyvtár ifjúsági részlegén. Ami miatt megakadt a pillantásom rajta, az a szerzője neve miatt volt. Egyből beugrott az Esti tagozat és az, hogy mennyire tetszett, így nem volt kérdéses, hogy kiveszem-e. Belelapoztam, tetszettek a képek, hazavittem, majd nekiestem. Gondoltam, hogy írok róla egy bejegyzést, de aztán úgy voltam vele, hogy majd inkább akkor, ha mind a 3 kötettel végeztem. Ennek pedig most jött el az ideje, ugyanis tegnap szerencsém volt, benn volt a könyvtárban a 2. és a 3. rész is. Otthon egymás után gyorsan be is faltam őket, most pedig olyan vagyok, mint egy jól lakott kiscica. :oP

Mivel a 3 kötetet egy bejegyzésbe vettem, így spoiler található benne!
A főszereplőnk a 11.-es Christie, aki anime találkozóra megy a barátjával (aki egyben az alkotótársa is), hogy népszerűsítsék a mangájukat. A srácot az első pillanattól kezdve nem bírtam, ahogy haladtunk előre a történetben, egyre inkább nem értettem mi a fenét is keresnek egymás mellett, de szerencsére hamar feltűnik a színen egy rejtélyes ballonkabátos, napszemüveges idegen, aki felkavarja egy kicsit az állóvizet. ;o) Ahogy sejteni lehet, lájtosan szerelem szövődik közöttük, de aztán véget ér a találkozó, és Christie hazatér. Úgy, hogy semmit se beszéltek meg Matt-at, hogy akkor most mi van velük. {Itt van vége az első kötetnek.}
Egy idő után Christie összeszedte a bátorságát, és mivel anno Matt húga megadta neki a tesója számát, így felhívta őt, de egy lány vette fel a telefont. Gondolhatjátok, hogy ezzel végleg letett a fiúról.
Eltelt 1 év, új rajzolóval újra nekivágott a találkozónak. És naná, hogy Matt is ott volt. Csakhogy a barátnője is ott virított mellette. Christie próbálta az érzéseit elnyomni magában, kisebb-nagyobb sikerrel. Végül ez a találkozó is úgy ért véget, hogy a szerelmeseink már megint szépen elsodródtak egymás mellett. {Itt van vége a második kötetnek.}
A folytatásban viszont Matt felvette a lánnyal a kapcsolatot, kiderült, hogy szakított a barátnőjével és onnantól kezdve kapcsolatban maradtak.
Eltelt egy újabb év, kezdetét vette az újabb találkozó. Amin természetesen Christie és részt vett, a második kötetben már megismert rajzolójával, aki sikeresen masírozik előre a célja felé, hogy híres rajzoló legyen, de megvan a maga baja. Ugyanis az édesanyja nem ilyen jövőt szán neki, a lány pedig küzd önmagával és a vágyaival. Meghajol az anyja akarata előtt, vagy pedig az álmait követi?
Na de visszatérve a találkozóra, Matt is természetesen ott van, Christie azonnal a nyakába ugrana amikor újra találkoznak, de ekkor megpillantja a volt barátnőt a színen. Megsúgom előre, a vége a történetnek természetesen happy end lesz. ;o)


A mangákban az a különleges, hogy nem a kis bubis mondatokkal gyakorolja az olvasókra az igazi hatást, hanem a rajzokkal. A rajzokon keresztül kell átadnia az érzelmeket, a gondolatokat, a szöveges rész másodlagos. Néha tán épp emiatt is, elég bénák amúgy. Svetlana Chmakova remekül át tudta mindezt adni az illusztrációival. Szerethető szereplőket alkotott, akikkel ugyanúgy izgultam végig a történetüket, mintha regényt olvastam volna.
Nagyon tetszett a Dramacon, csak ajánlani tudom a figyelmetekbe, sajnálom, hogy vége lett. ;o)
_________
Eredeti címe: Dramacon Vol. 1- 3 (2005.-2007.)
Kiadta: Athenaeum Kiadó (2007.-2008.)
Oldalszám: 172 - 198- 205
Ára: 1490
Forrás: könyvtár
Értékelésem:


Képek forrása

Megjelenés: Romeo and Juliet (2008.) Magyarul: Rómeó és Júlia (2010.) Kiadó: Agave Könyvek Oldalszám: 193 Ára: 2980 Értékelésem: 3*

Amikor láttam, hogy az Agave Könyvek Shakespeare két művét is megjelentetik manga formában, először magasra kúszott a szemöldököm, majd vállat vontam, "miért is ne?".
Statisztikák szerint évről évre egyre kevesebbet olvas a fiatalság. Nem hogy mást, kötelező olvasmányokat meg pláne nem. Ebből a szempontból nézve jó ötletnek tartottam a Rómeó és Júlia felelevenítését akár ebben a formában is. Ha ezzel sikerül csak egy picit felkelteni az érdeklődésüket és rávenni arra őket, hogy elolvassák, akkor már megérte.
Most, hogy olvashattam (tesómnak vettem Karácsonyra, aki úgy kerüli a könyveket, mint a macska a vizet. Gondoltam hátha sikert aratok ezzel.), annyira nem vagyok elájulva. Ha ezen múlik, hogy elolvassák, akkor legyen, de engem zavart ez a modern kori love story. A számítógép a háttérben, a mobil a kézben, a motoron száguldó Rómeó. Nekem egy kicsit sok volt.
Az illusztráció viszont nagyon bejött.

Elolvasva a könyv fülszövegét, egyből egy kérdéssel találtam szembe magamat: "Hol szerzik a démonok a diplomájukat?" Jó kérdés, hol is? Szemeim előtt egyből megjelent a HP ismert jelenete, amikor a tanulók mennek a vonattal az iskolába, majd gyorsan el is hessegettem a képet, valahogy ez nem illett a démonokhoz. De akkor hol tanulnak? Sötét pincékben, barlangokban, padlásokon? Nos, nem. Teljesen átlagos iskolákban, ahol átveszik az uralmat esténként, amikor már "rendes" diák nincs az épületben.

A borítón szereplő fiatal lány Alex, aki a nővérével él együtt. Róla tudni kell, hogy az esti iskola őrzője. Az iskolában vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok tanulnak, Alex is boszorkány, de ő valamilyen oknál fogva otthon tanul. A borítón, Alex mögött látható füstös paca, nem más, mint az asztrálja, aki mindig vele van. Egy napon egy csapat diák a tanítójukkal a temetőbe mennek terepszemlére. Belebotlanak egy szerelmes vámpírba és egy halandó lányba, majd feltűnnek a szaggatók is. Ekkor kiderül, hogy a diákok feladata, hogy a vámpírok ne harapdáljanak agyba-főbe mindenkit, na meg a szaggatókkal való végzés. (Itt egy kis Twilight komédia beütése volt a történetnek.) Alex mindeközben a temetőben kuporog és sejteni lehet, hogy nem akármilyen képessége lehet, na meg nem akárki, de ezekre a kérdésekre választ az első részben nem kapunk. Na meg van egy látó, aki furcsa dolgokat lát a jövőben. Pl. egy törött pecsétet, amiben volt valami, de már nincs benne, meg 7 gyereket, akik a pecsét körül állnak, és testek hevernek mindenfelé. Szóval izgalom a köbön. ;o) És fokozva a történteket, Alex nővérét elnyeli a föld, de szó szerint.

Nagyon jó manga, nem hittem volna, hogy ennyire fogom élvezni. Kár, hogy magyarul tudtommal még nem jelent meg a második rész. :o( Izgalmas, fordulatos, az illusztráció nagyon jól kidolgozott. Néhol humoros, néhol feszültséggel teli, nagyon jó!


A sorozat írója és illusztrálója Svetlana Chmakova, akinek a nevéhez fűződik pl. a nagy sikereket elért Dramacon sorozat is. Az Esti tagozat 4 kötetes, magyarul egyelőre az első olvasható.


Megjelenés: Nightschool- The weirn books Vol. 1 (2009.)/ Esti tagozat 1. (2010. Athenaeum Kiadó)
Oldalszám: 196
Ára: 1990
Az írónő oldala ITT.

Nagyon a szívemhez nőtt ez az aranyos kis képregény.
Nanu karaktere egyre szimpatikusabb a maga szerencsétlenségével. Olyan jókat lehet mosolyogni rajta. :o)

"- M-Mi a baj? Mi történt veled?
- ... Lekéstem a buszt, ezért gyalog kellett jönnöm, és közben beleestem egy aknába, nekimentem egy villanyoszlopnak, megharapott egy kutya, megkarmolt egy macska, megtámadott egy méh, amikor beleütköztem egy bandába, ellopták a tárcám, kioktatott egy öreg bácsi, mert azt hitte, átmentem a piroson, majd egy építkezés mellett eltalált egy cementesvödör, aztán az iskola kapuja zárva volt, így át kellett másznom, de beleestem a szemétégetőbe."

Ami meg Szung-Ha-t illeti. Most már biztos vagyok abban, hogy nem negatív szereplő.

Röviden összefoglalva az eddigi 4 kötet:
Nanu egy elég szerencsétlen 17 éves lány, aki szerelmes az osztálytársába, az ÁLOMPASIBA. Összejönnek. Nanu nagyon boldog, de a fiú furcsán kezd viselkedni. Az álompasiból, rémálompasi lesz.
Fura a kapcsolatuk. Nincsenek összeborulások, nagy intimitás, inkább csak egy könnyed, aranyos kapcsolat.
A két fiatal olyan, mint a tűz és víz.
Szung-Ha az iskola falain kívül teljesen más, ezt a kettősséget a lánynak el kell fogadnia, de így is szereti a fiút, aki lassan rádöbben, hogy ő sem közömbös Nanu iránt.
De vajon mi lehet Szung-Ha viselkedésének hátterében? Kiderül, hogy a családi háttere zűrös.
És akkor ott van még Nanu nagybátyja, aki fiú létére a nőt játssza a családban. Most akkor a nőkhöz vagy a férfiakhoz vonzódik? Szerintem még ő se tudja.
Ami meg Nanu anyját illeti, aki meg olyan, mint egy férfi, sokat róla eddig nem lehetett még megtudni.
És akkor ott van Hjon-Ho, aki mellesleg fiú, és Nanu nagybátyjával barátkozik össze, teljesen felkavarva az érzelmeit.

A grafikáról még sose írtam, pedig meggyűlt vele a bajom. Eléggé hasonlítanak a szereplők, így kellett vagy 2 rész, mire nagyjából felfogtam, hogy ki kicsoda.
Először azt hittem, hogy Nanu 1 fiúval él együtt, aki néhol fiú, néhol lány.
Aztán leesett, hogy ez nem stimmel, 2 fiúval él együtt.
Végül rájöttem, hogy ez is téves. Nanu 1 fiúval és 1 nővel él együtt. A fiú a nagybátyja, aki lányos, és lányosan is viselkedik. A nő az anyja, aki fiúsan viselkedik. Érdekes család.
Aztán a 2. kötet végén totál összezavarodtam. Azt hittem, hogy Hjon-Ho meg, Szung-Ha személyiségzavaros bátyja. :o)



Az eddigi részek:
1.
2.

"Nanu nagy bajban van... Szung-Ha úgy döntött, hogy a saját szórakozására szigorúan a markában fogja tartani újdonsült "barátnőjét". De ha csak ennyi az egész, miért vicsorog azzal a ragyogóan fehér, tökéletes fogsorával Cshan-Kjura, aki még mindig vonzódik Nanuhoz, és szeretné megszerezni magának? Nanunak a vicces, romantikus történet 2. kötetében nemcsak Szung-Ha kíméletlen módszereivel, de a vizsgákkal is szembe kell néznie. Kiderül, hogy Szung-Hának sem éppen átlagos a családja és Dzsei és Hjon-Ho között is tovább bonyolódnak a szálak."

Mikor befejeztem az első rész olvasását, közepesre értékeltem. Elolvastam, nem volt rossz, de közepes volt. Mégis fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon mivel fog folytatódni. Valahogy nem tudom elhinni, hogy Szung-Ha tényleg rémálom pasi lenne.

A második részt a strandon olvastam el, és nagyon jól elszórakoztatott. Jobban tetszett! Egyre biztosabb vagyok abban, hogy Szung-Ha-val valami nem stimmel. Sőt, még az is megfordult a fejemben, nem-e valami misztikus dolog van a falak mögött. ;o) Na és a vége? Az igazán csattanós volt! De a harmadik részre sajnos várnom kell, amíg újra kinyit a könyvtár.


Az első részről itt írtam.

"Szung-Ha minden lány álma, az iskola fényesen ragyogó csillaga. A tökéletes herceget persze egyáltalán nem könnyű meghódítani, így Nanu számára Szung-Ha csak álom, egy elérhetetlen álom. Az álmok azonban néha valóra válnak!"

Nem mondhatnám, hogy túlságosan odáig lennék a képregényekért, de mégis, amikor megláttam ezt a könyvtár egyik polcán, azonnal utána nyúltam.
Eddig ez jött be a leginkább, de még mindig nem írhatom, hogy totál odáig vagyok.
Aranyos történet. Nanu karaktere pedig nagyon szeretnivaló.

Nosztalgiázva emlékeztem vissza amikor én voltam 15 éves, elsős.
Szerintem a legtöbb elsős lány szerelmes lesz egy felsőbb éves fiúba, ábrándozik, várakozik, stb.
A plátói szerelem annyira édes, és annyira fontos. Szüksége is van rá egy fiatal lánynak. Kell a sóvárgás, kellenek az álmok, és az is kell, hogy néha besülj ezelőtt a fiú előtt, majd az is kell, hogy rájöjj, tényleg kell-e neked.

Nanu egy elég szerencsétlen lány. Szerelmes lesz Szung-Ha-ba, az osztálytársába, aki maga az álompasi, akiért mindenki odáig van, legyen diák, vagy tanár, fiú, vagy lány.
Összejönnek. Nanu persze úszik a boldogságban, de aztán kiderül, hogy Szung-Ha nem álompasi, inkább rémálom pasi.

"Kizaki Manami csendes, magának való gimnazista lány. Nem felhőtlen a kapcsolata édesanyjával, és ikeröccsével, Kenji is szüntelenül aggódik érte. Egy napon a két testvér életébe a Talshas nevű drágakő ere váratlan fordulatot hoz.
Ez a rejtélyes kristály képes isteni hatalommal felruházni a tulajdonosát, ezért két rivális, idegen civilizáció is magának akarja tudni.
Egy sorszerű találkozás története ez, időn és csillagokon túl."

Újabb manga képregény. Ez már jobban tetszett, mint a Ruróni Kensin, de még mindig nem vagyok annyira elájulva.
Viszont belegondolva, hogy a rajzokkal mennyi munka lehet, le a kalappal.
Látva még mindig jobban élvezném, de aranyos kis történet volt.

A történet lényege annyi, hogy van egy ikerpár, Kenji és Manami (az egyik fiú, a másik lány) akik az édesanyjukkal élnek. Manami elég zárkózott, az édesanyja is furán áll hozzá, mintha nem lenne egyenrangú a testvérével.
Egy napon feltűnik egy titokzatos idegen, aki egy földönkívüli drágakőről mesél nekik, ami beleszeret egy lélekbe és ezzel isteni hatalom jön létre. Ezért a drágakőért megy a harc, megjelenik egy fiú, aki elrabolja a lányt, mert azt hiszi, hogy belé szeretett a drágakő. Az ő feladata pedig megszerezni a követ.
Közben a fiú, és a lány között barátság alakul ki, és Kenji is a testvére nyomába ered.
A történet vége pedig igazán bájos lett. :o)

"140 évvel ezelőtt, az amerikai flotta fekete hajójának Kiotóba érkezésével kezdetét vette a sógunátus alkonya.
Élt ebben az időszakban egy legendás harcos, akit emberölő Battószaiként ismertek."

Első gondolatom a borító megpillantásakor: Fordítva van a borító, de fura! Ezt elcseszték!
Pár oldal elolvasása után: Itt valami nem stimmel, érdekesen jönnek a szövegek egymás után.
Pár perc mélázás, könyv ide-oda forgatása, majd a megvilágosodás: Hátulról kell előre olvasni, és a bubikat is jobbról balra. :o) Így már minden összeállt.

Manga képregényről van szó.
Nos, képregényt utoljára jó pár éve olvastam, amikor még az egyik TV újságban az utolsó oldalon volt egy kb. 4-5 képkockából álló Garfield képregény (na meg a Buci Macit se hagyjuk ki a sorból).
Manga mesefilmet meg vagy 13-14 éve láttam. Már a tini korszakomat éltem, de én bizony rohantam haza a suliból, hogy láthassam a Holdhercegnőt (vagy mi volt a címe). Imádtam ahogy pörgött-forgott és átalakult. :o)
Azóta több mangafilmet nem láttam.

Na de a képregény. ... Érdekes volt. Nem volt rossz, de én jobban élveztem volna, ha láttam volna.
Igazából két történet szerepel benne, mindegyik rövid lenne, de köszönhetően a rajzoknak, elhúzódik 199 oldalon keresztül.
Egy fiatal harcosról szól, aki legendává vált.
A könyvben az író ír a szereplők alakjairól, hogyan tervezte meg őket, mit gondol róluk stb., érdekes volt ezeket a közbeszúrásokat olvasni.
Érdekes olvasmány, MÁS, kíváncsi lennék más manga képregényre is, mert ez a harcos azért annyira nem nyerte el a tetszésemet.

"Minden idők egyik legnépszerűbb mangája a Meidzsi-korszak hajnalán kezdődik.
A sógunátus rendszerét szétverő császárhű hazafiak legfélelmetesebb orgyilkosa, Battószai az Emberölő, az utolsó összecsapások után eltűnik. Pár évvel később egy magányos vándor tűnik fel Tokió utcáin, egy kereszt alakú sebhellyel az arcán, egy szakabatóval - fordított élű karddal -, és egy fogadalommal, hogy megóvja az emberi életet. A múltat azonban nem könnyű hátrahagyni..."