Könyvesem

Eredeti címe: Adulthood Rites (1988.) Kiadta: Agave (2019.) Oldalszám: 326 Forrás: kiadó Értékelésem:

"Néha nem árt némi ijedelem. Néha csak a félelem tartja vissza az embereket attól, hogy valami ostobaságra vetemedjenek."

Eredeti címe: Dawn (1987.) Kiadta: Agave (2019.) Oldalszám: 304 Forrás: kiadó Értékekésem:

Eredeti címe: Only Human (2018.) Kiadta: Agave (2018.) Oldalszám: 364 1. rész: Alvó óriások 2. rész: Ébredő ​istenek Forrás: kiadó Értékelésem:

Eredeti címe: Just One Damned  Thing After Another (2013.) Kiadta: Metropolis Media (2017.) Oldalszám: 384 Forrás: kiadó Értékelésem:

Játsszatok velünk! Csináljatok képet egy idén megjelent Galaktika könyvvel/könyvről és posztoljátok Instagramon a #galaktika2017 és #galaktikakarácsony hashtaggel! (Figyeljetek oda, hogy a verseny időtartama alatt ne legyeb privát az Instagram oldalatok.) A résztvevők között egy értékes ajándékot sorsolunk ki, további részletek a galaktika.hu oldalon! 🎁📚

galaktika magazin (@galaktikamagazin) által megosztott bejegyzés, 2017. Nov 16., 00:50 PST

Eredeti címe: Waking Gods (2017.) Kiadta: Agave (2017.) Oldalszám: 350 Forrás: kiadó Részek: #1 Alvó óriások #2 Ébredő istenek #3 Only Human(2018. máj.) Értékelésem: 5

Themisz-akták #2.

A fülszöveg

Hogy tetszett?

Semmi extrára nem számítottam, mielőtt nekikezdtem a Ragyogásnak, de egyszerűen úgy éreztem a Gyönyörű rohadék után, hogy szükségem van valami újdonságra, mert besokallok. A meleg meg rátett erre. Szóval böngészgettem a netes könyváruházakban, magam se tudom végül hogy lyukadtam ki ennél a könyvnél, de amikor megláttam a borítóját, azonnal beugrott, hogy sokaknak tetszett a molyon. Elolvastam a fülszövegét, és abból kiindulva, hogy az űrben játszódik, ez már elég jel volt ahhoz, hogy más lesz, mint a mostanság olvasott könyveim. Kosárba tettem és megrendeltem. Nem csalódtam.

Képzeljétek el, hogy a Földön az élet egyre kilátástalanabbá válik. Ezért több űrhajót lőnek ki az űrbe, hogy találjanak egy új bolygót, ahol aztán boldogan élhetnek és reményt adhatnak a földieknek. Igen, ez nem kicsit Patrick Ness Chaos Walking Trilógiájára hajaz (Kés a zajban), de most tekintsünk el ettől.
Két űrhajó fontos a cselekmény szemszögéből. Az első 1 évvel hamarabb indult el, olyan lakosokkal, akik vallásosak. A másik hajón a nem vallásosak vannak, 1-2 család kivételével.
Lényeg a lényeg, hogy már 40-enakárhány éve röppködnek az űrben, eddig békesség volt, de most baj közeledik. Az első űrhajó valamilyen oknál fogva, évekkel ezelőtt elkezdett lassítani, hogy a másik be tudja őt érni. Igen ám, de ezzel a feladatát megszegte. Miért lassított? Mi a céljuk? És van-e ehhez bármi köze annak, hogy azon a hajón nem születtek gyermekek?

Nem akarok mélyebben belemenni a történetbe, ráadásul az információkat a fülszöveggel úgy is ki tudjátok egészíteni, és ebből le lehet már szűrni, hogy bejövős lehet-e számotokra avagy sem. Én csak annyit tennék hozzá, azon kívül, hogy a Ragyogás egy nagyon izgalmas, fordulatos, érdekes ifjúsági regény -egyáltalán nem hibátlan és tökéletes-, olvastatja magát és elgondolkodtató is. Mert el lehet azon agyalni, hogy a fennmaradás, az elszigeteltség, a hatalom, még a legjobbakból is ki tudja hozni a legrosszabbat. Leginkább a hatalom. És az is érdekes, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy egyszer eljöhet majd az a perc, amikor az emberiség úgy dönt, szükség van ezekre az űrhajókra. Kik kapnak majd felszállást rá? Mi alapján döntik majd el, hogy ki él nyomorúságban a Földön, és ki szállhat fel az űrhajóra a jobb élet reményében? És aki felszáll, az boldog lesz azzal a tudattal, hogy a szeretteit nem feltétlenül vihette magával? Hogy bár mindene megvan, de mégis csak egy űrhajón van? És milyen érzés lehet egy űrhajón élni azzal a tudattal, hogy a Földet nem biztos, hogy fogod valaha is látni? Te el birod képzelni, hogy ne lásd többet? Persze, az első 1-2 évben lehet, hogy szépnek találnád a csillagok közti szlalomozást, de azért egy idő után vonzani kezdene a Föld, nem? A hegyeink, a vizeink, a szárazföldjeink. Ahogy lemegy a Nap, ahogy a szél megcsapja az arcunkat. Az illatok, az eső, az évszakok, a természet adta szabadság. Egy idő után hiányozna, nem? És vajon milyen érzés lenne, ha a gyermeked az űrben születne, és csak fényképeken tudnád neki megmutatni a Földet? Vissza tudnád neki adni, hogy milyen volt? És amikor megkérdezi majd, hogy de miért vált a Föld olyanná, amilyen lett, mit tettek vele az emberek, nem fogsz egy percre megtorpanni a válaszban, sóhajtani egyet és arra gondolni, bárcsak hamarabb gondolt volna az emberiség arra, hogy védjük, ne pedig károsítsuk, ha már életet, védelmet adott nekünk? Szóval érdekes kérdéseket vethet fel a könyv az olvasóban.

Igazából két főszereplőnk van, a történet pedig váltakozva áll össze a nézőpontjukon keresztül.
Waverly és Kiera, a két szerelmes. Vajon mi lesz velük? Boldogok lesznek? A függővégen ne lepődjetek meg, sorozatról van szó, aminek a második része előre láthatóan ősszel fog megjelenni magyarul. 

______________
Eredeti címe: Glow (2011.)
Kiadta: Maxim Könyvkiadó (2012.)
Oldalszám: 352
Sorozat: Sky Chasers #1
Ára: 2999
Forrás: saját
Értékelésem: 

Csupa jót olvastam megjelenése óta a könyvről, a molyon is jelenleg 94%-os 102 értékelésből. Így tán joggal számítottam arra, hogy én is odáig leszek érte. Még a karácsonyi listámra is felkerült, de kész szerencse, hogy végül nem ezt kaptam, mert nem dobtam el az agyamat tőle.

"Az év ifjúsági bestsellere", olvasható a könyv borítóján. Hm.
No, miről is szól? Megfordítom a könyvet, fülszöveg, megakad a szemem ezeken: Hamupipőke, Terminátor, Star Wars. Ó anyám, mi lesz ebből?!
Hát lényegében az, hogy van egy 16 éves kiborg lányunk (Terminátor, de azért egyáltalán nem Schwarzeneggeresen, vagyis ne képzeljetek el a csaj kezében fegyvert, hogy aztán ő lesz a halálosztó) -Cinder-, és akkor jöjjön a Hamupipőkés rész. Meghaltak a szülei (igen, most kérdezhetitek, hogy egy kiborgnak hogy lehetnek szülei, nem megyek bele, ha kíváncsiak vagytok rá, olvassátok el a könyvet), egy új családhoz kerül, ahol az apuka meghal, anyuka neveli 2 lánytestvérével, szóval ő a mostoha árva, akit kizsigerelnek, dolgozhat látástól Mikulásig. Új-Pekingben vagyunk (vagyis persze a jövőben, 126 évvel a negyedik világháború után, de ne kérdezzétek mikor volt az, mert fogalmam sincs már), ahol császári bált rendeznek és ott lesz a haldokló császár fia is, akiért minden lány odáig van.
Miért is haldoklik a császár? A pestis felütötte a fejét, tizedeli a népet rendesen, és hát ő is megfertőződött.
De ott tartottam, hogy bál. Mindenki erre készül, de Cinder nem. Viszont megismerkedik a herceggel, mert a lány szerelő és a 19 éves fiú hozzá viszi el a robotját, hogy szerelje már meg. A lány megtetszik neki, elhívja a bálba, de Cinder nem meri neki elárulni, hogy egy kiborg, így visszautasítja őt. Aztán megfertőződik a húga, a mostohaanyja meg "eladja őt" kísérleti alanynak. És innentől kezdődnek a furcsaságok. ...

Bájos, aranyos, nagyon modern ifjúsági regény, de semmi extra. Olvastam, hümmögtem közben, de nem szórakoztatott, elálmosított és csalódott is voltam. Ez az a könyv, amit annyira vártam? Egyszerűen nem tudok róla azon kívül mást írni, hogy aranyos volt és ennyi. Nekem kevés volt, meg ráadásul valahogy fura is. Kiborgok, meg Holdbéli királynő, ráadásul pestis is ... nem-nem, nekem valahogy nem. Egyszer elolvastam, de igazából csak azért nem hagytam félbe, mert bennem volt, hogy mennyire vágytam erre a könyvre.

Amúgy egy sorozatról van szó, aminek a második része a Scarlet idén jelent meg angolul (magyarul is várható) és a Piroska és a farkast dolgozza fel. A Cress jövőre várható angolul (ha jól vettem ki, akkor Aranyhajas lesz), a Winter 2015-ben (Hófehérkés). Egyelőre nem tudom kíváncsi vagyok-e a többi részre. :oS

Eredeti címe: Cinder (2012.)
Kiadta: Alexandra Kiadó (2012.)
Oldalszám: 432
Ára: 3499
Sorozat: Holdbéli krónikák #1
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:

Kiadta: AGAVE Könyvek (2012.) Oldalszám: 290 Ára: 2980 Forrás: kiadó (recenzió) Kinek ajánlom a figyelmébe?: sci-fi kedvelőknek mindenképp, de akik annyira nincsenek oda a műfajért vagy még nem nagyon ismerkedtek vele, azok szerintem bátran belefoghatnak!

Többször említettem már, hogy nem vagyok oda a sci-fiért. Igazán nehéz megfogalmaznom, hogy mi is a bajom ezzel a műfajjal, egyszerűen csak nem tudnak annyira megfogni az ilyen könyvek, mint pl. egy történelmi regény. Lehet, túl biztosan állok két lábbal a földön és nem tudok messzire elrugaszkodni, de nagyon nehéz magam elé képzelni, ahogy az emberiség más bolygón él vagy épp úgy utazunk a csillagok között, mint jelenleg a metrón a metrómegállók között. (Már ha épp nem gyullad ki vagy robban le.)
Mindezek ellenére amikor a várható megjelenések között ráakadtam Az ember könyvére, nagyon kíváncsi lettem rá.

Első körben nem is tudtam, hogy a szerző magyar, csak az szúrt szemet, hogy egy budapesti kamasz is szerepel a főszereplők között. Lássuk be, azért külföldi írók max. mellék-mellék szereplőnek mutatnak be egy-egy honfitársunkat, így ebből már sejtettem, hogy álnévvel van dolgunk.

A jelenben játszódik a történet, amikor is egyik pillanatról a másikra 3000 ember egy űrhajóban találja magát. Igen, ezt úgy képzeljétek el, hogy van aki pl. épp nyugodtan vezet egy autópályán, majd hipp-hopp a következő pillanatban őrült módjára tapos a fékre, nehogy nekimenjen egy előtte termett busznak. Aztán az utasok kiszállnak, észreveszik, hogy a semmiből előterem egy repülőgép, ott egy épület virít -ami nyilván nem oda lett tervezve- és az emberek döbbenten, értetlenül néznek az égre, fogják fel, hogy egy űrhajóban vannak, továbbá szinte fénysebességgel távolodnak el a Földtől. Elég gyorsan rájönnek, hogy elrabolták őket az űrlények, de az okra nem tudnak rájönni.
Miközben egyre távolodnak a Földtől, egyesek próbálják a tömeget összefogni, mert fejetlenség kezd el uralkodni.
Igazán 3 főszereplő van. A 14 éves budapesti kamasz, Attila, aki összebarátkozik a 10 éves Auroraval. A kislány édesapja a titokzatos orosz vállalkozó, aki volt olyan szerencsés, hogy a feleségével és a lányával együtt lett elrabolva, mert sokan család nélkül, egy szál magukban csöppentek az űrhajóra.
Aztán az idegenek kapcsolatba lépnek az emberekkel Attilán és Auroran keresztül, ezzel pedig felborítanak mindent. Mi a céljuk? Milyenek? Egyáltalán valaha is visszakerül ez a 3000 ember a Földre? Mi lesz velük? ...

Én még sci-fit ilyen gyorsan nem faltam be. Durván 2 és fél nap alatt végeztem vele, ami a mostani "életem" mellett hipergyors teljesítmény. ;o)
Brandon Hackett előtt megemelem a kalapomat. Alapjáraton van egyfajta "előítéletem" a mai magyar írókkal szemben, de ha nem tudnám, hogy magyar, meg nem mondanám a könyvről. Egyáltalán nem lehetett érezni a magyar beütést, a majmolós amerikai fílinget.  
Az ember könyve nagyon jól megírt, izgalmas, olvasmányos sci-fi.
A szerző igyekezett nagyon részletesen ábrázolni a kitalált és jól felépített kis álomvilágát, még nagyjából én is láttam magam előtt a bolygót, az űrlényeket, ami nem kis dolog. :oP

Viszont fura volt, hogy előzmény szinte nincs, egyből belevágott a sűrűjébe. Hiányoltam a megszállást, némi kis előzményt.
Tetszett a részletes ábrázolás, a karakterekkel se volt semmi bajom, a 10 éves Aurorát nagyon megkedveltem.
Viszont amolyan biztosítékot kivágós rész volt a 14 éves kamasz szexuális ismerkedése, vagy nem is tudom minek nevezzem. Ugyanis voltak benne enyhébb forró pillanatok, de ez nálam nem épp a kellemes borzongást érte el, hanem ellenkezőleg, a kellemetlent, a fújolósat. Tán kihagytam volna, mindenesetre ezekhez a részekhez gyomor és idegzet kell szerintem.
Továbbá az idegenek kommunikációját jobban megértettem volna, ha rendesen beszélnek, mert miért is ne? ;o)
Mindezektől függetlenül ez egy szuper sci-fi, ajánlom a figyelmetekbe.

Eredeti címe: Deathless (2011.) Magyar megjelenése: Ad Astra Kiadó (2012.) Oldalszám: 368 Ára: 2990 Forrás: kiadó (recenzió) Kiknek ajánlom?: hm-hm. Kicsit úgy érzem, hogy nem feltétlenül értené meg ezt a történetet olyasvalaki, aki már az új rendszer szülötte. És akkor hozzá teszem, hogy minden nekem se volt tiszta benne. ;o) Ugyanakkor olyan hangulata van, olyan mesterien keverte össze a valóságot a fikcióval az írónő, és valahogy az egész nem tiszta, de mégis kerek. Szóval mégis mindenkinek csak ajánlani tudom. Nem tudom, hogy más is érezni fogja-e az olvasása közben azt a különlegességet amit én, de bízom benne. :o)

Az Ad Astra Kiadó a Könyvfesztiválra rukkolt elő az első 4 könyvükkel.
Az utóbbi napokban jó pár értékelést olvashattatok már erről a könyvről, de abban mindegyik egyetértett, hogy a Marija Morevna és a Halhatatlan egy nagyon különleges történet, amit nem olyan könnyű szavakkal visszaadni. Én is csak csatlakozni tudok ezekhez az értékelésekhez.
Catherynne M. Valente egy nagyon különleges történetet hozott össze, amiben a valóság és a fikció olyan szinten keveredett, hogy igazán az olvasása során nem tudtam mi a kitalált elem és mi nem. Mintha két világ összecsúszott volna.

Amikor először olvastam a könyvről, hogy az orosz mítoszok és valóság keveredik benne, meg hogy egy madár veszi feleségül a főszereplőnk nővérét, egyből megjelent előttem egy szőrmekucsmás, tipikusan orosz férfi, bajszosan, nagydarabosan, ahogy madárrá változik.
Hogy mire számítottam az olvasása előtt? Nehéz megfogalmazni, mert egyszerre éreztem úgy, hogy tényleg mesebeli lények fognak a lapokon szerepelni, ugyanakkor gondoltam arra is, hogy tán egy szerelmi történetről lesz szó, csak itt pl. angyalok/ vámpírok helyett madárrá változott férfi lesz a főszereplő.
És mit kaptam? Tényleg annyira nehéz szavakba önteni a gondolataimat, már csak azért is, mert ugyanazt a különlegességet érzem, mint pl. Gyacsenkoék Alekszandra és a Teremtés növendékei c. művükben.
Így utólag se tudom eldönteni, hogy mi volt a történetben a valóság és mi nem. Mi maga az orosz mítosz benne és mi az, amivel meg lett toldva.
Az olvasása előtt nem hallottam még Marija Morevna történetéről, de Baba Jaga is csak olyan volt, mint egy folt a múltból. Ismerős, de nem tudtam hova tenni. Nagyon zavart ez, hisz a szüleim, nagyszüleim, dédszüleim az anno rendszerben éltek (én magam is pár évet), de semmi se maradt meg bennem az orosz mondákból, pedig biztos, hogy hallottam róluk gyerekkoromban.

Marija Morevnának három nővére volt. A fiatal lány látta, amint háromszor változott át a házuk előtt egy-egy madár férfivá, majd lépett be a házukba és vitte magával az épp aktuális legidősebb nővérét. Marija így várta a madarát, de hitt abban, hogy ő bizony meg fogja tudni, hogy ki valójában.
Aztán eljött az ő napja is és a "lovagja" magával vitte. ...

Az egész történet olyan, mintha nem lenne elég, hogy a valóság és a fikció összekeveredik, de a mondandója is két síkon játszódik. Mintha lenne egy földi értelme, de érzi az olvasó, hogy mögötte van ott valami, csak egyszerűen nem értettem meg. Tán azért nem, mert én már igazán nem a szovjet rendszerbe születtem, tán azért, mert a múltnak az a része annyira nem ismert számomra és így nem tudtam olvasni a sorokból, csak éreztem, hogy valami van mögötte.

A 3 nővér házassága a történelemnek egy-egy szeletét ábrázolja és megtalálhatóak bennük persze a mesés elemek. Elég ha csak a számra nézünk, mesebelien hárman vannak. :oP
A három vőlegényen keresztül lett ábrázolva az orosz történelem. Hisz az első férfi a cári testőrség tagja volt. Aranykalapot adott a menyasszonyának, megengedhette magának. 14 gyermekük született, Olga ezzel bizonyította hűségét a férje és valahol a cári Oroszország felé is. Évekkel később újra találkozott Marijával és egy fonalgombolyagot adott neki, ami mindig hazavezeti majd. Mintha a gombolyag lett volna a kapocs az otthon (múlt, haza, stb.) és az emberek között. (Tisztára, mint Ariadné fonala.)
A második vőlegény már a Fehér Gárda tagja volt. Kevesebb földi javakkal rendelkezett már, mint Olga férje, szerényebb ajándékot is tudott adni a menyasszonyának, egy fehér kalapot vett neki. A gyermekek száma is jelzi, hogy gazdasági problémák léptek fel a világon, hisz Tatjána 9 gyermek édesanya volt "csak". Míg Olga erénye a hűség volt, Tatjána a szeretői számával kérkedett. Egy almát adott ajándékba Marijának, ezzel jelezve, hogy mindig gondoskodik a szeretteiről. Ha elvontan szeretnék gondolkodni, akkor Olga a múlt, az a bizonyos kapocs ami összeköti az embert a hazájával, az otthonával, a hűség jelképe, stb. Tatjána maga a haza.
A harmadik vőlegény már a Vörös Hadsereg hadnagya volt, ami 1918-1948 között létezett. Mindent megosztott a társaival, az egyenlőség elvében hitt. Könyveket ígért szép ruhák és ékszerek helyett Annának, ajándékba pedig egy egyszerű sapkát adott neki, vörös csillaggal. Amikor pedig Anna újra találkozott Marijával, a családjuk régi házának a kulcsát adta neki. ... A kulcs, ami az ajtót nyitja, az otthonét. Itt A kékszakállú herceg vára jutott eszembe. Ráadásul az egész történet átvitt értelemben, de kicsit emlékeztet rá. 7 kulcs, próbatétel, kinyitja az asszony az ajtókat avagy sem.
Aztán Marija is felnőtt és az anyja elküldte egy bábuskához. Itt veszítettem el a fonalat. Egyszerűen nem értettem, hogy innentől kezdve a lány "egy történet" részese lesz amit olvas vagy pedig megtörténik minden.
Lényeg a lényeg, hogy egy napon egy fekete autó áll meg a házuk előtt, megérkezett a kérője, Koscsej és magával viszi a lányt. Utazgatások, próbatételek, megtanulja-e Marija a "szabályt"? Megérti-e, amit a bábuska mondott neki, hogy "egy házban az egyetlen kérdés az, hogy ki uralkodik"?

Az egész történet olyan, mint egy időutazás a múltba, csak minden keveredik benne. Néha úgy éreztem, mintha éjszaka eltévedtem volna az erdőben, egyik fától rohanok a másikig, fényforrásra vágyom és amikor egy picit meglátom a Hold fényét már tova is libbenek.
Volt, hogy csak úgy peregtek az ujjaim között a lapok, de volt, hogy alig haladtam az olvasásával, annyira szerettem volna megfejteni, hogy mit is akar igazán üzenni.
Semmiképp se gyorsan és könnyen olvasható történet. Mint ahogy mások is írták már, a Marija Morevna és a Halhatatlanra időt kell szánni, lassan kell olvasni, gondolkodni kell rajta. Nem tudom azt mondani, hogy egy fantasztikus történet, de érzem, hogy mégis az, csak egyszerűen még nem tisztult le minden bennem. Úgyhogy olvassátok el! Különleges élmény lesz. ☺

Eredeti cím: The day after Roswell (1997.) Kiadó: Aranyhal Kiadó (1997.) Oldalszám: 414 Ára: 1990 (a Könyvudvar oldalán 400 valamennyiért láttam a napokban) Forrás: nagyszülők könyvespolca

Nem mondhatnám, hogy azok közé tartozom, akik falják az UFO-s könyveket, én inkább azok táborát erősítem, akik kerülik a témát, mint macska a vizet. És hogy akkor hogy akadt fenn a horgomon?
December vége felé egy ismerősünk olyan szinten próbált meggyőzni, hogy bizony a nyakunkon a világvége, hogy pár nap után elfogott a "halálfélelem": itt bizony decemberben megnyílik a menny és hatalmas űrhajók fognak leszállni, hogy aztán elrabolják hamvas és fiatal testemet, majd ki tudja mire használják fel. :oS
Na de komolyra fordítva a szólt, annyit beszélt róla, hogy amikor teljesen véletlenül kiszúrtam a nagyszüleim könyvespolcán, már csak a kíváncsiság miatt is leemeltem, hátha találok benne valami érdekeset, a lapokon és a betűkön kívül.

Roswellről sokat nem kell azt hiszem mesélnem, állítólag ott történt az a bizonyos UFO katasztrófa 1947-ben, ami aztán elősegítette, hogy a technika rohamos fejlődésnek induljon, mivel az amerikaiak elkezdték tanulmányozni a gépen talált technikákat. És akkor ki hiszi, ki nem, én úgy vagyok vele, hogy hiszem ha megjelenik előttem egy ET, de ettől függetlenül kész vagyok elolvasni minden elméletet, "sose lehet tudni" gondolat alapján. Na meg alapjáraton olyan hatalmas lehet a világegyetem, miért csak ezen a nyamvadt bolygón lehetne élet?
A könyvet egy bizonyos volt Pentagonos ezredes, Philip J. Corso írta, aki maga is részt vett Roswell kutatásában a 60-as években.

Egészen jól indult az "elmélete", ami "bizonyítékokra" épült (persze olyan bizonyítékokra, amik szerinte mindenki szeme előtt ott vannak, pusztán csak hülyék vagyunk és nem vesszük észre). UFO-k vannak, sőt, mivel felboncolták őket, legnagyobb döbbenetre eléggé hasonlítanak ránk. Pl. az agyuk, szívük felépítése, stb. De azért akadtak érdekes kérdések is, mint hogy pl. mit esznek, mert hogy az eredmények szerint olyanok, mint a virágok, a bőrfelületen keresztül táplálkoznak, üríteni meg semmit se ürítenek. (Tudom, izgalmasan tudok magyarázni, ha ilyen témáról van szó.) Meg hogy nem lehet-e, hogy inkább a jövőből jöttek, mivel sok hasonlóság van köztünk biológiailag? Ergó, ők a mi leszármazottaink, akik ki tudja mikorból vissza-visszajönnek, hogy megmentsenek minket a pusztulástól.
A lényeg, hogy a könyv elején azt olvashattam, hogy a "szomszédok" csupa jó szándékkal jöttek, igaz, hogy ellopdostak pár nőt (leginkább a méhük, az emlők és a torkuk érdekelte őket), meg állatokon kísérleteztek, mindezt az amerikai kormány engedélyével, mert amúgy ipi-apacs lepacsiztak az elnökökkel (mondjuk az egy más kérdés, hogy kimondottan az amerikai nőkre vannak rákattanva? Európaiak kizárva? Vagy akkor miért csak az amerikai elnökökkel pacsiztak le? Na ne már! Kikérem magamnak, hogy háttérbe szoruljak csak azért mert ide születtem, engem miért nem rabolgatnak el?). Szóval ha kedvük tartja átugranak erre a nagyon civilizált bolygóra (el birom képzelni, hogy csak úgy emlegetik a Földet, mint hogy "Na fiúk, mi lenne ha átugornánk a kék falura, tudjátok, ahol azok az EMBEREK élnek."), segítettek csökkenteni a sugárzást Csernobilnál és még a jó ég tudja hol mentettek meg minket (csak tudnám abban miért nem segítettek, hogy a svájci frankkal ne történjen meg ami).
Eddig a részig egész jól elvoltam, de aztán már magam se tudtam hol vagyok, ugyanis hirtelen már arról olvashattam, hogy nem is olyan jó fejek és bizony készülni kell egy csillagközi háborúra. Meg hogy az amcsiknak vannak is olyan fegyvereik, amikkel Star Wars-osat tudnak játszani (mindig tudtam, hogy egyszer az erő velem lesz) és ami a legjobban tetszett, hogy kiépítettek egy pajzsot a Föld köré, amin keresztül nem tudnak egyelőre átjönni "szomszédék". Hm.
Gondolom titeket is foglalkoztat a kérdés, hogyha ott röppdösnek kint a csészéjükkel, hogy a fenébe lehet, hogy az űrhajósaink nem találkoztak még velük? Nos kérem, a nagy titok lelepleződött: az űrhajósok rendszeresen látták őket ott kinn. El is képzeltem, ahogy szépen kint vannak az űrállomáson az embereink, szerelgetik a szerelgetnivalót (tudjátok, lebegnek a rucijukban ott kint, az egyik kezében villáskulcs, a másikban meg kalapács) és integetnek egymásnak, hogy "Szevasztok fiúk, nem ugortok át egy sörre?". Az UFO-k meg egy-egy Borsodival állítanak be hozzájuk. (Az meg egy újabb kérdés, hogy egy ilyen elképzelt szituban, mivel ugye olyanok a könyv szerint, mint a virágok, hogy a fenébe fogyasztják el? Leöntik a földre majd beleállnak? Vagy leöntik a kezüket, szépen beszívódik és tök jól ellesznek? Vagy megisszák, ahogy mi az "ivás" fogalmát használjuk?)

Nos, ahogy haladtam a vége felé, egyre magasabbra kúszott a szemöldököm (egyre pihentebb agyú lettem) és nem is tudtam mit olvasok: dokumentumregényt vagy sci-fit? ... Még most se tudom. ... Mindenesetre azért reménykedek, hogy ez a bejegyzés nem amolyan "felhívás a keringőre lett", szeretnék reggel az ágyamban ébredni mindenféle érdekes szikenyomok és hülye álmok nélkül, hogy elraboltak a gülüszeműk és teherbe ejtettek.

Patrick Ness Chaos Walking trilógiájának első része a Kés a zajban elnyerte a tetszésemet, így izgatottan vártam a folytatását. Nagyon érdekesnek találtam az első rész világképet és a maga módján elgondolkodtatónak, hogy az emberi agresszió tán nem kioltható?
A történet a jövőben játszódik egy másik bolygón, ahol az emberek egy része letelepedett. Ami fura, hogy nincsenek nők és a lakók hallják egymás gondolatait. Todd az egyik főszereplőnk, akinek a férfivé válása előtt el kell menekülnie a városból új ismerősével Violával, a város pedig a nyomukban. A Kés a zajban lényegében a menekülésükről szól, közben feltárul a múlt és természetesen a legizgalmasabb résznél ért véget a kötet.
A nyáron hozzáférhetővé vált a szerző kis novellája a Viola, ami amolyan előzménye a történteknek. Miért épp Violáék lettek a kiválasztottak és egyáltalán mi történt velük? Szerintem nagyon jó elolvasni ezt a Válasz és kérdés kezdete előtt, valahogy jobban át lehet látni a történteket.

A Kés a zajban ott ért véget, hogy Todd a sebesült Violával egyenesen az őket üldözők kezei közé menekülnek. A két fiatalt szétválasztják, lényegében az egész történetben külön szerepelnek, nem nagyon találkoznak. Mind a ketten más-más befolyása alá kerülnek, ami a végzetük felé sodorja őket. Aztán váratlan fordulat következik be, a lázadás és ezzel a harc kezdetét veszi. De mindaz ami történik, csak az előjáték ahhoz, ami nagy eséllyel a harmadik kötetben várni fog a szereplőinkre. ...

Volt egy elképzelésem arról, hogyan fog folytatódni a sorozat, nos a Válasz és kérdés ezen a téren számomra teljesen váratlan fordulatot vett, nem számítottam azokra a történtekre, amikkel a szerző megcsavarta a történetét. Válaszokra számítottam a kérdéseimre, de igazán a "Válasz" nem is az olvasók, hanem mintha a férfiak, ill. Todd kérdéseire felelne meg. Metaforikus az egész.
Már az első részben is úgy éreztem, mintha a színfalak mögött nagyon komoly gondolatokat próbálna az író megfogalmazni, ez ebben a kötetben még jobban érződött. A nők elnyomása a "régi" időkre emlékeztetett vagy akár egy alá-fölé rendelt hierarchikus rendszerre. Ahogy pedig a szpakkerekkel bántak a férfiak, nekem az első perctől kezdve az jutott eszembe, hogy a németek hogyan bántak a zsidókkal. Ugyanaz a táborba tömörítés, a megjelölés, "állatok vagytok" és akár a kiirtásuk gondolkodás nélkül. Nagyon érdekesnek és elgondolkodtatónak tartom ezt a szálat, ami végülis a második kötet végéhez, a nagy ütéshez vezetett. Nagyon izgalmasan ért véget, lehet rágni a körmünket, hogyan fog folytatódni majd a harmadik rész.
Maximálisan elégedett vagyok a folytatással. Nem olyan izgalmas, mozgalmas, fordulatos, mint a Kés a zajban, hanem inkább elgondolkodtatóbb, de épp emiatt tartalmasabb. Ifjúsági regény ízig-vérig. Izgatottan várom a befejező részét a trilógiának.

Megjelenés: The Ask and the Answer- Chaos Walking Book Two (2009.)/Válasz és kérdés (2011. Vivandra Könyvek)
Sorozat: Chaos Walking Trilógia- 2. rész
Oldalszám: 498
Ára: 3500

Patrick Ness Kés a zajban c. regénye világszerte nagy sikereket ért el, de az első részben nem nagyon derült ki, Viola hogyan élt a bolygóra érkezés előtt. Ebben a kis 20 oldalas ingyenes kiadványban arról olvashatunk, miért épp Violáék lettek a kiválasztottak, hogy ők lépjenek elsőnek a bolygóra, milyen volt az odavezető útjuk és egyáltalán milyen volt az életük az út előtt és hogyan történt a baleset.
Érdekes kiegészítő olvasmány, aki olvasta a Kés a zajbant, annak úgy érzem, hogy kihagyhatatlan. A kiadó oldalán elérhető pdf formátumban. A trilógia második része pedig előre láthatóan augusztus 31-én jelenik meg magyarul Válasz és kérdés c.-mel.

Amikor már a Földön az emberek egy része úgy érezte, hogy nincs maradásuk, űrhajókra költöztek, hogy új bolygót találjanak maguknak. Így alapította meg egy csapat az egyik bolygón Prentissvárost.
Igen ám, de ez a város más, mint a többi. Csak férfiak lakják, hallják egymás gondolatait és 13 évesen férfivá avatják a fiúkat. Az utolsó fiú, Todd is betölti hamarosan a 13-at, de megdöbbentő dolog történik, menekülnie kell, hazudtak neki. Menekülése során vele tart a kutyája és még valaki. ...

Patrick Ness Chaos Walking Trilógiája 2009-ben Guardian Gyermekkönyv Fődíjat és Booktrust Ifjúsági díjat nyert. Ezek után nagyon kíváncsi lettem a trilógia első kötetére.

Már az első oldalakon kiderül, hogy milyen különleges város is Prentissváros. Az állatok beszélnek, hallják egymás gondolatait az emberek, a nők egy fertőzésben meghaltak. Belegondolva, hogy milyen lenne egy olyan városban élni, ahol mindenki hallja a gondolataidat, ahol egész nap duruzsolásokat hallasz (ez lenne a Zaj), hátborzongató. A nők hiányával pedig felvetődött bennem a kérdés, hogy mit fognak tenni a kihalásuk ellen? Valamit csak ki kell találniuk.

Todd az utolsó fiú a városban, de hamarosan ő is átesik a beavatási szertartáson (vajon mi lehet az?) és férfivá avatják. A szülei meghaltak, két férfi neveli őt, nagy-nagy szeretettel. Aztán egy napon furcsa dolgot észlel és ez felforgatja az egész életét. Menekülnie kell a kutyájával és az újdonsült társával, az egész város pedig a nyomukban. Miért üldözik őket?
A történet lényegében erről az üldözésről szól. De hová is menekülhetnének, ha állítólag nincs élet a városon kívül? Menekülésük során feltárul a múlt és egy szörnyű titok is.

Izgalmasnak, olvasmányosnak találtam a történetet és rejtélyesnek.
Azt viszont sajnáltam, hogy Todd anyukájának a naplójából nem olvashattunk többet.
Illetve nagyon zavart, hogy a nincs és a sincs helyett nem van és sem van-t használtak folyamatosan. Nem tudtam eldönteni, hogy elírás-e (a vége felé kiderül), de az elején annyira idegesített, hogy nem sok kellett, hogy emiatt abbahagyjam az olvasást. De kitartottam, fogakat összeszorítva. ;o)
Gyorsan haladtam az olvasásával. Annyira nagyon-nagyon nem sikerült magával ragadnia, de tetszett. A vége pedig igazán hajat tépős lett, hogy érhetett így véget?
Végig kíséri a rejtély is a történetet. Todd nagyon sok gondolatát nyitva hagyja, nem tudhatjuk mire is gondol igazán. Ez pedig feszültséggel tölti el az olvasót.

Nagyon szimpatikus karakter volt a fiú és a társa is, de maga az egész világkép felépítését érdekesnek találtam. Todd az ártatlanság jelképe a történetben, aki néha lobbanékonnyá válik, de tud uralkodni magán. A társa pedig az ésszerűség. Ami pedig a világképet illeti, milyen fura, hogy azért hagyták el a Földet, mert már elegük lett az emberi gonoszságból, agresszióból és íme. Hiába teremtettek új otthont, ugyanúgy minden kezdődött elölről, tán még durvábban is. Tán azért, mert igazán kiírthatatlan az agresszió egy nagyobb társaságból?
A másik nagy kedvencem pedig a kutya volt. Igaz, hogy a szókincse többnyire a "kaki" és a "Todd"-ból állt, de mégis megkedveltem. :o)

Igazából azt kaptam amit vártam, meg nem is. Arra számítottam, hogy véresebb, brutálisabb lesz, de nem. Egyszerű, könnyed kis ifjúsági történet. Volt, hogy elkalandozott a figyelmem az olvasása közben, de többnyire maximálisan le tudott kötni.

A trilógia első része 2008-ban jelent meg angolul, és utána évente jelentek meg az újabb kötetek. Ha minden igaz, magyarul a második kötet nyár elejére várható.

Megjelenés: The Knife of Never Letting Go (2008.)/ Kés a zajban (2010. Vivandra Könyvek)
Oldalszám: 461
Ára: 3500 Ft
Az író oldala.

"Aki a jövővel küzd, a jelent veszíti el."

Újra Csodaidők, végre eljutott hozzám is a folytatása. :o)
Mint, már említettem, tőlem mindig távol álltak az űrben játszódó regények, valahogy nehezen felfoghatóak, nehezen tudom magam elé képzelni ezt a világot, de most viszonylag elég gyorsan ráhangolódtam a történetre, és olyan nagy bajban már nem is vagyok vele. ;o)

Először is, minden elismerésem az írónőnek, mert tényleg hatalmasat alkotott, és örülök, hogy hazai.
Másodszor, mivel az első részhez képest pár év már eltelt, Judy is nagykorú lett, közelebb áll hozzám a történt, jobban megemészthető, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Úgyhogy, ha valaki egy kicsit nemistudomtetszette véleménnyel fejezte be az első kötetet, olvassa el ezt is, mert nekem tetszett. :o)

Lényegében folytatódik minden ott, ahol abba lett hagyva.
Judy, Giin és Yaan szemszögéből olvashatjuk a történteket továbbra is.
Judy nagykorú lesz, férjhez megy. Mivel nem szerelmi házasságot kötnek, ezért kezdetben nehézségeik vannak, de aztán megszeretik egymást.
Giin folytatja a harcát, küzd és egyre közeledik egy csillagközi háború rémképe, ami sajnos a végén be is következik.
Ami meg Yaant illeti. Furcsa szereplő. Nagyon hangoztatja, hogy nem szereti a családját, de néha mégis érezni lehet, hogy a szívén viseli a sorsukat. Már csak miatta is kíváncsi vagyok a folytatásra, hogy mi lesz vele.

"Judy, a fiatal, különleges tehetségű nő gyerekként került a nagytekintélyű Raas családba, egyesek szerint botrányos körülmények között. A kaveni hagyományoknak megfelelően apjának, Giinek kell férjhez adnia. Giin, a nagycsalád feje galaxis-szerte ismert üzletember és politikus. Megosztó személyiség, aki egyre szorongatottabb helyzetbe kerül a kiszakadtakkal kapcsolatban álláspontja miatt. Yaan – új nevén Paul – évekkel ezelőtt a Raas családot és ezzel a Kaven világát hagyta el, s lett kiszakadtként egy olyan hatalom magasan képzett katonája, amely régi családját is veszélyezteti. Az ogfák vöröse című első kötetben megismert szereplők baljós, világégéssel fenyegető események közepette igyekeznek elveik szerint helytállni, s ha lehet, életben maradni… A Csodaidők nagyregény; egy családé is, egy világi is. Észrevétlenül ragad magával sodró erejű cselekményével, fantasztikus lüktetésével. www.csodaidők.hu"

A regény vége nagyon szomorúra sikeredett, jó pár szereplőtől búcsúzhatunk, és most aggódhatok Judyért. ;oS

Ami meg az írónő álnevét illeti, kezd egy sejtésem lenni, ki is Raana Raas. Aztán majd kiderül, igazam volt-e. ;o)

Itt írtam az első részről.