Octavia E. Butler: Hajnal

Eredeti címe: Dawn (1987.)

Kiadta: Agave (2019.)

Oldalszám: 304

Forrás: kiadó

Értékekésem:

Amint elolvastam a könyv fülszövegét, azonnal tudtam, hogy nekem ezt olvasnom kell és kész. Pedig egyáltalán nem vagyok nagy sci-fi rajongó, sőt, ez az a műfaj, ami a legtávolabb áll tőlem, de mégis nagyon felkeltette az érdeklődésemet. 

Kétszázvalahány évvel ezelőtt háború dúlt a Földön és megtörtént a nagy világégés. Ekkor a földönkívüli lények megmentették a még megmenthető embereket, az űrhajójukra vitték őket; meggyógyították, akit kellett; majd hibernálták őket addig, amíg a Föld újra lakhatóvá nem vált.

Lilith az első ébredő. A feladata, hogy egy kb 40 főből álló csapatot felébresszen, megtanítsa őket a túlélésre, majd pedig visszakerülve a Földre, újra benépesítsék azt.

Persze a történet nem ilyen egyszerű. Ugyanis a földönkívüliek nem merő szívjóságból mentették meg őket.

Rettentően izgalmas volt a könyv, két nap alatt befaltam. Elkezdtem és nem akartam letenni egyszerűen.

Izgalmas és szomorú volt belegondolni abba, hogy megtörtént a világvége, de egyeseket sikerült megmenteni egy földönkívüli civilizációnak. Vajon milyenek? Hogy néznek ki? Milyen az űrhajó, milyen azon az élet? És egyáltalán miért mentették meg az embereket?

Először is, az oánkálik egyáltalán nem olyanok, mint amilyennek a mozifilmek mutatják. Lilith is első körben halálra rémül tőlük, de idővel megszokja a látványukat.

Egy fiatal egyedre bízzák őt, hogy kölcsönösen tanítsák egymást, illetve a nő felkészüljön a többiek felébresztésére, majd azok tanítására, irányítására. De valahogy semmi sem úgy sül el, mint tervezve volt, a nő élete veszélybe kerül és a történet legvégén akkora csattanó volt, hogy emiatt rettentően várom a trilógia második kötetét.

A Hajnal tipikusan olyan történet, aminek jól állnak a részletek. Az űrhajú bemutatása, az űrlények testfelépítésének részletezése, stb. Butler remekül megtalálta az arany középutat a részletezés, ugyanakkor a nem túlzásba vitt részletezés között. Kapunk is belőle, de nem éreztem soknak.

Olvasmányos volt, rettentően érdekelt, hogy mi történik Lilithel, hogyan alakul a kapcsolata az oánkáliakkal, majd pedig a felébredő emberekkel. Vajon hogyan fognak reagálni arra, hogy egy űrhajón vannak, űrlények között? Természetesen úgy, ahogy sejthető. Van aki agresszívan, más elfogadóan.

Amit fontos kiemelnem, hogy semmi sem szívjóságból történik. Az oánkáliak okkal mentették meg a kihaló emberiséget és az embereknek az életben maradásért kemény árat kell fizetniük. Kemény árat, ami az olvasónak viszont nagyon izgalmas.

Egyetlen olyan dolog volt, amit nehezemre esett "befogadnom", ez pedig a nemi kapcsolat volt az emberek és az oánkáliak között. Egyszerűen még mindig nem tudom felfogni mi is történt és hogyan.

A trilógia a 80-as évek végén íródott, de ez egyáltalán nem érezhető rajta. Ha nem olvastam volna utána, meg se fordult volna a fejemben, hogy egy 30 éves történetről van szó, remekül megállja a helyét a mai ci-fi történetek között is. 

Rettentően izgalmas! Amikor eljutottam a végére és felfogtam, hogy igen, így ért véget és nincs a kezemben a második kötet, legszívesebben a falat kapartam volna. Úgyhogy nagyon remélem, hogy a kiadó gyorsan elhozza nekünk a második részt, amiben meg fogunk döbbenni, az biztos.