 |
Eredeti címe: Läsarna i Broken
Wheel rekommenderar (2013.)
Kiadta: Erawan (2015.)
Oldalszám: 546
Forrás: kölcsön kapott
 Értékelésem: |
Kb. két éve keltette fel ez a könyv az érdeklődésemet egy értékelés hatására. Úgy gondoltam, ha egy könyv tele van csupa könyvvel, csakis szuper olvasmány lehet. Hát ... nem így lett. Halálra untam magamat. De nézzünk akkor mindent sorjában.
A történetünk főszereplője a 28 éves Sara, aki Svédországban él és egy könyvesboltban dolgozik, ami a történet kezdetekor bezárt. A lány gyerekkora óta csak a könyveknek él, igazán nincs saját élete és ezt akkor teljesen normálisnak találja.
Levelezőtársra akad a 65 éves Amy személyében, aki viszont Amerikában él. Sok-sok levelet váltanak a könyvekről, Amy életéről, olvasmányokat küldözgetnek egymásnak, majd az idős asszony meghívja magához az épp munkanélküli lányt. Sara pedig gondol egy merészet és útra kel. Aztán megérkezve sokk éri:
⒈ a városka nem épp olyan, mint amilyennek képzelte. Kicsi, unalmas, mindenki ismer mindenkit, így már a megérkezésekor kitűnik a "tömegből", amit ő épp nem szeret.
⒉ Amy meghalt az érkezése előtt és ő erről semmit se tudott.
⒊ a városka lakói túlontúl szívélyesek. Beköltöztetik Amy házába és a saját vendégüknek tekintik őt. Lényegében a csajnak semmi dolga. ... És elkezd unatkozni.
Szóval elkezd unatkozni és ekkor kipattan a fejéből, hogy Amy rengeteg könyvéből és üresen álló boltjából egy könyvesboltot hoz létre. Könyvesboltot egy olyan kis városkának, ahol rajta kívül senki se olvas. Vajon mi fog ebből kisülni?
"Sara utoljára még csinált egy új polcot az összes olvashatatlan könyvnek, amit csak talált, valamint ide tette az összes Pulitzer-díjast, valamennyi Nobel-díjast, és mindenkit, akit valaha Booker-díjra jelöltek."
De persze megismerjük egyes főbb szereplők életét, egy kisváros nehézségeit a fennmaradásért és naná hogy azért egy lájtos kis lamúr is bekopogtat Sara ajtaján.
Végülis így röviden összefoglalva annyira nem is tűnhet gázosnak nektek a sztori, ugye? De ne engedjétek, hogy ez eltántorítson: a történet fullra uncsi!
① tényleg tele van könyvekkel, írókkal, de ezek mind Bivald véleménye az egyes olvasmányairól, szerzőkről. Bajom ezzel nem lenne - még akkor sem, ha valakit ajnároz, akit én meg pont nem kedvelek -, de nem tetszett ez a túlságosan sok személyes véleménye leírva. Jobban bejött volna, ha tárgyilagosan mesél egy-két könyvről, író munkásságáról, de ő ezen a határon nagyon túllépett.
② uncsi, uncsi és uncsi. Majdnem 550 oldal a könyv és pár sorban össze lehet foglalni, hogy miről is szólt. Fentebb olvashatjátok is és ennyi. Kb. 50 oldal a könyv története, a többi 500 felesleges rizsa! Lett volna akkor inkább csak 250 oldal!
③ szerelmet, romantikát ígértem magamnak, amikor nekikezdtem a könyv olvasásának. Mármint nem amolyan Bianca stílusban, de azért bíztam benne, na. Erre meg! Szerelem? Na igen, végülis szerelembe esik Sara. Romantika? A kétpúpú tevét nagyobb romantika éri, amikor dagad a púpja a víztől, mint Sarat. (Amúgy a tévhittel ellentétben a tevék púpjában nem víz van, hanem zsírszövet, de mindegy, értitek!)
④ egyik szereplőt se kedveltem meg. Még Sarat sem, aki képes 5 órán keresztül úgy olvasni, hogy fel se néz a könyvből, csak falja.
"Ahhoz, hogy az ember értékelni tudja a könyveket, valamennyire álmodozónak kell lennie, legalábbis az elején."
Miről is szól akkor egyáltalán ez a könyv?
➪ Bivald személyes véleményeiről egyes könyvekről, szerzőkről. (Na jó, némely megjegyzésében van azért igazság.)
➪ arról, hogy egy kisváros hogyan hal ki, sajnos, mert a nagyvárosok elcsábítják a fiatalokat. (Na de ha nincs munkalehetőség, élet, mozgás, akkor mégis mit várnak az elöregedésen kívül? Ki kellett volna találniuk a falusi CSOK-ot. 😅)
➪ kapunk egy leheletnyi rápillantást arra, régen milyen volt a feketék-fehérek kapcsolata, a jelenben meg a meleg- helyzet. De mindegyik olyan leheletnyi, mintha Bivald félt volna belevágni a sűrűjébe, csak azért szeretett volna tartalmasabb tartalmat is gyártani.
➪ hogy milyen hülyék az emberek, fordítva fogják meg a könyveket és azt se tudják ki mi fán terem. (Tisztelet a kivételnek persze mindig.)
Miért is olvastam akkor végig? Mert a fene vigye el, azt hittem fog benne valami történni! Hát a fenéket! 500 oldal nyomor, szenvedés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése