Könyvesem

Eredeti címe: One Second After (2009.) Kiadta: XXI. Század (2016.) Oldalszám: 464 Forrás: kölcsön kapott Értékelésem:

"Mi vagyunk a történelem legelkényeztetettebb generációja, és mára teljesen elfelejtettük, mennyire függünk a vezetékekben futó áramtól, és a műanyag gomboktól, amiket nyomogathatunk."

"– Ez messziről bűzlik nekem – szólt közbe Kate. – Megint az Állatfarmot juttatja eszembe. Egyes állatok egyenlőbbek a többinél."

Forrás

"Azon gondolkodtam, vajon az eltérő szemszín azt jelenti-e, hogy az emberek másként látják a világot. És hogy fordítva is működik-e a dolog: a világ is másként látja-e az embert."

Eredeti címe: Cell 7 Kiadta: Maxim (2016.) Oldalszám: 420 Forrás: saját Értékelésem: 4

Már a megjelenése előtt nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre a fülszövege alapján.
Egy időben nagyon szerettem a disztópikus történeteket, aztán valahogy eltávolodtam tőlük, de a 7. cellában volt valami ami afelé hajtott, hogy elolvassam. Nem csalódtam.

Miről szólt?

Egy olyan elképzelt jövőben vagyunk, melyben a társadalom két részre szakadt. 
Vannak a szegények, akik a Toronyházakban és környékén élnek. Hajléktalanok, prostituáltak, drogosok, stb. 
És vannak a jómódúak, akik távol a Toronyházaktól élik a szirupos életüket és igazán fogalmuk sincs arról, hogy a népesség másik fele hogyan él.
Az igazságszolgáltatásban is nagy változás állt be. Nincsenek bírák, igazi nyomozások, a lakosság dönt arról, hogy ki a bűnös vagy sem, de nyilván ez is pénz kérdése. Ha valaki rács mögé kerül, 7 nap alatt lefolytatják az ügyét. Minden nap újabb cellába kerül és mindegyik cellában más-más élményekkel gazdagodik. Ezekre a 7 napokra egy TV műsor is épül, mely során a lakosság szavazni tud, hogy az illető bűnös avagy ártatlan. Igen ám, de az tud szavazni, akinek van pénze, a Toronyházak lakóinak lehetőségük sincs erre pénzt költeni. A hatalmas show végén, a 7. napon kiderül hogyan szavaztak a nézők és ha bűnösnek találták az illetőt, akkor a 7. cellában kivégzésre kerül.

A cellák legújabb lakója a 16 éves Martha, aki a Toronyházak egyik lakója. Apjáról semmit se tud, édesanyját megölték, így a fiatal lány egyedül maradt és arra kényszerült, hogy ellássa önmagát, mivel nem akart intézetbe kerülni. Egy napon megöli Jackson Paige-et, aki hatalmas sztár a jómódúak között. Látszólag egy szent, aki adakozik, bűbájos, jószívű, de a valóságban teljesen más. Martha megöli és fel is vállalja a gyilkosságot, így a cellákba kerül. De biztos ő volt az? Ha igen, akkor miért tette? Mi volt az indíték? És ha nem ő tette, akkor miért vállalta fel más bűnét?
Elindul a TV show, melyben a műsorvezető azon van, hogy a szavazók el se gondolkodjanak azon, hogy esetleg a lány ártatlan. A lényeg a show és az igazságszolgáltatás kikezdhetetlensége. Igen ám, de vannak akik kiállnak a lány mellett és nem tudják elhinni, hogy bűnös lenne. 

Hogy tetszett?

Belegondolni se akarok egy olyan világ létezésébe, melyben egy show keretében dönti el a lakosság pénzesebb része, hogy ki a bűnös és ki az ártatlan. Már eleve számítani lehet az eredményekre. :( A Toronyházak lakóinak egyszerűen esélyük sincs vagy legalábbis nagyon minimális.

Már a történet legelején sejteni lehet, hogy Martha ártatlan, csak azt nem értettem, hogy miért megy önként a saját kivégzésére. Aztán persze összeáll a kép, hogy valakik a rendszert akarják megbuktatni, felhívni a figyelmet arra, hogy ez nem folytatódhat így tovább és a fiatal lány ennek a gépezetnek a része.

"Furcsa dolog az igazság; nem mindig tanácsos tudni, vagy éppenséggel kimondani."

Nem mondhatnám, hogy tökéletes a történet, én pl. minden cellát durvábbra vettem volna, hogy fokozzam a feszültséget, de ettől függetlenül is olvasmányos volt. 
Tetszett, hogy több szemszögön keresztül olvashattuk a történteket és hogy a szerző magára a TV show-ra is részletesen kitért.

Kicsit olyan a 7. cella, mint Az éhezők viadala (mármint nem az élet-halál harcra célozva, hanem a rendszer megdöntésére) és az Idegpálya (a show fontosságára gondolva) keveréke.
Olvasmányos, könnyed disztópia, melyet kellemes volt olvasni.

Részlet az orosz borítóból

100 #1

Őszinte leszek:

• nem láttam a sorozat egy részét sem
• nem is hallottam még a sorozatról
• de a könyv létezéséről se tudtam addig, amíg nem akadt a kezeim közé

Miért is lettem akkor rá kíváncsi:

• a fülszöveg maximálisan meggyőzött arról, hogy nekem olvasnom kell ezt a könyvet

Miért is:
Képzeljétek el, hogy több évszázaddal ezelőtt háború tört ki a Földön, melynek következtében a túlélők az űrbe menekültek. Űrhajón élnek, ahol kasztok alakultak ki. Most viszont eljutottak odáig, hogy 100 olyan fiatalt küldenek vissza a Földre "tesztelés" címén (túlélik-e), akikre amúgy halálbüntetés várna.
Természetesen a főszereplőink ilyen-olyan szinten kapcsolatban vannak egymással, de ezeknek a poénját nem akarom lelőni. Igazából az én szememben 3 páros csak a fontos:
- egy testvérpár
- egy ex pár, akik újra egymásra találnak, bár két külön kaszthoz tartoznak
- és egy másik ex pár, akik egyazon kasztban vannak, de valami mégis közéjük állt.

"Bellamy elképzelni sem tudta, hogy miért használtak kábítószereket az ősrégi emberek. Ugyan mi értelme volt belőnie magát az embernek, ha az erdőben tett séta ugyanolyan hatással volt rá?"

Eredeti címe: The 100 (2013.) Kiadta: Maxim (2015.) Oldalszám: 296 Forrás: saját Értékelésem:

A molyon a 71%-os értékelése nem volt olyan bizalomgerjesztő, így sok értékelést elolvastam a könyvről. A legtöbben a sorozattal hasonlítják össze (én ugyebár nem láttam) és ennek viszonylatában unalmasnak találják.
Tény és való, hogy nem az a fajta könyv ami letehetetlen, de mégis kellemes olvasmány. Tetszett az elképzelés, hogy több száz év elteltével visszatérnek az emberek a Földre, vajon hogyan boldogulnának, mit találnának ott. Minden kérdésemre nem kaptam meg a választ, egyáltalán nem tökéletes a könyv, de nem rossz.
Részletezhette volna jobban a szerző, hogy miket találnak az elmúlt Világból, így nem kicsi hiányérzetem maradt, de jó volt olvasni.
A karakterábrázolás se erős, a cselekményszál sem, egyetlen tényező volt ami tetszett: az elmélet. És emiatt fenn tudott maradni az érdeklődésem.

Tudnám-e a figyelmetekbe ajánlani a könyvet? Igen. De ne számítsatok egy letehetetlen, hibáktól mentes történetre. Kíváncsi vagyok a folytatásra is.

Eredeti címe: Allegiant (2013.) Kiadta: Cicero (2014.) Oldalszám: 450 Értékelésem:

Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek.
Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.

Divergent #3

Egy időben nagy sorozatfüggő voltam, ezt viszont úgy értsétek, hogy egy rakás sorozatnak nekiálltam, de befejezni nem fejeztem be őket. Így jártam a Divergenttel is. Az első részét olvastam, a másodikat szándékomban állt, de végül csak nem került rá sor, hisz annyi más könyv jelent meg, hogy így elfelejtődött.
Aztán történt, hogy megnéztük filmben A beavatottat, gyorsan utána A lázadókat is és egyszerűen tudnom kellett, hogy mégis mi történt miután kiderült minden, így rohantam A hűségesért a könyvtárba. Szerencsém volt, pont bent is volt. Így történt hát, hogy kihagyva a második rész olvasását, egyből a harmadikkal folytattam a trilógiát.


Bevallom, kicsit értetlenkedve vakargattam a fejemet a történet elején, hisz a film végéből kiindulva hirtelen azt se tudtam hol vagyok és mi történt, mert így számomra a harmadik rész egy nem várt fordulattal kezdődött. Aztán csak eljutottunk odáig amire számítottam, Tris, Tobias és egy maréknyi emberke átkerül a kerítés túloldalára. Megdöbbentem-e azon, ami várta őket a túloldalon? Igazából annyira nem, csak kicsit néhol értetlenkedtem. Ami viszont nagyon ütött, az Tris sorsa. Először azt hittem, hogy valami rossz vicc, de hát egyáltalán nem. Az írónő furcsán megcsavart mindent a végére.

Miért is adtam neki 3 csillagot? Olvasmányos volt, de néhol mégis ennek ellenére unalmas (igen, ezt rakjátok össze). Másra számítottam. Lehetett volna több izgalom, a vége pedig egyértelműen lehetett volna más!

A párválasztó #2

Nagyon kíváncsi voltam A párválasztó után a trilógia második részére, így nagyon örültem annak, amikor a könyvtár "Újdonságok" polcán megpillantottam. Gondolom mondanom sem kell, azonnal kaptam utána, és amint befejeztem az épp olvasott könyvemet, már neki is estem.

"A palotába 35 lány érkezett. Csak hatan maradtak.
A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el.
Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak - s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani..."

Bátran kijelenthetem, hogy az előző rész után nem csak a borítója fogott meg (továbbra is nagyon szép!), hanem maga a története is a trilógiának. Nem volt nagy szám, semmi extra, sőt, tudnék hibákat is felsorolni így utólag, de mégis kellemes, könnyed olvasmány volt. Ezekre számítottam Az Elit olvasása közben is.

Ebben a kötetben már kicsit jobban megismerhető az egész világkép. Persze sok még a homályos folt, de az írónő tán eddigre rájött, hogy jobban ki kéne építenie ezt is, és lassan nekiállt beleszőni a történetbe az ország múltját, és mindazt, ami oda vezetett, ahogy most élnek az emberek. Azért senki se számítson arra, hogy ezen a téren minden kérdésére választ kap majd, mert sok még a megválaszolatlan, de bízom abban, hogy mindenre választ fogunk majd kapni a befejező részben.

A szereplők tekintetében, Maxon érezhetően jobban kidolgozásra került, jobban megismerhetjük őt, és bizony több piros pont is jár neki. ;o) Nehéz lenne jelenleg döntenem Maxon és Aspen közt, ha America helyében lennék, mert bizony a herceg most bizonyította, hogy milyen fából is faragták, és pozitív értelemben. ;o)
Ami viszont egy kicsit fura volt számomra, hogy a történet elején az agyamra ment a szerelmi háromszög. Az első részben ez nem zavart, de most eléggé. Tudom, fentebb írtam, hogy America helyében én se tudnék jelenleg választani a két pasi közül, de nagyon zavart, hogy hol az egyikért volt oda, hol a másikért.

A történet továbbra is bejövős. Nem hibátlan, mert engem azért zavar, hogy sok mindent nem tudunk még a múltról, a szerelmi háromszög se nyerte el most már a tetszésemet annyira, de mindezektől függetlenül, jó kis trilógia ez. ;o) Könnyed, fiatalos, lehet falni. Eldönteni nem tudtam, hogy jobb-e, mint A párválasztó volt, mert volt amiben igen, másban nem, így kiegyeztem egy döntetlenben vele.
Kíváncsi vagyok a folytatásra, ami idén jön majd magyarul is.
_______________
Eredeti címe: The Elite (2013.)
Kiadta: GABO Könyvkiadó (2013.)
Oldalszám: 356
Sorozat: A párválasztó #2
Kiera Cass: A párválasztó
Ára: 2990
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 

A párválasztó #1

Szilveszter előtt, három elég komoly témájú történetnek kezdtem neki, amik már csak a hangulatuk miatt se csúsztak, édesapám halála után. Pár napig értelemszerűen nem tudtam olvasni, koncentrálni, aztán nekiestem A mennyország léteziknek, és újra elkapott a vágy az olvasás iránt.
Mindenkinek mást és mást jelent az olvasás. Van amikor menekülést és megnyugvást. Nekem pedig, most kimondottan olyan könyvre volt szükségem, ami képes a gondolataimat lekötni, aminek az olvasása közben nem kalandoznak el a gondolataim, ami nem túl komor, de szórakoztató, fiatalos, és nem kell agyalni az olvasása közben, egyszerűen csak hagyni kell, hogy magával ragadjon. Kicsit olyan ez az egész, mintha egy folyó közepén lennénk, felfeküdnénk egy matracra, és hagynánk, hogy a sodrás arra vigyen minket, amerre akar. Nem agyalunk közben, nem gondolkodunk, csak nézzük a napfényt, élvezzük a meleget, és valahogy majd csak lesz. (Persze nyilván a valóságban nem indulunk így világgá, de az érzést ehhez tudnám hasonlítani.)

A párválasztót még karácsonyi ajándékban kaptam, és ott volt a 4 könyv közt, amiket nagyon szerettem volna megkapni. Nem csinálok abból titkot, hogy leginkább a borítója fogott meg, mert egyszerűen GYÖNYÖRŰ. A fülszövegével úgy voltam, hogy elmegy, nyilván az nem kérdés, hogy nagyon hajaz a nálunk is vetített A Nagy Ő című műsorra, amit bevallok, hogy néztem, és szörnyülködtem közben, hogy a fenében képes X nő harcba szállni egy "tök ismeretlen pasiért" nyilvánosan, egy TV műsorban. Na de a fülszöveg. Lázba nem hozott, de nyilván azért megvan a maga módján a romantikus fílingje, már ha persze egy szerzőnek sikerül ezt meg is valósítania. Nem volt különösebb elvárásom a könyv irányába, egyszerűen csak azt akartam, hogy kapcsoljon ki, mert különben begolyózik az agyalásba.

A történet a jövőben játszódik, túl vagyunk már a 4. világháborún is. Nem jegyeztem fel pontosan, hogyan is alakult ki a jelenük, rémlik, hogy Kína megtámadta Amerikát, mert tartozott nekik Amerika, elfoglalták, majd valami lázadás volt, nyertek a lázadók, és akkor jött létre Illéa, az új ország.
A társadalom kasztokra oszlik fel, amikből 8 van. Minden kasztnak megvan a maga feladatköre. A női főszereplőnket, Americat -aki Ötös-, 3 kaszt választja el csak a ranglétra legaljától, ahol a tényleg nagyon szegény emberek élnek. A családja a Művészek közé tartozik, vagyis képzőművészek és zenészek.
A kasztokról még azt kell tudni, hogy köthetnek házasságot más kasztokban élők, de nyilván lefelé senki se akar házasodni. És akkor itt jön képbe America nagy szerelme Aspen, aki Hatos és szolgáló. Nagyon szeretik egymást, de az érzelmeiket titokban kell tartaniuk.
Majd jön A párválasztó. Ennek a lényege az, hogy amikor a herceg (a trónörökös) olyan korba lép, amikor feleségre van szüksége, akkor minden 16 és 20 év közötti lány jelentkezhet A párválasztóba. 35 lányt válogatnak be, akik beköltöznek a kastélyba, és amolyan valóságshow szerűen próbálják elnyerni a herceg szerelmét. Már eleve A párválasztóba bekerülni hatalmas dolog, mert ezzel Hármassá válik a jelentkező, megnyerni pedig értelemszerűen még nagyobb dicsőség.
Bár America nem akar jelentkezni a "játékba", de végül beadja a jelentkezését, és be is sorsolják a 35 lány közé. Maxon herceg pedig felfigyel a lányra, aki nem akarja elnyerni a szerelmét. ...

Megkaptam a történettől azt, amit szerettem volna. Kikapcsolt, szórakoztatott, falni tudtam. Így visszagondolva, egyáltalán nem nagy szám. Nem kacifántos, nincs benne semmi extra, kiszámítható, de mégis kellemes, és nekem pont, pont erre volt szükségem, amikor olvastam. Ugyanakkor van egy kis hiányérzetem is, egyáltalán nem kedvenc kategória, de benne van a lehetőség. :oP Úgyhogy bejött és kíváncsi vagyok a folytatásra is, amit tuti nem fogok kihagyni. ;o)
_________________
Eredeti címe: The Selection (2012.)
Kiadta: GABO Könyvkiadó (2013.)
Oldalszám: 360
Sorozat: A párválasztó #1
Ára: 2999
Forrás: saját
Értékelésem:

Eredeti címe: Pandemonium (2012.) Kiadta: Ciceró Könyvstúdió (2012.) Oldalszám: 343 Sorozat: Delírium trilógia Ára: 2990 Forrás: saját

"- Szóval korábban hogy hívtak? - kérdezem, mire megáll. Nem fordul meg, miközben folytatom: - Úgy értem, azelőtt, hogy a Vadonba jöttél. 
Egy darabig még dermedten áll, aztán megfordul. - Jobb lesz, ha lassan hozzászoksz - mondja halkan, de határozottan. - Minden, ami voltál, az előző életed, az ismerőseid... elporladtak. - Megrázza a fejét, majd még szigorúbb hangon folytatja. - Nincs olyan, hogy azelőtt. Csak most van, és ami ezután következik." 
Lauren Oliver felvillanyozóan izgalmas második kötettel folytatja a Delíriumban megkezdett történetet. A trilógia első kötete, a Delírium 2011-ben előkelő helyezést ért el a New York Times bestseller listáján. A fordulatos folytatásban szinte sisteregnek a vad elszántság, a tiltott szerelem és egy kitörni készülő forradalom lángjai.

Delírium trilógia #2

Nagyon kíváncsi voltam a Delírium folytatására, viszont ettől függetlenül nem a beszerzési listám élén állt. Amikor @Leonine felajánlotta, hogy a Káoszért elcserélné A Szent Johanna gimi 7. részét, akkor kapva kaptam az alkalmon. Beszereztem, elolvastam, aztán cserébe megkaptam A Szent Johanna gimit is. :o)

Olyan másfél- két nap alatt kivégeztem a kötetet, nagyon élveztem. Ugyanakkor úgy érzem, hogy nem sikerült annyira magával ragadnia, mint az első résznek. Csak ajánlani tudom, a trilógia továbbra is nagyon tetszik, de egy fél csillaggal akkor is kevesebbet adnék rá, mint a Delíriumra.

A trilógia első része ott ér véget, hogy Lena átkerül a kerítés másik oldalára -vagyis kijut a Vadonba-, de ez Alexnek nem sikerül. A fiút lelövik, a lánynak pedig menekülnie kell.
Addig menekül étlen-szomjan, sebesülten, amíg rátalálnak és a Veszettek magukkal viszik. Meggyógyítják, élelmet, menedéket nyújtanak neki.

"Nem egy szökkenéssel születik meg az új Lena.
Lépésről lépésre- majd araszról araszra.
Miközben mászom, az egész bensőm elporlad, és a szám megtelik a füst ízével.Végül már csak egy körömnyi távolságot haladok, akár egy féreg.
Így jön létre az új Lena."

A lány lassan nyeri vissza az erejét, de onnantól kezdve igyekszik a kis csapatnak teljes jogú tagjává válni. Elfogadja, hogy az előző élete semmissé lett, a múlt már nem fontos, csak a jelen és a jövő.
Aztán, hogy hogy nem, de hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy a lány újra visszakerült a társadalmába, van egy titkos küldetése, aztán végül fogságba esik egy fiúval együtt.
Az elrabolt fiú nem akárkinek a fia, nagy befolyása van, az egész rendszert képes lenne megdönteni, ha átállna az oldalukra. A fiatalok egymásra vannak utalva a bajban és bár Lena nem felejti Alexet, mégis valami fellobban köztük. ...

Ugyebár egy olyan világban vagyunk, amiben a szerelmet betegségnek tartják, ezért mindenki 18 évesen átesik egy beavatkozáson, ami után képtelen komolyabb érzelmekre. Az emberek ezt elfogadják, igazán nem lázadnak, úgy érzik ettől lesznek boldogok.
Akiken pedig nem használ a kúra vagy idő előtt szerelembe esnek, azokat eltüntetik, öngyilkosságba kergetik vagy épp kiszöknek a Vadonba azok közé, akik nem hisznek a rendszer működésében és arra várnak, hogy megdönthessék azt.
Mint az első részben kiderült, Lena édesanyja se halt meg, hanem megszökött. Bár annyira központi szerepet nem kapott jelenleg a történetben, mégis volt pár pillanat amikor úgy tűnt, hátha végre minden jóra fordul, újra egymásra találhatnak. Nagyon érdekesnek tűnik az anyuka szála, remélem, hogy a befejező kötetben nagyobb szerepet fog kapni.

A könyv két idősíkban játszódik. Az AKKORban és a MOSTban. Az akkorban megtudjuk, hogy mi történt a lánnyal a Vadonban, milyen volt az élete a kis csapattal, kik voltak a tagok, hogyan teltek a napjaik. A mostban pedig a jelenben vagyunk. Kezdetben nem derül ki, hogy a lány hogy is került vissza és egyáltalán miért, de az 50. oldal környékén már át lehet azért látni mindent.
Kicsit olyan Éhezők Viadala beütése van az egésznek.

Mint már említettem, nagyon élveztem az olvasását, mégis ott van az a bizonyos DE.
Tetszett a két idősík, az egész történet felépítése, a fordulatok, egyes karakterek is a szívemhez nőttek, meg alapjáraton nagyon jól megformálta őket az írónő. Ugyanakkor az már annyira nem jött be, hogy valami a két fiatal közt kezdett kibontakozni. Ehhez biztos köze van annak is, hogy én Alexet nagyon megkedveltem a Delíriumban.

Lauren Oliver kétszer is jó nagy csavart írt a történetébe. Először akkor, amikor kiderült, hogy igazából kik is rabolták el őket. Másodszor pedig az utolsó két mondatával. ... Ezek után izgatottan várhatjuk a befejező kötetet. ;oP

hivatalos oldala

Lauren Oliver első regénye magyarul Mielőtt elmegyek címmel jelent meg a Ciceró Könyvstúdió gondozásában. Az elmondása szerint az egészet a BlackBerryén írta, miközben utazgatott a metrón.
A Delírium a második könyve, ami egy trilógia nyitókötete lett.
A Delírium és a Káosz közt megjelent egy novellája is e-bookban a Hana, ami Hana szemszögéből mutatja be a Delíriumban történteket. (Hana, Lena barátnője.)
Egy másik novella is megjelent tavaly, az Annabel, ez Lena édesanyjának történetéről szól.
Egy harmadik novellát is meg fognak jelentetni, a befejező résszel együtt, ebben Holló fog központi szerepet játszani. (Holló a kis csapat vezetője, akik rátaláltak Lenara.)
A befejező kötet angolul előre láthatóan márciusban jelenik majd meg, Requiem címmel.
forrás: wikipédia 

Eredeti címe: Partials (2012.) Kiadta: Fumax Kiadó (2012.) Oldalszám: 456 Sorozat: Partials trilógia Ára: 3.495  Forrás: kiadó

"Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel - az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel - folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immúnis csecsemő. Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla."

Eredeti címe: The Age of Miracles (2012.) Kiadta: Libri Kiadó (2012.) Oldalszám: 355 Ára: 2990 Forrás: molyos csere

"Amikor a Föld forgása lassulni kezdett, még sokáig nem lehetett érzékelni a napok peremén domborodó plusz időt. Egyre csak gyűlt, mint a rejtett daganat. Eleinte még nem látszottak a következményei: a felerősödő gravitáció, a sötét és világos napszakok meghosszabbodása, mely a növények kipusztulásához vezetett, vagy hogy a bolygót védő mágneses mező gyengülése felerősítette a napkitörések káros hatásait. De lassacskán már a kevésbé egyértelmű következményekkel is szembe kellett nézniük az embereknek. Családok estek szét, és új, lázas szerelmek szövődtek. Barátságok lettek semmivé, és sokan teljesen magukra maradtak. Lehet, hogy annak, ami Juliával és a családjával történt, semmi köze nem volt a lassuláshoz. Ám a tizenegy éves lánynak hirtelen muszáj volt felnőnie és megtalálnia a túlélés lehetőségét egy pusztuló világban." 

Eredeti címe: Delirium (2011.) Kiadta: Ciceró Könyvstúdió (2011.) Oldalszám: 407 Ára: 2990 Forrás: Mónitól kaptam Karácsonyra

"Kilencvenöt nap, és védett leszek. Nem tudom, fájni fog-e a kúra. Túl akarok lenni rajta. Nehéz türelmesnek maradnom. Nehéz nem félni, amíg nem vagyok biztonságban, habár a delírium eddig még elkerült. Mégis aggódom. Állítólag a régi időkben az emberek megőrültek a szerelemtől. Ez a legelvetemültebb gyilkos a világon: akkor is végez az áldozattal, ha megérinti, és akkor is, ha nem."

Eredeti címe: Enclave (2011.) Kiadta: FUMAX Kiadó (2012.) Oldalszám: 274 Ára: 2995 Forrás: saját

Eredeti címe: Divergent (2011.) Hazai megjelenés: Ciceró Könyvstúdió (2012.) Oldalszám: 428 Ára: 2990 Sorozat: Divergent trilógia (1. kötet) Forrás: kiadó (recenzió) Kiknek ajánlom?: Mindenkinek, aki szereti az elképzelt jövőben játszódó történeteket.

Nagyon kíváncsi voltam Veronica Roth trilógiájának első részére. Már csak azért is, mert külföldi blogokban folyamatosan a második rész visszaszámláló dobozkájába botlottam bele. Mi az, amit ilyen sok külföldi könyves blogger ennyire vár? Milyen lehet egy ilyen történet? Arról nem is beszélve, hogy amikor megtudtam 23 éves az írónő, már csak a kora miatt is kíváncsi lettem, mit hozott vajon össze.

Több helyen belefutottam, hogy A beavatott amolyan második Az Éhezők Viadala. Először nem nagyon értettem miért gondolják így az olvasók, aztán amikor elkezdődött a "kiképzés" kezdtem kapizsgálni. Ugyanakkor szeretném határozottan kijelenteni, A beavatott nem Az Éhezők Viadala. Szó sincs durva gyilkolászásról, gyerekeket egymásnak ugrasztásról, kaptok egy lándzsát aztán éljétek túl az arénát. Veronica Roth története teljesen más.

Az írónő blogja

A könyv eleje számomra elég lassan, unalmasan indult. Végig futott a fejemben is, hogy itt valami nem stimmel: Ezt a könyvet ajnározzák úgy az óceánon túl? Aztán ahogy haladtam előre a történetben, végre felpörgött a cselekmény, úgy lett egyre izgalmasabb, olvasmányosabb, úgy lettem egyre jobban a rabja.

Mint ahogy sejteni lehet, igazán ez a társadalom ebben a formájában sokáig nem működőképes. Ellentétek alakulnak ki, az egyik a másik fölé akar kerekedni, harcok készülődnek és persze a polgárok között is megvannak mindig az amolyan kiválasztottak, így ebben a könyvben is.

Az írónőnek sikerült nagyon jól lefestenie az olvasónak az elképzelt világképét. A karakterekkel se volt problémám, bár azt nem tudom mondani, hogy hozzám nőttek volna, annyira hű de nagyon megszerettem volna őket. Izgultam, szorítottam értük, de megmaradtak könyvbéli szereplőknek. SPOILER! Ha kijelölöd egérrel, olvashatóvá válik a szöveg! Azt viszont nagyon sajnáltam, ami Beatrice anyukájával történt. Jó lett volna, ha többet meg lehetett volna tudni az életéről, de reménykedek, hátha. SPOILER vége!

Egy leheletnyi szerelmi szál is bele lett szőve a történetbe, aminek romantikus szívem csak örülni tud. Ezek után főleg kíváncsi vagyok arra, hogy mi lesz a sorsa ennek a társadalomnak, mi lesz a szerelmeseinkkel.
Ha minden igaz, a könyvből film fog készülni amúgy. ;o)

Eredeti címe: Crossed (2011.) Itthon kiadta: Ciceró Könyvstúdió (2012.) Oldalszám: 336 Ára: 2990 Sorozat: Matched trilógia (2. rész) 1. rész: Matched Forrás: kiadó (recenzió) Kiknek ajánlom?:Azoknak,akik olvasták az első részt mindenképp, de akik még nem olvasták és szeretik a disztópiás ifjúsági regényeket, azoknak is szívből ajánlom a figyelmükbe.

Mivel nagyon tetszett Ally Condie Matched trilógiájának első része, így nagyon vártam az alkalmat, hogy elolvashassam a folytatását, a Crossedet. Épp emiatt egy kicsit meg is lepődtem, hogy amikor nekiálltam, nem jutott eszembe minden apróság az első részről, mint ahogy reméltem. Egy ideig úgy éreztem, hogy a sötétségben tapogatózok, valahogy az előzmények nem rémlettek fel. Aztán persze ahogy egyre több oldalt hagytam magam után, szépen összeállt újra a történet bennem.

3 dolog van, amit szeretnék kiemelni:
1.) először is a borító. Egyszerű, szép és nagyon beszédes. Ha magatok elé képzelitek a Matchedét, azon a fiatal lány egy zöld ruhában, zöld gömbben ült. A gömb sértetlen és ahogy nekifeszül olyan érzést kelt, mintha menekülne, de egyszerűen nem tud és megadta magát a sorsának. Valamilyen szinten az első rész ilyen is volt.
Ugyanakkor ha megnézitek a Crossedét, a fiatal lány már jóval praktikusabb ruhában feszít és sikerült megsérteni a gömb felszínét.
Megnéztem az írónő oldalát, hogy a milyen lesz a Reachedé, ami előre láthatóan 2012. november 13-án jelenik meg angolul -magyarul Karácsonyra várható-, szintén nagyon elgondolkodtató. A fiatal lány újra szoknyában van és sikerült teljesen kitörnie a gömbből, mintha sálként hullana le a válláról.
2.) míg a Matched csak Cassia szemszögéből mutatta be a történteket, a Crossedben felváltva hol Cassia, hol Ky gondolataival találjuk szembe magunkat és mintha a mellékszereplők is nagyobb teret kaptak volna.
3.) és akkor maga a történet.

Az első részben már megismerhettük a Társadalom működését. Egy olyan világban vagyunk, ahol nincs éhezés, nincs betegség, de igazán önálló akarata sem az embereknek. A hivatalnokok döntenek arról, hogy meddig élsz, ki lesz a párod.
Cassia is eljut abba az életkorba, amikor a Párosító Banketten megtudja, kit jelöltek ki párjául. Minden jó és szép lehetne, ugyanis a legjobb barátja képével találja szembe magát, de aztán hirtelen feltűnik egy másik fiú képe is. Egy olyan fiúé, akit a Társadalom nem akar befogadni. A két fiatal egymásba szeret, aztán gyorsan szét is választják őket. ...
A Crossed ott folytatódik, hogy Cassia, Ky keresésére indul. A keresgélés közben új ismeretségekre tesz szert. Ahogy lennie kell, természetesen sikerrel jár, rátalál Kyra és közösen folytatják útjukat. A cél: eljutni a felkelőkhöz, akik tán a Társadalmat alapjaiban tudnák megrengetni. 

Valahogy ez a második kötet más is volt, meg nem is, mint az első. A Matched olyan volt, mintha egy védőburokban játszódott volna. És bár a Crossed a Külső Tartományokban játszódik, de valahogy mégis még csak amolyan próbálkozás, kitörést nem érzékeltem rajta. Úgy érzem, hogy az igazi sokk a harmadik és egyben befejező kötetben vár majd ránk.

Jól felépített, izgalmas ifjúsági történet, ami nagyon elgondolkodtató is. Igazán belegondolni se akarok, hogy milyen lenne egy olyan világban élni, ahol csak 100 könyv, 100 vers, 100 festmény létezik. Többször gondoltam arra a könyv olvasása közben: hogy lehetett csak 100 db-ot kiválasztani? Hogy lehetett hagyni, hogy a többi kárba vesszen? Arról nem is beszélve, hogy milyen lehet érzelmek nélkül házasságot kötni és leélni úgy az életünket a másik mellett, csak azért, mert a Társadalom mellé rendelt? Bár erre a történelem során és egyes társadalmakban volt/van példa a mai napig.

Kíváncsian várom a Reached magyar megjelenését. Vajon mi lesz a szerelmeseink sorsa? Kit fog végül Cassia választani? Egyelőre úgy érzem, hogy igazán maga se tudja kit szeret: Kyt vagy azt a fiút, akinek először dobta ki a képét a gép neki. És mi lesz a Társadalommal? Működőképes vagy összeomlik?

"Az első szerelem teljesen elvakít. Szerelmedre, mint tündöklő, szeretett egészre tekintesz. Ő a gyönyörű részletekből álló gyönyörű egész. Akkor vagy igazán szerelmes, ha a részletekre is kíváncsi vagy."

Eredeti címe: Mockingjay (2010.) Kiadó: Agave Könyvek (2011.) Oldalszám: 337 Ára: 2980 Előző olvasott részek:   Suzanne Collins: Az éhezők viadala Suzanne Collins: Futótűz Forrás: kölcsön kapott

Mindig elfog a szomorúság amikor egy kedvenc sorozatom véget ér. Nem kell tovább tűkön ülni a folytatásért, nincs már mit várni, minden lezárásra kerül. Ilyenkor szívem szerint azonnal rohannék a befejező kötetért, ugyanakkor meg valami vissza is tart, hisz vége lesz a varázsnak. Most is húztam ameddig lehetett, végül Mónikától kaptam kölcsön.

Elég nehezen ment a történetre a ráhangolódás és nem is kerültem azonnal képbe, de viszonylag gyorsan eszembe jutottak a Futótűzben történtek.

Az elnök szörnyű bosszút áll a 12. körzet lakóin. A túlélők a 13. körzet védőszárnyai alá kényszerülnek, így Katniss is. A lázadás egyre nagyobb mértékeket ölt, megkezdődik a harc a lázadók és a Kapitólium között. Igen ám, de az elnöknél van az egyik legnagyobb fegyver Katniss ellen, méghozzá Peeta. Képes lesz a lány felvenni a harcot és megfelelni a fecsegőposzáta szerepének? Mi lesz Peetával? Meddig képes egy ilyen világ létezni? Mi lesz a kis szerelmi háromszöggel, ki mellett fog végre a lány dönteni? Ezekre a kérdésekre is végre megkapjuk a válaszokat. ...

Nem mondhatom, hogy hű de izgalmas rész volt, inkább végig azt éreztem, hogy igen, ez tényleg a vége. Amikor mindenre kérdést kell kapnunk, amikor az egészet le kell zárni, amikor el kell dönteni, hogy ez a világkép működőképes-e és a szereplőink sorsát is el kell egyengetni. Valahogy az elejétől a végéig a búcsú hangulatát éreztem. Jó volt, kihagyhatatlan, igazán nem is számítottam másra, tán csak könnyekre. ... Vége van. ...

Akik olvasták az első két részt, azoknak kihagyhatatlan.
Akik olvasták az első részt, azok ne adják fel, folytassák a sorozatot!
És akik még nem olvasták? Azoknak üzenem: mire vártok? :o)


Az Éhezők Viadala trilógia első része (Az Éhezők Viadala) 2008-ban jelent meg angolul, magyarul 2009-ben. A folytatása (Futótűz) 2009-ben, itthon 2010-ben. Ez a rész pedig angolul tavaly, magyarul pedig idén.

"Az éhezők viadalából és a Futótűzből csak Észak-Amerikában másfél millió darabot adtak el az első tizennégy hónapban, és szinte minden létező amerikai irodalmi díjat megnyertek az ifjúsági regény kategóriában. Az éhezők viadala több mint hatvan hétig megállás nélkül fent volt a New York Times Best Seller-listáján." forrás: wikipédia

Az Éhezők Viadala alapján készült film idén várható.

Az új őszi megjelenések közül ez a könyv volt az, amit többen nagyon izgatottan vártunk. Először a borítója hívta fel magára a figyelmemet, a zöld ruhában, egy üveggömbbe zárt lány alakja. Vajon mit akar jelenteni ez az egész? Aztán a fülszövege is megfogott :

"A globális felmelegedés után a régi rendszer összeomlott, és a helyén létrejött a Társadalom, ahol nincs éhezés, nincs betegség, nincs bűnözés, és a hivatalnokok döntenek róla, hogy kit szeretsz, hol dolgozol és mikor halsz meg. ..."

Ki ne lenne kíváncsi egy ilyen történetre, amikor sorba jelennek meg manapság a világvégéről szóló rémhírek? :o)

Ally Condie a Matched trilógiájával szinte berobbant a könyvpiacra és a New York Times bestseller listájára. A rajongók körmüket rágva várhatták a tavaly novemberben angolul megjelent első rész folytatását, ami előre láthatóan angolul november elsején kerül majd a boltok polcaira. Nekünk egy kicsit tovább kell várnunk, ha magyarul szeretnénk olvasni. A könyv utolsó lapján 2012 tavaszára "ígérte" a kiadó a folytatást. A trilógia befejező kötete pedig még messzebb van, 2012 novemberére van tervezve angolul.

Mint már olvashattátok, a jövőben vagyunk, ahol egy teljesen új társdalom jött létre. Nincs éhezés, nincs betegség, bűnözés, mindenkinek van munkája, de a kormány dönti el, hogy ki kivel házasodik meg, ki hol fog dolgozni és ki mikor hal meg. A lakók folyamatosan ellenőrzés alatt állnak, a "hivatalnokok" mumusa mindig ott leng a fejük fölött. Már abból probléma származhat, ha egy kisgyerek az első iskolai napján nem akar felszállni a légi vonatra, mennek is a kedves szomszédok jelentést tenni.
A 17 éves Cassia egy ilyen világban él. Izgatottan készül a Párosító Bankettjére, ahol kiderül majd, hogy ki lesz a férje. Legnagyobb döbbenetére és örömére, a legjobb barátjának a képe jelenik meg a monitoron. Igen ám, de aztán másnap egy új fiú képét látja és teljesen összezavarodik. Ráadásul Ky nem ismeretlen számára. ...

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, kb. a feléig úgy éreztem, hogy jó-jó, 4 csillagos, de semmi extra. Jó olvasni, jól ír az írónő, tetszik a felépítése, átlátom a világképet, de valami hiányzik nekem belőle. Aztán azon kaptam magamat, hogy még enni is a könyvvel járok, egyszerűen nem tudtam letenni. És mikor este lefeküdtem aludni, a könyvön kattogott az agyam, milyen lenne egy ilyen társadalomban élni? A 4 csillag átváltott 5 csillaggá, faltam a sorokat és rettentően várom a folytatást. Mi lesz Cassia-val és Ky-al? Meg magával az egész táradalommal? Meddig működhet így az élet?

Nem akarom, hogy az unokám, a dédunokám, vagy bármely leszármazottam ilyen világban éljen. Lehet, hogy első körben szépnek és jónak tűnik, mert nincs éhezés, nincs bűnözés, nincs betegség, de ugyanakkor a embereknek nincs szabad akaratuk. Lehet, hogy a lehető legjobb párt találják meg neked, akivel tényleg összeilletek és egészséges gyermekek tucatjai születhetnek (szigorúan 31 éves korodig, mert utána már nem szülhet egy nő sem), de mi van akkor, ha te nem tökéletes párra vágysz? Biztos jó dolog az, hogy tudod 80 évesen meghalsz? Nem jobb egy kicsit bizonytalanságban élni? Néha olyan érzésem volt, mintha azt üzente volna az írónő, hogy bár vannak nagyon nagy problémák ebben a világban, de lehetne rosszabb is.

Ami rendesen szíven ütött az az, hogy nincsenek könyvek és versek. Egészen pontosan anno kiválasztottak 100 könyvet, 100 verset, 100 festményt és nesze nektek, a többit megsemmisítették. Ahogy belegondoltam, hogy vajon milyen művek veszhettek el? 100 db? Mi az? 100 könyvet elolvas egy ember akár 1 év alatt! ... Ó nem, én nem akarok ilyen világban élni.

Többször bevillant az olvasása közben a Rómeó és Júlia, továbbá Az Éhezők Viadala.
A Rómeó és Júlia azért, mert a 2 szerelmes itt sem lehet egymásé. Itt nem a szülők azok, akik elválasztják őket, hanem a társadalom görget eléjük akadályt.
Az Éhezők Viadala meg azért- senki se gondoljon arra, hogy a Matched egy véres könyv, mert nem így van!-, mert ott is egy olyan utópisztikus világ szerepel, ami hosszú távon életképtelen. Ott is megvan a fiatal lány, mint főszereplő, aki 2 fiú között őrlődik és felveszi a kesztyűt a kormány ellen. Másképp, de itt is ezek a momentumok megtalálhatóak. Ismétlem, nem véres a Matched egyáltalán, de egyből beugrott ez a párhuzam.

Nagyon jó a történet, megérte várni rá, mindenkit csak arra tudok biztatni, hogy olvassa el. Olvasmányos, jó a stílusa, jól van felépítve, bele tudsz feledkezni és egyszerűen rossz elszakadni az olvasásától. Én 2 nap alatt befaltam, de mindenhová vittem magammal, ahová csak tudtam. :o)
Izgatottan várom a Crossed magyar megjelenését, nagyon jó sorozat vette ezzel kezdetét.

Megjelenés: Matched (2010.)/ Matched- Egymáshoz rendelve (2011. Ciceró Könyvstúdió)
Oldalszám: 337
Ára: 2990
Az írónő oldala ITT.