Könyvesem: 2017

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2017. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. március 7., szerda

Monica Hesse: A kék kabátos lány

Niki március 07, 2018 0 Hozzászólás

Én és a könyv

Sajnos már nem emlékszem, hogy melyik könyves blogon olvastam az első bejegyzést erről a könyvről, de nagyon megmaradt bennem a blogger pozitív véleménye róla. Így, amikor megpillantottam a könyvtár egyik polcán, nem sokat teketóriáztam, hogy kikölcsönözzem-e avagy sem.

Nagyon pozitívan és kíváncsian kezdtem neki a történetnek, hisz nagyon érdekelnek a II. vgh. ideje alatt játszódó történetek és úgy éreztem, hogy Hanneke története nagyon izgalmas, érdekes, szívbemarkoló lesz. ... Nem vagyok maradéktalanul elégedett, de csalódott sem. ... Annyira.

A történetről

1943-ban veszi kezdetét a történet Amszterdamban. Abban a holland városban, melyben Anna Frank is bujkált a családjával 25 hónapig és írta közben a naplóját.

A történet főszereplője Hanneke, aki a német álom tökéletes megtestesítője. A fiatal lány a feketepiacon ad-vesz el dolgokat, így tartja fenn a családját. Egy napon az egyik idős kliense hatalmas titkot oszt meg vele: egy zsidó lányt rejtegetett a pincéjében, de a lány eltűnt. Az idős nő arra kéri Hanneket, hogy keresse meg a zsidó lányt.

Először Hanneke nem akarja elvállalni a feladatot, de végül beadja a derekát és ezzel olyan dolgok tudója lesz, melyekről sokan tudni se szerettek volna.

"…mindannyian hibáztunk, és féltünk, de mindannyian igyekeztük a legjobbat tenni ebben a háborúban. Csupa olyan dolog vett körül minket, amik túlnőttek rajtunk, és nem tudtunk mindig elég jók lenni. De próbálkoztunk."

Hogyan gyűjtik össze a zsidókat, hová szállítják őket, a holland fiatalok hogyan próbálják megmenteni őket. Hanneke szeme felnyílik, miközben az új ismerőseivel próbál a lány nyomára bukkanni. Aztán a történet végén olyan csavart alkotott az írónő, aminek olvasása közben az olvasó szája tátva marad.

Hogy tetszett?

Kövess Instagramon is!

Olvasmányos volt a történet, de valahogy nekem nem elég. Jó volt bepillantani a háború ideje alatti hollandok mindennapjaiba, jó tudni arról, hogy mi történt ott a zsidókkal, de valahogy nem sikerült mélyen megérintenie, pedig az ebben a korban játszódó könyvektől ezt egyszerűen elvárom vagy jobban mondva ezt az érzést keresem bennük.

Kedveltem Hanneke karakterét, bár szerettem volna, ha kicsit érzelmesebb a lány, de elfogadtam, hogy muszáj kicsit hűvösnek, tárgyilagosnak lennie, ha túl akar élni. Megértettem.

Szerettem volna, ha maga a történet izgalmasabb, fordulatosabb, de inkább olyan, mint egy langyos lábvíz, egy patakocska. Szép lassan csordogál az esemény, majd a végén belefolyik -mit folyik, ömlik inkább- egy hideg tóba, és az olvasó hirtelen azt se tudja a meglepetéstől, hogy hol van. Számítottam-e arra a fordulatra, amit a szerző összehozott? Éreztem, hogy a történet végén lennie kell majd egy nagy csattanónak, de nem számítottam arra, ami végül lett.

Annak ellenére, hogy én izgalmasabb és megrázóbb történetre számítottam, nem rossz A kék kabátos lány, de számomra csak közepes volt.

2018. február 7., szerda

Hidasi Judit: Gondolatmappa

Niki február 07, 2018 0 Hozzászólás

Kiadta: Álomgyár (2017.)

Oldalszám: 240

Forrás: kiadó

Értékelésem:

Nagyon kíváncsi voltam már a megjelenése előtt is a Gondolatmappára, mert az írónő az Április úttal és a Kilenccel is meggyőzött arról, hogy nagyon-nagyon oda kell figyelni a munkásságára.

Mielőtt nekikezdtem a bejegyzésem írásának, elolvastam újra a két bejegyzésemet a két könyvéről és újra hatalma alá kerítettek az emlékek, leginkább a Kilenc esetében. Tényleg olyan volt a történet, mintha csak nekem íródott volna, mintha valaki hallotta volna a ki nem mondott gondolataimat és érzéseimet és merte volna leírni őket. Csodálatos élmény volt olvasni a könyvet.

Így ugyanezt az érzést vártam a Gondolatmappa esetében is. ... Nem jött össze.

Nézzük először is, hogy mi a Gondolatmappa.

Egy könyv, tele Hidasi Judit gondolataival, emlékeivel, érzéseivel, melyekben nyilván sok olvasó felismerheti önmagát is. Hisz mindannyian csalódtunk a szerelemben, mindannyian fogtunk ki rossz pasit, aztán még rosszabbat és végül tán azt, akit kellett. Mindannyian félünk, keressük az utunkat.

"Nem a szerelmet keressük, hanem az izgalmat. A kielégülést az életben, a megnyugvást, hogy nekünk ez is sikerült, hogy mi ezt is meg tudtuk csinálni."

Úgy érzem, hogy Hidasi Judit megint szeretett volna mélyen az olvasó szívébe látni és papírra vetni a gondolatokat, de ez most az én esetemben nem jött össze.

Nagyon sokszor úgy éreztem, hogy csapong. Persze lehet erre mondani, hogy maguk a gondolatok is ide-oda csaponganak, hisz gondolunk valamire, az szül egy másikat és pár perc múlva lehet, hogy totál nem is ott vagyunk már gondolatban, ahonnan elindultunk. Én mégis szerettem volna, ha nincs ez a csapongás, hanem lépésről, lépésre haladunk valami felé. Felépített gondolatokra, emlékekre számítottam, amiknek a végén az olvasó majd a szívéhez kap, hogy te jó ég, miért nem nem gondoltam erre, amikor mindez velem történt meg. A Kilenc után annyira szép folytatás lett volna egy ilyen kötet!

Szóval ide-oda csapongunk az emlékek, az érzések, a gondolatok között és nem tudott lekötni a kötet.

Ugyanakkor nem érzek csalódást, mert a könyv végére érve éreztem úgy, hogy van amikor az író nem az olvasótáborának ír, hanem önmagának. Nem az olvasók sebeit szeretné begyógyítani, hanem a saját sebeit. Ír, hogy jobban legyen és meri a jobbulásának a gondolatútját megosztani másokkal is, hátha segít ezzel.

Az utolsó fejezetben, a Hogyan veszítettem el magam az anyaságban és találtam valami egészen mást-ban kíméletlenül őszintén ír arról, hogy hogyan élte meg az anyaságát és ekkor éreztem azt, hogy miért is született meg a Gondolatmappa. Igazából egyedül tán ez a fejezet volt az, amit maximálisan átérezni azért nem tudtam, hisz mások vagyunk, de mégis értettem és éreztem, amit szeretett volna megfogalmazni.

2018. február 4., vasárnap

Geronimo Stilton: A névtelen múmia rejtélye

Niki február 04, 2018 2 Hozzászólás

Kiadta: Alexandra (2012.)
Oldalszám: 106
Korosztály: 6+

Geronimo Stilton #43

Bevallom őszintén, hogy mióta megszületett a Kicsi, sokszor háttérbe került a Nagynak az esti meséje. Mert vagy még riszálni kellett a Kicsit, amikor a Nagy aludni ment; vagy olyan hulla voltam, hogy könyvet se akartam látni, csak az ágyat; vagy épp huszadjára is beteg voltam és beszélni se tudtam. Most viszont lekopogom, de úgy tűnik kezdünk helyre állni és jut idő mindenre esténként is, így természetesen az esti mesére is.
Hogy miért épp Geronimo Stilton kötetet választottam és miért ezt? Egyrészt szerettem volna egy kicsit velősebb történetet már. Ami nem olyan, amire azt tudná mondani a Nagy, hogy anya ez ovisoknak való még akkor is, ha nem. Másrészt nagyon érdekli a történelem, így gondoltam, hogy ez a múmiás jó ötvözése lesz a nem dedós és a történelmi témának. Sikerrel jártam nála.

Nem kapkodtam el az olvasását, kb. naponta 20 oldalt olvastam fel neki. Előtte átbeszéltük, hogy miket tudunk eddig és persze mindig megálltunk, ha új kifejezéssel találtuk szembe magunkat és átbeszéltük azokat. Mi is az a hieroglifa? Mi az a szarkofág? A könyv tökéletes ahhoz, hogy szinte játékos módon fejlesszük a gyerekek tudását. A nyomozásról pedig ne feledkezzünk el. A gyerek hamarabb tudta, hogy ki a tettes, mint én. 😝

Nagyon aranyos és bájos volt a történet. Egyszerű cselekmény, nem túl kusza és szerintem nagyon klassz benne, hogy fel van dobva képekkel, különböző szövegelemekkel a történet. Így nem érezte azt a Nagy egy percig sem, hogy ez egy száraz mese lenne,

2018. február 1., csütörtök

Stephanie Garber: Caraval

Niki február 01, 2018 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Caraval (2017.)

Kiadta: Libri (2017.)

Oldalszám: 470

Forrás: saját

Értékelésem:

Caraval #1

A novemberi BASC doboz révén jutottam hozzá ehhez a könyvhöz. Bevallom, hogy nem kicsit pislogtam, amikor megpillantottam, mert addig a pillanatig a létezéséről se tudtam, de első pillantásra megbabonázott és nem is sokat vártam az olvasásával. Még tavaly december 14-én kezdtem el olvasni és 21-én fejeztem be, de ennek ellenére a róla való írás nagyon húzódott. Egyszerűen valahogy nem ment. Pedig nem rossz a történet, tetszett, csak épp valahogy írni nem nagyon tudok róla.

Mi is az a Caraval?

Lényegében egy vándorló cirkusz, de ne hagyományos értelemben gondoljátok. Egy olyan hely, ahová csak meghívóval lehet bejutni és sose tudhatod, hogy amit látsz az valóság vagy pedig csak illúzió. Egy játék, aminek maguk a vendégek is részesei lehetnek. Eldönthetik, hogy nézők akarnak lenni vagy pedig játékosok. De ha úgy döntenek, hogy játékosok lesznek, onnantól kezdve még a saját szemüknek se hihetnek.

Mivel a Caraval ennyire titokzatos, megvan a maga varázsa. Egyszerre rémisztő, ugyanakkor kecsegtető is.

Scarlett gyerekkora óta várta azt a pillanatot, amikor megkapja a meghívóját, de egészen addig a percig ez nem jött el, amíg a kegyetlen apja férjhez nem akarta adni őt. Akkor ugyanis megérkezett a várva várt meghívó. Scarlett tudta, hogy hiába jött el a pillanat, nem hagyhatja el az otthonát, mert az apja kegyetlenül megtorolná, ha megszökne az esküvője előtt, elengedni meg nem engedné el rá, de ekkor a húga egy cselhez folyamodott és Scarlett hamarosan a Caravalban találta magát. Méghozzá, mint játékos.

És innentől kezdve versenyt kellett futnia az idővel, ha meg akarta menteni valakinek az életét, aki nagyon fontos neki. De igen ám: meg kell tanulnia, hogy semmi sem az, mint aminek látszik.

Kezdjük azzal, hogy milyen maga a könyv, mint tárgy. Gyönyörű. Kemény kötetes, védőborítóval, saját könyvjelzővel, vastag papírra nyomtatva, illusztrálva néhány helyen. Nagyon szép kötet látványra.

Könyvesem Niki (@nikikonyvesem) által megosztott bejegyzés, Dec 15., 2017, időpont: 1:44 (PST időzóna szerint)

És a tartalom alapján? Kezdetben elég jól haladtam az olvasásával, megbabonázott a Caraval titokzatossága. De kb. a felénél valahogy odalett az olvasása iránti vágyam. Kicsit unalmasnak, vontatottnak éreztem már, pihentettem pár napot. Utána viszont folytattam és újra maga alá sodort. Ugyanúgy versenyt futottam az idővel, mint Scarlett, szerettem volna tudni, hogy akiért küzd, egyáltalán életben van-e. Aztán a történet vége felé, valahogy minden annyira kusza lett.

Garber velem is, mint olvasóval elhitette, hogy amit látok (amit olvastam), az a valóság, közben pedig nem is. Lényegében elérte azt, hogy mint olvasó, szintén a Caraval játékosává váljak, aztán a történet végén arcul csapott, hogy na de figyelmeztetve lettél arra, hogy semmit se higgy el, amit látsz. Na igen, köszi.

Szóval a történet végén van egy nagy csavar, a csattanó, ami kellően felkeltette az érdeklődésemet a folytatás elolvasása iránt. De bevallom, ha nem így lett volna vége, szerintem esélyt se adtam volna a második résznek.

2018. január 26., péntek

Mesekönyvek a 70-es évekből

Niki január 26, 2018 0 Hozzászólás

Nincs olyan szülő, aki ne próbálkozott volna a gyerkőceivel megszerettetni a saját gyermekkorából származó mesekönyveket. Mert van ebben a szituációban amolyan szívet facsaró, keserédes dolog, ami mégis olyan jó.

Látjuk magunkat kisgyermekként, ahogy ugyanezt a könyvet olvasta fel nekünk anya/apa/nagyszülő és tessék, elröppentek az évek, ma már mi olvassuk őket a mi gyermekünknek. Képzeletben visszarepülünk az időben, látjuk magunkat, érezzük az ízeket, az akkori érzelmeket. Szeretnénk ezeket átadni a saját gyermekünknek is az olvasás közben. Ráadásul akkoriban annyira mások voltak még a mesekönyvek!

Nem csak azért, mert ma már a szívünkhöz kaphatunk látva, hogy egy-egy laporellón 8 vagy 21 Ft-os ár szerepel, hanem a történetek is megváltoztak. A maiakhoz képest régies a nyelvezetük, a ritmus, a rímelés se kapott nagyon központi szerepet, de a tanító jelleg ugyanúgy megmaradt. A könyvek többségét akkoriban Reich Károly illusztrálta (kb. 500 mesekönyvről van szó), így a rajzok könyvről könyvre ismerősként köszöntek vissza a gyerekeknek.

Valljátok be, hogy egyből beugrik melyik meséről van szó, amikor azt írom, hogy

"... volt egy iciri piciri házacska, ott lakott egy iciri piciri kis macska."

vagy

"Volt egy török, Mehemed, sose látott tehenet."

Szinte fejből folytatjátok is a szavalást vagy ha ilyen szinten nem is ugrik be, amint látjátok a szöveget, egyből beugrik minden. Ez a két kis versecske amúgy az Iciri-piciri kötetben megtalálható.

Emlékszem a Nagynak még a Tegnap, ma, holnap segítségével magyaráztam el ezeket a fogalmakat és a hét napjait. Marék Veronika remekül összehozta ezt a kis kötetet, a mai napig nem találtam még ehhez hasonlót.

A többi kis könyvecske, melyek az illusztráción is szerepelnek (A náthás medve, A nagyhatalmú sündisznócska, Jön a Télapó, Virágom, virágom), összességében nem nagy szám könyvecskék, tán le se tudnák minden kisgyerek figyelmét kötni. Nehéz lenne nekik a megértésük, hisz más mondókákhoz, versekhez, illusztrációkhoz vannak hozzászokva, de ha lehetőségetek van fellelni őket a nagyszülők padlásán vagy könyvtárban, akkor már csak az emlékek miatt is olvassátok fel őket nekik. 😉

2018. január 21., vasárnap

Benji Davies: Nagypapa szigete

Niki január 21, 2018 0 Hozzászólás

Kiadta: Móra (2016.)

Ó te jó ég, bőgtem egy mesekönyvön. De úgy igazán! Hangosan, szívbemarkolóan, fájdalmasan. Amikor az ember utat enged a fájdalmának, az érzéseinek, a gondolatainak ... végül a könnyeinek is.

Ez a mesekönyvecske a gyászról szól. Az elengedés megtanításáról kisgyerekeknek.

A fülszöveg:

"Peti szereti Nagypapát, Nagypapa szereti Petit. És ez már mindig így lesz.
Ebből a gyönyörű, vigasztaló könyvből megtanulhatjuk, hogy aki a szívünkben él, az mindig ott lesz velünk. Benji Davies színes képeskönyve egy kisfiú, Peti története, aki nagypapájával fantasztikus tengeri utazásra indul. Távoli szigeten kötnek ki, gyönyörű vidékeken barangolnak, ám végül Peti egyedül tér haza. Minden éppen olyan, mint előtte, csak nagypapa nincs sehol. A kötet egyszerű és természetes módon szól az elengedésről, elmúlásról Szabó T. Anna lírai fordításában. Segítségére lehet a szülőknek, gyerekeknek a gyászban, gyászfeldolgozásban."

Hogy tetszett?

Ajánlom a könyvet azoknak a szülőknek a figyelmükbe, akiknél sajnálatos módon elhunyt a nagypapa. Nálunk sajnos ez a helyzet és hiába volt ez már lassan 4 éve, a Nagy még a mai napig emlegeti apukámat és ilyenkor bizony elpityergi magát. Nem érti, hogy a papája miért nem jöhet vissza vagy ha nem is jöhet vissza, miért nem láthatja őt. Nagyon nehéz és fájdalmas, amikor felbukkannak benne az emlékek és az értetlenkedés. Pont emiatt szereztük be neki ezt a könyvecskét.

2018. január 20., szombat

Marie Kondo: Tiszta öröm

Niki január 20, 2018 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Spark Joy (2012.)

Kiadta: Bookline Könyvek (2016.)

Oldalszám: 300

Forrás: saját

Értékelésem:

A rendteremtés művészete

Miután befejeztem a Rend a lelke mindennek-et, azonnal nekikezdtem ennek a könyvnek. Kondo felhívja a figyelmet arra, hogyha az olvasó nem olvasta az első könyvét, akkor kezdje azzal és csak utána folytassa a Tiszta örömmel, de szerintem senki se lesz kevesebb annál, ha egyből ezzel a könyvvel kezdi. Ugyanis az elején Kondo ugyanúgy kitér a módszere lényegére, mint a Rend a lelke mindennek esetében.

A Tiszta öröm sokkal kidolgozottabb, sokkal praktikusabb kötet, mint az előző volt, egyszerűen imádtam! Míg az első kötet nem volt rossz olvasmány, találtam benne pár érdekességet, ez a könyv teljesen beszippantott az elejétől a végéig. Nagyon tetszett, hogy illusztrálva van, hogy kitér a ruhák helytakarékos hajtogatására, nálam ez volt benne a legjobb. Bár ennél a gondolatnál tartva lehet, hogy tényleg célszerűbb az olvasást az első könyvvel kezdeni, mert a kettő kiegészíti egymást. Az első az elméletet nyújtja, alapot ad, míg ez a kötet már a megvalósításról szól. Hogyan hajtogassunk, hogyan rendszerezzünk, miket tartsunk meg és miket nem. Zseniális kötet!

" A rendrakásban nem az a fontos, hogy mit dobsz ki, inkább az, hogy mit akarsz megtartani, hogy az életed része maradjon."

Újra kitért az írónő a könyvektől való megválás témakörére. Bevallom, hogy bár nem gyűjtöm mániákusan a könyveket, minden lelki mizéria nélkül cserélek, adok el egy már olvasott példányt, de jó pár olyan "porosodik" a polcaimon, melyeket szerintem sose olvasnék el újra. Így elhatároztam, hogy összeszedem ezeket és megválok tőlük.

"A leggyakoribb oka, hogy valaki képtelen rávenni magát, hogy megváljon egy könyvtől, az az, hogy esetleg még egyszer elolvasná. De ha egy könyv most sem tölt el örömmel, akkor szinte garantált, hogy sosem fogod újra elolvasni. Azért olvasunk, mert élményeket várunk az olvasástól. Ha egyszer elolvastad, akkor már megkaptad az élményt."

2018. január 19., péntek

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Niki január 19, 2018 0 Hozzászólás

Eredeti címe: The Life-Changing

Magic of Tidying Up (2011.)

Kiadta: Kiskapu (2014.)

Oldalszám: 234

Forrás: saját

Értékelésem:

A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

Miután befejeztem Sarah Knight Nagy ívbenjét, szinte azonnal kézbe is vettem Marie Kondo könyvét. Már akkor elhatároztam, hogy ezzel fogom folytatni az olvasást, amikor a Nagy ívbent olvastam, mert Knight nagyon sokszor felhívta rá a figyelmemet és kíváncsivá tett.

A Nagy ívben után nagyon röviden össze lehet foglalni a Rend a lelke mindennek lényegét: ami nem tesz boldoggá, szabadulj meg tőle.

"…nem azt kell néznünk, hogy mitől akarunk megszabadulni, hanem azt, hogy mit szeretnénk megtartani!"

Míg Knight a lelki szemetesláda kiürítését vette célba, Kondo a felesleges tárgyaktól való megszabadulást szorgalmazza, valamint a rendszerezést.

Bevallom, hogy én eddig se voltam túlságosan gyűjtögető, mindenféle lelki mizéria nélkül váltam meg eddig is a megunt dolgaimtól. Viszont pl. a férjem teljesen más tészta. Ő szeret szinte mindent eltenni mondván, hogy majd egyszer jó lesz valamire. A falra tudok ettől mászni, úgyhogy kb. évente amikor épp rám jön, lényegében kikényszerítem, hogy itt-ott tegyen rendet, selejtezzen. Így a selejtezéssel kapcsolatos részek a könyvben nagyon meghatni nem tudtak.

A rendszerezéssel kapcsolatos részeket viszont érdeklődni olvastam, ugyanis nagyon szeretek rendszerezni és kíváncsi voltam, hogy ezzel kapcsolatban az írónő milyen ötleteket fog adni. Túl sok újdonságot nem tudott nyújtani, egyedül tán a ruhákkal kapcsolatos gondolatai voltak újdonságok. Kondo ugyanis úgy gondolja, hogy a ruháknak lelkük van és tisztelettel kell bánni velük. Babusgatni, simogatni őket, hogy szép fényesek legyenek, élénk színűek maradjanak és puhák. Hát bevallom, nem nagyon szoktam babusgatni a ruháimat és sose fordult meg a fejemben, hogy sajnáljam a zoknikat, amiért olyan sok mindenen mennem keresztül a nap folyamán. A ruhák rendszerezését viszont egyenesen furának találom. Kondo szerint ugyanis csak azokat akasszuk fel, melyeket az anyaguk miatt tényleg kell, amúgy meg hajtogassunk, mert az sokkal praktikusabb. Nem is ez volt a fura ötlet hanem az, hogy a ruhákat ne egymásra fektetve tegyük el a szekrényben, hanem oldalukra állítva, mert így többet tudunk ugyanabban a szekrényben tárolni. Hát ... lehet, hogy csak megszokás kérdése, de nekem fura lenne, ha a szekrényben oldalukra állítva lennének a ruhák.

Ha úgy érzitek, hogy szeretnétek átláthatóbbá tenni az otthonotokat, ha selejtezési, tárolási ötleteket szeretnétek kapni, akkor ajánlom ezt a könyvet a figyelmetekbe.

"…) ha rendet raksz az otthonodban, akkor az ügyeidet és a múltadat is rendbe teszed. Ennek eredményeként pedig világosan fogod látni, hogy mi az, amire szükséged van az életben, és mi az, amire nincs."

2018. január 18., csütörtök

Fiona Gibson: Anya randizni kezd

Niki január 18, 2018 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Take Mum Out

Kiadta: Lettero (2017.)

Oldalszám: 400

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Újabb olyan történet, ami csak azért landolt a kosaramban a könyvtárban, mert a borítója totál megvett magának. Eleve a címe, hogy Anya randizni kezd, nem kicsit felkeltette az érdeklődésemet - no nem azért, mert én is randizni szeretnék, egy pár hónapos csecsemővel az oldalamon vagy a hátamon amúgy is elég érdekes lenne -, aztán a "hangosan röhögős, mégis szívhez szóló" The Daily Mail ajánlás, meg maga a borító egyszerűsége, lazasága, ugyanakkor bohósága is ... na mindegy, szóval olvasni akartam, megvett magának. Meg eszembe jutott az is, amikor én voltam hasonló szituációban, kezdhettem újra randizni tizenakárhány év után, egy kisgyerekkel a nyomomban. Hát igen, azt hittem, hogy Alice közel fog kerülni hozzám, hisz hasonló szituban voltam egykor én is. Egy nagyon vicces Bridget Jonesos sztorira számítottam. ... De sajnos annyira nem jött össze.

Alice 6 évvel ezelőtt elvált a férjétől és azóta egyedül neveli a fiait, akik mára felcseperedtek. Az egyik 13, a másik 16 éves. Közben a férjének lett új felesége, született egy kislánya, de Alice egyedül van még és ezen nem is próbál változtatni.

Aztán a barátnői gondolnak egy merészet, hogy most már elég volt, beújítanak neki valakit. Leszerveznek neki 3 randit, Alice pedig beleveti magát. Így találkozik egy kislányát egyedül nevelő fogorvossal, egy újságíróval és egy nála fiatalabb gyakornok sráccal. Végül ki mellett fog vajon kikötni?

Könyvesem Niki (@nikikonyvesem) által megosztott bejegyzés, 2017. Dec 12., 03:07 PST

Hát megsúgom: egyik mellett sem. Jobban mondva a történet annyira nincs lezárva, ott van benne a kiskapu a végén, hogy lehet mégis csak alakulóban van valami az egyik pasival, de ez is inkább csak egy gondolat az olvasó fejében, mert az írónő konkrétan nem fejezte be ilyen téren a történetét. Ez pedig számomra hatalmas csalódás volt. Idegesítő számomra, hogy végigrágtam magamat ezen a majdnem 400 oldalon és Alice egyetlen nyomorult kapcsolatot se újított be rendesen. Szerintem joggal merülhetett fel bennem, hogy akkor mi a fészkes fene értelme is volt ennek a könyvnek a megírásának?

De nem csak ebben csalódtam hanem abban is, hogy egyáltalán nem volt hangosan röhögős fajta sztori. Konkrétan figyeltem, egyszer mosolyodtam el az olvasása közben. Amúgy meg nem volt humoros, inkább teljesen semleges. Annyi lehetőség lett volna ebben a történetben, de Gibsonnak nem sikerült összehoznia. Lehettek volna humoros jelenetek, melyek egyszerre tanulságosak, de szívet melengetőek is. Mondhatjuk, hogy próbálkozott ezekkel, de nem jött össze.

Senki se értse félre, végülis nem rossz. Olyan közepes sztori. Lagymatag, semmilyen, elolvasod, holnap azt se tudod miről szólt. Én többet vártam azért tőle.

2018. január 11., csütörtök

Sarah Knight: Nagy ívben

Niki január 11, 2018 0 Hozzászólás

Eredeti címe: The life-changing magic

of not giving a f.ck

Kiadta: Kiskapu (2017.)

Oldalszám: 211

Forrás: kiadó

Értékelésem:

Bevallom, hogy a könyv alcíme azonnal megfogott. Még akkor is, ha először nem esett le, hogy a kis csillagok helyére milyen betűket kellene beillesztenem és percekig csak gondolkodtam, hogy mim is van tele. Aztán persze megvilágosodtam.

A varázslatos módszer, amellyel örökre száműzhetsz az életedből mindent, amivel tele van a t***d

Amikor nekiálltam Sarah Knight könyvének, még nem olvastam Marie Kondo Rend a lelke mindennek c. könyvét, amit a szerző többször megemlít, mint amilyen őskönyvet, amit ő maga is többször forgatott.

Miről is szól a Nagy ívben? Kicsit nehéz megfogalmazni. Míg Kondo a tárgyak szelektálásával éri el azt, hogy a módszer alkalmazója "megtisztuljon", új életet tudjon kezdeni, Knight a lelki szemetesláda kiürítését vette célba.

Eleged van a munkahelyi intrikákból és szeretnél kimaradni belőlük? De hogyan érd ezt el, hogy a kimaradásod miatt ne váljál céltáblává?

Eleged van bizonyos családtagok heppjeiből, de ezt nem mered megmondani nekik, hogy nehogy veszekedés legyen belőlük és inkább tovább nyelsz ... évek óta?

Van olyan dolog az életedben, ami boldogtalanná tesz, de egyszerűen nem tudsz (nem mersz) változtatni rajta?

Knight ezeket a kérdésköröket dolgozza fel lényegében és próbál segíteni. A technikájának a kulcsa csak annyi, hogy ami nem tesz boldoggá, attól szabadulj meg, de nem bántó módon.

Eleged van a munkahelyi intrikákból? Határolódj el tőlük visszafogottan.

Közöld óvatosan, de határozottan a bizonyos családtaggal a véleményedet és zárd is le vele a témát, hogy ne legyen folytatása.

Ami nem tesz boldoggá, attól egyszerűen szabadulj meg!

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, hatalmas hatást gyakorolt rám. Olyan volt, mint egy energiaital, szinte pörögni kezdtem, hogy akkor én most mindentől búcsút veszek, amivel tele van a t...m.

De ahogy haladtam a könyv vége felé egyre inkább kezdtem magamhoz térni, hogy bizony nem minden fekete és fehér. Nem mindenki tud akkora lépéseket megtenni az életében, mint mondjuk Knight, aki lazán otthagyta a munkahelyét és nem zavarta, hogy nincs munkája, sőt örült, hogy végre aludhat reggelente és így tovább, mert megérdemli végre, hisz annyit dolgozott. Nos, azért a legtöbb ember, ha otthagyja a munkahelyét úgy, hogy nincs másik és közelednek a számlák befizetésének az időszaka, nincs megtakarítása, kétlem, hogy boldogan tudna reggelente sokáig lustálkodni a körömrágás helyett.

A Nagy ívben is egy olyan önsegítő könyv véleményem szerint, mint amilyenek például a gyerekneveléssel foglalkozó könyvek. Olvassuk őket, mert adhatnak nagyon jó ötleteket, tanácsokat, problémákra világíthatnak rá, de a bennük leírtak nem szentírások. Mindannyiunk élete más. Ha úgy érezzük, hogy szeretnénk megfogadni a tanácsokat, akkor azokat alakítsuk át a saját életünkre, mert különben hatalmas bukás lehet a vége.

Nekem túl sok újdonságot nem nyújtott már a könyv. Az elmúlt 3-4 évemben sok téren bevettem már a lesz.r.m kapszulát, de persze vannak még olyan területek, melyeken egyszerűen nem tudom és lehet nem is fogom tudni soha, ezt elismerem. De büszke vagyok magamra, hogy vannak olyan pillanatok, amikor igenis magasról tudok tenni dolgokra és képes vagyok a mi/saját érdekeimet nézni. Ilyen volt például az esküvőnk.

Nincs különösebb bajom a hatalmas családi esküvőkkel, akinek ez az álma. Az enyém sose volt, tán ezért is nem mentem férjhez sokáig. Gyomorgörcsöm lett már a gondolattól is, hogy lazán meg kell hívnom 200-300 embert, olyanokat is, akiket utoljára a születésemkor láttam kb., mert ha nem, akkor hatalmas harag lesz. Ha meghívod Jolánkát, akkor meg kell hívnod Icukát is, de ha ő jön, akkor már a Gizikét is. ... És így lesz az amúgy családiasnak induló esküvőből 200-300 fős lagzi, 2-3 milcsiért. Én ilyenre sose vágytam. Mikor megértem arra, hogy férjhez menjek, nagyon könnyen meg tudtam hozni a döntést, hogy én pici esküvőt szeretnék és ilyen is lesz. Így is lett. Nem érdekelt, hogy Icuka megharagszik-e Gizikével együtt, mert nem számított igazán a haragjuk és a véleményük. Akik a legfontosabbak voltak, azok voltak ott. Pici, meghitt esküvő volt és pont ettől volt szép, meghitt, családias. Amelyen jól éreztem magamat és nem volt gyomorgörcsöm, hogy 200-300 embert etessek, szórakoztassak. Na ne. És hogy Gizikéék megsértődtek-e? Fogalmam sincs, nem jutott el hozzám ezzel kapcsolatban hír. Lehet, hogy egy ideig puffogtak, na de minden csoda három napig tart.

A lényeg: igazat adok abban Knightnak, hogy ami nem tesz boldoggá, attól szabadulj meg. Na de azért logikusan és módjával, jól átgondoltan.

2018. január 10., szerda

Alafair Burke: Az ex

Niki január 10, 2018 0 Hozzászólás

Eredeti címe: The Ex

Kiadta: Lettero (2017.)

Oldalszám: 392

Forrás: kiadó

Értékelésem:

Kezdek rájönni, hogy nálam minden könyv befuccsol, amit a Holtodiglanhoz hasonlítanak. Így járt pl. a Lány a vonaton is. Az exet pedig nem elég, hogy a Holtodiglanhoz, de még a Lány a vonatonhoz is hasonlították burkoltan a borítón. Úgyhogy kíváncsi lettem rá és nagyot csalódtam. 😥

Alafair Burkenek -szent meggyőződésem volt amúgy, hogy a szerző férfi, na de nő, mint kiderült- ez az első magyarul is megjelent önállóan írt regénye. Két könyvét kiadták már magyarul is, de azokat Mary Higgins Clarkkal közösen írták (A Hamupipőke-gyilkosság, Míg a halál el nem választ).

Amikor megláttam a borítót egyből megfogott. Egyszerű, de mégis van benne valami. A kulcs, a feliratok, a borítón felbukkanó Holtodiglanhoz való burkolt hasonlítás mind-mind meggyőzött arról, hogy tuti egy jó krimihez/thrillerhez lesz szerencsém, ha elolvasom. Na meg lássuk be, hogyha az exekre gondolunk, mindig vannak elfeledett titkok, amiket szeretnénk nem is bolygatni vagy az új kapcsolatunk miatt vagy pedig csak azért, hogy ne tépjük fel a régi sebeket. Titkokra számítottam a címet olvasva, de semmi titok nem volt a történetben.

"Ha tökéletes krimit keresel, ezt olvasd el."

Gillian Flynn

A történet főszereplője Jack Harris, aki elég ismert író. Özvegy -a feleségét annó egy tinédzser lelőtte-, egyedül neveli a tini lányát. Mióta a felesége meghalt, nem nagyon randizott, de aztán egy szép napon kicsit szürreális élményben lesz része.

Épp a szokásos kocogását ejti meg a parkban, amikor megpillant egy estélyi ruhás nőt a fűben ülve és a kedvenc könyvét olvasgatva. Jack azonnal felfigyel rá és ezzel bele is keveredik egy nagy csávába.

Egy barátja segíteni akar neki, hogy végre tovább tudjon lépni így elhatározza, hogy ha törik ha szakad, ő bizony felkutatja ezt a nőt, hogy Jack újra találkozhasson vele. Sikerrel is jár, a férfi megbeszél egy randevút a nővel. A nagy napon a nő nem jelenik meg, viszont valaki megöl a találkozó színhelyén 3 embert. ... A rendőrség pedig Jacket vádolja.

Ekkor kerül a képbe Olivia, aki a férfi volt menyasszonya -az ex- volt, jelenleg pedig egészen jól menő védőügyvéd. A nő meg van arról győződve, hogy nem lehet Jack a tettes. Elvállalja az ügyet és elkezdi felgöngyölíteni a szálakat. A végeredményen pedig ő is megdöbben.

Igen, mi már csöppet készülünk. ;) És akkor a többi mütyürt még nem is láttátok. :D A könyv pedig az épp aktuális olvasmányom. Remélem izgis lesz. #book #bookstagram #mostolvasom #blogger #könyvesblog #christmas #karácsony #készülődés

Könyvesem Niki (@nikikonyvesem) által megosztott bejegyzés, 2017. Nov 27., 05:39 PST

Csak épp én nem.

Nem tudom, hogy Gillian Flynn és Harlan Coben milyen könyvet olvastak, de szerintem nem ugyanazt, mint én. Az ex ugyanis nem tökéletes krimi, pszichothriller. Inkább egy elég gyenguska utánzata ennek a műfajnak.

Már az elején mélyen sejteni lehet, hogy Jack a tettes avagy sem, csak a kép nem állt össze, hogy hogyan is vannak szőve a szálak és miért. De hiába derül ki minden a történet végére, nem éreztem a hatalmas csattanót, inkább csak azt, hogy ja, ennyi volt? Ilyet már olvastam, csak épp nem jut most eszembe, hogy melyik könyvnek volt ugyanez a lényege.

Az ex szerintem egy közepesnél is gyengébb krimi/thriller. Nincs benne különösebb izgalom és valahogy logikátlan, unalmas is.

2018. január 7., vasárnap

Vadadi Adrienn: Nyomás a suliba

Niki január 07, 2018 0 Hozzászólás

Kiadta: Pagony (2016.)

Alma utca 22. #2

Vadadi Adrienn Alma utca 22. című sorozatának eddig 2 része jelent meg.

Miért is Alma utca 22. a sorozat címe? Ugyanis ez alatt a házszám alatt élnek Misiék és a barátai. Misi a történet főszereplője, akinek a szemén keresztül látjuk a történteket.

A fülszöveg:

"Misi egész nyáron Naninál nyaralt Balatonon. Még szerencse, hogy a barátai, Kamilla és a Marosiék mind meglátogatták, így nem unatkozott, miközben várta az iskolát. Mert Misi szeptembertől elsős lett, és most már egy iskolába jár az összes házbeli gyerekkel! Kivéve persze Pirost, aki hiába még csak ovis, nagyon jó barát. De hogy találja meg a helyét Misi az iskolában? Megmaradnak-e a régi barátságok? Utaznak-e még együtt a tandemen és játszanak közösen az udvaron? Mert az igaz, hogy Misinek kicsit élénk a fantáziája, de nagyon is helyén van a szíve, és a legfontosabbak a barátai: az Alma utcás banda!"

Hogy tetszett?

Maximálisan elégedett vagyok a könyvecskével, kisiskolásoknak remek olvasmány.

A rajzok bájosak, a történetek hétköznapiak, aranyosa, néhol mulatságosak. Bátran tudom ajánlani kisiskolás szülők figyelmébe.

2018. január 6., szombat

Sabrina Jeffries: Karácsonyi csoda

Niki január 06, 2018 0 Hozzászólás

Eredeti címe: 'Twas the Night

After Christmas (2012.)

Kiadta: General Press (2016.)

Oldalszám: 304

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Halstead Hall bajkeverői #6.

Nem olvastam még az írónőtől, sőt fogalmam se volt arról, amikor leemeltem a könyvtár egyik polcáról ezt a könyvet, hogy egy sorozat 6. részéhez van szerencsém (igen, nem olvastam el a fülszöveget sem). Pusztán csak látva a borítót, olvasva a címét elkapott a karácsonyi hangulat nagyjából 1 hónappal az ünnep előtt és így a kosaramban landolt. Nem bántam meg, hogy kikölcsönöztem, egész kellemes olvasmány volt, bár nem nagy extra.

Pierce Waverlynek, Devonmont jelenlegi grófjának nem volt könnyű gyerekkora. Valamiért a szülei 8 éves korában (1803-ban) kollégiumba adták és a szünetekben se térhetett haza. Évekig nem látta őket, a szüneteket pedig vidéken, a bácsikájáéknál kellett töltenie. Természetesen a kisfiú nem értette, hogy a szülei miért nem viszik haza, de ahogy telt-múlt az idő, a szíve megkeményedett és csak haragot érzett irántuk, ami felnőtt korában se csitult.

Miután elhunyt az édesapja és megörökölte a grófságot, az édesanyját "száműzte" és tudomást se volt hajlandó venni a létezéséről annak ellenére, hogy az asszony rendszeresen leveleket küldött neki, amiket persze el se olvasott.

Aztán az asszonynak lett egy új társalkodónője, Mrs. Stuart. Az olvasó első gondolata bizonyára az, hogy a nő férjnél van. Nos, Camilla özvegy -igen, így már előre tudni lehet, hogy a gróffal tuti összegabalyodnak majd, igen, így lesz- és elhatározza, hogy valahogy megpróbálja kibékíteni Pierceket. Kieszel egy tervet mely miatt a gróf azonnal az anyjához utazik, ahol jó nagy döbbenetben lesz része. Viszont amire a férfi nem számíthatott az az, hogy beleszeret majd Camillaba. Na de hogy semmi se legyen olyan egyszerű, a nőnek van egy nem kicsi titka és természetesen Pierce se hajlandó olyan könnyen megbékélni az édesanyjával.

Könyvesem Niki (@nikikonyvesem) által megosztott bejegyzés, 2017. Nov 28., 00:28 PST

A történet Karácsony környékén játszódik, innen is adódik a címben szereplő Karácsonyi csoda, a csoda meg az lehet a történetben, ki mit vél annak. Én azt, hogy kiderül a történet végére, miért volt olyan gyerekkora a grófnak amilyen és természetesen a végére mindenki összeborul és élnek boldogan, amíg meg nem halnak.
Ráhangolódásnak tényleg tökéletes olvasmány. Könnyed, gyorsan lehet haladni az olvasásával, romantikus és olyan kis aranyos, de újdonságot nem igazán nyújt. Kikapcsol arra a pár órára amíg olvasod, de valószínűleg pár nap múlva már arra se fogsz emlékezni, hogy miről szólt.

Nagyon sajnáltam Piercet, aki egyszerűen nem érti, hogy egyik napról a másikra a szülei miért bántak vele olyan ridegen és miért száműzték olyan messzire maguktól. Szinte láttam magam előtt szegény összetört pici fiút és annyira, de annyira sajnáltam. Mennyire fájhatott neki és mennyi kérdés motoszkálhatott benne. De aztán a kisfiú felnőtt és felnőve annyira megkeményedett a szíve, hogy az édesanyja hiába próbált közel kerülni hozzá, nem engedett neki. Én pedig ezt megértettem annak ellenére is, hogy tudtam, az édesanyjának biztos olyan oka volt a tetteire, amivel a kisfiúnak akart jót tenni. És természetesen így is lett, hisz ez egy romantikus regény. 😏
A miértek oka annyira nem kacifántos, sejteni lehet, hogy valami hasonló dolog lehetett a "probléma".

Camilla egy nagyon bájos teremtés, aki szereti beleütni az orrát olyan dolgokba, amikhez nincs köze, de csak a legjobb szándék vezérli, mert szívből megkedvelte a grófnét.

"Szerelem nélkül élni olyan, mintha valakit gyönyörű hanggal áldott volna meg az ég, épp csak nem lenne dal, amit elénekelhetne vele."

A lényeg a lényeg, hogy természetesen mindennek jó a vége. Pierce magához tér időben, megbocsát az anyjának és elveszi feleségül Camillat, aztán ...

Forrás

2017. december 27., szerda

Ransom Riggs: A különlegesek regéi

Niki december 27, 2017 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Tales of the Peculiar (2016.)

Kiadta: Kossuth (2017.)

Oldalszám: 192

Forrás: saját

Kapcsolódó kötetek:

#1 Vándorsólyom kisasszony

különleges gyermekei

#2 Üresek városa

#3 Lelkek könyvtára

Értékelésem:

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei #0,5

Azoknak kihagyhatatlan A különlegesek regéi, akiknek elnyerte a tetszését a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei sorozat.

Ezzel a kötettel lesz valahogy minden kerek. Olyan, mint mondjuk a Harry Potter esetében a Bogar bárd meséi.

A fülszöveg:

"Az amerikai Ransom Riggs a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című könyvvel tűnt fel (2011). E regény világszerte óriási sikert aratott – nagyszerű film is készült belőle –, majd további két sikerregénnyel (Üresek városa, Lelkek könyvtára) trilógiává bővült. Riggs legújabb, gyönyörű, művészi grafikákkal illusztrált könyvében azokat a regéket írja meg, amelyek a trilógiában szereplő „különlegesek” eredetét és legősibb történeteit beszélik el. A „különlegesekről” szóló szokatlan mesék minden darabja egy-egy meglepetés: sosem az történtik, amire számítunk, a szereplők furák, a fordulatok kiszámíthatatlanok, az atmoszféra pedig különös. Minden történet egy másik világ, de megegyeznek abban, hogy különlegesek."

Hogy tetszett?

A történetet Millard Nullings "szerkesztette", akit a sorozatban megismerhettünk már, ő volt a láthatatlan fiú.

10 rege található a kötetben, melyek a különlegesek legkedveltebb történeteit mesélik el. Ezek a regék szájról-szájra szálltak a nemzedékek alatt, Millard "foglalta össze" őket ebben a kötetben.

A kötet egyik nagy előnye, hogy nagyon gyorsan lehet haladni az olvasásával. Hisz mindegyik rege viszonylag rövid, izgalmas, érdekes, az olvasó tudni akarja, hogy a következő miről fog szólni, így nem tudja letenni a könyvet.

Olvashatunk többek között kannibálokról, akik az emberi mohóságra hívják fel a figyelmet.

De szerepel a történetben egy hercegkisasszony is, akin keresztül az igazi szépségre van felhívva az olvasók figyelme. A lényeg a lényeg, hogy mindegyik kis történetben ott a tanító jelleg, mint a népmesékben.

Ha olvastátok a sorozat előző köteteit és tetszettek, akkor semmiképp se hagyjátok ki ezt!

2017. december 23., szombat

Lisa Heathfield: Papírpillangók

Niki december 23, 2017 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Paper Butterflies (2016.)

Kiadta: Cicero (2017.)

Oldalszám: 284

Forrás: saját

Értékelésem:

Teljesen megbabonázott a könyv fülszövege. Imádom az olyan könyveket, melyek titkokat rejtegetnek. Egyszerűen olyan szinten kíváncsi természet vagyok, hogy titkok tudója akarok lenni. 😏 Így amikor elolvastam és szembe találtam magamat azzal, hogy "sötét titkokat rejt", hát nem is kellett több nekem.

A fülszöveg:

"Törött szárnnyal tudnál-e repülni?
June otthona az apjával, a mostohaanyjával és a mostohatestvérével sötét titkokat rejt. Csapdába esett, mint a hálóban rekedt pillangó.
De aztán June megismeri Blistert, a fiút az erdőből. És benne felfedezi a remény aprócska sugarát, amely képes őt elrepíteni messze az otthonától. Képes őt szabaddá tenni. Mert a világon minden lény megérdemli a szabadságot. A kérdés csak az, milyen áron."

Hogy tetszett?

Hm. A borító olyan, mint maga a történet is. Tiszta, egyszerű, szép. Első pillantásra csak a pillangót láttam, az arcot nem is benne. És ilyen a történet is. Sokan csak azt látták June körül, amit látni lehetett, de mögé nem néztek vagy nem tudtak nézni vagy csak nem is akartak.

Rettentően sajnáltam ezt a fiatal félárva lányt, akit a mostohaanyja enyhén szólva is bántalmazott. A nő egyszerűen nem normális, egy pszichopata és ami különösen szörnyű, hogy a rémtetteibe belevonja a saját lányát is, hogy a segítségére legyen June bántalmazásában. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy mi baja is van szegénnyel. Ennyire piszkálja, hogy a férjének van másik gyereke is? Vagy June félvér származását nem tudja elfogadni? Aztán persze a történet végén kiderül, hogy mi lehetett a gyűlöletének az igazi oka.

June pedig tűr, sokáig hallgat. Ami különösen dühített az az, hogy a saját apja se vett semmit észre az egészből. Hogy miért? Mert tán nem is akarta.

Aztán June találkozik egy fiúval és szép lassan szerelmesek lesznek. A lány lázadni kezd, majd egy véletlen a feje tetejére állítja a világát.

A történet 2 részre oszlik. Van az ELŐTTE és az UTÁNA. Hogy mi előtt és mi után vagyunk, csak a történet kb. 2/3-nál derül ki. Addig ide-oda ugrálunk a jelen és a múlt között, míg eljutunk arra a pontra, amikor a lány élete örökre megváltozik.

Úgy érzem, hogy miután kiderül a kiindulópont, mintha az írónő elkezdte volna összecsapni a történetét. Hirtelen minden annyira felgyorsult, megemészthetetlenné vált.

Az évek teltek és eljutottunk a történet végéhez. Meglepődtem-e? Igen és ez a meglepődés kellemes megkönnyebbüléssel is járt. Igaz, hogy a szerző konkrétan nem zárta le a történetét, de az olvasó mégis sejti, hogy mi mi történt és ki/kik vannak a háttérben.

A Papírpillangók egy könnyed történet. Maga amiről szól, az már velősebb.

"A megbocsátáshoz nagy bátorság kell."

2017. december 16., szombat

Alex Rosenberg: A krakkói lány

Niki december 16, 2017 0 Hozzászólás

Eredeti címe: The Girl from Krakow (2015.)

Kiadta: I.P.C. (2017.)

Oldalszám: 430

Forrás: saját

Értékelésem:

Ó, hogy én mennyire kíváncsi voltam erre a könyvre! Nagyon érdekelnek azok a történetek, melyek a II. világháborúban játszódnak és a fülszöveg alapján egy érdekes, izgalmas, történelmi szórakoztató regényre számítottam. És akkorát, de akkorát csalódtam! 😕 Mármint az stimmel, hogy az adott korban játszódik, csak az nem jött össze, hogy izgalmas és érdekes lenne.

A fülszöveg:

"A krakkói lány a harmincas évek Párizsán, a spanyol polgárháborún, Moszkván, Varsón és a náci Németország szívén átívelő, lenyűgöző történet, mely egy nő túlélésért folytatott küzdelmét követi végig, miközben egész nemzetek szakadnak szét, örökre megváltoztatva történelmünket. 1935-ben Rita Feuerstahl nagy tervekkel érkezik a krakkói egyetemre, ám az élet más meglepetéseket tartogat számára – házasság, szerelmi viszony, gyermek, és mindez a közelgő háború árnyékában. Rita időközben olyan hatalmas titok birtokába jut, mely a szövetségesek győzelmét veszélyezteti, ugyanakkor a háború dúlta Európa káoszában talán ez az egyetlen dolog, ami erőt ad neki a túléléshez.
Vajon a szenvedélye és az elszántsága elegendő ahhoz, hogy át tudja vészelni ezt a rettenetes időszakot, s az Európa által valaha látott legnagyobb gonoszt?"

Hogy tetszett?

A történet mondhatni izgalmasan és titokzatosan veszi kezdetét. Teljesen abban a hitben olvastam, hogy Rita egy kém, aki szuper titokkal rendelkezik. Aztán ahogy elkezdődik a visszaemlékezés és eljutunk a jelenig rájöhet az olvasó, hogy mindaz a titok, amit a nő tud és a fülszöveg alapján "az egyetlen dolog, ami erőt ad neki a túléléshez" egy nagy semmi. És marad utána az űr és a csalódás.

Rita története mondhatni egy "hétköznapi zsidó" nő életét testesíti meg, akinek volt akkora szerencséje, hogy elkerülhette a koncentrációs táborokat.

Még a háború előtt férjhez megy, megcsalja a férjét, születik egy kisfia, kitör a háború, a férjét elviszik, ő és a fia gettóba kényszerül ... majd valahogy mindig úgy alakul a sorsa, hogy ő megússza a legrosszabbakat, csak épp más nem.

A háborúban menekül, bujkál, rejtegeti a "titkát" magában, szerelembe esik és "mindent kipróbál". Aztán a háború véget ér és kiderül, hogy az elveszett dolgokat visszakapja-e illetve amit a háború alatt magáénak tudott, az vajon tényleg az övé-e.

"– Szinte mindent félreértettek, amit Darwin tanított. Csak kezdésnek, az evolúcióban nincs helye magasabb célnak, még kevésbé az azt jelentő nácizmusnak. És nincs olyan, hogy felsőbbrendű faj. Csak ideiglenes győztesek és vesztesek vannak. A Harmadik Birodalom csak egy átmeneti eredménye egy sehova sem vezető hatalmas folyamatnak. A ma győztesei bizonyosan a holnap vesztesei lesznek, amikor megváltozik a környezet. Gondolj csak a dinoszauruszokra."

Unalmas volt a történet, semmi izgalmat nem találtam benne.

Rita nem volt szimpatikus és nem tudott hozzám közel kerülni. Nem szorítottam a boldogságért, sőt vártam, hogy mikor érek a történet végére, mikor szabadulhatok már meg ettől az unalmas és valamilyen oknál fogva mindig szerencsés nőtől.

Ha egy izgalmas, pörgős, II. vgh. alatt játszódó történetet szeretnétek olvasni, akkor nem A krakkói lányt ajánlanám a figyelmetekbe.

De ha egy csordogáló eseményű, női sorsra vagytok kíváncsiak, ami ebben a történelmi korban játszódik, akkor már tudom a figyelmetekbe ajánlani, de akkor se jó szívvel. Biztos, hogy vannak ennél jobb hasonló kategóriájú történetek.

2017. december 13., szerda

Josh Malerman: Ház a tó mélyén

Niki december 13, 2017 0 Hozzászólás

Eredeti címe: A House at the

Bottom of a Lake (2016.)

Kiadta: Fumax (2017.)

Oldalszám: 160

Forrás: saját

Értékelésem:

Újabb olyan könyv, amire még a hazai megjelenése előtt felfigyeltem.

Egy ház egy tó mélyén? Hogyan került oda? És egyáltalán miért? Természetesen én is titkokra számítottam, mint szerintem a legtöbb olvasó, aki nekikezd ennek a történetnek. Aztán amikor elolvastam az utolsó oldalt is, értetlenkedve láttam, hogy nincs több lap, nincs folytatás és maradt utána csak a fejvakarás. Mi volt ez? Hatalmas csalódást kellett volna éreznem, mert a történet végére semmi se tisztázódik le, nem került pont a mondat végére, de még se csalódást éreztem, hanem hatalmas izgalmat, mint amit végig a könyv olvasása során is.

A fülszöveg:

"Mindketten tizenhét évesek. Mindketten félnek. Mégis mindketten igent mondanak.

Tökéletes első randinak tűnt: végigkenuzni az ikertavakon, szendvicsekkel és sörrel a hűtőládájukban. Ám a két tizenéves, Amelia és James felfedeznek valamit a víz felszíne alatt, ami örökre megváltoztatja az életüket.

Két emelet.

Egy kert.

És a bejárati ajtó nyitva áll.

Egy ház a tó mélyén.

A fiatalok egyetlen szabályhoz ragaszkodnak: nem kérdőjeleznek meg semmit. Így teljes természetességgel veszik birtokukba ezt a mesés otthont. Persze, hogyan is létezhetne egy ilyen lenyűgöző hely ellenszolgáltatás nélkül? Ez túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. Miközben Amelia és James lépésről lépésre felfedezik a házat és egymást a hullámok között, egy örök igazság könyörtelenül bebizonyosodik:

Attól, hogy egy ház éppen üres, még nem biztos, hogy senki sem lakja."

Hogy tetszett?

Épp a nyaralásunk pótlásáról indultunk haza november elején, amikor a kb. 3 órás autós útra szükségem volt egy kis olvasnivalóra. A Ház a tó mélyén tökéletes választás volt. Lebilincselt, magával sodort és mire hazaérkeztünk, leparkoltunk, be is fejeztem az olvasását.

A történet ott veszi kezdetét, hogy a fiú és a lány találkozik. Mind a ketten 17 évesek. Nagy nehezen a fiú ráveszi magát arra, hogy elhívja a lányt randira. A lány igent mond. Mind a ketten meg akarnak felelni a másiknak. Tudjátok, a fiú szeretne vagány, macsó lenni, a lány meg szeretne bátor amazonnak tűnni. Mert azt hiszik, hogy a valós énjükkel nem tudnák a másik tetszését elnyerni. A fiú kitalálja, hogy az első randikujon menjenek el kenuzni, mert az olyan romantikus.

"– A mozi nem jó első randinak."

Szépen el is indulnak, de útjuk során találnak a tó mellett egy másik tavat. Elrejtve a külvilágtól. És ahogy rámerészkednek meglepetten észlelik, hogy egy ház van a tó mélyén.

Ez az a pont, amikor az olvasó jobb esetben nem pisili össze magát az izgalomtól, amikor elér idáig az olvasással. Bennem azonnal kérdések hada kezdett el cikázni. Hogy került oda a ház? MI VAN BENNE?

Természetesen a fiatalok se hagyják ki a lehetőséget és lemerülnek a házhoz. Beúsznak, megnézik belülről és a ház szép lassan megbabonázza őket. De nem kérdeznek semmit, nem akarnak magyarázatot találni a kérdéseikre, csak élvezik a pillanatot. Felnőttesdit játszanak. A ház az övéké, mintha férj és feleség lennének. Első szerelem, első szex. És végig érzi az olvasó, hogy várjunk csak, mégis csak egy HÁZ VAN A TÓ MÉLYÉN, hogy a fészkes fenébe került oda? De választ nem kapunk rá.

"– Semmi hogyan vagy miért.
– Micsoda?
– Nem teszünk fel olyan kérdéseket, hogy hogyan került a ház a tó fenekére, vagy hogy miért van bebútorozva. Nem firtatjuk, hogy és miért működik.
James megértette.
– Semmi hogyan vagy miért – ismételte."

Csak sodródunk ezzel a hihetetlenül izgalmas és rövid történettel, majd a végére kapunk egy akkora maflást, hogyha addig össze voltunk zavarodva, azután azt se fogjuk tudni merre van a jobb és a bal oldal.

Nagyon tetszett a történet annak ellenére, hogy megértem azokat is, akik az értékelésüknél a haragjuknak adnak hangot. Mert igen, összességében a sztori egy nagy semmi. De b.sszus, mégis van benne valami. A hangulata, a varázsa. Olvassátok el!

2017. december 8., péntek

Diana Soto: Az ártatlan bűnös

Niki december 08, 2017 0 Hozzászólás

Kiadta: Underground (2016.)

Oldalszám: 100

Forrás: szerző

Értékelésem:

Most nagyon elgondolkodtam azon, mennyi és mennyi fantasztikus könyv lehet amik a közelemben vannak, de ilyen-olyan okokból kifolyólag folyamatosan tolom azt a pillanatot, hogy egyáltalán kinyissam őket. Ez történt Az ártatlan bűnös esetében is. Majdnem 1 évvel ezelőtt kaptam az írónőtől, mert látta, hogy Kívánságlistára tettem a molyon. Igazából, ha nem egy rövid történetre lett volna épp szükségem, akkor ki tudja, hogy meddig halasztódott volna még az olvasása.

Most pedig döbbenten ülök a laptop előtt. Diana Soto egy fantasztikus, hihetetlenül jól megírt történetet hozott létre olyan formátumban, ami a mai világban eléggé kiveszendőben van.

A fülszöveg:

"1793. Párizs utcáit átjárja a forradalom szelleme, szájára vett egy nevet és halált kiált. Marie Antoinette-et már megfosztották férjétől, s most gyermekeitől elszakítva várja a döntő tárgyalást. Az udvari népet s az utca emberét is kettéosztja a pazarló királyné. Egy önmagát hibáztató nő, aki beismeri bűnösségét, hogyan válhat ártatlanná? Vajon a forradalom megoldást szülhet az emberiség problémájára? Mindig meg kell halnia valakinek, akit mások bűnösnek kiáltanak? Egy újabb lángoló eszme minket is magával fog ragadni?
Ha hitünk túl sok halált követelt, akkor eljött az ideje, hogy másban kezdjünk hinni. Mert a szív erényeit nem lehet legyőzni, az életnek pedig van értelme.
Bátran ajánlom fiatalnak, idősnek, férfinak és nőnek. Mindenkinek, aki kíváncsi egy történelmi drámára.
Diana Soto"

Hogy tetszett?

Gimiben rengeteg drámát kellett olvasnunk, de 1-2 kivételtől eltekintve ez a műfaj nem lett a kedvencem. Túl sokat bíz az olvasó képzelőerejére és tizenévesen valahogy nem szárnyaltam ezen a téren.

Amikor nekikezdtem Az ártatlan bűnösnek és szembesültem azzal, hogy drámai költeményről van szó, nem kicsit nyeltem, de felesleges volt aggódnom.

Diana Soto nagyon könnyed, kellemes verses formában elevenítette fel Marie Antoinette utolsó napjait. A drámai költeménye nem a leírásokra, cifrázásokra tért ki, hanem egy nő lelki világára, gondolataira, aki királyné volt, de elsősorban édesanya, feleség és valakinek a lánya. Egy nő, aki élete során hibákat követett el, na de ki nem? Egy nő, akinek a bűneire túl nagy büntetést szabtak.

Többször eszembe jutott az olvasása során Az ember tragédiája. Van a Forradalmár, aki számomra olyan volt, mint Lucifer. Uszít, lázad, vért akar. Aztán a történet végére kiég. És ott a Polgár, aki átlát mindent és sajnálja a nőt, majd a történet végén újra találkozik "Luciferrel".

De volt a történetnek egy kis Karácsonyi ének beütése is, amikor úgymond megjelenik egy szellem neki és visszarepíti a múltba, hogy bizonyos eseményeknek szem és fültanúja lehessen.

Ha ebben a rohanó világban egy rövid különlegesség olvasására vágytok, akkor bátran ajánlom a figyelmetekbe Az ártatlan bűnöst. Nem fogtok csalódni.

2018. március 7., szerda

Én és a könyv

A történetről

Hogy tetszett?

2018. február 7., szerda

2018. február 4., vasárnap

Geronimo Stilton #43

2018. február 1., csütörtök

Caraval #1

2018. január 26., péntek

2018. január 21., vasárnap

A fülszöveg:

Hogy tetszett?

2018. január 20., szombat

A rendteremtés művészete

2018. január 19., péntek

A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

2018. január 18., csütörtök

2018. január 11., csütörtök

A varázslatos módszer, amellyel örökre száműzhetsz az életedből mindent, amivel tele van a t***d

2018. január 10., szerda

2018. január 7., vasárnap

Alma utca 22. #2

A fülszöveg:

Hogy tetszett?

2018. január 6., szombat

Halstead Hall bajkeverői #6.

2017. december 27., szerda

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei #0,5

A fülszöveg:

Hogy tetszett?

2017. december 23., szombat

A fülszöveg:

Hogy tetszett?

2017. december 16., szombat

A fülszöveg:

Hogy tetszett?

2017. december 13., szerda

A fülszöveg:

Hogy tetszett?

2017. december 8., péntek

A fülszöveg:

Hogy tetszett?

Rólam

Keresés ebben a blogban

Jelenlegi olvasmányaim

Rendszeres olvasók

Régebbi bejegyzések

Népszerű bejegyzések

Összes oldalmegjelenítés

E-mailes elérhetőség

Műfaj szerint

Egyéb

Rovatok