 |
Kiadta: Underground (2016.)
Oldalszám: 100
Forrás: szerző
Értékelésem:
 |
Most nagyon elgondolkodtam azon, mennyi és mennyi fantasztikus könyv lehet amik a közelemben vannak, de ilyen-olyan okokból kifolyólag folyamatosan tolom azt a pillanatot, hogy egyáltalán kinyissam őket. Ez történt Az ártatlan bűnös esetében is. Majdnem 1 évvel ezelőtt kaptam az írónőtől, mert látta, hogy Kívánságlistára tettem a molyon. Igazából, ha nem egy rövid történetre lett volna épp szükségem, akkor ki tudja, hogy meddig halasztódott volna még az olvasása.
Most pedig döbbenten ülök a laptop előtt. Diana Soto egy fantasztikus, hihetetlenül jól megírt történetet hozott létre olyan formátumban, ami a mai világban eléggé kiveszendőben van.
A fülszöveg:
"1793. Párizs utcáit átjárja a forradalom szelleme, szájára vett egy nevet és halált kiált. Marie Antoinette-et már megfosztották férjétől, s most gyermekeitől elszakítva várja a döntő tárgyalást. Az udvari népet s az utca emberét is kettéosztja a pazarló királyné. Egy önmagát hibáztató nő, aki beismeri bűnösségét, hogyan válhat ártatlanná? Vajon a forradalom megoldást szülhet az emberiség problémájára? Mindig meg kell halnia valakinek, akit mások bűnösnek kiáltanak? Egy újabb lángoló eszme minket is magával fog ragadni?
Ha hitünk túl sok halált követelt, akkor eljött az ideje, hogy másban kezdjünk hinni. Mert a szív erényeit nem lehet legyőzni, az életnek pedig van értelme.
Bátran ajánlom fiatalnak, idősnek, férfinak és nőnek. Mindenkinek, aki kíváncsi egy történelmi drámára.
Diana Soto"
Hogy tetszett?
Gimiben rengeteg drámát kellett olvasnunk, de 1-2 kivételtől eltekintve ez a műfaj nem lett a kedvencem. Túl sokat bíz az olvasó képzelőerejére és tizenévesen valahogy nem szárnyaltam ezen a téren.
Amikor nekikezdtem Az ártatlan bűnösnek és szembesültem azzal, hogy drámai költeményről van szó, nem kicsit nyeltem, de felesleges volt aggódnom.
Diana Soto nagyon könnyed, kellemes verses formában elevenítette fel Marie Antoinette utolsó napjait. A drámai költeménye nem a leírásokra, cifrázásokra tért ki, hanem egy nő lelki világára, gondolataira, aki királyné volt, de elsősorban édesanya, feleség és valakinek a lánya. Egy nő, aki élete során hibákat követett el, na de ki nem? Egy nő, akinek a bűneire túl nagy büntetést szabtak.
Többször eszembe jutott az olvasása során Az ember tragédiája. Van a Forradalmár, aki számomra olyan volt, mint Lucifer. Uszít, lázad, vért akar. Aztán a történet végére kiég. És ott a Polgár, aki átlát mindent és sajnálja a nőt, majd a történet végén újra találkozik "Luciferrel".
De volt a történetnek egy kis Karácsonyi ének beütése is, amikor úgymond megjelenik egy szellem neki és visszarepíti a múltba, hogy bizonyos eseményeknek szem és fültanúja lehessen.
Ha ebben a rohanó világban egy rövid különlegesség olvasására vágytok, akkor bátran ajánlom a figyelmetekbe Az ártatlan bűnöst. Nem fogtok csalódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése