 |
| Forrás |
Miért van az, hogy a Karácsony a béke, a szeretet, a család ünnepe, de mégis ahogy közeledik a nagy nap, az emberek többsége kész idegroncs lesz? Ha bemész egy áruházba mit tapasztalsz? Az emberek ölre mennek a leakciózott tárgyakért, az amúgy totál békés háromgyerekes anyuka nekikezd anyázni, mert a másik anyuka elvette előle az utolsó Fisher Price vonatot a polcról, ami a kiírás szerint akciózva volt, de ha utána nézett volna kiderült volna számára is, hogy nagyon nem. A mindig békés, maximum magában dörmögős apuka vadul nekitolja a bevásárlókocsiját a másik apukának, mert annak volt mersze elkalandozni egy kicsit és nem reagálni azonnal, hogy útban van. Kész szerencse, ha nem mennek ölre bevásárlókocsi harcban. A gyerekek mindeközben mit csinálnak? Ha a szülők nem tudták lepasszolni őket valahová, visítanak a bevásárlókocsiban vagy épp mellette, mert akkora tömeg van az üzletben, hogy már halálra unták magukat és naná, hogy a tabjukat se vihették magukkal. Anyuka sík ideg az emberekre (Mindenki barom és még a gyerek is üvölt!), apuka sík ideg (ha anya ideges, akkor neki is annak kell lennie, mert ha anya azt látja, hogy ő nyugodt, tuti kettéharapja majd a torkát), gyerek sík ideg, mindenki sík ideg, mert közeledik a Karácsony. De miért kell ilyennek lennie?
Megmondom: mert a tökéletességet hajkurásszuk.
✤ Tökéletes ajándékot szeretnénk mindnekinek.
✤ Tökéletes ünnepi ebédet/vacsorát szeretnénk készíteni.
✤ Tökéletes fa kell.
✤ Tökéletes karácsonyi hangulat kell, mint a romantikus filmekben.
✤ Tökéletesen ragyognia kell az otthonnak.
✤ Tökéletes családnak kell lennie.
✤ Mindennek tökéletesnek kell lennie, mert azt hisszük, hogy csak akkor leszünk boldogok.
És ezt a tökéletességet hogyan érjük el?
Anyuka, apuka 1 hónapig idegroncs. Ha idegroncsok, nő a feszültség kettőjük között. Minden szir-szaron összevesznek. Néha a gyerekeken is csattan mindez. És mindez miért? Hogy Karácsonykor minden tökéletes legyen. Hogy mindenki BOLDOG legyen. Pusztán csak mire eljön a nagy nap, mindenki hulla fáradt, idegbeteg, csalódott, anya nem szól apához, apa nem szól anyához és a gyerek is duzzog, de nem tudja miért. Mi értelme van?
 |
| Forrás |
Ha visszaemlékszünk a gyerekkorunkra, akkor mit szerettünk benne? Mi volt az, ami gyerekként széppé tette az ünnepet? A tökéletes ajándék? A tökéletes ebéd/vacsora? A tökéletes fa? A tökéletes hangulat? A tökéletes tisztaság? A tökéletes család? Felnőtt fejjel tudjuk, hogy semmi se volt akkor tökéletes, de gyerekként mégis annak éreztük. Érdekelt minket, hogy mi lesz az ebéd? Érdekelt, hogy a fán milyen és mennyi dísz van? Ha nem azt az ajándékot kaptuk, amit szerettünk volna, akkora volt a csalódás bennünk, hogy ez kihat az életünkre a mai napig?
Elmondom, hogy mit szerettem én az ünnepekben.
↪ Hogy hullt a hó. Nem volt olyan Karácsony gyerekkoromban, amikor ne esett volna. Sőt, a 80-as években volt olyan Karácsony, amikor a katonaságot vezényelték ki a lakótelepre, mert a hó eltorlaszolta a lakások bejárati ajtaját és se ki-se be senki nem tudott közlekedni. Szóval a hó. Na jó tudom, ez nem rajtunk múlik.
↪ Az igazi fenyőfa illata.
↪ A díszek, a fények. Tök mindegy volt, hogy mennyi és milyen díszek voltak rajta, mindegyik csoda volt, hisz csak akkor láthattam őket.
↪ A csillagszóró, amit csak ilyenkor lehetett meggyújtani.
↪ És persze az ajándékok! Bármit kaptam, mindig örültem. Még akkor is, ha nem tudta a Jézuska meghozni a sziper-szuper biciklizős Barbie-t, abban a pillanatban nem érdekelt, mert milyen klassz volt már az a baba, amit helyette kaptam.
↪ Érdekelt-e a kaja? Nagyon nem. Hisz egy gyereknek mi a lényeg? Az ajándék és az édesség. ...
↪ És ami a legfontosabb, a hangulat. Hogy anya, apa ott van, nem veszekszenek, békesség honol.
Nem érdekelt a tökéletesség, mert számomra az a pillanat volt a tökéletesség maga. Hisz eljött a Jézuska és kaptam ajándékot is. (Még se voltam olyan rossz gyerek!)
Aztán én magam is édesanya lettem és igen, évekig én is a tökéletes Karácsonyra hajtottam. Látástól-mikulásig sütöttem, főztem (a süteményeket dobhattam ki, mert nem tudtunk annyit enni, a kajákkal ugyanígy jártam), rohangáltam a legtutibb ajándékokért, stresszeltem, hogy minden szuper legyen a gyerek miatt.
Aztán voltak olyan évek, amikor semmire se volt időm Szenteste, mert dolgoztam aznap (is). Lejjebb kellett adni az igényeket. Tuti kell annyi süti? Tuti kell annyi féle kaja? Tuti kell ez az ajándék? Tuti végig kell ilyen szinten nyalni a lakást? Nem és nem. Időhiányában nem került mindenre sor és amin megdöbbentem, hogy nyugodtabb lettem. Úgyhogy azóta is ezt a módszert folytatom.
✓ Nem kell a legtutibb ajándék. Nyilván lehetőségeknek megfelelően a gyerekeknek egy szülő próbálja megadni azt, amire vágynak, de azért ne vállaljuk túl magunkat. Én azt a módszert követem, hogy a Nagynak listát kell készítenie minimum 5 olyan dologról, amit szeretne, aztán amikor jön a Mikulás ki kell neki készíteni, mert ő viszi el a Jézuskának. Az 5 dologból csak talál már olyat a szülő, ami bevállalható. Ami meg a többieket illeti, vegyünk praktikus ajándékot. A cél nem az, hogy csak legyen valami, próbáljunk olyat, aminek értelme is van. És nem kell agyba-főbe ajándékozni. Meg lehet beszélni, ha úgy gondoljuk, hogy a felnőttek ne ajándékozzák egymást, csak a gyerekek kapjanak valamit vagy teljesen egyszerűen megegyezni, hogy pl. 1.000 Ft-nál többet senki se költsön vagy nincs is ajándékozás, csak együnk együtt egy jót, legyünk együtt, beszélgessünk.
 |
| Forrás |
✓ Nem kell roskadoznia az asztalnak a kajától és az édességtől. Főzzünk, süssünk logikusan. A legtöbb család ilyenkor alig van otthon, mert elutaznak a nagyiékhoz, elutaznak ide-oda, esznek ott, pakolnak be nekik, alig vannak otthon. Minek akkor éjjel-nappal főzni? Elég annyi, amennyi kell.
A sütés? Lehet előre dolgozni. A mézeskalács, linzerek, bejgli hetekig eláll becsomagolva, fémdobozban. Lehet előre sütni, készülni és a végére hagyni csak azokat, amik amúgy nem állnának el. Én pl. az első héten megsütöm a mézeskalácsot. Következő héten jöhet a linzer, bejgli is akár. A harmadik héten más és így lényegében az utolsó hétre marad mondjuk a zserbó. Egyik sütiből se sütök sokat, csak annyit amennyit megeszünk és tudok vinni mindegyikből egy kicsit a rokonságnak.
És ami a főzést illeti, azzal is lehet előre készülni, nem kell mindennek pont 24-én nekiesni. Én pl. 23-án szoktam elkészíteni a halászlevet, a húsokat is előkészítem, így 24-én már csak sütni kell és köretet gyártani hozzá. A salátát is összedobom még 23-án. Így teljesen megúszom, hogy kikészüljek amiatt, hogy elkészüljön az ebéd időre.
✓ Nem kell nagytakarítást végezni az utolsó napon. Elviekben mindenki rendszeresen takarít, így elég csak a szokásos hétvégi takarítás. Ha valaki ilyenkor szeret nagytakarítást végezni, azt is be lehet osztani. Egyik hétvégén ez, másik hétvégén az, az utolsón pedig csak a szokásos áttakarítás, kinél ez mit jelent.
✓ Ami fontos, az a ráhangolódás. Már csak a gyerekek miatt is. Kis csecse-becsék ide-oda, karácsonyi zenék, mondókák, adventi naptár, adventi koszorú. Annyi apróság és lehet hangolódni.
Nem kell a tökéletességre törekedni, higgyétek el. Tudom, a gyerekek miatt vágyunk erre, nekik szeretnénk szép emlékeket, hogy ők boldogok legyenek, de nekik más a tökéletesség még, mint nekünk. Maradjunk nyugodtak, lazák, logikusak, tervezzünk előre, hangolódjunk az ünnepekre és ne akarjunk csodát tenni. 😉
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése