 |
| Angolul megjelent: 2016. |
Egyszerűen nem találok szavakat a történet olvasásának a befejezése után. A The Unseen World letehetetlen, csodálatos történet, egy mestermű. Egyszerűen meg kell jelennie magyarul, minél több embernek olvasnia kell és elgondolkodni róla, ismernie kell a hazai közönségnek is Liz Moore nevét.
Nem tudok magamhoz térni még most sem az olvasása után, pedig több hónapja befejeztem már.
Ugyanazt éreztem, mint az Arctalan szerelem olvasása során. Hogy megakadnak az érzelmek a torkom táján, hogy a sírás fojtogat, hogy egyszerűen jóval több a történet, mint leírt szavak alkotta mondatok egyvelege. Imádtam minden során, minden gondolatát, tökéletes.
Liz Moore bár csak harminchárom éves, de annyi életbölcsességet és tapasztalatot éreztem a The Unseen World olvasása során, hogyha nem olvasok egy kicsit jobban utána a szerzőnek, abban a hitben maradok, hogy egy ötvenes, hatvanas éveit taposó idősebb Hölgy írta a történetet.
A főszereplőnk Ada, akit az édesapja egyedül nevelt. A lányról tudni kell, hogy mindig is az édesapja nevelte, aki nem kicsit fura bogár.
David egy tudományos számítógépes labort vezet Bostonban. A célja az, hogy megalkosson egy olyan számítógépet, ami szinte emberi.
Ada magántanulóként tanul és nap, mint nap bejár az édesapjával a laborba. Nincsenek barátai, elég elszigetelt módon él. Lényegében más világot nem ismer a laboron kívül, de sokáig mégis boldognak érzi így magát.
Aztán valami változni kezd, kevés kezd neki lenni az őt körülvevő hely.
A másik nagyon fontos szereplőnk Diana Liston, David legjobb barátja, akinek három fia van akik Adaval egy idősek.
Davidnél Alzheimert állapítanak meg és a memóriája folyamatosan romlik. Lényegében a lánya lesz a memóriája. Ada rájön, hogy semmi sem az, aminek látszott, David nem is David és minden kártyavárként kezd összeomlani körülötte.
A történet több idősíkon játszódik és nagyon megrázó, elgondolkodtató történet. Milyen nővé válhat egy olyan fiatal lány, akire nincsenek hatással a kora tinédzserei? Ki a legszebb az évfolyamban, kinek van a legtöbb pasija, stb. kérdéskörei? Egyáltalán milyen lehet így elszigetelve felnőni?
És ami a legnagyobb kérdés, hogyan lehet feldogozni, hogy egy édesapának Alzheimer kórja van, lassan elfelejt minden közös emléket és azt is, hogy ő kicsoda? És azt hogyan dolgozza fel vajon Ada, hogy az apja nem is az, akinek addig gondolta?
Folytathatnám még a sort egy rakás olyan kérdéssel, ami elgondolkodtatott az olvasás során.
A The Unseen World egy elgondolkodtató regény, ez pedig fantasztikus. Nem csak olyan, melyet, ha olvasol, úszol az árral, hanem olyan, ami kérdéseket vet fel benned, elgondolkodtat, ez pedig csodálatos. Ehhez pedig adjuk hozzá a történet adta szépséget, hatalmas feszültséget és meg is van a tökéletes regény receptje. Mert igen, tökéletes regény. És minél több embernek olvasnia kellene.
A karakterek csodálatosak és remekül ki vannak dolgozva.
A cselekmény izgalmas, fordulatos, kellőképpen feszült.
A végén pedig ott a paff, amikor az olvasó csak bambul maga elé és próbálja megemészteni a történetet, mely végre kerek egésszé állt össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése