Monica Hesse: A ​kék kabátos lány

Én és a könyv

Sajnos már nem emlékszem, hogy melyik könyves blogon olvastam az első bejegyzést erről a könyvről, de nagyon megmaradt bennem a blogger pozitív véleménye róla. Így, amikor megpillantottam a könyvtár egyik polcán, nem sokat teketóriáztam, hogy kikölcsönözzem-e avagy sem.

Nagyon pozitívan és kíváncsian kezdtem neki a történetnek, hisz nagyon érdekelnek a II. vgh. ideje alatt játszódó történetek és úgy éreztem, hogy Hanneke története nagyon izgalmas, érdekes, szívbemarkoló lesz. ... Nem vagyok maradéktalanul elégedett, de csalódott sem. ... Annyira.

A történetről

1943-ban veszi kezdetét a történet Amszterdamban. Abban a holland városban, melyben Anna Frank is bujkált a családjával 25 hónapig és írta közben a naplóját.

A történet főszereplője Hanneke, aki a német álom tökéletes megtestesítője. A fiatal lány a feketepiacon ad-vesz el dolgokat, így tartja fenn a családját. Egy napon az egyik idős kliense hatalmas titkot oszt meg vele: egy zsidó lányt rejtegetett a pincéjében, de a lány eltűnt. Az idős nő arra kéri Hanneket, hogy keresse meg a zsidó lányt.

Először Hanneke nem akarja elvállalni a feladatot, de végül beadja a derekát és ezzel olyan dolgok tudója lesz, melyekről sokan tudni se szerettek volna. 

"…mindannyian hibáztunk, és féltünk, de mindannyian igyekeztük a legjobbat tenni ebben a háborúban. Csupa olyan dolog vett körül minket, amik túlnőttek rajtunk, és nem tudtunk mindig elég jók lenni. De próbálkoztunk."

Hogyan gyűjtik össze a zsidókat, hová szállítják őket, a holland fiatalok hogyan próbálják megmenteni őket. Hanneke szeme felnyílik, miközben az új ismerőseivel próbál a lány nyomára bukkanni. Aztán a történet végén olyan csavart alkotott az írónő, aminek olvasása közben az olvasó szája tátva marad.

Hogy tetszett?

Kövess Instagramon is!

Olvasmányos volt a történet, de valahogy nekem nem elég. Jó volt bepillantani a háború ideje alatti hollandok mindennapjaiba, jó tudni arról, hogy mi történt ott a zsidókkal, de valahogy nem sikerült mélyen megérintenie, pedig az ebben a korban játszódó könyvektől ezt egyszerűen elvárom vagy jobban mondva ezt az érzést keresem bennük.

Kedveltem Hanneke karakterét, bár szerettem volna, ha kicsit érzelmesebb a lány, de elfogadtam, hogy muszáj kicsit hűvösnek, tárgyilagosnak lennie, ha túl akar élni. Megértettem.

Szerettem volna, ha maga a történet izgalmasabb, fordulatosabb, de inkább olyan, mint egy langyos lábvíz, egy patakocska. Szép lassan csordogál az esemény, majd a végén belefolyik -mit folyik, ömlik inkább- egy hideg tóba, és az olvasó hirtelen azt se tudja a meglepetéstől, hogy hol van. Számítottam-e arra a fordulatra, amit a szerző összehozott? Éreztem, hogy a történet végén lennie kell majd egy nagy csattanónak, de nem számítottam arra, ami végül lett. 

Annak ellenére, hogy én izgalmasabb és megrázóbb történetre számítottam, nem rossz A kék kabátos lány, de számomra csak közepes volt.