Mesekönyvek a 70-es évekből

Nincs olyan szülő, aki ne próbálkozott volna a gyerkőceivel megszerettetni a saját gyermekkorából származó mesekönyveket. Mert van ebben a szituációban amolyan szívet facsaró, keserédes dolog, ami mégis olyan jó. 

Látjuk magunkat kisgyermekként, ahogy ugyanezt a könyvet olvasta fel nekünk anya/apa/nagyszülő és tessék, elröppentek az évek, ma már mi olvassuk őket a mi gyermekünknek. Képzeletben visszarepülünk az időben, látjuk magunkat, érezzük az ízeket, az akkori érzelmeket. Szeretnénk ezeket átadni a saját gyermekünknek is az olvasás közben. Ráadásul akkoriban annyira mások voltak még a mesekönyvek!

Nem csak azért, mert ma már a szívünkhöz kaphatunk látva, hogy egy-egy laporellón 8 vagy 21 Ft-os ár szerepel, hanem a történetek is megváltoztak. A maiakhoz képest régies a nyelvezetük, a ritmus, a rímelés se kapott nagyon központi szerepet, de a tanító jelleg ugyanúgy megmaradt. A könyvek többségét akkoriban Reich Károly illusztrálta (kb. 500 mesekönyvről van szó), így a rajzok könyvről könyvre ismerősként köszöntek vissza a gyerekeknek.

Valljátok be, hogy egyből beugrik melyik meséről van szó, amikor azt írom, hogy

"... volt egy iciri piciri házacska, ott lakott egy iciri piciri kis macska."

vagy

"Volt egy török, Mehemed, sose látott tehenet."

Szinte fejből folytatjátok is a szavalást vagy ha ilyen szinten nem is ugrik be, amint látjátok a szöveget, egyből beugrik minden. Ez a két kis versecske amúgy az Iciri-piciri kötetben megtalálható. 

Emlékszem a Nagynak még a Tegnap, ma, holnap segítségével magyaráztam el ezeket a fogalmakat és a hét napjait. Marék Veronika remekül összehozta ezt a kis kötetet, a mai napig nem találtam még ehhez hasonlót. 

A többi kis könyvecske, melyek az illusztráción is szerepelnek (A náthás medve, A nagyhatalmú sündisznócska, Jön a Télapó, Virágom, virágom), összességében nem nagy szám könyvecskék, tán le se tudnák minden kisgyerek figyelmét kötni. Nehéz lenne nekik a megértésük, hisz más mondókákhoz, versekhez, illusztrációkhoz vannak hozzászokva, de ha lehetőségetek van fellelni őket a nagyszülők padlásán vagy könyvtárban, akkor már csak az emlékek miatt is olvassátok fel őket nekik. 😉