2018. november 14., szerda

Heather Morris: Az ​auschwitzi tetováló

szerda, november 14, 2018 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Tattooist of Auschwitz
Kiadta: Animus (2018.)
Oldalszám: 304
Forrás: saját
Már a megjelenése előtt kíváncsi lettem erre a könyvre és amint beszereztem, azonnal neki is kezdtem az olvasásának. Pontosan 1 nap kellett ahhoz, hogy végezzek vele. Szerdán, a Kicsi délutáni alvásakor kezdtem neki és olvastam kb 2 órán át, majd folytattam este is, amikor mind a két gyerkőc aludt már, Csütörtökön pedig befejeztem a Kicsi délutáni alvásakor. Szó szerit befaltam ezt a könyvet és ha tehettem volna, akkor megszakítás nélkül olvastam volna el.
Legutóbb tán az Evely hét férjénél volt ugyanilyen HŰHA érzésem, csak nyilván más a két könyv.

Nagyon sok olyan történetet olvastam, mely ilyen-olyan formában a holokausztot dolgozta fel vagy visszaemlékezés volt. DE soha nem olvastam még olyat, ami az egyik haláltáborokban játszódik és nem csak a pokol szerepel benne, hanem mint egy kis kinyíló virág a hóban, a szerelem és a remény. Ilyet még nem olvastam.

Lale 22 éves (ha jól emlékszem), amikor Auschwitzbe kerül. Nagyon művelt, jól kiállású, több nyelvet beszélő fiatalember. Tán emiatt is szúrja ki azonnal magának a Tetováló (az a férfi, aki a rabok karjára tetoválja a számokat) és teszi a segédjévé. Ezzel megmenti lényegében a férfi életét.
Lale megtanulja, hogyan éljen túl. Lényegében olyan, mint egy macska. 9 élete van és a 3 év alatt, melyet táborokban töltött, nagyon sokszor volt a halál közelébe.
Gita 16 éves volt, amikor Auschwitzbe került. Lale tetoválta rá a számát a karjára és azonnal megfogta valami a lányban, pedig egy szót se válthattak.
A könyv az ő szerelmük kibontakozásáról szól a pokolban, de ne egy romantikus történetre számítsátok. Ez a véres valóság. Amikor egyik napról a másikra emberek tűnnek el, amikor egy teljes barakkot a gázkamrába küldenek, amikor valaki csak azért is meghallhatott, mert épp olyan kedve volt a kápónak. Éhezés, verések, halál és az állandóan működő kohók. Amikor az emberek élőholttá válnak és csak a holnapban bíznak. Ilyen időben talált egymásra a két fiatal és lettek szerelmesek.
"Lesz holnapunk. Azon az éjszakán, mikor megérkeztem, megesküdtem, hogy túlélem ezt a poklot. Túléljük, és felépítjük az életünket, amelyben szabadok leszünk, akkor csókolózunk, amikor akarunk, és akkor szerelmeskedünk, amikor akarunk."

Nagyon megkedveltem Lalet és Gitát a sorokon keresztül. 
Lalet a bátorsága, az állandó segítségnyújtása miatt. És azért, mert nem tagadta meg a múltat. Nem tagadta azt, hogy valamilyen fura barátság alakult ki közte és az egyik őr között. Félt attól, hogy nehogy együttműködőnek tartsák majd őt és ezért elítéljék, de tetszett, ahogy leírta, hogy ő csak túl akart élni. Akkor is, ha néha ezért le kellett hajtania a fejét és becsukni a szemeit. Nem feltétlenül az a bátor, aki nekimegy egy őrnek azért, mert megölték a társait. Az is egyfajta bátorság, aki túl akarja élni ezt a poklot. Mert sokáig tart ebben a pokolban élni.
Kedveltem Gitát, ezt a fiatal, tönkretett lányt. Akinek a szemén keresztül láthatja az olvasó, hogy a nők mennyire is erősek lelkileg. Vannak persze, akik összetörnek. De vannak, akik kart karba öltve, még ha nehezen is, de tovább mennek. És nem sírnak, nem adják könnyen a könnyeiket. És túlélnek. Ó szegény Cilka! Hogy ítélhették még 12 év kényszermunkára Szibériában? Hát nem látták, hogy ez a szerencsétlen lány is csak áldozat volt? Annyira, de annyira örülnék annak, ha valaki feldolgozná a történetét! Annyira elolvasnám, hogy mi történt ezzel a szerencsétlen lánnyal!

Minden olyan történet rettentően felkavaró, ami ebben az időszakban játszódott. Sose fogom tudni megérteni, hogyan történhetett meg és rettegek attól, hogy nehogy újra megtörténjen. Nehogy újra kiszúrjunk egy népet a vallása, bőrszíne, nemi hovatartozása vagy csak mondvacsinált árulás miatt és újra működni kezdjenek a kohók vagy épp a kápók.

A könyv igaz történetet dolgoz fel és rettentően megható volt látni a végén a képeket Laleról és Gitáról, akik igen, hála az égnek túlélték a poklot és utána egymásra találhattak. És bár utána se volt könnyű az életük, de együtt voltak és öregedtek meg.

"Ha reggel felébredsz, az a nap már jó nap."

Sokszor leírtam, elmondtam, de elmondom újra: nagyon tudom ajánlani ezt a könyvet is mindenki figyelmébe. Olvassunk a holokausztról, hogy miken mentek keresztül az emberek és tanuljunk a történelemből!


2018. november 12., hétfő

A postás mindig kétszer csenget (54.)

hétfő, november 12, 2018 0 Hozzászólás
Mi is az A postás mindig kétszer csenget?: Ez az esemény külföldi blogok mintája alapján indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb. 


A hónapban kénytelen voltam már könyvtárba menni, így landolt nálam A lányunk férje és a Kinek a lánya? Beleolvastam már mind a két könyvbe, de úgy érzem, hogy egyikőjük se fog nekem mostanság tetszeni, így szerintem olvasatlanul fognak visszakerülni majd.

Recenziós példány a Második esély és a Gőzkorszak. Az előbbinek az olvasását már be is fejeztem, kemény 1 nap alatt befaltam a hosszú hétvége során, ez szerintem mindent elárul róla. 😀 Az utóbbinak még folyik az olvasása, de eddig jónak tűnik. Eléggé lassú, vontatott, de kivételesen egyenlőre ez nem zavar.

A Briliáns barátnőm, Az új név története, valamint Az Auschwitzi tetováló saját szerzemény. Az elsőről már írtam ITT, a második rész olvasásának nagy hévvel kezdtem neki, majd ugyanakkora lendülettel abba is hagytam. Nem ment, nem tetszett.  A legutolsót viszont olvastam és nagyon tetszett, hamarosan írok is majd róla.

2018. november 10., szombat

A Kakebo, egy kiadástervező napló mindenkinek

szombat, november 10, 2018 0 Hozzászólás
Kiadta: Ventus (2018.)
Oldalszám: 192
Forrás: kiadó
Ha még nem árultam volna el magamról, nagyon szeretem a rendet, amikor mindennek megvan az adott helye, a rendszerezést, hogy mindent átlátok. Én vagyok az az ember, aki rendesen rosszul tud lenni, ha valami nem úgy áll, ahogy kellene, ha valami nem ott van, ahol eredetileg a helye van, ha nem látok át dolgokat. Rettentően tudok feszengeni ilyenkor és nem tudok leállni, muszáj rendet tennem. 
Így nem jelentek be nagy újdonságot most: rendszeresen vezetem a bevételeket és a kiadásokat is, mert ezt is szeretem átlátni. Szeretek tervezni és kivédeni a kellemetlen meglepetéseket. Eddig a bevételeket és a kiadásokat egy excel táblázatban vezettem és folyamatosan naprakészen frissítve volt. 😁 Aztán Dórinál olvastam először a Kakeboról és már a bejegyzése alapján teljesen levett a lábamról, így nagyon örültem annak, hogy a kiadó révén én is hozzájuthattam egy példányhoz.

Fantasztikus egy kiadvány és már ahogy össze van hozva, zseniális. Tökéletes

De nézzük akkor, hogy mi a kakebo, mint fogalom, önmagában! Ez egy kiadástervező napló vagy módszer a kiadások követésére, melyet egy japán újságírónő talált ki és tervezett meg 1904-ben
Lényegében a kiadásokat 4 fő csoportba sorolja (alapvető szükségletek, másodlagos szükségletek, kultúra és szabadidő, extra és váratlan kiadások) és ha ezeket rendszeresen vezetjük, akkor látni lehet, hogy a céljaink elérése érdekében hol lehet megszorításokat végezni. 

Minden hónap elején fel lehet vezetni a bevételeket, a friss kiadásokat, hogy mennyit szeretnénk az adott hónapban félretenni, így már a hónap elején láthatjuk, hogy mennyi pénz áll rendelkezésünkre az étkezésekre és az egyéb kiadásokra.

A heti táblázatokban a négy fő csoport alapján tudjuk rendszerezi a kiadásainkat és hétről-hétre láthatjuk, hogy a hónap elején kiszámolt összegből mennyink maradt még amellett, melyet félre szeretnénk tenni az adott hónapban.

Aztán persze a hónap végén nem maradhat el az összegzés sem, hogy mennyire voltunk sikeresek vagy épp nem.
Aki hasonlóan szereti vezetni a kiadásait, mint ahogy én is vagy eddig nem vezette, de szeretné vagy úgy érzi, hogy megszorításokra lenne szüksége, de nem tudja, hogy ezt hol tudná elérni, annak nagyon ajánlom ezt a könyvet a figyelmébe!

Nagyon jól meg van szerkesztve, mindennek megvan a kis helye, nagyon szuper! És ami még nem elhanyagolható, hogy a grafikája is szuper!

Nagyon tudom a figyelmetekbe ajánlani ezt az 1 éves kiadástervezőt! Nálunk a konyhapulton van a helye. Minden vásárlás után eddig is mindig eltettem a blokkot, hogy be tudjam vezetni az Excel táblázatba, most már ebben a naplóba vezetem. 😊

2018. november 9., péntek

1000 könyvről szóló vélemény a blogon!

péntek, november 09, 2018 0 Hozzászólás
Különösebben nem szoktam foglalkozni azzal, hogy épp mennyi könyvről írtam az oldalon, de minden hónapban, amikor elkészítem a havi összefoglalót, itt oldalt frissítem a számokat. ➤
Már akkor, mikor közzétettem az októberit és frissítettem 999-re, már akkor egy kicsit elméláztam itt a laptop előtt. 1 könyves bejegyzésre voltam az 1000-től.
Aztán közzétettem A budapesti nyakékről szóló szöszömet és elfelejtettem, hogy ez lett az ezredik bejegyzés. Pont twitteltem, amikor leesett, hogy TE JÓ ÉG! MEGVAN AZ 1000. KÖNYVES BEJEGYZÉSEM!

Majdnem 9 év és 1000 elolvasott könyv, 1000 bejegyzés erről.
Mindig amikor frissítettem a számokat, kellemes borzongás futott végig bennem, de ez valahogy teljesen más érzés. Annyira kerek! És annyira 4 jegyű! És eleve csak belegondolni a számba ... sok. Ezt akárhogy nézzük, de sok könyv. 
Vannak, akik az én koromban ennél többet olvastak már el, de vannak, akik szerintem élhetnek 100 évig is, de akkor se fognak ennyit elolvasni. Súlya van ennyi könyvnek bennem annak ellenére is, hogy eddig minimum 3000-et olvashattam el 9 éves korom óta, szóval ilyen téren fura, hogy pont az 1000-nél állok meg elmélázni. Tán azért, mert ennyi olvasást látok itt. Ennyinek van nyoma, nem csak bennem, hogy olvastam. Durva.  

Na, ennyi elég is az érzelgősségből, nem akarok jönni statisztikákkal, hogy ebből mennyi volt kellemes olvasmány és mennyi volt csalódás, de azt azért megjegyzem, hogyha jól számoltam ezek közül csak 51-et kedvenceltem. Bővebb statisztikával amúgy is jövök majd vagy az év végén vagy a blogszületésnapkor, majd visszanézem, hogy is szoktam csinálni, mert most nem is rémlik.😅


2018. november 6., kedd

Ayelet Waldman: A ​budapesti nyakék

kedd, november 06, 2018 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Love and Treasure (2014.)
Kiadta: Európa (2017.)
Oldalszám: 480
Forrás: saját
Annyira, de annyira csalódott vagyok! Itt van egy történet, ami annyira izgalmas lehetne és jó is volt kb az 1/3-ig, de aztán minden annyira el lett fuserálva. Ráadásul olyan, mintha nem is lenne befejezve. Mintha a szálak nem is futnának össze! Hogy lehetett ennyire elcseszni? Pedig olyan jól indult!
Már a megjelenése előtt kíváncsi voltam rá, eléggé kívánságlistás is volt, így nagy hévvel kezdtem neki az olvasásának.

A történet 3 szálon és idősíkban fut.
Először vagyunk a múltban, a II. vgh befejeztekor. Jack az amerikai hadsereg hadnagya volt, akit megbíztak az Aranyvonat őrzésével. Eközben találkozott egy erdélyi, zsidó lánnyal, aki nem rég szabadult az egyik haláltáborból és a testvérét kereste. Szerelmesek lettek egymásba, de ez a kapcsolat nem jól alakult.
Aztán hirtelen a jelenbe csöppen az olvasó, amikor is Jack haldoklik, de halála előtt az unokájára hagy egy medált és kéri, hogy adja vissza a tulajdonosának. Így a nő Magyarországra utazik, aztán Erdélybe, hogy felkutassa a medál múltját.
És a kutatása közben kibontakozik egy fiatal, zsidó lány élete az 1910-es évekből. Aki feminista volt, orvos szeretett volna lenni, aki küzdött. 
Aztán hopp, vége szakadt a történetnek és az olvasónak egyrészt fogalma sincs arról, hogy mi történt a lánnyal később, de azt se tudjuk, hogy Jack unokájának az élete hogyan folytatódott. Egyszerűen csak olyan volt, mintha az író fogott volna egy ollót és levágta volna a történetének mondjuk az utolsó 30 oldalát. Mert kb ennyi hiányzott volna még.

Eléggé olyan érzésem van, hogy Waldman olyan történetet szeretett volna írni, amire majd azt mondják az olvasói, hogy mind a 3 szála megállná a helyét egy-egy külön történetben is. Ez végülis igaz, csak nem úgy, ahogy ő ezt összehozta.

Az első szál, mely a II. vgh. végén zajlott volt a "kedvencem". A legjobban, legizgalmasabban összehozott a 3 közül. De olyan hülyén ért véget, hogy rendesen ki voltam akadva.
A középső szál, a "jelen", a nyomozás, nagyon gyenge volt. Míg a fiatal Jack és a zsidó lány karakterét úgy ahogy kidolgozottnak éreztem, megértettem őket, a jelenben Jack unokája és a pasi aki segít neki, csak úgy lógtak a levegőben. Kellettek, mert velük ível ált a múlt, mondhatni ők a hidak, mely felvezeti a II.vgh. előtti életet a II.vgh-ival és azzal, ami utána következett. Semmilyen karakterek voltak. Arra sem emlékszem már, hogy is hívták őket.
Ami meg az utolsó szálat illeti, teljesen homály van most előttem. Hogyan is kapcsolódnak össze? Összesen ennyi a kapcsolódási pont? De mi van akkor a zsidó lánnyal, akivel a fiatal Jack találkozott? Nekem valahogy a szálak nem értek össze. Csak úgy vannak, fityeg a fejem felett 3 szálacska, aminek össze kellene érnie a buksimban, de nem, nem érnek össze, csak fityegnek felettem és ez nagyon idegesít. Szívem szerint jól megráncigálnám őket és görcsöt kötnék a végükre.

Csalódott vagyok! Annyira jó lehetett volna ... de nem lett.


2018. november 1., csütörtök

Októberi összefoglaló

csütörtök, november 01, 2018 0 Hozzászólás
Forrás
Ahogy a múlt havi összefoglalóban írtam, jól indult a hónapunk: egyből betegséggel, de ami a legkirályabb, én azóta is brekegek. Nem tudom mit nyeltem be, de az nagyon gyilkos, az tuti. 

Mi is történt ebben a hónapban? Hm.
Nem tudom mi van velem, de októberben kimondottan kötözködős voltam az olvasott könyveimmel. Öt könyvet olvastam el, de ebből csak 2-t értékeltem jóra. A másik három vagy csak enyhén verte ki nálam a biztosítékot, vagy szerettem volna falhoz vágni őket. A másik meg, hogy több könyvet is félbehagytam.

És ha már félbehagyott könyvek, a blog Facebook oldalán indítottam egy szavazást, hogy írjak-e a félbehagyástól függetlenül ezekről a könyvekről is, hogy miért hagytam félbe őket? A 237 szavazónak a 95%-a azt jelölte be, hogy igen, így fogok ilyen bejegyzéseket is írni alkalomadtán. Terveim szerint egy bejegyzésben 3 félbehagyott könyv lesz, már készül is az első ilyen.

És ha már ennyire belejöttem a szavazósdiba, belevágtam egy felmérésbe is. Miért nem olvasunk több szépirodalmat? címmel. Sok minden kavarog a fejemben ezzel kapcsolatban.
A felmérés során kaptam több olyan megjegyzést, ami segítő szándékú volt. Ezt így kellett volna csinálni, kellett volna bele egy ilyen lehetőség is, ezt másképp kellett volna fogalmaznod, ott másképp kellett volna a lehetőségeket elnevezni, mert nem egyértelmű, stb. Egy részüknek így utólag igazat adok. Szeretem azt mondani magamról, hogy elég széles látókörrel rendelkezem, de most a hozzászólásoknál rá kellett jönnöm, hogy nem láttam egészen széles körben ezt a témát és ezt köszönöm a hozzászólóknak! Ha még egyszer lesz hasonló szavazás, figyelembe fogom venni az hozzászólásukat.

Na de akkor térjünk vissza a hó végi összegzéshez.

 

Amiket jelenleg olvasok

Kemény vagyok most, mint a vídia, így a hónapban kemény döntést hoztam: minden könyvnek 30 oldal esélyt adok! Ha 30 oldalon keresztül nem tud meggyőzni arról, hogy érdemes tovább olvasnom, akkor ennyi volt C'est la vie. Ez persze nem jelenti azt, hogy az életben soha nem fogom elolvasni végig, de mostanában annyi olyan könyvbe kezdtem bele vagy épp olvastam el, ami nem tetszett, hogy egyszerűen elegem van.
Ha egy könyv jó, érdekes, 30 oldal bőven elég ahhoz, hogy ez megmutatkozzon! Ha pedig ennyi oldalon keresztül semmi se pislákol ebből, akkor nagy eséllyel egy vontatott sztoriról van szó, amihez mostanában nagy kedvem amúgy sincs.
Úgyhogy a hónapban sok könyvnek nekikezdtem, sokat félbe is hagytam (ezekből mint ahogy fentebb is említettem, hármasával lesz egy-egy külön bejegyzés), most jelenleg ezeket olvasom és tetszenek is eddig. Mindegyiken túl vagyok már a 30. oldalon. 😋

Blogélet a hónapban

A hónapban a leglátogatottabb könyves bejegyzésem  Kelemen Anna: Harminc ​nap a nép szolgálatában volt. Amúgy meg az első 4 helyen az egyéb pötyögéseim vannak. Élen a Nem megy itthon a könyves meglepetésdobozás? című bejegyzésemmel.
A TOP3 látogatás hely alapján: Magyarország, USA és Románia. De 185 látogatás érkezett "Ismeretlen körzetből". Ez érdekes. Mi tekinthető Ismeretlennek, amikor a legapróbb országot is képes mérni a statisztika? 51-es körzet?
Vicces keresőkifejezésről nem tudok beszámolni, azt viszont látom, hogy ebben a hónapban kimondottan sokan néztek utána annak, hogy mit írtam magamról a Rólam fülecske alatt. Lehet frissítenem kellene, ha ennyire érdekel titeket. Mondjuk arra is kíváncsi lennék, hogy melyik bejegyzésem váltotta ki ezt a nagy érdeklődést hirtelen! 😝