2019. november 29., péntek

Paullina Simons: A ​bronzlovas

november 29, 2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Bronze Horseman (2001.)
Kiadta: Könyvmolyképző (2017.)
Oldalszám: 872
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Az írónő egy elég vaskos történelmi, szórakoztató regényt hozott össze, azt el kell ismerni. 872 oldal, egy hatalmas tégla, de olvastatja magát és csak úgy repülnek az oldalak az olvasása során. Viszont ettől függetlenül nem értem, minek kellett majdnem 900 oldalban összehozni ezt. Sokszor vontatottnak éreztem és kicsit feleslegesnek is. Ugyanakkor bennem van az is, hogy nem lehetett rövidebben írni erről a történetről, megkívánta a részleteket, az időhúzást, mert emléket állít. Emléket állít a történelem egyik legvéresebb ostromának.

A történet elején 1941 nyarán járunk. Tatjána és Dása Leningrádban lakik a szüleikkel, a fiú testvérükkel és a nagyszüleikkel. Minden gondtalannak tűnik az életükben, dolgoznak, szolgálják Sztálint. Aztán Hitler megtámadja Oroszországot és minden megváltozik.
A változás közepette ismerkedik meg Tatjána Alexanderrel, aki egy katona. A két fiatal vonzódik egymáshoz, a katona ott segít a családnak, ahol csak tud, de ezt a szerelmet tagadniuk kell, nem adhatják meg maguknak. Kínlódnak, szenvednek, Tatjána érzelmei hullámoznak a szerelem és a család között, mindeközben pedig dúl a háború és egyre közelebb ér hozzájuk.
Leningrád ostroma. A németet körbezárták a várost, 872 napig. Az volt a céljuk, hogyha nem adják meg magukat, akkor kiéheztetik a lakosokat. A város pedig kitartott, éhezett. Rengetegen haltak meg.
Tatjána küzd, éhezik. Alexander pedig harcol és nem felejti el a lányt. Néha a szenvedések közepette találkoznak, olyankor boldogok. De az olvasó fejében végig az zakatol, vajon mi lesz velük? Túl fogják-e élni az éhezést és a harcot? 

"Tedd föl magadnak ezt a három kérdést, Tatjána Metanova, és tudni fogod, ki vagy. Kérdezd meg magadtól: miben hiszel? Miben reménykedsz? De ami a legfontosabb: mit szeretsz?"

Az írónő remekül bemutatta ezt a történelmi időszakot. Igaz, hogy néha számomra nagyon sok volt, de azt el kell ismernem, hogy nagyon részletesen ábrázolta a történelemnek ezt az időszakát. Nagyon sok időt, energiát fektethetett ebbe a könyvbe, ezért pedig minden tiszteletem.

A bronzlovas nem egy kis lájtos szerelmi lamúr. Egy történelmi regény, amit két fiatal szerelme köré épített fel a szerző. Nagyon kedveltem ezt a két fiatalt. Maximálisan átéreztem Tatjána vívódását önmagával és imádtam, ahogy Alexander óvta a családot.
A vége pedig? Nem szeretném lelőni a lényeget, DE: egy sorozat első részéről van szó, ami 3 kötetes és 4 mellékkötetes. Bízom abban, hogy a folytatásokat is el fogja hozni magyarul a Könyvmolyképző. 

2019. november 28., csütörtök

Kertész Edina: A ​lány, aki csillagász lett

november 28, 2019 0 Hozzászólás
Kiadta: Naphegy (2019.)
Oldalszám: 48
Forrás: kiadó
A Naphegy Kiadónak van egy kis könyvsorozata, melyben híres magyarok életét mutatják be meseként a gyerekeknek. A sorozat első része A fiú, aki imádta a matekot volt, ami Erdős Pál életét dolgozta fel. A második kötet A lány, aki orvos akart lenni pedig az első magyar orvosnőről szólt. A harmadik A ​fiú, akit elvarázsolt a zene, Bartók Béla életét mutatta be. És most jön a negyedik, ami az első magyar női csillagász, Balázs Júlia emlékét eleveníti fel.

A kötet nagyon szépen végigviszi Júlia életét egészen az idős koráig. Hogyan nevelkedett, hogyan lett belőle csillagász, hogyan élt aztán a családjával, hogy élték meg a II. vgh.-t, majd az 56-os forradalmat, hogyan öregedett meg.
Úgy érzem, hogy nagyon méltó emlék ez a könyvecske.

Nem csak azért különleges, mert gyönyörű az illusztrációja, hanem azért is, mert ennek a könyvnek köszönhetően egy olyan magyar nő életét mutathatjuk be a gyerekeknek, akik tán nem is hallottak még róla. Pedig hallani kell, hisz csodálatos dolgokat vitt véghez. Volt egy álma és valóra váltotta. Márpedig a gyerekeknek pont ez kell. Egy álom, amit aztán valóra váltanak.


2019. november 26., kedd

Fekete Judit: Időkapszula

november 26, 2019 0 Hozzászólás
Kiadta: Partvonal (2017.)
Oldalszám: 72
Forrás: kiadó
Értékelésem:
Többször említettem már a blogon, hogy nagyon sokáig nagy napló író voltam és valamilyen szinten vagyok ma is, csak nem rendszeresen. Nagyon fontosnak érzem, hogy megörökítsünk az emlékeket és ezeket továbbadjuk majd, ha eljön az ideje.
13 éves voltam, amikor először kezdtem naplóírásba, egy régi vonalas füzetbe. És a mai napig sajnálom, hogy ezt a füzetet nem sokkal a kezdete után összetéptem. Végül 15 évesen kezdtem el újra naplót írni és hosszú-hosszú évekig írtam.
A Nagy lassan 11 éves lesz és pár hónapja teljesen magától, semmilyen ösztökélés nélkül elkezdett naplót vezetni. Nem tudom miről ír benne, maximálisan tiszteletben tartom, hogy az az ő naplója, meg se fordult soha a fejemben, hogy beleolvassak, pedig nem dugja el, szem előtt van a könyvespolcán. 😅 A lényeg, hogy maximálisan támogatom, hogy a gyerekek is írjanak naplót. Szerintem ez nem lányos vagy épp fiús dolog, nemtől függetlenül jó dolog kiírni magunkból a történteket, leírni a gondolatainkat, az emlékeinket. Persze, nekem is fura 35 évesen elolvasnom, hogy mit írtam 15 évesen, mert olyan gyerekes, néha kicsit szánalmas is vagyok benne 😂, de ugyanakkor jó, mert szinte visszarepülök a múltba és átélem azokat a dolgokat. Az első szerelmet, az első csókot, az első szakítást, amiről azt hittem, hogy nem lehet túlélni. .... Már másképp látom a dolgokat nyilván, mint akkor, de mégis jó olvasni azokat a sorokat.

És akkor az Időkapszula! A Nagynak kerestem emlékkönyvet, naplót, amikor megláttam ezt a könyvet a Partvonal Kiadó kínálatában. 
Tökéletes és aranyos emlékkönyv, szerintem kimondottan gyerekeknek, iskolásoknak. Én a 8-15 éves korosztályt lőném be a célcsoportjának.
Mi is az Időkapszula? Egy olyan könyvecske, amiben meg van adva oldalanként, hogy miről írjon az írója, milyen emléket osszon meg magáról, miről fejtse ki a véleményét, mit örökítsen meg. 69 oldal emléke, lenyomata egy gyereknek és üzenete is a felnőttkori énének. Hisz az első oldalon meg kell adnia, hogy mikor nyithatja ki újra a könyvet, mikor olvashatja el az üzenetét magának a jövőben. 


A Nagy nagyon várta, hogy nekikezdhessen a kitöltésének és megmondom őszintén kicsit féltékeny is vagyok, hogy ez a könyv nem létezett 25 évvel ezelőtt már. Vajon hogyan töltöttem volna ki? Ki is volt ekkor és ekkor a kedvenc tanárom? Mi is akartam lenni gyerekként? Mi volt az akkori kedvenc filmem? ... Mit üzentem volna magamnak, hogyha most nyithattam volna ki a könyvecskét? Jó lett volna, ha nekem is lett volna ilyen Időkapszulám, emlék magamnak a múltból!

Ha van gyerkőcötök, szerezzetek be neki egy kötetet! 20-30 év múlva adjátok meg neki a pillanatot, amikor kinyithatja ezt a könyvet és visszarepülhet a segítségével a gyerekkorába! 💓


2019. november 24., vasárnap

Hajós-Wisinger Borbála: Barátkönyv

november 24, 2019 0 Hozzászólás
Kiadta: Hajós-Wisinger Kft. (2019.)
Oldalszám: 112
Forrás: kiadó
Értékelésem:

Emlékkönyvem Rólatok, akikre mindig emlékezni fogok


A Nagy épp iskolaváltás előtt áll és emiatt az egyik szeme sír, a másik nevet. Örül az új barátoknak, az új helyzetnek, az új kihívásoknak, viszont nagyon sajnálja, hogy búcsút kell vennie a jelenlegi osztálytársaitól. Ráadásul másik településen fog tanulni, nem valószínű, hogy sűrűn összefutna majd velük az utcán. 😓
Amikor épp emiatt kesergett, eszembe jutott, hogy a gyerekkoromban (90-es évek) nagy divat volt az emlékkönyv. Minden lánynak, de még fiúknak is volt emlékkönyve. Idézeteket, verseket írtunk bele, rajzoltunk. Volt akinek csak egy füzet volt, másnak kemény borítós, kimondott emlékkönyv, nekem pl. illatos lapú volt, imádtam! Épp elkezdtem a neten böngészgetni, hogy jelenleg milyen emlékkönyvek kaphatóak, amikor belebotlottam a Barátkönyvbe.

Már böngészgetés közben is láttam, hogy a könyv borítója nagyon szép, barátságos és igényes. Kellemes színek, aranyos illusztráció és ez jellemzi belül is. Az egész könyvecske aranyos, olyan édes!
25 barát tud emléket hagyni magáról benne. És azért írom, hogy "emléket hagyni", mert ebben a könyvecskében magáról kell írnia a barátoknak. Ki milyen, mit szeret csinálni, miben jó, miben nem, stb.
Inkább ovis korosztálynak szól, van benne egy olyan rész is, hogy "Ovis jelem", de szerintem egy kis átírással kisiskolásoknak is szuper emlékkönyv lehet.

Mutatok pár képet róla, az Instagramos oldalamról:


A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Múlt héten egy nagyon cuki #emlékkönyv-et kaptam a @baribook-tól. 😍 A Nagy iskolaváltás előtt áll, egyik szeme sír, a másik nevet emiatt. Örül az új barátoknak, de szomorú amiért a jelenlegi osztálytársaitól el kell válnia. Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban nagy divat volt az emlékkönyv. Idézeteket írtunk bele, rajzoltunk. Ilyen könyvet kerestem, amikor rátaláltam a Barátkönyvre. 😊 25 kis barát tud emléket hagyni magáról a könyvecskében. Inkább az ovisoknak szól, de szerintem egy kis átírással iskolásoknak is szuper! Ovis ballagásra, iskokaváltásra vagy csak úgy, nagyon ajánlom a figyelmetekbe. 😊 Hamarosan írok róla a blogon bővebben is! #emlekkonyv #konyv #book #bookstagram #intabook #mik #emkek #ovisoknak #gyerekeknek #kinder #kinderbook #gyerekkonyv
Niki (@nikikonyvesem) által megosztott bejegyzés,

Nagyon ajánlom a kötetet a figyelmetekbe, ha ovis ballagás vagy akár iskolaváltás előtt álltok, mint mi vagy csak úgy, hisz jó dolog a kis barátoknak emléket hagyni magukról. Eljön majd az ideje annak, amikor örülni fog ennek a könyv birtokosa, amikor átlapozza az oldalakat! 😀

A Barátkönyvet ITT tudjátok megrendelni vagy jobban utánaolvasni!

2019. november 20., szerda

Cecelia Ahern: Utóirat: ​Még most is szeretlek!

november 20, 2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Postscript (2019.)
Kiadta: Athenaeum (2019.)
Oldalszám: 392
Forrás: kiadó
Értékelésem:
Kilenc évvel ezelőtt olvastam az írónőtől az Ui.: Szeretlek! c. könyvét, ami akkor teljesen földhöz vágott. Végigbőgtem, meghatott és nagyon felhívta a figyelmemet arra, hogy becsüljem meg azt, amit a sors adott nekem. Fura volt visszaolvasnom az arról a könyvről írt bejegyzésemet, ugyanis az elmúlt években olyan dolgok történtek velem, amikre akkor, amikor olvastam a történetet, nem is gondoltam volna. 
Először is, a "párom", akit abban a bejegyzésben említettem, elhagyott minket majdnem 6 évvel ezelőtt és így egyedül maradtam a Gyerkőccel. Fura, de jobban belegondolva a szakítási folyamat is egy gyászfolyamat volt. Nem feltétlenül könnyű elengedni a múltat, túllépni a kapcsolaton és új életet kezdeni, megbocsátani esetleg és még nehezebb, ha van egy közös gyerkőc is. 
Másodszor is, hogy lassan 6 évvel ezelőtt (2 hónappal a fent említett szakítás előtt) egy daganatos betegségben meghalt az édesapám. 
Mind a két esemény hozzájárult ahhoz, hogy maximálisan át tudtam érezni Holly fájdalmát, vívódását az emlékekkel és harcát a továbblépéssel.

Az első kötet arról szólt, hogy Holly férje, fiatalon elhunyt, agydaganata volt. A fiatal nő törött szárnyú madárka lett a halála után, hisz Gerry nem csak a férje volt, hanem a társa, a legjobb barátja. Aztán egy csomagot kapott, amiben Gerry levelei voltak. Minden hónapra, márciustól decemberig egy-egy instrukciót adott neki, hogy mit kell tennie. És ahogy fogytak a levelek, Holly kezdett jobban lenni, kezdte elfogadni, hogy Gerry nélkül kell leélnie az életét.
Ebben a kötetben 7 év telt el az elsőhöz képest. Holly párkapcsolatban él és épp annál a pontnál tartanak, amikor döntenie kell, hogy elkötelezi-e magát. Aztán fenekestül felfordul az élete, amikor felkérik arra, hogy  segítsen egy bizonyos klub tagjainak. Ennek a klubnak pedig az a lényege, hogy a tagjai halálos betegségekben szenvednek és mindannyian szeretnének leveleket hagyni a szeretteiknek. Holly dolga lenne, hogy ezeket a leveleket kézbesítse és segítsen az elkészítésükben.
Van a tagok között egy idős nő, aki fokozatosan épül le és a férje erre nagyon nincs felkészülve.
Van egy idős férfi, akinek már csak napjai vannak hátra.
Van egy fiatal édesapa, aki nem fogja látni, ahogy a gyermekei felnőnek, fontos mérföldkőhöz érnek, de szeretne nagyon-nagyon ott lenni majd.
Van egy nagyon fiatal, egyedülálló édesanya, akinek döntenie kell a pici kislánya sorsáról.
Mindegyik sors nagyon megindító és nagyon nehéz. Holly pedig úgy dönt, hogy segít. És ezzel fenekestül felfordul az élete.

"Így kért engem, és nem is csak engem, hanem a világot is, hogy :Emlékezz rám! Mert végső soron erre vágyik mindenki. Arra, hogy ne vesszen el, ne maradjon le, ne merüljön feledésbe, hogy mindig részese legyen a pillanatoknak, amelyekről, ezt jól tudja, le fog maradni. Hogy nyomot hagyjon. Hogy emlékezzenek rá."

Nagyon sokat sírtam a történet olvasása során. Egyrészt sokszor láttam magam előtt anyukámat, aki 6 éve veszítette el apukámat, akivel 31 évet éltek le egymás mellett. Láttam Hollyban őt, a gyászfolyamatát, a tagadásait és a próbálkozásait a túlélésre. Sok mindent értek vele kapcsolatban, amit eddig nem. Ugyanakkor láttam magamat is, mint gyerek, akinek elhunyt az édesapja. Olyan jó lett volna ilyen leveleket kapni tőle! Olyan jó lett volna, ha egy picit még velem tudott volna maradni! Kíváncsi lennék arra, hogy vajon hány haldokló kapott ihletet az írónőtől és hagyott leveleket maga után hátra! De láttam magamat, mint egy olyan 29 éves nő, aki egyedül marad az 5 éves gyerekével és újra kell kezdenie az életét. Persze a szakítás az nem halál, de ugyanakkor valahol mégis. Láttam magamat Hollyban, az erőfeszítéseiben, hogy tovább kell lépni, de néha mégis megtorpan. Nem egyszerű. ...

"Ha az ember visszanéz, visszamegy a múltba, az nem a gyengeség jele, nem a sebek feltépése. Ehhez erő és bátorság kell. Ehhez olyan ember kell, aki a korábbinál jobban uralja önmagát, és képes arra, hogy jó ítélőképességgel, de nem ítélkezve vizsgálja meg azt, aki valaha volt. Minden kétséget kizáróan tudom, hogy ez a visszatekintés, ez a vizsgálódás arra ösztönöz majd engem, meg mindenkit, akit az utazásom érint, hogy szárnyakat növesszünk…"

Ez a könyv is nagyon felhívja arra a figyelmet, hogy becsüljük meg az életünket, azt, amit kaptunk. Elsiklunk afelett, hogy milyen szerencsések is vagyunk, ha támogatnak minket a szüleink, ha élnek, ha van hol laknunk, ha egészségesek a gyermekeink, ha mi is egészségesek vagyunk és a párunk is. Ez mind-mind ajándék a sorstól, amit bár nem tekintünk annak, de az. Hatalmas szerencse felnevelni egészségben az egészséges gyermekeinket. Ott lenni az első lépéseiknél, amikor elkezdik az iskolát, amikor megtanulnak autót vezetni, az esküvőjükön. Vagy leélni valakivel az életünket boldogságban és idős korban elmenni. Sok embernek, akik ezt szerették volna, nem adatott meg. Úgyhogy becsüljük meg!

Nagyon olvasmányos a történetet, olyan igazi bekuckózós, picsogós könyv. Ezt tényleg nem lehet száraz zsepivel végigolvasni. Szerintem mindegyik olvasó talál egy olyan karaktert, életsorsot a történetben, ami közel áll hozzá, amivel azonosulni tud és pont ezért nyomot hagy rajta. 

Csodálatos! Tartottam attól, hogy nem fogja tudni hozni az írónő az első könyv színvonalát, hisz sok-sok év eltelt azóta, de hozta! Ugyanolyan jó volt, sőt, számomra jobb is, mint az első kötet. Nem sok könyvre írtam eddig, de erre muszáj: Mindenképp olvassátok el! Ez a két kötet az, amit mindenkinek olvasnia kellene! Nem szépirodalom, nincs benne nagy okosság, de a maga könnyed módján földhöz vág, beletapossa a lelkedet a földbe, majd szinte kiszakít onnan és lök rajtad, hogy vedd észre milyen szerencsés vagy és ezzel a tudattal élj tovább!

2019. november 19., kedd

Elma van Vliet: Anya, ​kérlek, meséld el nekem!

november 19, 2019 0 Hozzászólás
Kiadta: Partvonal (2015.)
Oldalszám: 112
Forrás: kiadó
Értékelésem:
Az utóbbi hetekben újra rákattantam a napló "írásra". Befejeztem a félbehagyott kismama naplóimat és a babanaplókat is. Kicsit vicces volt, amikor a Nagy babanaplóját kellett kiegészítenem, visszaemlékeznem, hogy mi és mikor volt 9-10 éve, de megoldottam. A Kicsivel már könnyebb volt visszaemlékezni a terhességemre és az első évére. 😅 (Most lesz 28 hónapos.)
És hogy miért is írtam ezeket a naplókat? Kamasz korom óta, egészen 21 éves koromig rendszeresen írtam naplót, napi szinten. Nem szoktam elővenni őket, nem szoktam újraolvasgatni, de hamarosan eljön majd az az idő, amikor elő kell vennem mondjuk a 15 éves koromban írtakat, hogy hátha jobban megértem, miken megy majd akkor keresztül a Nagy. Meg persze azt is elterveztem, hogy majd 70-80 éves koromban ülök a hintaszékemben, ősz hajjal, reszketve és újraolvasom azokat a naplókat. Nevetek, sírok majd, emlékezek és tudom, hogy akkor sokat fognak számítani nekem azok a kis füzetecskék.
Ugyanakkor egyfajta lenyomatot akarok hagyni magamról. Azt szeretném, ha majd nem leszek, akkor mielőtt kidobnák a Gyerkőceim, elolvasnák őket. Hogy egy picit még velük maradjak, hogy tán jobban megértsék milyen is voltam és miért. És hogy akkor is tudják, milyen fontosak voltak nekem.
A naplók emlékek magamnak, de emlékek rólam is.

Nagyon örülök annak, hogy a Partvonal Kiadónak köszönhetően kézhez kaptam az Anya, ​kérlek meséld el nekem! c. könyvecskét. Fantasztikus, imádom! 
A napló kívül és belül is nagyon szép kivitelezésű. Egyszerű, nem túl cicomás, kortalan, igényes.
Lényegében 210 kérdésre kell válaszolni benne, de persze van hely ezeken kívül emlékek megörökítésére még. 
A kérdéseknek köszönhetően végigvisszük az életünket. Szó van benne a gyerekkorról, a felnőtté válásról, a szerelemről, a családalapításról, a szabadidőről, a nagyszerű dolgokról és arról a különleges emberről, aki a naplót tölti ki. Mint ahogy a borítón is olvasható: "Emlékek ajándékba" és tényleg az.


Nagyon tudom minden édesanya figyelmébe ajánlani! Van mamás, nagypapás és apukás verziója is. 
Azoknak, akik vezettek kismama, majd babanaplót, szerintem kihagyhatatlan. Hisz ők is olyanok, mint én, emléket szeretnének maguk után hagyni. Ebben a kötetecskében pedig van lehetőség emléket hagyni magunkról a gyermekeinknek.
Ha viszont nem vagy oda a naplóírásért, azt se tudod hogy kezdj hozzá, miről írj, akkor is ajánlom a figyelmedbe pont azért, mert kérdésekre kell válaszolnod, így kell mesélned és így könnyebb, mint csak úgy kitalálni, hogy épp mire emlékezz vissza.

Minden édesanyának ajánlom a figyelmébe! Biztos vagyok abban, hogy egyszer eljön majd az a pillanat, amikor valaki(k)nek sokat fog(nak) jelenteni a benne leírtak.💓
Tökéletes ajándék Karácsonyra, születésnapra, névnapra, Anyák napjára vagy csak úgy. Mert az emlékek nagyon nagy kincsek. Meg kell őket örökíteni,  hogy ne vesszenek el!

2019. november 18., hétfő

Októberi összefoglaló

november 18, 2019 0 Hozzászólás
Forrás
Piszok gyorsan elrepült ez a hónap is! Döbbenetes, hogy még csak most ért véget a nyár, kezdődött az iskola és lassan már ott tartunk, hogy díszítjük a Karácsonyfát!

Szoktam írni arról, hogy mi történt velem az adott hónapban, de ez most elmarad azon oknál fogva, hogy egyszerűen nem emlékszem semmire. 😂 Ebből kiindulva nem lehetett valami izgis hónapom. 😅 Amúgy biztos nem, így, hogy itthon vagyok a Kicsivel és meg be is köszöntött a csúnya idő, tényleg elég egyhangúak a napjaim.

TOP3 könyv, amit a hónapban olvastam

18 könyv olvasását fejeztem be a hónapban. Igen, még magam is megdöbbentem ezen a számon, de októberben tényleg elkapott a láz, minden este órákig olvastam még az ágyban, miután le lettek fektetve aludni a gyerekek.
Több könyvet is 5 csillagosra értékeltem, így most nem 3-at emelnék ki, hanem 5-öt.
↪ Ezekiel Boone: Kirajzás
↪  Lisa Wingate: Elrabolt életek
↪  Gary Chapman – Ross Campbell: Gyerekekre hangolva
↪  Jodi Picoult: Életszikra
↪  Michael Robotham: Dédelgetett titkok

És amiknek az olvasása folyamatban van még

Blogélet a hónapban 

11 bejegyzést tettem közzé, de még mindig nagyon sok van piszkozatban. Főleg így, hogy a hónapban faltam a könyveket.
A hónapban a legolvasottabb bejegyzés Az ​ágybérlő volt, de második helyen tartja magát azért a Helló ​újra, kedves exem!. 😅
Vicces keresőkifejezésem nincs, legtöbben könyvekre kerestek rá és jutottak el így az oldalra. Mondjuk a mi az a töltésáramlást nem értem, de a válaszom innen is: fizikából katasztrófa voltam mindig!
Közönség tekintetében a TOP3 ország Magyarország, Bulgária és USA volt.

3 gondolat, amit novembertől remélek

① Jó időt. Tudom-tudom, minden évszaknak meg kell lennie a sajátosságának, de én utálom a hideget és az esőt!
② Be szeretném szerezni a karácsonyi ajándékok nagy részét, hogy elkerüljem a decemberi őrületet, remélem összejön majd! 🎄
③ És egy nagy döntés előtt állok, amit ebben a hónapban meg kell hoznom. Át kell rágnom, megvizsgálnom minden oldalról, majd pedig döntenem. 

2019. november 15., péntek

Annette Herzog: Na ​de ki kérdez egy kandúrt?

november 15, 2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Wer fragt schon einen Kater?
Kiadta: Naphegy (2019.)
Oldalszám: 128
Forrás: kiadó
Nem is meséltem még, hogy szeptemberben lett egy kismacskánk. 
Amikor tavaly nyáron kertes házba költöztünk, azonnal lett egy kiscicánk, aki sajnos január-február környékén eltűnt és nem is találtuk meg. A Nagy persze sokat pityergett, hogy neki nem kell több macska, Tari jöjjön haza és kész, de a hónapok múlásával be kellett látnunk, hogy kertes házba kell a macska. A nyáron az egyik ismerősünknek leellett a cicájuk, így meg is volt oldva a cicakérdés, elhoztunk szeptemberben egy szép, fekete-barna-vörös-fehér kislányt. Jelenleg bent tartjuk a házban, mondván, hogy olyan kicsi, jön a hideg, egyedül van, bent jobb neki. De jövő nyáron véglegesítjük a helyét kint a teraszon. 
Na de a könyv! Cicára várva nagyon jól jött ez a kis mese, ami kisiskolásoknak (mint pl. a Nagy) szuper olvasmány lehet.

Arisztotelészt (nincs kibékülve a nevével) egy menhelyről fogadták örökbe és meggyőződése, hogy neki mindenből a legjobb jár. Háromgyerkőcös családnál talált otthonra, ahol leginkább a középső gyerkőc, egy kislány van nagyon oda érte. Igen ám, de egy napon a kislány kitalálja, hogy szeretne egy kutyát, amit persze Arisztotelész meghall és nem fogad jó szívvel. Elhatározza, hogy világgá megy. Aztán persze rájön, hogy ez nem olyan poén (elég kényes a lelkem), de hazajutni se könnyű neki.

128 oldal a könyv, nagybetűs, ennek a korosztálynak tényleg tökéletes olvasmány, tudom a figyelmükbe ajánlani!
Az olvasása után egy pillanatig elgondolkodtam azon, hogy Kleopátra vagy Sába lesz a cicánk neve, de végül maradtunk a fain névnél: Cirmi. 😂

Amire a könyv leheletfinoman felhívja a figyelmet, a mindenhol jó, de legjobb otthonon kívül, hogy ne ítéljünk elsőre. Mindenkinek a viselkedése mögött ott van a kérdés, hogy vajon miért viselkedik úgy?

2019. november 13., szerda

Alison Weir: Aragóniai ​Katalin

november 13, 2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Katherine of Aragon (2016.)
Kiadta: Művelt Nép (2018.)
Oldalszám: 766
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
A nyár folyamán kezdtem bele egy HBO-s sorozat nézésébe, ami Aragóniai Katalin életét dolgozta fel addig, hogy Henrik felesége lett. A sorozat címe, A spanyol hercegnő volt. Nagyon tetszett és nagyon izgalmasnak találtam. Így nagyon örültem annak, amikor rátaláltam erre a könyvre és párhuzamosan olvastam illetve néztem a sorozatot. 
Tetszett a könyv, nagyon információgazdag, de mégis volt egy pont, amikor hosszú időre félretettem, mert nem voltam kíváncsi a folytatására. Több, mint 2 hónapig olvastam a könyvet, ami nálam elég hosszú idő még akkor is, ha 766 oldalas volt.

Az írónő egy sorozatot hozott létre, melyben mind a 6 Tudor királynő életét szeretné kötetenként feldolgozni. Az első rész természetesen ez, a második pedig Boleyn Annáé lesz majd.

Tetszett az első kötet annak ellenére is, hogy szerintem hosszabb, mint lennie kellett volna. Viszont látszik, hogy micsoda munka van mögötte, milyen mélyen beleásta magát a történelembe az írónő.
Végigvette Katalin életét onnan, hogy elindult Spanyolországból az ismeretlen Angliába, milyen volt az élete és kapcsolata Arthur herceggel, milyen volt az élete amikor özvegy lett, hogyan jutottak el odáig, hogy végül Henrik felesége lett, milyen volt a házasságuk és hogyan végződött.
Az írónő végigvette Aragóniai Katalin életét, ami szerintem fantasztikus. Egy kötetben mindent meg lehetett tudni Henrik első feleségéről.

"Nem hibáztathatta Henriket, hiszen teljesen természetes, hogy aggódik az öröklés miatt, és minden férfi, legyen király vagy közember, fiúra vágyik, aki továbbviszi a családi vonalat. De Katalin, Kasztíliai Izabella lánya, néha eltöprengett, miért fontos az, hogy férfi uralkodjon."

Nagyon szimpatikus volt a királyné. Agyafúrtnak és taktikusnak tartom, ugyanakkor nagyon kitartó és bátor, ezt pedig nagyon becsülöm benne. A sors fintorának tartom, hogy ennyi küzdelem után nem tudta megadni a királynak azt, amire annak igazából szüksége lett volna: egészséges, fiú örököst.
Gyűlöltem Boleyn Annát, ahogy felbukkant a színen. Szívfacsaró volt olvasni, hogyan küzdött Katalin a házasságáért és milyen volt az élete és halála, miután a király elvált tőle.

Hatalmas könyv, amit minden történelem rajongónak el kell olvasnia, de szerintem túlságosan hosszú. Jó, hogy ilyen sok mindent megtudtunk a királynéról, de sokszor éreztem, hogy nagyon vontatott, elég lett volna 500 oldal is, szerintem.
Olvassátok el! Én már nagyon várom a folytatást!

2019. november 11., hétfő

Jodi Ellen Malpas: Ez ​vagyok

november 11, 2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: All I Am
Kiadta: Művelt Nép (2017.)
Oldalszám: 190
Forrás: saját
Értékelésem:
Épp a Balatonra készültünk leugrani - még a nyáron -, amikor szomorúan konstatáltam, hogy alig van még nem olvasott könyvem itthon és még a könyvtár is a nyári szabadságát tölti. Így elkezdtem szemezgetni a megmaradt olvasatlan könyveim között. A lényeg az volt számomra, hogy ne legyen túl vastag (nem volt kedvem cipelni még azt is), lehetőleg romantikus legyen, olyan kis könnyed sztori, ami strandoláshoz, napozáshoz tökéletes. Ekkor akadtam rá az éjjeliszekrényem alsó polcán erre a könyvre, ami a tavaly júliusi TABOOX Reader doboz egyik tartalma volt. 
Nem olvastam a sorozatot, de a fülszöveg azt írta, hogy önálló kötetként is élvezhető, romantikusnak tűnt és csak 190 oldal, tökéletes volt egy 2 órás autós útra és egy kis lazulásra a Balaton parton, már amennyire két gyerek mellett ez lehet. 😅

Már az odafelé vezető úton elkezdtem olvasni és megmondom őszintén, hamar azon kaptam magamat az erotikus jeleneteknél, hogy kényelmetlenül fészkelődöm az ülésben. Na de most senki fantáziája ne lóduljon meg, egyszerű csak az a szitu lépett nálam életbe, amikor pajkosat olvasol és úgy érzed, hogy ezt mindenki látja rajtad - mondjuk a villamoson - és emiatt zavarban vagy. Szeretnéd elrejteni a borítóját, ha sokat sejtető vagy épp szeretnéd becsukni a könyvet, nehogy valaki a fejed fölött beleolvasson és megtudja mi történik a lapokon. Szóval kicsit zavarban éreztem magamat, hogy ilyen szinten forró ágyjelenetről olvasok a mellettem ülő férjem, és a hátam mögött ülő gyerekeim "előtt". De azért hamar túltettem magamat ezen, mert érdekelt a szitu, pedig a könyv cselekménye olyan egyszerű, mint az 1X1.

Na szóval, adva van Drew. Akik olvasták a sorozatot, biztos ismerős nekik, nekem ismeretlen volt. Harmincas pasi, klubbot vezet, ingatlancége van és van egy kislánya. Párkapcsolatra nincs szüksége, na meg minden nő k.rva véleménye szerint. Ezt így nem mondja ki, de ezt sugallja.
Aztán ott van Raya, aki egyszer felbukkan ebben a fura klubban. Miért fura? Röviden, van itt minden, amit a kliens szeretne. Kikötözés, fenékpacsi, stb. 
A lényeg, hogy Drew és Raya összeakad egy menetre és valami fellobban köztük. De a pasi szerint ez nem olyan egyszerű, mert ő nem lehet szerelmes és amúgy is ott van a lánya.

"– Valami elképesztően furcsa dolog történt velem – vágtam egyenest a közepébe.
– Hogy érted, hogy furcsa?
– Azt hiszem, szeretkeztem egy nővel."

Mint ahogy írtam is, a cselekmény nagyon egyszerű, kicsit bugyuta is. Pasi az alfahím, ő sose lesz szerelmes, aztán belezúg a csajba és mindenféle f.szságot kitalál, csak hogy elmenekülhessen. Ez a része eléggé gáz volt, számomra értelmetlen, lappocsékolás. Értem én, hogy nem akar a lányának minden csajt bemutatni, akit megdönget, na de senkivel se került még úgy kapcsoltba, mint Rayaval. Minek akkor hazudni, tagadni, kerülni?

A történet egyetlen erőssége az ágyjelenet. Ez van. Azt f.szán leírta az írónő. Amúgy meg sablonos, közepes sztori, de szerethető karakterekkel. Akiket néha nem lehet megérteni. 

2019. november 8., péntek

Sylvie Misslin: Hahó, ​királyfi! Merre vagy?

november 08, 2019 0 Hozzászólás
Kiadta: Naphegy (2019.)
Oldalszám: 40
Forrás: kiadó
Felsős voltam általános iskolában, amikor nagyon menők voltak az interaktív varázslós könyvek. A sztorija mindegyiknek ugyanaz volt, te voltál pl. a lovag és te dönthetted el, hogy hogyan folytatódik a kötet. Több lehetőség volt megadva a folytatásokra és mindig arra az oldalra kellett lapoznod és onnan folytatnod a történteket, amelyik utat választottad. És így olvastuk végig az egész könyvet. Izgalmas volt.

Ugyanezt az izgalmat éreztem ennél a kis könyvecskénél is.
A kiindulási pont az, hogy a két királykisasszony szeretné megtalálni a királyfiakat. Mint ahogy az élet is, sokszor érkeznek döntés elé, amikor a kis olvasó eldöntheti, hogy a főszereplők melyik utat járják be a könyvecskében.

Aranyos volt, ovisok figyelmébe nagyon tudom ajánlani! Szuper esti mese lehet belőle! Képzeljétek csak el magatok elé, ahogy esténként alvás előtt bebújtok az ágyba a Kicsivel és olvasás közben ő dönti el, hogyan folytatódjon a mese! Nevet, kacag közben, boldog és az egész olyan izgalmas, hisz a te fejedben is ott motoszkál a gondolat, mi lesz a mese vége, ha ezen az úton mentek végig az olvasása közben.

Az illusztráció is nagyon aranyos, bájos volt. Végre nem a szőke, gyönyörű királykisasszony volt a középpontban, hanem az igaziak. Barnák, kicsit vörösek, szemüvegesek, stb. Mutatok is egy képet:




2019. november 4., hétfő

Andrew Morton: Diana ​igaz története – saját szavaival

november 04, 2019 0 Hozzászólás
Kiadta: GABO (2017.)
Oldalszám: 392
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Nem olyan rég írtam Antonio Caprarica: Diana ​utolsó nyara c. könyvről. Kíváncsi voltam, hogy más vajon mit írhatott a hercegnéről.

A könyv először 1992-ben jelent meg, Diana saját elbeszélése alapján. Ekkoriban a hercegné nagyon szomorú volt a tönkrement házassága miatt, "fojtogatta" a királyi családba való tartozása. Egyfajta végső elkeseredés vezetett oda, hogy titokban interjút adott Mortonnak és ez alapján készült el ez a kötet, ami aztán hatalmasat robbant a médiában. Hisz addig a percig senki nem tudhatta, hogy mi is zajlódott évekig a zárt ajtók mögött. Mondhatnánk úgy is, hogy borult a bili. 
Szó van benne, hogy milyen volt Diana élete, mielőtt megismerkedett Károllyal. Aztán persze arról is, hogyan ismerkedtek meg, hogyan jutottak el az esküvőig, milyen volt a kapcsolatuk, a házasságuk. Mesélt a gyerekek születéséről, Camilláról, hogy ebben a házasságban hárman voltak. 
Az új kiadást Morton kibővítette azokkal az információkkal, amik 1992 után történtek a hercegnével. Írt a válásáról, mindarról, ami ahhoz vezetett, hogy aztán megismerkedett Dodival és a sors az Alma alagútba sodorta őket.

"Aztán megnyíltak az egek – és visszakövetelték őt."

Nagyon sok mindenre fény derült, ami 1992-ben rendesen odavághatott. Ma már annyira nem, hisz sok helyen visszaköszöntek a sorok, picit más formátumban.

Aki kedvelte a hercegnét, olvassa el ezt a könyvet is! Annak ellenére, hogy úgy érzem Morton eléggé elfogult volt Dianaval kapcsolatban.