Follow Us @nikikonyvesem

2014. december 23., kedd

Timo Parvela: Ella Lappföldön

kedd, december 23, 2014 0 Hozzászólás
Nagyon kedvelem Timo Parvela "Ella" sorozatát, így ciki avagy sem, de amikor Gyerkőcnek böngészgettem a könyvtár gyerekrészlegén mesekönyveket és megpillantottam az általam még nem olvasott újabb részt, hát bizony azonnal belekerült a kosárba. Aztán persze mosolyogva nyugtázta a könyvtáros néni, hogy reméli ez a könyv is tetszeni fog a Gyerkőcnek a Gőgös Gúnár Gedeon mellett, mire én kicsit félve vallottam be, hogy az Ellát bizony magamnak vettem ki, mert nagyon bejöttek az előző részek is. ;o)
És hát most se csalódtam.
Persze hozzátartozik a történethez, hogy gyermekirodalomról van szó, így a cselekmény, a humora is ennek megfelelő, de ha sikerül a felnőtt olvasónak újra gyermeknek lennie, akkor Parvela humora szerintem mindenkit magával tud sodorni.Úgyhogy én felnőtt olvasóknak is ajánlanám a figyelmükbe ezt a sorozatot. Kisiskolásoknak meg aztán pláne. ;o)
________________________
Kiadta: Pongrác Kiadó (2013.)
Oldalszám: 136
Ára: 2600
Forrás: könyvtár

2014. december 6., szombat

Beth Revis: Túl a végtelenen

szombat, december 06, 2014 0 Hozzászólás

Túl a végtelenen #1

Emlékszem, ez volt az egyik olyan könyv kb. tavaly ilyenkor, aminek a megjelenését nagyon vártam a Könyvmolyképző Kiadótól. Tán hamarabb is sor került volna az olvasására, ha ez az évem nem olyan rohanósan alakul, mint ahogy alakult, na de ami késik, az nem múlik ugyebár. ;o) Tény és való, hogy nem tudtam az olvasásával olyan gyorsan haladni, mint ahogy szerettem volna, de ez nem változtat azon, hogy nagyon kellemes olvasmányhoz volt szerencsém. Egyetlen dolog zavart csak a történettel kapcsolatban, hogy nagyon emlékeztetett a Ragyogásra. 

Fülszöveg: "Mi kell ahhoz, hogy valaki életben maradhasson egy hazugsággal teli űrhajó fedélzetén?

A tizenéves Amyt lefagyasztották, hogy az Isten Útja űrhajó fedélzetén évszázados út után eljuthasson egy távoli csillag bolygójára. A fiatal lánynak mindenről le kellett mondania. Hátrahagyta a fiúját, a barátait és az egész bolygóját, hogy a szüleivel együtt a Csillagközi Életbárka Program résztvevője lehessen. Azzal a szilárd meggyőződéssel merültek el a fagyasztómedence dermesztő folyadékában, hogy három évszázad múlva egy új bolygón, a Centauri Földjén ébresztik fel a családot. Mielőtt azonban az Isten Útja célba érhetett volna, valami történt a lefagyasztott testeket őrző raktárban. Valaki titokzatos módon hozzányúlt a negyvenkettedik számú fagyasztótartályhoz és Amy kis híján meghalt, amikor erőszakosan kirángatták fagyott álmai közül. Ötven év magány vár rá.
Ráadásul valaki meg akarta gyilkolni.
A földi tizenéves egy különös, zárt világban találta magát. Az űrhajó fedélzetén minden értelmetlennek tűnik. Az Isten Útja 2312 utasa vakon hallgat zsarnoki, félelmetes vezetőjük szavára. A könyörtelen kiskirály lázadó utódját, Korost viszont valósággal lenyűgözte a lány. Az ifjú arra is szeretne rájönni, hogy alkalmas-e az űrhajó vezetésére.
Amy annyira szeretne megbízni Korosban. De hát hogy a csudában bízhatna meg egy olyan fiúban, aki még sosem járt a hajó hideg, fém falain kívül?

A kétségbeesett lány csak abban lehet biztos, hogy barátjával együtt halálos versenyfutás előtt állnak. Ki kell deríteniük az Isten Útja rejtett titkait, mielőtt újra lecsapna rá a gyilkos, aki már egyszer megpróbálta megölni."

Elgondolkodtató a téma, amit az írónő próbált a YA műfaján belül körbejárni. Lényegében ugyanazok a kérdések motoszkáltak a fejemben olvasva a Túl a végtelenent, mint a Ragyogás esetében. Milyen lenne egy űrhajón élni, távol a Földtől? Mennyi időnek kéne eltelnie, hogy hiányozni kezdjen? Milyen lenne úgy élni, hogy tudod, soha nem fogsz célba érni, nem fogod a lábadat az új otthonod földjére tenni?
Aztán persze jöhetnének a "komolyabb" kérdések is. Mi történne, ha egy űrhajón lázadás, háború törne ki? Vagy ha elromlik, akkor mi lesz az utasokkal? Kérdések, kérdések.

Olvasmányos, érdekes, izgalmas kötet, a vége felé egy nagyobb csattanóval, amire azért nem számítottam, de kellemes borzongással töltött el, hogy vajon ez mikhez fog vezetni a trilógia következő köteteiben. ;o)
___________________
Eredeti címe: Across The Universe (2011.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2013.)
Oldalszám: 534
Ára: 2999
Forrás: saját
Értékelésem:



2014. november 26., szerda

"Waiting On" Wednesday (96.)- Várólistára ...

szerda, november 26, 2014 0 Hozzászólás
Mi is az a "Waiting On" Wednesday"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez.  

Nekem tátva maradt a szám az örömtől, amikor megláttam ezt. ;o)

Várható megjelenése: 2015.01.09.
Kiadja: Könyvmolyképző Kiadó
Ára: 3499

"Lady Isabel bajban lévő nőknek kínál menedéket a Townsend Park birtokon, sajnos azonban most anyagi gondokkal küzd. Találkozása Lord Nicholas St. Johnnal sorsszerűnek tűnik a számára, hiszen a régiségszakértő férfi tanácsot tud adni neki az öröksége értékével kapcsolatban. Az érzékeny és sármos lord egy pillanat alatt megnyeri Isabel szívét. De hogy tudná meghódítani ezt az oly népszerű férfit, akiért nemcsak a hajadon hölgyek vannak annyira oda Londonban? Lady Isabel még azt sem sejti, hogy a férfi eltűnt személyek felkutatásával is foglalkozik és éppen egy a Townsend Park birtokon rejtőző hölgyre "vadászik"."

2014. november 23., vasárnap

Katie Ashley: A javaslat

vasárnap, november 23, 2014 0 Hozzászólás

Az ajánlat #2

Februárban még arról írtam, milyen jó, hogy hamarosan megjelenik ez a könyv, mert Az ajánlatot nagyon szerettem olvasni. Most pedig, hogy végre befejeztem az olvasását -igen, végre-, jöjjön hát a bejegyzésem róla. Igaz, egy mondatban is el tudnám intézni az egészet: kár volt érte.

Az ajánlat egy nagyon kellemes romantikus történet volt. Igaz, voltak benne számomra kicsit érthetetlen dolgok, de ettől függetlenül kellemes olvasmány, szimpatikus szereplőkkel. Na de a folytatása. :oS

Ott maradt félbe a történet, hogy Emma és Aidan sikerrel jártak, a nő teherbe esett. Mindennek szépnek és jónak kellett volna lennie, mert érezhetően kötődni kezdtek a főszereplőink egymáshoz, de aztán a pasi beparázott és elkövetett egy hatalmas hibát, ahogy pedig lennie kell, lebukott. Emma pedig érthető módon faképnél hagyta.
Hetek teltek el, Emma és Aidan külön élnek, a kapcsolatot se tartják. Aztán rosszul lesz Aidan apja, és a kórházban a főszereplőink újra találkoznak. A vonzalom továbbra is kölcsönös, Aidan pedig nem hagyja ki a kínálkozó lehetőséget, hogy megpróbálja bebizonyítani a nőnek, benőtt a feje lágya és tudja, hogy mekkora hibát követett el. Ugyanis Emmat az orvosa ágynyugalomra ítéli, Aidan pedig elvállalja, hogy ápolja a kényszerpihenő alatt. A terve persze az, hogy ezalatt az idő alatt visszaszerzi a gyermekének az anyját, mert hát végre leesett neki, hogy szerelmes belé. ...

Jó kis sztori lehetne a fentiek alapján, ugye hogy ugye? Csak hát igen. :oS Az agyamra mentek a szereplőink. Feszt nyavajogtak, nyivákoltak és igazán semmi se történt a kötetben, egyszerűen untam. Hiányzott belőle a lendület, az élet, meg úgy egyáltalán az érzelmek. Mindaz, ami az első részt jóvá tette -különösen a szerethető karakterekre célozva-, a folytatásban odalett. A szerethető embereinkből kiakasztó karakterek lettek, így alig vártam, hogy végre a történet végére érjek.
Tipikusan az az eset, amikor kár volt egy ilyen folytatásért, mert bizony átértékelte bennem az első részt is.
_____________________
Eredeti címe: The Proposal (2013.)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2014.)
Oldalszám: 336
Ára: 3499
Sorozat: Az ajánlat #2
Forrás: saját
Értékelésem:

2014. november 12., szerda

"Waiting On" Wednesday (95.)- Várólistára ...

szerda, november 12, 2014 1 Hozzászólás
Mi is az a "Waiting On" Wednesday"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez.  

Emlékeztek amikor a Kitekintőben írtam erről a könyvről? :o) Nos, várható a hazai megjelenése.


Várható megjelenése: nov. 18.
Kiadja: Maxim Könyvkiadó
Ára: 2999

"Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a Midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carat választották ki a L'eihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre.
Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a L'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Caranak egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carara nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez.
Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit. Vajon milyen szerep jut Caranak és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?"

2014. november 5., szerda

"Waiting On" Wednesday (94.)- Várólistára ...

szerda, november 05, 2014 0 Hozzászólás
Mi is az a "Waiting On" Wednesday"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez.  

Nem mondom, hogy első körben nem a borító babonázott meg -mert nagyon tetszik-, de aztán amikor elolvastam a fülszöveget, azzal is ugyanígy jártam. ;o)

Várható megjelenése: nov. 17.
Kiadja: Európa Könyvkiadó
Ára: 3690

""Tizenhét éves voltam, szívem legsürgetőbb parancsainak hű követője, amikor letértem a mindennapi élet ösvényéről, s egyetlen pillanat alatt leromboltam mindent, amit szeretek." Így kezdődik David és Jade, két kamasz mindent felemésztő, érzéki szerelmének tragikus története. A hatvanas évek Amerikájában járunk. Jade szabad szellemű szülei nem bánják, ha lányuk korán kezdi a nemi életet, de amikor a fiatalok olyannyira egymásba feledkeznek, hogy senki és semmi mással nem foglalkoznak, Jade apja kitiltja Davidet a házból. David ekkor kétségbeesésében arról kezd ábrándozni, hogy mekkora szeretettel és hálával fogadják majd vissza, ha megmenti a családot valamilyen szörnyűségtől...
Ami ezután következik, az maga a legsötétebb rémálom, névtelen telefonhívásokkal, őrült levelekkel és szörnyű következményekkel, David számára ugyanis a Jade iránt érzett szerelme immár valóságosabb, mint bármilyen egyéb világ, valóságosabb, mint az idő és mint a halál.

A Végtelen szerelem társadalmi és politikai témákban bővelkedő, sok rétegű regény, immár klasszikusnak számító irodalmi csemege, amelyben a szerelem és megszállott keresésének ürügyén a lélek sötét mélységei tárulnak föl az Olvasó előtt."

2014. október 29., szerda

"Waiting On" Wednesday (93.)- Várólistára ...

szerda, október 29, 2014 0 Hozzászólás
Mi is az a "Waiting On" Wednesday"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez. 

Várható megjelenése: nov. 14.
Kiadja: Alexandra Kiadó
Ára: 3699

"Kiben bízhatunk?
Kit szeressünk?
És ki az, aki még megmenthető?

1943-ban, a második világháború tetőpontján járunk, amikor Berlin szinte kizárólagosan a nők városa lett. Sigrid Schröder látszatra mintaszerű német katonafeleség: mindennap bejár dolgozni, a lehető legügyesebben használja fel az élelmiszerjegyeit, és kötelességtudóan gondoskodik kellemetlen, minden lében kanál anyósáról, miközben a rezsim vérfagyasztó erkölcstelenségeiről láthatóan tudomást sem vesz. Ám az álca mögött ott rejtőzik egy egészen másféle Sigrid: a nő, aki a szeretőjéről ábrándozik. Egy férfiról, akit a háborús káoszban szem elől vesztett, s aki zsidó.
Ám nem Sigrid az egyetlen, akinek titkai vannak.
A házba egy magas rangú SS-tiszt költözik a családjával, épp a folyosó szemközti oldalára, és az új szomszédok Sigridet akarata ellenére is bűvkörükbe vonzzák. A házban lakik a kötelező szolgálati évét töltő fiatal Ericha is, s egy veszélyes pillanatban Sigrid segítségét kéri.
Sigridet hamarosan beszippantja egy olyan világ, amelynek létezéséről mindaddig sejtelme sem volt. Fokozatosan ébred rá a szörnyű valóságra, s eközben a magány erődítménye, amelyet az évek során gondosan felépített maga köré, kezd összeomlani. Döntenie kell, mit cselekedjen. El kell döntenie, mi a jó, és mi a rossz, és mi az, ami valahol e két véglet közötti árnyékokban rejtőzik.

David Gillham lebilincselő regényében azt kutatja, mi történik, amikor hétköznapi emberek nem hétköznapi időkben és helyzetekben találják magukat, és a döntések, amelyeket meghoznak, sokszor nem kevesebbet jelentenek, mint a hajszálvékony határmezsgyét élet és halál között."
Izgalmasnak tűnik, nem? ;o)

2014. október 27., hétfő

Ti kérdeztétek: Volt már veled olyan, hogy újraolvastál egy könyvet és más lett a véleményed róla?

hétfő, október 27, 2014 0 Hozzászólás
Még egy RÉGEBBI bejegyzésben kértelek titeket, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, most pedig válaszolok közülük egyre.

Kérdezz! Felelek! (52.)

Nem véletlenül esett a választásom pont erre a kérdésre, ugyanis napok óta hasonló kérdéskör zakatol a fejemben könyvek és a blogolás terén. Mint ahogy írtam már, igyekszem visszatérni a blogéletbe. Elkezdtem újra könyves blogokat olvasni, figyelem a várható és a friss megjelenéseket, valamint végre újra olvasok. És az olvasással kapcsolatban nagy "meglepetés" ért.
Azok a műfajok, melyek a blogéletből való kiesésem előtt bejöttek, most valahogy lassan csúsznak. Mintha nem találnám a helyemet abban a műfajban már, amiért tavaly annyira odavoltam még. És ebből következik a kérdés: vajon miért?
Nagy titkot nem árulok el azzal, hogy az ember folyamatosan változik. Új élményekre, tapasztalatokra tesz szert az életében, és ez szerintem hatással van azokra a témakörökre és könyves műfajokra is, amelyek bejönnek neki. Nem véletlenül kedvelünk egy adott műfajt az életünknek egy adott szakaszában. Vannak, akiknél egy ilyen szakasz tart pár hónapig, van akiknél évekig, de jelentősége van annak, miért is kedvelünk egy műfajt. Nyilván, megtalálunk benne valami olyan pluszt, ami az adott körülményeink között pihenést, kikapcsolódást nyújt. De ahogy változunk, változik az életünk, a körülményeink, teljesen természetes, hogy ami addig pont jó, elég volt, hirtelen kevéssé válik. Többre, jobbra vágyunk, már "nem nyújt kielégülést".
Én ezt tapasztalom a mostanában olvasott YA, NA, romantikus-erotikus könyveimnél. Valahogy kevéssé váltak. Vagy teljesen egyszerűen sorozatban pont rossz könyvekbe botlok bele, bár ennyi véletlen fura lenne azért. 
Na de hogy visszatérjek az adott kérdéshez. 

Volt már veled olyan, hogy újraolvastál egy könyvet és más lett a véleményed róla?

Kép forrása
Egyértelműen "igen" a válaszom. Volt már velem olyan, hogy oda és vissza voltam egy könyvért, újraolvasva meg egyszerűen nem értettem, hogyan is jöhetett be. De olyan is volt, hogy túlságosan nem hatott meg, újraolvastam (igen, van, hogy késztetést érzek a pocsék könyvek újraolvasására, ez van), és döbbenten tapasztaltam, hogy most meg tetszik. Így biztos vagyok abban, ha elkezdeném szép sorjában újraolvasni azokat a könyveket, melyekről ömlengtem itt a blogon, lehet, hogy másodjára teljesen más lenne a véleményem róluk, mert változott az életem, és vele együtt én is. Ezeket a változásokat pedig el kell fogadni.
És akkor itt jön a blogolással kapcsolatos elmélkedésem is. Az itt olvasott értékelések mennyire helytállóak? Hisz a pillanatnyi élményből születnek az értékelések, melyek pár hónap, vagy pár év múlva már nem feltétlenül a valós gondolatokat és érzéseket tükrözik. Tán ki kéne tenni az oldalra egy figyelemfelhívást:

"Vigyázat! A blog pillanatnyi gondolatokat és érzelmeket fogalmaz meg -mely a nyomokban tartalmazott mogyorók miatt-, nem feltétlenül közvetítené az újraolvasás után is az adott véleményt."


Köszönöm annak, aki a kérdést feltette! :o)
Várom a további kérdéseket ITT! ;o)

2014. október 18., szombat

Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya

szombat, október 18, 2014 2 Hozzászólás
A csábítás kilenc szabálya az egyik legszórakoztatóbb történelmi-romantikus regény volt, amit jó ideje olvastam már. Egyszerűen minden megvolt benne, és pont a kellő mértékben, amire szüksége van ennek a műfajnak a kedvelőjének. 
A szereplők bájosak, szerethetőek, és bár maga a történet már ismerős, hisz 88 ezren írták már meg A rút kiskacsa történetét, Sarah Maclean mégis újat tudott mutatni.

Lady Calpurnia hihetetlenül bájos karakter. Tény és való, hogy egyszerűen elképzelni nem tudtam őt milyen is lehet, mert bár többször van arra említés, hogy nem épp a külsejével hódít, de a személyisége a hangsúlyosabb és ez teszi igazán szerethetővé. Az írónő rajta keresztül mutatta be, hogy nem a külsőség a fontos, hanem a belső érték, és igazán az tesz mindenkit széppé és varázslatossá.
Gabriel pedig az ilyen romantikus történetekben már megszokott karakter. Vonzó, gazdag, minden nő álma és naná, hogy ha tetszik neki, ha nem, bizony beleszeret a szürke egérkébe. Persze az ehhez vezető út egyáltalán nem zökkenőmentes, na de pont ezzel érte el az írónő, hogy a történetének egy oldalát se untam, hanem szívem szerint faltam volna.

Lady Calpurnia 28 éves és vénkisasszony. Hiába művelt, kedves, szórakoztató, csak olyan férfiak legyeskedtek eddig körülötte, akik inkább a vagyonára vágytak, mint sem rá. Calpurnia viszont romantikus lélek, vágyik a szerelemre, a szerelmi házasságra, így inkább választotta a vénlányságot, mint a boldogtalan házasságot. Beletörődött sorsába, de eljön az a pillanat amikor úgy érzi, hogy nincs már veszíteni valója, miért is ne tehetne meg olyan dolgokat, melyekre igazán vágyik? Így létrehoz egy listát, 9 ponttal, melyen persze csupa olyan dolog szerepel, melyet egy előkelő hölgy nem tehetne meg. Na de Calpurnia nem táncol vissza, elkezdi pontról pontra való váltani az álmait, ezzel pedig felhívni magára annak a férfinak a figyelmét, akiért már 10 éve epekedik a szíve. ...

Kellemes az évődés a főszereplők között, a romantika egyáltalán nem csöpögős, aki kedveli az erotikusabb leírásokat, az megkapja, de nem átesve a ló túloldalára. És ami a történet egyik legnagyobb plusz pontja, az a kellemes humor, ami nagyon feldobta a kötetet.

Szívből ajánlom a műfaj kedvelőinek ezt a könyvet! :o)
_________________________
Eredeti címe: Nine Rules to Break When Romancing a Rake (2010.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2013.)
Oldalszám: 496
Sorozat: Love By Numbers #1
Ára: 2999
Forrás: saját
Értékelésem:

2014. október 11., szombat

Rövid szösz az elmúlt időszakban olvasott könyveimről

szombat, október 11, 2014 2 Hozzászólás
Én tényleg próbáltam nekiállni hosszabb bejegyzésnek is, külön-külön taglalva az olvasmányélményeimet, de egyszerűen most a rövid szöszös bejegyzéses időszakaimat élem, így most egy egyveleggel jelentkezem, viszont ígérem, hogy igyekszem visszarázódni egyrészt a rendszeres jelentkezésbe, másrészt a hosszabb értékelésekbe. ;o)

Az elmúlt hónapokban olvasási, majd blogolási válságban szenvedtem, ami végre úgy tűnik, kezd tovaszállni.
Kezdetben egyszerűen egy könyv se tudott lekötni. Pedig olvasni szerettem volna, sőt, vágytam arra, hogy magába tudjon szippantani egy-egy történet, de egyszerűen nem jártam sikerrel. Nekikezdtem ennek, nekikezdtem annak, de nagyon hamar azon kaptam magamat, hogy azt se tudom miről olvasok, sőt, nem is olvasok, csak bámulom az adott oldalt, a gondolataim pedig teljesen máshol járnak. Bevallom, hogy amilyen könyvmoly voltam, annyira könyvkerülő lettem. Hónapok teltek el úgy, hogy könyvet se vettem a kezembe.
Aztán kezdett visszajönni a kedv, és örültem annak, hogy végre be is tudok fejezni egy-egy olvasmányt. Viszont jött az újabb probléma, egyszerűen nem akartam írni róluk, nem születtek komolyabb méretű gondolatok a fejemben az adott olvasmányról. Egyszerűen csak nyugtáztam a végén, hogy ez jó, avagy sz.r volt és ennyi.
Most ott tartok, hogy írni szeretnék, szeretnék visszatérni a blogéletbe, de hosszabb elmélkedés még mindig nem megy. Nincs hozzá kedvem. Így amíg visszarázódom, be kell érnetek a rövidebb szöszökkel. Remélem, hogy azért ezeket is szívesen fogjátok olvasni. ;o)

Nézzük akkor, hogy miket olvastam az elmúlt időszakban, melyekről nem írtam még az oldalon:

Hű, nagyon nagy bajban vagyok a Szerelmi csatározások sorozat második részével, a Beteljesült vágyakkal.
A sorozat nem volt ismeretlen előttem, pont ezért is emeltem le a polcról, mert tudtam, hogy mire számíthatok. Tudtam, hogy történelmi romantikus lesz, kellemesen fog izzani a szenvedély, egyszerű történet lesz, a hangulatomhoz is pont illett, ilyen történetre volt szükségem. Mi is a baj akkor? Az, hogy eltelt jó pár hét és fogalmam sincs, hogy miről szólt a könyv. Olyan szinten nincs, hogy úgy kellett a fülszöveget átolvasnom, mielőtt beillesztettem, mert semmit se tudtam feleleveníteni belőle, pedig eskü, hogy olvastam. :oP Sőt, tudom, mert az érzés megmaradt, hogy nem volt rossz, bár annyira elájulva se voltam tőle, de ne kérdezzetek, hogy mi is volt a problémám, mert arra sem tudnék válaszolni már, hogy miről szólt, hát még erre a kérdésre.
Ezek alapján túl mély nyomot nem hagyott bennem. Egyszer jó volt, elment, gyorsan felejthető. Legalábbis számomra.

"Roslyn Loring úgy akar férjhez menni, hogy képes legyen előbb magába bolondítani a jövendőbelijét. Csakhogy nem tudja, hogyan kell boldoggá és bolonddá tenni egy férfit. Kiszemeli ezért a hírhedt nőcsábászt és agglegényt, Derw Moncriefet, hogy tanítsa meg neki a szerelmi csábítás fortélyait… A hercegről az a hír járja, hogy ő London legcsodálatosabb szeretője. A férfi elkezdi tanítani a lányt a szerelemre, a testi gyönyörök élvezetére. Egy felejthetetlenül forró és szenvedélyes éjszaka után a pajzán tanítómester és Roslyn rádöbben arra, hogy a lecke a gyönyörről milyen könnyedén válik igazi szívszerelemmé…"

Ezt követően pedig rákattantam újra a Könyvmolyképző Kiadó ilyen-olyan pöttyös könyveire, kisebb-nagyobb sikerekkel.
Kezdtem a sort az Elválaszt az idővel.

"Szeretni valakit nehéz.
De még nehezebb, ha nem csak a távolság áll közétek, hanem az IDŐ is.
Anna és Bennett normál körülmények között sosem találkozott volna: a lány 1995-ben él Chicagóban, míg a fiú 2012-ben San Franciscóban. Csakhogy Bennettnek megvan az a különleges képessége, hogy átutazzon időn és téren; így keveredik Anna életébe, és vele együtt a kalandok és lehetőségek egészen új világa tárul fel a lány előtt.
Ahogy azonban a kapcsolatuk egyre jobban elmélyül, szembe kell nézniük a valósággal: az idő bármikor visszaszólíthatja Bennettet oda, ahová tartozik. Annál is inkább, mert egy váratlan tragédia hirtelen mindet megkérdőjelez, amiben addig hittek, Anna és Bennett pedig arra kényszerül, hogy az idővel versenyt futva feltegye magának a kérdést: vajon meddig lesznek képesek feszegetni a sors határait? Milyen áldozatokat kell hozniuk, hogy együtt maradhassanak? És a legfontosabb: szerelmük vajon kiállja-e az idő próbáját?
Az Elválaszt az idő friss, izgalmas és nagyon romantikus. Lenyűgöző és ígéretes bemutatkozó regény az ifjúsági irodalom egy nem mindennapi, új egyéniségétől."

Nem volt rossz egyáltalán, de b.sszus, jobbra számítottam, ez van. Kellemes volt, egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam, de valamiért újra hiányérzetem maradt. Úgy érzem, hogy bár az alapötletet kismillióan megírták már, átszőtték a saját verziójukra -legyen szó akár az Időutazó feleségéről, vagy épp Musso történeteiről-, jobbat is össze lehetett volna hozni.
Hangsúlyozom, hogy kellemes történet, egyszerű, már az elejétől kezdve ért mindent az olvasó, túl nagy meglepetés nem éri az oldalakkal való haladás során, de sokat azért senki se várjon tőle.

Ezt követően folytattam a sort a Szeretni bolondulásiggal. Megmondom őszintén, ez volt az a könyv, ami már akkor se tett rám nagy hatást, amikor még csak a várható megjelenések közt volt. Nyugtáztam, hogy jönni fog, de túlzottan nem lelkesedtem be. Viszont a megjelenése után sorra botlottam bele ,jó véleményekbe róla, így bevallom, hogy ezek hatással voltak rám, és én is nekiálltam. Véleményem?
Röviden annyi, hogy elolvastam. Ennyi. Eltelt pár nap és azt se tudom már lényegében, hogy miről szólt. :o( Pedig a memóriámmal semmi probléma nem lett az eltelt hónapok alatt, egyszerűen csak nem gyakorolt rám semmilyen hatást. Tipikusan az az eset amikor nyugtázza az olvasó, hogy "na igen, ez is megvolt és ennyi".
El fogom-e olvasni a folytatást? Őszintén? Kétlem. Legalább lehetett volna benne több titokzatosság, már az elején tudni lehet mindent, és emiatt baromi csalódott voltam.

"A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.
Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.
Bonyolult? Kínos? De még mennyire.
Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.
De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül."

Újabb Könyvmolyképzős könyvvel folytattam a sort, és hát ez sem az én könyvem volt, pedig ennek kimondottan vártam a megjelenését és sokat vártam tőle. Ez pedig A rossz lányok nem halnak meg.
Egész végig miközben olvastam, egy másik könyv járt a fejemben, amire nagyon emlékeztetett, de a címét ne kérdezzétek, mert totál nem ugrik be. (Ezek után már le nem mosom magamról, hogy feledékeny lettem, tudom.) :oP Lényeg a lényeg, hogy másra számítottam. A feszültség jó volt benne, bár lehetett volna erősebb, de akkor is a fene essen bele, itt is hiányérzetem maradt, és a vége felé bizony kicsit nyögve-nyelősen olvastam már, hogy érjek már a végére. 
A karakterábrázolás se sikerült a legjobban, gyenge szereplők voltak, nem tudtam őket elképzelni, az érzelmek sehogy se jöttek át, a romantikával való próbálkozás pedig siralmas volt, semmilyen romantikus fíling nincs ebben a történetben, csak lenni akar. 
Nem tipikusan az a könyv, amit olvasásra ajánlanék, inkább az, amire azt mondanám, hogyha nincs más, akkor essetek neki.

"A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól…
Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.
És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey?
Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?

De hogy senki se mondhassa, hogy "rászálltam" a Könyvmolyképzős könyvekre, megsúgom, hogy jelenleg is ilyet olvasok, és tetszik. ;o)

2014. szeptember 4., csütörtök

Julia Quinn: Esküvő lesz

csütörtök, szeptember 04, 2014 4 Hozzászólás

Bridgerton család #8

Ó, hogy én mennyire szeretem Quinn stílusát! Az tény és való, hogyha egyhuzamban falok be tőle több kötetet, akkor csömöröm lesz a habos-babos stílusától, hiába humoros és kellemes, de azt el kell ismernem, hogyha ilyen történetre vágyom, akkor egyből az írónő jut eszembe és ez a sorozata. És hát igen, már nagyon a vége felé közeledek, az Esküvő lesszel kipipálhatom a Bridgerton család 8. kötetét.

Ebben a részben a legkisebb fiú került sorra, Gregory. Az előző kötetek alapján a fiú nagyon mély nyomot nem hagyott bennem, így akkora lázzal nem estem neki a történetének, de egészen kellemes, olvasmányos és persze humoros volt. Quinn ilyen téren szerintem utánozhatatlan, az eddigi tapasztalataim alapján.
Magáról a romantikus szálról sokat írni nem akarok, meg valahogy hiába jött vissza az olvasási kedvem, az írási kedvem még nem az igazi -hosszan valahogy nem tudok még írni-, így be kell érnetek egy nagyon rövid ajánlással: aki szereti a történelmi, habos-babos romantikus történeteket, kellemes humorral megírva, az semmiképp se hagyja ki a Bridgerton család sorozatot! Aki pedig már a 8. rész elolvasása előtt áll, nehogy nekem abbahagyja a sorozatot! ;o) Nem a legjobb kötet, de vétek lenne itt abbahagyni vagy épp kihagyni, szóval hajrá. ;o)
_________________
Kiadta: GABO Könyvkiadó (2011.)
Oldalszám: 424
Ára: 2290
Sorozat: Bridgerton család 2.
Forrás: saját
Értékelésem: ****

2014. augusztus 29., péntek

Susan Donovan: A kitartott nő

péntek, augusztus 29, 2014 0 Hozzászólás
Komolyan, ne kérdezzétek miért vettem meg ezt a könyvet anno, tán valamilyen akció vonzhatott, de magam se értem így visszagondolva. Nyilván úgy gondoltam, hogy szórakoztatóan romantikus, hamupipőkés történethez lesz majd szerencsém ha elolvasom, és hát ... na igen.

Adva van egy 30-as egyedülálló családanya, 3 gyerekkel, lelépett férjjel, lestrapált élettel. Egy fodrászatban dolgozik, próbál lavírozni a gyerekek és a munkahelye között, kisebb-nagyobb sikerrel.
Jack az ilyen történetek többségében megismert főszereplő férfi karakter. Szexis, gazdag, szépfiú. 30-as, aki élvezi az életet és esze ágában sincs lekötnie magát. Igen ám, de pályázik a szenátori címre, és ekkor a kampánymenedzsere előrukkol a hatalmas ötlettel: szükség van egy átlagos nőre mellé, és akkor nyerhet. Gondolom kitaláltátok, ez az átlagos nő lenne az egyedülálló anyukánk, Sam.
Eddig minden szép és jó, ott a lehetőség a történetben. Naná, hogy a szereplők közt izzik a levegő, nem sokáig várunk az első forróbb jelenetre sem. És itt jön a bökkenő, amikor is valami nagyon elcsúszott az írónő tollával, mert hibákat hibákra halmozott.

Eddig a stílus teljesen befogadható volt, de bejött a szövegkörnyezetbe a furán oda nem illő vulgaritás.
Majd olyan fordulatok történtek, melyek annyira elcsépeltek már, hogy ettől siralmassá vált az egész.
A történet 1/3 egész jó volt, de utána nagyon leszálló ágba ereszkedett az egész.
Nincs azzal baj, hogy tucattörténet, attól még lehetne jó és izgalmas, csak pusztán jobban kellett volna megírni. Így felejtős, 1X olvashatós és teljes áron nagyon NEM megvevős kötet.
_____________________
Eredeti címe: The Kept Woman (2006.)
Kiadta: Kelly Kiadó (2008.)
Oldalszám: 286
Ára: 2980 Ft
Forrás: saját
Értékelésem: **

2014. augusztus 15., péntek

Katherine Webb: Homály

péntek, augusztus 15, 2014 0 Hozzászólás
Negyedjére is megrendezte Lobo a várólista csökkentést, én pedig nem maradhattam ki belőle. ;o) Most pedig jövök is, a harmadik olvasott könyvemmel a listámról.

Fülszöveg:  "Egy ismeretlen, első világháborúban elhunyt katona holttestére bukkannak Belgiumban. A férfinál két drámai hangvételű levelet találnak egy Hester Canning nevű asszonytól, amelyek felkeltik Leah, a szabadúszó újságíró érdeklődését. A lány elhatározza, hogy kideríti a halott férfi személyazonosságát, és felfedi a levelek mögött húzódó történetet. A nyomozás szálai egy vidéki parókiára vezetnek, 1911-be. A kutatás során Leah egyre jobban megismeri a történések középpontjában álló fiatal és naiv Hestert, akinek a nyugodt életét fenekestül felforgatja egy váratlan vendég érkezése. A megnyerő és jóképű Robin Durrant, az okkult tudományok szakértője azért érkezik a faluba, hogy tanulmányozza a környék szellemi lényeinek az életét, és örök halhatatlanságra tegyen szert azzal, hogy lefotózza őket. Célja elérése érdekében semmitől sem riad vissza, még a csalástól sem. Hester a Robin iránt érzett vonzalom és gyűlölet között vergődik, és egyre jobban eltávolodik lelkész férjétől, bár próbálja megérteni a férfi újkeletű lelkesedését az okkultizmus és furcsa rajongását Robin iránt. Miközben Leah szép lassan felfejti, mi is történt azon a forró, fülledt nyáron, egy rég eltemetett titokra és egy sötét bűnre bukkan. - Katherine Webb (Örökség) legújabb regénye egy asszony története, aki egy titkokkal és szenvedéllyel teli világban próbálja megtalálni a boldogságot."

Miért került fel a Homály a listára?: Többnyire pozitív értékelésekbe botlottam bele a könyvről, és ez felkeltette a figyelmemet. Másrészt érdekelnek a világháborús történetek.

Mire számítottam a könyv elolvasása előtt?: Könnyed romantikára, egy elfeledett titokra és világháborús élményekre.

És mit kaptam?: Az első oldalaktól kezdve magával sodort a történet, és nagyon sajnáltam, hogy nem volt arra lehetőségem, hogy hamarabb végezzek vele, mint ahogy. 
Két idősíkban játszódik, hol 1911-ben, amikor is felbukkan Robin Hesterék otthonában és ezzel felbolygat mindent, hol 2011-ben, amikor Leah nyomozni kezd a megtalált levelek után, a szálak pedig 1911-be vezetnek. A múltban még van egy mellékszál, Hesterék szolgálólányának története, aki nyilván azért kapott nagyobb szerepet, mert valamilyen szinten köze lesz a történtekhez.

Mi az, ami tetszett a történetben?: Lényegében minden. Bár, tán a vége felé nagyobb "ütésre" számítottam volna.

Mi az, ami nem tetszett a történetben?: Kicsit kiszámítható, és emiatt veszített a maximális érdekességéből.

Összességében milyen a Homály?: Kellemes, könnyed, kiszámítható olvasmány. Maga a világháború olyan értelemben szerepet nem nagyon kap. 
_______________ 
Eredeti címe: The Unseen (2011)
Kiadta: General Press Könyvkiadó (2012.)
Oldalszám:430
Ára: 3900
Forrás: könyvtár
Értékelésem:

3/12

2014. augusztus 11., hétfő

Margóra: Louisa Young- Drágám, tudatom veled...

hétfő, augusztus 11, 2014 0 Hozzászólás
A Margóra kimondottan rövid szöszös bejegyzés! Nem tartalmaz bemutatást, hosszabb értékelést, csak pár soros véleményt.

Eredeti címe: My Dear I Wanted to Tell You (2011.)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2013.)
Oldalszám:428
Ára: 3499
Forrás: a Könyvfalók blogon keresztül, a Bookandwalk.hu-tól
Fülszöveg: Tudatom veled, még mielőtt táviratot kapnál, hogy augusztus 21-én beutaltak a 36-os számú tábori kórházba egy kis sebesüléssel...
Most kényelmesen fekszem az ágyban, és a legjobb sebészek meg ápolónők megteszik értem mindazt, amire szükségem van.
Majd írok, hogy miként boldogulok, de innen már nem, mert arra számítok, hogy rövidesen elhagyom a támaszpontot.
Szeretettel,
Riley Purefroy

1917 augusztusa
Egy levél, két szerelmes, egy borzasztó hazugság.
Háborúban mindig az igazság az első áldozat...

A véleményem tömören:

kattintásra megnő!

2014. június 15., vasárnap

Margóra: Katy Evans: Real- Valós / Tracey Graves Gravis: Kötelék

vasárnap, június 15, 2014 4 Hozzászólás
Tudom-tudom, már megint nagyon eltűntem, de még minden a szokásos. Olvasni olvasok, de leülni és írni, sem az időm nem engedi, sem az energiám, de bízom abban, hogy hamarosan vissza tudok majd térni, legalább feleannyi lendülettel, mint február előtt. ;o)
Most viszont összerinttyentek egy rövid kis szöszt a legutolsó olvasott két könyvemről.

Kezdtem az egészet a Valóssal. Miért is vettem kézbe? Megmondom teljesen őszintén, ahogy olvasgattam mások véleményeit, annyira negatív visszhangot kapott szerencsétlen könyv, hogy tudni akartam tényleg olyan katasztrófa-e. Na meg tán valahol bíztam abban, hátha felráz és kedvet kapok a róla való íráshoz.
Szóval katasztrófára számítottam és arra, hogy a végén fél, max két csillagot adok majd neki az értékelésnél. Hármat kapott, pedig nem indult jól a kapcsolatunk. Egyáltalán nem tökéletes a kötet, meg az elején totál olyan, mintha a Gyönyörű sorscsapás koppintása lenne, nagyon sok a közös elem, meg bele lehet kötni a karakterekbe, az eseménybe, meg sok egyébbe, mégis összességében azt kell mondanom, hogy a műfajában nem katasztrófa történet, közepes. Elolvastam, nem volt rossz, nem vertem a fejemet a falba, azt viszont elismerem, hogyha fel kéne idéznem totál az eseményeket, hát akkor bajban lennék vele, vagyis felejtős a történet. Egyszer olvashatós olvasmány, amiben van aztán minden. Bunyó, erőszak, szex, gyengébb karakterek, néhány furcsaság, de azért nem egy Blackstone-affér szerencsére. :oP

A Köteléknek pedig pont azért álltam neki, mert olyan sok pozitív véleményt olvastam róla. Kíváncsi voltam arra, én is odáig leszek-e érte, mint sokan mások.
A történetet már vagy ismeritek, vagy nem, röviden olyan, mint A kék lagúna. Tudjátok, az az 1980-as film, amiben Brooke Shields feltűnt. Csak ebben nem gyerekként kerülnek a partra a szereplőink, hanem már felnőttként/majdnem felnőttként, és megvan benne a csavar, hogy nem egy idősek, ugyanis a női főszereplőnk 30 éves, míg a férfi 17. De persze ahogy sejteni lehet, az idő és a magány összehozza majd őket. A kérdés az, hogy amikor megmenekülnek, akkor a társadalom hogyan fogadja majd a kapcsolatukat, és egyáltalán hogyan tudnak túlélni?
A történet nagyon olvasmányos és érdekes volt, az első oldalaktól kezdve magával sodort. Nem a letehetetlen kategória, de akkor is öt csillagos, és bátran ajánlom a figyelmetekbe, ha tökéletes kikapcsolódásra vágytok. :o)

2014. június 2., hétfő

Shannon Hale: Austenland- Vakáció Mr. Darcyval

hétfő, június 02, 2014 0 Hozzászólás

Austenland #1

Szerintem nincs olyan romantikus lelkületű női olvasó, aki ne lenne oda a Büszkeség és balítéletért, illetve ne csorgatta volna a nyálát a BBC-s minisorozatot látva. Ugye, hogy ugye? ;o) Én nem csinálok belőle nagy titkot (nem rejtem sem a könyvet, sem a DVD-t a virágcserépbe- érti, akinek értenie kell majd), hogy úgy a könyvet, mint a BBC-s verziót nagyon szeretem. Persze jöhetne a kérdés, hogy miért is? Közel sem tartom Mr. Darcyt a tökéletes férfinak, számomra elég unalmas pasi lenne a valóságban, és halálra unnám magamat mellette, de mégis van valami elbűvölően romantikus abban, ahogy a két főszereplő egymásra talált. Olyan habos-babos, csöpögősen romantikus, amire visszaemlékezni annyira léleksimogató. Egy olyan kor, ahol a nemek nem cserélődtek még fel, ahol a nő nő volt, a férfi férfi, ahol nem ment mindenki azonnal szobára, ahol érték volt az őszinte érzelem, a tisztelet és a becsület. Tán leginkább ennek a kornak a hangulata adja a Büszkeség és balítélet igazi varázsát.

"Jane fiatal New York-i nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira. Talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és balítélet BBC adaptációjában.
Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált vakációt egy angliai üdülőhelyen, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség-korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.
Vajon ez az alámerülés a hamis austeni világban elég lesz-e ahhoz, hogy Jane mindörökre lerázza magáról ezt a megszállottságáot? Vagy álmai esetleg valóra válnak, és megleli a maga Mr Darcy-ját?
Ez a történet magával ragadó, elbűvölő és csupa empátia. Autentikus könyvével Shannon Hale mindnyájunkból kihozza a benne szunnyadó Jane Austen rajongót."

Mire számítottam amikor nekikezdtem az Austenland olvasásának? Egy csajos, tingli-tangli történetre, amiben igazán semmi extra sincs, csak bájos, aranyos és kikapcsol arra a pár napra, amíg végzem vele. Így történt-e? Igen, maximálisan. Az kicsit más tészta, hogy néha nem csak kikapcsolt, de majdnem álomba is ringatott.

Jane tipikusan egy álmodozó harmincas nő, aki nagyon szerencsétlen a szerelemben. Vagy tán jobban mondva nem az, egyszerűen csak a sors mindig rossz pasikat irányított az útjába, és nem épp azt, akit igazán kellett volna. Na de egyszer minden zsák megtalálja a maga foltját, így vele is így lesz. És vajon hol találhatna rá a nagy szerelemre egy Büszkeség és balítélet imádó, ha nem egy olyan helyen, ami erre a történetre épül?
A fiatal nő egy örökség révén felkerekedik, hogy három hétre egy másik korban élhessen. Nem mondom, hogy nem volt néhol fura nekem, hogy vannak akik képesek azért fizetni, hogy három hétig színészek vegyék körül, akik eljátsszák, hogy a XIX. század elején élnek, hogy udvarolnak nekik, hogy az ötven éves nő is csak húsz ebben a "mesében", na de ez van. Végülis néha tán jó lenne így kiszakadni a mókuskerékből, és ha még csak színészekkel is, de részt venni egy ilyen kalandban, bár számomra ez már nagyon sok lenne. 
De akkor térjünk ki a történet kulcsfontosságú elemére, a romantikus szálra. Ez az, amivel nagyon nem voltam elégedett, pedig hát pont ezzel kellett volna.

"A vénlány csak egy régies kifejezés a karrierista nőre." 

Ahogy előre számítani lehet rá, feltűnik a színen Jane Mr. Darcyja. Az egy dolog, hogy a pasi olyan szinten nem mozgatta meg az olvasói fantáziámat, mint egy rakás ebihal, de erre a főszereplő nőnk elkezd valaki máshoz vonzódni. Ez még tetszett is, de aztán a végére az írónő itt csavart, ott csavart, az olvasó már azt se tudja ki kivel van, meg mi a valódi és mi nem, és persze jön a boldog vég. Hogy kivel? Megmondom őszintén, nagyon nem azzal, akivel én kevertem volna a szálakat az írónő helyében. És miért nem? Egyszerűen azért, mert túl kiszámítható lett a történet, ettől pedig elég uncsi.

Milyen is összességében az Austenland? Nos, kellemesnek kellemes csajos regény, de kellett volna bele valami változatosság, mert elég kiszámítható. A szerelmi szál meg semmilyen, az érzelmek annyira se jöttek át, mint a XIX. századi történetekben, pedig ott aztán visszafogják magukat elég rendesen Austen szereplői. Valahogy a főszereplők közti "viták" se voltak tele tűzzel, élettel, szenvedéllyel, mint Austennél. Egyszerűen nem más az Austenland, mint a Büszkeség és balítélet felfrissített verziója, de korántsem akkora hatást ért el nálam, mint Austen. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy a Büszkeség és balítélet rajongói ne hagyják ki, és azok is bátran tegyenek vele próbát, akik egy kis könnyed, habos-babos sztorira vágynak. Egyszer olvasós, de kellemes.
__________________
Eredeti címe: Austenland (2007.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014.)
Ára: 2499
Sorozat: Austenland #1
Forrás: kiadó
Értékelésem: 
****

2014. május 27., kedd

Ti kérdeztétek: Melyik volt az a könyv, ami szerinted filmben jobban sikerült, mint maga a regény?

kedd, május 27, 2014 0 Hozzászólás
EBBEN a bejegyzésben kértelek titeket arra, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, így igyekszem válaszolni rájuk.

Kérdezz! Felelek! (51.)

Ó de fogom én most kapni a köveket! :oP

Melyik volt az a könyv, ami szerinted filmben jobban sikerült, mint maga a regény?

Nos, ezt a címet egyértelműen nálam a A Gyűrűk Ura nyerte el, legyen szó bármely részéről.
Becsületemre legyen szólva, végigrágtam magamat az összes köteten, de nem épp kellemes emlékeket hagyott maga után. Nagyon untam, piszok hosszú volt, egyszerűen nem az én könyvsorozatom. Amiért elolvastam, az csak azért volt, mert a Páromnak nagyon bejött és nem akartam lemaradni mögötte. :oP
Az adaptációk viszont nagyon tetszettek, és mindig nagyon vártuk, hogy kijöjjön az újabb rész, mehessünk a moziba megnézni. Így a trilógia úgy maradt meg bennem, hogy könyvben nagyon uncsi, és kellett a feldolgozás hozzá. Látványos, izgalmas volt, a szereplők is bejöttek, szóval filmben nagyon a helyén volt minden.

Köszönöm annak, aki a kérdést feltette! :o)
Várom a további kérdéseket ITT! ;o)

2014. május 22., csütörtök

Jamie McGuire: Gyönyörű esküvő

csütörtök, május 22, 2014 0 Hozzászólás
Nagyon örültem a hírnek, amikor megtudhattuk a Kiadó FB oldalán, hogy várható ennek a novellának a hazai megjelenése is. Igaz, nem törtem magamat azért, hogy olvashassam, meg nem kapartam a falat érte, ennek ellenére kellemes borzongás futott végig rajtam, amikor végre kézbe vehettem.

"Tudjátok, hogy Abby Abernathy váratlanul Mrs. Maddox lett. De mi húzódik meg a nagy esemény hátterében?

Miért kérte meg Abby Travis kezét?
Milyen titkokat osztott meg egymással Abby és Travis a szertartás előtt?
Hol töltötték a nászéjszakájukat?
Ki tudott még az eseményről és ő miért nem árulta el senkinek?

Abby és Travis szökése körül mindent a legnagyobb titok övezett egészen mostanáig. A Gyönyörű sorscsapás és a Veszedelmes sorscsapás rajongói minden kérdésükre választ kapnak az esküvő viharos történetében, és mint a nagyszerű történetekre, erre is érdemes volt várni!"

Már eleve a címe, meg hogy a lagziról fog szólni, már ezeknek örültem. És mit érzek így a végeztével? Nos, egyértelműen így kerek a történet, vagyis valamilyen szinten szükség volt a megírására, de azért egyáltalán nem vagyok elájulva. Jó volt, egyszer elolvashatós -bár jobban belegondolva, az előző két rész se kimondottan többször olvasós nekem-, de számomra néhol unalmas volt már. Húzta, húzta az írónő, de többször éreztem azt, bárcsak gyorsabban lezavarta volna az egészet, vagy belevett volna valami izgisességet az esküvő okán kívül, csak valami történne már. Vagy csak egyszerűen nem így képzeltem el a nagy napjukat, ki tudja.

"Az igazi házasság jóval az esküvő előtt kezdődik."

A lényeg a lényeg, ne hagyják ki azok, akik olvasták a Gyönyörű sorscsapást és a Veszedelmes sorcsapást is, mert így kerek Abby és Travis története.
_____________________
Eredeti címe: A Beautiful Wedding (2013.)
Kiadta: Maxim Könyvkiadó (2014.)
Oldalszám: 156
Ára: 2499
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
****

2014. május 19., hétfő

John Green: Csillagainkban a hiba

hétfő, május 19, 2014 5 Hozzászólás
Tudtam, hogy fájni fog, már azelőtt, hogy nekikezdtem volna. De miért is vettem akkor kézbe? Tán pont a fájdalomért.

"Szenvedés nélkül hogyan ismerhetnénk meg az örömöt?"

Az édesapám öt hónapja halt meg, ... tüdőrákban. Túl voltunk a kemoterápián, kezeléseken, tűszúrásokon, kórházi befekvéseken, a szeméből lassan kihunyó lángon, a fájdalmakon, és azon amikor tudjuk, hogy közeledik az út vége. Ami aztán hirtelen, váratlanul csapot le ránk, megfosztva mindannyiunkat a búcsú lehetőségétől.
A könyv főszereplője a tizenéves Hazel, akinek szintén nem működik úgy a tüdeje, ahogy kéne. Amikor róla olvastam, a tüneteiről, az érzelmeiről, a gondolatairól, sokszor az apukámat láttam magam előtt, vagy épp a többi ilyen beteget a kórház folyosóin. Újra éltem azt a kevesebb, mint egy évet, minden egyes pillanatával.
Én voltam a könyvet olvasva Hazel édesanyja.
Én voltam, amikor az anyuka azt mondja neki, hogy a halála után is az édesanyja marad, csak az én könnyeim azért patakzottak, mert én az édesapám lánya maradtam a halála után, és maradok is életem végéig. A halállal nem szűnnek meg ezek a kapcsok.

"Azt mondod nem vagy különleges, mert a világ nem tud rólad, de ezzel megsértesz engem. Én tudok rólad."

Nem lehet leírni azt a fájdalmat, amit az olvasása közben éreztem. A feltörő emlékeket, a bevillanó pillanatokat, amik miatt néhol hol mosolyogtam, de többnyire sírtam.

"Életem nagy részét annak szenteltem, hogy igyekeztem nem sírni azok előtt, akik szerettek, így hát tudtam, mit csinál Augustus. Összeszorítjuk a fogunkat. Felnézünk a magasba. Azt mondjuk magunknak, hogy ha sírni látnak bennünket, az fájni fog nekik, úgyhogy csak a Bánatot jelentjük majd az életükben, márpedig nem szabad egy merő bánatnak lennünk, így hát nem sírunk, hanem mindezt végigmondjuk magunknak, miközben a mennyezetet bámuljuk, azután nyelünk, noha a torkunk nem akar engedelmeskedni, ránézünk arra, aki szeret minket, és mosolygunk."

Rég sírtam ennyit egy könyvön. Sebeket tépett fel, újra megsebzett, elvéreztetett, belehaltam, de aztán feltámadtam. És ezt köszönöm. ...

De ha próbálok elvonatkoztatni az érzelmeimtől, akkor mélyen belül érzem, hogy bár öt csillagot adok rá, de valahogy még sem öt csillagos, csak az emlékeim pontozzák fel, úgy egy csillaggal.
A vége pedig, tán így volt jó, de hiányérzetem maradt. Először azt hittem, hogy oldalakat hagytak ki véletlenül, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem, tényleg így lett vége, tényleg ennyi volt. ... De ki szeret búcsúzkodni?
________________
Eredeti címe: The Fault in Our Stars (2012.)
Kiadta: GABO Könyvkiadó (2013.)
Oldalszám: 296
Ára: 2990
Forrás: saját
Értékelésem:
*****

2014. május 15., csütörtök

Monica Murphy: Második esély pasi

csütörtök, május 15, 2014 4 Hozzászólás
Miután befejeztem a Heti csaj olvasását, nagyon örültem a hírnek, hogy hamarosan várható majd magyarul is a folytatása, mert persze úgy ért véget, hogy komolyan megtiltanám a szerzőknek, hogy így hagyhassák abba a történeteiket. ;o)
Most, hogy túl vagyok már a Második esély pasin is, ha jellemeznem kéne a folytatást, akkor azt mondanám, hogy nem más, mint bizonyos szinten egy fejlődésregény. Fejlődik Fable, Drew, és velük együtt a kapcsolatuk is.

De miről is szól akkor a Második esély pasi?
A Heti csaj ott ért véget, hogy véget ért Fable "munkája", Drew pedig bár beleszeretett a lányba, de lelépett.
A történet 2 hónappal később folytatódik. Fable továbbra se tudja elfelejteni a szexi focistát, na de az élet megy tovább, gondoskodnia kell a 14 éves öccséről, ha az anyjuk erre már nem képes. Munkahelyet vált, új környezetbe kerül, és ahogy számítani lehet rá, Drew is hamar feltűnik a színen.
A srác se tudja kiheverni a lányt ezalatt az idő alatt, folyamatosan őrlődik. Legszívesebben megkeresné, felvenné vele újra a kapcsolatot, na de ott van a múlt, ami közéjük áll és úgy érzi, hogy a lány jobbat érdemelne nála.
Persze az írónő úgy keveri a szálakat, hogy egy izgalmas szituációban újra találkozzanak és egymásra találjanak. A kérdés csak az, hogy a múlt újra közéjük áll-e majd, vagy pedig nem hagyják, hogy győzedelmeskedjen felettük? ...

Nézzük akkor a szereplőinket és a fejlődésüket, ha már fejlődésregénynek tituláltam a sztorit. Azt azért emeljük ki, hogy a műfaján és a keretein belül tartom annak, szóval nagy extrára ne számítsatok azért!
Fable nem egy tipikus nebáncsvirág női karakter. Nem olyan, aki keservesen itatja az egereket, miután otthagyták, hanem olyan, aki a könnyei és a fájdalma ellenére is tudja, hogy vannak kötelességei, és emiatt teszi a dolgát. Nem sír, nem nyavajog látványosan, hanem küzd a talpon maradásért. Ezt nagyon becsültem benne, és a történetben is.

"... addig nem fogok előrelépni, amíg szembe nem néztem a múltammal."

Drew pedig maga a folyamatos küzdelem, ahogy ezt az NA regények egyik főszereplőjére mindig igaz szokott lenni. Nem tudja túl tenni magát Vanessa halálán, és a mostohaanyjával folytatott kapcsolatán sem. Olyan szinten nem, hogy képes a szerelemről is lemondani, mert nem érzi méltónak magát rá.

És ha már mostohaanya. Fable anyja és Drew mostohaanyja is kisebb-nagyobb szerepet kap a történetben. Gondolom sokan kíváncsiak vagytok arra, hogy mi Vanessa körül az igazság, és mi fog történni Drew mostohaanyjával. Nos, ebben a kötetben mindenre fény derül.

Ami meg a kapcsolatuk fejlődését illeti. A Heti csaj kezdődött a megismerkedésükkel és a szerelembe esésükkel. A Második esély pasi folytatódott a problémákkal, amik egy kapcsolatban elkerülhetetlenek, a kérdés csak az, hogy a szerelem túléli-e ezeket, kitartanak-e egymás mellett a bajban is, vagy pedig elbuknak.

"Ha az ember szeret valakit, folyamatosan kockára teszi az érzelmeit. Ha megtalálja az igazit, azt, akivel lenni akar, akkor azért a személyért megéri kockáztatni."

Nem tartom a folytatást olyan olvasmányosnak, mint az első részt, legalábbis engem olyan gyorsan nem sodort magával, tán annyira ráhangolódnom se sikerült, de akiknek bejött a Heti csaj, ne hagyják ki a folytatást sem! Jobban megismerjük a szereplőket, amiben segít a váltott nézőpont, és bizonyos szálak is lezárásra kerülnek végre.

A könyv 25% kedvezménnyel megrendelhető ITT!
____________________
Eredeti címe: Second Chance Boyfriend (2013.)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2014.)
Sorozat: Heti csaj #1
Ára: 3499
Forrás: kiadó
Értékelésem:
***

kép forrása

2014. május 6., kedd

Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! 5.

kedd, május 06, 2014 2 Hozzászólás
Mi is az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe?: külföldi minta alapján indult rovat. A lényege az, hogyha ajánlanál egy könyvet a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor "ragadj tollat" és írj egy ajánlót róla nekem. Én pedig megosztom a gondolataidat a blogomon.
Bővebben ITT olvashatsz a hogyanokról és a rovatról.

Mivel jelenleg nem tudok még jönni friss olvasmányélményről szóló bejegyzéssel, így arra gondoltam, hogy apránként megkapjátok a 4. Blogszülinapi nyereményjátékban nekem küldött könyvajánlókat. ;o)
Íme az első:

Kedves Niki!

Ajánlanám a figyelmedbe Cynthia Hand: Angyalsors trilógiáját. Engem nagyon megfogott a történet, alig vártam, hogy minden részét olvashassam. Egyedül a kis kiegészítő kötetet nem sikerült még kézbe vennem.
Érdekelne a te véleményed is a könyvről. Igazán magával ragadó történet, unatkozni nem lehet közben. A természetfeletti vonal mellett megtalálható benne a romantika, egy kis szerelmi háromszög és sok izgalom. Mivel angyalokról van szó, így a vallás is szóba kerül, de annak is érdekes lehet, aki egyáltalán nem hívő.
A mesélő egy fiatal, középiskolás lány, aki próbál együtt élni különleges képességeivel. Meg kell felelnie édesanyjának és a rendeltetésének is, de közben szerelmes lesz és választásra kényszerül.
Ebben a regényben szinte minden szereplőt nagyon megszerettem. Már eltelt pár hónap, mióta végeztem vele, de még mindig szívesen emlékszem rá vissza. Olyan, mintha én is, valóban ott jártam volna, ahol ők.
Remélem, felkeltettem az érdeklődésedet!

Üdvözlettel:
Cseppke

Ó igen, a trilógia eddig is fenn volt a Várólistás polcomon, de ezek után igyekszem minél előbb sort keríteni majd rá. ;o) Csak végre jöjjön már újra a könyvfalási lázam. :oD

Ha szeretnél te is egy könyvet ajánlani a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor ITT olvasd el a rovathoz az információkat!
 

2014. május 3., szombat

Leiner Laura: Akkor szakítsunk

szombat, május 03, 2014 4 Hozzászólás

Kíváncsian vártam Leiner Laura újabb történetének a megjelenését, így amint lehetőségem adódott, be is szereztem. Most pedig nagyon csalódott vagyok.
A Szent Johanna gimi annó teljesen magával sodort, és a Bábellel se volt különösebb problémám, bár elég erős SZJG fílingje volt a sztorinak. Na de az Akkor szakítsunk. :oS

Kezdjük azzal, hogy fogalmam sincs, hogyan is néznek ki a főszereplőink. De olyan szinten fogalmam sincs, hogy EGYÁLTALÁN nem tudom. És nem hiszem, hogy én siklottam volna át e fölött, egész egyszerűen szerintem az írónő jobban kitért Lia kabátjának a jellemzésére, mint magára a lányra. A többiekről nem is szólva.
Az Akkor szakítsunk nem más, mint egy unalmas kis semmiség, 336 oldalon keresztül. Egyszerűen nem történik benne semmi, de az nagyon sokáig.

A főszereplőnk a 17 éves Lia lenne, aki Karácsonykor szakított (vagy vele szakítottak, ez nem tiszta, ők se tudják amúgy, hogy is volt már) a barátjával (aki nem mellesleg az osztálytársa is), és Szilveszterkor is érthető módon totál maga alatt van még.
A legjobb barátnője Eszter lenne, aki szirupos, tökéletes kapcsolatban él a barátjával, Csabival.
A négy tizenéves, osztálytárs. Nem kicsit emlékeztet ez a szál az SZJG-re, mintha csak Reniről-Cortezről-Virágról-Ricsiről olvashatnánk. Ráadásul Norbi folyamatosan a mobilját baszkurázza a történetben, ami meg pláne Cortezre emlékeztet, Lia nyavajgása meg Reni szenvedéseire. Az egyetlen "üde folt és váratlan fordulat" a történetben Eszter és Csaba érdekesen alakuló kapcsolata.
Aztán ott van még Lia 22 éves testvére, Szilveszter is, aki épp szakításon van túl, vagyis az utálunk minden boldog embert fázisában.
Lia sír, az olvasónak fogalma sincs miért is szakítottak, amúgy ez a történet legvégéig nem is derül ki, de ne számítsatok nagy meglepetésre, legszívesebben vertem volna a fejemet a falba. :o( Nagyobb csattanóra számítottam.
A történetben ide-oda ugrálunk az időben, ami zavaró is lehetne, de valamennyire feldobja legalább ezt a langyos lábvizet. Szóval eljön a Szilveszter, Lia megtudja, hogy Norbi randizni készül egy buliban, ahová elviekben együtt mentek volna, így fogja magát és elhatározza, hogy bizony majd ő megmutatja, hogy mit veszített a srác. Beszervez egy álbarátot, felkeni a dzsutubos videós sminkjét, megkéri a búslakodó bátyját, hogy fuvarozza már el őt, és Esztit meg Csabit a bulira, és ezzel kezdetét veszi az izgalmasnak ígért éjszaka, ami kb. annyira volt izgis, mintha egy fokkal melegebb kád vízbe ülünk bele nyáron, szóval semennyire. :oS

Az egész sztori annyira szürreális, ahogy eltévednek, ezzel-azzal találkoznak, és így tovább, hogy az már hihetetlen. Az meg, hogy mindez csak egy éjszaka alatt történik, pláne hihetetlen.

Rettentő unalmas volt a könyv, a vége felé már "haldokoltam", és szaggattam volna a lapokat.
Ez most nagyon nem jött össze az írónőnek, és állatira csalódott vagyok. :o(
_________________
Kiadta: GABO Könyvkiadó (2014.)
Oldalszám: 336
Ára: 2990
Forrás: saját
Értékelésem:
**

2014. április 24., csütörtök

Sylvia Day: Megigézve

csütörtök, április 24, 2014 5 Hozzászólás
Hahó, hahó, itten vagyok egy egészen friss olvasmányélménnyel, de előre szólok, mostanában nem épp jó passzban vagyok, és ez lehet látszódni fog az értékeléseimen is. Harapós időszakomat élem, na. ;o)

Kezdjük akkor ott, hogy lassan két hónapja már, a feje tetejére állt az életem. A saját bőrömön kellett megtapasztalnom, hogy az életben még az sem biztos, aminek annak kéne lennie eredendően. Kemény napok, hetek, lassan hónapok állnak mögöttem, és nyilván fognak is. Az olvasás teljesen háttérbe szorult az életemben, és ami fura volt, nem is hiányzott. Próbálkoztam vele, de egyszerűen semmire se tudtam koncentrálni, semmi se kötött le, semmi se érdekelt, így úgy voltam vele, szenvedjen vele a fene, hagyom az egészet, ennek így kell lennie.
Aztán ahogy lennie kell, az idő tényleg minden sebet begyógyít. Még azt is, amire azt hisszük, hogy soha többet nem fog tudni. Lassan képes elállni a vérzés, elkezd a seb hegesedni, és képesek vagyunk a gyógyulás útjára lépni, tovább lépni, felállni, mert mindig van miért.
És van egy pont, amikor az ember megrázza magát és azt mondja, hogy ideje visszatérni a régi kerékvágásba. Így voltam én az olvasással. Először befejeztem az elég régen elkezdett Vezeklést, majd jött a kérdés, hogy mivel folytassam. Akkor találtam szembe magamat Sylvia Day új regényével. Gondoltam, hogy "régebben" odáig voltam a romantikus, erotikus regényekért, biztos jó választás lesz, próba szerencse. Hát vagy az izlésem változott meg nagyon, vagy ez a könyv tényleg egy kalap sz*r. :oS

Elkezdtem olvasni, de azt se tudtam mit olvasok. És kivételesen nem azért, mert nem tudtam koncentrálni, hanem azért, mert annyira kesze-kusza a sztori, hogy hihetetlen. Próbálkozott az írónő az erotikával, a főszereplőink közt egyből izzik a levegő, legszívesebben azonnal tépnék első látásra a ruhát le magukról, meg van egy kis fantasy beütésecske is, de csak kapkodtam a fejemet, hogy mi a fészkes fene folyik is itt? Annyi állt csak össze bennem, hogy van egy csaj, aki képes macskává alakulni, valakik kinyírták a nagy szerelmét, aztán jön a férfink, akinek az a feladata, hogy megszelidítse ezt a cicust, de időközben egymásba szeretnek, lepedőket gyűrnek, majd harcba szállnak, az immár közös ellenség ellen. Röviden és tömören.
Még rövidebben: el ne olvassátok! Ez egy nulla, egy hatalmas semmi, egy se füle-se farka történet. A karakterek nullák, a cselekmény szintén, az erotika szintén, egyszerűen semmi olyan nincs benne, amiről egy kis pozitívumot is írni tudnék. Egy nulla. Röviden és pont. Komolyan, nem is értem, hogy merte megjelentetni ezt a sztorit az írónő. :oS Senki se szólt neki kedvesen, hogy "Figyi már, dolgozgassál már rajta, még egy kicsit?" :oS
_________________
Eredeti címe: Spellbound (2013.)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2014.)
Oldalszám: 284
Ára: 3499
Forrás: saját
Értékelésem:
*


ui.: Ennyi lettem volna így elsőre, ennyi idő kihagyása után. ;o) Szokjatok hozzá, mostanában nem vagyok sem vesézős, sem érzelgős hangulatomban, sőt, inkább csipkelődősben. Úgyhogy rövid, tömör bejegyzésekre számíthattok.
Lassan visszatérek, reszkessenek a könyvek. :oD

2014. április 9., szerda

Susan Elizabeth Phillips: Zsák a foltját

szerda, április 09, 2014 6 Hozzászólás
Negyedjére is megrendezte Lobo a várólista csökkentést, én pedig nem maradhattam ki belőle. ;o) Most pedig jövök is, a második olvasott könyvemmel a listámról.


Fülszöveg: "A rendkívül szexis Lucy Jorik az Amerikai Egyesült Államok egykori elnökének lánya. Az ugyancsak csodaszép Meg Koranda pedig legendás hollywoodi hírességek leszármazottja. Az egyikük hozzá fog menni Mr. Ellenállhatatlanhoz, Ted Beaudine-hez, Wynette városának üdvöskéjéhez. A másik mindent elkövet, hogy megmentse barátnőjét ettől a ballépéstől. Utóbbi tudja, hogy legjobb barátnője esküvőjének meghiúsítása a lehető legokosabb volt, amit csak tehetett. Ám szinte még el sem hangzik a boldogító nem, ő máris a leggyűlöltebb személy a kisvárosban, ahol ráadásul ott ragad egy rozoga tragaccsal és üres pénztárcával, no meg egy nagyon dühös vőlegénnyel. Pénz nélkül, szorult helyzetében is hátat fordítva híres szüleinek, hiszi, hogy képes lesz megállni a saját lábán. Végül is mi baja lehet? Beleszeret Mr. Ellenállhatatlanba? Á, az kizárt. Susan Elizabeth Phillips a tőle megszokott pörgős lendülettel és ellenállhatatlan humorával vezet bennünket végig a nem mindennapi történeten. Ezúttal is váratlan fordulatok, könny és nevetés - s nem kevés forró erotika - a világhíres írónő receptje."

Miért került fel a Zsák a foltját a listára? Többször hangoztattam már, és tartom magamat is ehhez: kedvelem SEP stílusát. Könnyed, romantikus történetei vannak, amikre könnyen rá lehet hangolódni. A könyv azon egyszerű okból kifolyólag került fel a listára, mert ez volt az egyetlen olyan magyarul is megjelent története, amit még nem olvastam tőle.

Mire számítottam a könyv elolvasása előtt? Könnyed, romantikus történetre, ami aranyos és bájos lesz.

És mit kaptam? Nagyon érdekesen indult, meg elolvasva a fülszöveget, a barátnő megakadályozza a barátnője esküvőjét, majd beleesik a vőlegénybe, mi más is lehetne, ha nem érdekes ugyebár. ;o) Szóval jól indult.
Tetszett, hogy ebben a kötetben összefutnak a Luxusmucus, A szeretőm a First Lady, Csillagvirág és a Játék az élet szálai. A Luxusmucusból megismert Francesca nem más, mint a vőlegény édesanyja (igen, elröppentek az évek), A szeretőm a First Lady Corneliaja pedig nem más, mint a menyasszony nevelőanyja, az abban a könyvben feltűnt Lucyé. Meg édesanyja pedig Fleur, a Csillagvirág főszereplője. A Játék az élet Lady Emmaja is feltűnik a történetben.
Nem kicsit hasonlít az „Álom, édes álom”-ra a könyv, és mivel attól se dobtam hátast, így ettől sem. Maga a történet aranyos, néhol humoros, de ami a szenvedélyt és a romantikát illeti, hát az nem volt valahogy a toppon.

Mi az, ami tetszett a történetben?: Az, hogy összefutottak ebben a könyvben, több régebbi történet szálai is.

Mi az, ami nem tetszett a történetben?: A szenvedély és a romantika lehetett volna hangsúlyosabb.

Összességében milyen a Zsák a foltját? Kellemes olvasmány, gyorsan lehet haladni vele, megvan benne az, amitől SEP, az SEP, de számomra nem tartozik a legjobb történetei közé az írónőnek.
_______________ 
Eredeti címe: Call Me Irresistible (2011.)
Kiadta: Victoria Kiadó (2012.)
Oldalszám: 388
Sorozat: Wynette, Texas 6.
Értékelésem:

2/12