2018. szeptember 30., vasárnap

Változnak az idők, változik a blogvilág

vasárnap, szeptember 30, 2018 26 Hozzászólás
Forrás
Érik már bennem egy ideje ez a bejegyzés, de ma nagyon mesélős hangulatomban vagyok. 😅
2010 februárjában jött létre a blog, könyves blog formájában. Így jövőre már 9 éves lesz. Akárhogy nézzük, de 9 év hatalmas idő. 
Ennyi idő alatt egy általános iskolás elballag. 
Egy gimnazista elvégzi a gimnáziumot, leérettségizik és befejezheti akár az egyetemet, főiskolát is. 
Ennyi idő alatt egy újszülöttből harmadik osztályos lesz az iskolában. 
Ennyi idő alatt egy ember 9 évet öregszik. 
25 éves voltam, amikor elkezdtem vezetni az oldalt. Ma 34 éves vagyok. Leírni is szörnyű. 😝 9 év alatt rengetegek változnak az emberek. Rengeteg változás történik az életében. Változhat az ízlése olvasás terén is, változhat a bloghoz való viszonya is.
Ha úgy nézzük, veszünk egy ma blogoló 15 évest, amikor én elkezdtem, akkor ő még csak 6 éves volt. Gondolt vajon arra, hogy egyszer blogolni fog? Ha veszünk egy 18 évest, 9 éves volt akkor. Ha veszünk egy ma 25 évest, 16 éves volt akkor. És én már blogoltam akkor is, amikor ők még lehet bele se gondoltak ebbe.

9 év alatt rengeteg minden történt velem.
Elkezdtem a blogot, habzsoltam a könyveket. Az első évben 300 bejegyzésem született, de a csúcs 2013-ban volt, akkor 424 bejegyzés volt. Persze nem mind könyvről szólt, de ilyen-olyan formában köze volt a könyvekhez. Aztán 2014-ben, 4 évvel később ahogy indult a blog, a feje tetejére állt az életem és onnantól kezdve nem hozom éves szinten a 300- 400 bejegyzést, de nem is bánom.

Az első 4 évben nagyon központi szerepet játszott az életemben a blog. A minél gyorsabban frissülés, kövessenek minél többen, halljanak rólam. Feltűnési viszketegség? Lehet. Mindenesetre valamilyen kompenzáció szerintem, ha valaki túlságosan hajtja a blogját. Az más tészta, ha valaki munka miatt van rákattanva, de az is más, ha valaki azt hajtja mániákusan, hogy minél többen kövessék. Ott igazából mélyen valami baj van. Velem is az volt, csak nem voltam hajlandó észre venni.

Lényegében 2016-ban tértem vissza és hirtelen azon kaptam magamat, hogy a könyves blogvilág felbolydult.
Amikor 2010-ben elkezdtem vezetni a blogot, mondhatni maréknyi ember írt könyvekről itthon. Szerintem a legolvasottabbak akkor Lobo, Amadea, Csenga, Pupilla, Miestas és Nima volt. Ők voltak azok, akikről a többi ilyen blogos tuti hallott, esetleg olvasta is őket. Őket tartom az első generációs könyves blogosoknak.
Aztán jöttünk mi, az én "generációm". Többen lettünk, de azért nem rakásnyian. Az "elsők" kijárták az utat nekünk a recenziók felé, elindult itthon is, hogy a kiadók könyveket kezdtek el osztogatni a bloggereknek. Kezdetben szerintem szűrtek, nem kapott mindenki könyvet, ránéztek az oldalra, kérték a bejegyzés linkjét, kíváncsiak voltak a statisztikára. 
2016-ban viszont azt vettem észre, hogy gomba módon elterjedtek a könyves blogok. Fű, fa, virág ma vagy könyvet ír vagy könyves blogot vezet. Mindenki könyves blogozik egy kis túlzással, aki szeret olvasni. És hogy ez jó-e?

Egyfelől igen, mert nagyon szuper "friss" blogosokra lehet bukkanni. Akik tényleg jól írnak, őszintén és az oldalukra is jó ránézni.
Másfelől nem tartom jónak, mert baromira terjed az igénytelenség és a pofátlanság. De ebben a kiadók is hibásak! Fűnek, fának osztogatnak könyveket. Tisztelet a kivételnek, de szerintem rá se néznek az oldalakra, meg se nézik a statisztikát, nem is érdekli őket, hogy milyen bejegyzés született. Nem egy olyan oldalra bukkantam, ahol Jolánka 1 hónappal ezelőtt kezdett blogolni, 3 könyvről írt, de a harmadik már recenziós volt. Miért kap ilyen könyvet? Még akkor se adnék, ha brutál bejegyzései lennének! Először tegyen le valamit az oldalra, legyenek mögötte hónapok, sok bejegyzés, látogatás egyáltalán és utána. A másik, hogy minek adnak olyannak, aki elintézi 3 mondatban az egész bejegyzést? Én se írok kisregényt, de 3 mondatból nem fog kiderülni, hogy elolvassam-e a könyvet vagy sem. Ránéznek egyáltalán a bejegyzésekre? Tisztelet a kivételnek, de tuti nem. Adnak fűnek, fának, mert viszonylag ingyen reklám és mostanában nagyon menő blogolni, blogosokat követni. És mindez hová fog vezetni?

Az elkorcsosuláshoz.

Kezdődött minden anno egy maréknyi blogossal, akik kitaposták az utat a következő generációnak.
Jöttünk mi a kitaposott úton és tapostuk tovább.
És itt az új generáció, akik nem taposnak már, hanem latyakossá verik, dagonyáznak benne, mint a kis röfikék. 

Ami egyfelől nem baj, mert így kerülnek tudatba azok, akik képesek tovább menni és taposni.
De ugyanakkor rengeteg röfike fetreng a sárban, kergeti a kunkori farkincáját és örül, hogy ott lehet, ahol van.

Akinek nem inge, nem veszi magára. Aki meg magára veszi, gondolkodjon el azon, hogy miért vette magára. Lehet változtatnia kellene. Felállni a dagonyázásból és valahogy előre haladni.

Pár napja láttam egy filmet. 40-es pasi mellett állt egy 20-as csaj, csaj pólóján Roxette (80-as években alakult zenekar) feliratú póló. Pasi ránézett és mondja:
- Fiatalságom zenekara! Imádtam az It Must Have Been Love-t tőlük. Micsoda szám volt.
Mire a csaj:
- Nem tudom, egy számukat se hallottam. Csak azért vettem meg ezt a pólót, mert jól néz ki benne a mellem.

Na igen. 😤

2018. szeptember 28., péntek

J. G. Ballard: Toronyház

péntek, szeptember 28, 2018 0 Hozzászólás
Eredeti címe: High-Rise (1975.)
Kiadta: Metropolis Média (2018.)
Oldalszám: 240
Forrás: kiadó
Úgy ajánlották a könyvet a figyelmembe, hogy "A könyv, ami olyan, mint A Legyek Ura.". Nos, aki ajánlotta nem tévedett. A Toronyház tényleg olyan, mint A Legyek Ura, csak más időben és más környezetben. Elgondolkodtató könyv az emberi természetről és mint ahogy Golding is írta "…az emberek sohasem pontosan olyanok, mint amilyennek elképzeljük őket." és ez a történet pontosan erre világít rá.

A történetnek leginkább 3 főszereplője van. 
Egy egyetemi oktató (Laing), egy dokumentumfilmes (Wilder) és a toronyház építésze (Royal). 
Öt csúcsszuper toronyház épült 3 km-re a Citytől. Olyan épületekről beszélünk, melyek 40 emeletesek és teljesen kiszolgálják a lakókat. Bankok, bevásárlóközpontok, iskolák, uszodák, edzőtermek, kozmetikák, fodrászatok, játszóterek, stb. vannak, hogy kiszolgálják a lakókat. Lényegében önfenntartó az épület és egyfajta hierarchiát mutat, hogy kinek hanyadik emeleten van a lakása. Minél magasabban, annál fentebb van a csúcson. 
Viszonylag gyorsan probléma adódik a ház ellátásában. Áramszünetek, nem működnek a liftek, stb., majd megtörténik az első "gyilkosság" és innentől kezdve elszabadul a pokol. A lakók egymásnak támadnak és szép lassan elszigetelődnek a külvilágtól. Teljesen leállatiasodnod, vademberekké, ösztönlényekké válnak. Döbbenetes.
"Később, amikor az erkélyén ülve a kutyát ette, Dr. Robert Laing visszagondolt a szokatlan eseményekre, melyek az elmúlt három hónapban zajlottak ebben a hatalmas toronyházban."

Ami leginkább megdöbbentett, hogy egy olyan történetről van szó, ami a 70-es években íródott, mégis egyáltalán nem lehetett ezt észrevenni. Ez dicséri a szerzőt, hogy ennyire maradandót alkotott, de ugyanakkor sokkolja az olvasót, hogy jelenleg hol is tart a Világ. És ez elkeserítő.

A történet erőssége a cselekmény, ahogy lezüllenek a lakók. Maguk a személyiségek számomra annyira nem voltak fontosak. Inkább érdekelt az, hogy mi fog történni, van-e határ, amit nem tesznek meg mint az, hogy milyen lelki vívódásaik vannak.

Nagyon durva történet az emberi ösztönökről. Remekül bemutatta a szerző, ahogy fokozatosan elállatiasodnak. Ahogy képesek ölni, meztelenül egyre feljebb mászni a toronyházban, mintha egy fa lenne, amire egy majom fel akar mászni, aztán a csúcson visszavedlik gyermekké. Ahogy nem engedi a ház a lakóit elköltözni. És most itt senki se valamilyen horror sztorira gondoljon, hanem csak arra, amikor az ember ösztönei teljesen összekuszálódnak és nem tud mit kezdeni a saját észérveivel sem.

Akinek tetszett A Legyek Ura, semmiképp se hagyja ki a Toronyház elolvasását se!
Amiért végül 4 csillagot adtam rá az 5 helyett azért volt, mert befejezve nem volt meg a hűha érzés. Még most is, vagy 2 héttel a befejezte után cikáznak a gondolatok a fejemben, ha a sztorira gondolok (mert a vége, ó a vége, annyit sejtet!), tuti nem fogom egyhamar elfelejteni, hogy miről is szólt és még évek múlva is, ha felrémlik majd a könyv címe, egyből eszembe fog jutni, ahogy Wilder mászik fel csupaszon a magasba, ahogy Laing annyira elállatiasodik, hogy a saját nővérére is másképp kezd el tekinteni, ahogy Royal ott állt a tetőtéri lakásában és azt hiszi, hogy ő az oroszlánkirály, ahogy a nők csapatba verődnek, ahogy kutya teteme lebeg a medencében és ezzel minden elkezdődik ... hogy van még 4 toronyház ezen kívül.

Amikor az utolsó betűt is elolvastam, visszalapoztam a könyv legelejére. És a fentebb idézett részben csak akkor szúrt szemet, hogy a "kutyát ette". Nem értem, hogy amikor nekikezdtem, miért is nem fogtam fel, hogy mit is olvasok. Tán azért, mert akkor még jóhiszemű voltam és nem tudtam mire is számíthatok majd.

Jól összehozott könyv, számomra felejthetetlen, kár, hogy a végén nem volt meg az érzés. Ennek ellenére tetszett, megfogott, magával sodort, olvastatta magát.
Tudom a figyelmetekbe ajánlani a történetet!



A könyvből 2017-ben adaptáció készült. Nézzétek meg az előzetesét, ha még nem láttátok volna, igazán jól sikerült!

2018. szeptember 26., szerda

moly TOP10- augusztus

szerda, szeptember 26, 2018 0 Hozzászólás
Mi az a moly TOP10?: Elhatároztam, elkezdem vezetni hónapról-hónapra, hogy a molyon mely 10 könyv volt a legolvasottabb. Biztos érdekes lesz majd visszanézni a polcokat alkalomadtán, hogy mely könyvek voltak itthon a legnépszerűbbek.


Mely könyvektől búcsúztunk augusztusban:

  1. A csábítás szabályai ➤  2 hónapig volt a TOP10-ben
  2. Álmaim őrzője ➤ 1 hónapig bírta
  3. A beosztott ➤ 2 hónapig bírta ő is
  4. Never never ➤ 7 hónapig szerepelt a TOP-ban! Anya ég! El kell olvasni, hogy mitől volt ennyire népszerű!

Melyek lettek az újak:

  1. Winterborne választottja
  2. Érzékelten aranyifjú
  3. Harry Potter és az azkabani fogoly
  4. A vadállat

És amelyek tartották a helyüket:

  1. Alapos kétely ➤ 2. hónapja
  2. Hollywoodi mocsok ➤ 2. hónapja
  3. Harry Potter és a bölcsek köve ➤ 3. hónapja van újra az élen
  4. Csúf szerelem ➤ 3. hónapja
  5. Ellopott babácskák ➤ 2. hónapja, de meg is érdemli, tényleg nagyon izgalmas könyv!
  6. Harry Potter és a titkok kamrája ➤ 2. hónapja újra

Ezek közül a Harry Pottereket olvastam és az Ellopott babácskákat! Mind a 4 könyv szuper, ne hagyjátok ki őket!

2018. szeptember 19., szerda

Nyereményjáték a blog Facebook oldalán!

szerda, szeptember 19, 2018 0 Hozzászólás

Ha szereted a krimiket, azon belül is a skandinávokat és szeretnél nyerni 1 példányt Jo Nesbo "Kísértet" c. krimijéből, akkor gyere és játssz a blog Facebook oldalán! 😊


"Nyár. ​Harangzúgás. Egy fiú, Gusto, a konyha padlóján fekszik egy vértócsában. Az élet lassan elszáll belőle, s ő sorra veszi mindazon eseményeket, amelyek ide vezettek. Az analízis pontos és kegyetlen. Ősz. Harry Hole, a norvég rendőrség egykori nyomozója három év távollét után visszatér Oslóba. Felkeresi egykori felettesét, hogy engedélyt kérjen tőle egy ügy felderítésére. Csakhogy az esetet már lezárták. A fiatal narkóst, Gustót egy cimborája lőtte agyon, mert összekaptak az anyagon. Egy olyan anyagon, amely a heroin uralmát megtörve, villámcsapásszerűen hódította meg a várost. Harry ennek ellenére nem tágít, s eléri, hogy meglátogathassa a börtönben a Gusto meggyilkolásával vádolt srácot. Mégpedig azért, mert a cellában saját múltjának egy darabjával van találkozója. A nyomozás, amelybe Harry magányosan belevág, nehezebb s fájóbb, mint bármelyik hivatalból felgöngyölített ügye volt. S közben mindenfelől kísértetek veszik körül. A sajátjai és az is, amelyik a várost járja. Az alak, akiről senki sem tudja kicsoda, hogy néz ki, s aki megfoghatatlan, akár a szél."

Lezárult a nyereményjáték!
Gratulálok Bartalos Szabolcsnak!
Részletek a fenti linken!

2018. szeptember 18., kedd

John Marrs: The ​One – A tökéletes pár

kedd, szeptember 18, 2018 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The One
Kiadta: Maxim (2018.)
Oldalszám: 416
Forrás: könyvtár
Kellemesen csalódtam ebben a könyvben. Már a fülszövegének az első mondata is elég ütősre sikeredett: "Meddig ​mennél el, hogy megtaláld az igazit?", de a folytatása se maradt le mögötte. Érdekesnek találtam az elméletet, hogy DNS alapján találják meg az emberek az "igazit", mennyivel könnyebb lehet így az életük, mint évekig keresgélni és esetleg soha meg se találni. Aztán persze befejezve a könyvet rájöttem arra lehet, hogy jobb így nekünk, hogy nem tudjuk, ki is a DNS párunk.

A történetnek 5 főszereplője van.
Ott van egy elvált nő, akinek a házassága azért ment tönkre, mert a férje megtalálta a DNS párját. Aztán ő is megkapja az üzenetet, csak hogy az ő párja a világ másik felén van. Nem úgy alakul a története, mint ahogy az olvasó  első körben számítana rá.
Aztán ott van egy másik nő, aki végre megtalálja a párját, erre kiderül, hogy az meghalt. Milyen pech már, nem?
Aztán ott van egy befolyásos, gazdag nő is, aki szintén részt vesz ebben a pártalálósdiban, majd a történet végén ő maga is meglepődik, hogy kit is talált meg magának és ez mennyire folyásolta be a jövőjét.
De van a történetben két férfi főszereplő is. Az egyik már házasodni készül, amikor a menyasszonya noszogatására elvégzi a tesztet és kiderül, hogy nem egymás DNS párjai. Sőt, nem kicsit megdöbben amikor megtudja, hogy ki is az. 
A másik férfi főszereplőnk pedig egy pszichopata. Mert igen, egy pszichopata miért ne találhatná meg a DNS párját? És milyen poén már, hogy egy rendőrnő az!

"– (…) Szemszín: szürke, akárcsak az enyém. Hajszín: sötét, akárcsak az enyém. – Elmosolyodott. – Magasság: egy hetven… már megint, akárcsak az enyém. Bébi, neked aztán tényleg megvan a zsánered! Ez a pasi mintha a hasonmásom lenne.
– Csak három dolog hiányzik belőle: két mell és egy hüvely."

Kicsit féltem a könyvtől az olvasása előtt, tartottam attól, hogy tinis lesz, de szerencsére erről szó sincs. Nagyon is felnőtt szereplőket alkotott meg John Marrs és azt kell mondanom, hogy remekül. 
Mindegyik karaktert egésznek éreztem és egyformán hangsúlyosnak a történetüket.

Azt nem mondom, hogy a történet elején nem vesztem el, hogy ki kicsoda is, mit is tudunk eddig róluk. Nekem mindig nehézséget okoz jó ideig több főszereplő esetén a beazonosításuk. Most is sokáig el voltam veszve, amikor fejezetenként épp másik életének a folytatását olvashattam. De érdekes volt, hogy ennyire sokszínű, ennyire más szereplőket hozott létre a szerző. Más háttérrel, más múlttal, más végzettséggel, más helyszínen, más külsővel, más sorssal. Mindegyik izgalmas, mélyre ható volt. Mindegyik sorsa megérintett és bíztam abban, hogy jól fog alakulni a jövőjük.

Nem volt kedvenc szereplőm, mindegyiket egyformán megkedveltem és szorítottam nekik. Tudom, ez a pszichopata szereplő esetén furán hangzik, de bíztam abban, hogy "helyre jön majd".

És maga a történet és a DNS pár elméletéről mi a véleményem? Érdekes volt és ugyanakkor logikus. Ha tényleg a DNS-ek alapján keresgélnénk a párunkat, akkor nagy valószínűséggel tényleg azt a valakit találnánk meg, akivel a legjobban összeillünk. De hogy ez így jó lenne-e? Boldogak lennénk-e attól, hogy egyszerűen kapunk egy e-mailt, hogy Pistike az igazi vagy épp Jolánka? És nem kellene köröket futni, teperni, randizni, mert tudjuk, hogy ő az igazi? Szerintem nem lenne jó. Odalenne a varázs és az izgalom. Bár egyszerűbb lenne, kevesebb fájdalommal és szerzett sebekkel.

Olvassátok el a könyvet, tényleg érdekes és jól összehozott!
Amikor egy csillagot levontam az azért volt, mert a hűha érzés nem kerített hatalmába a befejezte után annak ellenére sem, hogy tetszett a történet. 


2018. szeptember 14., péntek

Jodi Taylor: Visszhangok ​szimfóniája

péntek, szeptember 14, 2018 2 Hozzászólás
Eredeti címe: A Symphony of Echoes (2013.)
Kiadta: Metropolis Média (2018.)
Oldalszám: 336
Forrás: kiadó
Tavaly decemberben írtam az Egyik átkozott dolog a másik után-ról, a sorozat pedig ezzel a kötettel folytatódik. 
Eléggé vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban és nem tudom azért-e, mert a költözés miatt nagyon elhúzódott az olvasása vagy pedig azért, mert alapjáraton ennyire kettős érzelmeket keltett volna bennem. 
Továbbra is azt mondom, hogy aki szereti, érdeklődik az időutazásos történetek iránt, az ne hagyja ki a sorozat olvasását, de most nagyon vegyesek az érzéseim. 

A történet ott folytatódik, hogy Maxék Hasfelmetsző Jack nyomába erednek, ez pedig majdnem a vesztüket okozza.
Aztán hipp-hopp előugranak az időben és Max megtapasztalja, hogy micsoda felelősség is az Intézetet irányítani. És itt éreztem a történet gyengeségét. Úgy érzem, hogy Max semmit se fejlődött az előző kötet óta. Nem érzem azt, hogy felnőtt volna, inkább csak sugallni próbálja az írónő, hogy de de, Max már nagylány, mindennel megbirkózik. Közben meg azt érzem, hogy nem nem, Max továbbra is egy kislány, aki felnőtt ruhákba van öltöztetve és megpróbál felnőttként viselkedni. Ráadásul ő lenne a történet főszereplője, de egyszerűen nem éreztem annak.
Na de térjünk vissza a történetre. Miután visszakerülnek a jelenükbe, újabb fordulat következik be. Kiderül, hogy nagyon csúnyán bele lett avatkozva a múltba és Maxéknek ezt helyre kell hozniuk. Így nem csak az ókori Ninivébe kalauzol el minket az írónő, hanem Stuart Mária korába is.
"Egy esemény kivált egy másikat, ami előidéz valami mást, és az elágazó szálak szétfutnak és behálózzák az egész Történelmet. Minden tett végigvisszhangzik az évszázadokon. Egyre gyengébb és gyengébb lesz, de sosem hal el teljesen. Szoktunk beszélni a szférák zenéjéről, de a Történelem a visszhangok szimfóniája. Minden apró tettnek elsöprő erejű következményei vannak. Ezek nem mindig láthatóak, és néha, a mi játszmáinkban, a hatás megelőzi az okot, nem pedig fordítva."

A könyv első fele nagyon lagymatag volt számomra, de lehet, hogy csak azért érzem így, mert a költözés miatt ez a fele volt az, amit vagy 120 megszakítással olvastam. Nem volt igazán sem időm, sem energiám belemerülni. Gondolkodtam azon, hogy elkezdem az elejéről, amikor végre volt lehetőségem folytatni komolyabb megszakítások nélkül az olvasását, de annyira élt még bennem a történet eleje, hogy úgy éreztem ez nem lenne jó döntés. 
A második fele viszont végre izgalmas és fordulatos volt. Először Ninive, majd Stuart Mária kora, mind a két kor kellő izgalmat ad az olvasónak. Fordulatosak voltak, izgalmasan megírva.

A történet cselekményei, a fordulatok, minden ilyen téren a helyén van, a szereplőket nem érzem eléggé kidolgozottnak. Így számomra a Visszhangok szimfóniájában a történtek voltak a hangsúlyosabbak, nem pedig mondjuk Max szenvedése, hogy mikor dobja le magáról a törülközőt a Főnök előtt és az miért nem ugrik azonnal rá vagy hogy milyen szinten vak és nem veszi észre, hogy a munkatársaival mi a helyzet. Nem egyszerű egy nő, az biztos.

A lényeg a lényeg, hogy a szereplők kidolgozásától függetlenül, ez egy nagyon jó, izgalmasan és fordulatosan megírt történet. Olyan, amikor a szereplők gondolnak egyet és hipp-hopp, ott teremnek valahol, az írónő pedig remekül az olvasó elé tudja festeni, hogy mit látnak, tapasztalnak az adott korban.

Kíváncsi vagyok a folytatásra, mert nagyon izgalmas sejtés lett a könyv végén, hogy hová fognak utazni a harmadik részben. Remélem, hogy addigra Max is megérik a korának megfelelően. 

2018. szeptember 11., kedd

A postás mindig kétszer csenget (52.)

kedd, szeptember 11, 2018 0 Hozzászólás
Mi is az A postás mindig kétszer csenget?: Ez az esemény külföldi blogok mintája alapján indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb.
Látszik, hogy túl vagyunk már a költözködésen, mert augusztusban a könyvtárba is eljutottam. Igaz, villámlátogatást terveztem csak, mert a férjem a kocsiban maradt a Kicsivel, aki épp akkor aludt el és szokása, hogy azonnal felébred, amint megáll alatta a zötykölődés és nyűgösködni fog, hogy nem aludta ki magát. Szóval a jelenetet úgy képzeljétek el, hogy felszaladtam az emeletre, a könyvtáros elé szinte levágtam a visszaadandó könyveket a könyvtári jegyemmel együtt, majd rohantam a visszahozott könyvek kocsijához, ugyanis ez volt legközelebb. Gyorsan végigpásztáztam a címeket és így landolt a kosaramban a Nyarak könyvek, a 7. nap és A tökéletes pár. Aztán azzal a lendülettel fordultam a könyvtároshoz újra, majd rohantam a kocsihoz. Öt perc se volt, rekord! Jelenleg A tökéletes pár olvasása van folyamatban. Féltem a történettől, hogy nehogy túl tinis legyen, de úgy tűnik, hogy nem lesz az. A másik kettőnek még nem kezdtem neki.

Recenzió keretében kaptam a Toronyházat. Folyamatban van az olvasása, eddig nagyon tetszik. Elgondolkodtató nagyon.

Saját szerzemény az Ellopott babácskák és nem is bántam meg. Az idei év legjobb olvasmánya volt az eddigiek alapján számomra.

2018. szeptember 8., szombat

Augusztusi összefoglaló

szombat, szeptember 08, 2018 0 Hozzászólás
Forrás
Július végén megtörtént végre a költözésünk, ez az oka, hogy idén nyáron a blog nem nagyon frissült. A költözés, hogy mikor fog végre lefutni a papírozás, mikor vehetjük végre birtokba, aztán a saját ízlésünkre való átalakítása, majd a költözés, aztán megtalálni mindennek a helyét ... minden energiámat leszívta, egyszerűen a könyvek felé se néztem. Júliusban és augusztusban egy könyvnek az olvasását se fejeztem be, pedig nekikezdtem többnek is. Egyik se tudott igazán ellazítani és elterelni a figyelmemet.
Ugyanakkor pár napja vettem észre, hogy újra megjött a kedv. Tán azért is, mert a belső munkálatokkal már végeztünk a házban, beköszöntött a hűvösebb idő, nagyon kint se tudok így mit csinálni, beszorultunk a házba és a hűvösebb idő meghozza a kedvet az esténkénti bevackolódáshoz és legalább az alvás előtti pár oldal elolvasásához. 😊

Amiket jelenleg olvasok

Több olyan könyv olvasását is abba hagytam, melyek hónapok óta nem csúsztak már. Jelenleg ennek a 4 könyvnek az olvasása van folyamatban és nagyjából mind a 4-nél ugyanott tartok. 😃
Felváltva olvasom esténként A budapesti nyakéket és A tökéletes párt. Mind a kettő tetszik éppen, bár mind a kettő eléggé más is.
A tetőtérben, a gyerekek szobájánál van a Toronyház, így ha épp fent vagyok a Kicsivel és van rá lehetőségem, nincs szüksége rám, eljátszik, akkor olvasom a Toronyházat.
A nép szolgálatában és a Visszhangok szimfóniája napközben szokott előkerülni, amikor a Kicsi alszik és nincs semmi más dolgom. 

Blogélet a hónapban

A statisztika érdekes módon havi szinten több látogatót mutat, mint olyankor, amikor rendszeresen írtam. Ki érti az okát? 😅
A legnépszerűbb bejegyzés a moly TOP10- július volt, könyves téren pedig továbbra is Tomor Anita: Helló ​újra, kedves exem! c. könyve.
A legtöbben itthonról, az USA-ból és Romániából kattintottatok az oldalra a hónapban.
Vicces keresőkifejezéssel nem tudok szolgálni.

2018. szeptember 4., kedd

Ker Dukey · K. Webster: Pretty ​Stolen Dolls - Ellopott babácskák

kedd, szeptember 04, 2018 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Pretty Stolen Dolls
Kiadta: Könyvmolyképző (2018.)
Oldalszám: 264
Sorozat: Csinos játékbabák #1
Forrás: saját

Atya ég! Ez egy nagyon durva, ugyanakkor nagyon jól megírt könyv! Hosszú idő óta most először fordult velem elő olyan, hogy késő éjszakáig olvastam, holott tudtam, hogy másnap a Kicsi ki fog csinálni, ha nem fogom valamennyire kipihenni magamat. Ennek ellenére nagyobb volt az izgalom, hogy mi lesz a kötet végén, mint az attól való félelem, hogy fogom tudni másnap nyitva tartani a szememet.

Jade 14 éves, a húga pedig 9 éves volt, amikor egy vásárban megismerkedtek a helyes és kedvesnek vélt Bennyvel. Bár a lányokat az apjuk mindig óva intette és figyelmeztette őket, hogy idegenekkel ne álljanak szóba, elmenni pedig nehogy elmenjenek, Bennynek mégis sikerül a furgonjába csalni a lányokat. Nyolc éven át tartja őket fogva és éli ki rajtuk a perverzitását.
Jade számára a "tökéletes és szépséges játékbaba", őt másképp bántalmazza, mint a "tönkretett babácskáját", Jade húgát.

Nyolc év után Jadenek lehetősége adódik arra, hogy megszökjön és él is ezzel. Menekül, hogy aztán segítséget tudjon kérni és megmentse az akkor már 13 éves húgát. De a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy tervezte.
Aztán eltelik újabb 8 év a történetben. Ekkor Jade már 26 éves és nyomozó. Arra tette fel az életét, hogy az eltűnt lányokat megtalálja a szüleiknek, de arról se mondott le, hogy megtalálja a húgát. 
Nyolc év mondhatni nyugalom telt el az életében, miután megszökött, de most minden megváltozott. Benny vissza akarja kapni a "szépséges, ugyanakkor mocskos babácskáját" és semmitől se riad vissza.


A történet egyszerűen zseniális. Minden idegsejtemet lekötötte, végig ott tombolt bennem a feszültség, ott kattogott a fejemben, hogy ez az elmebeteg állat mit fog még tenni és mikor fognak már a nyomára bukkanni. Zsenális a sztori!
A szerzőpáros végig fent tudja tartani az olvasók érdeklődését és figyelmét. Szenzációs, ahogy a jelenbe beleszövik Jade visszaemlékezéseit és így feltárul, hogy miken menten keresztül a lányok. Érzi az olvasó a fiatal nő szenvedését. Hogy mennyire meg van sebezve és hogy ezeket a sebeket nem lehet begyógyítani.

"Gyötrelmes, és néha veszélyes dolog játékbabának lenni. A babáknak nincs választásuk, mindig csak őket választják. Nem csinálnak semmit, csak velük csinálnak dolgokat."

Rettentően sajnáltam Jade-et és a húgát. Mindig összeszorult a gyomrom, amikor azt olvastam, hogy Benny elindult valamelyik lány cellája felé. Mit fog velük tenni? Túl fogják élni? És annyira gyötrelmes volt olvasni Jade kettős érzelmeit. Ahogy nem tudja uralni az érzéseit.
És ott volt a kicsi húga, akiben még ebben a szörnyű helyzetben is fellobbant a vágy, hogy szeressék őt. Hisz csak egy kislány.
Benny? Benny beteg. Erre szavak sincsenek. Nagyon  beteg. ...

Miközben olvastam a könyvet, eszembe jutott egy film, nem is olyan rég láttam, nagyon hasonló volt a sztori, nem tudom, hogy ez a véletlen műve-e.

Van a történetben egyfajta szerelmi szál is, ami egyszerre nagyon heves, izgató, ugyanakkor rettentően szomorú. Hisz Jade nagyon sérült lelkileg. Hogy tudna kibontakozni egy párkapcsolatban? Hogy tudná a másik megadni neki azt, amire igazán szüksége van, ha ezt még maga előtt is titkolja?

A történet vége? Szerintem az olvasók 99%-a tuti nem gondolt arra a függővégre, ami lett végül.
Nagyon izgatottan várom a sorozat második kötetét!

Ha szeretitek a brutális, nagyon feszült hangulatú, mondhatni elmebeteg sztorikat, akkor nagyon tudom az Ellopott babácskákat a figyelmetekbe ajánlani!

2018. szeptember 1., szombat

moly TOP10- július

szombat, szeptember 01, 2018 0 Hozzászólás
Mi az a moly TOP10?: Elhatároztam, elkezdem vezetni hónapról-hónapra, hogy a molyon mely 10 könyv volt a legolvasottabb. Biztos érdekes lesz majd visszanézni a polcokat alkalomadtán, hogy mely könyvek voltak itthon a legnépszerűbbek.

Vegyes hónap lett a július, 5 könyv maradt és 5 új került fel a TOP10-be.

Nézzük először, hogy melyektől búcsúztunk a hónapban: King (1 hónapig volt a TOP10-ben), A távolság relatív (1 hónap), Ezer csók (1 hónap), Éjféli iskola (1 hónap), Idol (5 hónap után lekerült a TOP-ből).

Melyek az újak: Alapos kétely, Hollywoodi mocsok, Ellopott babácskák, Álmaim őrzője, Harry Pottert és a titkok kamrája.

Amik maradtak: Csúf szerelem (2. hónapja), Harry Potter és a bölcsek köve (2. hónapja), A beosztott (2. hónapja), Never never (6. hónapja szerepel a TOP-ban), A csábítás szabályai (2 hónapja).

Ezek közül a két HP kötetet olvastam, valamint továbbra is folyamatban van A beosztott olvasása, de továbbra se dobtam el az agyamat tőle.