2009. december 28., hétfő

Stephenie Meyer: Eclipse- Napfogyatkozás

hétfő, december 28, 2009 3 Hozzászólás
Kicsit vonakodva néztem a Twilight-saga 3. kötete felé, mivel a legtöbb helyen azt olvastam, hogy csalódás volt az olvasóknak.
Mégis, amint a kezembe vettem a könyvet, újra átjárt a Twilight varázsa, és szó szerint neki estem.


Soha egy könyv oldalai nem forogtak még ilyen gyorsan az ujjaim között (még a HP-é sem, pedig azért tényleg nagyon-nagyon odavoltam), szinte repültek a sorok én meg teljesen elvesztem bennük, megbabonáztak.

Nekem nagyon bejött.

Ugyanúgy tetszett, mint az
Alkonyat vagy épp az Újhold.
Ugyanolyan izgalmas, pörgős, romantikus volt. (De őszintén szólva az már az agyamra megy, hogy Bella és Edward csak húzza egymás agyát és nem történik semmi! Kíváncsi leszek mennyire fog kitérni majd a következő részben az írónő erre a "kis témára", hogy fogja megfogalmazni, stb.)

És nagy izgalommal várom az utolsó kötetet. ... Már csak ezért is, mert nagyon fúrja a kíváncsiság az oldalamat. ;o)

"Őrizd a percet! Mert ami eljön, az el is múlik, ezt a halandók tudják csak igazán. Elmúlt az alkonyat, elmúlt az újhold. De eltűnhet-e a Nap az életedből? Elzárhat-e melegétől a hűvös Hold, amely minden álmod és vágyad tudója? Jacob napsugaras mosolya, vagy Edward holdfényragyogása? Bella mindent elveszíthet: barátot, szerelmet. Két tűz közé kerül. Körülötte felizzik az ősi gyűlölet, miközben régi vérszomjas ellensége még mindig rá vadászik. Ismét választania kell élet és halál között... A nagy kérdés: mit érdemes túlélni? A Twilight saga folytatódik... A Hold megbűvöl. A Nap talán sosem hűl ki. Merj álmodozni! Az álmok nem fogynak el..."


És
itt olvasható koalány beszámolója is a könyvről.

2009. december 21., hétfő

Neil Gaiman: Sosehol

hétfő, december 21, 2009 0 Hozzászólás
Már nagyon rég óta szerettem volna Neil Gaiman-tól olvasni valamit, de olyan szinten kelendőek a könyvei a könyvtárban, hogy hosszú előjegyzések vannak rá.
Végülis a napokban a Sosehol került a kezeim közé.

Ha röviden kéne jellemeznem a regényt, akkor én is csak azt tudnám róla írni lényegében, mint amit az USA Today is nyilatkozott róla:

"Lenyűgöző... mesterien szörnyűséges... egyszerre volt ott benne George Lucas, a Monty Python, Doctor Who és Jhon Milton. Rémálmok és álmodozások csodás egyvelege."


Szenzációs a könyv.
Mese felnőtteknek.
Félelmetes, de nem túlzottan.
Izgalmas, akció dús és meseszerű egy "másik világgal".
Viszont szerintem nem éppen egy könnyű olvasmány. Nekem valahogy az utolsó 100 oldal lassan csúszott, pedig igazából ott van akció, de mégis.
Van benne valami, ami hajt az olvasásban, ugyanakkor vissza is fog, hogy "ne, ne legyen vége". ... Én még olvastam volna tovább is.
Van benne valami különleges, amit még így regényben sose olvastam.

"Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé... ami mind semmivé lesz, amikor egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idôk, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó- a lány, akin segített- nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja. A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?"


"Gaiman az egyik legnagyobb kortárs mesemondó. Sem a tehetsége, sem a képzelőereje nem ismer határokat."- Dayton Saily News


Neil Richard Gaiman 1960-ban született, angol fantasy író.
Feleségével és 3 gyermekükkel az Egyesült Államokban él.
Regényeket, képregényeket, forgatókönyveket, novellákat, elbeszélő költeményeket ír.

Magyarul eddig megjelent művei:
- Elveszett próféciák
- Sosehol
- Tükör és Füst
- Csillagpor
- Amerikai istenek
- Caroline

- Törékeny holmik

Hivatalos weboldala: http://www.neilgaiman.com
weblogja: http://journal.neilgaiman.com/

2009. december 13., vasárnap

Fejős Éva: Bangkok, tranzit

vasárnap, december 13, 2009 3 Hozzászólás
Ebben a bejegyzésben már kifejtettem a véleményemet az első olvasott Fejős Éva könyvemről.
Ez a regénye is bejött, sőt, jobban, mint az előző.
Szórakoztató, érdekes, és ami nálam elég ritka, de nagyon felkeltette az érdeklődésemet Bangkok irányában. Eddig sose szerepelt a "Jó lenne egyszer elutazni oda" listámon, de ezek után felvettem. :o)
Bár az eleje nekem elég kusza volt, többször is vissza kellett lapoznom, hogy ki kicsoda, hogy is indult a történetük.

"Keresőkről" szól a regény. ... Történetük bármelyikőnké lehetne, hisz mindannyian "keresők" vagyunk. Az életünk másról sem szól, mint a keresésről, az elveszett dolgok megtalálásáról, majd az újrakezdésről.
Mert utolsó esély mindig van. Amíg csak élünk. ...

"Bangkok. Ölelő, forró, egzotikus város, ahol a múlt és a jövő összekapcsolódik, és ahol bármi megtörténhet; és meg is történik. Hét ember sorsa keresztezi egymást ebben a metropoliszban. Hét ember, hét kereső, akiknek ez a város talán az utolsó állomás. Vagy az első egy új élet felé? A sikeres üzletember, a körülrajongott fotómodell, az örök outsider férfi, a családanya, aki hirtelen elveszít mindent, a kiváló orvos, aki nem tudta megadni azt, amire a nő vágyott, egy madám, és a kiskorában örökbe fogadott bájos lány. Miért éppen ők heten? Miért érkeztek egy időben Bangkokba? Hihetünk-e a véletlenekben?"


Nixyke is írt már erről a könyvről, itt.

2009. december 10., csütörtök

Janet Evanovich: A szingli fejvadász 2.

csütörtök, december 10, 2009 0 Hozzászólás
Egyszerre vettem ki a 2 kötetet a könyvtárból, és nem bírtam ki, hogy ne essek azonnal neki a folytatásnak. (Első rész ITT.)
Árulja már el, ha valaki olvasta már a sorozat többi részeit is, valamikor lesz már VALAMI Stephanie és Morelli között? Megőrülök, hogy ebben a kötetben se történt semmi, csak húzzák egymás agyát.

De a könyvről.
Ez a rész sokkal jobban tetszett, mint az első. (Vagy csak nagyon ráálltam az írónő stílusára, ezért jött be jobban.)
Tetszik Stephanie kétbalkezessége, Morelliért odáig vagyok, a nagymama meg. :o) Hát ő aztán utánozhatatlan, az biztos. :o)

"Stephanie Plum, a világ legkedveltebb fejvadásznője nem akármilyen megbízatást kap. Kenny Mancusót kell begyűjtenie, a gyilkost, aki mellesleg Joe Morelli unokatestvére. És mint mindig, Stephanie körül most is izzik a levegő. Anyja változatlanul férjhez akarja adni, és továbbra is az ő pici lányaként kezeli, Morelli változatlanul (sőt fokozódóan!) izgató és pofátlan. Felbukkan még egy temetkezési vállalkozó, egy rakomány ellopott koporsó, némi halálos fenyegetés, és az elengedhetetlen kocsimizéria (ezúttal lopják, nem robbantják). Mindennek a tetejében ott van Stephanie nyakán Mazur nagyi is, aki most éppen temetésbuzi lett, unalmában ravatalozókba cipeli, ahonnan végül kisöpri a népharag, míg végül is felcsap önjelölt nyomozónak.

A szingli fejvadász minden idők talán legsikeresebb női sorozata. Janet Evanovich, a rajongva imádott szerző, Stephanie Plum és Joe Morelli kettősében egy klasszikus se veled, se nélküled kapcsolatot írt meg. Egy harmincas, imádni valóan szerencsétlen nő, és „A PASAS”, akivel (majdnem) mindig történik valami (néha azért ténylegesen is), hol szeretkeznek, hol majdnem meghalnak, máskor csak pizzáznak és tévéznek, de legesleginkább egymást húzzák, de azt rutinosan és kőkeményen.

Vajon összejön Stephanie Morellivel? Elkapja Kenny Mancusót? És vajon totál porba dönti-e New Jerseyt Mazur nagyi, vagy ezt meghagyja egy későbbi részre?"

2009. december 7., hétfő

Marék Veronika: Boribon és a 7 lufi

hétfő, december 07, 2009 3 Hozzászólás
Imádom Marék Veronika Boribon- sorozatát.
Aranyosak, egyszerűek, színesek a rajzai, könnyű rájuk figyelni a gyerkőcöknek.
A meséi pedig szintén nagyon aranyosak, rövidek, gyorsan elolvashatóak, a kicsik is végig hallgatják anélkül, hogy megunnák és elrohannának inkább játszani.
Olvasás során érdemes közben mutogatni a rajzokon is amiről szól a mese. "Itt a kutya, ... itt a piros lufi, ... itt a süni, stb."
A szöveg nagy betűkkel van írva, a kezdő olvasó kisiskolások is könnyen el tudják olvasni, ráadásul a szöveg háttere mindig különböző színű, így a kicsikkel gyakorolni lehet a színeket is.

Munkám során az összes addig megjelent Boribon kötetet felolvastam vagy ezerszer a gyerkőcöknek, élvezettel mutogatták a rajzokon is amit kellett, majd fejből ők mesélték el nekem a történetet.

Nekünk egyelőre még csak ez az 1 Boribon kötetünk van, gyerkőc az ötödik hónapfordulójára kapta, mondván, az olvasását sose lehet korán elkezdeni. ;o)
De azóta már fejből tudom, sőt, ha szeretné, hogy olvassam neki, azt mondja, hogy "bobobobo". (10 hónapos a Kicsem.) ;o)

"Boribon bánatosan nézte a felhős eget.
- Esőre áll az idő. Milyen szomorú nap van ma!
Hirtelen Annipanni toppant elébe.
- Csakhogy megtaláltalak Boribon! Ajándékot hoztam neked: hét színes lufit. Tessék!" - kezdődik a mese.


Marék Veronika 1937-ben született, közismert gyermekkönyv-író és grafikus.
1963 óta szabadfoglalkozású, gyermeklapok külső munkatársa, rádió- és tévéjátékok, bábjátékok, valamint rajzfilm forgatókönyvek írója. 1983-ban ifjúsági díjat kapott.
Gyermekeknek szóló könyvei saját rajzaival jelennek meg.
Ő a "Kippkopp" mesék, a "Laci és az oroszlán", "A csúnya kislány", "A kockásfülű nyúl" szerzője is.

Honlapja itt található: http://www.marekveronika.hu/main.html

Janet Evanovich: A szingli fejvadász 1.

hétfő, december 07, 2009 0 Hozzászólás
Van olyan, hogy egyszerűen egy könyvről nem lehet sokat írni.
Nem azért, mert rossz, hanem mert egyszerűen nincs mit.

Érdeklődve vettem le a könyvtár polcáról, már a borítója is olyan csajos, könnyed, humoros, képregényfigurás volt.
Ez a képregényes külső pedig végigkísért az olvasás során is, végig úgy éreztem, mintha igazából egy képregényt olvasnék (holott kép nincs is benne).
És tényleg csajos, könnyed, néhol humoros, ironikus. (Nekem hiányzott belőle a romantikus összeborulás, de hátha valamelyik másik kötetben, ugyanis ez egy regénysorozat).
Téli estéken bebújva a takaró alá, vagy épp nyáron a strandon, vagy tavasszal miközben a gyerkőc alszik a babakocsiban, anyuka pedig leülhet egy padra olvasni, szórakoztató olvasmány lehet.

"Stephanie Plum közel harminc (kilóban sajnos távol), elvált, munkanélküli, kocsi nélküli, pasi nélküli. Mióta a fejébe vette, hogy beáll fejvadásznak, mindig történik vele valami. Hol kocsik robbannak körülötte, hol szatír tör rá, hol megskalpolnak valakit, és közben valahogy mintha minden Joe Morelli körül forogna. Aki hatévesen becsalta a garázsba, hogy "vonatozzon" vele, jó tíz év múlva pedig "elvette a csokis fánkját".
És ha mindez még nem lenne elég, ott az anyja, aki folyton újra akarja házasítani, meg persze Mazur nagyi, akinek mindenről három dolog jut az eszébe: a szex, a szex és a szex.


Janet Evanovich krimifolyama a világ első számú szórakoztató női sorozata. Minden kötete már néhány nappal a megjelenése
után vezeti az összes sikerlistát, sokmilliós rajongótábora jobban várja, mint a Szex és New York vagy a Maffiózók újabb részét."


Janet Evanovich 1943-ban született New Jersey-ben.
Steffie Hall néven romantikus novellákat ír.
Első novellája 1987-ben jelent meg.
Az első Stephanie Plum regénye pedig 1994-ben.
Azóta sok-sok díjat bezsebelt az írónő a regénysorozatával.
(Ha jól tudom, akkor idén a 20. kötete jelent meg.)

2009. december 1., kedd

Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el ...

kedd, december 01, 2009 6 Hozzászólás
A moly-on hívták fel a figyelmemet a műre.
Aztán amikor láttam, hogy "Az Amerikai Könyvtárosok Szövetségének díjnyertese", akkor még jobban kíváncsi lettem rá.

Ifjúsági irodalomba sorolta be az alexandra.hu, de szerintem egyáltalán nem az.
Mondhatjuk, hogy felhívja a fiatal lányok figyelmét a "veszélyre", de én bizony inkább 7 lakat alatt őrizném. Ilyennek nem szabadna megtörténnie, nem szabadna széttörni a fiatal lányok álmait, ugyanakkor tudniuk kell, hogy sajnos vannak kint "állatok", akiktől óvakodni kell.
Még nincs lányom, de már most féltem.
Ugyanakkor nem értem, hogy a fenébe nem vették észre a szülei, hogy valami nem stimmel a lányukkal? Hogy a fenébe lehet az, hogy a 14 éves lányom egyik napról a másikra megkukul, én pedig ezt csendben tűröm, nem teszek érte semmit? Meg amúgy is, milyen szülő-gyermek kapcsolat az, amiben a gyermek nem mer segítségért fordulni a szüleihez?

Felkavaró.
Szomorú.
Túl valóságos.
Nagyon mélyen ábrázolja egy fiatal lány lelki világát, érzéseit, gyötrődéseit. Lelki fejlődését.
Ahogy magába zárkózik, majd szép lassan nyílni kezd, és kiderül, mi is történt vele.
Nagyon felkavaró.
Pár hónapja lehet, hogy nem tett volna rám ilyen nagy hatást, de most, hogy anya lettem. ... Belegondolni sem akarok, hogy a Világon hány fiatal lánnyal, nővel történt meg hasonló eset. És fog sajnos. ... Mert "állatok" mindig lesznek. Korosztályba való besorolás nélkül.

"Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni. Történhetett valami, de mi és mikor? Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban és körülötte? Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében."

A film előzetese pedig itt van angolul. Már ezek alapján is eléggé felturbózták a cselekményt. (Igen, a főszereplő Bella a Twilight-ból.)

Laurie Halse Anderson 1961-ben született.
4 gyermek édesanyja.
Gyerekeknek és fiatalkorúaknak ír.

Művei:
- Speak (Hadd mondjam el ...)
- Fever 1793
- Catalyst
- Prom
- Twisted
- Wintergirls

2009. november 30., hétfő

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

hétfő, november 30, 2009 6 Hozzászólás
Mondtam én, hogy fantasztikus dolog a Könyves blog, ugyanis erre a regényre is egy beszámoló hívta fel a figyelmemet.
Jó pár hónapig megállás nélkül sétáltam el a könyvtárban a könyv mellett, csak vetettem a gerincére egy pillantást " Az időutazó felesége", aha, időutazásos, na akkor inkább keressünk tovább.


Vannak olyan témák amik nekem nagyon nehezen megemészthetőek. Ilyen pl. az időutazásos dolog is, nem jön be.

Viszont elolvasva a bejegyzést, a pozitív kritikákat a könyvről, úgy döntöttem, hogy próba szerencse.

És mit hoz a sors, addigra persze nem lehetett kivenni a könyvtárból, sorok kígyóztak érte. (Erősen gyanakodom, hogy a könyves blogok miatt.)


De megérte várni.

A könyv szenzációs, egyáltalán nem ilyenre számítottam.

Izgalmas, vibráló, olvastatja magát. És szinte folyamatosan agyaltam közben.


Az olvasása során egyszer csak úgy bevillant elém Cecelia Ahern Bárcsak láthatnál c. könyve. Persze, az nem időutazóról szólt, de ahogy olvastam Az időutazó feleségében Henry időugrásait, amikor találkozott a leendő feleségével rendszeresen a múlt több pontján is, teljesen olyan volt, mint, mikor a Bárcsak láthatnál-ban a főszereplő találkozott rendszeresen a "láthatatlan baráttal".
Szóval olyan fura volt.

Ugyanakkor elgondolkodtató is, milyen lenne, ha vissza-vissza tudnánk utazni a múltban.
Fura, amikor találkozik önmagával, beszélgetnek.
Fura, hogy tudja mi történik a jövőben, de ezt nem használja fel a múltban. Én pl. nem tudom meg tudtam volna-e állni, hogy ne játsszam-e meg a nyerő Lottó számokat. :)

És akkor mehetne az agyalás azon, hogy ez vajon helyes dolog-e, jó-e az időutazás, azzal, hogy megjelenik a múltban, megváltoztatja a jövőt, ugyanakkor ha a jelenből nézzük, úgy kellett történnie ahogy történt, hisz akkor a jelen, ahonnan érkezik, nem lenne olyan, amilyen, szóval nem egyszerű. :)


Ami többször is felötlött bennem az olvasása során, hogy ezt a könyvet nagyon nehéz lehetett megírni.

Nem egy egyszerű, 1-2 szálon futó történet, hanem ennél jóval bonyolultabb, mondanivalója van, elméleteket vázol fel, és ahogy ide-oda ugrál a szereplő az időben, nagyon oda kellett figyelnie az írónőnek, nehogy összezavarja saját magát az írás közben.


Több helyen is olvastam olvasói véleményeket, a többségnek nagyon tetszett a könyv, egyesek szerint a főszereplő férfi viszont nagyon önző.
Hááááát, nem tudom.
Nem tudta ezt uralni, nem tud mit tenni, még ha így tisztában is van azzal, mennyire nehéz Clare-nek. Egyik percben még vele van, a másik percben már csak a ruháját látja, és ki tudja épp hová utazik akaratán kívül, mi történik vele, mikor fog tudni visszatérni. Szóval érdekes.

Felkavaró volt olvasni a gyermek utáni vágyukat, belegondolni abba, hogy mi van, ha a kicsi már méhen belül is időutazó; vagy hogy mi lenne, ha szépen alszik a bölcsőjében, majd már ki tudja hol ébred szegény védtelen kis babácska.


Persze a történet végét már lehet előre sejteni.

Ilyen sokáig rég sírtam egy könyv fölött.


"Amikor először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb. Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen."

„Azoknak, akik azt mondják, nincsenek igazán új történetek, szívből ajánlom Az időutazó feleségét, ezt az elragadó regényt, amely irodalmilag kiváló, szédítően fantáziadús, és észbontóan romantikus.” Scott Turow


A regényből film is készült, már vetítik a mozik, itt az előzetese, de előre figyelmeztetek mindenkit, ha el szeretné olvasni a könyvet, akkor ne nézze meg, ne lője le magának az egészet.


Audrey Niffenegger 1963-ban született. Képzőművész, metszetkészítő és író. Első regénye Az időutazó felesége.

2009. november 25., szerda

Libba Bray: Rettentő gyönyörűség

szerda, november 25, 2009 0 Hozzászólás
Teljesen el is feledkeztem arról, hogy ezt a könyvet is előjegyeztettem a könyvtárban, így jól megdöbbentem mikor a kezembe nyomták. Már csak azért is, mert 7 könyvvel lehet távozni, és nekem emiatt 1-et vissza kellett adnom és elég nehezen ment a döntés. Így búcsút vettem Jostein Gaarder Vita Brevis c. regényétől. (Majd legközelebb.)
Itthon nem éppen nagy lelkesedéssel estem neki, valahogy már kezd kihunyni belőlem a Vörös pöttyös könyvek láza.
De ha már fizettem érte 100 Ft-ot (még mindig jobb, mintha megvettem volna 2.999 Ft-ért, így állok az előjegyzett könyvekhez), nekiestem. Na meg az új könyveket szeretem minél hamarabb visszavinni, mert tudom, hogy sokan vannak előjegyezve az újdonságokra utánam is. Hiába, én már csak ilyen vagyok.

Szóval nekiestem, az első nap elég akadozva ment, nem nagyon tudtam ráhangolódni.
Aztán másnap újra átjárt a Vörös pöttyös könyvek világa, ráadásul ez teljesen más, mint az eddigi ilyen könyv. Ez nem amolyan kis romantikus ifjúsági regény vámpírokról, halhatatlanokról, hanem amolyan Stephen King tiniknek.
Szó szerint borzongató volt a könyv.
Misztikum, rejtély, történelem.

Ez is egy bentlakásos iskola növendékeiről szól (mint pl. az Evernight), de 1895-ben játszódik.
Gemma Indiában él a szüleivel, majd mikor rejtélyes módon megölik az édesanyját, hazautaznak Angliába és egy leánynevelő intézet bentlakásos diákja lesz. Az intézet falain belül tökéletes leendő feleségeket igyekeznek nevelni.
Gemma összebarátkozik az egyetlen ösztöndíjas lánnyal, akit megvetnek a gazdag lányok. ... Majd persze mit hoz a sors, barátság szövődik köztük és az addigi 2 legundokabb lány között.
Gemma-nak furcsa utazásai lesznek egy másik világba, ahol próbál rájönni anyja halálának okára, és belekeveredik a szálba az iskola 20 évvel ezelőtti tragédiája. Talál egy naplót, majd a másik 3 lánnyal újra létrehozzák a baljóslatú Rendet. ... és így tovább- és így tovább. ...

"Gemma Doyle más, mint a többi lány. A lányok, akiknek kifogástalan a modoruk; csak akkor szólalnak meg, ha szólnak hozzájuk, tudják a helyüket, és hanyatt dobják magukat, és Angliára gondolnak, amikor ezt kívánják tőlük.
A tizenhat éves Gemma önálló egyéniség.
A londoni Spence Akadémiára akkor íratják be, amikor Indiában tragédia sújt le a családjára. Gemma magányos, bűntudattal küszködik és hajlamos a jövőt illető látomásokra, amelyek kínos pontossággal valóra is válnak. Az Akadémián hűvös fogadtatásban részesül. Ám nem teljesen magányos: egy rejtélyes fiatalember követi, aki óva inti attól, hogy megnyissa a lelkét a látomások előtt.
Gemma képessége ugyanis, amivel magához vonja a természetfelettit, itt, a Spence-ben teljesedik ki. Itt kerül kapcsolatba az iskola legbefolyásosabb leányklikkjével, és itt fedezi fel, hogy az anyja kapcsolatban állt egy Rendnek nevezett titokzatos csoporttal.
És itt vár rá a sorsa... amennyiben hisz benne."


Egy újabb trilógia vette kezdetét ezzel a kötettel, a folytatása (Lázadó angyalok) előre láthatólag ebben a hónapban fog megjelenni a Könyvmolyképzőnél.
Kíváncsian várom.

Libba Bray 1964-ben született Texasban.
Színdarabok, novellák, esszék írónője is.

Bartos Erika: Zsákbamacska; Százlábú

szerda, november 25, 2009 1 Hozzászólás
Igaz, gyerkőc még csak 10 hónapos, de már most vannak kedvenc könyveink.
Mesék terén a Boribon-sorozat, versek terén pedig Bartos Erika verses könyvecskéi a Zsákbamacska és a Százlábú.

Mindkettőben nagyon aranyos kis rímelős, pattogós versecskék vannak, szépen megrajzolva, amolyan "bartoserikásan".
Bár, mi még kicsik vagyunk, de a későbbiek folyamán milyen klassz is lehet készíteni pl. egy papírsárkányt és közben mondani a versecskét; vagy készíteni az őszi falevelekből a nyuszit a hozzá való versecskével, stb.

"Bartos Erika pontosan tudja, mi érdekli az egészen piciket és az óvodásokat! Most -a sok mesekötet után- versbe foglalta mindazt, ami a számukra lényeges: a kukásautótól a szilvásgombócig, a betegségtől a hisztiig, mindent. A könnyen megjegyezhető és csengő-bongó versek a fantasztikusan kedves rajzok kíséretében azonban nemcsak a gyerekek, de a szülők kedvenceivé is válnak majd."


Amint megjelent a második kötete, azonnal meg is rendeltük.
Szerintem ez egy kicsit nagyobbaknak való.

"Az ország kedvenc mesélője, Bartos Erika újabb verseskötettel jelentkezik, melyben ezúttal nem szilvásgombóc és kukásautó alkotja a sorvégi rímeket, hanem mondjuk Elemér doktor, egy Trabant, léggömbök, hóember, évszakok, buborék, szivárvány, hókotró, százlábú, mackóbarlang, szánkózás, apák..."


Bartos Erika honlapját itt találhatjátok.
http://www.bartoserika.hu/index.htm

2009. november 23., hétfő

Alyson Noel: Evermore- Mindörökké

hétfő, november 23, 2009 0 Hozzászólás
Mielőtt még olvastam volna az Evernight-ot és az Evermore-t, biztos voltam abban, hogy mind a kettő amolyan Twilight lesz kicsit másképp.
Nem jött be a megérzésem.
Bár tény és való, hogy az Evernight szintén vámpíros volt, de egészen máshogy, az Evermore-nak meg semmi köze sincs a vámpírokhoz. Ez ugyanis a halhatatlanokról szólt. (Akik nem vámpírok.)

A regényt a hétvége alatt kivégeztem, nagyon tetszett.
Nem volt olyan romantikus, mély érzésű, mint pl. a Twilight, de annyira rejtélyes volt, hogy nem tudtam letenni.
Ráadásul a vége felé egészen ezoterikus lett.

Mint az összes vörös pöttyös könyv, ebben is egy tini lány a főszereplő, aki egy balesetet túlél, aztán hallja mások gondolatait, szellemeket lát (pl. a saját hugát); majd feltűnik természetesen a színen a rejtélyes, szívdöglesztő lovag, akiért az összes lány (és néhány fiú) epekedik, de ő persze a teljesen átlagos lányt választja. ... És így tovább, és így tovább.
(Bírom ezekben a könyvekben, hogy az intimebb jelenetekre nem kerül sor.)

És annyira várom, hogy a kezembe kerülhessen a második kötete, mint anno a New Moon-t vártam. (Úgyhogy hamarosan rohanok is a könyvtárba előjegyeztetni.)


"Fordul a kocka. Rajtad a sorS!
A családból egyedül Ever élte túl a szörnyű balesetet. A lány arra eszmél a kórházban, hogy látja az emberek auráját, hallja a gondolataikat és egyetlen érintésből kiolvassa élettörténetüket. Egy másik városba, új iskolába, idegen társak közé kényszerül. Retteg minden érintkezéstől, nehogy fény derüljön különös adottságaira, így aztán hamarosan ki is közösítik, mint afféle magának való csodabogarat. Aztán egy napon Damen mellé sodorja a sors szeszélye. Ever döbbenten észleli, hogy nem látja a fiú auráját, nem hallja a gondolatait, és hiába érinti meg, Damen őrzi titkait. Márpedig titka rengeteg van.
Valaki megpróbálja megölni Evert.
Mi köze az ármányhoz Damennek? Mióta jár a fiú a fény és a sötétség határvonalán? Mitől olyan sorsszerű a köztük kibontakozó szerelem? Tudd meg a titkukat! Örökké emlékezni fogsz rá."


Alyson Noel első regényét 2004 februárjában jelent meg.
Eddigi legsikeresebb műve a Halhatatlanok sorozat, melynek első része Mindörökké (Evermore) címmel 2009 elején jelent meg és egyből a The New York Times sikerlistájának élére került.
A személyes blogján kívül fenntart egy Myspace, egy Facebook és egy Twitter oldalt is.

Könyvei:
* Faking 19 (2005)
* Art Geeks and Prom Queens (2005)
* Laguna Cove (2006)
* Fly Me to the Moon (2006)
* Kiss & Blog (2007)
* Saving Zoe (2007)
* Cruel Summer (2008)

Halhatatlanok sorozat
* Mindörökké (Evermore, 2009) Magyar kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
* Kék hold (Blue Moon, 2009)
* Shadowland (2009)
* Dark Flames (201

2009. november 22., vasárnap

Anna Godbersen: Luxe girl

vasárnap, november 22, 2009 3 Hozzászólás
Mikor a könyvet a kezembe vettem, a cím alapján arra gondoltam, hogy a jelenben játszódó dúsgazdag fiatal lány életéről fog szólni a történet. Így eléggé meg is döbbentem, hogy 1899-ben játszódik.
Igazából túl nagy hatást nem tett rám a történet, amolyan "egyszer el lehet olvasni" kategória.


Amire a könyv leginkább fel tudja hívni a figyelmet, az az, hogy ne a látszatnak higgyünk.

A látszat nem minden.

Tény és való, hogy az egyszerűbb, de próbáljunk meg a látszat mögé nézni, mert ott vannak az igazán mély érzések és gondolatok. Ott van az ember.


"A gyönyörű és gazdag lányok kegyetlen játékokat űznek. A hamis mosolyú szívtiprók bűnös vágyakkal teltek. Hazugságok, titkok, botrányos viszonyok. 1899, Manhattan

Képzeld el, hogy Jane Austen a legvadabb Bad Girl...
Az elbűvölő Elizabeth Holland New York egyik befolyásos és gazdag családjának leánya; bálkirálynő, aki úgy játszhat a férfiszívekkel, ahogy neki tetszik. Ám egy nap rossz hírek érkeznek, a családot anyagi csőd fenyegeti. Liz egy módon mentheti meg a becsületüket, ha hozzámegy Henry Schoonmakerhez, a nőcsábász, részeges, de gazdag fiúhoz. Az esküvő gondolatát mindketten gyűlölik, Elizabeth gyermekkori szerelmével folytat viszonyt, míg Henry a Holland család kisebbik lányát szédíti. Ekkor a városi bulvárlapok kedvelt szereplőjét, Manhattan üdvöskéjét, az álompár női tagját szörnyű baleset éri. Elizabethet sokan irigyelték, de vajon kinek állhatott érdekében végleg elhallgattatni? A fényűzés világában öt fiatal veszélyes életet él. Az ártatlanság kora számukra korántsem ártatlan."


A szerző további művei:
- Rumours- A Luxe Novel
- Envy

2009. november 19., csütörtök

Claudia Gray: Evernight- Örökéj

csütörtök, november 19, 2009 2 Hozzászólás
Érdekes egy sztori, őszintén szólva én egy kicsit többet vártam volna tőle. Mindenesetre ahhoz elég jó volt, hogy felkeltse az érdeklődésemet a folytatása is.

Ami zavart benne az az, hogy 315 oldalas, de a 140. oldalig szó sem esett a vámpírokról. Minden olyan volt, mintha egyszerű bentlakásos tanulók életét olvasnám. Már gyanakodni kezdtem, hogy lehet még sem vámpíros könyv.
Aztán a 140. oldalon csak úgy berobbant, és vámpíros lett az egész. De nekem olyan furán vámpíros.

Faltam a sorokat, hisz volt benne egy aranyos kis szerelmi történet, kíváncsi voltam mi lesz a végkifejlete.
Aztán kb. 80 oldallal a vége előtt olyan fordulat következett be, hogy méltán illik rá a borító belső oldalán levő "meglep" jelző.
Vámpírok, vámpírvadászok, szerelmeseinkből hirtelen meg amolyan modern Rómeó és Júlia válik. ... Szóval érdekes volt, de akkora hatást nem tett rám, mint a Twilight.


"Amint betette a lábát az Evernight Akadémiára, azonnal tudta, hogy nem illik oda: a bentlakásos iskolában mindenki hátborzongatóan tökéletes, okos, elegáns - mintha megannyi kifinomult ragadozó közé került volna...
Az első adandó alkalommal meg is lép a suliból.
Csakhogy valaki megakadályozza a szökésben: Lucas, aki szintén kilóg a sorból, sőt, valóságos sportot űz abból, hogy még véletlenül se legyen olyan, mint az iskola nagymenői. Kettejük véd- és dacszövetsége hamarosan komoly vonzalommá mélyül, csakhogy közéjük furakodnak a múlt árnyai, réges-régi titkok élednek fel, s maguk a szerelmesek is egyre nagyobb veszélybe sodorják egymást. Minden, amiben addig hittek, meginog. Már semmiben sem lehetnek biztosak. És a csillagok állása sem ígér semmi jót..."


A kötet folytatása:
- Stargazer- Nézz az égre!

2009. november 17., kedd

Cecelia Ahern: Bárcsak láthatnál

kedd, november 17, 2009 1 Hozzászólás
Már csak kb. 100 oldal volt hátra a könyvből, mikor tegnap csörgött a telefonom, hogy holnaptól átvehetem a könyvtárban az egyik rég óta előjegyzett könyvemet, így este nekiestem a hátralevő oldalaknak.

Cecelia Ahern neve számomra összeforrt az Ui.: Szeretlek c. könyvével. Igaz, olvasni nem olvastam még, de filmben láttam, és lazán végigbőgtem az egészet. (Na jó, lehet ezen az is segített, hogy úgy félidős terhes lehettem, mindenen sírva fakadtam, még a főzőműsorokon is.)

Ha egy szóval jellemeznem kéne a könyvet, akkor csak annyit tudnék mondani, hogy varázslatos.
Egy hihetetlen, meseszerű szerelem története. (Bár, lehet, hogy csak azért meseszerű nekem, mert én sose hittem.)
Könnyedség, gyengédség vezet végig a sorokon, amiket egyszerűen jó olvasni.
Egy fiatal nő kibontakozása, tragédiája, érzelmei, múltja, fantasztikusan megfogalmazva.
Lebilincselő, megható, és elgondolkodtató. Pl. ezt a 2 sort, vagy negyed óráig elgondolkodva olvasgattam:

"Mennyi mindent megteszünk, visszatérve a múltba!
Mennyi mindent nem tettünk meg, amikor ott voltunk!"



És akkor a fülszöveg:
"Elizabeth egy vidéki ír kisváros jól menő, de roppant tartózkodó építésze, aki egyedül neveli zűrös húga, Saoirse kisfiát. Amikor életébe váratlanul betoppan a titokzatos Ivan, mindennapjai fenekestül felfordulnak. Ismerősei éppúgy nem ismernek rá,mint ő saját magára - a kimért, precíz, elvágólagos vénkisasszony pár hét leforgása alatt belevaló,játékos és kreatív nővé válik, akinek már az sem okozhat gondot, hogy megtervezze a kisváros legizgalmasabb szállodáját. Változása a környezetében is mindenkire jó hatással van, és az álmatag kisvárost rövidesen már nem csak turisták jelenléte pezsdítí fel. Ám a gondok maguktól nem oldódnak meg..."


Cecelia Ahern 2004-ben, 23 évesen írta meg első regényét az Ui.: Szeretlek-et, amely azon nyomban világsiker lett.
Egy évvel később jelent meg a Bárcsak láthatnál, ami 2007-ben elnyerte az amerikai Cosmopolitian irodalmi nagydíjat.

További regényei:
- Ui.: Szeretlek
- Ahol a szivárvány véget ér
- Bennem élsz

2009. november 15., vasárnap

Fejős Éva: Csajok

vasárnap, november 15, 2009 4 Hozzászólás
Fejős Éva könyvei olyan szinten megosztják a magyar olvasókat, hogy felkeltette a kíváncsiságomat, vajon miket is alkot.
(Azt azért tegyük hozzá, hogy eltekintve egy-egy mai írótól, elég szkeptikusan állok a mai magyar irodalomhoz.)

A könyvtárban több hetes előjegyzések vannak a műveire, így jó pár hete vártam én is, hogy a Csajok a kezeim közé kerüljön.
Még a hétvégén nekiestem, és sikere lett nálam, 2 nap alatt végeztem is vele.
Se több, se kevesebb annál, mint ami: szórakoztató irodalom. (Nem szépirodalom, nem egy verseskötet, szórakoztató irodalom és kész.)
Néhol éreztem amolyan "Született feleségek" fílinget, meg amerikai szelecskét, de tetszett.
Bár tény és való, hogy jó pár oldalt át kellett olvasnom, míg egy kicsit összeállt a kép.


"Szögezzük le mindjárt: ez nem regény. Csupán egy nagyon könnyed sorozat, ha úgy tetszik: "szappanopera" olyan kérdésekről, amelyek foglalkoztatják a mai nőket, de amelyeket legfeljebb csak a legjobb barátnőikkel beszélnek meg.
Három nő, egy férfi: Flóra, Móni, Hanna és Márk. Igazi, jó barátok. Csetlenek-botlanak az életben, jól ismerik már az érzelmi hullámvasutat: néha lent vannak, máskor pedig a csúcsra repülnek... Ők a Vénusz-lakók, akiknek története akár párkapcsolati kézikönyvként is olvasható, hiszen majdnem minden ballépés felsoroltatik benne, amelyet elkövethetünk a szerelemben.
Elvégre így vagyunk teljesek: Mars és Vénusz, férfi és nő - még ha vannak is egymással harcaik, még ha nem értik is meg maradéktalanul egymást, azért jól tudják, ha humorral tekintenek saját magukra, akkor csatákat veszíthetnek ugyan, de a háborút megnyerik."


Fejős Éva 2001 óta dolgozik a Nők lapja munkatársaként.
A petesejt-adományozás törvényi szabályozásában rejlő ellentmondások feltárásáért 2003 novemberében elnyerte a Minőségi Újságírásért Díjat.

További művei:
- Holtodiglan
- Bangkok tranzit
- Hotel Bali
- Szerelem első harapásra
- Eper reggelire

2009. november 11., szerda

James Patterson: Sam levelei Jennifernek

szerda, november 11, 2009 0 Hozzászólás
Igazából ezt a könyvet a sógornőmnek vettem még születésnapjára, de nem bírtam ki, hogy ne kérjem tőle költsön és ne olvassam el.

Nekem már akkor mikor megrendeltem, olyan "Szerelmünk lapjai" érzetem volt.
Hasonló a regény és közben mégsem.
Könnyed, néhol szívfacsaró, és elgondolkodtató nagyon.

Olvashatjuk a nagymama leveleit, amikből kiderül a múlt, egy rossz házasság, egy szerelem, és egy titok. Nagyon megdöbbentem mikor a könyv végén kiderült, hogy ki is volt a nagy szerelme.
És ott van Jennifer. Akinek meghalt a férje, végre újra szerelmes lesz, és kiderül, hogy a férfi haldoklik. ...
Hogy amolyan "minden jó, ha a vége jó" lesz-e a könyv vége, nem árulom el, de tényleg nagyon jó.

Ami leginkább megfogott benne, az a múlt.
Belegondoltam, hogy milyen jó lenne, ha pl. a nagymamám vezetett volna naplót, ha jobban megismerhettem volna a gondolatait. Vagy épp őt magát is. Az érzéseit. A múltat.

"A harmincas éveiben járó Jennifer egy chicagói napilap munkatársa, és éppen soros cikkét írja, amikor asztalán megcsörren a telefon. A hívás a Geneva-tó partján fekvő üdülőfaluból jön, és szörnyű hírt tudat: Samet, Jennifer nagymamáját kórházba szállították - kómában van.
Jennifer autóba vágja magát, és száguld Genevába, a családi fészekbe, ahol oly boldog nyarakat töltött gyerekkorában. A házban egy köteg neki címzett levelet talál: a nagymamája írta őket. S miközben a lány a leveleket olvassa, megelevenedik előttünk is a múlt: a nagyszülők tökéletesnek hitt házassága, amely tele volt keserűséggel és bánattal.
Jennifer maga is nehéz terhet cipel, nemrég halt meg imádott férje. A tóparton összetalálkozik gyerekkori játszópajtásával, az immár orvos Brendannal. A fiatalok között feltámad a szerelem, ám a boldogságukat beárnyékolja a férfi súlyos betegsége..."


A szerző további művei:
- Londoni hidak
- Július 4.
- Nászút
- Még egy esély

2009. november 10., kedd

Caleb Carr: A halál angyala

kedd, november 10, 2009 2 Hozzászólás
Ha bűnügyi krimi, akkor nekem egyből Agatha Christie jut eszembe, és a kedvenc kis regényem a Tíz kicsi néger. Mikor a kezembe akadt Caleb Carr első regénye, arra voltam felkészülve, hogy tipikus Agatha Christie szereplő felvonulás fog majd bekövetkezni. Vagyis szépen felsorakoznak a szereplők és közülük valaki a gyilkos. Nos, nem így lett.

A könyv zseniális, minden megvan benne szerintem. Történelem valós szereplőkkel, szerelem, gyilkosságok, és nyomozás zseniálisan felépítve.
Együtt nyomoztam a szereplőkkel, nélkülük rá nem jöttem volna, hogy ki a gyilkos, hisz nem olyan szereplője volt a könyvnek, akire rá lehetett volna ismerni.
Fantasztikus egy könyv, sodró lendületű, izgalmas, olvastatja magát.
Átértékelődött a bűnügyi krimiről az eddigi általános véleményem, teljesen odáig vagyok érte.

"1896, New York. A város egyik legnevesebb lélekbúvára a magyar származású Laszlo Kreizler. Amikor a rendőrséget vezető Theodore Roosevelt tudomást szerez egy borzalmas gyilkosságsorozatról - amelynek áldozatai fiatal gyerekek, főleg prostituáltak -, a város hatalmas urainak akarata ellenére Kreizler segítségével megindítja a nyomozást."


Folytatás:
- A sötétség angyala


2009. november 8., vasárnap

Willaim Dietrich: Napóleon piramisai

vasárnap, november 08, 2009 2 Hozzászólás
Imádom a történelmet.
Az egyik kedvenc témám a piramisok rejtélye. (A másik a forradalmi Franciaország.)
Évszázadok alatt rengeteg elmélet született arról, hogy miért is épültek, stb., de még ma sem tudhatjuk 100%-ra biztosan.

Tanulmányaim során tanultam szimbológiát is.
Fantasztikus tanárom volt, megszállottan Egyiptom rajongó, rengeteg érdekes dolgot osztott meg velünk, nagyon sok mindenre rávilágított.
Pl. arra, hogy amikor a Szfinx épült, Európában még kőbaltával rohangáltak az ősemberkék. (Na jó, ez inkább egyszerű történelem, mint szimbológia.)
És itt akkor már fel is vetődnek a kérdések, hogy lehetséges ez?
És akkor jöhetnek az elméletek elsüllyedt civilizációkról, vagy akár földönkívüliekről, és így tovább.
De itt most nem is ez a lényeg, hanem a könyv.

Jó volt, izgalmas, részletes, szinte láttam magam előtt a piramisokat, de kicsit vontatott volt, néhol nekem unalmas.
Mindezek ellenére úgy érzem, hogy kihagyhatatlan, ha valaki szereti az ilyen történelmi könyveket.


"A tizennyolcadik század Párizsának forgatagában egy elátkozott, ősi medál kerül a fiatal Ethan Cage kezébe. A titokzatos függő gyilkosságok és intrikák okozója, és egy ötezer éves talány megoldását rejti. Ám balszerencsét is hoz tulajdonosára: rosszakarói gyilkossággal vádolják Ethant, hogy rátehessék kezüket a becses kincsre. A fiatal amerikainak sikerül elmenekülnie Franciaországból, és az új császárral, Bonaparte Napóleonnal Egyiptom meghódítására indul. Ősi, misztikus világba csöppen, ahol egy gyönyörű macedón rabszolgalány segítségével rájön, medálja lehet a kulcsa a történelem legnagyobb és legveszedelmesebb rejtélyének: ki építette a Nagy Piramist, és miért? William Dietrich (Hadrianus fala) kalandokban és fordulatokban bővelkedő regénye Párizs szabadkőművesek tarkította, forradalom utáni hétköznapjaitól, egészen a feltörekvő Napóleon egyiptomi expedíciójáig, a piramisok építőinek titkáig vezeti az olvasót."


A szerző további műve:
- A rosettei-kő

-
Hadrianus fala

2009. október 31., szombat

Gail Reichlin, Carolina Winkler: Túlélőkalauz szülőknek- A nevelés titkai

szombat, október 31, 2009 0 Hozzászólás
Kb. először 2-3 éve került a kezeim közé a könyv a munkám során.
Egészen pontosan a főnöknőm olvasta, majd ajánlotta a figyelmembe. Belelapozgattam, elolvastam 1-2 fejezetet belőle, néhány dolgot utána kamatoztatni is kezdtem belőle, de most egészen más volt elolvasni, hisz édesanya lettem azóta én is.

"Hasznos és praktikus. A 2-5 éves gyerekek szüleinek szóló nevelési túlélőkalauz a gyakorlatban százszor kipróbált és működő tanácsokkal segít olyan helyzetekben, mint amikor a gyerek a földre veti magát a közértben, kijelenti, hogy utálja a testvérét, vagy épp fél az éjszakától.
Működik, mert kipróbált. Próbálja ki, és működni fog."


A könyv nagyon jól van felépítve, egyáltalán nem gyerekneveléssel foglalkozó könyv, nem próbál rád erőszakolni elméleteket, módszereket (mint amit pl. a Suttogónál éreztem).
Egyszerűen, világosan, kedvesen ír le szituációkat, ajánl megoldásokat rá.

Természetesen, mint minden ember más és más, minden szülő is másképp gondolkodik a gyereknevelésről, de néhány dolog nagyon elnyerte a tetszésemet.
Ilyen pl. a családi kupaktanácsok, ahol mindenki kiöntheti a szívét, megvitathatják a problémákat, ajánlatokat tehetnek, stb.
Nagyon jó ötletnek tartom a szerepcserés játékokat is, bizonyos problémák megoldásánál.
Ami még tetszett, az a hátulról való átölelés, ha a gyerkőc épp harcias, verekedős hangulatában van. Ez eszembe sem jutott volna. (Bár, az én gyerkőcöm ehhez még nagyon kicsike.)
Megfogott, és én személy szerint minden családban ajánlanám az alvás előtti összebújásokat, a nap kiecsetelését a sötétben. Olyankor valahogy tényleg jobban feloldódik az ember.
Szóval van jó pár dolog, amivel egyetértettem a könyv szerzőivel.

Úgy érzem, hogy akinek van gyerkőce, egy próbát megér a könyv elolvasása. Könnyed, kedves, és tényleg nagyon jól van megírva, emberi és maximálisan gyerekközpontú.
Na meg persze azt se felejtsük el, hogy a Dm-es bababónuszcsomagban kedvezményesen tudjuk megvenni, ill. már a pontokat is be lehet rá váltani. Szerintem megéri.

2009. október 26., hétfő

Sinéad Moriarty: Egyről a kettőre

hétfő, október 26, 2009 0 Hozzászólás
Szeretem a Belladonna könyveket. A többségük mindig megnevettet.
Ez is egy ilyen könyvecske, bár a könnyedebb formából. (Lehet, tudat alatt annyira ebben a "műfajban" számomra Rebecca Eckler az etalon, hogy emiatt nem nyerte el annyira a tetszésemet.)
De egy jó kis őszi estére, bekucorogva a paplan alá, jó kis meleg tea az éjjeli szekrényen, teljesen megfelelő.

"Emma és James hosszú ideig hiába várt kisbabára, aztán egyszerre kettő is befutott. Nem, nem ikreik lettek, hanem a Jurij névre hallgató ennivaló orosz csöppségük mellé egy pocaklakó is belépett a képbe, máris fenekestül felforgatva az életüket. Fogalmuk sincs, hogyan birkózzanak meg Jurij állandó éjszakai sírásával, szeszélyes természetével, a rendszertelen alvásával és a finnyás ízlésével. Ráadásul ott van még Emma minden lében kanál édesanyja, a nem hozzá való lányt elvenni készülő fivére, lobbanékony természetű legjobb barátnője s annak gyermek után áhítozó férje, valamint a vérlázító húga, aki hírnévért és pénzért bármire hajlandó. Emma és James magukon kívül vannak a boldogságtól, hogy végre szülők lettek, de azért néha nem bánnák, ha nem volna az egész ekkora... őrület!
Akár a nevetéstől, akár az együttérzéstől potyognak az olvasó könnyei, az biztos, hogy egy családnak elegendő adag zsebkendőre lesz szüksége. Sinéad Moriarty zseniális új regényével egyszerűen nem lehet betelni!"


A könyv első része a Babablues. (Számomra ez jobban tetszett.)

Az írónőről sokat már megint nem tudtam meg, csak annyit, hogy 30-as.
Párizsban és Londonban járt egyetemre.
Újságíróként dolgozik.
Írországban él.
7 novellája és 5 könyve jelent meg.

2009. október 23., péntek

Laurell K. Hamilton: Árnyak csókja

péntek, október 23, 2009 0 Hozzászólás
Én azok táborát erősítem, akikre az írónő művei túl nagy hatást nem tettek.
Először próbálkoztam az Anita Blake sorozattal, de sokáig nem jutottam. Eddig azt hittem, hogy csak ezzel a sorozattal volt problémám, de olvasva ezt a könyvet rájöttem, hogy egyszerűen nem jön be az írónő stílusa.
Ráadásul ez a könyv számomra már túlságosan vámpíros volt. Ilyen vámpírok, olyan vámpírok, teljesen belezavarodtam, hogy ki kicsoda is, na meg ki kivel van.
Így bevallom túl sokáig nem jutottam el az olvasásában.
Kevés az olyan könyv, amit nem fejeztem be, de ez erre a sorsra jutott.
Mindenesetre utánanézve az írónőnek, nagyon sokan másképp gondolkodnak, sokan imádják a műveit, rajongói. Úgyhogy valamit biztos tud, csak nekem nem jött be a stílusa.


"Meredith Gentry az Amerikai Tündér Hercegnő. Jelenleg azonban Los Angelesben dolgozik természetfeletti ügyekre specializálódott magándetektívként. Nagynénje, a Levegő és Sötétség Királynője egy napon érte küldet, és Merry akarata ellenére hirtelen ismét az események sűrűjében találja magát. A feladat egyszerű: élveznie kell a leggyönyörűbb, halhatatlan férfiak társaságát. Siker esetén jutalma a korona és az élete. Kudarc esetén a halál…"


Az írónő 1963-ban született.
Angol irodalmat és biológiát hallgatott.
Az első műve, egy novella, 1989-ben jelent meg.
Az első regénye pedig 1992-ben.
1993-ban jelent meg az első Anita Blake-es kötete. Mára, már több, mint 6 millió db-ot adtak el a sorozatból és 16 nyelvre fordították le.


Forrás: http://lkhamilton_by_kr.extra.hu/index.php?x=eletrajz