2015. július 27., hétfő

Ti kérdeztétek: Mik voltak a legfurább könyvjelzőid? (wc papír, ceruza, büntetőcédula, tamponvásárlásról egy blokk, bármi meghökkentő dolog :D)

hétfő, július 27, 2015 0 Hozzászólás
Még egy RÉGEBBI bejegyzésben kértelek titeket, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, most pedig válaszolok közülük egyre.

Kérdezz! Felelek! (54.)

Nagyon szeretem a szép könyvjelzőket, ezzel gondolom a legtöbb könyvmoly így van. Szoktam készíteni saját kezűleg is, de szoktam kutatni a meskán is szép darabokért, illetve mások is szoktak meglepni velük. :o) Így pl. Móninak köszönhetően van saját Könyvesem-es könyvjelzőm is. ;o)


forrás


" Mik voltak a legfurább könyvjelzőid? (wc papír, ceruza, büntetőcédula, tamponvásárlásról egy blokk bármi meghökkentő dolog :D) "
 
Most lehet, hogy unalmas leszek, de nincsenek fura, meghökkentő könyvjelzőim. ;o) Nem szoktam WC papírral, ceruzával, tamponvásárlásos blokkal jelölgetni az aktuális oldalt. :oD Egyszerűen csak előkapok egy könyvjelzőt a gyűjteményemből -és ezalatt hagyományosat értsetek- és azzal jelölök. 

Veletek mi a helyzet ilyen téren? Ti mivel jelölgettek?

2015. július 23., csütörtök

Samantha Young: London Road

csütörtök, július 23, 2015 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Down London Road (2013.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014.)
Sorozat: Dublin Street
Oldalszám: 454
Johanna egész élete a családja, főleg az öccse körül forog. Apa híján, egy tehetetlen anya mellett, kiskora óta ő egyengeti Cole sorsát. Kémia ide vagy oda, még a pasikat is aszerint választja ki, mekkora anyagi támogatást remélhet tőlük.
Cameron McCabe-hez azonban tagadhatatlanul vonzódik. Elég csak ránéznie a szexi pultosra, máris liftezni kezd a gyomra. És felötlik benne, mi lenne, ha most az egyszer a saját igényeit helyezné előtérbe. Cam is heves érdeklődést mutat Jo iránt, de a lány olyan áthatolhatatlan falat vont maga köré, hogy ember legyen a talpán, aki keresztüljut rajta.
Miután azonban Cam beköltözik a szomszédba, egyre nehezebben lehet megálljt parancsolni a bimbózó románcnak. Főleg mert Cam mindenáron meg akarja fejteni Jo titkát… még ha téglánként is kell lebontania a falat.




Dublin Street #2


A Dublin Street bár koránt sem volt tökéletes történet, ettől függetlenül kellemes olvasmány volt. Így érthető, hogy a London Roaddal szemben túl nagy elvárásaim nem voltak, de viszonyítva a széria első kötetéhez, azért egy közepes színvonalat elvártam volna. Nem jött össze. 

Jo már feltűnt az előző kötetben is, ő lenne Joss kolléganője a bárban, aki mindig gazdag pasikra bukott és bepróbálkozott anno Bradennél is. A lány az édesanyjával és az öccsével él együtt, nem épp felhőtlen körülmények között. Az anyuka alkoholista, nem tud jóformán már magáról gondoskodni sem. Az öccse pedig épp a kamaszkorát éli. Jo az aki dolgozik, eltartja őket és hogy jobb körülményeket tudjon biztosítani nekik, csak gazdag pasikkal kezd. Olyan értelemben nem prosti, nem fűvel-fával csinálja, fix partnerei vannak és próbálja bebeszélni magának, hogy mindig érez valamit irántuk.
Aztán feltűnik a színen Cameron, aki nem más, mint a jelenlegi pasijának az exének a pasija. Szívdöglesztő, de nem pénzes.
Vajon Jo hogy fog dönteni? Enged a vágyainak és megadja magát Camnek, vagy kitart a pénzes pasija mellett?

Ha röviden össze kellene foglalnom a véleményemet a könyvről, aki ennyi lenne: nem tetszett.
Akármennyire is próbálkozik az írónő szánalmat kelteni az olvasóban, hogy úgy érezzük Jo feláldozza önmagát a családjáért és mindent csak értük tesz, az én szememben akkor se volt több egy ribinél. Egy üres fejű, buta, de nyilván csinos prosti. Nagyon nem volt szimpatikus.
Ami pedig Camet illeti, ... igazából nem is tudom. Az egyik hibája a könyvnek a nem épp kidolgozott karakterek voltak, így nem is tudom, hogy mi a véleményem róla. Végülis a plafonra nem másztam tőle, de azért nem is olvadoztam.

Ami leginkább irritált, az a nagyon hülye beszólások voltak a történetben. Többször kitér arra az írónő, hogy Jo milyen okos, művelt. Hát lássuk akkor, hogy mennyire is tud választékosan beszélni:

"- Nagyon választékosan fogalmazol. Művelt lány vagy.
Hogy lehet az, hogy Cam mindig az elevenembe talál a bókjaival?
[2 sorral később]
- És tehetséges.
- Én? Tehetséges?- rezzentem össze a döbbenettől.
Ez beszívott?
- Jo, ezzel kéne foglalkoznod- mutatott körbe Cam.
- Ööö, mivel?"

Túl nagy meglepetést nem okoz majd remélem, de ha valakinek mégis, akkor bocsi. Szóval Jo lepattintja a gazdag pasit és Cam mellett dönt. És hát amilyen "jó szíve van" a csajnak, nem hagyhatja, hogy a pasitól Karácsonyra kapott órát megtartsa,

"Reszkető kézzel tűrtem fel a kabátom ujját, hogy lecsatoljam a csuklómról a karácsonyra kapott Omega karórát."

de az már nem zavarja, hogy ott a rengeteg ruha, amit tőle kapott. Az meg se fordul a fejében, hogy visszaadja azokat is, ha már a karórát a szentem visszaadta, inkább

"Sűrű nap várt rám. Tudtam, hogy mindent el kell mesélnem Cole-nak, és a Malcomtól kapott ruhákat is fel akartam tenni a netre. Már a puszta gondolatra görcsbe rándult a gyomrom. Furdalt a lekiismeret, hogy így kellett véget érnie a szerelmünknek."

Erotikus ágyjelenet is van bőven a történetben, de igazából szóra se érdemesek. 
Maga a cselekmény még úgy ahogy elmegy, de semmi extra. Nem is tudom mihez hasonlítani, igazából egy kis semmisség, jó pár oldalon keresztül. Az előző kötet jóval jobb volt.

2015. július 21., kedd

Film vs Könyv: A szürke ötven árnyalata

kedd, július 21, 2015 0 Hozzászólás
Nagyon kíváncsi voltam arra, hogyan sikerült A szürke 50 árnyalatát megörökíteni a filmvásznon úgy, hogy visszaadja a trilógiai erotikus hangulatát, de ne pornófilm legyen belőle.
Nem olyan rég lehetőségem adódott megnézni és hát csöppet se vagyok lenyűgözve.

Könyv formában bejött a trilógia. Tisztában voltam a hibáival, elismerem, de ettől függetlenül volt mégis benne valami, amiért kíváncsi voltam a folytatásokra és azokat is befaltam.
Na de a film. Röviden: nem tetszett.

  • a szereplők számomra totál nem olyanok voltak, mint a könyvben, nem ilyennek képzeltem el őket. A csaj még úgy ahogy elmegy, de a pasinak az én szememben férfiasabbnak, vonzóbbnak kellett volna lennie. Bár tudom, mindenkinek más a vonzó férfi.
  • azt egészen jól megoldották a film készítői, hogy legyen is benne erotika, de ne legyen pornófilm, de tán pont itt lett elkövetve a hiba is: nem éreztem a kellő szenvedélyt és vonzalmat a főszereplők között.
  • összességében, valahogy semmi se volt a helyén a filmben. Minden olyan fura volt, semmi se úgy jött át, mint ahogy kellett volna. 

Így

1:0
a könyv javára 

2015. július 20., hétfő

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

hétfő, július 20, 2015 0 Hozzászólás
1896-ban, a Milleniumi Ünnepségek forgatagában nyoma vész Hangay Emmának, a Marosvásárhelyről érkezett 16 éves leánynak. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik tőle, amit jóval az elrablása után adott fel. Húga, a 17 éves Mili kisasszony azonnal a fővárosba utazik, ahol kezdetét veszi a rémálom, melyben egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró.

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014.)
Sorozat: Ambrózy báró esetei
Oldalszám: 336

Ambrózy báró esetei #1


Hol is kezdjem, hol is kezdjem, annyi mindent szeretnék megfogalmazni a könyvvel kapcsolatban, de nem tudom mi legyen az eleje és mi a vége, ráadásul félek, hogy valamit kihagyok majd nagy lelkesedésemben. :o)

31 éves vagyok és faltam ezt a könyvet. Vonattal, metróval, busszal, villamossal közlekedtem ("hála" a Nyugati pályaudvar lezárásának) az olvasása során a munkahelyem és a lakóhelyem között. Nos, olvastam minden egyes pillanatban utazásaim közben, akár még állva is a metrón. Mindig vártam, hogy elővehessem a táskámból és belecsöppenhessek a XIX. század legvégébe, vagy épp a XX. század legelejébe. 

Mili egy igazi tűzről pattant fiatal lány, aki az eltűnt nővérének nyomába ered, de közben bajba keveredik. Nagyon szimpatikus szereplő és neki köszönhetően kellemes humorral szőtte be a történetet az író.

"– Látom a kisasszony Jókait olvas. Mondja, nem túl nehéz ez magácskának?
(…)
– Nehéz volna? – bámultam rá elkerekedő szemmel, majd fél kézzel néhányszor megemeltem az ölemben heverő kötetet. – Nem, uram, én egész könnyen elbírok vele.
    A fiatalember bambán bámul vissza rám. Először láthatóan fel sem fogta, hogy épp ki lett gúnyolva. Ám mikor az ablaknál ülő idős hölgy (összesen csak mi hárman voltunk a kupéban) halkan felnevetett, végre leesett neki a papírkoronás.
– Oh, nem a súlyára gondoltam – mondta a fiatalember, s arcát haragos pír öntötte el."

A másik főszereplőnk maga a fiatal Ambrózy báró, aki szívesen végez nyomozásokat ráérő idejében. A két szereplőnk szála egy véletlen balesetből kifolyólag összetalálkozik és onnantól kezdve el se engedik egymást. Gondolom most mindenki számít egy kis romantikára, nos, bevallom őszintén bízom abban, hogy a folytatásban lesz rá esély, mert egyenlőre ott tartunk, hogy a főszereplők fújnak egymásra, mint ahogy a macska a kutyára szokott. :oP

Nagyon szerettem, hogy visszarepülhettem a múltbéli Budapestre, ismerős helyek, utcák jelentek meg a történetben. Imádtam, hogy valós szereplők jelentek meg a könyv oldalain még akkor is, ha amúgy fikció volt a hozzájuk kitalált cselekmény, de akkor is, valahogy kézzelfoghatóvá vált az egész ennek köszönhetően.
DE (!) a legnagyobb imádatom tárgya a Donnert cirkusz beleszövése volt a történetbe.
Pár hónappal ezelőtt volt szerencsém részt venni ennek a vándorcirkusznak az egyik előadásán. Maga az előadás nem volt olyan hű de nagy szám, de amikor a cirkuszcsalád felbukkant a történetben, valahogy átértékelődött bennem a leszármazottak műsora és ismerősként köszöntek vissza nekem az ősök a lapokról.
Nagyon szerettem olvasni a történetet. Maga a krimi szál egyszerű, fiatalos, nem túl bonyolult, egy leheletnyi romantikus fílinget is érzek, de számomra nem is ezek adták a történet varázsát, hanem a múlt felelevenítése. Böszörményi Gyula fantasztikusan elém tárta, lefestette ezt a kort. Imádtam.

2015. július 19., vasárnap

Lakatos Levente: Megrepedt álarc

vasárnap, július 19, 2015 0 Hozzászólás
Liza két éve megállapodást kötött. Liza két éve színleli a boldogságot. Lizát két éve nem érintette férfi.
Az egykoron kicsapongó életű Liza és vőlegénye, a fényes politikai karrier küszöbén álló Sándor a kívülállók szemében tökéletes álompárnak tűnik, ám színlelt boldogságukat kínos titkok tartják egyben. Mikor a lány egy banális félreértés folytán találkozik egy sármos idegennel, aki darabokra töri a testi és érzelmi nélkülözés miatt már megrepedt álarcát, a botrány elkerülhetetlen. Vajon Liza képes kiköszörülni a csorbát, vagy az édesapja politikai hírnevével együtt a saját jövőjét is beszennyezi? Ki kerül ki győztesként az érdekek és az érzelmek összecsapásából?

A népszerű magyar szerző, Lakatos Levente új, Szigor című, kizárólag e-könyvben megjelenő sorozatában erotikus jelenetekkel színesíti a politikai cselszövések, a tiltott kapcsolatok, valamint a hétköznapi illúziók, azaz a gyarló hazugságok világát.

Kiadta: magánkiadás (2015.)
Oldalszám: 40 (e-book)

Szigor #1


Amikor először megpillantottam a borítót, A szürke 50 árnyalata jutott eszembe. Hogy igazából miért, fogalmam sincs -hisz azok nem is hasonlítottak erre-, de valamiért a borítón lévő pasi Greyt juttatta eszembe. Így egy kis BDSM-re számítottam, ami nem jött össze, bár nem is bánom.

A Megrepedt álarc magánkiadásban jelent meg e-könyv formátumban. Rövid, mindösszesen 40 oldal, kivégezhető kb 1-2 óra alatt. Tökéletes strandoláshoz, utazáshoz, amikor nem akarunk belekezdeni egy hosszú történetbe, gyorsan olvashatós, rövid sztorira vágyunk csak. Ha így vagytok ezzel, akkor a Szigor első része tökéletes olvasmány lesz nektek is.

Liza politikus családba született, amolyan magyar Paris Hiltonként élte a mindennapjait, de aztán történt valami és az addig lázadó, vagány csajból egy visszahúzódó, tökéletes, amolyan First Lady szerű nő lett.
Még a legjobb barátnője szemében is az élete maga a megtestesült tökéletesség. Tökéletes politikus vőlegény az oldalán, tökéletes élet és hamarosan bekövetkező tökéletesnek tűnő esküvő, házasság. Igen ám, de van egy kis bibi: a tökéletes párkapcsolat csak álca. Semmi se igaz belőle.
Liza csendben szenved, beletörődött a sorsába, de egy éjszaka során minden megváltozik. Feltűnik egy szexis idegen az éjszakában, ő pedig lohol utána.

"Péntekenként nehezen eldönthető, hogy ki a vadász és ki a préda."

forrás
Perzsel a szenvedély közöttük, de vajon a lány enged a vágyainak? Gondolom nem árulok el azzal nagy titkot: igen.
Aztán ennek a kis történetnek a végén minden a feje tetejére áll, szembe kell néznie azzal, hogy tán mindent elveszít, amiért évekig dolgozott. ...

Mint ahogy fentebb már említettem, a Megrepedt álarc egy rövid kis történet, olvasmányos, gyorsan lehet haladni vele. Nem több és nem kevesebb annál, mint ami: egy szenvedélyes, erotikus történet. Az a fajta ebben a műfajban, ami kellemesen olvasható, nem esett át a ló túloldalára a szerző, amikor fűvel-fával mindenhol egymásnak esnek a szereplők, de azért van benne nyilván erotikus jelenet is.

Magam elé tudtam képzelni a szereplőket, ami jó, mert nem minden történet tudja ezt elérni nálam. Néhol csak pacák, meg van egyfajta kép, amit olvasás közben látok magam előtt, de ennél a történetnél teljes valójában magam elé tudtam képzelni a szereplőket.
Liza a legkidolgozottabb karakter, Igor (igen, a borító bemásolásakor esett csak le, hogy Szigor-Igor) már titokzatosabb, háttérbe húzódóbb, de ez tán a történet rövidsége, bevezetése miatt van egyenlőre így.

Szerettem olvasni, gyorsan haladtam vele, és a legvégén hatalmas csattanóra lehet ám számítani. Tátva maradt a szám és kínomban a hajamat téptem volna: hogy tudta pont így, pont ilyen pillanatnál abbahagyni Levente a történetet?
Nagyon kíváncsian várom a folytatást! :o)

2015. július 15., szerda

Ti kérdeztétek: Mik tudnak rávenni arra, hogy elolvass egy adott könyvet?

szerda, július 15, 2015 2 Hozzászólás
Még egy RÉGEBBI bejegyzésben kértelek titeket, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, most pedig válaszolok közülük egyre.

Kérdezz! Felelek! (53.)

Nem okozok meglepetést azzal, hogy a könnyedebb műfajokat részesítem előnyben. Szeretem a romantikus irodalmat, az erotikus is lazán csúszik :oP, kedvencem a YA és a New Adult, továbbá a könnyedebb történelmi regények. És persze szeretem a csajos történeteket is.

kép forrása
  • Legelőször is, számomra a könyv borítója a legfontosabb, ha esetleg az adott könyvről még nem hallottam. Ha olvastam már róla véleményeket, akkor a cím alapján keresek rá, de ha még nem, akkor első körben a borítójával tud megfogni. Szeretem a színes borítókat. Persze ne legyen harsány, csillogó-villogó, de szeretem a színeket. Bejönnek a rajzolt borítók is. Szépnek kell találnom, vagy valaminek meg kell fognia benne, mert csak ez után fogom elolvasni a fülszövegét. Viszont, ha gyerek vagy terhes nő van rajta, akkor már félsikere van tutira. ;o)
  • A fülszövegében pedig ezek a szavak tudják felhívni a figyelmemet a könyvre. Így ömlesztve, műfajmegkötés nélkül: romantika, szerelem, erotika, humor, történelem, titok, rejtély, csalódás, terhesség, gyermek.
  • De ha van arra utalás, hogy a főszereplőkkel korban megegyezek, vagy majdnem, akkor ez is plusz pont nálam. Ha díjat nyert, azt is szeretem olvasni a hátoldalon, ezzel még jobban fel tudja kelteni a kíváncsiságomat, rá akarok jönni, hogy mivel érdemelte ki.

Veletek mi a helyzet? Mik azok a szavak, jelzők, elemek, stb. amikkel rá tudnak venni arra, hogy elolvassátok az adott könyvet?

"Waiting On" Wednesday (99.)- Várólistára ...

szerda, július 15, 2015 0 Hozzászólás
Mi is az a "Waiting On" Wednesday"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez. 

Különösképpen nem hozott lázba a történet, de cukinak tűnik, így muszáj megosztanom veletek, hogy várható a hazai megjelenése. ;o)

Várható megjelenése: 2015.07.17.
Kiadja: Könyvmolyképző Kiadó
A tizenhat éves Porka Evergím késő éjjel betör egy házba, de nem azért, mintha bűnöző volna. Nem: Porka egy Rémálom. Szó szerint.
Nem elég baj, hogy ő az egyetlen Rémálom az Akkordél Akadémián, a mágusfélék bentlakásos iskolájában, és kénytelen hírhedt anyja árnyékában élni, de mikor betör Eli Bookerék házába, még minden sokkal bonyolultabbá válik. Eli nagyon jóképű, ezért a mellkására ülni és az álmaiba hatolni már nem is lehetne kínosabb.
Pedig az lesz.
Eli egy gyilkosságról álmodik. A helyszín az Akkordél.
És végül az álom valóra válik. Porkának most már követnie kell a nyomokat - részint Eli álmain belül, részint odakint -, hogy megállítsa a gyilkost, mielőtt további embereket ölne meg. És mielőtt az illető rájönne, miben sántikál Porka, és kiválasztaná soron következő áldozatá...


2015. július 14., kedd

Rainbow Rowell: Eleanor és Park

kedd, július 14, 2015 0 Hozzászólás
„Ebben a szexi, okos és gyengéd történetben a punk rock és az igaz szerelem lüktet. Az olvasók el fognak ájulni az Eleanor és Parktól.” (Gayle Forman, New York Times bestseller szerző)

Park
Eleanor kezét fogni olyan volt, mint egy pillangót tartani. Vagy mint egy szívdobbanás. Mint valami teljeset, valami teljesen élőt fogni.
Park fogta már más lányok kezét. És eddig mindig kellemes volt. Nem sokban különbözött attól, amikor kiskorukban Josh-sal kézen fogva mentek át az utcán. Vagy amikor a nagymamája templomba vitte, és fogta a kezét. Talán egy kicsit édesebb, egy kicsit furább volt.
Amikor tavaly kiszáradt szájjal és a szemét majdnem végig nyitva tartva megcsókolta azt a lányt, azon tűnődött, hogy talán vele van valami baj. Még azon is eltöprengett – komolyan, csókolózás közben ezen töprengett –, nem meleg-e esetleg.
Vagy talán, gondolta most, egyszerűen csak nem ismerte fel azokat a lányokat. Ahogy egy számítógép meghajtója kiköpi azt a lemezt, amelyiknek nem ismeri fel a formázását.
Amikor hozzáért Eleanor kezéhez, felismerte őt. Tudta.


Eleanor
Jó volt egymás kezét fogni. Eleanor keze nem volt teljesen ciki. És a csókolózás biztonságosnak tűnt, mivel a duzzadt ajakkal nincs semmi baj – és mivel Park általában lehunyta a szemét.
Eleanor törzsén azonban nem volt biztonságos hely. A nyakától a térdéig nem akadt olyan pont, ahol észrevehető struktúrával rendelkezett volna.
Amikor Park a derekához ért, behúzta a hasát, és előrebukott. Ami ahhoz a katasztrófához vezetett… amitől Godzillának érezte magát. (Pedig még Godzilla sem kövér. Csupán gigantikus méretű.)
A dologban az volt az őrjítő, hogy Eleanor szerette volna, ha Park újból megérinti. Azt szerette volna, hogy állandóan tartsa rajta a kezét. Még ha emiatt Park rá is jön, Eleanor túlzottan emlékeztet egy rozmárra ahhoz, hogy a barátnője maradhasson… Ennyire jó érzés volt. Olyan volt, mint az a kutya, amelyik megízlelte az emberi vért, és attól kezdve mindig harap. Egy rozmár, amelyik megízlelte az emberi vért.


Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart örökké, de elég bátrak és elszántak, hogy mégis megpróbálják.

Eredeti címe: Eleanor & Park (2012)
Kiadta: Scolar Könyvkiadó (2014)
Oldalszám: 334

Ó, hogy én mennyire szerettem olvasni ezt a könyvet! Az Eleanor és Park tipikusan olyan történet, amiben igazából túl sok minden nem történik, cselekmény szempontjából olyan, mint a langyos lábvíz, de ahogy az írónő fogalmaz, ahogy leírja az érzéseket, a gondolatokat, ettől vágja földhöz az olvasót. 

Eleanor első ránézésre fura tizenéves lánynak tűnhet, ha szembe sétálna velünk az utcán. Kicsit hippi beütése lenne és arra gondolnánk, hogy ezt a lányt nagyon nem érdekli, hogy mit vesz fel, hogyan néz ki, magára aggat bármit, amit épp talál a szekrényben. De mindez nem ezért van így, nem azért öltözködik így, mert így akar, hanem azért, mert nincs más lehetősége.

"Eleanornak igaza volt: sosem nézett ki szépen. Művészien nézett ki, és a művészetnek nem muszáj szépnek lennie; azt kell elérnie, hogy érezz valamit."

forrás
Eleanor az édesanyjával, a testvéreivel és az édesanyja új férjével él együtt elég szerény körülmények között. A család élete nagyon nem boldog. Az "új" apuka rendszeresen iszik, erőszakos, mindenki fél tőle. Eleanor pedig nagyon tart a férfitól. Végig azt hisszük a könyv olvasása során, hogy tart a férfitől a viselkedése miatt, de igazából a vége felé kiderül, hogy miért is érez a lány úgy a férfi iránt, ahogy. Miért veti meg, miért próbálja kerülni. ...
Aztán ott van Park, akinek az édesanyja koreai származású, az édesapja amerikai. Szirupos amerikai álomcsaládba született. A szülei rajongásig imádják egymást, minden boldog és rózsaszín körülötte.
Rakjuk össze ezt a két szereplőt. Parkot a "tökéletességével" és Eleanort a "tökéletlenségével", aztán lássuk meg, hogy mi lesz belőle.

"Megpróbált visszaemlékezni, hogyan is történt meg ez – hogyan lett egy ismeretlenből az egyetlen személy, aki számít."

Nem a cselekményért olvassuk ezt a könyvet, hanem az érzések, gondolatok miatt.
Mindig amikor folytattam az olvasást, olyan érzésem volt, mintha egy feneketlen kút magába szippantana. Megszűnt a külvilág, csak a történet létezett és amikor el kellett szakadnom tőle, tényleg olyan érzés lehetett, mint amikor valakit felhúznak a víz mélyéről a fuldoklása után. Hirtelen azt se tudja hol van, mi történt vele.
Átjártak a főszereplők érzései, gondolatai. Újra tizenéves lány voltam, azzal a rengeteg kétséggel, félelemmel és annyira átéreztem a tipródásukat, félelmeiket.

"Azt hiszem, nem is veszek levegőt, amikor nem vagyunk együtt – suttogta Eleanor. – Ami azt jelenti, hogy amikor hétfőn reggel találkozom veled, már hatvan órája nem lélegzem. Valószínűleg azért vagyok olyan mogorva, és azért mordulok rád. Amikor külön vagyunk, csak rád gondolok, és amikor együtt vagyunk, csak pánikba esem. Mert minden másodperc nagyon fontosnak tűnik. És mert annyira elveszítem a kontrollt, nem tudom visszafogni magam. Már nem is a sajátom vagyok. A tiéd vagyok, és mi lesz, ha úgy döntesz, hogy nem akarsz engem? Mert hogyan is akarhatnál úgy, ahogyan én akarlak téged?"

De persze a könyv több annál, mint egy egyszerű tiniregény. Eleanor története rémisztően valósághű és elgondolkodtató, felkavaró.
Nagyon szerettem olvasni!

Új sablon

kedd, július 14, 2015 2 Hozzászólás
Ideje volt már egy kis frissítésnek, ilyen sokat tán egy sablonnal se működtem, mint ezzel. Bár nyilván az is közrejátszott ebben, hogy az utóbbi másfél évben eléggé háttérbe húzódott az oldal, kisebb gondom is nagyobb volt annál, mint a blog sablonja.


De eljött az ideje a frissítésnek, és hála a szabadságnak időm is volt szórakozni vele. ;o) Íme, ilyenek lettünk most. Hogy tetszik?

2015. július 13., hétfő

Libba Bray: The Diviners – A Látók

hétfő, július 13, 2015 0 Hozzászólás
Hiszel abban, hogy szellemek, démonok és Látók élnek közöttünk?
Evie O’Neillt unalmas szülővárosából New York nyüzsgő utcáira száműzik – amitől ő ma-xo-lú-te el van ragadtatva. 1926-ot írunk. New Yorkban tobzódnak az illegális italmérések, a Ziegfield lányok és a pimasz zsebtolvajok. Az egyetlen bökkenő, hogy Evie-nek a nagybátyjánál kell laknia, aki az okkult tudományok megszállottja.
A lány attól tart, hogy Will bácsi felfedi majd legsötétebb titkát: természetfeletti képességét, ami eddig csak bajba sodorta. Ám amikor a rendőrség egy meggyilkolt lányra bukkan, testén egy titkos jellel, és Willt a helyszínre hívják, Evie ráébred, hogy képessége segíthet elkapni egy sorozatgyilkost.
Ahogy beleveti magát a gyilkossal való macska-egér játékba, újabb históriák kerülnek napvilágra a sosem alvó városban. Egy Memphis nevű fiatalember életét a rémálmok irányítják. Theta, a táncosnő, a múltja elől menekül. Egy diák, Jericho pedig megdöbbentő titkot rejteget. És mindannyiuktól függetlenül valami sötét és gonosz felébredt…


Eredeti címe: The Diviners (2012.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014.)
Sorozat: A Látók
Oldalszám: 662

A Látók #1 

Az írónő nevét látva ennek a könyvnek a borítóján, egyből a Gemma Doyle trilógia ugrott be. Ebből kiindulva mire is számítottam a könyv olvasása előtt?
Egy fiatalos, üde, titkokkal teli YA regényre. Olyanra, amit kellemes lesz olvasni amíg tart, de túl mély nyomot nem fog bennem hagyni.
És mit kaptam? Nos fiatalos, üde, titkokkal teli volt, de a mély nyomnál másképp alakult minden.

Az 1920-as évek Amerikájában játszódik a történet. Bevallom őszintén, nem sok olyan könyvet olvastam, ami ebben a korban játszódott és ezen a helyszínen is, így kicsit "szűz" terepen jártam, de tán pont jó is volt így. Libba Bray ugyanis olyan remekül festi le a 20-as évek Amerikáját az olvasó elé, hogyha lehetőségem lenne visszarepülni a múltba, gondolkodás nélkül választanám ki ezt az időszakot az egyik uticélomnak. :o) 

Evie kicsit bajos tizenéves lányka. Tipikusan lázadó, aki ha manapság élne, biztos vagyok abban, hogy eléggé feltűnő jelenség lenne, mint ahogy volt a történetben a 20-as években is. Szeret más lenni, szeret "bulizni", felhívni magára a figyelmet, szeret fiatal lenni, élni. Fura volt belegondolni, hogy a 20-as években is szerettek "bulizni" a fiatalok, mert hajlamos vagyok erre a korra úgy gondolni, mintha akkoriban másról se szólt volna a fiatal lányok élete, mint a hímzésről, a háztartási munka megtanulásáról és az előkelő, erkölcsös viselkedés betartásáról.
Nos, Evie minden tekintetben más, mint a többiek. Ugyanis van egy fura képessége, ami bajba sodorja, ezért a szülei New Yorkba küldik, hátha a nagybácsi megfegyelmezi őt és jó útra tereli.

"– Az édesanyád és én nem támogatjuk az ivászatot. Hát nem hallottál a Tizennyolcadik módosításról?
– A szesztilalomról? Amikor csak tudok, iszom az egészségére."

Igen ám, csakhogy a nagybácsi fura figura. Múzeumot vezet, okkult témák érdeklik, szóval ő sem épp a mindennapi emberkék közé tartozik.
Evie megérkezik, nagy örömére, hogy kiszabadult poros otthonából és a nyüzsgő New Yorkba lett száműzve, álmaiban partyzik is ezerrel és jó úton halad is efelé, köszönhetően egy régi barátnőjének és egy új ismerősének. Aztán történik valami. ...
Egy titokzatos gyilkosságsorozat veszi kezdetét, amibe a nagybácsi és így Evie is belebonyolódik. És jön az izgalom.

Különleges képességű fiatalok, egy rejtélyes gyilkos, még rejtélyesebb gyilkosságsorozat teszi színessé a történetet. Egy izgalmas ifjúsági krimit tarthat kezében az olvasó, ha leemeli a polcról A Látókat.
Teljesen magával sodort a történet, pedig bevallom őszintén, nem számítottam semmi extrára. Nagyon szerettem olvasni, faltam mindenhol, ahol csak lehetett, minden pillanatban és nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam vele gyorsabban haladni.
Nagyon várom a folytatását!

2015. július 8., szerda

"Waiting On" Wednesday (98.)- Várólistára ...

szerda, július 08, 2015 0 Hozzászólás
Mi is az a "Waiting On" Wednesday"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez. 

Szerintem nem vagyok egyedül azzal az érzéssel azok közt, akik veszítettek már el hozzájuk nagyon közel álló szerettüket, hogy vonzanak az ilyen történetek. Mindegyik újra és újra feltépi a sebeket, fájnak, fojtogatnak, de mégis vonzanak pont amiatt, hogy az olvasásuk során átélhetem azokat az emlékeket, érzéseket újra, amelyek az idő múlása miatt elvesznek a mindennapokban.


Várható megjelenése: 2015.07.31.
Kiadja: Ciceró Könyvkiadó

"Néha azok a legjobb levelek, amelyekre nincs is válasz.
Egy angol házi feladattal kezdődik: írj levelet egy halottnak, mindegy, kinek. Laurel Kurt Cobaint választja, mert Kurt fiatalon halt meg, csakúgy, mint May, Laurel nővére, így talán megért egy kicsit abból, hogy Laurel min megy keresztül. Laurel nemsokára egyre több halottnak ír levelet – Janis Joplinnak, Heath Ledgernek, River Phoenixnek, Amelia Earhartnek, szinte abba sem bírja hagyni. Megírja nekik, mi történik az új középiskolában, és hogyan hullott szét May halála után a családja.
De akármennyit segítenek is neki a levelek, nem tarthatja örökre távol magától az igazi életet. Múltjának kísértetei nem férnek bele az írott sorokba, és Laurelnek szembe kell néznie a gyermekkor lezárulásával, az imádott testvér elvesztésének fájdalmával és a felismeréssel, hogy egyedül mi formálhatjuk a sorsunkat."

2015. július 4., szombat

Kresley Cole: Poison Princess – Méreghercegnő

szombat, július 04, 2015 0 Hozzászólás
A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él – mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak – amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes.
A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort?
Kiben bízhat Evie?

Eredeti címe: Poison Princess (2012.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014.)
Sorozat: Az Arkánum Krónikák
Oldalszám: 474

Az Arkánum Krónikák #1.

Kresley Cole nevét olvasva/hallva eddig, mindig elsősorban a „Halhatatlanok alkonyat után” sorozata jutott eszembe, mely az első olyan könyv volt, amit a vámpíros lázam kezdetén olvastam évekkel ezelőtt. (A „McCarrick fivérek” trilógiát is szerettem, mégis a második helyre csúszott az emlékeimben.) De mostantól kezdve biztos vagyok abban, hogy ez a sorozata fog beugrani.

Szeretem olvasni a különböző "elméleteket" arról - a szórakoztató irodalom keretein belül -, hogyan fog bekövetkezni a "világ vége" és mi lesz a túlélőkkel. Mert az izgalmasság kedvéért pár emberke maradjon már életben. :oP Ez a történet pedig igazi csemege ebben a műfajban.

"– Tudhattam volna, hogy életben maradtál!
Leszállt a motorról, majd nekidőlt.
– Mégis miért, Evangeline?
– A hüllők és a férgek egész jól megúszták – mondtam olyan hangon, mintha be lennék szívva."

A felépítése fantasztikus! Minden úgy kezdődik, hogy az olvasó teljesen abban a hitben van, hogy egy bizonyos női szereplővel - akiről akkor még nem tudni, de a főszereplő lesz majd -, valami szörnyűség fog történni, besétál a csapdába. A lány elkezd mesélni valakinek és ebből a meséből épül fel a történet, a végén a hatalmas csattanóval, ami után legszívesebben kiugrottam volna a bőrömből. :o) Végig a könyv olvasása során végigkísért egyfajta belső feszültség, hogy mi lesz a lánnyal, a végén pedig olyan érzésem volt, mintha minden levegő kifogyott volna a tüdőmből és pár pillanatig csak kapkodtam a friss levegőért, majd jött a megkönnyebbülés.

Szóval a történet egyfajta visszatekintés, mely során átéljük a "világ vége" bekövetkeztét Evie szemén keresztül, majd azt, hogy mi történt vele utána.
Különleges képességű fiatalokkal találkozhatunk a könyv lapjain, kiknek a karakterük és a fontosságuk csak még jobban feldobták az amúgy is pörgős cselekményt, és hát a lájtosabb lamúr se marad el. ;o)

"– Olyan illatod van, mint a… loncnak.
– Nincs rajtam semmi.
– Ez az egyetlen vágyam – kunkorodott fel a szája szeglete."

Csak dicsérni tudom a Méreghercegnőt, egyszerűen zseniális volt! Minden sorát élveztem, teljesen magával sodort. Egy percig se éreztem, hogy YA regényt olvasok, nem volt tipikusan tinis attól függetlenül, hogy tizenéves főszereplői vannak, így bátran tudom ajánlani idősebb korosztálynak is.
Izgalmas, érdekes, magával sodró cselekményű történet, remek karakterekkel és cselekményvezetéssel. Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, még kedvenc is lehet belőle. ;o)

2015. július 1., szerda

"Waiting On" Wednesday (97.)- Várólistára ...

szerda, július 01, 2015 0 Hozzászólás
 Mi is az a "Waiting On" Wednesday"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez.  

Amint megpillantottam ennek a könyvnek a borítóját az előjegyezhető könyvek között, az első gondolatom az volt, hogy olyan rég olvastam már az írónőtől! :o) Pedig kedvelem az írásait, mert mindig kényes témákat feszeget. Lehet, hogy ezzel a könyvével kéne folytatnom a tőle való olvasásokat.


Várható megjelenése: 2015.08.27.
Kiadja: Athenaeum Kiadó
Ára: 3490 Ft

"Mariah White életében másodszor kapja rajta férjét egy másik nővel, lányuk, a hétéves Faith pedig életének minden fájdalmas másodpercében vele van. A gyors válást követően Mariah depresszióval küzd, Faith azonban új barátra lel. Egy képzeletbeli barátra, aki lehet, hogy mégsem annyira képzeletbeli...
Faith folyamatosan beszélget az "őrzőjével", s hamarosan a Bibliából kezd idézni - a könyvből, amelyet sem ő, sem egyetlen rokona nem olvasott. Mariah pánikban esik, pszichiáterek hada vizsgálja a kislányt, de nem találnak semmit.
Egy nap aztán Faith kezén stigmák jelennek meg, és csodás gyógyulások követik az útját. Mariah-nak szembe kell néznie a ténnyel, hogy Faith - a kislány, aki sosem kapott vallásos neveltetést - talán tényleg Istennel beszél.
Ahogy lenni szokott, Faith csodálatos gyógyító ereje nem marad titokban. A hívők és a médiacápák hordái ostromolják a házat, és ha ez nem lenne elég, a kislány apja, Colin gyermekelhelyezési pert indít volt felesége ellen.
A Csodalány újra a legfontosabb kérdéseket feszegeti. Hol a határ csoda és valóság között? Összeegyeztethető-e az orvosi hivatás és a vallás? Lehet-e, kell-e választani az anyaság és az élet között?"

A. Meredith Walters: Find You in the Dark – Utánad a sötétbe

szerda, július 01, 2015 0 Hozzászólás
Maggie Young maga volt a hétköznapiság.
Átlagos barátok, átlagos szülők, átlagos eredmények… hétköznapi élet.
Aztán jött A Fiú.
Clayton Reed a múltja elől menekült, démonjaival a nyomában, amik bármikor leteríthetik. Soha nem hitte, hogy esélye lehet a boldogságra.
Aztán jött A Lány.
Maggie abban hitt, hogy a szerelmük majd mindent túlél. Clay abban, hogy csak a lány kell, és minden helyrejön zavaros életében.
Hogy együtt lesznek, ketten a világ ellen.
De a sötétség mindig ott ólálkodik a közelben.
Néha az igaz szerelem legnagyobb gátját saját magadban kell keresned.


Eredeti címe: Find You in the Dark (2012.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014.)
Sorozat: Utánad a sötétbe #1
Oldalszám: 408

Utánad a sötétbe #1

A könyv borítója hívta fel a figyelmemet erre a könyvre, mert nagyon beszédesnek találtam. Más blogosok, molyok véleményei nem maradtak meg bennem, így a fülszövegre hagyatkoztam csak, amikor végül a kosaramban landolt. 
Mire számítottam? Tipikus NA regényre, lelki sebekre, eltemetett múltbéli fájdalmakra, majd persze a főszereplők happy endes összeborulására.
Mit kaptam? Nagyon nem azt kaptam a történettől, amire számítottam és nagyon nem értem ezt a jelenlegi 77%-ot a molyon. Nyilván ízlések és pofonok, meg hangulatember lévén lehet, hogy rossz passzban olvastam, de ez a könyv egy nagy semmi. Egy nulla.

Bár NA regényre számítottam, ez a történet YA, fiatal tizenéves szereplőkkel.
A fülszöveghez sokat hozzá tenni nem akarok, meg igazából nem is tudok, mert nagyon könnyen és gyorsan össze lehetne foglalni a történetet pár mondatban.
Adva van a 2 tini főszereplőnk, akik közül a fiú küzd a démonaival. Tán Clayton lehetne Maggie számára a tökéletes tini szerelem, ha a fiút néha nem húzná le a "sötét örvény", amikor is előbújik belőle a másik énje.

"Bárcsak felfogtam volna, mennyire nehéz is a felszínen maradni, amikor ennyi érzés húz le a mélybe!"

Poént lelőni nem szeretnék, hogy mi baja is van a srácnak, már csak azért sem nehogy valaki az "értékelésem" végén a fejemhez vágja, hogy nem értem meg ezt a betegséget, mert ha megérteném, akkor látnám ebben a könyvben a jóságot és a szépséget, amit nyilván nem látok. Így már most leszögezem: igen, szerencsére nem ismerem testközelből ezt a betegséget. Nem Clayton problémája miatt nem tetszett a könyv, hanem amiatt, ahogy ezt az írónő megírta.

Lássuk akkor: karakterábrázolás nincs, a szereplők siránkoznak, nyavajognak, a srácot úgy elhajtottam volna az első 20 perc után, hogy ihaj, egyszerűen nem tudtam a történetet elfogadni.  
A szereplők koraérettek voltak, a probléma meg bár komoly lenne, de egyszerűen nem éreztem azt, hogy tényleg akkora hű, meg há lenne.
Többször abba akartam hagyni az olvasását, nem is tudom miért folytattam. :oS Ez a könyv kimondottan olyan, amit nem ajánlanék még csak könyvtári kölcsönzésre sem, teljesen időpocsékolás.

Két jó dolgot tudok csak kiemelni:
1. a borító nagyon szép
2. néha lehet benne szép gondolatokat találni. Persze mindegyik már lerágott csont az élet okosságairól, de legalább van ebben a 408 oldalban pár olyan sor, ami elgondolkodtathatja az olvasót.

"A legtökéletesebb emlékeket a legfájdalmasabb elfeledni."

* kép forrása