Könyvesem: történelem

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történelem. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. szeptember 12., kedd

Tova Friedman · Malcolm Brabant: Auschwitz lánya

Niki szeptember 12, 2023 0 Hozzászólás

Egy biztos: nem lehet erről a könyvről hosszan írni, mert nincsenek rá szavak.

Hogy lehetne kívülállóként megfogalmazni azt a rettegést, amit egy 4-5 éves kislány élt át a lengyel gettóban, majd pedig a koncentrációs táborban? Hogy lehetne édesanyaként ezeket az érzéseket csak megpróbálni visszaadni úgy, hogy a lelked ne törjön közben darabokra? ... Van egy 6 éves kislányom. ... Tova 2 évvel volt fiatalabb nála, amikor koncentrációs táborba került. Oly sokszor csak a szerencsén múlt az élete! Belegondolni az édesanya állandó rettegésébe is. .... Ó, te jó ég!

"Tova mindössze négyéves volt, amikor a közép-lengyelországi gettóból, ahol addig éltek, a szüleivel együtt egy náci munkatáborba került, és még nem volt hat, amikor az édesanyjával Auschwitz II-be, más néven a birkenaui megsemmisítő táborba deportálták.
A féléves birkenaui fogság alatt Tova olyan atrocitások szemtanúja volt, amelyeket soha nem tudott elfelejteni. Nemegyszer hajszálon múlt az élete. Amikor a náci gyilkos osztagok 1945 januárjában a tábor elhagyása előtt Birkenauban jártak, Tova és az édesanyja holttestek között rejtőztek el, így kerülhették el a véget. Miután az oroszok felszabadították a tábort, Tova a szüleivel együtt visszatért lengyelországi szülővárosába, később pedig Németországba, majd az Egyesült Államokba emigrált.
Tova Friedman megfogadta, hogy nem hagyja feledésbe merülni a holokausztot. Rendszeresen tart előadásokat a témában, és az egyik unokájának köszönhetően 2021 óta a TikTokon is jelen van, hogy a fiatal generációhoz is eljusson az üzenete. Videóit csaknem ötvenmillióan látták világszerte. Memoárja – melynek papírra vetésében jó barátja, a BBC egykori boszniai haditudósítója, Malcolm Brabant segített – egyszerre szívszorító és felemelő beszámoló a 20. század legsötétebb napjairól."

A könyv végigvezeti Tova életét a gyermekkorától nagymamává válásáig. Nagyon jól és élethűen visszaadja azt, hogy mik történtek a gettókban, majd pedig a táborokban. És hogy utána hogyan viszonyult a világ a zsidókhoz, mert a fájdalom nem ért véget nekik a felszabadítással, korántsem. Olvassátok el!

2022. február 16., szerda

Januári olvasmányok

Niki február 16, 2022 0 Hozzászólás

Januárban nagy lendületet vettem az olvasásban, szinte faltam a könyveket. Ez egyrészt meglepő volt, hisz épp vizsgaidőszakom volt, de lehet, hogy pont épp ezért volt arra szükségem, hogy kikapcsoljak ebben az időszakban. 😅

Megan Campisi "A Bűnevő" c. könyvével kezdtem az évet. Annyira nagyon lázba nem hozott a történet, de mivel addig még csak nem is hallottam a Bűnevőkről, mégis kíváncsian kezdtem neki az olvasásának. Csakhamar rá kellett jönnöm viszont, hogy egy piszok vontatott és unalmas történetről van szó. Többször abba akartam hagyni az olvasását, egyedül a kíváncsiságom tartott vissza, hogy mi is fog kisülni ebből az egészből. Így utólag nem vagyok abban biztos, hogy volt értelme kitartanom, mert semmi extra meglepetést nem tartogatott a végére sem.

Ami viszont pozitív, hogy eddig fogalmam se volt a Bűnevők létezéséről. Hát, most már tudom, hogy voltak akik ezt a munkát végezték és nem irigylem őket értük.

Kik is a Bűnevők? Azok, akik meghallgatják a haldoklók gyónásait és a bűneiket étel formájában veszik magukhoz. Lényegében minden bűnnek megvan a maga étele. A Bűnevőt elhívják a haldoklóhoz, aki bevallja neki a bűneit, a halál bekövetkezte után pedig a Bűnevő megeszi a bűnökhöz tartozó ételt. Így szereznek mások tudomást az elkövetett bűnökről, ugyanakkor a bűnöket így a Bűnevők hordozzák tovább, a halottak pedig tisztaként távoznak a túlvilágba. ... Tudom, fura, de tényleg léteztek Bűnevők és egészen sokáig.

A történet főszereplője a 14 éves May, aki bűnt követ el, a büntetése pedig az, hogy ő lesz az új Bűnevő. A történet arról szól, hogyan sikerül beilleszkednie, milyen az élete így, mi történik vele.

Persze gondolhatnátok így első gondolatra, hogy nagy dolog, egész nap finomakat eszik, milyen klassz neki, de nem így van. Egyrészt a finomságok mellett egészen undi dolgok is vannak. Másrészt akkor is ennie kell, ha nem akarja, nem kívánja, undorodik a bűntől, stb. Harmadrészt a Bűnevő kitaszított. Az emberek számára láthatatlan és hallhatatlan. Elkerülik őt, nem szólnak hozzá és ő is csak akkor szólalhat meg, amikor a bűnöket hallgatja. Szóval nem épp irigyelni való élete van.

Ezt követően Helen Russel "Egy év a világ legboldogabb országában" c. könyvével folytattam az olvasást. Nagyon tetszett a kötet, sokszor éreztem az olvasása során, hogy nagyon-nagyon szeretnék Dániában élni. Mert tetszik a gondolkodásmódjuk, ahogy élnek, majdnem minden. Azért persze voltak furcsaságok és kettősségek, melyeket nagyon nem is tudok hová tenni. Pl. a dánok a legboldogabb nemzet, mégis antidepresszánsokon élnek. Akkor miért is, ha annyira boldogok? Az nem túl vonzó, hogy elég agresszív nemzet a könyv szerint.

Helen újságíróként dolgozik Angliában, majd miután a férje álláslehetőséget kap Dániában, gondolnak egy merészet és 1 évre odaköltöznek. A könyvében a tapasztalatait foglalta össze. Teljesen ismeretlenként költöztek Dániába, próbáltak beilleszkedni, ismerkedtek a nyelvvel, az ottani szokásokkal és sok különbséget tapasztaltak a két kultúra között. Szívből tudom ajánlani a figyelmetekbe ezt a könyvet, olvassátok el, nagyon érdekes és tanulságos is!

Utána Tom Perotta "Mrs. Fletcher"-jének álltam neki. Igazából pikáns történetre számítottam, tudjátok olyan Szürke 50 árnyalata Mrs. Robinson-os módján, de nem így lett. Gyorsan haladtam az olvasásával, mert könnyed és olvastatja magát, de egyáltalán nem volt nagy szám történet. Kicsit olyan, mint a nagymama kockás plédje, amit különböző anyagokból varrtak össze. Egy kicsi Milfezés, egy kis saját neméhez vonzódás, egy kicsit bunkó egyetemista fiú aki nem tudja hogyan is bánjon a lányokkal, egy kis hármas akció, aszexualitás, aztán meg a légből kapott hirtelen happy end, amiről azt se tudom honnan jött. Szóval volt a történetben minden.

A történet 2, néhol több szálon fut. Mrs. Fletcher fia megkezdi messze az egyetemi tanulmányait és így az elvált nő egyedül marad. Unalmában böngészget a neten, érdekes SMS rázza fel az életét, újra tanulni kezd, furcsa kapcsolatba kerül az egyik kolléganőjével és egy csoporttársával. Eközben a fia nem tudja hogyan zárjon le egy régi kapcsolatot, hogyan kezdjen bele egy újba, közben idegesíti az anyja, de hiányzik is neki. Őrlődik, szenved, nem találja a helyét. És pont emiatt hiányoltam a történet mélységeit. Hogy igazán nem láttunk bele az anya-fia kapcsolatba, csak a felszínt kapirgálta a szerző.

Különösebben nem ajánlanám a figyelmetekbe a könyvet, de ha épp nincs más, akkor azért adjatok nek egy esélyt, hátha.

Ezután egy kicsit zizisebb sztorira vágytam, így kezdtem neki Jasper DeWitt "A beteg" c. thrillerjének.

Olvasmányos volt, már-már lebilincselő, mindig vártam, hogy folytathassam. De aztán a vége felé a szerző belevitt egy misztikus megoldást, amit egyszerűen nem tudtam hová tenni. Miért épp így kellett és honnan jött neki az ötlet? Komolyan nem értem!

Parker egy pszichiáter, aki egy blogon teszi közzé az egyik betegéről a tapasztalatait. A beteg 44 éves férfi és lényegében senki se kezeli őt, mert gyógyíthatatlannak tartják az állapotát, na meg fura dolgok történnek körülötte, az ápolók félnek tőle, az orvosok kerülik, szóval csak él a zárt szobájában és ennyi. Parker viszont elhatározza, hogy majd ő meggyógyítja. Érdekes dolgokat tud meg a betegről. Tényleg beteg? Vagy minden csak kitaláció és összeesküvés áldozata?

Eltekintve a sztori végétől, ajánlom a figyelmetekbe, mert nagyon izgalmas és olvasmányos.

A Beteg után "A Romanov cárné"-nak kezdtem neki C.W.Gortnertől.

Mindig nagyon érdekeltek a Romanov család végnapjairól szóló könyvek, így kíváncsian kezdtem neki az olvasásnak. A fülszöveg egy kicsit becsapós, mert úgy szól, hogy „Marija Fjodorovna, az utolsó orosz cárné élete méltán ihletett regényt.” és ez alapján szerintem joggal gondoltam azt, hogy Alekszandra Fjodorovnáról fog szólni, csak valami elírás történt a nevekkel, na meg amúgy is annyi volt nekik, mint égen a csillag. (Az utolsó orosz cárné nem Marija volt, hanem a menye, Alekszandra Fjodorovna, II. Miklós cár felesége.) Teljesen összezavarodva kezdtem neki a könyv olvasásának, azt se tudtam ki kivel van, mert jó ideig az volt bennem, hogy Marija=Alexandra, aztán persze leesett, hogy erről szó sincs, egy generációval II. Miklósék előtt járunk.

Szóval a könyv az anyacárné életéről szól. Milyen volt a fiatalsága, hogyan lett cárné, hogyan sikerült dán hercegnőként beilleszkednie Oroszországban, a családtagjaival milyen volt a kapcsolata (akik keresztül-kasul itt-ott mentek férjhez, uralkodtak, stb.) és később milyen kapcsolatot ápolt a cárrá koronázott fiával és annak feleségével, Alexandrával.

A két nő teljesen különböző volt és ez meg is látszott a kapcsolatukon. Marija érezte, hogy a cári birodalom veszélyben van, változtatásra van szükség, de II. Miklós nem hallgatott rá. Felmerült bennem a kérdés a könyv végére, ha II. Miklós hamarabb észbe kap, ha nem hagyja, hogy a felesége ennyire befolyásolja, vajon akkor is megtörtént volna a tragédia? Vagy ha nem II. Miklós került volna a trónra, akkor is megbukott volna a cárság az országban?

A Romanovok után egy ikon történetével folytattam az olvasást. Sophie Benedict "Grace Kelly és a szerelem eleganciája". Gyönyörű a borító és kíváncsian kezdtem neki a könyv olvasásának. Grace Kelly egy olyan korszak színésznője, ami teljesen más volt, mint a mai idők. Teljesen máshogy színészkedtek, mások voltak a filmek, … egy olyan korszak egyik fénylő csillaga, ami mára szinte teljesen eltűnt véleményem szerint.

Számomra mindig maga volt a kifinomultság, a tisztaság, az ártatlanság, az egyszerűség volt a színésznő. Házassága a monacói herceggel pedig meseszerűnek tűnik – így kívülállóként -. A könyv igazából csak pár évet ölel át. Ott kezdődik amikor elhatározta, hogy színésznő lesz és emiatt elköltözött otthonról, elkezdte az iskolát; egészen odáig tartva, hogy hajóra szállt, hogy Európába költözzön az esküvője miatt.

Összességében olvasmányos volt, de mégis csalódást érzek. Nem szeretném teljes mértékben elhinni, hogy Grace olyan volt, mint a történetben, de mégis nehéz rá másképp gondolnom ezek után. Ami pedig megelevenedett előttem a sorokon keresztül, az nem épp az ártatlanság, a szűziesség, a tisztaság volt. Lehet, hogy mindez tényleg igaz volt, … de kicsit most úgy érzem magamat, mintha összetört volna bennem valami.

Shari Lapena "Karnyújtásnyira a gonosztól" c. könyvét 1 nap alatt befaltam. Az első kérdés, ami felmerült bennem a könyv befejezte után, hogy lesz folytatása vajon? Mert olyan hülyén lett lezárva, hogy ennek az okát csak egy folytatás tudná megmagyarázni. Egészen a történet 3/4-ig úgy gondoltam, hogy teljesen kiszámítható. Már a legelejétől kezdve sejtettem, hogy mi lehet a titok, ki lehet a tettes és miért. Aztán jött az a bizonyos utolsó 1/4, amikor minden a feje tetejére állt és már azt se tudtam, ki kivel van és ki mit csinált. A szerző hozta a műfajhoz szükséges fordulatot, ami jót tett az amúgy elég közepes, sablonos történetnek, de ettől függetlenül több csillagot nem érdemel meg szerintem 3-nál. Egy olvasmánynak elment, végülis olvasmányos volt, de holnapra már el is felejtem az egészet.

Adva van egy feleség, aki a könyv legelején autóbalesetet szenved. A kórházban tér magához, ahol elmondják neki, hogy autóbalesetet szenvedett egy olyan helyen, ahol egy magafajta háziasszonynak helye nem lenne. Na meg egy gyilkosság is történt a közelben, stb., de persze a nő semmire sem emlékszik. A férje kitart mellette, a legjobb barátnője már nem.

Folytattam a krimi szálat Sally Hepwort "A férjem anyja" c. könyvvel, ami ugyanúgy egy közepecske történet volt. Hirtelen felindulásból elkövetett olvasás volt. Nem is hallottam a könyvről addig a percig, amíg a kezembe nem akadt, különösebben lázba se hozott, de azért beleolvastam és ha már így alakult, akkor végig is olvastam. Nem volt rossz, de eléggé hiányérzetem maradt a végére és egyáltalán nem kerek a történet. Jobban árnyalni kellett volna a szereplők személyiségét, jobban belemenni a múltba, jobban felépíteni, megismerni őket, mert igazán nem értem, miért olyanok voltak a szereplők amilyenek és hogy juthatott el a tettes odáig, amit tett? Valaminek lennie kellett volna még a falak mögött, nem tudom elképzelni, hogy csak úgy megteszi a történteket.

Adva van Lucy, aki beházasodik egy "jó" családba, de az anyósával nagyon vegyes a kapcsolata. Na meg amúgy is elég fura a nő, mert miközben a gyerekeit spártai módon nevelte és viselkedik velük, szívügye a menekültek segítése. Szóval elég kettős a nő személyisége. Aztán váratlanul valaki elteszi láb alól és megindul a gyanúsítgatás, hogy ki lehetett az. Az elején nagyon úgy néz ki, hogy Lucynak volt a legtöbb oka erre. Vajon tényleg ő a tettes?

Két krimi után egy kis romantikára vágytam, így került a kezeim közé a rég óta tervezett J.L.Perry "Tizenkilenc levél" c. könyve. Hogy én miért nem olvastam ezt korábban?! Annyira szép, romantikus, szívet facsaró lett a történet, hogy kedvenc született vele. Imádtam minden oldalát! Egy fiatal feleség a nászútról visszatérve autóbalesetet szenved. A kórházban magához térve nem emlékszik semmire. Hogy ki ő, kik a szülei, hogy férjnél van, stb. Gondolhatjátok, hogy ez micsoda tragédia a férjének, aki tényleg odáig van a nőért, fülig szerelmes belé, stb. A csaj jobb híján hazaköltözik az anyukájához, mert a férjéhez nem akar, hisz nem ismeri - mondjuk a szüleit se ismeri fel, de valahová mennie kell- és elkezd a férfitól eltávolodni, aki viszont ezt nem hagyja. Leveleket ír neki, melyben elmeséli a megismerkedésük történetét. Jem pedig azon kapja magát, hogy várja ezeket a leveleket és másképp kezd nézni Braxtonra is. Persze egymásra találnak majd, meg röpködnek majd a szívecskék, de azért keserves út vezet eddig. Olvassátok el, tényleg nagyon szép!

2022. január 27., csütörtök

Fábián Janka: Az utolsó boszorkány történetei 1.-2.

Niki január 27, 2022 0 Hozzászólás

Kiadta: Libri (2016.)

Oldalszám: 288

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Még 2016-ban olvastam az írónőtől Az utolsó boszorkány lányát, így nagyon megörültem annak, amikor megláttam a könyvtárban ezt a két kötetet. A kötetben található novellák a fentebb említett könyv előzményeiről, később folytatásairól szólnak. Kezdetben e-könyvként jelentek meg, majd végül két kötetben együtt is.

Az első kötet

1735-ben veszi kezdetét a történet Az esztergomi máglya c. novellával. Ebből megtudhatjuk, hogy Felícia kitől örökölte a "boszorkányságot" és mi történt ezzel a rokonával. Végigkövetjük a fiatal lány életét onnantól kezdve, hogy részt vesz élete első boszorkányperében, majd szüleivel Budára költöznek, ott férjhez megy, de nem ahhoz a férfihoz, akibe szerelmes. Ugyanis a reménytelen szerelem ebben a kötetben is fontos szerepet kap, mint ahogy Az utolsó boszorkány lányában is.

Mária Teráziáról is sokat olvashatunk, ugyanis Felícia bejáratos lesz az udvarba.

Szerettem olvasni ezeket a novellákat és azt kell írnom, ha nem tudtam volna, hogy novellákról van szó, melyeket csak megjelentettek egy kötetben, fel se tűnt volna. Összefüggtek, szépen átíveltek egymáson. Olvasmányos volt, érdekes és azt se szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Fábián Janka fantasztikus mesélő. Imádom a stílusát! Úgy tudja a múltat megjeleníteni az olvasó előtt, hogy szinte ott vagyunk olvasás közben. Látunk, érzünk, minden annyira élethű. Ez pedig nyilván sok-sok kutatómunkának, munkának köszönhető, ami látszik is a történetek mögött.

Kiadta: Libri (2017.)
Oldalszám: 304
Forrás: könyvtár
Értékelésem:

A második kötet

Ebben a kötetben található novellák kicsit mások voltak, mint az első kötetben levőek.

1748-ban veszi kezdetét a cselekmény és 1795-ig tart. Itt már szerepet kap Felícia lánya, Zsófia is, majd Zsófia lánya, Marie is. És az utolsó sorokban ott a remény is, hogy Marie kislányával, a kis Felíciával folytatódni fog a családi hagyomány.

Ezekben a novellákban már nem éreztem a maximális összefüggést, néhol az átívelés sem stimmelt, mert ugrottunk egy nagyot az időben.

Majdnem 50 év családtörténetét 300 oldalban összehozni nem olyan egyszerű dolog. Az első oldalakon Felícia még fiatalasszony, az utolsón pedig még dédnagymama. Az első kötet 13 évet ívelt át, ez már majdnem 50-et, ebből sejthető azért, hogy vannak nagy ugrások.

A bécsi udvar itt is nagy szerepet kap majd, de ekkor már nem Mária Terézia az uralkodó, hanem a fia, utána pedig I. Lipót.

A reménytelen szerelem eredménye a vége felé központi szerepet fog játszani a törétnetben.

Jó volt, szerettem olvasni ezt a kötetet is, amolyan méltó lezárása az egésznek.

Szívből ajánlom a figyelmetekbe ezt a kötetet, majd Az utolsó boszorkány lányát is! Fábián Janka remekül ír, remekül mesél, mindenképp olvasni kell a történeteit! Imádom!

"– Kegyed mégiscsak boszorkány! – rebegte halkan.
– Talán az vagyok, talán nem – megvontam a vállam. – Szavamra, néha magam sem tudom. "

Wendy Holden: Túlélőnek születtünk

Niki január 27, 2022 0 Hozzászólás

Kiadta: Maxim (2017.)

Oldalszám: 384

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Ez egy olyan könyv, ami a megjelenésekor azonnal felkeltette az érdeklődésemet, mégis 2 év kellett ahhoz, hogy a kezeim közé is kerüljön.

Nagyon érdekelnek azok a történetek, amelyek így-vagy úgy feldolgozzák a holokausztot. Ez a valós történet pedig újdonság szerintem ilyen téren. Még nem olvastam olyan könyvet, aminek a központjában kismamák álltak volna, akik a koncentrációs táborokban vagy közvetlenül előtte, hogy táborba kerültek volna, estek teherbe. Igazából belegondolni is szörnyű, hogy miken mehettek keresztül! A várandósság amúgy is megviseli a szervezetet, gondoljunk csak az első trimeszterben sokszor jellemző ólmos fáradságra vagy a terhesség vége felé jellemző vizesedésre, elnehezülésre. Szép és jó gyermeket várni, de ezt igazán akkor lehet megélni kellőképpen, ha a körülmények is megfelelőek ehhez. És belegondolva, hogy a könyvben szereplő 3 kismama koncentrációs táborokban élte ezt az időszakát ... szörnyű lehetett. Az állandó rettegés, a folyamatos éhezés, verések, megszégyenítések, a robot. ... Tényleg nem értem hogy is tudták eltitkolni az állapotukat majdnem az utolsó pillanatokig. Hogy nem vették észre? Hogy volt bennük annyi erő, hogy ezt végigcsinálják? Számomra felfoghatatlan és minden elismerésem.

A könyv 3 kismama életét mutatja be. Priska, Rachel, Anka ebben a pokolban várták a gyermekeiket úgy, hogy nem is tudtak egymásról. Rettegtek attól, hogy nehogy kiderüljön az állapotuk, próbálták mindvégig titkolni és ami kicsit döbbenetes, de ebben a hatalmas stresszben, éhezésben, a gyerekek nem lettek koraszülöttek, viszonylag időre érkeztek, egészségesen, de nyilván pici súllyal. Túlélte mind a 3 anyuka és mind a 3 baba is.

"Mindazok ellenére, amiket átéltek, felfoghatatlan volt számukra, hogy Hitler komolyan beszélt, amikor azt ígérte: kiirt minden nem kívánatos származású embert, hogy megalkossa a felsőbbrendű fajt. Végtére is a németek a világ legkulturáltabb népe. A nép, amely Bachot, Goethét, Mozartot, Beethovent, Einsteint, Nietzschét és Dürert adta a világnak, csak nem találhat ki ilyen szörnyűséges tervet. Vagy mégis?"

A történet több szálon fut, párhuzamosan ismerjük meg a 3 nő életét a táborok előtt, aztán hogy ott miken mentek keresztül, majd olvashatunk arról is, mi történt velük a világháború befejezte után.

Nagyon olvasmányos könyv. Döbbenetes, sokkoló, elképzelni se tudom hogyan bírták ki. Hatalmas erő és elszántság kellett a túléléshez, hogy ezek a picik megszülethessenek. Döbbenetes! Nagyon tudom a figyelmetekbe ajánlani!

Kate Quinn: A vadásznő

Niki január 27, 2022 0 Hozzászólás

Eredeti címe: The Huntress

Kiadta: Maxim (2019.)

Oldalszám: 576

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Az írónőtől nem olyan rég olvastam az Alice hálózatát, ami nagyon tetszett, így nagyon örülök annak, hogy nem kellett sokat várni arra, hogy olvashassunk magyarul még az írónőtől.

Quinn történelmileg nem ment messzire a fentebb említett történetétől, ugyanis továbbra is a II. vgh. alatt játszódnak az események, illetve utána.

A történet 2 szálon fut. Az egyik szálon a múltban vagyunk és egy fiatal, orosz pilótanő szemén keresztül látjuk a történteket, a másik szálon pedig a történet jelenében, közvetlenül a vgh. után és leginkább egy fiatal, amerikai lány szemén keresztül. De ugyanakkor nem elhanyagolható az a 2 karakter, akik a két szálat összekötik. Plusz még egy fő, aki igazán a középpontban van.

Ian, brit haditudósító, aki a háború után háborús bűnösök felkutatásával foglalkozik. Különösen egy nőre, a Vadásznőre feni a fogát, aki egy náci vezető szeretője volt, hidegvérrel gyilkolt és megölte Ian öccsét is. Évek óta vadászik a nőre, de nem akadt még a nyomára.

Nina az orosz pilótanőnk, akinek a visszaemlékezésein keresztül áll össze a történet. Hogyan is kapcsolódnak a pilótanők a háborúba, hogyan élte meg, mi történt vele azután. Az ő szerepe azért fontos, mert látta meghalni Ian öccsét és a férfi miatta vadászik a Vadásznőre.

A Vadásznő pedig a vgh. után messzire menekült, egészen Amerikába, ahol példás családanya életet él. Ennek ellenére a nevelt lánya hamar gyanakodni kezd, hogy valami nincs minden rendben a nő körül, de mégis évekre sikerül a gyanakvását eloltania.

Aztán persze történik valami, a szálak összekeverednek és pont kerül mindennek a végére.

Olvasmányos volt a történet és nagyon szerettem olvasni.

Az írónő remek karaktereket alkotott, mindig izgatottan vártam, hogy olvashassam Nina visszaemlékezéseit, ugyanakkor tudni szerettem volna, hogy mi a helyzet a Vadásznővel jelenleg. Izgalmas volt a két váltott nézőpont, az ugrálás a múltban és a "jelenben". Szerettem és nagyon vártam a történet összecsapását. Ami nem okozott csalódást egyáltalán.

Izgalmas volt a történet és nagyon olvasmányos. Vártam arra, hogy mikor fog a Vadásznő lebukni és hogyan fog mindez történni. Annyira erős volt a két harcos karakter! Nina igazi belevaló nő, aki nem félt a haláltól, mint egy harcos amazon, aki a vadonban nőtt fel. A Vadásznő pedig az a harcos amazon, aki jóbkislány lenne, de hidegvérrel képes gyilkolni. Bárkit.

Lebilincselő történet, olvassátok el! Szerelmi szálakban sincs hiány, ha jól számoltam, 4 ilyen szál is van a történetben, ami még jobban feldobja az egészet.

2020. június 6., szombat

Marceline Loridan-Ivens: És te nem jöttél vissza

Niki június 06, 2020 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Et tu n'es

pas revenu (2016.)

Kiadta: XXI. Század

Oldalszám: 126

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

"Egy lány szerelmes levele az apjának." Olvasható a fülszövegben. Mi a franc? Szerelmes? Egyáltalán nem értem hogyan kerülhet összefüggésbe a "szerelem" szó az egész történettel. 😠

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, nem is figyeltem fel erre a szövegre a borítón, molyos értékelésekben bukkantam rá és utána néztem meg, hogy te jó ég, tényleg! Szó sincs a történetben apakomplexusról, a lány nem volt szerelmes az apjába, de még másba sem!

És te nem jöttél vissza nagyon rövid, szinte egy szuszra elmondott visszaemlékezése egy idős nőnek, aki a II. vgh. alatt elveszítette az édesapját.

A lány 16 éves volt, amikor őt és az édesapját is deportálták Franciaországban, mert zsidók voltak. Egy ideig együtt éltek a táborokban, de aztán elszakadtak egymástól. A lány megjárt több haláltábort is, míg végül felszabadult és visszatérhetett a megmaradt családjához. De az édesapja nem tért vissza.

Ennek a rövid történetnek pedig ez a lényege. Az, hogy az édesapa nem jött vissza, ez hogyan változtatta meg a család életét és persze visszaemlékezés is, hogy mit tapasztalt a koncentrációs táborokban, hogyan sikerült túlélnie. Lényegében egy emlék az édesapának.

Szerelem? Nem is értem az egészet. ...

"Nem félek a haláltól, nincs bennem rettegés. Nem hiszek Istenben, sem abban, hogy a halál után még lenne valami."

Nagyon rövid történet, egy kis novella. Ami kicsit fura, hogy kiadásra került egyedül, egy kötetben. Tán jobb lett volna, ha mások rövid történetével együtt került volna nyomtatásra. Mert így eléggé olyan szagú, amikor egy kis semmiségért elkérnek egy vagyont. 😒 De ajánlom a figyelmetekbe! Keserédes, megható történet. Az életről, a halálról, az elmúlásról, az önmagunknak való megbocsátásról.

2020. február 4., kedd

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás

Niki február 04, 2020 0 Hozzászólás

Kiadta: Athenaeum (2020.)

Oldalszám: 270

Forrás: kiadó

Értékelésem:

Többször említettem már a bejegyzéseimben, hogy nagyon érdekelnek azok a történeteket, melyek így vagy - úgy, de a holokausztról szólnak, dolgozzák fel. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy mindez hogy történhetett meg. Mindegyik ilyen olvasmányban a magyarázatot keresem, amit nyilván soha nem fogok megkapni, mert erre nem lehet okot találni, nem lehet megmagyarázni.
Eddy de Wind könyve igazi különlegesség.

A szerző 1916-ban született egy zsidó családba, de nem voltak vallásosak. Három éves korában az édesapja elhunyt és igazán szoros kapcsolat alakult ki közte és az édesanyja között. 1943-ban, a feleségével együtt került be abba a transzportba, ami Hollandiából Auschwitzba szállította a zsidókat. Ő orvos volt, a felesége ápolónő.

A táborban természetesen a pár elszakadt egymástól, Friedel a női blokkba került, ahol Mengele kiválasztotta a kísérleti alanyai közé, Eddyt pedig a foglalkozása mentette meg a haláltól.

A felszabadulás után egy ideig még a táborban maradt, hogy gondoskodjon a betegekről és közben papírra vetette a visszaemlékezéseit. Emiatt sokan az egyik leghitelesebb visszaemlékezésnek tartják, hisz nem volt ideje arra, hogy megkopjanak az emlékei, hatással legyenek rá a felszabadulást követő események.

A kötet ott veszi kezdetét, hogy megérkezik a férfi Auschwitzba. Ekkor még E/1-ben írja a történetet, aztán lesz egy hatalmas "vágás" és hirtelen E/3-ban olvashatjuk tovább. Annyira fájdalmas volt visszaemlékeznie, hogy úgy érezte könnyebben tudja papírra vetni az érzéseit, a történteket, ha létrehoz egy kitalált figurát - Hansot -, akit magáról mintáz meg és az ő szemén keresztül mutatja be a történteket.

Érezni lehet a könyvön, hogy a szerző nagyon távolságtartó akart lenni, szinte gépiesen leírta a történteket. Nyilván azért, hogy ne vesszenek el az emlékek, de közben nem merte átadni magát az érzéseknek. A célja a tájékoztatás, a beszámoló volt és ezt igazán akkor lehetett érezni, amikor konkrét adatokat, számokat osztott meg, mintha riporter lett volna, aki meginterjúvolta a többi rabot. Néhol nagyon távolságtartó, csapongó a könyv stílusa, ugyanakkor pont emiatt a mondhatni ridegség miatt az olvasó még jobban át tudja érezni azt, hogy min mentek keresztül a "rabok".

Amit még fontos megemlíteni, hogy a legtöbb holokausztról szóló történet csak a szörnyűségekre tér ki. A megaláztatásokra, az éheztetésekre, a verésekre, a halálra, ritka, ha valaki bele meri csempészni mondjuk a szerelmet a történetébe, de olvastam már ilyet is. Eddy de Wind sem félt erről írni. Kitért arra, hogy a férfiak és a nők ha tudtak, igenis létesítettek "kapcsolatot", írt a férfiak vágyakozásáról, ha nőket láttak, írt az intrikákról a táboron belül. A "rabok" igenis piszkálgatták egymást a szörnyűség közepette is, keresztbe tettek egymásnak, ami akár valakinek a halálhoz is vezethetett. Ugyanakkor szerelembe is estek, ismerkedtek. Ezek mind olyan emlékek, melyek szerintem pont azért kerültek leírásra, mert még nem volt idejük megkopni és még fontosnak találta megemlíteni őket. Továbbá érdekes olvasni friss emlékekkel, hogyan is látták Mengelét, a kápókat, a blokkparancsnokokat, stb. Még nincs rajtuk a Világ nyomása - a sok kiderült szörnyűség -, még csak az alapján alkottak véleményt, amiről ők tudtak a táborok belül.

"Auschwitz valójában több volt, mint egy tömeges embernyomorgató telep. A bányákkal és gyárakkal a felső-sziléziai iparvidék fontos részét képezte, és a munkások olcsóbbak voltak, mint bárhol a világon. Nem kellett bért fizetni nekik, és alig ettek. Ha pedig kimerültek, és elnyelte őket a gázkamra, akkor volt még Európában elég zsidó és politikai ellenfél, akikkel fel lehetett tölteni a létszámot."

A könyv végén összefoglaló van arról, hogyan is alakult a férfi élete a tábor felszabadulása után, így tényleg kerek képet kapunk az életéről. Továbbá pár fénykép is található benne, amik miatt még döbbenetesebb az egész, hisz így látjuk, tudjuk, hogy kikkel történtek meg a leírtak.

A kötetet először 1946-ban adták ki és a tábor 75. évi felszabadításának emlékére magyarul is megjelent. Olvassátok el!

2020. január 17., péntek

Lisa Wingate: Elrabolt életek

Niki január 17, 2020 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Before We Were Yours (2017.)

Kiadta: Libri (2018.)

Oldalszám: 460

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Újabb olyan könyv, amit egy nap alatt faltam be, letenni se akartam. Az igazság, amiről olvashatunk benne, ugyanolyan falhoz vágós, mint Will Berthold: Gyerekgyár-ja. Sokkoló, hogy ilyesmik megtörténtek, megtörténhettek.

SPOILER található a bejegyzésben!

A történet két szálon fut.

Az egyikben 1939-ben vagyunk, amikor a 12 éves Rill és 4 testvére pár órára felügyelet nélkül marad. Ezt használja ki a hatóság, akik a tennessee-i árvaházba viszik a gyerekeket mondván, hogy rossz körülmények között élnek, a szüleik nem tudnak róluk megfelelően gondoskodni. Az árvaházban viszont szörnyű körülmények uralkodnak. Kifelé a leendő szülőknek azt mutatják, hogy minden szép és jó, de igazából terrorban élnek a gyerekek, éheznek, verik őket, nem ritka, hogy egy-egy gyerek eltűnik és hát csúnya bácsi is van a sztoriban. Az árvaház nem törvényes úton adja örökbe a gyerekeket, gyerekkereskedelem folyik a falak között.

A másik szálon a jelenben vagyunk. Avery politikus családban nőtt fel, az édesapja kormányzó, ő maga pedig szövetségi ügyész. A családja mindig reflektorfényben állt, vigyázniuk kellett a hírnevükre, így bele se gondol abba, hogy bármi titkolni valójuk lenne, mert ez mindent tönkretehetne.

Rill és Avery szála összefonódik a történetben, Avery nyomozni kezd a családja múltjában, miután egy idős hölgy felhívja arra a figyelmét, hogy lehet vannak dédelgetett titkaik.

Az Elrabolt életek egyszerre szórakoztató olvasmány, ugyanakkor az igazságtartalma miatt nagyon fájdalmas történet. Belegondolni se akarok abba, hogy mennyi életről van szó. Hány olyan felnőttről, akik azt se tudják honnan származnak. És szomorú belegondolni, hogy biztos nem csak a tennessee-i árvaházban volt gyerekkereskedelem. Sőt, a mai napig léteznek ilyen "szervezetek". Szörnyű, embertelen. Teljesen más az a szituáció, amikor egy gyermeket bántalmaznak egy családban, éheztetik, verik, nem gondoskodnak róla. Még ha fájdalmas is, de ilyenkor jobb a kiemelése a családból. De teljesen más az a szituáció, amikor gyerekeket rabolnak el a szüleiktől abból a célból, hogy ebből anyagi hasznuk legyen. Embertelen!

Nagyon izgalmas volt a két szálon futó cselekmény, számomra hangsúlyosabb volt a múlt, közelebb is került hozzám.

Ugyanakkor Avery is szimpatikus lett, neki egy párkapcsolati problémáról is döntenie kell a történet végére.

És ha már a vége. Így volt jó, így lett szép, így volt kerek.

Olvassátok el!

2020. január 11., szombat

Brodi Ashton · Cynthia Hand · Jodi Meadows: Lady Jane

Niki január 11, 2020 0 Hozzászólás

Eredeti címe: My Lady Jane (2016.)

Kiadta: Maxim (2018.)

Oldalszám: 448

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Ó, igazán jól esett ez a történet most! Teljesen másra számítottam, mint amit végül kaptam, de ennek ellenére nem vagyok csalódott. Aranyos volt, varázslatos, kellemes.

Nézzük először a történelmi tényeket:

VIII. Henrik halála után egyetlen fia, Edward (VI. Eduárd) került a trónra, aki 16 éves korában elhunyt tüdővészben. Mivel nem volt örököse, halála előtt még rendelkezett a trónutódlásról.

Két féltestvére volt, a későbbi I. Mária és a későbbi I. Erzsébet, de őket megkerülve az unokatestvérét, Jane Greyt tette meg örökösének, aki I. Johanna néven mindössze 9 napig uralkodott Edward halála után.

Janet követte a trónon I. Mária, aki 5 évig, haláláig uralkodott. Őt I. Erzsébet az újkori Anglia egyik legnagyobb uralkodója, a Tudor-ház utolsó tagja követte a trónon.

Ezek a történelmi tények.

A szerzőpárosok pedig gondoltak egy merészet és átírták a történelmet. Kicsit tinis lett, varázslatos, aranyos és azt kell mondanom, hogy ez a vég jobb lett volna, mint ami a valóságban lett.

Addig minden stimmel történelmileg, hogy Edward haldoklik és Janet nevezi meg utódjának, aztán jönnek a fordulatok és az eltérések.

"Azt hisszük, ismerjük a történetet, ami így hangzik: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Jane Grey nevű tizenhat éves fiatal lány, akit feleségül kényszerítettek egy vadidegenhez (Lord Guildfordhoz vagy Gilfordhoz vagy Gifford-isten-tudja-kicsodához), és nem sokkal később egy ország uralkodói székében találta magát."

A történetbe beköltözik a varázslat. Ugyanis néhányan képesek állati alakot ölteni, ők az E∂ian-ok. Vannak akik üldözik őket és így nagyon nem mindegy, ki kerül utána majd a trónra. A király tanácsnoka úgy mesterkedik, hogy a másodszülött fiához hozzáadják Janet, így Edward halála után a fia vagy jobban mondva ő fog majd uralkodni. Eddig ez még nem is fura, de Gifford nappal LÓ, amit a család természetesen próbál eltitkolni és Jane se tud erről semmit, egészen a nászéjszakájáig.

Vannak hirtelen átalakulások, menekülés, ármánykodás, egy nagyon mozgalmas, kellemes, üde, fiatalos történet a Lady Jane.

Tetszett a kis szerelmi szál is benne, Jane és Gifford könnyed és sokszor vicces évődése igazán feldobta a történetet.

"G. ivott egy kortyot és azon gondolkozott, hogy közölhetné a legjobban a lovas hírt.
Ismered, kedvesen, országunk négylábú fenséges állatait? Nos, egy ilyenhez mentél hozzá!
Nem. Nem a megfelelő közelítés.
Édesem, nehezedre esett valaha is ember és állat között választani? Többé már nem kell!
Ennél a taktikánál is van jobb.
Édes hölgy, vannak, akik fekve alszanak, és vannak, akik állva. Én mindkettőre képes vagyok.
Nem.
Tudod-e, hogy van, akinek szőrösebb oldala is van?
Átkoztad-e már a sorsot, hogy szerttednek csak két lába van?
Tudtad, hogy a lovaknak remek az egyensúlyérzékük?
Hé, mi az ott? – majd elvágtatna."

Szeretem a történelmi regényeket, szeretek tudni a valóságról, de ennek ellenére most jól esett ez az alternatív múltú történelmi regény. Érdekes volt az E∂ian szál és a metaforák az átalakulással kapcsolatban.

Aranyos volt, szerettem olvasni, olvassátok el ti is!

2019. december 23., hétfő

Julian Fellowes: Belgravia

Niki december 23, 2019 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Belgravia (2016.)

Kiadta: General Press (2017.)

Oldalszám: 458

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Amikor megjelent ez a könyv 2017-ben, azonnal kíváncsi lettem rá. Tetszett a fülszövege, szép volt a borítója, mi más is kellene egy szuper olvasmányhoz? Hát, ami nem ártana: ne csak a fülszöveg és a borító legyen szép, hanem belül is valamit alkotnia kellett volna a szerzőnek.

A Belgravia csalódás lett számomra. Amikor ott tartottam, hogy értékelnem kellett, sokáig gondolkodtam a 2 és a 3 csillagon, úgy érzem elég nagylelkű voltam, amikor végül közepest adtam neki.

Sophia származását tekintve nem előkelő, ugyanakkor kereskedő édesapja a napóleoni háborúk során meggazdagodott. Belgiumban a fiatal lány szerelmes lesz Bellasis vicomtba és mielőtt Waterloonál megütköznének a Belgák a francia császár seregével, a két fiatal ad egymásnak pár boldog percet.

A vicomt meghal a csatában és egy évvel később Sophia is követi a sírban.

25 évvel később már Londonban vagyunk, ahol Sophia édesapja még nagyobb gazdaságra tett szert, de az előkelő réteg ennek ellenére nem nagyon akarja befogadni maguk közé, pedig a pasi nagyon küzd.

Aztán kiderül egy titok, ami romba döntheti az apuka törekvéseit, Sophia emlékét és még több ember életét is teljes egészében megváltoztathatja.

Eléggé harmatgyenge a történet, az elejétől kezdve sejteni lehet, hogy mi a titok és mindennek mi lesz a következménye.

Elég unalmas volt, nincsenek benne fordulatok, az egyetlen erőssége szerintem az, hogy az adott kort elég jól ábrázolta. A szereplőknek se sikerült közel kerülniük hozzám, pedig a szerző sok féle karaktert létrehozott.

"A múlt birodalma – amint azt már oly sokan mondták – olyan, akár egy idegen ország, ahol mindent másként csinálnak az emberek."

Volt itt a kis mitugrász, aki még nem is örökölt, de már gazdagnak érezte magát.

Volt a fiú, aki mindig az apja elismerésére vágyott.

Volt itt az öcsike, aki sose tudta kiheverni, hogy van egy bátyja és ő örökölt mindent.

Volt itt egy feleség, aki nem tudta a helyzetét megszilárdítani a családban, mert nem tudott teherbe esni.

Volt itt két nagymama, akik elveszítették a gyermeküket.

Voltak cselédek, akik elárulták a gazdáikat.

Szóval volt itt minden. Csak unalmas volt a történet és felejthető volt minden szereplője.

2019. december 18., szerda

Amy Harmon: Homokból és hamuból

Niki december 18, 2019 0 Hozzászólás

Eredeti címe: From Sand and Ash (2016.)

Kiadta: Libri (2019.)

Oldalszám: 518

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Amikor láttam, hogy meg fog jelenni az írónőnek ez a könyve is magyarul, azonnal kihagyhatatlanná vált számomra. Az Arctalan szerelmet imádtam, az év könyve lett számomra 2016-ban. És bár ugyanazt a hatást nem érte el a Homokból és hamuból, de azért nagyon szerettem olvasni.

Eva zsidó származású és Olaszországban él az üveggyáras édesapjával. A lány jómódban nevelkedik, sokáig mit sem sejt arról, hogy mit jelent Hitler hatalomra jutása Németországban.

Angelot a testi hiányossága miatt az édesapja Olaszországba küldte a nagyszüleihez, hogy ők neveljék fel. A fiú nagyszülei pedig Eva édesapjának a házát gondozzák. Így a két fiatal gyerekkoruk óta egymás mellett nő fel. És mint ahogy sejteni lehet, egymásba szeretnek. Igen ám, de Angelo pap lesz. Aztán Hitler hatalma eléri Olaszországot is és Eva élete fenekestül felfordul.

Nagyon szép szerelmi történet a Homokból és hamuból.

Kedveltem Evat és rettentően sajnáltam. Sajnáltam egyrészt azért, mert a származása miatt üldözött lett. Sajnáltam azért, amin keresztül kellett mennie csak azért, mert zsidó. Sajnáltam azért, hogy olyan férfiba szeretett bele, akit pappá szenteltek és erről még érte se akart lemondani. Kedveltem Evat és szorítottam a boldogságáért. Egy makacs, de őszinte szívű, gyönyörű fiatal nő, aki mindvégig kitart. Még akkor is, amikor más, már lehet rég feladta volna.

Kedveltem Angelot is. A kisfiút, aki elveszítette az édesanyját, az apja meg Olaszországba "száműzte" a "fogyatékossága" miatt. Sajnáltam, hogy azt hitte, emiatt csak egy út járható számára. Megértettem a felnőtt Angelo őrlődését a hivatása és az Eva iránt érzett szerelme miatt. Bíztam abban, hogy a szerelem győzedelmeskedni fog.

Mind a két karakter nagyon szerethető volt és teljesen kidolgozott. De a cselekményben se lehetett hibát találni. Harmon remekül ábrázolta, hogy mi történt a zsidókkal Olaszországban, min kellett keresztül menniük. Szinte ott voltam, láttam magamat a cselekmények forgatagában.

"Egy dolog megölni valakit, és egészen más dolog megalázni, lealacsonyítani, úgy hántani le róla a méltóságát, mintha a húsától fosztanák meg. Aki megteszi az elsőt, az gyilkos. Aki pedig megteszi a másodikat, az szörnyeteg."

A vége pedig? Sejtettem, hogy ez lesz és így volt jó.

Szerettem olvasni a könyvet, de még se volt igazi szerelem, csak szerelem.

Olvassátok el!

2019. december 15., vasárnap

Jean Mattern: Szeptember

Niki december 15, 2019 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Septembre (2015.)
Kiadta: Jelenkor (2016.)

Oldalszám: 148

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Milyen érdekes, hogy tudunk a müncheni olimpián történt túszdrámáról, de valahogy még sem. Egyfajta homály fedi, titok, nem is igazán beszélünk róla és gondolunk rá, pedig megtörtént.

1972-ben a nyári olimpiai játékokat Münchenben rendezték. Németországnak az 1936-os, berlini olimpiai után nagyon fontos volt, hogy megmutassák mennyire egyenlően kezelik más-más nemzetek képviselőit. Az addigi legvidámabb Olimpiának indult a müncheni. Németország igyekezett gondoskodni arról, hogy mindenki jól érezze magát.
És micsoda fintora a sorsnak, hogy pont Németországban ejtettek túszul 11 izraeli származású sportolót palesztin terroristák és ölték meg őket!

Mire is számítottam a könyv olvasása előtt? Hogy többet megtudok majd erről a túszdrámáról, hogy erről fog szólni a kötet. Nos, nem így lett.

Sebastian egy családapa, akit tudósítani küldenek Londonból a müncheni Olimpiára. Itt ismerkedik meg egy amerikai újságíróval, Sammel. A két férfi között vonzalom alakul ki, de Sebastian az, aki szinte az eszét veszti a másiktól. Csak rá tud gondolni, miért nem keresi, hol van, mit csinál, mint egy szerelmes tini.
És ekkor bekövetkezik a túszdráma, ami felforgatja az idilli kapcsolatukat.

Nos, a Szeptember nem más, mint két férfi szerelmének (bár inkább csak az egyiknek) szavakba öntése a lapokon keresztül. És hogy legyen benne valami mélység is, így a túszdráma köré van építve az egész.
Pár nap alatt játszódik le minden és leginkább Sebastian az, aki szerelmes lett. Felkavaró számára az érzés, hogy ennyire vonzódik egy férfihoz, mert eddig ezt nem tapasztalta. Sam szerintem tapasztaltabb ebben a dologban és vonzalom ide vagy oda, ő eléggé távolságtartó. Mivel izraeli származású, így érthetően a túszdráma sokkal jobban magával sodorja, mint Sebastiant és kevésbé is tudja feldolgozni a történteket.

"Ki gondolta volna, hogy még mindig zsidókat gyilkolnak Németországban? Harminc éve a németek engedelmeskedtek, amikor azt kapták parancsba, hogy öljenek meg minket. Most, amikor arra kapnak parancsot, hogy mentsék meg a mieink életét, megtagadják az engedelmességet."

A történetben csak egy leheletnyi szerepet kap az olimpia és a túszdráma. Nem hangsúlyos, mondhatni nem is fontos, nem ez van a középpontban. Hanem inkább az, hogy Sebastian mit érez, mennyire vívódik.
Csalódást éreztem a történet befejezte után, egyáltalán nem arra számítottam, amit végül kaptam.

2019. december 8., vasárnap

R. M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő

Niki december 08, 2019 0 Hozzászólás

Eredeti címe: The Dollmaker of Krakow (2017.)

Kiadta: Maxim (2018.)

Oldalszám: 318

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Nem is tudom, hogy mire számítottam, mielőtt nekikezdtem ennek a könyvnek, de azt tudom, hogy hiányérzetem van és nem azt kaptam, amit reméltem. Fura volt a történet stílusa, hangulata. Mondhatnám azt is, hogy egyedien írt a szerző a történelemnek ennek a rettegett korszakáról, de ez az egyediség számomra nem volt pozitív.

A történet két szálon fut.

Az egyiken Krakkóban vagyunk a II. vgh. ideje alatt és Németország épp elfoglalta a várost. Itt dolgozik a babakészítő, aki félig német származású. Csendes férfi, konfliktuskerülő, nincsenek barátai, és nem nézi jó szemmel, ahogy a zsidókkal bánnak a németek.

Aztán egy napon az egyik babája, Karolina életre kel. Ez pedig felrázza a férfit. Megismerkedik egy zsidó édesapával és a kislányával. Rájön arra a férfi, hogy varázserővel bír, hisz így tudta életre kelteni Karolinát. A kérdés az, hogy ezzel a varázserővel tud-e segíteni a zsidókon.

A másik szálon Karolina babavilágában vagyunk, ahonnan a babalány jött. Teljes párhuzam van a babavilág és Krakkó között. Ott a patkányok rohanták le a babavilágot, égették el a babákat és raboltak, fosztogattak, tartották rettegésben a többi babát. Karolina célja, hogy rájöjjön arra, hogyan is tudná az országát megmenteni.

A holokausztról nagyon sok könyvet olvastam már, de ilyen hangulatút még nem. Nem tudom megfogalmazni, hogy milyen volt, valahogy nem kerek. Egyszerre meseszerű, ugyanakkor valóságos. Egyszerre olyan, mintha egy függöny mögül látnánk mindent és nem jut el minden információ hozzánk, ugyanakkor meg néha ott vagyunk és látjuk tisztán a történteket.

Sokszor volt olyan érzésem, mintha valamit látnom kellene a történetben, de egyszerűen nem látom. Jeleket kerestem, érteni akartam, hogy mi is ez a könyv igazából?

"A varázserő furcsa dolog. Sohasem olyan formában jelenik meg, amilyenben várná az ember."

Az egész könyv egy metafora. A babakészítő azok az emberek, akik segíteni akartak a zsidókon. A varázslat pedig nem varázslat, hanem az emberek akaratereje és bátorsága, hogy tenni akartak a szörnyűségek ellen. Karolinát viszont nem értem. Tán a minden emberben lakó ártatlanság volt ő? Nem tudom. Kicsit homályos nekem a történet és ez zavaró volt számomra.

2019. december 6., péntek

Viola Stern Fischer · Veronika H. Tóth: A Mengele-lány

Niki december 06, 2019 0 Hozzászólás

Kiadta: Animus (2019.)

Oldalszám: 368

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Mindig leírom, ha olyan könyvről írok, ami a holokausztot érinti, hogy: rettentően érdekel ez az időszak. Egyszerre rettent el, ugyanakkor érdekel, hogy mi történt és egyáltalán hogyan történhetett meg. Hogyan tudták a németek elkövetni a koncentrációs táborok szörnyűségeit. ... És akkor most meg kell állnom egy pillanatra. Azt írtam, hogy németek. Ez a könyv viszont nagyon jól felhívta a figyelmet arra, hogy a magyarok mit tettek a magyar zsidósággal. ... Sokszor szégyelltem magamat az elkövetett bűnökért. Nagyon sajnálom és nem értem. Nem értem hogy tehettük meg ezt a saját népünkkel. ...

Stern Ibolya Losoncon nőtt fel a szüleivel és a két bátyjával. Jó életmódban élhettek volna, de az édesapja nem csak értük dolgozott, hanem a rokonaiért is. Eltartotta a testvérét, az édesanyját is rajtuk kívül.

Ibolya élte a gondtalan fiatal lányok életét, tanult, szerelmes lett. De aztán szidó származása miatt ő se kerülhetett el a sorsát.Több koncentrációs tábort is megjárt, Mengele egyik kísérleti alanya volt, sorra veszítette el a családtagjait, de neki sikerült túlélnie.

A könyvet az ő elbeszélései alapján írta meg Veronika H. Tóth.

Annak ellenére, hogy a könyv sokkoló és döbbenetes, hiányérzetem maradt. Tudom, fura ezt így olvasni, hisz mindez a szörnyűség megtörtént valakivel, de akkor is el kell ismerni, hogy a könyv címe becsapós és hatásvadász. Igen, Ibolya Mengele-lány volt, vagyis Mengele kiválasztotta kísérleti alanynak. DE! Szerintem joggal gondoltam arra, hogy részletesen fogok majd olvasni a kísérletről, ugyanakkor ez nem következett be. A történetben nyúlfarknyi szerepet kaptak a kísérletek. Lényegében párszor sor került különböző beavatkozásokra, de egyáltalán nem voltak hangsúlyosak. Ugyanakkor nyilván átélni ezeket nem "nyúlfarknyi" lehetett egy nő életében. Beszélni se lehet könnyű róla, inkább elfelejtené az ember.

Egyszerűen csak Ibolya életének része volt és a könyv Ibolya életét szerette volna bemutatni.

Ami számomra nagyon hangsúlyos volt, az az, hogy mi magyarok mit tettünk a magyar zsidókkal. Szörnyű. Persze hallottam, tanultam ezekről, de így leírva és jól leírva, olvasva sokkoló volt. Főleg amit a nyilasok tettek a Duna-parton a zsidó kisgyerekekkel. Szörnyű. Olyan volt, mint egy ébredés. Ha a zsidók ellen elkövetett szörnyűségekre gondoltam, mindig a németekre gondoltam. És hirtelen rá kellett döbbennem, el kellett ismernem, hogy mi se sokkal voltunk jobbak. Mi magyarok is szörnyűségeket követtünk el embertársaink iránt és ezt szégyenlem. Sajnálom.

Olvassátok el a könyvet, mert nagyon részletesen bemutatja Ibolya életén keresztül ezt az időszakot! Milyen volt a 30-as, 40-es évek, hogyan működött akkoriban a szerelem, milyen volt a koncentrációs táborok pokla, milyen volt Mengele és a kísérletei és hogyan lehetett ezt az időszakot túlélni emberileg. Aztán olvashatunk arról is, hogyan alakult a vgh. után Ibolya élete. Férjhez ment, gyerekei lettek. Nem járt sikerrel Mengele kísérlete. Hála az égnek!

"El akarták venni a méltóságunkat. De mi nem adtuk. Ami velünk történik, az önmagában nem jó vagy rossz. Azon múlik minden, hogy állunk hozzá."

Nagyon jól van megírva Ibolya visszaemlékezése. Sokszor olyan érzésem volt, mintha regényt olvastam volna, nem is visszaemlékezést. A könyvben néhol felbukkanó képek pedig nagyon valóságossá tették az egészet.

2019. november 29., péntek

Paullina Simons: A bronzlovas

Niki november 29, 2019 0 Hozzászólás

Eredeti címe: The Bronze Horseman (2001.)

Kiadta: Könyvmolyképző (2017.)

Oldalszám: 872

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Az írónő egy elég vaskos történelmi, szórakoztató regényt hozott össze, azt el kell ismerni. 872 oldal, egy hatalmas tégla, de olvastatja magát és csak úgy repülnek az oldalak az olvasása során. Viszont ettől függetlenül nem értem, minek kellett majdnem 900 oldalban összehozni ezt. Sokszor vontatottnak éreztem és kicsit feleslegesnek is. Ugyanakkor bennem van az is, hogy nem lehetett rövidebben írni erről a történetről, megkívánta a részleteket, az időhúzást, mert emléket állít. Emléket állít a történelem egyik legvéresebb ostromának.

A történet elején 1941 nyarán járunk. Tatjána és Dása Leningrádban lakik a szüleikkel, a fiú testvérükkel és a nagyszüleikkel. Minden gondtalannak tűnik az életükben, dolgoznak, szolgálják Sztálint. Aztán Hitler megtámadja Oroszországot és minden megváltozik.

A változás közepette ismerkedik meg Tatjána Alexanderrel, aki egy katona. A két fiatal vonzódik egymáshoz, a katona ott segít a családnak, ahol csak tud, de ezt a szerelmet tagadniuk kell, nem adhatják meg maguknak. Kínlódnak, szenvednek, Tatjána érzelmei hullámoznak a szerelem és a család között, mindeközben pedig dúl a háború és egyre közelebb ér hozzájuk.

Leningrád ostroma. A németet körbezárták a várost, 872 napig. Az volt a céljuk, hogyha nem adják meg magukat, akkor kiéheztetik a lakosokat. A város pedig kitartott, éhezett. Rengetegen haltak meg.

Tatjána küzd, éhezik. Alexander pedig harcol és nem felejti el a lányt. Néha a szenvedések közepette találkoznak, olyankor boldogok. De az olvasó fejében végig az zakatol, vajon mi lesz velük? Túl fogják-e élni az éhezést és a harcot?

"Tedd föl magadnak ezt a három kérdést, Tatjána Metanova, és tudni fogod, ki vagy. Kérdezd meg magadtól: miben hiszel? Miben reménykedsz? De ami a legfontosabb: mit szeretsz?"

Az írónő remekül bemutatta ezt a történelmi időszakot. Igaz, hogy néha számomra nagyon sok volt, de azt el kell ismernem, hogy nagyon részletesen ábrázolta a történelemnek ezt az időszakát. Nagyon sok időt, energiát fektethetett ebbe a könyvbe, ezért pedig minden tiszteletem.

A bronzlovas nem egy kis lájtos szerelmi lamúr. Egy történelmi regény, amit két fiatal szerelme köré épített fel a szerző. Nagyon kedveltem ezt a két fiatalt. Maximálisan átéreztem Tatjána vívódását önmagával és imádtam, ahogy Alexander óvta a családot.

A vége pedig? Nem szeretném lelőni a lényeget, DE: egy sorozat első részéről van szó, ami 3 kötetes és 4 mellékkötetes. Bízom abban, hogy a folytatásokat is el fogja hozni magyarul a Könyvmolyképző.

2023. szeptember 12., kedd

2022. február 16., szerda

2022. január 27., csütörtök

Az első kötet

A második kötet

2020. június 6., szombat

2020. február 4., kedd

2020. január 17., péntek

2020. január 11., szombat

2019. december 23., hétfő

2019. december 18., szerda

2019. december 15., vasárnap

2019. december 8., vasárnap

2019. december 6., péntek

2019. november 29., péntek

Rólam

Keresés ebben a blogban

Jelenlegi olvasmányaim

Rendszeres olvasók

Régebbi bejegyzések

Népszerű bejegyzések

Összes oldalmegjelenítés

E-mailes elérhetőség

Műfaj szerint

Egyéb

Rovatok