A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2020. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2020. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. január 27., csütörtök

5 könyvről röviden (1.)

január 27, 2022 0 Hozzászólás

Az utóbbi hónapokban nagyon lemaradtam az olvasott könyveimről való írással. Semmi kedvem nem volt blogolni, írni, egyszerűen csak olvastam és ennyi. Az idei év kész katasztrófa, mint mindannyiónknak. Túl lennék már az egészen, túl lennék az egész COVID-on, szeretném visszakapni azt az életemet, amikor ez a vírus nem indult még el világhódító útjára. A sírógörcs kerülget amikor visszagondolok januárra, amikor már szivárogtak hírek Kínából, hogy van ez a vírus, de különösebben nem hatott meg, biztos voltam abban, hogy nem lesz világjárvány belőle, nem fog idáig eljutni, mert lehetetlen. Biztos voltam abban, hogy időben megállítják, feltalálnak, kitalálnak valamit a megállítására. ... Hát nem így lett. ... És szörnyű belegondolni, hogy azt se tudjuk mikor lesz vége.

Szóval az utóbbi hónapokban nem írtam az olvasott könyveimről. Ha a blogon közzé is tettem bejegyzéseket, ezek még a 2019-ben olvasott könyveimről szóltak, hisz mielőtt visszamentem idén GYED-ről dolgozni, felhalmoztam a piszkozatokat. Aztán maga alá temetett munka, a gyerekek, a vírushelyzet, a piszkozatok meg piszkozatok maradtak. Most meg, amikor úgy döntöttem, hogy elkezdem összeszedni, hogy miket olvastam, úgy érzem, hogy felgöngyölíthetetlen az egész. Már csak azért is, mert több könyvre egyszerűen nem is emlékszem. Mintha csak kábultan olvastam volna, hogy el tudjak szakadni a világtól, hogy kiszakadjak és igazán fel se fogtam épp mi van a kezemben. Így több olvasmányomra nem is emlékszem már vissza. De úgy döntöttem, hogy ötösével elkezdem összeszedni nektek, hogy mégis miket olvastam az elmúlt hónapokban.


Stephen King: Emelkedés

Mikor nekiálltam a könyv olvasásának, a szokásos King  történetre vágytam. Egy kis zizire, egy kis félelemre, amikor legszívesebben behunynám a szememet olvasás közben, csak ne lássam, pl. ahogy előugrik a ROSSZ a bokor mögül. Vágytam a vérfagyasztó hangulatra. Ehhez képest ez a történet olyan, mintha nem is King írta volna. Nem is értem, hogy mi a franc volt ez? 

Hangulatban kicsit emlékeztetett a fia A szív alakú dobozára, de ez a történet, hangulatváltás nem az előnyére szól. Ez a történet egy semmiség volt. Főszereplő pasi egy megmagyarázhatatlan dolog miatt egyre kevesebbet mutat a mérlegen, de látszólag közben nem fogy (amúgy mi a magyarázat erre az egészre? Betegség? Átok? Mi a franc az oka?). Telnek a napok, egyre közelebb a perc, amikor teljesen elfogy, aztán felemelkedik egy tűzijátékkal a levegőbe, bumm és ennyi. Mi történt? Egyszerűen nem értem az egészet.

Az viszont tuti, hogyha valaki nem olvasott még Kingtől semmit, akkor ne ezzel kezdje, mert csalódás lesz a vége!



Martha Hall Kelly: Orgonalányok 

Olvasmányos, izgalmas, sokkoló történet volt az Orgonalányok. Három szálon futnak a szálak és így három nő életére kapunk rápillantást. Időben mind a hármójuknál a II.vgh. alatt vagyunk. Caroline Amerikában él, aki az ottani francia konzulátuson dolgozik és francia árvákon segít. Pénzt gyűjt és csomagokat küld nekik, amikkel próbálja az életüket megkönnyíteni. Egy napon megismerkedik egy francia származású színésszel, akibe szerelmes lesz, de a férfinak vissza kell térnie Franciaországba a háború kitörésekor, így Caroline élete a feje tetejére áll az aggodalomtól. 

Kasia egy kamaszlány Lengyelországban, aki az ellenállás tagja, elkapják a nővérével és az édesanyjával együtt és emiatt kerül az egyik koncentrációs táborba.

Herta becsvágyó német orvosnő, aki lehetőséget kap arra, hogy az egyik táborban dolgozhasson, kísérletezhessen az ottani fogvatartott nőkön. 

Nagyon nem kell bemutatnom miről szólhat a történet, szerintem ezek alapján is kialakult egy kép már bennetek. Olvasmányos történet, tudom a figyelmetekbe ajánlani!



Kimberley Freeman: Vadvirágok ​lányai

Ez az egyik olyan könyv, amit fentebb említettem már, egyszerűen nem emlékszem arra, hogy miről szólt. A befejezte után leértékeltem a molyon 4 csillagra, szóval nem lehetett rossz, de nem emlékszem rá. Persze újra elolvasva a fülszöveget rémlik, hogy Emma balettkarrierje derékba tört, a nagymamája ráhagyott egy örökséget és emiatt elrepült Tanzániába, ahol elkezdte felgöngyölíteni a nagymamája múltját, ami nem volt épp hétköznapi. A semmiből felvirágoztatott egy udvarházat, sikeres vállalkozó lett, de közben elveszített valaki nagyon fontosat az életéből.

És innentől kezdve képszakadás.



Rachel Caine: Nincs ​menekvés

Hű, ez nagyon klassz történet volt, izgatottan várom a folytatását!

Gina férjéről egy véletlen balesetből kifolyólag kiderül, hogy sorozatgyilkos. Miután lezajlanak a tárgyalások és a férje börtönbe kerül, a nő menekülni kényszerül a két gyermekével. Ugyanis egyes csoportok keresik őket, szeretnének a nyomukra bukkanni és esetlegesen ártani is nekik. Így szinte folyamatosan menekülnek. Letelepszenek valahol álnéven X helyen, de amint ez a csoport kezd a nyomukra bukkanni, tovább kell állniuk és új néven, új életet kezdeniük.

Most Stillhouse Lake-ben kezdenek új életét és úgy tűnik, hogy hosszabb időre letelepedhetnek itt, de aztán egy nő holtteste bukkan fel a közeli tóból, akinek a halála nagyon emlékeztet azoknak a nőknek a halálára, akiket Gina férje ölt meg. És így a csoport újra Ginaék nyomára bukkan. A kérdés csak az, hogy újra menekülni kezdnek vagy maradnak.

Nagyon izgalmas volt a történet, tudom a figyelmetekbe ajánlani!




Szécsi Noémi: Lányok ​és asszonyok aranykönyve

Annak ellenére, hogy elég lassan haladtam ennek a könyvnek az olvasásával, mégis tudom a figyelmetekbe ajánlani! Nagyon szépen végigveszi, hogyan éltek itthon a nők, a 19. század végén, 20. század elején. Mit tudtak a saját testükről, hogyan élték meg a terhességet, hogyan szültek, milyen volt a cselédség élete, hogyan kezelték a "hisztériát", milyen volt a házasélet, hogyan kezelték a nőgyógyászati problémákat, stb. Mindezt az írónő korabeli forrásokból építette fel. Naplók, újságcikkek, fényképek, stb. Tényleg nagyon klassz könyv! Nagyon sok olyan dolgot megtudtam az akkori nők életéről, amikről eddig még nem is hallottam. Valamint sokkal közelebb került hozzám a dédnagymamám gyerekkora, lánykora. Olvassátok el!



Kristin Harmel: A ​felejtés édes íze

január 27, 2022 0 Hozzászólás


Számomra mindig kecsegtetőek azok a történetek, melyeknek a fülszövegében meglebegtetik, hogy titok van a családban és ennek a titoknak köze van a holokauszthoz. Egyszerűen vonzanak az ilyen történetek és pont az ilyen fülszöveg miatt lettem kíváncsi erre a könyvre. ... Sajnos a vége csalódás lett. Pedig volt benne lehetőség, fantázia, csak valahogy nem jött össze.

Hope egyedül neveli a kislányát, miután elvált a férjétől. Az édesanyja elhunyt, az édesapját sose ismerte, már csak a nagymamája maradt neki a kislányán kívül, de sajnos a nagymamája nem egészséges, egyre inkább elhatalmasodik rajta az Alzheimer-kórja. A lányával egyre több a konfliktusa és a családi kis cukrászda, aminek a vezetését átvette a nagymamájától egyre veszteségesebb. 

A fordulat ott következik be, amikor a nagymama egy olyan napján, amikor teljesen magánál van, elárulja, hogy zsidó származású, a neve sem az, aminek mások hiszik és Európából származik. Egy listát ad át a nőnek és megkéri őt, hogy utazzon el Európába és derítse ki, hogy mi történt a listán levő emberekkel.

Hope először nem akar utazni, aztán persze elmegy és hipergyorsan felgöngyölíti a múltat. Kiderül, hogy ki kicsoda, mi történt a nagymamájával és hogyan került Amerikába és mi is az igazi nagy titka. ... Nos, meglepetés nem ért, egy bizonyos oldalszám után teljesen kiszámítható a történet. És valahol idegesítő is.

"Más szóval a tagadás fázisában vagyok. Így szoktam elintézni a kritikus helyzeteket. Homokba dugom a fejem és várom, hogy elüljön a vihar. Néha bejön ez a taktika, de legtöbbször csak jól telemegy a szemem homokkal."

Elképzelhetetlennek tartom, hogy Hope ilyen gyorsan, lényegében pár nap alatt felgöngyölíti a családja történetét, amikor mások évtizedek során se jutnak semmire. Nem, neki szinte azonnal sikerül minden. Elég elképzelhetetlen volt. Meg úgy összességében, valahogy nekem az egész nem volt kerek. Mármint a szálak összefüggnek, logikus az egész, de valahogy még sem. Vagy csak arról van szó, hogy igazából egyik szereplőt se tudtam megkedvelni és a sorsuk nem került hozzám közel. Lehet, hogy emiatt érzek csalódást, befejezve a könyvet.  


 

Tracy Brogan: The ​Best Medicine – A legjobb orvosság

január 27, 2022 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Best Medicine (2014.)
Kiadta: Könyvmolyképző (2018.)
Oldalszám: 376
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
A sorozat első kötetét még 2015-ben olvastam, ami kedvencé is vált. Így érthető módon még ha nem is szándékosan, de elég nagy elvárásokkal kezdtem neki ennek a történetre. Sok-sok humorra és egy aranyos szerelmi történetre számítottam. Nos, ehhez képest A legjobb orvosság egy langyos lábvíz lett.

Evelyn új lakó Bell Harborban és plasztikai sebészként dolgozik ott. Egyedülálló fiatal nő, aki sikeres karriert futott be, de esténként egyedül hajtja álomba a fejét. Persze a kisváros egyes lakói kitalálják, hogy férjet kellene fogni neki és ezzel elindul a lavina.
Tyler élete egyáltalán nem olyan szépen megtervezett és nyugodt, mint Evelyné. A srác családja enyhén zűrös, karrier tekintetében sem ott tart, mint a nő, na meg fiatalabb is tőle pár évvel, de ennek ellenére vonzódni kezdenek egymáshoz.

Különösebben sem Evelyn, sem Tyler nem lopta be magát a szívembe.
Megértettem a nőt, amiért zavarta, hogy a srác fiatalabb nála, én is ugyanígy éreztem volna hasonló szituációban.
Aranyos volt, ahogy Tyler próbálta összefogni a családját, megmenteni őket a bajtól, de ugyanakkor úgy éreztem, hogy eszetlenül feláldozza a saját életét értük, amit viszont nem tudtam megérteni. Ugyanis van egy határ, ami után azt kell mondani, hogy figyi, eddig segítettem, de most már ennyi volt, ne cseszd el és szépen elsétálni.

Nagyon hiányoltam a történetből a humort. Az első rész annyira kellemes volt ilyen téren, de most az írónő korántsem tudta ugyanezt nyújtani. Persze nem azt mondom, hogy nem volt egy-két humoros próbálkozása, de ezek akkor sem voltak olyan igaziak.

Ami pedig magát a szerelmi szálat illeti, mint ahogy fentebb is említettem, langyos lábvíz volt. Az olvasó csak olvassa, hogy aha a csaj orvos, a srác fiatalabb, ejnye-bejnye, mi lesz ebből! De jó, húzzák az időt, ... hűha, ezek bizony végre lefeküdtek! ... Te jó ég, min kapta fel ezen a vizet, de sebaj, tuti a végére kibékülnek! És el is meséltem az egész sztorit.

"Súlyos vaginális pókhálósodásban szenvedtem. Olyan lehetett ott lent, mint egy elhagyatott föld alatti alagútban."

Nagyon egyszer olvashatós, nagyon közepes és bár nagyon csalódott nem vagyok, de azért csalódtam. Ennek ellenére kíváncsi leszek a 3. kötetre. Hátha Tracy Brogan visszatér. 

Guillaume Musso: Holnap

január 27, 2022 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Demain (2013.)
Kiadta: Park (2017.)
Oldalszám: 404
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Egy időben faltam Musso könyveit, de aztán jó ideig pihentettem az újabb és újabb megjelenő könyvei olvasását. Aztán 2017-ben elolvastam Az angyal hív c. történetét és bár csalódott nem voltam, de korántsem éreztem azt, hogy hozta volna a régebben megjelent könyvei színvonalát. Míg kezdetben a fiatal Coelhoként tudtam jellemezni, elkezdett amolyan Danielle Steel stílust felvenni (na jó, egy kis túlzással) és ez annyira nem nyerte el a tetszésemet.

A molyos értékelések alapján, az eddig 10 magyarul is megjelent könyve közül (Mussora gondolok újra, nem Steelre) a Holnap a legjobbra értékelt jelenleg. Nem gondolom azt, hogy tényleg ez a legjobb tőle, de valamennyire hozta a régi színvonalát. Bár annyira elvont és felfoghatatlan, megérthetetlen a filozófiai háttere, hogy ez rendesen zavarba hoz, mert nem értem, de átugrom ezen és elfogadom, hogy ez van és kész, mert így írta meg.

SPOILER található az alábbi bejegyzésben!

Mi is a sztori lényege? Hű, hát nem egyszerű felfogni! 
Két jelenünk is van, miközben az egyik mégis csak múlt, de közben mégis csak jelen. Trükkös bizony, de egy kicsit megmagyarázom, hogy miről is van szó.
Nézzük a férfi jelenét. Egyetemi tanár, egyedül neveli a kislányát, mióta váratlanul elhunyt a felesége. Hirtelen ötlettől vezérelve vesz egy használt laptopot, amin keresztül levelezni kezd a laptop régi tulajdonosával. De ez korántsem ennyire egyszerű!
És nézzük a nő jelenét, akié ez a laptop volt. Épp próbál a depressziójából kikecmeregni, amikor először megkapja a férfi üzenetét. Elkezdenek e-mailezgetni, egyre többet tudnak meg a másikról, majd beüt a krakk. Kiderül, hogy a férfi az időben 1 évvel a nő előtt jár, a nő pedig megakadályozhatja a férfi feleségének a halálát. Vajon meg fogja tenni?

"Minden ember közös, eszelős álma: visszaforgatni az idő kerekét, hogy jóvátegyük a hibáinkat és az élet igazságtalanságát."

Nem akarok belegondolni, hogy mennyire elképzelhető a történet, mert szerintem semennyire. Egyszerűen nem találok magyarázatot arra, mindez hogy történhetett meg, de intézzük el annyival, hogy tuti megbűvölte egy varázsló a laptopot. Nézzük csak a történetet, ami olvasmányos volt és jól felépített. Ráadásul ott volt benne a nagy maflás a végén, hogy nesze neked olvasó, kapsz egy dózist, hogy legyen még min gondolkodnod. Tetszett a fordulat és igazán feldobta a történetet. Kíváncsi voltam nagyon arra, Emma hogyan is fog dönteni, mert érezhetően beleszeretett Matthew-ba.

Jó volt a könyv, igazi visszatérés Mussotól. Ha olvastatok tőle vagy ha még nem, akkor is tudom ezt a történetét a figyelmetekbe ajánlani!

Linnea Dunne: Lagom

január 27, 2022 0 Hozzászólás
Kiadta: Kossuth (2017.)
Oldalszám: 160
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Miután befejeztem Anna Brones Lagomját, szerettem volna még többet megtudni erről, így azonnal várólistára került ez a kötet is. Végül könyvtárból sikerült beszereznem.

Nagyon kedvelem a svédek mentalitását, életstílusát, lakberendezését. Annyira egyszerű, letisztult, természetes, rendezett az életük, az otthonuk! ... És annyira mások, mint mi.

Mi is az a Lagom? Úgy lehetne fordítani, hogy "pont jó". Míg mi magyarok állandóan hajtunk, hol a félelem miatt, hol a nagyobb siker eléréséért, a lagom pont azt mondja ki, hogy pont jó úgy minden, ahogy van. Ez első pillantásra elég hanyagnak tűnhet, mintha legyintenénk a dolgokra, jól van ez így, de igazából nem így van. Ha jobban belegondolunk, van amikor harcolni, gürizni kell, de sokszor feleslegesen stresszeljük magunkat emiatt.
A svéd az egyik legboldogabb nemzet és el tudom képzelni, hogy a lagom miatt. Elfogadják, ami van, kihozzák abból a maximumot és ugyanúgy elérik, amit szeretnének.

A könyv kitér a munkahelyi szokásokra és az otthoni szokásokra is. Itthon kicsit nehéz lenne kivitelezni a svéd munkahelyi szokásokat, mert a legtöbb munkáltató más, mint a svéd és így mást várnak is el. De az otthoni szokásokat viszont nem is olyan nehéz elsajátítani. Mire is gondolok:
➤ Péntek esténként a család leül a TV elé (pl), néznek egy jó filmet és együtt esznek. Kényelmes ruhába öltöznek, tacot dobnak össze (amolyan péntek esti vacsora), amit mindenki azzal tölt, amivel szeretne és lazítanak. Nagyon sok kutatás bizonyította már, hogy a gyerekek miatt is fontos, hogy valamennyire rendszert vigyünk az étkezésekbe és legyen idő a közös vacsorára, amikor együtt tud lenni a család, beszélgetnek. Ez nem mindig megvalósítható, ha mondjuk apuka este 10-kor ér haza vagy már akkor, amikor a gyerekek alszanak, sem akkor, ha mindenki össze-vissza eszik. De szerintem ha hétköznap nem is, de hétvégente időt kell szakítani a közös ebédre vagy vacsorára (is). A svédeknél a Péntek este mindenképp ilyen.
➤ Aztán ott van a Szombat reggel, amikor a kávéjuk mellé elfogyasztanak egy szép kis szénhidrátadagot. Hétköznap ha lájtosan is esznek (persze az megengedett, hogy a fika mellé minden nap lecsússzon 1-2 kisebb fahéjas csiga vagy keksz, házi süti, stb., de nem túlzásba esve), szombat reggel bűnözhetnek. És jobban belegondolva, hatásosak is lehetnek ezek a bünti napok. Meg is eszed, amit kívánsz, de ha a hét többi napján odafigyelsz a táplálkozásodra, nem a szombati napok miatt fogsz elhízni.
➤ De ott van pl. a piknikezési szokás, ami egyszerre pénztárca kímélő, ugyanakkor egészséges is és jó móka. 

Ami pedig a munkát illeti, hogy visszatérjek pár gondolat erejéig. A svédeknél természetesen és mondhatni elvárt dolog a napi 2X-i fika, vagyis a kávézás. Ebben a napi 2 X 15 percben a dolgozók megisznak 1-1 csésze kávét, megesznek mellé egy kis fahéjas csigát, vagy kekszet és közben beszélgetnek. Állítólag kutatások bizonyítják, hogy emiatt nem csak a dolgozók közti kapcsolatok működnek jobban, hanem a munka is sikeresebben lesz elvégezve.
De mi van még? Nos, a svédek nem nagyon túlóráznak. Ha elvégzik az aznapi feladatukat fél órával hamarabb, akkor hazamennek és senki nem kéri számon tőlük, hogy miért lépnek le, mert mindenki tudja, hogy akkor megy haza, ha végzett az aznapi munkájával. Így mindenkinek az a célja, hogy az aznapi feladatot minél előbb elvégezze, de nem kapkodva, hisz nem mehet a minőség rovására. Úgy gondolják, ha túlóráznod kell, mert nem tudtad időben befejezni, akkor valamit rosszul csináltál.
Kicsit más a helyzet, mint itthon. 😅

A lakberendezésre nem térek ki, bementek az IKEA-ba és lényegében láthatjátok a stílusukat, na meg az Insta is tele van mostanában a svéd lakberendezés letisztultságával, mostanában ez a divat és menő.

Nézzük pár sor erejéig a svédek környezettudatosságát, ugyanis nagyon környezettudatos nemzetről van szó. Szelektív hulladékgyűjtés, a hulladékok minimalizálása és a saját növénytermesztés is jellemzi őket. Odafigyelnek a környezetükre, féltik és óvják azt. Ez nagyon követendő példa lehet minden nemzetnek.

Ha titeket is érdekel a svéd mentalitás, hogyan élnek, hogyan dolgoznak, akkor ajánlom ezt a könyvet a figyelmetekbe, szerintem elég részletes volt. Amit hiányoltam belőle, az a több kép és nagyobb rátekintés a konyhakultúrájukra is. Vagyis több kép az otthonokról, az életükről és több recept. Akkor tökéletes lett volna a kötet!

Victoria Schwab: Az ​Archívum

január 27, 2022 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Archived (2013.)
Kiadta: Főnix (2013.)
Oldalszám: 278
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Mintha 2013-ban, az itthoni megjelenésekor mindenki ezt a könyvet olvasta volna, folyamatosan belebotlottam. Már akkor elkönyveltem magamban, hogy nekem is olvasnom kell, aztán mégis eddig húzódott az olvasása. És lehet, hogy ez volt a baj! Ha 28 évesen olvastam volna, 7 évvel ezelőtt, akkor lehet, hogy tetszett volna, így viszont 35 évesen egy közepes ifi regény lett számomra.

Kicsit nehéz elképzelnem a történet világképét is. Ugyanis minden életnek van egy Története (ez ideáig még rendben), ezeket egy Könyvtárban őrzik. Bizonyos szituációkban ezek a Történetek képesek feléledni és akkor az Őrzőknek meg kell keresniük őket és visszaküldeni az Archívumba. ... No, ezt nem bírom elképzelni. ... A Történetek nem emberek, nem is szellemek, hanem történetek. ... Na mindegy, nem tudom elképzelni. 😅

Mackenzie nagypapája egy Őrző volt, akinek az utódja lett a fiatal lány. Időközben a Papi meghalt és sajnos a lány öccse is, nagyon váratlanul. A szülők pedig távol akarta kerülni a múlttól, ezért egy másik városba költöztek, hogy ott beindítsák a kávézójukat. Igen ám, de a régi szálloda (amiben mára lakások vannak) fontos a Könyvtárnak, a lánynak sok Történetet kell visszaküldenie az Archívumban, ugyanis sok garázdálkodik a régi szállodában.
Persze van egy kis bonyodalom is a történetben, felbukkan két titokzatos fiú is a lány körül. Az egyik titokzatosabb, mint a másik.
Lesznek harcok, titkok, veszély, egy kis romantika, a végén pedig természetesen happy end, majd folytatás a következő kötetben.

Öreg voltam már ehhez a történethez, ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy a tizenéves olvasóknak nagyon bejönne, úgyhogy ajánlom a figyelmükbe!
Igazából aranyos az egész, szomorú a gyászfolyamat amin keresztülmegy a család, érdekes a világkép is ... csak nekem olyan fura. Tán olyan ez, mint amikor gyerekként hiszel a Télapóban. Felnőttként meg tudod az igazságot. ... Valami hasonló volt ezzel kapcsolatban is. Nem tudtam úgy elképzelni az egészet már. 😔

Gill Sims: Hát ​persze, hogy iszom!!!

január 27, 2022 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Mummy Drinks (2017.)
Kiadta: Partvonal (2018.)
Oldalszám: 358
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:

Nem is gondoltam volna, hogy emögött a szörnyű, sárga borító mögött, ilyen klassz történet lapul! Tanulság: sose a borító alapján ítélj! Volt, hogy csalódás lett emiatt, most viszont ez a csalódás nagyon kellemes volt.
Gill Sims története nem kicsit emlékeztetett a Sz@ranyura, lényegében ugyanarról szól. Hogy nem vagy attól rossz anya, ha nem érzed magadat tökéletesnek, a legjobb anyának és az sem az, akit annak tartanál a külsőségek alapján.

Ellen 39 éves, két gyermekes, dolgozó édesanya. A férjével, a gyerekekkel és a kutyájukkal egy kertvárosi övezetben laknak. Mindig eltervezi, hogy holnaptól milyen tökéletes lesz az életük, hogy minden a tervek szerint fog működni: reggelente szépen elkészíti a gyerekeknek a reggelit, nem késnek el az iskolából, munka után boldogan tanulnak együtt, viszi őket az ilyen-olyan szupi foglalkozásokra, tökéletes vacsorát rittyent a férjének, alvás előtt boldogan ölelik a gyerekek magukhoz őt, hogy milyen fantasztikus anya, aztán a férjével lepedőakrobatikázik, mert tökéletes anya, feleség és így tovább. Szóval ezeket többször elképzeli, aztán reggel arra ébred, hogy már megint elaludt, kutyafuttában elkészülnek, a gyerekeket bedobja az iskolába, lohol a munkahelyére, épp, hogy odaér az iskolába a gyerekekért, vacsorára a szokásosat készíti, amit a férje már un, a gyerekei közlik vele folyamatosan, hogy mennyire rossz anya, a szexhez meg kb annyira van kedve egy-egy ilyen nap után, mint a macskának a kutyához. 
Szóval Ellen egyáltalán nem tökéletes. Sokszor magamra ismertem benne és szerintem emiatt tudja ez a történet a többi olvasót is megnyerni magának. Mert ilyenek vagyunk. Még ha  nem is mindenben, de biztos találunk olyan pillanatot, olyan helyzetet, amikor magunkra ismerünk benne.
Aztán ott vannak a Tökéletes Anyukák az iskola előtt. Akik mindig tökéletesen festenek a tökéletes gyerekeikkel. Az életük megkomponáltan folyik, minden úgy, ahogy kell és mindig lesajnálóan néznek a zilált, állandóan rohanó, szétszórt és DOLGOZÓ Ellenre. Gondolom sokan találkoztatok már ilyen anyukákkal. 😉
Na de a történet. Ellen szétszórt, nem tökéletes, szinte minden este meghúzza a borosüveget, néha kiruccan a barátnőjével és egy meleg apukával bulizni, de néha maximálisan megértettem, hogy elege van.
Mint pl akkor, amikor a sógornője, a férje és a 6 gyerekük megszállta az otthonukat. Koszosan, Földanyával, különös váladékos turmixot reggelizve, nem épp szobatisztán és még sorolhatnám.
Vagy Karácsonykor, amikor eltervezte, hogy idén pihenni fog, aztán mégsem úgy jött össze. 
Nagyon sok vicces, humoros jelenet található a könyvben, nagyon sokszor nevettem és annyira hétköznapi az egész!

Nagyon tudom minden anyuka figyelmébe ajánlani, akiknek néha elegük van már mindenből, rossz anyának érzik magukat és kikészítik a Tökéletes Anyukák az ovi, iskola előtt. Olvassátok el, hagyjátok, hogy magatokkal ragadjon, fogjatok esténként egy pohár bort a kezetekbe, olvassátok ezt a könyvet és kacagjatok vele együtt magatokon (is)! Nem vagyunk tökéletesek és higgyétek el, ez így van jól.

"Az összes anyuka ténylegesen megvallotta, hogy soha nem érezte magát elég jónak, és hogy rengeteget aggódik, hogy talán rosszat tesz a gyerekének azzal, hogy dolgozik, vagy épp azzal, hogy otthon van vele. Mind-mind arra jutottak, hogy akármennyire is szeretik a gyerekeiket, szülőnek lenni bizony néha agyzsibbasztóan unalmas és rettentően kemény feladat.
Ki gondolta volna, hogy mindegyikünk így érez? Hogy néha még a Tökéletes Lucy Atkinson Tökéletes Anyukája is legszívesebben ráordítana a tökéletes kislányára, hogy húzzon már el, és fogja már be? Hogy Fiona Montague időről időre bezárkózik a fürdőszobába sírni, mert képtelen végignézni még egy részt a Peppa malacból? Vagy, hogy a szuper sikeres filmes Alicia a múltkori fontos tárgyalásán azon kapta magát, hogy hangosan énekli az egyik gyerekműsor főcímdalát?"

Amiért 1 csillagot mégis levontam az azért volt, mert a végére nagyon zavart az állandó borozgatás és a gyerekek gépfüggősége. 
Értem én, hogy Ellennek nehéz napjai voltak, kivolt, de nekem fura volt, hogy minden este menetrendszerűen megitta a borocskáját és sokszor nem 1 pohárkával, hanem fél vagy egy egész üveggel. (Mondjuk nem olyan rég én is erre biztattalak titeket fentebb, de azért ne rendszert csináljatok belőle és ne húzzátok el emiatt a könyv olvasását egy évre, hogy minden este borozgathassatok a tanácsomra hivatkozva!😂). Néha elmegy az alkohol, de hogy minden nap? Ez fura volt.
A gyerekek gépfüggősége meg, ha nem bírtak magukkal egyből a kezükbe nyomott valamit, amit nyomogathattak, szintén elment 1-2X, de folyamatosan ez volt a problémájukra a megoldás. Nem mondom, hogy nem, velem is volt, hogy bekapcsoltam a gyereknek a mesét, csak csend legyen végre. Nem is 1X, ezt is elismerem. De Ellen szinte mindig ezt alkalmazta. Sose volt arról szó, hogy leült volna a gyerekekkel játszani. Ha meg is próbálta (elvitte múzeumba), katasztrófa lett belőle, de azért, mert a gyerekeknek idegen volt a helyzet.

Egyrészt nagyon megértem a történetet, jó rajta nevetni, ugyanakkor volt, ami zavart benne. És nem azért, mert Tökéletes Anya vagyok, hanem azért, mert minden tökéletlenségem ellenére tudom, hogy ez így nem volt jó.

Amy Plum: Álomcsapda

január 27, 2022 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Dreamfall
Kiadta: Libri (2018.)
Oldalszám: 332
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Nem rossz, nem rossz. Ha tizenéves lennék - mint a célközönsége -, tuti összepisiltem volna magamat az olvasása közben. Így is okozott pár rémisztőbb pillanatot nekem. 😅

SPOILER található az alábbi bejegyzésben!

Adva van 7 tizenéves, 13-19 évesek, fiúk, lányok vegyesen, de egy közös bennük: nem tudnak aludni, álmatlanságban szenvednek. Ezért úgy döntenek, hogy részt vesznek egy kísérletben, mely azt ígéri nekik, hogy megoldja ezt a problémájukat. Igen ám, de balul sül el, álmok helyett rémálmokat kapnak, méghozzá ugyanabban az álomban.

Miközben olvastam a történetet, fel-felrémlett egy nagyon régi film előttem, tán a 80-as vagy 90-es évekből, de nem ugrik be a címe. A lényege az volt, hogy pár fiatal egyetemista azzal szórakozott, hogy van-e élet a halál után. Eljuttatták egymást a klinikai halál állapotába, majd visszahozták őket, viszont mindenkit üldözni kezdett egy-egy rémkép, ami el is kezdte őket kinyírni. Bár ez a sztori kicsit más, ugyanakkor mégis emlékeztetett a filmre.
Mind a 7 fiatalnak a múltjában vannak olyan emlékek, melyeket szeretnének eltemetni, de ezek vissza-visszaköszönnek az álmaikban. A kísérlet során pedig ugyanazokat álmodják úgy, hogy mindannyian szerepelnek az álmokban. Üldözik őket, ki akarják nyírni őket, rémisztő rémek, vízi szörnyek, őrült bohócok, népirtás, stb., minden van ebben a történetben. 

Izgalmas volt, olvasmányos, néha tényleg ziziztem rendesen, de ugyanakkor nincs valami jól kiépítve a körítése. Gondolok pl. arra, nekem elég fura, hogy a laboratórium nincs felkészülve szükségállapotra. Nem jól működnek a generátorok, nincsenek lélegeztető gépek az alanyok mellett, holott azért olyan kísérletről van szó, amikor az agyat buherálják meg. Nincs kellő felkészülés, pedig állítólag a legjobb tudósok vesznek részt benne. Sőt, amikor az egyik alany meghal, ezek a tudósok azt se tudják mit csináljanak. A külvilági részekben hatalmas a hiányosság és a fejetlenség. 
Van benne izgalom, ahogy apránként megtudjuk az alanyok háttértörténetét, a vége rendesen odavág, de jobban ki kellett volna dolgozni ezeket a jeleneteket is.
Ami a rémálmokat illeti, megvan bennük a para. Biztos vagyok abban, hogy a fiatal tizenéveseknek ez egy tényleg durván félelmetes sztori. Én is kíváncsi vagyok a második kötetre, mert az utolsó mondatokkal odatette magát rendesen a szerző.

Fábián Janka: Az ​utolsó boszorkány történetei 1.-2.

január 27, 2022 0 Hozzászólás
Kiadta: Libri (2016.)
Oldalszám: 288
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Még 2016-ban olvastam az írónőtől Az utolsó boszorkány lányát, így nagyon megörültem annak, amikor megláttam a könyvtárban ezt a két kötetet. A kötetben található novellák a fentebb említett könyv előzményeiről, később folytatásairól szólnak. Kezdetben e-könyvként jelentek meg, majd végül két kötetben együtt is.

Az első kötet

1735-ben veszi kezdetét a történet Az esztergomi máglya c. novellával. Ebből megtudhatjuk, hogy Felícia kitől örökölte a "boszorkányságot" és mi történt ezzel a rokonával. Végigkövetjük a fiatal lány életét onnantól kezdve, hogy részt vesz élete első boszorkányperében, majd szüleivel Budára költöznek, ott férjhez megy, de nem ahhoz a férfihoz, akibe szerelmes. Ugyanis a reménytelen szerelem ebben a kötetben is fontos szerepet kap, mint ahogy Az utolsó boszorkány lányában is.
Mária Teráziáról is sokat olvashatunk, ugyanis Felícia bejáratos lesz az udvarba. 

Szerettem olvasni ezeket a novellákat és azt kell írnom, ha nem tudtam volna, hogy novellákról van szó, melyeket csak megjelentettek egy kötetben, fel se tűnt volna. Összefüggtek, szépen átíveltek egymáson. Olvasmányos volt, érdekes és azt se szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Fábián Janka fantasztikus mesélő. Imádom a stílusát! Úgy tudja a múltat megjeleníteni az olvasó előtt, hogy szinte ott vagyunk olvasás közben. Látunk, érzünk, minden annyira élethű. Ez pedig nyilván sok-sok kutatómunkának, munkának köszönhető, ami látszik is a történetek mögött.

Kiadta: Libri (2017.)
Oldalszám: 304
Forrás: könyvtár
Értékelésem:

A második kötet

Ebben a kötetben található novellák kicsit mások voltak, mint az első kötetben levőek.
1748-ban veszi kezdetét a cselekmény és 1795-ig tart. Itt már szerepet kap Felícia lánya, Zsófia is, majd Zsófia lánya, Marie is. És az utolsó sorokban ott a remény is, hogy Marie kislányával, a kis Felíciával folytatódni fog a családi hagyomány.
Ezekben a novellákban már nem éreztem a maximális összefüggést, néhol az átívelés sem stimmelt, mert ugrottunk egy nagyot az időben. 
Majdnem 50 év családtörténetét 300 oldalban összehozni nem olyan egyszerű dolog. Az első oldalakon Felícia még fiatalasszony, az utolsón pedig még dédnagymama. Az első kötet 13 évet ívelt át, ez már majdnem 50-et, ebből sejthető azért, hogy vannak nagy ugrások.
A bécsi udvar itt is nagy szerepet kap majd, de ekkor már nem Mária Terézia az uralkodó, hanem a fia, utána pedig I. Lipót.
A reménytelen szerelem eredménye a vége felé központi szerepet fog játszani a törétnetben. 

Jó volt, szerettem olvasni ezt a kötetet is, amolyan méltó lezárása az egésznek.

Szívből ajánlom a figyelmetekbe ezt a kötetet, majd Az utolsó boszorkány lányát is! Fábián Janka remekül ír, remekül mesél, mindenképp olvasni kell a történeteit! Imádom!

"– Kegyed mégiscsak boszorkány! – rebegte halkan.
– Talán az vagyok, talán nem – megvontam a vállam. – Szavamra, néha magam sem tudom. "

2020. április 8., szerda

Marék Veronika: Boribon tojás fest

április 08, 2020 0 Hozzászólás

NIOK 2020. márciusi kihívása

Egy mesekönyv


Márciusban teljesen feledésbe merült a blog. Sem energiám, sem kedvem nem volt írni, bejegyzéseket közzétenni, ... enyhén szólva lemerültem. 
A hónap elején majdnem 3 év után visszatértem a munkahelyemre, ott is idő volt, amíg sikerült újra felvennem a fonalat, visszarázódni a dolgozó édesanya munkanapjaiba. Munka után rohanni az oviba, na meg úgy egyáltalán összeegyeztetni a munkát, a két gyerkőcöt és az otthoni teendőket. ... Aztán jött az egész jelenlegi vírushelyzet még ugyanabban a hónapban (ahogy elkezdtem dolgozni, 1 hétre rá már itthon is volt fertőzött) és minden összekuszálódott. Bezárt az ovi, iskola, meg kellett oldanunk a gyerekek felügyeletét - végül a férjem maradt itthon velük home officban, én dolgozom továbbra is -. Márciusban teljes munkaidőben, minden nap be kellett mennem az irodába, áprilistól már csak heti 2 napot és persze ez is sok gondot, aggodalmat von maga után. Kimondottan nem egyszerű a jelenlegi helyzet. Olvasni se tudtam, próbáltam munkába menet és hazafelé jövet, hisz másfél órát utazok oda, ugyanannyit vissza, de többnyire csak néztem ki a fejemből, gondolkodtam és egy könyv se tudott lekötni. Aztán március utolsó napjaiban valami történt velem és újra elkapott a láz, azóta a 3. olvasmányomat nyúzom és időm is volt újra visszanéznem, hogy mi is volt a NIOK márciusi témája. Bevallom őszintén, hogy nem kis megkönnyebbülést éreztem, ugyanis ez a téma számomra mindennapi. 😀 Nagyon sok mesekönyvről tudnék írni, naponta több új és több régi megfordul a kezeink között, de most egy olyannal jöttem, ami igazán aktuális lehet a kisgyerekeseknek.

Kiadta: Pagony (2015.)
Oldalszám: 40
Forrás: saját
Mind a két gyerkőcöm nagyon szerette/szereti a Boribon köteteket. Mondhatom, hogy a Nagy is azon nőtt fel, bár egy kis túlzással, hisz még csak 11 éves, de kiskorában nagy fan volt, ugyanakkor a Kicsi is odáig van Boribonért, többnyire valamelyik kötetet kéri az alvásai előtt a felolvasáshoz.

A Boribon tojást fest, nekem annyira nem kedvenc. Érezni lehet, hogy valahogy más ez a kötet, mint a régiek. Valahogy nincs meg benne a varázs, kicsit tán jobban tekerve is van a történeten a régebbiekhez képest, valahogy olyan más. Ugyanakkor most aktuális és épp emiatt a Kicsinek egy kedvence jelenleg. Nekem már a fülemen jön ki, szerintem amúgy neki is, de most ez a mese a favorit nálunk, ez van.

Amúgy egész jól bemutatja, próbálja megértetni a húsvéti hagyományokat a legkisebbekkel. Tojásfestés, locsolás, vendégek ... de én kicsinek is utáltam a Húsvétot, sőt, ez enyhe kifejezés, a víz is kivert a szenvedő, makogó, locsolós kisfiúktól és a hócipőm televolt, hogy a Kinder tojást oda kellett nekik adnom ahelyett, hogy én ettem volna meg, na meg olyan büdi volt a pacsuli ... na mindegy, a mai napig rühellem ezt az ünnepet, nem is igazán tartjuk. Nem járunk locsolkodni, nem fogadunk locsolókat sem - most meg pláne - , de azért éreztetjük a gyerekekkel, hogy egy hangyányit más ez az időszak. Díszítünk, kapnak ajándékot, van tojáskeresés - idén már a kertben -, lesz meglepi könyv mind a kettőjüknek, de alapjáraton nem vagyok oda érte. 

2020. február 26., szerda

Joe Hill: A ​szív alakú doboz

február 26, 2020 0 Hozzászólás

NIOK 2020. februári kihívása

"Egy könyv, aminek a címében a szív szó szerepel"


Most nem sokat kellett gondolkodnom azon, hogy mi legyen a választott könyvem, mert egyből beugrott A szív alakú doboz. Nem olyan rég rendezgettem a könyveket a polcon és akkor akadt a kezembe. Még végig is futott bennem, hogy szerencsétlen könyvecske lassan 10 éve hever olvasatlanul a polcon, pedig még valamelyik Várólista csökkentéses projektben is részt vett (már nem tudom melyikben), de akkor se került rá sor. Most viszont úgy gondoltam, hogy itt van az esélye, most tutira elolvasom, ez a sors keze.

A szerző - ha esetleg valaki nem tudná még -, nem más, mint Stephen King fia. Bizony, azé a Stephen Kingé. Úgyhogy piszok nehéz dolga lehetett íróvá válnia, ilyen író apukával a háta mögött. Piszkosul nagy lehetett a bizonyítási vágya, hogy kitörjön. Na meg nem is lehetett egyszerű dolga, mert első körben biztos, hogy az apja könyveihez hasonlították az övéit.
Ez a szerző első könyve, nem mellesleg.

Eredeti címe: Heart-Shaped Box (2007.)
Kiadta: GABO (2018.)-
én a 2008-as kiadást
olvastam az Európa Könyvkiadótól
Oldalszám: 404
Forrás: saját
Értékelésem:

Na de akkor A szív alakú doboz.
Jude az 50-es éveiben járó rocksztár, aki szereti magát körülvenni fiatal husikkal. Szóval éli a sztárok életét. Rengeteg pénz, hírnév, fiatal nők, pia és még tudjátok mi.
Van egy elég fura hobbija, spéci dolgokat gyűjt. És most lehetősége adódott az egyik legspécibb dolog megvételére. Egy nő árverésre bocsátotta az apja szellemét. Jude nem is sokat teketóriázott, villámáron megvette a szellemet, mert jó poén. Pár nappal később meg is érkezett a küldemény, egy szív alakú dobozban az elhunyt öltönye. Jude szépen beakasztotta az öltönyt a szekrénybe, tudomást se akart róla venni, igen ám, de aztán megpillantotta a szellemet, aki itt-ott felbukkant. És nem barátságos szándékok vezérelte, a célja az volt, hogy megölje Jude-ot. Vajon miért? És meg lehet valahogy állítani őt?

A horror, thriller nem az én műfajom. Őszintén szólva nem nehéz megijeszteni, beparáztatni, ... ha szellemekről van szó, akkor meg pláne össze tudom magam gyorsan pisilni. Szóval nagyon sokszor kitágult pupillákkal olvastam a könyvet, zakatoló szívvel, hogy most mi lesz. Megadta a történet a kellő adrenalin löketet az biztos! Ugyanakkor nem ájultam el tőle.

Jól van felépítve, a szereplők kellőképpen titokzatosak, majd szépen kibontakoznak a miértekre a válaszok. Izgalmas volt olvasni, hogy vajon ki fog győzni, a szellem vagy Jude? És jól kidolgozott, nem összecsapott lett a vége sem, bár kicsit fura a műfajban.

Ha kicsit távolabbról kell nézni a történetet, akkor rém egyszerű az egész. Van egy szellem, aki ki akarja nyírni a főszereplőt, nyilván oka van rá, menekülnek, van kellő vérveszteség, majd megoldódik minden és jön a happy end. Igazából nem agyafúrt a sztori, de ha belegondolunk, hogy első könyvről van szó, na meg micsoda lelki nyomás lehetett apuka miatt jól megírni, akkor azt kell mondanom, hogy ez nagyon jó kezdés volt és kíváncsi vagyok más történeteire is Joe Hillnek. DE! egyáltalán nem tökéletes.
A karakterek titokzatosak, de írhattam volna azt is, hogy gyengén kidolgozottak. Teljesen semlegesek maradtak számomra. Nem érdekelt a múltjuk, miért olyanok amilyenek és mindez tán azért volt, mert leginkább a cselekmény a hangsúlyos. Igen ám, de a történet vége szinte sziruposra sikeredett, mint egy romantikus lányregény a keményebb verzióból és ahhoz, hogy ezt az olvasó elégedett mosollyal az arcán nyugtázza, kellett volna az, hogy a főszereplők közel kerüljenek hozzá. Így viszont elég fura lezárás lett, de végülis a helyén van. Ugyanakkor mégis jó a sztori. Borzongató, odaszegez a fotelhez, ágyhoz, ahol olvasod és igazából az olvasás közben nem is érdekelnek a hibái. Na meg ritka, ha valaki azonnal tökéletes könyvet rittyent, még ilyen felmenővel a háta mögött is. Sőt! Ilyen felmenővel a háta mögött megmutatkozott, hogy van érzéke Joe Hillnek az íráshoz, szóval azonnal keresek tőle valamit a könyvtárban.

Ha szerettek borzongani, ne hagyjátok ki!

2020. február 18., kedd

Balogh W. Orsolya: A ​zodiákus lány

február 18, 2020 0 Hozzászólás
Kiadta: I.P.C. (2018.)
Oldalszám: 448
Forrás: szerző
Értékelésem:
A zodiákus lány egy hazai első könyves írónő sorozatának az indulókötete. Gyönyörű a könyv borítója és nagyon figyelemfelkeltő a fülszövege is.
A fülszövegből kiindulva gondolhatja az olvasó, hogy egy olyan történethez lesz szerencséje, aminek központi eleme a horoszkóp és az asztrológia, megfűszerezve némi romantikával - hisz utalás van arra, hogy a főszereplő 4 különböző csillagjegyű (Kos, Bika, Ikrek, Rák) férfival is kapcsolatba fog kerülni -. A borító pedig nekem amolyan modern ezeregy éjszakai meséi hangulatot keltett, ebből pedig női kalandregényre számítottam. ... És igazán egyik elképzelésem se jött be.

A történet főszereplője Isis, aki egyiptomi származású, de Amerikában él a szüleivel. Egyke, a szülei szeme fénye. Az unokatestvére szerepében felbukkan egy amolyan gonosz mostohatesó-féleség, de komolyabb jelentősége ennek csak a történet végére lesz.
Isis kiskamasz korában a fogadott unokatestvérébe szeret bele (Kos), aztán az egyetemen egy diáktársába (Bika), majd az egyetem után a főnökébe (Ikrek), a kötet végére pedig egy Rák jegyű férfiba. És itt véget is ér a történet erre a kötetre.
A lány a történet kezdetekor még kislány (7 éves), a kötet végére pedig a 20-as évei közepét tapossa. Lényegében az ő életéről, párkapcsolatairól szól a könyv. És ami igazán a lényeg:  A zodiákus lány számomra egy erotikus regény.

De álljunk álljunk meg egy pillanatra a horoszkópnál, hisz arra számítottam, fontos szerepe lesz a történetben. Nem vagyok az a fajta nő, aki rendszeresen, akár naponta, hetente vagy akár csak havonta is, rákukkantana arra, hogy mit jósolnak neki. Őszintén szólva nem hiszek abban, hogy a csillagokból, születési dátumokból bármit is ki lehetne olvasni, hisz a sorsunkat mi magunk, a döntéseink irányítják. Persze a döntéseket befolyásolhatják a hormonok (tudom, apály, dagály, telihold, ... azért maradjunk a realitás talaján), de akkor is mi döntünk. Szóval évente 1X olvasok horoszkópot, méghozzá az év elején, hogy az új évre mit "jósol". Ez érdekel, néha szörnyülködök (te jó ég, azt írja nyáron pénzszűkében leszek, na, akkor nem nyaralunk) vagy vidám leszek (huh, áprilisban fellobban a szenvedély, hűha, szólok is a férjemnek, hogy készüljön áprilisra), egyszer elolvasom, elfelejtem és annyi.
Viszont ami érdekes, abban hiszek, hogy bizonyos csillagjegyek megmutatkoznak az emberek személyiségében. Igyekszem nem általánosítani, de pl. a környezetemben azt tapasztaltam, hogy az Oroszlánok eléggé önfejűek és szeretnek uralkodni. A Vízöntők olyanok, mint a csobogó patak, nyugodtak és szeretnek mindent elsimítani. Az Ikrekben egyszerre van meg a jó és a rossz, a víz és a tűz. Képesek egyik percben nyugodtak lenni, a másikban meg mérgelődni. És még sorolhatnám. A Skorpióktól pedig kimondottan tartok. A lényeg, hogy ezekben van valami, de mégis hiba általánosítani. A könyvet olvasva, akaratlanul általánosíthat az olvasó és ez elég bajos, mondjuk az Ikrek férfiak esetében.

Rettentően zavarba ejtően kezdődik a történet, tipikusan olyan dologról szól, amiről nem akarok olvasni, zavarba ejt. Lehet prűdnek nevezni, gátlásosnak, bárminek, de az első oldalakat szeretném elfelejteni.
Azt is joggal gondolhatja az olvasó a fülszövegből kiindulva, hogy fontos, központi elemei lesznek a csillagjegyek a történetnek, erre fog épülni. De ez nem így van. Szó van bennük, kitér rá a szerző, de mindig csak akkor, amikor felbukkan egy újabb pasas a színen. Mint amolyan bevezető, amiben felvezeti pár sorban, hogy mit kell tudni mondjuk az Ikrekkel folytatott párkapcsolatról, majd színre lép az Ikrek és legközelebb akkor lesz említés a csillagjegyekre, amikor jön a következő pasas és pár sor erejéig be kell mutatni ennek a csillagjegynek is a jellemzőit. Hiányoltam ilyen téren a történetbe való belesimítását az asztrológiának. Bele kellett volna valahogy simulnia, többször felütnie a fejét, vissza és visszatérni rá, igazán hangsúlyossá tenni, ha már ennyire ki lett élezve a fülszövegben.

A könyv erotikus történet, mint ahogy fentebb már említettem. Számomra csak a szexről szólt. Ezzel ilyen volt, azzal olyan, az egyikkel langyos lábvíz, a másikkal már BDSM. Sok ágyjelent volt, ami már sokk volt és igazán nem is értem, az a BDSM beleszövése. Az írónő gondolom úgy érezte, hogy sokan szerették a Szürke 50 árnyalatát, így belecsempészte ő is a BDSM-et a történetébe, hogy dobjon a sztorin, izgalmasabbá tegye, kielégítse esetleg egyes olvasók vágyait, de így beleszőve nem nyerte el a tetszésemet. Ráadásul Isis karakterén is rombolt, ami amúgy se volt valami erős. És jön is az általánosítás akaratlanul az Ikrekkel, hogy akkor biztos minden Ikrek pasi ostorral akarja a nőt verni az ágyban. 

De térjünk ki egy picit Isisre. Nem érzek a karakterében fejlődést. Persze, teltek az évek felette, de mintha 7 évesen is felnőtt lett volna, nem éreztem fokozatos fejlődést a jellemében. Sőt, maga a jelleme is elveszik a sok erotikus jelenet között. Nem sikerült megkedvelnem a lányt, mert igazán nem sikerült megismernem sem. Ráadásul voltak olyan tettei, amiket egyszerűen nem tudtam megérteni.

A történet végén újra .... nem is tudom .... valami hasonlót éreztem, mint a BDSM beleszövésekor. Miért is kellett? MIÉRT? Újra akart valami újat beleszőni az írónő, de ez nem sült el jól. Nyilván függővéget szeretett volna, jött az ötlet és persze, izgalmas, vajon hogy fog folytatódni, ugyanakkor meg nyilvánvaló és akkor mi értelme volt?

Összességében indulásnak, első könyvnek nem rossz A zodiákus lány. Van benne fantázia, van benne lehetőség és látszik benne a sok munka. Az kitűnik belőle, hogy az írónőt tényleg érdekli az asztrológia, benne van a témában, de nem sikerült ezt kellőképpen átadnia ebben a kötetben még. Még nem kiforrott a történet, a stílus, hogy mi is lesz ebből a végére. Nagyon érezni lehet rajta az akarást, hogy tetsszen az olvasóknak. A váratlan fordulatok, a BDSM, ezek mind az olvasókért voltak. De túlságosan akaratszagú volt, nem pedig ösztönös. Az írónő tud írni, tud mesélni és biztos vagyok abban, hogy szuper hazai író lesz majd belőle, csak még forrnia kell. Indulásnak jó volt!

Ajánlom a figyelmetekbe a könyvet, ha érdekel titeket az asztrológia, kedvelitek az erotikus regényeket.

A történet folytatása A 13. csillagjegy címmel tavaly megjelent. Oroszlán, Mérleg és Skorpió férfiak fognak terítékre kerülni abban a kötetben.

2020. február 10., hétfő

Kimberley Freeman: Csillagok ​az óceán felett

február 10, 2020 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Stars Across 
the Ocean (2017.)
Kiadta: Athenaeum (2019.)
Oldalszám: 448
Forrás: kiadó
Értékelésem:
Amikor megpillantottam a borítót, azonnal szerelembe estem. Gyönyörű! 
És amikor elolvastam a fülszöveget is, tudtam, hogy nekem ezt a történetet olvasnom kell!

A történet 3 szálon fut és mindegyik szálon nagyon fontos az anya-gyermek kapcsolat.

Jelen / Anya - gyermek

Tori édesanyja a 19. század történelmével foglalkozó professzor, akin sajnos jelentkeztek az Alzheimer-kór tünetei. Ezt persze a professzor asszony kezdetben nem tudja elfogadni, de a történet végére be kell látnia, hogy segítségre van szüksége. 
A könyv ott veszi kezdetét, hogy Tori Ausztráliából Angliába utazik, hogy egy ideig az édesanyjával legyen és közben átgondolhassa a házassága jövőjét.  Aztán talál egy levelet az édesanyja munkahelyi papírjai között, felkelti az érdeklődését, beleolvas.
A jelenen keresztül az anya-gyermek kapcsolat a hangsúlyos. Az édesanyának - aki mindig erős támasza volt a gyermekének -, el kell fogadnia, hogy a kora és a betegsége megtörte, nem tud továbbra is erős támasza maradni. Hagynia kell, hogy a gyermeke vegye át az anya szerepét. Torinak pedig döntenie kell, hogy ebben a szituációban mit tegyen? Ápolja az édesanyját vagy élje az életét tőle távol, Ausztráliában? 

"Mindenki tudja, hogy a gyermekeknek szükségük van a szüleikre, de a szülőknek is szükségük van a gyermekeikre, nem igaz?"

Múlt 1. / Levél / Az anya

A történet másik szála az a bizonyos levél, melyet Tori megtalál és elolvas. Egy édesanya írta a lányának, akiről lemondott. Feleleveníti benne az első szerelmet, a megismerkedést az édesapával. A levél tele van emlékekkel, fájdalommal, bánattal és esedezéssel, hogy megbocsásson neki a lánya a döntéséért. 
Ugyanakkor nem csak emiatt fontos ez a levél. Az 1800-as évek második felében íródott és remekül bemutatja az akkori kort és azt, hogy egy lányanyának milyen lehetőségei voltak akkoriban.

"Az anyákat és a gyermekeiket nemcsak a test és a szellem, hanem a lélek is összeköti. Amikor már oda a test és az elme, a lélek még megmarad."

Múlt 2. / A gyermek

A harmadik szál 1874-ben fut. Agnes betölti a 19. életévét, így el kell hagynia a lelencházat, ahol felnevelkedett. A szüleiről semmit se tud, de a távozása előtt megtudja, hogy az édesanyja egy gombot hagyott hátra neki, ezt a gombot pedig összeköti egy helybeli, nemesi család lányával. Agnes, Genevieve nyomába ered, hogy kapcsolatba léphessen vele. Az ő karaktere nagyon jól megmutatja, hogy mire képes az ember, ha valamit igazán szeretne. A fiatal lány bátor és nagyon határozott. A fél világot átutazza, csak hogy megtalálja Genevievet és szembesüljön az igazsággal, amit már igazából rég megtalált. Az utazások, nyomozások közben kirajzolódik Genevieve múltja is, aki vagy szimpatikus lesz az olvasóknak vagy épp ellenkezőleg.

Nagyon szerettem olvasni a könyvet, szinte repültek a sorok. Az igazán hangsúlyos szál Agnes nyomozása. Vajon hol fogja megtalálni Genevievet? Tényleg ő az édesanyja?
Aztán ott van a levél, ami nagyon sokáig meglepetést tartogatott. Megmondom őszintén, igazából nem is sejtettem ezt a fordulatot, teljesen más megoldásra számítottam.
A jelen pedig? Emiatt vontam le az 5-ből 1 csillagot. Megközelítőleg sincs annyira kidolgozva ez a szál, mint a másik kettő. Ráadásul elég kurtán-furcsán, összecsapottan lett lezárva. Hiányérzetem maradt ezen a vonalon. Olyan szépen, olyan részletesen, jól felépítetten dolgozta ki az írónő a múltat, csempészte bele izgalomfokozásnak a levelet és közben pedig a jelen nem készült el annyira. Több kérdés is megválaszolatlanul maradt bennem a végén.

Ha kedvelitek a könnyed, olvasmányos, kicsit tán nőiesebb történeteket, akkor tudom a figyelmetekbe ajánlani! Leheletfinoman felhívja a figyelmet arra, hogy milyen szerencsések vagyunk, ha ott van/volt mellettünk egy édesanya, akire számíthat(t)unk. Illetve milyen szerencsések vagyunk akkor is, ha van gyermekünk, megadatott nekünk ez a csoda is. 


2020. február 4., kedd

Eddy de Wind: Auschwitz, ​végállomás

február 04, 2020 0 Hozzászólás
Kiadta: Athenaeum (2020.)
Oldalszám: 270
Forrás: kiadó
Értékelésem: 
Többször említettem már a bejegyzéseimben, hogy nagyon érdekelnek azok a történeteket, melyek így vagy - úgy, de a holokausztról szólnak, dolgozzák fel. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy mindez hogy történhetett meg. Mindegyik ilyen olvasmányban a magyarázatot keresem, amit nyilván soha nem fogok megkapni, mert erre nem lehet okot találni, nem lehet megmagyarázni. 
Eddy de Wind könyve igazi különlegesség.
 
A szerző 1916-ban született egy zsidó családba, de nem voltak vallásosak. Három éves korában az édesapja elhunyt és igazán szoros kapcsolat alakult ki közte és az édesanyja között. 1943-ban, a feleségével együtt került be abba a transzportba, ami Hollandiából Auschwitzba szállította a zsidókat. Ő orvos volt, a felesége ápolónő.
A táborban természetesen a pár elszakadt egymástól, Friedel a női blokkba került, ahol Mengele kiválasztotta a kísérleti alanyai közé, Eddyt pedig a foglalkozása mentette meg a haláltól.
A felszabadulás után egy ideig még a táborban maradt, hogy gondoskodjon a betegekről és közben papírra vetette a visszaemlékezéseit. Emiatt sokan az egyik leghitelesebb visszaemlékezésnek tartják, hisz nem volt ideje arra, hogy megkopjanak az emlékei, hatással legyenek rá a felszabadulást követő események.

A kötet ott veszi kezdetét, hogy megérkezik a férfi Auschwitzba. Ekkor még E/1-ben írja a történetet, aztán lesz egy hatalmas "vágás" és hirtelen E/3-ban olvashatjuk tovább. Annyira fájdalmas volt visszaemlékeznie, hogy úgy érezte könnyebben tudja papírra vetni az érzéseit, a történteket, ha létrehoz egy kitalált figurát - Hansot -, akit magáról mintáz meg és az ő szemén keresztül mutatja be a történteket.

Érezni lehet a könyvön, hogy a szerző nagyon távolságtartó akart lenni, szinte gépiesen leírta a történteket. Nyilván azért, hogy ne vesszenek el az emlékek, de közben nem merte átadni magát az érzéseknek. A célja a tájékoztatás, a beszámoló volt és ezt igazán akkor lehetett érezni, amikor konkrét adatokat, számokat osztott meg, mintha riporter lett volna, aki meginterjúvolta a többi rabot. Néhol nagyon távolságtartó, csapongó a könyv stílusa, ugyanakkor pont emiatt a mondhatni ridegség miatt az olvasó még jobban át tudja érezni azt, hogy min mentek keresztül a "rabok".

Amit még fontos megemlíteni, hogy a legtöbb holokausztról szóló történet csak a szörnyűségekre tér ki. A megaláztatásokra, az éheztetésekre, a verésekre, a halálra, ritka, ha valaki bele meri csempészni mondjuk a szerelmet a történetébe, de olvastam már ilyet is. Eddy de Wind sem félt erről írni. Kitért arra, hogy a férfiak és a nők ha tudtak, igenis létesítettek "kapcsolatot", írt a férfiak vágyakozásáról, ha nőket láttak, írt az intrikákról a táboron belül. A "rabok" igenis piszkálgatták egymást a szörnyűség közepette is, keresztbe tettek egymásnak, ami akár valakinek a halálhoz is vezethetett. Ugyanakkor szerelembe is estek, ismerkedtek. Ezek mind olyan emlékek, melyek szerintem pont azért kerültek leírásra, mert még nem volt idejük megkopni és még fontosnak találta megemlíteni őket. Továbbá érdekes olvasni friss emlékekkel, hogyan is látták Mengelét, a kápókat, a blokkparancsnokokat, stb. Még nincs rajtuk a Világ nyomása - a sok kiderült szörnyűség -, még csak az alapján alkottak véleményt, amiről ők tudtak a táborok belül.

"Auschwitz valójában több volt, mint egy tömeges embernyomorgató telep. A bányákkal és gyárakkal a felső-sziléziai iparvidék fontos részét képezte, és a munkások olcsóbbak voltak, mint bárhol a világon. Nem kellett bért fizetni nekik, és alig ettek. Ha pedig kimerültek, és elnyelte őket a gázkamra, akkor volt még Európában elég zsidó és politikai ellenfél, akikkel fel lehetett tölteni a létszámot."

A könyv végén összefoglaló van arról, hogyan is alakult a férfi élete a tábor felszabadulása után, így tényleg kerek képet kapunk az életéről. Továbbá pár fénykép is található benne, amik miatt még döbbenetesebb az egész, hisz így látjuk, tudjuk, hogy kikkel történtek meg a leírtak.

A kötetet először 1946-ban adták ki és a tábor 75. évi felszabadításának emlékére magyarul is megjelent. Olvassátok el!