2022. január 27., csütörtök

Tracy Brogan: The ​Best Medicine – A legjobb orvosság

Eredeti címe: The Best Medicine (2014.)
Kiadta: Könyvmolyképző (2018.)
Oldalszám: 376
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
A sorozat első kötetét még 2015-ben olvastam, ami kedvencé is vált. Így érthető módon még ha nem is szándékosan, de elég nagy elvárásokkal kezdtem neki ennek a történetre. Sok-sok humorra és egy aranyos szerelmi történetre számítottam. Nos, ehhez képest A legjobb orvosság egy langyos lábvíz lett.

Evelyn új lakó Bell Harborban és plasztikai sebészként dolgozik ott. Egyedülálló fiatal nő, aki sikeres karriert futott be, de esténként egyedül hajtja álomba a fejét. Persze a kisváros egyes lakói kitalálják, hogy férjet kellene fogni neki és ezzel elindul a lavina.
Tyler élete egyáltalán nem olyan szépen megtervezett és nyugodt, mint Evelyné. A srác családja enyhén zűrös, karrier tekintetében sem ott tart, mint a nő, na meg fiatalabb is tőle pár évvel, de ennek ellenére vonzódni kezdenek egymáshoz.

Különösebben sem Evelyn, sem Tyler nem lopta be magát a szívembe.
Megértettem a nőt, amiért zavarta, hogy a srác fiatalabb nála, én is ugyanígy éreztem volna hasonló szituációban.
Aranyos volt, ahogy Tyler próbálta összefogni a családját, megmenteni őket a bajtól, de ugyanakkor úgy éreztem, hogy eszetlenül feláldozza a saját életét értük, amit viszont nem tudtam megérteni. Ugyanis van egy határ, ami után azt kell mondani, hogy figyi, eddig segítettem, de most már ennyi volt, ne cseszd el és szépen elsétálni.

Nagyon hiányoltam a történetből a humort. Az első rész annyira kellemes volt ilyen téren, de most az írónő korántsem tudta ugyanezt nyújtani. Persze nem azt mondom, hogy nem volt egy-két humoros próbálkozása, de ezek akkor sem voltak olyan igaziak.

Ami pedig magát a szerelmi szálat illeti, mint ahogy fentebb is említettem, langyos lábvíz volt. Az olvasó csak olvassa, hogy aha a csaj orvos, a srác fiatalabb, ejnye-bejnye, mi lesz ebből! De jó, húzzák az időt, ... hűha, ezek bizony végre lefeküdtek! ... Te jó ég, min kapta fel ezen a vizet, de sebaj, tuti a végére kibékülnek! És el is meséltem az egész sztorit.

"Súlyos vaginális pókhálósodásban szenvedtem. Olyan lehetett ott lent, mint egy elhagyatott föld alatti alagútban."

Nagyon egyszer olvashatós, nagyon közepes és bár nagyon csalódott nem vagyok, de azért csalódtam. Ennek ellenére kíváncsi leszek a 3. kötetre. Hátha Tracy Brogan visszatér. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése