A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erotikus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erotikus. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. február 18., kedd

Balogh W. Orsolya: A ​zodiákus lány

február 18, 2020 0 Hozzászólás
Kiadta: I.P.C. (2018.)
Oldalszám: 448
Forrás: szerző
Értékelésem:
A zodiákus lány egy hazai első könyves írónő sorozatának az indulókötete. Gyönyörű a könyv borítója és nagyon figyelemfelkeltő a fülszövege is.
A fülszövegből kiindulva gondolhatja az olvasó, hogy egy olyan történethez lesz szerencséje, aminek központi eleme a horoszkóp és az asztrológia, megfűszerezve némi romantikával - hisz utalás van arra, hogy a főszereplő 4 különböző csillagjegyű (Kos, Bika, Ikrek, Rák) férfival is kapcsolatba fog kerülni -. A borító pedig nekem amolyan modern ezeregy éjszakai meséi hangulatot keltett, ebből pedig női kalandregényre számítottam. ... És igazán egyik elképzelésem se jött be.

A történet főszereplője Isis, aki egyiptomi származású, de Amerikában él a szüleivel. Egyke, a szülei szeme fénye. Az unokatestvére szerepében felbukkan egy amolyan gonosz mostohatesó-féleség, de komolyabb jelentősége ennek csak a történet végére lesz.
Isis kiskamasz korában a fogadott unokatestvérébe szeret bele (Kos), aztán az egyetemen egy diáktársába (Bika), majd az egyetem után a főnökébe (Ikrek), a kötet végére pedig egy Rák jegyű férfiba. És itt véget is ér a történet erre a kötetre.
A lány a történet kezdetekor még kislány (7 éves), a kötet végére pedig a 20-as évei közepét tapossa. Lényegében az ő életéről, párkapcsolatairól szól a könyv. És ami igazán a lényeg:  A zodiákus lány számomra egy erotikus regény.

De álljunk álljunk meg egy pillanatra a horoszkópnál, hisz arra számítottam, fontos szerepe lesz a történetben. Nem vagyok az a fajta nő, aki rendszeresen, akár naponta, hetente vagy akár csak havonta is, rákukkantana arra, hogy mit jósolnak neki. Őszintén szólva nem hiszek abban, hogy a csillagokból, születési dátumokból bármit is ki lehetne olvasni, hisz a sorsunkat mi magunk, a döntéseink irányítják. Persze a döntéseket befolyásolhatják a hormonok (tudom, apály, dagály, telihold, ... azért maradjunk a realitás talaján), de akkor is mi döntünk. Szóval évente 1X olvasok horoszkópot, méghozzá az év elején, hogy az új évre mit "jósol". Ez érdekel, néha szörnyülködök (te jó ég, azt írja nyáron pénzszűkében leszek, na, akkor nem nyaralunk) vagy vidám leszek (huh, áprilisban fellobban a szenvedély, hűha, szólok is a férjemnek, hogy készüljön áprilisra), egyszer elolvasom, elfelejtem és annyi.
Viszont ami érdekes, abban hiszek, hogy bizonyos csillagjegyek megmutatkoznak az emberek személyiségében. Igyekszem nem általánosítani, de pl. a környezetemben azt tapasztaltam, hogy az Oroszlánok eléggé önfejűek és szeretnek uralkodni. A Vízöntők olyanok, mint a csobogó patak, nyugodtak és szeretnek mindent elsimítani. Az Ikrekben egyszerre van meg a jó és a rossz, a víz és a tűz. Képesek egyik percben nyugodtak lenni, a másikban meg mérgelődni. És még sorolhatnám. A Skorpióktól pedig kimondottan tartok. A lényeg, hogy ezekben van valami, de mégis hiba általánosítani. A könyvet olvasva, akaratlanul általánosíthat az olvasó és ez elég bajos, mondjuk az Ikrek férfiak esetében.

Rettentően zavarba ejtően kezdődik a történet, tipikusan olyan dologról szól, amiről nem akarok olvasni, zavarba ejt. Lehet prűdnek nevezni, gátlásosnak, bárminek, de az első oldalakat szeretném elfelejteni.
Azt is joggal gondolhatja az olvasó a fülszövegből kiindulva, hogy fontos, központi elemei lesznek a csillagjegyek a történetnek, erre fog épülni. De ez nem így van. Szó van bennük, kitér rá a szerző, de mindig csak akkor, amikor felbukkan egy újabb pasas a színen. Mint amolyan bevezető, amiben felvezeti pár sorban, hogy mit kell tudni mondjuk az Ikrekkel folytatott párkapcsolatról, majd színre lép az Ikrek és legközelebb akkor lesz említés a csillagjegyekre, amikor jön a következő pasas és pár sor erejéig be kell mutatni ennek a csillagjegynek is a jellemzőit. Hiányoltam ilyen téren a történetbe való belesimítását az asztrológiának. Bele kellett volna valahogy simulnia, többször felütnie a fejét, vissza és visszatérni rá, igazán hangsúlyossá tenni, ha már ennyire ki lett élezve a fülszövegben.

A könyv erotikus történet, mint ahogy fentebb már említettem. Számomra csak a szexről szólt. Ezzel ilyen volt, azzal olyan, az egyikkel langyos lábvíz, a másikkal már BDSM. Sok ágyjelent volt, ami már sokk volt és igazán nem is értem, az a BDSM beleszövése. Az írónő gondolom úgy érezte, hogy sokan szerették a Szürke 50 árnyalatát, így belecsempészte ő is a BDSM-et a történetébe, hogy dobjon a sztorin, izgalmasabbá tegye, kielégítse esetleg egyes olvasók vágyait, de így beleszőve nem nyerte el a tetszésemet. Ráadásul Isis karakterén is rombolt, ami amúgy se volt valami erős. És jön is az általánosítás akaratlanul az Ikrekkel, hogy akkor biztos minden Ikrek pasi ostorral akarja a nőt verni az ágyban. 

De térjünk ki egy picit Isisre. Nem érzek a karakterében fejlődést. Persze, teltek az évek felette, de mintha 7 évesen is felnőtt lett volna, nem éreztem fokozatos fejlődést a jellemében. Sőt, maga a jelleme is elveszik a sok erotikus jelenet között. Nem sikerült megkedvelnem a lányt, mert igazán nem sikerült megismernem sem. Ráadásul voltak olyan tettei, amiket egyszerűen nem tudtam megérteni.

A történet végén újra .... nem is tudom .... valami hasonlót éreztem, mint a BDSM beleszövésekor. Miért is kellett? MIÉRT? Újra akart valami újat beleszőni az írónő, de ez nem sült el jól. Nyilván függővéget szeretett volna, jött az ötlet és persze, izgalmas, vajon hogy fog folytatódni, ugyanakkor meg nyilvánvaló és akkor mi értelme volt?

Összességében indulásnak, első könyvnek nem rossz A zodiákus lány. Van benne fantázia, van benne lehetőség és látszik benne a sok munka. Az kitűnik belőle, hogy az írónőt tényleg érdekli az asztrológia, benne van a témában, de nem sikerült ezt kellőképpen átadnia ebben a kötetben még. Még nem kiforrott a történet, a stílus, hogy mi is lesz ebből a végére. Nagyon érezni lehet rajta az akarást, hogy tetsszen az olvasóknak. A váratlan fordulatok, a BDSM, ezek mind az olvasókért voltak. De túlságosan akaratszagú volt, nem pedig ösztönös. Az írónő tud írni, tud mesélni és biztos vagyok abban, hogy szuper hazai író lesz majd belőle, csak még forrnia kell. Indulásnak jó volt!

Ajánlom a figyelmetekbe a könyvet, ha érdekel titeket az asztrológia, kedvelitek az erotikus regényeket.

A történet folytatása A 13. csillagjegy címmel tavaly megjelent. Oroszlán, Mérleg és Skorpió férfiak fognak terítékre kerülni abban a kötetben.

2019. november 11., hétfő

Jodi Ellen Malpas: Ez ​vagyok

november 11, 2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: All I Am
Kiadta: Művelt Nép (2017.)
Oldalszám: 190
Forrás: saját
Értékelésem:
Épp a Balatonra készültünk leugrani - még a nyáron -, amikor szomorúan konstatáltam, hogy alig van még nem olvasott könyvem itthon és még a könyvtár is a nyári szabadságát tölti. Így elkezdtem szemezgetni a megmaradt olvasatlan könyveim között. A lényeg az volt számomra, hogy ne legyen túl vastag (nem volt kedvem cipelni még azt is), lehetőleg romantikus legyen, olyan kis könnyed sztori, ami strandoláshoz, napozáshoz tökéletes. Ekkor akadtam rá az éjjeliszekrényem alsó polcán erre a könyvre, ami a tavaly júliusi TABOOX Reader doboz egyik tartalma volt. 
Nem olvastam a sorozatot, de a fülszöveg azt írta, hogy önálló kötetként is élvezhető, romantikusnak tűnt és csak 190 oldal, tökéletes volt egy 2 órás autós útra és egy kis lazulásra a Balaton parton, már amennyire két gyerek mellett ez lehet. 😅

Már az odafelé vezető úton elkezdtem olvasni és megmondom őszintén, hamar azon kaptam magamat az erotikus jeleneteknél, hogy kényelmetlenül fészkelődöm az ülésben. Na de most senki fantáziája ne lóduljon meg, egyszerű csak az a szitu lépett nálam életbe, amikor pajkosat olvasol és úgy érzed, hogy ezt mindenki látja rajtad - mondjuk a villamoson - és emiatt zavarban vagy. Szeretnéd elrejteni a borítóját, ha sokat sejtető vagy épp szeretnéd becsukni a könyvet, nehogy valaki a fejed fölött beleolvasson és megtudja mi történik a lapokon. Szóval kicsit zavarban éreztem magamat, hogy ilyen szinten forró ágyjelenetről olvasok a mellettem ülő férjem, és a hátam mögött ülő gyerekeim "előtt". De azért hamar túltettem magamat ezen, mert érdekelt a szitu, pedig a könyv cselekménye olyan egyszerű, mint az 1X1.

Na szóval, adva van Drew. Akik olvasták a sorozatot, biztos ismerős nekik, nekem ismeretlen volt. Harmincas pasi, klubbot vezet, ingatlancége van és van egy kislánya. Párkapcsolatra nincs szüksége, na meg minden nő k.rva véleménye szerint. Ezt így nem mondja ki, de ezt sugallja.
Aztán ott van Raya, aki egyszer felbukkan ebben a fura klubban. Miért fura? Röviden, van itt minden, amit a kliens szeretne. Kikötözés, fenékpacsi, stb. 
A lényeg, hogy Drew és Raya összeakad egy menetre és valami fellobban köztük. De a pasi szerint ez nem olyan egyszerű, mert ő nem lehet szerelmes és amúgy is ott van a lánya.

"– Valami elképesztően furcsa dolog történt velem – vágtam egyenest a közepébe.
– Hogy érted, hogy furcsa?
– Azt hiszem, szeretkeztem egy nővel."

Mint ahogy írtam is, a cselekmény nagyon egyszerű, kicsit bugyuta is. Pasi az alfahím, ő sose lesz szerelmes, aztán belezúg a csajba és mindenféle f.szságot kitalál, csak hogy elmenekülhessen. Ez a része eléggé gáz volt, számomra értelmetlen, lappocsékolás. Értem én, hogy nem akar a lányának minden csajt bemutatni, akit megdönget, na de senkivel se került még úgy kapcsoltba, mint Rayaval. Minek akkor hazudni, tagadni, kerülni?

A történet egyetlen erőssége az ágyjelenet. Ez van. Azt f.szán leírta az írónő. Amúgy meg sablonos, közepes sztori, de szerethető karakterekkel. Akiket néha nem lehet megérteni. 

2019. május 10., péntek

Julius J. Coach: Lánynak ​lenni veszélyes

május 10, 2019 0 Hozzászólás
Kiadta: Scolar (2010.)
Oldalszám: 190
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Hát b@sszus, nem is tudom mikor nyúltam ennyire mellé egy könyvvel, mint most. Pedig már sejtető volt a borító és a fülszövegben a "finoman erotikus" kifejezés is, de a címből kiindulva azt hittem, hogy egy komolyabb történethez lesz majd szerencsém, nem pedig egy rakás szerencsétlenkedéshez.
Egyszerűen nem tudom hová tenni a sztorit. Nem értem miért íródott meg, mi volt a szerző célja vele és nem értem, hogy a fenébe lehetett ezt kiadni. 

Nem tudom ki ez a bizonyos Julius J. Coach, nyilván egy hazai szerző álnévvel. Elképzelni se tudom, hogy ki lehet, mi lehet, bár gondolom férfi és úgy a 40-50-es lehet, szerintem. De ne kérdezzétek miből gondolom! Azt viszont tudom, hogy ennek a sztorinak se füle, se farka, nem "finoman erotikus" és folyamatosan összezavarja az olvasót. Ráadásul nem éppen valóságszagú számomra.

Kezdjük akkor az elején.
Sokáig fogalmam se volt arról, mikor is játszódik a történet. Kezdetben a szereplők viselkedéséből kiindulva arra gondoltam, hogy valahogy a II. vgh. után. Aztán elejtett nyomokból kiindulva átgondoltam és már inkább a 70-es évekre gondoltam. Aztán a 80-asra, majd a 90-esre. Végül szerintem valahogy a 90-es évek végén, 2000-es évek elején játszódhat a történet, de hogy konkrétan mikor, ez nekem rejtély. Ha a szerző egy mondatban nem tett volna célzást a mobiltelefonra, a 70-es, 80-as évekre tippeltem volna max. És ez a kornélküliség az egyik legidegesítőbb motívuma a történetnek. Annyira hülyének éreztem magamat, hogy nem tudom mikor is játszódik, hogy hihetetlen!
Igazából tök mindegy mikor is játszódik, egy 15 éves lány sem a II. vgh. után, sem a 2000-es évek elején nem lehet annyira sötét, mint ez a Maris a sztori indulásakor. Csináljunk úgy, mint a kutyák és jaj, valami folyik. Kész! De jól előrerohantam.

Mi is a sztori lényege? Maris együtt él az öccsével és a nagymamájával egy kis faluban. Olyan tájszólással beszél a csaj, hogy elképzelhetetlen számomra az, hogy ekkora különbség lett volna akár csak a 90-es évek végén a városi és a vidéki fiatalok kommunikációjában. Ezért gondoltam azt a történet elején, hogy a 40-50-es években járhatunk, mert ekkoriban még el tudtam volna képzelni ezt a különbséget. A 90-es, 2000-es években én ilyet nem tapasztaltam, pedig volt vidéki osztálytársam, még erdélyi is, ilyen különbség szerintem ekkoriban már nem volt. 
Szóval Maris 15 éves és nagy szegénységben él a nagymamájával és a 12 éves öccsével. A szexről fogalma sincs, a védekezésről szintén és hát döbbenet. ... Elmegy gyümölcsöt szedni a szomszéd fiúval (Matyi 16 éves, szexről tudás óneász) és az öccsével, aztán este gondolnak egyet és csináljanak úgy, mint a kutyák. Aztán megdöbbennek, hogy jaj mi ez, össze fognak ragadni és jaj, mi ez az érzés? Na ne már! Mutassatok nekem egy 15-16 éves lányt, fiút, akik ennyire nincsenek tisztában a dolgokkal! Még b@sszus, a háború után is felvilágosították az anyukák a lányaikat, nem hogy a 90-es években vagy tudjam mikor játszódik ez a trutyi. 

"Maris becsúsztatta kezét Matyi gatyájába, és tapogatózott.
– Hogy lesz ebből a kicsi puha nudliból olyan nagy és kemény, mint egy gyertya? – csodálkozott Maris. – Csak akkor nő meg, ha te akarod?
– Nem. Tegnap óta akkor is megduzzad, ha csak rád nézek, vagy csak rád gondolok. Nem tudom visszatartani – s elpirult Matyi.
– Tényleg, már mög is mozdút – mondta Maris, és szorított egyet rajta.
Matyi bal kezével átölelte Marist, jobb kezét a bugyijába csúsztatta, és simogatta a pelyhes domborulatot."

Na mindegy. Egyszer csak megjelenik a pesti nagynéni, aki magával viszi Pestre a kis falusi lányt. Eddig gondoltam arra, hogy a háború után játszódik a sztori. Aztán mikor kiderül milyen a lakás, hogy szövetkezet, meg állami izé, akkor már a 70-es, 80-as évekre gondoltam. De a lóf@szt, mert aztán bedob a szerző egy mobiltelefont! Ráadásul egy kiskölyök rohangált vele. Rendben, a 90-es években már láttam táska méretű mobillal rohangáló felnőttet, de azért gyerekek között inkább a 2000-es évek elején kezdett elterjedni. Legalábbis én az első mobilomat 2000-ben vagy 2001-ben kaptam és ritkaságnak, nagy számnak számított. Szóval kiakasztott, hogy nem tudtam mikor is játszódik a történet.

Történet. Na mi is történik? Marika Pestre kerül, felfigyelnek a tehetségére (jól fut), mindenki mindenkivel kufircol, aztán a nagynéni is férjhez megy, majd jönnek sorozatban a gikszerek.

Ez a sztori ezer sebből vérzik. Annyi benne a szex, hogy az nem "finoman erotikus", de annyira szánalmasan, hogy azt elképzelni nem lehet. Ennyi bugyuta, agyatlan, ösztönlény fiatalt én még nem láttam egy rakáson. De elképzelni se tudom, hogy 8.-osok ennyire érzelemmentesen lefeküdnének bárkivel. Elképzelhetetlen, felháborító és annyira szánalmas ez a fajta erotika. Még erotikának se lehet nevezni. Bagzó nyuszikák a fűben, akik azt se tudják mit hová kell dugni, csak dugni akarják valahová. Még jó, hogy a kulcslyuk túl szűk. Szánalom. Egy rakás lókupac.

És ha már fent gikszereket említettem. Meghal ez, meghal az, elrabolják ezt és ennyi. A sztori végén derül ki - mondjuk ez erős túlzás, egyszerűen csak van rá célzás -, hogy miért is veszélyes lánynak lenni. Hát ne gondoljatok világrengető dologra!

Sztori tanulsága? Beszélgess a gyerekeddel, világosítsd fel és figyelj rá! Kb ennyi. ... Ja! És el ne olvassátok!

2019. január 28., hétfő

Félbehagytam őket 1.

január 28, 2019 0 Hozzászólás
Megszavaztátok elsöprő többséggel a blog Facebook oldalán, hogy írjak azokról a könyvekről is, melyeket valamiért félbehagytam. Gondoltam, hogy hármas csomagban fogjátok kapni őket. Így íme, az első ilyen bejegyzésem.

Eredeti címe: Come As You Are
Kiadta: Művelt Nép (2018.)
Oldalszám: 300
Forrás: kölcsön kapott

Lauren Blakely: Nagyot ​fogsz nézni 

Hát nagyon el vagyok keseredve mondhatom, de nem fogom megtudni, hacsak valaki el nem árulja, hogy mi is az a HATALMAS titok, ami a borítón olvasható. Bár bevallom pironkodva, látva a pasit, így betakarva azzal a lepellel az alsó testét, meglódult a fantáziám, hogy HATALMAS dolog-e, ez-e a nagy titok, de mivel eljutottam a történetben az első "ágyjelenetig" (faljelenetig) és a csaj nem alélt el, így rá kellett jönnöm, hogy nem ez a titok. Súgjátok meg: akkor mi?
A történetben egészen a 160. oldalig jutottam. Eddig bírtam, nem tovább.
Miért is kezdtem neki? Nem tudom. Tán a fülszöveg, mely egy mesés éjszakát ígér, a borító a szöveggel ... nem tudom. Kölcsön kaptam, adtam neki egy esélyt. És végülis elég sok esélyt kapott, mert a feléig elolvastam.
Miért is hagytam végül félbe? Ez a sztori annyira bugyuta. Van a csóró csajszika és a gazdag pasi, akik egy álarcosbálon találkoznak és azonnal le is csúszik a csajszi bugyija. Agyát nem dobja el, de azért elégedett az eredménnyel. Később megtudja, hogy a pasival munkakapcsolatban kénytelen állni, ha meg akarja szerezni az álom munkáját. Nos, eddig jutottam az olvasással.
Már megint csajszika csóró, pasika kőgazdag. Miért kell ilyen párosításnak lennie? A legtöbb ilyen sztorit az írónők szerint csóró csajszikák olvassák, akik arról álmodoznak, hogy eljön értük a kőgazdag pali? Na mindegy, elég esélyt kapott, nem győzött meg 160 oldalon keresztül az írónő, így kampec a sztorinak. 
Az SMS-ezések annyira nevetségesek, gyerekesek voltak, a kapcsolat a főszereplők között is hagy némi kívánni valót maga után, de hogy még szó se volt semmilyen titokról eddig, holott a borítón ott virít, felháborító. ....
Aki végig olvasta: hogy tetszett? Mi az a HATALMAS titok?

A most következő 2 könyv nem azért került bele ebbe a bejegyzésbe, mert annyira rosszak, kiakasztóak lettek volna. Hanem azért, mert eljutottam most arra a pontra MINDEN KÖNYVNEK MOSTANTÓL KEZDVE 30 OLDALNYI ESÉLYT ADOK. HA ENNYI IDŐ ALATT NEM SIKERÜL RÁVENNIÜK ARRA, HOGY FOLYTASSAM AZ OLVASÁSUKAT, AKKOR EGYENLŐRE ENNYI VOLT.  Ennek a két könyvnek most nem sikerült.


Eredeti címe: The Secret Daughter (2015.)
Kiadta: IPC (2017.)
Oldalszám: 368
Forrás: könyvtár

Kelly Rimmer: Kinek ​a lánya?

Kíváncsi voltam erre a könyvre, mert a fülszövege szíven szúrt. Egy nő, aki előtt 38 évig eltitkolták a szülei, hogy örökbe fogadták és pont akkor borul a bili, amikor ő is gyermeket vár. Szörnyű lehet a tudat, hogy valamiért eldobta az édesanyja, ugyanakkor mégis milyen jó, hogy nem árvaházban nőtt fel, hanem szülőkre talált, akik szeretetben felnevelték. 
Biztos vagyok abban, hogy Sabina nyomozni kezd majd az édesanyja után és mivel a történetben ide-oda ugrálunk a múlt és a jelen között, fogalmam sincs, hogy mi vette rá az édesanyát az örökbe fogadásra, mert örült ennek a terhességnek. Homály van bennem, hogy vajon mi fog kiderülni, emiatt kicsit hezitáltam, hogy ne folytassam-e inkább, de most valahogy nem megy. Napokig hevert az éjjeliszekrényemen úgy, hogy hozzá se akartam nyúlni. 
Van még egy dolog, ami egy kis izgalmat sejtet, az pedig Sabina apja (mármint a nevelőszülő). A nő férje tett arra célzást, hogy valami nem stimmel a szüleivel, csak a nő szinte elvakultan odáig van értük. Az apuka szerintem olyan, aki látszólag babusgatja Sabinát, de szerintem valami rejtegetni valója van. bevallom az is megfordult  fejemben, hogy nem lehet-e, hogy ő az édesapja valahogy?

Eredeti címe: The son-in-law (2013.)
Kiadta: Kulinária (2014.)
Oldalszám: 384
Forrás: könyvtár

Charity Norman: A ​lányunk férje

A  Luke ​Livingstone titkos élete nagyon bejött az írónőtől, de valahogy ez a könyve nagyon lassan csúszott. Igazából semmi nem történt ameddig eljutottam a sztoriba és nem jött meg a kedvem ahhoz, hogy folytassam.
Adva van az apuka, akit kiengednek a börtönből, ahová azért került, mert megölte a feleségét. Ugyanakkor itt ne egy eltervezett, hideg vérű gyilkosságra gondoljatok, hanem arra, hogy egy veszekedésük során pofon verte a nőt, aki elesett, beverte a fejét és meghalt. (Ez persze nem menti fel a pasit.) Van egy olyan érzésem, hogy a sztori végére kiderül, hogy a nő vagy félrement vagy valamilyen mentális betegsége volt és ez váltotta ki ezt a reakciót a pasinál.
Na de visszatérve. Pasi leülte a börtönbüntetését, addig a gyerekeiket az anyuka szülei nevelték. A legidősebb egy lány, a fiatalabbak két fiú. Van rá utalás, hogy a lánnyal se stimmel valami.
A pasi szeretne kapcsolatba kerülni a gyerekeivel, a nagyszülőknek ez nem tetszik, a csajnak sem és itt hagytam abban.
Gondolom lesz egy kis huza-vona, aztán persze mégis csak láthatja őket és szép lassan kiderül, hogy mi is történt a múltban.
Lehet, hogy egyszer befejezem ezt a könyvet, mert érdekelni érdekel, csak valahogy most nem kötött le.


2018. december 14., péntek

Fényes Niki: Feketén, ​fehéren 2.

december 14, 2018 0 Hozzászólás
Kiadta: EkönyvBazár (2018.)
Oldalszám: 276
Forrás: szerző
Értékelésem:
Májusban írtam a Feketén, fehéren első részéről és már akkor megjegyeztem, ha ez a könyv akkor jelent volna meg, amikor az Ulpiusnak köszönhetően elárasztották a könyvpiacot az erotikus könyvek, egyszerűen tarolt volna. 
Befejezve a második kötet, ugyanígy érzek.

Folytatódott a Navarro fivérek története, de most nem csak Deniével, hanem rápillantást kaphattunk a többiek szerelmi életére is. Leghangsúlyosabban Romeoéra. 
Ő lenne a család nagy mackója, a prostitúció felelőse és pont emiatt ütős, hogy ő szeret bele egy prostituáltba. Na de azért Esta múltja nem ennyire egyszerű. Egyedül maradt a testvéreivel és a fiatal huszonéves lánynak egyedül kellett eltartania a tizenéves húgát és a 13 éves Down-szindrómás öccsét is. Ráadásul a húgát elrabolták, hogy prostitúcióra kényszerítsék, ezért fordult Romeohoz végső elkeseredésében segítségért. A pasi nem csak kimenti a lányt, bosszút áll érte, de még az otthonába is fogadja őket. 
Persze azért vannak itt gubancok is, ugyanis amint kiderült Esta múltja, a pasi próbálja magát távol tartani a nőtől, aki számára be van mocskolva, ugyanakkor nagyon megkedvelte a testvéreit.
Romeo sokkal szimpatikusabb lett számomra a történetben, mint Deni volt az első részben, ugyanakkor azt kell mondanom, hogy Estat nem kedveltem meg annyira, mint  Elzat. Nagyon becsültem a karakterében amit a testvéreiért tett, nagyon nehéz lehetett neki, de még se tudtam annyira megkedvelni.  
Hangsúlyos volt ebben a részben Roberto és Samuel is, bár az ő szerelmi életükre csak egy pici rápillantást kaptunk. Tán egy harmadik kötetben, Niki fog velük bővebben is foglalkozni, ugyanis rettentően kíváncsi vagyok arra, hogyan fog alakulni Roberto kapcsolata.

Ezt a részt is ugyanúgy befaltam, mint az elsőt. Niki nagyon jól, nagyon közvetlen stílusban ír. A vulgaritás itt is a plafonon van, de mivel a gettóról van szó, annyira hétköznapi is, hogy teljesen át tudtam siklani felette.
Az első részben a párkapcsolat nehézségét  Elza némasága okozta.
Most Esta múltja volt a probléma.
Roberto esetében egy olyan lány lesz majd remélhetőleg a folytatásban, aki most csak pár oldal erejéig bukkant fel. Egy értelmiségi család gyermeke, gyógypedagógus, duci lány. Annyira más, mint Roberto!
Samuel pedig egy házas, gyermekes nőbe szeret bele, akinek tabunak kellene lennie a számára.
Ebből is láthatjátok, hogy Niki nagyon "durva" párokat hoz össze és azt kell mondanom, hogy nagyon jól. Remek karaktereket alkot, a cselekmény egyáltalán nem csak a szexről szól, a történetének van cselekménye is. Megismerjük a családot, az életüket és nem mellesleg van benne erotika is bőven.

A lényeg a lényeg: jól sikerült a folytatás és kíváncsian várom a harmadik kötetet. 😊 Nagyon-nagyon kíváncsian és nem titkolom, hogy Roberto miatt.

2018. december 12., szerda

C. J. Roberts: Captive ​in the Dark – Fogoly a sötétben

december 12, 2018 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Captive in the Dark (2011.)
Kiadta: Könyvmolyképző (2014.)
Oldalszám: 264
Sorozat: A sötét páros #1
Forrás: könyvtár
Amikor megláttam ezt a könyvet a könyvtárban, egyből bevillant, hogy elég népszerű volt a molyon 2014-ben és akkor nekem is felkeltette az érdeklődésemet. De mivel a borító nekem eléggé azt sugallta, hogy egy újabb Szürke koppintásról lehet majd szó némi változtatással, végül nem került sor az olvasására. Most viszont kikölcsönöztem és az egyik hosszú hétvégén neki is kezdtem az olvasásának.

A történet váza annyi, hogy Calebet gyermekkorában elrabolták és eladták szexrabszolgának. Egy katona mentette meg az életét, akinek megölték a testvérét, az édesanyját és bosszút esküdött emiatt. Rafiq célja, hogy megtalálja a húga gyilkosát és bosszút álljon. Caleb pedig annyira hálás, amiért a másik férfi kimentette őt a nyomorból, hogy 12 éve már azon dolgozik, hogy megtalálják Vladeket, az azóta nagyon befolyásossá vált üzletembert.
A tervük az, hogy megtalálják a tökéletes szexrabszolgát, akit aztán odaajándékoz Caleb a férfinak, apránként a kegyeibe férkőzik, aztán elpusztítják.
Ez a bizonyos szexrabszolga pedig egy amerikai tizenéves lány lesz, Livvie. Elrabolja a lányt és megkezdi a kiképzését. Csak arra nem gondolt az elején, hogy számára fura érzéseket kezd majd el táplálni a lány iránt, aki fura módon, szintén vonzódni kezd a férfihez.

Féltem attól 2014-ben, hogy Szürke koppintás lesz majd ez a sztori is. Vagyis szexi pasi beleszeret az esetlen csajba, aztán előkerül a kerékbetöréstől és az análgolyótól kezdve minden. Lehet, hogyha akkor olvastam volna, akkor csalódottan tettem volna félre, de mivel rég olvastam hasonló könyvet és nem is olyan volt, mint a Szürke, így azt kell mondanom, hogy tetszett.

Izgalmasnak találtam a cselekmény vázát. A bosszút és annak eszközét. Kíváncsi leszek arra, hogy minden úgy fog-e alakulni, ahogy tervezve volt.
Ugyanakkor eléggé visszásak az érzéseim. Én is ugyanannyira össze vagyok zavarodva, mint Livvie, aki vonzódni kezdett a fogvatartójához. Utálnom kellene az egész szituációt, hisz mégis csak elraboltak egy tizenéves lányt (remek tanmese is lehetne a fiatal lányoknak) és szexrabszolgaságra kényszerítik majd, DE még se tudom utálni. Izgalmas volt olvasni, hogy hogyan fejlődik a két főszereplő kapcsolata és végig kíváncsi voltam arra, mivel fog véget érni az első kötet.

A két karakterrel se volt problémát, de Livviet közelebb éreztem magamhoz, valószínűleg az azonos nemünk miatt.
Megfogott a lány karaktere. Próbálta az életében a szépségét elrejteni, hogy túléljen. Átéreztem a zavarodottságát, hisz félnie kellett volna Calebtől és gyűlölnie, de mégis vonzódni kezdett hozzá. Érdekes volt olvasni, ahogy lapról lapra erősödött, majd a történet végén kicsúcsosodott az erős személyisége.
"Bevallom, álmodtam arról, hogy Anne Rice vámpírjai megbecstelenítenek."

Ami Calebet illeti, nem egy őrült fogvatartó, ha lehet ilyet mondani. Felfogja, hogy mit tesz, de egyenlőre nagyobb benne a hűség Rafiq iránt, mint a saját érzései és vágyai. Az egészet feladatként kezeli, ami a céljuk eléréséhez segíti és ennyi. Próbál a lányra tárgyként tekinteni, de azért az olvasó is érzi, hogy nem ritkán fellobban benne az igazi vágy.
"Caleb nem félt. A félelem azoknak való, akiknek van miért élni." 

A történet egyszerre erőszakos, ugyanakkor mégis heves és ott vannak a mély érzelmek is benne.

Ami miatt még sem kapta meg az 5 csillagot az azért van, mert úgy érzem, hogy jobban át lehetett volna hozni az érzelmeket, a gondolatokat, de hátha a következő kötetekben ezt a hiányt pótolva fogom majd érezni. 


2018. november 24., szombat

T. M. Frazier: King

november 24, 2018 5 Hozzászólás
Eredeti címe: King ​(2015.)
Sorozat: King #1
Kiadta: Könyvmolyképző (2018.)
Oldalszám: 328
Forrás: kölcsön kapott
Khm. Khm. ... Nos hát igen. .... Ez a könyv, ez a könyv ... egy f.s. 
Mélységesen meg vagyok döbbenve az értékelésein a molyon. Mindig azt hangoztatom, hogy minden ember más, mindenkinek más könyv nyeri el a tetszését, nem tetszhet minden könyv egyformán mindenkinek, de most tényleg értetlenül nézek magam elé. Van amikor annak ellenére, hogy nem tetszett egy könyv, megértem a pozitív értékeléseket. De van, amikor nem értem. És így van most ez ezzel a könyvvel kapcsolatban is.
Ha olvasom, hogy hű de romantikus volt King és Doe kapcsolata, King micsoda egy pasi és wááá milyen vége lett ... háááát. ....
De nézzük akkor részletesebben.

Másodjára sikerült elolvasnom, első nekifutásra abbahagytam. Nagyon nem jött be King viselkedése és Doe szerencsétlenkedése sem. DE mégis adtam neki egy esélyt, mert sokan jól értékelték a molyon, akiknek adni szoktam a véleményükre. Úgy voltam vele, hogy lehet olyan lesz, mint az Alapos kétely. Azt is majdnem abbahagytam, aztán a végén meg befaltam. Hátha a King is ilyen, mondogattam magamnak. Lassan indul, de aztán befalom. ... Nos, nem faltam be.

King gyilkosság miatt 3 évet ült börtönben. Igen, már ez se piskóta, ha valaki gyilkosságért 3 évet kap. Jelzi, hogy a pasi börtönön kívül se piskóta. Szóval kiengedt, a haverjai pedig bulit rendeznek neki.
Ezen a bulin jelenik meg Doe, hogy áruba bocsássa a testét (milyen szépen fogalmaztam). De nem igazán a pénzért, hanem azért, mert a lány éhezik és védelemre szorul. Egy balesetből kifolyólag teljesen elvesztette az emlékezetét. Nem tudja, hogy kicsoda, honnan jött, hány éves, hogy szűz-e egyáltalán, semmit. És bár végig nyavajog a sztoriban, hogy ő nem feküdhet le Kinggel, mert mi van, ha a lány (ahogy hívja magát) szűz még. Ennek ellenére azért megy el a buliba, hogy valakit felszedjen és akkor még nem zavarta, hogy mi van, ha a lány szűz.
Szóval a bulin akadnak egymásba és Kinget azonnal megfogja Doe kislányossága (azért a sztori végén lehidaltam, hány éves is a csaj). Aztán úgy adódik, hogy a csaj Kinggel marad. Húzzák egymás agyát, aztán a történet vége felé végre összegyűrik a lepedőt, majd próbál krimisre váltani az írónő és elég furán lezárja a sztorit. Nem kicsit megdöbbentem, aztán rájöttem, hogy lesz folytatása, mert miért is ne. 
Azon már csak felvihogtam, amikor láttam a molyon, hogy ez a könyv jelenleg a 81. legjobb KRIMI. Oda ne b.ssz! Kb annyira krimis, mint a Hófehérke!

Na de térjünk vissza a sztorira!
Utáltam King karakterét. Van egy nagydarab, börtönviselt, kivarrt állat, akinek a farmerjában folyamatosan áll az a bizonyos. És bár eddig csak használta a nőket, most tisztelje érte az olvasó, hogy ő kivárja, amíg Doe azt mondja, hogy le akar vele feküdni. Bakker, nagyon gáz! Ez a pasi egy nulla. Próbált az írónő egy kis érzelmet csempészni belé, a vége felé kiderül, hogy a gyilkosság milyen gyilkosság volt és milyen kis titka van, de wáááááá. Nulla az egész.

"– Hol töltötte az elmúlt néhány évet? – Eszembe jutott, hogy a tegnap esti bulival King visszatérését ünnepelték.
– Egy állami intézményben.
– Egy főiskolán?
– Börtönben." 

Aztán ott van Doe. Ó b.sszus. Sajnálnom kéne szegény pici csajszit, aki nem emlékszik semmire, éhezik, ezért áruba is bocsátaná magát, de nem megy. Utálom amikor egy női szereplőt, minden szart eltűr, mert odáig van egy pasiért! Miért kell így megalázkodni? Miért kell elviselni minden szart? Miért nincs bennük egy kis gerinc és ha vérzik is a szív, odabaszni egyet, aztán tovább állni? Nem picsogni és rinyálni. Nem volt szimpatikus a csaj.

"A kétségbeesett emberek kétségbeesett dolgokat művelnek." 

A cselekmény? Próbálkozott az írónő ezt elismerem, de nekem ez nem jött össze.
Ami a legelképzelhetetlenebb, hogy a sztori végén kiderül: a csaj egy szenátor lánya! Értitek, egy SZENÁTORÉ! És senki se keresi, nincsenek vele tele a hírek, holott az ilyenekre ráröppennek a keselyűk. Még a szülők se keresik, úgy vannak vele, hogy csak megszökött, mert ez tőle természetes. Király szülők! 

A sztori vége? Nem mondom, hogy nem hidaltam le, de mindez kevés ahhoz, hogy esélyt adjak a folytatásnak. Még akkor sem, ha gondolom sok minden kiderül Doe életéről az amnéziája előttről.

Nagyon gyenguska a King. Senkinek se ajánlanám jó szívvel. Még azoknak sem, akik kedvelik az erotikus irodalmat. Van ennél jobb is!


2018. november 21., szerda

Whitney G.: Alapos ​kétely

november 21, 2018 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Reasonable Doubt
Full Series (2017.)
Kiadta: Könyvmolyképző (2018.)
Oldalszám: 382
Forrás: kölcsön kapott
Nagyon őszinte leszek ezzel a könyvvel (mondjuk mindig az vagyok, de tán most egy kicsit nyersebb a szokásosnál) kapcsolatban most. Amiért nekikezdtem az olvasásának, az a kíváncsiság volt. Nagyon sok olyan könyvet olvastam el az évek során, melyekre azért voltam kíváncsi, mert láttam, hogy a molyon rettentően olvasottak. Ebből levontam a következtetést, hogy biztos jó is. (Mondjuk erre sok ellenpélda is volt az évek során, de mindegy.) Ez a könyv pedig már 4 hónapja volt benne a TOP10-ben, majdnem 400 értékelés alapján 88%-on, az azért nem olyan rossz.
Maga a fülszöveg azonnal kivágta nálam a biztosítékot, el is könyveltem magamban, hogy íme egy újabb erotikus könyv, amiben a pasinak mérföldes f.rka van, ami egy hadsereggel is végezne. Ennek ellenére úgy gondoltam, kap egy esélyt. Azért 4 hónapig benne lenni több ezer könyv közül a TOP10-ben, jelenthet valamit.

Nos, az első 16 oldal után azt mondtam, hogy én ezt nem olvasom el. Újra egy p.cs főszereplő, aki csak használja a nőket, tuti van valami lelki mizériája, én most erre nem vagyok ráhangolódva.
Aztán történt, hogy a molyon egy figyeltem nagyon jóra értékelt egy olyan könyvet, amit én félbe hagytam hónapokkal ezelőtt. És ez elindított bennem valamit: én félbehagytam, mert nem tetszett, ő mégis jóra értékelte. Lehet, hogy csak időt kellett volna hagynom még neki.
Ahogy így végigfutott bennem ez az egész, gondoltam, hogy adok még az Alapos kételynek pár oldal esélyt. És ez volt a szerencse.

A könyv kettős nézőpontból épül fel. Hol Andrew, hol Aubrey szemén keresztül látjuk a történteket. Andrew szemén keresztül pedig néha visszareppenünk 6 évet a múltban. 
A sztori lényege annyi, hogy 6 évvel ezelőtt valami történt a pasi életében. Sokáig nem tudja meg az olvasó, hogy mi is, majd a vége felé persze minden kiderül. Nem lepődtem meg, az Alapos kétely nem egy krimi. Az elejétől kezdve sejthető, hogy mi a "poén", csak persze a körítésre kellett várni az olvasás közben. Szóval a pasi valamit rejteget a múltjából és nem mellesleg valami lelki mizériája is van (micsoda meglepi, ugye?), mert egyszerűen képtelen a tartós kapcsolatra. Ismerkedik a neten, de egy éjszakánál tovább senkivel se marad.
Aztán itt van Aubrey, akivel nagyon fura kapcsolatban állnak. A neten ismerkedtek meg, kimondottan jogászoknak létrehozott fórumon. A nő jogi tanácsokat kért a pasitól, majd a rendszeres üzenetváltásaik egyre forróbbak lettek, de ennek ellenére sokáig nem találkoztak.
Majd úgy hozza a véletlen, hogy a nő felvételizett a pasi irodájába és a pasi is ott volt a meghallgatásán. Ismétlem, sose találkoztak egymással, egymás igazi nevét se tudták, képeket se cseréltek, így nem tudták, hogy ki is ül a másikkal szemben. Aztán Andrewnak leesett.
És egy valamit tudni kell róla: utálja a hazudozókat.

"Ne jöjjön az íróasztalom közelébe, és ne szóljon hozzám! – tettem hozzá.
– Miért ne?
– Mert megint meg fogom baszni, ha megteszi.
Elpirulva lépett ki az ajtón.
Amint eltűnt, a székemre rogyva megráztam a fejemet.
Kevesebb, mint huszonnégy óra alatt kétszer? Jézusom… "

Igazából nagyon vegyesek az érzéseim a történettel kapcsolatban annak ellenére is, hogy 4 csillagra értékeltem.
Nem kicsit elcsépelt az egész, sok újdonságot nem nyújtott a műfajban. Van a lelkileg sérült pasi főszereplő, aki hajkurássza a nőket, majd megismerkedik a női főszereplővel, akivel persze minden más az ágyban, a nő meg akarja javítani a pasit, a pasi menekül, aztán menekül a nő, közben kiderül, hogy mi a baj a pasival és a végén ott a szép happy end felirat. Nem volt más ezzel a történettel sem.

Nem kedveltem különösebben egyik karaktert sem. Sőt, nekem Andrew nyersessége sokszor túl sok is volt. De Aubrey se fogott meg annyira. Értem én, hogy egy nő küzd egy pasiért, akibe szerelmes, na de azért legyen már méltóság benne egy határt követően. Mondom ezt akkor is, hogy a végén egymásra találtak. Nagyon sokszor megalázta magát a csaj és ez nekem annyira nem jött be.

Ami a lelki mizériát illeti, amint először felbukkant az a bizonyos név és hogy kicsoda is volt az illető (akik olvasták, azok tudják biztos, hogy kire gondolok, akik még nem, azok előtt meg nem szeretném lelőni a dolgot, de a név kezdőbetűje E.), azonnal tudtam, hogy mi történt, mi baja a pasinak. Kismilliószor olvastam már NA storykban ezt a fordulatot. De mégse volt elcsépelt. A fene se érti, hogy miért. 
Ami viszont bejött, az a kettőjük közti heves kapcsolat és a kíváncsiság, hogy hogyan lesz vége, meddig fogja még a szálakat keverni az írónő és mikor kerül minden kibogozásra.

Szóval. Meglepetés nem ért, az agyamat nem dobtam el, ennek ellenére jó volt olvasni és szerintem a műfajában egészen jól összehozott történet.
Voltak benne zavaró elemek (ami eléggé fura nekem, az a csajszi szülei és a velük kapcsolatos fordulat. Hirtelen anyucika jó útra tér, mintha a csaj nem mondta volna el addig 120X, hogy sz.r szülök, de mindegy. Ez nem volt életszagú egyáltalán.), elég sok vulgaritás, állandó p.ncizás és f.rkazás, de mégis nem volt egyáltalán rossz!
A műfaj kedvelői ne hagyják ki!


2018. május 9., szerda

Fényes Niki: Feketén, ​fehéren

május 09, 2018 0 Hozzászólás

Fényes Niki egy igazi 18-as karikás történetet hozott össze. Megmutatta, hogy igen, mi is tudunk igazán izgalmas, heves erotikus történetet írni, nem csak Sylvia Day, J. C. Reed és társai. Aki ennek a történetnek nekiáll, az számíthat egy nagyon nyers, kicsit durva, sok vulgaritással főszerezett, erotikus történetre, de messze nem olyan silány karakterekkel, mint amiket a műfaj külföldi "sztárjaitól" megszokhattunk.
Úgy vélem, ha ez a könyv pár évvel korábban jelent volna meg, amikor az Ulpiusnak köszönhetően elárasztották ezzel a műfajjal a hazai könyvpiacot, a Feketén, fehéren egyszerűen tarolt volna.

Forrás
A történetnek két főszereplője van.
Deni egy kis maffiavezér, ő uralja a birodalmát. Irányítja a területükön a prostitúciót, a fegyverkereskedelmet, egyszerűen minden szál és pénz hozzá fut be. Egyetlen dolgot nem lehet csak a területén csinálni: drogot árulni. Mivel a bátyja emiatt halt meg, a drogkereskedelmet kitiltotta a területéről. Egy napon viszont azon kap egy fiatal lányt, hogy ezt a tilalmat megszegi.
Elza az apjával él, aki egy brutális bántalmazása után megnémította a lányt. Veri őt, adósságokat halmozott fel, verekedésre kényszeríti őt és most arra, hogy drogot áruljon. Elza pedig nem tudja, hogy Deni területén ez tilos.
A pasi elkapja őt és elkezdődik a kicsit fura, de nagyon erotikus kapcsolatuk. És ahogy lennie kell és lenni szokott, természetesen kezdetben a pasi úgy gondolja, hogy csak "használja" a néma lányt, amikor pedig megunta, dobja majd. Igen ám, csak közben kötődni kezdenek egymáshoz és akármennyire is úgy érzi Deni, hogy Elza a némasága miatt nem fog tudni beilleszkedni a családjába, végül a lány mellett dönt.

Nem mondom, hogy a történetben nem voltak olyan (hogy is fejezzem ki magamat) elemek, amiket nem értettem, hogy miért és hogyan, mert volt benne 1-2. Mégis maga a cselekmény rá tudott venni arra, hogy hunyjak szemet ezek felett és egyszerűen hagyjam csak sodorni magamat.

De hogy mik is voltak ezek? Igazából 2 dolog volt. 
Az egyiket nem értettem, a másikkal kapcsolatban hiányérzetem volt. Amit nem értettem, hogy Elza némasága miért van úgy hangsúlyozva, mintha a lány "hibás" lenne és képtelen lenne beilleszkedni, nem lehet vele normális kapcsolatot létesíteni. Ez nekem kicsit fura volt. Én úgy gondolom, hogy a némaság nem olyan súlyos dolog, mintha valaki komoly fogyatékossággal él. Mármint szörnyű lehet némának lenni, nem beszélni, de annyi igazi fogyatékosság van, ami tényleg alkalmatlanná teszi az embert, hogy társa legyen, hogy szerintem ezekhez képest a némaság nem olyan nagy dolog. És kicsit szemet szúrt, hogy Elza úgy volt beállítva, mintha fogyatékos lenne, holott számomra a némaság nem fogyatékosság. De ez csak az én véleményem.
Ami miatt hiányérzetem volt az pedig az, hogy Elzát az apja verekedésre kényszerítette és ez többször ki is van hangsúlyozva a történetben. Szerintem "jól állt volna", ha egy harca részletesen bele lett volna szőve. Adott volna egy plusz izgalmat.
Ezen a két dolgon kívül, más negatívat nem tudok kiemelni, pedig elismerem, hogy a hazai szerzőkkel szemben szigorú vagyok.

A Feketén, fehéren a műfajában egy nagyon klassz történet. Senki se számítson az elolvasása előtt romantikára, gyertyafényes vacsorára, szerelmi vallomásra, babusgatásra és "nyuszifülezésre", mert akkor csalódni fog. Ez a könyv nagyon nyers. Nem szeretkeznek a szereplők, hanem durvábban kifejezve, nos azt csinálják. A férfi főszereplő sem a jól neveltségéről és a nők iránti tiszteletéről híres. Lényegében használja Elzát, aztán beleszeret. Csúnyán beszélnek, bizony elcsattan egy-két pofon is a könyvben, szóval ne egy könnyed, habos-babos erotikus sztorira számítsatok!

Fényes Niki érdekes két karaktert hozott létre. 
Deni nyers, durva modora mögött egy nagyon családcentrikus férfi lapul. Ettől függetlenül nem volt szimpatikus. Nem kedvelem az olyan férfiakat, akik úgy bánnak egy nővel, mintha tárgy lenne, arról nem is beszélve, ha mérgükben megütik őket.
Elza látszólag gyengesége mögött pedig egy nagyon vad és erős nő áll.
A két karakter izgalmasan kiegészíti egymást.

Ami a cselekményt illeti, izgalmas és fordulatos. Egyáltalán nem csak az ágyjelenetekről szól. Van cselekménye, ami az ágyon kívül játszódik. Megismerhetjük Deni családját, a kisfiát, a főbb férfi rokonokat. Van benne "bandaháború", egy mérges "ex", szóval izgalmas a cselekmény.

Ami pedig az ágyjeleneteket illeti. A hasonló műfajú külföldi verziókban megszokhattuk, hogy a főszereplők szinte mindenhol kufircolnak, de lényegében ugyanúgy. A szerzők a minőség helyett a mennyiségre mentek rá és ez jót nem jelenthet. Nézzük akkor Nikit.
Tény és való, hogy van jó pár ilyen jelenet a könyvben, DE! Tudom, hogy ez egy erotikus könyv, de úgy érzem, hogy még sem ez volt számomra igazán hangsúlyos benne, hanem a két főszereplő. Milyenek, hogyan alakul a kapcsolatuk és Deni mikor fog észhez térni.

Ha kedvelitek az ilyen történeteket, akkor nagyon tudom a figyelmetekbe ajánlani. Olvassátok el!

2018. február 11., vasárnap

J. L. Perry: Rohadék

február 11, 2018 2 Hozzászólás
Eredeti címe: Bastard
Kiadta: Művelt Nép (2018.)
Oldalszám: 500
Forrás: saját
Értékelésem:

Rohadék #1

"A ​világhírű bestseller. Egy szívfájdítóan gyönyörű love sztori." Olvasható a fülszövegben. Kell ennél több egy olyan olvasónak, aki odáig van a romantikus sztoriért? Nem nagyon. Csak az a baj, hogy ezt a könyvet elolvasva, garantálva van a pofára esése, hacsak nem a tizenéves korosztályba tartozik.
Nem akarok senkit se megbántani, de ez a könyv nagyon Ulpiusos volt. Jó a reklám, jó a fülszöveg, nem rossz a borító sem lássuk be, de ami benne van. ... Nos, nem szoktam csúnyákat írni az oldalon, de egy kalap sz.r. 

Kezdjük akkor ott, hogy a főszereplőnk egyáltalán nem rohadék. Hiába ez a könyv címe és olvasható a fülszövegben is. Inkább egy sérült, rémült kissrác, aki vagány akar lenni, ezért tud bunkón viselkedni, de ha megerőltetem magamat, szerintem ilyen téren még én is lepipálnám őt. 
A fülszöveg alapján az jött le nekem, hogy Carter egy nagyon vagány, tökös gyerek lesz ... hát lehet, hogy túlteng bennem a tesztoszteron, de ez a kis nyikhaj nem hogy vagány lenne, de tökös sem.
A cselekmény pedig? Ó jaj! De kezdjünk akkor mindent az elején.

A bejegyzésben SPOILER található!

Amikor a történet a kezdetét veszi, Carter és Indi is 17 évesek. A fiút egyedül nevelte fel az édesanyja, miután az apja lelépett, amikor kiderült, hogy terhes lett a nő. A szülei kitagadták, így egyedül próbált boldogulni a fiúval, akiben kialakult az a hibás énkép, hogy ő egy fattyú. 

"Vicces, hogy egy futó pillanat mennyire megváltoztathatja az embert. Mennyire meghatározhatja egyetlen ostoba, őrült, elbaszott szó."

Aztán teltek az évek és az anyja férjhez ment egy szemétládához és Carternek se volt sok választása, kénytelen volt a pasihoz költözni, aki az anyja háta mögött megvetette a srácot és mindig piszkálta. Carter pedig, hogy tökös legénynek tűnjön megkeményítette pöttöm szívét és elhatározta, hogy csak használni fogja a nőket és amint betölti a 18-at, tuti lelécel.

"... ha az ember nem érez, akkor nem tudnak neki fájdalmat okozni."

Aztán a költözés napján megpillantja az új szomszéd csaj -Indi- formás popsiját, amire a kanos 17 éves úgy reagál, mint egy bagzó nyuszika, legszívesebben dobbantana is. Gyorsan szóba is elegyedik a csinos csajjal, akinek persze azonnal folyik a nyála, mert hát a mai menő öltözködési stílusban, amikor a fiúkat inkább lehet lányoknak nézni és félteni, hogy elfújja őket egy fuvallat, Carter egész jó emberkezdemény a szemében. 
Persze nem kezdenek el romantikázni, ugyanis Carter tökösködik Indivel, hisz ő a kemény legény, ugráltatja a csajt, birtokolni akarja, akinek meg csak folyik a nyála. Aztán a csajszi beadja a derekát, nekiadja a szüzességét, erre a bunkó gyerek lelécel és 5 évig a csaj felé se néz.
Gondolom sok olvasó ennél a résznél a könnyeit morzsolgatja, hogy szegény Carter, hisz lelkileg sérült és jól döntött, hogy nem akarja tönkretenni szegény ártatlan pici Indi életét. Nos nem. Carter egy önző pöcs. És ez a baj a most felnövő generációval, hogy sok ilyen puhapöcs van, akik tökösnek akarnak tűnni, de annyi bátorság nincs bennük, hogy szembenézzenek az érzelmeikkel, inkább elmenekülnek. Brávó.
5 év múlva viszont Carternek haza kell mennie és újra találkozik Indivel. Folytatódik a nyálcsorgatás, majd a szex mindenhol és minden mennyiségben. A szerző ennek ellenére úgy döntött, hogy az olvasók ingerküszöbének tuti nem elég, hogy minden harmadik oldalon kupakolnak, így beleveszi, hogy Indinek agydaganata van. No comment. Persze a csaj legyőzi és a végén mindenki boldog, míg meg nem halnak.

Ennyi a sztori. Arra ki se térek részletesebben, hogy hogy tetszett. ... Na de inkább mégis.
↪ ez egy YA-nak induló NA, amire egyáltalán nincs felhívva az olvasók figyelme. Amikor szembesültem azzal, hogy 17 éves kanos tinikről olvasok, rettentően zavarban éreztem magamat. Rendben, én is voltam 17 éves, mesélhetnék, a fiúk se voltak nagyon mások, na de számomra akkor is zavaró volt így 30-on túl, hogy 17 évesek a szereplők. (B.sszus, pár év és a fiam is 17 lesz!) Ráadásul amikor lényegében egy 30-as nőt lenyanyáztak, a víz is kivert, mert nem érzem magamat azért nyanya korúnak.
Na de lépjünk azon túl, hogy 17 évesek a főszereplők, majd pedig 22 évesek.
↪ a Rohadék véleményem szerint nem romantikus love story, hanem egy erotikus történet, valami love story féleséggel. A pornófilmek köré is van valami sztori kanyarintva, ugyanez van ezzel a történettel is.
↪ átverve érzem magamat a címet és a fülszöveget is olvasva.
↪ kiborított a túl sok csúnya beszéd. Nem vagyok begyöpösödött 30-as, értem én, hogy tizenévesen attól tűnök keménynek, ha baz+elek minden harmadik szavam után, de könyvben valahogy ez nem volt oké.
↪ rengeteg az ismétlés, ami nagyon uncsi. Rendben, elmondtak valamit 3X, az olvasó nem fogyi, megértette az első után is, de miért kell 30X elismételni? 
↪ Carter lelki mizériája. ... Amikor bolhából van elefánt csinálva.
↪ nevetségesnek tartom, hogy a srác 5 évre eltűnik a csaj életéből, majd az após szentbeszéde képes észhez téríteni. Ugyan már! Ennek kevésnek kellett volna még lennie logikus módon!
↪ agydaganat? Mi van? Miért kellett ez?

Az egyetlen pozitív dolog ami tetszett, az Indi apjának a karaktere volt. Bírtam a pasit és nagyon örülök annak, hogy a történet vége úgy alakult, ahogy.

Milyen is akkor a Rohadék? Egy YA-nak induló erotikus NA, gyenge sztorival. Azzal nincs is baj, hogy hihetetlenül nyálas és csöpögős, néha jól esnek az ilyen könyvek a léleknek és a szívnek, na de maga a történet véleményem szerint ezer sebből vérzik. Tizenéves, fiatal huszonéves olvasók a célközönsége (amire a kiadó nem nagyon hívta fel a figyelmet és szerintem ez hiba), nekik lehet, hogy bejönne, nekem ez már kevés volt.

2017. december 5., kedd

Félbehagyva- Nancy Madore: Ismét megigézve

december 05, 2017 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Enchanted Again
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2015.)
Oldalszám: 294
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 1

Megigézve #2

Még 2010-ben olvastam az írónőtől a Megigézvét, ami számomra elég újdonság volt "műfaját" tekintve. Erotikus történetek, melyek mesékre épülnek? Sokaknál mindez 7 éve kiverte a biztosítékot, de azóta a hazai könyvpiac rendesen edzett minket. Hisz megjelent A szürke 50 árnyalata és ezzel kezdetét vette a BDSM történetek hazai felemelkedése is. Nem is szólva az erotikus irodalom újbóli felkapásáról. Aztán ahogy lenni szokott, ez a láz is lecsengett.

Igazából nem is tudom mire számítottam a könyv elolvasása előtt. Nyilván arra, hogy fog annyira tetszeni, mint az első rész, de valahogy többre ezen túl. A Megigézvében nem csupán az erotika volt hangsúlyos hanem az is, hogy mindezt hogy lehet összehozni a mesékkel.
És milyennek találtam a második kötetet? Jobban mondva miért hagytam félbe? És egyáltalán mikor hagytam félbe?

Nos, most nem voltam valami kitartó, ugyanis az első történetnél félbehagytam a könyv olvasását. Tudom, hogy egyetlen sztoriból nem szabadna messzemenő következtetést levonnom a könyvet illetően, lehet, hogy a többi novella elnyerte volna a tetszésemet, de úgy voltam vele, hogyha az elsőnek -aminek lássuk be, mivel ezzel indul a könyv a legütősebbnek, legerősebbnek kellene lennie, hogy felcsigázza az olvasót- nem sikerül az olvasás folytatására ösztönöznie, akkor kétlem, hogy a többinek sikerült volna.
De mi is volt a bajom ezzel a történettel? Pont az, ami évekkel ezelőtt annyira lázba hozta a hazai olvasókat is: a BDSM. Nevetségesnek találtam, hogy Madore is ezt próbálta meglovagolni, ráadásul nagyon sajnáltam, hogy nem folytatta a mesék "átírását". Vagyis jobban mondva nekem egyik mese se ugrott be az első történetét olvasva.

2017. november 8., szerda

Renáta W. Müller: TestVÉR ​1

november 08, 2017 0 Hozzászólás
Kiadta: Tizz Szolgáltató (2017.)
Oldalszám: 544
Forrás: szerző
Értékelésem:

TestVÉR #1

Mindig nagy öröm számomra amikor kiadók, szerzők keresnek meg azzal a kéréssel, hogy elolvasnám és írnék-e egy adott könyvükről. De szerzők esetében néha összeszorul a gyomrom, ennek pedig egyetlen oka van.
Pár évvel ezelőtt elfogadtam egy ilyen felkérést. Elolvastam az adott könyvet, nem tetszett. Már a kapcsolatfelvételkor közöltem a szerzővel, ha recenziós egy könyv, ha nem, őszintén leírom a véleményemet, nem fogok szépíteni, ezzel a tudattal adjon csak egy példányt a könyvéből. Ő ezt elfogadta. Ennek ellenére, amikor megírtam a bejegyzésemet és elküldtem neki a linket róla, kaptam hideget meleget. Mindezeknek a lényege pedig az volt, hogy hülye vagyok amiért nem tetszett, mert mindenki másnak meg bejött. Úgyhogy a hiba bennem van, nem pedig a munkájában. Ezek után mindig félve fogadom el a felkéréseket, de amikor Renáta megkeresett és elolvastam a könyvének a fülszövegét, a félelmemtől függetlenül elfogadtam. 
És nem kellett csalódnom. Sem a történetben, sem az írónőben.

A fülszöveg:

"Egyszer olvastam egy idézetet: A sors gondoskodik róla, hogy ki lépjen az életedbe, te pedig eldöntheted, hogy ki maradjon… Baromság! Én határozottan úgy érzem, hogy velem a végzet gonosz játékot űz, gyerekkorom óta. Amikor a Hailey ikrek berobbantak az életembe, fenekestül felforgatták azt, az egekbe emeltek, hogy aztán a szakadék legmélyére taszítsanak. River imádnivaló, szexi antropológus, született sármőr, míg Jamie, aspergeres komputerzseni, közösségbe beilleszkedni képtelen különc. Nincs még két annyira különböző ember, mint ez a két férfi, mégis ők a végzetem. A mámor és a reményvesztettség, a boldogság és bánat forrásai egyben.
Hannah Logan vagyok. A lány, aki kétszer szeretett életében, és aki egy feloldhatatlannak látszó dilemma előtt áll.
A ’TestVÉR’ modern, szenvedélyes, erotikával fűtött regény, Renáta W. Müller harmadik könyve."

Hogy tetszett?

A történetnek bár 1 főszereplője van, de igazán 4-en kaptak az első kötetben fontos szerepet.
A főszereplő Hannah①, aki a kezdetekkor 22 éves divattervező. A pályája elején van, övé az álompasi, aki megkérik a kezét és boldogan készül az esküvőjükre. A srác családja imádja őt, de a múltját elfelejteni nem tudja. Aztán a nászútjukon szörnyű dolog történik és Hannah egyedül tér haza.
A férje -River②- és az ikertestvére - Jamie③- bár külsőleg hasonlítanak egymásra, de belsőleg nem nagyon. River antropológus-régész és van a karakterében valami, ami miatt nem tudott közel kerülni hozzám. Folyamatosan azt éreztem vele kapcsolatban, hogy ettől a pasitól jobb több lépés távolságot tartani.
Jamie viszont más. Asperger-szindrómája van, komputer zseni. Gyerekkorától kezdve kisebb-nagyobb zűrjei voltak. A környezete nem nagyon tudta elfogadni a másságát, még a saját édesapja sem. Egyedül Hannah volt az, akihez valamennyire közel tudott kerülni.
Rachel④, Hannah barátnője, akivel együtt vágnak bele a saját üzletükbe. Vajon a barátságuk ki fog tartani akkor is, amikor kiderül Rachel "titka"?

Mint ahogy a fülszövegben is olvasható, a TestVÉR szenvedélyes, erotikus történet és ez így is van. Csak úgy izzik a levegő Hannah körül, de mégis olyan jól eltalálta az írónő az arányokat, hogy egyáltalán nem éreztem azt, hogy túl sok lett volna az erotikából. Inkább azt mondanám, hogy kellemesen elég volt belőle.

Rendkívül jól kidolgozott karaktereket hozott létre. A kedvencem Jamie és utána jön a sorban Hannah. Éltek a lapokon és emiatt csak dicséret illeti a szerzőt.

Azt viszont be kell vallanom, hogy voltak olyan oldalak, melyeket nagyon untam, méghozzá a nászutas részeket. Nem érdekelt, hogy a fiatal pár merre járt, mit csinált, mit látott ott és féltem attól, hogy a történet át fog csapni útikönyvbe. Lehetett volna ez a rész szerintem rövidebb, engem nem tudott lekötni. Aztán persze kiderült folytatva az olvasást, hogy miért is volt hangsúlyos a nászút.

Egy szó, mint száz: a TestVÉR első kötete egy szenvedélyes, erotikus történet, de több puszta ágyjeleneteknél. A karakterek szépen ki vannak dolgozva és a cselekmény is jól fel van építve. Csak ajánlani tudom a figyelmetekbe, ha szeretitek az ilyen történeteket.

2017. március 29., szerda

Lakatos Levente: Felhasadó sebek

március 29, 2017 0 Hozzászólás
Kiadta: Magánkiadás (2016.)
Oldalszám: 116 
Forrás: szerző 
Értékelésem: 

Szigor #5

A fülszöveg

„Ha véletlenek nincsenek, egészen biztosan a sors akarja úgy, hogy Liza és Igor újra találkozzanak. Pusztán azért, hogy packázhasson velük… A páros megpróbált egymás nélkül élni és úgy tűnt, hogy ha botladozva is, de sikerült új utakra találniuk. A józan ész viszont most újra összecsap a lüktető vággyal, miközben az árnyékban meglapul és sunyi módon, ugrásra készen figyel a legádázabb ellenfél: a politikai érdek.
Ez az e-könyv rész a kétszeres Aranykönyv-díjas szerző Szigor sorozatának második, A pillangók ébredése című papírkötetében is szerepel.”

Hogy tetszett?

Egy kis túlzással, de szerintem bátran állíthatom, hogy egész jól végigkövettem eddig Levente munkásságát, jóformán a kezdetektől. Fantasztikusnak tartom, ahogy a történeteiről történeteire folyamatosan fejlődött az évek alatt. Nem tapasztaltam a könyvei minőségében hullámzást, csak emelkedést. Az i-re a pontot pedig egyértelműen feltette a Szigor sorozata, melyet egyszerűen imádok.
Mivel e-könyvben olvasom a részeket, így részletekben jutok az információkhoz és tán így annyira nem izgalmas az egész, mintha egyben tudnám olvasni a történteket, nem kellene várnom 100akárhány oldal után, hogy megjelenjen az újabb rész, folytatni tudjam a sorozatot, de ugyanakkor ennek is megvan a varázsa. A várakozás, az izgalom, a titokzatosság, hogy hogyan fogja Levente keverni a szálakat, mire számíthatok majd a folytatásban? Nagyon kitérni erre a kis 116 oldalas részre kitérni nem akarok, pusztán csak annyit jegyeznék meg, hogyha szeretitek a romantikus, erotikusabb történeteket, akkor semmiképp se hagyjátok ki ezt a sorozatot, nem fogtok csalódni! Én kicsit szkeptikus vagyok a mai hazai szerzőkkel szemben, de Levente az egyik olyan írónk, akinek a munkásságára véleményem szerint oda kell figyelni. Úgyhogy hajrá, olvassátok! ;o) 

2016. augusztus 19., péntek

Borsa Brown: Az Arab

augusztus 19, 2016 0 Hozzászólás
Forrás

Az Arab #1


Olyan sokan dicsérték az írónőt, hogy úgy döntöttem eljött az ideje annak, hogy Az Arab első részének nekikezdjek. Ez tűnt az izgalmasabbnak a maffiás szériájával szemben. A két ország közti ellentétekre (de írhattam volna két külön világot is), vad szexre, szerelemre (?) és mivel mások felhívták rá a figyelmemet, vulgaritásra számítottam a könyv elolvasása előtt. Mindez összejött-e? Igen. És hogyan lett tálalva? Igazán vegyesek az érzéseim.

SPOILER TALÁLHATÓ AZ ALÁBBI BEJEGYZÉSBEN!

De kezdjük akkor ott, hogy miről szólt a történet.
Adva van a női főszereplőnk, Csilla. Természetes szépség, művelt, jelenleg is tanul, az édesapja alkoholista, az édesanyja haldoklik, az öccse drogos. Meg van szerencsétlen "áldva" minden földi jóval. :o(
A férfi főszereplőnk Gamal, egy szaúdi herceg.
Hogyan is találkozik a két világ egymással? Gamal Magyarországra utazik egy üzleti ügy miatt és Csilla lesz a tolmácsa. Természetesen a pasi érdeklődését azonnal felkelti a fiatal nő, de Csilla egyáltalán nem könnyen adja be a derekát. Röviden: nem dob hátast a pasitól, hiába is indítja be a fantáziáját. Így Gamal anélkül tér haza az üzleti út után, hogy megkapta volna a nőt.
A férfi hazatér, megházasodik, majd Csilla felbukkan az otthonában és végre eljön az ideje annak, hogy beteljesedjen, aminek be kell. Közben Gamal felesége hisztizik egy sort, mert megtudja, hogy a férje félrelép, de Csilla pár nap után visszatér Magyarországra és Gamal jó ideig nem hall felőle.
Aztán megszületik Gamal és a felesége kisfia, majd felbukkan újra Csilla is, kéri Gamalt, hogy látogasson el Magyarországra, van egy meglepetése számára. Nem akarok poént lelőni: de egy kislány lesz az majd. Gamal persze oda és vissza van, mert újra Csillával lehet, és bár nem fia született, megszereti a kislányt és próbál nekik mindent megadni. Igen ám, de aztán jön a történet végén a sokk: Csilla meghal.

"Érzem, valami megváltozik, csak nem tudom, hogy mi. Távol kerül tőlem minden. A családom, a hazám, a barátaim és az egész életem. Állok egy idegen helyen egy idegen nővel, mégis őt érzem magamhoz a legközelebb. Ritka szar érzés. És jó!"

Kiadta: Álomgyár (2015.)
Oldalszám: 512
Forrás: saját
Értékelésem:
Nem szoktam ennyire részletesen összefoglalni, hogy miről szól egy történet, most mégis miért tettem meg ezt?
Úgy érzem, hogy bár egy trilógiáról van szó, lazán lehetett volna még több kötetes is a széria. Annyi minden történik csak ebben az 1 részben, hogy szerintem 3 felé is lehetett volna szedni, ha az írónő bővebb lére szerette volna ereszteni. Az elsőt mondjuk ott hagytam volna félbe, hogy Gamalt felhívja Csilla az "ajándék" hírével. A másodikat arra szántam volna, hogy ezek után hogyan élt Csilla, Anna és Gamal, a harmadikat meg tán arra, amiről a trilógia harmadik kötete szól, hogy mi történik Annával az édesanyja halála után. Aztán persze lehetne egy Csillás szemszög is, mert lássuk be, ha az olvasónak tetszik egy történet, szereti olvasni a másik főszereplő nézőpontjából is, ha a szerző tud újdonságot nyújtani és fenn tudja továbbra is tartani az érdeklődését.
Nagyon sok minden történt ebben az egy kötetben, ami egyfelől tán jó, mert minden lezárásra kerül. Ugyanakkor meg úgy érzem, hogy mégis sok. És mindezektől függetlenül néhol mindezek ellenére hiányérzetem maradt. Olvastam volna bővebben pl., hogy milyen volt "hármasban" az életük, kíváncsi lettem volna még több "arabos" részre, Gamal feleségét is szerettem volna jobban megismerni.

Nem tartom annyira kidolgozott karaktereknek a főszereplőket, nem kerültek hozzám igazán közel.
Csilla szimpatikus, mert természetes, nem anyagias, nem egy mű nő, hanem olyan igazi. De egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért nem közölte a terhessége tényét Gamallal. Ráadásul az is annyira fura volt, hogy egyszer csak jön benne az isteni szikra és hipp-hopp, felhívja a pasit, hogy utazzon el hozzá. Miért pont akkor jutott eszébe? Miért nem hamarabb? És ha nem jön az isteni szikra, meddig várt volna a hír bejelentésével? Itt nem kicsit logikátlannak tartottam Csilla viselkedését, de ettől függetlenül hamar át tudtam ezen siklani.
Gamal pedig olyan, mint amilyen egy modern herceg lehet. Néhol nagyképű, neki mindent, azonnal és mindenki boruljon földre előtte, ugyanakkor mégis volt benne valami, ami szimpatikus volt. A felfogása néha kiakasztott, na de két külön világról beszélünk, a mi kultúránk más, mint az övéké, így tán ez volt természetes.
Sokszor azért a falra másztam a rengeteg csúnya, nyers kifejezésektől. Fel voltam rájuk készülve, de ettől függetlenül lehetett volna kevesebb.
Szex? Szerelem? Nos, mind a kettő szerepet kapott a történetben, de nem olyan vadul és féktelenül, mint ahogy számítottam rá. Sőt, igazából egész lájtos volt.

Ami különösen tetszett, hogy szerintem egész klassz bemutatást kapunk az arab világról az írónő tollából. Élveztem ezt a rápillantást az életükre, a kultúrájukra. Érdekes, izgalmas és informatív volt, ezt pedig köszönöm az írónőnek.

Fogom-e folytatni a trilógiát? A második részt nem hiszem, hogy el fogom olvasni, de a harmadiknak, Az Arab lányának szerintem esélyt fogok majd adni.

"Az sem érdekel, ha az egész világ eltűnik, csak az emlékeim maradjanak meg!"