 |
| Eredeti címe: The Secret Life of Luke Livingstone (2015.) Kiadta: Lettero (2017.) Oldalszám: 380 Forrás: kiadó Értékelésem: 5 |
Atya ég! Ez a könyv aztán földhöz vágott, de maximálisan a legjobb értelemben.
Amikor először megpillantottam a borítót és szembe találtam magamat egy nagyon ütős ajánlással
"Jody Picoult regényeinek méltó versenytársa.
DAILY MAIL"
nem kis elvárásokkal kezdtem neki az olvasásának. Ugyanis Picoult történetei mindig nagyon mély morális kérdéseket feszegetnek, amik után az olvasók világnézete teljesen megváltozik és maguk se biztosak már abban, hogy ugyanúgy vélekednek bizonyos dolgokról, mint a könyvei elolvasása előtt. Úgyhogy egy ilyen ajánlás nagyon merész és veszélyes dolog is ám, viszont ebben az esetben szerencsére jól sült el. Norman tényleg kezet foghat Picoulttal.
Luke Livingstone az ötvenes éveiben járó elismert ügyvéd, csodálatos édesapa, férj, köztiszteletben álló polgár. A családját mindenki irigyli, szépen élnek a tanárnő feleségével, a két gyermeküket pedig felnevelték, akik már a saját életüket élik.
Igen ám, de Luke egész életében megtagadta önmagát és a vágyait. Ugyanis bár férfi külsővel született, de a lelke mélyén nő.
"- Nő vagyok. A testem férfinak mutat, de nem az vagyok. [...] Nem a megfelelő testtel születtem."
Aztán eljut arra a pontra, amikor nem bírja tovább és színt vall a feleségének, a családjának, majd az egész Világnak. Ahogy számítani lehet rá, hatalmas vihart indít el ezzel. A felesége elzárkózik tőle, a fia dühöngeni kezd és mindeközben önmagával is harcol, de kitart az elhatározása mellett. "Megöli" Luke-ot, hogy megszülethessen Lucia.
Nagyon mély nyomot hagyott bennem a történet, leginkább a berögzült előítéletek miatt. Luke csodálatos édesapa, aki mindig ott állt a gyermekei mellett, sose hagyta cserben őket. Aztán közli velük a valóságot és a fia hirtelen vérszemet kap, megtagadja az apját. Azt, aki mindig mellette állt és bármit tett, segített neki. Most ennek a férfinak támad, megveti őt, Luke pedig megértően tűri.
Csodálatos karakternek tartom őt. Kedves, csendes, aki még a színvallása után is másokat helyez előtérbe. Senkinek se akar rosszat, csak végre szeretne az lenni, akinek mindig is látta önmagát.
A története nagyon jól felhívja arra a figyelmet, hogy a másságot milyen szinten nem tudja az emberek többsége tolerálni. Betegesnek tartják, visszataszítónak, azt hiszik, hogy gyógyszerekkel, a valláshoz való fordulással minden megváltoztatható. És pont az ilyen reakciók miatt volt képes Luke ötven éven keresztül elfedni valós énét. Férfi ruhát ölteni nap, mint nap, apaként, férjként élni, holott szíve szerint nő szeretett volna lenni.
"- Férfiként öltözve azt érzem, hogy nem vagyok őszinte. De ha nőnek öltözöm, a metrón valószínűleg megvernek."
A könyv váltott nézőpontokból épül fel. Olvashatjuk Luke szemszögét, aztán a feleségéét, a fiáét, a lányáét, majd Luciaét. Mindegyik karakter a maga-maga módján a szívemhez nőtt. Mindegyikük reakcióját maximálisan meg tudtam érteni, de nagyon szorítottam, hogy a történet legvégére mindannyian elfogadják Luciát és boldogan tudjanak továbbra is élni.
Charity Norman szenzációs könyvet hozott össze. Egy igazán velős témát remek karakterábrázolásokkal, érdekes cselekménnyel. Olvasmányos volt a könyv, mindig nagyon vártam, hogy folytatni tudjam. Bátran tudom a figyelmetekbe ajánlani.
Eddig mást még nem olvastam az írónőtől de az biztos, hogy minél előbb változtatni fogok ezen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése