Böszörményi Gyula: Ármány ​és kézfogó

Kiadta: Könyvmolyképző (2016.)
Oldalszám: 702
Forrás: könyvtár
Előző részekről:
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Böszörményi Gyula: Beretva és tőr
Értékelésem: 4

Ambrózy báró esetei #3

Nagyon rég óta vártam, hogy végre olyan szerencsém legyen, hogy a könyvtárban bent találom a sorozat 3. részét. Erre végül április végén került sor és azonnal neki is kezdtem az olvasásának. ... Egy nap híján 4 hónapon keresztül olvastam a könyvet. Vajon miért?

Kezdjük akkor ott, hogy miről is szólt ez a kötet? Mivel nem szeretnék spoilerezni, így nézzük inkább a fülszöveget:
"A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot vesz. Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik, s hogyan lesz képes mindezt Mili kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika, kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek?
A békebeli bűn- és szívügyek, melyek a Leányrablás Budapesten és A Rudnay-gyilkosságok című regényekben még homályban maradtak, most végre tán megoldásra lelnek." 

Miért is tartott 4 hónapon keresztül az olvasása annak ellenére, hogy nagyon kedvelem a sorozatot és falni szoktam?
Nos, biztos köze volt hozzá annak is, hogy a pocakosságom olyan szakaszába léptem április-májusban, hogy nagyon kedvem és energiám se volt olvasni, de ez nem lehet magyarázat erre a 4 hónapra mert tudom, hogyha igazán elnyeri egy történet a tetszésemet, akkor nincs az a kedv és energiahiány, ami a lelkesedésemet el tudná venni.
Azt már szeretném most leszögezni, hogy a probléma nem is azzal volt, hogy rossz lett volna a harmadik rész, mert nem. Böszörményi Gyula ugyanúgy izgalmas, fordulatos történetet hozott létre, mint az előző két részben is. Viszont úgy érzem, hogy ez a rész valahogy más is lett, mint az előzőek és ez okozta a problémát nálam.

Először is, szerintem most kimondottan hosszúra sikeredett a történet. Eddig inkább örültem annak, hogy tovább lehettem a szereplőkkel, de most úgy éreztem, hogy kicsit olyan a sztori, mint a rétestészta, ráadásul túl sokáig lett húzva.
Másodszor is, bár végre az olvasó néhány kérdésére választ kaphat, sőt, bizonyos dolgok lezárásra kerülnek, de ezt a szerző annyira fordulatosan oldotta meg, hogy kicsit számomra sok volt. A fordulatok szuper dolgok, felpörgetik a cselekményt, de most valahogy mégis úgy éreztem, hogy el van túlozva.
Harmadszor a vége. Kiborított. Olyan függővéggel ért véget, hogy aki eddig eljutott a sorozat olvasásával, biztos vagyok abban, hogy az utolsó sorokat olvasva ha tetszett neki a történet, ha nem, folytatni fogja a negyedik résszel, mert egyszerűen tudni kell, hogy mi lesz a kérdésre a báró válasza. 

Vagyis összességében ami a 4 hónapos olvasásom magyarázata lehet az az, hogy véleményem szerint az Ármány és kézfogó túl hosszúra sikeredett, túlzottan fordulatos és ez lelassította az olvasásomat, néhol a lelkesedésemet is lelohasztotta.

Ugyanakkor az író továbbra is fantasztikusan eleveníti meg az adott kort, a helyszíneket, a történelmi szereplőket. Ugyanúgy szinte odacsöppentem a sorok közé.
A főszereplőket továbbra is nagyon kedvelem és nagyon bízom abban titkon, hogy Milink és a bárónk kapcsolata happy enddel fog véget érni. Ugyanakkor most, hogy megvan Emma kicsit félek is: mi lesz, ha a báró Emmába szeret bele? Mi lesz akkor Milivel?

"– Hányszor kértem már, Mili, hogy ne kóricáljon folyton szanaszét? Mégis mit gondol, meddig bírom erővel, hogy furton fúrt megmentsem magát?
– Amíg figyel rám és megteszi – feleltem csendesen –, nincs félnivalóm, Richárd. Azután pedig… Hát kit érdekel, hogy mi lesz azután?"

Akik olvasták az első két részt, semmiképp se hagyják abba a sorozat olvasását, amint lehetőségük lesz folytassák ezzel.
Akik pedig még nem olvasták és kíváncsiak lennének egy olyan történelmi szórakoztató regényre, melyben a szerző zseniális módon tudja feleleveníteni az adott kor Magyarországát, akkor ajánlom a sorozatot a figyelmükbe!