Könyvesem: krimi/thriller

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: krimi/thriller. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. szeptember 1., péntek

Jane Corry: Mindenki titkol valamit

Niki szeptember 01, 2023 0 Hozzászólás

Ez a 4. olvasott könyvem az írónőtől és azt meg kell hagyni, hogy szeret családi titkokról írni. 😊

A Vértestvéreket, A férjem feleségét és A halott exet olvastam eddig tőle, de tuti sor fog kerülni a már megjelent, de még nem olvasott történeteire is.

"Két nő a Willowmead House-ban.

Az egyik menekül.

A másik bujkál.

Mindkettő hazudik.

Emily egyszer rossz döntést hozott, és most lehet, hogy vége a karrierjének. Cornwallban, a tengerparton található családi otthon az egyetlen hely, ahol biztonságban érzi magát.

De amikor megérkezik, egy idegen nő él ott az apjával. Emily nem bízik a szép fiatal nőben, meg van róla győződve, hogy a nő szemrebbenés nélkül hazudik.

Emily kíváncsisága megszállottsággá erősödik: muszáj kideríteni az igazságot.

Azonban vannak titkok, amelyek jobb, ha soha nem kerülnek felszínre."

A történet 3 szálon fut.

Adva van Emily, aki szülésznőként dolgozik, de a sors úgy hozza, hogy hazamenekül a szülői házba. Az olvasó a történet elejétől kezdve tudja, hogy mi történt, de azért a végkifejletben van egy kis kavarodás.

A másik szálon Emily idős apjának fiatalkori történetét ismerhetjük meg, aki a II. vgh-ban harcolt. Azt sejteni lehet, hogy valami rossz dolog történt vele, de hogy mi, az lényegében a történetnek a vége felé derül csak ki. Vele kapcsolatban úgy érzem, hogy az írónő direkt többször is mellékvágányra viszi az olvasót és valahogy a története nem is nagyon illik a keretbe, mert igazán valahogy nem is passzol bele. Nem ad hozzá semmit és nagyon erőltetetten futnak össze a szálak. Ez valahogy fura volt, nem teljesen értettem, hogy miért kellett bele vagy miért így kellett, lehetett volna tán máshogy is a szálakat összekötni, de ez van.

A harmadik főszereplő pedig Francoise, aki ápolja Emily idős édesapját. A fiatal nő valamit titkol, sokáig nem lehet sejteni, hogy mi a valós célja, tett-e valami rosszat, de a végére természetesen ez a szál is kisimul.

Jane Corry rendesen meg tudja kavarni az olvasóját. Úgy érzem, hogy nem is a karakterek, nem is a jelen cselekménye volt igazán hangsúlyos, hanem a 2 (vagy 3) rejtély. Mi történt Emilyvel? Igaz, amit Francoise állít?

Olvasmányos volt, szerettem olvasni, végig sikerült fent tartania az érdeklődésemet, de azért az "aha" érzés elmaradt újra. Jó volt, kíváncsi vagyok a még nem olvasott történeteire is, bátran tudom a figyelmetekbe ajánlani.

Az pedig zseniális húzás volt a szerzőtől, hogy képes volt a legvégén még egyet csavarni az egész történeten. 😉

2023. augusztus 24., csütörtök

Freida McFadden: Gyilkos örökség

Niki augusztus 24, 2023 0 Hozzászólás

Freida McFadden-nek eddig 18 könyve jelent meg, közülük pedig 3 magyarul is. A Gyilkos örökség másodikként jelent meg az Álomgyár Kiadó gondozásában.

Számomra teljesen ismeretlen volt a szerző, amikor nekikezdtem ennek a könyvnek. És bár a krimi/thriller annyira nem az én műfajom, ennek ellenére egy jó fülszöveg rá tud venni az olvasásukra. Ennek a könyvnek pedig elég figyelemfelkeltő volt a fülszövege.

Nora Davis a jelenben sikeres sebész.

A múltban viszont egy sorozatgyilkos lánya, aki a házuk pincéjében fiatal nőket kínzott meg, miközben a házban a lánya mit se tudva élte mindennapjait.

Ahogy lenni szokott, a sorozatgyilkos rács mögé került, Nora felnőtt, próbálta a háta mögött hagyni a múltat, elfelejteni a történteket. Csakhogy a múlt most feltámad! Egy sorozatgyilkos újra szedni kezdi az áldozatait ugyanazzal a módszerrel, mint Nora apja. A gyanú először a nőre terelődik, így szinte versenyt fut az idővel, hogy kiderüljön ki a tettes, még mielőtt őt kiáltják ki ország-világ előtt gyilkosnak.

A moly.hu-n sokáig gondolkodtam azon, hogy 3 vagy 4 csillagot adjak a könyvre, de végül 3 csillagot adtam annak ellenére is, hogy nagyon olvasmányos, izgalmas történetről van szó. Őszintén szólva több minden is zavart benne, melyek rontottak az olvasmány élvezetén:

Először is, végig ott motoszkált a fejemben, hogy egy nagyon hasonló történetet olvastam már. Természetesen elkerülhetetlenek az ilyen átfedések, miért ne pattanhatna ki más író agyából is a gondolat, hogy egy sorozatgyilkos családos ember és bemutatja a történteket illetve az utóéletet a gyereke, felesége, kiskutyája, stb. szemszögén keresztül is. Mire befejeztem az olvasását, leesett, hogy melyik könyv volt az, amire végig emlékeztetett, így már nyugodtan tudok aludni. 😀

Másodszor a vége rendesen dühített. Az utolsó 30 oldalon mintha az addig normális mederben csörgedező történetet író írónőre valaki rákiabált volna, hogy "Szedd össze magad és fejezd most bár ezt a könyvet, mert különben nem adjuk ki!", mire McFadden hipergyors sebességre kapcsolt és az utolsó 30 oldalban megoldotta az egész esetet, kiderült ki a tettes, miért és mi történt utána. .... Vágás, vége és ennyi.

Lényegében sokkot kaptam a gyors lezárástól.

És ami kicsit dühített még, az a megoldás volt, hogy ki a tettes.

Krimit/thrillert olvasva az olvasó joggal várja el a kacifántos megoldást, amikor összegubancolódnak a szálak, mindenki mindenkire gyanakodhat. Túl könnyű megoldás, ha a szerző a végére egy olyan embert vet az olvasó orra elé, akire amúgy nem is gondolt volna. Túl egyszerű a megoldás, nem igényelt munkát a szerzőtől. Kicsit olyan, hogy "Fogadd el, ő a tettes, azért mert és ez van." Lehetett volna kicsit bonyolultabb, rafináltabb.

Amúgy nem rossz a történet. Tényleg olvasmányos, izgalmas, de lehetett volna jobb is.

2022. május 6., péntek

Márciusi olvasmányok

Niki május 06, 2022 0 Hozzászólás

Igaz, hogy lassan már az áprilisi beszámolóval jöhetek, de jöjjön akkor a márciusi olvasmányaimnak a listája, ami a februárihoz hasonlóan, most sem lesz hosszú.

Egyszerűen nem találok olyan könyveket, amik igazán lekötnének, amiknek az olvasását ne unnám meg 50-100 oldal - vagy még annyi sem - után. Így márciusban is csak 1 könyvet fejeztem be és ezen kívül még 2 márciusban megkezdett van folyamatban.

Amit befejeztem

Jackie Kabler: Tökéletes pár

Mostanában kicsit rá vagyok kattanva a krimi/thriller szálra, tán ezek a történetek csúsznak a leginkább. A fülszövege alapján a Tökéletes pár "tökéletes" olvasmánynak tűnt, de végül egy elég közepes történet lett belőle.

Adva van egy tökéletes házaspár, Gemma és Danny. Új helyen, új életet kezdenek, majd egy napon váratlanul Danny eltűnik. Lényegében Gemma arra tér haza a munkahelyéről, hogy a férjének hűlt helye, se üzenet, semmi, hogy hol van. Aztán kiderül, hogy van egy sorozatgyilkos, akinek az áldozatai hasonló karakterek, mint a férje. És bár holttest nincs, a rendőrség még is úgy véli, hogy a férfi az újabb áldozat. Megkezdődik a nyomozás, furcsa nyomok bukkannak elő. Köze lehet a feleségnek a férje eltűnéséhez? Danny vajon hol lehet? Tényleg ő lenne a sorozatgyilkos újabb áldozata? És ki a sorozatgyilkos egyáltalán?

A történetet hol a feleség, hol a nyomozó szemén keresztül láthatjuk. Az elején még sikerült megvezetnie ennek a váltott nézőpontnak abban a tekintetben, hogy mi történhetett Dannyvel és mi köze lehet az egészhez Gemmának, de aztán be kellett látnom, hogy valószínűleg nem az az igazság, ami logikus lenne.

A vége felé van benne egy elég nagy csavar, ami elrontotta az egészet. Addig úgy ahogy megadtam volna rá a 4 csillagot, de annyira elcseszett, kapkodó lett a lezárása, hogy még a 3 csillagot is kegyelemnek érzem.

Összességében nem siralmas, de lehetett volna jobb is, ha jobban odafigyel a szerző a végére, nem kapkodja el.

Amik folyamatban vannak

Két márciusban megkezdett könyv olvasása van folyamatban, de nem tudom még, hogy mi lesz a sorsuk.

Mivel nagyon kedvelem Julia Quinnt, azt hittem, hogy a Botrány Kentben el fogja nyerni a tetszésemet, de nem nagyon sikerült lekötnie eddig.

Abby Jimenez: Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne merj szeretni c. könyvéből se sokat olvastam, mert szintén nem tudott lekötni. Pedig biztos voltam abban sikeres lesz nálam, mert szeretem a hasonló történeteket, de valahogy még sem.

2022. március 1., kedd

Februári olvasmányok

Niki március 01, 2022 0 Hozzászólás

Amennyire olvasmányokban gazdag volt a januárom, februárban annyira lelassultam. 😅 Egyszerűen nem nagyon tudott lekötni egy megkezdett olvasmányom se, ide-oda kalandoztam a műfajok tekintetében is.

Jelenleg 4 februárban elkezdett könyv olvasása van folyamatban és csak 1-nek az olvasását fejeztem be a hónapban.

Amit befejeztem

Robert Bryndza: Nine Elms réme (Kate Marshall 1.)

Kate fiatal nyomozóként leleplezte a hírhedt Nine Elms-i sorozatgyilkos kilétét. Az egész a véletlen egybeesés műve volt - annyira elárulnám, hogy mi köze volt a tetteshez, de nem akarom az egyik poént lelőni, úgy is a történet elején ki fog már derülni -, és teljesen felforgatta az életét. A karrierje derékba tört, otthagyta a rendőrséget, majd 15 évvel később - amikor a történet folytatódik - egyetemi oktatóként találkozunk vele újra.

A múlt feltámadt és valaki a sorozatgyilkos mintájára újra szedni kezdi az áldozatait. Ki lehet az és mi köze van a "mesterhez"? Kate a tanársegédje támogatásával a gyilkos nyomába ered. ...

Sokat hezitáltam azon, hogy 3 vagy 4 csillagot adjak erre a könyvre, de valamiért inkább azt mondanám, hogy „közepes”, mint hogy „jó”. Azt el kell ismernem, hogy olvasmányos volt, izgalmas, hogy ki az utánzó, maga a főszereplő története és karaktere is szerintem kezdésnek egész jó volt, de a könyv végére felötlött bennem egy gondolat. Szeretem, amikor egy krimi végén kiderül ki a tettes és a fejemhez kapok, hogy „b@sszus, miért nem vettem észre az elrejtett jeleket a történet során, hisz végig ott voltak előttem”. Nos, ebben a történetben ilyen nem lehet, hisz csak a történet végére áll össze, hogy az utánzónak mi köze is van az eredeti gyilkoshoz. Ez most így kicsit zavart. Tán emiatt is értékeltem inkább közepesre. De ennek ellenére kíváncsi vagyok még egy kötetre a sorozatból, aztán majd elválik, hogy tartós lesz-e a „közös kapcsolatunk”.

Amik folyamatban vannak

Egy könyv olvasása van folyamatban még decemberről és egy januárról, de most csak a februáriakra térnék ki.

Bethany Webster "Anyaseb" c. könyvének teljesen hirtelen felindulásból kezdtem neki. Addig nem is hallottam a könyvről, amíg a kezeim közé nem akadt véletlenül. Érdekesnek, elgondolkodtatónak találtam a fülszövegét és mivel hiszek a transzgenerációs traumák átvitelében, így érdeklődve kezdtem neki az olvasásának. Aztán valahogy ellaposodott az egész, odalett a kedv.

Szeretem a családregényeket és érdekesnek tűnt Sarah Blake "A vendégkönyv" c. története. Annak ellenére, hogy mostanság félbemaradt az olvasása, szeretném majd befejezni, nem hagytam fel vele végleg, mert jónak tűnik, csak valahogy nem sikerül teljesen ráhangolódnom, így pedig nincs értelme olvasnom.

Jackie Kabler "Tökéletes pár"-ja az, amire azt mondhatom jelenleg, hogy tényleg olvasom. Lassan haladok vele, elkalandoznak a gondolataim - de ez nem a könyv hibája, teljesen lefoglalja a gondolataimat a kitört ukrajnai háború -, de azért mégis vissza-visszatérek és ha csak 1-2 oldalt is (szó szerint alkalmanként 1-2 oldalról beszélünk, ami tőlem azért elég nevetséges), de olvasok belőle.

Amitől valószínűleg tényleg búcsút veszek

Beth O'Learytől nagyon tetszett Az ágybérlő, amit még 2019-ben olvastam. Hasonlóan olvasmányos, izgalmas történetre számítottam és nagyon csalódott vagyok.

Az "Útitársak" egy rettentően vontatott történet. Már a felénél tartok kb., de még lényegében semmit se tudtam meg a történet hátteréről, mi történt a főszereplőkkel, ami a jelenhez vezetett, mi bajuk is van egymással. Az elején még úgy éreztem, hogy adok neki pár oldal esélyt, hátha belendülnek a dolgok, aztán adtam még több esélyt, nehogy utána lendüljenek be, de még mindig a nagy semminél tartunk és meguntam a várakozást. Úgyhogy, ennyi volt, könnyes búcsút veszek tőle és a későbbiekben kicsit félve fogok újra kapcsolatba lépni az írónő munkásságával.

2022. február 16., szerda

Januári olvasmányok

Niki február 16, 2022 0 Hozzászólás

Januárban nagy lendületet vettem az olvasásban, szinte faltam a könyveket. Ez egyrészt meglepő volt, hisz épp vizsgaidőszakom volt, de lehet, hogy pont épp ezért volt arra szükségem, hogy kikapcsoljak ebben az időszakban. 😅

Megan Campisi "A Bűnevő" c. könyvével kezdtem az évet. Annyira nagyon lázba nem hozott a történet, de mivel addig még csak nem is hallottam a Bűnevőkről, mégis kíváncsian kezdtem neki az olvasásának. Csakhamar rá kellett jönnöm viszont, hogy egy piszok vontatott és unalmas történetről van szó. Többször abba akartam hagyni az olvasását, egyedül a kíváncsiságom tartott vissza, hogy mi is fog kisülni ebből az egészből. Így utólag nem vagyok abban biztos, hogy volt értelme kitartanom, mert semmi extra meglepetést nem tartogatott a végére sem.

Ami viszont pozitív, hogy eddig fogalmam se volt a Bűnevők létezéséről. Hát, most már tudom, hogy voltak akik ezt a munkát végezték és nem irigylem őket értük.

Kik is a Bűnevők? Azok, akik meghallgatják a haldoklók gyónásait és a bűneiket étel formájában veszik magukhoz. Lényegében minden bűnnek megvan a maga étele. A Bűnevőt elhívják a haldoklóhoz, aki bevallja neki a bűneit, a halál bekövetkezte után pedig a Bűnevő megeszi a bűnökhöz tartozó ételt. Így szereznek mások tudomást az elkövetett bűnökről, ugyanakkor a bűnöket így a Bűnevők hordozzák tovább, a halottak pedig tisztaként távoznak a túlvilágba. ... Tudom, fura, de tényleg léteztek Bűnevők és egészen sokáig.

A történet főszereplője a 14 éves May, aki bűnt követ el, a büntetése pedig az, hogy ő lesz az új Bűnevő. A történet arról szól, hogyan sikerül beilleszkednie, milyen az élete így, mi történik vele.

Persze gondolhatnátok így első gondolatra, hogy nagy dolog, egész nap finomakat eszik, milyen klassz neki, de nem így van. Egyrészt a finomságok mellett egészen undi dolgok is vannak. Másrészt akkor is ennie kell, ha nem akarja, nem kívánja, undorodik a bűntől, stb. Harmadrészt a Bűnevő kitaszított. Az emberek számára láthatatlan és hallhatatlan. Elkerülik őt, nem szólnak hozzá és ő is csak akkor szólalhat meg, amikor a bűnöket hallgatja. Szóval nem épp irigyelni való élete van.

Ezt követően Helen Russel "Egy év a világ legboldogabb országában" c. könyvével folytattam az olvasást. Nagyon tetszett a kötet, sokszor éreztem az olvasása során, hogy nagyon-nagyon szeretnék Dániában élni. Mert tetszik a gondolkodásmódjuk, ahogy élnek, majdnem minden. Azért persze voltak furcsaságok és kettősségek, melyeket nagyon nem is tudok hová tenni. Pl. a dánok a legboldogabb nemzet, mégis antidepresszánsokon élnek. Akkor miért is, ha annyira boldogok? Az nem túl vonzó, hogy elég agresszív nemzet a könyv szerint.

Helen újságíróként dolgozik Angliában, majd miután a férje álláslehetőséget kap Dániában, gondolnak egy merészet és 1 évre odaköltöznek. A könyvében a tapasztalatait foglalta össze. Teljesen ismeretlenként költöztek Dániába, próbáltak beilleszkedni, ismerkedtek a nyelvvel, az ottani szokásokkal és sok különbséget tapasztaltak a két kultúra között. Szívből tudom ajánlani a figyelmetekbe ezt a könyvet, olvassátok el, nagyon érdekes és tanulságos is!

Utána Tom Perotta "Mrs. Fletcher"-jének álltam neki. Igazából pikáns történetre számítottam, tudjátok olyan Szürke 50 árnyalata Mrs. Robinson-os módján, de nem így lett. Gyorsan haladtam az olvasásával, mert könnyed és olvastatja magát, de egyáltalán nem volt nagy szám történet. Kicsit olyan, mint a nagymama kockás plédje, amit különböző anyagokból varrtak össze. Egy kicsi Milfezés, egy kis saját neméhez vonzódás, egy kicsit bunkó egyetemista fiú aki nem tudja hogyan is bánjon a lányokkal, egy kis hármas akció, aszexualitás, aztán meg a légből kapott hirtelen happy end, amiről azt se tudom honnan jött. Szóval volt a történetben minden.

A történet 2, néhol több szálon fut. Mrs. Fletcher fia megkezdi messze az egyetemi tanulmányait és így az elvált nő egyedül marad. Unalmában böngészget a neten, érdekes SMS rázza fel az életét, újra tanulni kezd, furcsa kapcsolatba kerül az egyik kolléganőjével és egy csoporttársával. Eközben a fia nem tudja hogyan zárjon le egy régi kapcsolatot, hogyan kezdjen bele egy újba, közben idegesíti az anyja, de hiányzik is neki. Őrlődik, szenved, nem találja a helyét. És pont emiatt hiányoltam a történet mélységeit. Hogy igazán nem láttunk bele az anya-fia kapcsolatba, csak a felszínt kapirgálta a szerző.

Különösebben nem ajánlanám a figyelmetekbe a könyvet, de ha épp nincs más, akkor azért adjatok nek egy esélyt, hátha.

Ezután egy kicsit zizisebb sztorira vágytam, így kezdtem neki Jasper DeWitt "A beteg" c. thrillerjének.

Olvasmányos volt, már-már lebilincselő, mindig vártam, hogy folytathassam. De aztán a vége felé a szerző belevitt egy misztikus megoldást, amit egyszerűen nem tudtam hová tenni. Miért épp így kellett és honnan jött neki az ötlet? Komolyan nem értem!

Parker egy pszichiáter, aki egy blogon teszi közzé az egyik betegéről a tapasztalatait. A beteg 44 éves férfi és lényegében senki se kezeli őt, mert gyógyíthatatlannak tartják az állapotát, na meg fura dolgok történnek körülötte, az ápolók félnek tőle, az orvosok kerülik, szóval csak él a zárt szobájában és ennyi. Parker viszont elhatározza, hogy majd ő meggyógyítja. Érdekes dolgokat tud meg a betegről. Tényleg beteg? Vagy minden csak kitaláció és összeesküvés áldozata?

Eltekintve a sztori végétől, ajánlom a figyelmetekbe, mert nagyon izgalmas és olvasmányos.

A Beteg után "A Romanov cárné"-nak kezdtem neki C.W.Gortnertől.

Mindig nagyon érdekeltek a Romanov család végnapjairól szóló könyvek, így kíváncsian kezdtem neki az olvasásnak. A fülszöveg egy kicsit becsapós, mert úgy szól, hogy „Marija Fjodorovna, az utolsó orosz cárné élete méltán ihletett regényt.” és ez alapján szerintem joggal gondoltam azt, hogy Alekszandra Fjodorovnáról fog szólni, csak valami elírás történt a nevekkel, na meg amúgy is annyi volt nekik, mint égen a csillag. (Az utolsó orosz cárné nem Marija volt, hanem a menye, Alekszandra Fjodorovna, II. Miklós cár felesége.) Teljesen összezavarodva kezdtem neki a könyv olvasásának, azt se tudtam ki kivel van, mert jó ideig az volt bennem, hogy Marija=Alexandra, aztán persze leesett, hogy erről szó sincs, egy generációval II. Miklósék előtt járunk.

Szóval a könyv az anyacárné életéről szól. Milyen volt a fiatalsága, hogyan lett cárné, hogyan sikerült dán hercegnőként beilleszkednie Oroszországban, a családtagjaival milyen volt a kapcsolata (akik keresztül-kasul itt-ott mentek férjhez, uralkodtak, stb.) és később milyen kapcsolatot ápolt a cárrá koronázott fiával és annak feleségével, Alexandrával.

A két nő teljesen különböző volt és ez meg is látszott a kapcsolatukon. Marija érezte, hogy a cári birodalom veszélyben van, változtatásra van szükség, de II. Miklós nem hallgatott rá. Felmerült bennem a kérdés a könyv végére, ha II. Miklós hamarabb észbe kap, ha nem hagyja, hogy a felesége ennyire befolyásolja, vajon akkor is megtörtént volna a tragédia? Vagy ha nem II. Miklós került volna a trónra, akkor is megbukott volna a cárság az országban?

A Romanovok után egy ikon történetével folytattam az olvasást. Sophie Benedict "Grace Kelly és a szerelem eleganciája". Gyönyörű a borító és kíváncsian kezdtem neki a könyv olvasásának. Grace Kelly egy olyan korszak színésznője, ami teljesen más volt, mint a mai idők. Teljesen máshogy színészkedtek, mások voltak a filmek, … egy olyan korszak egyik fénylő csillaga, ami mára szinte teljesen eltűnt véleményem szerint.

Számomra mindig maga volt a kifinomultság, a tisztaság, az ártatlanság, az egyszerűség volt a színésznő. Házassága a monacói herceggel pedig meseszerűnek tűnik – így kívülállóként -. A könyv igazából csak pár évet ölel át. Ott kezdődik amikor elhatározta, hogy színésznő lesz és emiatt elköltözött otthonról, elkezdte az iskolát; egészen odáig tartva, hogy hajóra szállt, hogy Európába költözzön az esküvője miatt.

Összességében olvasmányos volt, de mégis csalódást érzek. Nem szeretném teljes mértékben elhinni, hogy Grace olyan volt, mint a történetben, de mégis nehéz rá másképp gondolnom ezek után. Ami pedig megelevenedett előttem a sorokon keresztül, az nem épp az ártatlanság, a szűziesség, a tisztaság volt. Lehet, hogy mindez tényleg igaz volt, … de kicsit most úgy érzem magamat, mintha összetört volna bennem valami.

Shari Lapena "Karnyújtásnyira a gonosztól" c. könyvét 1 nap alatt befaltam. Az első kérdés, ami felmerült bennem a könyv befejezte után, hogy lesz folytatása vajon? Mert olyan hülyén lett lezárva, hogy ennek az okát csak egy folytatás tudná megmagyarázni. Egészen a történet 3/4-ig úgy gondoltam, hogy teljesen kiszámítható. Már a legelejétől kezdve sejtettem, hogy mi lehet a titok, ki lehet a tettes és miért. Aztán jött az a bizonyos utolsó 1/4, amikor minden a feje tetejére állt és már azt se tudtam, ki kivel van és ki mit csinált. A szerző hozta a műfajhoz szükséges fordulatot, ami jót tett az amúgy elég közepes, sablonos történetnek, de ettől függetlenül több csillagot nem érdemel meg szerintem 3-nál. Egy olvasmánynak elment, végülis olvasmányos volt, de holnapra már el is felejtem az egészet.

Adva van egy feleség, aki a könyv legelején autóbalesetet szenved. A kórházban tér magához, ahol elmondják neki, hogy autóbalesetet szenvedett egy olyan helyen, ahol egy magafajta háziasszonynak helye nem lenne. Na meg egy gyilkosság is történt a közelben, stb., de persze a nő semmire sem emlékszik. A férje kitart mellette, a legjobb barátnője már nem.

Folytattam a krimi szálat Sally Hepwort "A férjem anyja" c. könyvvel, ami ugyanúgy egy közepecske történet volt. Hirtelen felindulásból elkövetett olvasás volt. Nem is hallottam a könyvről addig a percig, amíg a kezembe nem akadt, különösebben lázba se hozott, de azért beleolvastam és ha már így alakult, akkor végig is olvastam. Nem volt rossz, de eléggé hiányérzetem maradt a végére és egyáltalán nem kerek a történet. Jobban árnyalni kellett volna a szereplők személyiségét, jobban belemenni a múltba, jobban felépíteni, megismerni őket, mert igazán nem értem, miért olyanok voltak a szereplők amilyenek és hogy juthatott el a tettes odáig, amit tett? Valaminek lennie kellett volna még a falak mögött, nem tudom elképzelni, hogy csak úgy megteszi a történteket.

Adva van Lucy, aki beházasodik egy "jó" családba, de az anyósával nagyon vegyes a kapcsolata. Na meg amúgy is elég fura a nő, mert miközben a gyerekeit spártai módon nevelte és viselkedik velük, szívügye a menekültek segítése. Szóval elég kettős a nő személyisége. Aztán váratlanul valaki elteszi láb alól és megindul a gyanúsítgatás, hogy ki lehetett az. Az elején nagyon úgy néz ki, hogy Lucynak volt a legtöbb oka erre. Vajon tényleg ő a tettes?

Két krimi után egy kis romantikára vágytam, így került a kezeim közé a rég óta tervezett J.L.Perry "Tizenkilenc levél" c. könyve. Hogy én miért nem olvastam ezt korábban?! Annyira szép, romantikus, szívet facsaró lett a történet, hogy kedvenc született vele. Imádtam minden oldalát! Egy fiatal feleség a nászútról visszatérve autóbalesetet szenved. A kórházban magához térve nem emlékszik semmire. Hogy ki ő, kik a szülei, hogy férjnél van, stb. Gondolhatjátok, hogy ez micsoda tragédia a férjének, aki tényleg odáig van a nőért, fülig szerelmes belé, stb. A csaj jobb híján hazaköltözik az anyukájához, mert a férjéhez nem akar, hisz nem ismeri - mondjuk a szüleit se ismeri fel, de valahová mennie kell- és elkezd a férfitól eltávolodni, aki viszont ezt nem hagyja. Leveleket ír neki, melyben elmeséli a megismerkedésük történetét. Jem pedig azon kapja magát, hogy várja ezeket a leveleket és másképp kezd nézni Braxtonra is. Persze egymásra találnak majd, meg röpködnek majd a szívecskék, de azért keserves út vezet eddig. Olvassátok el, tényleg nagyon szép!

2022. január 27., csütörtök

Amy Plum: Álomcsapda

Niki január 27, 2022 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Dreamfall

Kiadta: Libri (2018.)

Oldalszám: 332

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Nem rossz, nem rossz. Ha tizenéves lennék - mint a célközönsége -, tuti összepisiltem volna magamat az olvasása közben. Így is okozott pár rémisztőbb pillanatot nekem. 😅

SPOILER található az alábbi bejegyzésben!

Adva van 7 tizenéves, 13-19 évesek, fiúk, lányok vegyesen, de egy közös bennük: nem tudnak aludni, álmatlanságban szenvednek. Ezért úgy döntenek, hogy részt vesznek egy kísérletben, mely azt ígéri nekik, hogy megoldja ezt a problémájukat. Igen ám, de balul sül el, álmok helyett rémálmokat kapnak, méghozzá ugyanabban az álomban.

Miközben olvastam a történetet, fel-felrémlett egy nagyon régi film előttem, tán a 80-as vagy 90-es évekből, de nem ugrik be a címe. A lényege az volt, hogy pár fiatal egyetemista azzal szórakozott, hogy van-e élet a halál után. Eljuttatták egymást a klinikai halál állapotába, majd visszahozták őket, viszont mindenkit üldözni kezdett egy-egy rémkép, ami el is kezdte őket kinyírni. Bár ez a sztori kicsit más, ugyanakkor mégis emlékeztetett a filmre.

Mind a 7 fiatalnak a múltjában vannak olyan emlékek, melyeket szeretnének eltemetni, de ezek vissza-visszaköszönnek az álmaikban. A kísérlet során pedig ugyanazokat álmodják úgy, hogy mindannyian szerepelnek az álmokban. Üldözik őket, ki akarják nyírni őket, rémisztő rémek, vízi szörnyek, őrült bohócok, népirtás, stb., minden van ebben a történetben.

Izgalmas volt, olvasmányos, néha tényleg ziziztem rendesen, de ugyanakkor nincs valami jól kiépítve a körítése. Gondolok pl. arra, nekem elég fura, hogy a laboratórium nincs felkészülve szükségállapotra. Nem jól működnek a generátorok, nincsenek lélegeztető gépek az alanyok mellett, holott azért olyan kísérletről van szó, amikor az agyat buherálják meg. Nincs kellő felkészülés, pedig állítólag a legjobb tudósok vesznek részt benne. Sőt, amikor az egyik alany meghal, ezek a tudósok azt se tudják mit csináljanak. A külvilági részekben hatalmas a hiányosság és a fejetlenség.

Van benne izgalom, ahogy apránként megtudjuk az alanyok háttértörténetét, a vége rendesen odavág, de jobban ki kellett volna dolgozni ezeket a jeleneteket is.

Ami a rémálmokat illeti, megvan bennük a para. Biztos vagyok abban, hogy a fiatal tizenéveseknek ez egy tényleg durván félelmetes sztori. Én is kíváncsi vagyok a második kötetre, mert az utolsó mondatokkal odatette magát rendesen a szerző.

2020. október 23., péntek

Michael Robotham: Dédelgetett titkok

Niki október 23, 2020 0 Hozzászólás

Eredeti címe: The Secrets She Keeps (2017.)

Kiadta: General Press (2018.)

Oldalszám: 390

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Hű, ez egy beteg sztori volt, de nagyon jó!

Mit meg nem tenne egy nő azért, hogy gyermeke legyen? És sokan mit nem, hogy ne legyen neki? De ebben a történetben inkább az első kérdés körül forog minden.
Agatha egy boltban dolgozik és az üvegen át szokta figyelni, ahogy egy kismamacsoport tagjai összegyűlnek, gyerekekről beszélgetnek, problémákról, örömökről. Az egyik kismamára különösen rákattan.
Meghan már a harmadik kisbabáját várja, akit viszont a férje nem akart. A nő szenved, megromlott a házassága és egy titkot is őriz magában.
Agatha folyamatosan egyre közelebb kerül Meghanhoz, ugyanis ördögi tervet eszel ki.

Sokkoló a történet és teljesen elképzelhető. Szerintem nincs határa annak, hogyha egy nő bekattan, mi mindenre képes lenne azért, hogy anyává válhasson. Sok könyv, film foglalkozott már ezzel az alapötlettel, de még se volt unalmas a történet.
Sajnáltam Agathat a múltja, a szenvedése miatt, de nyilván nem így kellett volna cselekednie, lett volna más út. Mindig van más lehetőség. Az ő karakterén keresztül nagyon jól láthatja az olvasó azt, hogy egy tönkretett gyerekkor, amikor a szülők nem állnak a gyerek mellett, mi mindent tud okozni a felnőtt életében majd. Sajnáltam az élete miatt, hogy ennyire kisiklott, tán ha a gyerekkorában tényleg segítenek neki, akkor minden másképp történt volna.
Sajnáltam Meghant is, hisz szörnyű érzés lehet, hogy újra babát vár, de a férje nem örül ennek. Aztán persze ami vele történt ... nos arra szavak sincsenek, miken mehetett keresztül.

A könyv nagyon olvasmányos, odaszegez a fotelhez, ágyhoz, ahol olvasod és letenni se akarod.
Nagyon tetszett a váltott nézőpont, mert így kellőképpen megismerhettük mind a két főszereplőt. Kivel mi történt a múltba, mi vezetett el odáig, hogy az történt, ami történt. Aztán persze szurkoltam azért, hogy a történet jól alakuljon annak, akinek úgy kell, hogy alakuljon.

Eltekintve attól ami történni fog a könyvben, az egész annyira valóságos. Gondolok arra, hogy milyen illúziókat kergetünk mások életével kapcsolatban (ők biztos nem veszekszenek, milyen szépen élnek, tökéletes anya, stb.), hogy próbálunk megfelelni a társadalmi elvárásoknak és jópofizunk, kialakítjuk a mintacsalád képét magunkról, közben meg a fenéket vagyunk azok. De a könyv arra is felhívja a figyelmet, hogy az illúzió törékeny és nagyon gyorsan tovatűnhet.

"Irigylem, amiért elmehet dolgozni, felnőttekkel beszélhet felnőttdolgokról. Na jó, igaz, hogy a sportot nem tartom felnőtt-témának, de holtbiztosan veri a hisztiket, a gyerektápszereket, és a fogzási problémákat, amiket a többi anyával szoktunk kitárgyalni."

Olvassátok el! Az se kerülje el a figyelmeteket, hogy a borítón Stephen King ajánlója virít! No azért ne valami véres sztorit képzeljetek el, de egyetértek Kinggel, nem lehet letenni ezt a könyvet.

2020. május 31., vasárnap

Anna Ekberg: Kétség

Niki május 31, 2020 0 Hozzászólás

Kiadta: Animus (2018.)

Oldalszám: 384

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Bár a molyos értékelések nem voltak nagyon kecsegtetőek, de a fülszövege annyira érdekes volt számomra, hogy végül nekikezdtem a könyvnek. Nem csalódtam annak ellenére sem, hogy kicsit lehetett volna agyafúrtabb a sztori.

Egy napon Louise kávézójában felbukkan egy férfi, aki azt állítja, hogy a férje, csak erre a nő egyáltalán nem emlékszik.

Három évvel ezelőtt Helene - a gazdag üzletasszony és két gyermekes édesanya - nyomtalanul eltűnt. Most pedig úgy tűnik, hogy bár Louise nem emlékszik rá, de ő Helene.

A nő visszatér régi életébe, de a történet természetesen nem ilyen egyszerű. Próbálja felgöngyölíteni a múltját, közben kiderül egy súlyos titok és mindeközben gyilkossággal vádolják.

A történet két szálon játszódik.

Az egyiken Helene próbál visszarázódni a családja életébe és elkezdi a saját nyomozását, ami során szörnyű titkok látnak napvilágot.

A másik szálon Louise szerelme nyomoz, hogy bizonyítsa a nő ártatlanságát.

Mind a két szál tartogat meglepetéseket, de természetesen összefügg. Úgy képzeljétek el az egészet, mintha lenne két fonal, amik az elejükön össze vannak csomózva. A csomó után szétválnak, majd a végükön újra összefutnak egy csomóba. Na, ilyen a sztori. Végig két szálon fut, de a végére természetesen minden rendeződik.

"– Minden nagy vagyon bűncselekménnyel jött létre."

Olvasmányos volt és élveztem az olvasását, de mégis közepesre értékeltem.

Olvasmányos és izgalmas volt a nyomozás: mi történt a múltban, ki a tettes, stb. Ez a szál jó volt, izgalmas.

DE! De a szereplők valahogy nem voltak a helyükön. Ez megbocsátható lenne, hisz skandináv krimiről van szó, a cselekmény a hangsúlyos, nem épp a lelki mizéria, amiből azért csurran-cseppen a sztoriba, csak valahogy még sem volt kerek az egész nekem. Valahogy nem jöttek át igazán az érzelmek, nem kerültek közel hozzám a szereplők. Lehet az volt a baj, hogy annyira kutatni akartam a valódi tettes után, hogy nem tudtak a szereplők kibontakozni előttem, elvesztem a jelekben és az utalásokban.

Azt már az elején érezni lehet, hogy Helene nem lehet a tettes. Csak épp az olvasó se tudja bizonyítani, hogy miért, kénytelen a szerzőre hagyatkozni, aki fokozatosan vezeti le a történetet.

Tetszett a két párhuzamos cselekmény. Helene szálán leginkább az volt hangsúlyos, hogyan illeszkedik vissza és mire bukkan a családja múltjában. A másik szálon pedig a férfi nyomozása volt érdekes. Mire fog jutni? Fog tudni segíteni Helenen?

Ne hagyjon titeket ez a jelenlegi molyos 74% megtéveszteni, jó a sztori. Nem nagy szám, nem okoz nagy meglepetést, de nem rossz. Ajánlom a figyelmetekbe!

2020. január 26., vasárnap

Murakami Haruki: Különös könyvtár

Niki január 26, 2020 0 Hozzászólás

Eredeti címe:
村上春樹: ふしぎな図書館 (2005.)

Kiadta: Geopen (2018.)

Oldalszám: 120

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Hááááát .... Még nem olvastam a szerzőtől más könyvet és lehet hatalmas hiba volt ezzel kezdeni. De nagyon megtetszett a címe, rövid volt, tetszett a megszokottól eltérő betűtípus, a fura illusztrációk ... nem is tudom. ... Nem ezzel kellett volna kezdenem.

Bajban vagyok, mert igazán azt se tudom mi a fenét is olvastam. Persze, az megvan, hogy egy magányos fiú fura könyvet keres a könyvtárban és így egy fura, eldugott, ismeretlen részlegre kerül, aztán cellába vetik, gyorsan el kell olvasnia ezt a könyvet, hogy aztán kiszívják az agyvelejét. Értem én, hogy mit olvastam, tudom, hogy valahogy mögé kéne látnom a történetnek, biztos tele van szimbólumokkal, mögöttes jelentésekkel ... de b@sszus, nem értem.

Nem tetszett a történet a rövidsége ellenére sem. Komor volt, baljóslatú, félelmetes. A könyvtár, ahol elrabolnak, aztán kiszívják az agyvelődet. Bizarr, durva, ilyet a könyvmoly énem elképzelni sem akar.

Amikor pedig olvastam, hogy eredetileg gyerekeknek készült ez a történet ... még jó, hogy nem esti mese lett belőle. Ilyen meséken nőnek fel a tömeggyilkosok, az tuti.

2020. január 13., hétfő

Ezekiel Boone: Kirajzás

Niki január 13, 2020 0 Hozzászólás

Eredeti címe: The Hatching (2016.)

Kiadta: Agave (2017.)

Oldalszám: 288

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Ó b.sszus, imádtam ezt a könyvet! Teljesen befaltam, egy nap alatt kivégeztem. Rákattantam, letenni se akartam, legszívesebben egyhuzamban elolvastam volna. Fantasztikus volt! És épp ezért nagyon meg vagyok döbbenve, hogy jelenleg csak 76%-on áll a molyon és túl sokan nem is olvasták még, holott 2 éve megjelent már. Mondjuk ebben szerepe lehet annak is, hogy a kiadó nem tervezi a trilógia további részének a magyar kiadását, amin fel vagyok háborodva. 😡 Ez egy hihetetlenül izgalmas, olvasmányos, pörgős történet, ami persze olyan ponton ér véget, hogy most rendesen fáj, amiért nincs magyar folytatása. Nagyon-nagyon ritkán szoktam gondolkodni azon, hogy angolul olvassak, de most muszáj lesz. Tudnom kell mi lesz a második kötetben!

Amit már az elején meg kell említenem, félek, undorodok a pókoktól. A kisebbekkel még elvagyok, azokon segít a porszívó vagy a seprű tisztes távolságból, de a nagyobb példányoktól kővé dermedek és sikítani is elfelejtek. Nem tudom konkrétan kijelenteni, hogy félek vagy undort érzek, de nagyon nem bírom őket. A testem reakciója alapján inkább azt mondanám, hogy félek, pánikba esek tőlük annak ellenére is, hogy tisztában vagyok azzal, nem fognak megenni, de akkor is.
Már a könyv borítója láttán kivert a víz, viszont nagyon kíváncsi lettem rá a fülszövege alapján.
Éjszakába nyúlóan olvastam és bizony sokszor néztem körbe a hálószobában közben, hogy nincs-e belőle valahol. De azért élveztem az olvasását! 😂

A történet sok-sok szálon fut, néha ez igazából már követhetetlen volt, de a lényeg.
Egy rég kihaltnak vélt pókfajta újra életre kel és az a sajátossága, hogy vérre szomjazik. Állatokra, emberekre vadászik csapatostul és felzabálja, ami/aki az útjába kerül. Egyre többen vannak, egyre többen halnak bele, egyszerűen megállítani se lehet az áradatot.
Az egyik szálon egy kutatónő a főszereplő, aki odáig van a pókokért. Az ő feladata lesz, hogy rájöjjön milyen pókok is ezek, hogyan lehet védekezni ellenük.
Aztán egy másik szálon ott van az USA elnöknője, akinek szembe kell néznie ezzel a katasztrófával és menteni a népét.
Aztán vannak olyan szereplők, akik bunkert építettek és ott próbálnak túlélni.
Vannak katonák, akik azt se tudják mivel kell szembenézniük.
Van egy lakatlan kis sziget, ahol nagypapa az unokájával és a menyasszonyával próbálja meghúzni magát.
És van sok-sok helyszín: Peru, Kína, India, Skócia és USA, ahol felbukkannak ezek a szörnyecskék és emberek ezreit, millióit irtják ki.

"Tüsszentett, s látta, hogy vér spriccelődött a falra. Az orrából takony csöpögött. Úgy érezte, mintha valami mozogna benne, és amikor odanyúlt, hogy megtörölje, talált valamit, ami kifelé mászott. Megfogta a kemény, szőrös lábat és kihúzta. A rohadt életbe! Egy pók!
Egy kibaszott pókot húzott ki az orrából. Az egyik lábánál fogva tartotta, az ujjai között.
A rovar oldalra lendült és rácsettintett."

Zavaró tényező volt a sok-sok szál, de annyira izgalmas, lebilincselő volt a sztori, hogy ezen fent se akadtam. Befaltam, imádtam!
És a vége! Nos igen, baromi jó a vége, igazi függővég és ki vagyok akadva, hogy magyarul nem lesz folytatása.

2020. január 8., szerda

Holly Seddon: Lélegzet-visszafojtva

Niki január 08, 2020 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Try Not to Breathe (2016.)

Kiadta: Könyvmolyképző (2017.)

Oldalszám: 424

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

„A lány a vonaton óta egyetlen pszichothriller sem ragadott magával ennyire.” (Tess Gerritsen, a New York Times bestseller szerzője) - olvasható a fülszövegben. Hát, nem volt egy nagy szám sztori az a történet, ebből kiindulva nem sokra számítottam ezzel kapcsolatban sem és kész szerencse, mert legalább nem csalódtam. Harmatgyenge.

Az események 3 szálon futnak.

Az egyik szál Amyé, akit 1995-ben megtámadtak és a jelenben (2010-ben) is vegetatív állapotban van egy kórházban.

A másik szál Alexé, aki alkoholproblémákkal küzdő ex sztár újságíró. A nőnek mindene megvolt anno, sikeres volt a munkájában, férjnél volt, de a pia fontosabb volt és mindent elveszített. Egy idős Amyvel és szabadúszó újságíróként próbál visszatérni. Cikket kellene írnia a vegetatív állapotban levő betegekről és ekkor botlik bele Amybe, akinek az állapota teljesen felkavarja. Elhatározza, hogy kideríti mi is történt 1995-ben a lánnyal, ugyanis senki se tudja. Mármint azt igen, hogy megtámadták, de hogy ki és miért, fogalmuk sincsen.

A harmadik szál Amy volt iskolai szerelmének a szála. Hogyan alakult az élete, túl tette-e magát Amy, stb.

A munka során Alex találkozik a férfival és közösen kezdik felgöngyölíteni a szálakat, ami túl sok izgalmat nem okozott nekem, ugyanis az elején lelőttem a poént magam előtt, hogy ki a tettes.

Történt, hogy véletlenül a könyv rossz oldalon nyílt ki és megláttam egy bizonyos nevet, ami felkeltette az érdeklődésemet, hogy is kerül oda. Így elolvastam pár oldalt a történet végéből. Így az elejétől kezdve tudtam, hogy ki volt a tettes és mi történt. És jó, hogy ezt tettem, ugyanis cafatokra téptem volna a könyvet, ha a sztori végén szembesültem volna csak a névvel.

"Az idő nem gyógyít meg mindent. Az idő csak egy üres lap, amire az itt maradottak felírhatják mindazt, amit megbántak és bevallanának."

Seddon nem bonyolult pszichothrillert alkotott. Tipikusan az a krimi, amikor a tettesre azzal hívja fel a figyelmet a szerző, hogy rettentően mellőzi őt. Már gyanúsan. Ugyanez volt ebben a könyvben is.

Kiszámítható, nem túlságosan izgalmas könyv. Egy langyos lábvíz. Rettentően felejthető. Elolvasod, de másnap már azt se tudod miről szólt.

2019. október 16., szerda

Aimee Molloy: A mintaanya

Niki október 16, 2019 0 Hozzászólás

Eredeti címe: The Perfect Mother (2018.)

Kiadta: GABO (2018.)

Oldalszám: 364

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Hű, nagyon rég voltam kíváncsi ennyire egy könyvre, mint erre. Nagyon izgalmasnak találtam a fülszöveg alapján, ráadásul úgy éreztem, hogy nagyon könnyen bele fogom tudni élni magamat a sztoriba, lévén, hogy én is tagja voltam ilyen FB-s kismama csoportnak és kisgyerekem van. Féltem attól is, hogy lelkileg majd kicsit odavág, hisz azért elég parát tud okozni egy kisgyerekes anyának egy olyan történet, melyben elrabolnak egy kisbabát.

Na de a sztori.

Májusi Anyák, magyar verzióban amolyan FB-s kismama csoport. Mi is ez a csoport? Olyan anyukák csoportja, akiknek a gyerkőce ugyanabban a hónapban született. Megbeszélik minden gondjukat-bajukat, jó vagy ép káros tanáccsal ellátják a másikat és persze frusztrálják egymást, hogy ki a királyabb anya. Ugyanilyenek a hazai csoportok is, nekem elhihetitek. 😂

Van a csoportban ilyen anyuka, olyan anyuka, de Winnie kicsit más. Félszeg, szótlan, titokzatos és egyedül neveli a kisfiát, Midast, akit a történetben el fognak rabolni. Ez pedig elindít egy lavinát, kiderül, hogy a csoport tagjai milyen titkokat dédelgetnek, mi Winnie titka és persze a történet végén kiderül, hogy ki és miért rabolta el Midast. Na, ez egy hatalmas pofon volt! Meg se fordult a fejemben ez a fordulat!

"A Májusi Anyák. A mamicsoportom. Sohasem tetszett ez az elmevezés. Mami. Olyan terhelt, olyan ideologikus. Mi nem voltunk mamik.
Anyák voltunk. Emberek. Nők, akiknek történetesen hasonló időpontra esett az ovulációjuk, és aztán ugyanabban a hónapban szültek."

Bevallom, meg vagyok lepődve, hogy a molyon jelenleg csak 71%-osra van értékelve a könyv, én ugyanis faltam minden sorát. Imádtam olvasni és mindig nagyon vártam, hogy leülhessek folytatni.

Nagyon érdekelt és érdekes is volt a különböző anyukák sorsa. Mindenkinek más volt a problémája és ettől annyira hétköznapiak voltak. Volt persze, aki próbálta megjátszani a szuperanyut, de a felszín alatt mindannyian rettegtek attól, hogy valamit rosszul tesznek, ez pedig hatalmas szimpátiát keltett bennem.

Winniehez nem sikerült igazán közel kerülnöm, de szívből szorítottam természetesen, hogy előkerüljön a kisfia. Belegondolva is szörnyű volt a helyzet!

És ha már Winnie. A történet felépítése nagyon becsapós. Nem akarom lelőni a poént, de a történet végén csak fogtam a fejemet, mert az elejétől kezdve tévútra vezetett a szerző. És kivételesen ezért nem haragudtam rá, hanem csak mosolyogtam. Bár, ha nem lett volna ilyen kellemes olvasmány a könyv, lehet mérgemben most megmondtam volna itt a tutit. 😅

Egy szó, mint száz, szerintem egy nagyon olvasmányos, lájtos krimi-féleség a könyv, tudom a figyelmetekbe ajánlani. ... Tényleg nem értem ezt a 71%-ot. 😕

2019. szeptember 15., vasárnap

Jane Corry: A halott ex

Niki szeptember 15, 2019 0 Hozzászólás

Eredeti címe: The Dead Ex

Kiadta: XXI. Század (2018.)

Oldalszám: 350

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Nagyon kíváncsi voltam Corry újabb regényére A férjem felesége és a Vértestvérek után. Épp ezért elég szomorúan jegyzem meg: szerintem a 3 könyv közül ez volt a leggyengébb.

Ami a legbeszédesebb a könyvvel kapcsolatban, hogy csak 11 nappal ezelőtt fejeztem be az olvasását, de rendesen úgy kellett gondolkodnom, miről is szólt a történet. Pedig ilyen gyorsan nem szoktam elfelejteni egy-egy könyvet, sőt. Évek múlva is lazán fel tudom idézni a cselekményeket annak ellenére is, hogy több ezer könyvet olvastam már. Vagyis A halott ex nagyon felejthetős kötet.

Miről is szólt? Vicki elvált a férjétől, miután a pasi otthagyta őt egy másik nőért, így egyedül tengeti a napjait és aromaterapeutaként dolgozik. Aztán egy napon eltűnik az exe és a rendőrök kopogtatnak az ajtaján, őt vádolják az eltűnés miatt.

Persze nem ennyire egyszerű a sztori, hogy Vicki bűnös vagy ártatlan. Ugyanis amíg haladunk előre a végkifejletig kiderül, hogy mi minden történt a múltban, milyen betegséget próbál rejtegetni az emberek elől (nem értem miért, de mindegy).

Illetve, mint ahogy az előző két könyvben is megszokhattuk, az írónő szereti 2 szálon vezetni a történetet, egy másik szereplő történetének bemutatásával is. Ez így volt most is. Sokáig nem értettem, hogy Scarletnek mi köze is lesz Vickihez. Scarlet nevelőcsaládnál nőtt fel, miután az édesanyja börtönbe került. Kislány korától bukkan fel a kötetben, aztán hirtelen eltűnik és új néven, fiatal nőként újra felbukkan, de egyszerűen fogalmam se volt, mi fog ebből az egészből kikerekedni, mi köze lesz Vickihez. Aztán persze a vége felé kezdett minden kikristályosodni és nem ért meglepetés, amikor választ kaptam erre a kérdésemre.

Nem mondanám, hogy egy agyafúrt pszicho-thriller lenne a könyv, ennek ellenére olvasmányos volt és gyorsan haladtam vele, 3 nap alatt elolvastam. De mint ahogy fentebb is említettem, mély nyomot nem hagyott bennem. Egyszer elolvastam, nem volt rossz, közepes élményt nyújtott és ennyi.

"Becsapott és hazudott nekem, és most halott (…)"

Maguk a cselekményszálak nem voltak rosszul összehozva, de nem értettem, hogy Vicki betegségét miért kell titkolni és miért szégyellni való. A férjem egyik munkatársának is van ilyen problémája, többször hallottam már, hogy emiatt milyen kellemetlen helyzetbe került és biztos nem egyszerű így az élet, de nem hiszem, hogy a társadalom ilyen szinten megbélyegezne valakit egy ilyen betegség miatt. Ennél jóval önzőbbek az emberek és inkább magukkal foglalkoznak, mint más "nyomorával".

"Külsőleg talán úgy nézek ki, mint egy meglehetősen átlagos, negyvenes nő. Belülről azonban két lábon járó időzített bomba vagyok."

Ami meg a végkifejletet illeti. Nem lövöm le a poént, hogy mi a helyzet a halott volt férjjel, sokáig nem voltam biztos abban, hogy mi is történhetett. Ilyen téren a szálakat Corry a vége felé összekuszálta, de előnyére szóljon, hogy a legvégére ki is bogozta őket és mindent megmagyarázott.

Ha a 3 könyv közül ajánlanom kellene, hogy melyikkel kezdjétek az ismerkedést, akkor biztos nem ez a könyv lenne az, hanem vagy a Vértestvérek vagy A férjem felesége. Inkább az előbbi. Felépítés és a cselekményszálak vezetése miatt úgy érzem, hogy van hasonlóság az utóbbi könyv és e között. Lehet, hogy több is, mint komolyabb belegondolás nélkül gondolom.

2019. május 25., szombat

Ania Ahlborn: Vértestvérek

Niki május 25, 2019 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Brother (2015.)

Kiadta: Agave (2016.)

Oldalszám: 256

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Nagyot csalódtam ebben a könyvben. Sokkal, de sokkal többre számítottam a fülszövegét olvasva. Lényegében egy kis semmiség. Nem mondhatnám, hogy izgalmas, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Vérre számítottam, mocsokra, undorra. És bár persze, nem épp egy romantikus sztori, de ennél azért keményebb történetre vágytam a fülszövegéből és a borítóból is kiindulva.

Nem egy tipikus rémtörténet, nem thriller, pszicho-thrillernek is gyenguska, krimi meg főleg nem, igazán azt se tudom hová lehetne sorolni azon kívül, hogy számomra a nem ajánlom kategória.

A világ végén van egy házikó, ahol apuka, anyuka él a három felnőtt gyerekükkel. Michael 19 éves, Misty 21, Rebel 23.

A szerző nem sokat teketóriázott, egyből belevágott a sűrűjébe, már az első oldalakon sikítozik egy lány, akire a halál vár. Ugyanis ebben a sztoriban fiatal lányokat rabolnak el, ölnek meg, esznek meg, szóval azért megvan benne az undiság és az olvasóban motoszkáló gondolat: miért? Hát, számomra a kérdésre adott válasz nem éppen kielégítő.

A szülők-gyerekek és a gyerekek-gyerekek közti viszony sem épp egyszerű, ráadásul elég nagy titkot cipelnek magukkal a gyilkolászáson kívül.

Aztán egy napon a szellemileg picit elmaradott Michael megismerkedik egy fiatal lánnyal, aki felkelti az érdeklődését. A drága bátyus pedig ördögi és beteg tervet eszel ki. Olyat, amin igazán meg se döbben az olvasó majd.

"A stoppolásnak megvannak a maga veszélyei, és az, hogy valaki egy autó csomagtartójába zárja őket, az egyik ilyen veszély."

Valahol mélyen onnantól kezdve, hogy Alice felbukkan a színen, sejteni lehet, hogy mi a sztori lényege és mi lesz a vége. Nem döbbentem meg és csalódott is vagyok emiatt.

Milyen is akkor a Vértestvérek? Tipikusan egyszer olvashatós olvasmány, de szerintem inkább keressetek mást helyette, ha borzongani akartok, mert ehhez ez a könyv kevés.

2019. április 5., péntek

Laura Marshall: Ismerősnek jelölt

Niki április 05, 2019 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Friend Request (2017.)

Kiadta: XXI. Század (2018.)

Oldalszám: 350

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Hihetetlenül izgalmasnak találtam a könyv fülszövegét, ezért kezdtem neki az olvasásának. Egy volt osztálytárs, aki bejelöl a Facebookon még nem olyan nagy szám, de mi van akkor, ha az illető már 25 éve halott? És persze ott volt a titok, hazugságok, osztálytalálkozó ... hát, nagyon felcsigázott.

Én eléggé antiszoc vagyok a privát Facebook oldalamon. Ha nem kellene a Nagy miatt fent lennem (ugyanis sulis csoport van létrehozva és minden szir-szar információról azon keresztül lehet időben értesülni, hiába létezik üzenő füzet és ellenőrző), szerintem nem is lenne profilom. Egész egyszerűen nem érdekel, hogy kivel mi van, ki milyen képet rak ki magáról, mert lényegében ugyanazt tapasztalom, mint a könyv főszereplője is. Nagyon sokan egy mű világot vetítenek ki magukról, melyben minden csili-vili, tökéletes és közben meg nem is így van. Másrészt én nem szeretem kiadni magamat. Nem teszek ki képeket a gyerekekről, a nyaralásainkról, hol élünk és hogyan, mert nem tartozik fűre-fára. Valamilyen szinten kénytelen vagy embereket visszajelölgetni, mert sértődés lenne belőle az iskolában, a munkahelyen, de én úgy gondolom, hogy ennyi. Visszajelölök, de többet nem adok magamból. Akivel tartom a kapcsolatot rendszeresen, az képben van. Akivel meg nem, annak miért mutogassak az életemről képeket? Na, de ez az én véleményem a Facebookról.

"Azt sem tudom, a kapcsolatok tekintetében létezik-e egyáltalán olyasmi, hogy igazság, vagy csak annak különböző változatai vannak, amelyeket a szerelem és a félelem formál, valamint az, ahogy magunknak és másoknak hazudunk."

Döbbenetes volt belegondolni abba is - olvasva a könyvet -, hogy pl 20 éve ballagtam el az általánosból, a gimiből pedig 16 lesz idén. Emlékszem sokan pityeregtek, hogy jaj, találkozzunk 5 év után, de 15 év után mindenképp és jaj, mi lesz velem nélkületek. Nos, fogalmam sincs, hogy volt-e osztálytalálkozó 15 év után, én erről hírt nem kaptam, de mivel nem különösebben izgat kivel mi van és nem a jópofizásról és a felesleges időtöltésről vagyok híres, úgy se mentem volna el.

Na de a sztori.

Louise a középiskolában a menő csajcsapathoz csapódott annak ellenére is, hogy eléggé átlagos volt. Tudjátok, az a szitu, amikor a menő csajok körülveszik magukat átlagosakkal, mert így még menőbbnek, még szebbnek tűnnek a tömegben. Nekem kicsit ismerős a szitu. Mindig az egyik lány után loholt és egyszerűen nem vette észre tizenévesként, hogy csak kihasználja lelkileg.

Majd új diáklány érkezett az iskolában, akiről mindenféle szörnyű pletyka keringett. Ő volt Maria.

A lényeg, hogy az évzáró bálon valami történik Mariaval és az iskola után megszűnik Louise barátsága is a menő csajokkal.

Aztán eltelik 25 év. Louise már a 40-et tapossa, belsőépítész, elvált és egyedül neveli a 4 éves kisfiát. Egyik nap pedig bejelöli Maria a Facebookon, aki 25 évvel ezelőtt meghalt ugyebár. Erre feltámad a múlt, kiderül, hogy mi is történhetett a lánnyal és közeledik a híres osztálytalálkozó. Majd pont kerül a történet végére.

"Elképeszt, egyesek milyen mértéktelenül képesek ide kipakolni az életüket. Ez a nő még köszönni sem szokott, amikor nagy ritkán összefutunk az iskola kapujában, mégis minden szaftos részletet ismerek a szerelmi életéről."

Nagyon olvasmányosan indult a történet, a szerző kellőképpen lassan, de nem túl lassan adagolta az eseményeket. Jó volt, érdekelt, mindig kíváncsian folytattam. Nem volt elképzelésem arról, hogyan is halhatott meg Maria és gyilkosság vagy baleset történt-e vajon. Ráadásul a fejezetek közé nagyon ügyesen bele volt szőve egy-egy monológ, amiről nem lehetett tudni egészen a végéig, hogy kiről is van szó. Több emberre is gondoltam és ez mindig megkeverte a felvetésemet, hogy mi történhetett a lánnyal.

Aztán a vége felé minden elfuserálódott! De minden! Egyszerűen csak fejbevágta az olvasót az írónő a ténnyel, hogy itt van nesze, ő a gyilkos. És erre nem volt semmi utaló jel az utolsó oldalakig. A nyomorult olvasó meg végig jeleket keresett, összeesküvés elméleteket gyártott, majd hozzávágják a nevet, hogy na basszus, gyilkosságról van szó és ő volt a tettes. Mi van? Hol volt az erre utaló jel? És csak ennyi?

Átverve éreztem magamat a végére, olyan lett a sztori, mint egy szép lufi. Szépen szállt, jól mutatott ott fent, aztán nekirepült egy gólya és a helyes csőrével jól kipukkasztotta és ennyi is volt. Ha egy kicsit más lett volna a vége, ugyanolyan jó, mint a könyv 2/3-a, akkor szerintem 4 csillagot adtam volna. De így a végére hatalmas lett a csalódásom.

Ami a szereplőket illeti, kedveltem Louise-t. Sajnáltam, szántam, de basszus, megértettem. Éreztem egy kis hasonlóságot a karaktere és köztem.

Összességében az Ismerősnek jelölt nem rossz pszichothriller, erősen, olvasmányosan, izgalmasan indult, de eléggé balfék módon lettek a szálak a végére lezárva. Azért tudom a figyelmetekbe ajánlani!

2023. szeptember 1., péntek

2023. augusztus 24., csütörtök

2022. május 6., péntek

Amit befejeztem

Amik folyamatban vannak

2022. március 1., kedd

Amit befejeztem

Amik folyamatban vannak

Amitől valószínűleg tényleg búcsút veszek

2022. február 16., szerda

2022. január 27., csütörtök

2020. október 23., péntek

2020. május 31., vasárnap

2020. január 26., vasárnap

2020. január 13., hétfő

2020. január 8., szerda

2019. október 16., szerda

2019. szeptember 15., vasárnap

2019. május 25., szombat

2019. április 5., péntek

Rólam

Keresés ebben a blogban

Jelenlegi olvasmányaim

Rendszeres olvasók

Régebbi bejegyzések

Népszerű bejegyzések

Összes oldalmegjelenítés

E-mailes elérhetőség

Műfaj szerint

Egyéb

Rovatok