Jane Corry: Vértestvérek

Eredeti címe: Blood Sisters (2017.)

Kiadta: XXI. Század (2018.)

Oldalszám: 400

Forrás: saját

Értékelésem:

Még tavaly májusban írtam az írónő egyik másik regényéről, A férjem feleségéről. Bár az a történet lassan indult be, mégis úgy fejeztem be az olvasását, hogy az írónő egy igazán izgalmas pszichothrillert hozott össze és már akkor nagyon kíváncsi lettem a Vértestvérekre. Nem is csalódtam.

Adva van két lánytestvér.

Az egyik Alison, aki rajztanárként dolgozik egy börtönben.

A másik Kitty, aki viszont egy baleset óta egy otthonban él. Elveszítette az emlékeit, nem képes beszélni, de belül mégis teljesen ép. Próbál visszaemlékezni, de egyszerűen nem megy neki.

A történet hol az egyik, hol a másik testvéren keresztül körvonalazódik. Alison élete fenekestül felfordul azzal, hogy munkát vállal a börtönben, kísérteni kezdi a múlt. Kitty viszont miközben küzd, hogy emlékezzen, társra talál az otthonban, akivel elég kurta-furcsa viszonyba kerülnek a "fogyatékosságaik" miatt.

Aztán persze a történet végén ott a csattanó és összeáll a kép az olvasóban. Mi történt, milyen balesetről van szó és hogy kapcsolódnak egymáshoz a szálak.

"A lánytestvérek közötti kapcsolat elég összetett tud lenni. Egyszerre féltékenységgel terhelt és szeretetteljes."

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, mert számomra hihetetlenül izgalmas volt. Leginkább Kitty szála. Néhány dolog felfoghatatlan volt körülötte, ugyanakkor mégis annyira hétköznapi. Ahogy szerelemre lobbant, holott az elméje börtönbe volt zárva, nagyon merész húzás volt az írónőtől. Biztos vagyok abban, hogy sok olvasót szinte sokkolt ezt a fajta szerelem és a következménye. Nekem tetszett, hogy kiemelte, a szerelem nincs feltétlenül egészségi állapothoz kötve.

Alison esetében viszont a titok volt izgalmas. Mi történt és mi köze van hozzá?

Olvasmányos, izgalmas volt a történet, tetszett, hogy két ennyire különböző karaktert alkotott meg az írónő és ennyire különböző sorsot szánt nekik. Keserédes volt az egész. 

Két testvér, akik rivalizáltak, veszekedtek, amíg be nem következett az a  bizonyos tragédia. 

"A gyerekek néha nagyon undokok tudnak lenni egymással."

Nagyon tudom a figyelmetekbe ajánlani! Lassan adagolja az információkat az írónő, több csavar is van a történetben, egyszerűen izgalmas, letehetetlen.