2016. május 31., kedd

Kitekintő 32.

kedd, május 31, 2016 0 Hozzászólás
A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján.

Somewhere Out There


Mi történik ha két nővér, akik különböző körülmények között nőttek fel, 35 évvel később találkoznak?

Natalie nem tudja az édesanyja nevét csak azt, hogy lemondott róla, majd örökbe fogadták és családban nőhetett fel. Most Natalie lányának családfa kutatást kell végeznie az iskolában és emiatt a nő elhatározza, hogy felkutatja a gyökereit.

Brooke számtalan nevelőszülőnél töltötte az igazából nem is létező gyerekkorát. Most felfedezi, hogy terhes és viaskodni kezd magával: megtartsa a gyermekét vagy sem, hisz a jövője annyira reménytelen. 


2016. május 30., hétfő

Ti kérdeztétek (98.)- Ha életed végéig csupán egyetlen egy könyvet olvashatnál el újra és újra, melyik lenne az?

hétfő, május 30, 2016 0 Hozzászólás
Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Ha életed végéig csupán egyetlen egy könyvet olvashatnál el újra és újra, melyik lenne az?"
(DarkFuture)

Nagyon nem lennék boldog ha így alakulna, mert nehezen tudnék dönteni. Akármennyire is jó egy könyv, mindegyikre rá lehet unni. Ráadásul ahogy fejlődik az olvasó személyisége, az életében ilyen-olyan hatások érik előfordulhat, hogy újraolvasva egy könyv évekkel később teljesen ellentétes véleményt válthat ki belőle. Szóval nehéz döntés.
De mivel az évek alatt a Harry Potter összes kötetét rongyosra olvastam már és nem untam meg őket, így tán azok közül választanám az egyik vaskosabb példányt. ;o)

2016. május 29., vasárnap

Paul „Coach” Wade: Fegyencedzés

vasárnap, május 29, 2016 0 Hozzászólás
Forrás
Most biztos vannak akik látva ezt a könyvet felhúzzák érdeklődve a szemöldöküket, hogy a fenébe is akadt a kezeim közé, amikor többnyire romantikus, NA, YA és hasonló kaliberű könyveket szoktam olvasni és hát mindenről szól a Fegyencedzés, csak épp a romantikáról nem.
Nos először is: azért került a kezeim közé, mert érdekelt a könyv.
Másodszor: tavasszal mindig rám jön a pánik, hogy fogyni kellene, mert lassan jön a bikini szezon.
Harmadjára: ötleteket szerettem volna meríteni otthoni edzésekhez.

Kiadta: Jaffa (2011.)
Oldalszám: 336
Forrás: saját
Értékelésem:
Őszinte leszek: nem olvastam végig a könyvet csak az elejét, a gyakorlatoknál már csak lapozgattam, elmélázgattam a képeket nézegetve majd elrettentem, hogy b.sszus, én ezeket nem tudom megcsinálni, mert tök egyszerűen gyenge vagyok hozzájuk.
A Fegyencedzés nem a fogyásról szól. Nem arról, hogy hogyan legyen szép vékony derekad, feszes feneked és vékonyabb combod, hanem arról, hogyan erősödj meg a saját testsúlyodat használva. Az ERŐ-ről szól.
Hogyan erősödj meg.
Hogyan legyél nagy erő birtokában.
Hogyan legyenek szép izmaid.
Az erőről, az izomépítésről, a test formálásáról szól. A Fegyencedzés szerint a testünk olyan, mint az agyag, amit kényünk-kedvünk szerint tudunk formálni az izomzatunk segítségével, csak kitartásra van szükségünk.

Jó volt a könyv, érdekes, remekül van illusztrálva, annak akit érdekel, hogyan tud szép izomzatra szert tenni, szerintem tökéletes beruházás, csak ajánlani tudom a figyelmükbe. 

2016. május 27., péntek

A lázadó- film

péntek, május 27, 2016 0 Hozzászólás
Egy hétvégén történt.
P: - Most kezdődik A lázadó a TV-ben, nézzük?
N: - Már láttuk.
P: - Nem emlékszem rá. (erősen gondolkodik próbál, emlékezni)
N: - Tudod, ez az a film, amikor a csaj a film végén ... (és basszus, lelőttem a nagy poént, majd leesett, hogy igen, láttuk ezt a részt már, de a végét könyvben olvastam)
Eredmény? Vasalás közben megnéztük ÚJRA.

Miről szólt a film?

A beavatott-sorozat: A lázadó emeli a tétet: Tris (Woodley) szövetségeseket és válaszokat keres a futurisztikus Chicago romjai között. Négyessel (James) együtt menekülniük kell a műveltek csoportjának hataloméhes vezetője, Jeanine (Winslet) elől. Az idővel versenyt futva Trisnek rá kell jönnie, hogy családja milyen titok miatt áldozta fel életét és miért próbálja meg a műveltek vezére megállítani őket mindenáron. Múltbeli választásai kísértik, de megtenne mindent azért, hogy megvédje szeretteit. Trisnek Négyessel az oldalán lehetetlen feladatok sorával kell szembeszállnia, hogy feltárja a múlt igazságát.

Véleményem?

Jó volt, tetszett. De továbbra is haragszom az írónőre, hogy úgy fogja befejezni a történetét, ahogy, de ez egyenlőre maradjon titok azok előtt, akik nem olvasták a könyvet, de a filmekre kíváncsiak. 


2016. május 26., csütörtök

Mary E. Pearson: Az árulás csókja

csütörtök, május 26, 2016 0 Hozzászólás

A Fennmaradottak Krónikái #1


Történt, hogy erről a könyvről megírtam már a bejegyzésemet (szerintem jól is sikerült, de csak halkan és szerényen mondom persze). Piszkozatban hevert napok óta, majd úgy döntöttem, hogy időzítem. Itt történt a hiba. :oS Ugyanis valahogy sikerült a teljes bejegyzést törölnöm és visszavarázsolnom se sikerült. Persze naná, hogy szidtam magamat ezerrel, szidtam a gépet, szidtam mindent, de kedvem se volt azonnal nekiállni a pótlásának, sőt, most elég elveszettnek érzem magamat. :o( Nem mostanság olvastam a könyvet, megkoptak már az emlékeim, így nem lesz már számomra az igazi.

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hercegnő, éppen akkora, mint te. Az egész világ az övé volt. A parancsának még a fény is engedelmeskedett. A nap, a hold és a csillagok is elébe térdepeltek, csak intenie kellett. Egyszer volt…"

Nehezen tudnám megmondani, hogy időben mikor játszódik a történet, de úgy gondolom, hogy valamikor a mi világunk után. 
Lia egy olyan generáció hercegnője, melynek a tagjainak az első szülött lányaik valamilyen képességgel rendelkeznek. Nos, úgy tűnik, hogy a lány a kivétel, mert ő semmit nem tapasztal magában. A királyság épp az esküvőjére készül a szomszéd királysággal. Természetesen nem romantikus szerelmi történetről van szó, Lia még csak nem is láttam a jövendőbeli férjét, mint ahogy az sem őt. Egyszerűen csak a két királyság szövetségre akar lépni a gyermekeik frigyének köszönhetően.
Igen ám, de aztán Lia gondol egy merészet és megszökik az esküvője elől az egyik szobalányával. (Na nem úgy!)

"Ezt az életet, ezt az álmot magam kovácsolom, és csak a képzeletem szabhat határt neki. Ebben az életben egyedül én parancsolok."

Egy kis faluban lelnek menedékre, ahol felszolgálóként kezdenek el dolgozni.
A történet persze nem csak ennyiről szól. A szökés hírére ugyanis Lia jövendőbelije lóra pattan és a lány nyomába ered. De egy orgyilkos is keresi a lányt.
Eredet címe: The Kiss of Deception (2014.)
Kiadta: GABO (2015.)
Oldalszám: 408
Forrás: saját
Értékelésem:
A fogadóba aztán megérkezik a herceg és az orgyilkos is. Nem lehet tudni kezdetben, hogy melyik melyik, ráadásul Lia mind a kettőhöz vonzódni kezd. Aztán persze kiderül, hogy ki kicsoda, mert a lányt elrabolják.

Nem mondom, hogy nem zavart az elején, hogy nem tudtam eldönteni ki a herceg és ki az orgyilkos, de a végére teljesen rendben valónak találtam a titokzatosságot, sőt, tetszett is. Igaz, így volt, hogy hol a hercegnek, hol az orgyilkosnak szorítottam, pedig szívem mélyén elejétől kezdve arra vágytam, hogy a herceg mellett állapodjon majd meg Lia. Hisz milyen romantikus is lenne már: a lány megszökik a vőlegénye elől, aki a nyomába ered álruhába, majd mit se sejtve szerelembe esnek és élnek boldogan, míg meg nem halnak. Milyen aranyos, cukormázas lenne már egy ilyen sztori, nem?
Nos, Az árulás csókja nem csak ennyiből áll. Fordulatos, izgalmas történet, melyben ott vannak a titkok, a titokzatosság. Nagyon szerettem olvasni, kellemes olvasmány volt és kíváncsian várom a folytatást is. ;o) Ajánlom a figyelmetekbe!

2016. május 25., szerda

Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! 20.

szerda, május 25, 2016 0 Hozzászólás
Forrás
Mi is az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe?: külföldi minta alapján indult rovat. A lényege az, hogyha ajánlanál egy könyvet a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor "ragadj tollat" és írj egy ajánlót róla nekem. Én pedig megosztom a gondolataidat a blogomon.
Bővebben ITT olvashatsz a hogyanokról és a rovatról.
A mostani könyvajánló ENNEK a bejegyzésnek köszönhetően futott be hozzám.



Kedves Niki!

Fábián Janka: Emma szerelme c. könyvét szeretném a figyelmedbe ajánlani. E könyv kellemes kikapcsolódást nyújt. Nehéz letenni, hiszen oldalról oldalra egy régi, csodálatos világba kalauzol minket. Olyan történelmi és hétköznapi eseményekbe enged betekintést, amit már nem élhetünk át. Izgalmas eseményekkel teli romantikus regényről van szó. 
Fábián Janka nagyon jó példa arra, hogy egy magyar író könyve is lehet kiváló. Remélem, minél többen megismerik majd őt.

Üdv: 
Apple 



Kedves Apple!

Én is nagyon kedvelem az írónő történeteit, az Emma trilógia az egyik kedvencem tőle. ITT írtam az Emma szerelméről, amit szintén csak ajánlani tudok mindenki figyelmébe, mert tényleg nagyon jó történet!
Köszönöm az ajánlót.

2016. május 24., kedd

Amikor hazai szerzőkért megy a rajongás

kedd, május 24, 2016 2 Hozzászólás
Forrás
Történt, hogy pár hete épp jöttem le a könyvtárunkból a lépcsőn, sétáltam ki a bejárathoz, amikor megpillantottam az előtérben ücsörgő és beszélgető Borsa Brownt. Igen, azonnal felismertem, pedig nem olvastam egyik könyvét sem, de több olyan képet láttam, amin az arca mosolygott rám. Ahogy elhaladtam mellette, tán még rá is mosolyogtam, amit lehet észre se vett, mert épp belemerült a beszélgetésbe az egyik könyvtárossal. Aztán kinyílt az ajtó és bejött egy fiatal nő a párjával, kezében három könyvvel. Fura volt, hogy az előtérben téblábolt ahelyett, hogy leadta volna a cuccait és felment volna a könyvekhez, de aztán meghallottam ahogy odasúgta a párjának:
- Ott van Borsa Brown!
Éreztem a hangjában a csodálatot, én pedig elmosolyodtam és kiléptem a könyvtár épületéből. Miközben vártam arra, hogy a Párom megérkezzen értem, az épület előtt azon gondolkodtam mennyire evidensnek vesszük, hogy egyes külföldi szerzőkért külföldön és nálunk is megy a rajongás. De mi van a hazai szerzőinkkel?
Nyilván kevesebb olyan szerzőt tudunk felmutatni, akiknek a munkáira érdemes odafigyelni, mintha magát az egész Világ írótársadalmát nézzük, de itthon is vannak akikre érdemes odafigyelni, csak mégis valahogy kisebb népszerűségre tesznek szert, egyáltalán nem könnyű előtérbe kerülniük. De miért van ez így?
Bevallom hősiesen, nem sok hazai szerzőt olvasok annak ellenére sem, hogy vannak kedvenceim. Az újakkal szemben egyenesen szkeptikus vagyok. Miért alakult ez így? Azért, mert unszimpatikus ahogy egyes kezdő szerzők a blogger és az olvasótáborokhoz hozzá tudnak állni. Akinek nem jön be a történetük, az csak hülye lehet, nekiállnak ilyen-olyan fórumokon magyarázkodni, veszekedni, lealacsonyodni ahelyett, hogy elfogadnák azt, nem mindenkinem jöhet be a történetük, de ettől függetlenül lehet erre értelmesen, pozitívan, kedvesen reagálni. És tudjátok hogy van ez, ugyanaz a szitu, mintha a mai "fiatalokat" nézzük. Látunk egy csoportot taréjjal  a fejükön, nem tudjuk megkülönböztetni a lányokat a fiúktól, feszítenek a beszarok gatyában és minden másfeledik mondatuk a "bazdmeg". Erre mi "idősek" felsóhajtunk: "Ezek a mai fiatalok!". Tudjuk, hogy na de nem minden mai fiatal ilyen, de akkor is általánosítunk. És ez van a hazai szerzőkkel szemben is bennem.

Forrás
Tudom, hogy vannak akik a negatív kritikákat, véleményeket építőjellegűen fogják fel, nem pedig támadnak, de ettől függetlenül mégis van bennem egyfajta tartás velük szemben pusztán csak azért, mert pár rossz élménybe futottam.
Summa summárum, mire is akartam kilyukadni ezzel az egész történet elmesélésével. ;o) Kellemes és nagyon pozitív élmény volt látni az írónőt és még kellemesebb, felemelőbb érzés volt látni a rajongó arcát ahogy tudta, hogy hamarosan leülhet az írónő mellé, dedikáltathatja a kezeiben tartott könyveket, akár még egy közös fényképet is kap, amit aztán kedvére osztogathat a neten büszkén. Szerintem jobban oda kellene figyelnünk a hazai szerzőinkre is, mert vannak akik megérdemlik.
Azt, hogy Borsa Brown is köztük van-e, személyes tapasztalat hiányában nem tudom, de valamiért ezek után úgy érzem, hogy nagyon megjött a kedvem az egyik könyve elolvasásához. ;o)

És beugrott egy jó pár évvel ezelőtti emlékem is. Épp moziból jöttem ki amikor elsétáltam egy könyvesbolt mellett és megdöbbenve láttam, hogy az egyik kedvencem, Lőrincz L. László dedikál. Egyedül ült az ablaknál egy kis asztalnál, mellette az friss megjelenései oszlopban. Kicsit rogyadozó térdekkel mentem oda hozzá, ültem le és átszellemült fejjel néztem, ahogy dedikálta nekem a könyvét. Annyira megilletődtem, hogy a kedves kérdéseire is alig tudtam pár szót kinyögni. Mert hát na, Laci bácsi ült velem szemben, LACI BÁCSI, hogy lehetne ilyenkor bármi másra figyelni, mint átélni az élményt. Mert hát LACI BÁCSI, értitek ugye?! ;o)

2016. május 23., hétfő

Ti kérdeztétek (97.)- Mit használsz könyvjelzőként, van -e esetleg kedvenc könyvjelződ?

hétfő, május 23, 2016 0 Hozzászólás
Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

" Mit használsz könyvjelzőként, van-e esetleg kedvenc könyvjelződ?"
(Zámbó Nikolett)

Őszintén szólva nem riadok vissza attól, hogy akár egy papírfecnit vagy papírzsepit (természetesen tisztát) használjak könyvjelzőként, ha épp nincs a kezem ügyében normális alkalmatosság rá, de vannak kedvenc könyvjelzőim ettől függetlenül, íme:


A pomponos és a Könyvesemes könyvjelzőt Mónitól kaptam egy-egy Karácsonyra.
A Szent Johanna gimiset egy molyos karácsonyozás keretében az angyalkámtól.
Az alul látható mágneses példányt pedig évekkel ezelőtt hoztam magammal Görögországból.
Ezek a kedvenceim és a legtöbbet használtak. (A mágnesesen látszik is, szegénykét már csak a randa barna cellux tartja össze.)

2016. május 21., szombat

Sajtóközlemény- Rita Mae Brown & Sneaky Pie: Bárcsak itt lennél

szombat, május 21, 2016 0 Hozzászólás
Rendszeresen kapok e-maileket, hírleveleket a könyvkiadóktól melyben kérik, hogy osszam meg a blogon az adott sajtóközleményeiket. Eddig sokat nem tudtam kezdeni ezekkel a hírekkel de most úgy döntöttem, hogy "sajtóközlemények" címke alatt mindenféle javítások nélkül megosztom ezeket a kéréséket, információkat.
Elsőnek itt van a Művelt Nép Könyvkiadó gondozásában megjelenő Bárcsak itt lennél c. könyvükről szóló közlemény.


A hetvenes évek óta aktív Rita Mae Brown amerikai írónő méltán híres Sneaky Pie Brown sorozatának első könyve a Bárcsak itt lennél című bűnügyi regény már magyar nyelven is elérhető, a Művelt Nép Könyvkiadó gondozásában. Az Amerikában bestseller írások különlegességét az állati karakterek adják, melynek köszönhetően az eseményeket több „szemüvegen keresztül” is végig izgulhatja az olvasó.

Az Amerikában már 24 résszel megjelenő Sneaky Pie Brown sorozat szerzője a sokoldalú Rita Mae Brown a hetvenes évek óta aktív író, feminista. Izgalmas bűnügyi történeteinek felderítésében nem mindennapi karakterek nyújtanak segítséget, a főszereplő macskája Mrs. Murphy és kutyája Tee Tucker mindig egy lépéssel előrébb járnak a kisvárosi csendet felkavaró rejtélyek megoldásában. De hogy hogyan segítik ki gazdájukat a veszélyes helyzetekből az állatok, az a május végén, a Művelt Nép Könyvkiadó gondozásában megjelenő Bárcsak itt lennél című könyvből kiderül.

„A fülledt hangulatú virginiai kisváros, Crozet olyan, mint egy nagy család. Mindenki mindenkiről mindent tud. Legalábbis eddig ezt hitték. Csakhogy mindenkinek megvannak a maga titkai. És van valaki, aki ölni is hajlandó ezért a titokért, így egy hátborzongató gyilkosság kavarja fel az állóvizet. Egy forró nyári reggelen a városka egyik köztiszteletben álló polgárának szétroncsolt tetemét a saját betonkeverőjében találják meg. A szörnyű gyilkosságok ezzel nem érnek véget. Nyilvánvaló, hogy az elkövető helyi lakos. Valaki, akivel együtt golfoznak, teniszeznek, és akiben eddig maradéktalanul megbíztak. Többé senki nem bízhat meg senkiben… A település pletyka központja a postahivatal. A harmincas éveiben járó Mary Minor Haristeen, becenevén Harry, a kisváros történetének legfiatalabb postamesternője. Harry, aki épp válófélben van, egyedül él a cicájával (Mrs. Murphy) és a kutyájával (Tee Tucker). Rossz szokása, hogy elolvassa a mások képeslapjait. Így jön rá, hogy a tettes a gyilkosság elkövetése előtt „figyelmeztetést” küld leendő áldozatának. A minden lében kanál Harry a gyilkos nyomába ered. Mrs. Murphy és Tucker is nyomok után szaglászik, hogy megvédje szeretett gazdiját. Harry nem is sejti, hogy házi kedvencei mindig egy lépéssel előtte járnak. A kis állatok hiába próbálják meg figyelmeztetni, nem érti. Így aztán saját magát is halálos veszélybe sodorja… Bölcs és humoros írás nemcsak macskarajongóknak!”

2016. május 19., csütörtök

Phyllis T. Smith: Én, Livia

csütörtök, május 19, 2016 0 Hozzászólás
Szeretem a történelmi regényeket, de azt el kell ismernem, hogy az ókor nem épp a kedvenc időszakaim közé tartozik. Már általánosban, majd gimiben is untam a történelemórákat és az irodalmat is, amikor ez az időszak volt a téma. Az ókori Itáliáról meg kb. annyi maradt meg bennem, hogy volt Ceasar, Nero, gladiátorok, keresztényüldözés és kb. ennyi. Mindezek ellenére mégis, amikor megjelent ez a könyv, felkeltette az érdeklődésemet. Kíváncsi lettem ki is volt Livia Drusilla, mert nagyon úgy emlékszem, hogy nem tanultam róla a történelemórákon. Vagy épp hiányoztam. Vagy esetleg épp aludtam. ;o)

"Minden erény alapja a saját véredhez való hűség."

Eredeti címe: I am Livia (2014.)
Kiadta: Agave (2016.)
Oldalszám: 384
Forrás: kiadó
Értékelésem:
Ha röviden kellene Liviat bemutatnom akkor azt mondanám róla, hogy "nemesi" családba született. Fiatal korában fültanúja lesz annak, ahogy az apja és néhány társa megszervezik Julius Ceasar megölését és ezzel egy lavinát indítanak el Itáliában. 
Livia férjhez megy (koránt sem szerelemből, hanem politikai érdekből) Tiberius Nerohoz, az egyik nagy köztársaságpári reménységhez. Bár a fiatal lány nem szerelmes a férfiba, ettől függetlenül kiegyensúlyozott, már-már boldognak mondható házasságuk van. Egészen addig a pillanatig, amíg egy játékok során a fiatal feleség meg nem ismerkedik Ceasar fogadott fiával, Octavianusszal (a későbbi Augustus császár). A fiatal férfi megjelenésével, viselkedésével azonnal leveszi a lábáról, de aztán hosszú ideig nem találkoznak újra.
Mindeközben Octavianusz egyre nagyobb hatalomra tesz szert és természetesen megszerzi magának Liviat is.
A házasságuk boldog lehetne, hisz szeretik egymást, de Livia nem tud teherbe esni, ráadásul Octavianusz szerencsecsillaga is hol erősen ragyog, hol nem. ...

Tetszett a történet, kellemes volt olvasni, gyorsan is haladtam vele. Végig az zakatolt a fejemben, hogy igaz a mondás: minden nagy ember mögött egy nő áll és így volt ez Augustus császár esetében is.
Livia nagyon okos, sok mindent átlát, irányítja a férjét, hatalomra tesz szert. Azt nem értem, hogy miért tekintene rá szörnyetegként bárki is, mert semmi olyat nem tett, bár nyilván nem előnyére mondható, hogy terhesen képes volt egyik férfi házából a másikéba vándorolni, de maga az ókori élet elég szabados volt szerintem ilyen téren. ;o)
Többször eszembe jutott az olvasása során Napóleon Joséphine-je is. Olvastam róla szóló több történelmi regényt és furcsa módon eléggé hasonló élete volt, mint Livianak, sok köztünk a hasonlóság. De lehet, hogy minden hatalommal rendelkező történelmi személyiség hátszeléül szolgáló feleség hasonló problémákkal, gondolatokkal küszködött az évek során, mint ők.

"– Néha az ember olyan pontra ér, ahol csak egy nagy szakadék tátong előtte. Onnan már nem lehet meghátrálni. Ugrani kell."

Milyen is akkor összességében az Én, Livia? Egy nagyon kellemes, jól megírt történelmi regény. Tudnám ajánlani azoknak a középiskolásoknak a figyelmükbe, akik épp az ókort tanulják, hátha akkor nem éreznék olyan száraznak, töménynek, megfoghatatlannak, mint én anno. ;o)
Olvassátok el a könyvet, szerintem nem fogjátok megbánni!

2016. május 17., kedd

Kitekintő 31.

kedd, május 17, 2016 0 Hozzászólás
A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján.

Bár ez a könyv majd csak augusztusban fog megjelenni angolul, így túl sok véleménybe nem lehet botlani vele kapcsolatban, de a fülszövege mégis felkeltette már az érdeklődésemet. ;o)

The Gilded Cage 


A 16 éves Katherine Virginiából az Angliai Walthinghambe költözik.
Lelkileg teljesen össze van törve, mivel a bátyja rejtélyes körülmények között elhunyt és ezt egyszerűen nem tudja elfogadni.

Keserű orvvadász portyázik a birtok közelében és furcsa látogatók veszélyeztetik a ház lakóit. Egy pletyka szerint vadállat ólálkodik az erdőben. ...

2016. május 16., hétfő

Ti kérdeztétek (96.)- Mi a kedvenc idézeted és miért épp erre esett a választásod?

hétfő, május 16, 2016 0 Hozzászólás
Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Mi a kedvenc idézeted és miért épp erre esett a választásod?"
(Zámbó Nikolett)

Sokan kérdezték már tőlem, hogy miért nem konyvesem.blogspot.hu a blog webcíme, miért épp azajtom.blogspot.hu, aminek semmi köze a Könyvesem névhez. A webcím egy Coelho idézet adta ötletből ered.

"Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy."

Mindannyiunk életében vannak mélypontok. Néha pont akkor jön csőstül a baj, amikor amúgy is padlón vagyunk. Még ki se lábaltam az egyik sokkból, de padlóra küld a másik. Éreztétek már azt, hogy próbáltok felkelni a földről, de valami történik és visszanyom újra? Megfordult a fejetekben, hogy hagyjátok a fészkes fenében az egészet és inkább ott maradtok, mert onnan lejjebb már nincs, hacsak nem nyílik meg alattatok a föld? Én voltam már így. Nyalogattam a sebeimet, sirattam a múltat, amin változtatni már úgy se tudtam. Aztán belekapaszkodtam mindabba, amim van és felhúztam magamat. Volt, hogy állt ott valaki mellettem és tartotta a kezét, hogy bele tudjak kapaszkodni. Volt, hogy valaki segíteni szeretett volna, de tudtam, hogy ez az én harcom, a saját erőmből kell felállni, mert akkor nem fogok visszazuhanni. Mindig sikerült felállni. Volt, hogy remegtek a lábaim a tehertől és a félelemtől, hogy újra a földre zuhanok. Alig mertem lépni, lélegezni, de megpróbáltam. És ahogy teltek a napok, úgy erősödtem, léptem egyre bátrabban, végül megtanultam újra járni. Persze a félelem jó ideig bennem motoszkált, de ráébredtem arra visszanézve a múltat, hogy nem is vagyok olyan gyenge, mint amilyennek gondoltam magamat, hisz felálltam és tovább léptem.
Ezért fontos nekem a fenti idézet. Mert erő van benne. Tudom, hogy sokan nem szeretik Coelhot, mert igazából olyan okosságokat ír le, melyeket mindenki tud, de mégis vannak az ember életében olyan pillanatok, amikor az okosságok elfogynak és csak a sötétség marad. Nekem az ilyen pillanatokban az ajtó ajtót nyitott.

2016. május 15., vasárnap

Amikor leesik, hogy a várva várt külföldi könyv már megjelent magyarul is

vasárnap, május 15, 2016 2 Hozzászólás
Őszintén szólva nem mindig vagyok oda az örömtől, amikor a hazai könyvkiadók más borítóval adják ki a külföldön már megjelent könyvet. Szeretem, ha az eredeti borítóval jelenik meg kishazánkban és max akkor tudok a változtatás felett szemet hunyni, ha a miénk szebb, mint az eredeti. Ami amúgy többnyire nem jön össze.
Nem olyan rég épp egy könyvkiadónak ajánlottam itthon még nem megjelent, de jónak tűnő könyveket a figyelmükbe, amikor a böngészgetés közben leesett, hogy b.sszus, a régebben már felfedezett könyvek megjelentek itthon is, csak épp nem az eredeti borítóval és így elkerülték a figyelmemet.
És hogy mely könyvekről van szó, íme:

Nicole Williams: Crash/ Zuhanás

Na jó, tudom, hogy a Könyvmolyképzős borítóval is megjelent külföldön, de számomra az eredeti a balettcipős és ez is égett belém. Amúgy még a Kitekintőben is felhívtam erre a könyvre a figyelmet évekkel ezelőtt, annyira megnyert már akkor is magának a fülszöveg. (A napokban neki is kezdtem az olvasásának, ha már így rátaláltam magyarul is, remélem nem fogok csalódni benne.)


Szintén a Kitekintőben még régebben ajánlottam a figyelmetekbe a Rose Under Fire c. könyvet. Valamiért kiment a fejemből, hogy egy sorozat második kötetéről volt szó. Böngészgettem, újra rámentem a könyv adatlapjára és akkor szembesültem vele, hogy az első része megjelent már itthon is a Könyvmolyképző gondozásában, sőt, olvastam is már.


Az írónő neve nem emiatt a könyve miatt maradt meg bennem, hanem a The Nightingale miatt, de ettől függetlenül nagyon örülök annak, hogy megjelent ez a története magyarul.

És pusztán csak a véletlen műve, hogy a bejegyzésben bemutatott mind a három kötet Könyvmolyképzős kiadvány. ;o)

2016. május 13., péntek

Dániel András: A kuflik és a nagy eső

péntek, május 13, 2016 0 Hozzászólás
Bevallom teljesen őszintén, két dolog miatt vettem kézbe ezt a mesekönyvet:
  1. a borítóján annyira nem tetszettek a figurák, hogy közelebbről is meg akartam nézni őket.
  2. nem értettem, hogy a "kifliknek" mi közük lehet a nagy esőhöz. Aztán elolvastam még egyszer a címet, akkor meg nem értettem, hogy mik is azok a "kuflik".
És ha már jobban megnéztem a borítót, fogalmam se volt micsodák azok a kuflik, hát akkor elolvastam a 2 mesét tartalmazó könyvecskét.

Megy korosztálynak szól leginkább A kuflik és a nagy eső?: óvodásoknak. Gyerkőcömet már nem tudta lekötni.

Mi az, ami tetszett nekem benne?: hát, igazából nem is tudom. Hátast nem dobtam a történetektől, aranyosak voltak, de olyan semmilyenek. Az illusztráció meg? Egyszerre találtam ormótlannak, rondának, ugyanakkor meg valahogy mégis aranyosnak és bájosnak.

Mi az, ami nem tetszett benne?: fentebb már leírtam.

Gyerkőc véleménye a könyvről?: ránézett és már tovább is állt, nem hatotta meg és a mesék se érdekelték. Pedig többnyire nem így reagál, ha előveszek egy mesekönyvet.

2016. május 12., csütörtök

Julianne Donaldson: Edenbrooke

csütörtök, május 12, 2016 0 Hozzászólás

Edenbrooke #1


Nagyon örültem annak, hogy a közös könyvesblogunkon a tavaszi könyvklubunkban az Edenbrooke-ot választottuk meg az elolvasandó könyvnek. Amúgy is nagyon kíváncsi voltam rá, de így adott volt az ok, amiért minden más könyvet félre kellett tennem és neki kellett állnom az olvasásának. Nem csalódtam benne, nagyon tetszett. :o)

Mariannet a nagymamájához küldte az édesapja vidékre, miután az édesanyja szerencsétlen körülmények között elhunyt, az ikertestvérét Londonba, a férfi pedig Franciaországba utazott, hogy ott gyászoljon tovább. 
Marianne bár kedveli a vidéki életet, nagyon hiányzik neki a társaság, a nővére és az édesapja is, de nem sok reménye van arra, hogy a körülményei hamar meg fognak változni.
Aztán egy napon levelet kap, melyben a nővére arról tájékoztatja, hogy mind a ketten meghívást kaptak Edenbrookeba. Cecily nagyon boldog, mert szemet vetett a birtok örökösére, Marianne szíve pedig azért repes, mert végre elszabadulhat Bathból és a vén udvarlójától. 
Igen ám, de épp úton van a szobalányával, amikor útonállók megtámadják őket, majd kénytelenek egy fogadóban megszállni, ahol megismerkedik egy jóképű goromba fráterrel. ;o) Gondolom nem lövök le vele nagy poént -mert az elején sejteni lehet-, hogy ennek a goromba fráternek valami köze lesz Edenbrookehoz, majd végül találkoznak is a birtokon. 
A fiatalok nagyon jól kijönnek, élvezik egymás társaságát, de aztán megjelenik Cecily, aki nem csak külsejében más, mint a szürke egérke Marianne, hanem a viselkedésében is. ;o)

"Philip épp csak annyira húzódott el tőlem, hogy összeérjen a homlokunk. Ő is szaporán vette a levegőt, és még az ingen keresztül is éreztem, milyen hangosan dobog a szíve. Félénk mosoly terült szét az arcomon.
– Hogyhogy nem vette észre? – szólalt meg Philip érdes, enyhén remegő hangon. – Hogyhogy nem vette észre, hogy senki sincs a világon, akit jobban szeretnék, mint önt?"

Eredeti címe: Edenbrooke (2012.)
Kiadta: Könyvmolyképző (2015.)
Oldalszám: 318
Forrás: saját
Értékelésem:
Nagyon aranyos kis történelmi romantikus könyvecske az Edenbrooke, szívből tudom ajánlani azoknak, akik kedvelik a könnyedebb, bájos történeteket. Nagyon szerettem olvasni, szinte faltam. Élveztem minden sorát és egyszerre voltam boldog, ugyanakkor szomorú, amikor az utolsó oldalhoz értem. Boldog, mert megtudtam mi lett a történet vége, szomorú meg azért, mert vége lett. ;o)
Nagyon megkedveltem Mariannet és szurkoltam azért, hogy összejöjjön a goromba fráterjével.
És kedveltem a fentebb nevezettet is, mert az első perctől kezdve sejteni lehet az érzelmeit.
Cecily pedig? Nem olvastam utána a sorozatnak, de bízom abban, hogy egy következő történetben belőle is többet fogunk majd kapni. Annyira más, mint Marianne, így nagyon kíváncsi lennék az ő történetére is!




2016. május 11., szerda

Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! 19.

szerda, május 11, 2016 0 Hozzászólás

Forrás
Mi is az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe?: külföldi minta alapján indult rovat. A lényege az, hogyha ajánlanál egy könyvet a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor "ragadj tollat" és írj egy ajánlót róla nekem. Én pedig megosztom a gondolataidat a blogomon.
Bővebben ITT olvashatsz a hogyanokról és a rovatról.
A mostani könyvajánló ENNEK a bejegyzésnek köszönhetően futott be hozzám.

  

Kedves Niki! 

Ajánlom figyelmedbe Katarina Mazetti Pingvinélet című könyvét, ugyanis az írónőnek elképesztő humora van, melyet bőven gyakorol az említett könyvben, mindemellett megismerhetjük az Antarktisz élővilágát és még a szerepélők is szeretnivalóak. 
Igazi simogatás a léleknek :) 

Üdv, 
Berni



Kedves Berni!

Nem rég fejeztem be az írónőtől A pasi a szomszéd sír mellől c. könyvet és maximálisan meggyőzött arról, hogy nagyon komoly témát tud feszegetni kedvesen, aranyosan, humorosan, ugyanakkor nagyon fájóan és elgondolkodva megfogalmazni.
Biztos vagyok abban, hogy egyszer ez a könyve is sorra fog kerülni nálam, köszönöm az ajánlót. :o)

2016. május 9., hétfő

Ti kérdeztétek (95.)- Honnan jött a könyvek szeretete?

hétfő, május 09, 2016 0 Hozzászólás
Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

" Honnan jött a könyvek szeretete?"
(Holtság Dóra)

Hiszek abban, hogy az olvasás szeretetére lehet valamilyen szinten nevelni. Természetesen személyiségfüggő is, mert ha egy gyerek nagyon ellenkezik az olvasás iránt, beleverni nem sok értelme van, de ha fogékony rá, rendszeresen látja, hogy anya/apa/tesó/stb. mennyire el tud merülni néha-néha egy-egy olvasott könyvükben, az rájuk is hatással van, kíváncsivá teszi őket.
Továbbá hiszek abban is, hogy nem mindenki születik olvasónak. Van, hogy hosszú évek elteltével válik azzá.
Nálam a könyvek szeretete a nagymamámtól ered. A szüleimet gyerekkoromban szinte egyáltalán nem láttam olvasni. Tizenéves koromban anyukám néha elolvasott egy-egy romantikus füzetecskét, de már javában nagymama volt, amikor igazán elkapta a könyvek szeretete és falni kezdett. Az édesapám sose volt könyvfaló, de ő is nagypapa volt már, amikor rendszeresebben elővett egy-egy könyvet alkalomadtán, előtte szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor láttam könyvet a kezében. Szóval rám ilyen téren a szülői példa nem lehetett hatással.
A nagymamám viszont más volt. Nem tudom, hogy fiatal korában is falta-e a könyveket vagy csak nagymamaként jött rá a könyvfalás, de gyerekkoromban nagyon sokszor láttam ahogy esténként elővette az épp olvasott könyvét és olvasott pár fejezetet. Én ilyenkor leültem mellé a saját kis mesekönyvemmel és azt játszottam, hogy én is olvasok. A képek alapján saját mesét találtam ki magamnak vagy épp fejből mondtam a történetet. És egyszerűen nem értettem, hogy azok a betűknek nevezett micsodák hogy állnak neki össze, hogy olvasni tud. Számomra az olvasás varázslat volt.

2016. május 8., vasárnap

Könyvtárak a nagyvilágból

vasárnap, május 08, 2016 0 Hozzászólás
Biztos nem én vagyok az egyedüli könyvmoly, akire néha rájön, hogy a neten könyvtárak képeire kutakodjon. Így tettem most is, mutatok néhány igazi szépséget. Fogadjunk, hogy jó páran ti is el tudnátok ezeken a helyeken bóklászni. ;o)

Prága
Baltimore
Admont
Madrid
Dublin
Rio de Janeiro
Des Moines
Coimbra

2016. május 7., szombat

Harcos Bálint: A Tigris és a Motyó

szombat, május 07, 2016 0 Hozzászólás
Ó, ez a könyvecske nagyon cuki volt, bátran szerezzétek meg, kölcsönözzétek ki a könyvtárból a gyerkőcöknek! :o)

Mely korosztálynak szól leginkább A Tigris és a Motyó?: tán leginkább az óvodásoknak, de akár még nagyobbaknak is aranyos olvasmány lehet, mert tényleg nagyon édes. Nekem legalábbis még így 32 évesen is bejött, fülig érő szájjal olvastam.

Mi az, ami tetszett nekem benne?: nagyon édes volt, ahogy a Tigris szerepében bemutatásra került, hogy az apukák milyen izgatottan várják a kicsinyük (gyerkőcük) megszületését. Tigris nagyon izgatott, nagyon reménykedő, szinte tövig rágja a körmeit, mint a legtöbb édesapa ebben a szituációban. És amikor kiadják neki a batyut! Az olvasó (legalábbis a felnőttek nézve az illusztrációt biztos) már az elején rájön, hogy nem lehet a batyuban egy tigriskölyök, hisz hosszú füle van, nem a megfelelő hangot adja ki, de Tigris büszke, boldog, egyből a sajátjának érzi a picit. A szerző nagyon jól bemutatta a mesében, hogy nem a vér szerinti kötelék, hanem az érzelmek a legfontosabbak. Amikor kiderült az igazság, rendesen összefacsarodott a szívem látva, hogy Tigris mennyire elszontyolodott, hogy a már picinyének hitt kisbárány nem az ő kistigrise, de még akkor is szeretettel fordult felé, holott hát tudjuk, hogy a tigris elviekben felfalná a bárányt, de hát az apai érzelmek. ;o)



Mi az, ami nem tetszett benne?: nem volt olyan. Vagy tán a vége kicsit fura lett.

Gyerkőc véleménye a könyvről?: tetszett neki, aranyosnak találta, megmosolyogtatta. :o)

2016. május 6., péntek

Várható májusi megjelenések

péntek, május 06, 2016 0 Hozzászólás
Nézzük akkor, hogy mely könyvek megjelenései várhatóak erre a hónapra. A lista természetesen nem teljes.

Várható megjelenése: 05.10.
Rubinstein Lea: Hajasbaba

Rubinstein Lea története nem memoár, nem önéletrajzi regény, hanem elbeszélés. Egy asszony elmeséli a sokáig elmesélhetetlent, azt, amit évtizedekig sem a családban, sem a munkahelyen, sem a nagy nyilvánosság előtt nem volt ildomos elmondani, de amiről az elmúlt években számos filmet láttunk, megrázó regényeket és dokumentumokat olvastunk.
Auschwitz, igen, már megint Auschwitz, de másképpen. Mielőtt azonban azt gondolnák, hogy már megint egy holokauszt túlélő beszámolója fekszik itt, az előbbiekhez gyorsan hozzáteszem, hogy annál jóval több. A könyvben ugyanis benne van a gyerekkorral együtt örökre elveszett erdélyi zsidó közösség élete, egy fiatal lány háború utáni talpraállása Romániában, teljesen egyedül egyetlen családtag nélkül, udvarlókkal, szerelmekkel, és aztán az átköltözés 56-ban Magyarországra.
De ami igazán megrendítővé teszi Rubinstein Lea, későbbi kétgyermekes családanya történetét, az, hogy tragédiájával egyedül maradt. Hogy éppen a saját családja nem akar tudomást venni a szörnyűségekről, hárítja a múltat, nemhogy felejtené, de legszívesebben meg sem tudná mindazt, ami az anyjával megesett.


Várható megjelenése: 05.05.
Stephanie Laurens: Henrietta tévedése

Ha létezik zavarba ejtőbb jelenség a Cynster család bármely férfi tagjánál, az csakis egy Cynster lány lehet, aki szent meggyőződéssel hiszi, hogy a szerelem nem neki való.
Az előkelő társaságban csak "eljegyzésbontóként" ismert Henrietta Cynster rejtélyes tehetséggel képes megakadályozni esküvőket - míg ő maga elkerüli Cupido nyilait. Egy bizonyos fiatalember döntéseibe azonban túl sokszor ártja bele magát; kötelességének érzi, hogy egyengesse az elbűvölő James Gossup útját, hogy a férfi megtalálja a megfelelő arát, és előnyös érdekházasságot köthessen. A dolgot pokolian megnehezíti a James és Henrietta között tomboló tagadhatatlanul heves vonzalom, miközben a lány továbbra is biztos benne, hogy ő soha nem lesz szerelmes.


Várható megjelenése: 05.16.
William R. Forstchen: Egy másodperccel később

Terrortámadás éri az Amerikai Egyesült Államokat, mégpedig az egyik legrettegettebb módon, az elektromágneses hullámot (EMP) gerjesztő, pusztító fegyverrel.
Egy háború, melyet egyetlen másodperc alatt elveszít Amerika, egy háború, mely a középkorba robbantja vissza a világ legerősebb országát. Nincs áram, nincs kommunikáció, leállt a közlekedés, fogyóban a gyógyszerek, őrjöngő bandák uralják az országot, az emberek éheznek és a túlélésért küzdenek. Mit tehet ebben a helyzetben egy volt katona, aki meg akarja menteni a családját, a hazáját, ha úgy tetszik, a modern civilizációt?
Az amerikai Kongresszus folyosóin már megjelenése előtt úgy emlegették a regényt, mint az apokaliptikus thrillert, melyet minden amerikainak el kell olvasnia. A történetet a Pentagonban is reálisnak nevezték, a fegyvert pedig úgy tartják számon, mint amely egyetlen pillanat alatt térdre kényszerítheti az Egyesült Államokat.
William R. Forstchen a New York Times bestseller írója, a regény folytatása pedig rövidesen megjelenik Egy évvel később címmel.


Várható megjelenése: 05.13.
Jessica Knoll: Szerencse lánya

2015 legsikeresebb első regénye, már 27 országban bestseller.
A huszonéves Tifani Fanelli a kiváltságosok életét éli. Egy körülrajongott női magazin megbecsült munkatársa, aki a drága ékszerek és márkás ruhaköltemények mellé még egy sármos és jó pedigréjű vőlegénnyel is rendelkezik. Mindazt elérte, ami másoknak csak álom.
De a tökéletesség látszata valójában álca.
Ani múltja kimondhatatlan titkot rejt. Tizennégy évvel ezelőtt a Bradley középiskolában borzalmas dolgok történtek. Meggyalázták, meghurcolták, kinevették. A kis Ani aznap megsemmisült. Az erős Tifani lépett a helyébe, aki mindent meg akar kapni az élettől...
A szerencse forgandó; a bűnösökből is lehet áldozat. A bosszú lehetősége Tifanié; vajon leveszi az álarcot, vagy örökre bezárja magát a múlt börtönébe?

2016. május 5., csütörtök

Felmérés a blog olvasóinak összetételéről

csütörtök, május 05, 2016 0 Hozzászólás
2013-ban már készítettem egy felmérést arra vonatkozóan, hogy mely nemhez, korosztályhoz tartozóak olvasnak többen, illetve a bloggal kapcsolatban is készítettem egy statisztikát a segítségetekkel.
Eltelt 3 év, most szeretném ezt a felmérést újra elkészíteni, így kérlek titeket, legyetek ebben a segítségemre. ;o)
Őszinte válaszokat kérek, semmi jelentősége nincs annak, hogy ki ad pozitív vagy negatív választ az oldalra nézve a sorsoláskor.
Ja és hogy sorsolás? Milyen sorsolás? A résztvevők között kisorsolom Phyllis T. Smith: Én, Livia c. regényének 1 példányát, melyet postán juttatok majd el a nyertes részére. ;o)
Amennyiben a felmérésben szeretnél részt venni, de a sorsolásból kimaradnál, a kitöltéskor azt is tudod jelezni.
Köszönöm mindenkinek a részvételt!

Sorsolás: 2016.06.05.

Danielle Paige: Dorothynak meg kell halnia

csütörtök, május 05, 2016 0 Hozzászólás

Dorothynak meg kell halnia #1

Megmondom teljesen őszintén, nem vagyok abban biztos, hogy olvastam valaha az Óz a csodák csodáját, de gyerekkoromban bakelitlemezen (igen, az én gyerekkoromban még szó se volt CD-ről és DVD-ről, meg a fiatalabb társairól, azok csak később jöttek) többször is meghallgattam, illetve emlékeim szerint a filmet is láttam egyszer (de nagyon úgy rémlik, hogy rémisztőnek találtam).
Mindezek ellenére amikor megláttam a könyv borítóját és elolvastam a fülszövegét, nagyon kíváncsi lettem a könyvre. Hisz kiben ne keltené fel az érdeklődést egy olyan fülszöveg, mely szerint Dorothy visszatért valahogy Ózföldre, megszerezte a hatalmat és minden rosszra fordult?
Miután kézhez kaptam a könyvet, azonnal neki is estem. És bár kicsit sokáig tartott az olvasása az nem amiatt volt, mert nem tetszett volna, inkább az időhiány miatt. ;o)

A történetünk főszereplője Amy Kansesből. A lány lakókocsiparkban él az alkoholista anyjával és nem épp ő a kedvenc a középiskolájában. Egy napon aztán jön a tornádó, felkapja a lakókocsiban lévő lányt és elröppenti Ózföldre. 
Kezdetben Amy nem akarja elhinni, hogy oda csöppent ahová, de aztán el kell fogadnia, hogy nem bolondult meg, tényleg Ózföldön van. Majd szembesül azzal is, hogy semmi sem olyan, mint a mesében volt. Mintha minden a feje tetejére állt volna: a jók a gonoszak, a gonoszak a jók, Dorothy pedig egyenesen őrült, aki rabszolgasorsba taszított mindenkit.

"Mi történhetett, ami ezzé a mágiahalmozó fasisztává tette az egykori aranyos, ártatlan falusi kislányt?"

Amy csatlakozik egy rendhez, mely soraiban fontos feladatot kap: meg kell ölnie Dorothyt. Elkezdődik a felkészítése, megtanul varázsolni, majd álca segítségével bejut a palotába. Vajon sikerrel jár majd és megöli a Hercegnőt? Egyáltalán miket tapasztal majd ott?

Nagyon klassz kis olvasmány a széria első kötete, bár azt kell mondanom számomra kivételesen egyfajta csalódás volt, hogy sorozatról volt szó, nem került minden lezárásra azonnal. Szívesebben olvastam volna egy olyan történetet, melynek ott lesz a végén a boldog vég, mert hát Dorothyt szívből megutáltam. Volt olyan jelenet a könyvben, amikor szó szerint felfordult a gyomrom, nem sok kellett, hogy öklendezni kezdjek, mire képes az a r.banc.

"A lent a fönt, a fönt a lent. A Jók a Gonoszok, a Gonoszok a Jók. Változnak az idők. Ilyenné vált Ózfölde."

Eredeti címe: Dorothy Must Die (2014.)
Kiadta: GABO (2016.)
Oldalszám: 436
Forrás: kiadó
Értékelésem:
Kedveltem Amyt, annyira más, mint Dorothy, ugyanakkor meg mégis valahogy hasonlít hozzá.
Kedveltem a boszorkányokat és nagyon jól megmutatja a történet, hogy sose minden csak fehér és fekete, valamint a jóság és a gonoszság annyira relatív.
Utáltam Dorothyt. Aki olvasta a történetet, annak magyarázat szerintem nem is szükséges hozzá.
Utáltam a Madárijesztőt, aki rémséges "Mengelévé" változott.
Utáltam az Oroszlánt, aki embereket zabált fel és a félelmükből táplálkozott.
Sajnáltam a Bádogkatonát, pedig utálnom kellett volna, de mégis.

A cselekmény? Olvasmányos, érdekes, könnyen lehet haladni vele. Maximálisan hű az eredeti történethez, eltérve természetesen attól, hogy a jók a rosszak, a rosszak a jók.
A vége? Sorozatról van szó, így gondolom sejtitek, hogy nem kerül pont a történet végére. De legalább egy őrülttel kevesebb lesz az utolsó sor végére. :o(

Ha olvastátok az eredeti történetet, ha nem, csak ajánlani tudom ezt a könyvet a figyelmetekbe, nekem tetszett. Kíváncsian várom a folytatását, remélem nem kell sokat várni majd a megjelenésére.


2016. május 4., szerda

A postás mindig kétszer csenget (33.)

szerda, május 04, 2016 0 Hozzászólás
Mi is az A postás mindig kétszer csenget?: Ez az esemény külföldi blogok mintája alapján indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb. 

Nézzük akkor, hogy ebben a hónapban mely könyvek kerültek a birtokomba. ;o)

Recenzió keretében a Dorothynak meg kell halnia került hozzám, ami nagyon klassz kis olvasmány volt, hamarosan jön a bejegyzés is róla.

A másik 5 könyv pedig saját beszerzés.
Az Üresek városa igazából hirtelen felindulásból elkövetett tett, mert az első rész olvasását hatalmas csalódásként éltem meg. Na mindegy, remélem, hogy nem fogom megbánni a beszerzését, próba cseresznye. ;o)
A Vörös királynőt használtan nagyon kedvező áron sikerült beszereznem, így nem hagyhattam ki a lehetőséget.
A Mélységről őszintén szólva nem is hallottam, de amikor elolvastam a fülszövegét annyira tetszett, hogy nem tudtam a polcon hagyni.
Érdekelnek az Anasztázia-elméletek, így került a kosaramba Falconer könyve is.
A Gyönyörű titkok múzeuma szintén hirtelen felindulásból elkövetett tett. Tudtam a könyv létezéséről, többnyire pozitív vélemények maradtak meg bennem vele kapcsolatban, de annyira nem sürgettem a beszerzését. Most viszont a borítója annyira megfogott, hogy hazavittem. (Mármint nem a borítót, hanem az egész könyvet.) :oP