Könyvesem

Eredeti címe: The Flatshare (2019.) Kiadta: General Press (2019.) Oldalszám: 456 Forrás: kölcsön kapott Értékelésem:

"– Mindenki tudja, hogy a közös albérlet első aranyszabálya, hogy nem szabad együtt aludni a lakótárssal!"

Eredeti címe: Läsarna i Broken  Wheel rekommenderar (2013.) Kiadta: Erawan (2015.) Oldalszám: 546 Forrás: kölcsön kapott Értékelésem:

"Sara utoljára még csinált egy új polcot az összes olvashatatlan könyvnek, amit csak talált, valamint ide tette az összes Pulitzer-díjast, valamennyi Nobel-díjast, és mindenkit, akit valaha Booker-díjra jelöltek."

"Ahhoz, hogy az ember értékelni tudja a könyveket, valamennyire álmodozónak kell lennie, legalábbis az elején."

Miről is szól akkor egyáltalán ez a könyv?

Eredeti címe: The Fifth Letter Kiadta: Művelt Nép (2017.) Oldalszám: 320 Forrás: kölcsön kapott Értékelésem:

"Fura dolog, hogy az ember soha nem tudhat meg mindent egy másik személyről, bármennyire is közel áll hozzá. Az embereknek mindig meglesznek a maguk titkai, amiket megtartanak magunknak, ameddig csak tudnak."

Az írónő

Forrás

"Megkérdőjelezhetetlen igazság, hogy ha egyetlen nő sem állna le egy másik nő férjével, akkor egyetlen nőnek sem kellene átélnie azt a csalódást, amikor rájön, hogy az egész élete hazugság. Amíg akár egy nő képes ezt megtenni, addig az összes többi veszélyben van."

Eredeti címe: Take Mum Out Kiadta: Lettero (2017.) Oldalszám: 400 Forrás: könyvtár Értékelésem:

Eredeti címe: Mad About the Boy Kiadta: Európa (2016.) Oldalszám: 536 Már írtam: Bridget ​Jones babát vár Forrás: könyvtár Értékelésem: 5

Bridget Jones naplója #3

Részlet az egyik német megjelenésű borítóból

Anyák maffiája #2

Nem épp most volt, amikor olvastam Kerstin Gier Anyák maffiája c. könyvét, de most végre eljött az a pillanat, amikor kézbe vettem a folytatását, a Keresztanyát.
Joggal kérdezheti bárki is, ha annyira tetszett az első rész, mégis miért vártam éveket a folytatással és hát igen. Nem ez az első olyan könyv, ami sajnos erre a sorsa jutott. Folyamatosan jönnek a friss, figyelemfelkeltő, újabb megjelenések, én pedig hajlamos vagyok elcsábulni irányukba, így nem ritka, hogy bár érdekel egy régebbi könyv, de mégis hátrébb kerül a listámon. Na de aztán jött a Várólista csökkentés, feltettem a polcomra a könyvet és most végre nekiálltam. Hála az égnek, mert imádtam! :o)

"Hogy lehet egy kislányt Mollynak nevezni? Egy vízilóbébit talán, de egy gyereket? Soha! A névválasztás nyilván bosszú volt a három hónapos kólikára. Eredetileg bizonyára Izabellának vagy Letíciának hívták Mollyt, de három hónapos folyamatos üvöltés után úgy határoztak, hogy átkeresztelik. „Na, Izabella, elég volt! Mostantól Molly a neved. Így járnak azok a gyerekek, akik nem tudnak viselkedni. Jól jegyezd meg!” Gondolom, Molly ekkor összeszedte magát, különben ma Waltraudnak hívnák."

Sokaknak az írónő neve egyet jelent az Időtlen szerelem trilógiával, meg a nem olyan rég magyarul is megjelent Silberrel, de vannak ám más történetei is, melyek szintén nagyobb figyelmét érdemelnének. Pl. az Anyák maffiája széria, melynek sajnos eddig csak az első két része jelent meg magyarul. :o(

Eredeti címe: Die Patin (2006.) Kiadta: Trivium (2010.) Oldalszám: 274 Forrás: saját Értékelésem:

Forrás

A legismertebb nyuszilány vallomása egy bizarr és zárt elit világról

Nagyon sokáig ültem ezen a bejegyzésen mire végre úgy döntöttem ha törik, ha szakad, de összehozok valamit róla.

Kezdjük azzal, hogyan és miért is került a kezeim közé. Nos röviden: kapva a lehetőségen elolvastam, de amúgy a létezéséről se tudtam. Történt, hogy a közös könyves blogunkon keresztül -Könyvfalók- Kritta szerette volna elolvasni ezt a könyvet, így megkaptuk a Bookandwalktól. Én pedig úgy gondoltam, ha már ott hever a polcunkon, akkor próbát teszek vele.
Bevallom, teljesen ismeretlen terepre tévedtem, nem láttam, de még csak nem is hallottam a könyvben szereplő nyuszilányokról -na jó, azzal tisztában vagyok, hogy kicsoda Hefner, meg micsoda a Playboy, de a valóságshowt, a nyuszilányok kilétét sose követtem figyelemmel, így ismeretlen terepre tévedtem-, de valamilyen oknál fogva az elején érdekelt az életük, ha már a sors az utamba terelte őket.

Eredeti címe: Down the Rabbit Hole (2015.) Kiadta: XXI. Század (2015.) Oldalszám: 416 Forrás: Bookandwalk Értékelésem:

Természetesen a neten azonnal rákerestem Hollyra, tudni akartam milyen is az a nyuszilány, aki ilyen lelki állapotba került, meg akivel így bántak a villatársai. Sőt, onnantól kezdve minden felbukkanó szereplőre rákerestem. Tudni akartam milyen X és milyen Y külsőleg. 

Olvastam a Lenn, a nyúl üregébent, szenvedtem közben az unalomtól, de valamilyen oknál fogva még se tudtam letenni, max félretenni pár napra.

Miről is szól a könyv? Holly teljesen átlagos, mindennapi életét élte, míg a sors úgy hozta, hogy lehetőséget kapott arra, hogy beköltözzön a villába. A többi lánnyal nem épp jó volt a kapcsolata -mert ő valahogy más volt. Nem szeretett bulizni, nem drogozott és betartotta Heff szigorú szabályait-, így lelkileg kezdett szép lassan jó mélyre süllyedni.
A lányok cserélődtek, majd végül kialakult a mesterhármas és elindult a valóságshow, ami nem csak Hefner csillagát emelte magasabbra, de ők is ismertebbek lettek, mint a többi nyuszilány. Aztán ahogy lennie kell, természetesen ez mindennek csak a kezdete volt, végül Holly is úgy döntött, hogy elhagyja a villát és megkezdi az önálló életét.

Mire is vágyik nagy eséllyel az olvasó amikor nekikezd ennek a könyvnek az olvasásának? Nyilván szaftos pletykákra, titkokra, melyekre a pletykalapok nem derítettek még fényt. És hogy megkapja-e ezeket? Nem igazán. Olyan a könyv, ami próbálja azt sugallni, hogy Holly megmondja a tutit mindenkiről és mindenről, de közben meg valahogy még sem. Az igazán érdekes részek továbbra is homályba borulva tengődnek. Ráadásul a vége felé nem éreztem mást mint azt, hogy a Lenn, a nyúl üregében nem más, mint egy magát ajnározó szőkeség csili-vili rózsaszín önéletrajzi ihletésű mesekönyve. Mert természetesen Holly az, aki a tisztaságával, tudásával kilóg a sorból, de a vége felé mégis lealacsonyodik a szardobálók szintjére és csalódást okoz az olvasónak.

Tanulság? Természetesen nem mind arany ami fénylik, ezt bizonyítja a könyv is.

Eredeti címe: An Autumn Crush (2011.) Kiadta: Ulpius (2014.) Oldalszám: 510 Forrás: saját Értékelésem: ***

Sokan tán nem is tudtok róla, de alapítótagja vagyok egy közös könyvesblognak, ami pár hónappal idősebb, mint a Könyvesem. Ez lenne a Könyvfalók.
Gondoltunk egy merészet a tagokkal és könyvklubot alapítottunk, mely során évszakonként egy-egy könyvet igyekszünk közösen elolvasni és írni róla az oldalon. Az őszi választottunk pedig az Őszi románc volt. És hogy jó választás volt-e az én szemszögemből? Lássuk.

Az írónő belopta magát a szívembe a Yorkshire puding Klubbal, így nagyon örültem annak, hogy ősszel el kell olvasnom ezt a történetét, nem húzhatom tovább. Persze eddig sem azért nem került a kezeim közé, mert ne lettem volna rá eléggé kíváncsi, egyszerűen csak mindig jöttek újabb könyvek, melyek jobban érdekeltek vagy jobban rájuk hangolódtam, így szegény Őszi románc hátra húzódott a sarokba, ahonnan most előkaptam. ;o) És sajnos egy kicsit csalódott vagyok.

Lényegében 4 főszereplőnk van: Juliet és az ikerbátyja Guy, valamint Guy barátja, Steve és Juliet lakótársa, Floz. Igen, jól látjátok 2 nő és 2 férfi, kihagyhatatlan lesz, hogy a szálaik összekuszálódjanak. Floz és Guy kapcsolata még evidens is, de Juliet nagyon nem kedveli Stevet. Mi lesz velük? És vajon a történet végén ott lesz a happy end?

Úgy érzem, hogy ebben a történetben hatalmas lehetőség lehetett volna, de az írónő nem élt kellőképpen vele. Az én szememben a fő páros Juliet és Steve volt, bár nagyon furának tartottam, hogy a nő harmincakárhány évig utálja a pasit, majd hirtelen jön a fordulat és jön a szerelem? Ez kicsit olyan elképzelhetetlen, nem?
A karaktereket se tartom megfelelően kidolgozottnak, egyszerűen nem maradtak meg bennem, nem lettek szimpatikusak, közömbös maradtam velük szemben. 
A cselekmény? Nem mondanám, hogy izgalmas és fordulatos lenne, inkább tipikusan olyan történet, ami kellemes olvasmány tud lenni az őszi estéken, ha valaki romantikusabb, könnyedebb történetre vágyik és épp nem olyan házsártos, mint én voltam, amikor olvastam a könyvet. ;o) Bevallom, hogy tán nem jó időszakban olvastam, nem épp a toppon voltam hangulatilag és tudom, hogy ilyenkor a fába is bele tudok kötni, hogy rossz helyen eresztett gyökeret, hát még egy történetbe. Szóval lehet, hogy csak rossz pillanatban kapott el, de ez a Johnson könyv valahogy nem jött be. :o(
Kedveltem a humorát, voltak benne olyan események, amikor kellemesen kuncogtam, de ezek kevesek voltak ahhoz, hogy szeretni tudjam.
Lehetett volna fordulatosabb, izgalmasabb, jobban kidolgozottabb. Hiába több, mint 500 oldal, nekem akkor is hiányérzetem maradt. Igazából nagyon lassan haladtam az olvasásával, többször félre is tettem, kicsit nyögve-nyelős olvasmány volt a számomra.

Mindezektől függetlenül, hogy ez a könyv nem nyerte el annyira a tetszésemet, mint az első olvasott könyvem az írónőtől, mindenképp próbát fogok tenni más regényeivel is. Miket ajánlanátok? ;o)

Eredeti címe: Crazy Little Thing (2012.) Kiadja: Könyvmolyképző Várható megjelenése: 2015. Forrás: kiadó Értékelésem:

Bell Harbor #1

Ó, hogy én ezt a könyvet mennyire imádtam! Pedig első pillantásra olvasva a fülszöveget nem is gondoltam volna, hogy ekkora szerelem lesz, de ez van. ;o) Csak egy kis tingli-tangli, romantikus, könnyed sztorira számítottam, erre kaptam egy humorzsákot, imádnivaló szereplőkkel és könnyed, bájos, aranyos, romantikus történettel.

Nézzük a könyv legelső mondatát, íme:

"A férjemnek határozott tehetsége volt hozzá, hogy kiszámíthatatlan helyekre dugja a farkát ..."

Először csak pislogtam, biztos jól olvastam így indulásnak? Aztán már csak mosolyogtam és ez a mosoly le se hervadt rólam a könyv utolsó oldaláig.

Sadie túl van egy váláson, miután el kellett fogadnia, hogy műsorvezető férje nem épp a hűség megtestesítője. Két kisgyermekével a kicsit bohókás nagynénjéhez utazik Bell Harborba, hogy kipihenjék magukat.
A házban nem csak a nagynéni él, hanem a saját neméhez vonzódó fia is, valamint a szomszédban egy szívdöglesztő orvos, aki azonnal elvarázsolja Sadiet. És ezzel elkezdődik az új élet kalandja. ..

Imádtam a könyv főszereplőjét, Sadie-t, a humorát, a félelmeit a változástól, az újabb fájdalomtól.

"- Azt mondta, hogy Dody a nagynénje? Dody Baker?
- Igen!- bólintottam rá a furcsa éleslátására.- Ő a nagynéném.- Megkopogtattam a kulcscsontomat.- Én vagyok az unokahúga.
Bólintott.
- Általában így van ez." 
 
Odáig voltam a gyerekekért, akik bájos humorukkal csak még jobban feldobták a könyv hangulatát.

"- Vannak manók is - tette hozzá a négy éves Jordan.- Egy, kettő, három, négy ...
- Azok törpék, te lökött."  

De a kedvencem nem más volt, mint a nem kicsit lökött nagynéni, Dody. Olyan beszólásai voltak, hogy nem egyszer hangosan felvihogtam a vonaton a könyv olvasása közben. Eszméletlen a nő, egyszerűen hihetetlen, imádnivaló! Ezennel neki ajándékozom a "leghumorosabb" mellékszereplő címét. ;o)

"- Glasgow? Az nem Svédországban van?- kérdezte meg Dody.
Des megrázta a fejét.
- Skóciában.
- Ó, igen, Skócia. Akkor biztosan ismered Sean Conneryt. Ő skót. Vagy német?
Des elfojtott egy mosolyt.
- Skót, de nem, soha nem volt hozzá szerencsém.
- Tényleg? Ez meglepő. Svédország olyan kicsi.
- Skócia."  

De imádtam Dody fiait is, és természetesen magát a lovagunkat, Dest is. 

Az írónő remekül vezette a cselekményt, amikor kicsit laposodott volna, mindig belecsempészte a humort vagy épp olyan fordulatot, ami újra felpörgette az egészet, szóval csak áradozni tudok.
Ezt a könyvet mindenkinek olvasnia kell, aki szereti a könnyedebb, humorosabb, romantikusabb történeteket! Kihagyhatatlan az ilyen olvasóknak, komolyan! ;o)

Sorozatról van amúgy szó, de nem folytatásos történetről. A következő kötetekben mások a főszereplők.

Eredeti címe: Younger (2005.) Kiadta: GABO (2015.) Oldalszám: 288 Forrás: kiadó Értékelésem:

Nehéz és túl személyes lenne összefoglalnom, hogy miért is voltam kíváncsi annyira erre a könyvre. Legyen elég annyi ezzel kapcsolatban most, hogy mások véleményeit olvasva a könyvről, egy kicsit magamra ismertem a főszereplőben. Tudni akartam hogyan élt túl, hogyan alakult az élete végül.

Tán a tizen- és huszonéves olvasók annyira nem tudnák átérezni, megérteni ami a történet mögött van, de az idősebbek már igen. Hisz melyik harmincas (tudom, most a negyvenesek legyintenek, hogy "ó, mit tud erről egy harmincas"), negyvenes, ötvenes, stb. nő ne játszott volna el a gondolattal, hogy milyen lenne, ha pár évvel fiatalabb lehetne újra. Mit tenne másképp az életében és milyen lenne ennek következtében az élete?

Alice 44 éves, túl van egy váláson, a lánya kirepült, ő pedig magára maradt.
Feladta anno a karrierjét, huszonakárhány évig csak feleség és édesanya volt. Most pedig ott áll magányosan, nincs tapasztalata munka terén, pályakezdőnek minősül 44 évesen. És hát lássuk be, a munkaerőpiacon a fiatalabbak előnyt élveznek, a tapasztalatról nem is szólva. Így Alicenak szembesülnie kell azzal, hogy elég kilátástalan az élete.
Aztán a barátnőjéhez utazik, hogy a Szilvesztert együtt ünnepeljék és az a nap mindent megváltoztat.
Maggie, a saját neméhez vonzódó művész átalakítja őt és így lazán a húszas évei végén járó fiatal nőnek tűnik KÜLSŐRE. Alice pedig belemegy a játékba. Megismerkedik egy lányával egy idős fiúval és nem meri neki bevallani, hogy akár az anyja is lehetne. De az új külső az álláskeresésére is jótékonyan hat, szinte azonnal munkát talál egy olyan könyvkiadónál, ahol még a lánya születése előtt dolgozott egy kicsit.
De vajon egy 44 éves nő meddig tudja megjátszani, hogy a húszas évei végén jár? Hogy még nem volt férjnél, hogy nincsen lánya?
Ahogy lennie kell, Alice feje fölött összecsapnak a hullámok és a végén minden kiderül. A kérdés csak az, hogy ez milyen hatással lesz az életére. ...

A könyv remekül bemutatja, milyen előítéletek vannak a munkaerőpiacon a nőkkel szemben.
Ha fiatal vagy az sem jó, mert el fogsz menni szülni.
Idősebb vagy már? Hiába nem fogsz már szülni, de közeledik a nyugdíj, nem bírod már annyira szuflával, mint egy fiatalabb.
Nincs elég tapasztalatod? Na de hogy legyen, ha nem is adnak rá esélyt és tapasztalat hiányában fel se vesznek?
Nem egyszerű a helyzet, na de ezt mindannyian tapasztalhatjuk ki ilyen-ki olyan oldalról. Alice karakterén keresztül az írónő remekül megfogalmazta ezeket az előítéleteket és épp emiatt nagyon jó olvasmánynak tartom a könyvet.

Kedveltem Alicet, megértettem őt, izgultam érte, hogy minden jól alakuljon körülötte. Azzal ettől függetlenül nem értettem egyet, hogy mindenkit átvert a környezetében, de ugyanakkor valahogy mégis. Ha így adódott lehetősége az életben maradásra (na jó, ez kicsit túlzás, de hosszabb idő elteltével lazán lehetett volna szó életben maradásról), akkor kinek van joga fölötte ítélkezni?

Azt se mondom, hogy néha nem ötlött fel bennem, mégis hogyan tud egy 44 éves nő 28-29 évesnek kinézni? 31 éves vagyok, engem se néznek annyinak (max. 25-nek, ami néha elég kellemetlen tud lenni. Elmesélek egy esetet: 25 éves voltam, amikor beiratkoztam egy új könyvtárba és közölték velem, hogy 16 éves korig ingyenes, nem kell fizetnem a beiratkozásért.), na de azért akárhogy is számolom, Alice esetében ez 16-15 év mínusz. Aztán szembe találtam magamat egy cikkel, melyben 40-es nőket mutattak be és hát igen. Tátogtam elég rendesen, a jó smink csodákra képes (meg a plasztika). Na jó, elismerem, hogy van, aki tényleg szerencsés ilyen téren. ;o)

Csak ajánlani tudom a kötetet azoknak, akik úgy érzik, hogy Alice-ból egy kicsit bennük is van, nem fognak csalódni.  Szerettem olvasni a történetet, nagyon kellemes olvasmány volt.
Amiért az értékelésnél mégis levontam az 1 csillagot az azért volt, mert valahogy nem valósult meg bennem az átütő érzés. Szerettem olvasni, kellemes volt, de csak jónak találtam, nem pedig imádtam.

A könyv alapján TV sorozat is készült, melyet a Szex és New York producere készített. Ha ő látott benne lehetőséget, akkor ti is lássátok a könyvben. ;o)

"Mi tennél, ha a pasid ejtett, az amúgy stresszes munkádból kiábrándultál, és szeretnél feltöltődni, no meg valahogyan visszanyerni az önbecsülésedet? Kate Hamilton szorult helyzetében otthagyja Las Vegas csillogását, hogy az Idaho állam vadregényes vidékén fekvő kisvárosban, Gospelben vigasztalja magányos nagyapját, és mindent megtesz azért, hogy maga is erőre kapjon.
Útközben megpróbál elcsábítani egy szívdöglesztő idegent, ám az kikosarazza, mire a lány komolyan kétségbe esik azon, hogy vajon lehet-e ennél elkeserítőbb a helyzete.
Lehet, hogy igen... Először is, kiderül, hogy Gospelben a legtutibb péntek esti buli a verselgető társasköri hölgyek felolvasóestje. Aztán Kate találkozik Rob Sutterrel, az egykori jéghokis fenegyerekkel, aki jelenleg a szemközti sportbolt tulajdonosa - s kiderül: ő az a szívdöglesztő idegen, aki lepattintotta!
Hogy korábban Rob is megégette már magát a szerelemben, az enyhe kifejezés!
Amikor egy nap zárás után erősen kompromittáló helyzetben találják magukat Kate nagyapjának boltjában, teljes gőzzel beindul a gospeli pletykagépezet...
Hiúság és szerelem, csalódások, félelmek és vad szenvedélyek hol viharos, hol mulatságos küzdelme - Rachel Gibson egyik legmeghökkentőbb története."

Hokisok #3

Kedvelem Rachel Gibson stílusát, olyan számomra, mint Susan Elizabeth Phillips, csak fiatalabb verzióban. A történetei kedvesek, bájosak és persze romantikusak. Megvan bennük a civódás a főszereplők közt, amely feldobja a történetet, és persze az erotika is kap benne szerepet, de egyáltalán nem átesve a ló túloldalára. Amolyan kap is az olvasó belőle, meg nem is.
Nagyon örültem annak, hogy az újabb magyarul is megjelenő kötete a Hokisok széria egyik újabb része lett. Bár Rob Sutter neve egyáltalán nem rémlett az előző két részből -most vagy azért, mert rég olvastam az előző köteteket, vagy azért mert nagy szerepet nem kapott bennük, nem tudom-, de ez egyáltalán nem zavart. ;o)

Kate egy nagyon szimpatikus női főszereplő, aki számomra valahogy a történetbe, meg magába a szériába nem illő foglalkozást űz: magánnyomozó. Félreértés ne essék, semmi problémám ezzel a foglalkozással, csak valahogy számomra férfias, míg megszokhattuk az írónő női karaktereiben, hogy elég nőiesek. Többnyire picik, törékenyek, akik a férfi oltalmára vágynak. Nos Kate nem ilyen. Mármint magassarkú csizmában billegő magánnyomozó, hosszú "sörénnyel", a nőiesség ott van benne, de csöppet sem az apró, törékeny karakter, aki védelemre szorul.
Na de Kate. Egy félresikerült megbízása után felmond a munkahelyén és a nagypapájához menekül egy kisvárosba. A nagypapa magányosan él mióta elhunyt a felesége és egyedül vezeti a kis vegyesboltot. Kate felbukkan, hogy a férfi segítségére legyen és persze ezzel kezdetét veszi a saját kalandja is.
Rob visszavonultan él ugyanebben a kisvárosban. Amolyan magányos farkas, akinek a lábai előtt nők hevertek, de az utóbbi időben inkább a magányos életet választotta. Vajon ugyebár miért? Aztán felbukkan Kate és minden a feje tetejére áll benne is. ;o)

Mint ahogy fentebb már említettem, kedves, bájos történethez lehet szerencséje annak, aki nekikezd az olvasásának. Rózsaszín, romantikus, de nem a nyáltól csöpögős fajta. Kellemes olvasmány, amit élvezetes olvasni, így gyorsan is lehet haladni vele.
Ajánlom a figyelmetekbe. ;o)
_______________
Eredeti címe: The Trouble With Valentine's Day (2012.)
Kiadta: Athenaeum Kiadó (2015.)
Sorozat: Hokisok #3
Rachel Gibson: Jégbe zárt szívek  
Rachel Gibson: Jane vékony jégen táncol
Oldalszám: 324
Ára: 2990
Forrás: kiadó
Értékelésem:

Komolyan, ne kérdezzétek miért vettem meg ezt a könyvet anno, tán valamilyen akció vonzhatott, de magam se értem így visszagondolva. Nyilván úgy gondoltam, hogy szórakoztatóan romantikus, hamupipőkés történethez lesz majd szerencsém ha elolvasom, és hát ... na igen.

Adva van egy 30-as egyedülálló családanya, 3 gyerekkel, lelépett férjjel, lestrapált élettel. Egy fodrászatban dolgozik, próbál lavírozni a gyerekek és a munkahelye között, kisebb-nagyobb sikerrel.
Jack az ilyen történetek többségében megismert főszereplő férfi karakter. Szexis, gazdag, szépfiú. 30-as, aki élvezi az életet és esze ágában sincs lekötnie magát. Igen ám, de pályázik a szenátori címre, és ekkor a kampánymenedzsere előrukkol a hatalmas ötlettel: szükség van egy átlagos nőre mellé, és akkor nyerhet. Gondolom kitaláltátok, ez az átlagos nő lenne az egyedülálló anyukánk, Sam.
Eddig minden szép és jó, ott a lehetőség a történetben. Naná, hogy a szereplők közt izzik a levegő, nem sokáig várunk az első forróbb jelenetre sem. És itt jön a bökkenő, amikor is valami nagyon elcsúszott az írónő tollával, mert hibákat hibákra halmozott.

Eddig a stílus teljesen befogadható volt, de bejött a szövegkörnyezetbe a furán oda nem illő vulgaritás.
Majd olyan fordulatok történtek, melyek annyira elcsépeltek már, hogy ettől siralmassá vált az egész.
A történet 1/3 egész jó volt, de utána nagyon leszálló ágba ereszkedett az egész.
Nincs azzal baj, hogy tucattörténet, attól még lehetne jó és izgalmas, csak pusztán jobban kellett volna megírni. Így felejtős, 1X olvashatós és teljes áron nagyon NEM megvevős kötet.
_____________________
Eredeti címe: The Kept Woman (2006.)
Kiadta: Kelly Kiadó (2008.)
Oldalszám: 286
Ára: 2980 Ft
Forrás: saját
Értékelésem: **

Austenland #1

Szerintem nincs olyan romantikus lelkületű női olvasó, aki ne lenne oda a Büszkeség és balítéletért, illetve ne csorgatta volna a nyálát a BBC-s minisorozatot látva. Ugye, hogy ugye? ;o) Én nem csinálok belőle nagy titkot (nem rejtem sem a könyvet, sem a DVD-t a virágcserépbe- érti, akinek értenie kell majd), hogy úgy a könyvet, mint a BBC-s verziót nagyon szeretem. Persze jöhetne a kérdés, hogy miért is? Közel sem tartom Mr. Darcyt a tökéletes férfinak, számomra elég unalmas pasi lenne a valóságban, és halálra unnám magamat mellette, de mégis van valami elbűvölően romantikus abban, ahogy a két főszereplő egymásra talált. Olyan habos-babos, csöpögősen romantikus, amire visszaemlékezni annyira léleksimogató. Egy olyan kor, ahol a nemek nem cserélődtek még fel, ahol a nő nő volt, a férfi férfi, ahol nem ment mindenki azonnal szobára, ahol érték volt az őszinte érzelem, a tisztelet és a becsület. Tán leginkább ennek a kornak a hangulata adja a Büszkeség és balítélet igazi varázsát.

"Jane fiatal New York-i nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira. Talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és balítélet BBC adaptációjában.
Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált vakációt egy angliai üdülőhelyen, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség-korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.
Vajon ez az alámerülés a hamis austeni világban elég lesz-e ahhoz, hogy Jane mindörökre lerázza magáról ezt a megszállottságáot? Vagy álmai esetleg valóra válnak, és megleli a maga Mr Darcy-ját?
Ez a történet magával ragadó, elbűvölő és csupa empátia. Autentikus könyvével Shannon Hale mindnyájunkból kihozza a benne szunnyadó Jane Austen rajongót."

Mire számítottam amikor nekikezdtem az Austenland olvasásának? Egy csajos, tingli-tangli történetre, amiben igazán semmi extra sincs, csak bájos, aranyos és kikapcsol arra a pár napra, amíg végzem vele. Így történt-e? Igen, maximálisan. Az kicsit más tészta, hogy néha nem csak kikapcsolt, de majdnem álomba is ringatott.

Jane tipikusan egy álmodozó harmincas nő, aki nagyon szerencsétlen a szerelemben. Vagy tán jobban mondva nem az, egyszerűen csak a sors mindig rossz pasikat irányított az útjába, és nem épp azt, akit igazán kellett volna. Na de egyszer minden zsák megtalálja a maga foltját, így vele is így lesz. És vajon hol találhatna rá a nagy szerelemre egy Büszkeség és balítélet imádó, ha nem egy olyan helyen, ami erre a történetre épül?
A fiatal nő egy örökség révén felkerekedik, hogy három hétre egy másik korban élhessen. Nem mondom, hogy nem volt néhol fura nekem, hogy vannak akik képesek azért fizetni, hogy három hétig színészek vegyék körül, akik eljátsszák, hogy a XIX. század elején élnek, hogy udvarolnak nekik, hogy az ötven éves nő is csak húsz ebben a "mesében", na de ez van. Végülis néha tán jó lenne így kiszakadni a mókuskerékből, és ha még csak színészekkel is, de részt venni egy ilyen kalandban, bár számomra ez már nagyon sok lenne. 
De akkor térjünk ki a történet kulcsfontosságú elemére, a romantikus szálra. Ez az, amivel nagyon nem voltam elégedett, pedig hát pont ezzel kellett volna.

"A vénlány csak egy régies kifejezés a karrierista nőre." 

Ahogy előre számítani lehet rá, feltűnik a színen Jane Mr. Darcyja. Az egy dolog, hogy a pasi olyan szinten nem mozgatta meg az olvasói fantáziámat, mint egy rakás ebihal, de erre a főszereplő nőnk elkezd valaki máshoz vonzódni. Ez még tetszett is, de aztán a végére az írónő itt csavart, ott csavart, az olvasó már azt se tudja ki kivel van, meg mi a valódi és mi nem, és persze jön a boldog vég. Hogy kivel? Megmondom őszintén, nagyon nem azzal, akivel én kevertem volna a szálakat az írónő helyében. És miért nem? Egyszerűen azért, mert túl kiszámítható lett a történet, ettől pedig elég uncsi.

Milyen is összességében az Austenland? Nos, kellemesnek kellemes csajos regény, de kellett volna bele valami változatosság, mert elég kiszámítható. A szerelmi szál meg semmilyen, az érzelmek annyira se jöttek át, mint a XIX. századi történetekben, pedig ott aztán visszafogják magukat elég rendesen Austen szereplői. Valahogy a főszereplők közti "viták" se voltak tele tűzzel, élettel, szenvedéllyel, mint Austennél. Egyszerűen nem más az Austenland, mint a Büszkeség és balítélet felfrissített verziója, de korántsem akkora hatást ért el nálam, mint Austen. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy a Büszkeség és balítélet rajongói ne hagyják ki, és azok is bátran tegyenek vele próbát, akik egy kis könnyed, habos-babos sztorira vágynak. Egyszer olvasós, de kellemes.
__________________
Eredeti címe: Austenland (2007.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014.)
Ára: 2499
Sorozat: Austenland #1
Forrás: kiadó
Értékelésem: 
****

Igen-igen, szkeptikus vagyok a mai hazai szerzőkkel szemben, de azt senki se vetheti a szememre, hogy nem adok esélyt a bizonyításra. ;o) Most pl. megadtam Papp Diánának is.

Az írónőnek már 3 könyve megjelent, az első a Szerdán habcsók.
Főszereplője a 33 éves Eszter, akit megcsalt a férje, így most új életet igyekszik kezdeni egy albérletben, immár egyedül. PR-os egy nagy tévétársaságnál, hobbiból pedig gasztroblogot ír. Na de térjünk vissza egy percre a tönkrement házasságához. Eszter nyilván csalódott, de viszonylag normális kapcsolatot igyekszik ápolni az exel (én végig szurkoltam, hátha újra összejönnek. Ne kérdezzétek a miértet!), és többen is ott állnak mellette, hogy támogassák az új életében.
Először is itt van a húga, Hajni (azt hiszem 5 év van köztük), aki egy tündéri süteményesboltot üzemeltet a IX. kerületben. Igen ám, de úgy tűnik a fiatal nő túlvállalta magát, és ez fog még izgalmakat okozni a történetben.
Másodszor ott van Piroska, az idős barátnő, aki a jóslatai alapján igyekszik egyengetni az útját. De mit ad ég, az idős néni egy napon kórházban köt ki, és nem tudja a tanácsaival ellátni Esztit. Feltűnik a színen a fia is, és hát naná, hogy arra is gyanakodtam, tán ő lesz a nagy ő.
Aztán ott van még Balázs, az ex (mármint nem a férje, hanem egy pasi a múltból, még 18 éves korából), akivel furcsa módon ért véget a kapcsolatuk. A pasi most újra felbukkan az életében, vajon ő lesz az igazi?
De a színre lép egy bankos ürge, meg egy barát is, szóval férfi szereplőkben nem szűkölködünk.
Történésekben se nagyon, mert van ebben a könyvben minden: megcsalás, válóper, első szerelem, banki tartozás, eltűnés, leépítés, új állás keresése és nem mellesleg az igazi keresése. ...

Elég jól indult Papp Diána első története. Kellemes, olvasmányos volt, tipikus tingli-tangli, ami abban a pillanatban jól esett, ahogy olvastam. Tényleg sokáig nem is volt vele semmi bajom, de a 2/3-nál azt vettem észre, hogy egyre kevésbé csúszik. Már nem azért vettem elő, mert élveztem az olvasását, hanem azért, mert be akartam fejezni. Valahogy odalett a varázs, túl zsúfolt, és néhol túl idealizált lett.

Mindezektől függetlenül a Szerdán habcsók egy kellemes, közepes, csajos olvasmány. Egyszerre épül fel a történet e-mailekből, SMS-ekből és magából a "történetből". Kikapcsol, elszórakoztat, de azért senki se várjon többet annál, mint ami. Közepes, csajos, kellemes, szórakoztató olvasmány, de a vége felé már túl sok volt.

_________________
Kiadta: XXI. Század Kiadó (2012.)
Oldalszám: 272
Ára: 2990
Forrás: saját
Értékelésem:

Eredeti címe: Die Mütter-Mafia (2005.) Itthon kiadta: Trivium Kiadó (2009.) Oldalszám: 293 Ára: 2990 Forrás: könyvtár

"A 35 éves, kétgyermekes Constanze jómódú, békés életét bombaként tépi szét férje bejelentése: válni akar. Nagyvonalúan neki ajándékozza elhunyt szülei házát, amelyről kiderül, hogy őskövület, a gyerektartásból pedig éppen kenyérre és vízre futja. 14 éves lánya a tinikor problémáival küzd, négyéves fiát viszont felveszik a kertvároska óvodájába. Constanze ennek köszönhetően hamarosan megismerkedik a település szupermami egyesületével, mely kezdetben segítőkész, összetartó csapatnak látszik. Lassanként azonban bepillantást nyer a felszín alá: valójában rosszindulatú, önző, irigy nők gyülekezete, akik nem mennek a szomszédba ötletért, ha mások életének megkeserítéséről van szó. Conny lassan felismeri az erőviszonyokat, és barátnőivel létrehozza kreatív ellenmozgalmát: az Anyák maffiáját. Idővel a szerelem is megjelenik Conny életében egy jóképű ügyvéd személyében."  

Eredeti címe: All Because of You Magyar Kiadás: Kelly Kiadó (2009.) Oldalszám: 325 Ára: 2980 Forrás: könyvtár Kiknek ajánlom?: jó kérdés. Azoknak akik épp semmi "komolyabbra" nem vágynak, csak egy olyan történetre, ami pihenteti őket, de igazán nem mozgat meg semmit. Kikapcsol arra a pár napra amíg olvasod, de nagy eséllyel 2 hónap múlva már azt se fogod tudni, hogy miről szólt.

Ránézve a könyv borítójára, milyen történetre számítotok? Láthattok egy nevető fiatal nőt ott a sarokban, repdeső pillangókat, potyogó szívecskéket, szálló faleveleket. És akkor ott a cím is "Érted mindent!". Emelje fel a kezét, aki mindebből nem azt szűrné le, hogy ez egy nagyon csajos, humoros, romantikus könyvecske lesz? ... Na és aki felemelte, annak gratulálok, mert igaza lett. ... Aki meg kárörvendően elmosolyodott azokon akik felemelték a kezüket, az meg szedegesse össze az állát a padlóról, én is így tettem.

Nem kimondottan csajos, humoros, romantikus, így valahol átverve is érzem magamat.
Adva vagyon a fülszöveg, aminek az első sora így hangzik: "Ki mondta, hogy egy romantikus regényben nem eshet le az állad a meglepetéstől?" Nyilván senki, de az Érted mindent! nem is nevezném tipikusan romantikus regénynek. Van benne romantika, de harmatgyenge. Ráadásul a vége felé annyira megkavart az írónő, hogy rendesen zavarban éreztem magamat. Valamit tuti félreolvastam, valahol tuti elbambultam, mert most mi van? SPOILER! (egérrel kijelölve láthatóvá válik) Most teljesen őszintén, csak nekem nem esett le a tantusz, hogy Glenn nem Tara pasija, hanem a fia?
Tény és való, hogy azok közé tartozom, akiknek néha el kell magyarázni, hogy most épp egy viccet hallottak, de ebben a könyvben humornak nyoma se volt. Csajos meg csak olyan szinten, hogy 4 női főszereplője volt lényegében, mindegyiknek megvan a maga problémája, ezek kuszálódnak, találkoznak és ennyi.

Először is van egy Tarank. 30-as nő, sikeres, stb. Életmód tanácsadóként dolgozik. Vagyis segít megoldani mások életét. Ami ezzel kapcsolatban azonnal bevillant, hogy a regényekben akkor van ilyen foglalkozása a szereplőnek, ha közben a saját életét nem tudja helyretenni. Igazam lett.
Másodszor ott van Emma. Gondolná az olvasó, hogy biztos tinilány, nos nem, a 30-as évei elején jár. Ő a kis lázadó, akinek sose nő be a feje lágya, de egy napon visszatalál a szülőkhöz, ugyanis megtudja, hogy gyermeket vár. Ugyanakkor az apa kilétéről mélyen hallgat, ezzel aztán borzolja a kedélyeket.
Harmadik főszereplőnk Liz, Tara barátnője. Férjnél van, van egy tündéri kisfia és úgy tűnik sikerült megvalósítania álmai állását. A probléma csak az, hogy a férjének a volt szerelme nem más, mint Emma. Így amikor a nő visszatér a szüleihez, bizony Liznek rossz érzése támad. Arról nem is beszélve amikor megtudja, hogy Emma gyermeket vár és a férjével szokott találkozgatni.
A negyedeik női főszereplőnk Natalie, akivel Tara egy nyaralás során barátkozik össze és segít neki abban, hogy megtalálja és megtartsa álmai pasiját.
A szálak kuszálódnak, a vége felé totál összegabalyodnak, az olvasó kétségbeesetten keresi a nyomokat a könyv elején, szóval végülis mondhatjuk, hogy csajos, romantikus, de nem olyan mértékben, mint ahogy ennek a műfajnak a képviselői hordozni szokták magukban ezeket.

A Kívánj bármit!-hoz képest gyengébb, sőt, nem is nagyon ismertem rá arra, hogy a két regényt ugyanaz az írónő írta.