Kerstin Gier: Anyák maffiája

Eredeti címe: Die Mütter-Mafia (2005.)
Itthon kiadta: Trivium Kiadó (2009.)
Oldalszám: 293
Ára: 2990
Forrás: könyvtár

"A 35 éves, kétgyermekes Constanze jómódú, békés életét bombaként tépi szét férje bejelentése: válni akar. Nagyvonalúan neki ajándékozza elhunyt szülei házát, amelyről kiderül, hogy őskövület, a gyerektartásból pedig éppen kenyérre és vízre futja. 14 éves lánya a tinikor problémáival küzd, négyéves fiát viszont felveszik a kertvároska óvodájába. Constanze ennek köszönhetően hamarosan megismerkedik a település szupermami egyesületével, mely kezdetben segítőkész, összetartó csapatnak látszik. Lassanként azonban bepillantást nyer a felszín alá: valójában rosszindulatú, önző, irigy nők gyülekezete, akik nem mennek a szomszédba ötletért, ha mások életének megkeserítéséről van szó. Conny lassan felismeri az erőviszonyokat, és barátnőivel létrehozza kreatív ellenmozgalmát: az Anyák maffiáját. Idővel a szerelem is megjelenik Conny életében egy jóképű ügyvéd személyében."  



Bár többnyire hetek vagy akár 1-2 hónap is eltelhet, mire írok egy-egy könyvről, erről mégis minél előbb szerettem volna. És hogy miért? Mert NAGYON JÓ VOLT, tessék elolvasni! Rég nevettem már ennyit egy könyvön, kész felüdülés volt. Ha tudtam volna, hogy ilyen kacagtató lesz, már hamarabb kivettem volna a könyvtárból. Szenzációs volt, ki ne hagyjátok!

Sokatokban biztos az Időtlen szerelem c. ifjúsági trilógia jut eszetekbe az írónő nevét látva, sokáig én is így voltam ezzel, de bizony szép számmal jelentek meg szórakoztató, női irodalmú regényei is.
Az Anyák maffiája már a témaválasztással is nagyon "ütős". Igazán maga a történet nem nagy szám, na de ahogy ez meg van fogalmazva. :oD

Helyszín Németország, a főszereplőnk pedig egy 35 éves épp válni készülő, két gyermekes édesanya, Constanze. A 14 éves épp lázadó korszakát élő lányával és a 4 éves, óvodás kisfiával így a volt anyósáék házába kényszerül.
Új város, új élet, új ismerősök és lehet, hogy új szerelem is?
Adva van egy kertváros, ahol tündi-bündi anyukák élnek. Akik tökéletes karrierrel rendelkeznek, tökéletes anyák és feleségek, azt hiszik, hogy pénzzel meg lehet minden venni. Pár ilyet tag alkotja a Kertvárosi Anyukák Klubját.
De mi is lenne ez? Lényegében a tündi-bündi anyukák gyülekezete, akik azt hiszik, hogy tevékenykedéseikkel megváltják a világot és lelkük mélyén lenéznek mindenkit, akik nem úgy élik az életüket, mint ők vagy épp rávilágítanak arra, hogy amit csinálnak, az úgy nem jó. Na és persze folyamatosan piszkálják egymást, hogy ne unatkozzanak annyira.

"... szívből jövő jókívánságaim a terhességedhez, Ellen! Óriási szerencséd van, hogy az előző pluszkilóit még nem koplaltad le, most megette volna a fene."

(Milyen kedves ugye? És "barátnőkről" van szó.)
Costanze ebbe a kertvárosi idillbe csöppen bele (már csak egy jó kis gyilkosság hiányozna). A fia elkezd oviba járni, a lánya továbbra is lázad, megismerkedik az utálatos szomszédokkal, de szert tesz egy barátnőre is. Aztán ahogy számítani lehet rá, a FÉRFI is betoppan az életébe és a Kertvárosi Anyukák Klubjának tagjaival is megismerkedik.
Aztán rájön, hogy esze ágában sincs közéjük tartozni, mert ...

Azon kívül, hogy maga a téma is nagyon érdekes, rengeteg humoros megjegyzéssel van tarkítva, amitől rendesen dőltem a röhögéstől, cseppet se nőies módon. Csak egy jó tanács: ne olvassátok orvosi rendelőben, de tömegközlekedésen se nagyon, ha nem akarjátok, hogy mindenki döbbenten nézze, ahogy könnyesre röhögöd magad.
Ugyanakkor persze, szép, jó, humoros, de nagyon elgondolkodtató is. Én ilyen "kertvárosi" anyuka típusokkal még nem találkoztam, de teljesen el tudom fogadni, hogy biztos léteznek. És persze felmerült benne az elgondolkodtató kérdés is egy szereplő miatt, hogy milyen igazságtalan az élettől, amikor olyannak lesz gyereke, aki igazán nem is akarja, aki meg igen, annak pedig nem jön össze.

"- Jaj, Mimi, ha férfi volnék, máris teherbe ejtenélek.
Mimi vigyorgott.
- Kedves gondolat, de késő, mert reggel megérkezett látogatóba a nénikém.
- Ennyire rémes a nagynéni? És most egyedül van otthon nálatok?Miért nem említetted? Nyugodtan hozd át ebédre!
Mimi úgy nézett rám, mint egy elmeháborodottra.
- Constanze! Látogatóm jött! A nagynénim! A vörös nagynénim!
- Ez azt jelenti, hogy kommunista?- kérdeztem.- Engem nem zavar, nem politizálok."

Mondjuk azt nehezen tudom elképzelni, hogy a valóságban is van olyan nő, mint Ellen anyuci, akitől néha a falat kapartam, a hányjunk együtt és a sok minden SZUPI, hihetetlenül SZUPI, SZUPI vicces, SZUPI hepik (ez mi a fene?) beszólásaival. Létezik olyan nő aki azt mondja, hogy szupi hepi?
Marlonon pedig olyan jókat nevettem:
"Moszlékoszvödöj!Moszlékoszvödöj!"

Jaj Istenem, még mindig látom magam előtt, ahogy épp ültem a buszon és olvastam ezt a részt, majd könnyesre vihogtam magamat rajta. "Kiteszett játékjontó! Szeggszaj! Szemétzabájó!" Tudom, hogy valahol szomorú is, amikor egy 4 éves így beszél, de mégis olyan vicces volt! (mondjuk, ha az én gyerekem mondta volna, tuti, nem vihogtam volna)

Szóval ajánlom a figyelmetekbe, ha egy humoros történetre fáj a fogatok. Én már vadászok is a második részére. ;o)