2009. december 28., hétfő

Stephenie Meyer: Eclipse- Napfogyatkozás

hétfő, december 28, 2009 3 Hozzászólás
Kicsit vonakodva néztem a Twilight-saga 3. kötete felé, mivel a legtöbb helyen azt olvastam, hogy csalódás volt az olvasóknak.
Mégis, amint a kezembe vettem a könyvet, újra átjárt a Twilight varázsa, és szó szerint neki estem.


Soha egy könyv oldalai nem forogtak még ilyen gyorsan az ujjaim között (még a HP-é sem, pedig azért tényleg nagyon-nagyon odavoltam), szinte repültek a sorok én meg teljesen elvesztem bennük, megbabonáztak.

Nekem nagyon bejött.

Ugyanúgy tetszett, mint az
Alkonyat vagy épp az Újhold.
Ugyanolyan izgalmas, pörgős, romantikus volt. (De őszintén szólva az már az agyamra megy, hogy Bella és Edward csak húzza egymás agyát és nem történik semmi! Kíváncsi leszek mennyire fog kitérni majd a következő részben az írónő erre a "kis témára", hogy fogja megfogalmazni, stb.)

És nagy izgalommal várom az utolsó kötetet. ... Már csak ezért is, mert nagyon fúrja a kíváncsiság az oldalamat. ;o)

"Őrizd a percet! Mert ami eljön, az el is múlik, ezt a halandók tudják csak igazán. Elmúlt az alkonyat, elmúlt az újhold. De eltűnhet-e a Nap az életedből? Elzárhat-e melegétől a hűvös Hold, amely minden álmod és vágyad tudója? Jacob napsugaras mosolya, vagy Edward holdfényragyogása? Bella mindent elveszíthet: barátot, szerelmet. Két tűz közé kerül. Körülötte felizzik az ősi gyűlölet, miközben régi vérszomjas ellensége még mindig rá vadászik. Ismét választania kell élet és halál között... A nagy kérdés: mit érdemes túlélni? A Twilight saga folytatódik... A Hold megbűvöl. A Nap talán sosem hűl ki. Merj álmodozni! Az álmok nem fogynak el..."


És
itt olvasható koalány beszámolója is a könyvről.

2009. december 21., hétfő

Neil Gaiman: Sosehol

hétfő, december 21, 2009 0 Hozzászólás
Már nagyon rég óta szerettem volna Neil Gaiman-tól olvasni valamit, de olyan szinten kelendőek a könyvei a könyvtárban, hogy hosszú előjegyzések vannak rá.
Végülis a napokban a Sosehol került a kezeim közé.

Ha röviden kéne jellemeznem a regényt, akkor én is csak azt tudnám róla írni lényegében, mint amit az USA Today is nyilatkozott róla:

"Lenyűgöző... mesterien szörnyűséges... egyszerre volt ott benne George Lucas, a Monty Python, Doctor Who és Jhon Milton. Rémálmok és álmodozások csodás egyvelege."


Szenzációs a könyv.
Mese felnőtteknek.
Félelmetes, de nem túlzottan.
Izgalmas, akció dús és meseszerű egy "másik világgal".
Viszont szerintem nem éppen egy könnyű olvasmány. Nekem valahogy az utolsó 100 oldal lassan csúszott, pedig igazából ott van akció, de mégis.
Van benne valami, ami hajt az olvasásban, ugyanakkor vissza is fog, hogy "ne, ne legyen vége". ... Én még olvastam volna tovább is.
Van benne valami különleges, amit még így regényben sose olvastam.

"Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé... ami mind semmivé lesz, amikor egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idôk, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó- a lány, akin segített- nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja. A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?"


"Gaiman az egyik legnagyobb kortárs mesemondó. Sem a tehetsége, sem a képzelőereje nem ismer határokat."- Dayton Saily News


Neil Richard Gaiman 1960-ban született, angol fantasy író.
Feleségével és 3 gyermekükkel az Egyesült Államokban él.
Regényeket, képregényeket, forgatókönyveket, novellákat, elbeszélő költeményeket ír.

Magyarul eddig megjelent művei:
- Elveszett próféciák
- Sosehol
- Tükör és Füst
- Csillagpor
- Amerikai istenek
- Caroline

- Törékeny holmik

Hivatalos weboldala: http://www.neilgaiman.com
weblogja: http://journal.neilgaiman.com/

2009. december 13., vasárnap

Fejős Éva: Bangkok, tranzit

vasárnap, december 13, 2009 3 Hozzászólás
Ebben a bejegyzésben már kifejtettem a véleményemet az első olvasott Fejős Éva könyvemről.
Ez a regénye is bejött, sőt, jobban, mint az előző.
Szórakoztató, érdekes, és ami nálam elég ritka, de nagyon felkeltette az érdeklődésemet Bangkok irányában. Eddig sose szerepelt a "Jó lenne egyszer elutazni oda" listámon, de ezek után felvettem. :o)
Bár az eleje nekem elég kusza volt, többször is vissza kellett lapoznom, hogy ki kicsoda, hogy is indult a történetük.

"Keresőkről" szól a regény. ... Történetük bármelyikőnké lehetne, hisz mindannyian "keresők" vagyunk. Az életünk másról sem szól, mint a keresésről, az elveszett dolgok megtalálásáról, majd az újrakezdésről.
Mert utolsó esély mindig van. Amíg csak élünk. ...

"Bangkok. Ölelő, forró, egzotikus város, ahol a múlt és a jövő összekapcsolódik, és ahol bármi megtörténhet; és meg is történik. Hét ember sorsa keresztezi egymást ebben a metropoliszban. Hét ember, hét kereső, akiknek ez a város talán az utolsó állomás. Vagy az első egy új élet felé? A sikeres üzletember, a körülrajongott fotómodell, az örök outsider férfi, a családanya, aki hirtelen elveszít mindent, a kiváló orvos, aki nem tudta megadni azt, amire a nő vágyott, egy madám, és a kiskorában örökbe fogadott bájos lány. Miért éppen ők heten? Miért érkeztek egy időben Bangkokba? Hihetünk-e a véletlenekben?"


Nixyke is írt már erről a könyvről, itt.

2009. december 10., csütörtök

Janet Evanovich: A szingli fejvadász 2.

csütörtök, december 10, 2009 0 Hozzászólás
Egyszerre vettem ki a 2 kötetet a könyvtárból, és nem bírtam ki, hogy ne essek azonnal neki a folytatásnak. (Első rész ITT.)
Árulja már el, ha valaki olvasta már a sorozat többi részeit is, valamikor lesz már VALAMI Stephanie és Morelli között? Megőrülök, hogy ebben a kötetben se történt semmi, csak húzzák egymás agyát.

De a könyvről.
Ez a rész sokkal jobban tetszett, mint az első. (Vagy csak nagyon ráálltam az írónő stílusára, ezért jött be jobban.)
Tetszik Stephanie kétbalkezessége, Morelliért odáig vagyok, a nagymama meg. :o) Hát ő aztán utánozhatatlan, az biztos. :o)

"Stephanie Plum, a világ legkedveltebb fejvadásznője nem akármilyen megbízatást kap. Kenny Mancusót kell begyűjtenie, a gyilkost, aki mellesleg Joe Morelli unokatestvére. És mint mindig, Stephanie körül most is izzik a levegő. Anyja változatlanul férjhez akarja adni, és továbbra is az ő pici lányaként kezeli, Morelli változatlanul (sőt fokozódóan!) izgató és pofátlan. Felbukkan még egy temetkezési vállalkozó, egy rakomány ellopott koporsó, némi halálos fenyegetés, és az elengedhetetlen kocsimizéria (ezúttal lopják, nem robbantják). Mindennek a tetejében ott van Stephanie nyakán Mazur nagyi is, aki most éppen temetésbuzi lett, unalmában ravatalozókba cipeli, ahonnan végül kisöpri a népharag, míg végül is felcsap önjelölt nyomozónak.

A szingli fejvadász minden idők talán legsikeresebb női sorozata. Janet Evanovich, a rajongva imádott szerző, Stephanie Plum és Joe Morelli kettősében egy klasszikus se veled, se nélküled kapcsolatot írt meg. Egy harmincas, imádni valóan szerencsétlen nő, és „A PASAS”, akivel (majdnem) mindig történik valami (néha azért ténylegesen is), hol szeretkeznek, hol majdnem meghalnak, máskor csak pizzáznak és tévéznek, de legesleginkább egymást húzzák, de azt rutinosan és kőkeményen.

Vajon összejön Stephanie Morellivel? Elkapja Kenny Mancusót? És vajon totál porba dönti-e New Jerseyt Mazur nagyi, vagy ezt meghagyja egy későbbi részre?"

2009. december 7., hétfő

Marék Veronika: Boribon és a 7 lufi

hétfő, december 07, 2009 3 Hozzászólás
Imádom Marék Veronika Boribon- sorozatát.
Aranyosak, egyszerűek, színesek a rajzai, könnyű rájuk figyelni a gyerkőcöknek.
A meséi pedig szintén nagyon aranyosak, rövidek, gyorsan elolvashatóak, a kicsik is végig hallgatják anélkül, hogy megunnák és elrohannának inkább játszani.
Olvasás során érdemes közben mutogatni a rajzokon is amiről szól a mese. "Itt a kutya, ... itt a piros lufi, ... itt a süni, stb."
A szöveg nagy betűkkel van írva, a kezdő olvasó kisiskolások is könnyen el tudják olvasni, ráadásul a szöveg háttere mindig különböző színű, így a kicsikkel gyakorolni lehet a színeket is.

Munkám során az összes addig megjelent Boribon kötetet felolvastam vagy ezerszer a gyerkőcöknek, élvezettel mutogatták a rajzokon is amit kellett, majd fejből ők mesélték el nekem a történetet.

Nekünk egyelőre még csak ez az 1 Boribon kötetünk van, gyerkőc az ötödik hónapfordulójára kapta, mondván, az olvasását sose lehet korán elkezdeni. ;o)
De azóta már fejből tudom, sőt, ha szeretné, hogy olvassam neki, azt mondja, hogy "bobobobo". (10 hónapos a Kicsem.) ;o)

"Boribon bánatosan nézte a felhős eget.
- Esőre áll az idő. Milyen szomorú nap van ma!
Hirtelen Annipanni toppant elébe.
- Csakhogy megtaláltalak Boribon! Ajándékot hoztam neked: hét színes lufit. Tessék!" - kezdődik a mese.


Marék Veronika 1937-ben született, közismert gyermekkönyv-író és grafikus.
1963 óta szabadfoglalkozású, gyermeklapok külső munkatársa, rádió- és tévéjátékok, bábjátékok, valamint rajzfilm forgatókönyvek írója. 1983-ban ifjúsági díjat kapott.
Gyermekeknek szóló könyvei saját rajzaival jelennek meg.
Ő a "Kippkopp" mesék, a "Laci és az oroszlán", "A csúnya kislány", "A kockásfülű nyúl" szerzője is.

Honlapja itt található: http://www.marekveronika.hu/main.html

Janet Evanovich: A szingli fejvadász 1.

hétfő, december 07, 2009 0 Hozzászólás
Van olyan, hogy egyszerűen egy könyvről nem lehet sokat írni.
Nem azért, mert rossz, hanem mert egyszerűen nincs mit.

Érdeklődve vettem le a könyvtár polcáról, már a borítója is olyan csajos, könnyed, humoros, képregényfigurás volt.
Ez a képregényes külső pedig végigkísért az olvasás során is, végig úgy éreztem, mintha igazából egy képregényt olvasnék (holott kép nincs is benne).
És tényleg csajos, könnyed, néhol humoros, ironikus. (Nekem hiányzott belőle a romantikus összeborulás, de hátha valamelyik másik kötetben, ugyanis ez egy regénysorozat).
Téli estéken bebújva a takaró alá, vagy épp nyáron a strandon, vagy tavasszal miközben a gyerkőc alszik a babakocsiban, anyuka pedig leülhet egy padra olvasni, szórakoztató olvasmány lehet.

"Stephanie Plum közel harminc (kilóban sajnos távol), elvált, munkanélküli, kocsi nélküli, pasi nélküli. Mióta a fejébe vette, hogy beáll fejvadásznak, mindig történik vele valami. Hol kocsik robbannak körülötte, hol szatír tör rá, hol megskalpolnak valakit, és közben valahogy mintha minden Joe Morelli körül forogna. Aki hatévesen becsalta a garázsba, hogy "vonatozzon" vele, jó tíz év múlva pedig "elvette a csokis fánkját".
És ha mindez még nem lenne elég, ott az anyja, aki folyton újra akarja házasítani, meg persze Mazur nagyi, akinek mindenről három dolog jut az eszébe: a szex, a szex és a szex.


Janet Evanovich krimifolyama a világ első számú szórakoztató női sorozata. Minden kötete már néhány nappal a megjelenése
után vezeti az összes sikerlistát, sokmilliós rajongótábora jobban várja, mint a Szex és New York vagy a Maffiózók újabb részét."


Janet Evanovich 1943-ban született New Jersey-ben.
Steffie Hall néven romantikus novellákat ír.
Első novellája 1987-ben jelent meg.
Az első Stephanie Plum regénye pedig 1994-ben.
Azóta sok-sok díjat bezsebelt az írónő a regénysorozatával.
(Ha jól tudom, akkor idén a 20. kötete jelent meg.)

2009. december 1., kedd

Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el ...

kedd, december 01, 2009 6 Hozzászólás
A moly-on hívták fel a figyelmemet a műre.
Aztán amikor láttam, hogy "Az Amerikai Könyvtárosok Szövetségének díjnyertese", akkor még jobban kíváncsi lettem rá.

Ifjúsági irodalomba sorolta be az alexandra.hu, de szerintem egyáltalán nem az.
Mondhatjuk, hogy felhívja a fiatal lányok figyelmét a "veszélyre", de én bizony inkább 7 lakat alatt őrizném. Ilyennek nem szabadna megtörténnie, nem szabadna széttörni a fiatal lányok álmait, ugyanakkor tudniuk kell, hogy sajnos vannak kint "állatok", akiktől óvakodni kell.
Még nincs lányom, de már most féltem.
Ugyanakkor nem értem, hogy a fenébe nem vették észre a szülei, hogy valami nem stimmel a lányukkal? Hogy a fenébe lehet az, hogy a 14 éves lányom egyik napról a másikra megkukul, én pedig ezt csendben tűröm, nem teszek érte semmit? Meg amúgy is, milyen szülő-gyermek kapcsolat az, amiben a gyermek nem mer segítségért fordulni a szüleihez?

Felkavaró.
Szomorú.
Túl valóságos.
Nagyon mélyen ábrázolja egy fiatal lány lelki világát, érzéseit, gyötrődéseit. Lelki fejlődését.
Ahogy magába zárkózik, majd szép lassan nyílni kezd, és kiderül, mi is történt vele.
Nagyon felkavaró.
Pár hónapja lehet, hogy nem tett volna rám ilyen nagy hatást, de most, hogy anya lettem. ... Belegondolni sem akarok, hogy a Világon hány fiatal lánnyal, nővel történt meg hasonló eset. És fog sajnos. ... Mert "állatok" mindig lesznek. Korosztályba való besorolás nélkül.

"Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni. Történhetett valami, de mi és mikor? Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban és körülötte? Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében."

A film előzetese pedig itt van angolul. Már ezek alapján is eléggé felturbózták a cselekményt. (Igen, a főszereplő Bella a Twilight-ból.)

Laurie Halse Anderson 1961-ben született.
4 gyermek édesanyja.
Gyerekeknek és fiatalkorúaknak ír.

Művei:
- Speak (Hadd mondjam el ...)
- Fever 1793
- Catalyst
- Prom
- Twisted
- Wintergirls