2017. április 29., szombat

Sarah MacLean: Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

szombat, április 29, 2017 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Eleven Scandals to
Start to Win a Duke's Heart
Kiadta: Könyvmolyképző (2016.)
Oldalszám: 414
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 4

A csábítás kilenc szabálya 3.

A fülszöveg

„Egy botrány beláthatatlan következményekkel járhat…
Juliana Fiori éltető eleme a szenvedély.
Vakmerő, lobbanékony és csak úgy vonzza a bajt; ő aztán tényleg nem egy affektáló angolkisasszony. Esze ágában sincs megfelelni a társadalmi elvárásoknak: ami a szívén, az a száján, és ráadásul figyelemre méltó pontossággal céloz, amikor behúz valakinek.
Botrányos természete miatt kedvelt témája London fő pletykafészkeinek, és pontosan az a fajta nő, akit a jó hírnevét féltve őrző Simon Pearson, Leighton hercege a lehető legtávolabb szeretne tudni magától.
A férfi jól rendezett életébe legkevésbé a botrány hiányzik. Gúnynevén a Hencegő herceg szinte csak azzal van elfoglalva, hogy rangjához méltón feddhetetlen maradjon és a titkai ne kerüljenek nyilvánosságra. Ám amikor egy késő este felfedezi a kocsijában rejtőzködő Julianát, akkor minden, számára kedves dolgot kockára téve megfogadja, hogy leckét ad jólneveltségből a zabolátlan szépségnek.
Julianának azonban más tervei vannak: csak két hetet akar, hogy bebizonyítsa, még egy rendíthetetlen nyugalmú herceg is a mindent elsöprő szenvedély rabjává válhat.”

Hogy tetszett?

És igen, végre kimondhatom, hogy befejeztem egy újabb sorozat olvasását. Nagyon büszke vagyok magamra. Az igaz, hogy elég sokáig olvastam ezt a kötetet, mielőtt befejeztem volna több más könyvet is elolvastam, így nem tudom azt írni, hogy maximálisan magával tudott sodorni, de ettől függetlenül amikor olvastam, akkor kellemes olvasmány volt. Ha összességében nézem a 3 kötetet, akkor tán ez sikerült a leggyengébbre, de így se lett vészes.
Kellemes, humoros, jó kis történelmi romantikus volt.
Ha olvastátok már az előző 2 kötetet, akkor ne hagyjátok ki ezt sem, ha pedig még nem kezdtetek neki a trilógiának és kedvelitek az aranyos történelmi romantikusokat, akkor nektek készült a trilógia.

2017. április 27., csütörtök

Courtney Milan: A hercegné háborúja

csütörtök, április 27, 2017 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Duchess War
Kiadta: GABO (2016.)
Oldalszám: 388
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 4

Sinister fivérek 1. 

A fülszöveg

„Néha a szerelem csak véletlen.
Ám ez esetben: taktika.
Minerva Lane csöndes, szemüveges nebáncsvirág, és mindent elkövet azért, hogy észrevétlenül meghúzódhasson a sarokban. Amikor legutóbb a figyelem középpontjába került, csúnyán megjárta – olyan csúnyán, hogy nevet változtatott, és elmenekült botrányos múltja elől. Lehet, hogy nem a nebáncsvirág a legpompásabb növény, de legalább nem szakítják le. Ezért amikor egy jóképű herceg érkezik a városba, a legkevésbé sem szeretné felhívni magára a figyelmét.
Ám végül pontosan ez történik.
Mert Robert Blaisdellt, Clermont hercegét nem lehet lóvá tenni. Amikor Minnie kitalálja, hogy a férfi miben mesterkedik, a herceg azonnal rájön, hogy a csöndesség és a szemüveg mögött valami egészen különleges dolog rejtőzik. Elhatározza, hogy felfedi a lány titkait. Ám ezúttal kiderül, hogy egy szégyenlős hajadon képes keresztülhúzni minden számítását…”

Hogy tetszett?

Igazából nem is tudom már, hogy végül miért emeltem le ezt a könyvet a könyvtár polcáról, mi tette fel az i-re a pontot, de nem csalódtam magamban, nem volt rossz választás. Aranyos kis történelmi romantikus tingli-tangli, egy kis semmiség, amit jó volt olvasni, kellemes volt, de már másnapra el is felejtettem, hogy miről szólt, miután befejeztem.
Kedveltem Minervat, bár teljesen más titokra számítottam vele kapcsolatban, mint ami végül kiderült.

„A nevem Wilhelmina Pursling, de szólítson csak Hellnek, a pokolba is.” 

De kedveltem Robertet is, ami ritkaság, mert többnyire a romantikus történetekben a pasik fajankók, de őt nem találtam annak. Vagy csak egy kicsit. Néha.

 „Elérkezett a pillanat, hogy kitárja a szárnyát, miközben a föld felé zuhan. Ha meg sem próbálja, a talaj egyre csak közeledik.” 

Aranyos volt a történetük, kellemes, de nagy extra nem volt benne.
Hogy el fogom-e olvasni a második részt majd? Kapkodni biztos nem fogok vele, ugyanolyan hirtelen felindulás lesz az elolvasása szerintem, mint amilyen hirtelen felindulás volt ennek a résznek az elolvasása is.

2017. április 25., kedd

Diana Gabaldon: Az utazó

kedd, április 25, 2017 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Voyager
Kiadta:
Könyvmolyképző (2016.)
Oldalszám: 1136 (csak az első kötetet olvastam el)
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 4 (az első kötet alapján)

Outlander 3.- Az I. kötet 

A fülszöveg

„A nagy sikerű sorozat harmadik kötete nemcsak az időben repít vissza, de távoli, egzotikus tájakra is elvezet bennünket. Kétszáz évvel korábban történt szenvedélyes találkozásukkor a halálra szánt Jamie Fraser végül lovagiasan visszaküldte a gyermekével várandós Claire-t a saját idejébe, mert meggyőződése volt, hogy el fog esni az 1746-os véres cullodeni csatában. Lányuk mostanra felnőtt, és Claire rádöbben, hogy Jamie túlélte a csatát. Visszavágyik hát az idő szakadékán keresztül, hogy újra megkeresse a férfit, akit soha nem tudott elfelejteni, és a sorsot, amit soha nem tudott figyelmen kívül hagyni…”

Hogy tetszett?

Sajnos a könyvtárban a harmadik rész két kötetét külön szedték és csak az első volt benn, a második kölcsönzés alatt állt, amikor rábukkantam. Ennek ellenére kivettem és úgy voltam vele, ha lehetőségem lesz megkaparintani a második kötetet, akkor folytatom majd azzal. Azt már az elején kijelenthetem, nem semmi, hogy mekkora mennyiségű oldallal hozta össze ezt a részt az írónő.
Bár a második részt évekkel ezelőtt olvastam, ennek ellenére ismerősként köszöntek vissza a főszereplők és problémamentesen fel tudtam venni a cselekmény szálait.
Tetszett az ide-oda ugrálás a múltban élő Jamie, a jelenben utána kutató Claire és lányuk szála között, majd a múltba visszautazó Claire szála között. Nem tudom, hogy a második kötetben mi fog történni, de izgatottan várom a folytatást, mi történt Clairrel, miután sikerült visszajutnia a múltba és végre újra együtt lehetett Jamievel.

„– Jézus – suttogta végül. – Claire… te vagy a leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam.
– Neked meg – mondtam teljes meggyőződéssel – romlik a látásod. Valószínűleg zöldhályog lehet; a szürkehályoghoz túl fiatal vagy.” 

2017. április 22., szombat

Juliet Grey: A fényűzés napjai

szombat, április 22, 2017 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Days of Splendor, Days of Sorrow
Kiadta: Tericum (2013.)
Oldalszám: 444
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 4

Mária Antónia 2. 

A fülszöveg

 „Franciaország tragikus sorsú és fényűző életviteléről elhíresült királynéjának tizenöt évnyi uralkodásáról szól ez a lebilincselően és történelmileg hitelesen megírt regény, amely a Mária Antónia életét megörökítő trilógia második kötete.”

Hogy tetszett?

Bár nem olvastam a trilógia első részét, ennek ellenére bátran levettem a könyvtár polcáról a második részt és a kosaramban landolt. Nagyon kedvelem a történelmi regényeket és Mária Antónia története is azok közé tartozik, melyről szóló könyveket érdeklődve veszek mindig a kezembe. Megdöbbent szerencsétlen nőnek a sorsának az alakulása.
Úgy gondolom, hogy aki minimális történelmi ismeretekkel is rendelkezik ezzel a korral kapcsolatban, annak nem feltétlenül jelent problémát, ha ugyanúgy a második résszel kezdi az olvasást, mint én, hisz az előzményekről hallott már.
Ez a kötet történelmileg ott veszi kezdetét, hogy Antónia már a francia udvarban van, de a házasság még nem került elhálásra, így a királyné kap hideget-meleget, hogy még nincs örökös. Aztán jönnek a botrányok, a fényűzés, a gyerekek, Antónia észhez tér, de túl későn és a kötet vége felé sejteni lehet már, hogy bizony vészesen robog a bárd alá.
Tetszett Grey stílusa, véleményem szerint egész jól megelevenítette ezt a történelmi kort, élveztem az olvasását és ajánlom a figyelmetekbe. De azért egyszer az első kötet is ki fogom kölcsönözni.

2017. április 19., szerda

Julianne Donaldson: Blackmoore

szerda, április 19, 2017 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Blackmoore
Kiadta: Könyvmolyképző (2016.)
Oldalszám: 340
Forrás: saját
Értékelésem: 4

A fülszöveg

„Kate Worthington jól tudja, hogy soha nem mehet feleségül kiszemeltjéhez, ezért elhatározza, Indiába utazik, hogy megzabolázza nyughatatlan lelkét, és megszabaduljon kellemetlen családjától. Kotnyeles édesanyjának azonban más tervei vannak. Az asszony alkut köt Kate-tel: elutazhat Indiába, de csak akkor, ha egymás után három házassági ajánlatra is nemet mond.
Kate, hogy teljesítse a megállapodást, az impozáns Blackmoore-i kastélyba utazik, és kedves gyerekkori pajtásához, Henry Delafieldhez fordul segítségért. Ám ha szívügyekről van szó, nincs helye alkudozásnak, és a legalaposabb tervek is dugába dőlhetnek. A zord, szeles észak-angliai partvidéken Kate végül kénytelen szembenézni az igazsággal, amit még saját maga előtt is titkolt.
Lehet, hogy éppen az a házassági ajánlat szabadítja meg a szenvedéseitől, amit feltett szándéka elutasítani?
Az 1820-as években játszódó Blackmoore igazi romantikus regény, egy fiatal nő magával ragadó története, aki komoly áldozatok árán tanulja meg, hogy a szívére kell hallgatnia.”

Hogy tetszett?

Moniquetem-től kaptam Karácsonyra ezt a könyvet és mint mindig, most is remek ajándékot választott számomra.
A Blackmooreról elmondható lenne, hogy a szokásos kis történelmi romantikus tingli-tangli, de mégis van benne olyan bájosság, ami miatt kiemelkedőbbnek tartom, mint a megszokott történelmi romantikusokat. Bátran kijelenthetem, hogy kedvelem Donaldson stílusát annyira, mint Quinnét. Maximálisan kiszámítható a történet már csak a fülszöveget olvasva. Sokat szerintem senkinek se kell azon agyalnia, hogy vajon Kate titkos szerelme ki lehet és mi lesz a történet vége. Túl sok titokzatosság, meglepetés nem volt a sztoriban, na de ismerjük el, van amikor nem is kell. Van amikor pont a kiszámíthatóság miatt jó olvasni egy romantikus történetet. Amikor tudjuk előre, hogy történjen bármi is, de ez a nő és férfi az utolsó oldalakra tuti össze fog jönni, mert már az első sorokból sejteni lehet.
Kedveltem, szerettem ezt a történetet és bízom abban, hogy olvashatunk magyarul még mást is az írónőtől.

2017. április 17., hétfő

Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

hétfő, április 17, 2017 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Salt to the Sea
Kiadta: Maxim (2016.)
Oldalszám: 384
Forrás: kiadó
Értékelésem: 5

A fülszöveg

„A háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit… Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. De ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak.
Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért.”

Hogy tetszett?

Eddig minden magyarul is megjelent történetét olvastam az írónőnek, így természetesen kihagyhatatlanná vált számomra a Tengerbe veszett könnyek is. Imádtam. Alig tudtam letenni. Egyszerre faltam volna, ugyanakkor húztam volna az olvasását, hogy még tovább tartson.
Nagyon megható történet, melyben egyszerre szerepel a halál, a veszteség, a kiábrándultság és az élet, a remény.

„Sírtam mert nem volt cipőm, aztán találkoztam egy emberrel, akinek lába nem volt.” 

Három olyan fiatal élete kereszteződik a történetben, akik valószínűleg ha nincs háború, nem nagyon találkoztak volna. De a sors összehozza őket, bajtársakká válnak és együtt próbálnak menekülni a szovjetek elől. Ugyanis ebben a történetben a betörő szovjetek a rémek, akik nőket erőszakolnak meg, gyermekeket ölnek meg. Mind a hárman ugyanarra felé menekülnek, a céljuk az, hogy feljussanak egy hajóra, ami reményeik szerint megmenti őket. Nem könnyű az útjuk a kikötőig, de végül elérik. És itt jön el az a pont, amikor az olvasó szíve összeszorul. Bíztam abban, hogy ennyi megpróbáltatás után végre minden rendben lesz a főszereplőkkel, de a fenéket. Jön az újabb sorscsapás, olyan hajóra szállnak fel, mely halálra van ítélve. Hallottatok már a Wilhelm Gustloffról? Nem? Hát én sem. És a Titanicról? Igen? Én is. Miért van az, hogy a Titanic katasztrófájáról nincs olyan felnőtt, aki nem hallott még, de a Wilhelm Gustlofféról, mely katasztrófájának során 6X annyian vesztették életüket, mint a Titanic katasztrófájaként, szinte alig-alig lehet hallani? A hajót egy szovjet tengeralattjáró elsüllyesztette 1945. január 30-án. Több, mint 9000 ember végezte a jeges vízben, ugyanis naná, hogy szintén nem volt elegendő csónak. …

2017. április 14., péntek

Jeanne Ryan: Nerve – Idegpálya

péntek, április 14, 2017 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Nerve
Kiadta: GABO (2016.)
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 3

A fülszöveg

„Amikor a kissé visszahúzódó Vee egyszer csak belecsöppen egy interneten követhető bátorságpróba-játékba, hirtelen azzal szembesül, hogy a névtelen irányítók mindent tudnak róla. Olyan nyereményekkel kecsegtetik, melyek után az EzVagyokÉn oldalán vágyakozott, majd a számára tökéletes pasival, a dögös Iannel szervezik egy csapatba. Először jó mókának tűnik a dolog – a rajongók buzdítására egyre kockázatosabb feladatokat hajtanak végre, egyre értékesebb jutalmakért. De az események komoly fordulatot vesznek, amikor öt másik játékossal egyetemben egy titkos helyszínre irányítják őket, ahol a fődíjért kell harcba szállniuk, s a mindent vagy semmit játékban már az életük a tét.”

Hogy tetszett?

Amikor elolvastam a könyv fülszövegét nekem az jött le, hogy a Nerve amolyan ValóVilág/Big Brother és az Éhezők Viadala keveréke. Kíváncsi lettem. Aztán csalódtam.

A könyv műfaja YA. Lehet, hogy ezért nem tudott megnyernie magának, mert mostanság ez a műfaj egyre távolabb kerül tőlem, egyre inkább kevés az, amit nyújtani tud, kiszerettem belőle. De az is benne van a pakliban, hogy tényleg elég gyenguska, jó indulattal közepes a történet.
Kezdjük akkor ott, hogy valakik, valahol (kilétük nagyon titokzatos), kitalálnak amolyan Youtube játékot. A játékosoknak mindig valami hülye feladatot kell teljesíteniük, majd az erről készült felvételeket megosztani, melyeket aztán a nézők like-olni tudnak. És aki teljesíti a feladatot, szintről szintre egyre értékesebb ajándékokat kap. Vee bár amolyan szürke egérke, gondol egy merészet és benevez a játékba. Kezdetben heccnek fogja fel, de hamar ráérez a játék ízére és az értékes, hőn vágyott ajándékok ízére. Így szintről szintre halad, egészen a főjátékig, ami aztán kicsit más, mint az addigiak. Komollyá, véressé, halálossá válhat. És itt jött el az a pont, amikor nagyon elképzelhetetlenné vált számomra a történet.
Elismerem, hogy a TV-nek, netnek butító hatása van, sok hülyeségre képesek az emberek és sajnos nem csak a fiatalok, hogy pár perc hírnévre tegyenek szert, sokan pedig egyszerűen like függők.

„MINDIG LESZNEK, AKIK SZERETNEK NYERNI. ŐK JÁTSZANI IS FOGNAK.” 

Ettől függetlenül elképzelhetetlennek tartottam, hogy egy valóságos világban bármely szerv engedélyezte volna, senki se próbálta volna megakadályozni egy olyan játékot, melyben tizenévesek egymás életével játszhatnak a kamerák előtt. A szerző nagyon próbált rámenni arra, hogy mindez valóságos, megtörténhet (amúgy maximálisan elképzelhetőnek tartom, hogy a közeljövőben lehet ehhez hasonló játék), de úgy érzem, hogy a történet vége felé átlépett egy határt és ezzel azt érte el, hogy pont nem lett valóságos az egész.
Összességében annyira nem rossz a sztori, mert egy részét kimondottan élveztem -kb. az 1/3-át-, de közepesnél jobbra akkor se tudom értékelni és inkább fiatalabb, tizenéves olvasóknak ajánlanám, szigorúan azzal a kikötéssel, hogy tanuljanak a történet adta hibákból és tanulságokból.

2017. április 11., kedd

Eoin Dempsey: Rebecca nyomában

kedd, április 11, 2017 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Finding Rebecca 
Kiadta: Maxim (2016.) 
Oldalszám: 280 
Forrás: kiadó 
Értékelésem: 4

A fülszöveg:

„Christopher és Rebecca szerelmének semmi sem állíthat akadályt. Ám amikor berobban a második viláháború, a lányt pedig elszállítják egy koncentrációs táborba, Christophernek minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy megmentse…” 

Hogy tetszett?

Sokszor tettem említést már arra, hogy nagyon szeretem a II.vgh. ideje alatt játszódó történeteket, különösen a koncentrációs táborok poklával foglalkozóakat. Így nagyon hangsúlyoznom sem kell, mennyire is kíváncsi voltam erre a könyvre. Nem csalódtam. A Rebecca nyomában könnyed hangvételű, romantikus történet, mely nagyon komoly témát dolgoz fel. 

Először is ott van Rebecca, aki bár maga nem zsidó, de zsidó származású és nem kerülheti el a koncentrációs táborok poklát. 
Aztán ott van Christopher, aki német, de angol területen lakik és szerelmes Rebeccaba. Természetesen nem hagyja annyiban a dolgot amikor megtudja, hogy a szerelmét koncentrációs táborba szállították, a nyomába ered. Sikerül bekerülnie egy táborba, ahol megjátssza, hogy tökéletes náci, hű Hitlerhez, de közben próbál segíteni a rabokon és Rebecca nyomára akadni. 
A történet vége egyszerre szomorú, ugyanakkor nagyon megható is. Ha én lettem volna a szerző lehet, hogy másképp keverem a szálakat, mert nem tartom „igazságosnak” a véget, na de ez az írói szabadság és sajnos maga az élet se mindig igazságos. Olvassátok el! Nem az a fajta történet, ami tényleg nagyon tárgyilagosan és tényszerűen dolgozza fel a koncentrációs táborokat, maga a műfaj inkább szórakoztató irodalom, de akkor is mélysége van és elgondolkodtató.

2017. április 5., szerda

Napló a babám első évéről

szerda, április 05, 2017 0 Hozzászólás
Kiadta: Napraforgó (2015.) Oldalszám: 128
Forrás: kiadó
Értékelésem: 5
„Ezek a csodálatos kivitelű, ugyanakkor praktikus könyvek a kismamákhoz szólnak: a naplók segítségével akár napról napra is dokumentálhatják előbb a magzatuk, majd a kisbabájuk fejlődésének minden mozzanatát. A könyvek a napló funkció mellett rengeteg érdekes tudnivalót is tartogatnak, amelyek a váradós és kisgyerekes anyukák számára fontosak vagy érdekesek lehetnek, praktikákkal, ötletekkel segítik átvészelni ezeket a csodaszép, de néha embert próbáló napokat.”

Hogy tetszett?

A pocakos napló folytatása lehet ez a napló. Nagyon hasonló a kivitelezése és a felépítése, sőt, egészen pontosan ugyanarra a sémára épül.
Gyűrűs, színes, masszív, szép.
Naponként lehet pár sorocskát írni a piciről és ugyanúgy információk, okosságok találhatóak benne, mint a pocakos verzióban. 
Viszont az egyetlen negatívum is ugyanaz: hiányolok pár kis helyet a fényképeknek. Azzal lett volna igazán tökéletes, de így is szerintem nagyon jó választás, aki emellett a napló mellett dönt. Bátran merem a szülők figyelmébe ajánlani, nem fogtok csalódni benne! ;o)

2017. április 4., kedd

Napló a babavárás 9 hónapjáról

kedd, április 04, 2017 0 Hozzászólás
Kiadta: Napraforgó (2015.)
Oldalszám: 128
Forrás: kiadó
Értékelésem: 5
„Ezek a csodálatos kivitelű, ugyanakkor praktikus könyvek a kismamákhoz szólnak: a naplók segítségével akár napról napra is dokumentálhatják előbb a magzatuk, majd a kisbabájuk fejlődésének minden mozzanatát. A könyvek a napló funkció mellett rengeteg érdekes tudnivalót is tartogatnak, amelyek a váradós és kisgyerekes anyukák számára fontosak vagy érdekesek lehetnek, praktikákkal, ötletekkel segítik átvészelni ezeket a csodaszép, de néha embert próbáló napokat.”

Hogy tetszett?

Igazán jó, praktikus és szép kivitelezésű várandós naplót nem egyszerű találni. Mert vagy túl kicsi vagy túl csúnya vagy olyan a minősége, hogy az kriminális. Nos, a Napló a babavárás 9 hónapjáról szerintem majdnem tökéletes várandós napló. 
Gyönyörű a kivitelezése. Masszív, erős, gyűrűs, élénk, jó ránézni, egyszerűen szép.
Tetszettek a kis információs szövegek benne, melyek tényleg nagyon praktikusak és hasznosak főleg azoknak a kismamáknak, akik az első gyermeküket várják.
Nem hetekre, hónapokra, trimeszterekre van osztva 1 oldal, hanem napokra. Így akár minden nap tud a kismama pár sort megörökíteni a pocakosságáról.
Egyetlen problémám volt csak a naplóval: nincs hely az ultrahang képeknek, pocakfotóknak. Jobban mondva egy kis ügyeskedéssel, illusztrációk letakarásával megoldható, de tán praktikusabb lett volna ha 4 hetente lett volna hely kihagyva az ultrahang képeknek, pocakfotóknak is.

Mivel már a második babánkat várom elhihetitek, hogy sok babanapló megfordult a kezeim között az évek során, de bátran merem állítani, hogy eddig ennek van a legszebb és legpraktikusabb kivitelezése. Ha babát vártok, akkor ne hagyjátok ki!

2017. április 3., hétfő

Kurt Hörtenhuber: Oups sorozat (1-4.)

hétfő, április 03, 2017 0 Hozzászólás
Kiadta: Reálszisztéma Dabasi Nyomda (2016.)
Forrás: kiadó
Értékelésem: 5

1. kötet- A szeretet nagykövete 

„Oups története Oups érdeklődéssel figyelte távcsövén keresztül a Földön élő embereket. Csakhogy minden egyes alkalommal szomorúan kellett megállapítania, hogy odalent egyre nagyobb méreteket ölt az elégedetlenség: „Vajon miért rohannak folyton a földlakók? És minek marakodnak annyit? Hiszen olyan gyönyörű bolygón élnek, aminél szebbet senki sem kívánhatna magának!" Nem értette, hogyan különbözhetnek annyira az emberek az ő bolygójának lakóitól. A Szívbolygón ugyanis a szeretet a legnagyobb érték – a veszekedésről, az irigységről, a rosszakaratról Oups honfitársai hírből sem hallottak. Éppen ellenkezőleg: az ott élők számára az jelenti a legnagyobb boldogságot, ha másoknak örömet szerezhetnek, és segíthetik egymást. Nem is ismerik a szomorúságot! Hát igen, azt csak a kicsi Oups ismeri, aki saját magának barkácsolt távcsövet, hogy elláthasson vele az emberek szépséges bolygójáig… Most azonban nagy elhatározásra jutott: elutazik a Földre, hogy kiderítse, miért nehezítik meg a saját életüket az ott élő zaklatott, rohanó emberek, és mi az oka a folytonos háborúskodásnak…”

2. kötet- Kényeztetés szívnek és léleknek 

„Ebben a kötetben Oups, a kis földönkívüli szeretetnagykövet arra biztat téged, hogy ne csak a testeddel tégy jót, hanem a szíveddel és a lelkeddel is. Ha ezt nem mulasztod el, növekedni fog a gyógyító erőd, javulni a közérzeted, és a boldogság forrására is rálelsz majd – méghozzá önmagadban. Ha még nem ismernéd Oupsot… A Szívbolygón, azon a távoli helyen, ahol hősünk él, a szeretet a legnagyobb érték. Az ő hazájában nem ismerik a veszekedést, az irigységet, sem a rosszakaratot. Éppen ellenkezőleg: e bolygó barátságos lakóinak az okozza a legnagyobb boldogságot, ha örömet szerezhetnek másoknak. Oups ezért kíváncsi volt rá, hogy a Földön élő emberek többsége miért gondolkodik másképp – miért nehezítik meg a saját életüket és másokét az állandó veszekedésükkel, háborúzásukkal. Elhatározta, hogy ellátogat a Földre, és visz magával két ajándékot is: a szeretetet és az örömöt… Barátságot kötött a Föld lakóival, akiket azóta is szívesen felkeres. Így tett ebben a történetben is…”

3. kötet- Szívünk ragyogása 

„Ebben a kötetben Oups, a kis földönkívüli szeretetnagykövet elárulja neked, hogyan gyűjthetsz minél több napsugarat a szívedbe. Ha még nem ismernéd Oupsot… A Szívbolygón, azon a távoli helyen, ahol hősünk él, a szeretet a legnagyobb érték. Az ő hazájában nem ismerik a veszekedést, az irigységet, sem a rosszakaratot. Éppen ellenkezőleg: e bolygó barátságos lakóinak az okozza a legnagyobb boldogságot, ha örömet szerezhetnek másoknak. Oups ezért kíváncsi volt rá, hogy a Földön élő emberek többsége miért gondolkodik másképp – miért nehezítik meg a saját életüket és másokét az állandó veszekedésükkel, háborúzásukkal. Elhatározta, hogy ellátogat a Földre, és visz magával két ajándékot is: a szeretetet és az örömöt… Barátságot kötött a Föld lakóival, akiket azóta is szívesen felkeres. Így tett ebben a történetben is…”

4. kötet- Szívvel-lélekkel a sikerért 

„Oups története mindenkinek szól: fiataloknak és idősebbeknek, diákoknak és tanároknak, nappal álmodozóknak és éjszakai baglyoknak. Akárki is vagy, ebben a könyvben sok-sok szeretetteli gondolatot és értékes életbölcsességet találsz. Ez a kis mese mindazokat bártorítja, akik új célokat szeretnének kitűzni maguk elé, akik valamilyen nehéz feladat előtt állnak, akik változtatni szeretnének az életükön, vagy egyszerűen csak keresik az élet értelmét. Ha még nem ismernéd Oupsot… A Szívbolygón, azon a távoli helyen, ahol hősünk él, a szeretet a legnagyobb érték. Az ő hazájában nem ismerik a veszekedést, az irigységet, sem a rosszakaratot. Éppen ellenkezőleg: e bolygó barátságos lakóinak az okozza a legnagyobb boldogságot, ha örömet szerezhetnek másoknak. Oups ezért kíváncsi volt rá, hogy a Földön élő emberek többsége miért gondolkodik másképp – miért nehezítik meg a saját életüket és másokét az állandó veszekedésükkel, háborúzásukkal. Elhatározta, hogy ellátogat a Földre, és visz magával két ajándékot is: a szeretetet és az örömöt… Barátságot kötött a Föld lakóival, akiket azóta is szívesen felkeres. Így tett ebben a történetben is…”

Nehezen tudnám megfogalmazni, hogy az Oups sorozat igazán kiknek szól. Gyerekeknek? Felnőtteknek? Úgy érzem, hogy tán leginkább mindenkinek, mert mindegyik korosztály úgy is azt fogja leszűrni belőle, amit a korából, érettségéből, élettapasztalatából le tud szűrni. Nyilván teljesen más a sorozatot olvasni gyermekként, mint pl. édesanyaként. Figyelemfelkeltőnek és hiánycikknek tartom a sorozatot a magyar könyvpiacon. Nem találkoztam még csak hasonló könyvecskével sem eddig, ami olyan lett volna, mint Oups kalandjai.

Itt van nekünk ez a kis földönkívüli, akinek a segítségével egy pillanatra megáll az idő és elgondolkodunk az élet fontosságáról. A szeretetről, az egymás iránti odafigyelésről. Apróságokról az élet monotonitásában, melyekről nem veszünk tudomást, mert annyira természetesnek vesszük, hogy nem is foglalkozunk velük, aztán amikor meg már késő akkor észhez kapunk és átkozódunk, hogy miért is nem tértünk hamarabb észhez.
Oups elgondolkodtat, megállítja pár pillanatra az időt. Mintha légüres térbe kerülnénk, mintha lebegnénk, mintha nem számítana semmi más, csak amit üzenni akar.
Nem az a fontos, hogy miket halmozunk fel életünk során. Nem attól leszünk értékes emberek, hogy mekkora házunk van, milyen autónk és milyen nyaralásokról osztunk meg képeket a Facebookon. Mert amikor el kell hagynunk ezt a Földet, ezeket úgy se vihetjük magunkkal. Egyedül az számít, hogy milyen értékeket hagyunk magunk után és ez nem a tárgyi javakra vonatkozik. Hanem az érzelmi dolgokra. Milyen nyomot hagyunk gyermekeinkben, a szeretteinkben. Hogyan fognak ránk emlékezni. Mik azok, melyeket megtanítottunk nekik és ezzel jobbá tettük az életüket és ez által a Világot is.

2017. április 1., szombat

Sylvain Neuvel: Alvó óriások

szombat, április 01, 2017 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Sleeping Giants
Kiadta: Agave (2016.)
Oldalszám: 286
Forrás: kiadó
Értékelésem: 

Themis Akták #1.

 A fülszöveg

 „Deadwood, Egyesült Államok: egy kislány oson ki sötétedés előtt kipróbálni az új biciklijét, hirtelen azonban eltűnik a lába alól a talaj. Egy mély veremben ébred, miközben a mentőcsapat épp ereszkedik le érte. De azok, akik a gödör pereméről néznek le rá, valami sokkal különösebbet látnak egy egyszerű kislánynál…
A kislány felnő, és Dr. Rose Franklin lesz belőle: zseniális tudós, kutatási területének az egész világon elismert szakértője. Ez a terület pedig nem más, mint kislánykori felfedezése: egy óriási, díszes kéz, amelyet hihetetlenül ritka fémből készítettek jóval korábban, mint hogy a kontinensen bármilyen emberi civilizáció kialakult volna.
Olyan tárgy ez, melynek eredete és rendeltetése egyszerre lesz a leghatalmasabb rejtély, amelyet eddig az emberiségnek meg kellett oldania. Származásának titkát felfedve talán megváltozik minden, amit eddig az életről hittünk. És még hány hasonló darabra bukkanhatunk a nagyvilágban…
Mi lehet ez a szerkezet? Ki készíthette? Hogyan lehetséges, hogy anyaga a bolygón előforduló legritkább fém? Vajon képes lesz valaha irányítani az ember? Mi van, ha nem is annyira a véletlen műve, hogy rátaláltunk? És mi történik majd, ha végül az utolsó darabot is a helyére illesztjük ebben a gigantikus, globális kirakóban?”

Hogy tetszett?

Már a megjelenése előtt nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre és nagy izgalommal vártam, hogy végre a kezemben tarthassam. Nem csalódtam a történetben bár azt azért el kell ismerni, hogy a lelkesedésem a vége felé már lanyhult, nem tudta a szerző végig fenntartani a kíváncsiságomat.
Képzeljétek el, hogy egyszer hatalmas véletlen folytán egy „szobor” eltemetett testrészére akad valaki. Majd kiderül, hogy ez a „szobornak” csak egy része és szét-szórva a Világon megtalálhatóak a többi darabjai is. De ez még mind semmi, ez a „szobor” amolyan robot/katona/csodagép, ami csodafegyver lehet a katonaságnak. Akinek a birtokában van, a Világ ura lehetne.
Egyszerre folyik a kísérlet annak céljából, hogy a gépet életre tudják kelteni, ugyanakkor meg egyfajta „harc” is azért, hogy melyik ország is birtokolhatja. De a történet nagy kérdése, mik ezek a robotok és hogy kerültek a Földre? Mi célból? Miért? És egyáltalán mikor kerültek ide? És miért van darabokra szedve, a részei pedig elszórva?

„Úgy fest, közelharcra szerkesztették. Gőzöm sincs, mi ellen kellett harcolnia, de az biztos, hogy nagy volt. A kard összpontosítottenergia-fegyver. Mint egy fénykard, csak szélesebb, dupla élű, olyan középkori. Amikor A Gyűrűk Ura belecsöppen a Csillagok háborújába.”

Érdekes és nagyon olvasmányos volt a könyv, de a vége felé már elég erősen azt éreztem, hogy igazából már véget ért a story, de a szerző egyszerűen nem tudja lezárni, így egy kicsit húzott még rajta, mint a rétes tésztán. Ez van amikor jól jön egy regénynek, de ebben az esetben szerintem ez a hátrányára vált. Én olyan kb. 30-40 oldallal korábban lezártam volna az egészet.
Ettől függetlenül ez senkinek se szegje kedvét, mert az Alvó óriások egy nagyon lebilincselő történet. Izgatottan várom a sorozat második részének a hazai megjelenését.