2015. szeptember 30., szerda

Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

szerda, szeptember 30, 2015 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Forgive Me, Leonard Peacock (2013.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014)
Oldalszám: 268
Értékelésem:
Valami olyat kell véghezvinni, ami egyszer és mindenkorra beleég a szürke átlagemberek agyába. Valami olyat, ami számít.
Hogyan töltenéd a születésnapodat, ha tudnád, hogy az utolsó?
A tizennyolc éves Leonard Peacock pontosan megtervezte az övét: búcsúzkodni fog.
Nem az anyjától, aki másik városba költözött és magára hagyta minden problémájával. Nem is az egykori legjobb barátjától, aki elviselhetetlenül nagy fájdalmat okozott neki. Csak négy barátjától: a Humphrey Bogart-rajongó szomszédtól, egy fiatal hegedűvirtuóztól, egy lelkész lányától és egy tanárától.
Miközben az idő fogy és az igazság pillanata vészesen közelít, sorra fény derül Leonard titkaira.
Talán egy nap elhiszi, hogy nem baj, ha valaki másmilyen, mint a többiek.
Sőt, néha még jó is.

A Napos oldal írójának új regénye titkos zugokba enged betekintést. Egy kamasz fiú elméjébe enged betekintést, amelyben piszkosabbnál piszkosabb és szebbnél szebb gondolatok keverednek… ahogy az a kamasz fiúk elméjében lenni szokott.

 
Nem értem miért van az, hogy igazán katasztrofális könyvekről egy rakás véleményt, bejegyzést lehet találni a blogokon, de az igazán jókról meg csak elvétve lehet hallani. Nos, a  Bocsáss meg, Leonard Peacock! az igazán jó kategóriába tartozik, de alig hallottam, olvastam róla. Leginkább Jay Asher: Tizenhárom okom volt ...- jára emlékeztetett. Tudjátok, az volt az a sztori, melyben a főszereplő lány öngyilkos lett és 13 embert tett felelőssé a haláláért.
A Bocsáss meg, Leonard Peacock! komolyabb, mint a Tizenhárom okom volt, de az üzenete szerintem ugyanaz. Kezdjük viszont az elején.

Leonardnak nagyon elcseszett életet szánt a sors. Az apja lelépett gyerekkorában, az anyja pedig túlságosan nem foglalkozik vele. Igazi barátai nem nagyon vannak és valahogy az egész srác nagyon fura. (Vagy épp ő a normális, és akik körülveszik, azok a furák.) A 18. születésnapja van és elhatározza, hogy véget vet az életének, de nem csak a sajátjának, hanem bosszút is áll valakin.
4 csomagot készít elő, melyeket szeretne átadni 4 olyan embernek, akiket a barátjának tekint. A megajándékozottak között van egy iráni fiú, akit az iskolatársaik kiközösítettek, egy nagyon vallásos fiatal lány, akivel az utcán ismerkedett meg, egy tanára, aki holokauszt órákat tart az iskolában és számomra az egyetlen igaz barátja egy idős szomszéd bácsi, akivel Bogart filmeket szoktak együtt nézni. Őszintén szólva leginkább az érdeklődésemet a tanár keltette fel, mert van egy titka: sose fedi fel a karját, mindig takarja. Nos, mire is gondoltam? Először is nagyon átsiklottam afelett, hogy a tanár fiatal, így arra gyanakodtam, hogy megjárta a náci koncentrációs táborokat és ennek a jelét próbálja titkolni azzal, hogy sose mutatja meg a karját, de erről szó sincs. Igaz, valamilyen szinten köze van hozzá, de nem olyan értelemben.

Na de ott tartottunk, hogy elkészül a 4 csomag és Leonard a 18. születésnapján átadja az ajándékokat a 4 kiválasztottnak. Nem mindegyik átadása sikerül jól, van aki megsértődik, más értetlenkedik, de csak a szomszéd és a tanár kezdi el kapizsgálni, hogy itt valami baj van készülőben.
És vajon kit szeretne a fiú magával vinni a halálba? Egy iskolatársáról van szó, aki valami szörnyűséget tett vele. Csak a vége felé derül ki, hogy mi is történt köztük. Hogy gyanakodtam-e arra, mi történt velük? Egyáltalán nem, teljesen más verzió játszódott le a fejemben.
És hogy mi lesz a vége? Olvassátok el!

Amire a könyv felhívja a figyelmet az az, hogy milyen sok fiatal nem kapja meg otthon a kellő figyelmet, szeretetet, törődést és mindez hová vezethet. Sok-sok "elcseszett" élet van a Földön, akik valamilyen szinten egy-egy ketyegő bombák, amik bármikor robbanni képesek.
Valamint úgy érzem, nem véletlen, hogy egy tanár is központi szerepet kapott a történetben. A tanárokra is nagy felelősség hárul a problémák időben való észrevételével kapcsolatban. Még a gimiben egyszer azt mondta a kémiát oktató idős tanárunk, hogy tanárnak lenni hivatás és úgy érzem, ebben teljesen igaza van. ...

2015. szeptember 29., kedd

Leg-leg-leg (22.)- Tíz sorozat, melyet befejeztem

kedd, szeptember 29, 2015 0 Hozzászólás
Mi is az a Top10 Tuesday?: a kitalálója The Broke and the Bookish blog, a lényege pedig az, hogy minden Kedden, megadott kritérium szerint egy Top10-es listát kell összeállítani. Majd a közzé tett bejegyzésedet linkelni az ötletet adó blog aktuális bejegyzéséhez.  

Tíz sorozat, melyet befejeztem.

Mániám sorozatoknak nekiállni, aztán nem befejezni őket, de velük kivétel történt. ;o)

  • Harry Potter
  • Twilight saga
  • Időtlen szerelem
  • Tökéletes kémia
  • Divergent (na jó, a Négyest nem olvastam még, de az kiegészítő kötet)
  • A Szent Johanna Gimi
  • Bridgerton család
  • Bevelstoke trilógia
  • McCarrick fivérek
  • A párválasztó (bevallom, itt is csak az első 3 kötetet olvastam, na de trilógia) ;o)

Nem volt ám olyan könnyű ezt a listát összehoznom, úgy kellett a molyon visszanéznem az olvasmányaimat.
Tanulság? Ha valamit elkezdek, jó lenne befejezni is, főleg ha tetszett persze. :o)

2015. szeptember 28., hétfő

Ti kérdeztétek (63.): Kedvenc könyvsorozatod?

hétfő, szeptember 28, 2015 2 Hozzászólás

Még egy RÉGEBBI bejegyzésben kértelek titeket, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, most pedig válaszolok közülük egyre.

Kedvenc könyvsorozatod?

Ha kedvenc sorozat, akkor nálam egyértelműen a Harry Potter. ;o) Pedig nagyon sokáig úgy voltam vele, hogy én tuti nem fogom elolvasni, hisz nem az én korosztályomnak (20-as évek eleje) íródott, mese, milyen hülyén venné már ki magát, ha felnőtt fejjel mesét olvasnák. Aztán történt, hogy egy könyvtári látogatásom alkalmából kivettem az első részt a testvéremnek, aki elég nagy antikönyvmoly, hátha. Nem jártam sikerrel, még csak ki se nyitotta. Én meg úgy voltam vele egy estén, ha már kikölcsönöztem, akkor belekukkantok. Nos, ennek a belekukkantásnak az lett a vége, hogy másnap már rohantam is a második részért és onnantól kezdve nem volt megállás. :o) Ja, és 20 éves voltam ekkor! (Nem ma volt.) :oP

2015. szeptember 27., vasárnap

2015. szeptember 26., szombat

Félbehagyva- Peter Prange: Égből lopott szerelem

szombat, szeptember 26, 2015 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Himmelsdiebe (2010.)
Kiadta: GABO (2013.)
Oldalszám: 578
Amikor Laura Paddington, egy húszéves festőnövendék és Harry Winter, a negyvenes éveiben járó világhírű avantgard művész egy londoni kiállításmegnyitón találkozik, talán a 20. század egyik legnagyobb szerelmi története kezdődik el.
Szülei akarata ellenére Laura követi a harmincas évek Párizsába Harryt, ahol az élet a művészek között folyamatos ünnep, fiesta, a napok folytonos varázslatban telnek. Amikor a párnak mégis elege lesz Párizsból, a provence-i Sainte-Odile-ban vesznek házat, ami a földi Paradicsomot jelenti számukra, s ahol fantázia és valóság állandóan keveredik egymással. Itt kezdenek neki közös alkotásuknak, az Égi zsákmánynak, szerelmük krónikájának.
De rossz idők járnak Európára, s a szerelmesek elszakadnak egymástól…
Nem tudni, mi az erősebb: a valóság vagy az álomvilág, a barbárság vagy a szerelem.



Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, mert tudjátok: a II. vgh-s történeteket nagyon kedvelem. Ha van benne egy kis romantika, akkor meg pláne. Ha esetleg köze van a holokauszthoz, akkor pedig kihagyhatatlan számomra. Nos, ezzel a könyvvel kapcsolatban számítottam mind a 3 dologra.
Félbehagytam, de senki se mondhatja, hogy nem adtam neki esélyt, mert a 344. oldalon mondtam azt, hogy elég volt, ennyi volt, nem birom tovább.

Mi is volt a problémám? A főszereplőink művészek és magának a történetnek is olyan a hangulata, mintha művészet lenne. Látomások, összemosódások a képzelet és a valóság között, amikor nem tudtam eldönteni, hogy amit olvasok, az tényleg megtörtént vagy épp csak beszívott a főszereplő vagy csak simán nem normális. 

"A művészet – mondta Bernini, mintha Clarissa gondolataiban olvasott volna – hazugság, mely segít felismerni az igazságot. Ez az egyetlen komoly dolog a világon. Ezért nem lehet sohasem komoly."

Tán olyan olvasót, aki művészeti beállítottságú elvarázsolhat ez a történet, de mivel én nem ilyen vagyok, számomra csak fura volt az egész és zavaró.

2015. szeptember 24., csütörtök

Várólistára (107.)

csütörtök, szeptember 24, 2015 0 Hozzászólás
Mi is az a "Várólistára"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez. 

Várható megjelenése: 2015.09.20.
Kiadja: Főnix Könyvműhely
Becky Dwyer három évvel ezelőtt hozott egy rossz döntést, és most eljött az idő, hogy megfizesse az árát.
Egy olyan világban, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, a légjárók biztosítják a kereskedelem áramlását.
Becky egész életét nagybátyja, Duke Barton hajóján töltötte, és soha nem is tervezte, hogy ezen változtatni fog. Három évvel ezelőtt azonban üzletet kötött a kétes hírnevű Nick Mattockkal, aki most behajtja a lányon a tartozását.
A műszerészlány hirtelen sokkal távolabb kerül az otthontól, mint azt valaha képzelte volna. Eddigi kényelmes világa darabokra hullik. Helyt kell állnia egy olyan legénység tagjaként, melynek legalább a fele hajdani kalózokból áll, miközben megpróbál megtenni mindent, hogy visszajuthasson a nagybátyjához.
Azonban kénytelen ráébredni, hogy ez koránt sem lesz olyan egyszerű, és nem csak azért, mert Nick minden lépését szemmel tartja. Hamarosan nem csak az ő, de Duke élete is veszélybe kerül, és megoldást kell találnia, ha nem akarja elveszíteni azokat, akiket szeret.

„- Nick! – kiáltottam, de a hangom elnyomta a lézerpisztolyok, és az elvétett lövedékek becsapódásának hangja. Mielőtt még átgondolhattam volna, megemeltem Jun fegyverét, és lőttem. A férfi felkiáltott és megtántorodott, kezéből kiesett a puska, hátán, a lapockája alatt égett szélű lyuk, melyből vékony erecskében szivárgott a vér. A lézernyaláb már nem volt elég forró – állapítottam meg döbbenten, ahogy a rács ettől a második lövéstől kizuhant, és hangosan csattant a földön.”
A Winie Langton történetek, a Morrighan sorozat, és a Pokoli szolgálat szerzőjének új regénye!

2015. szeptember 23., szerda

Georgia Cates: A fájdalom szépsége

szerda, szeptember 23, 2015 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Beauty From Pain (2013.)
Kiadta: Ulpius-ház (2014.)
Oldalszám: 430
Értékelésem:
Jack McLachlan iparmágnás a borászat nagyágyúja, egyben Ausztrália legkapósabb agglegénye. Sikerei és vagyona miatt nem ismeretlenek számára a romantikus kapcsolatok bonyodalmai, a zűrös helyzetek elkerülése érdekében extrém szabályok szerint randevúzik. A maga egyszerűségében, kötöttségek nélkül élvezi a gyönyörű hölgyek társaságát. Kapcsolatait üzleti megállapodásként kezeli, minden egyes alkalommal ugyanolyan feltételek szerint. Nincs hosszú távú kapcsolat. Nincs valódi személyazonosság.
Az ő játéka, az ő szabályai. Többnyire elégedett a megszokott játszmával, ám amikor Laurelyn Prescott belép az életébe, muszáj stratégiát váltania. Az új játékos ugyanis minden korábbitól különbözik. Jack világa a feje tetejére áll, amikor három hónapig tartó viszonyba bonyolódik a gyönyörű, amerikai zenésszel. Semmi sem a tervek szerint történik, és Jack egyre több és több szabályt áthág a lány kedvéért. Laurelyn nem is tudja, milyen kivételesen közel kerül ahhoz, hogy olyasmivé váljon, amelynek lehetőségét a férfi elképzelni sem merte. Miatta borul minden játékszabály.
A fájdalom szépsége felnőtteknek szóló kortárs regény, a fiatalabb olvasók számára a felnőtt tartalom miatt nem ajánlott.

A fájdalom szépsége #1


Nocsak-nocsak. Bevallom töredelmesen, ha megtudom egy könyvről, hogy romantikus/erotikus témájú és az Ulpius adta ki, akkor túl sok jóra nem számítok. Köszönheti ezt annak a kiadó, hogy amikor berobbant az erotikus mánia kis hazánkban, orrba-szájba adták ki a silánynál silányabb ilyen történeteket egy rakás pénzért. Úgyhogy a bizalmam nagyon megcsappant akkor az irányukba. Így túl sok jóra nem számítottam ezzel a könyvvel kapcsolatban sem, de mégis esélyt adtam neki mások értékelései alapján.
Megbántam-e? Nem. Kellemesen csalódtam ebben a történetben, igazán jó volt. Azt adta, amire számítottam.

forrás
Lényegében A fájdalom szépsége kicsit olyan, mint a Szürke, csak BDSM nélkül. Itt is van egy gigagazdag nőcsábászunk, aki képtelen az elköteleződésre (nyilván egyenlőre), de akkor megpillantja a női főszereplőnket. Megvan a szerződés is egy megállapodás keretében, de mint ahogy sejteni lehet, naná, hogy minden úgy alakul, ahogy a macsó állatunk erre sose számított volna.

A helyszín Ausztrália, csak hogy valami újdonság is legyen a gigapoliszokon kívül. Jack borászattal foglalkozik, gazdag, szexi, stb. Csak alkalmi kapcsolatai vannak, mely megállapodásokra épülnek. Vagyis X hétig együtt van egy nővel a megállapodás keretében, a kilétét nem fedi fel (ami kicsit érdekes, hisz ha olyan nagyágyú, hogyhogy nem ismerik őt fel a hazai nők, de mindegy, hunyjunk e fölött szemet). Szórakoznak, jól elvannak, majd amikor letelt az idő, akkor viszlát.
Laurelyn amerikai fiatal nő, aki a barátnőjével utazott Ausztráliába annak a bátyjához 3 hónapra. Bele van szőve a sztoriba, hogy a bátyus beleesik a lányba, de semmi jelentősége nincs igazából, max csak annyira, hogy Jacknek ez nem nagyon tetszik.
Szóval találkoznak, fellobban a szenvedély és a lány elfogadja a megállapodást, ami 3 hónapra szól. Jack megígéri neki, hogy ez lesz élete 3 legszebb hónapja és ez így is lesz.

Aztán persze ahogy lennie kell, a lány beleszeret a pasiba, a pasi is a lányba, de ezt magának se meri bevallani. Csupa olyan dolgot tesz a lányért, amit másért nem, na de eljön a búcsú ideje. ... És Laurelyn tartja magát a megállapodáshoz. ...

Mint ahogy említettem, jó kis történetet hozott össze az írónő. Kellemes olvasmány volt, nem visszataszító, állandó vulgaritással tűzdelt erotikus jelenetekkel.
Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, mert hát igen, úgy ért véget az első rész, ahogy erre számítani lehetett az elejétől kezdve. ;o) Sőt, meg merném kockáztatni, hogy mi minden lesz majd a folytatásban. :o)


Ti olvastátok már? Nektek hogy tetszett?

2015. szeptember 22., kedd

Már megint új sablon

kedd, szeptember 22, 2015 5 Hozzászólás
Lassan külön kategóriát hozhatnék létre a sablonváltásoknak, mert hát igen, újra bekövetkezett az esemény, -mi mindenre jó egy kis dögrovás otthon-. ;o)
Hogy tetszik? :o)

ilyen volt

ilyen lett
Ami újdonság lehet, az "A hónap kedvenc könyvei". Hogy miért is hoztam létre, az egyenlőre titok, de a jövő év elején megtudjátok majd. Figyeljétek és olvassátok a polcon szereplő könyveket addig is! ;o)

Újra elérhető a Nyereményjátékos fül, melyben láthatjátok az eddigi nyereményeket. Jelenleg is folyik egy játék, melyre még tudtok nevezni. 
Igyekszem rendszeresen jönni majd újabb nyereményekkel, érdemes lesz figyelni az oldal frisseit. :o)

Frissítve: 2015.09.27.

Nem hagyott nyugodni, hogy csak egy böngésző jeleníti meg rendesen az oldalt, így visszatértem egy pár évvel ezelőtt már használt sablonhoz. :o)

 

Kitekintő 16.

kedd, szeptember 22, 2015 0 Hozzászólás
Rég volt már Kitekintő, amikor is olyan külföldön már megjelent könyveket mutattam be, melyek jónak tűnnek, de kis hazánkban még nem jelentek meg. Úgy döntöttem, hogy felélesztem a rovatot, méghozzá váltásban keddenként a Leg-leg-leggel. Egyik héten Leg-leg-leg lesz, a másik héten pedig Kitekintő.

Angolul megjelent: 2015. aug.

A Night Divided 


Amikor megláttam a borítón a szögesdrótot, nekem egyből a koncentrációs táborokról szóló történetek ugrottak be -ezért is olvastam el a könyv fülszövegét-, majd nem kicsit megdöbbentem.
A cselekmény időben a II. vgh. után játszódik Németországban, amikor is a "birodalom" kettészakadt. Volt ugyebár a "kelet" és a "nyugat".
Gerta családját is kettéválasztotta a fal. A lány, a testvére és az édesanyja  keleten élnek, melyet a szovjetek irányítanak. A másik oldalon pedig az édesapja és a középső testvére. Gerta úgy érzi, hogy fogoly a saját hazájában.
Aztán egy napon, amikor Gerta iskolába megy, megpillantja egy kilátón az édesapját, akinek az a terve, hogy átszökteti a másik oldalra a keleten ragadt családját. Ám ha elkapják őket, annak a következménye halálos. ...

2015. szeptember 21., hétfő

Ti kérdeztétek (62.): Mit csinálnál, ha egyszer valami folytán törlődne a blogod? Újraindítanád vagy hagynád a francba?

hétfő, szeptember 21, 2015 3 Hozzászólás

Még egy RÉGEBBI bejegyzésben kértelek titeket, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, most pedig válaszolok közülük egyre.

Mit csinálnál, ha egyszer valami folytán törlődne a blogod? Újraindítanád vagy hagynád a francba?

forrás
Pánikba nem esnék, de indítanék egy újat és kezdeném nulláról. :o) Sajnálni persze nagyon sajnálnám az elveszett bejegyzéseket, mert bár néha legszívesebben homokba dugnám a fejemet a régi bejegyzéseket olvasva, de ettől függetlenül a blog a lényem egy darabja. Én vagyok, a múltam, a gondolataim és néha igenis szeretem visszaolvasni a régi bejegyzéseimet és látni, hogy mely könyveket olvastam már. :o)

2015. szeptember 20., vasárnap

Őszi Book Tag

vasárnap, szeptember 20, 2015 0 Hozzászólás
Eddig még nem olvashattatok Book Tag-et a blogon, de most Annie könyves blogján belefutottam egybe, ami elnyerte a tetszésemet. Igaz, módosítottam rajta. Mivel nem vagyok nagy film néző, így azokat a kérdéseket kihagytam. ;o) 


Mit szeretsz legjobban az őszben? 
Ahogy a természet átalakul. Imádom az őszi erdőt, gyönyörű! Bár az is igaz, hogy csak addig tartom gyönyörűnek, amíg a latyak, az eső nem mossa el az egészet. ;o)
Melyik az a könyv, ami emlékeztet az iskolás napjaidra? 
Az összes kötelező olvasmány, de leginkább az általános iskolaiak. Vuk, Tüskevár, Egri csillagok, Kőszívű ember fiai, stb.
Melyik az a borító, ami őszi hangulatot idéz számodra? 
Nem rég hagytam félbe Peter Prange: Égből lopott szerelem c. regényét, így ez ugrott be egyből. Gyönyörű a borító, a történetről ugyanezt elmondani viszont nem tudom. :oS
Melyik a kedvenc horror/halloween történeted? 
Ritkán olvasok horror történetet, de kb. 16-17 évesen faltam Stephen King regényeit. Kedvencem nincs, de az Állattemetőn lehet borzongani, ha ahhoz van kedvetek. ;o)
Melyik őszi megjelenésű könyvet várod a legjobban?
Nagyon sok jónak tűnő könyv fog megjelenni ősszel és ha minden igaz, október végén jelenik meg Rainbow Rowell: Fangirl c. regénye is a Scolar gondozásában. Az Eleanor és Park is nagyon tetszett, így ebben a történetében is nagyon bízom. ;o) 

Melyek azok a könyvek, amiket idén tervezel olvasni?  

Ó, ezt nem merem írásba foglalni. :oD Sok-sok könyvet szeretnék még idén elolvasni, de aztán alakul, ahogy alakul. Ember tervez, Isten végez. Többnyire ha betervezem, hogy most elolvasom X könyvet, tuti, hogy más akad a kezembe amihez kedvet kapok, X könyv meg porosodik tovább. ;o)

Kép forrása: 1., 2.

Gazdag Erzsi: Mesebolt

vasárnap, szeptember 20, 2015 0 Hozzászólás
Amikor anyuka lettem, sokáig meg voltam győződve arról, amikor mások emlegették ezt a könyvet, hogy nekem gyerekkoromban nem volt meg. Aztán beszereztük Gyerkőcnek és elkezdtem olvasni.
Nem voltak ismerősek a kis versecskék, DE! az illusztrációk viszont azonnal beugrottak, ezek emlékeztettek arra, hogy de-de, bizony, nekem is megvolt. Láttam is magamat a múltban, ahogy fürtös hajú kislányként lapozgattam a könyvet és a rajzokat nézegettem, találtam ki hozzájuk történetet (igen, egy időben ez volt a mániám, rajzokat nézegettem és történeteket találtam ki hozzájuk a fejemben).

Rövid versecskék, mondókák találhatóak a kötetben, szép illusztrációkkal díszítve. Szerintem egy gyerkőc könyvespolcáról se hiányozhat! ;o)

2015. szeptember 19., szombat

Veronica Roth: A hűséges

szombat, szeptember 19, 2015 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Allegiant (2013.)
Kiadta: Cicero (2014.)
Oldalszám: 450
Értékelésem:
Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek.
Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.



Divergent #3

Egy időben nagy sorozatfüggő voltam, ezt viszont úgy értsétek, hogy egy rakás sorozatnak nekiálltam, de befejezni nem fejeztem be őket. Így jártam a Divergenttel is. Az első részét olvastam, a másodikat szándékomban állt, de végül csak nem került rá sor, hisz annyi más könyv jelent meg, hogy így elfelejtődött.
Aztán történt, hogy megnéztük filmben A beavatottat, gyorsan utána A lázadókat is és egyszerűen tudnom kellett, hogy mégis mi történt miután kiderült minden, így rohantam A hűségesért a könyvtárba. Szerencsém volt, pont bent is volt. Így történt hát, hogy kihagyva a második rész olvasását, egyből a harmadikkal folytattam a trilógiát.

"A Bátrak merészek, de kegyetlenek, a Műveltek értelmesek, viszont hiúk, a Barátságosak békések, ám passzívak, az Őszinték egyenesek, de meggondolatlanok, az Önfeláldozók pedig önzetlenek ugyan, ámde szeretnek kötözködni."

Bevallom, kicsit értetlenkedve vakargattam a fejemet a történet elején, hisz a film végéből kiindulva hirtelen azt se tudtam hol vagyok és mi történt, mert így számomra a harmadik rész egy nem várt fordulattal kezdődött. Aztán csak eljutottunk odáig amire számítottam, Tris, Tobias és egy maréknyi emberke átkerül a kerítés túloldalára. Megdöbbentem-e azon, ami várta őket a túloldalon? Igazából annyira nem, csak kicsit néhol értetlenkedtem. Ami viszont nagyon ütött, az Tris sorsa. Először azt hittem, hogy valami rossz vicc, de hát egyáltalán nem. Az írónő furcsán megcsavart mindent a végére.

Miért is adtam neki 3 csillagot? Olvasmányos volt, de néhol mégis ennek ellenére unalmas (igen, ezt rakjátok össze). Másra számítottam. Lehetett volna több izgalom, a vége pedig egyértelműen lehetett volna más!

2015. szeptember 16., szerda

Várólistára (106.)

szerda, szeptember 16, 2015 0 Hozzászólás
Mi is az a "Várólistára"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez. 

Kiadja: Magnólia
Várható megjelenése: 2015.09.15.
Elég bátor vagy a megbocsátáshoz?
New Orleans csinos és fiatal tévésztárja, a népszerű műsorvezető Hannah Farr foggal-körömmel óvja a magánéletét. Erre minden oka megvan, hiszen egyrészt a város főpolgármesterével jár, másrészt pedig egy régi konfliktust követően sosem sikerült rendeznie megromlott viszonyát az édesanyjával.
Múltjának sötét titkát két évtizede őrizgeti a lelke mélyén, de ez a titok most óvatlansága miatt napvilágra kerül. Hannah a saját műsorában, a kamerák kereszttüzében mesél az édesanyjával való konfliktusáról, melynek következtében azóta nem is beszélnek egymással. A lány ezek után rajongói biztatására, barátai féltése és a pasija vádaskodásai miatt kénytelen-kelletlen nyilvános megbocsátási zarándoklatra indul.
A múlt emlékei sorra térnek vissza, és Hannah addigi megingathatatlan igazsága kibillen biztos talapzatáról. Minden ködössé, kérdésessé válik. Egyre kevésbé tudja már eldönteni, valójában kinek kell bocsánatot kérnie kitől, ám arról meg van győződve, ha nem akarja végleg elveszíteni az édesanyját és a reményt egy boldog, őszinte életre, akkor bizonyos lépéseket nem halogathat tovább. Márpedig éppen ehhez kell a legnagyobb bátorság. 

2015. szeptember 15., kedd

Tiffany Reisz: A szent

kedd, szeptember 15, 2015 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Saint (2014.)
Kiadta: Athenaeum (2015.)
Oldalszám: 504
Értékelésem:
Eleanor Schreiber egy zavarodott, zabolátlan tizenéves lány, aki megesküszik, hogy soha többé nem lép templomba. A lázadó tini azonban találkozik Stearns atyával, aki örökre megváltoztatja az életét. Már semmi nem állhat annak útjába, hogy az legyen, amit a sorsa diktál neki: Nora Sutherlin, az ismert erotikus regényíró, egyben Manhattan legismertebb dominája…

 

Eredendő bűnösök #5


Csalódott vagyok most. :o( Nem olyan szinten, mint amikor darabokra szeretnék tépni egy könyvet vagy épp verni a fejemet a falba, inkább a csendben szenvedős fajta csalódásra gondolok. Amikor szomorúan ingatjuk a fejünket, szánkat összepréseljük és magunkban elmormogunk egy ejnye-bejnyét. Így vagyok én most A szenttel.
Imádom az Eredendő bűnösöket, Tiffany Reiszt teljesen egyszerűen zseninek tartom, de tudom, ezzel nagyon untathatom már a visszatérő olvasókat. ;o) Igen, nagy elvárásokkal kezdtem neki ennek a kötetnek is, hisz megszoktam egy színvonalat az írónőtől, nem akartam alább adni. Maga a stílus, az írásmód, továbbra is "tökéletes", nekem magával a cselekménnyel volt bajom. Egyszerűen olyan volt, mint egy langyos lábvíz. Olvastam, okosabb lettem a szereplőkkel kapcsolatban, de hol volt az izgalom, az izzás? Számomra sehol. Sőt, néhol kimondottan éreztem, hogy unom a történetet.

Az előző rész ott ért véget, hogy Nora megmenekül Kingsley nővérének karmai közül. De "Seherezádé" története számomra egy nem várt fordulattal folytatódott. Ahelyett, hogy Nora Soren karjaiban vigasztalódna, a nő elmenekül, méghozzá elég messzire. Persze okkal teszi, de akkor is nem nyerte el a tetszésemet az írónő cselekményszálának ez a fajta vezetése.
Történik, hogy Nora megtalálja Kingsley fiát, akinek a létezéséről az előző részben felvilágosítja Kingsley nővére. Megtalálja a fiatal és természetesen jóképű srácot és naná, hogy az ágyban kötnek ki. Milyen lehet vajon Kingsley fia? Nos, bár külsőre hasonlít az apjára, a BDSM-ért nincs oda, de azért neki is megvan a nünükéje, az idősebb nőkért bolondul. Szóval összebújnak pár vanília menetre. És akkor itt jön a képbe újra "Seherezádé", folytatódik a mesélés. Nora visszarepül a múltba és elmeséli Niconak a megismerkedését Sorennal és a kapcsolatuk alakulását, fejlődését.

"A férfi továbbra is némán bámulta, és Eleanor úgy érezte, hogy önkéntelenül is farkasszemet néznek. Jól van. Tegyék. Tudta, hogy érje el, hogy a férfi pislogjon először.
– Szóval… – kezdte –, mióta a múltkor beszéltünk a szabályokról meg a papokról meg a szexről meg ilyenekről, már meg akartam kérdezni magától… Maga olyan pap, aki megdugja a gyülekezetében lévő kölyköket?
Eleanor várt.
Søren nem pislogott.
– Nem.
Jól van, ügyes a játékban. De Eleanor ügyesebb.
Felemelte az állát és rámosolygott, úgy, ahogyan egy jóképű, idősebb férfira mindig is mosolyogni akart, csak soha nem volt mersze vagy alkalma megpróbálni.
– Nagy kár."

Ebből a kötetből jobban megismerjük Nora és Soren kapcsolatát, de nekem valahogy akkor sem nyerte el a tetszésemet. Sőt, az a fejezet amikor eljutunk ahhoz, ahogy Nora elveszítette a szüzességét ... hát eddig akármennyire is sikerült elérnie az írónőnek, hogy a BDSM jelenetek ne zavarjanak, ennél a résznél a víz is kivert és akkor bizony nagyon zavart, taszított.

Szomorú vagyok, mert ez valahogy egy semmilyen kötet lett.
  • Kicsit uncsi volt már ez a mesélős szál. 
  • Az plusz pont, hogy Nora és Soren kapcsolatát ismerjük meg jobban, de bennem nem úgy csapódott le, ahogy kellett volna.
Mindezektől függetlenül a sorozat továbbra is a kedvencem, csak ajánlani tudom és semmiképp se hagyom abba. Nagyon várom a folytatást!

Leg-leg-leg (21.)- Top10 szerző, akiktől mindenképp olvass el valamit!

kedd, szeptember 15, 2015 0 Hozzászólás
Mi is az a Leg-leg-leg?: a kitalálója The Broke and the Bookish blog, a lényege pedig az, hogy minden Kedden, megadott kritérium szerint egy Top10-es listát kell összeállítani. Majd a közzé tett bejegyzésedet linkelni az ötletet adó blog aktuális bejegyzéséhez.  

Top 10 szerző, akiktől mindenképp olvass el valamit!

Könnyűnek tűnt erre a kérdésre válaszolni, de amint az ujjaimat a billentyűzetre helyeztem, hirtelen fogalmam se volt, hogy kit merjek ténylegesen ajánlani a figyelmetekbe. Szóval nem olyan egyszerű ám. ;o)

Akikre mindenképp voksolok ebben a kérdésben:
Susan Elizabeth Phillips- a romantika kedvelőinek
Julia Quinn - a történelmi romantika kedvelőinek
J. K. Rowling - igen, a HP-t mindenkinek!
Simone Elkeles - YA kedvelőinek
Lőrincz L. László - igen, bevallom, hosszú évekig rajongtam Laci bácsiért, viszont aztán valami megszakadt "köztünk"
Alexander Dumas - ha szépirodalom, akkor egyértelműen ő
Robert Merle - meg ő is
Tiffany Reisz - kicsit kemény, tudom, de a nő egy zseni!
Jo Nesbo - ne hagyjuk ki a krimik kedvelőit se
Kerstin Gier - és itt nem feltétlenül az Időtlen szerelem trilógiára gondolok, olvassatok mást is tőle, megéri!

2015. szeptember 14., hétfő

Ti kérdeztétek (61.): Amikor egy könyvet olvasol, folyamatosan írsz róla a bejegyzésben vagy olvasás után egyszerre fogalmazod meg a gondolataidat?

hétfő, szeptember 14, 2015 0 Hozzászólás

Még egy RÉGEBBI bejegyzésben kértelek titeket, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, most pedig válaszolok közülük egyre.

Amikor egy könyvet olvasol, folyamatosan írsz róla a bejegyzésben vagy olvasás után egyszerre fogalmazod meg a gondolataidat?

Egyszerre fogalmazom meg őket, amikor nekiülök a bejegyzés megírásának végre. :o)

2015. szeptember 12., szombat

Paula Hawkins: A lány a vonaton

szombat, szeptember 12, 2015 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Girl on the Train (2015.)
Kiadta: XXI. század (2015.)
Oldalszám: 320
Értékelésem:
Ritkaság, hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a BarnesandNoble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye.
2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Crhristie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet.
Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.

A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.
Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!

 

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre mások értékelései alapján. Mivel már a borítón is a Holtodiglanra utalnak, így érthető, hogy egy hasonlóan jól megírt, borzongató thrillerre számítottam, ami földhöz vág majd a döbbenettől és csak tátogok majd. Nos, ez nagyon nem jött össze.

Maga a történet 3 szálon fut.
Adva van Rachel, aki elvált, egy barátnőjénél húzza meg magát, munkanélküli, alkoholista. A férje megcsalta őt, amin nehezen tudja túl tenni magát, így még többet iszik. Titkolja a barátnője előtt is, hogy elveszítette a munkáját, így minden reggel útnak indul vonattal, mintha munkába menne. A vonatról pedig nézelődni szokott. Különösen a volt lakóhelye közelében lévő ház lakóit szereti figyelni és innen adódik majd a probléma. Egy reggelen olyan dolognak lesz a tanúja, aminek nem kellett volna.

"Mennyivel jobb volt a féltékeny részegesek élete, amikor még nem volt e-mail, sms és mobiltelefon, amikor még nem volt ennyi eszköz és az általuk hagyott nyomok."
Aztán ott van Megan, aki annak a bizonyos háznak az egyik lakója. Remélem nagy poént nem lövök le, de kulcsfontosságú szereplője a történetnek.
És ott van Rachel exének az új felesége, Anna, aki megadta a férfinak mindazt, amit Rachel nem tudott. Igen ám, de Anna fél Racheltől, mert a nő úgy tűnik, hogy folyamatosan jelen van az életükben.

"Ha érted megteszi mással, veled is megteszi."
Aztán történik valami, a szálak pedig összekuszálódnak. A vége pedig? Nincs nagy hű, meg há, egyszerűen csak nyugtázza az olvasó, hogy igen, ez van.

Mire is számítottam? A Holtodiglan egy zseniálisan megírt történet, ami végig félrevezeti az olvasót, majd jól a képébe dörgöli az igazságot. Erre számítottam most is. Folyamatosan kattogott az agyam a könyv olvasása során, hogy mi is van a háttérben, mi is történt, annyi verziót lejátszottam a fejemben a megoldásra, hogy hihetetlen, de egyik se jött be. Őszintén szólva nagyon sokáig teljesen más végkifejletre gyanakodtam, aztán sejteni kezdtem, hogy mi, de leginkább ki van a háttérben. Így nagy meglepetés nem ért, sőt, inkább csalódást éreztem a végén. Túl egyszerű, túl logikus, hol van a képembe dörgölés, hogy "B.sszus, erre miért nem gyanakodtam?".

Összességében nem volt rossz a történet, jól van megírva, érdekes, hogy 3 szálon fut a történet, de én valahogy máshogy kuszáltam volna össze a szálakat. Na meg tán a karaktereken is lehetett volna kicsit többet dolgozni. Egyiket se érzem kereknek, egyik se volt különösebben szimpatikus, csak úgy lógtak a levegőben. Sőt, összességében az egész történet ilyen: egyszerűen csak van. 
Megvolt, elolvastam, lehet, hogy könnyen nem felejtem majd el, mert rossznak nem volt rossz, de újra olvasni biztos nem fogom. És hiba a Holtodiglanhoz hasonlítani. 

2015. szeptember 9., szerda

Várólistára (105.)

szerda, szeptember 09, 2015 0 Hozzászólás
Mi is az a "Waiting On" Wednesday"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez. 

Várható megjelenése: 2015.09.10.
Kiadja: Maxim Könyvkiadó
Mina Grime eddig sikeresen túl van már pár küldetésen, és úgy tűnik, egyre leleményesebben talál megoldást a mesékhez. De ahogy a lány egyre ügyesebb, a Történet is egyre nehezebb kihívások elé állítja. Mina érzi, hogy sokkal nehezebb és félelmetesebb dolgokkal kell megbirkóznia, mint korábban. Úgy tűnik, Jared mindent megtesz, hogy elnyerje Mina bizalmát, ennek ellenére az őt körüllengő titokzatosság éberségre kényszeríti a lányt.
Legújabb küldetésében a barátai játsszák a főszerepet, de korántsem olyan leosztásban, ahogy azt Mina először gondolta. Közben emberek tűnnek el titokzatos módon, köztük Jared is. És míg Mina próbál szembeszállni a Történettel, elveszíti legerősebb fegyverét, a Gimoire-t. A lány kénytelen teljesen egyedül szembenézni a fenyegetéssel, és úgy tűnik, a mese megoldása csak olyan áron valósulhat meg, ha Mina megbirkózik vele, hogy szerelme, Brody a legjobb barátnője karjaiba fut. Amikor már minden veszni látszik, Mina szerettei veszélybe kerülnek, és a lány már abban is kételkedik, hogy ő túléli-e a próbát. Végső elkeseredésében felteszi a jól ismert kérdést: "Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?"


2015. szeptember 8., kedd

Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

kedd, szeptember 08, 2015 2 Hozzászólás
Eredeti címe: How I Live Now (2004.)
Kiadta: Európa Könyvkiadó (2013.)
Oldalszám: 224
Értékelésem:
Daisyt, míg apja rémes, új felesége gyereket vár, lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a másikba esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik cigiznek, autót vezetnek, és egyáltalán: olyan szabadok, mint bármelyik felnőtt. Daisyt elvarázsolja a szabad élet, na meg az unokatestvére, Edmond. Főleg az után, hogy felügyelet nélkül maradnak, mert kitört a háború. A háború, amelynek méreteit és súlyát képtelenek felfogni egészen addig, amíg be nem kopogtat hozzájuk egy rokonszenvesnek távolról sem nevezhető alak személyében…


Fogalmam sincs hol is kezdjem a könyvről a bejegyzés írását, mert nagyon röviden el tudnám intézni az egészet: nem vagyok elájulva. Teljesen másra számítottam, mint amit végül kaptam.

Kezdjük akkor ott, miért is olvastam el? Röviden: van egy bizonyos moly, aki elég szigorúan szokott értékelni könyveket és ha ő valamire 5 csillagot ad, esetleg "kedvencnek" nevezi, akkor úgy érzem érdemes felfigyelni az adott könyvre. Nos, a Majd újra lesz nyár nagyon-nagyon pozitív értékelést kapott tőle, így elraktároztam magamban, hogyha egyszer lehetőségem lesz elolvasni, akkor ne hagyjam ki.
Végül lehetőségem is adódott az Alexandra nyári akciójának köszönhetően.

Mire számítottam? Hajlamos vagyok az értékeléseket nem végigolvasni a molyon -ha valakinek már sikerült felhívnia a figyelmemet egy adott könyvre-, így csak szavakat szúrok ki a szövegkörnyezetből, melyeket megjegyzek. Próbálom így magam előtt nem lelőni a poénokat, de azért kialakítani egy képet arról, hogy vajon milyen is lehet a történet. Bennem valamiért az a kép alakult ki, hogy ez a történet disztópia lesz és mivel a "valóságban" játszódik, tán emiatt érzek csalódást. 

Miért is nem tetszett? Ezt nem olyan könnyű megfogalmazni, mert ha távolról nézem a történetet, akkor nincs vele semmi baj. Kapunk egy nagyon valósághű sztorit, ami lazán megtörténhetett volna bármikor és bármikor meg is történhetne a jövőben. Valósághű és teljesen elképzelhető.
Adva van először is a főszereplőnk Daisy. Az édesanyja elhunyt, az édesapja újra házasodott egy plasztik cicával, a lány pedig anorexiás.

„Elizabeth a nevem, de senki sem szólít így. Mikor megszülettem, és az apám rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan méltóságteljes, szomorú képem van, mint egy középkori királynőnek vagy egy halottnak. Később kiderült, hogy átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös. Még az életem is tök átlagos volt eddig. Ez egy Daisy élete, nem egy Elizabethé.”

Amerikából Angliába utazik a sose látott anyai rokonaihoz, hátha kicsit összeszedi magát. A rokonok teljesen mások, teljesen máshogy élnek, mint ők Amerikában és furcsa, egyenlőre megmagyarázhatatlan érzelmeket kezd táplálni az unokatestvére iránt.

„Azon a nyáron, amikor elmentem Angliába az unokatestvéreimhez, minden megváltozott. Valamennyire a háború miatt is, hisz az állítólag nagyon sok mindent felborított, de mivel nem sokra emlékszem a háború előtti életből, az nem is igazán fontos most ebben a könyvben.”

„Leginkább Edmond miatt változott meg minden körülöttem. Elmondom, mi történt. Itt és most – az én könyvemben.”


Aztán kitör a háború és mivel a nagynénje épp a munkája miatt máshol ragadt, a gyerekek egyedül maradnak és csak magukra számíthatnak a túlélésben.
Mint ahogy említettem, a történet teljesen valósághű. Úgy van összehozva a cselekmény, hogy lazán rá tudnám vágni: igen, ha gyerekek, fiatal tizenévesek kerülnének ilyen helyzete, akkor így cselekednének. Logikus benne minden.
Akkor mi is volt a bajom azon kívül, hogy totál disztópiára számítottam és nem azt kaptam? ... Igazából nem is tudom. ... Számomra nem volt olvasmányos, nem tudott lekötni, nagyon lassan haladtam az olvasásával. Vontatottnak, lassúnak éreztem és igazából nem túl sok minden történik benne. Rövid a könyv, mindösszesen 224 oldal, szóval gyorsan kivégezhető, mégis nagyon sokáig ültem rajta. :o(

Leg-leg-leg (20.)- 10 könyv, melyek régóta hevernek a polcomon, de még nem olvastam őket

kedd, szeptember 08, 2015 0 Hozzászólás
Mi is az a Top10 Tuesday?: a kitalálója The Broke and the Bookish blog, a lényege pedig az, hogy minden Kedden, megadott kritérium szerint egy Top10-es listát kell összeállítani. Majd a közzé tett bejegyzésedet linkelni az ötletet adó blog aktuális bejegyzéséhez.  

10 könyv, melyek régóta hevernek a polcomon, de még nem olvastam őket.

Jóval több könyvet tudnék felsorolni mint 10-et, melyek várnak arra, hogy elolvassam őket, így csak ízelítő a listából. ;o)





2015. szeptember 7., hétfő

Ti kérdeztétek (60.): Használsz jegyzetfüzetet olvasáskor?

hétfő, szeptember 07, 2015 0 Hozzászólás
Még egy RÉGEBBI bejegyzésben kértelek titeket, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, most pedig válaszolok közülük egyre.
Használsz jegyzetfüzetet olvasáskor?

forrás
Régebben használtam. Folyamatosan írtam amiket a szereplőkről tudni kellett, a fontosabb részeket is kiemeltem, illetve azokat a sorokat is, melyeket aztán a bejegyzésben szerettem volna beleírni. Ma már max egy-egy sort jelölök meg, aztán látva a jelölést úgy is eszembe jut a bejegyzés írásakor, hogy miért is jelöltem be, mire akartam kitérni azzal kapcsolatban. :o)

2015. szeptember 6., vasárnap

Okváth Anna: Más állapotok

vasárnap, szeptember 06, 2015 0 Hozzászólás
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014.)
Oldalszám: 224
Egyedül nem megy?
Mit teszel, ha egy nap szembesülsz a benned ketyegő biológiai vekker sürgetésével, ám reménytelenül szingli vagy?
Léna önálló fiatal nő, családi állapota: független, és ezt nem is hajlandó feladni.
Ám vágyik arra, hogy anya legyen.
Tervéhez a véletlen egy apát is a rendelkezésére bocsát – Iványi professzort, régi, rettegett egyetemi tanárát, aki feleségével gyermektelenül él. Megállapodásuk világos: semmi gyengéd érzelem, semmi személyes. Az érintkezés egyetlen célja a kívánt terhesség.
Vajon mihez kezdenek, ha meglepő, más állapotokban találják magukat?
Mennyit ér a becsület, az adott szó? Hol ér véget az értelem, és hol kezdődik az érzelem?


Tipikusan olyan könyv a Más állapotok, melynek a fülszövege nagyon jól van megírva, elfedve ezzel azt, amilyen maga a tartalom lesz majd. :o(
Lássuk csak a fenti sorokat. Mire számítotok, vajon miről fog szólni a könyv és milyen lesz majd? Én egy humoros babavárós történetre számítottam. Adva van Léna, aki mivel ketyegő biológiai óráról van szó, gondoltam, hogy a 30-as évei közepe felé járhat -amúgy nem éppen-, hosszú ideje egyedül van és nagy nehezen meghozta azt a döntést, hogy egyedülálló anyaként Magyarországon élni ide-vagy oda, ő biza belevág az anyaságba, EGYEDÜL. Nagy nehéz döntésről csak annyit, hogy hopp, mint a villanykörte felkapcsol az agyában a gondolat, "Nekem gyerek kell!" és 3 nap múlva rajta is van az ügyön, sokat nem agyal rajta, hisz minek is megfontolni ezt a hatalmas döntést. :oS És akkor ott van a prof, aki amúgy ha korán kezdi, még az apja is lehetne. Humoros jelenetekre számítottam, civódásra, vívódásra. Ennek ellenére a csaj lefekszik, szétteszi a lábát (fogalmam sincs mire gondol közben), pasi fölé hengeredik (fogalmam sincs mire gondol közben), de mivel kész a dologra csak bejön neki valamilyen szinten a volt tanítványa és uccu neki. Csaj harapdálja a kezét, de mindent a 3 napja fogant cél érdekében. Össze is jön a gyerek, a mennyekben járnak és kb ennyi is a sztori.

Probléma a történettel azon kívül, hogy nem azt adta, amire számítottam?
  • el tudom képzelni, hogy valaki annyira elkeseredetten vágyik gyerekre, hogy belemegy egy ilyen szituációba is, de könyörgöm, tuti nem 3 napos gondolat után! Valahogy HIHETETLEN volt az egész.
  • aztán ott van a két főszereplő. Nem voltak szimpatikusak, nem láttam őket magam előtt és valahogy az egész szituáció annyira FURA, FELFOGHATATLAN.
  • humorra számítottam, amivel próbálkozott az írónő, de ERŐLTETETT HUMORÚ volt vagy csak én nem értettem a poénokat benne.
  • a várandóságnak kellett volna a középpontban lennie, hogy az olyan olvasó, aki még nem esett ezen át, információkat kapjon róla, erre meg a CÍMBEN SZEREPLŐ MÁS ÁLLAPOT IGAZÁBÓL CSAK MELLÉKSZEREPET KAPOTT
  • valahogy olyan fura az egész. NYOMOTT HANGULATÚ, olyan érdekes, de nem épp pozitív értelemben, olyan fura.
  • viszont az, hogy egy harmadik nézőpontból olvashatjuk a történetet, érdekes lehetne ...

Milyen is a Más állapotok? Okváth Anna a 2014-es Aranymosás győztese, első könyves szerző és ezt érezni is lehet a könyvén. Indulásnak nem rossz, olvastam mások véleményeit is a történetről, sokaknak tetszett, ez azt bizonyítja, hogy tud a szerző, de van még hová fejlődnie.
Összességében számomra a Más állapotok egy nagyon felejthetős, nagyon fura történet. Többször abba akartam hagyni az olvasását, egyedül csak azért tartottam ki, mert nem szeretek könyvet abbahagyni. Tán túl nagy elvárásaim voltak, de nagyon csalódott vagyok.