Ismerd meg az Összetört glóriák írónőjét, A. O. Esthert!

Nem sokára írnok fogok a hazai könyvpiacon nem olyan rég megjelent Elveszett lelkekről, de előtte szeretném, ha egy kicsit megismerhetnétek az írónőt. Ugyanis A. O. Esther az Összetört glóriák első részével felírta a nevét a kedvenc, mai magyar szerzőim közé.
De ki is ez az első könyves írónő, akinek még csak most jelent meg az első kötete, de már több, mint 1000 példányt adtak el belőle?

Interjú az írónővel

Mit lehet tudni A. O. Estherről? 
Aszódi-Ordódy Eszternek hívnak. Szerkesztő-újságíróként dolgozom immáron több, mint egy évtizede. Hazánk legnagyobb lapkiadójánál töltöttem ezen évek jó részét, és számtalan (online és print) női magazinban jelentek meg az írásaim. Hét éven keresztül vezettem az első gasztroblogok egyikét, a Morzsálót, és a férjemmel, Ádámmal megalapítottuk a saját magazinunkat, a decens.hu-t. A regényírás nagyon régóta foglalkoztatott, de sokáig nem láttam magam előtt kristálytiszán, hogy milyen műfajban tudnék a legjobban megmutatkozni. Aztán egy nap jött az isteni szikra, megszületett az első fantasy regényem alapkonfliktusa, és még aznap éjjel papírra vetettem az első húsz oldalt.

Milyen műfajú könyveket szeretsz olvasni? Vannak kedvenceid? Esetleg olvasol most is valamilyen könyvet?
Nem titkoltan fantasy rajongó vagyok, így a kedvenceim is e műfaj nagyjai közül kerülnek ki. (J.R.R.Tolkien, J.K.Rowling, Stephenie Meyer, George R.R.Martin és még hosszan sorolhatnám), de nagyon szeretem a régi klasszikus romantikus irodalmat (Jane Austennel az élen), Agatha Christie krimijeit, és az életrajzi könyveket. Nagyon sok Jeffrey Archer könyvem van, és a magyar irodalom minden jeles képviselője is helyet kapott a polcokon.
Jelenleg nem regényt, hanem egy antik szőnyegekről szóló szakkönyvet olvasok. Pontosabban kettőt. Az egyik Ian Bennet: A keleti szőnyeg, a másik Enza Milanesi: A szőnyeg (Stílustörténeti kalauz az ókortól napjainkig). Imádom ugyanis az antikvitásokat, ezen belül pedig rajongok a régi szőnyegekért, kiváltképp a kazak darabokért. Nem titok, hogy már a következő sorozatomat tervezem, és az első kötetben oroszlánrészhez jutnak majd az antik szőnyegek.

Mikor kezdted el írni az Elveszett lelkeket? És mennyi ideig tartott a megírása? 
A kisebbik lányommal, Izabellával voltam várandós, amikor nekiálltam a történetnek, és másfél hónap alatt elkészültem az első kötettel. Borzasztó gyorsan írok, ez talán az újságírói múltnak és a rengeteg gépelésnek köszönhető (amit gyermekkorom óta lelkesen művelek). Valójában, amikor írok, nem is látom a klaviatúrát, sem a monitort, csak a történetet, ami gyorsan fut a szemem előtt, az ujjaim pedig peregnek, mint a géppuska-ropogás, és igyekeznek lépést tartani az események sodrásával.
Szóval hamar elkészültem, utána viszont sok idő telt el, hiszen megszületett Iza, és utána gyermekágyas voltam, éjszakáztam a babával, közben el kellett látni a nagyobbik lányunkat, Dorkát és a háztartást is, így majd egy év telt el, mire újraolvastam és javítottam a kötetet, majd újabb három hónap ment el, mire a lektoromhoz, a tördelőhöz és a nyomdába került az első kiadás.

Már akkor is trilógiának tervezted amikor nekiálltál vagy csak az írása során alakult így?
Igazság szerint sorozatot terveztem, és valószínűleg az is lesz belőle, csak jelenleg a harmadik kötetnél járunk, ezért trilógiaként emlegetem. Negyedik részt mindenképp kell, hogy írjak, mert a történet megkívánja. Azt azonban, hogy a negyedik rész után továbbmegyünk-e, az olvasóközönségtől teszem majd függővé. Van a szereplőimben annyi, hogy akár beleférjen egy ötödik, hatodik, s befejezésképp egy hetedik rész is.

A folytatásokról mit lehet tudni? Mikor fog várhatóan megjelenni a Hívogat a fény?
A második rész, Hívogat a fény címmel 2013 februárjában fog megjelenni. Az angyalok - a szentekhez hasonlóan - úgy halnak meg, hogy a testük fénnyé válik, innen a cím. Ebben a részben a főszereplőm, Sophiel lesz az, akit elkezd magához hívni a fény. Újabb küldetést is kap odafentről, így megkezdődik a versenyfutása az idővel, hiszen nem elég megtalálnia a Mindenség Térképét, meg kell lelnie a gyógyírt is, ami megállítja a fénnyé válás folyamatát, különben meghal.

Honnan jött Sophiel és Elijah neve? 
Az angyalok nevei többségükben "-el" végződésűek: Gabriel, Michael, Raphael, Uriel, Ariel, Mizariel, Ramodiel… stb.
A "Sophie" avagy "Zsófia" névvel játszottam, így a név kapott egy "-l" betűt, és máris felvette a szép, angyalos, -el végződésű csengést. Ezzel "létrehoztam" egy saját angyal nevet, Sophielt.
Elijah ősi, bibliai név. Olyan nevet szerettem volna adni a számkivetett és egyben legöregebb angyalaim egyikének, ami más, mint a többi, de mégis illik a történethez. Elijah, Fagus és Bardo (utóbbiak kitalált nevek) ezért nem -el végződésűek, mint a többi angyal, mert ezzel is hangsúlyozni szerettem volna, hogy ők hárman mások, mint a társaik. Ősöregek, az Isten legrégebbi "jobbkezei", akik sajnálatos módon, a szemléletmódjuk miatt kiűzettek a Paradicsomból.

Van esetleg kedvenc szereplőd? 
Minden szereplőm egyben a kedvencem is, hisz' mindannyian az "én gyermekeim". Mindegyikükben ott vagyok én is… Sophiel az én szememmel lát, és én lelkemen keresztül vívódik, az én kételyeim gyötrik. Elijah és Gabriel a két legkedvesebb férfi karakterem, de nagyon szeretem a kis Joshuát és az összes Erdőlakót. Sahranfer az első kötetben gonosznak tűnik, de a második könyből kiderül majd, hogy ő sem ilyennek született, s a körülmények hatására vált olyanná, mint amilyennek az olvasó megismerte. Látni fogjuk, milyen volt gyermekkorában, ki volt az anyja, ki volt a világhírű apja, sőt felbukkannak - és jó sok zűrt kavarnak majd - a nővérei.

Honnan merítetted az ötletet? 
Olvastam egy tanmesét. Az ördög és az angyal, ez volt a címe. Nézd, itt el is tudod olvasni: http://decens.hu/az-oerdoeg-es-az-angyal.html
Nagyon nagy hatással volt rám ez a történet, és szinte abban a pillanatban megszületett bennem az elhatározás, miszerint épp ez az a konfliktus, amiről írni szeretnék. Hiszem, hogy nem a semmiből pattanti ki belőlem ez az ötlet, mint ahogy a tanmesére sem véletlenül bukkantam… szerintem az angyalok intézték úgy, hogy ihletet kapjak.

Ki olvashatta legelőször a történetedet? 
Kezdjük azzal, hogy senkinek sem mondtam el: nekiálltam könyvet írni. Szép nyári este volt, a lányokat lefektettem aludni, és beültem a szobájukba a laptopommal, majd nekiálltam írni. Nem volt vázlatom, sem koncepcióm, semmi, egyszerűen csak nekiálltam, és legnagyobb meglepetésemre azt éreztem, hogy ömlik a "kezemből" a történet. Beírtam az első tizenvalahány oldalt, majd kinyomtattam és a férjem kezébe adtam. Ádámról érdemes tudni, hogy nem olvas fantasyt, sem romantikus irodalmat. Ő egy műszaki érdeklődésű ember, akit nagyon nem mozgat meg az ilyen stílusú irodalom. Mégis, miután beleolvasott (én izgatottam lestem a kanapéról), többször rám nézett és azt mondta:
- Úristen, ez milyen jó… Honnan szerezted? Ki írta ezt?
Nem szóltam, hagytam, hogy végig olvassa az egészet. Akkor letette, és megrázta a fejét.
- Ez valami világsiker, igaz?
… és ez volt az a pillanat, amikor nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Mondtam neki, hogy ezt én írtam, most, fent, a lányok szobájában.
Mire ő: - Ha ez így van, többé semmi mással ne foglalkozz, csak a regényírással és tényleg világsiker lesz!

Kik segítettek az Elveszett lelkek megírásában? 
Senki nem segített. Az első kötetnél Ádámot, mint társszerzőt azért tüntettem fel a belső borítón, mert remek helyszíneket, ötleteket adott, ő találta ki például a Holdszirének legendáját, a denevérkutyákat, és egy csomó olyan misztikus elemet, amit nekem "csak" bele kellett szőnöm a történetbe. A második és a harmadik rész azonban saját "álom", és bár utólag azt mondta, bánja, hogy a munkája miatt nem volt ideje belefolyni az ötletelésbe, lenyűgözi a történetem (nekem pedig ennél nem kell nagyobb dicséret).

Gondolom volt elképzelésed arról, hogy miről fog szólni a könyv. Mégis volt benne olyan pont, amikor úgy döntöttél az írása közben, hogy változtatsz az addigi elképzeléseiden? 
Talán meglepő lesz, amit mondok, de az első kötetnél fogalmam sem volt róla, miről fog szólni a könyv. 100%-ig ihletből írtam. Leültem a gép elé minden éjjel / hajnalban, és képzeletben a helyszínre utaztam, ahol mintegy láthatatlan krónikás, eszelős tempóban jegyzetelni kezdtem. Nem én irányítottam az eseményeket, hanem a szereplőim - én csak elmeséltem, amit láttam. Néhány fordulat engem is meglepett, de a végén kerek egész lett a történet. Nyilván benne voltak az én érzéseim és Ádám ötletei is, hiszen sokat beszéltünk a konfliktusról, az érzelmekről, a morális kérdésekről, amiket felvet a könyv, de alapvetően ihletből született. Ehhez képest a második kötet vázlat alapján született meg, igaz, itt több szálat és idősíkot kellett összefonnom, ezért döntöttem úgy, hogy fegyelmezettebben írok eztán, mint az első nekifutásra. Ehhez képest így is előfordult, hogy letértem az "útról", és hirtelen a karaktereim egész mást csináltak, mint terveztem: szereplők haltak meg és keltek életre a semmiből. Szóval úgy tűnik, a történetem önálló életet él…

Hogy lehet elképzelni téged, milyen vagy amikor írsz? Egyáltalán mikor szoktál többnyire írni? 
Ha írok, nem vagyok itt. A testem ugyan látszólag a kanapén ücsörög, többnyire a gyerekszobában, de a lelkem messze jár. Láthatatlan mesélőként a történetem minden egyes pillanatát közelről kísérem végig. Ott állok a szereplőim mellett, és hallom, mit beszélnek, érzem a körülöttük paráholó esőt, a bőrüket simogató szelet, ahogy átérzem a csaták során érzett fájdalmukat. Velük nevetek az abszurd helyzeteken és velük sírok, amikor bánatuk van.
Többnyire éjszaka írok, amikor minden elcsendesedik és mindenki álomba merül, vagy hajnalban, amikor még senki sincs fent. Úgy hívom ezeket az órákat, hogy "írás-idő".

A borító nagyon szép. Honnan jött az ötlet, hogy ilyen legyen? 
Kezdetben - nyilván Twilight hatásra - szimbólumokban gondolkodtunk. Elijah lángoló ostora és egy fehér toll lett volna a borítón, utóbbi mintegy az angyalok jelképeként, de nem voltunk elégedettek a tervekkel. Aztán a semmiből merész ötlettel álltam elő, miszerint gondolkozzunk ragyogó, fehér borítóban, arany díszekkel, hiszen a Mennyországhoz és az angyalokhoz ez illik igazán. Egy gyönyörű szép lányra vágytam, aki olyan, mint egy angyal. Keresgélni kezdtem különféle fotó- és modellügynökségek honlapján, és egyszer csak rábukkantam egy csodaszép arcú, világosszőke hajú modellre. Megvettük a fotót, és arra kértem a művészeti vezetőnket, Dobosy Anikót, hogy "angyalosítsa" a lányt. Az ő keze munkáját dicséri, hogy az eredetileg napsütötte, hús-vér tinilányból angyalt varázsolt a borítóra. A vakító fehér háttér, az arany csillagok, az angyal ragyogó, világoskék írisze, a dombornyomásos borító csakúgy mint a csodaszép tördelés, a díszes iniciálék és és az oldaldíszítő elemek az ő munkájának az eredménye, nagyon büszkék vagyunk rá.

Nyitottál a könyves bloggerek felé is. Miért döntöttél úgy, hogy felveszed velünk a kapcsolatot? 
Szerkesztőként dolgoztam éveken át, így nagyon sok könyvajánlót olvastam, amik - nem meglepő módon - általában annyiból álltak, hogy bemásolták a könyv fülszövegét, esetleg írtak hozzá egy rövid, kétsoros bevezetőt, és ennyi. Számomra ez nem ajánló. A moly.hu-n rengeteg véleményt olvastam különböző témákban, száz meg száz könyvről, és meglepett, milyen részletes elemzéseket írnak a kötetekről, ezért rákerestem a legtöbbet író könyves bloggerek oldalaira, ahol még jobban meglepődtem. Láttam ugyanis, hogy nem csupán a történetről írnak véleményt, de osztályozzák a könyvek külsejét, borítót, tapintást, belső oldalakat csakúgy, mint magát, az írást. Szót ejtenek a szereplők karakteréről, az érzelmekről, párbeszédekről, cselekményről, fordulatról, dinamikáról, egyszóval mindenről, amitől az egész kritikának komoly, szakmai súlya lesz. Ez az, amiről úgy érzem, hogy értékes nem csak nekem, írónak, visszajelzés gyanánt, hanem az olvasóknak, akik épp ezek alapján fognak később egy könyvet megvenni vagy a polcon hagyni. Maximálisan elismerem és szeretem a könyves bloggerek munkáját.

Eddig milyen visszajelzéseket kaptál? 
Lekopogom, eddig csak pozitív kritikát kaptam mindenkitől. Optimista vagyok, de tudom, mindenki nem szerethet, így nyilván lesznek majd olyanok, akik más elvárásokat támasztanak majd a történettel szemben, de azért remélem, őket is sikerül majd "megpuhítanom". Nem nevezném negatív kritikának, de volt, aki azt mondta, a szerelmes és harci jelenetek jobban szórakoztatták, mint például a líraibb, meseszerűbb "Erdőlakós" fejezeteim, mások viszont épp az ellenkezőjét állították (a többség) - ebből is látszik, hogy ízlések és pofonok, eltérőek. Az egyöntetű visszajelzés azonban az, hogy a könyv letehetetlen, filmszerű és a valóságból kiszakítja azt, aki olvasni kezdi.

Milyen hosszabb távú terveid vannak? Nemzetközi könyvpiac esetleg? 
Tele vagyok tervekkel. Jelenleg számos műfordítóval is együtt dolgozunk az első három köteten, mert szeretnénk több országban megjelenést biztosítani a történetnek, de erről bővebben majd akkor szeretnék mesélni, ha kézzel fogható eredményeket  is fel tudunk mutatni az elért sikerekről. Így korrekt, azt hiszem.

Kiadta: Decens Magazin Média Kft. (2012.)
Oldalszám: 446
Ára: 3990

Üzennél valamit az olvasóidnak illetve a leendő olvasóidnak? 
Hogyne! Azt üzenem, hogy legyenek nyitottak a történetemre, mert meg fogják látni, hogy csodát tesz majd a lelkükkel, szebbé varázsolja az érzéseiket és az álmaikat. Hiszem, hogy egy könyv feladata nem csak az, hogy szórakoztasson, hanem az is, hogy egy más világba repítsen, kikapcsoljon, elfeledtesse veletek a gondjaitokat és jó érzéssel töltsön el. Az Összetört glóriák ilyen könyv, és amennyiben bizalmat szavaztok nekem, meglátjátok, nem fogtok csalódni bennem, mert a következő két kötet (a Hívogat a fény, illetve az Életfa), még sokkal, de sokkal izgalmasabb, mint az első rész volt. Szeretném, ha szeretnétek az angyalaimat.

Ajánlom a könyvet a figyelmetekbe! :o)