Mit olvasok most? 1. (frissítve)

2013. 01. 18. Péntek

Nem tudom meddig fog működni ez a rovat, de most egy olyan könyvet olvasok, amiről még a végezte előtt írni szeretnék nektek.
Szóval a "Mit olvasok most?" lényege az, hogy amikor úgy érzem egy épp olvasott könyv olvasása során, hogy muszáj pötyögnöm róla még azelőtt, hogy befejeztem volna, akkor fogok jönni ezzel a nem rendszeres rovattal.

És hogy mit is olvasok most? A Csodák korát.
A könyv arról szól, hogy a Föld lassulni kezd, a napok szépen kitolódnak, lassan ott tart már, hogy 48 óra is eltelik, mire újra lenyugszik a Nap. Vajon ez hogyan fog hatni az emberekre? Mi lesz az emberiséggel? Mi lesz a sorsuk? És minderről egy 11 éves kislány szemén keresztül olvashatunk.

Nem olyan rég egy molyos csere révén került a könyvespolcomra a könyv és áldom a szerencsémet, mert már megint az volt. Igazán annyira nem volt kedvem nekiállni az olvasásának, de aztán épp olvastam az oldalon egy dicsérő karcot róla és elkapott a vágy, hogy kézbe vegyem. Már a 20. oldalon végem volt, éreztem, hogy ez a könyv nagyon-nagy kedvenc lesz. Igaz, hogy vannak benne zavaró dolgok, felmerülő kérdéseim, de mégis annyira közel érzem magamhoz, hogy letenni se szeretném.
Teljesen magával sodort ez a világvége elképzelés és nagyon sokszor arra kényszerít, hogy megálljak az olvasása során. Ma is többször megpihentem, kinéztem az ablakon, hullt a hó és azon gondolkodtam, hogy tisztában vagyunk-e azzal, hogy mit is teszünk a Földdel? Meddig lehet szennyezni, kiszipolyozni? Mikor fogja azt mondani, hogy most már elég volt és ellenünk fordul? Vagy mikor fog a naprendszer ellenünk fordulni, pusztán csak azért, mert eljött az ideje? Mennyire elképzelhető egy ilyen világvége?
Tavaly különösen sok katasztrófa történt a Világon és ilyenkor mindig arra szoktam gondolni, hogy vajon miért? Mindez minek az előszele? Okuk biztos van. Mi lesz a vége?
Tudom, hogy rohanó Világban élünk, amikor sok embernek nincs ideje megállni egy pillanatra sem. Állandó pörgésben van, egyik naptól a másikig él, nem érdekli igazán, hogy mi van körülötte. Kicsit én is ilyen vagyok, bevallom. De mégis, miközben olvastam ezt a könyvet, nagyon sokszor úgy éreztem, hogy lelassul az idő. Majd amikor elindultam Gyerkőcömért az oviba, megálltam egy pillanatra a hóesésben és arra gondoltam, hogy igazából milyen csoda részesei is vagyunk.
A hatalmas naprendszerben itt van ez a kis bolygó, amin évmilliárdok alatt kialakult az élet. Olyanok vagyunk az univerzumban, mint a homokszemek (jobban mondva, még annál is kisebbek), de itt vagyunk. Élünk, városokat építettünk fel, a technikánk folyamatosan fejlődik, benépesítettük a Földet. Mi, emberek. És egyre jobban érzem azt is, amit a könyv sugall, hogy: tönkre is tesszük. Mi tesszük tönkre. Kaptunk egy lehetőséget. Élhetünk, boldogok lehetünk, megadott nekünk lényegében mindent. Mi pedig hálából tönkretesszük szerencsétlent és fel se fogjuk, hogy ezzel saját magunk alatt vágjuk a fát. ...

2013. 01. 19. Szombat

Befejeztem a könyv olvasását és nem találok szavakat.
Éreztétek már azt egy könyv olvasása után, hogy egyszerűen nem tudtok másik könyvet a kezetekbe venni? Hogy egyszerűen nem akartok mást olvasni, csak gondolkodtok-gondolkodtok rajta, nem tudtok elszakadni tőle? Így vagyok a Csodák korával.
Olvastam már pár disztópikus történetet, mindegyik tetszett valamilyen szinten, de ez valahogy mégis mindent vitt. Pedig nem kimondottan izgalmas, vannak bukkanói, de mégis. ... Annyira valóságosnak tűnt, annyira elgondolkodtató, annyira olvasmányos.
Befészkeli magát az ember tudatába és egyszerűen nem enged el. ... Kedvenc született!