Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Lauren Oliver: Delírium

Eredeti címe: Delirium (2011.)
Kiadta: Ciceró Könyvstúdió (2011.)
Oldalszám: 407
Ára: 2990
Forrás: Mónitól kaptam Karácsonyra
"Kilencvenöt nap, és védett leszek. Nem tudom, fájni fog-e a kúra. Túl akarok lenni rajta. Nehéz türelmesnek maradnom. Nehéz nem félni, amíg nem vagyok biztonságban, habár a delírium eddig még elkerült. Mégis aggódom. Állítólag a régi időkben az emberek megőrültek a szerelemtől. Ez a legelvetemültebb gyilkos a világon: akkor is végez az áldozattal, ha megérinti, és akkor is, ha nem."








 

Delirium trilógia #1

Nincs halálosabb kór a szerelemnél


Ó, hogy ezt a könyvet én mennyire, de mennyire szerettem! Kedvenc született! Áldom a sorsot, hogy Móni úgy döntött, a könyv az én polcomon jobban mutatna, mert telitalálat volt.
Szerettem minden sorát, szerettem a gondolatokat,
"A legtöbb dolognak, még a föld legnagyobb mozgásainak is valami egészen apró mozzanat az elindítója."
szerettem az érzelmeket, szerettem a tanításokat, szerettem az egészet. És annyira, de annyira kíváncsi vagyok a második részre, hogy azt meg se tudom fogalmazni rendesen.
A vége nagyot ütött, a szívem összefacsarodott, majdnem felkiáltottam, "Na ne, ezt nem teheted Lauren Oliver! Hiába te írtad a könyvet, ezt akkor se!". Aztán meg legszívesebben lefejeltem volna az előttem levő asztalt, hogy nincs nálam a folytatás és ki tudja egyáltalán mikor fog meglenni, hogy várnom kell, miközben éget a vágy, hogy vajon mi lett az egyik kedvenccé vált tini pasi főszereplőmmel.
Szóval imádtam az írónő elképzelt, kicsit hátborzongató világát, ugyanakkor el is gondolkodtatott. A szerelem tényleg ilyen veszélyes lenne? Van benne alapjáraton valami.
"Szerelem: megöl és megment egyszerre."
Az írónő egy szerelem nélküli világot festett le, amiben a lakók 18 éves korukban átesnek a beavatkozáson. Megműtik őket és ezt követően képtelenek a szerelemre. A kormányzat szépen megmondja, hogy kivel házasodjanak össze, beadagolják az embereknek, hogy ez így jó, így biztonságos, így lesznek boldogok és lényegében nem is lázadnak.
Aki pedig 18 éves kora előtt szerelembe esik vagy épp nem sikerült a szerelmet kikúrálni belőle, azt hazugságba kényszerítik vagy az életét tönkreteszik, öngyilkosságba kergetik.
Lena is hamarosan átesik a beavatkozáson. Rettegve, de mégis várja, hisz az anyukája egy volt azok közül, akin a beavatkozás nem segített, végül öngyilkos lett, mert nem tudta elfogadni, hogy meghalt a szeretett férje.
Aztán minden egy csapásra megváltozik. Ugyanis a fiatal lány megismerkedik Alexel és a szíve érdekes módon reagál a fiú jelenlétére.
Szerelembe esik, felfedezi magán a fertőzöttség jeleit, minden összekuszálódik, végül nem marad más, mint a menekülés. ...

Zseniálisan felépítette a világát Lauren Oliver. Egyszerre sokkolt és gondolkodtatott el a szerelem nélküli élet. Tényleg ennyi baj okozója lenne? Milyen lenne az élet, ha nem létezne ez az érzés? Biztonságos? Biztos jó lenne, ha sose fájna a csalódás, sőt, nem is létezne ez a szó?
Faltam-faltam a könyvet, kedvenc lett! Ráadásul Alex az első számú kedvencem lett ebben a műfajban. Van ebben a srácban valami magával ragadó gyengédség és férfiasság, amit a könyv végén bizonyított is.
Annyira szép, annyira fájdalmas, annyira jó volt! Ide nekem a Káoszt is, mert bedilizek. ;o) 


2/12

8 megjegyzés:

Leonine írta...

Húha, hogy ez a könyv milyen régóta vár már a polcomon! Az egyik első rukkolán szerzett könyvem, szóval nagyjából tavaly augusztus óta áll nálam olvasatlanul, de akármikor válogatok a polcomról, mindig átsiklom rajta valamiért. Kedvet csináltál hozzá, igyekszem hamarosan sort keríteni rá! :)

Zenka írta...

Én is így éreztem, amikor olvastam. Szerintem kiemelkedően jó ifjúsági könyv. ( Mondjuk Káoszt azóta sem vettem :S - de majd ...)

Niki írta...

@Leonine: Hű, te ilyen jót tudtál happolni? Nekem igazán semmi jó nem jött össze. :oS Egyedül tán "A szétfeszített fűző", meg tán a "Kismamák pácban", na jó, az "Avrelia" se volt rossz ... szóval nekem olyan kiemelkedően jó és újabb könyv sose jött össze. Volt, hogy megkaptam az e-mailt, épp be is voltam jelentkezve, tizedmásodperc volt, amíg rákattintottam, de már el is vitték. Így egy idő után meg is untam a Rukkolázást, hónapok óta be se léptem. Már kaptam is a rendszerüzenetet, hogy hiányzom nekik. :o) 1 happolási lehetőségem még van, majd amikor lejárt lemezek lesznek azok a könyvek amiket szeretnék, tán majd akkor visszatérek. Addig meg jegelem magamat.
És igen, tessék elolvasni majd a Delíriumot ha már megvan! Remélem, hogy tetszeni fog neked is. ;o) Én nem sokat várnék vele.

Niki írta...

@Zenka: Végre valamiben egyetértünk. :oP

Leonine írta...

@Niki
Az elején még könnyű volt happolni, érkezett az email, kattintottam, és az esetek nagy részében még tudtam happolni. De július-augusztusban még halmokban álltak egyes könyvek, amik azóta már 100 várakozóval állnak, szóval sok olyanom is van, ami bár most kiemelt, akkor még 4-5 elérhető példány volt belőle.

Szerencsére én sok jó könyvet megkaparintottam így, a Delíriumon kívül a Rubinvörös is innen volt, de sikerült happolnom a Tizenhárom okom volt...-ot, Natascha Kampusch könyvét és egy nagy kupac gyerekkönyvet az unokaöcsémnek. Igaz, hogy jópár hónapja már nekem sem igazán sikerül happolnom semmit, de annak örülök, hogy az elején ott voltam. :) Általában egyszerre 150-200 könyvem van itthon, nincs nagy polcom, ezért nem is akarok ennél több könyvet megtartani, de a rukkola óta kb. a teljes polcom kicserélődött. :)

Niki írta...

@Leonine: Én is szinte a legelején elkezdtem Rukkolázni, de nem volt ilyen szerencsém, mint neked, szóval mázlista vagy. :o)

Leonine írta...

@Niki
Úgy tűnik, végre valamiben jókor voltam jó helyen. :)

Niki írta...

@Leonine: :o) Az tuti.